Máj. 18-án nyílt Nagyváradon, a Kőrösvidéki Múzeumban az 1998-ban és 1999-ben végzett értékmentő feltárások során napfényre került leletek, kerámiák, pénzérmék kiállítása. Az ásatásokat Nagyváradon a várban, a Szálka-dombon és az üvegházaknál végezték, míg a megyében Érábrányban, Jákóhodoson, Alsókocsubán, Szalárdon és a belényesi katolikus temetőben. /Péter I. Zoltán: Értékmentő régészeti kiállítás a Kőrösvidéki Múzeumban. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 19./

Mindenre szükség van, ami egy tönkrement élet újrakezdéséhez kell – sommázta Péter Zoltán, Siménfalva község polgármestere. Siménfalva község területén a Fehér-Nyikó 150 lakóházat árasztott el, 50 súlyosan megrongálódott, 13 megsemmisült, 6-7 bármikor összedőlhet. A leginkább sújtott Farkaslaka község alpolgármestere, Hilbel Ferenc Ottó szerint legalább 12-15 napi munkába telik még, míg a romhalmazt és hordalékot eltakarítják. A községben 13 lakóház semmisült meg, félszáznál több súlyosan megrongálódott. Bögöz községben augusztus 29-én helyreállították a villany- és a földgázszolgáltatást. Hargita megyében 16-ra emelkedett az elhunytak száma, miután megtalálták egy eltűnt holttestét. Gyűjtenek Tatabányán, Békéscsabán, Cegléden és a Bihar megyei Nagyszalontán is, magyarországi orvosok a járványmegelőző beoltásokban segítenek, a tisztiorvosi szolgálat pedig 1500 kiló klórmeszet hozott a térségbe. Négy Bihar megyei településen okozott károkat az augusztus 28-i, vasárnap esti felhőszakadás. Bályokon négy házba folyt be a víz, és 65 kutat valamint 15 pincét elárasztott, elmosta a Bályokot Kémerrel összekötő útszakaszt, és elöntött 20 hektár kaszálót. Bihardobrosdon 45 udvar került víz alá, és 3,5 kilométeres útszakasz megrongálódott. Nagybáródon 30 udvart öntött el az áradat, víz alá került tíz udvar Érábrányban. /Egyetlen kiskanál is segítséget jelent. = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./

Gellért Gyula református lelkész, az érmelléki egyházmegye esperese nem volt otthon Diószegen, éppen Székelyhídon tartott vizitációt. Tudatosítani kellene a hívekben, hogy az egyház felvirágoztatása önmagunk létezésének a feltétele is egyben, hangsúlyozta. Nagyon fontos a diakóniai munka, az öregek, nagycsaládosok segítése. Az elmúlt évben éppen a diószegi gyülekezet volt a legaktívabb. A templomsisakot átfestették, befejezték a diakóniai otthon felújítását. A temetőt kitisztították, ebben Gellért Gyula is részt vett. Kágyán megmagasították a református templom falait, új tetőszerkezetet raktak, az év folyamán várható a munkálatok befejezése. Albison le kellett verni a vakolatot, hogy a további nedvesedést megakadályozzák. Asszonyvásárán ravatalozó építésébe fogtak, csakúgy mint Hegyközszentmiklóson és Mihályfalván. Csokalyon felépítették a missziós központot, ugyanakkor a templombelső is megújult. Érábrányon zsidelytető került a templomra, Érkeserűn felújították a gyülekezeti házat, Jankafalván paplakot építettek. Újsemlyénben eddig nem volt templom, a hívek most építik, falai már állnak. Nagy esemény volt tavaly a Bocskai-szobor állítása Szentjobbon. Minden évben megrendezik az ifjúsági és a felnőtt kórusok találkozóját, de nem marad el a vers- és prózamondó verseny sem. /D. Mészáros Elek: Sikeres évet zárt az érmelléki egyházmegye. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 17./

