Benedek Elek születésének 150., halálának 80. évfordulója alkalmából a Duna Televízió mesemondó versenyt hirdetett kisiskolások számára. A versenyre hét országból: Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Vajdaságból, Horvátországból, Szlovéniából és Burgenlandból érkeznek magyar iskolások. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Mesevetélkedő a Dunán. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Programot hirdet Pelczné Gáll Ildikó, az Országgyűlés fideszes alelnöke annak érdekében, hogy a középiskolák helyi tantervének része legyen a határon túli, magyarlakta települések, tájegységek felkeresése. Az Irány a Kárpát-medence! elnevezésű program célja az: ne történhessen meg Magyarországon, hogy valaki úgy érettségizzen le, hogy nem jutott el a történelmi Magyarország területeire. A középiskolások négy tanév alatt ellátogathatnának a Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe és a Délvidékre is. /Kirándulások a nemzettudatért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 18./

Két és fél nap alatt több mint 15 millió forintot ajánlottak fel a Duna Televízió nézői a kassai Thália Színház megmentéséért. A Duna Televízió november 27-től 29-ig nemcsak a képernyőjét szentelte az ügynek, de külön adományvonalat is létesített a felvidéki teátrum megmentéséért. A kassai Thália Színház november 28-án ünnepelhette alapításának 40. évfordulóját. A 2009/2010-es évadra azonban anyagilag ellehetetlenült, és így veszélybe került a szlovákiai magyar színjátszás egyik legfontosabb fellegvára. /Összefogás a Tháliáért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 30./

A szlovákiai kisebbségek jogait sértő nyelvtörvény visszavonására szólított fel Németh Zsolt, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma jogi, valamint külügyi- és Európa-ügyi albizottságainak együttes ülése utáni sajtótájékoztatón. Németh szerint rossz törvényt nem lehet jól végrehajtani. A nyelvtörvény végrehajtási rendeletéről nyilvánosságra hozott elvek szerinte egy harmadik nyelvtörvényt jelentenek. Németh kifogásolta, hogy a szlovákiai magyarság nem mondhatta el véleményét a végrehajtási rendelet tervezetéről, és a szlovák fél lépései a két ország vitás ügyeit rendezni hivatott cselekvési terv semmibevételét is jelentik. Szerinte addig ne alkalmazza a szlovák kormány a vitatott nyelvtörvényt, amíg nem sikerül a felvidéki magyarság támogatását megnyernie, és a Velencei Bizottság állásfoglalása meg nem születik. /Vonják vissza a nyelvtörvényt! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./

Trianon-emlékévet hirdetett a 2010-es esztendőre Tőkés László az Egy a nemzet című december 5-én tartott nagyváradi eseményen, amelyen a 2004. december 5-i magyarországi népszavazásra emlékeztek. „Az öt évvel ezelőtti advent este második Trianon volt, amely nem fizikailag, hanem lelki értelemben szakította szét a Kárpát-medence magyarságát, olyan sebeket ejtve, amelyeket nagyon nehéz begyógyítani” – jelentette ki Schmitt Pál, az Európai Parlament alelnöke. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében számos erdélyi és magyarországi politikus és közéleti személyiség jelent meg. „A nemzeti tragédiákat nem elsősorban idegen erőkkel kell magyarázni, hiszen azokhoz mindig a politikai elit nemzetidegensége vezetett” – jelentette ki az eseményen Szűrös Mátyás, aki 1989. október 23-ától 1990 májusáig Magyarország megbízott köztársasági elnöke volt. A politikus úgy látja, a magyar alkotmányba bele kellene foglalni a konferencia címére rímelő nemzeti egységet, illetve a magyarok hazafias kötelességeit, amelyek távolról sem egyenlőek a nacionalizmussal. „Nem szélsőségekre van szükség, hanem nemzeti radikalizmusra. A magyarság önfeladásának véget kell vetni” – jelentette ki Szűrös Mátyás. Tőkés László a megemlékezésen jelentette be, hogy 2010. Trianon-emlékév lesz, „hogy a berlini fal leomlása után húsz évvel a magyar nemzetet többfelé osztó falak is eltűnjenek”. Az EP-képviselő rövid beszédében kifejtette: a széthúzás gyökere, hogy az anyaországi magyaroknak szinte semmilyen ismeretük nincs a határon túliakról. Tőkés úgy vélte, éppen ezért hasznos lenne mindnyájuknak legalább életükben egyszer ellátogatni valamelyik elszakított vidékre, „hogy eltűnjenek a tévképzeteik, amelyeket velünk kapcsolatban táplálnak”. Az esten bemutatták Tőkés László Egy kifejezés, és ami mögötte van – második, bővített kiadás címet viselő tanulmánykötetét. Az eredeti 1993-ban jelent meg, és az akkori népszámlálási adatokat tartalmazta, átfogó képet nyújtva az erdélyi magyarság ellen folytatott vértelen etnikai tisztogatás mértékéről. „Az új kiadás, amely aktuális helyzetképet közöl, vészharang: Trianon sebeit be kell végre gyógyítani” – emelte ki méltatásában Antal János. /Nagy Orsolya: Az állampolgársági népszavazásra emlékeztek Váradon: „A második Trianon” tanulságai. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./ Az öt esztendővel ezelőtt Magyarországon megtartott népszavazásra azzal a céllal emlékeztek, hogy közösen megtalálják azt a megoldást, amely a trianoni, soha nem gyógyuló és 2004-ben felszakított sebeket begyógyítsa. Az est moderátora Nagy József Barna, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagja volt. Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke kifejtette, hogy a magyarországi politikában tapasztalható erkölcsi hanyatlás kihat a határokon kívül rekedt magyar közösségekre is, és ezt a folyamatot sürgősen meg kell állítani. Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke rámutatott, hogy a szerbiai magyarok hivatalos érdekképviselete nem igazán áll a helyzet magaslatán olyan esetekben, amikor közönséges háborús bűnösöktől kellene megvédenie a felvidéki magyarokat. Antal János, az EMNT figyelőszolgálatának vezetője bemutatta az Egy kifejezés – és ami mögötte van című kiadványt. Tőkés kezdeményezte, hogy hirdessenek meg egy olyan össznépi zarándoklatot, amelynek során minden magyarországinak legalább egyszer el kellene jönnie Erdélybe, hiszen az egymás életének, múltjának, jelenének megismerése az egyetlen lehetőség arra, hogy közös jövője lehessen a Kárpát-medencei magyarságnak. /Szőke Mária: „Ahogy szavaztál, úgy bánjanak veled!” – Megemlékezés a „lelki Trianonról” Nagyváradon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 7./

Az erdélyi magyaroknak az elnökválasztás arra jó volt, hogy megállapíthassák: a széthúzás miatt folytatódik a vesszőfutás. A magyarság vezetői nem voltak képesek egymással szóba állni, megegyezni. Felvidéken, a Délvidéken, és az anyaországban is magyarnak mindenhol magyar a legfőbb ellensége, írta keserűen a lap munkatársa. Most volt „megtagadtatásunknak az ötéves évfordulója”, emlékezett a cikkíró 2004. december 5-re, amikor „az anyaországban ellenünk szervezett kampányon sorozatban megaláztak munkahely-sóvárnak, az ottani szociális hálóra veszélyesnek, kiéhezettnek” nyilvánították a határon túli magyarokat, nyilvánosan megtagadták a kettős állampolgárságot. Ugyanezt minden környező nemzet alanyi jogon, parlamenti döntéssel biztosít a szétszóródott kisebbségeinek. Azóta „a népünktől elfordult elemeknek sikerült” az anyaországi nemzetrészt „erkölcsi és gazdasági romlásba, kilátástalanság miatti rettegésbe taszítaniuk. ” /Balta János: Vesszőfutás. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

Az RMDSZ és a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) kezdeményezésére az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelméről fogadott el politikai nyilatkozatot az Európai Néppárt (EPP), Bonnban megrendezett kongresszusán. A politikai nyilatkozat szerint az Európai Unió lakosságának 10 százalékát kitevő őshonos, nemzeti kisebbségek fontos kulturális, szellemi, gazdasági és szociális értékei az Európai Uniónak, védelmük, kultúrájuk és nyelvi sokszínűségük megőrzése alapvető érdeke az európai közösségnek. Borbély László, a RMDSZ ügyvezető alelnöke példa nélkülinek nevezte a kisebbségekre vonatkozó dokumentum elfogadását. Az Európai Néppárt első alkalommal említi hivatalos dokumentumban az őshonos nemzeti kisebbségeket olyan közösségekként, amelyek évszázadok óta élnek egy adott területen, és nem sorolja őket a 10–20 éve Európában élő bevándorlók közé. Az EPP kongresszusa egyben tisztújító volt. A néppárt elnökévé ismét egyhangúlag Wilfried Martens egykori belga miniszterelnököt választották. Megválasztották az EPP tíz alelnökét is. Az egyik posztot továbbra is Orbán Viktor, a Fidesz elnöke tölti be, miután újraválasztották. /Az EPP javasolja a kisebbségi normarendszer kidolgozását. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./

December 15-én a Visszaszületés című előadást követően került sor Kolozsváron a színházban a 2008/2009-es évad társulati díjainak kiosztására. Tompa Gábor igazgató köszöntötte a társulatot, illetve a miniévad alkalmából Kolozsvárra látogató vendégeket, köztük Hizsnyán Géza felvidéki kritikust, és Darvay Nagy Adrienne színháztörténészt. A színészek szavazatai alapján odaítélt társulati díjat Vindis Andrea színésznő kapta a Tiszta ház című előadásban nyújtott alakításáért. Debüt-díjban részesült Köllő Csongor a Csillala mester című mesejátékban nyújtott alakításáért, és különdíjat kapott Kakuts Ágnes az Árva élet című produkció előadásáért. Technikai különdíjban részesültek Tenkei Tibor gyártásvezető, valamint Albu István világosító- és hangosító munkájáért. Tompa Gábor igazgató az elmúlt évad zavartalan lebonyolítását ajándékokkal köszönte meg Borsos Levente technikai aligazgatónak, Kovács Kinga igazgatói titkárnak és Nagy Noémi-Krisztinának, illetve Biró Eszternek, a marketing iroda munkatársainak. /Átadták a 2008/2009-es évad művészeti és társulati díjait. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Ján Slota szerint a felvidéki MKP /Magyar Koalíció Pártja/ mindenáron politikai autonómiát akar, s „a magyarországi neofasisztákkal bratyizik. ” Slota hibának tartja a párt 12 évvel ezelőtti szétszakadását. „Az SNS tagjai hibáztak, s ezzel lehetővé tették az MKP-nak, hogy a kormány tagja legyen. Ezt soha többé nem engedhetjük meg. Látjuk, hogy az MKP nyolc éves basáskodása a kormányban hatalmas károkat okozott a szlovák nemzetnek és az államiságnak, s ez most teljes mértékben megmutatkozik” – mondta a nemzetiek elnöke. Szerinte az MKP politikai autonómiát követel. „Magyarországi neofasisztákkal bratyiznak. A Magyar Gárdára, a Jobbikra és a Fideszre gondolok, mert hiszen remélem, senki sem vonja kétségbe Európában, hogy Magyarországon virágzik a neofasizmus, s ennek rossz vége lehet Közép-Európában” – mondta Slota. (bumm.sk) /Slota: „Magyarországi neofasisztákkal bratyizik az MKP” = Nyugati Jelen (Arad), dec. 31./

