"Ápr. 29-30-án tartották meg Kovásznán és Csomakőrösön az idei Kőrösi Csoma Sándor Napokat. Eljöttek a testvértelepülések, Nagykanizsa és Csenger küldöttei, a Budapesti Székely Kör vezetői, a Határon Túli Magyarok Hivatala képviselői, Szlovákiából és Kárpátaljáról érkeztek együttesek, fellépett a Hargitai Állami Székely Népi Együttes, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a kolozsvári Bábszínház, és több magyarországi csoport. Képzőművészeti tárlat nyílt, A hit parancsai címen tudományos értekezés is elhangzott, Fábián Ernő, Magyari Lajos szenátor és Markó Béla RMDSZ-elnök mondott beszédet. Nemcsak a tudóst akarja idézni, mondta Markó Béla, "hanem a törhetetlen akaratú embert is, a magyar nemzet gyökereit kereső székelyt, azt a célt akarom idézni, ami ma sokak számára korszerűtlennek tűnik." "Nemcsak hogy nem korszerűtlen ez, hanem kötelesség is, olyan kötelesség, aminek teljesítése nélkül jövőnk sem lehet." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./"

Támogatókat keres az egy esztendeje létrejött Szatmári Nemzetiségek Népi Együttese. Az együttes két vezetője, Fábián Elemér és Pethő Béla elmondta, hogy a hatósági támogatás késik. A támogatás reményében választották a közönség által inkább kedvelt Szatmári Magyar Népi Együttes megnevezés helyett a jelenlegit. Hiába volt mindez. - Az 1989-es fordulat után többen kezdeményezték, hogy a színpompás román folklórfesztiválok ellensúlyozására, legyen a magyar táncnak is egy ünnepe Szatmár megyében. S megszületett a Bogdándi Nemzetiségi Tánctalálkozó. Akkor Sipos László, a bogdándi közművelődés vezetője, néprajzkutató úgy gondolta, jobb a fesztiválra a nemzetiségi, mint a magyar megnevezés! Ez tévedés volt. Adnak rá pénzt, támogatást a megyei kultúrbizottságtól, de messze nem azt kapja, amit a román fesztivál. - Az együttes most Csengerbe készül, ahol július 31-én nemzetközi táncfesztivál lesz. - Kelemen Hunor államtitkár segítségével hamar megkapja az együttes a hivatalos jóváhagyást, ha úgy tetszik a működési engedélyt. Riedl Rudolf prefektus megígérte nekik: segíti őket, hogy hozzájussanak egy próbateremhez, amolyan székházféleséghez. /Magyar volna, de másképpen kell nevezni! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

Gheorghe Miclaus Szatmár megyei tanácselnök Nyíregyházára utazott, ahol kollégájával, Helmeczy Lászlóval találkozott. A tárgyalás előterében a két megye közötti kapcsolatok továbbfejlesztése állt Az elmúlt héten Nyíregyházán folytatódott a Szatmárnémetiben elkezdődött, regionális fejlesztéssel, határ menti együttműködéssel foglalkozó szeminárium, amelyen a két város tanácsi alkalmazottai, önkormányzati képviselői vettek részt. Kiemelkedő jelentőségűek a közös nemzetközi pályázatok, a szakmai tapasztalatcserék, a környezetvédelmi és területrendezési tervek összehangolása, és jelentős a csengeri Ady Endre Gimnázium és a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Kollégium közös programja is. Szó esett a Szatmárnémeti és Nyíregyháza közötti régi vasút újbóli üzembe helyezése, valamint a Pete és Vásárosnamény közötti út megépítése. A tárgyalópartnerek a testvérmegyei kapcsolat létrehozásának a lehetőségét is szóba hozták. /Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye "testvéri" kapcsolatra készül. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 8./

Szatmárnémetiben a Kölcsey Főkollégium két hiányszakmában bővíti a posztliceális oktatást, a földmérési és a kereskedelmi-vámügyintéző csoporttal. A vámügyintézők képzését a magyarországi Csenger középiskolájával együtt szervezik: a 15 csengeri és 15 szatmári diák az első évet Csengeren, a másodikat Szatmárnémetiben, a Kölcseyben végzi. /(Sike Lajos): Vámügyintéző és földmérési posztliceális oktatás a Kölcseyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

"Szatmári Zenei Napok alatt több hangverseny is lesz: augusztus 16-án Szatmárnémetiben, a Németi templomban; augusztus 17-én Szatmárcsekén, augusztus 18-án Sonkádon, augusztus 19-én Porcsalmán, augusztus 19-én záróhangverseny Csengerben. /Szatmári Zenei Napok hangversenyei. Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 10./"

"Egy évtizede hagyományos az ősi zilahi kollégiumban az Ady Endre vers- és prózamondó vetélkedő. Idén nov. 24-én tartották meg nyolc szilágysági magyar tagozatos és két magyarországi középiskola versenyzőinek részvételével. Ezúttal az Ady emlékverseny keretében matematikai vetélkedőt is rendeztek, első alkalommal, zilahi, krasznai, balassagyarmati és csengeri versenyzőkkel, valamint román tagozatos tanulókkal. Ez utóbbiak szerezték meg az elsőséget. /(fejér): Ady emlékverseny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./"

"Nov. 30-án Csengeren megnyílt a szatmárnémeti Kovács Emil Lajos 26 festményéből álló kiállítása. /E. Gy.: Kovács Emil Lajos kiállítása Csengerben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 4./"

"A tizennegyedik Csoma-napok ünnepélyes megnyitójára ápr. 3-án került sor Kovásznán, a nagy Kelet-kutató tudós szobránál. A Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákjai, tanárai, valamint a magyarországi testvériskola, a Pécsi Magyar-Német Nyelvű Iskolaközpont küldöttsége az intézmény névadójára emlékezett. Becsek Ede iskolaigazgató kifejtette: Kőrösi Csoma Sándor példás élete, kitartó munkássága ösztönzi az iskola diákjait újabb és újabb eredmények elérésére. Az ünnepi beszédek után a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és az iskolák képviselői koszorúkat helyeztek el az iskola főbejárati folyosóján levő emléktáblánál. Ezután a műsorban fellépett a kovásznai iskola Tiszta Szív Kórusa és a pécsi testvériskola kórusa. A Csoma-napok ünnepélyes megnyitójára szintén ápr. 3-án került sor a városi művelődési ház előtti Kőrösi Csoma Sándor-szobornál. /Bodor János: Csoma-napok Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./ Jelen voltak Kőrösi Csoma Sándor tisztelői határon innen és határon túlról, valamint Nagykanizsa, Pápa és Csenger testvérvárosok küldöttségei. Este elindult a Havadtőy Sándor egykori kovásznai református lelkipásztor nevét viselő, 109-es cserkészcsapat fáklyás menete. Zsuffa Levente, a város polgármestere köszöntötte a jelenlevőket, ünnepi beszédet mondott Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke. /Bodor János: Ünnep Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./"

"A Kovásznai Napokon jelen voltak Nagykanizsa, Pápa és Csenger testvérvárosok küldöttségei is. Látható volt az ASIMCOV kovásznai fiókja által szervezett Cov-Expo 2003-as kiállítása is. Voltak koncertek, a képtár falán leleplezték Kádár László- (1908-1989) emlékplakettet, melyet a sepsiszentgyörgyi Varga Mihály szobrászművész alkotott bronzból. A kovásznai származású egykori debreceni professzor életét volt tanítványa, Süri Dakar István tibetológus, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára méltatta. A gazdakör óriástermény-kiállítást szervezett. /Bodor János: Városnapok Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./"

