Manapság, amikor az anyaországi választások miatt kesereg a nemzetnek több mint fele, Márkó Imre idézett Orbán Viktor jó tíz éve mondott beszédéből: ,,Tudja és érezze Magyarország minden polgára, csak együtt álmodhatunk nagyot. Mert senkit sem nélkülözhetünk, mert mindenkire szükség van, és mert senki sincs, akinek álmáról lemondhatnánk… Érezze ezt Madéfalva minden székelye, s csíki és gyimesi keresztalja, Kolozsvár összes magyar lelkű polgára, érezzék a Márai nyelvét őrzők Kassán, érezzék Kárpátalja sűrű sorsú magyarjai, és érezzék a háború dúlta Délvidék megszomorítottjai is. A gazdag és erős magyar nemzetet velük együtt álmodjuk. Szent István álmában ők is benne vannak. Mert az álmoknak nem lehet határt szabni.” Ezzel Orbán Viktor olyat mondott ki, amit senki Antall József óta, az egész baloldal együttesen sem. A televízióból ömlik a szenny, hogy Pokorni így meg úgy, hogy ez a Schmitt, az Áder, a Rogán s az a cigány Orbán… S még ők beszélnek rasszizmusról, ők féltik a Fidesztől a Kárpát-medencét.   /Márkó Imre: Csak együtt álmodhatunk… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./

Megjelent az Erdélyi Művészet /Székelyudvarhely/ új száma. A folyóirat foglalkozott Bordi András emlékkiállításával, Gál Ferencné Sántha Júlia (1902–1953) által készített csíki festékessel, Veress Mátyás festővel. Megemlékeztek Andrássy Zoltán (1910–2006) grafikus- festőművészről. /(bb): Erdélyi Művészet – huszonharmadik. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 4./

Zsögödi Nagy Imre Magyar Örökség-díjas festőművész alkotótevékenységében programszerű tudatossággal érvényesült a csíki tájnak, embernek, jellegzetes paraszti létformának művészeti köztudatba való beemelése. Szabó András monográfiájában /A bőfény forrása, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ Nagy Imre életútjáról, művészi pályájáról és hagyatékáról nyújt átfogó képet. A könyv Nagy Imre halálának közelgő 30. évfordulójára jelent meg. /Szabó András: A bőfény forrása. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 9./

A második székelykaput állították fel a múlt héten Törökországban, az Antalya melletti Macarköy városban. A kezdeményező Beder Tibor csíkszeredai tanár szerint „az Északi- és Déli-sarkot kivéve nincs a világnak olyan része, ahol ne élnének magyarok. Macarköy, azaz Magyarfalu lakóiban már csak az emlékezés mély rétegeiben sejlik fel a magyarsághoz való tartozás tudata”. Az első székelykaput Rodostóban állították fel tavaly, idén Csíkszentdomokos ajándékozott egy másikat, felkérve Macarköyt, legyen testvértelepülése a csíki nagyközségnek. A török város lakói úgy tartják, őseik négyszáz évvel ezelőtt érkeztek a vidékre, a magyar motívumokat pedig a kopjafa-motívumú sírkövek is őrzik. /Székelykapu Törökországban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

A kitartóan zuhogó eső ellenére körülbelül kétezren gyűltek össze július 1-jén, szombaton a déli órákban a csíksomlyói Nyeregben, ahol az Ezer Székely Leány Napja nevű hagyományápoló rendezvény keretében autonómiafórumra került sor. Az Ezer Székely Leány Napját bevezető ünnepi szentmise végén a papság – élen Oláh Dénes kolozsvári plébánossal – megáldotta a nagy számban kiosztott, és a résztvevők által magasra emelt történelmi székely zászlókat. Az RMDSZ Csík Területi Tanácsa által szervezett rendezvényen jelen volt a Székely Nemzeti Tanács néhány tisztségviselője is. Az RMDSZ csíkmadarasi szervezetének elnöke, Ördög Imre nyugalmazott történelemtanár hangsúlyozta: az önrendelkezés, a területi autonómia történelmi jussunk, amely évszázadokon át létezett, és amelyhez ragaszkodunk. Felszólalt dr. Csapó I. József, az SZNT elnöke is, kifejtette, a Székely Nemzeti Tanács szerint azon kell lenni, hogy a székelyek lakta területek egy egységes gazdasági régiót alkossanak. Ráduly Róbert, az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöke méltatta az Ezer Székely Leány Napja rendezvényt, hangsúlyozta, hogy a rohamosan fogyó székely nemzet fennmaradását csakis az összetartó család és a gyerekek számának gyarapodása szolgálhatja. Ráduly örömmel nyugtázta a sok székely zászló, és nem utolsósorban a nagy számban megjelent székely ruhás résztvevő jelenlétét – ő maga is székely népviseletben állt a mikrofon előtt. Meg kell mutatnunk a világnak sajátosságainkat, egységünk jelképeit – húzta alá a szónok. Területi autonómia nélkül azonban nincs teljes díszbe öltöztetve a lelkünk – foglalta metaforába mondandóját Ráduly. /Jubilált az Ezer Székely Leány Napja. Autonómiafórum a csíksomlyói Nyeregben. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./ Esőkabátok, bokáig érő sártenger, valamint a Csíksomlyón szokásossá vált, rockoperát megelőző jókedv töltötte be a Hármashalom oltár előtti teret július 1-jén, a Koltay-Kormorán: Napba öltözött leányának ősbemutatóján. „Mi egy magáncég vagyunk, nem magyar televíziós társaság, hiszen azok közül egy sem volt hajlandó felvételt készíteni, netán sugározni az előadást” – mondta a stábvezető. Tapsvihar, hujjogtatás a közönség részéről, és köszönetképpen két hatalmas, égre vetített kereszt a technikusok részéről – így ért véget a Napba öltözött leány csíksomlyói ősbemutatója. A misztériumjáték a székelyek szentjének, Babba Máriának állít emléket. Mária nem más, mint Boldogasszony anyánk. A mű egy egyszerű, de szépséges és erényes székely leány felmagasztosulásáról szól, és helyet kap benne a csíksomlyói búcsú eredettörténete. /Barabás Márti: Esőköpenyes Napleány. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

