Az érmindszenti zarándoklatot is megosztotta az RMDSZ és Tőkés László közötti versengés. November 17-én Érmindszenten a hagyományos Ady-zarándoklatot két táborra szakadva tartották az emlékháznál. Délelőtt 10 órától a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében tisztelegtek Ady előtt, 11 órától pedig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) tartott koszorúzással egybekötött ünnepséget az RMDSZ vezetőinek részvételével. Tőkés László püspök sérelmezte, hogy őket a „hivatalosak” kihagyták a programjukból, az RMDSZ kampánycéljaira használva az eseményt, végül pedig a megyei múzeum egy nappal a rendezvény előtt írásban is visszavonta a 10 órai megemlékezésre vonatkozó engedélyüket. Muzsnay Árpád EMKE-alelnök, a 17 éve rendszeresen megtartott Ady-zarándoklatok elindítója és főszervezője közölte: ők már egy évvel ezelőtt leszögezték emlékünnepük idei dátumát, erre viszont az egyházkerület „rászervezett”. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület emlékezésén koszorúzott Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke is. Lázár János, Hódmezővásárhely fideszes polgármestere, országgyűlési képviselő beszédében hangsúlyozta, Tőkés László 1989-ben megélhetését, szabadságát és életét is kockára tette azért, hogy egy reményteljes karácsonyra ébressze nemcsak saját, kisebbségi sorban élő népét, hanem a többségi nemzetet is. „Tőkés akkor emelte fel szavát, amikor a kései bátrak íróasztaluk mellett vagy pártirodájukban lesték a fejleményeket – emlékeztetett Lázár János. – Most viszont a kései bátrak gyűjtenek és szórnak, ők osztanak és fosztanak. ” Kijelentette, olyan emberre kell szavazni, aki pártérdekek fölé magasodva, csak a lélek szavára hallgatva, az emberek ügyét viszi Brüsszelbe. „Időszerű helyzetjelentés, amit adok Érmindszentről: vértelen harc folyik a háttérben – jelentette ki Tőkés László. – Régebben még vigasztaló volt, hogy a román főhatalom korlátozta mozgásunkat, most már viszont oda jutottunk, hogy nincs is szükség a többségiekre, elvégzi ezt a munkát a magyar oldal. ” A püspök fölemelte szavát az Érmelléken és Érmindszenten uralkodó állapotok miatt, ahol szerinte most siralmasabb a helyzet, mint volt 130 évvel ezelőtt. „Szégyen, hogy ide járnak nagyuraink, évente megtartják beszédeiket, majd bevetik magukat autóikba és hazamennek, aztán megint nem történik itt egy évig semmi” – hangoztatta Tőkés. Hozzátette: néhány éve az egyházkerület már letette egy leendő Ady-zarándokhely alapkövét a költő szülőházának szomszédságában, amelynek felépítésére az Orbán-kormány támogatást ítélt meg, azonban a magyarországi hatalomváltás után az erre szánt pénzt mégis a nagyváradi katolikus püspökség kapta meg. Szerinte a pályázatukat az RMDSZ helyi hatalmasai térítették el. „Ilyen botrány dúl most Gencsen, Érkáváson és a környékbeli falvakban, ahol a magyarországi Új Kézfogás Közalapítványtól nyert támogatásból vett földeknek nyoma veszett, és a pénz sincs meg. Ennek ürügyén folyik a botránykeltés, a zaklatás, a hatósági visszaélések, a rendőrségi kivonulások, a bírósági részrehajlás. ”Az EMKE 11 órától megtartott ünnepségén Havas Judit magyarországi, illetve Czintos József szatmárnémeti színművészek szavalatai mellett Madarász Katalin népdalénekes is fellépett. Muzsnay Árpád főszervező reméli, jövőre mindenki közösen ünnepli majd Ady születésnapját. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, EP-választási kampányfőnök kifejtette, „a magyar irodalom számára a huszadik század 1906-ban Ady Endrével kezdődött, és valamikor 2000 után ért véget azzal a Nobel-díjjal, amit – először a magyar irodalom történetében – egy magyar író, Nádas Péter megkapott. ” (Valójában díjat 2002 októberében Kertész Imre kapta.) Kelemen az EP-választásokra utalt, Ady-szöveget idézve: „A bárány akármit tehet, mert ő bárány, a farkas semmit sem tehet, mert ő farkas. Amely bárány gyönge, izgága és ambiciózus, annak semmit sem kell tenni, mint nekirontani a farkasnak. Hiába lehet a farkas erős, komoly, becsületes, el kell vesznie annak, akinek egyszer veszett hírét költötték. ”Pomogáts Béla irodalomtörténész a széthúzás veszélyeire hívta fel a figyelmet. /Babos Krisztina: Külön emlékeztek Adyra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) ügyvezető püspöke nemrégiben vette át hivatalát Tőkés Lászlótól. Kifejtette, hogy a legsürgetőbb teendő a KREK egyházközségeinek dolgát rendbe tenni. Meg kell keresni azon egyházközségeket, amelyekben a lelkipásztor nem érzi jól magát, és gondjai vannak. Csűry folytatni szeretné az egyházközségek látogatását. Hamarosan leülnek tárgyalni Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével a két egyházkerületet érintő kérdésekről. Csűry szeretné, ha a gencsi ügy minél hamarabb lezárulna. Emellett továbbra is nyitottak a Krisztusért és Egyházért /CE/ Szövetséggel szemben. Zilahon a Református Wesselényi Kollégium ingatlanügyeit kell rendezni. Az iskolaépület szintén a református egyház tulajdonában volt, de az 1990-es évek eleje óta sikertelenül igényelték vissza. A nagyváradi Lorántffy-gimnázium épületét szeretnék felújítani, Szatmárnémetiben pedig rendezni kell a Kölcsey Ferenc Főgimnáziummal a felmerült gondokat. Tavaly augusztusban a KREK visszakapta azt az épületet, amelyben jelenleg a gimnázium működik, és egy másik, egykori egyházi tulajdonú ingatlant a Láncos-templom mögött. A Szatmári Református Gimnázium néhány osztálya jelenleg a Kölcsey épületében tanul, s voltak kísérletek arra, hogy összeugrasszák a két magyar tanintézetet. /Fried Noémi Lujza: Szolgálat a szeretet jegyében. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Március 26-án ismét fölzaklatta Gencsen a kedélyeket a falu volt lelkésze, Bátori Gyula és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület között évek óta folyó pereskedés újabb fejezete: a parókiára ismét kiszállt a végrehajtó, hogy visszahelyezze a papilakba a kilakoltatott lelkészt. Bátorit sikkasztás miatt az egyházkerület felfüggesztette hivatalából, majd kilakoltatta. A volt pap világi bíróságon nyert pert az egyház ellen, így a végrehajtónak vissza kellene őt helyeznie állásába, és vissza kellene költöztetnie a papilakba. A református egyház többször tiltakozott, hogy a világi hatóságok törvénytelenül beavatkoznak belügyeibe. Most megint sikerült megakadályozniuk a határozat végrehajtását. /Szatmár megye. Ismét Gencsen járt a végrehajtó. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