"Okt. 2-4. között a magyarországi Csengeren Alma Napokat rendeztek, ahova tíz erdélyi megye (Arad, Bihar, Fehér, Hargita, Maros, Kolozs, Kovászna, Szilágy és Temes) gazdálkodóit és gazdaszervezeteinek képviselőit is meghívták. A legnépesebb küldöttség Marosvásárhely és Kolozsvár környékéről indult. A találkozón részt vett dr. Németh Imre magyar földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter is, aki a jelen és jövő mezőgazdaságáról szólt az EU-s követelmények tükrében. Dr. Solymosi József miniszteri főtanácsos a határon átnyúló agrárkapcsolatokról értekezett. A jelenlévők közül többen is elemezték a határon túli magyar és a magyarországi gazdasági kapcsolatok eddigi eredményeit, illetve hiányosságait. Elhangzott, hogy az EU-ba történő belépés során nagy segítséget jelenthet a magyar tapasztalatok átvétele, testvértelepülési kapcsolatok létesítése, és főleg azoknak gazdasági tartalommal történő feltöltése. /Barazsuly Emil: Határokon átnyúló almatermesztési együttműködés. A terveket valóra kellene váltani. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./"

"Érdekes dokumentumra bukkant nemrég Szatmárnémeti múltjával kapcsolatban Balogh Géza történelemtanár, a Kölcsey Főgimnázium aligazgatója, a város históriájának jeles kutatója. Az iskola egyik kincse a tanári szoba falán lévő számos festmény. Isteni csodának köszönhető, hogy e képek túlélték a kommunizmust, miként a katolikus püspökség elfalazott kápolnája, ahol olyan nemzeti és irodalomtörténeti emléket sikerült megőrizni, mint az erdődi vár kápolnájából származó oltár, mely előtt Petőfi Sándor és Szendrey Júlia esküdött egymásnak örök hűséget. A tanári szobával az történt, hogy azokban a nehéz időkben tisztességes magyar pedagógusok "eldugták". Szertárt csináltak belőle, s a képek elé szekrénysorokat raktak. Balogh Géza kutatni kezdte, hogy mikor készültek a festmények. A Láncos templom egyházközség levéltárában rálelt Széles András kéziratára, amely a Szatmári tisztelt traktus címet viselte. Széles András a református gimnázium tanára s egyúttal a Láncos templom segédlelkésze volt az 1700-as évek végén. A kézirat összesen 103 községre, lényegében az egész (akkori) szatmári egyházmegyére tartalmaz igen fontos információkat a reformációt követő időkből. Néhány jelentősebb egyházközségnek, mint Szatmár, Németi, Csenger, Fehérgyarmat vagy Matolcs a reformációt megelőző történelmét is bemutatja. Egyik fő érdeme, hogy levéltári adatokra utalva külön összeállította a papok és a tanítók, illetve tanárok névsorát 1810-ig, egyes esetekben pedig 1830-ig. Külön említi a templomok és parókiák építésének évét és más adatait, felsorolva az adományokat, a kegytárgyakat, valóságos leltárát adva az egész eklézsiának. Adatokat sorolt fel községenként az elhaltakról. Az elnéptelenedett, majd végleg eltűnt falvakról, például Uráról és Zajtáról is vannak benne adatok. A labancok 300 éve égették fel Németi városát. Széles András pontos leírását adja ennek. Ezt az értékes kéziratot megjelentetik. /Sike Lajos: A szatmári kutató károsnak tartja a kuruckodást és labanckodást. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./"

Idén kilencedik alkalommal szervezték meg Kovásznán a városnapokat. A háromnapos rendezvény alatt számos szórakoztató műsorban válogathatott a nagyszámú közönség. A város lakói emléket állítottak Ignácz Rózsa (1909-1979) író, színész és műfordítónak, illetve Gazdáné Olosz Ella (1937-1993) textilművésznek. Ignácz Rózsának a központi parkban állítottak mellszobrot, Gazdáné Olosz Ellának pedig azon a házon állítottak domborműves plakettet, amelyben élt és dolgozott. Mindkét emlékmű a sepsiszentgyörgyi Vargha Mihály szobrászművész alkotása. Ugyancsak a városnapok keretében felavatták a központi park híres borvízforrását, melyre a városból elszármazott, Párizsban élő Gocz (Gozin) Elvira adta a pénzt. A kutat a csengeri Far­kas Miklós építész (Ma­ko­vecz Imre tanítványa) tervezte, és a kovásznai Becsek Sándor csapata kivitelezte. /(Bodor): Szobor- és emléktábla-avatás (Kovásznai napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 18./

Úgy, mint Trianon előtt, ismét a szabolcsi térség központjává válhat Szatmárnémeti, mondták a határ túloldalán. A Szatmári Magyar Hírlap négyfős csapata indult Magyarországra. A határőröknek gyanússá vált két kolléga, Fodor István és Czinzel László. Ugyanis mostani külsejük csak körvonalaiban hasonlít a személyazonossági okmányban szereplőhöz. A lelkiismeretes román határőr úgy döntött, hogy ellenőriznie kell a nyilvántartásban. Kiderült, hogy nem szerepnek a bűnözők listáján, így folytathatták útjukat. Románia EU–csatlakozása óta Csenger és környéke fiataljainak nagy része Szatmárnémetibe jár át szórakozni hétvégenként. A román munkásokkal való ijesztgetést Gyurcsányék találták ki, mondták a határ menti magyar települések lakói. Az emberek szerint az EU inkább a nagy mezőgazdasági vállalkozásokat támogatja. A falvakban örülnek, hogy Románia is belépett az Unióba, mert közel van Szatmárnémeti, oda fognak járni vásárolni. /Romász János, Fodor István: Úgy, mint Trianon előtt, ismét a szabolcsi térség központjává válhat Szatmárnémeti. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 15./

Szűkösnek bizonyult a Makovecz Imre tervezte Csengeri Polgármesteri Hivatal tanácsterme a január 19-én rendezett konferencia befogadására. A minden évben megrendezett Határ menti Területfejlesztők Napja sikeres volt. A Magyarországért Európában nyíregyházi egyesület, valamint a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület kezdeményezte konferencián a határ menti települések együttműködésének ösztönzése, új, közös regionális stratégiák, tervek kidolgozása volt a cél. Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Szatmár megye térségeinek közös múltjáról, a határ mindkét oldalán jelenleg működő önkormányzatok és civil szféra hatékony együttműködéséről, valamint az elkezdett közös tervek megvalósításának folyamatairól számolt be. Méltatta Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármester város- fejlesztésben elért eredményeit, valamint szó esett egy Csenger-Szatmárnémeti közös tükörpályázatról, ami a hajdan létező Szatmárnémeti-Csenger-Mátészalka vasútvonal visszaállítását tűzte ki célul. /Területfejlesztők találkozója Csengerben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 22./

Május 7-én ünnepli kétéves születésnapját a szatmárnémeti City Rádió. 2005. május 7–én, reggel 6 órakor szólalt meg először a rádió magyar nyelven, emlékezett vissza a két társtulajdonos – Túrós Lóránd és Erdei Róbert. A Samtel rádiónak volt ugyan egy magyar nyelvű adása, amely az elején több órában sugárzott, aztán már csak naponta két órában. Kiderült, hogy nem jó megoldás folyton átváltani románról magyarra és újra vissza, mert a rádió elveszítheti a hallgatóit. A Samtel utolsó magyar búcsúadása után elhangzott, hogy egy magyar rádiót kellene létrehozni. 24 órán át közvetít magyar nyelven a City Rádió, már 14 műsorvezetővel dolgozik, és 2006 április 30-ától Nagykárolyban külön frekvencián sugároznak. Az egész megyét lefedi, már nemcsak a szatmárnémetieké ez a rádió, hanem a sárközieké, a csengerieké és a mátészalkaiaké is. Ha Csengerben történik valami, a polgármester vagy a művelődési ház igazgatója elküldi e-mailben, mert ott nincs helyi rádió, sem Mátészalkán, sem Fehérgyarmaton, sem Csengerben. A rádió jelenlegi székhelyét lassan kinövi. /Fábián Ágnes: Kétéves a szatmárnémeti City Rádió. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 7./