Július végén új magyar nyelvű napilap jelenik meg Csíkszeredában Csíki Hírlap címmel. A napilap pártállástól független, közérdekű és információs hírlap kíván lenni. A Csíki Hírlap hasonló című elődje 95 esztendővel ezelőtt, 1911-ben hetilapként jelent meg, mindössze három évig, 1914-ig élt. A két világháború között Csíkszeredában több hetilap is tért hódított, de 1944-ben valamennyi megszűnt. Azóta gyakorlatilag a Csíki medencének nem volt saját regionális lapja, így az új Csíki Hírlap hiánypótló a piacon. Létrehozója egy székelyföldi magyar befektetőcsoport. Kovács Attila felelős szerkesztő közölte, az új szerkesztőség 14 főből áll. Valamennyien fiatalok. (EMH) /Új magyar nyelvű napilap jelenik meg Csíkszeredában. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 5./

Tizenketten jelentkeztek, de csak négyen jelentek meg a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság és a Csík Területi Ifjúsági Tanács (CSTIT) által Csíkszeredában szervezett román nyelvtanfolyamon. Csedő Zsófia, az igazgatóság vezetője elmondta, a gyér érdeklődésnek elsősorban technikai okai voltak. A heti egy alkalommal, román anyanyelvű tanár közreműködésével tartott tanfolyam leginkább azoknak a székelyföldi fiataloknak szól, akik tanulmányaikat külföldön végezték, vagy pedig itthon, a középiskola befejezte után nem volt alkalmuk gyakorolni az állam nyelvét. /Horváth István: Balul rajtolt a román kurzus. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

A Csíki-medence középkori településtörténetének kutatási tervét készíti, ehhez számos adatra van szüksége, magyarázta Botár István régész. A településtörténet részét képeznék az olyan kérdések tisztázása, mint: a korai letelepedések időszaka, a szeges-, szeres-települések, az utcahálózat, faluközpontok kialakulása stb. Arra gondolt, hogy a kutatói tevékenységbe jó lenne bevonni a helytörténet iránt érdeklődőket. Saját telkeiken kellene begyűjteni a cseréptöredékeket és egyéb relikviákat. /Kristó Tibor: Kutassuk együtt Csíkszék középkorát! = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 28./

A magyarországi piarista rend képviseletében Urbán József piarista tartományfőnök és a rend két tagja /Sárközi Sándor és Kállay Emil/ a napokban tett látogatást a Csíkszeredában, arra a döntésre jutottak, hogy a Márton Áron Gimnázium gazdasági épületét birtokba véve, a következő tanévtől kezdve bekapcsolódnak az ifjúság oktatásába. A nagy múltú piarista tanítórend Magyarországon mintegy 365 éve működik, Erdélyben először Besztercén telepedtek le 1717-ben, később Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Medgyesen, az Arad megyei Szentannán, ahonnan 1788-ban áthelyezték rendházukat Temesvárra, ott 160 éven át tanítottak a piaristák, Kolozsváron 1776-tól. „A határ közelében még működnek egykori piarista iskolák, azokat testvériskolai kapcsolatokkal tudjuk segíteni, hisz közel vannak a mostoha anyaországhoz. Székelyföld azonban távol van, ugyanakkor nagy tömbben él és küszködik ott a magyarság. A csíki-medence ráadásul zömében katolikus. Ezért tájékozódtam, hogy van-e szükségük piarista munkálkodásra. Darvas-Kozma József esperes-plébános hívott a legerőteljesebben bennünket, piaristákat. Így talált a két szándék egymásra Csíkszeredában” – mondta Sárközi Sándor piarista atya, akit rokoni szálak is fűznek Csíkhoz, édesanyja itt született. A következő tanévtől kapcsolódnának be a gimnáziumok diákjainak keresztény szellemben való oktatásába, együttműködnek a Sapientia – EMTE lelkészségével. /Antal Ildikó: Piaristák fognak tanítani. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

