Szept. 23-án rendezte meg Csíkszeredában a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség és a Megyei Kulturális Központ a kórusszövetségek találkozóját. A két szakmai társaság évi közgyűlését megtartotta, szept. 24-én következett a romániai magyar kórusvezetők tudományos ülésszaka. A tanácskozás fő témája kóruséneklés helyzete és kilátása, különös tekintettel az anyagi támogatás, a zenei nevelés hiányosságaira. Ezután következett a kamarakórusok hangversenye, melyen öt kórus - a gyergyócsomafalvi Bel-Canto Kamarakórus (karvezető: Csata Levente), a csíkszentmiklósi-borzsovai Kamarakórus (karvezető: Bíró János), a tordaszentlászlói női kar (karvezető: Guttmann Mihály), a sepsiszentgyörgyi Vox Humana (karvezető: Szilágyi Zsolt) és a csíkszeredai Harmónia vegyeskar (karvezető: Gergely Simon Ibolya) - lépett fel. A hangverseny után kiosztották a Romániai Magyar Dalosszövetség 2000. évi díjait. Népzenei munkásságáért Seprődi János-díjat kapott Keresztes Enikő, a kórusmozgalomban elért kiváló eredményeiért a székelyudvarhelyi Major Magda Jagamas János-díjban részesült, Fodor László egyházzenei munkásságáért Zsizsman Rezső-díjat kapott, Fólika Éva zenepedagógiai tevékenységét pedig Márkos Albert-díjjal jutalmazták. /Átadták a dalosszövetségi díjakat. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

"Júl. 1-jén tartották az Ezer Székely Leány Napját. A rendezvényt még ünnepélyesebbé tette az alapító Domokos Pál Péter születésének 100. évfordulója. A tervek szerint a mintegy 700 meghívott táncos a csíksomlyói Hármashalom-oltár színpaddeszkáin kellett volna eljárja saját vidékének, régiójának jellemző táncait, a vasárnap reggeli esőzés azonban a táncvirtust a csíkszeredai Városi Művelődési Ház színpadára kényszerítette. A táncműsort a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes nyitotta meg, majd felléptek a csíksomlyói, hidegségi, a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola, a csíkmadarasi, dánfalvi, püspökladányi, balánbányai, csíkrákosi, kilyénfalvi, csíkborzsovai, vajdaszentiványi, szentkirályi, rekecsinyi, széki, pusztinai, kászonújfalvi, vicei, rédicsi (Magyarország) és birjáni (Magyarország) felnőtt, valamint gyermektáncosok. Délután Szőcs János csíkszeredai történész tartott előadást Domokos Pál Péter életéről és munkásságáról, majd újabb néptánc- és népdalelőadás-sorozat következett. - Az Ezer Székely Leány Napja megrendezésére egy, a rendezvény nevét viselő alapítványt hoztak létre, amely minden évben összegyűjti a szükséges támogatásokat, és lebonyolítja a népi hagyományőrzők eme seregszemléjét. /Évről évre több résztvevő. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 2./"

"Hargita megye katolikus templomai ellen indítottak valakik sorozattámadást, a rendőrségnek nem sikerült azonosítani a tetteseket. Úgy tűnik, hogy szervezett rablótámadások sorozatáról van szó. Szeptemberben Gyergyóalfalu templomából emeltek el kisszobrokat, előtte a székelyszentléleki és a parajdi templomokat vették célba a rablók, ahonnan nagyobb méretű kegyszobrokkal távoztak. Próbálkoztak a korondi templomban is, ezúttal sikertelenül. A legnagyobb méretű templomfosztogatás a közép- és felcsíki katolikus templomokat érte. Egyetlen éjszaka, október 26-án több község templomába törtek be a rablók. Feltörték a csíkpálfalvi templom kórusának bejárati ajtaját. Csíkdelnén felfeszítették az Úr kápolnájának ajtaját, s elemeltek egy gipszből készült, 1,70 magas Mária-szobrot és egy, a feltámadt Krisztust jelképező értékes faszobrocskát, s elvittek egy hangszórót is. A csíkszentmiklósi plébános tájékoztatása szerint, ugyanazon éjszaka felfeszítették a borzsovai templom vaskos, vasazott tölgyfaajtaját, s magukkal vittek két szőnyeget meg egy régi gyertyatartót. A csíkszépvízi Havas Boldogasszony kápolna sekrestye ablakát betörték, azonban nem vittek semmit magukkal. Csíkmadaras templomában a legnagyobb a kár: 6 értékes faszobrot emeltek el, egy másik, gipszből készült szobor festékrétegét megkaparva, nem tartották érdemesnek elvinni. Ugyanakkor két olajfestményt is leszereltek a falakról. Október 31-re virradólag Csíkcsicsó templomának ajtaját felfeszítve, elvittek egy 160 éve készült Krisztus-faszobrot. Csíktaplocán is betörtek a templomba. /Kristó Tibor: Templomrablás sorozatban. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 16./"

"A Szentmihály, Ajnád, Vacsárcsi Ifjúsági Szervezet (SZAVISZ) megszervezte a II. Amatőr Ifjúsági Színjátszó Találkozót, amely a tavalyi évhez képest községi szintről Csík területi szintre terebélyesedett. A csíki falvak csaknem mindegyikében működik ugyanis valamilyen formában, színjátszó csoport. A találkozón hat csoport jelent meg. A műsor szentmiklósi és borzsovai fiatalok fellépésével kezdődött (Víg Ifjak Szentmiklósi Egyesülete), majd fellépett a csíkszentimrei Havasi Meggy néptáncegyüttes /a 2002-ben alakult a Csíkszentimrei Ifjúsági és Közművelődési Egyesület (CSIKISZ) segíti az együttest/, a Vacsárcsi Ifjúsági Amatőr Színjátszó csoport, a csíkszentgyörgyi Gátkötők csapata, a karcfalvi Csorgó Ifjúsági Szervezet színjátszó csoportja, végül a SZAVISZ színjátszó csoportja. /Fodor Zoltán, SZAVISZ-elnök: Ifjúsági színjátszó találkozó Csíkszentmihályon. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 8./"