Felvidéki szólamok Erdélyben – Hogyan tovább etnopolitika?
A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) veresége, valamint a transzetnikus, Híd-Most nevű, magyar–szlovák párt sikere a szlovákiai választásokon bizonyos reflexiókra kötelez bennünket, akik az etnopolitika porondján fejtjük ki tevékenységünket, és sokszor a rutin megszokott bűvkörébe esünk.
Sokfélét mondtak és írtak az MKP választási fiaskóját kiváltó okokról, és általában – ahogyan ez megszokott a politika és sokszor a publicisztika világában is – a vélemények az ideológiai és aktuálpolitikai törésvonalak mentén fogalmazódtak meg. Az egész kérdéskört meglehetősen szubjektív lepel borítja. Az esemény óta eltelt idő rövidsége miatt a mélyebb, tárgyilagosabb és empirikus elemzésekre még várnunk kell.
Első látásra úgy tűnik, hogy a kizárólag védekező álláspontú, igencsak az anyaországra tekintgető, etnikai alapú politikai üzenet talajt vesztett a felvidéki magyarok körében, még egy olyan miliőben is, amely nem éppen a különböző nemzetiségek közötti toleranciáról vált híressé az utóbbi időben. Ficoék primitív, magyarellenes nacionalizmusa – különösen a választási kampány során – komoly feszültséget keltett Szlovákia határain kívül és belül. Ennek ellenére az MKP által előtérbe állított, történelmi elemeket tartalmazó, szimbolikus politizálás nem hozta meg a várt eredményt.
A jelentős különbségek dacára, a felvidéki példa elgondolkodtató kell, hogy legyen a romániai magyar politikum számára is, annál is inkább, mert a hazai magyar politikai üzenet egységes jellege és koherenciája elé meglehetősen komoly akadályokat gördít az a tény, hogy teljesen más élethelyzet van a Székelyföldön, Közép-Erdélyben és a Partiumban. Az évek során, ha arányaiban nem is, de abszolút számokban jelentősen csökkent az itthoni magyar politikai alakulatokra leadott szavazatok száma. Ennek összetett okai vannak, és nem teljesen világos, hogy melyik járult nagyobb mértékben hozzá a szavazatszám csökkenéshez. Közhelyszámba megy, hogy létezik egy általános apátia a választók részéről a politikummal szemben, és ez magyar berkekben is megnyilvánul, de ezen túlmenően, nyitott kérdés az, hogy például Kolozsváron és a megyében mi is volt az igazán hangsúlyos oka a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által elszenvedett szavazatszám-csökkenésnek. A markáns és határozott kiállás, valamint a közbeszéd tematizálásának hiánya bizonyos etnikai kérdések kapcsán, vagy egyszerűen, egy heterogén, kozmopolita interetnikus közegben, főleg egy olyan kulturális és gazdasági központban, mint Kolozsvár, a magyar választók egy jelentős hányada már nem az etnikai határvonalak mentén fejezi ki politikai szimpátiáit. Egy biztos, az etnopolitika terén már rég nem elegendő az, hogy valaki „jó magyar legyen”.
A magyar politikai erőtér tekintetében jelentős különbségek és hasonlóságok vannak Szlovákia és Románia között. Mindkét országban több magyar politikai alakulat létezik. Amíg Szlovákiában mind a Híd, mind az MKP teljes körű politikai tevékenységet folytat, teljes értékű szereplőként lépnek fel a politikai életben és meg is méretkeznek a választásokon, nálunk ez egy kicsit másképpen alakult ki. Kimondottan politikai tevékenységet csak az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) végez, ami magába foglalja a választásokon való részvételt is, még akkor is, ha az MPP esetében ez csak az önkormányzati választást jelenti. A másik politikai aktor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), kvázi-politikai alakulat, civil-politikai szerveződésként definiálja önmagát, ugyan jelen van a politikai életben, hangsúlyos politikai kérdésekben véleményeket fejt ki, kifejezetten jó kapcsolatokat ápol a magyarországi kormánypárttal, viszont eddig nem vett részt a választásokon. A romániai magyar politikai élet érdekessége és sajátossága, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumba (EMEF) – amely funkcionálisan egy politikai egyeztető grémium szerepét tölti be – az RMDSZ mellé csak az EMNT került be – amely csak félig-meddig politizál – és az MPP kimaradt. Ezt a tényt a gyakorlati pragmatizmusra lehet visszavezetni, amely egy, a mindkét fél számara előnyös politikai egyezségben öltött testet. Az RMDSZ-nek számolni kellett az EMNT elnökének, Tőkés Lászlónak relatív, személyes népszerűségével, ugyanakkor Tőkésnek is kapóra jött a kiegyezés, mert így biztosra vált az Európai Parlamentbe való bejutása 2009-ben.
Az elmúlt években, Felvidéken és Erdélyben is, a politika fő áramvonalába tartozó magyar politikai alakulatoknak, az MKP-nek és az RMDSZ-nek is voltak kihívói, viszont ezek teljesen ellentétes irányból érkeztek. Szlovákiában a Híd-Most úgy gondolta, hogy az a kisebbségi politizálási modell, amit az MKP képviselt, amely az együttműködést a szlovákokkal kizárólag a közös kormánykoalíciókban határozta meg, nem tudja megfelelően kezelni a szlovák–magyar viszonyt, és ennél többre és másra van szükség, nevezetesen egy közös magyar–szlovák pártra. Amennyiben ideológiai kategóriákra oszthatjuk a kisebbségi politizálást, elmondhatjuk, hogy Felvidéken a kihívás liberális irányból érkezett, és felülkerekedett az MKP-n. Más kérdés, hogy ez a közös pártmodell mennyire lesz sikeres a kisebbségi kérdések orvoslásában. A jövő majd eldönti.
Ezzel ellentétben, Erdélyben az RMDSZ politikai ellenzéke, az EMNT és az MPP „jobbról” akart előzni, kritizálták az érdekvédelmi szervezet kormányzati szerepvállalását, a magyar érdekek érvényesítését teljesen konfrontatív módon képzelték el, a teljes ellenzékiség felvállalásával. Diskurzusukat majdnem kizárólag az autonómia és az önálló állami magyar egyetem köré építették fel, bizonyos szimbolikus történelmi elemekkel fűszerezve ezt, amely meglehetősen behatárolta a politikai mozgásteret.
Természetesen a szlovákiai politikai folyamatokat és a jelen helyzetet nem lehet mechanikusan átültetni erdélyi környezetbe, viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy a romániai magyar politikai retorika beszűkülése növeli-e az etnopolitika esélyeit a politikai színtéren, vagy ellenkezőleg – figyelembe véve a gazdasági válság és a megszorító intézkedések etnikumokra való tekintet nélküli általános hatását is – a magyar választók egy részének politikai nézeteit az etnikai törésvonalak fölé emeli.
CSOMA BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

