Közbirtokossági ösztöndíj sapientiásoknak
Közbirtokossági ösztöndíj létrehozásáról írt alá szándéknyilatkozatot a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karainak több vezetője és tizennégy közbirtokosság elnöke.
„Meg kell tennünk azokat a lépéseket, amelyek által a régió magáénak fogja érezni ezt az egyetemet. Egy tehetséggondozási program nagyon jó kezdetnek bizonyulhat” – így kezdte szerdán a közbirtokossági ösztöndíj létrehozásáról szóló megbeszélést Dávid László, a Sapientia egyetem rektora, hangsúlyozva, egy térség felemelkedése nem történhet meg egy helyben működő egyetem nélkül.
Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja szerint régóta keresik a kapcsolatot a közbirtokosságokkal, a kigondolt tehetséggondozási programmal végre az itthoni tanulásra ösztönözhetik a jó képességű diákokat. „Mi azt tudjuk ígérni, hogy a közbirtokosságok által támogatott hallgatókat elitképzésben részesítjük” – fogalmazott Kósa. Kollégája, Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja szerint az egyetem célja olyan körülmények (például ösztöndíjtámogatási rendszer) biztosítása, amely a tehetségeket is e felsőoktatási intézménybe vonzza.
A tervezett ösztöndíjról
Az ösztöndíj lényege a következő: a közbirtokosságok megszabott összeggel – a javaslat szerint legalább havi 110 euróval – támogatnák olyan, kiváló tehetségű helyi fiatalok továbbtanulását, akik a képzés befejezése után itthon szeretnének dolgozni. Az egyetem ugyanakkor a támogatásért cserébe a diákokat bevonná a kutatási programokba, illetve egyéni tanácsadók révén felkészítené az országos és nemzetközi tantárgyversenyekre. Az elképzelés szerint az ösztöndíjra olyan sapientiás diákok pályázhatnának, akiknek legalább egy tantárgyból (a testnevelés kizárva) kilences volt az érettségi jegyük.
Ideje a jövőbe is fektetni
Pozitív volt a jelen lévő tizennégy közbirtokossági vezető hozzáállása a Sapientia ajánlatához. Rafain Zoltán, a Csíki Közbirtokossági Unió elnöke például azt mondta, eddig számos kultúrotthont és ravatalozót építettek a közbirtokosságok, most már ideje a jövőbe is fektetni, ne csak a múltba. Az eseményen az is elhangzott, hogy ezzel az ösztöndíjjal fel szeretnék éleszteni azt a hagyományt, amely évszázadokon keresztül jellemezte a székely népet: a közbirtokosságok jó képességű diákok tanulását támogatták.
A szerdai beszélgetésen a jelen lévő – tusnádi, vacsárcsi, bánkfalvi, csíkszentgyörgyi, kászonaltízi, kászonfeltízi, madarasi, rákosi, csicsói, csíkszentimrei, delnei, csíkszenttamási, karcfalvi és gyergyóditrói – közbirtokossági vezetők egy szándéknyilatkozatot írtak alá, vállalva, hogy amennyiben az adott közbirtokosságok tagjai is beleegyeznek, támogatni fogják a tehetséggondozási programot.
Az egyetem vezetői más közbirtokosságok jelentkezését is várják Hargita megye bármely településéről. Az ötletet amúgy Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és Hargita Megye Tanácsa is támogatja.
Kozán István
Székelyhon.ro

Székelyföld fürdői
Három csíkszeredai szerző köteteként tavaly decemberben jelent meg a Székelyföld fürdői című könyv, mely átfogó szemlélete okán egyszerre hasznos és hiánypótló, hiszen nem lehet eleget beszélni erről a témáról. Jánosi Csaba, Berszán József és Péter Éva tartalmas, igényes kivitelezésű kiadványt nyújt át az olvasónak, mintegy biztatásként is: keljen útra, s keressen fel minél többet a bemutatott aprócska csodák közül.
A szerzők 94 település 172 fürdőjét ismertetik – az országos érdekeltségűektől a lábmosókig –, azokat pedig a történelmi székely székek – Marosszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Csíkszék, Kászonszék és Háromszék (Sepsiszék, Kézdiszék és Orbaiszék) – s azon belül települések szerint írják le. Könyvüket 2013-ban adta ki a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület. Jánosi Csaba, Berszán József és Péter Éva geológusként nyúl a témához, nem először, nevükhöz már több hasonló könyv, illetve szakdolgozat kötődik. Így a kötet egészére jellemző a földtani háttér alapos, precíz bemutatása, ugyanakkor a történeti hátteret is lényegre törően kezelik. Előszavukban rögzítik, hogy ha a székelyföldi fürdőket szemlézzük, „valóságos időutazást teszünk”: „A legegyszerűbb földbe mélyített »kecskeferedőtől«, büdösgödörtől a modern élményfürdőig mindenféle fürdő megtalálható ezen a kis területen. Olyan hagyományok élnek a székelyek körében, amelyek szorosan kapcsolódnak a korábban itt élt népek szokásaihoz. Feljegyezték, hogy nemrég még a hideg borvízfürdőkbe (tusnádi Nádasfürdő, csíkszentsimoni Aladári fürdő) vagy a gyógyforrások vizével megtöltött kádakba vasvillával tűzben felhevített köveket dobáltak, hogy elviselhetőbbé tegyék a víz hőmérsékletét, vagy hogy gőzével gyógyítsanak. Hasonlóan gyógyítottak a szkíták sámánjai is.” Rávilágítanak a nagyobb, ismertebb fürdőink tündöklésére és bukására (Borszék, Előpatak, Tusnád stb.), de a „parasztfürdők” sorsa sem sokkal szerencsésebb, mert a kommunizmusban, majd 1989 után Borszéken, Tusnádon, Szovátán, Előpatakon, Málnásfürdőn, Bálványosfürdőn nagy értékű villák, fürdőházak tűntek el örökre. Kiemelik, a rendszerváltás után tíz évig nem történt változás, fellendülés csak a 2000-es évek elején indult, egyrészt uniós pályázatokkal. A borvíz útja programmal lehetőség nyílt a nagy múltú, ám romos fürdők felújítására, a 2001-ben Csíklázárfalván kitalált székelyföldi fürdőépítő kaláka pedig „receptszerű” lehetőséget teremtett kis népi fürdők, gyógyhelyek újjáépítéséhez. Kalákában újították fel 2001-ben a csíklázárfalvi Nyírfürdőt, 2002-ben a tusnádi Nádasfürdőt, 2003-ban a csíkkozmási Sószékfürdőt, 2004-ben a kászonújfalvi Sóskútfürdőt, 2005-ben a csíkszentkirályi Borsárost, 2006-ban a csíksomlyói Barátok feredejét és a csobotfalvi Kerekeger fürdőt, 2007-ben a csíkszenttamási Szent Anna fürdőt és a homoródkarácsonyfalvi Dungófürdőt, 2008-ban a gyergyócsomafalvi Felsőnyírkerti fürdőt, 2009-ben a borszéki Tündérkert fürdőt. 2011-ben Háromszéken is elkezdődött a kalákázás, felújították az oltszemi Sütei feredőt, 2012-ben a csernátoni Csókást és Malomferedőt, 2013-ban pedig a kisbaconi feredőt. A fotókkal jól illusztrált könyv erőssége egységes jellege, szerzői belefoglalták az összes székelyföldi fürdőt, pontos kép rajzolódik így ki az olvasóban – a lehetséges turistában – erről a ritka hagyatékról. A leírásokat böngészve szembetűnő, hogy a közel kétszáz fürdő neve önmagában is igazi nyelvi csemege, már az olvasás is szavatolja a kalandozás élményét a feredők világában. Legjobb persze, ha látjuk ezeket a helyi különlegességeket, környezetükkel együtt.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Székelyudvarhelyen a Szóra bírt csontjaink című tárlat
A Szóra bírt csontjaink című vándorkiállítás nyílt meg kedden a Haáz Rezső Múzeumban – a tárlat a Magyar Természettudományi Múzeum jóvoltából jutott el Székelyudvarhelyre.
A látogató megismerkedhet az antropológusok munkájával, betekintést nyerhet a kutatói műhelyekbe, ahol az embertan művelői az ásatások során a Kárpát-medencében felszínre került maradványokat „faggatják” arról, hogy elődeink milyen munkákat végeztek, hogyan táplálkoztak, s a különböző betegségek milyen nyomokat hagytak a csontjaikon.
Mivel Magyarországon éppen nemzeti ünnep van, a kölcsönző intézmény munkatársai nem tudtak részt venni a megnyitón, úgyhogy egy kiváló „helyi” szakemberre, a Maros Megyei Múzeumnál dolgozó Gáll Szilárd András antropológusra bízták a kiállítás szakavatott és ünnepélyes megnyitását.
A tárlat bemutatja a viszonylag új tudományágat, a legmodernebb technikai eszközökkel végzett arcrekonstrukciót is, amely segítségével „megelevenedik” a különböző történeti korokban élt személyiségek arca. Janus Pannonius, Szent László király, Dobó István és közemberek tekintenek vissza ránk a tárlókból és a több évszázados „távlatból”.
Az itt látható anyagnak van egy helyi vonatkozású része is, hiszen az elmúlt évtizedben mintegy kéttucatnyi helyszínen zajlottak olyan ásatások a Székelyföldön – többek között Székelypálfalván, Zabolán, Kányádban, Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Szentábrahámon, Csíkszenttamáson, Csíksomlyón és Gyergyószárhegyen – a létező és romos templomok körül, illetve felhagyott és ma is használatos temetőkertekben, amelyek során felszínre kerültek az itt élt elődök maradványai.