Öt év után ismét megjelent a Csíki Omnibus szolgáltatási és cégkatalógus. A hét elején Csíkszeredában bemutatott 2007–2008-as megújult Csíki Omnibus az egész Csíki-medence gazdasági-intézményi rendszeréről kíván hasznos információkkal szolgálni. A csíkszéki cégek és intézmények tevékenységének, szolgáltatásainak és termékeinek kétnyelvű címtára a szerkesztők szerint könnyen, gyorsan kezelhető és hatékony információforrás. /Ismét megjelent a Csíki Omnibus. = Krónika (Kolozsvár), máj. 23./

Ötödik alkalommal gyűlnek össze közös istentiszteletre a Csíki-medence protestánsai vasárnap. Hagyománnyá vált, hogy október utolsó vasárnapján a csíkszeredai református templomba hívják Csíkszereda és a környék református, unitárius és evangélikus híveit, hogy közös istentiszteleten emlékezzenek a reformáció emlékünnepére. Szintén hagyománnyá vált, hogy ezeken az istentiszteleteken felváltva hirdetnek igén az érintett felekezetek esperesei. Az előző évek tapasztalatai szerint 400–500 résztvevőre számítanak, ebből vidékiek mintegy 100–110-en lesznek. /Takács Éva: Protestáns nap Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

A romániai magyarok majdnem 12 százalékkal nagyobb hányadban vettek részt a vasárnapi európai parlamenti választáson az országos részvételi arányhoz képest. A Tőkés Lászlóra szavazók nagy része Kovászna, Hargita és Maros megyei. Szilágy megyében az RMDSZ 23 százalékkal még a román pártokat is legyőzte. A szavazatok több mint 99 százalékos feldolgozása után a 29,12 százalékos részvételű európai parlamenti választáson a PD a voksok 28,78 százalékát szerezte meg. A második helyezett az ellenzéki PSD 23,14 százalékkal, ezt követi a PNL 13,45 százalékkal. A liberális pártból korábban kivált PLD 7,78 százalékot szerzett. Az RMDSZ 5,52 százalékot kapott, Tőkés László pedig 3,43 százalékot mondhat magáénak. Abszolút értékben az RMDSZ-re 282 666-an voksoltak, míg Tőkés 175 769 szavazatot gyűjtött össze. Az RMDSZ és Tőkés összesen 458 666 szavazatot kaptak, ami az 1 millió 100 ezer potenciális romániai magyar szavazóhoz képest 41 százalékos részvételi arányt jelent a közösségen belül. Tőkés és az RMDSZ Székelyföldön éles csatát vívott. Kovászna megyében Tőkés Lászlóra közel 12 ezerrel többen szavaztak, mint az RMDSZ-re. Hargita megyében az RMDSZ a szavazatok 43,8 százalékát, míg Tőkés a 43,1 százalékát szerezte meg. Hargita megyében Udvarhelyszéken Tőkés 25 ezer szavazatot kapott, az RMDSZ pedig csak 18 ezret. A Gyergyói-medencében a felek holtversenyben végeztek, a Csíki-medencében viszont az RMDSZ-re 23 500-an voksoltak, Tőkésre pedig csak 15 500-an. Maros megyében az RMDSZ megszerezte a szavazatok 33,4 százalékát, Tőkésre a szavazók 12,1 százaléka voksolt. A magyarok által jelentős mértékben lakott Hargita, Kovászna és Maros megyében gyűjtötte össze Tőkés László szavazatainak többségét, körülbelül százezer voksot. Hargita megyében közel 50 ezret, Kovászna megyében 32 ezret és Maros megyében 20 ezret. Az RMDSZ a három megyében körülbelül 125 ezer szavazatot kapott, Hargita megyében 50 ezret, Kovászna megyében 20 ezret és Maros megyében 55 ezret. Szilágy megyében az RMDSZ győzött, a szavazatok 23 százalékát szerezte meg, Tőkésre a szavazók 6,78 százaléka voksolt. Kolozs megyében az RMDSZ pedig a voksok 14,2 százalékát szerezte meg, Tőkés László pedig a 6,27 százalékát kapta. /Borbély Tamás: Tizenkét százalék szavazattöbblet magyar oldalon. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

