"Máj. 15-én Marosvásárhelyen emléktáblát állítottak Baranyai Decsi Csimor János humanista tudós tanár halálának 400. évfordulója alkalmából a Vártemplomban az Erdélyi Múzeum Egyesület, a helyi egyházközösség és a Teleki Alapítvány szervezésében. Baranyai Decsi Csimor János, a ma már Európa-szerte ismert és elismert magyar tudós, gondolkodó, tanító, szólásmondásgyűjtő, költő és történetíró 1601. május 15-én halt meg. Az emléktábla leleplezésére meghívták a tudós szülőfalujának, Decsnek a képviselőit is. Benkő Samu, az EME elnöke méltatta a schola particula volt igazgatójának életét. Ezután szimpózium keretében emlékeztek meg Baranyai Decsi Csimor Jánosról, végül a Teleki Tékában Bányai Réka bemutatta a tudós tanár és kortársai műveiből rendezett könyvkiállítást. /Korondi Kinga: Tiszteletadás elődeinknek. 400 éve hunyt el Baranyai Decsi Csimor János. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./"

Megtartották Végváron az országhatárokon túl is népszerűségnek örvendő falunapokat. Népes küldöttséggel képviseltette magát a magyarországi Röszke és Decs, valamint a franciaországi Cahuzac sur Vére testvértelepülés, de az elszármazott végváriak is szép számban tértek haza ünnepelni. A kétnapos rendezvény a külföldi vendégek fogadásával és Lehőcz Mihály amatőr helyi festő tárlatával kezdődött. A házigazdák között volt a Pro-Community Ifjúsági Egyesület, Csáki Károly elnökkel az élen. A falunapokra támogatást nyújtott a végvári Riveto civilszervezet (elnök Cudar István) és a Végvárért Alapítvány (elnök Kádár Levente) is. Sikeresek voltak a vetélkedők, a rendezvény színfoltja a felvonulás és a néptáncgála volt. A menetet lovas bandérium vezette, a népviseletbe öltözött táncosok következtek, majd a röszkei mazsorettek, végül a zászlós tűzoltó alakulat vonult. /Sipos János: Végvári falunapok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./

IX. Végvári Falunapok és Testvértelepülések Találkozója
Végvár megújult főterén, együtt ünnepeltek a testvértelepülésekkel
Az elmúlt hét végén IX. alkalommal szervezték meg Végváron a Falunapokat és Testvértelepülések Találkozóját. A rendezvénysorozat augusztus 23-án, pénteken Weekend Band- és Vízi Imre-koncerttel indult.
A Románia hangja vetélkedő döntőse, Vízi Imre, akinek repertoárján közkedvelt magyar dalok is szerepeltek, nagy sikert aratott Végváron. Augusztus 24-én, szombaton délelőtt a hagyományos minifoci bajnokságra került sor, amelyen idén a helyi futballcsapat, a Tormactim győzedelmeskedett. Délután rendhagyó módon a végvári Kossuth parkban tartották meg a bográcsfőző vetélkedőt, amelyen 12 végvári és vendégcsapat vett részt. A megszámozott bográcsokban sertés, marha, kecske és kakaspörkölttől a pacalpörköltig és babgulyásig mindenféle ínycsiklandó ételkülönlegesség rotyogott. A zsűri a Végvárért (Pro Tormac) Alapítvány „mesterszakácsa”, Ungor Csaba hagyományos végvári disznópörköltjét kiáltotta ki győztesnek. A második helyet a szegedi Álmosdi Lászlóné pacalpörköltje érdemelte ki, harmadik helyezett lett a Végvárról Decsre (Magyarország) elszármazott Csata Csaba, aki immár nem végvári, hanem „decsi pörkölttel” nevezett be a vetélkedőre. A végvári és környékbeli fiatalok szórakoztató favágó és szalmabála-görgető akadályversenyen is összemérték tudásukat. A favágó verseny győztese a végvári Kerekes Zsolt lett, a nagykövéresi Florint és a végvári Butnaru Misit megelőzve. Az akadályversenyre csapatok neveztek be, az első díjat a Flacăra, a másodikat a 4+1, a harmadikat a berényi csapat szerezte meg.