Nem tartja magát a románok első számú ellenségének, és elutasítja az ellene még az Európai Parlamentben is folytatott lejáratási kampányt Tőkés László europarlamenti képviselő. Április 6-án, vasárnap tartott sajtótájékoztatón bejelentette, nyílt levélben felkérte Traian Basescu államelnököt, Calin Popescu Tariceanu kormányfőt és Catalin Predoiu igazságügyi minisztert, hogy sürgősen lépjenek közbe annak érdekében, hogy megszüntessék az állam bizonyos intézményeinek a református egyház tevékenységébe való beavatkozását. Tőkés kifogásolta, hogy az ügyészség és a szatmárnémeti munkafelügyelőség visszahelyezte a gencsi parókiára a lelkészi közösségből négy évvel ezelőtt sikkasztás miatt kizárt Báthory Gyula volt gencsi református papot. Ez az ügy a református egyházra tartozott, a gencsi református egyházkerületre, és nem az említett intézményekre. Tőkés szerint a Szatmár megyei törvényszék döntése alkotmányellenes, megszegte az egyházi autonómiát. Tőkés azt is nehezményezte, hogy folytatódik a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája kapcsán ellene és három kollégája ellen irányuló eljárás, bár a legfelsőbb bíróság elutasította Florin Puscas ortodox pap vádjait és úgy döntött, nem indít eljárást Tőkés és társai ellen. Ennek ellenére Tőkés Lászlót április 14-re beidézte a bukaresti bíróság. Harmadsorban Tőkés azt is nehezményezte, hogy Rares Niculescu EP-képviselő rágalmazó körlevélben kommentálta Tőkés Lászlónak a március 15-i erdélyi magyarellenes megmozdulások kapcsán Brüsszelben elhangzott ismertetőjét. /Tőkés: Nem vagyok a románok fő ellensége! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

Tőkés László református püspök bejelentette, nyílt levélben felkérte Traian Basescu államelnököt, Calin Popescu Tariceanu kormányfőt és Catalin Predoiu igazságügyi minisztert, hogy sürgősen lépjenek közbe annak érdekében, hogy megszüntessék az állam bizonyos intézményeinek a református egyház tevékenységébe való beavatkozást. Tőkés Báthory Gyula gencsi református lelkész ügye kapcsán küldte el a leveleket. Tőkés szerint a Szatmár megyei törvényszék áthágta az alkotmány előírásait, amely biztosítja az egyházaknak az autonómiát. /Báthory Gyula felfüggesztése. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 8./

A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület tiltakozik Tőkés László európai parlamenti képviselő szándékos és alaptalan lejáratása ellen. Egy román demokrata-liberális párti EP-képviselő Tőkés Lászlót a kolozsvári magyarverés áldozata melletti kiállása miatt támadta meg. Két bűnvádi eljárást a sikkasztással vádolt gencsi pap elbocsátása miatt indítottak ellene. Tőkés László levélben kérte a román államelnököt, a miniszterelnököt és az igazságügyi minisztert, vessenek véget a kirakatpereknek. (Duna TV) /Tőkés László tiltakozik a lejárató kampány ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Mintegy hetven rendőr és fegyveres terrorelhárító vonult fel május 7-én a Szatmár megyei Gencs református parókiája elé. Az osztagokat a hivatalából eltávolított Bátori Gyula lelkész erőszakos visszalakoltatása érdekében vezényelték a helyszínre. „A karhatalom az alkotmány biztosította egyházi autonómiát lábbal tipró kirakatper azon döntését igyekezett végrehajtani, amelynek értelmében a papi szolgálattól megfosztott Bátorit megilletné az egyházközség tulajdonában lévő paplak használatának joga” – áll a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) sajtóközleményében. A gencsi református hívek jelezték, összegyűlnek a parókián, és ellenállnak az illetéktelen behatolásnak. A KREK helyszínre érkezett képviselői közölték, a jogi kereteket tekintve Szomor Attila, a jelenleg Gencsen szolgáló segédlelkész kilakoltatására viszont létezik felszólítás vagy végzés. A végrehajtó ezek után elhagyta a parókiát, majd a rendőrök és kommandósok távoztak, a parókiát védő hívek tapsától kísérve. /Karhatalmi erők Gencsen. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

A karhatalmi erők segítségével sem tudott beköltözni május 6-án a gencsi parókiára Bátori Gyula. A Szatmár megyei falu volt lelkészét korábban sikkasztás miatt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megfosztotta palástjától, azonban a lelkész bírósági per révén megszerezte a paplak használati jogát. E bírósági végzésnek próbált meg érvényt szerezni Bátori mintegy hetven rendőr és fegyveres terrorelhárítótól kísérve. Május 6-án Csomay Árpád generális direktor és Máthé Edit jogtanácsos, Nagy Sándor esperes és több környékbeli lelkész, Tőkés László EP-képviselő küldötteként pedig Antal János előadó-tanácsos is csatlakozott a gencsi gyülekezet parókiája előtt tiltakozókhoz. A felfegyverzett álarcos kommandósok élén Ioan Vasile Sabau végrehajtó bemutatta a birtokában levő végzést, melynek értelmében Bátorit vissza kell hozni a parókiára, majd kijelentette, hogy ha kell, fizikai erőt alkalmaznak a kirendelt fegyveresek. A lelkészek azzal érveltek, hogy Szomor Attila, jelenleg Gencsen szolgáló segédlelkész kilakoltatására nem létezik felszólítás vagy végzés. A végrehajtó ezek után elhagyta a parókiát, a kivezényelt karhatalmi erők is elvonultak. /Sike Lajos: Ostrom alatt a gencsi parókia. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Kulcsot kapott a gencsi református parókiához Bátori Gyula volt helybéli református lelkész, miután június 19-én kiszállt a faluba a végrehajtó gyakorlatba ültetni a szatmárnémeti bíróság határozatát. Bátorit az egyházi vagyon hűtlen kezelésének vádjával felfüggesztette a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fegyelmi bizottsága, később kilakoltatták a parókiáról, majd a palástviselés jogát is megvonták tőle. A volt lelkész munkaügyi pert indított az egyházkerület ellen, a világi bíróság pedig helyt adott keresetének, és többek között megítélte számára a parókián való lakhatás jogát. Június 19-én Bátori Gyula meglepetésszerűen érkezett nyolcautónyi rendőr, csendőr és rohamrendőr kíséretében, a kulcsot követelve Szomor Attila hivatalban levő lelkésztől. „Azt mondta, betörik az ajtót, és tesznek másik zárat, ha nem adok kulcsot, így hát kaptak egyet” – magyarázta Szomor. Kérte, hogy várják meg a jogtanácsost, de erre nem voltak hajlandók. A hatósági kivonulás hírére a helybéliek is összesereglettek a papilak udvarára, azonban rövidesen kitessékelték őket onnan. /Babos Krisztina: Két pap egy lakban? = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./

