Történelmet ír a „legidősebb” gyulafehérvári templomlelet
Fontos adatokkal bővül az erdélyi kereszténység korai története
Ezer körüli, vagy akár néhány évtizeddel korábbi építésű, bizáncias alaprajzú templomot tárt fel a Daniela Marcu Istrate által vezetett régészcsoport a gyulafehérvári érseki székesegyház előtti térrészen. Az április–májusban, majd június–augusztusban végzett feltárási munkálatok során felszínre került a félköríves szentélyapszis alapozása, a hajó részlegesen megőrződött északi, nyugati és déli oldalfalainak maradványai, északnyugati sarka egy falrészlettel, illetve a hajó négy központi, egykor a kupolát hordozó pillérének alapozása – számolt be a régész szakértő a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségen tartott tegnapi sajtótájékoztatón. Istrate a kutatási eredmények alapján tényként szögezte le: Erdély, sőt talán az egész középkori magyar királyság legrégebbi temploma bukkant a felszínre, amelyet az erdélyi Gyula, vagy az államalapító Szent István építhetett, de amely a XI. század második felére, az új római katolikus székesegyház építésének idején már romokban állt.
Áprilisban az érseki székesegyház nyugati bejáratától 24 méterre, a vár járószint-visszabontási munkálatai során egy kőkút bukkant elő. Régészeti elhatárolása során felszínre került egy felköríves záródású apszis körülbelül hat méterre becsülhető nyílásszöggel. A lelet rétegtani vizsgálata nyomán a régész feltételezte, hogy az apszis egy X. század közepén, vagy a XI. század elején épült templom szentélye lehetett. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség engedélyével és támogatásával április–májusban folytatódott további feltárása. A hajó régészeti kutatása június 12-én kezdődött, és a tervek szerint augusztus 13-án fejeződik be. A második szakaszban két észak-dél, illetve kelet-nyugat irányú szelvényt nyitottak, és azonosítani tudták az apszis oldalfalait, a hajó nyugati falának egy töredékét, valamint délnyugati sarokrészét – magyarázta Daniela Marcu Istrate. A szentélynél az alapozás, és falazatából két, 1,15 méter széles kőtömb őrzödött meg. Felszínre bukkantak a hajó egykori kőpadlózatának maradványai, és négy központi pilléréből kettőnek az alapozása. A következő szakaszban az érsekség támogatásával további két szelvényt nyitottak az északi és a déli oldalon, ezekben további töredékeket találtak a hajófalakból, illetve a másik két pillér alapjai is láthatóvá váltak.
Eredmények és feltevések
A feltárások eredményeként a régész megállapította: a templom hossza kelet-nyugati irányban 20,7, az észak-déli tengely mentén 12, falainak átlagos vastagsága 1,2 méter. A félköríves apszis nyílása a diadalív vonalában körülbelül 8, a hossztengely mentén 7,3 méter. A hajó oldalfalai 12 méter hosszúak, középrészén négy pillér állt, amelyek feltehetőleg a kupolát tartották. Ez az úgynevezett görögkereszt alaprajzi típus a bizánci építészetre jellemző, és valószínűsíti a templom X. századi keltezését, amely ebben az esetben az erdélyi Gyula, Szent István anyai nagyapja alapítása lehetett. Ha az épület a XI. század elején készült, akkor viszont már Szent István uralkodásához köthető – részletezte Istrate.
A hajó alapozása kőből és kevés téglából készült, kötőanyagként kevés kaviccsal kevert oltott meszet használtak. A nyugati és a déli oldalon az alapozáskor római falakra bukkantak, amelyeket újrahasznosítottak.
– Ez a feltárás azt bizonyítja, hogy az eddig ismert ún. I. Székesegyház (tehát a mai székesegyház alatti, keltezhető részletei alapján Szent László korára befejezett (?) háromhajós bazilika) előtt és az 1200 táján építeni kezdett, ún. II., azaz a mai székesegyház előtt, volt egy keresztény templom Gyulafehérváron s az előbbiek környezetében a XI. század utolsó évtizedeiben létrejött temető sírjai már az utóbbi romjai fölötti rétegben helyezkednek el – mondta lapunknak Kovács András, a BBTE művészettörténet professzora. Ilyen értelemben nem zárható ki, hogy esetleg az erdélyi Gyula –– a rendelkezésünkre álló források szerinti (II.) Gyula –– azaz Sarolt atyja, Szent István király nagyapja korának, a 950-es éveknek bizánci misszionáriusai emelték ezt a templomot. A kereszténység felvétele napirenden volt a X. század végén, így (forrásokkal bizonyíthatóan is) több kísérlet is zajlott az államalapítás korában, amelyek közül végül Szent István kezdeményezése győzött – magyarázta.
