A Bihar megyei Érsemjén és a Hajdú-Bihar megyei Bagamér község szervezett – immár negyedszer – határrandevút az ideiglenes határátkelőnél. A hagyományőrző néptánc- és íjászbemutató mellett, melyen a magyarországiak Mátyás fekete seregét idézték meg, rendhagyó fotótárlatra is sor került. Tóth István fotóművész, a nagyváradi Tavirózsa Fotóklub elnöke Bihari magyar néphagyományok című tárlatát tekinthették meg az országhatár két oldaláról érkezettek. /Fried Noémi Lujza: Fényképek a határsávban. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./

A szeretet, az összefogás fontosságáról szóltak az ünnepi beszédek az Érsemjéni Falunapon augusztus 24-én. Lovasok, menettáncosok, és fúvószenekar alkotta azt az ünnepi menetet, melynek vonulásával kezdődtek a falunapok. A program az immár Kazinczy Ferenc–Fráter Lóránd–Csiha Kálmán Emlékház nevet viselő helyi múzeumnál folytatódott, ahol a tavaly novemberben elhunyt püspökhöz méltó nemes egyszerűséggel avatták fel Csiha Kálmán emlékszobáját. / Rencz Csaba: Csiha Kálmán emlékszobát avattak Érsemlyénben. = Erdon. ro, aug. 24./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 14. honismereti konferenciája zajlott a hétvégén, szeptember 5-7-e között Érsemjénben. Vendégük volt a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány. Házigazda a Kazinczy Ferenc Művelődési Központ, valamint a helyi önkormányzat volt. A rendezvény témái: A reneszánsz éve, Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékei, Pusztuló műemlékeink, valamint A 20. század öröksége. Dukrét Géza, a PBMET alapítója és elnöke köszöntötte a vendégeket, meghívottakat. Sor került a Fényes Elek-díjak átnyújtására is. Az idén Antal Béla (Biharpüspöki), Pásztai Ottó (Nagyvárad), Jancsó Árpád (Temesvár) munkásságát tüntették ki. Nem a társaság tagjaként kapta meg a PBMET díját Kovács Zoltán érmihályfalvi polgármester, elismerve szobor- és emlékműállító törekvéseit. A rendezvény keretén belül került sor Érmihályfalván a Kuthy Lajos-emléktábla felavatására. Az emléktábla állítását a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány támogatta, és ennek elnöke, Révász Gizella, illetve Dukrét Géza leplezték le. /Sütő Éva: Honismereti konferencia Érsemjénben, Kuthy-emléktábla Mihályfalván. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 8./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szeptember 5–7 között Érsemjénben, a Kazinczy Művelődési Házban tartotta honismereti konferenciáját. A Társaság 15 éves évfordulója alkalmából Dukrét Géza elnök beszámolt az egyesület sokoldalú tevékenységéről, eredményeiről. A tizenöt év alatt 14 konferenciát, ugyanannyi honismereti találkozót, 13 honismereti tábort, számos megemlékezést szerveztek, kiadtak 55 kötetet a Partiumi füzetek könyvsorozatában és hetet a sorozaton kívül, felavattak 19 emléktáblát. Ezt követően átadták az idei kitüntetéseket. Fényes Elek-díjban részesült Pásztai Ottó (Nagyvárad), Antal Béla (Biharpüspöki), Jancsó Árpád (Temesvár), a különdíjat Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere kapta. Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke Szent István-emlékplakettet, Balázsi József polgármester és Ciorba Teréz érsemjéni tanárnő emléklapot kapott. A XIV. Konferencia fő témái a következők voltak: A reneszánsz éve, Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékei, Pusztuló műemlékeink, A 20. század öröksége. Az előadások sora hagyományosan, a konferenciának helyt adó Érsemjén megismerésével kezdődött. Több előadás hangzott el. Kiss Endre József (Sárospatak) az Érmellékről beszélt, ahogyan Kazinczy Ferenc emlékezetében élt, Vekov Károly (Kolozsvár) az értelmiség sorsát mutatta be, Oláh Miklós életpályáján keresztül, Csorba Csaba (Budapest) az Értelmiségiek nemesítése a Partiumban a 16–19. században című értekezést tartotta. Wanek Ferenc (Kolozsvár) egy elfelejtett középkori erődről, Mezősomlyóról beszélt, Starmüller Géza (Kolozsvár) a zilahi Wesselényi-szoborkompozíciót mutatta be és annak alkotóját, Fadrusz Jánost. A könyvbemutatón Jancsó Árpád (Temesvár) ismertette legújabb kötetét A Béga, a Bánság elkényeztetett folyója. Erdei János (Szilágysomlyó) vetített képeken keresztül mutatta be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékeit a Beretytyó- és a Kraszna-menti településeken. Másnap Pekár István (Budapest) az Érmellék, a Berettyó-mente és a Hegyköz örökségét mutatta be, televíziós szemmel. Ujj János (Arad) az egykori törökkori várról tartott előadást, Vajda János (Borosjenő) két 1848–49-es vértanú életútját követte, akik Borosjenőhöz kötődtek. Jancsó Árpád (Temesvár) a Béga-csatorna történetéről, Tácsi Erika (Temesvár) Újszentes telepes falu történetéről, Kordics Imre (Nagyvárad) Nagyvárad 1940– 1944 közötti magyar utcaneveiről tartott előadást. Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Nagyszalonta történelméről értekezett az 1944– 1948 közötti időszak bizonytalan éveiről. Nagy Aranka (Nagyvárad) az 1848–1849-es szabadságharc híres orvosairól beszélt, Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) egy háborús katonasors emlékezetére épült kis emlékművet mutatta be. Krestyán Ilona (Temesvár) Kulcsár Sándor író életpályáját ismertette. Ezután Szabó Zsolt (Kolozsvár) a 60 éves Művelődés című folyóirat történetéről és szerepéről beszélt. Megtartották a közgyűlést. /Dukrét Géza: A XIV. Partiumi Honismereti Konferencia: Művelődés (Kolozsvár), október/

Érsemjénben a község nagy szülöttére, Kazinczy Ferencre emlékeztek a magyar kultúra napja alkalmából. Az ünnepi szónok, Cseke Attila szenátor szerint ma ismét szükség lenne egy Kazinczyra, egy nyelvújítóra, hogy a globalizáció következtében el ne feledjük szép magyar szavainkat. /Kazinczyra emlékeztek Érsemjénben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./

A több évig eltartó gencsi ügy végleges lezárása után újabb békétlenség ütötte fel a fejét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület berkeiben. A Bihar megyei Érsemjénben mintegy ötven személy tiltakozott Fülöp János református lelkész ellen pünkösd hétfőjén, amikor Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselőjelölt pünkösdi istentiszteletet és fórumot tartani érkezett a községbe. Balazsi József érsemjéni polgármester elmondta: régóta kérik az egyházkerületet, hogy távolítsa el a lelkészt, de „Tőkés mindig keresztbetesz” nekik. A semjéni református gyülekezet egy részének a lelkész menesztéséért benyújtott indítványát már januárban elemezte az egyházmegye vizsgálóbizottsága. Határozata szerint „a Fülöp János lelkész ellen benyújtott panasz megalapozatlan, nem fegyelmi ügy”, ezért a további vizsgálódást megszüntetik. Balazsi elmondása szerint elsősorban nem anyagi vétségekről volt szó, sokkal inkább erkölcsi indíttatású volt a kérelem. Balazsi szerint amennyiben az egyházkerület nem távolítja el a lelkészt a községből, a tiltakozók akár új templomot és parókiát is készek építeni, és így a községben párhuzamosan két református gyülekezet működne. A gyülekezet Fülöpöt ellenző része az önkormányzathoz fordult az ügyben, amely elfogadott egy elvi beleegyezést arról, hogy az egyházközség kaphasson egy 1000–1500 négyzetméteres területet templomépítésre. Az egyházkerület közleményében kifogásolta, hogy „Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján, szülőfalujának RMDSZ-es, magyar polgármestere a magyar református egyházkerülethez ékes román nyelven intéz folyamodványt az egységes református gyülekezet kettészakítása tárgyában” – ugyanis mind a levél, mint a határozat románul íródott. A Fülöp távozását követelő csoport tiltakozását a május 22-én, Debrecenben tartott magyar református alkotmányozó zsinaton is közzétette. Azt is javasolták, hogy a lelkészeket is mandátumra válasszák az egyházban, akárcsak a püspököket. Balazsi József polgármester szerint az ellentét politikai jellegtől sem mentes, mert Fülöpöt főképpen a Magyar Polgári Párt helyi szervezetének tagjai pártolják. /Nagy Orsolya: A református pap menesztését kérik az érsemjéniek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./ Méltatlan egy igehirdetési szolgálatra érkező püspök útját állni, rejtett zsarolással arra „kérni”, hogy ne a paplakba, hanem előbb a polgármesteri hivatalba menjen be, mert ellenkező esetben „cirkusz lesz”. A saját egyházközségét támadó hét presbiter élén Keresztúri Lajos presbiter, helyi RMDSZ-elnök állt. Az érsemjéni ünneplés egy tisztázó jellegű, őszinte hangú, testvéri beszélgetéssel véget érhetett volna a templomban, azonban helyi RMDSZ-nek láthatólag a békétlenség, a feszültségkeltés volt a célja. A püspök és Kovács Zoltán főgondnok a tiltakozás mellékleteként két iratot tárt a nyilvánosság elé. Az első dokumentum egy, a május 22-i, debreceni összreformátus ünnepség résztvevői között terjesztett irat, melyet az „Érsemjéniek, megújulást kereső reformátusok csoportja” jegyez. A helyi polgármester által népszerűsített irat tartalma igaztalan. A második dokumentum csúfot űz az erdélyi magyar autonómiáért és a szabad anyanyelvhasználatért folytatott közdelemből: Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján, szülőfalujának RMDSZ-es, magyar polgármester a magyar református egyházkerülethez román nyelven intéz folyamodványt az egységes református gyülekezet kettészakítása tárgyában. /Tőkés László püspök, EP-képviselő, Kovács Zoltán főgondnok, Mihályfalva polgármestere: RMDSZ-Tőkés botrány Érsemjénen. Tiltakozás. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 3./