Már nemcsak Bihar és Arad megyével szomszédos magyarországi területeken, hanem a szatmári régióban is egyre több román állampolgár vásárol ingatlant Magyarországon. A térségben az iramot és vele az árakat Szatmárnémeti diktálja. A román állampolgárok Csenger környékét részesítik előnyben, Szatmárnémetiben és környékén pedig többnyire németek, osztrákok, olaszok, spanyolok, magyarországiak keresik fel az ingatlanügynökségeket. Csengerben dr. Komlódy Miklós alpolgármester becslése szerint mostanában a korábbinál érzékelhetően több házat és telket adnak el román állampolgároknak, mint a múlt év hasonló időszakában. A vevők fele-fele arányban románok és romániai magyarok. Szatmárnémeti fejlődése meglódult, a városban egyre feljebb szöknek az ingatlanárak, egy jobb helyen lévő egyszobás blokklakásért (garzonért) 20-25 ezer, a kétszobásért 30-40 ezer eurót is elkérnek, mely összeg feléből az alig 10-15 km-re lévő magyarországi falvakban már kertes – többnyire közművesített – házat lehet vásárolni, sőt 15-20 ezer euróért szép nagy portákat. Legtöbben befektetési céllal vásárolnak, hogy pár év múlva nagy haszonnal továbbadják. Az ötezer lakosú Csenger csöndes kisváros a tőle tíz kilométerre lévő 125 ezer lakosú Szatmárnémetihez viszonyítva. Szatmárnémetiben a magyarországiak elsősorban kisebb ingatlanokat vesznek, bérelnek, üzletnek, lerakatnak, a németek, olaszok és spanyolok viszont nagyobb ingatlanokat és földterületeket keresnek. /Sike Lajos: Virágzó ingatlanpiac a nyugati határon. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

A 130 ezer lakosú Szatmárnémeti és a tőle mindössze 10 kilométerre lévő, hatezer lakosú, magyarországi Csenger között egyre szorosabb a kapcsolat. A kapcsolatépítés korábban megkezdődött, például azzal, hogy a csengeriek évek óta átjárnak a Harag György Társulat bemutatóira. Mesterné Juhász Beáta csengeri művelődési ház igazgatója szerint az alig száz éve megszűnt szamosi tutajozást újra kellene indítani, amire akár EU-s pénzeket is lehetne szerezni. A tutajozás a turistákat vonzaná. Déstől Csengerig vagy Vásárosnaményig, netán a Tiszán le Tokajig úszna a tutaj a turistákkal. Az Ópályiban most zajló aratóünnepségen több Szatmár megyei falu képviselteti magát. /Sike Lajos: Fátyoltű és tutajozás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Nemzetközi interkonfesszionális konferencia kezdődött november 27-én a Szatmári Római Katolikus Püspökségen, a Healing of Memories Romániában projekt keretében, a Szatmári Római Katolikus Püspökség és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem szervezésében. Az előadások 28-án Csengerben folytatódnak. A római katolikusok nevében Schönberger Jenő megyés püspök mondott köszöntőt, Mózes Árpád püspök az evangélikus-lutheránus egyház nevében, Cristian Stefan az ortodox egyház nevében köszöntötte a konferencia résztvevőit. Csűry István mondott köszöntőt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület részéről. /M. M. : Elkezdődött a háromnapos nemzetközi interkonfesszionális konferencia. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 28./

Idén két jelentős évfordulóra emlékezhetnek a történelem és az irodalom iránt érdeklődők. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a helyi Szent István Körrel karöltve augusztus 7-én a Szatmár Megyei Múzeumban, jeles történészek és irodalmárok közreműködésével Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulójára emlékezve A reneszánsz és a történelmi Szatmár megye, míg nemzeti imánk megírásának kerek évfordulója kapcsán 185 éve írta Kölcsey a Hymnust címmel rendez tanácskozást. A reneszánsz év jegyében kezdődő, és Katona Tamás budapesti történész által vezetett tanácskozáson Szőcs Péter, a megyei múzeum igazgatóhelyettese a kor Szatmár megyei emlékeit veszi számba, Vekov Károly kolozsvári történész a megye nagy szülöttéről, Mátyás király kiváló diplomatájáról, Vetési Albert püspökről értekezik, Németi János nagykárolyi kutató a Mátyás korabeli Károlyi család tagjairól, míg Fábián László csengeri múzeumigazgató a Csengerben talált reneszánsz kályhacsempékről, Balogh Béla nagybányai főlevéltáros pedig a Mátyás korabeli (akkor Szatmár vármegyéhez tartozott) Zazar parti városról tart előadást. A Kölcsey Ferencről szóló tanácskozáson Egyed Emese kolozsvári egyetemi tanár Sorsválasztás címmel a Hymnusról beszélt. A kétrészes tanácskozás előadói másnap Vetés községbe látogatnak (ott Kulcsár Erzsébet lelkipásztor és Szőcs Péter történész mutatja be a Vetési család által építtetett templomot), majd a Majtényi sík, Nagykároly, Kaplony és Érmindszent meglátogatását követően ők is részt vesznek az EMKE, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, valamint Tasnád és Szilágypér RMDSZ-szervezetei, valamint a sződemeteri polgármesteri hivatal által augusztus 8-án kezdődő hagyományos sződemeteri Kölcsey-megemlékezésen. /Reneszánsz év és Hymnus-évforduló. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

A Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok támogatásának minőségi megújítását, a határon túli magyarság számára megpályázható Szülőföld Alap működésének modernizációját, illetve megpályázható összegének emelését, a külhoni magyarok fesztiváljának bővítését, valamint az Európai Területi Együttműködési Csoportosulások létrejöttének elősegítését jelölte meg a nemzetpolitika idei célkitűzéseinek Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára január 20-án Budapesten. A szakállamtitkárság további tervei között a szórványban élő magyarság alapvető problémáinak régiónkénti meghatározása is szerepel. Gémesi Ferenc külön kiemelte a Kárpát-medencén kívüli, azaz a nyugati magyarság ügyét, velük a magyar kormány a rendszerváltás óta nem foglalkozott, pedig – mint mondta – komoly igény van arra, hogy a már nem Magyarországon születettek is megismerjék a magyar kultúrát. Az egész világot sújtó gazdasági válság nincs hatással az idei évben adandó támogatások összegére, az oktatás-nevelési támogatás összege és támogatottsági köre várhatóan a 2007/2008-as tanév szerint alakul. Így Románia 123 ezer tanulója és majdnem hatezer hallgatója több mint 2 milliárd 700 millió forintos támogatáshoz juthat. Nem változik a Nemzeti Jelentőségi Intézmények és Programok keretében támogatottak köre sem, Románia, csakúgy, mint az előző három évben, idén is összesen 386 millió forintot kap, amelyből 200 millió a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet illeti. Nagy Imre, a Szülőföld Alap Iroda igazgatója a pályázati úton elnyerhető támogatások helyzetét ismertette, s mint kiderült, a tervek szerint az alap forrása idén 100 millió forinttal nőhet. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója a fejlesztéspolitika kapcsán az Európai Területi Együttműködési Csoportosulások létrejöttének elősegítését hangsúlyozta, mely az Európai Unió új területi együttműködési rendszerébe illeszkedő, a határok két oldalán fekvő önkormányzatok részvételével létrehozott sajátos intézmény. 2009-ben a magyar–román határon: Szatmárnémeti–Csenger–Nagyecsed, Nagykároly–Nyírbátor, valamint Nagyvárad–Debrecen térség között szeretnének kialakítani ilyen csoportosulásokat, mely főként a közút- és a vasúti hálózat fejlesztésével, és a határ két oldalán álló intézmények együttműködésével jár, így hozva létre a „Varratmentes Európát”. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Válságban sem csökken a támogatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./