Nem egyértelmű az alaprajzi forma bizánci eredete
– A templom töredékesen és esetlegesen fennmaradt részletformái nagy vonalakban az ún. görögkereszt alaprajzú, Bizáncban kidolgozott, kedvelt templomtípusra emlékeztetnek. Erről a nagyon egyszerű alaprajzról azonban nem tételezhetjük fel egyértelműen, hogy csak Bizáncból, s például nem Itáliából, Velence környékéről vagy a Balkán nyugati részéből származott, s azt sem, hogy feltétlenül a görög rítusú egyház terjeszkedésének az emléke – részletezte Kovács András. Így az általunk ismert régészeti körülmények egyelőre azt sem teszik lehetővé, hogy válasszunk Gyula és Szent István kora között. Lerombolásának körülményeiről nem rendelkezünk adatokkal – tette hozzá. Ez a nagyon jelentős felfedezés mindenképpen cáfolja az 1970-es évek régészeti kutatásai kapcsán megfogalmazott felelőtlen és alaptalan vélekedéseket, de bonyolítja is a székesegyház épületegyüttesének eddig ismert történetét. Tudományos értelmezése fontos új adatokkal gazdagíthatja az erdélyi kereszténység és az erdélyi püspökség kezdeteinek a történetét – hangsúlyozta a művészettörténész.
A XI. század közepén már nem létezett
A feltárás során több mint száz pénzérmét találtak, továbbá bronzból és valamilyen ezüstös ötvözetből készült öv- és hajcsatokat, ékszereket, többek között S-végű hajkarikákat. A tárgyi leletek egy része, így a legrégibb pénzérmék, akárcsak a legkorábbi sírok a XI. század végéről származnak, bizonyságául annak, hogy a templom az említett század második felében már nem állt. A leletek tanúsága szerint elszórtan a XIV–XV. században is temetkeztek még a helyszínre. – A megvizsgált 400 sír fele közvetlen kapcsolatban áll a romokkal, egyetlen olyat sem találtunk, amelyet a templom alapozása átszelt, vagy azzal egyidős lett volna – jelentette ki Istrate. Szerinte a templomot 1050 tájára már lebonthatták, az új, már a nyugati kereszténység románkori építészeti stílusában tervezett székesegyház építése idején.
Marton József egyetemi professzor, a gyulafehérvári székeskáptalan nagyprépostja kiemelte: a templom építésének idején még nem határolódott el véglegesen a keleti és a nyugati kereszténység (amint azt Kovács András is kifejtette korábban lapunknak, számtalan példa bizonyítja görög szerzetesek, apácák – például Veszprémvölgyben – jelenlétét is a Magyar Királyság területén, mint ahogyan bizáncias alaprajzok is feltűnnek, így Feldebrőn). Marton József kiemelte: a lelet utal arra is, hogy a X. században már konkrétum volt a gyulafehérvári egyházi központ.
A kutatást a román és magyar szaktárcák is támogatják
Daniela Marcu Istrate elmondta: a feltárási felületet a modern kor számos átalakítása érintette, legtöbbet a nagyméretű gödrök ártottak. A templom állagát az 1970-es években Radu Heitel által vezetett régészeti kutakodás is befolyásolta.
Az ásatást augusztus 20-a után betömik, fölötte zöldövezetet létesítenek, a falak vonalát a felszínen jelzik ki – tájékoztatott Daniela Marcu Istrate, aki szerint az állagmegőrzésnek ez a legmegfelelőbb módja. Kovács András professzor hasonlóképpen úgy véli: betemetve megmarad az emlék, s ha lesz rá technológia, bármikor fel lehet ismét tárni és be is lehet mutatni.
Szász János kanonok, az érsekség gazdasági igazgatója elmondta: a feltárást részben az érsekség finanszírozta, teljes támogatására pedig a román művelődésügyi tárca, illetve a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tett ígéretet. A sajtótájékoztatón jelen lévő Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor miniszter műemlékvédelmi szaktanácsadója tényként erősítette meg a támogatás folyósítását, illetve elmondása szerint a szaktárca a további szakirányú tudományos kutatások elvégzéséhez is hozzájárul.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Ima az áradatban
– Sok minden meg van írva a könyvekben. Aztán az olvasó ember szívébe is alászivárog egy s más. Mert az ember esze felméri ugyan a dolgokat, de ami a szívre tartozik, az odairányul. Az értelem arra való, hogy amit a szív sugdos, azt eligazítsa...
Damokos plébános, Feldebrő község mostani katolikus papja kérdésére ezt válaszolta Felvinczi Deák Álmos; a pap érthető módon meg is lepődött. A kérdése ugyanis arra kereste a választ, mi okból jár imádkozni az altemplomba naponta, immár két hónapja, ott térdel a kőkoporsók között a kövezeten a 94 esztendős öreg. Holott a templom üres. Az altemplom kilencszáz éves. Most csak gondoljuk el, annak idején, amikor elkészült ez a nagy hírű monostor, Géza nagyfejedelem, aki koronát is viselt, amikor kedve tartotta, Vajknak, a fiának adományként szánta, de mai napig sem lehet tudni, hogy a keleti vagy a nyugati kereszténységben építették a magyarok. A későbbi I. István, Szent István király idejéből való a föld alatti, ma is megtekinthető altemplom. Tán a nagy keresztény király is térdelt azon a kövezeten a 11. században.