Megfogyatkozva - Negyedmillióval csökkent tíz év alatt a magyarok száma a Kárpát-medencében
Hogyan alakul a magyar népesség Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban? A gyors válasz: csökken. Okokkal és részletekkel a demográfusok szolgáltak.
Egységes módszertan gyakorlatba ültetése a célja annak a projektnek, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozza a négy nagy határon túli magyarlakta terület (Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Vajdaság) demográfusainak kutatómunkáját. A projekt végterméke egy kötet lesz, amelyben a kutatók összefoglalják az eredményeket - számolt be Kiss Tamás. A projekt műhelymegbeszélése keretében – a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vendégeként – látogatott Kolozsvárra Gyurgyík László, Molnár József és Badis Róbert.
A nagyobb magyarlakta területeken a magyar lakosság létszámának jelentős csökkenését fogja hozni a 2011-ben esedékes népszámlálás - derült ki a Kriza János Néprajzi Társaságnál csütörtök délután megtartott előadássorozaton, amelyen a vendég-kutatók és erdélyi demográfusok vettek részt.
SZLOVÁKIA
Szlovákiában a '90-es évek közepétől váltotta fel a növekedést a fogyás a magyar lakosság körében - derült ki Gyurgyík László előadásából. A magyarok száma 1991 és 2001 között 47 ezer fővel csökkent, ennek elsődleges oka (60,2%) az asszimiláció (nemzetiségváltás), de a természetes fogyás is komoly tényező (25,5% - évente 2000-rel kevesebb a születések száma az elhalálozásokénál), míg a rejtett migráció egy kevésbé fontos tényező (4,7%). A (statisztikai) népességfogyás 9,6%-át magyarázza, hogy 2001-ben a nemzetiségre vonatkozó kérdés megválaszolása nem volt kötelező, így vannak olyanok, akiknek a nemzetiségét nem ismerjük.
A kutató az asszimilációs folyamatokat összefüggésbe hozta a társadalmi és politikai helyzettel - ezzel magyarázható, hogy a '80-as években lezajlott egy reasszimilációs folyamat - vagyis azok, akik korábban a népszámláláskor szlováknak vallották magukat, most magyarnak.
Gyurgyík két további tényezőre is felhívta a figyelmet. Az egyik, hogy a regisztrált és a valós élettartam közt eltérések mutatkoznak. Míg 2001-ben a regisztrált halálozások alapján kiszámolt várható élettartam 74,6 év volt a magyarok körében, a kutató számításai szerint ez reálisan 71,9 évre tehető. Így Gyurgyík adatai szerint a 2001 óta eltelt periódusban 40,5 ezer születéssel és 63,5 ezer elhalálozással összesen 23 ezerrel csökkent a magyarok száma a negatív természetes szaporulat miatt.
A másik tényező, hogy a romák száma jelentősen magasabb a magyar többségű területeken, és esetükben kérdéses, hogy népszámláláskor magyarnak, szlováknak vagy romának vallják magukat. Itt az is egy fontos szempont, hogy a romák esetében jóval magasabb a születések aránya, mint a magyaroknál.
A regisztrált adatokkal számolva a 2011-es népszámláláson 486 700 lesz a szlovákiai magyarok száma, ami 33 800 fős csökkenést jelent a 2001-es adatokhoz képest, viszont a reális értékekkel számolva a fogyás közel 60 ezer fős lehet, vagyis a magukat magyarnak vallók reális száma 461 ezer lesz.
KÁRPÁTALJA
Kárpátalján a magyarok aránya 1989 és 2001 között 12,5-ről 12,1 százalékra csökkent - vagyis 155 700 főről 152 ezerre - számolt be Molnár József kárpátaljai demográfus. A magyarság aránya két kivételt leszámítva mindenhol csökkent. A nagyszőlősi járásban egy reasszimilációs folyamat eredményeként volt növekedés (a magukat korábban ukránnak vallók most ismét magyarnak vallották magukat), míg Munkácson a kedvezménytörvény hatására vallotta magát sok magyar anyanyelvű cigány magyarnak.
Így Kárpátalján az a különleges helyzet alakult ki, hogy az asszimiláció hatására nem csökkent, hanem hatezerrel nőtt a magyarság létszáma, miközben a természetes fogyás és a migráció egyenként ötezer fős csökkenést eredményezett.
Molnár József beszámolt a 2011-re vonatkozó becsléseikről is. Ezek szerint a magyarság létszáma összesen 9000 fővel csökken a tíz évvel korábbi adatokhoz képest, ebből 5000 a természetes fogyás, 2000 a migráció és szintén 2000 az asszimiláció hatására bekövetkezett csökkenés.
Kárpátalján szintén kérdőjeleket vet fel a cigányság helyzete. 2001-ben 14 ezren vallották magukat romának, viszont a demográfus felmérése szerint valós lélekszámuk ekkor 32 ezer volt, 2011-re pedig 40 ezren lesznek. Természetesen kérdés, hogy milyen nemzetiségűnek vallják majd magukat, és itt akár az egyszerűsített honosításnak is szerepe lehet, tekintetbe véve, hogy ezzel uniós állampolgárokká válhatnak.
VAJDASÁG
Szerbiában a 2002-es népszámlálási adatok szerint 290 207 magyar él - ez a lakosság 14,28%-a. A korábbi, 1991-es adatokhoz képest 49 284 fős csökkenés tapasztalható - akkor még a lakosság körében 16,7% volt a magyarok aránya - ismertette az Identitás Kisebbségkutató Műhely vezetője, Badis Róbert.
A vajdasági magyarság demográfiai értelemben elöregedett népesség: 43 év fölötti az átlagéletkoruk. Míg 2002-ben az élveszületések közt 14,1% volt a magyar anyák által szült gyermekek aránya, 2009-ben ez már csak 11,6%-ot tett ki. A problémát tovább árnyalja, hogy Szerbiában az anya nemzetisége alapján határozzák meg az újszülöttek nemzetiségét, a magyarok körében viszont 25%-os a vegyes házasságok száma. Márpedig egy olyan családban, ahol a férj szerb, a feleség pedig magyar, nincs garancia arra, hogy a gyerekük magyar identitással fog rendelkezni.
A természetes fogyást tovább gyorsítja az a tény, hogy az elhalálozásoknál 18,4% a magyarok aránya. A születési és elhalálozási számok alapján a fogyatkozás mértéke évente körülbelül 3000 fő, vagyis kizárólag a természetes szaporulat miatt megközelítőleg 30 ezerrel csökkent a vajdasági magyarok száma az utóbbi tíz évben. Ehhez még hozzászámolandó az asszimiláció (a vegyes házasságok aránya 25%), a migráció (2002-2008 között 4166 ukrán állampolgár szerzett magyar állampolgárságot), viszont a másik három nagy határon túli magyar közösségtől eltérően itt nem befolyásoló tényező a kis létszámú cigányság.
ERDÉLY
Kiss Tamás és Csata István 2007-ben elvégzett vizsgálata megállapította: az erdélyi magyar népesség regionálisan tagolt népesség-előreszámítása szerint 2032-re a magyarok száma 1 millió főre csökken, ami 2002 és 2032 között összességében 29 százalékos fogyást jelent. Idén végzett újabb kutatásuk Hargita megye magyar, roma és román népességének előreszámítására korlátozódik, és több új elemet vezet be - például másként tagolták a régiókat, illetve ezúttal nem azokat számították romának, akik annak vallották magukat, hanem azokat, akiket a közösség tart annak. Az újabb kutatás részleteiről külön anyagban számolunk be.
A két kutató ezt a két kutatását ismertette röviden az előadássorozat keretében, kihangsúlyozva, hogy a magyar lakosság becslésekor a magyar identitású romák mellett szintén bizonytalansági tényezőt jelent az ország kétmilliós migrációs „kintlevősége”.
Becsléseik szerint a 2011-es népszámláláskor mintegy 1,29-1,3 millió román állampolgár fogja magát magyarnak vallani, ugyanakkor nem biztos, hogy ez a magyar népesség arányának a csökkenését jelenti majd.
Az ismertetett adatok tükrében az utóbbi tíz évben a Felvidéken 60, Kárpátalján 9, a Vajdaságban 40-45, míg Erdélyben 120-130 ezerrel csökkent hozzávetőlegesen a magukat magyarnak vallók száma - tehát a Kárpát-medence kisebbségi magyar közösségeihez 2001 óta mintegy 230-250 ezerrel kevesebb ember tartozik, mint 2001-ben. Transindex.ro

Erdélyben szilveszterezik a magyar Országgyűlés alelnöke
A szilvesztert és az azt megelőző néhány napot családjával együtt Erdélyben, Szovátán tölti Balczó Zoltán, a magyar Országgyűlés alelnöke, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke. Az MPP megyei és marosvásárhelyi szervezetének kedd esti évbúcsúztató összejövetelén jelen levő Balczó Zoltán hangsúlyozta, magánprogramja összekapcsolódik azzal a feladattal, "ami minden magyar ember számára feladat: minél többet jöjjön határon túlra, Erdélybe, és ápolja azt a kapcsolatot, ami nélkül nincsen magyar megmaradás". "Eszembe jut egy 1984-es történet, amikor Magyarországról idejövet a kisfiunk hatévesen rosszul lett. Nagykapuson megálltunk és ott segítettek, teát adtak, gyógyszert. Megkérdeztük, mit hozzunk, ha legközelebb ide jövünk, és az idős bácsi azt mondta, minél többet jöjjenek ide, mert azt a kaput, amit gyakran nyitogatnak, nem lehet végleg becsukni. Mi most együtt vagyunk az Európai Unióban, de ennél sokkal többre van szükség: arra a mindennapos kapcsolatra, ami révén világossá válik, hogy a határokon átívelve ezt a nemzetet egyesíteni lehet" – tette hozzá az Országgyűlés alelnöke. Balczó Zoltán nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy találkozhatott a Székely Nemzeti Tanács elnökével, Izsák Balázzsal, az MPP helyi és megyei vezetőivel, akikkel azokról a felismert közös nevezőkről beszélgetett, "amelyek mentén mindnyájunknak feladata van", hogy "a minden magyar felelős minden magyarért ne egy nagyon szép szlogen maradjon", hanem "mindnyájan tudjuk, hogy a magunk helyén mik a teendők annak érdekében, hogy ez valóban megvalósuljon". A magyar Országgyűlés alelnöke aggasztónak nevezte a magyarság mutatóit a születések, a népességfogyás tekintetében, mind határon túl, mind Magyarország határain belül. "Hogy magyarként itt, a Kárpát-medencében tovább tudjunk élni a következő évtizedekben, csak közös erőfeszítéssel, nemzetstratégiában gondolkodva lehetséges. Amikor egy magyarországi politikai párt nemzetstratégiai és határon túli kérdésekben megnyilvánul, nagyon sokszor azt vetik a szemére, hogy mások helyett akar dönteni arról, hogy mit kellene tenni Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken, Felvidéken. Számunkra nagyon fontos, hogy lássuk, halljuk, hogy kiknek a stratégiájával értünk egyet, hogy jogosan tudjunk hivatkozni a mi magunk elképzeléseinél azokra a társadalmi-politikai erőkre, akikről úgy gondoljuk, hogy azokért a célokért tesznek Erdélyben, Romániában, amelyekkel mi egyetértünk. Ezek közé tartozik az SZNT, az MPP" – nyilatkozta Balczó Zoltán.
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)

Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke üzenetet intézett a határon túl élő magyarsághoz mai nemzeti ünnepünk alkalmából. Üdvözletét az egész Kárpát-medencében, így Felvidéken is a magyar nagykövetség munkatársai olvasták fel a jeles ünnepen szervezett megemlékezéseken.
„Tisztelt Honfitársaim!
Ez a nap a nemzet ünnepe. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékezete azért fontos számunkra, mert hűen összegzi magyarságunk minden fontos pillérét: nemzeti büszkeségünket, önálló nyelvünk és kultúránk tiszteletét, szabadságszeretetünket. Minden magyar, éljen az anyaországban vagy bárhol a világban, ugyanezt érzi: amikor eljön a tavasz, kokárdát tűzünk, és ünnepelni indulunk.
A nemzet ünnepe mindig alkalom arra is, hogy számvetést készítsünk a nemzet állapotáról. Mit értünk el? Jó úton haladunk-e? Az elmúlt években kétségek között ünnepeltük. Hosszú idő után most ismét felszabadultan köszönthetjük a tavaszt.
Magyarország nagyot változott, és most a megújulás hónapjait éli. Sok még a teendőnk, örökségünk embert próbáló feladatok elé állított valamennyiünket. Voltak olyan teendőink, amelyekkel nem tudtunk és nem is akartunk várni. Megalapítottuk a nemzeti összetartozás napját, és lehetővé tettük a határon túl élő magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését a szülőhely elhagyása nélkül.
Most tovább törlesztjük tartozásunkat a nemzet felé. Az új alkotmány, amelynek tervezetét a nemzeti ünnepen beterjesztjük, végre méltó helyen és méltó formában fogalmazza meg nemzeti hitvallásunkat, fejezi ki minden magyar ember összetartozását és Magyarország felelősségét a nemzet valamennyi tagja iránt.
Köszöntöm Önöket ezen a szép reményekre jogosító ünnepen. Mindannyiuknak sok erőt, jó egészséget és Isten áldását kívánom.
Budapest, 2011. március 15.
Orbán Viktor” MTI