„Károsak és fájdalmasak az Érsemjénen történt események. Balazsi József RMDSZ-es polgármesternek tartózkodnia kellene a gyülekezeti közrendháborítástól” – tért vissza Tőkés László európai parlamenti képviselő a Bihar megyei településen kialakult konfliktusra. Az érsemjéni konfliktus Fülöp János helyi református tiszteletes személye körül robbant ki, akinek tisztségéből való távozását az érsemjéni református gyülekezet egy része megpróbálta elérni. A kezdeményezők a tiszteletes elleni panaszaikkal idén a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez /KREK/ fordultak. Az egyházkerület fegyelmi bizottsága által végzett egyházi vizsgálatok azonban nem találtak kivetnivalót az érsemjéni pap tevékenységében. Ezt követően a polgármester beadványt intézett a KREK-hez, az érsemjéni református gyülekezet kettészakítása, egy új gyülekezet alapítása tárgyában. Június 1-jén Tőkés László Érsemjénbe látogatott igét hirdetni, mindenkit a templomba hívott, hogy tisztázzák a vitát. Ekkor több helyi lakos hangosbeszélős tüntetésbe kezdett a templom szomszédságában lévő közösségi otthon teraszán. Balazsi József, Érsemjén polgármestere szerint Tőkés „elutasította a párbeszédet” ezért kezdtek demonstrálni. /Totka László: Folytatódik az érsemjéni békétlenség. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Július 2-4-e között tartják meg Nagyváradon a VI. Partiumi Írótábort. Az idén különös figyelmet szentelnek a költő, író, nyelvújító Kazinczy Ferenc emlékének, születésének 250. évfordulójára alkalmából. Magyarországról és a Felvidékről is érkeznek meghívottak. Az ünnepi megnyitó július 2-án lesz a váradvelencei Góbé csárdában. Köszöntőt mond Barabás Zoltán költő, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke, majd Kazinczy Ferenc életútjáról, munkásságáról tart előadást Bíró Ferenc irodalomtörténész és Kupán Árpád helytörténész. A Vámbéry Antológia 2009 című kiadványt Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának főtitkára mutatja be. Ezután Nemzet, anyanyelv, kultúra címmel Pomogáts Béla irodalomtörténész értekezik. Július 3-án elzarándokolnak Kazinczy szülőhelyére, Érsemjénbe. Ünnepi beszédet mond: Mezey Katalin költő, a Tokaji Írótábor kuratórumi elnöke, L. Simon László költő, a Magyar Írószövetség titkára, Székelyhidi Ágoston író, politikus és Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő. Este a nagyváradi Góbé csárdában Halász János országgyűlési képviselő, Debrecen alpolgármestere méltatja Székelyhidi Ágoston Értékek és esélyek című könyvét, majd a nagyváradi Szigligeti Társulat színművészeinek Tövisek és virágok című pódiumműsorát tekinthetik meg az érdeklődők. Végezetül a pénteki irodalmi esten a budapesti Magyar Napló friss számait mutatja be Oláh János főszerkesztő. Július 4-én Széphalom és a Kazinczy-kultusz címmel Fehér József, a Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója tart előadást. Ezután a Várad folyóirattal ismerteti meg a közönséget Szűcs László főszerkesztő. Lipcsey Ildikó és Dukrét Géza könyveivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. /Holnap nyit a Partiumi Írótábor. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 1./ 22/ A vasfüggöny leomlásának 20. évfordulóján adták át június 27-én, Gödöllőn a Magyar Szabadság Díjat, amit idén Tempfli József nagyváradi megyés püspök és Rózsás János Gulágot megjárt író vehetett át. Rózsás János 1944-ben került ki leventeként a szovjet frontra, ahol azonnal hadifogságba esett, majd tíz év kényszermunkára és örökös száműzetésre ítélték. A málenkij robot idején jó barátságba került Alekszandr Szolzsenyicinnel, aki a Gulág szigetcsoport című művében meg is emlékezett róla. Miután visszatérhetett Magyarországra, megírta visszaemlékezéseit, ami csak a rendszerváltás után jelenhetett meg. Művei közül kiemelkedő a Gulag lexikon, ami segít e történelmileg fehér folt felszámolásában. Tempfli József nagyváradi megyés püspök az elmúlt két évtizedben papi tevékenysége mellett visszaszerzett több egykori egyházi tulajdont, többek között a püspöki palotát és több kórházat. /Magyar Szabadságért díjak. Tempfli József és Rózsás János a díjazott. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 1./

A VI. Partiumi Írótábor második napján, az érsemjéni zarándokút után, július 3-án délután ismét Nagyváradon, a Góbé csárdában zajlottak az események. Elsőként Székelyhidi Ágoston író Értékek és esélyek című új könyvét mutatta be Barabás Zoltán költő, a Partiumi Írótábor egyik főszervezője. A kötet eszmetörténeti tanulmányokat tartalmaz. Szó van benne az ‘56-os forradalom híveiről és ellenzőiről, a lakiteleki mozgalomról is. Az író megrajzolta Beke György, Tőkés László, Wass Albert és mások szellemi pályáját. Székelyhidi Ágoston az írótáborban kifejtette, 1956 után újra kell értelmezni az értelmiség szerepét. Fontos szolgálni a magyar nemzet önazonosságát. Ő maga ezért sodródott bele a politikába. „Bennünket nem a szovjet hatalom kebelezett be, hanem a világpolitika áldozott oda” – fejtegette. A kirekesztő politika máig a baloldal sajátossága. Eltorzult az értékrend s az értelmiségi szerep is. Hangsúlyozta: nemzetárulás az, ha az önrendelkezés lehetséges esélyeit is korlátozzák. A kötetbemutató után a váradi Szigligeti Társulat két színművésze, F. Márton Erzsébet és Meleg Vilmos mutatta be a Tövisek és virágok című műsort. Előadásukban Kazinczy Ferenc néhány levele és verse hangzott el. Végezetül a Magyar Napló budapesti irodalmi folyóiratot mutatta be a kiadvány főszerkesztője, Oláh János. Elmondta: októberben ünnepli huszadik születésnapját a lap, amelyet Oláh János tizenhat esztendeje szerkeszt. Hangsúlyozta: fontos, hogy a magyar irodalom értékrendje visszabillenjen a természetes kerékvágásba. Az írótábor résztvevői elfogadtak egy közös nyilatkozatot, amelyben tiltakoznak az új szlovákiai nyelvtörvény ellen, amely mélyen sérti és korlátozza a felvidéki magyarság jogait. A VI. Partiumi Írótábor zárónapján, július 4-én Csűry István helyettes református püspök tartott előadást a nagy reformátorról, Kálvin Jánosról. Szűcs László, a Várad című folyóirat főszerkesztője még csak a havilap idei 3. számát tudta elhozni a táborba, majd a Törzsasztal nevű nyilvános interjúsorozatról és egyéb akciók terveiről beszélt. Dukrét Géza Lipcsey Ildikó Utak és tévutak az erdélyi magyarság huszadik századi történetében című tanulmánykötetét mutatta be, amely tavaly jelent meg Budapesten. Az ismert történész, az Erdélyi Magyarság főszerkesztője könyvében a magyar nemzetpolitikai kérdésekről szólt, történészi igénnyel és módszerrel mutatta be ennek a kérdéskörnek Erdélyhez kötődő változatait 1918-tól napjainkig. A nemzeti megmaradás esélyével és kudarcával minősítve szedte számba az eddigi utakat és tévutakat. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke saját, nemrég megjelent kötetét is (Épített örökségünk Bihar megyében) a jelenlévők figyelmébe ajánlotta. A könyvbemutatók sorát Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című dokumentumkötetének prezentálása zárta. /Tóth Hajnal: Írótábor – értékek vonzásában. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 6./

Kazinczy Ferencre emlékeztek a nyelvújító szülőfalujában Érsemjénben. Az érsemjéni kúria ma már emlékmúzeum. A bölcsőtől a sírig című Kazinczy-emlékülés könyvbemutatóval és a költő mellszobrának megkoszorúzásával zárult Érsemjében. Duna TV /Kazinczyra emlékeztek Érsemjénben. = Erdély. Ma. aug. 23./

Nagy büszkesége egy kistelepülésnek, ha olyan jeles szülöttei vannak, akiket a fél világ számon tart és emlékszik rájuk. Érsemjénnek három nagy szülötte volt. Kazinczy Ferenc (1759-1831) költőt és nyelvújítót az idén egész évben ünnepelték születésének 250. évfordulója alkalmából. A település másik híressége, Fráter Lóránd. Kazinczy büsztjét Trianon után levették talapzatáról, de a rendszerváltást követően, 1991-ben visszakerült méltó helyére. Fráter Lórándnak (1872-1930), az Érmellék „nótáskapitányának” mellszobra az idén került az őt megillető helyre. A falu harmadik nagy szülöttét, Csiha Kálmánt (1929-2007), az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét megformázó alkotást Érsemjén önkormányzata ebben az évben tervezi méltó helyére emelni. Költő, publicista, számos vallásos témájú könyv szerzője is volt. A szülőfaluban kialakított Kazinczy-Fráter-Csiha-emlékházban megtekinthetők személyes tárgyai. /S. É. : Csiha Kálmán emlékére. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 9./