Megismerhetjük antropológiai sajátosságaikat, illetve következtethetünk táplálkozásukra, a gyakorolt szakmákra és arra is, hogy mely életkorban, természetes körülmények közepette, járványok, betegségek vagy éppen erőszak hatására hunytak-e el. A kiállítás hasznos kiegészítője lehet az általános és a középiskolai képzésnek, érdekes adalékokkal szolgálhat felnőtt és iskoláskorú érdeklődőknek egyaránt, felkeltheti, erősítheti az érdeklődést a fiatalokban az embertan iránt.
A múzeum munkatársai úgy időzítették a Szóra bírt csontjaink című kiállítást – amely október 31-ig lesz megtekinthető –, hogy a következő időszakban iskolai csoportoknak szervezhessenek tárlatvezetéseket. A Láthatatlan Udvarhelyszék című – ugyancsak a napokban megnyílt kiállítással együtt – ez az anyag kiválóan alkalmas lesz arra, hogy az általános és középiskolai tanárok hathatósan szemléltessék a diákoknak az antropológiai és a régészet új eredeményeit. A Haáz Rezső Múzeum ezt a munkát két múzeumpedagógus állandó közreműködével végzi majd.
Simó Márton, Krónika (Kolozsvár)

Újabb turnén A sóvidéki kalapács
A Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ közös programjának, a Néptánc Hargita Megyének keretében, a helyi polgármesteri hivatalok együttműködésével, december 12-én, pénteken este 6 órakor Csíkszentdomokoson, majd december 13-án, szombaton délután 4 órakor Csíkszenttamáson lép színpadra a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes A sóvidéki kalapács című műsorával. December 14-én, vasárnap este fél 8-tól (19.30) Borzsovában mutatja be a műsort a társulat az NKA támogatásával.
A vidámságában is komoly táncjátékhoz Boka Gábor rendező ismét egy Petőfi Sándor műből (A helység kalapácsa) merített ihletet.
Boka Gábor forgatókönyve a hasonlóságok és különbségek játékából építkezik. Sorban jelennek meg a különböző párhuzamok: falubeliek-tanyaiak, vidékiek-városiak (vándorszínészek), civilek-karhatalom. Mindvégig a különbözőségből fakadó feszültségek kapnak lángra és oldódnak fel, különleges helyzetek alakulnak ki, végül mindenkit összefogásra sarkall a közös ellenség.
 
maszol/közlemény

Magyarhermányban számvetéskor
Évek fordulóján nagy a kísértése a leltárkészítésnek. Magyarhermány, a régió egyik legfélreesőbb települése szellemi és gazdasági vezetői szerint nem zárt rossz esztendőt, annak dacára, hogy életüket nagyobb kárt okozó esőzés is keserítette. Járhatóvá vált az odavezető út, s remélhető, hogy idén is bővül az infrastruktúra; összefogott az iskola és falu közösségét mozgató egyesület, és ennek hamarosan kézzelfogható eredménye is lesz, a református templomban pedig hosszú hallgatás után újból megszólalt az orgona.
Kátyúk nélkül
Bibarcfalva után letérve a kisbaconi útra, csökkentenünk kell a sebességet: a jó néhány éve húzott vékony aszfaltcsík rég megadta magát, az egyre szélesedő és mélyülő gödröket pedig nehéz kerülgetni. Változik a kép, amint Benedek Elek falujának utolsó házait elhagyjuk. Simon András polgármestertől tudjuk, a nemrég befejezett beruházást kétmillió lejjel támogatta a vidékfejlesztési ügynökség, így most percek alatt meg lehet tenni Magyarhermányig a bő három kilométeres utat. A községvezető szerint sikerének titka, hogy a júniusi esőzéseket követően idejében lépett, dokumentálta az áradás okozta károkat, javaslatokat tett, miként lehetne megakadályozni, hogy az elkövetkezendőkben hasonló megtörténjen, végül pedig nem hagyta magát egyszerű magyarázatokkal elutasítani, lerázni. „Fényképeket készítettem, bizottságot hívtam össze, megjártam a prefektúrát, erőltettem, hogy a kárt segítsenek megtéríteni. Aztán egyszer megjelent a Hivatalos Közlönyben, hogy a megyéből egyedül csak mi kaptunk pénzt. A közel 1,7 millió lejből jutott a hidak és átereszek megjavítására és a támfalak megerősítésére is, így most komolyabb esőzés után is nagyobb biztonságban érezhetik magukat a hermányiak” – mondotta nem kevés megelégedéssel Simon András.
A polgármester azt tervezi, az elkövetkezendőkben a sáncokat alakítják ki, és aszfaltoznak a falu között is. Magyarhermányt is érinti az erdei utak uniós alapból történő aszfaltozása, a nagybaconi részen Súgóban és Peleskében, Kisbaconban a Kisfenyősnél, Szárazajtán az Aranyoson és Hermányban a Feketében készül el 5,6 kilométeren az aszfaltszőnyeg. „Erre célirányosan kapunk pénzt, azaz nem költhető másra – például vízvezetésre – csakis erre. Ezt nagyon nehezen értik meg az emberek” – fejtegette a polgármester.
Tanulj, gyűjts, vásárolj!
A Máthé János Általános Iskola életében újdonság, hogy végre nem csak az udvaron, hűvösebb időben pedig az osztálytermekben tarthatják meg a testnevelés órákat. Évekkel ezelőtt, még Bardocz Csaba polgármestersége idején vásárolták meg az iskola szomszédos területén álló, romos épületet, s fogtak neki a sportterem építésének. A munka lassan ment, mert külön forrásuk nem volt, csak a megspórolt pénzükből gazdálkodhattak. Nem lett nagy, mindössze nyolcvan négyzetméteres, egyelőre hiányzik a bordásfal, s a kisebb felszerelések is, de mégis sikernek érzik az építkezés befejezését. A sportterem megépítése intézményvezetői szemmel számít megvalósításnak, a Hámor Sport- és Kulturális Egyesülettel való együttműködés pedig a pedagógus számára fontos. A jó tanulást, illetve iskolán kívüli tevékenységet díjazó Virgonc tallér program magyarhermányi meghonosítója Komporály Sándor vállalkozó volt. Mint mondja, a Marosvásárhelyi Rádiót hallgatva figyelt fel a bétai kezdeményezésre, s azon nyomban megkereste őket, hogy felhasználhatja-e tapasztalatukat. Úgy vélte, ily módon jobban megszólíthatják, tanulásra ösztönözhetik a gyermekeket, és hatással lehetne a közösségi szellem erősödésére is. Igencsak fontos elem lehetne a magyarhermányi magyarság erejének megtartása szempontjából is: a faluban felnövők nagyobb valószínűséggel térnének haza tanulmányaik elvégzését követően. A példaként szolgáló Béta, Dobó és Vágás fiataljait tömörítő Három Hegy Ifjúsági Egyesület vezetője, Gál Barna szerint, a program tanulságainak, illetve hatásának felméréséhez legalább négy-öt év tapasztalatára lesz szükség, de úgy véli, mindenképpen hasznos a részvevők számára. Tavaly az elemistákat szólították meg, akik igencsak lelkesen fogadták, hogy kézzelfogható tétje is lesz tanulásuknak. A kezdeményezés sikeres volt, némileg meglepően nem a drága ajándékokra, hanem a kis „kincsekre”, a színes ceruzákra és radírokra volt igencsak nagy „kereslet”. A kezdeményezésnek híre ment a környéken, s a székelyderzsiek és székelymuzsnaiak is érdeklődtek a Virgonc tallér iránt. A gyermekek büszkén mesélik más vidékről származó társaiknak, milyen tétje van jó iskolai előmenetelüknek.
A Máthé János Általános Iskola igazgatónője, Dimény Mónika szerint is remek ötlet volt a Virgonc tallér magyarhermányi bevezetése: amióta az évnyitón bejelentették a programot, valósággal felpezsdült az iskolai élet. „A gyermekek fantáziáját nagyon megmozgatta a nyereményalap, többen azt tervezgetik, hogy a húsvéti bárány vagy éppen a jövő karácsonyi disznó az általuk megkeresettből kerül ki. A jobb tanulók számára nem gond, hogy egy-egy feleléskor begyűjtsék a kilencesért és tízesért járó két-három tallért, de a gyengébbek is láthatóan igyekeznek, s nem kevés erőfeszítésükbe kerül, hogy ne csak hatosra, hetesre tudjanak, hanem nyolcasra, s bár egy tallért szerezzenek. Pecsétekkel láttuk el a tánckör, a kézműveskör és fúvószenekar vezetőit, a hegedűoktatót, a vallásórát tartó lelkészt is, hogy a diákjaik, a foglalkozásokon részt vevők jelenlétét igazolják. Ezekért szintén tallér jár. A félév végéig még van néhány hét, de azt hiszem, sok ajándékot kell beszereznünk, hogy minden tallért elkölthetővé tegyünk” – mondotta Dimény Mónika.
Tevékeny reformátusok
A református közösség mozgalmas heteken van túl. Advent harmadik vasárnapján a liturgiát követően a baróti Kájoni Consort régizene-együttes lépett fel. A gyermekek a karácsonyi ünnepekre való rákészülésként jó cselekedetekből „készítették el” – önzetlen, szívből jövő gesztusaik egy-egy szalmaszálat értek – a Jézuska jászolát, majd szenteste kis műsorukkal léptek fel. Másodnapon délelőtt az istentisztelet előtt a hegedűórákra járók léptek fel, délután pedig a kultúrházban színdarabot mutattak be. Karácsonyra immár ötödik esztendeje tanulnak be darabot a fiatalok, a mostani, az Angyalok és démonok közt című, egy válságot átélő házaspár kapcsolatáról szól, de jól tetten érhető benne az Úristen megváltó ereje – sikere is volt az előadásnak. Harmadnapon az időseket köszöntötték, tiszteletükre szavalatok hangzottak el, dalok csendültek fel, és ismét megtelt a templom. Karácsony negyednapja hivatalosan nem ünnep, de a fúvósok fellépésének köszönhetően kis ünnepélyesség jutott arra is.