Tőkés László püspök-képviselő és Csűry István helyettes püspök tiltakozó nyilatkozatot adott ki amiatt, hogy semmibe veszik az egyházak autonómiáját a román hatóságok. Bátori Gyula egykori gencsi lelkészt nagy összegű sikkasztás miatt palástvesztéssel sújtotta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. A nagykárolyi rendőrségen ugyanezen vétség miatt bűnvádi eljárás folyik Bátori ellen. Ennek ellenére Bátori számtalan pert zúdított az egyházközségre, az egyházmegyére és az egyházkerületre. Az egyházi autonómiát semmibe vevő döntéshozók pedig azt az ítéletet hozták, hogy az egyházkerület szabálytalanul járt el, amikor a bűncselekményt kimerítő tények ellenére elbocsátotta a papot állásából. A volt lelkész – mintegy ötven állig felfegyverzett karhatalmista gyűrűjében – június 19-én ismét megjelent a végrehajtóval a gencsi református gyülekezet parókiájánál. Szomor Attila kinevezett helyettes lelkészt erő gyakorlásával fenyegetve a kommandós alakulatok behatoltak a parókiára. A helyszínre siető reformátusokat a karhatalmisták kitessékelték. Bátori ezt követően a kommandósok fedezete alatt leszerelte a paplak zárját és újat szerelt a helyére, majd adott egy kulcsot a parókián jogosan lakó fiatal lelkész kollégájának. Ugyanaz a nagykárolyi rendőrség biztosította Bátorit, mely a sikkasztás bűncselekményének vádját hivatott vizsgálni. /Tiltakozás. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

Elnapolta a szatmárnémeti törvényszék a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és Bátori Gyula volt gencsi lelkész között folyó perek egyikét, bejelentve, hogy a bírói tanácsban kötelező módon jelen lévő ülnökök mandátuma június 30-án lejárt. Az egyházkerület egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt felfüggesztette Bátorit, majd egy zsinati határozattal megfosztotta palástjától, és bírósági úton kilakoltatta a parókiáról. A volt pap világi bíróságon támadta meg a zsinati határozatot, a szatmárnémeti bíróság döntése alapján pedig őt jogilag „visszaköltöztették” a papi lakba, azonban nem foglalta el egykori lakását, ahol jelenleg a hivatalban levő lelkész, Szomor Attila él. Az egyház emiatt ismét kilakoltatási pert kezdeményezett ellene a nagykárolyi bíróságon. /Babos Krisztina: Különös elnapolás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

A jogászok számára is meglepő fejleményt hozott a gencsi lelkészügy újabb szatmárnémeti tárgyalása, jelezte Máthé Edit, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) jogtanácsosa. Az Alkotmánybíróság jogerősen kimondta, hogy a közjogi bíróságok nem bírálhatják felül az egyház fegyelmi ügyekben hozott, munkajogi következménnyel járó döntéseit, illetve hogy az egyházi fegyelmi ügyekben kizárólag az egyházak dönthetnek. Ennek ellenére a szeptember 4-i tárgyaláson az elnöklő bíró kifejtette, hogy a Báthori-ügyben a törvényszék nem köteles figyelembe venni az alkotmánybíróság döntését. A gencsi egyházközség és a fegyelmi okokból felfüggesztett lelkész, Báthori Gyula között folyó másik perben a 8964 lejes perköltség megfizetésére kötelezték az egyházközséget, ellenkező esetben kilátásba helyezték a parókia elárverezését. /Fried Noémi Lujza: Gencsi ügy: bírósági akadékoskodás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

Tőkés László bukaresti látogatása során Adrian Lemeni egyházügyi államtitkárral és Nagy Mihály művelődési minisztériumi tanácsossal is találkozott. A püspök elvi állásfoglalásra kérte az államtitkárt a felekezeti autonómia védelmében, amelyet szerinte „kikezdhetnek a gencsi ügyhöz hasonló esetek, ha az állam illetékes intézményei nem tartják tiszteletben az egyházak alkotmányban is szavatolt jogát”. A tárgyalások napirendjén szerepelt még az egyházi ingatlanok tényleges visszaszolgáltatásának felgyorsítása, a felekezeti tanintézmények helyzete, hangsúlyosan a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) állami finanszírozásának ügye, továbbá az egyházak infrastruktúra-beruházásainak támogatása. Kiemelt figyelmet kapott a temesvári Új Ezredév Református Központ ügye, amelynek felépítése források hiányában évek óta akadozik. /Tőkés helyet kínál. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2 . /

Nem lehet tudni, Börvelyben mikor lesz Móricz Zsigmond-szobor, a gipszmodell ma is ott áll Erdei István szatmári műtermében. Börvely csupán az egyik település, ahol évek óta eszik egymást, ahol a helyi közösség több részre szakadt. A gencsi református pap körüli botrányokat hovatovább egész Európa megismeri. Gencset leszámítva, a viták legfőbb oka a politikai megosztottság. Sike Lajos, a lap munkatársa szerint Tőkés László püspök példájára több lelkipásztor és presbitérium beengedte a politikát a templomba, ezek okozták a vitákat. A református lelkészek nagy többsége nem engedett a megosztó törekvéseknek, hanem az RMDSZ mellé állt. /Sike Lajos: Illyésre figyelve. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Közel hároméves tortúra után végre lezáródhat a nemzetközi közvéleményben is elhíresült gencsi botrány. Bátori Gyula egykori gencsi (Szatmár m.) református tiszteletest a Királyhágómelléki Református Egyházkerület sikkasztással vádolta, s mivel ezt bizonyítottnak találták, felfüggesztették papi tisztségéből. Az elcsapott lelkész azonban nem törődött ebbe bele, s a világi bíróságnál keresett igazságot magának. Az egyházi autonómiát semmibe vevő döntéshozók több kirakatper során azt az ítéletet hozták, hogy az egyházkerületnek nem volt joga elbocsátani a papot állásából. Tőkés László református püspök elmondta, március 11-én a Nagyváradi Ítélőtábla végleges döntést hozott az ügyben, elutasítva Bátori fellebbezését. Az egykori lelkészt jogi úton fogják kötelezni az általa okozott nagy összegű anyagi kár megtérítésére. /Szőke Mária: Véget ért a gencsi botrány. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 13./

Április 20-án Tőkés László püspök hálaadó istentiszteletet tartott Gencsen annak örömére, hogy az egyházközségben végleg elcsitult az ellenségeskedés Az előző pap, Báthori Gyula ártó tevékenysége nyomán hitében megrongált gencsi gyülekezet számára is nyitva a lehetőség az új egység megteremtésére. A négy évig tartó gyűlölködésről, zaklatásról egy könyvet is megjelentettek „A gonosz útja elvész... “ címmel. Tőkés László elmondta: a Gencsen kialakult áldatlan helyzetet sikerült megoldaniuk, de könnyebb dolga lett volna a püspökségnek, illetve a helyi közösségnek, ha a Szatmári RMDSZ is besegít a küzdelmeikbe. Szomor Attila helyi lelkész elmondta: az életfa egy ősi magyar szimbólum, és felállításával a gencsi református gyülekezetben helyreállt békét ünneplik. /Hálaadó ünnepség Gencsen. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 21./