Az európai parlamenti választásokon Tőkés Lászlóra adott szavazatok egy része a temesvári hősnek szólt, más részük viszont az RMDSZ-szel szembeni elégedetlenséget fejezte ki – vélte Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. A Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzésével kapcsolatban megjegyezte,. 2004-ben ugyanezek az emberek indultak az RMDSZ ellen egy román párt listáján. Az RMDSZ az európai parlamenti választások előtt az utolsó pillanatig abban bízott, hogy sikerül közös listát összehozni. A székelyföldi önkormányzatok munkája nem olyan rossz, mint amilyen esetleg az RMDSZ-szel szembeni elégedetlenségből kiderül. Amivel baj van a Székelyföldön – s ez a Székelyföld-vita tárgyát képezi –, az együttműködési készség, az egyeztetési képesség. A két székely megye vagy a harmadik félig székely megye nem nagyon dolgoz ki közös elképzeléseket, nem hangolja össze a terveit. A területi szervezetek léte bizonyos értelemben pozitív, mert kifejeznek egy hagyományos régiót, ezért is alakultak ki a székek. Tehát ez nem törzsi csökevény, hanem egyszerűen ezek az érdekek teszik Gyergyóvá a Gyergyói-medencét, Csíkká a Csíki-medencét és Udvarhellyé Udvarhelyszéket. A rossz viszont az, hogy van egy megyei érdek, egy megyei közigazgatás, és ebbe nem tudnak ezek az entitások beleilleszkedni. Az lenne a kívánatos, ha a megyei berendezkedésnek politikai szinten is lenne megfelelője. /Sarány István: Nem a szavazatokért kell utat javítani. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 7./

Idén második alkalommal érkezett a magyarországi zarándokok nosztalgiavonata, a magyar címeres mozdony által vontatott Székely gyors a csíksomlyói pünkösdi búcsúra, több mint nyolcszáz utasa jelen volt a Gyimesbükkön felújított Kontumáci-kápolnánál tartott ünnepi szentmisén is. A nosztalgiavonat utasai vettek az egykori csángó zarándokút kiindulópontjaként felállított emlékkereszt és a gyulafehérvári püspökség fennállásának ezredik évfordulója alkalmából ültetett tíz fenyőfa megáldásának szertartásán. Az ünnepély a csíkszeredai Role együttes Pille című, csángó népzenéből építkező rockballada előadásával, majd gyimesi hagyományőrző zenészek produkciójával zárult. Végül a zarándokok a Rákóczi-vár tövében álló, tavaly felavatott őrháznál gyűltek össze ismét, majd a tavalyi eseményre emlékeztető szónoklatok, valamint a magyar és a székely himnusz elhangzása után a Székely gyors a Csíki-medence felé vette útját. /Zarándokhely lett Gyimesbükk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

„Ez egy abszurd és nevetséges dolog” – nyilatkozta Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke annak kapcsán, hogy Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök és a Csíki-medence tizenhat polgármestere feljelentette a tanácsnál az Új Magyar Szó internetes kiadását is tartalmazó manna.ro portált. A Hargita Megyei Tanács és a polgármesterek arra kérik Asztalost, vizsgálja meg a Nesze neked csabakirályfizás című, a manna.ro -n megjelent írás több mondatát, és tegye meg a szükségesnek vélt intézkedéseket. Az aláírók közleményük szerint a cikk kifogásolt részei „mélységesen sértőek a csíki székely közösségre nézve, egyben kimerítik a közösség elleni gyalázkodás fogalmát, és alkalmasak a gyűlöletkeltésre”. A közlemény megfogalmazói azzal vádolják a portált, hogy „a kollektív bűnösség elvét etnikai alapon” alkalmazza a csíki térség valamennyi magyar nemzetiségű lakójára. „Az úgynevezett csíki magyar közösség hét év alatt, amióta én a tanács tagja vagyok, egyetlen feljelentést nem tett diszkrimináció miatt. Most egy ilyen dologért képesek voltak megtenni ezt a lépést. Visszataszító” – sommázott Asztalos az ÚMSZ kérdésére. Augusztus 21-én Asztalos hétéves mandátuma is lejár, így ő maga sem kaphatja meg feladatként ennek az ügynek a végigvitelét. Borbolyék feljelentését a kollégiumi elnök szerint nagy valószínűséggel elutasítja majd a testület. A kifogásolt publicisztika a csíkszentkirályi eset kapcsán született, melyek kirobbantó oka az volt, hogy egy késelő roma férfit a rendőrség nagyon rövid előállítás után szabadon engedett, az illető pedig büntetlenül visszatért a faluba. A manna. ro-n megjelent írás kifogásolt passzusai a következők: „Miféle szerencsétlen, nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb”. „A legnagyobb szégyen nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok. ” /S. M. L. : Feljelentés Borboly Csabától. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./ A Nesze neked csabakirályfizás című cikk szerzője Parászka Boróka.