A reformátusok az óévet éjféli áhítattal és közösségünk két himnuszának eléneklésével, végezetül Dimény Zoltán presbiter rövid, a templomtoronyban előadott trombitajátékával zárták – tudtuk meg Fancsal Zsolt Gerő lelkipásztortól.
Megújult az orgona
A reformáció ünnepén, úrvacsoraosztáskor több év kényszerű némaság után szólalt meg újra a református templom orgonája. A 171 esztendős hangszer felújítását jó kezekre bízták: a Budapesti Zeneakadémián 1994-ben végzett újtusnádi Bors László az elmúlt húsz esztendőben számos, kihívással teli munkát végzett el négytagú csapatával. Kezük munkáját dicséri többek közt a csíkszépvízi Szent László-templom 1324 sípra, 24 regiszterváltozatra és 27 sípsorra bővült orgonája, az elmúlt fél esztendőben pedig Brassóban, Parajdon és Csíkszenttamáson dolgoztak. A rövid mélyoktávos, hatregiszteres, mechanikus, barokk faragással gazdagon díszített orgonát Magyarhermányi Barabás Sámuel készítette 1843-ban. Első javítását a brassói Nagy József végezte az 1890-es években. Az első világháború közepén, 1916-ban az ón-ólom ötvözetből készült homlokzati sípjait be kellett szolgáltatni, helyettük újat – azt is rossz minőségű csatornalemezből – csak 1941-ben kapott. A tavaly elvégzett teljes körű felújítással új homlokzati sípok készültek, motorral látták el, kitakarították, és a sípok új bőrözést kaptak. – Az igazi kihívást az jelentette, hogy esztétikailag és hangzását is az eredetihez minél közelebbi állapotába állítsuk vissza. Úgy érzem, sikerült a feladattal megbirkóznunk. Külön élvezetet jelentett, hogy ilyen szépen megmaradt hangszeren dolgozhattunk – kiváló állapotban, szúmentesen maradt meg a szélláda is –, a felújítást követően pedig hangja is kivételessé vált. Remélem, sokáig szolgálja még a magyarhermányiakat – mondotta az újtusnádi szakember.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Aranymise Csíksomlyón
Szűknek bizonyult a csíksomlyói kegytemplom szombaton délben, Boros Károly nyugalmazott főesperes aranymiséjén. Volt és jelenlegi híveinek ezrei zarándokoltak el a csíksomlyói kegytemplomban bemutatott hálaadó szentmisére.
A csíkszentdomokosi születésű Boros Károlyt ötven évvel ezelőtt, 1965. április 25-én szentelte pappá Gyulafehérváron Márton Áron püspök. A taplocaiak közkedvelt Karcsi bácsija 2011-ben vonult nyugdíjba, jelenleg Felvidéken, a Csallóközben, a Dunaszerdahelytől 3 km-re fekvő, 1200 lelket számláló Egyházkarcsa lelkésze.
Boros Károly itthon szerette volna bemutatni aranymiséjét, erre kért és kapott rögtön engedélyt a csíksomlyói ferencesektől. Ünnepi beszédének elején sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egy kicsit „Boros-központú" lett az esemény, hiszen három, szintén 1965-ben felszentelt paptársa, a csíkszenttamási születésű Antal József Árpád, a kászonaltízi Bodó Imre és a székelyszentkirályi születésű, hosszú éveken át csíkszentmiklósi plébános, Gergely Géza szintén aranymisés, és róluk kevesebb szó esett. A hálaadó szentmisét a négy aranymisés és Tamás József püspök celebrálta. Jó érzés volt tapasztalni, hogy Boros Károlyról volt hívei mellett Csíkszereda és Hargita megye elöljárói, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselői, illetve a történelmi magyar egyházak képviselői sem feledkeztek meg.
Boros Károly 1940-ben született Csíkszentdomokoson, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte. Felszentelését követően Márton püspök Madéfalvára helyezte ki káplánnak, de innen pár hét után a rendőrség „elzavarta”. Ezt követően Gyergyóalfaluban volt káplán, majd 1968-tól Kapnikbányán, 1981-től Petrillán és Lónyaitelepen, 1984-től pedig Csíktaplocán plébános. Tizenkét éven át, 2000-2012 között a felcsíkiak, az oldalcsíkiak és a gyimesiek főesperese volt.
Szentbeszédében az aranymisés elsősorban papi pályájára emlékezett vissza, ennek fény- és árnyoldalaira. Először arról beszélt, hogy ő is szerepelt a szekuritáté által kijelölt 18 személy között, akiket – Pálfi Gézához hasonlóan – el szerettek volna tétetni láb alól. Háromszor próbálták megölni a kommunista hatalom emberei. Az első Kapnikányán 1973. november 1-jére volt kitűzve, amikor el szerették volna üttetni Trabantját. A második ugyancsak Kapnikbánya környékén történt, amikor Zündapp kismotorjával Erzsébetbányára igyekezett papi teendőinek elvégzésére, a harmadik pedig a Zsil-völgyi plébánoskodása idején, amikor Gyulafehérvárra utazott vonattal, és a hátszegi vonatállomáson kövekkel megdobálták, betörték a vonat ablakát – de ő csodás módon megmenekült. „A Szűzanya nem hagy el, csak mi ne hagyjuk el” – mondta Boros Károly, aki az aranymiséjén azokért is imádkozott, akik 2011-ben Csíkban morális lejáratási kampányt indítottak ellene.
Papi pályáján fénynek nevezte azt, hogy mindig voltak jó hívei, bárhová szívesen visszatér, és azt, hogy sikerült az általa szolgált közösségekben a lelki építkezés. Csíktaplocán több mint 20 éven át minden hónap 12-én engesztelő szentmisét, virrasztást tartottak, ennek a folytatása a Csíksomlyón minden hónap első szombatján tartandó Mária-köszöntő. Csíktaplocán az ő idejében épült fel a ravatalozó, illetve a Taplocához tartozó csibai templom. Boros Károly esperes alapítója és elnöke volt az Ezer Székely Leány Alapítványnak, az ő vezetésével indult újra az 1990-as években a kommunista időkben betiltott rendezvény. Többek között az ő érdeme, hogy 2003-ban bemutatták Csíksomlyón az István, a király rockoperát, majd a 2000-es évek közepén a többi más nagy sikerű előadást a Hármashalom-oltárnál.
A csíksomlyói aranymisén részt vevők egy emlékképet kaptak távozáskor. Ez a győri Könnyező Szűzanyát ábrázolja. Mise után Boros Károlyt virágcsokrokkal köszöntötték tisztelői, a templom előtti téren több mint egy órán át beszélgetett régi ismerőseivel, barátaival.
Dobos László
Székelyhon.ro

Nyolc település táncosai érkeztek Csíkszenttamásra
Hatodik alkalommal tartottak táncfesztivált vasárnap a Csíkszenttamás mellett található Szent Anna-feredőnél. Összesen 14 csoport lépett fel a rendezvényen.
Közel 350 táncos ropta a néptáncot vasárnap délután a hatodik Felcsíki Táncfesztiválon. Csíkcsicsóból, Marosfőről, Gyimesközéplokról, Szépvízről, Csíkszentdomokosról, Suceaváról, Galócásról és Csíkszenttamásról összesen 14 csoport vett részt a rendezvényen. A decemberben elkészített fedett színpadon három- és nyolcvanéves táncost is láthatott a közönség.
„Ez az esemény már rég kinőtte a felcsíki jelleget, hisz részt vesznek a felcsíki táncegyütteseken kívül a hegyen túli szomszédaink, a gyimesi csángók, de jöttek román táncegyüttesek is. Ez annak tudható be, hogy a Bíró Ferenc, a szenttamási kultúrház igazgatója által vezetett tánccsoportokat nagyon sok helyre meghívják, az ország különböző területeire” – magyarázta a jelen levő együttesek kapcsolatát Márk Tibor, Csíkszenttamás polgármestere.
A település alpolgármestere, Kedves Róbert elmondta, néhány éve, egy gyermeklakodalom alkalmából jöttek rá, hogy a szenttamási gyermekek nagy része nem tud táncolni. Azóta alkalmaztak egy táncmestert, és jelenleg két néptánccsoportja és mintegy száz táncosa van a falunak. „Ezelőtt hat évvel jött az ötlet, hogy tartsunk egy ilyen fesztivált, hogy legyen egy olyan rendezvény, amely összefogja itt Felcsíkon mindazokat, akik szeretik ezt a táncot. Ez egyben tapasztalatcsere is, és fontos, hogy a kultúránkat, a hagyományainkat tudjuk továbbvinni” – hangsúlyozta az alpolgármester.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Felcsíki kórustalálkozó hétszáznál több részvevővel
Több mint hétszáz kórustag vett részt a szombati, huszonkettedik alkalommal megszervezett felcsíki egyházi kórustalálkozón Csíkszentdomokoson. A részt vevő húsz kórus negyven egyházi kórúsművet mutatott be az összegyűlteknek.