Jún. 8-án a Hargita Megyei Kulturális Központban Föld és ember a Székelyföldön témával tartottak munkamegbeszélést, amelyen az Arany János Közalapítvány támogatásával munkálkodó kutatócsoport beszámolt eddigi eredményeiről. A munkacsoport – Gagyi József, Oláh Sándor, Ferencz Angéla, Mihály János – nyolc székelyföldi településen (Fiatfalva, Székelyzsombor, Lövéte, Csíkkozmás, Csíkborzsova, Csíkdelne, Máréfalva, Kisbacon) vizsgálta meg az 1989 után átalakuló földhasználatot, gazdálkodást, ennek társadalmi hatásait. /Ferencz Imre: Munkamegbeszélés a Hargita Megyei Kulturális Központban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

Április 1-jén Csíkszeredában második alkalommal került sor a Kosz Szilveszter nevét viselő gyermek néptánc-fesztiválra. Színpadra léptek: a tusnádfürdői Gyöngyvirág, a csíkrákosi Csalogány, a kozmási Bojzás, a borzsovai Küküllő, a gyimesfelsőloki Kesice, a csíkmadarasi, szentmiklósi, marosfői, csíksomlyói egyházközségek néptánccsoportjai, valamint a csíkszeredai ifjú Kosz Szilveszter néptáncosai. /Gyermeknéptánc-fesztivál másodszor. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 2./

Közgyűlésre hívta össze Csík Terület Ifjúsági Tanácsának elnöksége a tagszervezeteket. A közgyűlésen 31 szervezet küldöttei vettek részt. Megjelent Korodi Attila államtitkár (Környezetvédelmi Minisztérium) is. A közgyűlés hat új szervezet tagfelvétele mellett döntött /Borzsovai Ifjúsági Szervezet, Kolonits István Egyesület (Csatószeg), Fitód-Szentlélek Ifjúsági Szervezet, Lázárfalvi Ifjúsági Szervezet (LISZ), Szentmiklósi Ifjúsági Szervezet, Tusnád Községi Ifjúsági Szervezet (TISZ)/. /(A CSTIT sajtószolgálata): Közgyűlést tartott a CSTIT. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 12./

Június 17-én a csíksomlyói kegytemplomban Tamás József püspök szentelte pappá Lakatos Attila jezsuita szerzetest. Lakatos Attila Borzsovában született 1971-ben. 1996-ban kezdte meg kétéves noviciátusát Szegeden, majd öt éven át filozófiát és teológiát tanult Innsbruckban. Három éve a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház és Konferenciaközpontban lelkigyakorlatokat kísér és lelki vezetést végez. Pappá szentelése után még egy évig Dobogókőn marad, majd valószínűleg további tanulmányok következnek. /Takács Éva: Papszentelés Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./

Karácsonyra készül Csíkborzsova. A faluban egy hónapja köszöntötték azokat, akik ebben az évben ünnepelték 40. és 50. házassági évfordulójukat. A legtöbb virágot az aranylakodalmas Erőss József és felesége, Panni néni kapta. Erőss József 24 éven át tanította a falu apraját-nagyját. Az apraját az iskolában, a fiatalokat, felnőtteket a klubtevékenységek alkalmával, felolvasóesteken, különböző találkozókon. Igazi népnevelő, aki feleségével együtt sokat tett a faluközösségért. A fiatalokkal színdarabot próbáltak, kóruspróbákat vezettek, táncra tanították őket. Minden évben két színdarabot tanítottak be, ősszel szüreti bált szerveztek. Erőss József látogatás nélkülin elvégezte a tanítóképzőt, közben pedig igazgató-tanító volt a faluban. Felesége elvégzett egy kétéves népművészeti iskolát, és ő tanította a keresztszemes, írásos öltést az asszonyoknak. /Takács Éva: Vágyódtam, hogy tanítsak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 22./

Megjelent a kolozsvári Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 2008/1-es száma. Néhány cím az új számból. Györffy Gábor: A romániai magyar könyvkiadás a kommunista cenzúra és propaganda korában. Lukács Csilla: Nyelvjárás és köznyelv. Székelyföldi középiskolások nyelvi tudatosságának vizsgálata. Csomortáni Magdolna három csíki falu – Csíkborzsova, Csíkcsomortán és Csíkszentmiklós – helyneveit tette közzé. /Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