A szórvány igenis megmenthető
Nagyvárad
- Nem igaz, hogy a szórványban élőket nem lehet megmenteni- reagált szerdai sajtótájékoztatóján egy elmúlt hétvégi konferenciára Grim András, az RMDSZ szórványügyi ügyvezető alelnöke.
Az elmúlt hétvégén a Magyar Polgári Egyesület egész napos szórványkonferenciát szervezett, melyen Szilágyi Ferenc egyetemi oktató, az EMNP szakpolitikusa is felszólalt, azon meggyőződésének adva hangot, hogy a szórványban élő nemzeti kisebbségeket nem lehet megmenteni. Erre a kijelentésre reagált szerdai sajtótájékoztatóján Grim András, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének szórványért felelős ügyvezető elnöke, megdöbbentőnek nevezve, hogy egy közéleti szereplő hogy mondhat olyat, hogy a szórványrégiókban élő, ott családokat alapító magyarokat nem lehet megmenteni. Arra hívta fel a figyelmet: az elmúlt három évben az RMDSZ-nek pont a szórványt érintő programja volt a legsikeresebb. Szervezetépítésbe fogtak, tizenkét községben hoztak létre új szervezeteket: Kövesegyházán, Dernán, Oláhszentmiklóson, Cséffán, Mezőbikácson, Váradszentmártonban, Szentandráson, Érábrányban, Vársonkolyoson, Diófáson, Nagyürögdön és Köröskisjenőn. Utána két nyári szórványprogramot indítottak 2011-ben és 2012-ben, több mint 20 településen rendeztek fórumokat, kulturális eseményeket, honosítási ügyintézést, és emellett könyvgyűjtést is meghirdettek, melynek keretében több ezer kiadvánnyal tudták gazdagítani a szórványkönyvtárakat.
Mindezen akciók sikerességét az elmúlt évi önkormányzati választások is jelezték, hiszen olyan helységekben jutottak mandátumhoz a tanácsokban, ahol eddig nem rendelkeztek képviselettel, például Diófáson, Alsóbiharkristyoron, Nagyürögdön, Érábrányban vagy Vársonkolyoson. Ugyanakkor 14 szórványközségben indítottak helyi listát, Telkiben pedig újraindult a magyar oktatás. „Közösségszervezéssel tehát szép eredményeket tudunk elérni a szórványban is. Nyilvánvaló, hogy ehhez szükséges a történelmi magyar egyházaknak, a civil szervezeteknek és az RMDSZ-nek az összefogása”, hangsúlyozta az ügyvezető alelnök. Hozzátette: sajnos negatív példák is vannak, hiszen Váradfenesen az RMDSZ ellen elindult EMNP ugyan nem jutott be a helyi tanácsba, de azért „sikerült” elvinnie egy testületi helyet, és az öt magyar önkormányzati képviselő helyett most csak négy van.
Önfeladás
Grim András azt is kiemelte, hogy a magyar kormány is hisz a szórvány jövőjében, hiszen a Bethlen Gábor Alap által meghirdetett pályázatok kiemelt figyelmet szentelnek ennek. Hangsúlyozta: azért is sajnálja, hogy a szórvánnyal kapcsolatban ilyen negatív attitűdök jelentkeznek, mivel nagyon sok ember dolgozik a tárgyal három régióban- a Sebes Körös völgyében, a Belényesi-medencében és Dél-Biharban- annak érdekében, hogy sikereket érjenek el. „Szilágyi Ferenc az ominózus kijelentésével ezeknek az embereknek a munkáját becsülte alá és vette semmibe, és ez nem jó, hiszen ha mi magunk mondunk le a szórványtelepülésekről, akkor saját magunk húzzuk az etnikai vonalakat még inkább visszafele, és ez hosszú távon ahhoz vezet, hogy önfeladás által valóban eltűnünk”-vélekedett.
Végül az ügyvezető alelnök arra is kitért, hogy az elkövetkezendő időszakban a hangsúlyt a kulturális rendezvényekre szeretnék helyezni, de ezen kívül folytatják a szervezetépítést is a szórványban, új körzeteteket alapítanának Fegyverneken, Esküllőn és Tataroson.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro,

Új alapokra kell helyezni a közösségi szórványgondozást
Néhány gondolatot szeretnék megosztani a politikai műbalhé áldozatává lett szórványkonferencián tartott előadásom kapcsán. Nehéz nem rosszindulatot feltételeznem, hiszen olyanok nyilatkoznak az előadásomról, akik nem voltak jelen, és nem hallották azt.
Három megjegyzést szeretnék tenni az elhangzottakkal kapcsolatban: 1. Előadásomban felhívtam a figyelmet a szórvány téves értelmezéseire. Én nem tekintem szórványnak az önszervezésre képes közösségeinket, nyelvszigeteinket, akkor sem, ha kisebbségben élő helyi magyar közösségekről van szó. Számomra nem szórvány tehát Köröskisjenő, Érábrány vagy Mezőbikács. A szórvány funkcionális meghatározása tehát ez lenne: autentikus, helyi közösség, amely, létszáma és korlátozott társadalmi erőtartalékai miatt képtelen, vagy csak korlátozott mértékben képes az önszervezésre, vagy ahhoz külső segítségre van szüksége. Magyarán nem képes iskolát, egyházat önállóan fenntartani, a saját érdekképviseletét ellátni. A létszámbeli vagy aránybeli határértékek alkalmazását nem tekintem szerencsésnek. A fentiekből az is következik, hogy külső segítséggel ugyan, de a szórvány szervezhető, és nem hangzott el olyan kijelentés, hogy le kell mondani a kis közösségeinkről. 2. A történelmi-statisztikai tények viszont azt bizonyítják, hogy tartósan képtelenek voltunk megtartani a szórványközösségeinket – ez pedig ténymegállapítás, nem politikai akarat kérdése. Szerintem természetes, hogy egy magyar embernek rossz érzés ezt hallani, úgy ahogy nekem is az volt az adatokkal szembesülni. Egy kis létszámú, kisebbségben élő, korlátozottan szervezhető helyi közösség nem képes saját magát demográfiai értelemben fenntartani, legalábbis nem ezen a szervezettségi szinten, amelyen a mi közösségeink működnek. Ennek köszönhető, hogy az ötven, száz évvel ezelőtti szórványaink már gyakorlatilag nem léteznek, vagy ha mégis, akkor nyilván nem közvetlen leszármazás, hanem új betelepülők révén maradtak meg. 3. Aki jelen volt az előadáson, azt is hallhatta, hogy konkrét javaslatot tettem a szórványgondozás új alapokra helyezését illetően, igaz, én a közösséggondozást egyházi vonalon képzelem el, és nem politikai szervezetek imázsépítő tevékenységeként. Szakmai vitát szívesen folytatok a témában, politikai nyilatkozatokra a továbbiakban nem kívánok reagálni.
Szilágyi Ferenc, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke
erdon.ro,