A Duna Televízió szerint újra vizsgálatot indított Tőkés László ellen a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS). A püspök-európai parlamenti képviselő múltjának átvilágítását egy korábban besúgóként nyilvántartott református pap kérte. – Ő mint európai parlamenti képviselő, tulajdonképpen az öreg papokat akarja lejáratni, és a fiatal gárdát maga mellé állítani – mondta Bátori Gyula volt református lelkész. Ezt egy éve nyilatkozta az a református lelkész, aki kérte, hogy Tőkés László püspököt most újra világítsák át. Bátori Gyulát azért bocsátották el állásából, mert a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szerint elsikkasztotta az egyházi földvásárlásra kapott magyarországi kormányzati támogatást. Az ügyben indított munkajogi pereket az egyházkerület nyerte meg, a pap ellen rendőrségi eljárás folyik. A püspököt a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság értesítette: Bátori Gyula kérésére vizsgálják újra, hogy besúgója volt-e a titkosszolgálatnak. – Ez tipikus esete annak, amikor a tolvaj kiált tolvajt, ugyanis éppen a kezünkben van ennek a volt lelkésznek a szekus dossziéja, amelyből kiviláglik, hogy régi együttműködője a titkosszolgálatnak. Úgy látszik, hogy most is hasonló feladatokat lát el, amikor ilyesmikkel foglalkozik – hangsúlyozta Tőkés László püspök, EP-képviselő. Hozzátette: egyébként ő már többször át volt világítva. Az egyházkerület munkatársai bejelentették: két éve indítványozták a lelkészek átvilágítását. A titkosszolgálati adattárból pedig olyan dokumentumok másolatait kapták meg, amelyekben az áll, hogy mások mellett Bátori Gyula gencsi lelkész is besúgó volt, sőt állítólag még a rendszerváltás után is írt jelentéseket lelkésztársairól. /Újra átvilágítják Tőkés Lászlót. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke ma sajtótájékoztatót tartott a nagyváradi Központi EP-Irodában. A sajtótájékoztató kiemelt témája a Verespataki bányaügy volt Janez Potoćnik európai biztos állásfoglalásának összefüggésében. Tőkés László EP-alelnök ez ügyben kiadott Nyilatkozatát mellékeljük. A sajtótájékoztató másik témája az átvilágítási folyamat volt. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke egyfelől a Román Parlament által elfogadott, de az Alkotmánybíróság által elkaszált átvilágítási törvénynek az erdélyi magyar kistársadalmunkra való önkéntes alkalmazását sürgette, másfelől örömmel nyugtázta, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Átvilágító Bizottsága múlt héten döntött hat dosszié ügyében (három lelkipásztorról mondták ki, hogy együttműködött a Szekuritátéval). Hogy az átvilágítási folyamat mennyire összetett, arra Tőkés László Balogh Béla példáján keresztül világított rá. A vonatkozó Közleményt és mellékleteit csatoljuk.
K Ö Z L E M É N Y
Egy olyan világból jövünk és egy olyan rendőrállami, titkosszolgálati, diktatórikus korszak átkos örökségével kell nap mint nap szembenéznünk, melyben maga a püspök, az Egyház „első őrállója” járt élen az elnyomó hatalommal való kollaborációban. Erről a világról kíméletlen realizmussal tanúskodik a következő, 1968-ból való Szekuritate-jelentés, néhai Papp Ladislau alias „PĂUN” vonatkozásában: „Jelentem, hogy 1959. szeptember 31-i dátumon hazafias érzelmek alapján hatóságaink által informátornak rekrutáltatott nevezett Papp Ladislau, aki 1915. május 19-én Gencs községben született, Iosif és Margareta fiaként, foglalkozása református pap, házas, 5 gyermeke van, lakóhelye Oradea, P-ța Libertății 38.... Nevezett Papp Ladislaut 1967 júniusában Oradea püspökévé, 1967. június 11-én pedig a Nagy Nemzetgyűlés (Marea Adunare Națională) képviselőjévé választották… Választott tisztségviselővé válása nyomán megszűnt vele a kapcsolat, és az iratgyűjtője átkerült a „C” Hivatalba. A kapcsolat megszűnése után fentnevezett hatóságainknál amellett inszisztált, hogy továbbra is fenntartsuk vele a kapcsolatot, mivelhogy annyira hozzánőtt hatóságainkhoz, hogy nem tudja elképzelni, hogy a jövőben is ne támogassa hatóságainkat (1968. június 4.).
Az utóbbi évek titkosszolgálati feltárásainak és leleteinek ismeretében mi sem természetesebb annál, hogy Anyaszentegyházunk szembe kíván nézni és szakítani akar visszahúzó múltjával. Dicséretes és elismerésre méltó, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az elkezdett úton következetesen tovább halad. Ennek bizonysága az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság tevékenysége, melynek első eredményeit a testület múlt héten tárta az Igazgatótanács elé.
A Püsök Csaba lelkipásztor-elnök által vezetett bizottság munkája annál is sürgetőbb, mivel a küszöbön álló egyházkerületi általános tisztújítás valamennyi jelölt átvilágítását szükségessé teszi.
A háttérben meghúzódó, volt kollaboránsok vonatkozásában említésre méltó, hogy mind a mai napig nem derült fény az Országos Átvilágító Bizottsággal (CNSAS) levelezők kivoltára, akik Tolnay István előadótanácsos nevével visszaélve tettek feljelentést Egyházkerületünk, illetve annak átvilágítást végző vezetői, sőt személy szerint Csendes László volt CNSAS-elnök ellen.
Mindezek ellenére az egyházi titkosszolgálati múlt átvilágítása vontatott módon ugyan, de tovább folytatódik. Legutóbb újabb volt ügynökök kilétére derült fény – köztük Balogh Béla alias „BODEA IOAN” volt szemlaki lelkész esetére, aki 1989 októberében, a Ceausescu-diktatúra utolsó hónapjainak legsötétebb időszakában szegődött másodszor is a hírhedt Szekuritáté szolgálatába.
A – feltételezhetően – nagy költséggel súlyos egyházromboló tevékenységet folytató volt kolozsvári lelkész a „visszaeső bűnösök” csoportjába tartozik. Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvének I. kötetében ugyan még a „Megfigyelőkből megfigyeltek” fejezetében szerepel, „BEBE” álnéven, mint aki megtagadván a kollaborációt, a Szekuritáté célszemélyévé vált – mostanság megtalált beszervezési dossziéjából viszont az derül ki, hogy utóbb újból a „Megfigyelők” kategóriájába igazolt át, hogy ezáltal a kicsiny Arad megyei Szemlakról a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet főtitkári tisztségébe avanzsálhasson.
Balogh Béla /„BODEA IOAN”/ esete arra vall, hogy a fellelt iratanyag hiányossága, illetve a volt titkosszolgálat érdekköreinek manipulációja miatt még sok titok vár megfejtésre, és nem egy megfigyeltről derülhet még ki, hogy valójában ügynöki tevékenységet folytattak. Éppen ezért az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság a lehető leghelyesebben cselekedett, amikor az eddig elbírált ügyekben is a dolgok jelenlegi állásának nyitott voltát hangsúlyozta.
Balogh Béla alias „BODEA IOAN” esete drámai erővel példázza, hogy a kollaboránsok saját múltjuknak foglyai. Ez a körülmény viszont megkerülhetetlen követelményként állítja elénk a titkosszolgálati átvilágítás következetes folytatását. Ez alól a romániai – erdélyi – magyar kistársadalom sem képezhet kivételt.
Elégtétellel üdvözölhetjük a Románia Parlamentje által legutóbb elfogadott lusztrációs törvényt. Ennek jelentőségét még a kommunista múlthoz húzó Alkotmánybíróság felülbírálata sem csökkentheti.
Az erdélyi magyarság joggal várhatja el, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség magára nézve is kötelezőnek tartsa az átvilágítási törvény előírásait.
Szégyennel tölt el minden magyart az RMDSZ-nek az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséggel (ANI) kapcsolatos elvtelen magatartása.
Az volna helyes, hogyha az RMDSZ példát venne erdélyi protestáns egyházainktól a titkosszolgálati múlt átvilágítása, illetve a magyar közélet megtisztítása dolgában. Társadalmunk erkölcsi megújulása elengedhetetlen előfeltétele a rendszerváltozás folytatásának.
Nagyvárad, 2010. július 12.
Tőkés László
az EMNT elnöke
EP-alelnök
Kötelezettség-vállalás
Alulírott BALOG BÉLA, Béla és Rozalia fia, született 1955 április 4-én, Zilahon, magyar nemzetiségű, román állampolgár, KISZ tag, családi állapota nem házas, liceumot végzett, állandó lakhelye Nagyvárad, Anatole France u. 42.
Vállalom, hogy titkos és szervezett módon együttműködök a Belügyminisztérium keretében az állambiztonsági szervekkel azzal a céllal, hogy információkat szolgáltassak nacionalista-irredentista tevékenységekról, vagy bármely, az államrend ellen irányuló tevékenységről, valamint azokról a dokumentumokról melyek a tudomásomra jutnak.
Az információkat írott jelentések formájában szolgáltatom, melyeket, valódi nevem helyett a „Bodea Ioan” fedőnéven írok alá.
1976.06.29.
Beszterce
/Balogh Béla/
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