Miközben a gyerekek vízifoci mérkőzést játszottak a végvári templom előtti téren, már gyülekeztek a hagyományos felvonulás résztvevői, akik a falu Temesvár felőli bejáratától a főtérig masíroztak, lovas bandérium vezetésével. A végváriak díszsorfala között vonultak be a lovasok a főtérre, román és a magyar nemzeti színű zászlókkal, majd utánuk az önkéntes tűzoltók, a temesrékasi fúvószenekar, a népviseletbe öltözött végvári néptáncosok érkeztek a díszkővel kirakott piactérre. A község apraja-nagyja összegyűlt Végvár megújult főterén, ahol Csáki Gál Károly polgármester köszöntötte Borbásné Márki Mártát, Röszke és Biczó Ernőt, Decs testvértelepülések polgármestereit, valamennyi egybegyűltet. Végvár tavaly megválasztott fiatal polgármestere örömmmel üdvözölte Decs küldöttségét, akik nyolc év után újból együtt ünnepeltek a végváriakkal és a röszkei küldöttséget, akik a polgármester és alpolgármester vezetésével, mint minden évben, most is részt vettek a falunapokon. „Visszatekintve az egyéves munkára, igyekszünk évről évre valami újat létesíteni Végváron. Most a főteret sikerült felújítani, remélem, tetszik a végváriaknak és a vendégeknek. A felújítási munkálatokat akkor tudjuk könnyedén és kevesebb pénzzel végrehajtani, ha együttműködünk! Nagy segítség volt egyes végváriak hozzájárulása, nekik is köszönhetjük, hogy ez a tér most így néz ki, köszönöm a munkájukat!” – mondta Csáki Gál Károly polgármester.
Borbásné Márki Márta, Röszke polgármestere a röszkei küldöttség és a Máriaradnát is megjárt röszkei zarándokok nevében is üdvözölte a végváriakat: „Kívánom, hogy sok erő, kitartás, szív és lélek legyen a végváriakban, hogy a most megkezdett gyönyörűséges munkákat folytatni tudják!” – mondta Borbásné Márki Márta. A decsi küldöttség nevében Biczó Ernő köszönte meg vendéglátó végvári családoknak a „sok szeretetet és gondoskodást, ami irányunkban megnyilvánult”. Biczó Ernő azt kívánta a felejthetetlen találkozó valamennyi résztvevőjének: amikor mindenki hazaér a saját portájára és eljön az este, „tekintsenek föl a csillagokra és mindenkinek jusson eszébe ez a találkozó, mert hiszem, hogy összetartozunk!”
A polgármesteri köszöntők után a piactéren ünnepi műsornak tapsolhattak a végváriak, amelyet a Szederinda és Csürdöngölő néptánccsoportok közös Küküllő menti tánca vezetett be. A resicabányai Hóvirág kórus kisküküllőmenti népdalcsokorral kedveskedett a közönségnek, majd a végvári utánpótlás tánccsoport moldvai tánca és a nagyok marossárpataki tánca következett. Nagy tapsot aratott a rékási fúvószenekar, amely visszatérő vendége a Végvári Falunapoknak. Az ünnepi műsor befejező részében modern tánc és az Akkces együttes fellépése örvendezette meg a fiatalokat. Az ünnepi műsort utcabál és tűzijáték követte, a talpalávalót a népszerű 4+2 Asszinkron zenekar szolgáltatta.
Vasárnap délelőtt ünnepi istentiszteletre került sor a református templomban. A három napig tartó Falunapok zárórendezvénye során a testvértelepülések küldöttségei gazdasági, kulturális és egyéb együttműködési lehetőségekről, közös határon átívelő pályázatokról tárgyaltak a nyár folyamán szintén megújult végvári kultúrotthonban.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Rokoni kapcsolatok a Sárköz és a temesközi Végvár között
„Olyan helyre vigyen kend engemet, ahol megterem a káposzta”
A végvári könyvtárban december 5-én a szerzők jelenlétében  mutatták be dr. Balázs Kovács Sándor és Gutai István Bánátból bánatba című könyvét, amelynek fő célja a Sárközben és a temesközi Végváron élő családok közötti rokoni kapcsolatok feltérképezése. A Végvár és lakosai múltjáról sok izgalmas adatot tartalmazó kötet bemutatóján részt vett Figler János sárpilisi és Csáki Gál Károly végvári polgármester, valamint Korsós Zoltán, a budapesti Természettudományi Múzeum igazgatója, akinek végvári kötődéseire a könyv anyagának összegyűjtése során derült fény.