Csíkszentmiklós, a szokások örök őrzője
Első írásos említésének 680. évfordulóját ünnepli vasárnap a csíkszentmiklósi faluközösség. A közigazgatásilag Csíkszépvízhez tartozó településen egyházi méltóságok és világi elöljárók tartanak beszédeket, ugyanakkor a régmúlt időktől napjainkig tartó időszakot neves előadók idézik fel az érdeklődőknek.
A Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt templomáról elnevezett település valamikor a 12. század végén vagy a 13. század elején alakulhatott, egyházközségéről az első hiteles feljegyzést – mely egy Stephanus (István) nevű papot említ, aki 1333-ban egy garast fizetett a tizedszedőknek – a pápai tizedjegyzékben találjuk. A középkortól egészen a 19. század végéig három falunak – Csíkszépvíz, Csíkborzsova és Csíkszentmiklós – a közös temploma a szentmiklósi, az 1992-ben megrepedt, műemlékként őrzött harangját 1689-ben öntötte Boltosch István brassói harangöntő.
A rohamos fejlődés és a hagyományőrzés útján
A jellegzetesen három településszerkezeti alapegységből – Alszeg, Középszeg, Felszeg – álló falu az új évezred hajnalától kezdve látványos fejlődésen ment keresztül, amihez Ferencz Tibor községvezető mellett a falu lakosságának támogatására is nagy szükség volt. A kitartó szervezés és együttműködés gyümölcseként épült ki a gáz- és vízvezetékrendszer, lépett működésbe a csatornarendszer, korszerűsítették a közvilágítást, leaszfaltozták az utakat és tatarozták a középületeket.
A modern élet alapjait megteremtő infrastrukturális beruházások és a falu összképének nagyfokú javítása a fiatalok itthon tartására, valamint a kulturális életre és a hagyományőrzésre is rendkívül pozitív hatással volt. Utóbbi egyik legékesebb példája a másfél éve önkormányzati és közbirtokossági összefogással 41 ezer lejért megvásárolt, Lakatos István helybéli tanár segítségével újjáépített, majd berendezett, mintegy százéves csíki székely ház, amelyben néprajzi gyűjtemény mellett értékes okiratok, tárgyak és fényképek is helyet kaptak – sőt a téli hónapoktól egészen a mezőgazdasági munkálatok megkezdéséig fonó-szövő szakkör működik benne. A tájház hűen illusztrálja az elődök életvitelét, szokásait és mindennapjait.
A csíkszentmiklósi közbirtokosság a tájház szomszédságában a közelmúltban egy harmincas évekbeli épületet modernizálva alakította ki új székhelyét. A múzeumként működő tájház udvarán jelenleg egy gazdasági melléképület is tatarozásra vár, ahol a közbirtokosság egy turisztikai központot kíván kialakítani.
Csíkszentmiklós napjainkban
Az ezeregyszáz fős létszámot közel száz éve rendíthetetlenül tartó település szokásainak kommunizmus alatti megtartásában nagy szerepük volt mindazon helybéli pedagógusoknak, akik a kötelező kultúrműsorokba, politikai töltetű ifjúsági tevékenységekbe ügyesen „belopták” a néphagyományokat, megszakítás nélkül adva így át azokat az egymást követő generációknak – tudtuk meg Lakatos István tanártól. Ennek is köszönhető, hogy a rendszerváltás után újjáalakult a cserkészcsapat, és létrejött az ifjúsági szervezet, mely több, fiatalokat és idősebbeket egyaránt megmozgató rendezvénye mellett az elődök tiszteletére és szokásaik átörökítésére is kiemelt figyelmet szentel.
A csíkszentmiklósiak nagy részének megélhetési alapjait a mezőgazdaság és az állattartás biztosítja, noha az utóbbi tíz évben jelentősen – közel a felére – csökkent a faluban tartott tehenek száma. Ezzel szemben növekedett a juh-, sőt a kecskeállomány is, míg a disznók száma stagnál. A munkahelyek számát tekintve a kisboltok és a fafeldolgozó üzemek is előkelő helyen állnak, de sok fiatal – igaz, csak ideiglenesen – külföldre, leginkább Nyugat-Európába utazik szerencsét próbálni. A véglegesen elvándorlók száma minimális, a néhány hónapot, esetleg évet távolban töltők többnyire visszatérnek, megtakarításaikat a faluban – gyakran mezőgazdasági gépekbe, felszerelésekbe, megművelhető földterületekbe – fektetve be. Lakatos István szerint inkább az okoz problémát, hogy nincs szaporulat, mivel a családok általában egy, legfeljebb két gyereket vállalnak.
Az 1880-ban épített helyi általános iskolába és az óvodába összesen száznegyvenöt gyerek jár – igaz, ebbe beletartoznak a csíkborzsovaiak is. A vallásos nevelésben részesülő ifjoncok Gergely Géza esperes-plébános odaadó segítsége és terelgetése jóvoltából olyan szoros közösséget alkotnak, amelyben főszerep jut a tisztességre, szülők iránti tiszteletre és szeretetre tanításnak. Bár több nagyobb cigány család is él a helységben – összlétszámuk hetven körülire tehető –, jelenlétük nem okoz mindennapos problémát. A „kritikus periódust” inkább a mezőgazdasági betakarítások időszaka jelenti, amikor előszeretettel dézsmálják a termést.
„Csíkszentmiklós jövőjét a gyereklétszám csökkenése vagy növekedése határozza majd meg. Híresek vagyunk szorgalmunkról, de a falu további fejlődéséhez a házak megszépülésén és korszerű földművelő gépeken kívül elsősorban nagyszámú utódra van szükség” – vonta le a következtetést a szülőfalujáról monográfiát is írt Lakatos István.
Ünnepi emlékezés
Vasárnap délben a csíkszentmiklósi műemléktemplomban a Tamás József segédpüspök által celebrált szentmisével veszi kezdetét az évfordulóra szervezett rendhagyó program. A rendezvény este hét órától a kultúrotthonban folytatódik, ahol az ünnepi beszédek sorát Ferencz Tibor, Csíkszépvíz polgármestere nyitja, majd Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának köszöntője következik. Az eseményen jelen lesz Tánczos Barna szenátor és Korodi Attila parlamenti képviselő.
A világi elöljárók után az elmúlt évszázadok kiemelkedő egyházi és falutörténeti eseményeit eleveníti fel Gergely Géza esperes-plébános, Ambrus Tünde író, Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója és Lakatos István tanár. Az előadókat a Bíró Zsolt kántor vezetésével színpadra álló csíkborzsovai férfikórus műsora, a csíkszentmiklósi általános iskola diákjainak irodalmi összeállítása, valamint a csíkszentmiklósi és csíkszépvízi néptánccsoportok fellépése követi. A kivételes évfordulóra nagy szeretettel várják mind a község, mind a környező falvak lakóit.
Pinti Attila
Székelyhon.ro.