A kettős mérce ellen
Kónya László szatmárnémeti tanár úgy véli, a jogok kivívása nem elegendő, ha nincs bátorság élni ezekkel
Alig van olyan magyar ember Szatmárban, aki ne örült volna beszélgetőtársunk nemrég kapott Ezüstfenyő díjának. Az érintettek közül csaknem mindenki tudja róla, hogy megyei főtanfelügyelő-helyettesként, az RMDSZ által kiharcolt törvényes lehetőségekkel élve, sokat tett az anyanyelvi oktatás bővítéséért, egyúttal a magyar iskolák anyagi feltételeinek javításáért. Azt kevesebben ismerik, hogy történelem- és néprajzkutató tevékenysége is igen jelentős. A nemrég nyugdíjba vonult Kónya Lászlóval természetesen erről is beszélgettünk
Az Ezüstfenyő díj önmagában sejtetni engedi, hogy a körülményekhez viszonyítva milyen állapotban hagyta tavaly ősszel, négy évtizednyi oktatói és tanfelügyelői tevékenysége után, a Szatmár megyei magyar oktatást. De lássuk a részleteket! Mi volt a legnagyobb gond, amikor jó tíz éve felelős posztot kapott a tanfelügyelőségen? – Mindenképpen az, hogy sok magyar gyermek nem tanult, tanulhatott anyanyelvén. Nagyobbrészt azért, mert az ezt ösztönző politikai döntés mellett hiányoztak a tárgyi és a személyi feltételek, az iskola, osztály vagy éppen a szakképzett pedagógus, másrészt azért, mert több szülő úgy látta, hogy a román iskolával „jobban érvényesül” csemetéje – amit a tapasztalat messze nem igazol. Alsóbb szinten a magyar gyermekek 15–17 százaléka, középfokon 40–45 százalékuk tanult románul. Mivel a mai oktatásban az alap az óvoda, azzal kezdtük, hogy növeltük a magyar óvodai helyek számát. Hogy milyen sok tennivalónk volt ezen a területen, jól bizonyítja: a magyar többségű Nagykárolyban is négy új magyar csoportot kellett indítani. Az elemiben is javult a helyzet, főleg annak köszönhetően, hogy   13-15 faluban újraindítottuk a korábban úgymond gyermekhiány miatt vagy más csinált indokkal megszüntetett anyanyelvi oktatást. Olyan helyeken, mint Görbed, Kismajtény vagy Királydaróc több évtizedes mulasztást kellett pótolni. Nem részletezem, de könnyű elképzelni, hogy mennyi aprómunkával, ráhatással járt az ilyesmi, különösen ott, ahol a magyar osztály beindítása román osztályt vagy éppen tanítói állást veszélyeztetett. A felső tagozaton, az V–VIII. osztályban még bonyolultabb volt a helyzet. Például Józsefházán, ahol korábban már vagy kétszer-háromszor megszűnt a felső ciklus, de legutóbb is sikerült visszaállítanunk. Jelenleg 36 szimultán, vagyis összevont V–VIII. osztály van a megyében, ebből 16 magyar, ami arányainkhoz viszonyítva is igen jó. Az csak természetes, ha Szilágypérben, Mezőpetriben vagy Ákoson román osztályok működhetnek 8-10, esetleg még kevesebb diákkal, akkor Vámfaluban, Józsefházán, Gencsen, Irinyben is működhetnek hasonló létszámú magyar osztályok. Ma már csak rajtunk múlik, hogy ne engedjünk kettős mércét érvényesülni, még akkor sem, ha olykor a helyi politika inkább ezt pártolná vagy csak sugallná. Legyen bennünk kellő tartás, s ha kell, bátorság, hogy éljünk nehezen kivívott törvényes jogainkkal, lehetőségeinkkel! Ez nagyon fontos. Igen, e bátorság nélkül a középiskolai és szakmai oktatásban sem következett volna be mifelénk olyan kedvező változás, mint amilyen bekövetkezett. Jóllehet még ez sem elég, mert nemrég éppen egy szakmai tanácskozáson vetették fel, hogy némelyik mesterséget a magyar fiatalok még ma sem tanulhatják anyanyelvükön!
– Igazuk van, de mindjárt hozzátenném, hogy nem lehetett pár év alatt mindent megváltoztatni. A legkeresettebb szakmákban, mint a kereskedelem, vendéglátás, könyvelés, víz- és gázszerelés, élelmiszeripar, autószerelés, faipar, már évek óta működnek magyar osztályok, csoportok. A továbblépést több minden hátráltatja, például a magyar szakkönyvek hiánya, de nem kis részben egyes oktatók hozzáállása vagy inkább felelőtlensége, hozzá nem állása is. A működő magyar osztályoknál is megesik, hogy a tanár azt mondja: ezt meg azt inkább románul adja elő, mert ő is így tanulta! Ez azért is lehetséges volt, mert a szakoktatáshoz mindeddig nem rendelkeztünk megfelelően képzett magyar tanfelügyelőkkel. Most már itt is változás lesz, köszönhetően annak, hogy a nyugdíjazásomkor helyembe lépő Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes igyekszik mielőbb megoldani a tőlem örökölt ügyeket. Szóval maradtak gondok, de a lényeg az, hogy a magyar oktatás szépen araszolt előre az elmúlt években. Említettem, hogy egy évtizede az itteni magyar gyermekek 40-45 százaléka még román szaklíceumokba járt, mára ez az arány 20-25 százalékra csökkent, ami még mindig nagy, ám látnunk kell, hogy az ilyen fiatalok többsége vegyes házasságból származik. A változásban nem kis szerepe van az anyagi feltételek javulásának, az iskolai épületek modernizálásának és bővülésének, például Sárközújlakon, Avasújvárosban vagy Csomaközön, a központi fűtés bevezetésének, az új sporttermeknek, laboratóriumoknak, számítástechnikai berendezéseknek. S nem utolsósorban annak, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szatmári tagozatán mind több, jól képzett pedagógus végez. Mindez együtt fejti ki pozitív hatását!
Van mit számbavenni, bár önt nem olyan tanárnak és tanfelügyelőnek ismeri környezete, aki csak úgy rábólint a dolgokra. Mi az, ami leginkább bosszantja? – Az, hogy néhány fejlesztést nemcsak a gazdasági válsággal járó kevesebb pénz, hanem az elburjánzott bürokrácia miatt sem tudtunk befejezni. Több szaklíceumnak ezért nincs még korszerűen felszerelt műhelye, például a mechanikai, vízszerelési, építészeti és élelmiszeripari szakmákban. Az is fáj, hogy néhány vidéki iskolában, minden igyekezetünk ellenére, máig nem tudtuk megoldani a központi fűtést – Pelekeszin és Nagypeleskén még annak árán sem, hogy modernizáltuk az épületet. Mindezzel együtt nyugodt lélekkel jelenthetem ki, hogy Szatmár megyében mindenki tanulhat magyarul, aki csak akar, s talán nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom, hogy nálunk az anyanyelvi oktatásban az országos vagy inkább erdélyi átlagnál jobb a helyzet. Persze, a Székelyföldet leszámítva, ahol azért más hatások is érvényesülnek.
Talán azok is észrevették ezt, akik az Ezüstfenyő díjról döntöttek. Néhány éve elég sok fiatal, egyesek szerint csak Szatmár megyéből legalább három osztályra való, az érettségi vagy éppen a nyolc osztály elvégzése után Magyarországon folytatta tanulmányait. Most mi a helyzet? – Sokkal kevesebben mennek át, ami a gazdasági bajok mellett az itteni anyanyelvi oktatás bővülésével is összefügg. Az uniós integrációnak is köszönhető, hogy most már onnan is jöhetnek át diákok. Nemrég például Csengerből érdeklődtek, hogy milyen szakmákat lehet nálunk magyarul tanulni, mert Nyíregyháza száz, Szatmárnémeti pedig mindössze tizenöt kilométerre van! Szóval, változik a világ!
Akkor váltsunk mi is témát. Most már kutatásra, írogatásra is több ideje jut. Várhatunk-e újabb könyvet a történelemkutató és néprajzos Kónya Lászlótól? Olyat például, mint a múlt években megjelent Szatmáriak a szabadságharcban, Szatmár megye népi építészete, Mesék és legendák a Kárpátok Eurorégióból vagy a Lakodalmi szokások az erdélyi kultúra sokszínűségében... Nem beszélve az olyan nagy tanulmányokról, mint az, amelyet az amerikai polgárháborúban, a mai Egyesült Államok megszületésében kimagasló fegyvertényt végrehajtó magyar 48-as honvédtiszt, Zágonyi Károly életéről írt!
– Igyekszem, már csak azért is, mert a jelzések szerint ezt sokan várják tőlem, de temérdek olyan anyagom is felgyűlt, amit zsúfolt tanfelügyelői tevékenység mellett nem tudtam rendszerezni, még kevésbé megszerkeszteni. Csak legyen erőm mind végigcsinálni... Az első nagy feladatot mindjárt Csehi Árpád megyei tanácselnöktől kaptam a Szatmár megyét bemutató magyar nyelvű, történelmi tárgyú olvasókönyv elkészítésére. Ez amolyan segédkönyv is volna a magyar iskolások számára. Ennek az összeállítása nem kis munka, de helyzetemet megkönnyíti az a tény, hogy az utóbbi időben sok kisebb-nagyobb monográfia jelent meg falvainkról és jellegzetes tájainkról, vidékeinkről, és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szatmári tagozatának hallgatói többféle gyűjtőmunkát, felmérést végeztek ebben a témakörben. Külön kötetben szeretném összegyűjteni és bemutatni a magyar lakodalmas szokásokat. Az előbb idézett lakodalmas könyv a multikulturalitás jegyében készült, így nemcsak magyar, de román, sváb, német, szlovák, ukrán, cigány szokások is belekerültek. Sok minden ki is maradt belőle, olyasmik, amik megérdemlik a nagyobb nyilvánosságot. Hogy csak egy példát adjak: Szilágypérből négy-ötféle változat volt lejegyezve, vőfélyversekből talán még több is. Az új könyvben már minden változat benne lesz. De hogy mást mondjak, volt egy tanulmányom a vargák céhéről, most a csizmadiák céhének történetét szeretném feldolgozni és kiadni. Foglalkoztat továbbá a szatmári könyvnyomtatás művészetének története, hisz sok szép művészi munka, rajz, illusztráció maradt fenn. Érdemes ezeket összegyűjteni, és akár egy nagyobb tanulmányban, albumszerűségben is kiadni. S akkor még nem beszéltem Bethlen Gábor és Szatmár kapcsolatáról, ami már azért is érdekes, mert itt esküdött meg Károlyi Zsuzsannával. Úgy hallom, újabban nyelvészettel is foglalkozik! – Inkább a nyelvek egymásra kifejtett hatásával, a nyelvi türelmetlenséggel és asszimilációval. Mert az ember nem lehet közömbös az iránt, ami szűkebb környezetében történik. Csak itt, Szatmár körül, mondhatni, pár száz négyzetkilométeren, amit akár egy kiáltással el lehet érni, furcsa dolgok történtek az utóbbi szűk száz esztendőben. Már-már hihetetlennek tűnhet, hogy Halmi környékén, az ugocsai részeken, harminchat faluban Trianonig tizenkét nyelvet beszéltek, amiből mára alig egyharmada maradt meg. Mégiscsak elgondolkodtató: miként lehetséges, hogy korábban tizenkét népcsoport békésen megfért egymás mellett, majd a térségre erőltetett totalitárius rendszerek Európa szeme láttára mindent szétvernek? Ki hallott ma már a cipszerekről, huculokról vagy akár a ruszinokról? De hol vannak innen a svábok, a jidiszek, a lengyelek? S látjuk, hogyan kopnak, szívódnak fel a megmaradt magyarok! Vajon kellő eszközökkel és erővel rendelkezik a mai Európa, hogy ilyesmi többé ne ismétlődhessen meg? Az is jelenthet valamit, ha kellő időben ilyen kérdéseket teszünk fel – minél nagyobb hangsúllyal, annál inkább. Ez mindenképpen kötelességünk!
Kónya László (1945, Nagyenyed)
Tanár, kutató. A középiskolát a Bethlen Gábor Kollégiumban, felsőbb tanulmányait (történelem, magyar nyelv és irodalom) Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte. Negyvenhárom éve Szatmár megyében él és dolgozik. Tanított Ákoson, Krasznadobrán, Szamoskrassón, Ombódon, Szatmárnémetiben (miközben politikai okokból háromszor kitették állásából). 1998-tól tanfelügyelő, 2000-től nyugdíjazásáig főtanfelügyelőhelyettes volt. Több könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője, többek között a következőké: Az erdélyi magyar tanító- és óvónőképzés évszázadai, Szatmár megye az 1848-as szabadságharcban, Szatmár megye kismonográfiája, Szatmár megye népi építészete, Lakodalmi szokások az erdélyi kulturális sokszínűségben. Szakmai és társadalmi tevékenységéért többször kitüntették, így az Ezüstgyopár díjjal, illetve az általa nemrég átvett Ezüstfenyő díjjal.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)

