Gyulafehérváron június 19–én Jakubinyi György érsek öt diakónust – a ditrói András Istvánt, a székelyudvarhelyi Apostolache Adriant, a gelencei Göthér Gergelyt, a székelyudvarhelyi Tamás Hubát és a maroshévízi Táncos Levente–Györgyöt pappá szentelt. Jakubinyi György érsek szentbeszédében kiemelte: „Nem elég egyszer odaállni lelkesen és vállalni az egyházi rend szentségét, minden nap elölről kell kezdeni kereszténységünket, papságunkat.” /Papszentelés Gyulafehérváron. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./

Legalább négyszáz cserkész táborozik a Gelence fölé emelkedő Zernye lábánál. Az erdélyi csapatok előkészültek a magyarországi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai cserkészek fogadására. A tíznapos táborozással ünneplik a Romániai Magyar Cserkészszövetség fennállásának 15. évfordulóját. Kasza Tamás táborparancsnok hírnökök útján tudatja az egymás mellett tanyázó törzsekkel a parancsot. Tíz nap alatt felépítik kicsi Hunországot, amelyben barátságban, szeretetben élnek és alkotnak együtt. A százhetven erdélyi cserkész nem bánja, hogy házigazdaként többet dolgozik a vendégeknél. /(fekete): Cserkésztábor a Cigla-mezején. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./

Július 14–26. között több mint négyszáz cserkész jött el a gelencei emléktáborba. A romániai magyar cserkészmozgalom tizenöt éves fennállásának alkalmából a Romániai Magyar Cserkészszövetség vajdasági, felvidéki, európai uniós és egyesült államokbeli magyar cserkészeket is meghívott a Kovászna megyei településre. Az ifjú cserkészek Wass Albert Vérben és viharban című kisregényének szellemében szervezik a tábori életet; a négy altábort is a regényben szereplő Csele, Udvarhelye, Ernák és Orgovány helynévről keresztelték el. A cserkészek kézműves-foglalkozásokat tanulnak, esténként népdalokat énekelnek, és gyalogtúrákat tesznek a környéken. Ezenkívül naponta busz szállítja őket Tusnádfürdőre, ahol részt vesznek a szabadegyetem előadásain. /Bartos Lóránt: Cserkészemléktábor: angol szabályzat, székely eredetmítosz. = Krónika (Kolozsvár), júl. 22./

Gelencéhez tartozik a kis Haraly falu. Gyom uralja a határt, melynek gyenge talajából csak az itteni székely tud elképesztő munkával a túléléshez elegendő terményt kicsikarni. Súlyos károkat okozott a burgonyatermésben a ragya, nem volt pénz permezetőszerre. Autóbuszjárat nincs. A helyiek járható utakat s jó minőségű ivóvizet szeretnének, a falu kútjainak vize egészségtelen. A haralyi kisiskolásokat – mindössze 15 gyerekkel működő összevont osztályt – idéntől új tanítónő, Márkos Zsófia, a kicsinyeket – összesen 9 gyereket – új óvónő, Ugron Angéla tanítja-oktatja. Mindketten a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző végzettjei. Mindketten helyben laknak, és szívesen részt vesznek a falucska közművelődési életében. Minden évben megszervezik a kosarasbálokat. Vége felé jár a haralyi emlékmű elkészítése is. Tervezője Vetró András kézdivásárhelyi képzőművész. Haraly 250 fős lakossága római katolikus székelymagyar. Külön kuriózum, hogy itt a templom a falu alvégén, a harangtorony fenn, a falu közepén áll. /Kisgyörgy Zoltán: Vihar előtt Haralyban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./

Argentínában a gelenceiek által állított monumentális székely kapu a hónap elején méltó társat kapott: Szent István mellszobrát. Az avatási ceremónián jelen volt Józsa Mátyás magyarországi nagykövet, Takács István, az Argentínai Magyar Intézmények Szövetségének (AMISZ) elnöke, Dr. Norberto La Porta Buenos Aires-i képviselő, a német intézmények szövetségének küldöttei, magyar intézmények vezetői és argentínai magyar kolónia számos tagja. Az emlékművet az argentínai Szent László Intézet, a fiú és leány cserkészcsapat és a Regős tánccsoport fiataljai állták körül. A műsor az argentin himnusszal kezdődött és a magyarral fejeződött be. Az alkotás Carlos María Toto szobrász műve. /Szent István szobra áll a gelencei kapu mellett. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 23./