A Csíki-medence polgármesterei által kidolgozott együttélési kódex jobban szolgálja majd a helyi magyar és roma közösség együttélését, mint a Romani Criss nevű cigány érdekvédelmi szervezet tüntetése. A jelen helyzetben a tüntetés vélhetően csak olaj lenne a tűzre. A felszított indulatok csillapítására ugyanis nem biztos, hogy alkalmas lesz a romákat kizárólag áldozati szerepben bemutató érdekvédők megmozdulása, miközben a helyiek azt tapasztalják, hogy a falujukban élő roma közösség bizonyos tagjai rendszeresen megdézsmálják a kerteket, termőföldeket. A roma szervezetet bizonyos, a háttérben megbúvó erők ösztönözhették arra, hogy utcára vonuljon a magyarok „atrocitásai” ellen tiltakozva – olyan erők, amelyeknek érdeke, hogy a magyar és a roma közösség között konfliktus legyen. Természetesen a terménylopásra, a késelésre nem elfogadható válasz az önbíráskodás. Mindezt nem ártana maguknak a hatóságoknak is tudatosítaniuk magukban, az előzményeket nem ismerő, de reflexből fajgyűlöletet és rasszizmust kiáltó, az emberi jogokat szelektíven értelmező megmondóemberekkel egyetemben. Nem lehet a politikai korrektségre hivatkozva elfogadni a megélhetési bűnözés tényét. A hatékony iskoláztatási és munka-helyteremtési programot kell kidolgozni a romák számára. Ez esélyesebbé tenné a kulturált egymás mellett élést. Ahhoz képest legalábbis mindenképpen, mint ha a tulajdonuk védelmében fellépőket vagy a bűnelkövetőket csípőből leállatozzák. /Balogh Levente: Megélhetésiek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./ Előzmény: Parászka Boróka: Nesze neked csabakirályfizás /Manna. ro, júl. 13./ címen

Nem tudja beazonosítani az Országos Diszkriminációellenes Tanács azt az újságcikket, amelyben a csíkiakat állatoknak nevezték, ez derül ki a Hargita Megye Tanácsához eljuttatott válaszlevelükből. Jogi huzavonába próbálja átvinni az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) a manna. ro portál elleni feljelentést. Az internetes portált azért jelentette fel a hatóságnál Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök és a Csíki-medence tizenhat polgármestere, mert azon megjelent egy olyan írás, amelyben a szerző a csíkiakat állatoknak nevezte. Az aláírók szerint az inkriminált publicisztika kijelentései „sértők a csíki közösségre nézve, és az írás kimeríti a közösség elleni gyalázkodás fogalmát, és alkalmas a gyűlöletkeltésre”. Az elöljárók ugyanakkor azt is állítják, hogy a manna. ro alkalmazza a „kollektív bűnösség elvét etnikai alapon”. Furcsa ez a hatósági válasz, hiszen ha tudják a portál nevét, illetve a cikk címét, nem nehéz megtalálni és letölteni azt. Asztalos Csaba reakciója sem szokványos: a Diszkriminációellenes Tanács vezetője az Új Magyar Szónak azt nyilatkozta, hogy „ez egy abszurd és nevetséges dolog”. „Az úgynevezett csíki magyar közösség hét év alatt, amióta én a tanács tagja vagyok, egyetlen feljelentést nem tett diszkrimináció miatt. Most egy ilyen dologért képesek voltak megtenni ezt a lépést. Visszataszító” – tette hozzá az elnök, még mielőtt egyáltalán sorra került volna ennek vitája. Szerinte a feljelentést „valószínűleg elutasítja majd a testület”. /Isán István Csongor: Akadékoskodik a CNCD a csíki feljelentőkkel. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 9./ Nesze neked csabakiralifizas – így diszkriminálta a magyar nyelvet az Országos Diszkriminációellenes Tanács. A „Nesztek nektek csabakirályfizás” egy internetes portálon megjelent cikk, amelyben a szerző a csíkiakat állatoknak nevezte, ezért a csíki önkormányzati vezetők egy csoportja feljelentette az írást közlő médiaorgánumot. A feljelentést követően Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke rögtön kijelentette, hogy nevetséges a feljelentés, és biztosan elvetik. /Isán István Csongor: Csabakiralifi és a diszkriminációellenes tanács. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 10./ Emlékeztető: Parászka Boróka Nesztek nektek csabakirályfizás /Manna. ro, júl. 13./ című írását nem akarják megtalálni.