Összefogással romokból kápolna
A hívő közösség összefogásának köszönhetően, önkéntes munkával épült újjá a hosszúaszói völgyben található Xantus-kápolna 1990-ben. Az újjáépítés egyik kezdeményezője, Balog József elevenítette fel az akkor történteket.
Az 1990-ben újjáépített Xantus-kápolna oltárképét Szilágyi István akkori csíkszentkirályi plébános készítette a kápolna felszentelésére. A 23 éve készült festmény a szent családot ábrázolja munka közben: Mária fon, miközben a fiatal Jézus és József ács munkát végez. A hosszúaszói völgyben az 1694-es utolsó tatárbetörés leverésének emlékére – a Xántus Keresztes alcsíki királybíró sírja fölé – állított kápolnát az 1989-es decemberi forradalmat követően csíkmindszenti, fitódi és szentléleki lakók kezdeményezésére építették újjá. Az egyik kezdeményező, a fitódi Balog József mesélt nekünk arról, hogyan is valósultak meg a munkálatok.
A 81 éves férfi elmondása szerint, már a kommunizmus alatt megkereste őt Gondos Albert tanító, iskolaigazgató, aki látva a kápolna romjait, nem akarta veszni hagyni azt. Akkor nem volt alkalmas, hiszen abban az időszakban az egyházi kezdeményezéseket nem támogatta a kormány – magyarázta az okát, hogy miért nem kezdődtek el már akkor a munkálatok.
Pénzt könyvnyomtatásból
A kommunizmus bukását követően, 1990 újév napján már azzal a gondolattal kelt fel Jóska bácsi, hogy most már jó lenne felépíteni – ahogy a falubeliek nevezték – a „csonka kápolnát”. Feleségének mondta el elsőként az ötletét, aki jelezte, hogy nincs elég pénzük ahhoz, hogy meg tudják valósítani. A pénz kérdésére még aznap megtalálta a választ a bácsi. Úgy gondolta, hogy a Nagy Borbála által 1939-ben írt A Xántus-völgyi ütközet című könyv – amely neki is megvolt egy példányban – újranyomtatásával és értékesítésével elő tudnák teremteni a szükséges összeget.
Még aznap a misére menet felkereste Gondos tanítót, és elmondta az ötletét, aki támogatta abban. Azt követően gyűlést hívtak össze, amelyen már hatvan ember aláírásával igazolta, hogy vállalja a kápolna újjáépítését. Tavasszal elkezdődtek a munkálatok, egy nap alatt a helyszínre szállítottak minden, az építéshez szükséges anyagot. „A homokot a csíkbánkfalvi patakból, a követ a beomlott Suta bányából hordták az állami gazdaság, a pártgazdaság és a szentléleki kollektív autói, traktorai. A nép össze volt már gyűlve, a kápolna megmaradt régi alapját kitisztították, és raktak egy méter magas kőfalat” – részletezte Jóska bácsi az első nap eseményeit.
Önkéntes munka
A környékbeliek azt követően is önkéntesen dolgoztak, sőt a munkásoknak szánt áldomást is felajánlásokból állták. Az ácsmunkát a mindszenti szakemberek végezték, a bejárat fölötti keresztet pedig Gyergyóból hozott fehér kőből rakták ki. Az építéshez nem volt szükség a pénzre, hiszen több százan önkéntes munkával hozzávetőleg hat hét alatt újjáépítették a kápolnát. Így még az év május második vasárnapján, 13-án Bálint Lajos püspök felszentelte a hívek jóvoltából elkészült épületet – számolt be az idős ember.
Az akkori ünnepségen több ezren voltak, ott értékesítették a kétezer példányban újranyomtatott könyvet, a bevételt pedig az elszámolási gyűlés határozata szerint a szentléleki és mindszenti templomoknak ajánlották fel – emlékezett vissza Jóska bácsi. Hozzátette, azóta is május második vasárnapján ünnepelnek a hívek, akiknek a száma az évek alatt jelentősen megfogyatkozott.
A Xantus-völgyi ütközet
A Nagy Borbála által írt, Xantus-völgyi ütközet című könyvben először egy csíkmenasági lakodalom előkészületeiről olvashatunk, ahol a násznép azért aggódik, hogy az 1694-es februári, kétnapos szüntelen havazás miatt a szomszéd faluból hívott vendégek nem tudnak majd részt venni a lagzin. Míg a hosszúaszói násznagy, Xantus Keresztes a nagy hideg ellenére megérkezett a helyszínre, a felcsíki vendégeket a tatárok által gyújtott tűz visszatartotta.
Ugyanis február 13-án háromszázötven tatár tört be a Gyimesi-szoroson át Felcsíkra, hogy felderítse a területet. S habár a székely harcos nép volt, bátran szállt harcba, akkor mégsem volt őrség a szorosban, mert a nagy hó miatt Sándor János felcsíki alkapitány a szépvízi váltóőrségnek azt javasolta, menjenek haza, s majd ha megenged a fagy, akkor őrködhetnek. Így a tatár elég információt szerzett, következő reggelen pedig már lángolt nyolc falu: Szentmihály, Szépvíz, Szentmiklós, Delne, Borzsova, Vacsárcsi, Göröcsfalva és Cibrefalva. A tatárok mi elvihető volt, összegyűjtötték, a lakosokat pedig meggyilkolták, elhurcolták – áll a könyvben.
Hősies asszonyok
Az azt követő napon Mirza kán Somlyót akarta volna bevenni, de mire odaértek, Kissomlyó oldalában rendezett had várta. A kán visszafordult volna, ismerve a székelyek természetét, fia azonban előre akart menni, megharcolni velük. Némi vita után az öreg visszafordult az idősebb tatárokkal, fia pedig a kincsekre vágyó fiatalokkal Szentgyörgy, illetve Taploca felé indult két csapattal, hogy majd Szentmártonon találkozzanak. A megosztott tatárokat a Somlyón összegyűlt imádkozó asszonyok és diákok ijesztették el, akik Nízet páter javaslatára kucsmákat téve fejükre sorakoztak fel. Nemcsak a tatárok erejét csökkentették így, hanem időt is biztosítottak az alcsíki katonáknak, hogy felkészülhessenek a kutyafejűek fogadására.
Éppen, hogy Menaságon kimondta az esküt az új pár, öreg székely törte meg a meghitt pillanatot, „Itt a tatár” bekiabálásával. Xantus Keresztes királybíró parancsára minden férfi fegyverben indult a hosszúaszói völgy felé. A kevés létszámú, de hősiesen harcoló székely és a rendezetlen tatár seregek ütközetét részletesen vázolja Nagy Borbála könyvében. Leírja a tatárokat megfutamító rettenthetetlen székelyek küzdelme mellett a vitézek halálát is, többek között a Xantus Keresztesét.
Székely győzelem
A kicsiny székely had immár vezető nélkül az Olt völgye felé tartó lófejűek nyomába szegődött, s habár azok ott találkoztak a másik tatár sereggel, mégis megfutamították őket. „Most sem volt összesen ezernél több székely lovas és ugyanannyi gyalog, de a meglepett nyolcezernyi tatár mozdulni sem tudott közöttük. Azt sem tudták, merre forduljanak: elöl az alcsíkiak, balról a szentlélekiek, hátul a somlyóiak és jobbról a megmászhatatlan Hargita”. Így sikerült a székelyeknek a közben vezetőjüket cserbenhagyó tatárokat elűzni – olvasható a nyolcvanegy éves bácsi által oly sokszor lapozott utolsó tatárdúlásról szóló könyvben.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Újjáélesztett hagyomány Felcsíkon
Sok év után idén újra bevárják egymást Madéfalva, Csíkrákos, Csíkcsicsó és Borzsova határkerülő hívei a négyes határkeresztnél.
Idén a madéfalvi egyházközösség úgy döntött, hogy – a Siculicidium emlékév alkalmából – újjáélesztik a rendszerváltás után elfeledett hagyományt: a közös határkerülést. Így idén húsvét vasárnapján a határkerülő madéfalvi, csíkrákosi, csíkcsicsói és borzsovai hívek a közös határkeresztnél bevárják egymást, hogy közösen kérjék a jó Isten áldását a termésre – tudtuk meg a madéfalvi egyházközösség egyik tagjától.
Régi helyén új keresztfa
A vallásos szertartásnak számító határkerülést a kommunizmus ideje alatt nem gyakorolhatták a csíkszéki keresztény hívek. Azt követően ugyan még élt egy ideig ez a hagyomány vidékünkön, azonban az évek során eltűnt a szomszédos falvak ilyen jellegű közös ünneplése. Idén viszont a négy felcsíki település összefogott, a négyes határnál lévő régi keresztfa helyébe újat állítottak, így sok év után ott fogják bevárni egymást a falvak lakói.
Áldást kérnek a termésre
Vasárnap reggel tehát minden településről az ételszentelést követően, nyolc órakor indulnak el a hívek gyalog, lóháton, illetve szekerekkel a termőföldekhez, hogy a megfelelő szertartás keretében áldást kérjenek a termésre. A négy település mezőgazdasági területeinek közös határánál fél 10-kor találkoznak a határkerülők, hogy közösen fohászkodhassanak Istenhez a természeti csapások elkerüléséért. Az idei szertartás keretében megáldják az új keresztfát is.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro

Újabb turnén A sóvidéki kalapács
A Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ közös programjának, a Néptánc Hargita Megyének keretében, a helyi polgármesteri hivatalok együttműködésével, december 12-én, pénteken este 6 órakor Csíkszentdomokoson, majd december 13-án, szombaton délután 4 órakor Csíkszenttamáson lép színpadra a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes A sóvidéki kalapács című műsorával. December 14-én, vasárnap este fél 8-tól (19.30) Borzsovában mutatja be a műsort a társulat az NKA támogatásával.
A vidámságában is komoly táncjátékhoz Boka Gábor rendező ismét egy Petőfi Sándor műből (A helység kalapácsa) merített ihletet.
Boka Gábor forgatókönyve a hasonlóságok és különbségek játékából építkezik. Sorban jelennek meg a különböző párhuzamok: falubeliek-tanyaiak, vidékiek-városiak (vándorszínészek), civilek-karhatalom. Mindvégig a különbözőségből fakadó feszültségek kapnak lángra és oldódnak fel, különleges helyzetek alakulnak ki, végül mindenkit összefogásra sarkall a közös ellenség.
 
maszol/közlemény

Száztagú Székely Férfikórus
A sepsiszentgyörgyi Krisztus Király római katolikus templomban május 9-én este megtartották a Száztagú Székely Férfikórus hangversenyét a 3. Magyar Kóruszene Nap alkalmából, a Kónya Ádám Művelődési Ház és a Pro Cultura Alapítvány szervezésében. Az ünnepi hangversenyen fellépett a csík-borzsovai férfikórus, a gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara, a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet férfikórusa, valamint a házigazda szerepét is betöltő, a Kónya Ádám Művelődési Ház Magyar Férfidalárdája. A műsoron Schubert-, Erkel-, Liszt-, Verdi-, Kodály-, Bárdos Lajos-, Gebhardi-, Zasskovszky-, Gárdonyi Zoltán-, Vásárhelyi Zoltán-, Karai József-dalok, -operarészletek mellett népdalok, katona- és legénynóták, s egy megzenésített Farkas Árpád-vers is szerepelt. A karnagyok Kovács László, Bíró Zsolt-Imre, Molnár Katalin, Jakab Árpád voltak, zongorán közreműködött Filtner Tünde. A Száztagú Székely Férfikórust alkotó kórusok vasárnap dalos szolgálattal vettek részt a sepsiszentgyörgyi egyházak istentiszteletein, szentmiséin.
László Attila sepsiszentgyörgyi karnagy így emlékezik vissza a Száztagú Székely Kórus születésére: „Története 2013 májusában kezdődött, amikor a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet Férfikórusának 145. évfordulójára hívták Gyergyószentmiklós Ipartestületi Férfikarát és a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám művelődési ház Magyar Férfidalárdáját. Együtt a három férfikar igazi dalos ünneppé varázsolta a jubileumi találkozót. A hangverseny sikerén felbuzdulva vetődött fel a gondolat: miért ne énekelhetnénk máskor is együtt? Így jött létre a csíkszépvízi dalostalálkozó, amelyen a csíkborzsovai római katolikus templom férfikórusának bevonásával, felemelő hangulatban megszületett a Száztagú Székely Férfikórus.”
Józsa Zsuzsa
Vasárnap (Kolozsvár)