Az elmúlt évben hunyt el Szabó Gyula /Homoródalmás, 1930. szept. 11. – Kolozsvár, 2004. dec. 21./ író. Idén szeptember elején kopjafát avattak a szülőfaluban, Homoródalmáson, a temetőben, az író sírjánál. A Trianon utáni hivatalos román állampolitika igyekezett meghamisítani vagy elhallgattatni a magyar múltat. Szabó Gyula ezért kezdte el írni hatalmas történelmi regényfolyamát, A sátán labdáit, a hetvenes évek végétől. Sorjázó szívrohamai szüneteiben írta a nagyszabású esszéregény köteteit, a maga jelenkori „várküzdelmét”. „Ha eleink a maguk »végpusztulásában« Bethlen Miklós szavával »a sátán labdáinak« érezték magukat, akikkel külső hatalmi erők és belső meghasonlások indulatai »játszottak«, miközben mégis »megmaradtak«, életerejükkel »túlélték« a veszedelmeket, azokból a »történt dolgokból« magam is tudtam erőt meríteni” – írta Szabó Gyula. Az író nem maradt adósa a történelemhamisító Lancranjannak sem, aki 1982-ben megírta hírhedt eszmefuttatását: Un cuvant despre Transilvania /Beszéd Erdélyről/. Szabó Gyula reagált erre, és elküldte az A Hét hetilapnak, de írása az nem jelenhetett meg. Szabó Gyula egyik leveléből idézett Cseke Péter: „Nekem legkedvesebb utam a világon az, amelyik Székelykeresztúrt és Homoródalmást »köti össze«, s éppen ez az úttáv attól olyan különlegesen kedves (mióta történeti emlékem odáig mélyült) hogy ez az útmellék a maga egészében szinte »Szent László földjének« mondható. […] Szent Lászlónak ezen a földjén László Gyula nekem szomszéd falus földim! – és László Gyula most éppen ennek a földnek a Szent László »képeit« ajándékozza nekünk az összes többivel együtt. Gelencétől Felsőlövőig, összesen 29-et. Mekkora gazdagság ez! Lelki honfoglalás! Visszfénye és emlékképe annak, hogy Szent István és Szent László a honfoglalást a lelkiekben is végbe vitte…” Szabó Gyula ezzel a levéllel köszönte meg 1993-ban a kettős honfoglalás elméletét kidolgozó, a két magyar történelem további feltárására buzdító régészprofesszor ajándékkönyvét, A Szent László-legenda középkori falképeit. Bizonysága ez annak, hogy Szabó Gyula szándéka szerint műveivel maga is ezt a szellemi-lelki honvisszafoglalást készítette elő. /Cseke Péter: Szabó Gyula kopjafája. Feljegyzések az író 75. születésnapján. = Helikon (Kolozsvár), okt. 10., 19. sz./ László Gyula Kőhalmon született.

Az év elején jelent meg Stefano Bottoni olasz történész Konföderáció a cél című tanulmánya az 1956-os romániai eseményekről, nevezetesen a Szoboszlay-ügyről. Szoboszlay Aladár temesvári római-katolikus plébános annak a „kísérletnek a szellemi atyja és operatív motorja”, amelynek célja a kommunista rendszer megdöntése egy Magyarországon és Romániában egyidőben kirobbantott forradalom révén, illetve egy közös román-magyar államalakulat, az ún. Confederatio létrehozása – állította a történész a periratok és más források tanulmányozása alapján. Melyik nemzetnek az ügye, kérdezte Bottoni, tekintettel arra, hogy a román Fintinaru másodrendű vádlott, és a per során még tucatnyi román embert ítélnek el. A Szoboszlay-ügyben közel kétszáz személyt vettek őrizetbe államellenes összeesküvés vádjával. Ötvenhét személy ellen emeltek vádat, közülük tízet (Szoboszlay Aladárt is) kivégeztek, 47 személyt életfogytiglani vagy több tízéves kényszermunkára, börtönbüntetésre ítéltek. A Szoboszlay-ügyben 15 embert ítéltek el Háromszéken, köztük nyolc papot: Ábrahám Árpád (Torja), Kovács Balázs (Szentkatolna), Kovács Béla (Kovászna), Kosza József (Ozsdola), Ráduly Géza (Gelence), Páll Gyula (Futásfalva) plébánosokat, Mezei Levente Mór ojtozi és Kovács István esztelneki szerzetest. Továbbá hét „világi” személyt: Baróti Pált, Szörcsei Eleket és Lőrincz Károly Sándort Torjáról, Farkas Pál kézdivásárhelyi tanárt, Bulárka Istvánt (Csernáton), Kónya Béla-István és Vajna László kézdivásárhelyi ügyvédeket. Ábrahám Árpádot és Kónya Béla-Istvánt halálra ítélték és kivégezték. A perbefogottak közül ma már csak hárman élnek: Bulárka István, Farkas Pál és Vajna László. Lőrincz Károly Vargyason élő volt politikai fogoly a Székely Hírmondónak elmondta, Szoboszlay terve az volt, hogy 1956. augusztus 28-án Bukarestben forradalmat robbantson ki. Egy tankegység-parancsnoknak az lett volna a feladata, hogy alakulatát Bukarestbe vezérelje és elfoglalja a belügyminisztérium, a rádió stb., épületét, miközben a Székelyföldről különvonattal érkező magyarok csatlakoztak volna a katonákhoz, de ez gyermekes, igen naiv elgondolás volt, nem is lett semmi belőle. Nagy Imre Snagovra hurcolását követően kapóra jött ez a szervezkedés a román hatalomnak, jó ürügyet szolgáltatott az erdélyi magyarok üldözéséhez. Nem sokkal az interjú elkészülte után Lőrincz Károly meghalt. /Kocsis Cecília: 1956 Romániában: melyik nemzet ügye? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