A vezér neve: Orbán
Újraválasztották a Fidesz elnökét, Orbán Viktort tegnap, a párt XXIV., tisztújító kongresszusán. Továbbra is alelnök Kósa Lajos, Pelczné Gáll Ildikó, Pokorni Zoltán és Varga Mihály is. Mind az öten ellenjelölt nélkül indultak.
A tanácskozáson elmondott beszédében Orbán Viktor kijelentette: a Fidesz megtanulta, hogy nem ideológiákért, hanem Magyarországért kell kiállnia, így kiállt az országért „a nemzetközi és a hazai baloldallal szemben” is. „Kiálltunk az emberekért, amikor bank- és válságadót vezettünk be a megszorítások helyett; amikor csendben és békében elköszöntünk az IMF-től” – jelentette ki.
„Kiálltunk és továbbra is kiállunk azért, hogy Magyarországon is legyen következménye a szavaknak és a tetteknek, ezért ragaszkodunk az elszámoltatáshoz” – mondta Orbán Viktor, nyilvánvalóan a Szilvásy-ügyre utalva. Szavai szerint készen állnak arra, hogy megvívják a Fidesz történelmének legnagyobb küzdelmét a múlt hibáival és azokkal, akik ma is védelmezik e hibákat. Vannak, akik jól jártak, miközben az emberek elveszítették munkájuk gyümölcsét; vannak, akik degeszre keresték magukat azon, hogy az országot a feje búbjáig eladósították – sorolta, és hozzátette, hogy vannak, akik a jövő útjáról a „görög útra” akarják terelni Magyarországot.
A pártelnök-miniszterelnök szerint a kormány le fogja győzni az adósságot, ennek érdekében visszahív a munka világába mindenkit, aki munkaképes, és segély helyett munkát fog adni nekik. Kifejtette, hogy kormánya felszámolja a kiváltságokat, az indokolatlan előnyöket, és megteremti az érdem szerinti boldogulás lehetőségét. Ehhez kérte a küldöttek támogatását, és hangsúlyozta: továbbra is az emberek megkérdezésével fognak kormányozni.
A kongresszuson jelen volt, de nem szólalt fel Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Ugyanakkor szót kapott a szlovákiai magyarság képviseletében Berényi József. „Aki nem vállalja fel a magyarság megmaradásának igényét, az nem igazán demokrata” – hangoztatta a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, aki szerint a magyar kormány értékmentő politikát folytat, és őszinte a részéről az együttműködési igény.
Úgy fogalmazott: nagy öröm és boldogság volt számukra látni a választási eredményeket, tudták, új korszak kezdődött Magyarországon és a Kárpát-medencében. Számukra azonban a Felvidéken ez már nem így volt, helyet kapott egyfajta álpolitizálás, és mára nyelvhasználati jogaik rosszabbak, mint korábban voltak – vont mérleget.
Berényi József üdvözölte az alaptörvény elfogadását; mint mondta, Magyarországon elérték, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők. „Mi nagyon messze vagyunk ettől” – tette hozzá. Azokról a vádakról, hogy kapcsolatuk a Fidesszel vazallusi lenne, azt mondta, aki ezt állítja, vagy hazudik, vagy szándékosan félretájékoztat, vagy magából indul ki. Megjegyezte: Szlovákiában kettős állampolgár lehet bárki, csak néhány felvidéki magyar nem, kettős mércét alkalmaznak, amit elfogadni nem lehet. Új Magyar Szó (Bukarest)

„Egységben a tudomány” – ELTE Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetem
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 2011-ben első alkalommal rendezi meg a Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetemet – folytatva a tizenöt éves múltra visszatekintő, az Állam- és Jogtudományi Kar szervezte Budapesti Nyári Egyetem hagyományát.
A négy szekcióban zajló programra Erdély, Kárpátalja, Felvidék és a Délvidék magyar ajkú fiataljai érkeznek. A Nyári Egyetem célja, hogy a hallgatók anyanyelvükön vehessenek részt a kifejezetten nekik szervezett szakmai képzésben – ezzel is erősítve nyelvi integritásukat, valamint, hogy a sokszínű kulturális programnak köszönhetően bepillantást nyerhessenek Budapest pezsgő diákéletébe.
Az „Egységben a tudomány” mottót viselő rendezvény szekcióinak közös megnyitójára 2011. július 11-én hétfőn, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Aula Magnájában kerül sor.
Az ünnepélyes megnyitót követően az ELTE ÁJK professzora, Vékás Lajos akadémikus „Magánjogi autonómia és kodifikáció a kultúrtörténet tükrében” című előadását hallgathatják meg a résztvevők, majd az alábbi szekciókban folytatódik a munka:
- Jogtudományi szekció: Jogállam és egyéni autonómia - Természettudományi szekció: Modellek a természettudományban - Humántudományi szekció: „Dögész és Filosz” – Humán- és természettudományok metszéspontjai - Informatikai szekció: Modern technológiák az informatikában A nyári egyetem lezárásaként a hallgatók megtekintik a Pannonhalmi Apátságot, majd felkeresik a neves apátsági borászatot és pincészetet, ahol borkóstoláson vesznek részt.
Az ELTE az ország vezető egyetemeként hangsúlyosan elkötelezett a szoros tudományos-oktatási kapcsolatok iránt a környező országok magyar nyelvű felsőoktatásával.
Az Egyetem professzorai aktív segítői a határon túli magyar oktatásnak, a mostani rendezvénnyel pedig az ELTE oktatási és tudományos kiválóságát a Kárpát-medencei magyar fiatalok még szélesebb körének teszi közvetlenül is elérhetővé.
A megnyitó ünnepségen beszédet mond: 
- Mezey Barna, az ELTE rektora - Potápi Árpád János, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke - Csomós Miklós, Budapest Főváros főpolgármester-helyettese - Hatos Pál, a Balassi Intézet főigazgatója http://nyariegyetem.elte.hu/?category=ajk&submenu=new Erdély.ma

Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetem
Első alkalommal rendezi meg a Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetemet az Eötvös Loránd Tudományegyetem. A július 10-től 18-ig tartó programokra Erdélyből, Kárpátaljáról, a Felvidékről és a Délvidékről érkeztek magyar ajkú fiatalok. A nyári egyetem célja, hogy a hallgatók anyanyelvükön vehessenek részt a kifejezetten nekik szervezett szakmai képzésben – ezzel is erősítve nyelvi integritásukat –, és a sokszínű kulturális programnak köszönhetően bepillantást nyerhessenek Budapest pezsgő diákéletébe. Az Egységben a tudomány mottóval szervezett programot négy szekcióban rendezik: a jogtudományi a jogállam és az egyéni autonómia témakörével foglalkozik, a humán tudományi témája a humán és a természettudományok metszéspontjai, a természettudományi a természettudományban megjelenő modelleket veszi sorra, míg az informatikai az informatika modern technológiáit tekinti át. A nyári egyetem lezárásaként a hallgatók megtekintik a Pannonhalmi Apátságot, majd felkeresik a neves apátsági borászatot és pincészetet, ahol borkóstolón vesznek részt. Erdély.ma