Augusztus 20-án, az államalapítás évfordulója alkalmából három helyen is nyitottak ideiglenes határátkelőt Szatmár, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye falvai között, hogy az elszakított országrészek magyar lakossága együtt ünnepelhessen. Nagypeleske és a szomszédos Zajta között most megnyílt az országhatár, míg Óvári és Csenger, valamint Szaniszló és Ömböly között már hagyományszámba megy az ideiglenes határnyitás nagyobb ünnepek alkalmából. Nagypeleske és Zajta között több ezren vonultak át a két települést összekötő – az utóbbi kilencven évben szinte teljesen járhatatlan – útszakaszon. A résztvevők elmondták, Trianon nemcsak az országot darabolta fel, hanem családokat is tépett szét, most viszont alkalom nyílt a hajdani rokoni szálak megerősítésére. Lengyel István, Lázári község polgármestere hangsúlyozta: Zajta és Peleske, valamint a térség többi települése egyetlen szerves egységet alkot, hisz ezer éve ugyanannak a tájegységnek, a történelmi Szatmárnak képezik részét. Az esemény szónokai kifejtették: a most néhány órára megnyitott határ Románia schengeni csatlakozása révén pár éven belül remélhetőleg teljesen felszámolódik. A zajtai templomban szentmisét celebrált Schönberger Jenő szatmári római katolikus püspök, majd emlékoszlopot avattak vitéz Gaál Lajos volt iskolaigazgató emlékére, és megkoszorúzták az egykori oroszországi munkatáborok áldozatainak emlékművét. /Ünnepi országhatárnyitás. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 21./

Jóval alacsonyabb áron lehet a határ menti településeken, Magyarországon házat venni, ezért a válság ellenére még mindig sok romániai lakos költözik át. Legtöbbjük azonban visszajár Romániába dolgozni, ugyanis Kelet-Magyarországon nincs munkalehetőség. Növekszik a romániai beköltözők száma, de nincs feszültség a helyi lakosok és a jövevények között. A csengeri „Szatmári utcából” (amely arról kapta nevét, hogy mutatós családi házai többségét már megvették a szatmáriak: orvosok, mérnökök, tanárok, közgazdászok) naponta tömegek járnak vissza a városba, ahol a munkanélküliség a gazdasági világválság hatására sem emelkedett öt százalék fölé. /Sike Lajos: Visszajárnak az áttelepülők. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Újabb öt Szatmár megyei településről szóló kiadványt jelentetett meg a Szatmár Megyei Múzeum a nyíregyházai Jósa András Múzeummal készített közös Phare projekt keretében. A sorozatban már előzőleg megjelent a magyarországi Csenger, illetve Hadad, Megyes, Szopor, Szilágypér és Kányaháza történelmi múltjának áttekintését tartalmazó kiadvány. Most újabb öt településről szóló kiadvány készült el, mégpedig Börvely, Ecsed, Csanálos, Érkávás és Kaplony történelmi és kulturális kalauza. A háromnyelvű, színes, kiadványokban régészeti, néprajzi, történelmi értékek mellett, ezen települések turisztikai vonatkozású értékei is fellelhetők. /Újabb öt kiadvány. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 21./

Vetési-napok először
Idén először szervezte meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) partiumi alelnöksége a Vetési Albert Napokat, amelyek két napon keresztül három helyszínen: Szatmárnémetiben és Vetésen, valamint a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengerben zajlottak.
A 600 éve született Vetési Albert Mátyás király diplomatája volt, emlékének ápolására a nevét viselő településen három éve kultúrkör is alakult. Pénteken művelődéstörténeti rendezvények zajlottak, a Szatmár Megyei Múzeumban neves helyi, erdélyi és magyarországi történészek beszéltek a történelmi Szatmár megyének a magyar kereszténységben betöltött szerepéről.
Délután a neves ős által épített vetési református templomban ökumenikus istentiszteletre és emléktábla-avatásra került sor. Sipos Miklós református, Pallai Béla görög katolikus esperes és Schönberger Jenő római katolikus püspök mondott imát, míg Bartha Gyula, a magyarországi Szatmár megye református esperese, csengeri lelkész prédikációban emlékezett meg Vetési Alberttől. Mint mondta, Szatmár neves szülöttjét méltatlanul feledte el a történelem. Isten nyelv- és diplomáciai érzékkel áldotta meg Vetésit, aki felvállalta a magyar nép képviseletét, mind egyházi, mind világi szinten – mutatott rá az egyházi elöljáró.
Muzsnay Árpád, az EMKE elnöke szerint Szatmár vidékének történelmi szerepét kevesen ismerik, ezért is fontos a 600. évforduló megünneplése. Rainer Pál veszprémi történész a zsúfolásig megtelt templom közönsége előtt bemutatta a község szülöttjének életútját. Vetési Albert sírját 1957-ben, egy veszprémi kápolna feltárásakor találták meg, Vetési Albert munkája során két diplomáciai feladatot látott el: Nyugatról pénzsegélyt kért Magyarország számára a török elleni harchoz, másrészt közvetített Mátyás király szomszédjai, a cseh és lengyel udvar között – derült ki a történész előadásából. Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja kollégaként emlékezett meg beszédében Vetési Albertről, akinek munkássága a magyar történelem sikeres korszakát öleli át, hisz eredményesen képviselte mind a királyság, mind az egyház érdekeit.
A templom falán elhelyezett, négynyelvű emléktáblát Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke és Seszták Oszkár a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat közgyűlésének elnöke leplezte le. Szombaton Csengerben folytatódtak a művelődéstörténeti előadások, illetve a Vetési Albert Kultúrkör szervezésében a Szatmár megyei településen vetélkedőkre került sor, többek között Vetés legerősebb emberét is megválasztották. A résztvevőknek homokkal teli vödröket kellett cipelniük, autókat húztak el, betonkockákat és farönköket emelgettek.
Gozner Gertrud
Krónika (Kolozsvár)

(MTI) Magyar-román térségfejlesztési innovációt hálózat alakul
Határon átnyúló, magyar-román térségfejlesztési innovációt hálózatot alakít a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat és a romániai Szatmár Megyei Tanács - jelentették be az együttműködő felek sajtótájékoztatón Nyíregyházán csütörtökön.
Seszták Oszkár, a szabolcsi önkormányzati közgyűlés elnöke közölte: az Innostart - Térségfejlesztők Innovációs Hálózata elnevezésű szervezetben a kistérségek, a települési polgármesteri hivatalok, valamint az alapítók térségfejlesztési szakemberei működnek majd együtt, s tevékenységük a gazdaság élénkítésére, a környezetvédelem erősítésére, illetve az agrár- és a szociális ágazat megújítására terjed ki. Csehi Árpád, a Szatmár megyei tanácselnök tájékoztatása szerint a szervezet létrehozását az Európai Unió is támogatja, több mint 70 ezer euróval járul hozzá a hálózat kialakításának költségeihez. Seszták Oszkár elmondta: a decemberig létrejövő hálózat az egymással szomszédos két megye teljes területét lefedi majd. Az együttműködő magyar és román területfejlesztési szakemberek - akik közös továbbképzésen is részt vesznek majd - a két ország határmenti együttműködési programjának keretében dolgoznak ki a tervek szerint beruházási, befektetési projekteket. Csehi Árpád az MTI munkatársának kérdéseire válaszolva kiemelte: elsősorban a közlekedési, a határ térségében élők mobilitását megteremtő, illetve az egészségturizmus fejlesztésében várnak új projekteket a hálózattól. A mindkét megyét érintő fejlesztésekhez a projektek alapján közös pályázatokat kívánnak benyújtani az Európai Unió különböző támogatási alapjaihoz. Csehi Árpád kitért arra, hogy a két önkormányzat együttműködése révén 2008-tól több mint 10 millió eurós, mintegy 2,7 milliárd forint értékű fejlesztés indult el Szabolcs-Szatmár-Bereg és a romániai Szatmár megye területén. Közútfelújítás lesz például Csenger, valamint a határon túli Óvári és Csengerbagos között, idegenforgalmi fejlesztésként újítják fel a határ menti térség középkori templomait, már rendbe tették Szabolcs községben a Mudrány-kúriát, míg Nagykárolyban jövőre újítják fel a Károlyi-kastélyt, a megyei levéltáraknál és múzeumoknál pedig 1,2 milliós eurós, több mint 300 millió forint értékű beruházás lesz a kidolgozott közös projektek alapján. MTI Nyíregyháza