„Elsősorban a római katolikus papokat ítélték nehéz börtönre: Ferencz Béla Ervin ferencrendi szerzetest és Ráduly Géza csíkmadéfalvi plébánost életfogytiglanra, Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évi, Dénes Dávid akkoriban hátszegi plébánost húszévi, Mezei Mózes Levente ferences szerzetest ugyancsak húszévi, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évi, Kosza József ozsdolai plébánost és Aurel Dan görög-katolikus főesperest tíz-tíz évi, Kovács Béla törcsvári plébánost hétévi, Kovács Balázs szentkatolnai plébánost négyévi fegyházra. Utóbbi a temesvári tárgyalás idején 73 éves volt. Azzal vádolták, hogy szentkatolnai plébánosként nem jelentette fel mindazokat, akik a „Szoboszlay-összeesküvés” tagjaiként megfordultak a parókián. A csíkmadarasi Mihálcz Andrást 1960-ban huszonöt évi börtönbüntetésre ítélték. Hasonlóan bántak az ugyancsak 73 éves Szörcsei Elek gazdaemberrel, akit magas kora ellenére tizenöt évi fegyházbüntetéssel sújtottak. Ő volt a kevesek egyike, aki a tárgyalás után találkozhatott a hozzátartozóival. Ekkor kapta azt a végzetes csomagot, amely nagyon rövid időn belül az életébe került. Ugyanis attól félt, hogy a börtönben éhen fog halni, s amikor megkapta a csomagot, az ujjairól addig nyalta a zsírt, amíg gyomorgyulladást kapott, és a galaci börtönben rövid időn belül meghalt. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Baróti Pál torjai gazdaembert, Schell István és Kuun Zsigmond volt földbirtokost; huszonöt évi nehéz börtönnel sújtották a tbc-s beteg Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, Pataki Istvánt és a 17 éves Orbán Pétert, a halálra ítélt és kivégzett Orbán István fiát, akinek az volt a bűne, hogy ő hívta a Szoboszlay Aladárral való csíkszeredai találkozóra az ott beszervezetteket. Tizenöt évi fegyházbüntetést kapott báró Bánffy István, dr. Rend László állatorvos, a marosvásárhelyi állatkert későbbi megteremtője, Pietsch Béla aradi ügyvéd és fia, ifj. Pietsch Miklós építész, gróf Mikó László. A kivégzettek és a börtönben elhunytak emlékét ma faragott kopjafa őrzi a kézdivásárhelyi református temetőben, a torjai római katolikus temetőben és Sepsibükkszádon. Ugyancsak kopjafát állítottak a Szoboszlay-per mártírjainak Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.” /Tófalvi Zoltán: Megbűnhődött magyarság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

Ojtozban a Végvár-Vámház Vendégfogadó fogadta a lelkes hagyományőrzőket, akik Gelencéről, Bélafalváról, Kézdivásárhelyről, Zaboláról, Sepsiszentgyörgyről és Szegedről érkeztek. Beszédek hangzottak el, melyeket Kelemen Botond, a 15. Székelyhatárőr Gyalogezred főhadnagya, az est szervezője nyitott meg, majd Vitéz Rózsa József ismertette az Ojtozi-szoros több katonai eseményének szájhagyomány és kordokumentumok alapján összeállított leírását. Dr. Szőts Dániel, a sepsiszentgyörgyi 11. m. kir. honvéd székely határőr zászlóalj egykori frontharcosa a Történelmi átjáró című és a Hitvallás 1938-as leírását ajándékozta a jelenlévőknek, majd a bál fővédnöke, Tamás Sándor képviselő, Khell Ödön, a berecki Gábor Áron Alapítvány elnöke és Dimény Zoltán, Bereck község polgármestere mondott köszöntőt. Többen javasolták a találkozók rendszeresítését. /Dr. Szőts Dániel: Hagyományőrzők első bálja Ojtozban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./