A zsúfolásig megtelt templomban közös szentmisével kezdődött a találkozó, ezt követően a jelen lévő húsz kórus sorra adta elő a két-két egyházi kórusművet. Felcsendült többek között Liszt Ferenc, Mozart és Bach egy-egy műve is.
A kórustalálkozón énekelt Rákos–Göröcsfalva–Vacsárcsi egyházi kórusa Bíró Attila vezetésével, Csíkszereda kórusa Bakos Mihály Károly, Csíkszentmiklós kórusa Bors-Timár László, Hidegség kórusa Prezsmer Balázs Attila, a gyimesbükki kórus pedig Koncsag László irányításával. A taplocai kórust Péterfi András, a csíkszépvízit Incze Sándor, a csíkmadarasit Bálint Zsolt, a csíksomlyói kegytemplom kórusát Bíró János vezényelte. A gyimesközéplokiakat Balla László, a csíkszenttamásiakat Gábor Csaba, a csíkkarcfalviakat Bálint Zoltán, a csíkszentmihályi és ajnádi kórust Kercsó Zoltán vezette. A dánfalvi kórust Bálint István, a madéfalvit Bíró László, a balánbányait Sebestyén Mónika Éva, a delneit és csíkpálfalvit Antal Ildikó, a gyimesfelsőlokit Póra Attila, a csíkcsicsóit Gombos Csaba, a házigazda Csíkszentdomokos kórusát pedig Fórika Attila kántor, a rendezvény főszervezője vezette.
„Jubileum számunkra a huszonkettedik felcsíki kórustalálkozó. Bár a jubileum szó kerek évfordulót takar, ennek ellenére, mivel 1995-ben Csíkszentdomokoson kezdődött az első kórustalálkozó, mi jubileumnak tartjuk” – fogalmazott a főszervező kántor. Megjegyezte, nagy lelkesedéssel és odaadással készültek a rendezvényre, ebben a község lakossága is nagy segítséget nyújtott. A rendezvény következő állomása Csíkszenttamás lesz – fűzte hozzá Fórika.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Új sorozat, ezúttal fúvószenekarokkal
A csíkszéki közbirtokosságok és önkéntes tűzoltó alakulatok bemutatása után újabb sorozatot indít a Csíki Hírlap: a következőkben a térség fúvószenekarainak munkájába tekinthetünk be. Jelenleg tizenöt amatőr fúvószenekar működik Csíkszéken, elsőként a Csíkszenttamási Ifjúsági Fúvószenekart ismerhetik meg olvasóink.
A zenekart működtető egyesület vezetőjével, Teutsch Gabriellával és a karvezető Sándor Árpáddal beszélgettünk a csíkszenttamási ifjú fúvósokról. A jelenleg huszonöt tagú, 2008 óta működő csíkszenttamási fúvószenekarban tízféle hangszeren játszanak a település ifjai. Tudásukat nemcsak a helyi ünnepi alkalmakkor mutatják meg, hiszen a térség számos kisebb-nagyobb eseményére kaptak már meghívást.
Az első világháború után, a múlt század húszas éveinek elején Bálint Vilmos plébános alakította meg Csíkszenttamáson az első fúvószenekart – amelyet egész Csíkban elsőként tartanak számon. Az a zenekar a második világháborúig működött. Később, 1945 telén Bara Ignác kántor nyugdíjasként kezdte zenélni tanítani a helyi fiatalokat. De miután megalakultak az állami gazdaságok, az emberek egyre kevesebbet zenéltek. Lassan-lassan a hatóságok betiltották a fúvószenés lovas határkerülést, majd a csíksomlyói búcsúra való felvonulást is. Mindezek után, 1981-ben id. Márton Dénes tanított be egy 12 fiatalból álló zenekart, amely mindaddig jól is működött, amíg a fiatalok elmentek katonának, illetve külföldre, aminek következtében feloszlott a zenekar. Azt követően több évig nem volt fúvószenekar Csíkszenttamáson, végül helyi közös összefogás eredményeként 2008-ban megalakult a jelenleg is működő ifjúsági zenekar – ismertette az előzményeket Teutsch Gabriella. A Csíkszenttamási Ifjúsági Fúvószenekar egyesületének vezetője azt is elmondta, az elinduláshoz szükséges hangszereket a helyi közbirtokosság vásárolta meg, míg a gyermekek akkori taníttatását az önkormányzat fizette.
Az ifjúsági zenekarok állandó nehézsége, hogy folyamatosan cserélődnek a tagok, egyes nemzedékek kinőnek, helyükre újak kerülnek. Az új tagokat pedig be kell tanítani, sok esetben teljesen az alapoktól kezdve. Az is megtörténik, hogy miután egy-egy gyermek kipróbálja a zenélést, rájön, hogy mégsem neki való, és lemorzsolódik. Ugyanakkor arra is van példa, hogy bizonyos fiatalok hiába kerültek el városba egyetemre, amikor tehetik, részt vesznek a próbákon, fellépéseken. Épp emiatt minden évben változik a zenészek száma, jelenleg 25 állandó tagot számlál a zenekar. Tanév közben heti rendszerességgel próbálnak, a vakációban viszont több alkalommal gyakorolnak közösen. Mint megtudtuk, Sándor Árpád karvezető nem mindig van jelen a próbákon, a fiatalok nélküle is tudnak már próbálni.
„Utánpótlásra van szükség” – ismerte el a zenekar vezetője. Meglátása szerint inkább az érdeklődőből van hiány a településen. Azt is elárulta, hogy az ifjaknak a vakációkban pozitívabb a zenéléshez való hozzáállásuk, év közben, a tanulás mellett viszont kevesebb időt tudnak arra szakítani. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem elég csak a próbákon részt venniük a tagoknak, hanem otthon is minél többet gyakorolniuk kellene – akkor tudnak csak megfelelően fejlődni.
Teutsch Gabriella megjegyezte, hogy sokféle csoport működik a településen, amelyek megosztják a fiatalokat. De a zenekar pozitív vonzata például, hogy a tagok közül többen iratkoztak a csíkszeredai művészeti líceum zeneosztályába, az idősebb generációból pedig vannak, akik Nagyváradon folytatták egyetemi tanulmányaikat zenei szakirányon. Közülük voltak, akik toborzót szerveztek, illetve az egyik évben az Iskola másként programba is bekapcsolódtak.
A fúvósegyesületet 2014-ben azzal a céllal hozták létre, hogy törvényesen tudjanak a zenekar anyagi költségeivel – hangszervásárlással, utazási kiadásokkal – elszámolni. A fúvósok első számú segítsége a közbirtokosság, illetve a szülők és az önkormányzat, mellettük időnként a helyi vállalkozók is hozzájárulnak kiadásaik fedezésére. Az egyesület révén pedig az elmúlt években a jövedelemadó két százalékát is többen felajánlották számukra, ami egy kisebb összeg, de – mint Teutsch fogalmazott – az is nagyon jól jön. A felajánlott összegekből egyik évben hangszert vásárolnak, másik évben pedig turnézni megy a csapat.
Mint megtudtuk, a 2008-ban megvásárolt hangszereket folyamatosan cserélni, javítani kell – ez állandó költség. Korábban a közbirtokosság segítségével készült el egy rend fellépőruha, de amellett szükségük lenne vastagabb kabátokra, amelyekben télen is színpadra állhatnak a fiatalok. Szükségük lenne egyforma kesztyűkre, és ha tehetnék kottavásárlásra is költenének – részletezte Teutsch Gabriella és Sándor Árpád. A karvezető megjegyezte, mindezek mellett a jelenleg használt hangszereket is jó lenne professzionálisokra cserélni, hiszen nem lehet tudni, hogy a fiatalok többsége által használt gyengébb minőségűek mikor mennek tönkre. Azt is megjegyezte, hogy – habár több ezer lejes különbség van a professzionális és kínai új hangszerek ára között – egy új kínai árából vásárolható egy használt profi hangszer.
Hosszasan sorolták az eseményeket, amelyeken fellépett az ifjúsági fúvószenekar az elmúlt években. Elsősorban a helyi eseményekre hivatalosak, de több alkalommal jártak vendégszerepelni is. Többek között zenélnek a március 15-ei ünnepségen, húsvéti határkerülésen, kortárstalálkozókon, a helyi falunapokon, a Tusnád Maratonon, a balánbányai városnapokon, a felcsíki fúvóstalálkozón, testvértelepülések ünnepein, illetve karácsonyi műsort is adnak a helyieknek. Továbbá megmutatták tudásukat a Madéfalvi Hagymafesztiválon, tanulhattak a csíkszentsimoni fúvóstáborban. Emellett a fúvószenekart tavaly meghívta a szüreti bált szervező korosztály, hogy ők biztosítsák a zenét felvonulásuk alatt.
A zenekar tagjai és hangszereik
Albert Ernő – harsona, Albert Levente – harsona, Antal Balázs – dobszett, Antal Zsuzsanna – fuvola, Bíró Alpár – trombita, Bíró Dávid – vadászkürt, Bíró Henrietta – fuvola, Bőjte Sarolta – trombita, Csók Anita – klarinét, Demeter Adolf – tuba, Ferencz Boróka – fuvola, Guzrán Erzsébet – klarinét, Imets Dorottya – vadászkürt, Kiss Szabina – fuvola, Kósa Endre – tenorszaxofon, Kurkó Noémi – tenorkürt, Mákszem Boglárka – vadászkürt, Molnár Andrea – tenorszaxofon, Molnár Szabina – fuvola, Szabó Andrea – tenorszaxofon, Szabó Edina – fuvola, Szebeni Cintia – klarinét, Szebeni Melinda – trombita, Teutsch Péter – klarinét, Teutsch Tamás – pikoló, fuvola, dobszett.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Hargita megye: 4662 hektár szántó és kaszáló víz alatt
A rendelkezésre álló adatok ismeretében előzetes összesítést készített az elmúlt napokban Hargita megyében történt árvízkárokról a Hargita megyei hivatásos tűzoltóság.