Csiha Kálmán-szobrot avattak Érsemjénben. A két évvel ezelőtt elhunyt erdélyi püspök nemcsak a teológia doktora és a rendszerváltás után az Erdélyi Református Egyházmegye templom- és gyülekezetépítő vezetője volt, hanem a több mint 40 országba szakadt magyarság szeretetközösségének szószólója is. /Csiha Kálmán-szobrot avattak Érsemjénben. = Erdély. ma, nov. 22./

November 21-én Érsemjén központi parkja új szoborral gazdagodott. A határ menti település a magyar történelem három nagy alakjának szolgált szülőhelyéül: itt született Kazinczy Ferenc nyelvújító, Fráter Loránd nótaszerző és Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület két éve elhunyt püspöke. Most szobrot állítottak a püspöknek, Hunyadi László alkotását. /N. : Aki a lelkünkre vigyázott… Csiha Kálmán szobrát avatták Érsemjénben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 26./

Nótaolimpiát szerveznek újra Érsemjénben
Bihar megye – A nótáskapitányként közismert Fráter Lóránd 1930–ban bekövetkezett halálát követően rövid időn belül, 1931–ben megalakult a Fráter Lóránd Társaság, melynek célja a magyar nóta népszerűsítése volt, amit az első Nótaolimpia megszervezésével is próbálták elérni.
A Nótaolimpia eredetileg egy nótapályázattal egybekötött nótaverseny volt, melyet először 1933. május 6. és 15. között rendezett meg a fentebb említett társaság. Ezt a hagyományt – ha szerényebb keretek között is – kívánják újraéleszteni a Kéz a kézbenelnevezésű, határon átnyúló kulturális projekt keretében, Érsemjénben.
Élő zenekísérettel
A nótaelőadó–versenyre minden nótás kedvű, 16. életévét betöltött személy jelentkezhet. A „olimpikonok” 2010. április 23.-ig jelentkezhetnek a május 16.-án lezajló eseményre e-mailben (asociatiaprosimian@gmail.com), vagy telefonon (0741-950925, kapcsolattartó személy Csorba Sándor). Az e-mail témájaként kérik a Nótaolimpia szót megadni. Jelentkezéskor a nevet, címet, születési adatokat és telefonszámot, illetve a nóta címét, szerzőjének nevét is meg kell adni. A nóta adatai rendkívül fontosak, ugyanis az előadókat Szőcs Lőrinc és zenekara kíséri majd. Minden érdeklődőt szeretettel várnak, akár nézőként is, hiszen a verseny rendkívüli élményt jelenthet minden nótakedvelőnek. Forrás: erdon.ma

Határtalan kapcsolatok: Bagamér-Érsemjén
A hajdú-bihari Bagamér június 5-én, szombaton jól sikerült rendezvénnyel várta a vendégeit, köztük a határon túli látogatókat is. A település a határ közelében van, a bihari Érsemjén testvértelepülése. Így onnan Balazsi József polgármester is jelen volt. Kiváló falusi esemény volt a települési ünnep, mely Ablak Európára címmel került megrendezésre, a helyi önkormányzat és a hagyományőrző közösség szervezésében. A megjelenteket – köztük Tasó Lászlót, a térség parlamenti képviselőjét – Orvos Mihály bagaméri polgármester köszöntötte, majd műsor és kiállításnéző következett. Emlékképek és tárgyak kiállítása, népművészeti alkotások mutatták be a falu életét.
Sok paraszti, a régmúltat idéző ételt is készítettek kóstolóként a szakácsasszonyok, főleg a helyi tormatermelés mutatkozott meg az ételkülönlegességekben. Mint huszárközéleti embert engem is meghívtak, és örömmel mentem el, hiszen sok érdekességet láttam, és még meg is kóstolhattam ínycsiklandozó falusi ételeket, amik igazán ritka kulináris örömet adtak. A pásztorételekkel együtt kínált helyi specialitások voltak a legnépszerűbbek a vendégek között. A másfelé szinte ismeretlen tormakészítmények, mint például a torma(krém)leves, és a képviselőfánk tésztájába töltött tormakrémtöltet nagy sikert aratott.
Néptánc és nótaéneklés is szórakoztatta a jelenlévőket, az érsemjéni táncosok és egy nótaénekes művésznek köszönhetően.
Szoboszlai Endre
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Érsemjéni segítség Szakolynak
Bihar megye – A Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei (Magyarország) Szakoly településen viharos erejű szél tombolt június 14–én, több millió forintnyi kárt okozva. Az érsemjéniek segítségükre siettek.
A viharos erejű szél nem csak 
Szakoly házainak tetőszerkezeteit bontotta meg vagy tette teljesen tönkre, de sok helyen fákat csavart ki és borított az elektromos vezetékekre. Számos esetben azonban magukat villanyoszlopokat törte ketté vagy borította ki, teljesen megszüntetve ezzel a településáramellátását. A több napig elhúzódó áramszünet következtében a település ivóvíz nélkül maradt, ugyanakkor a helyi pékség sem tudott üzemelni, így a lakosság kenyérrel való ellátása is problémát okozott. Mivel a falu vezetősége jó kapcsolatokat ápol Érsemjénnel, romániai barátaikhoz is segítségért fordultak.
Támogatás Érsemjénből
A szakolyi önkormányzat képviselői a vihar után, telefonon kértek támogatást a katasztrófa sújtotta településüknek. A segítség még aznap megérkezett, Érsemjén polgármestere, Balazsi József személyesen kísérte el a két gépkocsival küldött gyorssegélyt, amely jelentős mennyiségű ásványvízből és hetven darab friss kenyérből állott. A helybeliek mind az élelmiszert, mind az ivóvizet nagy örömmel fogadták. A fényképeket nézve meggyőződhetünk, a támogatásra valóban szükség volt.
Csorba Sándor
erdon-ro

Újraszentelték Érselénd görög katolikus templomát
Bihar megye – Vasárnap délben dr.Virgil Bercea püspök újraszentelte az Érsemjén községhez tartozó Érselénd felújított görög katolikus templomát. A többségében magyarajkú gyülekezetben tizenkét fiatal elsőáldozott.
Vasárnap délben újfent megtapasztalhattuk, milyen igaza volt/van Balazsi Józsefnek, Érsemjén község polgármesterének, amikor nemrégiben együtt járva Érselénden megjegyezte: igen nagy szükség lenne a községközpont, és a hozzá tartozó két falu, Érkenézés Érselénd közötti, illetve a falvakon belüli – egyébként nem túl hosszú – utak javítására. A gépkocsi sebességmérője néhol meg sem billent, olyan lassan kellett araszolni a kottyanók között. A jövőben már több remény lehet a szükséges pénz megérkeztére, hiszen vasárnapdr.Virgil Bercea görög katolikus püspök is látogatást tett Érselénden, és remélhetőleg ő is imádkozik már a közös ügy érdekében. Az egyházi vezető a görög katolikus templomújraszentelésén vett részt.
Szentelési szertartás
Kellemes – eső és hőségmentes – időben készülhettek az érseléndiek a kivételes ünnepségre. Dr.Virgil Bercea püspök féltizenegy órakor érkezett meg a templom mellett lévő parókia elé, ahol környékbeli tisztelendők mellett Duma Sándor helyi görög katolikus lelkész, illetve a gyülekezet néhány fiatalja köszöntötte. Az ünneplők aztán a parókiáról vonultak a Szt. Miklós védelmébe ajánlott templom elé, a menet élén az a 12 fiatal vonult, akik ezen a napon voltak elsőáldozók. Az ünnepség a templom külső és belső renoválás utáni újraszentelésével kezdődött. A bejárat előtt a püspök mondott imát, majd végezte el a szertartást: körmenet keretében a külső falakat szentelte meg (keresztet rajzolt rájuk, és szentelt vízzel meghintette), majd megnyitotta az ajtót, hogy a hívek és lelkészek is elfoglalhassák helyeiket. A szertartást ezután bent megismételte.
Lelkek temploma
A szentmise elején Duma Sándor ismertette a templom történetét, és megköszönte a renováláshoz nyújtott segítséget az egyházi és világi elöljáróknak, a gyülekezet vezetőinek és tagjainak. A misén – a románul zajlott ceremónia mellett – románul és magyarul is hangzottak fel énekek, az evangéliumi részletet is mindét nyelven felolvasták. „Dícsértessék a Jézus Krisztus” – köszöntötte prédikációja elején a püspök magyarul a híveket, rögtön hozzátéve, hogy nem tud elégségesen magyarul, ezért románul fog prédikálni. Ebben egyebek mellett arról beszélt, hogy manapság azokat a világi értékeket becsülik sokan sokra, melyek ma vannak, holnap nincsenek, holott az igazi kincs a testi és lelki egészség. Utóbbihoz tartozik a templom, mely megújúlt, és akkor lesz igazán értékes, ha a gyülekezet lelki megújúlását is magával hozza. A valódi templom a lelkekben van, ti is a lelketek építésére vigyázzatok – fordult a püspök az első sorokban ülő 12 (6 lány és 6 fiú) elsőáldozóhoz, akik elsőként járultak az áldozáshoz. A templomozás végén a templomból kijövőket üdítővel és kaláccsal várták a gyülekezet tagjai.
erdon.ro