A Bánátból bánatba című kötetről az egyik szerző, Gutai István, ny. paksi könyvtárigazgató elmondta: ő maga közvetlenül érintett a Sárpilis és Végvár közötti rokoni kapcsolatok ügyében, hiszen dédszülei Fülöp András és Vas Lídia Végvárról költöztek Sárpilisre. Amikor megtudta, hogy régi barátja, dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, történész is érdeklődik a „végvári nyom” iránt, 2001-ben felkerekedtek és Végvárra utaztak, ahol Valkai György akkori alpolgármester fogadta őket. Tizenhárom év kutatásainak eredménye ez a könyv, amely azt is bemutatja, a szétszakított családok hogyan tartották egymással a kapcsolatot az utóbbi száz évben. „A könyv címlapján levő képen főleg végváriak vannak, de a felvétel Sárpilisen készült” – mondta Gutai István, aki megdöbbentő, sokszor tragikus részleteket olvasott föl a kötetbe foglalt interjúkból.
Dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, a könyv történeti részének a szerzője, a Sárköz történetének és néprajzának szakértője elmondta, hogy az 1798–1800-as években 67 család települt a Sárközből és a környékéről (Sárpilis, Decs, Őcsény, Alsónyék, Érsekcsanád, Szeremle, Dunaszentgyögy településekről) Végvárra, több mint 200 fő, „a vízi életre unt” sárközi kereste a boldogulását a távoli Temesközben. „A Sárköz a Duna és Sárvíz folyó közötti mocsaras terület volt – mondta Balázs Kovács Sándor –, ahol a halászatból és a szőlőből éltek meg az emberek. A Temesközbe a föld, a területszerzés lehetősége vonzotta a sárközieket.” Az első telepesek között volt a Korsós testvérpár, Ádám és Péter. Az egyik Korsós ősnek így könyörgött a felesége a Sárközben: „Olyan helyre vigyen kend engemet, ahol megterem a káposzta”. Rittbergben (a későbbi Végváron) megtermett a káposzta, de ott is keményen meg kellett dolgozni mindenért, a földet pedig csak négy lóval lehetett megszántani, olyan kemény volt. A Sárközből Végvárra költözött telepesek közel fele haza is költözött néhány év múlva, de a családok egy része megvetette itt a lábát.
A könyvhöz ajánlást írt dr. Korsós Zoltán, a budapesti Természettudományi Múzeum igazgatója, akinek dédapja, Korsós György szintén Végvárról költözött haza 1892-ben Sárpilisre. Az ő nagyapja volt Korsós Ádám, aki annak idején Sárközből Végvárra az első telepesek között érkezett. „Édesapám halála után a családom története után kutattam, így bukkantam rá a Balázs Kovács Sándor nevével fémjelzett adatokra, publikációkra. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy a családom, a Korsós család története egy néprajzos-muzeológus érdeklődésének a középpontjában legyen” – írja az Ajánlásban dr. Korsós Zoltán, aki személyesen is részt vett a könyv végvári bemutatóján.
A könyvbemutatóra eljött Figler János, Sárpilis polgármestere is, aki elhozta a „sárpilisi rokonok” üdvözletét, és azt javasolta Csáki Gál Károly végvári polgármesternek, hogy legközelebbi decsi látogatásuk alkalmával álljanak meg Sárpilisen az ismerkedés céljából. „Ha őseink ennyire összetartoztak, akkor a két település vezetőinek közös felelőssége, hogy ezt a kis parazsat melegen tartsuk, ne hagyjuk kialudni” – mondta Figler János.
A Sárpilis és Végvár közötti kapcsolatfelvétel szükségességével Csáki Gál Károly végvári polgármester teljes mértében egyetértett, mert szerinte a települések közötti igazán tartós kapcsolatok a családok közötti baráti kapcsolatokon alapszanak. „A hivatalokban változnak az emberek, a vezetők, a tartós kapcsolatok a családok között vannak” – mondta Csáki Gál Károly, aki megígérte, hogy amikor legközelebb Decs testvértelepülésre látogat, feltétlenül felkeresi a sárpilisieket.
A bensőséges hangulatú könyvbemutató végén a szerzők, dr. Balázs Kovács Sándor és Gutai István dedikálták a végváriak számára rendkívül érdekes és hasznos információkat tartalmazó kötetüket.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)