A kettős mérce ellen
Kónya László szatmárnémeti tanár úgy véli, a jogok kivívása nem elegendő, ha nincs bátorság élni ezekkel
Alig van olyan magyar ember Szatmárban, aki ne örült volna beszélgetőtársunk nemrég kapott Ezüstfenyő díjának. Az érintettek közül csaknem mindenki tudja róla, hogy megyei főtanfelügyelő-helyettesként, az RMDSZ által kiharcolt törvényes lehetőségekkel élve, sokat tett az anyanyelvi oktatás bővítéséért, egyúttal a magyar iskolák anyagi feltételeinek javításáért. Azt kevesebben ismerik, hogy történelem- és néprajzkutató tevékenysége is igen jelentős. A nemrég nyugdíjba vonult Kónya Lászlóval természetesen erről is beszélgettünk
Az Ezüstfenyő díj önmagában sejtetni engedi, hogy a körülményekhez viszonyítva milyen állapotban hagyta tavaly ősszel, négy évtizednyi oktatói és tanfelügyelői tevékenysége után, a Szatmár megyei magyar oktatást. De lássuk a részleteket! Mi volt a legnagyobb gond, amikor jó tíz éve felelős posztot kapott a tanfelügyelőségen? – Mindenképpen az, hogy sok magyar gyermek nem tanult, tanulhatott anyanyelvén. Nagyobbrészt azért, mert az ezt ösztönző politikai döntés mellett hiányoztak a tárgyi és a személyi feltételek, az iskola, osztály vagy éppen a szakképzett pedagógus, másrészt azért, mert több szülő úgy látta, hogy a román iskolával „jobban érvényesül” csemetéje – amit a tapasztalat messze nem igazol. Alsóbb szinten a magyar gyermekek 15–17 százaléka, középfokon 40–45 százalékuk tanult románul. Mivel a mai oktatásban az alap az óvoda, azzal kezdtük, hogy növeltük a magyar óvodai helyek számát. Hogy milyen sok tennivalónk volt ezen a területen, jól bizonyítja: a magyar többségű Nagykárolyban is négy új magyar csoportot kellett indítani. Az elemiben is javult a helyzet, főleg annak köszönhetően, hogy   13-15 faluban újraindítottuk a korábban úgymond gyermekhiány miatt vagy más csinált indokkal megszüntetett anyanyelvi oktatást. Olyan helyeken, mint Görbed, Kismajtény vagy Királydaróc több évtizedes mulasztást kellett pótolni. Nem részletezem, de könnyű elképzelni, hogy mennyi aprómunkával, ráhatással járt az ilyesmi, különösen ott, ahol a magyar osztály beindítása román osztályt vagy éppen tanítói állást veszélyeztetett. A felső tagozaton, az V–VIII. osztályban még bonyolultabb volt a helyzet. Például Józsefházán, ahol korábban már vagy kétszer-háromszor megszűnt a felső ciklus, de legutóbb is sikerült visszaállítanunk. Jelenleg 36 szimultán, vagyis összevont V–VIII. osztály van a megyében, ebből 16 magyar, ami arányainkhoz viszonyítva is igen jó. Az csak természetes, ha Szilágypérben, Mezőpetriben vagy Ákoson román osztályok működhetnek 8-10, esetleg még kevesebb diákkal, akkor Vámfaluban, Józsefházán, Gencsen, Irinyben is működhetnek hasonló létszámú magyar osztályok. Ma már csak rajtunk múlik, hogy ne engedjünk kettős mércét érvényesülni, még akkor sem, ha olykor a helyi politika inkább ezt pártolná vagy csak sugallná. Legyen bennünk kellő tartás, s ha kell, bátorság, hogy éljünk nehezen kivívott törvényes jogainkkal, lehetőségeinkkel! Ez nagyon fontos. Igen, e bátorság nélkül a középiskolai és szakmai oktatásban sem következett volna be mifelénk olyan kedvező változás, mint amilyen bekövetkezett. Jóllehet még ez sem elég, mert nemrég éppen egy szakmai tanácskozáson vetették fel, hogy némelyik mesterséget a magyar fiatalok még ma sem tanulhatják anyanyelvükön!
– Igazuk van, de mindjárt hozzátenném, hogy nem lehetett pár év alatt mindent megváltoztatni. A legkeresettebb szakmákban, mint a kereskedelem, vendéglátás, könyvelés, víz- és gázszerelés, élelmiszeripar, autószerelés, faipar, már évek óta működnek magyar osztályok, csoportok. A továbblépést több minden hátráltatja, például a magyar szakkönyvek hiánya, de nem kis részben egyes oktatók hozzáállása vagy inkább felelőtlensége, hozzá nem állása is. A működő magyar osztályoknál is megesik, hogy a tanár azt mondja: ezt meg azt inkább románul adja elő, mert ő is így tanulta! Ez azért is lehetséges volt, mert a szakoktatáshoz mindeddig nem rendelkeztünk megfelelően képzett magyar tanfelügyelőkkel. Most már itt is változás lesz, köszönhetően annak, hogy a nyugdíjazásomkor helyembe lépő Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes igyekszik mielőbb megoldani a tőlem örökölt ügyeket. Szóval maradtak gondok, de a lényeg az, hogy a magyar oktatás szépen araszolt előre az elmúlt években. Említettem, hogy egy évtizede az itteni magyar gyermekek 40-45 százaléka még román szaklíceumokba járt, mára ez az arány 20-25 százalékra csökkent, ami még mindig nagy, ám látnunk kell, hogy az ilyen fiatalok többsége vegyes házasságból származik. A változásban nem kis szerepe van az anyagi feltételek javulásának, az iskolai épületek modernizálásának és bővülésének, például Sárközújlakon, Avasújvárosban vagy Csomaközön, a központi fűtés bevezetésének, az új sporttermeknek, laboratóriumoknak, számítástechnikai berendezéseknek. S nem utolsósorban annak, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szatmári tagozatán mind több, jól képzett pedagógus végez. Mindez együtt fejti ki pozitív hatását!
Van mit számbavenni, bár önt nem olyan tanárnak és tanfelügyelőnek ismeri környezete, aki csak úgy rábólint a dolgokra. Mi az, ami leginkább bosszantja? – Az, hogy néhány fejlesztést nemcsak a gazdasági válsággal járó kevesebb pénz, hanem az elburjánzott bürokrácia miatt sem tudtunk befejezni. Több szaklíceumnak ezért nincs még korszerűen felszerelt műhelye, például a mechanikai, vízszerelési, építészeti és élelmiszeripari szakmákban. Az is fáj, hogy néhány vidéki iskolában, minden igyekezetünk ellenére, máig nem tudtuk megoldani a központi fűtést – Pelekeszin és Nagypeleskén még annak árán sem, hogy modernizáltuk az épületet. Mindezzel együtt nyugodt lélekkel jelenthetem ki, hogy Szatmár megyében mindenki tanulhat magyarul, aki csak akar, s talán nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom, hogy nálunk az anyanyelvi oktatásban az országos vagy inkább erdélyi átlagnál jobb a helyzet. Persze, a Székelyföldet leszámítva, ahol azért más hatások is érvényesülnek.
Talán azok is észrevették ezt, akik az Ezüstfenyő díjról döntöttek. Néhány éve elég sok fiatal, egyesek szerint csak Szatmár megyéből legalább három osztályra való, az érettségi vagy éppen a nyolc osztály elvégzése után Magyarországon folytatta tanulmányait. Most mi a helyzet? – Sokkal kevesebben mennek át, ami a gazdasági bajok mellett az itteni anyanyelvi oktatás bővülésével is összefügg. Az uniós integrációnak is köszönhető, hogy most már onnan is jöhetnek át diákok. Nemrég például Csengerből érdeklődtek, hogy milyen szakmákat lehet nálunk magyarul tanulni, mert Nyíregyháza száz, Szatmárnémeti pedig mindössze tizenöt kilométerre van! Szóval, változik a világ!
Akkor váltsunk mi is témát. Most már kutatásra, írogatásra is több ideje jut. Várhatunk-e újabb könyvet a történelemkutató és néprajzos Kónya Lászlótól? Olyat például, mint a múlt években megjelent Szatmáriak a szabadságharcban, Szatmár megye népi építészete, Mesék és legendák a Kárpátok Eurorégióból vagy a Lakodalmi szokások az erdélyi kultúra sokszínűségében... Nem beszélve az olyan nagy tanulmányokról, mint az, amelyet az amerikai polgárháborúban, a mai Egyesült Államok megszületésében kimagasló fegyvertényt végrehajtó magyar 48-as honvédtiszt, Zágonyi Károly életéről írt!
– Igyekszem, már csak azért is, mert a jelzések szerint ezt sokan várják tőlem, de temérdek olyan anyagom is felgyűlt, amit zsúfolt tanfelügyelői tevékenység mellett nem tudtam rendszerezni, még kevésbé megszerkeszteni. Csak legyen erőm mind végigcsinálni... Az első nagy feladatot mindjárt Csehi Árpád megyei tanácselnöktől kaptam a Szatmár megyét bemutató magyar nyelvű, történelmi tárgyú olvasókönyv elkészítésére. Ez amolyan segédkönyv is volna a magyar iskolások számára. Ennek az összeállítása nem kis munka, de helyzetemet megkönnyíti az a tény, hogy az utóbbi időben sok kisebb-nagyobb monográfia jelent meg falvainkról és jellegzetes tájainkról, vidékeinkről, és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szatmári tagozatának hallgatói többféle gyűjtőmunkát, felmérést végeztek ebben a témakörben. Külön kötetben szeretném összegyűjteni és bemutatni a magyar lakodalmas szokásokat. Az előbb idézett lakodalmas könyv a multikulturalitás jegyében készült, így nemcsak magyar, de román, sváb, német, szlovák, ukrán, cigány szokások is belekerültek. Sok minden ki is maradt belőle, olyasmik, amik megérdemlik a nagyobb nyilvánosságot. Hogy csak egy példát adjak: Szilágypérből négy-ötféle változat volt lejegyezve, vőfélyversekből talán még több is. Az új könyvben már minden változat benne lesz. De hogy mást mondjak, volt egy tanulmányom a vargák céhéről, most a csizmadiák céhének történetét szeretném feldolgozni és kiadni. Foglalkoztat továbbá a szatmári könyvnyomtatás művészetének története, hisz sok szép művészi munka, rajz, illusztráció maradt fenn. Érdemes ezeket összegyűjteni, és akár egy nagyobb tanulmányban, albumszerűségben is kiadni. S akkor még nem beszéltem Bethlen Gábor és Szatmár kapcsolatáról, ami már azért is érdekes, mert itt esküdött meg Károlyi Zsuzsannával. Úgy hallom, újabban nyelvészettel is foglalkozik! – Inkább a nyelvek egymásra kifejtett hatásával, a nyelvi türelmetlenséggel és asszimilációval. Mert az ember nem lehet közömbös az iránt, ami szűkebb környezetében történik. Csak itt, Szatmár körül, mondhatni, pár száz négyzetkilométeren, amit akár egy kiáltással el lehet érni, furcsa dolgok történtek az utóbbi szűk száz esztendőben. Már-már hihetetlennek tűnhet, hogy Halmi környékén, az ugocsai részeken, harminchat faluban Trianonig tizenkét nyelvet beszéltek, amiből mára alig egyharmada maradt meg. Mégiscsak elgondolkodtató: miként lehetséges, hogy korábban tizenkét népcsoport békésen megfért egymás mellett, majd a térségre erőltetett totalitárius rendszerek Európa szeme láttára mindent szétvernek? Ki hallott ma már a cipszerekről, huculokról vagy akár a ruszinokról? De hol vannak innen a svábok, a jidiszek, a lengyelek? S látjuk, hogyan kopnak, szívódnak fel a megmaradt magyarok! Vajon kellő eszközökkel és erővel rendelkezik a mai Európa, hogy ilyesmi többé ne ismétlődhessen meg? Az is jelenthet valamit, ha kellő időben ilyen kérdéseket teszünk fel – minél nagyobb hangsúllyal, annál inkább. Ez mindenképpen kötelességünk!
Kónya László (1945, Nagyenyed)
Tanár, kutató. A középiskolát a Bethlen Gábor Kollégiumban, felsőbb tanulmányait (történelem, magyar nyelv és irodalom) Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte. Negyvenhárom éve Szatmár megyében él és dolgozik. Tanított Ákoson, Krasznadobrán, Szamoskrassón, Ombódon, Szatmárnémetiben (miközben politikai okokból háromszor kitették állásából). 1998-tól tanfelügyelő, 2000-től nyugdíjazásáig főtanfelügyelőhelyettes volt. Több könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője, többek között a következőké: Az erdélyi magyar tanító- és óvónőképzés évszázadai, Szatmár megye az 1848-as szabadságharcban, Szatmár megye kismonográfiája, Szatmár megye népi építészete, Lakodalmi szokások az erdélyi kulturális sokszínűségben. Szakmai és társadalmi tevékenységéért többször kitüntették, így az Ezüstgyopár díjjal, illetve az általa nemrég átvett Ezüstfenyő díjjal.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)