Ge­lencén megalakították Kézdiszék első kistérségi egyesületét, melyhez a házigazda mellett Cser­náton, Szentkatolna, Zabola és Ozsdola társult, és lehet, hogy Bereck is csatlakozik. A találkozón részt vevő polgármesterek megvitatták a soron következő teendőket, és a legközelebbi tanácsülésen valamennyien napirendre tűzik a társulásról szóló határozatot. A munkaülésen Pálfi István magyarországi európai parlamenti képviselő három munkatársa, tanácsadója is jelen volt. Ők a pályázatok írásában ajánlottak segítséget a polgár­mestereknek. /(Iochom): Megalakult az első kistérségi egyesület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 24./

Ha valaki áttekintené Kézdiszentlélek amatőr színjátszásának utóbbi száz évét, a csúcsot vitathatatlanul a Jézusfaragó ember 1938-as bemutatásában jelölné ki. /Az 1908–1968 között Kézdiszentléleken bemutatott színművek listáját összeállította a falu néhai szorgalmas krónikása, Bartos Endre, és közreadta a Művelődés 1969. februári számában./ Nyirő József ,,havasi színjátékának” előadásáról még húsz-harminc évvel később is úgy beszéltek az egykori nézők, mint felejthetetlen élményről. A kézdiszentléleki szabadtéri produkció rendezője és a darab főszereplője Szakács Antal /1900-1980/ tanár volt, aki 1932–1940 között teljesített kántori szolgálatot a felső-háromszéki faluban. Szakács Antal Gyergyóalfalu szülötte, ugyanott kezdte tanítói és kántori pályáját, majd a tanári oklevél megszerzése után ugyanitt került szembe a román állami hatóságokkal, amikor egyik nyilvános szereplését államellenesnek minősítették, politikai pert indítottak ellene (1924). A két és fél évig tartó per végén felmentették a vád alól Szakács Antalt, aki ezt követően Csíkszentdomo­koson nyert kántortanítói állást, aztán néhány évre visszatért szülőfalujába, ahol az iskola tanára lett. Dalkört és műkedvelő színjátszó csoportot vezetett, hangversenyt szervezett. A nehéz időkben irányt adó értelmiségi volt. Kórusa olyan kiváló volt, hogy meghívást kaptak az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Kongresszus rendezvényein való fellépésre. Szakács Antal ugyanakkor pezsgésbe hozta a falu amatőr színjátszó mozgalmát, évente mutattak be színműveket. Megérdemelt megbízatást kapott, Háromszék vármegye tanügyi és népnevelői előadója volt 1940–44 között, aztán jött a frontszolgálat. Az anyaországban telepedett le, mivel Erdélybe nem térhetett vissza. 1946-tól népművelői munkakörben, később pedig tanárként dolgozott Bonyhádon, a frissen letelepített bukovinai székelyek körében, a szellemi otthonteremtéshez járult hozzá olyan, Székelyföldről származó értelmiségiekkel együtt, mint a kézdivásárhelyi Földi István, illetve magát az áttelepítést központi szintről irányító, ugyancsak kézdivásárhelyi születésű és gelencei kötődésű Bodor György. Szakács Antalt 1960-ban nyugdíjazták, s a következő évben Érden telepedett le. Az itt töltött évek alatt néha még fel-fellángolhatott a régi szenvedély, a versmondás, a rendezés, a közművelődésben való cselekvő részvétel. 1980-ban hunyt el, az érdi Újvárosi temetőben pihen. Az Új Ember című katolikus hetilapban Domokos Pál Péter búcsúztatta. Dr. Kolta László 2004-ben Bonyhádon jelentette meg füzetnyi terjedelmű munkáját Szakács Antal tanárról és népnevelőről. Kézdiszentléleken a Dávid Emil kántor vezette egyházi vegyes kar felvette 2001-ben egykori hírneves vezetőjének nevét. /Borcsa János: Szakács Antal, a lélek mindenese. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

Február 22-én Ozsdolán tartották a kézdiszéki polgármesterek havi találkozóját. A kisrégiós társulások kapcsán Kovács Géza, Ozsdola polgármestere bejelentette: ők Bereckkel és Lemhénnyel fognak össze, kilépnek a gelencei kisrégióból, mivel őket minden szál együvé köti. Török Sándor kézdivásárhelyi polgármester kifejtette: nincs értelme feldarabolódni, hiszen Kézdi-Orbaiszék évszázadok óta külön régiót alkot, és ezt a rendet fenn kellene a továbbiakban is tartani. A jelen levő polgármesterek közös beadványt fogalmaztak meg, melyben arra kérik a megye prefektusát és rendőrfőkapitányát, hogy a kézdiszéki települések rendőrőrseinek épületeire is kerüljön ki a magyar nyelvű tábla. Azt is kérik, hogy a kézdiszéki vasútállomásokra is kerüljön fel a kétnyelvű helységtábla. Utóbbi közös levelük egyik címzettje Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, miniszterelnök-helyettes, aki az érdekvédelmi szövetség 2004-es kampánya során erre ígéretet tett. /(Iochom): Magyar nyelvű feliratot a rendőrségi épületekre és a vasútállomásokra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./