Egyház és politika: nyílt levél Csűry István püspök úrhoz
Tisztelt Püspök úr! Örömmel értesültünk arról, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, egyfajta „transzszilvanizmus” jegyében, „egy általános erdélyi szellemi és politikai út kijelölésén” fáradozik.
A mai értékvesztett világban szükség is van iránymutatásra. Ha szabad így fogalmazni, ehhez Egyházkerületünknek történelmi joga is van, hiszen 2003-ban, az Ön tevőleges hozzájárulásával, rendkívüli közgyűlés keretében álltunk ki a legszentebb transzszilvanista eszme, az önrendelkezés ügye mellett. Ugyanebben az időben azonban, néhány száz méterrel odébb, a hivatalos RMDSZ-érdekképviselet éppen a szocialista internacionálé jegyében tapsolt az autonómiát megtagadó magyar és román utódkommunistáknak…
Az 1989 óta formálódó, sajátos romániai „demokráciában” sokat megéltünk már. Ezek után azt hittük, hogy minket már túl nagy meglepetés nem érhet, hogy a jelenlegi román balliberális kétharmad szánalmas televíziós szappanoperájánál immár nincsen lejjebb. Tévedtünk. Az Ön által jegyzett körlevélben szereplő, meghívott politikai aktorok névsora láttán nem jutunk szóhoz. Úgy hisszük, az egész világon példa nélkül való, hogy egy egyházkerület gyakorlatilag egy – ilyen – politikai párt platformjává alakuljon át, ráadásul önkéntesen.
Igencsak sajnálatos, hogy a Romániában tapasztalható visszarendeződés mintájára a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége is a fájdalmas emlékű kommunizmusbéli gyakorlathoz tér vissza. Egyházunk ilyen mértékű pártosodására legutóbb 1989 előtt volt példa. Akkor a kollaboráns Papp László püspök a Román Kommunista Pártot és a hírhedt Szekuritátét szolgálta ki szervilis módon. De íme, változott körülmények között, megint itt tartunk: az egyházi törvényekkel ellentétes módon, Varga Attila RMDSZ-es vezető személyében, beejtőernyőzött pártkatonát választottak meg egyházkerületi főgondnoknak. Az Egyházunkat korrupt módon megrövidítő politikusok (lásd Ady-központ) „korreferálnak” az egyházkerület püspökének előterjesztéséről. Az egyházi oktatás ellen valóságos hadjáratot folytatott politikust tesznek oda az ingatlan-visszaszolgáltatásról, ezenképpen az államosított iskoláink helyzetéről előadni. Olyan politikusok díszelegnek a meghívottak között, akik a megelőző időben a magyarországi balliberális erők összes hírhedt figuráját tárt karokkal fogadták vendégül…
Ön a körlevelében az USL pártszövetség nagyarányú győzelmét „kettős teherként” jellemzi. Ennek kapcsán azonban elfelejti megemlíteni azt, a tavalyi parlamenti választások előtt megkötött titkos „paktumot”, amelyet – a történelmi hűség kedvéért muszáj így írnunk – az Ön Pártja az erdélyi magyarság háta mögött ütött nyélbe…
Tisztelt Püspök úr! A nyilvánvaló politikai visszarendeződés jegyeit hordozó tanácskozás vonatkozásában Ön a „transzszilván” hagyományokat emlegeti. Meggyőződésünk azonban, hogy mindennek semmi köze a mi hagyományainkhoz. A nemzetre időről időre rárontó politikusokkal való „kokettálás” – hogy Markó Bélát idézzük a Mesterházy Attila szocialista pártelnökkel történt összeborulása estéjéről – nem az erdélyi-partiumi magyarság útja. És végképp nem a „transzszilvanizmus” nemes hagyománya!
Főtiszteletű Püspök úr! Mindezek ismeretében és tudatában, Ön ténylegesen azt képzeli, hogy helyes irányban keresi a kiutat?
2013. április 17.
Maradunk tisztelettel,
Bordás István presbiter, Nagyvárad
Katona József egyháztag, Gencs
Tőtős Zsuzsa egyháztag, Nagyvárad
Id. Dr. Balogh Árpád egyháztag, Nagyvárad
Pataki István költő, egyháztag, Bihar.
Erdon.ro.