Az összesítés szerint május 24. és június 5. között a megyében 32 községet, illetve két várost érintett az áradás, ezek Gyimesközéplok, Kászonaltíz, Csíkkarcfalva, Csíkszentmárton, Tusnád, Madéfalva, Csíkcsicsó, Szépvíz, Csíkdánfalva, Csíkszenttamás, Csíkszentmihály, Csíkszentsimon, Csíkszentimre, Csíkszentkirály, Csíkmadaras, Farkaslaka, Oroszhegy, Fenyéd, Parajd, Székelyandrásfalva, Homoródszentmárton, Galócás, Gyergyócsomafalva, Gyergyóremete, Gyergyóditró, Gyergyóújfalu, Gyergyóalfalu, Salamás, Gyergyóholló, Vasláb, Várhegy, Borszék, Bélbor és Maroshévíz.
Az árvíz 36 lakóházat, 1621 pincét, 1060 kertet és udvart, 1296 kutat, 3561 hektár szántóföldet, 1101 hektár kaszálót öntött el, és megrongált 225 átereszt, illetve hidat.
Kovács Attila |
Székelyhon.ro

Évadot zárt a Várad folyóirat
Szombaton délután a Szigligeti Stúdióban bemutatták a Várad folyóirat megújult portálját, majd átadták a Tabéry Géza-novellapályázat díjait.
Szűcs László főszerkesztő köszöntötte a megjelenteket, mint mondta, a színházhoz hasonlóan és főleg a Törzsasztal beszélgetéseknek köszönhetően már ők is évadokban gondolkodnak. Ősszel folytatják a rendezvényeiket, a Törzsasztal mellett megszervezik a Holnapfesztet és a Könyvmaratont is.
Tasnádi-Sáhy Péter, a Várad irodalmi rovatának szerkesztője bemutatta a folyóirat megújult portálját. Erre feltöltik a régebbi lapszámok tartalmát is, és az Élő Várad elnevezéshez illően bemutatnák a Nagyváradon napról-napra termelődő kultúrát is. Napló rovatukban például a mindennapi élet eseményeire reflektáló, irodalmi igénnyel megírt írásokat közölnek. Fotógalériák készülnek a különféle eseményekről is, és a Művészet rovatban is több lesz a kép. Hírlevélre is fel lehet iratkozni, képtár, videótár és hangtár is van az oldalon, utóbbiban például a Törzsasztal-beszélgetések vágott változatait halhatják majd. A videótár is működik, láthattuk is a tizenkét költészetnapi videóklipet, amelyeket a Szigligeti Színház és a folyóirat közösen készített. Zudor János, Gittai István, Kinde Annamária, Tóth Ágnes, Kemenes Henrietta, Kőrössi P. József, Lipcsei Márta, Sall László, Sorbán Attila, Ozsváth Zsuzsa, Szűcs László egy-egy verséből, valamint Mihók Tamás műfordításából készültek a rövid videók.
Ezt követte a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéke és a Várad folyóirat közös, 26 éven aluli fiataloknak meghirdetett Történet, töredék, ének tematikájú novellapályázata díjazása. Kiemelkedően jó minőségű kéziratokat kaptak, 82 pályamunka érkezett, mondta Szűcs László, aki elárulta, a legjobb 18–20 írást aVárad valamelyik nyári számában közlik. Boka László ötletgazda, az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos igazgatója, a PKE oktatója szerint nemcsak mennyiségileg és minőségileg, hanem tartalmilag is gazdag az anyag. Balogh Andrea, a PKE adjunktusa oktatóként is, Tasnádi-Sáhy Péter pedig, mint elmondta, szubjektív szempontok alapján értékelte az írásokat.
A megosztott első díj nyerteseinek, Bíró Brigittának ( Csíkszenttamás) és Finta Klára Enikőnek ( Kolozsvár), valamint a Várad különdíjasának, Füzesi Csengének (Füzesgyarmat) első kötetét is megjelentetik, hangzott el a díjkiosztáson. A Holnap Kulturális Egyesület különdíját Farkas Szabolcs kapta, mint Szűcs László elmondta, néhány pályázójuk lakhelyét nem ismerik, az emailben érkezett pályamunkák nem mindegyikénél szerepelt ez az adat.
A megosztott második díjat Szovay (Szabova) Barbara ( Budapest), Szabó Attila és Tóth Anna ( Kecskemét) kapta. A szintén megosztott harmadik díjat Ozsváth Zsuzsa (Nagyvárad), Nagy Márta ( Marosvásárhely), Kiss Virág ( Zalaegerszeg) és Prózsa Lilla Zsuzsanna ( Kolozsvár) érdemelte ki.
Dicséretben Vass Antónia (Székesfehérvár), Rosu Krisztina (Sepsiszentgyörgy), Tankó Andrea (Sepsiszentgyörgy), Szilágyi Szilvia (Székelyhíd), Gyalai Áron (Gyömrő) Bobric Henrietta, Havrics Dóra (Máramarossziget) és Petrics Villő részesült.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A nemes nélküli falu – a 17. századi Csíkszentdomokos
A 17. századba kalauzoljuk olvasóinkat sorozatunkkal. Ezúttal Csíkszentdomokos történelmének kevésbé ismert vetületeire hívja fel a figyelmet a Csíki Székely Múzeum munkatársa, Markaly Aranka.
Sokunkat foglalkoztat szülőfalunk múltja, hogy miként éltek őseink, hányan laktak a faluban, és egyáltalán mivel foglalkoztak, miből éltek, hogyan írták le településük nevét? A ma ismert formához képest nem mutat nagy eltérést Csíkszentdomokos település neve a 17. századi forrásokban, azaz Zent Damakos, Szent Damokos, Zent Domokos vagy latinul Sancti Dominici nevekkel találkozhatunk kutatásaink során. Az elmúlt évek alatt és napjainkban is több kutató foglalkozott a fejedelemség kori székelység történetével, mindennapjaival, és az azt meghatározó tényezőkkel.
Imreh Istvánnak köszönhetően a rendtartó székely falvakról már nagyon sok mindent megtudhattunk. A fennmAradt falutörvények szépen körvonalazzák a székely falvak rendszabályait, hagyományait, a fejedelemség korára vonatkozóan is. A székely falu mint társadalmi alakulat része volt egy olyan testületnek, alkotóeleme volt egy olyan tágabb határú egységnek, a Székelyföldnek, amely a maga szokásjogi rendjét, specifikus életrendező normáit a veszélyhelyzetekben is igyekezett oltalmazni, írásban rögzíteni és azt átörökíteni. Ezek a kordokumentumok azért váltak ebben az időszakban olyannyira jelentőssé, mert mind a tisztviselők, mind a nemesi réteg részéről többször is visszaélések történtek, így ezek a rendszabályok némiképp védelmet nyújtottak a település lakosainak. Másrészt ezeket több rendben is ismertették az idegen lakosok számára is (zsellérek vagy más faluból oda költözöttek), hogy világossá tegyék számukra a faluban való élés feltételeit, szabályait. A falvak lakói a Székelyföldön különböző társadalmi rétegekhez tartoztak. Többnyire számolhatunk nemes, lófő, gyalog rendekkel, azonban 1562 után már a jobbágyréteg is részévé válik a székely falvaknak. Csíkszentdomokost vizsgálva a korabeli források alapján érdemes néhány dolgot megjegyezni. Egyrészt a korszakban (16–17. század) a falu közösségében nem találunk nemesi címet viselő személyt, csupán a 17. század végén megjelenő Sándor családra való utalásokból következtethetünk arra, hogy egy helyi nemesről van szó. A korábbi időszakot tekintve természetesen domokosi jobbágyokkal rendelkező nemesekről is van tudomásunk, mégpedig a csíkszenttamási Lázár Farkas, aki a 16. század végén egy adóösszeírás szerint 10 jobbágytelek után adózik, továbbá a 17. század folyamán találkozunk Petki és Haller család szolgáiként számon tartott lakosokkal is. A lófői és szabad réteg Csíkszentdomokoson is jelen volt, a lófők aránya kisebb a szabadokéhoz képest. A jobbágyréteg megjelenése a Székelyföldön (a feudalizáció jele is volt egyben) és az egyre gyakoribb katonai terhek komoly problémát jelentettek a településen élők számára. A század végére nagy számban igyekeztek kibújni a katonai szolgálat alól valamilyen kifogást keresve vagy pénzt fizetve a kapitánynak, helyi földesúrnak. Ez a jelenség a fejedelemség kora végére jellemzővé vált a korabeli székelység körében.
A megélhetés a mindennapi élet létkérdésévé vált. A Csíkszentdomokosiak foglalkozását tekintve elsősorban állattenyésztésből és földművelésből éltek, azonban a 17. század végi összeírásokból az is szembetűnő, hogy Domokoson többen bányászok vagy hámoros béresek voltak. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy ekkor már minden bizonnyal működik a faluban iskola, hisz az összeírásokban találkozunk egy Thamás Bálint nevű scholamesterrel is.