Jancsó Benedek A székelyek című, 1921-ben megjelent munkáját adta ki újból az udvarhelyi Litera-Veres Kiadó Az Emberért, Holnapunkért Alapítvánnyal közösen. A magyar és francia nyelvű szöveg e kiadásban román nyelven is olvasható, Murányi János fordításában. Előszót Demény Lajos történész írt hozzá. Az alcímében történelminek és néprajzinak nevezett tanulmány szerzője kevésbé ismert a nagyközönség számára. Jancsó Benedek /Gelence, 1854. nov. 19. – Budapest, 1930. jún. 27./ Kolozsváron és Bécsben járt egyetemre, Kolozsváron doktorált. Munkái közül a Román politikai történelmi tanulmányok, Szabadságharcunk és a dákoromán törekvések, illetve A román nemzeti törekvések története címűeket emelte ki Demény Lajos előszavában. Jancsó Benedek könyvében A székelyek mint a népek szabadságának harcosai című fejezet zárta a kötetet, ebből kiderült, hogy a magyarság védelme mellett a két román fejedelemségben, sőt török, lengyel, olasz, amerikai földön is omlott a székely vér a zsarnokok elleni csatákban. E részből egyetlen mondat: „E nép története azonban megtanít arra is, hogy a székely nemcsak Magyarországért és a székely szabadságért harcolt, hanem idegen nyelvű és fajú népekért is, ha azt hitte, hogy egyúttal az emberiség egyetemes érdekeiért és a népek szabadságáért, lelkének az eszményképéért harcol.” /P. Buzogány Árpád: A székelyekről, több nyelven. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 22./

Ha valaki Gelencén a régi freskós templomot akarja megtekinteni, ha a falfestményekről szeretne tudni valamit, nem kell a lelkészeket zavarnia. Nem messze a műemlék templomtól – a Szaladár nevű falurész egyik utcájában – lakik Pákó Dani Ilonka, a templom mindenese, ő az európai hírű templom idegenvezetője. Ismeri a művészettörténészeket, akik ide jártak, a restaurátorokat is.   Ilonka, mint tenyerét, úgy ismeri a templomot. Beszélni tud az építészeti stílusairól, de előszeretettel ismerteti a Szent László-legendakör képeit, s ha kell, elmondja a legendát is. Sokat olvas a mélyen buzgó katolikus asszony, a látogató csak ámul, amikor magyaráz. /Idegenvezető nem szaladári szinten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

Május 18-án a Megyei Ifjúsági Igazgatóság, a vargyasi Rika Sport és Kulturális Egyesület és a vargyasi polgármes­teri hivatal ifjúsági délutánt szervezett. A találkozón Hla­vathy Izabella, a Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság képviselője tartott előadást a műemlékekről és ezek védelméről. Május 21-én Bikfalván a kul­túr­otthon­ban a sepsiszentgyörgyi Merek­lye táncház­zenekar húz­ta a talpalávalót.  Május 23-án Gelencén is megnézhették a fiatalok a Dallas Pashamende filmet, és elbeszélgethettek Lázár Endrével. /Tischler Ferenc: Vargyason, Bikfalván és Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./

Jancsó Benedek /Gelence, 1854. nov. 19. – Budapest, 1930. június 27./ egyetemi képesítést az 1872-ben felállított kolozsvári, majd a bécsi tudományegyetemen szerzett. Volt főreáliskolai tanár Pancsován, Aradon, nevéhez fűződik az 1882-ben elindított Középiskolai Szemle című tanügy-politikai folyóirat létrehozása és szerkesztése 1893-ig. Közben Budapestre került, 1892-ben pedig fél évig Bukarestben élt, tanulmányozta a román tanügyi és közművelődési viszonyokat is, ezeket a magyar kormány közoktatási miniszterének figyelmébe ajánlotta, A Daco-Romanizmus és a magyar külpolitika címmel. Elsőként hívta fel a magyar politika figyelmét a román politikai törekvésekre, a dák-román elmélet térhódítására, a vele kapcsolatos román propaganda befolyására a nemzetközi köztudatban. Figyelmeztette a korabeli magyar külpolitikát és közvéleményt, hogy mennyire ártalmas lehet a román politikai törekvések lebecsülése. Jelezte ezt 1894-ben kiadott Román politikai történelmi tanulmányok című könyve Szabadságharcok és a dákoromán törekvések, valamint A román nemzetiségi törekvések története című tanulmányaiban. 1896 és 1900 között jelentek meg legfontosabb művei, köztük A román nemzeti törekvések története című összefoglaló munkája. 1900-ban tette közzé a Századokban tanulmányát az erdélyi románság legrégebbi hiteles statisztikájáról, melyet a román szakemberek is méltányoltak és felhasználtak. Pozitív visszhangja volt Bánffy Dezső miniszterelnök nemzetiségi politikáját elemző, 1899-ben kiadott könyvének is. Jancsó halála után a Jancsó Benedek emlékkönyvben (1931) elemezték és egyértelműen pozitívan értékelték munkásságát. A székelyekről írt tanulmánya 1921-ben jelent meg Budapesten, egyidejűleg magyar és francia nyelven (bizonyára a szerző fordításában). A szerző előszavában kiemelte, hogy a munka születését a békediktátum igazságtalanságai által kiváltott elkeseredés, felháborodás határozta meg. Ezt a kötetet új, nem éppen hasonmás kötetben a magyar eredeti és a francia szöveg mellett román nyelven is kiadták. (Jancsó Benedek: A székelyek. Történeti és néprajzi tanulmány. Secuii. Studiu istoric si etnografic de Benedict Jancsó. Les Sicules. Étude historique et ethnographique par Benoit de Jancsó. Felelős szerkesztő Murányi János, előszó és lektorálás dr. Demény Lajos, románra fordította Murányi János, Litera-Veres Kiadó, Székelyudvarhely, 2006) /B.D.: Könyv a székelyekről– három nyelven. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