Bihar megyeiek a holtmarosi néptánctalálkozón
Bihar/Maros megye – Az elmúlt hét végén rendezték meg a Maros megyei Holtmaroson a XV. Gyöngykoszorú Néptáncfesztivált, melyen az érsemjéni Ezüstperje, az érmihályfalvi Nyíló Akác és Siluette csoportok is részt vettek.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete 1991–ben kezdeményezte néptánctalálkozók szervezését, Gyöngykoszorú névvel. Azóta a megye számos településén tartanak évente hasonló találkozókat, például Holtmaroson is, ahol augusztus 8–án került sor a tizenötödikre. Most összesen éppen 15 csoport vett részt rajta a vendéglátókon kívül a következő településekről: Magyaró, Disznajó, Marosvécs, Marosfelfalu, Szászrégen, Görgényüvegcsűr, Erdőcsinád, Marosludas, Szabéd (Maros megye), Solt (Magyarország, Bács–Kiskun megye), illetve megyénkből Érmihályfalva és Érsemjén.
Táborozás, találkozó
A Bihar megyeiek visszatérő vendégei a holtmarosi találkozónak, az eseményt mindhárom csoport nagyon várja, hiszen nem csak a néptánctalálkozó állandó nyári programjuk, hanem az azzal járó táborozás is. Rendszerint már péntek reggel útra kelnek, maga a találkozó vasárnap van, a küldöttségek pedig hétfőn térnek haza. Az érsemjéni Ezüstperje negyedik alkalommal vett részt a Gyöngykoszorún, most kalotaszegi és szatmári táncokkal léptek fel. Érdemes lenne egyszer összeszámolni, hogy hány „táncos generáció”, illetve hány táncos volt az érmihályfalvi Nyíló Akác révén már Holtmaroson, hiszen a csoport 13. alkalommal volt résztvevő! Ezúttal kalotaszegi és küküllőmenti táncokkal szerepeltek.
Viszonozzák a látogatást
Alig marad el tőlük a szintén érmihályfalvi Siluette csoport, mely egyetlenként nem nép–, hanem menettánccsoportként van jelen, és feladata színesíteni a fesztivált. Idén ezt már 11. alkalommaltették. Visszatérve a néptáncra, a holtmarosi csoport évente viszonozza az érmihályfalviak látogatását, fellépve a Nyíló Akác Napokon, idén elősször pedig Érsemjénbe is eljönnek, az ebben a hónapban tartandó községi napra.
erdon.ro

Néptánctalálkozó a XII. Érsemjéni Falunapon
Bihar megye – A XII. Érsemjéni Napokon szombat délután néptánctalákozót tartottak, melyen három csoport vett részt. A népkertben tartott ünnepségen már délután is sokan voltak, estére még többen összegyűltek.
A idei semjéni napok programja szombat reggel focimérkőzésekkel kezdődött. A sportcsarnokban hat helyi csapat vett részt a kispályás bajnokságon, az első helyet a Sasok szerezték meg, megelőzve az Old Boys és a Haladás gárdáját. A jutalmakat a csapatkapitányok a délutáni néptánctalálkozó előtt vehették át. A helyi Ezüstperje néptánccsoport idén novemberben lesz hat éves, és mióta megalakult, minden falunapon tartanak néptánctalálkozót. Így történt ez most is, három csoport lépett fel: természetesen az Ezüstperje, a szomszédból érkezett érmihályfalvi Nyíló Akác, illetve a Semjénben most először vendégeskedett Holtmaros csoport.
Magyarországi fellépések után
A csoportok tudásának megbecsülését jellemzi, hogy mindhárman magyarországi fellépésekenvoltak az előző napokban a nemzeti ünnep alkalmából, a holtmarosiak Soltról érkeztek Semjénbe, a Nyíló Akác két napos körúton volt Makón, Hajdúnánáson és Nyírbátorban, az Ezüstperje pedig Nyírábrányban lépett fel. A népkertbeni színpadon a holtmarosiak madarasi, gerendkeresztúri és szsászcsávási cigánytáncot, a Nyíló Akác mezőségi és küküllőmenti táncot adott elő, a szintén érmihályfalvi Csűri Katalin erdélyi népdalokat énekelt. Az Ezüstperje füzesi és szatmári táncok mellett kalotaszegit is táncolt, bemutatva azt a nemrég elkészült viseletet, melyet az önkormányzat támogatásával készítetthettek el nemrégiben.
A néptáncosoknál is Nyár van
A néptáncosok után a saját tehetségüket megmutatóké lett a színpad, ugyanis karaoke következett. A gyerek, fiatal és felnőtt vállalkozók repertoárja a Bódi Guszti–féle stílustól a Tankcsapdáig terjed. Volt, aki egészen ügyesen boldogult a lehetőséggel, de olyan is, akit sem a szöveg, sem a zene nem befolyásolt produkciója előadásában. A fellépők sorát az érmihályfalvi Street Dancers breaktánc csoport bemutatója színezte, sőt, pár tagja a karaokéba is beszállt. Talán tőlük kaptak kedvet, de utánuk a holtmarosi néptánccsoport öt hölgytagjai is megmutatta, hogy nem csak a népdalokkal boldogulnak, de a Neoton együttes Nyár van című számával is, nagy ovációt kiváltva a közönségből. Mire az Insect együttes koncertjére sor került, már igen szépen benépesedett a Népkert, ahol sok árus, és vidámpark is várta a szórakozni vágyókat. Az óriási fák alatt aztán hajnalig volt zsivaj, tartott a diszkó. erdon.ro

Székesfehérvár és Érsemjén összefogása emlékműállításra
Bihar megye – A Krajczáros Alapítvány által ajándékozott domborművet lepleztek le vasárnap délben Érsemjénben, a Kazinczy–Fráter–Csiha Emlékház udvarán, ezzel állítva emléket 15. aradi vértanúnak, Kazinczy Lajosnak.
Az Érsemjénben született nyelvújító Kazinczy Ferenc és felesége, Török Sophie legkisebb gyermeke 1820 október 20–án született Széphalmon. A forradalmi honvédhadseregbe 1848 tavaszán jelentkezett. A világosi fegyverletételt követően 1849 augusztus 24–én a megmaradt erdélyi hadsereg hadtestparancsnokaként tette le a fegyvert Zsibónál az orosz Grotenhjelm tábornok előtt. A 13 tábornok október 6.–i kivégzésekor még zajlott pere, október 25–én hajtották végre rajta a golyó általi halálos ítéletet az aradi várárokban.
Egy tölgyfából
Az ünnepség a nagykátai és székesfehérvári huszárok bevonulásával, és a Himnusz éneklésével kezdődött. Balazsi József polgármester köszöntő beszédében örömét fejezte ki, hogy az 1848–49–es szabadságharcra történő emlékezést – a szoboravatás okán – össze tudták kötni az éppen aktuális nemzeti ünneppel, az 1956–os forradalom évfordulójával. A domborművet Érsemjén a székesfehérvári Krajczáros Alapítványtól kapta, melynek képviseletében dr.Börcsök Rudolf ny.ezredes elmondta: alapítványuk 1993 óta foglalkozik háborús emlékhelyek megjelölésével, háborús hősök emlékének ápolásával. A Kazinczy Lajos emlékművet – melyet egy darab tölgyfából faragott ki Tóth Lajos, az alapítvány soltvadkerti önkéntese – eredetileg Zsibóra szánták, de ott nem mutatkozott rá fogadókészség.
A legkisebb fiú
Az emlékművet Balazsi József, és a Krajczáros elnöke, Németh István ezredes leplezte le, majd Borsi Imre Lóránt helyi tisztelendő, illetve a magyarországi delegáció tagjaként érkezett Jákob János tábori lelkész áldotta meg. A rusztikusan megfaragott dombormű mintegy a népmesékből ismert legkisebb fiúként ábrázolja Kazinczy Lajost, mondta Kedves Gyula ezredes. A budapesti Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának főigazgató–helyettese élvezetes előadásában kifejtette: amit a magyar társadalom megújításában Kazinczy Ferenc „csak” a nyelvújítás által tudott elérni, azt a munkát vitte tovább legkisebb gyermeke, Kazinczy Lajos, attól sem megrettenve, ha a célért fegyvert kellett fognia, sőt, életét is áldoznia. Bár 1849 október 6.–a (és 25.–e – a szerz.megj.) gyásznap a magyar történelemben, utána egy olyan „néma ellenállás” indult, mely az 1867–es kiegyezésben jórészt kiteljesítette a korábbi vágyakat, és ez tartott is 1918–ig, részletezte Kedves Gyula.
Deák Ferenc Váradra
A Krajczáros Alapítvány emlékműve a nagyváradi Pro Liberta Egyesület közvetítésével került Érsemjénbe. Utóbbi elnöke, Sárközi Sándor beszédében reményét fejezte ki, hogy a Krajczáros támogatásával egy Deák Ferenc–szobor kerülhet majd Nagyváradra. A „haza bölcsére” azért lenne szükség mert – mint fogalmazott – „forradalmáraink vannak, de bölcsesség híjjával találtatnak”. A későbbiekben Kocsár István korabeli katonadalokat énekelt, Szabó Imre és Sütő Szabolcs szavalt, majd a Kazinczy Ferenc Általános Iskola diákjainak zenés–verses összeállítását, és az Ezüstperje néptánccsoport előadását láttuk. Utóbbiak dramatizálva adták elő a korabeli eseményeket tánccal (kalotaszegi legényessel és ördöngősfüzesi ritka magyarral) fűszerezve. A koszorúzást követően a vendégek meglátogathatták az emlékházat, majd ebéddel várták őket a házigazdák. erdon.ro

