Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Etény (ROU)
2 tétel
2006. május 12.
Szatmárudvari önkormányzata tavaly a község napjára a címerfestő versenyt hirdetett. A május 20-21–én sorra kerülő idei községnapokon ismét településekké nyilvánítják az 1970–ben az árvíz, illetve a kommunista falurombolási politika miatt megszűnt Kakot és Etényt. Emléktáblát, illetve határkövet helyeznek el az 1970–ben megszűnt települések emlékére, illetve hivatalosan is ismét különálló faluvá nyilvánítják Kakot és Etényt. Ma szántóterület van az egykori helységek helyén. Kak az ezerkétszázas évek óta létezett a történelmi dokumentumok szerint. Kakszentmárton külön község volt, és ezerkétszázan éltek benne. A két falu leszármazottainak többsége jelenleg a községközpontban lakik. /(fodor): Újraalapítják Etényt és Kakot. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 12./
2015. március 2.
Négy szatmári szellemfalu, ahonnan eltűnt az élet
Szellemfalvak, fantomtelepülések – olyan kifejezések, amelyekkel kapcsolatban érdeklődve olvasgatunk néha az interneten bóklászva. Egyesült Államok, Ausztrália vagy akár Csernobil – azt hihetnék, csak ott vannak ilyen települések. Tévedés! Romániában 126, Szatmár megyében négy szellemfalu is van. Melyek ezek és mi a történetük?
A 2011-es népszámlálási adatok és egyéb hasonló statisztikák alapján független romániai szakértők megvizsgálták, hány olyan település létezik az országban, amelynek hivatalosan megvan a települési státusa, szerepel a romániai települések nomenklatúrájában, ám tulajdonképpen nem is létezik. Magyarán: senki sem lakik benne.
Nos, bármennyire is hihetetlen, a westernfilmekből ismert száraznövény-gomolyagot Romániában 126 településen fújhatná a szél békésen: ennyi település áll ugyanis üresen. Ez az ország összes településének az 1%-a! Közülük pedig négy Szatmár megyében van: Etény, Kak, Gánáspuszta és Vágástanya. Bár megvan rá a történelmi magyarázat, mégis érdekes, hogy két település Szatmárnémeti közvetlen közelében, Szatmárudvari községben található: Etény és Kak. Kovács József alpolgármester érdeklődésünkre elmondta: bizarr módon mindkét településen már csak a temető jelzi, hogy ott valaha két virágzó település volt. Ami éltette őket, az jelentette a vég kezdetét is: a Szamos. Amikor a folyó 1970 május 14-én kilépett medréből, elmosta a partja mentén húzódó két falut. Amivel a természet nem bírt, azzal végzett egy beteg elme és a modern technológia: a falu megmaradt lakosait Szatmárudvariba költöztették, majd a kommunista rendszer „szisztematizálási terveként" kisminkelt falurombolási program keretein belül a buldózerek tették földdel egyenlővé a két falut.
Érdekesség, hogy Szatmárudvari községben van még egy kvázi szellemfalu: Vadászlakon télen alig 2-3 család lakik. Számuk nyáron sem haladja meg a tizen-egynéhányat. Szatmár megyében utolsóként ebbe a faluba vezették be a villanyt – 2004-ben.
„A szatmárudvariak kollektív emlékezetében Kak úgy él, mint ahol szép gyümölcsfák voltak mindenütt. Az öregek elmondása szerint a falut ruszinok lakták, akik inkább kereskedelemmel foglalkoztak", meséli Kovács. A település temploma a 2000-es évek közepére veszélyessé vált, ezért lebontották.
„A 2000-es évek közepén Boros Gerzson RMDSZ-es tanácsos kezdeményezésére mindkét település visszakapta a nevét és települési jogait, ám ott nem lakik senki. Kakon épült ugyan egy ház az elmúlt években, de tudomásom szerint az is üresen áll. Utakra, közművesítésre lenne szükség ahhoz, hogy a két település vonzóvá váljon és újra élet költözzön bele", mondja az alpolgármester.
Addig is az elköltözöttek, kilakoltattak ápolta néhány sír állít emléket a két egykori virágzó falunak, Eténynek és Kaknak. Utóbbinak a feljegyzések szerint 1910-ben még 406 lakosa volt...
Gánáspusztán kis kápolna (fotó) hirdeti még az egykori leírásokban „tündérkertként" szereplő kis település helyét. A jelenleg Ákos községhez tartozó területre az 1800-1900-as évek fordulóján költözött néhány család Heves megyéből. A dolgozni vágyó telepesek gyorsan csinos, rendezett települést alakítottak ki a lakatlan területen. Gánáspuszta lakosainak száma 1960-ban 74 volt. Jött aztán a már említett „szisztematizálási terv", amelynek áldozatai a legkisebb települések voltak. Az utolsó család Gánáspusztáról 1989-ben költözött ki. A buldózerek pedig semmit nem kíméltek, csak a kis kápolnát. Azzal szemben a Gánáspusztáról elszármazottak a rendszerváltást követően egy házat építettek és minden év Mária-napján ott találkoznak, magyarázza Geréb Miklós ákosi polgármester. A negyedik település a nyalábi hegyek között található Vágástanya. A Nagytarna községhez tartozó egykori településen a feljegyzések szerint a XIX. században beköltöző ukrán favágók lakták. Az elmúlt évtizedekben néptelenedett el, akárcsak a Nagytarnához tartozó fürdő.