Június 25-én, vasárnap Szentkatolnán a település Kézdivásárhely felőli be- és kijáratánál 13 méter széles és 7 méter magas székely kaput avattak, melyet az a Pethő Sándor faragott, aki egy évvel ezelőtt Torján a világ legnagyobb székely kapuját is elkészítette. Zágon, Zabola, Torja és Gelence után újabb székely kapu fogadja az ide látogatókat Bálint Gábor szülőfalujának bejáratánál. /Székelykapu-avatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 26./

Az Észak-Amerikában alapított Magyar Baráti Közösség egy csapata Ludányi András politológiai egyetemi tanár, alapító tag vezetésével újabb, immár hagyományossá vált erdélyi körútra indult. Háromszéki állomáshelyük a sepsiilyefalvi LAM Alapítvány volt, ahonnan csillagtúrás barangolásuk Sepsiszentgyörgyre, Kézdi­vá­sárhelyre, Gelencére, Zabolára és Cserná­tonba vezetett. Nemcsak részt vettek a Csernátonban a művelődési napok nyitányán, hanem virágkoszorút helyeztek el néhai Cseh Tibor sírjánál, akinek hamvait, utolsó kívánsága szerint, szülőhelye temetőjében helyezték el. Cseh Tibor az észak- és dél-amerikai magyarság szellemi életének egyik meghatározó személyisége volt, az MBK alapembere, több, az Egyesült Államokban kiadott magyar lap szerkesztője. Szellemiségének örökösei a csernátoni látogatás gesztusértékén túl hagyományt is teremtenek azzal, hogy az MBK egykori tagjainak emlékét ápolják, s a baráti közösség tagjai által a Reménység tavához évenként meghívott vendégelőadókat és vendégművészeket Kárpát-medencei otthonaikban utólag is felkeresik. Ludányi András magával hozta a Magyar Baráti Közösség idei Lake Hope-i Itt-Ott-találkozó (2006. augusztus 12–19.) ígéretesen gazdag programját is, amelynek Kárpát-medencei meghívottjai között van Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes, Pörös Géza, a Duna Televízió művészeti alelnöke, Szakály Sándor hadtörténész és Tófalvi Zoltán író-újságíró, aki az 1956-os erdélyi eseményekről tart értekezést. /(sylvester): Itt-Ott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

Gelencén az idei kétnapos falunapok első napját /július 1-jét/ elmosta az eső. A falunapok szórakoztató műsorát a baróti MCP programiroda biztosította. Közel tízméteres túrós puliszkát is készítettek, amit ingyen osztottak szét a jelenlevőknek. Az idei falunapok éjszakába nyúló szabadtéri bállal értek véget. /Iochom István: Túrós puliszka – Szakács-módra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./

Az ozsdolai Láros Erdő- és Legelő-társtulajdonosi Egyesület úgy döntött, hogy a prefektúra elé vonulnak tiltakozásképpen a román igazságszolgáltatás döntése ellen. Az ozsdolaiak az 1968-as megyésítéskor 2400 hektár erdejüket veszítették el, ennyi került át a szomszédos Vrancea megyébe. A július 7-én tartandó tiltakozó megmozdulásra nem csak ozsdolai, hanem gelencei és berecki közbirtokossági tagok is érkeznek, hiszen ők sem kapták vissza egykori erdőjussukat. /Iochom István: Adjátok vissza az erdeinket! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