Árpád-korra utaló nyomok Csíkvacsárcsiban
Minikonferencia keretében számoltak be a Sándor-kúria területén folyó kutatásokról a munkálatokat végző régészek Csíkvacsárcsiban, a közbirtokosság épületében.
A Sándor-kúria területe a Csíki-medence egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. A kaszálók és a kertek egy későközépkori nemesi kúria több, kőből épített, alápincézett épületének romjait, illetve egy Árpád-kori település nyomait rejtik. A kutatás tavaly, 2012 nyarán kezdődött Hargita Megye Tanácsa, a Csíkvacsárcsi Közbirtokosság, a Szentmihályi Polgármesteri Hivatal és Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő támogatásával, a Csíki Székely Múzeum (CsSzM) szervezésében, az ELTE Régészeti Tanszékének és a kolozsvári BBTE egyetemi hallgatóinak részvételével.
Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze az eddigi ásatások eredményeiről számolt be, amelyek során egy 16-17. század fordulóján több periódusban épített, többosztatú, alápincézett épület nyomait tárták fel, illetve jelentős 12. századi településre utaló nyomokat, sarkantyúkat, edénytöredékeket találtak.
Sógor Csaba szerint ez az ásatás nem csupán a szakma, hanem a falu számára is fontos, hiszen bebizonyosodott, hogy Csíkvacsárcsi Árpád-kori település. „A múlt kutatása a jövő irányvonalait szabja meg számunkra. Európa erősségét is az öntudatos, múltjukat ismerő és jövőjüket is építeni akaró közösségek jelentik” – fejtette ki a képviselő.
Az eseményen Hegyi Dóra, az ELTE hallgatója a munkában részt vállaló egyetemisták személyes benyomásairól, illetve a falu népi építészetének archaikus szépségéről, és a környék gazdag kulturális örökségéről beszélt. Ezt követően Csutak Attila történész a Csíki Székely Krónika hitelességével kapcsolatos kutatásainak legújabb eredményeit mutatta be.
Maszol.ro