Háló találkozó Nagykárolyban
Jó hangulatú, lelkileg feltöltődést nyújtó találkozót tartottak szombaton a nagykárolyi Háló tagjai szombaton.
A találkozó előadásainak a Kalazanci Szent József templom volt a helyszíne
A házigazdákon kívül Budapestről, Szatmárnémetiből, Nagybányáról, Nagyváradról, Temesvárról, Avasújvárosból, Felsőbányáról, Máramarosszigetről, Nagyszalontáról, Gencsről és Kaplonyból érkeztek résztvevők a IX. Nagykárolyi Háló Találkozóra. 83 személy gyűlt össze, hogy előadásokat hallgasson, a hit családon belüli szerepének fontosságáról beszélgessen, régi ismerősökkel találkozzon. Pakulár Judith, a nagykárolyi Háló csoport egyik vezéralakja a szombati találkozót értékelve kifejtette, a visszajelzések alapján azt tapasztalta, minden résztvevő nagyon jól érezte magát, sőt az az ötlet is felvetődött, hogy a jövőben több napos, és akár regionális, partiumi szintű legyen a találkozó. „Az elmúlt évek rutinosabbá tettek minket, szervezőket. A hit átadása a családban, ezt a tematikát dolgoztuk fel a munkacsoportokban. Nagyon örülök, hogy eljöttek és jól érezték magukat vendégeink és előadóink. Ferenc pápa szombatra meghirdetett böjt- és imanapjához is sikerült csatlakoznunk, ami szintén emelte az összetartozás érzését” — hangsúlyozta Judith.
Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