Daczó Árpád: A gyimesi Babba Mária
A Babba Mária elnevezéssel legelőször Csíksomlyón találkoztam. Egy csíkborzsovai asszony a fiacskájának így mutatta meg a csíksomlyói Mária kegyszobrát: – Né, látod, ott van a Babba Mária.
Kíváncsian kérdeztem akkor az asszonyt, hogy mit jelent a Babba Mária.
– Azt jelenti, hogy Szép Szűz Mária. Mert a babba azt jelenti, hogy szép. – Igen. Ha a gyermekeknek azt akarjuk mondani, hogy szép, azt mondjuk, hogy babba, babbás. Mert a babba, az szép.
– Igen. Ő a legszebb. Azért Babba Mária.
Egy másik alkalommal akkor találkoztam a babba szóval, amikor új ruhába öltözködtem. Meglátott egy menasági öreg. Kedvesen összecsapta a kezét, és úgy mondta: – Jaj, milyen babba!
– Babba? – kérdeztem. – Rég voltam én baba. Bár fiatalabb volnék!
– Nem baba, hanem babba. Két b-vel – magyarázta az öreg bácsi. – Babba annyi, mint szép. Babba. Babbás.
Amint a gyermek értelme nyiladozni kezd, a tátá és a mámá, az édesapám és az édesanyám szavai mellett a Babba Mária nevét tanulja meg legelőször. Ha egyebet nem is tud a gyermek, de kicsi kezével már a falra mutat, a Mária-képre. Az anya is boldog, ha gyermeke már meg tudja mutatni, hol van Babba Mária, s még inkább akkor, ha már fel is fohászkodik, összetéve kicsi kezét:
– Babba Mária, segélj meg! Babba Mária, légy velem!
Ez a gyermek első imája. Számára nincs is más Isten, mint Babba Mária. Annak bizonyításához, hogy Babba Mária tulajdonképpen a hold, az újholddal kapcsolatos szokások is hozzájárulnak. Ha valamelyik családtag kinn észreveszi, hogy újhold van, az bemegy, és kezdi kihívni a házból a többieket:
– Gyertek ki, valamit mutatok.
Nem mondja meg, hogy mit mutat, mert ha benn megmondja, akkor abban a hónapban valamit elront, pl. eltör egy tányért. Csak kinn mondja meg, hogy újhold van. Akkor aztán feléje fordulnak, és összetett kezekkel fohászkodnak.
Egyik este Gyepecén voltam. Épp akkor jött fel az újhold, amikor beléptem Kászoni Fekete Tamás (43, felesége, Csilip Mária, 40) udvarára. Ismerve már a szokást, bekiáltottam a házba:
– Jöjjenek csak ki, valamit mutatok!
Erre kijött az ember is, az asszony is. Örömmel nézték az újholdat. Amint vártam, hogy mondjanak valamit, az asszony hirtelen befutott a házba, kihozta másfél esztendős fiacskáját, férjének a karjára tette, és az újholdra mutatva mondta: – Né, Mihályka, Babba Mária! Felbútt a Babba Mária!
A gyermek odanézett. Kicsi karját is felemelte, s most o is mutatta: – Né, Babba! Né, Babba!
Erre az asszony örömében énekelve kezdte mondani:
– Mihályka már tudja, hol a Babba Mária! Mihályka már tudja, hol a Babba Mária! Közben körültáncolta a férjét. Majd elkapta a gyermek kezét, összecsókolta, és most már ellenkező irányban is körültáncolta a férjét:
– Mihályka már meg is mutatta, hol a Babba Mária! Mihályka már meg is mutatta, hol a Babba Mária!
Az apa mosolyogva állott ott egy helyben, a hold felé fordulva. Kezét gyermeke fejére tette, és boldogan nézte táncoló, éneklő feleségét. Közben kijött a házból egy nagyobb, már iskolás leányka. Az ember azt is, asszonyát is magához vonva, közösen kezdték mondani:
– Ebben a hónapban is segéljen meg a Babba Mária.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Áradás és jégeső Csíkszéken
A hirtelen lehullott nagy mennyiségű eső miatt csütörtökön este több patak kilépett medréből Csíkban, elárasztva a települések utcáit, behatolva udvarokra és pincékbe.
Ez történt Csíkpálfalván, ahol a Nyír-patak áradt meg. Csíkszentmihályon a Rákos-patak áradása nyomán öntötte el a víz a közeli lakóházak udvarai, kertjeit, pincéit, a víz nagyobb volt, mint amit korábban, a május végi áradásoknál tapasztaltak – tudtuk meg Izsák Székely Lóránt polgármestertől.
A viharral jégeső is érkezett, ez a zöldségeskertekben, a szántóföldeken végzett jelentős pusztítást Csíkpálfalván, Szépvízen, Borzsovában, Delnén és Csíkszentmihályon, Csíksomlyót is érintve.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Orbán Balázs nyomdokán a Gyimesek vidékén 2.
Visszatérnek a Székelyföld peremén fekvő Gyimesek vidékére az Orbán Balázs nevét viselő 36. dokumentarista fotótábor résztvevői október 20–27. között. A fényképes dokumentáció készítése a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, az Exposia Fotográfiai Alkotócsoport szervezésében valósul meg, Hargita Megye Tanácsának a támogatásával.
Az idén májusban tavaszi fényben megragadott Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk községeit most az ősz színeiben is dokumentálják a meghívott fényképészek: Antal Levente (Sepsiszentgyörgy), Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Bartók Izabella (Sepsiszentgyörgy), Csíki Csaba (Csíkszentdomokos), Fekete Réka (Székelyudvarhely), Kelemen Lajos (Sepsiszentgyörgy), Kerekes István (Kazincbarcika), Sándor-Tóth Zsuzsanna (Hatvan), Tordai Ede (Marosvásárhely), Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy), Vitos Hajnal (Csíkszereda).
A fotótáborban részt vevő fényképészek a vidéket bejárva vizuális értékmentést végeznek. A megörökítésre érdemes pillanatokat, a múló jelent fényképezőgépeikkel rögzítik, ugyanakkor nem maradhatnak ki a sorból a jelenkor ízlésvilágát, vívmányait reflektáló képek sem. A felvételek, amelyek a tábor ideje alatt elkészülnek, egyfajta üzenetek a világnak: így élnek itt az emberek, ilyen a környezetük, és ilyen csodálatosan szép az a táj, amit századok óta laknak.