– Annak semmi akadálya, Álmos bátyám, hogy maga ott imádkozik naphosszat...
– Eljött az idő, plébános úr. Az én időm itt van. S nem naphosszakat, hanem amennyit az én maradék időm enged, csak annyit imádkozom, s van miért, van... Mert megírta Kempis Tamás is, hogy a kevélyek alkalmatlanok arra, hogy Istenben alapot lássanak és megszilárduljanak... A gőgösök, a kevélyek ideje jött miránk... Plébános úr, valahogy így emlékezem, de hetven esztendeje nem sok, hogy olvastam, ezt fohászoltam kinn a fronton. Hogy lenne már vége.
A papnak eszébe ötlött az a híresztelés, ami akkoriban járta be az egri járás népét, hogy a feldebrői Felvinczi Deák Álmos lövészárokbeli s erdőkbeli imádságai vetettek véget a második világháborúnak. A nép hitte is, nem is, de azt bizonyosan tudják máig is, miféle imákat jegyzett le a fronton s mondotta el fennhangon több templomban is, ahol eljárt.
A mostani elhatározását az imáit illetőleg egyetlen ember próbálta meggátolni, nevezetesen az ezeréves templom szolgája, harangozója, aki a templom kulcsát tartja magánál, hogy ha külföldiek jönnek, márpedig jönnek, tudja beengedni. Kovács Ábelnek hívják, s vagy öt esztendővel ezelőtt akasztott tengelyt az öreggel. Történt, hogy turisták érkeztek, Álmos bácsit kérdezték, hogy lehetne megnézni a híres templomot. Az öreg elment, kihívta Ábelt kulcsostól, az komor volt, mint aki magasan tudja magát. Óra múltán kijöttek, elköszöntek forma a vendégek, akkor kérte a belépti díjat a kulcsos templomszolga és harangozó. Azok fizettek, elmentek.
– Aztán hogy van képed elkérni a pénzt? Fizetésed, az van, de pofád nincs. Itt jegyet sem adtak még soha a nyugati, keleti látogatóknak... Te nem is Ábel vagy, hanem Káin. Ó, ha ezt megtudná Aba Sámuel urunk!
A templomszolga ezt sosem bocsátotta meg a köztiszteletben megvénült falubeli matuzsálemnek. Most is kényszeredetten nyitotta ki az altemplom ajtaját, ereszkedjék bé, oda le a vénség, ahol királyok is megfordultak, s ahol papok, vezérek nyugszanak tisztességben.
Feldebrő lakossága ismét kutakodni kezdett óvatoson, vajon mit tárgyal 94-en is túl a jó Istennel Álmos bácsi? És az igazgató-tanár sem restellte elmenni egy estefelé. A templomból le, az altemplomba szolgáló kis ablakokon megfigyelte, hallani csak szórványoson hallotta, amit imádkozik a vénség.
„...Titeket, az Aba nemzetség nagy vezéri férfiait hívtalak segítségül a Donnál a nagy háborúban... az Úrnak, magyarok Istenének rettenetes hatalma van, azért maradtunk meg ennyi ellenséggel szemben is, máig is, ezerszáz esztendőket megérve itt. Kérem az Aba nemzetséget, Aba Sámuel királyunkat az ő monostortemplomában, fordulna arcával felénk s aztán Isten felé, megtudván s vélem is tudatván ez újabb sárga veszedelem szélét és hosszát, hogy menedéket és egyben erőt lelnénk nemzetünkben... Háborúságban lelhető békekötés..., megértem azt is én életben, de ami ma elárasztja a hazát, az nem a bibliai sárga veszedelem, de maga a nemzetítélet... Vállalom a maradék erőmet s életemet, hogy menekvéses hírt vihetnék Aba Sámuel hadáról a fölöttem uralkodó templom népének, Feldebrőről szerte a világba...”
A tanár azt sem tudta, melyik világon hallja ezt a fohászt.
Hajnalban úgy ment Egerbe, a püspökségre, hogy be sem jelentkezett. A következő vasárnapon Eger város papjai kértek bebocsátást az altemplomba. Felvinczy Deák Álmost ott találták, ülve a kőpadlón, háttal támaszkodva egy kőkoporsónak. Ott aludta elkezdett örök álmát, s talán éppen Aba Sámuellel, a harmadik magyar királlyal tárgyalt a szörnyű sötét áradat dolgairól, halva.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)