A település lakosságát tekintve a 17. századi források alapján körülbelül 300-400 lakossal számolhatunk. Ekkor Csíkszentdomokos korántsem számított Felcsík legnagyobb falujának, ahogyan napjainkban, azonban a többi faluhoz hasonló lélekszámú. A lustrákat vizsgálva és a korabeli misszionáriusok jelentéseivel egybevetve, azt láthatjuk, hogy a lakosság száma semmiképpen sem drasztikusan, sokkal inkább kis léptékben növekedett ebben a században. Ez teljes mértékben érthető és elfogadható, mivel a korabeli teherviselések – mind a katonai szolgálat és a vele járó terhek és veszteségek, mind a pestisjárványok, tatárbetörések – nem tették lehetővé a falvak lélekszámának nagymértékű növekedését.
Hargita Népe (Csíkszereda)

Csíkszéken folytatódik a Vidék Kaland: ebben a formában utoljára
Újabb csapat váltja a Székelyföldre érkezett „kalandorokat”: a múlt heti, nyárádmenti kiadás után Csíkszéken folytatódik a nagy sikerű Vidék Kaland program. Az öt magyarországi városi fiatal már munkába is állt: szombatig vesznek részt aktívan egy-egy falusi gazdaság mindennapi életében.
Jelenlegi formájában utolsó kiadásához érkezett a 2011-ben indított népszerű Vidék Kaland: az EU díjnyertes kommunikációs programja keretében az utolsó öttagú csapat tölti el ezt a hetet csíki és udvarhelyszéki gazdaságokban, aktívan részt vállalva a falusi munkából.
A 18-35 év közötti fiatalok a program helyi társszervezője, a Hargita megyei Fiatal Gazdák Egyesületének néhány tagjához érkeznek Csíkmadarasra, Csíkszenttamásra, Csíkdánfalvára, Bánkfalvára és Kobátfalvára.
Hat nap alatt a „kalandorok” aktívan részt vesznek a gazdaságban zajló aktuális munkában, a fiatal gazda irányítása és felügyelete mellett. Ehhez az életmódhoz pedig hozzátartozik a hajnali kelés, a gazdaságban vagy a mezőn zajló munkálatok, annak minden szépségével és nehézségével együtt. A program célja egyébként éppen ez: személyes példákon keresztül bemutatni a mezőgazdaság működését, az élelmiszer-előállításban és a társadalomban betöltött szerepét, vagy betekintést engedni a gazdálkodók, mezőgazdászok napi életébe, a gazdálkodói életformába.
A Vidék Kaland programot a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége – AGRYA szervezte meg először 2011-ben. Négy éve a Hargita Megyei Fiatal Gazdák Egyesülete jóvoltából Székelyföldre is kiterjesztették, harmadik éve a Nyárádmente Kistérségi Társulásnak köszönhetően pedig az ottani térségbe is érkeznek kalandorok.
A résztvevőknek naponta be kell számolniuk élményeikről a program blogján, tevékenységüket pedig az olvasók díjazhatják: lájkokkal, bátorító hozzászólásaikkal a legnépszerűbb kalandort a Tiszteletbeli gazda címhez juttathatják. (hírszerk.)
Transindex.ro

Őrtüzek az autonómiáért
Őrtüzeket gyújtottak vasárnap este Székelyföld-szerte, az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére. Október utolsó vasárnapja tehát Székelyföld autonómiájának napja, ez már világos – legalábbis számunkra.
Lovasok és fiatalok a Gordon-tetőn
A hatalmas sár miatt személyautóval nem is lehetett feljutni a Mária-szoborhoz, ám sem ez, sem pedig a hideg szél nem vette kedvét annak a több mint kétszáz embernek, aki kilátogatott a Gordon-tetői őrtűzgyújtásra. Demény István, a kecseti Lófő csapat vezetője szerint a nagyjából ötven lovas gyűlt össze a helyszínen Kecsetből, Oroszhegyből, Szentpálról, Zetelakáról, Varságról, Farkaslakáról, Szentlélekről, Malomfalváról és Fenyédről. Egyébként a fogadtatás is jó volt, a szervezők teával, pálinkával és zsíros kenyérrel várták a résztvevőket.
A tűz ropogását elsőként a székely himnusz törte meg, majd Kovács Lehel farkaslaki polgármester rámutatott, az elmúlt években nem egyszer kellett szembe menjenek az árral, meg kellett óvni a közösséget a természeti katasztrófáktól, de a hibás társadalmi döntésektől is.
Az SZNT kiáltványát a szervezet elnöke, Izsák Balázs olvasta fel a Gordon-tetőn, melyben egyebek mellett kijelentik, Székelyföld egységes, oszthatatlan, be nem olvasztható, csakis „természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amely önálló fejlesztési térség is kell legyen”. Őrtüzek több mint kétszáz helyszínen
Több mint kétszáz helyszínen gyúltak őrtüzek Székelyföld-szerte a Székely Nemzeti Tanács szervezésében – tudtuk meg Izsák Balázstól. Az SZNT elnöke reméli, hogy az idén meggyújtott őrtüzekről készült felvételek ösztönzőleg fognak hatni a közösségekre, és egyre többen csatlakoznak kezdeményezésükhöz. „Október utolsó vasárnapja, Székelyföld autonómiájának napja olyan dátum kell legyen, ami szerencsésebb, boldogabb népek esetében az alkotmány napja egy országban” – fogalmazott. Mint mondta, nem az a fontos, hogy az autonómia napja törvény szerint hivatalos legyen, hanem az, hogy beépüljön a közösségek mindennapjaiba. „A közösség törvénye mindig fontosabb, mint ami papírra kerül. Ami papíron van, az évről évre változik, a mi hagyományaink és törvényeink ezer évnél is régebbiek” – magyarázta az elnök.
„Másfél millió ember ellen nem tudnak törvényes eljárást indítani”
Székelyföld autonómiájának napján Csíkszeredában a Mikó-vár melletti parkolóban gyűlt össze több száz érdeklődő. A vasárnap délután fél hatkor fellobbanó őrtűz mellett Veress Dávid, az akciót kezdeményező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csíkszéki elnöke szólt az összegyűltekhez, elmondva, hogy az autonómia napja alkalmából nemcsak őrtüzeket gyújtottak Székelyföld településeinek többségében, hanem a nap folyamán az egyházi elöljárók imádkoztak is az önrendelkezésért.
Darvas-Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt egyházközösség plébánosa arra kérte az őrtűznél egybegyűlteket, hogy ha nem engedik a közintézményekben elhelyezni a székely zászlót, akkor mindenki saját otthonában helyezze ki azokat, mert másfél millió ember ellen nem tudnak törvényes eljárást indítani.
Világosság Csíkszéken
A visszajelzések szerint Csíkszereda mellett Szentkirályon a Turul-szobor előtti téren, Csomortánban a Kárpátok Őre-szobor mellett, Szentimrén a helyi iskola udvarán, Ajnádon a Bányahegyen, Csíkszentgyörgyön a focipályán, Dánfalván a templomkertben lobbantak lángra az őrtüzek, fáklyák, gyertyák. Kászonaltízen az iskola udvarán, Rákoson a Bogáti kápolna mellett, Szentsimonban a Szent László-ház udvarán, Szentmártonon a szabadidőközpontnál, Szépvízen a focipályán, Csicsóban a központi emlékműnél, Domokoson a Garados-tetőn, Szenttamáson a Csonkatorony mellett, Kozmáson a templomtéren, Tusnádfürdőn a templomnál, Gyimesközéplokon pedig a helyi önkormányzattal szembeni téren, valamint Apahavasán került sor hasonló eseményre. Veress Dávid rámutatott, az hogy nem jelezték számára, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is gyújtottak őrtüzeket a felsorolásból kimaradt községekben. Elmondása szerint mindössze egyetlen településről, Csíkszentlélekről kapott negatív visszajelzést, ott biztosan nem volt őrtűzgyújtás.
Fülöp-Székely Botond, Kömény Kamilla Székelyhon.ro

Erősödő szórványközösség
Rövid idő alatt lelkes közösség kovácsolódott össze a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceumban, amely közel ötszáz, szórványban élő magyar gyermek számára biztosítja az anyanyelvi oktatást. A tanárok szerint örvendetes, hogy egyre több gyerek szeretne átiratkozni az új magyar iskolába.
Néhány hónap alatt érezhetően lelkes közösség kovácsolódott össze a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceumban, amely tavaly szeptemberben nyitotta meg kapuit 460 szórványban élő magyar gyermek számára. Szintén örömteli hír, hogy a magyar állami támogatásból épült iskola vonzereje is fokozatosan növekszik – tájékoztatott a látogatásunkkor Timsa Ildikó, a tanintézet igazgatója.
Mint mondta, a diákokat egy modern, kétszintes, öt tantermes iskolaépület fogadja, a nagyobb osztályok pedig egy háromemeletes, 16 tantermes, modern épületben tanulhatnak. Az igazgatónő elmondta, a Téka Alapítvány által működtetett magyar tanintézetbe három vegyes tannyelvű iskolából gyűjtötték össze a magyar osztályokat. Az iskola a város magyar diákjain kívül 27 szórványtelepülésről gyűjti össze a magyar gyermekeket, akik számára a Téka Alapítvány biztosít kollégiumi elhelyezést és programokat. „Az iskolai év kezdete óta egyre több gyerek szeretne átiratkozni a mi iskolánkba, ezek a diákok désiek vagy helybéliek, és azért akarják nálunk folytatni a tanulmányaikat, mert közelebb van az iskola az otthonukhoz” – mondja Timsa Ildikó, utalva a tanintézet növekvő népszerűségére. Az igazgatónő azzal is elégedett, hogy pedagógus kollégái is feltalálták magukat az új helyzetben, és rövid idő alatt értékes, lelkes tanári közösséget hoztak létre. 