Új könyvvel jelentkezik Demeter László
Ősi rákok nyomában járva számos ismerettel gazdagodhatunk a biológia, földrajz, geológia területéről is a Gutenberg Kiadónál megjelent kötetet lapozva. Egy természetbúvár kalandozásai a tócsák világában az alcíme Demeter László csíkszeredai biológus szerdán 17 órától a Sapientia egyetem kis aulájában bemutatandó könyvének.
„Érdekes kutatási utat jártam be az utóbbi tíz évben, gondoltam, hogy a felfedezések történetét megismertetem az érdeklődőkkel. Gyerekkoromban Csíkszereda mellett találtam egy érdekes élőlényt, amit nem sikerült beazonosítani, furcsa, látványos rákocskát. Az egyetem elvégzése után, mikor hazakerültem, újra elkezdtem intenzívebben foglalkozni a Csíki-medencével és ezek vizsgálatával is. Kicsit több tudással felvértezve sikerült azonosítani, megtalálni a nemzetközi irodalomban, külföldi kutatók segítségével, és úgy láttam, hogy ez elég izgalmas téma, főleg, mert Romániában nem foglalkozott senki ezzel a csoporttal. Úgy hívják őket, hogy levéllábú rákok vagy tócsarákok magyarul” – idézi fel a könyv megjelenésének előzményeit Demeter László.
„A kutatás elkezdése után mindjárt az első egy-két évben előkerült három új faj Romániára nézve, vagyis ezeket nem jelezték még az országból, de a tudomány számára ismertek voltak. Ezek mind látványos, érdekes fajok, és ez felbátorított, hogy folytassam a munkát. Elkezdtem módszeresen átfésülni a környéket, az élőhelyeiket, Csíkszereda környékét elsősorban, és szerre találtam meg új élőhelyeket” – magyarázza, hogyan jutott el a könyvben jelentős szerepet kapó fejezethez.
Nem akármilyen kis pocsolyára kell gondolni, amikor tócsákról ír. Az általa vizsgált élőhelyek érdekes mintázatban jelentek meg a medence különböző részein, többé-kevésbé időszakos vagy állandó természetes tavacskák. „Kezdett foglalkoztatni, hogyan alakulhattak ezek ki, milyen idősek. Végül is eljutottam egyfajta magyarázatig, ami már kicsit belenyúlik a geomorfológia, földrajz és az őstörténet, mármint a geológiai őstörténet világába, úgy értem, hogy a Csíki-medencének az utóbbi pár tízezer évébe, és kiderült, hogy az általam feltérképezett tavacskák többsége a jégkorszak végén keletkezett. Ennek a története van a könyvben.”
Demeter László a Csíki-medence után kiterjesztette vizsgálódásait a Gyergyói-medencére, majd Háromszékre, az egész Székelyföldre. Békákról is szó van a könyvben, „mert ez az egyik leglátványosabb és legkönnyebben megfigyelhető állatcsoport itt, és kapcsolódnak a tavacskákhoz is, pontosan a tavacskáknak s a rákoknak a térképezése közben gyűjtöttem adatokat róluk is” – mondja Demeter. Két fajról olvashatunk, az egyik a mocsári béka, „amelynek Románián belül itt a Székelyföldön vannak a legnagyobb populációi. Nagyon látványos, tavasszal a hímek kék színűek. A másik egy hegyvidéki faj, a gyepi béka, amely nagyon érdekes viselkedést mutat: patakokon keresztül ereszkedik le és tócsákban szaporodik, ezeknek a szokásaikról gyűjtöttem érdekes információkat, amelyek belekerültek a könyvbe”.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Közel félezer erdélyi gyermek énekelte örömmel a Kodály-műveket
Kórushangversennyel, tudományos konferenciával, kiállítással emlékeztünk
Kolozsváron tartották az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) által szervezett Kodály-év romániai központi rendezvényét. A Györkös-házban szombaton délután nemzetközi tudományos konferenciát szerveztek, ahol három magyarországi és három erdélyi szakember hozta közelebb a népes hallgatóság számára a kodályi életmű egy-egy szeletét. Vasárnap délelőtt Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke nyitotta meg a magyar Külügyminisztérium által létrehozott kiállítást, amely tizenkét pannón mutatta be Kodály Zoltán (1882–1967) magyar zeneszerző életét és munkásságát. Ezt követően pedig hat erdélyi gyermekkórus lépett fel a Kolozsvári Magyar Operában megtartott kórushangversenyen A telt házas rendezvény alatt minden fellépő énekkart hosszas taps kísért. A kétórás hangverseny után a közönség a kodályi eszmék továbbéléséről megbizonyosodva távozhatott.
Tudományos előadásokat, néhány hangszeres produkciót és persze rengeteg Kodály-kórusművet hallgathattunk meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) által szervezett Kodály-év romániai központi rendezvényén, amellyel Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. évfordulójára emlékeztek. Szombaton a Györkös Mányi Albert Emlékházban a Szederinda citeracsapat nagykállói népdalokat adott elő, Széman Péter országos EMKE-elnök köszöntője után Tóth-Guttman Emese, a RMD elnöke kifejtette: a RMD fő célkitűzése az erdélyi magyar ifjúság zenei nevelése a Kodály Zoltán által kijelölt útvonalat követve.
Zenei miniatúrától a gyűjtőutakig
– A két szólamra írt Bicinia Hungaria miniatúrái életigenlő alkotások, amelyek a szépre, a jóra és az igazra tanítanak – ismertette Angi István esztéta a népszerű Kodály-kompozíciókat, amelyeket a gyermekvilág zenei enciklopédiájának is tarthatunk.
Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke, zenei szakíró és zenepedagógus Kodály népzenei gyűjtőútjairól értekezett. Mint kifejtette, Kodály Zoltán 1905-ben kezdett el népzenét gyűjteni, első erdélyi gyűjtőútjára 1910-ben került sor a Csíki-medencében, majd 1912-ben Kászonaltízon és környékén gyűjtött. 1914 tavaszán Bukovinában, míg 1917-ben Nagyszalontán kutatta a népdalokat. A gyűjtőutak eredményeképpen a zeneszerző által megfogalmazott legfontosabb következtetés a magyar népzene egységes jellegére vonatkozott.
