Ercsey Gyula válaszolt a román szenátorok Tőkés Lászlóhoz írt levelére, adatokkal bizonyította, milyen kegyetlen volt a holokauszt Romániában, ahol Antonescu idején soktízezer zsidót gyilkoltak meg. A románok Odessza környékén 60 ezer zsidót lőttek agyon. Kisinyovban 70 ezer, Dálnyikiban 35 ezer, Domanovkában 18 ezer, Vortuzsnyben 23 ezer, Bogdanovkán 45 ezer zsidót öltek meg Erről nem tud a mai román közvélemény. Ercsey a románosítás eseteire is emlékeztetett /Dobrudzsában a törökök, Moldvában a csángók románosítása/. Összefoglalóan megállapította, hogy Romániában volt és van zsidóüldözés, antiszemitizmus, asszimilációt célzó politika, kisebbségek hátrányos megkülönböztetése, gyűlölet szítása, és a kisebbségi intézményeket sújtó jogtalanság. /Ercsey Gyula, Nagyenyed. Mi az igazság? Válasz a szenátorok levelére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15., folyt.: jún. 16./

Elfelejtett romániai roma holokauszt – A túlélők megrázó vallomásai
Több, mint 35.000 cigányt deportáltak 1942-ben lágerekbe, Transzisztriába, Ion Antonescu marsall parancsára. A hatóságok sosem ismerték el a roma holokausztot, sőt az ígéreteiket is megszegték. Luminita Cioaba a Ion Cioaba Oktatási-Kulturális Alapítvány vezetője elmondta, hogy a romániai hivatali személyek érdeklődése a romák problémái iránt csak felszínes, és leginkább csak a választási kampányok idején lángol fel.
Utoljára Basescu államfő kért bocsánatot, 2007-ben. Azóta hivatalosan senki nem kért bocsánatot. Ez nagyon nehéz és szomorú, mert az emberek csak a választások idején gondolnak ránk. Mindenki elfeledkezik rólunk." – monta Luminita Cioaba a Ion Cioaba alapítvány elnöke.
Az elhagyott múzeum
Az első romániai Cigány Múzeumot bezárták, mivel nem volt pénz a működtetésére. A cigánymúzeum csak a projekt formájában volt meg, mert nincs pénzalapunk. Ott van az épület Szebenben, amit nehezen bérlünk a várostól, az alagsor és a dokumentáció kész van, de nincs pénzünk. A hivatalok nem segítenek, pedig szükség van egy ilyen múzeumra – mondta Luminita Cioaba. „Hogyha volna pénzünk és egy csapatunk, egy éven belül befejeznénk az épületet. Ez nagyon rossz, hogy a román állam nem biztosít egy épületet a romáknak, hiszen mi vagyunk a legnagyobb kisebbség az országban. Németországban van egy központ, egy múzeum, ami a romákról szól és a kormány finanszírozza."
Szebenben egy emlékművet is akarnak készíteni, a 35.000 deportált roma emlékére. A hivatali szervek bele is egyeztek egy ilyen emlékmű építésébe, de azt, hogy mikorra készül el, nem lehet tudni. Részlet a videóban látható vallomásokból
Cianghiri Lăţa 1942 július 17-én Telesti településen volt, Matache törzsénél (ahogy az akkori cigányvajda ismert volt, rendes nevén Iorgu Stănescu). Az öreg emlékei szerint csendőrök jöttek és azt hazudták, hogy Oroszországba viszik, és földbirtokos lesz. „Azt mondták nekünk, hagyjunk fel a vándorlási szokásokkal, mert el kell vigyenek minket oda, ahol adnak nekünk tejelő teheneket, földet, házat és vagyont. Így elmentünk törzsileg mind, 25 család a mi törzsünkből és másik 25 család Gorj-ból. Felpakoltunk a szekerekre és három hónap alatt értünk el Krivoi Rog-ba. Onnan Domanovka-ba vittek minket, ahol decemberig voltunk. Elkezdett havazni, mikor arra ébredtünk, hogy megjöttek a németek, és elvitték a szekereinket mindenestől, lovastól, sátrastól, a szekérrudakba rejtett arannyal együtt. Ott tartottuk a törzs aranyát és azt is elvitték mind – mondta az öreg a verticalonline.ro-nak.
„Aztán sokan meghaltak Kransnianska-ban, ahova az oroszok vittek minket. Százasával voltak a kunyhók, amelyeket három méter mélyre ástak a földbe, vasráccsal vettek körül, hideg volt és egy méteres hó, de a közelben volt egy erdő, ahonnan tudtunk fát hozni és tüzeltünk a kunyhókban. Nem volt mit megegyünk, így sokan éhen haltak, másokat lelőttek, ha elkapták a földeken a betakarítatlan kukoricacsövek lopása közben."
realitatea.net/provincianews.ro
Erdély.ma