Ünnepi konferencia Kovásznán
A városiasodás útján 60. évébe lépő Kovásznán tudományos konferenciával kezdődött tegnap a Kovásznai Napok idei kiadása. Az eseményen jelen voltak Nagykanizsa, Pápa, Csenger és Gyula testvérvárosok küldöttei is. A szervezők 175 Kovásznán élő, 1952-ben született – tehát a várossal egy idős – polgárnak címeztek meghívót.
Lőrincz Zsigmond polgármester köszöntötte a meghívottakat, és kiemelte: megtiszteltetésnek érzi a feladatot, mely rá hárul eme jubileum kapcsán. Codrin Munteanu kormánymegbízott hangsúlyozta: büszke arra, hogy kovásznai, és Kovászna városiasodása tekintetében az elmúlt 22 évről beszélt. Simon István, a rendezvény elnöke-moderátora dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanárt kérte fel a bevezető tanulmány ismertetésére. Vetített képes előadásában Pozsony Ferenc arról beszélt, hogy mi okból késett a városiasodás Kovásznán.
Dr. Károlyi Attila nagykanizsai történész a székelyek és magyarok „apokaliptikus” különválását elemezte, dr. Szőcsné Gazda Enikő, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa vetített képes kovásznai fürdőtörténetével folytatódott a konferencia, majd dr. Enea Nicolae főorvos, a fürdőgyógyászok egyesületének elnöke ismertette a helyi gyógyászati adottságokat. Félperces néma tiszteletadással adóztak a résztvevők azon kovásznaiak emlékének, akik nem lehettek jelen az évfordulón, majd a hatvanéves meghívottak díszoklevelet és egy-egy szál szegfűt kaptak. Kádár Kata és Ambrus Ádám helyi diák szolgáltatta a zenei aláfestést, majd a szünet után folytatódott a tudományos előadás-sorozat. Adrian Căşunean archeológus az általunk Tündér Ilona Váraként ismert, több ezer éves erődítménynél végzett ásatások eredményeit ismertette, ezt követően Gyila Sándor a fürdőhelyi kutatások dilemmás vetületeiről beszélt, majd Beke Ernő bemutatta háromszéki képeslapgyűjteményeinek régebbi és újabb köteteit. Molnár János a kovásznai diákszínjátszás, Cseh Béla a helyi kórusmozgalom, Gazda István a kovásznai sportélet, majd Orbán Sándor ny. kultúrotthonigazgató a helyi kultúrélet történetét ismertette. Az előadások sorozatát Kádár Gyula villamosmérnök jövőbe mutató helyzetelemzése zárta. Gazda István javasolta a konferencia anyagának kötetben történő kiadását, erre a polgármester ígéretet is tett.(vox)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Állampolgárság: tízből két kérvényező román
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti demokrácia központjához rendszeresen fordulnak román emberek segítségért a magyar állampolgárság igényléséhez szükséges iratcsomó összeállításához. „Átlagban tíz kérvényezőből kettő román nemzetiségű” – tájékoztatta lapunkat az iroda munkatársa, Nagy István.
A demokrácia központot azért kerestük meg, mert a transilvaniareporter.ro portál korábban arról írt: a Szatmár megyei Avasságból és Máramaros megyéből összesen tizenkétezer román kérvényezte eddig a magyar állampolgárságot.
Nagy István elmondta, sok olyan román ember keresi meg őket, aki meglepően jól beszél magyarul – ők rendszerint vegyes házasságban élnek –, de olyanok is, akik nem beszélik a nyelvet. „Utóbbiakat emlékeztetjük arra, hogy az igénylés egyik feltételeként társalgási szinten tudniuk kell magyarul. A másik feltétel, hogy valamelyik felmenőjük magyar állampolgár legyen. Ez utóbbi feltételt rendszerint könnyen teljesítik” – magyarázta.
Adrian Ștef büszke arra, hogy félig magyar. A Szatmár megyei tanács elnöke cáfolta a maszol.ro-nak a transilvanireporter.ro-nak azt az információját, hogy kérvényezte a magyar állampolgárságot. A portál arról írt, hogy Adrian Ștef mellett egy másik szatmári politikus, Ovidiu Silaghi volt miniszter is benyújtotta igénylését. „Édesanyám nagyváradi magyar református, és büszke vagyok arra, hogy félig magyar vagyok. Ha valóban kérvényeztem volna a magyar állampolgárságot, akkor nem titkolnám el, mert nem tartanám szégyellni való információnak” – jelentette ki Adrian Ștef kedden a maszol.ro-nak. Nagy István ezzel kapcsolatban azt mondta: a megyei tanácselnök „egészen biztosan” nem fordult a szatmárnémeti demokrácia központhoz segítségért. „Szóbeszéd szintjén mi is hallottuk már, hogy Adrian Ștef magyar állampolgár. Az egyik helyi televíziónak pedig volt felvétele is arról, hogy Ovidiu Silaghi volt miniszter egy határ menti településen tette le az állampolgári esküt” – magyarázta az iroda munkatársa.
Az iroda nem tagadja meg a segítséget azoktól sem, akik nem tudnak magyarul, Nagy István szerint azért nem, mert nem a demokrácia központ munkatársainak a dolga tesztelni a nyelvtudást. Mint mondta, az iratcsomót amúgy is a kérvényezőnek személyesen kell benyújtania valamelyik magyarországi járásközpont – Fehérgyarmat, Csenger, Nyíregyháza – jegyzőjénél vagy kormányablakánál. „Amikor átveszi tőle az iratcsomót, a magyarországi hivatalnok részletesen kikérdezi a kérvényezőt. Könnyen kiszűri azt, aki nem tud magyarul” – részletezte.
Nagy szerint a magyarországi hivatalnok sem tagadhatja meg a kérést, ha az állampolgárság igénylőjének nyelvtudásával gond van. „Azonban a kérvényre feltünteti, hogy az illető teljesíti vagy sem a nyelvtudásra vonatkozó feltételt. Budapesten mérlegelik, hogy elfogadják-e az igénylést, vagy sem. Jöttek már hozzánk olyan románok, akiknek elutasították az iratcsomóját” – magyarázta az iroda munkatársa.
A nemzetpolitikai államtitkárság az MTI-nek sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta azokat az információkat, amelyek szerint a magyar állampolgárságot kérelmezők között szerepel egy volt román miniszter és a Szatmár megyei tanács elnöke is. Kiemelték: az egyszerűsített honosítási eljárás lehetővé teszi, hogy az, akinek magyar felmenői vannak, tud magyarul, a magyar jog szerint büntetlen előéletű és büntetőeljárás nincs ellene folyamatban, illetve honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát, jogosult a magyar állampolgárság megszerzésére. Ha az említett Ovidiu Silaghi vagy Adrian Ștef megfelel az említett kritériumoknak, jogosult a magyar állampolgárság megszerzésére – rögzítették. Hozzátették: a nevezettek kérelmezését nem tudják megerősíteni, sem cáfolni, tekintettel arra, hogy semmilyen adatot nem adnak ki a kérelmezőkről.
Maszol.ro