Gyilkosok közt cinkos, aki hallgat – tartja a régi közmondás.
Napokig figyeltem, olvastam a helyi meg az országos sajtót, ám hiába! Az erdélyi „érdekvédelmisek” közül nem akadt egy árva ember, aki elhatárolódott volna a Szabó Ödön szájából elhangzott förmedvény miatt, miszerint azok az emberek, akik az EMNT képviseletében a demokráciaközpontokban közhasznú munkát végeznek – gyilkosok. „Ki ad fegyvert a gyilkos kezébe? – tette fel a kérdést az illető úriember.
Szánalmas kijelentés, és még szánalmasabb és sajnálatosabb, hogy a mélyen hallgató közönség tagjai közül senki sem merte rendreutasítani, vagy legalább visszavonatni az elhangzott szörnyűséget. Ha nem vették sértésnek az ott lévők, akkor azt jelenti, hogy cinkosai a Szabó Ödön-féléknek, akit – és akiket – senki sem nevezett még soha gyilkosnak. Pedig ahova betették a lábukat, ott kő kövön nem maradt.
Ha már így alakult, terítsük ki a kártyákat: nem gyilkoltak! Szisztematikusan, előre kitervelten vertek széjjel helyi érdekvédelmi szervezeteket, mocskoltak be tisztességes embereket, rúgtak, utáltattak ki az érdekvédelemből olyan személyeket, akikhez soha nem értek fel sem emberileg, sem erkölcsileg. Hazudtak, csaltak, csak azért, hogy megkaparintsák hatalmat. Hogy milyen árat fizettünk érte, mint magyar emberek, mint közösség, nem számított! Eladdig, hogy a helyi, megyei és országos érdekvédelmet politikai és gazdasági maffiává süllyesztették. Szekus- és maffiamódszerekkel irtották, ölték ki a nemzeti és közösségi tartást a magyarságból! Elvakult ámokfutásuk eredményét bizonyítja a fent említett eset. Idáig jutottunk! Nem szeretném azokat sértegetni, akik csak hallgatói voltak az elvakult, gyűlöletkeltő kijelentésnek, de azt kell mondanom, akik jelen voltak, saját magukat sértették, szégyenítették meg azzal, hogy hallgattak. Mit lehet itt még mondani? Ez van, ez az érdekvédelem és képviselői!
Tudjuk, hogy a legutóbbi egyházmegyei választásokon ugyanezek az „érdekvédelmisek” hasonszőrű társaikat ahova csak tudták, beépítették. Ténykedésüket még és már érezni lehet! Példának okáért Érsemjén, Tárkány.
„Isten és a kereszténység szolgálatában” – tovább éltetik maffiahálózatukat. Informálnak, dezinformálnak, gondosan építik az új hitet. Pénzsóvár tekintetüket az égre függesztve az egyház alapjaira rakják romboló, bomlasztó sejtjeiket. Elapadt a komcsi, libi pénz? Semmi baj, majd fizet az egyház! Csak nehogy az érdekvédelem sorsára jusson! Ám akkor már késő lesz pilátusi módon kezet mosni! Igaz, akinek nem tetszik, el is mehet! Lehet belőle muzulmán, vagy ortodox! Ha nem akarsz kis, szabó, lakatos lenni, románbérenc vagy! Mert ma aki markó(l), csak az magyar. Kik maradnak – az igazak és a jók? Az alávalók unják meg a sok mocskolódást, a képmutató, alakoskodó kétszínűséget? Nem hinném!
Ki ad fegyvert a gyilkos kezébe? – kérdezi Szabó Ödön. A gyilkosok közöttünk járnak – mondom én.
Gábor Ferenc
Köröstárkány
Szerk. megj. A Postafiók rovat az olvasóé, itt jobbára szerkesztői beavatkozás nélkül jelennek meg anyagok, legföljebb grammatikai és ortográfiai ellenőrzést végzünk. Nem tompítjuk levélíróink kifejezéseinek élét akkor sem, ha nem látjuk helyesnek sem az odamondogatás vehemenciáját, sem a szentenciaszerű kinyilatkoztatást, sem a láthatatlan bilincsek hangos-haragos zörgetését. Ezért a fenti írás kapcsán is csak annyit jegyzünk meg: a „gyilkosok közt cinkos, aki hallgat” mint „régi közmondás” egyszerűen nem létezik, hiszen ez nagy poétánk, Babits Mihály szállóigévé vált költői leleménye. A Jónás könyvének harmadik részében kiáltozik ekképpen a próféta az Úrhoz: „Halld, Hatalmas! / Hires Bosszuálló, szavamra hallgass! // Elküldtél engem, férgekhez a férget, / kik ellenedre s fricskád nélkül éltek. / Én inkább ültem volna itt a pusztán, / sorvadva, mint ma, gyökéren és sáskán / De böjt s jámborság néked mint a pélva, / mert vétkesek közt cinkos aki néma. / Atyjafiáért számot ad a testvér: / nincs mód nem menni ahova te küldtél. / Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra. / Lám, megcsufoltak, Egek Alkotója! / Szolgádat pellengérre állították, / mert gyönge fegyver szózat és igazság. / Nincs is itt haszna szépszónak s imának, / csak harcnak és a hatalom nyilának. / Én Jónás, ki csak a Békét szerettem, / harc és pusztulás prófétája lettem. / Harcolj velük hát, Uram, sujtsd le őket! / Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket, / mert nem lesz addig igazság, se béke, / mig gőgös Ninive lángja nem csap az égre.” Reggeli Újság (Nagyvárad)

Zamárdi menet Érsemjénben
Bihar megye – Május 13-án, csütörtökön 17 órakor fogadják az érsemjéni római katolikus templomban azt a Zamárdiból (Somogy megye) indult feltámadási menetet, melynek úticélja Csíksomlyó.
Az ünnepség keretében tartanak megemlékezést a templomkertben található Simonyi emléktáblánál. A szervezők minden érdeklődőt várnak.
erdon.ro

Néptánctalálkozó Hajdúnánáson
A Nyíló Akác csoport harmadik alkalommal volt jelen az eseményen
Bihar megye – Az elmúlt hét végén rendezték meg a Hajdú-Bihar megyei Hajdúnánáson a IV.Kárpát-medencei Ifjúsági Néptánc Találkozót.
A néptánctalálkozón – a megjelent összesen kilenc csoport között – ott volt egyaránt harmadik alkalommal az érmihályfalvi Nyíló Akác, és az érsemjéni Ezüstpetje is. A pénteki és szombati fellépések végén most sem maradt el a Szent Iván éji tűzugrás, illetve a táncház. Vasárnap a két csoport hazafelé útba ejtette Nyíradonyt is, ahol a Ligetalja Fesztiválon vettek részt.
erdon.ro

Múltvallató emberek
Kovács Rozália érmihályfalvi helytörténész neve már a határon túl is ismerősen cseng, hisz másfél évtizede „bóklászik” a múltban, kutatja a régi idők történéseit, számontartva a nemzet szolgálatában álló nagy családok hagyatékait, örökös leltárt készítve az Érmellék épített örökségéről.
Mint mondja, az Érmellék és ezen belül Érmihályfalva még mindig nagy történelmi múlttal rendelkező, kiaknázatlan terület. Mint a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) tagja, nyugdíjas éveiben „hidakat épít” múlt és jelen között, átmentve a veszendő dolgokat az örökkévalóságba.
Kovács Rozália tagja a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaságnak is, ahová 1997-ben vették fel. Rá egy évre megkapta a Kriza János-díjat is. 1999-től munkája elismeréseként a budapesti Magyar Néprajzi Társaság is tagjává fogadta. Már birtokában van két Dicsérő Oklevél is, amelyeket 2000-ben, illetve 2002-ben kapott. 2000 óta dolgozik együtt Dukrét Gézával – a PBMET elnökével és csapatával. 2006-ban jelent meg a Partiumi Füzetek sorozatban az Érmihályfalvi temetők című első önálló könyve, ezt a Nagy családok, fényes idők Érmihályfalván című dokumentum-kötet követte. Kovács Rozália a legnagyobb elismerésnek a 2007-ben kapott Fényes Elek-díjat tartja. Az elmúlt másfél évtizedben számtalan helytörténeti konferencián, szakmai találkozón vett részt. Idén tavasszal a nagyváradi honismereti találkozón a mihályfalvi református templom 520 éves harangjának történetéről és az azt övező legendáról tartott előadást. Augusztus végén Mezőhegyesen (Magyarország) szervezték meg a XVII. Partiumi és Bánsági Honismereti Konferenciát, amelynek témája az Ipartörténet és nagybirtokok a történelmi Partiumban és Bánságban volt. Eme szakmai találkozón olyan neves résztvevők is megfordultak, mint Ráday Mihály, az Unokáink sem fogják látni című népszerű televíziós műsor szerkesztője.
Éppen ebben az időszakban történt, hogy egy régi egylyukú téglahíddal lett szegényebb az Érmellék, illetve ezen belül Érsemjén és Érmihályfalva határa. 
Ez az átjáró alkalmatosság a bujdosó Ér egyik szakaszán tette járhatóvá az egyesek szerint Csíkfolyásnak, mások szerint Füzéknek nevezett patakocska medrét. Az 1800-as évekbeli téglahíd utat biztosított az Ér szeszélyes folyásának úgy, hogy a magyar határ felé tartó országutat is majd’ két évszázadon keresztül tartotta görnyedt hátán. Ez a téglaépítmény nagyon patinás régiség volt – hangzott el a mezőhegyesi konferencia hallgatósága előtt. Ugyanarra a mintára készült, mint a hortobágyi kilenc- vagy a szalacsi négylyukú társa, csak ez jóval kisebb területet kötött össze masszív kőlábaival. Ez az egylyukú öreg építmény igazi látványossága volt a fent említett két település határrészének. A híd hirtelen lerombolását sokan nehezményezték, ám a hatóságok azzal érveltek, már nem szavatolta a biztonságos forgalmat, így nem álltak jót érte. Bár sokak szerint egy kis jóindulattal meg lehetett volna menteni, ha egyáltalán érdekében állt volna a román félnek egy régi magyar világból való relikvia megőrzése. 
Így jutott el a híd története Mezőhegyesre is, ahol soron kívül került a köztudatba a kiszolgált átjáró szomorú sorsa. Bár ekkor már nem sokat tehettek érte, legalább sikerült mintegy húsz darab fotográfiás összeállítással belopni a híd történetét a határon túliak emlékezetébe is. 
A múltvallatók egy kicsit mindig visszafelé élnek – zárja beszámolóját Kovács Rozália. Sokan megkérdezik, mi végre jó ez neki vagy a hasonszőrűeknek. Ilyenkor a helytörténészek azt felelik: a múltvallató emberek kitolják a lét határait. Ha a jövő irányában lehetetlen, legalább a múltban élhessenek egy kicsit többet…
Sütő Éva
Reggeli Újság. Erdély.ma