Kérdésünkre elmondta továbbá, a diákok rendkívül örülnek annak, hogy a szünetekben megkötések nélkül társaloghatnak, és a titkárságon is beszélhetnek magyarul, anyanyelvükön kérhetik ki a hivatalos iratokat. Igaz, az űrlapok román nyelvűek, de ha valamit nem értenek, a személyzettől azonnal segítséget kapnak. „Mivel nem tartozunk más tanintézet alárendeltségébe, a diáktanács kéréseire is jobban oda tudunk figyelni, s ha vannak olyan javaslataik, amelyek jónak tűnnek, jóváhagyjuk” – mondta az igazgató. Példaként említette, a diákok azt kérték, hogy a szünetekben szólhasson a sulirádió, mivel ilyesmire a többségi vezetésű iskolákban nem volt lehetőség. Az iskola vezetői teljesítették a gyerekek óhaját, azóta zene is szól a tanórák között.
Mindenki jól járt az iskolaalapítással
Timsa Ildikó szerint óriási előnyt jelent számukra az is, hogy a rendezvényeiket megtarthatják az iskolában. „Korábban valamennyi magyar nyelvű iskolai rendezvényünket vagy a Téka Alapítványnál, vagy az egyháznál, vagy más intézményben kellett megtartsuk, mert pont akkor vagy nem volt hely, vagy valami más gond volt. Most már nincs ilyen problémánk” – mutatott rá a saját intézmény előnyeire az iskola igazgatója. A tanárok is jól jártak, hiszen a katedrák kiegészültek, nem kell máshová is eljárjanak tanítani. „Volt olyan kolléga, akinek eddig három különböző intézményben volt órája, és szünetben szaladgált egyiktől a másikig. Nyilván nem mindig volt elég az a tíz perc, hogy eljusson az egyik iskolától a másikig. Akkor persze késett, amiből mindenféle problémák keletkeztek” – magyarázta.
Mióta megalakult az önálló magyar iskola, folyamatosan érkeznek szülői kérések, hogy szívesen átíratnák a gyereküket más iskolákból. Ez meglátszik egyébként a két kilencedik osztály létszámán is. Az egyikben 30, a másikban 29 diák tanul, miközben korábban – amikor a két magyar gimnáziumi osztály két különböző iskolában működött – az egyik osztályban ugyan összejött a 28-as létszám, de a másik rendszerint 15–18, illetve legfeljebb 20 gyerekkel működött. Elemi osztályokból évfolyamonként csak egy, de ötödiktől két párhuzamos osztály működik a szórványgimnáziumban. Ez meg azért van így, mert a környező falvakban az elemi osztályok még működnek, de ötödiktől többnyire már Szamosújvárra jönnek a gyerekek.
„Milyen jó, hogy lehet a szünetben magyarul beszélni…”
Természetesen az iskola diákjaival is szóba álltunk, ha már arra jártunk. A tizedik osztályos Fehér Adrienn úgy nyilatkozott: nagyon jó közösséget alkotnak, és rendkívül örül annak, hogy a magyar diákok önálló intézményben tanulhatnak. Hozzátette, a környező falvakból is érkeznek diákok, így a különböző foglalkozásokon jobban megismerhetik az ottani hagyományokat. De van más előnye is a magyar intézménynek. „Korábban kerültünk konfliktushelyzetbe román diákokkal, mert ránk szóltak, hogy miért beszélünk a szünetben magyarul, de most nem szól emiatt senki ránk, és ez nagyon jólesik” – mondta a szamosújvári Fehér Adrienn. Osztálytársnője, Ágoston Edina bentlakásban lakik, a Hargita megyei Csíkszenttamásról érkezett Szamosújvárra. Kérdésünkre elmondta: énekesnek készül, és az osztályfőnöke javaslatára döntött úgy, hogy a szórványkollégiumba iratkozik, mivel zenei képzést is nyújtanak.
„Modern iskolát építettünk”
A diákok mintegy negyede a bentlakásban él. A költségek oroszlánrészét a Téka Alapítvány átvállalja, hiszen nehéz anyagi körülmények közt élő gyerekekről van szó. A gyerekek mintegy tizede ingázik, bár az ő helyzetük sem rózsás: az utazási költségeiknek csupán egyharmadát téríti meg az állam. Az iskola és a kollégium háttérintézménye a Téka Alapítvány, így értelemszerűen a székházába is ellátogattunk. Ott működik egyébként a bentlakás is. Az intézmény igazgatójától, Balla Imolától megtudtuk, összesen 112 diáknak nyújtanak szállást – 68 lánynak és 44 fiúnak –, akik 27 településről érkeztek, legtöbben hátrányos helyzetű családokból származnak. „Azért gyűjtöttük ide őket össze, mert nincs magyar iskola a településen, ahol élnek. Egy részük Válaszútról érkezik, a Kallós Zoltán Alapítvány által működtetett szórványkollégiumból, ők a 8. osztály végén eldönthetik, hogy maradnak Szamosújváron, vagy visszatérnek Válaszútra, a mezőgazdasági szakközépiskolába” – magyarázta.
Elmondta, a kollégiumnak tehetséggondozó műhelye is van, ahol a bentlakókkal külön foglalkoznak. Összesen 13 foglalkozás közül válogathatnak a kisdiákok. Többek közt kézművességet tanulhatnak, kórusra járhatnak, de bibliaóra, történelem- és filmklub is szerepel az intézmény kínálatában. Továbbá angolból vagy matematikából felzárkóztatóprogramot is tartanak. A szilenciumon képzett pedagógusok felügyelete mellett tanulnak. Fontos szabály, hogy telefont nem használhatnak, ezért telefonmegőrzőt alakítottak ki erre a célra. Kérdésünkre elmondta: a kollégium életét is megkönnyítette az önálló magyar iskola léte. A magyar iskolai rendezvények ugyanis korábban „120 százalékban igénybe vették a kollégium kapacitását”, most pedig másra is felhasználhatják a felszabadult tereket. Balla Imola elmondta még, tavaly két diákjuknak szereztek ösztöndíjat továbbtanulásra, egyet pedig ők maguk támogatnak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen.
Balázs Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke ugyanakkor elmondta: az iskolaközpont 2009-es alapkőletétele után több éven keresztül lassan léptek előre és építkeztek 2014-ig. Ekkor a csaknem 730 millió forintos magyar állami támogatásnak köszönhetően sikerült befejezni és elindítani az iskolát 2016 őszén. Magát a tanintézetet jogilag már 2015-ben létrehozták. A tanárok fizetése a román állam feladata, de a kisegítő személyzet bérezését a Téka Alapítványnak kellett átvállalnia. A mezőségi szórványoktatási programot szervező alapítványt egyébként 2010-től a magyar kormány a nemzeti jelentőségű intézmények közé sorolta. Balázs Bécsi Attila elmondta továbbá, különböző pályázati forrásokból eddig félmillió lej értékben szereztek be taneszközöket, digitális táblákat, kivetítőket az új iskola számára. „Úgy gondoljuk, hogy tényleg Erdély egyik legmodernebb iskoláját sikerült felépítenünk. A további tervekben szerepel, hogy a román állam minél többet átvallaljon a fenntartási költségekből, addig is azonban ezt a Téka Alapítvány biztosítja” – nyilatkozta lapunknak Balázs Bécsi Attila.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Könyvcsomagot kapott Csíkszenttamás
Hiánypótló könyvsorozattal gazdagodott a csíkszenttamási Bálint Vilmos Általános Iskola könyvtára a Magyar Nemzeti Könyvtár támogatásának köszönhetően.
A Nemzeti Könyvtár a magyar írott kultúra legjavát gyűjti egységes sorozatba. A válogatás első szempontja az olvasmányosság, a második a sokszínűség, a harmadik pedig a nemzeti önbecsülés erősítése. Kedves Róbert, Csíkszenttamás polgármestere egy támogatás révén ezt a sorozatot adta át szerdán Ádám Erikának, a helyi iskola igazgatónőjének. A községvezető érdeklődésünkre elmondta, tudomására jutott, hogy a Nemzeti Könyvtár könyvcsomagokkal segíti az erdélyi könyvtárakat, ezért felvette a kapcsolatot Kőszegi László miniszteri megbízottal, és egy kérésen keresztül megkapták a támogatást.
„Ezáltal 62 könyvvel bővült az iskola könyvtára: többek között Kós Károly, Balassi Bálint, Kőrösi Csoma Sándor és József Attila művei is megtalálhatók közöttük. A sorozatban regények, történelmi művek és verseskötetek is szerepelnek. Ez nagy segítség az iskolának, mivel olyan hiánypótló könyvekről van szó, amelyek eddig nem voltak meg a könyvtárban” – hangsúlyozta Kedves.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro

Huszonéves fiatalemberre támadt a medve Hargita megyében
A csíksomlyói Fertőző Osztályra került szombaton egy fiatalember, akit megtámadott egy medve – tájékoztatott Borboly Csaba.
„Most kaptam a hírt, hogy ma egy újabb medvetámadás történt, ezúttal egy huszonéves fiatalember az áldozat, aki felületi sebekkel és harapással került a délután a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházba. Miután ellátták sérüléseit a csíksomlyói Fertőző Osztályra utalták” – számolt be Facebookon Hargita Megye Tanácsának elnöke, aki azonban nem részletezte, hogy holt történt a medvetámadás.
A politikus emlékeztett: míg 2012-ben összesen egy esetben támadt emberre a medve a megyében, 2013-ban pedig két medvetámadásról van tudomásuk Hargita megyében, addig idén már 13 esetet tartanak nyilván. Ezek részletei elérhetők a megyei önkormányzatok honlapján létrehozott interaktív térképen.