Külső és belső megújulás a PKE-n
A Partiumi Keresztény Egyetem új székházának építése mellett az egyetem reformjáról, újdonságokról, tervekről esett szó a szerdai sajtótájékoztatón. Új helyszíneken is zajlik majd oktatás.
Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke köszönetet mondott a magyar kormánynak a támogatásért, melyből többek között az új székházat is felépíthetik. A magyar kormány működési, valamint fejlesztési támogatást nyújt, ez utóbbi keretén belül, rotációs rendszer alapján támogatja a Sapientia egyetemet, valamint a Partiumi Keresztény Egyetemet.
Helyére kerül
A most épülő új székházzal kapcsolatban Dr. János Szabolcs rektor elmondta: mivel a terület egy kereszteződésben található, eldönthették, hogy melyik utcát nevezik meg címként, s természetesen a Sulyok István utcára esett a választás, erre néz majd a főbejárat is – így a székház szimbolikusan is az őt megillető helyre kerül.
Ezzel párhuzamosan egy reformfolyamat is kezdetét vette a Partiumi Keresztény Egyetemen, mely arra hivatott, hogy az egyetemet előbbre vigye, s melynek megvalósításáért teljes összhangban munkálkodik az egyetemi testület, mondta Tőkés László. Ezen belül a kollégiumi rendszer helyreállítására törekednek, ilyen értelemben sikerek és sikertelenségek egyaránt történtek az elmúlt időben. Dr. Pálfy József szenátusi elnök kifejtette: a fizikai építkezés mellett másfajta építkezésre is szükség van, a Partiumi Keresztény Egyetem most már „túl van a gyermek- és kamaszbetegségeken és abba a korosztályba került, amely komolyabb munkára teszi alkalmassá”. Az, hogy tavaly öt évre megkapta az országos akkreditációt, nem ok arra, hogy „kényelmesen hátradőljünk”, hanem még inkább górcső alá kell venni tevékenységét.
Kiterjed
Az alapító tanács és a szenátus által kidolgozott cselekvési terv és stratégia szerint minden téren korszerűsítésre van szükség, ennek következtében nőne a kiszámíthatóság és a transzparencia, megerősödne a pénzügyi stabilitás. A reformbizottság hetente – kéthetente ülésezik, a folyamat tavaly nyáron kezdődött, számtalan szabályt dolgoztak át, s idén július 30-án ér véget „az első felvonás”. A kolozsvári, valamint a debreceni nagy tudományegyetemek között „nem könnyű a helyzetünk, de eddig tudtuk tartani a szintet” – tette hozzá a szenátusi elnök. Megbeszélések zajlanak a testvéregyetemekkel, mondta Tőkés László, s annak analógiájaként, hogy a Sapientia egyetem Sepsiszentgyörgyön építkezik, a PKE is egy szatmári kiterjedésre készül. Megegyezés született arról, hogy a PKE Szatmárnémetibe is kiterjed, októberben már el is indulhat itt a képzés. Gazdasági továbbképzésben, illetve felnőttképzésben gondolkodnak. Egyúttal Jakó Zsigmond neves erdélyi professzor családjának jóvoltából ugyanis megtörtént a micskei Jakó-kúria átvétele koncesszióban, s a „rangos, de romos állapotban lévő műemlék épület az egyetem céljait fogja szolgálni”. Amint a sajtótájékoztatón elhangzott, az 1770-es években épült barokk kúriát igyekeznek majd felújítani és a hozzá tartozó 30 hektárnyi földterületre pedig vissza szeretnék telepíteni a gyümölcsfákat – valószínűleg a debreceni egyetemmel közösen létesült agrárszak tanyagazdasága lesz majd itt. Minderre uniós támogatásokat pályáznak majd meg.
Kutatás
A nyíregyházi iskolával is jó az együttműködés, a kooperáció jegyében, április 17-én, Csengeren zajlik majd a két tanintézet közös kutatási központjának átadása. A központ Partiumnak, mint történelmi régiónak a tudományos vizsgálatával foglalkozik majd, hangzott el. A kutatási központ átadása április 17-én, egy Csengeren zajlókonferencia keretében lesz majd. Az egyetem rektora azt is elmondta: a következő tanévtől indul a turisztikai mesterképzés az egyetemen. Számítanak azokra, akik turisztikán végeztek az elmúlt években, mind a Partiumi Keresztény Egyetemen, mind más tanintézetekben.
Neumann Andrea
erdon.ro