Érsemjéni emlékezés Kazinczy Lajosra
Bihar megye – Vasárnap emlékünnepnek adott otthont az érsemjéni Kazinczy Emlékmúzeum udvara: Kazinczy Lajos 2010-ben avatott emlékművénél emlékeztek meg a ’48-as szabadságharc tizenötödik vértanújáról.
Aradon végezték ki 1849. október 25-én Kazinczy Lajost, a ’48-as események egyik emblematikus alakját. Rá emlékeztek Érsemjénben, az emlékére állított szobor mellett, az emlékmúzeum udvarán. Az ünnepség Balázsi József ünnepi beszédével kezdődött. A polgármester felhívta a figyelmet a magyarság egységének fontosságára a megmaradásért folytatott küzdelemben. Emlékeztetett, hogy az aradi vértanúk közül sokan nem magyar nemzetiségűek voltak, ennek ellenére céljuk közös volt, egységesen tudtak fellépni annak érdekében. Felidézte, hogy a történelemben a magyarnak mindig volt kivel harcolnia, akár külső, akár belső ellenséggel, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a harcokat mindig a megmaradásért kell folytatnunk, minden magyarnak ez kell legyen legfőbb célja.
Nem feledték
Németh István, a székesfehérvári Krajczáros Alapítvány elnöke az 1848-as forradalom eseményeit idézte fel, kidomborítva Kazinczy Lajos érdemeit, sorsának tragikus alakulását. Ezt követően Csáki Márta református, illetve Demse Pál római katolikus lelkészek szolgálata következett. Csáki tiszteletesasszony Pál apostol Timóteushoz írt második leveléből származó sorokat idézte, párhuzamot vonva Pál apostol nemes harca és a magyar történelem nagyjainak harcai között, Demse tisztelendő megemlékező gyászszertartással adózott Kazinczy emlékének. A következőkben a Kazinczy Ferenc I.-VIII. Osztályos Iskola növendékeinek zenés, hazafias szavalatokkal tarkított műsora következett, amely után Emődi Dániel, a debreceni Pro Pátria Alapítvány elnöke mondott beszédet. Kazinczy Lajosról szólva felhívta a figyelmet, hogy Haynau személyes konfliktusban állt Kazinczyval és szándékosan végeztette ki az aradi 13 után, hogy nevét ezzel a feledés homályába süllyessze.
Koszorúzás
Az Ezüstperje néptánccsoport ünnepi előadása néptánccal gazdagon körítve mutatta be az ifjú szabadságharcos életét születésétől tragikus, de hősi haláláig. Őket Kocsán István előadóművész követte, aki harmonika kísérettel adott elő hazafias katonadalokat – az énekekbe a közönség is bekapcsolódott. Az ünnepséget koszorúzás zárta, Kazinczy Lajos emlékművénél helyeztek el koszorút a Fehérvári Huszáregyesület, a Krajczáros Alapítvány, a Pro Pátria Alapítvány, az önkormányzat és a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség képviselői, majd a Himnusz eléneklésével ért véget a megemlékezés.
Csorba Sándor
erdon.ro

Dukrét Géza: A XVII. Partiumi Honismereti Konferencia
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2011. augusztus 26-a és 28-a között Mezőhegyesen, Békés megyében szervezte meg a XVII. Partiumi Honismereti Konferenciát. A rendezvény társszervezői voltak a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke és Mezőhegyes Önkormányzata. A konferencia fővédnöke Hende Csaba honvédelmi miniszter, védnöke Bartha Elek, a Debreceni Tudományegyetem tanszékvezető tanára és Kovács József parlamenti képviselő, kórházigazgató főorvos volt.
A Szózat eléneklése után Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Markovits Milán főhadnagy, tábori lelkész tartott áhítatot. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket. Üdvözlő beszédet mondott Dénes Zoltán debreceni egyetemi docens, mint társszervező, Isaszegi János ny. vezérőrnagy, Bartha Elek tanszékvezető egyetemi tanár, Kovács József parlamenti képviselő, Bognár Levente, Arad alpolgármestere, Kovácsné Faltin Erzsébet, Mezőhegyes polgármestere, Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke, Révész Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke és Antalné Erdei Dóra, az Általános Művelődési Központ igazgatója. A konferenciát megtisztelte jelenlétével Hasas János az RMDSZ országos elnöksége nevében, valamint Tóth József emeritus professzor, a Pécsi Egyetem volt rektora és Balázsi József, Érsemjén polgármestere. Ezt követően átadták a Fényes Elek-díjakat. Az idén díjban részesült Wanek Ferenc (Kolozsvár), Makai Zoltán (Nagyvárad), Halász Péter, a Honismereti Szövetség tiszteletbeli elnöke (Gyimesközéplok). Az elnökség döntése alapján Höhn József megkapta posztumusz a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság tiszteletbeli tagsági címet. Az elismerő oklevelet és a tagsági könyvecskét özvegye vette át.
A konferencia fő témái: a védelmi rendszerek, a nagybirtokok és az ipar története a történelmi Partiumban és Bánságban. Az előadások sora hagyományosan a konferenciának helyt adó Mezőhegyes megismerésével kezdődött. Tóth József emeritus professzor (Pécs) Mezőhegyes és környéke földrajzi viszonyait, Dénes Zoltán (Debrecen) Mezőhegyes történetét ismertette, Starmüller Géza (Kolozsvár) a Partium Erdélyhez való kötődéséről és a partiumi várrendszerről értekezett, Isaszegi János (Budapest) pedig Mezőhegyesnek a török hódoltság alóli felszabadító harcokban játszott szerepéről beszélt. Ezután Dukrét Géza fényképeiből Pásztai Ottó fotókiállítást nyitott meg Épített örökségünk Bihar megyében címen. Ezt követően a társaság a várossal ismerkedett. Meglátogattuk Magyarország legnagyobb ménesét, s a műemlék épületeket, este pedig egy felemelő hangversenyt hallgattunk meg a helyi Szent György-templomban. Másnap délelőtt, programon kívül, Kovács Rozália egy műemlék elpusztítását ismertette: Érmihályfalva és Érsemjén határán, a határátkelő felé vezető úton egy, a 19. század közepe táján épült, egylyukú téglahidat romboltak le. Ezután Fleisz János és Fleisz Judit (Nagyvárad) Magyarország 20. század eleji gazdasági fejlődéséről, ezen belül a partiumi iparosodási törekvésekről, Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Szalonta várának históriájáról, Pásztai Ottó és Makai Zoltán (Nagyvárad) pedig Bihar megye ipartörténetéről értekezett. Dukrét Géza (Nagyvárad) bemutatta a múlt század elején tevékenykedő iparteremtő nagyváradi személyiségeket, Puskel Péter (Arad) Arad ipari fejlődését ismertette a céhes élettől az ipari parkokig, Jancsó Árpád (Temesvár) az Arad–Temesvár vasútvonal történetéről és jelentőségéről értekezett, Kupán Árpád (Nagyvárad) Mezőtelegd ipartörténetét ismertette. Dénes Zoltán Nagybirtokok a Partiumban és a Bánságban címen tartott átfogó előadást, Vajda Sándor (Borosjenő) a világosi Bohus család birtokairól és szerepéről beszélt. Szabó István (Sarkad) a sarkadi cukorgyár szomorú történetét, Tácsi Erika (Temesvár) a temesvári nyomdákat mutatta be. Blazovits László egyetemi tanárnak (Szeged) a gyulai vár alkalmazottai számára 1520. május 11-én kiadott rendtartásáról szóló tanulmányát Kalmár Edit (Mezőhegyes) olvasta fel. Ujj János (Arad) az aradi vértanúk tiszteletére a Kárpát-medencében állított emlékműveket, emléktáblákat ismertette, mintegy felvezetve egyben az erről szóló, most készülő könyvét. Az utolsó előadást Merlák Zsuzsa (Mezőhegyes) tartotta, aki a város katonai és ipartörténeti emlékeit ismertette.
A konferencia tisztújító közgyűléssel végződött, amelyen Dukrét Géza elnök beszámolt az utóbbi négy év tevékenységeiről. A kiegészítő hozzászólások utáni tisztújításon Dukrét Gézát elnökké, Bara Istvánt (Szatmárnémeti) alelnökké, Mihálka Nándort ifjúsági alelnökké, Kiss Anna-Máriát pedig titkárrá választották. A napot záró polgári esten közreműködött Farkas Major Annamária előadóművész, operaénekes.
A harmadik nap szakmai kirándulással folytatódott Hódmezővásárhelyen, Széphegyi László építészmérnök vezetésével. Megtekintettük a református ótemplomot, a városházát és a Fekete Sas vigadót, Orosházán a Jézus szívének szentelt római katolikus templomban megkoszorúztuk gr. Széchenyi Miklós nagyváradi püspök sírját. Újkígyóson Harangozó Imre vezetésével megnéztük a Szűz Mária Szent Nevének tiszteletére szentelt templomot s a Wencheim család sírhelyét, valamint a népfőiskola gyűjteményét, Szabadkígyóson a Wenckheim-kastélyt. Gyulán Dénes Zoltán vezetésével megnéztük a városháza dísztermét, ahol az alpolgármester fogadta a társaságot. A konferenciát anyagilag támogatta a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke, a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata, Békés megye és Mezőhegyes önkormányzata, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.
Művelődés (Kolozsvár)