„Idén ez már a 13. medvetámadás Hargita megyében! Lassan mindennaposok a hírek, videók, hogy a medvék fényes nappal járnak a település főutcáin. Tegnap délután egy idős nőre Csíkszenttamáson saját kertjében támadt a medve, ma egy fiatalember az elszenvedője a medve populáció túlszaporulatának. Nincs ez rendben! Fel kell lépni a közbiztonság és az emberi élet védelmében!” – fogalmazott Borboly.
Emlékeztett arra is: az elmúlt időszakban több alkalommal is előfordult, hogy a medve emberre támadt, a vadak bemennek a településekre, behatolnak a házakba, mivel nőtt az egyedek száma, nőtt a veszély is. Közölte: a megyei tanács illetékesei továbbra is várják a lakosság medvepopulációval és vadkárokkal kapcsolatos észrevételeit a vadkar@hargitamegye.ro e-mail címre. maszol.ro

Itt lobbanak fel az őrtüzek Csíkszéken
Őrtüzek gyújtásával hívja fel a figyelmet a székely autonómiatörekvésekre vasárnap 17.30-kor a Székely Nemzeti Tanács, amelynek vezetője, Izsák Balázs mindenkit arra ösztönöz, hogy „hittel, belső meggyőződéssel” vegyen részt ezeken a rendezvényeken.
„Ne hallgassunk azokra, akik megkérdőjelezik az ima erejét, akik a tűzgyújtást pótcselekvésnek nevezik. Gondolkozzunk el inkább azon, miféle belső láng készteti cselekvésre a katalánokat, hogy együtt és külön-külön kiálljanak népük érdekeiért. A küzdelem, amit ők felvállaltak, sokak szemében tűnhet reménytelennek. A katalánok szemében azonban nem. Nekik van igazuk” – állapította meg Izsák. Az SZNT-elnök korábban a katalán népszavazás kapcsán közölte, a katalánok szabadsága az európai demokrácia ügye, és arra kérte a székelyeket, lobogjon minél több katalán zászló is az október végi őrtűzgyújtáson.
Őrtüzek Csíkban is
Csíkban 27 helységben 29 őrtűz fog fellobbanni, közölte megkeresésünkre az SZNT csíkszéki székely tanácsa részéről Veress Dávid.
Az őrtüzek helyszínei
Csíkszeredában a Mikó-vár melletti parkoló; Csíkszentgyörgyön a focipálya; Karcfalván a külső Kőkert; Csíkszenttamáson a Csonka-toronynál (rossz idő esetén a kultúrotthon mellett); Dánfalván a Csere-tetőn; Madarason a Hegyen; Szépvízen a Kaszinó kertben; Csíkszentmiklóson a Cseretetőn; Gyimesfelsőlokon a Domokos Pál Péter iskola udvarán; Szentmihályon az Akasztó-hegy tetején; Csíkajnádon a Bánya-hegy tetején; Vacsárcsiban a Gece-hegyen; Kászonaltíz esetében a kászonimpéri focipályán; Madéfalván a helyi napközi melletti téren; Rákoson a Bogát-hegyen; Csíkszentkirály a turul emlékműnél fáklyákkal, Büdösfürdő felé a régi ülepítőnél; Csíkszentlélek esetében a fitódi Kerekdombon; Csíkszentimrén a nagy iskola udvarán; Csíkszentmártonban a kultúrház udvarán; Csíkkszentsimon esetében a csatószegi a kultúrotthon előtt; Csíkkozmás a templom mellett; Gyimesközéplokon két helyen: az Ilia-tetőn és a Szellő-tetőn; Csíkpálfalva esetében a csíkcsomortáni Kárpátok őre szobornál; Csíkszentdomokoson a focipályán; Tusnádfaluban a templom mellett; Csicsóban az emlékmű előtt; Tusnádfürdőn a Kicsi kertben. Székelyhon.ro

A közös fejlesztés előnyei
Jövő augusztusban kell befejeznie Felcsík integrált fejlesztése elnevezésű projektjét a Felcsík Kistérségi Társulásnak, miközben a Dánfalva, Karcfalva és Szenttamás alkotta fejlesztési társulás (ADI DKSZ) már aláírta a finanszírozási szerződést egy újabb, községi utak felújítását célzó pályázatra.
Tavaly áprilisban fogtak hozzá a Felcsík Kistérségi Társulás Felcsík integrált fejlesztése elnevezésű projektjének kivitelezési munkálataihoz az Országos Vidékfejlesztési Program (PNDR) egyik kiírása révén – emlékeztetett Süket Zsombor. Az említett társulás ügyvezetője azt is megjegyezte, még 2009-ben nyert e pályázatuk, viszont akkor nem jutott rá pénz. Végül az újracsoportosítás után 2015 novemberében írták alá a finanszírozási szerződést a munkálatokra, majd elkezdték a közbeszerzési eljárások lebonyolítását. A mintegy ötmillió euró összértékű pályázat révén Csíkszentdomokoson kisebb utcák, bekötőutak és két tér rendbehozatalára vált lehetőség, továbbá vásárolhattak egy tűzoltóautót, illetve befejezhetik a részben felújított kultúrotthont Csíkdánfalva önkormányzata tűzoltóautót vásárolhatott, valamint 7 kilométer községi utat is rendbe hozhatott a projekt révén Csíkmadarason szintén útfelújításra és egy délutáni foglalkoztató iskolaépület megépítésére vált lehetőség Csíkszenttamáson 6,6 kilométernyi községi utat aszfaltoztak le Csíkkarcfalván pedig a 2 kilométernyi útfelújítás mellett kotrógépet is vásárolhattak a hozzá tartozó kilenc kiegészítő eszközzel
Az ügyvezető és Bőjte Csongor Ernő, a társulás elnöke elmondta, a munkálatok nagyobb részével jól haladtak, az útfelújítási munkálatokat négy településen már át is adták, egyedüliként Csíkmadarason folytatják majd az aszfaltozást tavasszal. Emellett a pályázat révén augusztusban Csíkszentdomokos és Csíkdánfalva tűzoltóautót, Csíkkarcfalva pedig egy multifunkcionális kotrógépet vehetett át és használhat azóta. Csíkszentdomokos kultúrotthonának felújítása, illetve Csíkmadarason egy délutáni foglalkoztató iskolaépület létesítése viszont a jövő évre marad.
Azért kellett mindeddig várni a csíkmadarasi tanintézmény építésének elkezdésével, mert annak helyszínéül szolgáló területet tavaly év elején vásárolta meg az önkormányzat, telekönyvezése pedig azt követően lett végleges. Továbbá a terveket is módosítaniuk kellett, hogy a délutáni foglalkoztató ne az újonnan elkészült elemi iskolával szemben épüljön meg. Őszig elkészült a kiviteli terv, amelynek ellenőrzése már megtörtént, így következhet a közbeszerzési eljárás – részletezte Süket Zsombor. Bőjte Csongor Ernő hozzátette, ehhez képest a domokosi kultúrotthon felújítását már két alkalommal is meghirdették, de a kivitelezés alacsony ára miatt nem jelentkezett egyetlen kivitelező sem. Emiatt módosították a munkálat költségét a jelenleg árak felmérése után, ennek jóváhagyására várnak. Kérdésünkre, hogy az augusztusi határidőre befejeződhet-e a két munkálat, az ügyvezető elmondta, amennyiben tavaszra sikeresen lezárják a közbeszerzési eljárásokat, a határidőig be tudják fejezni az építkezéseket. Belátta ugyanakkor, nem könnyű, márciustól augusztusig felépíteni egy iskolát, de egy megfelelő kivitelezővel megoldhatónak tartják. Az elnök meglátása szerint a madarasi utak felújítása is időben befejeződhet, a kivitelezőnek tavasszal még bő egy hónapja lesz a hátralevő tennivalókra. Bőjte Csongor Ernőtől azt is megtudtuk, hogy Felcsíkon jövőben egy uniós finanszírozású beruházás is elkezdődhet. A mintegy 15 kilométernyi községi út felújítására vonatkozó pályázatot a Dánfalva, Karcfalva és Szenttamás alkotta társulás (ADI DKSZ) nyújtotta be, ennek finanszírozási szerződését két hete írták alá. A társulás elnöke továbbá ismertette, a három millió eurós pályázat révén a községekben hozzávetőleg 5–5 kilométer utat újíthatnak fel. A további lépésekkel kapcsolatban kifejtette, december 15-e a kiviteli tervek leadásának határideje, az azt követő gyulafehérvári jóváhagyás után elindíthatják a közbeszerzési eljárásokat is. Terveik szerint így már a tavasszal hozzáláthat a nyertes cég az aszfaltozáshoz. Annak okáról is tájékoztatott Bőjte Csongor Ernő, hogy településenkénti beruházásaik mellett miért élnek egyre gyakrabban közös pályázati lehetőségekkel. Mint tisztázta, több oka is van a közös gondolkodásuknak: egyrészt a pályázatok pontozási rendszerében pluszpontokat jelent a hatezer feletti lakosszám, illetve a területnagyság. Példaként rámutatott, amíg a három település együtt országos első helyen nyerte el a finanszírozást az említett beruházásra, addig külön-külön lehet, hogy alig vagy egyáltalán nem nyertek volna. Megjegyezte, ettől függetlenül településenként és az együtt való próbálkozáskor is legtöbb egy-egy milliót euró hívható le a községek számára. Emellett az is nagy előnye a közös pályázásnak, hogy három eljárás helyett csak egyet kell lebonyolítani – tehát többek között a három terv, közbeszerzés, engedélyeztetés helyett egyben tárgyalható a három településen zajló munkálat. Kömény Kamilla / Székelyhon.ro