Megmaradás Temploma — Nemzeti Emlékhely
Nagygécen rövid időn belül felújítják a sokáig magára hagyott és elfelejtett templomot, ami a megmaradás jelképe lesz a készülő Nemzeti Emlékparkban, melyben a Megmaradás Temploma mellett szerepel az Őrtűz oszlop, a Megmaradás Háza és a Makovecz-kilátó.
Alig hagyjuk el az országhatárt, még a Csenger, illetve Fehérgyarmat felé vezető elágazásig sem kell elmenni, hogy megpillanthassuk (ha nagyon figyelünk bal felé) a „Nagygéc” feliratú fatáblát. Sokáig az elhagyott, az elfelejtett faluként emlegették ezt a nagy múltú települést — mesélte Forján Zsolt, Csenger város polgármestere —, melyről már 1280-ból maradtak fenn írásos emlékek Később több birtokosa is volt, köztük a Csarnovodai, Csáki, Darai és Drágfi családok tulajdonát képezte, 1476-tól pedig a Szántaiak és a Becskiek birtokolták századokon át. A XIX. században a Szatmár vármegyei magyar falunak 355 lakosa volt, a szabadságharc után, 1852-ben báró Haynau vette meg a géci pusztát. A kúria helyén a korabeli leírások szerint emeletes kastélyt építtetett, amiből azonban mára nem maradt fenn semmi. Szatmár vármegye monográfiája már 88 házról és 678 lakosról ír.
A főútról aránylag jól karbantartott út vezet az emlékhelyig, az út két oldalán bokrok terjengnek, néhány ház is található, de úgy tűnik, ezek nemrég épültek. A temetők is fák és bokrok közé kerültek. A település jelképe az egytornyos, egyhajós, támpilléres szentélyű teremtemplom, román kori résablakokkal, kora reneszánsz szentségházzal, betlehemi csillagos, háromszintes toronnyal. A templom bemutatásakor Forján Zsolt régi dokumentumokra hivatkozik. Egy 1339-es dokumentum szerint Géc templomát az egyik apostolfejedelem, Szent Péter tiszteletére szentelték fel. A kis templom két részből áll, a hajó az Árpád-korból, a szentély Mátyás király korából való. A templomot a XV. század második felében késő gótikus stílusban kibővítették: elbontották a román kori szentélyt, lefaragták a diadalívét, a templom hajóját meghosszabbították és szentéllyel bővítették. A két gótikus ablak közötti szószéket a XVIII. században építették téglából, illetve gótikus faragott kövekből. A reformáció idején, a XVII. században festették ki a templom belső terét, amelyről leírások is vannak. Az épület famennyezetét 1765-ben kapta. Vélhetően ez idő tájt épülhetett a templom különálló fatornya is. A mai homlokzat előtti háromszintes, gúlasisakos tornyot 1896-ban emelték, a bejárat bővítésével ekkor tüntették el a román kori kaput.
Emlékhely
A templom sorsát az 1970-es Szamos-közi árvíz évtizedekre megpecsételte. Külső falán térdmagasságban jelzés található: idáig ért a víz 1970-ben. A bejárat mellett ez olvasható: „Nagygéc, faluközpont, nemzeti emlékhely. A szándékos falurombolás mementója, a megőrző és újjáépítő igyekezet jelképe”. A Megmaradás Templomának teljes körű felújítása hamarosan befejeződik. Helyükre kerültek a padok, amelyek teljesen megegyeznek a korábbiakkal színben és formában egyaránt. A restaurátorok beépítették az úgynevezett „pillangó ablakokat” is. Napsütéses időben a templom ablakain beszűrődő fény és az árnyékok különleges játékának lehetnek szemtanúi a látogatók. Az emlékparkban hamarosan az utolsó emlékoszlop is helyére kerül, a felújított és restaurált Megmaradás Temploma mellett. Az emlékparkba a Kárpát-medencei magyar településektől 2596 üzenet érkezett, Csángóföldtől Drávaszögig, Temestől Délvidékig. A beküldött gondolatok által az az üzenet teljesedik ki, amelyet Nagygéc és XIII. századból fennmaradt temploma képvisel. A befejezéshez közeledő turisztikai fejlesztés során a Megmaradás Temploma körül emlékpark épült, itt kapott helyet — Kárpát-medencei őshonos gyümölcsfák ligetében — a 200 márvány emlékoszlop a Kárpát-medencei, magyarok lakta települések üzeneteivel. Az üzenetek főként az összetartozás, az összefogás, a nemzet fennmaradása, az emberiesség fontossága, a szeretet erejének gondolatkörét jelenítik meg. Pár száz lelkes falutól a milliós nagyvárosig mindenféle település elküldte üzenetét, a Kárpát-medence teljes területét lefedve. Szám szerint a legtöbb üzenet — 1004 darab — Erdélyből érkezett. A többség saját gondolatát írta meg, de sokan Wass Albert, Széchenyi István, Babits Mihály vagy Kölcsey Ferenc sorait tolmácsolták. Tamási Áron („Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”) és Tompa Mihály („Szívet cseréljen az, aki hazát cserél”!) egy-egy versrészlete többeket is megérintett. A magyar költészet és irodalom remekei mellett azonban olyan bibliai idézetek, ókori bölcsességek, dalszöveg-részletek is érkeztek, amelyek mind értékes útravalóval láthatják majd el a Nagygécre látogatókat. Nagygéc üzent: „Senki nem akart innen elmenni, sírva mentek el az emberek”.
Az üzenetek összegyűjtése során két pályázatot is meghirdettek a projekt gazdái, így a Kárpát-medencei könyvtárak a „Legszebb Kulturális Üzenet”, az egyházi szervezetek pedig a „Legszebb Egyházi Üzenet” címre pályázhattak. A könyvtárak megmérettetésén egy székelyföldi kistelepülés, Csíkdánfalva üzenete bizonyult a legszebbnek: „A nép szikla, melyre egy nemzet élete biztosan épül.” (Márton Áron), az egyházak számára kiírt pályázaton pedig egy dunántúli, a Takácsi Református Egyházközség üzenete nyerte el a többség tetszését: „Abban a percben megszűnik nyomorúságunk, amelyikben megérik rá a szívünk.” (Ravasz László). Az emlékpark és a felújított Megmaradás Temploma mellett hamarosan a Megmaradás Háza, a Schwartz-porta és a Makovecz-kilátó is várja majd a látogatókat. Az emlékkertben helyére került az Őrtűz oszlop is. A monumentális alkotás a hét magyar törzs bejövetelére is emlékeztet és a honfoglaló ősöknek állít emléket. A látogatók azonban az Árpád-házi királyok neveit is felfedezhetik az oszlopon. A kárpát-medencei magyar települések üzeneteit tartalmazó márványtáblák gyűrűjében felállított Őrtűz oszlopban elhelyezésre került egy 30 kilogrammos prizma is, melynek megtört fényein keresztül látható a Makovecz Imre által megálmodott kilátótorony is. Ottjártunkkor jóleső érzés volt a toronyból széttekinteni, átlátni a határon, azt remélve, hogy egyszer az is eltűnik és még szimbolikusan sem akadályozza majd semmi az összefogást. A falu újjáélesztésére, emlékének ápolására a hajdani lakosok és a településhez kötődő környékbeliek 2008-ban közhasznú egyesületet hoztak létre, mely a Nagygécért Közhasznú Egyesület nevet viseli. A felújítási munkálatok 562 millió forintba kerülnek. A Nagygécen hamarosan elkészülő emlékhelyet Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke fogja felavatni.
Elek György
Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)