Az ily módon készülő dokumentáció vándorkiállítás anyagát képezi, amelyet a jövő év során több helyszínen is bemutat a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont.
Orbán Balázs a Székelyföld leírásában elragadtatva írja e vidékről: „… egy ily nagyszerü tájjal, melynél szebbet bizonynyal se Tyrol, se Svájcz nem tud felmutatni, s mi még sem ismerjük, még kevésbbé méltányoljuk e szép hazát. Kétségtelenül szép a Székelyföldnek lakott része is, de ki azt valódi nagyszerüségében akarja ismerni, annak be kell hatolni határhavasaink nagyszerü tömkelegébe, meg kell utazni azon gyönyörü hegyszorosokat, melyeket a teremtő mint e szép haza büv-utjait helyeze a határszélre, s csak akkor fogja azt egész nagyszerüségében, egész pompájában ismerni”. A 36 km hosszú Gyimes-völgy a Csíki-havasok legkeletibb csücskében helyezkedik el, községei: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. Az itt élő gyimesi csángók ősei csíki falvakból menekültek e vidékre, a korábbi századokban, hol politikai, hol gazdasági kényszerből. „A betelepülésre vonatkozó adatok a 17. századtól követhetők. Többen Moldovába telepedtek le, majd visszaszivárogtak a mai Sánclaka környékére, és alulról felfelé népesítették be a Tatros völgyét és a patakokat. A Tatrosba futó patakok mentén szétszórt házcsoportok szerekbe, tizesekbe szerveződő egységeiből önálló települések jöttek létre. A 19. század derekán már mindhárom mai gyimesi település önálló közigazgatású község, külön bíróval, elöljárósággal. A szétszórt település az emberek összeállásának régi titkait árulja el, a családi foglalás emlékeit őrzi. Egy-egy völgybe futó patak mellett egy család telepedett meg, s így a patakok legtöbbje az első települők nevét őrzi”. „A Tatros és mellékvizeinek vidékét a 17. században még nagyrészt a Moldvát Csíkszékkel összekötő kereskedelmi útvonal által keresztülszelt erdőrengeteg borította. A gyimesi csángók az azóta eltelt bő két és fél évszázad alatt az őket körülölelő tájat minden vonatkozásában kiismerték, s közben a vadont hegyvidéki kultúrtájjá alakították”. „Mivel kevés a szántóföld, a gazdasági élet alapját az állattenyésztés, a pásztorkodás, a fafeldolgozás, fakereskedelem és a háziipar képezi. Mind a Tatros völgyében, mind a »patakokban« nagy kiterjedésű természetes kaszálók elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésnek, míg a havasi legelők a juhtenyésztésnek kedveztek. A havasi legelők birtokbavétele fokozatosan történt: az »erdőlés« nyomán egyre több természetes kaszálót tudtak hasznosítani. A csángó életmód egyik sajátossága a kalibázás. Tavasszal a gyimesiek kiköltöznek állataikkal a nyári szállásra, majd ősszel, Szent Mihály napja körül hazaköltöznek a téli szállásra. Benkő Károly (1853. II. 62-68) említi, hogy a »Gijmes havasi falvakat több falu bírta: Csíkszentmiklós 1/5-ét, Borzsova 1/5-ét, Csíkszentmihály 1/5-ét, Szépvíz pedig 2/5-ét«. A gyimesi ember az önellátásra rendezkedett be, különösen az épületek építése, az élelem, ruházat előállítása terén. Mindezt az őstermelés alapfokon ma is tudja biztosítani. Itt még fellelhetők a magyar népi kultúra korábbi rétegei, őrzik viseletüket, gyakorolják ősi gazdálkodási módszereiket.
A településszerkezet is sajátosan módosult: a völgyekben a hosszanti útifalu, míg a mellékvölgyekben, a patakokban a szórvány több változatával találkozhatunk. A gyimesi csángó ház a székely ház egyik típusa. A havason, az esztenán a házakat faragatlan gerendákból építik. A patakok mentén elszórt házak egy-egy tízest alkotnak (Rána, Ciherek, Ugra, Görbe, Boros, Sötét, Kápolna, Rajkók). A helyi identitástudat ma is erős: a gyimesi csángók nagy része tudja, honnan csángáltak ide. Nyelvjárásuk is a felcsíkiakéval hasonlítható. Gyimesben más mindenki jövevény, a bennszülött a csángó. Sajátosan alakultak e vidék néprajzi hagyományai is. A vidék gazdag népi tánchagyományokban, mondavilágban és dallamkincsben. A parasztzenészek messzi földön híresek, egyik sajátos népi hangszerük, a gardon (teknő alakú, húros ütőhangszer) puhafából készül. A gyimesi csángó magyarok legfőbb szórakozási alkalma a tánc volt. A szakemberek közel 35-féle táncalkalmat és mintegy 30 táncfajtát tartanak számon. A táncrendből napjainkra a fiatalok is ismerik a magyarost, a csárdást, a németest, a hejszát”.
„Gyimes a Székelyföld néprajzának múzeuma, vagyis, ami ott hamarabb eltűnt, elenyészett, itt változatlanul vagy átformálódva még tovább fennmaradt. A viseleti darabok, mustrák, a házak és bútoraik, a növényismeret, a párválasztás, a lakodalom némelyik mozzanata, a középkori keretezettségű katolicizmus, a pogány emlékeket felvillantó néphit, a ráolvasások, a táncok, balladák, keservesek, a hiedelmek nemcsak esztétikailag szépek, vagy más szempontokból érdekesek, nemcsak megborzongatják az embert, hanem a tudomány számára lehetővé teszik a népi kultúra múltjának tanulmányozását, pontosabban megértését.” Népújság (Marosvásárhely)