Apró kincsek Erdély legmélyéről 
A magyar kormány Határtalanul! pályázatán nyert iskolánk erdélyi utat, a 7. évfolyam számára. Ártándon léptük át a határt, és két irodalmi helyet látogattunk meg: Érsemjént és Érmindszentet. Itt csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, aki Kolozsvárt mutatta be ezután, és végig velünk-mellettünk maradt. Késő este érkeztünk szálláshelyünkre, Vármezőre.
A második napot Ákosfalván töltöttük, a helyi általános iskolában. A diákok együtt töltötték a délelőttöt, rendhagyó történelemórára invitáltak bennünket, közös sportprogramon vehettünk részt. Nehezen váltak el egymástól az erdélyi és a magyar diákok, a meleg vendégszeretet fogva tartott mindenkit. Fehéregyházán és Segesváron is feladatokat oldottak meg a hetedikesek, az útinaplókat folyamatosan vezették.
A harmadik napon Kőrispatakra látogattunk, Farkaslakán megemlékeztünk Tamási Áronról, Korondon fazekas-bemutatóra várták a kispesti csapatot, majd Szováta következett. A Medve-tó sokak számára a legnagyobb élményt jelentette. Az utolsó nap is gazdag programot kínált: Mikháza, Csíkfalva, Marosvásárhely és Nagyvárad. Este gördült be az iskola elé buszunk.
Más szemléletű és érzelmű diákok tértek haza a 2000 km-es út után: ízelítőt kaptak a határon túli magyarok történelméről, mindennapjairól. Az értékelőórán a power point bemutatók is bizonyították: sokat tanultak a gyerekek az út során. Gondoltunk az ittmaradókra is: ákosfalvi illatos kenyeret és zsenge kibédi hagymát hoztunk el Erdély legmélyéről, a Nyárád mentéről. A négynapos felfedező túra résztvevő diákjai 10 000 Ft önrésszel vehettek részt a Nyárád menti kiránduláson, október 21-24-én. A többit a pályázati összeg biztosította.
Röhrig Éva 
Bolyai János Általános Iskola igazgatója
MTI
Erdély.ma

Apáczai Csere János tantárgyverseny
Május 7–10. között tartották meg Nagyváradon a VI. Nemzetközi Apáczai Csere János Magyar Nyelv, Irodalom és Kultúra Tantárgyverseny nemzetközi szakaszát. A verseny célja, hogy bátorítsa a magyar nyelv és irodalom tanulását, hogy elősegítse annak népszerűsítését.
A tantárgyversenyre olyan Kárpát-medencei országokból neveznek be diákok, ahol anyanyelvként tanulják a magyar nyelvet és irodalmat. Ezúttal Románia hét megyéjén kívül a Vajdaságból és Felvidékről érkeztek Nagyváradra olyan diákok, akik magyar tantárgyversenyek (országonként különböző) országos szakaszain dobogós helyezést értek el. A múlt héten lezajló versenyre, amelyet az Oktatási Minisztérium szervezett meg a Bihar Megyei Tanfelügyelősséggel közösen, huszonnégy tanuló érkezett, és három korcsoportban (VII.–VIII., IX.–X. és XI.–XII. osztályosok) mérhették össze tudásukat. A megmérettetésnek az Ady Endre Elméleti Líceum adott helyet, és itt tartották meg a díjátadást is. Maga a verseny május 8-án zajlott le, a tanulók három feladat során kellett bizonyítsák tudásukat és kreativitásukat: egy írásbeli vetélkedőn, versmondás alkalmával és egy csoportos feladattal, a dramatizálás során. Másnap, miközben a bizottság értékelte a dolgozatokat, a tanulók és kísérő tanárok érmelléki kiránduláson vettek részt (Székelyhíd–Albis–Szalacs–Érmihályfalva–Érsemjén). Az ünnepélyes díjátadást május 10-én reggel tartották meg.
Magyarság
A díjátadón jelen volt dr. Selyem Zsuzsa, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Irodalomtudományi Tanszékének oktatója, valamint a verseny elnöke, Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő helyettes, Ferkő Emília, a Tanügyminisztérium Kisebbségi Főosztályának szaktanácsadója, Ile Erzsébet Bihar megyei szaktanfelügyelő,Tóth Márta, az Ady líceum igazgatója és Szabó Ödön parlamenti képviselő, aki az RMDSZ különdíjait adta át a versenyzőknek. A díjátadón Selyem Zsuzsa reményét fejezte ki, hogy a versenyen résztvevő diákok a továbbiakban is foglalkozni fognak a magyar nyelvvel és irodalommal. Ile Erzsébet elmondta: „Szeretném, ha a verseny tovább élne és az az építő munka, ami itt zajlik, gyümölcsöző lenne. Kifejtette, hogy a magyar tantárgyversenynek nincs párja, hiszen itt három próba során kell bizonyítsanak a diákok”.Ferkő Emília hangsúlyozta, hogy a verseny ürügyként is szolgál arra, hogy különböző országok magyar diákjai és tanárai találkozzanak egymással. „Ezalatt a pár nap alatt a magyarságunkat élhettük meg, amelyet nem csak elfogadnunk kell, hanem éreznünk és továbbadnunk is” – tette hozzá.
Díjak
A köszöntőbeszédeket követően kiosztották az emléklapokat és a különböző helyi oktatási intézmények által felajánlott különdíjakat is, majd a dramatizálásért és a versmondásért járó okleveleket. A fődíjak az írásbeli vetélkedőn első helyezést elért versenyzőknek jártak. A VII–VIII. osztályosok kategóriájában első helyezett lett Dénes Anita (2-es számú Általános Iskola, Marosvásárhely), IX–X. kategóriában Gál Krisztina (Tamási Áron Elméleti Líceum, Székelyudvarhely) és XI–XII. kategóriában Rosu Kriszta (Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy). A XI–XII. kategória első helyezettje nem kell majd érettségizzen magyar nyelv és irodalomból, valamint automatikusan felvételt nyer a BBTE magyar szakára.
Nagy Noémi
erdon.ro