Ismét írók „táboroztak” Nagyváradon
„Magyar irodalom – magyar jövő” – ez volt a mottója a nyolcadszor megszervezett Partiumi Írótábornak, amely július 7-e és 9-e között, csütörtöktől szombatig zajlott Nagyváradon.
Barabás Zoltán főszervező szerint irodalmi nemzet a magyar, s az írástudóknak mindenkor felelősséget kellett vállalniuk a magyarságért. Az írótáborba nemcsak a partiumi régióból, hanem Magyarországról, a Felvidékről és Erdélyből is érkeztek írók, költők és irodalmárok. A helyszín, mint az előző alkalmakkor is, a nagyváradi Góbé Csárda volt. A három nap alatt az írótáborban megfordult sok jeles személyiség, többek között Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, Mezey Katalin, a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke és Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke. Ködöböcz Gábor, az egri Agria irodalmi folyóirat főszerkesztője be is mutatta a kiadvány legújabb számát, amelyben váradi költők versei is szerepelnek. Előadást tartott Horváth Béla irodalomtörténész, Benő Attila docens, Szakolczay Lajos műkritikus, Bertha Zoltán irodalomtörténész, Oláh János és Pataki István költők, Vasy Géza irodalomtörténész, Csép Sándor drámaíró, illetve János-Szatmári Szabolcs irodalomtörténész, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora is.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke szombat délelőtti előadásában az irodalom szerepéről értekezett, amelyet a magyar történelemben töltött be. Kifejtette: történelemformáló például a Szentírás magyarra fordítása, amely a nemzet megújulását a reformáció korában segítette. Felemlegette a Te voltál a mi hajlékunk nemzedékről nemzedékre kezdetű zsoltárnak a rendszerváltás előtt betöltött fontos szerepét is – a zsoltárt gyakran a nemzeti Himnusz helyett énekelték, amikor azt nem volt szabad. Az 1991-es II. Református Világtalálkozó mottója is ez az idézet volt. Felsorolta azokat a Biblia-kiadásokat, amelyek Magyarország területén születtek. Felhívta a figyelmet a prédikációirodalom fontosságára is, mondván, a szószéken elhangzott, jó esetben irodalmi értéket képviselő beszédek jutnak el a legtöbb emberhez.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Szórványban élni: lehet vagy nem lehet? (Tusványos)
A tusványosi szabadegyetem Jakabffy-sátorának ponyvája alatt a kánikulai hőségben ugyancsak forró kérdést taglalt az öttagú panel, igazi hungarikumot, ha az utódállamokban szórványba szorult, viszonylag nagyszámú kisebbségi magyart nézzük.
A szórványstratégia alapvonalainak kidolgozásával megbízott Bodó Barna egyetemi tanár mindenekelőtt a hozzátapadt negatív olvasatoktól kívánta megtisztítani a fogalmat. Eredeti meglátása szerint a szórvány az erdőszéli fákhoz hasonlóan a tömbben élőket védelmező szerepet is játszik a maga peremléti őrhelyén. Egy pozitív értelmezés szerint a szórvány nem az a jóvátehetetlenül hátrányos helyzet, melyből kitörni nem lehet, hanem egy élhető kontaktushelyzet, melyben az egyén a nyelvi határokon folyamatosan átlép, mást beszél a családban, egyházában stb., mást a munkahelyen, hivatalban. A többség nyelvét védi az állam, a szórványét nem, ezért kell ezt civil intézményekkel támogatni. A szórványhelyzetben megmaradni ugyanis csak fokozott tudatosság és vállalás árán lehet, különben kikopik az egyén a nyelvből. Érdekes a bánsági őshonos magyarok és a frissen betelepült székelyek példája, utóbbiak sokkal könnyebben olvadnak be éppen felkészületlenségük okán. E pozitív értelmezésben a szórványhelyzet a többi kultúra beépítésére és tudatos kezelésére is lehetőséget teremt. A szórvány persze folyamatosan fogy, a Bánságban a múlt században ötven kilométerrel tolódott el a nyelvhatár, ma már a temesváriak élnek szórványban, egyházuk (róm. kat.) sem nemzeti szellemű, demográfiailag sem tudják már fenntartani magukat. A kolozsvári magyarságot viszont, noha húsz százalék alá szorult, nem lehet annak minősíteni, mert rendelkezik olyan identitástermelő kultúrintézményekkel, melyek megvédik ettől. Bodó szerint tehát meg lehet tanulni szórványban élni, és éppen ez a feladat. A Felvidékre visszaköltöző Szarka László (a komáromi egyetem dékánja) szerint valóban szerencsésebb, ha a kérdéshez úgy viszonyulunk, hogy "mentés" helyett, miként az a magyar szociográfiák hangütése nyomán meghonosodott, inkább a szórványok sokrétű támogatására rendezkedünk be. A külhoniak egynegyede található e léthelyzetben, és ehhez járulna még félmillió kettős vagy többes identitású egyén, kár, hogy ezek számbavételére a népszámlálások nem teremtenek lehetőséget. A szórványhelyzet naponta újratermelődik, véli, utalva a nyugati vendégmunkára kirajzó csoportokra. A szórvány és a diaszpóra azonban két külön dolog, és más-más kezelést kíván, szögezték le többen is. Szarka felhívta a figyelmet arra, mekkora segítséget nyújt az internet abban, hogy a teljesen szuverén magyarnyelvűség megélhető legyen szórványlétben is. Új kihívást jelent az elcigányosodás bizonyos magyar régiókban, a csehországi magyarság pedig diaszpórává vált. Érvelését azzal zárta: ne a halálvíziót erősítsük, nemzetpolitikailag támogatott szórványstratégiára van szükség. Megtévesztő a csángókat szórványnak minősíteni, mi Moldvában őshonosak vagyunk – vélte Gergely István, a kérdés EMNT-felelőse –, nekünk ott is vannak a gyökereink, s ha azokat öntözzük, még kihajthatnak. Potápi Árpád országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke a szolidaritáson alapuló új nemzetpolitika alapvonalait vázolta fel, Szesztay Ádám külügyminisztériumi főosztályvezető pedig leszögezte, hátrányos helyzetű közösségekről lévén szó, antidiszkriminációs politikára van szükség az anyaország részéről, ráébresztendő a szórványközösségeket, hogy amit a megmaradásért tesznek, azt az egész magyarságért teszik. Állást foglalt egyúttal a preventív törekvések mellett, hogy megakadályozható lehessen bizonyos veszélyeztetett közösségek szórványhelyzetbe csúszása. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fogyunk (EMI-tábor)
Ha Európában általános tendencia a népességfogyás, a magyarság szempontjából ez a folyamat nemzeti sorskérdés is – hangzott el az EMI-tábor harmadik napján.
És ez nem csak és nem elsősorban az elcsatolt területek magyarságára érvényes. Történelme során több népesedési katasztrófán is átesett a Kárpát-medencei magyarság – kezdte történelmi áttekintését Sebők László kutató, aki adatok egész sorával szemléltette, hogyan változott a magyarság száma és aránya az utóbbi másfél évszázadban. Miközben 1851 és 1910 között gyakorlatilag megduplázódott a számunk, s ez arányaiban is számottevő gyarapodást jelentett a magyar királyságban – itt a szaporulat mellett a jelentős mértékű természetes asszimiláció is nagy szerepet játszott –, Trianon után a magyarság fogyása, főként a többi etnikumhoz képest töretlen. Igaz, vidékenként – ebben a tekintetben Székelyföld sokáig pozitív mérleget mutatott – és időszakonként változó.
A negatív természetes szaporulat (amikor az elhalálozások száma meghaladja a születések számát) tartósan és általánosan a nyolcvanas évek eleje óta változatlan a Kárpát-medencei magyarság körében. A legdrámaibb fogyás Horvátországban következett be – mintegy 80 000-ről 14 000-re apadt a magyarság –, de Vajdaság, illetve Felvidék is elöl jár a negatív statisztikákban. Abszolút értékben Erdélyben fogyott leginkább a magyar – a kilencvenes években közel háromszázezerrel – és a tendencia, bár némileg csökkent, folytatódik. Az idei népszámlálásra a szakértő azt prognosztizálja, hogy az erdélyi magyarság lélekszáma mintegy 1,3 millióra csökken, az elcsatolt területeken pedig újabb kétszázezerrel leszünk kevesebben (2,4 helyett 2,2 millió). Ami az etnikai arányokban észlelhető térvesztést illeti, a szórvány egyértelmű felmorzsolódása látszik, a városokban pedig még a tömbben is jelentős arányvesztés mutatható ki az uralkodó nemzetekkel szemben. Ezért is nagy a tétje az őszi népszámlálásnak – mondta Demeter Szilárd, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) népesedési munkacsoportjának vezetője, aki nagyon fontosnak tartja minél több magyar számlálóbiztos mozgósítását. Hiszen a támogatáspolitika, és a nemzetiségi jogok – például nyelvi jogok – egyaránt küszöbarányokhoz kötöttek, így nem mindegy, hogy például Kolozsvár esetében feltornázható-e a magyarság aránya húsz százalékra. Ezért indítanak kampányt, ehhez kapcsolódik például a Magyarnak lenni jó! szlogen is. A népességfogyás társadalmi okait boncolgatva Gyarmati Judit antropológus a családok szerkezeti átalakulásának negatív hatását, általában a közbeszéd, a média negatív szerepét emelte ki. Az előadók a népességfogyás politikai-gazdasági okait is elemezték, leginkább ennek tudható be, hogy a magyarság többsége negatív jövőképpel rendelkezik
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kárpát-medencei nyári egyetem
Tizedik alkalommal gyűltek össze Nagyváradon az erdélyi, partiumi, magyarországi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai, szlavóniai magyar egyetemista fiatalok, hogy a Kárpát-medencei Nyári Egyetem egy hete alatt bővítsék tudásukat, s kapcsolatokat építve összefűzzék nemzetünk jövendő értelmiségi rétegét. A vasárnap délutáni hivatalos megnyitón mind az egyházi személyek példabeszédei, mind a világi köszöntők kitérte a határokon átívelő összefogás, az együttgondolkodás, a közös fejlődés útkeresésének jelentőségére.
A földiek helyett mennybéli kincsek gyűjtésére buzdított Máté evangéliuma alapján a nyitó áhítaton mondott beszédében a házigazda Partiumi Keresztény Egyetem lelkésze, Ráksi Lajos református esperes. Ilyen mennybéli kincsnek nevezte a kárpát-medencei fiatalok találkozását is. Szabó Ervin római katolikus lelkipásztor azt szorgalmazta, hogy a Kárpát-medence különböző vidékeiről érkezett hallgatók formáljanak egyetértésben közösséget, egymás javát szolgálják. Buzogány-Csoma István unitárius lelkész is az együttlét maradandó értékét hangsúlyozta. Üdvözlő szavaiban Csűry István királyhágómelléki református püspök afölötti örömének adott hangot, hogy a nyári egyetemen is ötvözik, „karoltatják, ölelkeztetik” a diszciplinákat. Meggyőződését fejezte ki, hogy ha a tudást a mások tudásának kiegészítésére használják, a gyakran sötétnek látott és lefestett éjszakában is meglátják a fényességet. A rendezvény egyik fővédnökének, Schmitt Pál magyar köztársasági elnöknek az üzenetét – amelyet a rendezvény programfüzetében is kinyomtattak – Csorvási Endre, a kolozsvári Mikó Imre Szakkollégium képviselője olvasta fel.
A jubileumi rendezvényen ugyancsak fővédnökként feltüntetett Almássy Kornél, az első rendezvény alapító-szervezője köszöntőjében visszatekintett a tíz évvel ezelőtti kezdetekre, s megállapította, most könnyebb a dolguk, egyszerűbben járhatók át a határok, a cél viszont változatlan: az identitás megőrzésének, a együvé tartozás érzésének megerősítése. Elkerülhetetlennek mondta a nemzedékváltást, és reményét fejezte ki, hogy tíz, húsz év múlva a nyári egyetem hallgatói majd gyermekeikkel érkeznek a rendezvényre, és azok is tovább viszik a hagyományt. Almássy érdeklődésünkre elmondta, 2002-ben a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája elnökeként kezdeményezte a magyarlakta vidékek felsőoktatási intézményeiben működő magyar diákszervezetek összefogását. Az elmúlt években már csak tanácsadóként, az előadók beszervezésében segített, illetve most előadóként is meghívták, a zöld energiák felhasználásáról tart előadást.
A helyi szervezők részéről Márkos István, a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezetének elnöke elmondta, hogy Szlovákiából, Horvátországból, Szlovéniából, Szerbiából egy-egy, Ukrajnából két felsőoktatási intézményből, Magyarország minden nagy egyetemi városából, ezenkívül belföldről is érkeztek hallgatók a nyári egyetemre, közel kétszázan, bár a megnyitón csak alig a felük vett részt. Délelőtt és délután is lesznek előadások a közgazdaságtantól a műszaki tudományokon és a pedagógián át a reklámpszichológiáig, holnap egy verespataki kirándulást is beiktattak a programba, továbbá esténként bulik szolgálják a kikapcsolódást.
Máté Zsófia. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tőkés: A nemzetegyesítés megvalósításában kezdeményezők voltunk 
Véget ért a X. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Nagyváradon. A jubileumi rendezvény zárónapján, az esemény egyik fővédnöke, Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke tartott előadást. A rendezvényen közel 200 diák vett részt Magyarországról, Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról, és a Vajdaságból. Ionescu Nikolett járt a zárórendezvényen:
- Sok minden történt ez alatt a tíz év alatt, amióta megrendezték az első Kárpát-medencei Nyári Egyetemet, itt a Partiumi Keresztény Egyetemen. Milyen szerepet tölthet be egy nyári egyetem a diákok életében, Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, a rendezvény fővédnöke? - Mint a vérnek az erei a testet, úgy hálózzák be a különböző rendezvények, nyári egyetemek, a kárpát-medencei magyarságot, mely hosszú évtizedekig tartó csonkaság után ténylegesen a határok felett, és a határok ellenére összeállot, én arra vagyok büszke, és az tölt el elégtétellel, visszatekintve 2002-re, hogy megelőlegeztük azt a törvényes állapotot, amely az utóbbi évben a három sarkalatos törvény, az állampolgárságról szóló törvény, az Alkotmány, és a Trianoni emléktörvény révén alakult ki. De így gondolok vissza a több mint 20 éves Tusnádfürdői Nyári Szabadegyetemre, vagy a Magyar Reformátusok Világszövetségére, vagy a többi egyetemi nyári rendezvényre, főiskolai mozgalomra, a Kőszegi ifjúsági rendezvényekre, tehát egészében kell látnunk ezt a folyamatot, és jó érzés azt megállapítani, hogy mi ebben a mozgalomban, a nemzetegyesítés megvalósításában nem csak résztvevők, hanem kezdeményezők voltunk… (…) Kossuth Rádió. Erdély.ma

Kisebbségekért Díjat adtak át a parlamentben
Nemcsak saját nemzetünknek, hanem az egész emberiségnek tartozunk azzal, hogy a saját kultúránkat, történelmünket, nyelvünket megőrizzük – hangoztatta Semjén Zsolt a Kisebbségekért Díj átadásán. A Kisebbségekért Díjban részesült többek között Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület volt elnöke is.
Minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen érték – emelte ki Semjén Zsolt a Kisebbségekért Díj átadásán pénteken a parlamentben. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes azt mondta: nemcsak saját nemzetünknek, hanem az egész emberiségnek tartozunk azzal, hogy a saját kultúránkat, történelmünket, nyelvünket megőrizzük.
„Különösen így van ez a nemzetiségi részeken az egyes területek, tájegységek és a sajátos történelmi régiók örökségével. A nemzet öröksége nem csak annyi, amennyi a történelemkönyvekben szerepel, a nemzet története a nemzet összes tájegysége, városa, közössége történetének és kultúrájának összessége” – mutatott rá a kormányfő kereszténydemokrata helyettese. Semjén Zsolt hangsúlyozta: amikor egy nemzetrész megőrzi saját kultúráját, az egész magyarságnak és az egész emberiségnek egyaránt hatalmas szolgálatot tesz. „Ha egyszer egyetlenegy generáció a nyelv, a kultúra örökségének átadását megszakítja, akkor azt utána nagyon nehéz helyrehozni” – fűzte hozzá.
A miniszterelnök-helyettes köszönetet mondott a díjazottaknak nemzetmegtartó szolgálatukért. Úgy fogalmazott: „Amit önök tesznek Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken vagy szétszórva a nagyvilágban, a nyugati emigrációban, azzal nemcsak a saját közösségüknek adnak példát, hanem nekünk és végeredményben az egész magyarságnak.”
A Kisebbségekért Díjban részesült Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum Egyesület volt elnöke, a Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet és a szlovákiai Nagy József festőművész. Elismerést vehetett át László Sándor színész, rendező, az Újvidéki Művészeti Akadémia osztályvezető tanára, az Újvidéki Színház igazgatója, a Szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ, a horvátországi Pataky András néprajzkutató, a szlovéniai Zadravec Szekeres Ilona tanár, az ukrajnai Pál Lajos népzenész és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség. A díjakat Semjén Zsolt és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár adta át. Krónika (Kolozsvár)