Almási István kolozsvári népzenekutató az erdélyi népzenének Kodály Zoltán életművében való tükröződését mutatta be. Kodály 15 helységből 518 dallamot gyűjtött, amelyek egy részét későbbi kompozícióiban feldolgozta. Figyelembe vette elődjének, Vikár Bélának is a felvételeit, fiatalabb kortársát, Lajtha László (1892–1963) zeneszerzőt pedig szintén erdélyi, pontosabban széki gyűjtőútra buzdította.
Oláh Boglárka zongoraművész kiváló Kodály-interpretációja után Nagy Éva Vera tanár-karnagy, iskolanővér az általa és Czakó Gabriella zenetanárral több mint egy évtizede Szovátán megvalósított zenei misszióról számolt be. – Tizenöt évesen jártam először Erdélyben, ekkor életre szóló élményeket szereztem. 2004-ben jöttem Czakó Gabriella zenetanárral Szovátára, ahol gyerekeknek szerveztünk programokat, és ebből jött létre az énekes missziónk. Kórusunkkal, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarral 2010-től kezdődően nemzetközi kórusversenyeken többször értünk el első helyezést. Tagjaink Nyárád-menti, sóvidéki falvakban élő gyermekek. Délutánonként, az iskolai tanórák után kóruspróbákat szervezünk, és most már a gyermekek szüleiből álló felnőtt vegyeskar is alakul. Mindig a kodályi eszméket tartjuk szem előtt: azaz az énekes alapú zenei tevékenységet, a zenei írás-olvasás élménnyé tételét és a népzenei alapot – tette hozzá Nagy Éva Vera iskolanővér.
Krasznai Gáspár, a budapesti Madách Imre Gimnázium ének-zenetanára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájának doktorjelöltje a Kodály szellemében megvalósuló ének-zene oktatásról értekezett. – Van épp elég tennivalónk arra nézve, hogy megvalósuljon Kodály álma, miszerint a zenei analfabetizmust felszámolva bárki első látásra leénekeljen egy egyszerűbb zeneművet. A 20. század első felében a magyar társadalom jórészére a zenei tájékozatlanság és a nem megfelelő zenei közízlés volt jellemző. Sajnos, a mai gyermekeknek is sok ponyvazenével kell szembesülniük. Ez ellen pedig csakis a közoktatás és a zenetanárok léphetnek fel eredményesen. Az iskola feladata az, hogy értéket nyújtson, és a gyermeket arra nevelje, hogy képes legyen megkülönböztetni az értéket az értéktelentől. A megfelelő zenei nevelésnek természetesen a gyermek anyanyelvén kell történnie – összegzett az erdélyi származású doktorandus, majd felelevenítette azt a személyes emlékét, amikor harmadik osztályos kolozsvári zenelíceumi tanulóként élmény volt számára Bedő Ágnes zenetanár kórusórája, ahol kánont énekeltek a gyerekek.
Dávid István erdélyi származású orgonaművész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékének oktatója Kodály Zoltán vallásos műveiről értekezett, amelyre a reformáció 500 éves évfordulója adott kiindulópontot. A szakember kifejtette: Kodály protestáns öröksége szerteágazó, a zsoltárfeldolgozásaitól kezdve a Psalmus Hungaricusig mind Kodály protestantizmusát, istenhitét bizonyítja.
Kiállítás és sikeres kórushangverseny
Vasárnap délelőtt a Kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokában Ittzés Mihály népzenekutató ismertette a magyar külügyminisztérium támogatásával megvalósult, tizenkét pannóból álló kiállítást, amely Kodály életét és munkásságát mutatja be. Értesüléseink szerint a kiállítás október folyamán tekinthető meg.
– A Kolozsvári Magyar Opera történetében mindig nagy szerep jutott Kodály Zoltán munkásságának. Az intézmény első előadásán a Háry Jánost adták elő, ezen kívül a Székelyfonó is intézményünk repertoárját képezi. Kezdő zenetanárként Székelyföldön a Kodály-módszer szerint tanítottam, kár, hogy ma már egyre kevesebben használják ezt a módszert Erdélyben – közölte Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója és az EMKE alelnöke a kórushangverseny előtt.
– A zenetanároknak fel kell oldaniuk az énekléssel szembeni ellenállást. Énekléssel értéket közvetítünk, élményt hozunk létre, példát mutatunk – tolmácsolta Závogyán Magdolna magyar kultúráért felelős helyettes államtitkár szavait Simon Edina magyar konzul.
Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere kifejtette: Kodály Zoltán hozzájárult az erdélyi magyarok identitásának megerősítéséhez, ugyanakkor a 21. századi hétköznapi hitvallásunk is a kodályi eszmékre támaszkodhat.
Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnökének szavait a konferanszié, Vetési Nándor tolmácsolta. Elhangzott: „Kodály Zoltán és Kós Károly más-más művészeti ágban, de egy célt követtek: a művészi alkotásnak az emberről kell szólnia. Értékfelfogásuk ma is érvényes. 2017-ben mi nem hátrálhatunk meg, magyar identitásunk erősítésére, jogaink megőrzésére kell összpontosítanunk”.
Az ünnepi gyermekkari hangversenyen hat kórus lépett fel: a kolozsvári S. Toduţă Zenei Főgimnázium gyermekkara (vezényelt: Kállay-Miklós Tünde), a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Felsőtagozatos kórusa (Boros Beáta), Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa (Kovács Dalma), a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola Kiskórusa (Szabó András), a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar (Czakó Gabriella, Nagy Éva Vera és Lokodi Anna), továbbá a Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella Gyermekkara (Lőfi Gellért). A kórusok Kodály-műveket szólaltattak meg, kristálytiszta intonációval, a magyar zene iránti elkötelezettségről téve tanúbizonyságot. A teljesítmény a jó és a kiváló között helyezkedett el, de a minősítésnél fontosabb a kodályi eszme, a magyar kórusművek éltetése. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)