Mintegy száz felső-háromszéki közbirtokossági tag és erdőtulajdonos gyülekezett július 7-én Sepsiszentgyörgyön a prefektúra előtt, hogy évek óta tartó követeléseinek nyomatékot adjon. Az ozsdolai Láros Közbirtokosság 1690, a gelenceiek és a bereckiek több ezer hektár, megyehatáron túli erdő, legelő és kaszáló visszaszolgáltatását követelik. A prefektusnak átadott memorandum szerint a területek visszaszerzéséért indított perek sorozatos elvesztése miatt a pártatlan bíráskodás elve és gyakorlata is sérült. A memorandumban a helyzet részletes ismertetése mellett a gazdák a törvénytelenségeket elkövetők – a tulnici-i polgármestertől a Vrancea megyei tanácselnökig – felelősségre vonását követelik. György Ervin prefektus átvette a beadványokat, és megígérte, hogy eljuttatja a címzettekhez. /(Ferencz):   Felső-háromszékiek a prefektúra előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 8./

Gelence hagyományőrző község, ezt a község bejáratánál felállított székely kapu is jelzi. A helyi Bodor György Kulturális Egyesület hagyományőrző csapata minden hazai és külföldi rendezvényen részt vesz. Tánccsoportjuk magyarországi néptánc-találkozón a közönség elismerését vívta ki.  A kisiskolások színjátszó csoportja már másodszor utazik külföldi találkozóra. Az ifjúság tevékenységének szervezésére alakult meg a Gelencei Ifjúsági Egyesület. Beneveztek a háromszéki települések közművelődési életének fellendítését célzó, Háromszék legfiatalosabb települése megyei vetélkedőre. Március 15-én hagyományőrző csapatuk mindig jelen van. A húsvéti locsolóversek gyűjtése, közös írott tojások festése és azok kiállítása szintén az egyesület munkája volt. Ismeretterjesztő előadásokat szerveztek.  /Kövesdi Zoltán csapatvezető: A legfiatalabb település. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./

Falfestményeket találtak a homoródkarácsonyfalvi unitárius templom restaurálásakor. „Hic fuit Basilius Makay et Ajtay” – áll a homoródkarácsonyfalvi unitárius templomban tavasszal feltárt Szent László-freskóba kaparva. Az A. D. 1599 jól látszik. A falfestményeket, áprilisban bontotta ki Lángi József budapesti restaurátor, állapotkonzerválásukra augusztus–szeptemberben kerül sor. A templom restaurálása a kazettás mennyezettel folytatódik. A kazetták 1752-ben készültek. Lángi Józsefnek és Mihály Ferencnek két közös könyve jelent már meg erdélyi falképekről és faberendezésekről, a harmadik kötet kiadás előtt áll. Évek óta együtt dolgoznak, felleltározva a még fellelhető freskókat, mennyezeteket, szószékeket, faszobrokat egész Erdélyben. A karácsonyfalvi templom teljes festett templombelsőt rejt a vakolat alatt. A templom északi falán napvilágra került a Szent László kerlési csatáját, a kun elrabolta lány megmentését ábrázoló freskó. Feltehetően 14. századi a festmény, leginkább a gelenceihez hasonló. Jó állapotú, jó minőségű, a restaurálás során nem lesz esztétikai kiegészítés, csak állapotkonzerválás. A munkálatokat a budapesti bejegyzésű Homoródkarácsonyfalváért Alapítvány finanszírozza. /Kovács Csaba: Freskó Szent László kerlési csatájáról = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

A Zágon nagyközséghez tartozó Papolcon augusztus 26-án, a községközpontban pedig augusztus 27-én, vasárnap tartották a falunapokat. A kétnapos rendezvény alatt a szervezők meg akarták ismertetni ország-világ előtt a község hagyományait és kulturális értékeit. Papolcon a református templom imaházánál Beder Imre helybeli református lelkész felavatta a székely kaput, amelyet nemrég állítottak fel, faragómestere a gelencei Both László. A favágóverseny szintén a helyi hagyományokat erősítette. Zágonban Kiss József polgármester megnyitóbeszédében köszöntötte a község testvértelepüléseinek képviselőit. A színpadon számos kultúrcsoport lépett fel. Volt ökörsütés, főzőverseny, végül tűzijáték. /Bodor János: Falunapok Zágonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

A gelencei községháza megbízásából Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrász elkészítette Márton Áron püspök másfélember-nagyságú szobrának gipszváltozatát. Gelencén ez lesz a harmadik Petrovits-szobor a Jancsó Benedek- és a Bodor György-mellszobor után. A püspök szobrát az alszegi római katolikus plébániatemplom kertjében állítják fel. A szobrot Sepsiszentgyörgyön öntik, az avatása november 5-én lesz. /(Iochom): Márton Áron-szobor Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./