Elkezdődött az oktatási támogatás kiutalása
Szeptember elején megkezdődött a határon túli magyar kérelmezők számára az idei oktatás-nevelési támogatások utalása; Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) új vezetője az MTI-nek azt mondta, hogy az idén életbe lépő banki átutalásoknak köszönhetően jelentős megtakarításra számítanak, amelyet korábban a lebonyolító szervek működése és a postai költségek emésztettek fel. Mint a BGA vezetője kiemelte: az érintettek így az előző évhez képest korábban juthatnak hozzá a támogatásokhoz.
Lélfai Koppány tájékoztatása szerint Erdélyből mintegy 110 ezer kérelem érkezett (ez 150 ezer pályázót jelent a családi átfedések miatt), míg Felvidékről 48 ezer, Vajdaságból közel 25 ezer, Kárpátaljáról 20 ezer, Horvátországból több mint ezer, Szlovéniából pedig közel 400 kérelmet regisztráltak.
A támogatásokat az OTP-n keresztül utalják majd egy közelmúltban kötött megállapodásnak köszönhetően, így a juttatások direkt módon, költséghatékonyan és követhetően jutnak el az érintettekhez.
„Azért választottuk a banki átutalást, mert megfelel a XXI. századi kihívásoknak; egyszerűbb és olcsóbb, mint az eddigi postai vagy készpénzes megoldás” – fogalmazott az alapkezelő közelmúltban hivatalba lépett vezetője. Lélfai Koppány közlése szerint az utalások szeptember 9-én elkezdődtek.
A gyorsabb utalásnak köszönhetően a támogatottak – várhatóan Erdélyben is, ahonnét a legtöbb pályázat érkezett – még idén megkaphatják a juttatásokat, szemben az elmúlt tanévvel, amikor volt, aki csak februárban kapta meg az összeget. Kitért arra is, hogy az iskoláztatási támogatásokra mintegy 5,4 milliárd forint áll rendelkezésre.
Lélfai Koppány elmondta, hogy „A magyar kultúráért és oktatásért” nyílt pályázatra, amelynek 1,2 milliárd forint a keretösszege, összesen 1 904 kérelem érkezett. Ezek a kifizetések már augusztusban megkezdődtek.
Megfelelő ütemezéssel lehetőség lesz arra, hogy a következő évi támogatások kiírása hamarabb megtörténjen, mint idén – jelezte Lélfai Koppány, aki kitért a Magyarság Háza kialakítására is, amely szintén az alap feladatai közé tartozik.
A Magyarság Háza a főváros I. kerületében a Szentháromság téren, a Magyar Kultúra Alapítvány eddigi székházában kap otthont. A teljes rekonstrukció a tervek szerint két évet vesz majd igénybe – mondta.
„Célunk, hogy minél hamarabb rendezvényekkel, kiállításokkal töltsük meg az épületet, amely azonban komoly rekonstrukcióra szorul” – fogalmazott Lélfai Koppány. Szabadság (Kolozsvár)

„A múltunkat egységesen kell kezelnünk”
Nagyvárad- A közelmúltban Szakály Sándor budapesti történészprofesszor tartott előadást a II. világháborúról Nagyváradon, a Szacsvay Akadémia keretében. Ezt követően exkluzív interjút adott az erdon.ro-nak. 
– Az előadásában csupán a honvédségről beszélt, Magyarországon azonban létezett egy másik rendvédelmi alakulat, a csendőrség is. Kérem, erről a testületről is mondjon néhány szót.
Az 1881-ben létrehozott Magyar Királyi Csendőrség, amelyik 1945 májusáig létezett, illetve állt fenn, Európa egyik legszínvonalasabb és katonailag legjobban szervezett közbiztonsági őrtestülete volt. Ez volt a szakszerű megfogalmazása, és az akkori Magyarország területének mintegy 85–90 százalékán tartotta fönn a rendet. A szabályozás szerint a törvényhatósági jogú városokban rendőrség, míg azon kívüli településeken a csendőrség tartotta fenn a rendet. Megítélésemben a csendőrség nem működött jobban közre a magyarországi zsidóság deportálásában, mint más egyéb hatóság. A városokban a rendőrség hajtotta végre ezt a feladatot, a csendőrségnek a közreműködés volt a szerepe. Én azt gondolom, azt kell megnézni, hogy milyen biztonságot tudott adott esetben fenntartani a csendőrség. A korabeli statisztikai adatok szerint a bűncselekményi felderítési mutatók 75–95 százalék között működtek. Egy 12 ezer fős testületről beszélünk a két világháború közötti Magyarországon, ennyi lehetett ugyanis a csendőrség létszáma. Ebből 600 tiszt volt, a többi pedig az úgynevezett legénységi állomány tagjai, akik a tényleges feladatokat ellátták és végrehajtották.
– A mai Magyarországon lenne létjogosultsága a csendőrségnek?
Véleményem szerint nem az a lényeg, hogy egy rendvédelmi szervezetet, csendőrségnek vagy rendőrségnek neveznek, hanem a kérdés úgy vetődik fel, hogy milyen formában működtetik ezt. A csendőrségnek az volt, ha szabad így fogalmazni, a hatása és az ereje, hogy őrsrendszerben működött, ami azt jelenti, hogy laktanyaszerű elhelyezésben van a legénységi állomány. Éjjel-nappal ott van, tehát nem bemegy reggel 8 órára, felveszi a szolgálatot, néhány órával később leteszi, és hazamegy, hanem végig jelen van. Az állománynak maximum egyharmada lehetett nős, akik szintén állandóan bevethetőek voltak, és körülbelül, ha a szükség úgy hozta, 60–70 százalék lehetett egyszerre, ahogy ma mondanánk, a közterületen. Tehát nem a csendőrség elnevezés a lényeges, vagy, hogy kakastolla van-e, hanem az, hogy milyen szervezetben működik. Azt mondják napjainkban a hozzáértők, hogy a jelenlegi rendészeti rendszerben mérhetetlen mennyiségű az irányító és a felügyelő szervezet, és kevés a végrehajtó állomány. Ha volt például egy 14 fős csendőrörs, abból ha a szükség úgy kívánta, egyszerre nyolcan vagy tízen kint lehettek a területen, ugye két fős járőrökről van szó, és ezek állandóan, a korabeli szakkifejezéssel élve portyázták azokat a területeket, melyeket mindig kijelölt számukra az őrsparancsnok.
Rendre törekedni
– Napjainkban is hódítanak a szélsőjobboldali eszmék. Ön szerint ezek milyen rokonságot mutatnak Hitler vagy Mussolini gondolkodásvilágával? Hasonlóak vagy alkalmazkodtak a 21. századhoz?
Megmondom őszintén, nem foglalkozom ideológiával és pártpolitikával, de nekem az az érzésem, hogy ezek mindenhonnan merítenek valamilyen elemet, tehát különböző forrásokból gyúrják össze a szélsőjobboldali politikai erők az eszmevilágukat. Egy dolog megítélésem szerint nagyon valószínűsíthető: az emberek jelentős része a rendre törekszik, és amíg ezt nem érik el, addig ezeknek az eszméknek mindig lesz támogatottsága. Én tehát itt látom az alapvető problémát: ha a társadalom vagy a demokrácia nem képes jó értelemben vett rendet és fegyelmet fenntartani, és azt mondják, hogy az események, amelyek történnek, illetve a világ, amiben élünk, a liberalizmusnak és a szabad gondolkodásnak tudható be, akkor a másik oldal egyre inkább erősebb lesz.
Horthy István halála 
– Az előadásában több olyan második világháborús eseményt is említett, melynek végkifejlete megosztja a közvéleményt, különböző interpretációkra adva lehetőséget. Ilyen tragikus esemény Horthy István halála. Önnek mi a véleménye erről?
Ez egy érdekes kérdés. A halálának ötvenedik évfordulója alkalmából készült egy dokumentumfilm Magyarországon, aminek szakértője voltam, illetve szereplője is, akárcsak az özvegye. Az én véleményem az –és a korabeli megállapítás is ezt támasztja alá–, hogy egy repülőgépvezetői hiba okozta a szerencsétlenséget. Az özvegy Horthy Ilona arra esküszik, hogy biztos valami német provokáció, vagy machináció van ebben a dologban. Egykori repülőtisztek azt mondták, és én osztom az ő véleményüket, hogy a kormányfő-helyettes ugyan egy kitünő sportrepülő pilóta volt, de a vadászgépeken akkora gyakorlattal nem rendelkezett, mint ami szükséges lett volna. Egyébként már korábban is előfordult vele egy hasonló hiba, de nemcsak vele, hanem más repülőkkel is. Azt gondolom, hogy a magyar történelemben az összeesküvés elméleteknek tradicionálisan nagy hagyománya van. A magam részéről, de ez az én egyéni véleményem, egy repülőgépvezetői hibának tulajdonítom Horthy István halálát.
– Megostromolták vagy felszabadították a szovjetek Budapestet?
Nézze, ez egy nagyon érdekes dolog. Azt szoktam mondani, hogy ahogy a Szovjetunió nem kérte azt, hogy magyar katonák menjenek a területére, úgy Magyarország sem kérte, hogy szovjet katonák jöjjenek. Ha most nézzük, hogy a Szovjetunió számára –és ez teljesen logikus–, Magyarország ellenség volt, akkor ők elfoglalták Budapestet és Magyarországot. A Budapest ostromáért osztogatott szovjet emlékérmeken az a felirat szerepel, hogy Budapest elfoglalásáért, Varsó esetében pedig a város felszabadítása. Tehát itt van a különbség. A Szovjetunió logikusan Magyarországot ellenségnek tekintette, katonai értelemben tehát elfoglalta. Ugyanakkor politikai propagandaként természetesen azt hangoztatták, hogy felszabadították Magyarországot. Én meg azt szoktam mondani, hogy a felszabadítás akkor szükségeltetik, ha a felszabadítandó kéri a másik országot erre, és ez napjainkban is így van. Nagyon sok helyre viszik az európaiak, vagy mások a demokráciát, közben pedig az illető országok nem akarnak a mi demokráciánkból kérni.
Történelmi előadások
– Nagyváradon az utóbbi időben megszaporodtak a történelmi előadások, és elég élénk érdeklődés mutatkozik ezek iránt. Ön szerint mivel magyarázható ez a jelenség?
Nagyon nehéz Magyarországról megmondani, hogy miért olyan nagy az érdeklődés Váradon a történelmi előadások iránt. Én azt feltételezem, de önök, akik itt élnek igazolhatják vagy cáfolhatják ezt, hogy akárhogy vesszük, a határon kívül élő magyar kisebbség amikor történelmet tanul, általában az adott ország történelmét tanulja, tehát a magyar történelmet Felvidéken, Kárpátalján vagy itt, Erdélyben, legalábbis ahogy én hallottam a Magyarországra települt barátaimtól, kevésbé tanítják. Nyilván ez is egy magyarázata ennek a jelenségnek, hiszen egyrészt csak az olvasmányokból vagy a családi hagyományoknak köszönhetően tudnak önök többet a magyar történelemről. Másfelől pedig– és ez nem csupán magyarországi vagy partiumi tendencia–, egyre több ember akarja megismerni azt a múltat, aminek az alapján ő most valamelyik nemzethez tartozik, és nyilván ebből a jobbat vagy a szebbet szeretné, miközben a történelmük összességében nem csupán szép dolgokból áll. Én azt szoktam mondani, hogy nekünk a múltunkat egységesen kell kezelnünk, az elitélendő vagy a szomorú eseményeket ugyanúgy részének kell tekinteni, mint amit pozitívan értékelünk, akár mi, vagy akár mások.
– Ismétli magát a történelem?
Hát nem tudom. Szokták ezt hangoztatni, meg olyanokat is mondanak, hogy nincs új a nap alatt, a kettő nyilván összefügg. Azt gondolom, hogy pont úgy egészen biztosan nem ismétli önmagát. Biztos vannak olyan dolgok, amelyek ismétlődnek, olyan hibák, melyeket elkövetünk akár egyénként, akár nemzetként vagy országként, de azt hiszem, hogy nem teljesen egyformák ezek a történések.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Nemzeti motorosok a Szent Ferenc Alapítványnál
Nagy élményben volt részük szombaton a Szent Ferenc Alapítvány gyermekeinek, amikor 320 nemzeti érzelmű motoros érkezett a dévai kolostorhoz. 
A motorosok minden évben meglátogatják az alapítvány más-más gyermekotthonát, ahová adományokat visznek. Tavaly Torockót választották, jövőre pedig valamelyik székelyföldi gyermekotthont keresik fel. Idén Dévára esett választásuk. Többségük, vagyis körülbelül 200-an Magyarországról érkeztek, Erdélyből, főleg Székelyföldről olyan 100-an, néhányan pedig Felvidékről és Bécsből. Számos motoron ott lobogott a magyar zászló, néhányon a székely jelvények. A 2005-ben indított különleges akcióban eleinte csak anyaországiak jöttek, évről évre egyre többen, idővel azonban az erdélyi magyarok és a többi határon túli közösségek köréből is érkeznek.
Minden motoros egy tartálynyi üzemanyag árával megegyező értéket adományozott a Szent Ferenc alapítványnak. Az adomány sokféle formát öltött: élelmiszert, ruhát, könyveket és pénzt is adományoztak, mondta Palkó Cecília, a Szent Ferenc alapítvány gazdasági igazgatója.
A gyermekek – és bizonyára sok felnőtt – számára azonban a szebbnél szebb, lóerőktől duzzadó motorok jelentették a legnagyobb élményt. A motorosok megmutatták csodajárműveiket, elmagyarázták, hogy melyik kapcsoló mire való, s a délután fénypontjaként rövid sétára is elvitték a gyerekeket. Felülni olyan motorokra, amit leginkább amerikai filmekben lát az ember, igen nagy élményt jelentett a gyerekeknek.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)

