Szent királyunk napja a Perkőn
Tegnap a Szent István-búcsú Kézdiszentlélek központjában az egy évvel ezelőtt felavatott egész alakos Szent István-szobor előtti téren kezdődött.
Csüdör Katalin könyvtáros bejelentette: Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke objektív okok miatt nem lehet jelen, később látogat Kézdiszentlélekre, majd Balogh Tibor polgármester és Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke mondott beszédet. Az ünnepségen Soós Tamás, a Heves megyei közgyűlés elnöke, valamint Kézdiszentlélek testvértelepüléseinek küldöttei, Budapest XI. kerületének, Fony, Szentgál és Piliscsaba képviselői voltak jelen, és ötven, Vajdaságból érkezett nagycsaládos is részt vett.
A koszorúzás után a több száz fős tömeg elindult a szent hegy felé, ahol pontosan tizenkét órakor ismét megszólalt a perkői kápolna harangja, búcsúra szólítva a Szentföld falvainak hívő katolikus népét. Előző nap a hagyományokhoz híven Kiskászon ifjúsága díszítette fel a Szent István-kápolnát és környékét. A kis kápolna mögötti szabadtéri oltár előtt több százan hallgatták az ünnepi szentmisét, Szent István királyunkra emlékeztek. A Dávid Emil kézdiszentléleki kántor által vezényelt egyházi énekkar szent királyunk emlékét idéző énekeket adott elő. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Bereczi István gelencei plébános volt, aki Szent István életét példaként állította a mai nemzedék elé. Az ünnepi szentbeszédet Drócsa László kézdikővári plébános mondta, aki a nagy, szent királyra emlékezve kemény hangon ítélte el az abortuszt, az öngyilkosságot, az egykézést, az Istentől eltávolodókat, elanyagiasodó világunkat.
A kővári plébános nem mulasztotta el bírálni azokat sem, akik eltávolodtak a Szent István-i örökségtől, a keresztény hittől, a tiszta erkölcstől. A nagy király egész életében azt akarta, hogy a magyar összetartó nép legyen. A széthúzás nem tesz jót a magyarságnak sem nálunk, sem az anyaországban, ott, ahol három magyar öt pártra szakad, ott nem csak magyar jövőnk forog kockán, hanem örökségünk is — hangsúlyozta. Szentbeszéde végén azt is elmondta: éppen szent királyunk napján lépett érvénybe a kettős állampolgárság megadásáról szóló törvény. Ismét van anyaországunk, hiszen Magyarország elismerte elszakított gyermekeit — mondta a plébános. A szentmise végén Csiby József kézdiszentléleki plébános házigazdaként mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a szentmise megszervezéséhez és lebonyolításához, majd átadta a szót Szabó Álmosnak, a Világ Győzelmes Királynője, Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrend Erdélyi Rendtartománya kormányzójának, aki társaival együtt idén a Szent Korona hű mását hozta el a Perkőre. Az áldás és elbocsátás után az ünnepi szentmise a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget. Mindkét helyen a bélafalvi hagyományőrzők álltak díszőrséget. Délután a perkői szabadtéri színpadon néptáncfesztiválra és a Kormorán Memory Band koncertjére került sor, az ünnepség sötétedés után őrtűzgyújtással fejeződött be. Iochom István. Erdély.ma

Az alapító igaza
Perkői búcsú a templomban
Zsúfolásig megtelt tegnap a kézdiszentléleki nagytemplom, ahol az elmúlt napok csapadékos időjárása miatt voltak kénytelenek megtartani a Szent István-napi búcsút. A szentmise főcelebránsa az aranymisés Ft. Bodó Imre ny. főesperes, kézdiszárazpataki plébános volt, aki prédikációjában úgy ítélte meg, az államalapító király utókornak szánt intelmei sosem voltak aktuálisabbak, mint mostanság.
A búcsús szentmise előtt a központi Szent István-szobornál is megemlékezést tartottak, a helybelieket, valamint Kézdiszentlélek jelen levő testvértelepüléseinek (Budapest XI. kerülete, Fony, Alsónyék és Szentgál) küldöttségeit Balogh Tibor polgármester köszöntötte, rövid kulturális műsor követte, majd megkoszorúzták az államalapító szobrát.
A határon innen és túlról érkező híveket a ny. főesperes köszöntötte, már elöljáróban leszögezve: ő is a Perkő szent hegyére készült, szentbeszéde is jobban illett volna a kápolna környezetéhez, de meglátása szerint a templomba ténylegesen csak azok tértek be, akik imádkozni akartak. A szárazpataki plébános prédikációja elején felelevenítette Szent István király életútját, majd azokra a történelmi és gazdasági párhuzamokra tért ki, amik a történelem folyamán nem egyszer, így aztán ma is aktuálisak.
– A Perkőre is azért szoktunk felmenni, hogy megérezzük nemzeti összetartozásunkat, hiszen bár országunkat, István országát szétdarabolták, de szívünket nem tudták. Egy alkalommal a Perkőre vezető keresztúton mentünk, és azon gondolkoztam, mennyire kereszthordozó az életünk, mert mindenünk veszélyben van: az élettér, ahol élünk, az anyanyelvünk, a templomunk és az iskolánk. Szent István királyunk azt üzeni: őrizzük ezt a teret. Őrizni kell, mert minket ideszögeztek; őrizni kell, jóllehet nehéz az élet, gyárainkat és üzemeinket széjjelverték, családapáink idegenben kell megkeressék a mindennapi kenyeret – fogalmazott Bodó Imre, arra hívva fel a hallgatóság figyelmét, hogy a teret be kell lakni, mert csak akkor a miénk Szent István országa.
A jelen lévő lelkészek közül is többeket keserűséggel töltött el, hogy – az évszázados hagyományt megszakítva – az idei búcsút nem a Perkőn tartották, de a döntéshozókat igazolta, hogy bár az eső csak a szentmise után eredt el, rendkívül hideg volt. A templomkertben megkérdezett kézdiszentléleki, 71 éves Tamás Gábor érdeklődésünkre elmondta: 1990 óta minden alkalommal részt vett a perkői búcsún, és bár többször tartották esőben, eddig még egyszer sem maradt el. Azt viszont ő is elismerte, hogy ilyen cudar időre még nem volt példa.
Ennek ellenére a Bivalyok útján nemcsak hazafelé tartó kiskászoniakat találtunk, hanem szép számban akadtak, akik a rossz időben is kizarándokoltak a perkői kápolnához. Ők elég elszántnak érezték magukat ahhoz, hogy ne engedjenek megszakadni egy több évszázados hagyományt.
A Perkő tetején álló négykaréjos Szent István-kápolna ősidők óta búcsújáró hely. A kommunizmus idején tiltották az itteni összejöveteleket, de az 1960-as évek végén az 1946–1978 között Kézdiszentléleken szolgáló, néhai (1985-ben hunyt el) Farkas Antal plébános-esperes mégis megszervezte néhány alkalommal. Utána Balázs György plébános igyekezett életben tartani a hagyományt, emiatt az akkori hatalom árgus szemekkel figyelte.
Bartos Lóránt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)