Évtizede baráti viszony fűzi Málnás község iskoláját a Balaton menti Alsóörshöz, a tanulóközpontú kölcsönös tevékenység a Herecz Alapítványon keresztül történik. A málnásiak augusztus 20-án monumentális székely kaput állítottak, avattak és szenteltek Alsóörsön. A gelencei székely faragó fiúk, a Both testvérek érkeztek Alsóörsre, összeillesztették az előre elkészített és kifaragott elemeket. A kapu felirata: ,,Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez ne légy hűtlen soha!” A kapu a málnási Tőkés József Iskola saját erdejéből vágott cserefából készült. Már hagyománnyá vált, hogy Balaton menti gyerekek nyaralnak Málnáson, majd a málnásiak Alsóőrsön. /Kisgyörgy Zoltán: Székely kapu a Balaton mentén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 12./

A polgármesterek nézeteltérései miatt nem sikerül kistérségi társulásokat alapítani Háromszéken. A tervek szerint a megyében 10–12 mikrorégiót alakítanának, azt azonban a polgármestereknek kell eldönteniük, hogy mely településekkel kívánnak szövetkezni. Demeter János Kovászna megyei tanácselnök közölte, mindeddig csupán a Barót környéki települések határoztak kistérségi társulás alapításáról. Emellett még Gelence, Zabola és Szentkatolna, illetve Torja, Csernáton, Dálnok és Maksa polgármesterei mutatnak hajlandóságot az együttműködésre. Nyáguly Vilmos, Mikóújfalu polgármestere elmondta, a mikóújfalui, sepsibükszádi, bodoki és gidófalvi elöljárók megállapodtak abban, hogy létrehozzák a társulást. Nyáguly szerint eddig azért nem történt előrelépés, mert a megyei tanács azt ajánlotta, hogy minden Olt menti település tömörüljön egy nagy társulásba. Van más gond is, például Nagyborosnyóval egyetlen környékbeli település sem kíván társulni. Bartha László polgármester kifejtette, tárgyalásokat folytatnak Zágonnal és Barátossal, ám egyelőre egyetlen település elöljárójával sem sikerült megegyezniük. – Együttműködési szerződést írtak alá az Európai Régiók Szövetsége és az Árkosi Európai Uniós Képzőközpont képviselői, amelynek értelmében februárban brüsszeli fejlesztési szakértők látogatnak Háromszékre. Az RMDSZ elképzelése szerint többek között Kovászna, Hargita és Maros megyében kellene önálló régiókat kialakítani. – Elkészült a Székelyföldi Önkormányzati Társulás statútuma, legkésőbb jövő hónap közepéig pedig megszervezik az alakuló közgyűlést is – jelezte Demeter János. /Kovács Zsolt: Nem tudnak egyezségre jutni a polgármesterek a kistérségi szövetségeket ügyében. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Október 29-én, vasárnap Haralyon a római katolikus templomban a szentmise keretében dr. Gazda Ferenc nyelvészprofesszorra, az 1956-os Dobai-per egyik elítéltjére emlékeztek falusfelei, rokonai és tisztelői, majd a szentmise után ünnepélyes keretek között sírjánál kopjafát avattak emlékére, melyet Makó Csaba kovásznai fafaragó készített, és Beke Loránd gelencei káplán szentelt meg. A sírnál Gazda István kovásznai alpolgármester, dr. Gazda Ferenc unokaöccse szólt az emlékező közösséghez, majd a helyi iskolában bemutatta Gazda Ferenc Elrabolt esztendők című visszaemlékezés-kötetet, mely nemrég jelent meg a kolozsvári Polis Könyvkiadó gondozásában. /Bodor János: Dr. Gazda Ferencre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

November 5-én Gelencén Bálint Lajos, Erdély ny. római katolikus érseke ünnepi szentmisét celebrált, majd a több száz fős tömeg kivonult a templomból, és körbeállta Márton Áron püspök leleplezésre kerülő egész alakos szobrát, Petrovits István alkotását. Eljöttek Berettyóújfalu, Nagybánhegyes, Balatonszentgyörgy és a szlovákiai Farkasd település küldöttségei is. Elsőként Bara Ferenc Márton Áron életrajzi adatait ismertette, majd elhangzott Kiss Jenő Márton Áron című verse. Ezt követően Puskás Bálint Zoltán szenátor Márton Áron életútját méltatta. Szakács Tibor, Gelence polgármestere és Bereczi István plébános leleplezte a szobrot. /Iochom István: Márton Áron-szobrot avattak Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

Gelencei Zernyén, Luka István vendéglőjében második alkalommal szervezték meg a hagyományőrzők bálját, amelyen harmincnyolc szegedi, bélafalvi, gelencei és csernátoni hagyományőrző mellett Gelence testvértelepüléseinek a képviselői is jelen voltak. A talpalávalót a kézdiszentkereszti zenekar szolgáltatta. /(Iochom): Hagyományőrző bál Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./