Jó évük volt a gazdáknak: pityókából és szőlőből is rekordtermés volt
Rendhagyó módon a mezőgazdasági esztendőről tartott sajtótájékoztatót Török Jenő, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője, illetve kollégája Zsigmond Sándor szerdán. Szó esett rekordtermésekről, De minimis-támogatásokról és képzéseikről is.
Az évértékelő beszámolón először az országos adatokat ismertették. Mint kiderült, nemcsak megyei, hanem országos szinten is jó évet zárhattak a mezőgazdálkodók, két kultúra (pityóka és szőlő) esetében az átlagtermés felülmúlta a sokéves átlagot.
Emellett több kultúra esetében nemcsak az átlag-, hanem a teljes termés is nagyobb lett, mint az előző években.
A gabonafélékből összesen 26,87 millió tonnát arattak le országszerte. A búzából, rozsból és tritikáléból összesen 10,16 millió tonnát gyűjtöttek be, az átlagtermés hektáronként 4,84 tonna volt. Hektáronként országos szinten repcéből 2,84 tonna, borsóból 2,77 tonna, árpából 4,9 tonna, napraforgóból 2,7 tonna, szójából 2,38 tonna, kukoricából 5,8 tonna, pityókából 18,8 tonna, szőlőből 6,5 tonna lett az átlagtermés – részletezték.
Ahhoz, hogy kedvező évet zárhassanak a hazai mezőgazdálkodók, hozzájárult egyebek mellett az is, hogy megfelelően alakult az időjárás, volt kellő csapadék, így szárazság csak kevés térséget érintett. Emellett időben érkeztek a támogatási értékek, így a gazdák meg tudták vásárolni, amire szükségük volt. Az év során pedig a mezőgazdasági intézmények is jobban együttműködtek, mint korábban – sorolta Török Jenő.
Nyomott a pityóka ára
Mint az igazgató rámutatott, a Hargita megyei kultúránkénti terméshozamok közül kiemelkedő volt a pityókáé: idén hektáronként 26,3 tonnás átlagtermést gyűjthettek be a gazdák, ez negyven százalékkal több, mint az országos átlagtermés. Üröm az örömben, hogy az ára még mindig nyomott, mindössze 40-50 banit kínálnak a krumpli kilójáért, emellett pedig kereslet sincs a termésre. Török Jenő megjegyezte, Borzsovában például az elmúlt egy hónapban egyetlen felvásárló sem kereste a pityókát, családi gazdaságukban termett 350 tonna burgonyának még 10 százalékát sem értékesítették. De bíznak benne, hogy az ünnepek alatt a kereslet és az ár is jó irányba mozdul el.
Több rekordtermés is volt
Zsigmond Sándor a Hargita megyében termesztett további főbb kultúrák terméshozamát is ismertette: rekord átlagtermést – hektáronként 4100 kilogrammot – arathattak a búzát vető gazdák, s szintén jónak mondható volt a tavaszárpa hektáronkénti 2510 kilogrammos átlagtermése. A kukoricatermesztők sem panaszkodhattak a 4100 kilogrammos átlagtermésre, ami az előző évekhez viszonyítva jónak mondható. Azt is kifejtették, hogy a cukorrépatermő földek mérete egyre növekszik a 2015-ös mélyponthoz képest, idén a termesztők 78 hektárról rekordmagas, 45 500 kilogrammos átlagtermést gyűjthettek be. A takarmánynövényekkel bevetett területek mérete évről évre növekszik, ami az állattenyésztési ágazat növekedését is jelenti.
A kormánytámogatásokról
Ezt követően az igazgató ismertette az idén elindult országos De minimis-programokat: a gyapjú értékesítését ösztönző juttatást Hargita megyében 641 juhtartó gazda igényelte, amely révén az értékesített gyapjú után kilogrammonként 1 lejes támogatást kapnak a gazdák.
Ennek a juttatásnak a célja, hogy a juhtartók felismerjék a gyapjú értékét, így az feldolgozásra kerüljön az elégetés helyett. A paradicsomtermesztők megsegítésére indított De minimis-támogatással a megyében négy gazda élt, elsősorban Keresztúr és Udvarhely környékén, akik teljesítették a vállaltakat, és már meg is kapták az az után járó idei juttatást. Érdekességként Török Jenő azt is megjegyezte, ezzel a lehetőséggel elsősorban fiatalok éltek: olyan is van közöttük, aki Angliából hazaköltözve fogott paradicsomtermesztéshez.
Újabb, De minimis-támogatás lesz
Az igazgatóság által szervezett képzéseket Zsigmond Sándor ismertette, mint tőle megtudtuk, az agrár-környezetgazdálkodási támogatások megszerzéséhez is szükséges képzéseiken idén 941 érdeklődő vett részt a megyében, a méhészeknek szánt képzésükre pedig 40 méhész jelentkezett 2017-ben. Török Jenő vázolta a várhatóan jövőben elinduló mangalica és báznai sertések tenyésztését ösztönző program már ismert részleteit is. Mint mondta, jelenleg e sertéstenyésztők számának és farmjaik méretének felmérése zajlik az illetékes intézmények szakemberei révén. A tervek szerint, akik felvállalják e hagyományos fajták tenyésztését, erre a célra ingyen kaphatnak malacokat az államtól, továbbá 250 lej támogatást állatonként. Az egyik megkötés, hogy a tenyésztett állatok felét hivatalosan működtetett vágóhídon vagy feldogozónak kell eladni.
Összevonnak több intézményt
Török Jenő újságírói kérdésre arról is tájékoztatott, hogy jövőben valóban a megyei mezőgazdasági igazgatóságok ernyője alá vonják az eddig bukaresti központú, mezőgazdasági vonatkozású intézményeket – kivétel a vidéki beruházásokat finanszírozó ügynökség (AFIR) és mezőgazdasági kifizetési is intervenciós ügynökség (APIA).
Valószínűleg már a jövő év első felétől az igazgatóság adminisztrálása alá fog tartozni a vetőmag felügyelőség, a növényvédelmi hivatal, az állatnemesítő és szaporodásbiológiai hivatal (OARZ), a talajtani és agrokémiai hivatal (OSPA) és az állami földbirtokok ügynöksége (ADS) is. Kömény Kamilla / Székelyhon.ro