Partiumi és felvidéki együttműködés
Április 24–25-én tartották meg a Kettős kisebbségben. Vallási és egyházi identitás a Felvidéken és Partiumban című konferenciát a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). Az előadások és értekezések után az első nap könyvbemutatókkal zárult.
A csütörtök délután kezdődő eseményen a megjelenteket Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem Szenátusának elnöke köszöntötte, emlékeztetve arra, hogy ez a konferencia az egy hónappal korábban Révkomáromban megrendezett hasonló jellegű rendezvény folytatása. A partiumi és a felvidéki református magyar közösséget ugyanazok a sorskérdések foglalkoztatják, hangsúlyozta Pálfi, ezért ennek a konferenciának az egyik célkitűzése az, hogy szorosabbra fűzzék az együttműködést a partiumi és a felvidéki református egyházak között.
Fontos a prevenció
Az első előadó Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke volt, aki a kisebbségben élő református közösségek gondjairól beszélt. Kiemelte az oktatás fontosságát a kisebbségi keresztény közösségek életében, hiszen, mint fogalmazott, „az oktatásban az egyik legfontosabb tényező a prevenció, hiszen okos embereket nevelünk a kisebbségi lét terheinek könnyítésére.” Nagy teher mindenki számára a szegénység, melynek kapcsán szintén a prevenció fontosságát hangsúlyozta a püspök. A prevenciós lehetőségek között a legelőkelőbb hely az igehirdetést illeti meg. „Az első prevenciós eszköz az igével való találkozás. Ahol találkozás van az evangéliummal, ott megszűnik a baj” – fogalmazott Csűry püspök, aki a továbbiakban tudatta, hogy az egyházkerületben mintegy háromszáz gyülekezet van, ezek közül mintegy harminc nagyon nehéz anyagi helyzetben van. Ugyancsak nehéz anyagi helyzetben van a cigányság, ezért az egyházkerület felvállalta mintegy százötven magyarul beszélő roma gyerek oktatását. Végezetül a püspök kifejtette, hogy a szegénység a legnagyobb kárt az egészségben teszi, ezért van nagy szükség intézményesített formában foglalkozni a betegségekkel. Ezért is vállalta fel a református egyház azt, hogy magyar református kórházat alapítson, tette hozzá.
Teendők
Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egykori püspöke a felvidéki református egyház gondjairól tartott rövid, de szemléletes előadást. Mint mondta, sürgős megoldást igényel a lelkészhiány, a lelki élet felpezsdítése, a gyülekezeti tulajdon visszaszerzése, a konfiskáció leküzdése, a kapcsolatok kiépítése, a presbiterek folyamatos bekapcsolása a gyülekezeti életbe, ugyanakkor javítani kell a lelkipásztorok egymás közötti viszonyát is. Antal János, a KREK külügyi tanácsosa a kommunizmus emlékezetéről tartott előadást, figyelmeztetve arra, hogy a kommunizmus nem egy lezárt korszak, hanem tovább folytatódik a posztkommunizmusban. Ennek egyik oka a kommunista bűnök elszámoltatásának elmaradása, fejtegette az előadó. Az első nap két könyvbemutatóval zárult: Bojtor István Mózes, a nép vezetője című kötetét Tőkés László EP-képviselő, egykori püspök méltatta, míg A Széphalom évkönyvet annak szerkesztője, Fehér József mutatta be.
Van igény a magyar egyetemre
A váradi egyháztörténeti konferencia második napjának első előadója dr. Tóth János, a révkomáromi Selye János Egyetem rektora volt. – Az utóbbi öt évben mintegy ötezer oklevelet kiosztó felsőfokú oktatási intézmény egyik lényeges szerepe abban áll, hogy erősíti a magyarságtudatot és fékezi a magyarság asszimilálását, mondta Selye János. Mint megtudtuk, az egyetem 2004. január 1-jétől kezdte meg működését; az intézményt a szlovák állam tartja fenn. János Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora előadásában rámutatott arra, hogy 1989 után lehetett volna állami magyar egyetemet alapítani Romániában, de nem volt meg hozzá a valós politikai akarat, annak ellenére, hogy az RMDSZ már 1990 januárjában meghirdette ezt a célkitűzését. A romániai magyar egyetemi vezetés is felelős ezért a kudarcét, hiszen sokan közülük azt az álláspontot képviselték és képviselik, hogy káros lenne kiválni a román rendszerből és magyar egyetemet kiépíteni.
Konzorciumot!
A rektor szerint Romániában az a fonák helyzet állt elő, hogy magyar egyetemi karokat lehet létrehozni, professzorokat lehet kinevezni, de az ehhez szükséges pénzről a román többségű egyetemi szenátus és kari tanács dönt. A rossz példák közül is az egyik legbeszédesebb a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) esete, ahol folyamatosan halogatják a magyar tanszék létrehozását. „Az RMDSZ feladta a felsőoktatás ügyét. Nincs egyetemi autonómia, mely megadja a döntés szabadságát, pedig nem szűnt meg a magyar közösség egyetemigénye. Bizonyíték erre a két akkreditált magyar egyetem, amelyek azonban a magyar állam pénzéből működnek. Ha ezek az egyetemek konzorciumot alkotnának, akkor létrejönne Romániában a Magyar Tudományegyetem” – mondta János Szabolcs. A magyar egyetemek között ádáz konkurenciaharc folyik, ami szintén nem segíti elő a magyar egyetem megvalósítását, folytatta János Szabolcs. „Nem azon a harminc százaléknyi magyar diákon kellene marakodni, akik érettségi után magyar tannyelvű egyetemre mennek, hanem összefogással el kellene érni azt, hogy a másik hetven százaléknyi magyar diákot is magyar egyetemre csábítsuk, azokat, akik jelenleg vagy román nyelvű egyetemre iratkoznak be, vagy egyáltalán nem tanulnak tovább” – jelezte a rektor.
Makkai Sándor-kiállítás
A továbbiakban számos előadást hallgathattak meg az érdeklődők, ugyanakkor az egyetem Bartók-termében felavatták a Makkai Sándor-kiállítást is. Nyitóbeszédet mondott dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, közreműködött a Csillagocska Néptáncegyüttes ének- és zenekara. A kétnapos konferencia zárásaképpen egy kerekasztal-beszélgetés során összegezték az elhangzottakat.
Pap István. erdon.ro