Húszéves a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság
Húsz év már komoly időszaknak számít egy civil szervezet életében. Elértük az érettség szintjét, amely mérlegkészítéshez kötelez. Így dióhéjban ismertetni szeretném egyesületünk legfontosabb tevékenységeit.
Egyesületünket 1993-ban alapítottuk, 12 alapító taggal. 2006-ig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség égisze alatt működött mint Bizottság, egyesületi státusban. 2007. március 13-án lett a bíróságon bejegyezve mint önálló jogi személy, megőrizve a folytonosságot.
A társaság létszáma állandóan változott. A húsz év alatt 208-an voltak tagok, amelyből 26-an elhunytak. Jelenleg 114 munkatárssal rendelkezünk: történészek, néprajzosok, tanárok, orvosok, lelkipásztorok, műemlékes szakemberek, honismereti nevelők. 13 Arad, 60 Bihar, 3 Kolozs, 2 Máramaros, 9 Szatmár, 5 Szilágy, 11 Temes megyéből, 1 Gyimesközéplokról, 1 Segesvárról és 9 Magyarországról.
Legfontosabb tevékenységünk a helytörténeti kutatómunka, amely szoros kapcsolatban van a műemlékvédelemmel. Feladatunk a kistérségek és az egyes települések történetének kutatása és közzététele, műemlékeinek felmérése, ismertetése és védelme.
A kutatómunka és a felmérő programok eredményeinek ismertetése évente két rendezvényen történik: márciusban a Partiumi Honismereti Találkozón és szeptemberben a háromnapos Partiumi Honismereti Konferencián. Minden évben előre meghatározzuk a kutatás témáját. De ez csak a fő téma, ezek mellett megjelennek mindig az előző kutatási programok témái is, mert többen vannak, akiknek egy meghatározott kutatási területük van, vagy csak egy tájegységben kutatnak.
A Partiumi Honismereti Konferencia immár hagyományos és elismert mind belföldön, mind külföldön. Átlagosan 80 ember vesz részt a Partiumból, a Bánságból, Kolozsvárról, Magyarországról. Vándorkonferencia, hogy bekapcsoljuk a különböző vidékeket a közös kutatómunkába. A konferencia helytörténeti kutatómunkánk és műemlékvédő tevékenységünk legmagasabb fóruma. Ekkor tartjuk az évi közgyűlést is, ekkor osztjuk ki a Fényes Elek-díjakat azoknak, akik kimagasló munkát fejtettek ki a helytörténeti kutatómunkában és az egyesületi élet szervezésében. Eddig tizennyolc konferenciát szerveztünk. Az idei, a 19. konferencia fő témái voltak: a Partium és a Bánság egyházi műemlékei; Nagy személyiségeink emlékezete; Kollektív értékek folytonossága – hagyományaink.
E rendezvényeken elhangzó tanulmányokat, dolgozatokat igyekszünk közzétenni. A rövidebb anyagokat időszakos honismereti lapunk, a Partium ismerteti. A nagyobb méretű anyagokat a Partiumi füzetek könyvsorozatában tesszük közzé.
Honismereti lapunk 1994. április 14-én indult el Partium néven. Könyvkiadásunk megkezdése előtt, időszakos lapunk évente 2–3 számban, majd 1997 után egy-egy szám jelent meg, négyszáz példányban. Főbb rovatai: történelem, helytörténet, műemlékeink–műemlékvédelem, művelődéstörténet, néprajz–népismeret, képzőművészet, személyiségeink, tájleírás, hírek–események.
Könyvkiadásunk 1997-ben indult el Partiumi füzetek néven a Partium és a Bánság helytörténetének, műemlékeinek, népszokásainak ismertetésére. A sorozat célja a helytörténeti kutatásban fellelhető hatalmas fehér foltok eltüntetése, műemlékeink megismerése és védelme. Kritériummá vált a levéltári anyagok felhasználása, valamint az „oral history” módszerének alkalmazása. 1997-től napjainkig 74 kötet jelent meg. 1998–2002 között 18 kötet jelent meg elég nehéz körülmények között. Az eladásból bejövő pénzből nyomtattuk ki a következő köteteket. Ez volt a hőskor. 2003-tól kezdve a Bihar Megyei Tanács támogatja könyvkiadásunkat az RMDSZ Bihar Megyei Szervezete javaslatára. A támogatás pályázat útján történik. Eddig megjelent 16 falumonográfia, 19 történelmi és néprajzi jellegű kötet, 18 műemlékekkel foglalkozó, 11 nagy személyiségeinkről, négy kötet temetőinkről, öt iskolatörténet. Még kiadtunk sorozaton kívül tizenöt kötetet, ebből ötöt a Jubileumi Rákóczi Évek sorozatában. A sorozat szerkesztője alulírott, beíró Farkas Piroska, szöveggondozó Mihálka Magdolna. Könyveink az elején a református egyház Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában készültek, majd az Europrint nyomdában. Néhány éve a Litera Print Nyomdában készülnek, amely egyesületünk tagjainak, a Voiticsek házaspárnak a tulajdona. Nyugodtan állíthatjuk, hogy e könyvkiadás egyesületünk sikersorozata. Köteteink általában 350–500 példányszámban jelennek meg a rendelkezésünkre álló anyagi alapok függvényében. Szokássá vált, hogy az egyesület tagjai minden kötetből kapnak egy-egy tiszteletpéldányt. Ugyanakkor eljuttattuk minden jelentős könyvtárba. Az utóbbi években e kötetek felhasználása alapján szervezték meg a középiskolák helytörténeti vetélkedőit.
Az ifjúság bevonására 1992–2005 között 13 honismereti tábort szerveztünk, amelynek keretében délelőtt állagmegőrző munkálatokat végeztünk, délutánonként honismereti előadásokat tartottunk a környék földrajzáról, történelméről, népi hagyományairól, irodalmáról.
Jelentős eredménynek könyvelhetjük el, hogy egyesületünk 23 emléktáblát készíttetett és avatott fel. Mivel ezek nagyon fontosak nemzeti önazonosságunk megerősítésében, ezért fontosnak tartom ezek felsorolását:
1992-ben a fenesi Bélavár falán;
1993-ban Réven, a Zichy-barlang feltárásának 90. évfordulója alkalmából; Szentjobbon, a Szent Jobb tiszteletére, közösen Tempfli József megyéspüspökkel, valamint Sólyomkő várának falán;
1994-ben Réven Márton Gabriella, Ady első váradi szerelme emlékére; Kulcsár Andor lelkipásztor tiszteletére; Nagyváradon Biró József művészettörténész és festőművész, Érsemjénben pedig Fráter Lóránd, a nótáskapitány tiszteletére;
1995-ben: megfogalmaztuk és megcsináltattuk a vártemplomban elhelyezett Szent László-emléktáblát;
1997-ben: Nagyváradon K. Nagy Sándor író, jogász, a helytörténeti kutatás úttörője tiszteletére. A tábla felerősítésére majd később került sor. Aradon emléktáblát avattunk Lóczy Lajos földrajztudós tiszteletére;
2001-ben Csokalyon Fényes Elek földrajztudós tiszteletére, halálának 125. évfordulója alkalmából;
2002-ben Gálospetriben emléktáblát, emlékszobát avattunk Sass Kálmán mártír lelkész tiszteletére;
2003-ban Réven Karl Handl, a barlang felfedezőjének tiszteletére, közösen a Pro Rév egyesülettel;
2005-ben Érköbölkúton ifj. Gyalókay Lajos, a Biharmegyei Régészeti és Történelmi Egylet alapító tagja és titkára, Zsibón II. Rákóczi Ferenc tiszteletére, a zsibói csata emlékére;
2006-ban Érmihályfalván Zelk Zoltán költő emlékére;
2007-ben Erdőhegyen (Kisjenő – Arad megye) dr. Balogh Ernő egyetemi tanár, Nagyváradon Hegyesi Márton, az 1848–49-es szabadságharc kutatója tiszteletére, közösen a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvánnyal;
2008-ban: Érmihályfalván Kuthy Lajos író tiszteletére, közösen a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvánnyal;
2009-ben: Biharfélegyházán és Micskén Jakó Zsigmond akadémikus tiszteletére, közösen az Erdélyi Múzeum Egyesülettel;
2011-ben Micskén Miskolczy Károly nemzetőr, országgyűlési képviselő tiszteletére.
De ezek mellett aradi tagtársaink számos emléktáblát avattak a Csiky Gergely Iskolaközpontban. Emléktáblákat és más emlékjeleket avattak Szatmár- és Szilágy megyében is. Minden megyében állagmegőrző tevékenységeket szerveztünk, főleg emlékjeleinknél, temetőinknél.
Ugyanakkor, minden évben számos emlékülést, koszorúzási ünnepséget és könyvbemutatót szerveztünk. Felsorolni is nehéz lenne.
Fontos megvalósításunk volt a honlapunk elkészítése, amelyet immár bárki megtekinthet a világhálón a www.pbmet.ro címen.
Sokrétű tevékenységeink elismeréseként egyesületünk és egyes tagjaink számos kitüntetést kaptak. Így egyesületünk megkapta a Pro Partium-díjat, a Podmaniczky-díjat és a Kós Károly Állami Díjat. Ezek mellett számos díszoklevelet, amelyeket most nem sorolok fel.
Egyesületünk 2001-ben megalapította a Fényes Elek-díjat, amelyet azok kapnak meg, akik kimagasló eredményt értek el a helytörténeti kutatómunkában, történelmi örökségünk megóvásában, a honismereti nevelésben. 2005-től olyan személyiségeknek is ítéltük oda, akik saját településükön példamutató módon végezték hagyományőrző tevékenységüket, mint Balázsi József, Érsemjén polgármestere, Hasas János, a Pro Rév Egyesület elnöke, Bognár Levente, Arad alpolgármestere, Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere, Gellért Gyula, bihardiószegi református lelkipásztor, Flóris János, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány alapító elnöke Isaszegről, Sándor Tivadar arad-gáji római katolikus plébános.
Természetesen ezt az eredményt csak közösen tudtuk elérni. Ezért szeretném most megköszönni minden társamnak önzetlen, odaadó tevékenységét.
Dukrét Géza
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Iskolaigazgatók találkozója Érsemjénben
Az elmúlt héten Érsemjénben találkoztak a Bihar megyei magyar iskolák igazgatói. A meghívottakat a helyi Kazinczy Ferenc Gimnázium vezetője, Nagy Mirela fogadta. Az esemény a Fráter Loránd Művelődési Házban zajlott, ahol negyvennégy tanintézet képviselője jelent meg. A találkozó kezdetén a község szoborparkjában elhelyezett Kazinczy-szobornál a helyi iskola névadójára emlékeztek, majd koszorúkat helyeztek el a szobor talapzatán. Később a Kazinczy–Fráter–Csiha-emlékházat is meglátogatták, ahol Ciorba Terézia nyugalmazott tanár tartott rövid előadást Érsemjén történetéről. A múzeumlátogatást és kegyeleti emlékezést követően kezdetét vette a tanácskozás, amelynek általános célja az új tanévre szóló további megbeszélések beütemezése, azok témáinak pontosítása, valamint a nyolcadik osztályosok felmérőinek problematikája, illetve a kilencedik osztályba való beiratkozás folyamata, módozata volt.
A meghívottak között szerepelt Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes is, aki minden olyan intézkedési és elméleti problémákat ismertetett, amelyek az idei tanévre vonatkoznak. Megoldást és választ próbált nyújtani a felmerülő problémákra, kérdésekre. Ezt követően Vad Márta székelyhídi iskolaigazgató egy szakmai körútján szerzett tapasztalatairól, pontosabban a litvániai iskolarendszerről tartott beszámolót. Később a közös ebédnél csatlakozott hozzájuk Balázsi József polgármester is, aki a községi hivatal nevében köszöntötte a vendégeket.
A találkozót az Ezüstperje néptánccsoport utánpótlás csapatának produkciója tette színesebbé. Végezetül egy rövid óvoda-, illetve iskolalátogatás következett, ahol az oktatás valódi színterén a további szakmai, gyakorlati kérdések is megválaszolásra kerültek – tudtuk meg Nagy Mirela semjéni iskolaigazgatótól. S. É.
Reggeli Újság (Nagyvárad)