Szabadkán ismét megtámadtak egy magyar fiatalt – írta aug. 23-án az újvidéki Magyar Szó című napilap. A megvert fiatal édesapja szerint fia barátaival együtt leszállt az autóbuszról a szálloda előtt, nem sokkal később megállt mellettük egy Mitsubishi típusú gépkocsi, kiugrott belőle négy-öt fiatalember. „Valamilyen Zsolt nevű ismeretlent kerestek, de a társaságon szemlét tartva látták, hogy itt nincs, akit keresnek, erre az egyikük a következőket mondta: »Nem számít, ez is magyar, üsd!« s azonnal nekiestek a két gyereknek. A többiek elfutottak” – idézi a Magyar Szó az édesapát, akinek fia, Denisz járt a legrosszabbul: ütni kezdték, s miután összerogyott, rugdosták. Társai az összevert fiút a közelben lévő szabadkai magyar főkonzulátus előtt posztoló rendőrhöz vitték, aki értesítette a járőröket. Az édesapa szerint a rendőrök nem akarták felírni a tettesek gépkocsijának rendszámát sem, noha a sértettek a járművet is megmutatták nekik. Hasonló, jobbára magyar fiatalok elleni támadásoknak se szeri, se száma Szabadkán, illetve a magyarok lakta Észak-Bácskában, ennek ellenére eddig egyetlen rendőrségi feljelentésben sem szerepelt az, hogy az atrocitásoknak etnikai hátterük lett volna vagy éppenséggel magyarellenesség lett volna az indoka. A szerb büntetőjog gyakorlatilag nem ismeri az etnikai indíttatású bűntény fogalmát. /Ismét magyarverésről ír az újvidéki Magyar Szó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Az 1764. évi császári megtorlások – siculicidium – elől menekülő székelyek kései utódaként Észak-Bácskából, Bácskossuthfalváról érkezett Móricz Árpád református lelkész Madéfalvára. Július 7-én együtt emlékezett a helyiekkel a 242. évvel ezelőtti vérengzésre. Madéfalván méltóképpen emlékeztek meg a Siculicidium 242. évfordulójáról. A római katolikus kápolnában megtartott déli szentmise után a hívek kereszt alatt a madéfalvi emlékmű elé vonultak. A madéfalvi Siculicidium-emlékművet 1905. október 8-án avatták fel, az emlékmű a csíkszeredai Tamás József építész tervei alapján készült. /Kristó Tibor: Székely lélekben gazdagon. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./

Nyugodt légkörben ünnepeltek március 15-én a vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyarok. Hosszú évek különünneplései után a vajdasági magyar politikai erők zöme ismét együtt emlékezett meg a forradalom évfordulójáról. A hagyományoknak megfelelően a délelőtt a bánáti Magyarittebén, délután pedig az észak-bácskai Bácskossuthfalván tartottak nagy ünnepséget – azokon a településeken, amelyeken Vajdaság két Kossuth-szobra található. Mindkét helyen a református templomban tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött a megemlékezés, ezt követték a Kossuth-szobroknál előadott ünnepi műsorok, beszédek, az emlékművek megkoszorúzása. Kárpátalja magyarsága méltó módon emlékezett, a központi ünnepséget Beregszászon tartották az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) szervezésében. A magyar többségű város központjában álló Petőfi-szobor körüli teret megtöltő tömeg előtt Gajdos István, Beregszász polgármestere, UMDSZ-elnök mondott beszédet. Ünnepi megemlékezés volt Munkácson is, a podheringi emlékműnél, amelyet a szabadságharc győztes csatájának emlékére emeltek. Nagyszőlős magyarsága Perényi Zsigmond, a szabadságharc mártírjának szobránál tartott ünnepséget. Ungváron a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében ünnepelt a város magyarsága a Petőfi-szobornál. A felvidéki magyarlakta településeken március 14-én elkezdődtek az ünnepségek. Dunaszerdahelyen mintegy félezer ember volt jelen a város központjában álló emlékműnél rendezett ünnepségen, Pozsonyban pedig március 15-én megkoszorúzták Petőfi Sándor új, immár harmadik helyén álló szobrát, amelyet Trianon után a csehek lebontottak, majd a múlt század ötvenes éveiben olyan elhagyott helyen állítottak fel, ahol az évtizedek során számtalanszor meggyalázták, összetörték, lefestették. Révkomáromban, ahol a várvédő Klapka György tábornoknak és az ott született Jókai Mórnak szobra, Széchenyi Istvánnak és számos jeles magyarnak emléktáblája, az aradi vértanúknak emlékműve van, mintegy másfélezer ember ünnepelt és koszorúzott a város jeles helyein. Rimaszombatban Petőfi és Tompa szobránál, Nagysallón az obeliszknél, Pereden a honvédemlékműnél, Rozsnyón a néhány éve újra felállított, időközben szlovák neonácik által leköpködött Kossuth-szobornál ünnepeltek. /Zavartalanul ünnepeltek a Vajdaságban, Kárpátalján és a Felvidéken. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./