Egyháztörténeti konferencia a kettős kisebbségi létről Váradon
Kettős kisebbségben. Vallási és egyházi identitás a Felvidéken és Partiumban címmel szervez nemzetközi egyháztörténeti konferenciát pénteken Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a szlovákiai református keresztyén egyház, a komáromi Selye János Egyetem református teológia kara, valamint a komáromi Kálvin János Teológiai Akadémia.
A rendezvény – amelynek a Partiumi Keresztény Egyetem ad otthont – már csütörtökön elkezdődött: az érdeklődők egyebek mellett Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének, Fazekas László, a szlovákiai református keresztyén egyház jelenlegi püspökének, valamint Erdélyi Géza volt püspöknek az előadását hallgathatták meg.
A rendezvénysorozat mai programja 9 órakor kezdődik a felsőoktatási intézmény székhelyén, a résztvevőket János Szabolcs, az egyetem rektora köszönti. A délelőtt folyamán elhangzó – a Partiumi Keresztény Egyetem és a komáromi Selye János Egyetem vezetői által tartott – előadásokon szó lesz az erdélyi, valamint a szlovákiai magyar nyelvű felsőoktatásról, a felekezeti oktatás jövőjéről, illetve a társadalmi felelősségvállalásról.
Az ebédszünet után folytatódnak a bemutatók: a két felsőoktatási intézmény szakértői a kettős identitás, illetve kisebbség kérdéséről, valamint egyházvezetői tapasztalatokról értekeznek. Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ és az MKP szoros együttműködést tervez az EP-ben
Az RMDSZ és a felvidéki Magyar Közösség Pártjának küldöttsége az európai parlamenti együttműködésről egyeztetett Brüsszelben. A keddi találkozón az MKP részéről Berényi József elnök, Csáky Pál megválasztott európai parlamenti képviselő és Lancz Attila nemzetközi titkár, míg az RMDSZ részéről pedig Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők és Vincze Loránt külügyi titkár, a FUEN alelnöke vett részt.
Kiértékelve az EP-választások eredményét, elhangzott, hogy Felvidéken és Erdélyben is a mozgósítás egyik fontos eleme volt Kelemen Hunor szövetségi elnök és Berényi József elnök közös, szavazásra buzdító nyilatkozata. A megbeszélésen egyetértettek abban is, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan az EP következő mandátumában is szoros együttműködésre van szükség a magyar közösségek európai képviselői között. A felek megállapították: „mindannyiunk számára egyaránt fontos, hogy a nemzeti ügyekben folytassuk az előző időszak eredményes munkáját, a Kárpát-medencei partnerség jegyében közösen kell dolgoznunk ahhoz, hogy nemzeti közösségünk európai jogérvényesítése sikeres legyen”.
Az RMDSZ és az MKP ugyanakkor továbbra is szorosan együtt kíván működni az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN), hiszen úgy vélik: a kisebbségi szolidaritás fenntartása a magyar közösségek érdekérvényesítését is erősíti. „A FUEN biztos szövetséges az erdélyi és felvidéki autonómiatörekvések támogatásában, az európai nyilvánosság előtti megismertetésben” – fogalmazott ennek kapcsán Vincze Loránt, a FUEN alelnöke.
Az RMDSZ és az MKP brüsszeli találkozójára az Európai Néppárt kétnapos Politikai Közgyűlése szolgáltatott alkalmat. Az EPP vezető testülete hétfő délutáni és kedd délelőtti ülésének legfontosabb napirendi pontja az európai választások eredményének értékelése volt. Az elemzésen elhangzott, hogy az Európai Néppárt nyertese az EP választásnak, de az előző időszakhoz képest 53 képviselővel kisebb frakcióval vág neki a következő mandátumnak. A vita során körvonalazódott vélemény szerint a populista és Európa-ellenes EP-képviselők számának gyarapodása aggasztó, ezért az EP-ben az EU jövőjében bízó politikai csoportok szoros együttműködésére van szükség. maszol.ro

Az RMDSZ és az MKP szoros együttműködést tervez az EP- ben
Az RMDSZ és a felvidéki Magyar Közösség Pártjának küldöttsége az európai parlamenti együttműködésről egyeztetett Brüsszelben. A keddi találkozón az MKP részéről Berényi József elnök, Csáky Pál megválasztott európai parlamenti képviselő és Lancz Attila nemzetközi titkár, míg az RMDSZ részéről Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők és Vincze Lóránt külügyi titkár, a FUEN alelnöke vett részt.
Kiértékelve az EP-választások eredményét, elhangzott, hogy Felvidéken és Erdélyben is a mozgósítás egyik fontos eleme volt Kelemen Hunor szövetségi elnök és Berényi József elnök közös, szavazásra buzdító nyilatkozata. A megbeszélésen egyetértettek abban is, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan az EP következő mandátumában is szoros együttműködésre van szükség a magyar közösségek európai képviselői között. A felek megállapították: "mindannyiunk számára egyaránt fontos, hogy a nemzeti ügyekben folytassuk az előző időszak eredményes munkáját, a Kárpát-medencei partnerség jegyében közösen kell dolgoznunk ahhoz, hogy nemzeti közösségünk európai jogérvényesítése sikeres legyen".
Az RMDSZ és az MKP ugyanakkor továbbra is szorosan együtt kíván működni az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN), hiszen úgy vélik: a kisebbségi szolidaritás fenntartása a magyar közösségek érdekérvényesítését is erősíti. "A FUEN biztos szövetséges az erdélyi és felvidéki autonómiatörekvések támogatásában, az európai nyilvánosság előtti megismertetésben" – fogalmazott ennek kapcsán Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke.
Az RMDSZ és az MKP brüsszeli találkozójára az Európai Néppárt kétnapos politikai közgyűlése szolgáltatott alkalmat. Az EPP vezető testülete hétfő délutáni és kedd délelőtti ülésének legfontosabb napirendi pontja az európai választások eredményének értékelése volt. Az elemzésen elhangzott, hogy az Európai Néppárt nyertese az EP választásnak, de az előző időszakhoz képest 53 képviselővel kisebb frakcióval vág neki a következő mandátumnak. A vita során körvonalazódott vélemény szerint a populista és Európa-ellenes EP-képviselők számának gyarapodása aggasztó, ezért az EP-ben az EU jövőjében bízó politikai csoportok szoros együttműködésére van szükség. Népújság (Marosvásárhely)

Sipos Zoltán
PÁLYÁZAT NÉLKÜL
Három év alatt 2,6 millió eurót toltak be a székelyföldi sajtótrösztbe
Magyarországi, állami nagyvállalatok adományaiból építi romániai vállalkozását a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány.
Az utóbbi három évben bő 800 millió forinttal, mai árfolyamon számolva mintegy 2,6 millió euróval finanszírozta a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány azt az Udvarhelyi Híradó Kft.-t, mely több székelyföldi városban ad ki napilapot, illetve működtet internetes portált.
Korábbi, az EMNP finanszírozásáról szóló anyagunkban már megírtuk, hogy a Szerencsejáték Zrt. bőkezű adományban részesítette a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítványt. Jelen anyagunk annyiban jelent újdonságot, hogy közöljük az alapítvány összes támogatóját, illetve a támogatások kedvezményezettjeit. Az Erdélyben és kisebb mértékben Felvidéken elosztásra kerülő pénz magyarországi, állami tulajdonban levő nagyvállalatoktól, többek között a Magyar Villamos Művek Zrt.-től, a Paksi Atomerőmű Zrt.-től valamint a Szerencsejáték Zrt.-től érkezik – derül ki a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány közhasznúsági jelentéseiből.
Több, kisebb médiaorgánum a támogatottak között
Az utóbbi évek legfőbb támogatottja az Udvarhelyi Híradó Kft.: a pénz mintegy felét ez a vállalkozás kapta. A támogatottak között megtaláljuk még a tavaly indult foter.ro portált kiadó Erdélyi Médiatér Egyesületet, valamint a Háromszék napilap kiadóját, a H-Press Kft.-t. Előbbi 14 millió forintot (45 ezer euró), utóbbi viszont 10 millió forintot (32 ezer euró) kapott.
A támogatottak között szerepel még a Hungarom Média (a Krónika volt tulajdonosa) és a Kalauz SRL (az Erdélyi Napló volt kiadója). Megtalálunk még egy sor felvidéki kiadót, illetve civil szervezetet is a listán.
2010 2011 2012 2013
Udvarhelyi Híradó SRL na 235165 311500 263000
Krónika (Hungarom Média) na 65000 6000 4000
Erdélyi Médiatér Egyesület na 0 0 14471
Kaluz Kft. na 3650 0 0
H-Press Kft. na 6000 0 10000
Pro Civis Polgári Társulás na 0 5846 10654
Danubius Kiadóvállalat na 0 1200 0
Vox Juventae Polgári Társulás na 0 1500 0
Mediaimpress sro na 0 0 39000
Pritom International na 0 0 2500
Összesen (ezer Ft) na 309815 326046 343625
A támogatottak (ezer forintban)
A pénz nagy része saját magánvállalkozására megy
A mellékelt táblázatból azonban kitűnik, az utóbbi három évben a támogatások oroszlánrésze az Udvarhelyi Híradó Kft.-hez került. Magyarországi jogászok szerint legalábbis felveti a törvénytelenség gyanúját az a gyakorlat, hogy egy magyarországi alapítvány saját tulajdonában álló magánvállalkozást támogat.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény előírja, hogy az alapítványok alapító okiratainak kötelező elemei közt szerepelniük kell a vagyon felhasználásáról szóló kitételeknek.
Határon túli magyar sajtótevékenységet támogat
A Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány 2010-ben lett megalapítva a Magyar Nemzet kiadója, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. kezdeményezésére, célja a „határon túli magyar sajtótevékenység támogatása”.
Az alapítványnak honlapja nincs, és nem tudunk arról, hogy valaha nyilvános pályázatot hirdettek volna a határon túli magyar sajtótermékek számára.
Az egyik beszámolóban mindenesetre az áll, hogy az „Alapítvány alapvető, stratégiai célja a támogatásban résztvevő, illetve megvásárolt lapok illetve internetes honlapok megmaradása, illetve önfenntartóvá válása. Alapítványunk elsősorban a határon túli, magyar nyelven folytatott sajtótevékenységeknek, sajtószervezeteknek, ilyen tevékenységet folytató újságíróknak nyújt támogatást. A támogatási kérelmek elbírálása, illetve a támogatások odaítélése a Kuratórium feladata.” Az alapítvány kuratóriumi elnöke az a Dr. Korda Éva Judit, aki 2005 és 2007 között a Hír TV-t működtető Hír TV Műsorszolgáltató és Hirdetésszervező Zrt. vezérigazgatója volt, székhelye pedig Budapesten, a Bíró Lajos utca 23. alatt található – ugyanott, ahol az egykori Krónika-tulajdonos Hungarom Média Kft. székhelye is volt.
Az alapítvány alapítása (2010.12.11) után mintegy két héttel (2010.12.27) 250 millió forintos (800 ezer euró) adományban részesül a Szerencsejáték Zrt. jóvoltából. 2011 nyarán aztán 90 százalékos tulajdonrészt szerez az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben (10 százalék tulajdonrész a BAP Agency Kft. birtokában van).
Ugyanebben az évben szerez részesedést a Krónika mögött álló Hungarom Média Kft.-ben, illetve az Erdélyi Naplót kiadó Kalauz Kft.-ben (mindkét cég felszámolás alatt jelenleg). A tulajdonosi részesedést jelentő befektetés könyv szerinti értéke ebben az évben 282 millió forint (900 ezer euró), a beszámoló azonban nem részletezi, hogy egy-egy cég megvásárlására mennyit költöttek.
Jelenleg a Krónikát és az Erdélyi Naplót az Udvarhelyi Híradó Kft. jelenteti meg, négy regionális (Udvarhelyi Híradó, a Csíki Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap, a Gyergyói Hírlap) lap mellett. A kiadóhoz tartozik még a Szekelyhon.ro hírportál is.
A pénzügyminisztérium honlapján közzétett adatok szerint a cég nettó üzleti forgalma 10 millió lej (2,2 millió euró) volt 2013-ban. Nettó profitja 11 ezer lej (2600 euró), adósságállománya 3,7 millió lejre (850 ezer euró) rúgott. Transindex.ro