Kocsis Zoltán
szatmar.ro
Erdély.ma
Szellemfalvak, fantomtelepülések – olyan kifejezések, amelyekkel kapcsolatban érdeklődve olvasgatunk néha az interneten bóklászva. Egyesült Államok, Ausztrália vagy akár Csernobil – azt hihetnék, csak ott vannak ilyen települések. Tévedés! Romániában 126, Szatmár megyében négy szellemfalu is van. Melyek ezek és mi a történetük?
A 2011-es népszámlálási adatok és egyéb hasonló statisztikák alapján független romániai szakértők megvizsgálták, hány olyan település létezik az országban, amelynek hivatalosan megvan a települési státusa, szerepel a romániai települések nomenklatúrájában, ám tulajdonképpen nem is létezik. Magyarán: senki sem lakik benne.
Nos, bármennyire is hihetetlen, a westernfilmekből ismert száraznövény-gomolyagot Romániában 126 településen fújhatná a szél békésen: ennyi település áll ugyanis üresen. Ez az ország összes településének az 1%-a! Közülük pedig négy Szatmár megyében van: Etény, Kak, Gánáspuszta és Vágástanya. Bár megvan rá a történelmi magyarázat, mégis érdekes, hogy két település Szatmárnémeti közvetlen közelében, Szatmárudvari községben található: Etény és Kak. Kovács József alpolgármester érdeklődésünkre elmondta: bizarr módon mindkét településen már csak a temető jelzi, hogy ott valaha két virágzó település volt. Ami éltette őket, az jelentette a vég kezdetét is: a Szamos. Amikor a folyó 1970 május 14-én kilépett medréből, elmosta a partja mentén húzódó két falut. Amivel a természet nem bírt, azzal végzett egy beteg elme és a modern technológia: a falu megmaradt lakosait Szatmárudvariba költöztették, majd a kommunista rendszer „szisztematizálási terveként" kisminkelt falurombolási program keretein belül a buldózerek tették földdel egyenlővé a két falut.
Érdekesség, hogy Szatmárudvari községben van még egy kvázi szellemfalu: Vadászlakon télen alig 2-3 család lakik. Számuk nyáron sem haladja meg a tizen-egynéhányat. Szatmár megyében utolsóként ebbe a faluba vezették be a villanyt – 2004-ben.
„A szatmárudvariak kollektív emlékezetében Kak úgy él, mint ahol szép gyümölcsfák voltak mindenütt. Az öregek elmondása szerint a falut ruszinok lakták, akik inkább kereskedelemmel foglalkoztak", meséli Kovács. A település temploma a 2000-es évek közepére veszélyessé vált, ezért lebontották.
„A 2000-es évek közepén Boros Gerzson RMDSZ-es tanácsos kezdeményezésére mindkét település visszakapta a nevét és települési jogait, ám ott nem lakik senki. Kakon épült ugyan egy ház az elmúlt években, de tudomásom szerint az is üresen áll. Utakra, közművesítésre lenne szükség ahhoz, hogy a két település vonzóvá váljon és újra élet költözzön bele", mondja az alpolgármester.
Addig is az elköltözöttek, kilakoltattak ápolta néhány sír állít emléket a két egykori virágzó falunak, Eténynek és Kaknak. Utóbbinak a feljegyzések szerint 1910-ben még 406 lakosa volt...
Gánáspusztán kis kápolna (fotó) hirdeti még az egykori leírásokban „tündérkertként" szereplő kis település helyét. A jelenleg Ákos községhez tartozó területre az 1800-1900-as évek fordulóján költözött néhány család Heves megyéből. A dolgozni vágyó telepesek gyorsan csinos, rendezett települést alakítottak ki a lakatlan területen. Gánáspuszta lakosainak száma 1960-ban 74 volt. Jött aztán a már említett „szisztematizálási terv", amelynek áldozatai a legkisebb települések voltak. Az utolsó család Gánáspusztáról 1989-ben költözött ki. A buldózerek pedig semmit nem kíméltek, csak a kis kápolnát. Azzal szemben a Gánáspusztáról elszármazottak a rendszerváltást követően egy házat építettek és minden év Mária-napján ott találkoznak, magyarázza Geréb Miklós ákosi polgármester. A negyedik település a nyalábi hegyek között található Vágástanya. A Nagytarna községhez tartozó egykori településen a feljegyzések szerint a XIX. században beköltöző ukrán favágók lakták. Az elmúlt évtizedekben néptelenedett el, akárcsak a Nagytarnához tartozó fürdő.
Kocsis Zoltán
szatmar.ro
Erdély.ma