Jégverés, óriási viharok Szatmár megye több településén - És még nincs vége
Fák, a közvilágítás oszlopai dőltek ki az elmúlt 12 óra viharaiban Szatmár megye több településén. A tűzoltóknak legkevesebb hat esetben kellett úttestre dőlt fákat eltakarítaniuk, miközben másutt a diónyi jég okozott komoly károkat. Problémákat okozott az ítéletidő Szatmár vármegye határon túli településein is.
A Szatmár Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatása szerint péntektől hétfő reggelig legkevesebb hat esetben kellett az úttestre dőlt fákat eltakarítaniuk több településen: Szatmárnémetiben, Sándormajoron, Újnémeten és Avasfelsőfaluban. Szatmárnémetiben, a Petru Bran utcában a közvilágítás egyik oszlopát borította ki az orkán erejű szél. A tűzoltóság továbbra is lesz áll, derül ki közleményükből.
Ahol nem a vihar, ott a jég pusztított, elsősorban kedd hajnalban. A Facebookon fellelhető fényképek alapaján dió, vagy akár tojás nagyságú jégdarabok hulltak Apában (első fotó), Gencsen, Majtényban, Óváriban (fotó lent, készítette Ványi Anita), Nagykárolyban, Kisdengelegen, Csengerbagoson, Domahidán ...
Szatmárhegyre, Béltekhodosra, Meddesre és Nagyszokondra kedd hajnalban özönvízszerű esőzés köszöntött.
Nem kímélte az időjárás Szatmár vármegye az országhatáron túli területeit sem, az MTI tájékoztatása szerint Méhtelken, Rozsályon, valamint Zajtán teniszlabda méretű jég hullott. Rozsályon az elsődleges felmérés alapján 150-180 házat vert el, áttörte a cserepeket és betörte az ingatlanok tetőablakait is. Zajtán hasonló gondokat okozott a jégeső, és Méhtelekről is érkezett sérült tetőszerkezetről, beázó házról szóló bejelentés.
Személyi sérülésről egyik esetben sem érkezett hír.
szatmar.ro

Négy Szent László búcsú
Az ország megszilárdítója, az erkölcsi rend őrzője Szent László, akinek sírjánál csodák történtek.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében Krasznabéltek, Lázári, Nagysomkút és Gencs templomait szentelték Szent László tiszteletére. A sorban először, idén Gencsen tartanak búcsút, vasárnap öt órától, Simon Attila, a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisa szentbeszédével.
Krasznabélteken már az ünnep napján, hétfőn délelőtt tizenegy órától lesz a búcsúmise Ulmer Mihály szakaszi plébános prédikációjával. Lázáriban ugyanazon a napon és időben Jakab Norbert, a szatmárnémeti Szent Antal egyházközösség plébánosa szentbeszédével tartják a búcsúmisét, Nagysomkúton pedig szintén hétfőn, de este hattól ünnepelnek Ambrus István kapnikbányai plébános szónoklatával.
Szent László Király 1046 körül született Lengyelországban. Atyja I. Béla magyar király volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya. Életét sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi. Az ő feladata lett az ország "megállapítása'', vagyis a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása. Ahogy a krónikás feljegyezte, László "minden ítéletében Isten félelmét tartotta szeme előtt". Híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a somogyvári monostorban nyugodott "boldog teste" (Arany János), később Váradon helyezték végső nyugalomra. Kultusza halála után hamarosan kifejlődött.
Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára. III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta.
szatmar.ro

Az egyházért, a családért, a nemzetért imádkoztak
A Nagykárolyi Református Egyházmegye nőszövetségei az idén is csatlakoztak a Kárpát-medencei imanaphoz. Több, mint 200 személy, 15 egyházközség küldöttsége találkozott Börvelyben, hogy együtt imádkozzanak egyházunkért, családjainkért és nemzetünkért,tudhatjuk meg a Református Egyházmegye beszámolójából.
A vasárnap délután tartott ünnepi istentiszteleten Vinczéné Pálfi Judit egyházkerületi missziói előadó hirdette Isten igéjét a 2Tim 1,7 igeszakasz alapján: „mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” Bátorságra buzdította a híveket. Arra hívta fel a figyelmet, hogy nyíltan ossza meg mindenki a maga saját ötleteit, ne hallgassa azt el, hisz így épül a közösség. Karácsonyhoz közeledve arra kért mindenkit, hogy a szeretetről ne csak beszüljünk, hanem tudatosan cselekedjünk szeretetből valami jót legalább egy emberrel, és erre kérjünk másokat is.
A vendégeket Kátai Tibor házigazda lelkipásztor köszöntötte, aki szót adott Tolnay István esperesnek és Tőtős Beáta egyházmegyei nőszövetségi elnöknek. Kátai Tibor lelkipásztor örömét fejezte ki, hogy ilyen szép számban képviseltették magukat a nőszövetségek. Voltak résztvevők Ákosról, Bogdándról, Dobráról, Domahidáról, Gencsről, Hadadról, Irinyből, Érkőrösről, Érszakácsiból, Kismajtényból, Leléből, Nagykárolyból, Szaniszlóról, Szilágypérből és Tasnádról. Tolnay István a 2004-es kudarcot valló népszavazásra irányította a figyelmet, melyet követően évről évre megszervezésre kerül december 5-e tájékán a Kárpát-medencei imanap. Amint fogalmazott, kiváltság az, hogy Isten az asszonyokat bízta meg azzal, hogy rendszeresen összegyűljenek és imádkozzanak a magyar nemzetért.
Tőtős Beáta röviden bemutatta a Dunántúli Református Egyházkerületet, melynek nőszövetségei állították össze az idén az imanap programját. Tíz különböző imádság hangzott el. Többek között imádkoztak a gyermekekért, családokért, betegekért, gyászolókért, gyülekezetekért, oktatási intézményekért és a magyar nép megmaradásáért.
A börvelyi nőszövetséget Kátai Annamária tiszteletes asszony mutatta be. A nőszövetség tagjai minden héten kétszer is összegyűlnek csigatésztát készíteni, s ennek a bevételével az egyházközséget támogatják. Ebben az évben már 300 kg csigatésztát sikerült gyúrniuk.
Az istentiszteleten megható és fontos üzenettel bíró versek hangoztak el egy-egy nőszövetségi tag előadásában. Az eseményt gazdagította a börvelyi kórus és nőszövetség csodálatos közös éneke. A szívhez szóló  ünnepi eseményt követően a házigazdák szeretetvendégségre invitálták a vendégeket a település kultúrotthonába, ahol Kiss Zoltán polgármester szólt néhány szót a finom vacsora előtt.
Bagosi Andrea szatmar.ro