Elfelejtett „dominókocka” (2.)
Folytatás a múlt heti Szempontból – Könyvismertetésünk múlt heti bevezetőjében utaltunk rá, hogy bár Magyarország a tízezres nagyságrendű erdélyi menekültek helyzetének a rendezése érdekében csatlakozott a genfi menekültügyi egyezményhez, a szocialista országok történetében e páratlan lépés igazi haszonélvezői mégis a folyamat „potyautasai”, a szövetségi köztársaságba igyekvő NDK-s menekültek voltak.
Viszont ez a csatlakozás majd csak a keletnémet menekültek Sopron melletti határáttörése révén válhatott az egész kelet-európai „dominóomlás” egyik kezdeti kockájává, és sajnos a későbbi felejtés okává is. Mert hát a berlini fal világszenzációval felérő leomlásának meglepetésében ugyan kit érdekeltek volna már a piknik, majd a falomlás kevésbé látványos előzményei? Minálunk pedig az év decemberében a gyorsvonat sebességével beindult átalakulások izgatott forgatagában kinek is maradt volna ideje és energiája, hogy ilyesmivel pepecseljen?
Erdélyi menekültek – így honosodott meg a közbeszédben, és így szerepel a félezer oldalas monográfia címében is, noha a szószerkezet mindkét tagja, az „erdélyi”, illetve a „menekült” is utólagos magyarázatra, pontosításra szorul. Vegyük például Nadia Comăneci esetét. Mielőtt a jobb napokat is megélt tornászlány egy november végi fagyos éjszakán Csanád és Kiszombor között átszökött volna a román–magyar határon, már „kegyvesztetten”, bukaresti lakosként és giurgiui tornaedzőként tengette az életét. Menekült volt a javából, erdélyinek viszont aligha, romániainak már találóbban nevezhetnénk. A hivatalos magyar közegek a köznyelvnél valamivel pontosabban fogalmaztak, amikor a „Magyar Népköztársaság területén tartózkodó román állampolgárok ügyeinek intézésével kapcsolatos tapasztalatokról” készítettek összefoglaló jelentést.
Ami a „menekült” megnevezést illeti, azt sem a mostanság bevett értelmezésekben használták – leggyakrabban háborús, illetve gazdasági menekülteket értenek ma alatta –, hanem inkább gyűjtőfogalomként. A házasságkötés, családegyesítés, visszahonosítás stb. címén legálisan áttelepülők nyilván nem tartoztak ebbe a kategáriába, azok viszont, akik legálisan érkeztek ugyan, de tartózkodási engedélyük lejárta után sem voltak hajlandók hazatérni, ők annál inkább. Akkor is, ha Magyarországot csupán ugródeszkának tekintették, előszobának Nyugat irányába, és akkor is, ha itt kérték az állandó letelepedést, utána a családegyesítést, végül pedig az állampolgárságot is.
Leginkább menekültnek viszont azok számítottak, akik még érvényes vagy lejárt útlevéllel sem rendelkeztek, akik életük kockáztatásával, gyermekeik, családtagjaik hátrahagyásával szöktek át a zöldhatáron, nem egyszer a helyi embercsempészek borsosan megfizetett kalauzolásával. Márpedig ahogy egy szakértői tanulmányban szó szerint olvassuk: „A határforgalmi szerződések Csehszlovákia, Románia és a Szovjetunió viszonylatában az államhatárt jogellenesen átlépett és az államhatár közelében elfogott személyek 48 órán belül történő, eljárás nélküli kiadatását írták elő, azaz nem tartalmaztak a menedékjogra vonatkozó olyan kitételt, amelynek alapján a kiadatás megtagadható lett volna”.
Hivatalosan innen indult a történet, a menekültügyi egyezmény elfogadásával viszont – Oplatka András zürichi közírónk szavaival élve – egyszerre bukott meg a szocialista országok közös határvédelme, és szűnt meg az elfogott disszidensek visszaadásának a kötelezettsége is. A történtek külön pikantériája, hogy a menekülttáborok egyes lakóiban a magyar hatóságok – bizonyára nem alaptalanul – átdobott Szekuritáté-ügynököket is sejtettek vagy feltételeztek, s a dolgok fordított irányban sem álltak másként. Azokkal, akik először kintmaradtak, de utána valamilyen okból visszaadták, pontosabban visszatoloncolták őket. Ezekben viszont itthon gyanítottak a menekülttáborokban rekrutált magyar ügynököket...
És ha már a menekültügy pikantériáinál tartunk, Kaszás Veronika könyvéből hadd példázzuk a menekültügy kapcsán felvirágzó üzletelést, sőt korrupciót is. Romániában például egy útlevél beszerzéséért 6600 lejt, negyedévi átlagkeresetet is kifizettek, egy magyar állampolgárral kötött névházasságért az erdélyiek nemegyszer száz-kétszázezer forintot is lepengettek anyaországi „hivatásos” jövendőbelijüknek. Mi több, olvashatunk egy „szupertitkos” román pártokmányt is, amely egyenesen azt ajánlja: a német és a zsidó kivándorlók mintájára állapítsanak meg fejkvótát és fejpénzt az erdélyi magyarok számára. Javasolják ezt elég későn, 1989 nyarán, amikor Ceauşescu rendszere számára már az utolsó „vonatok” is elmentek, vagy legalábbis mozgásban voltak.(Folytatás a következő Szempontban)
Kaszás Veronika: Erdélyi menekültek Magyarországon, 1988–1989, Gondolat Kiadó, Budapest, 2015
Krajnik-Nagy Károly. Krónika (Kolozsvár)

Egyházmegyei zarándoklat és kiállítás a székesegyházban
A Szent György székesegyházat az 1803. húsvétját követő héten konszekráló Kőszeghy László csanádi püspök úgy határozott, hogy a dóm búcsúját a fehérvasárnap utáni szombaton tartsák. Tisztelve ezt a hagyományt, egyházmegyénk papsága és a hívek népes csoportja idén április 9-én, szombaton zarándokolt a székesegyházhoz, hogy a Főpásztorral közös szentmisén vegyen részt. Az idei ünnepi liturgiát Excellenciás Roos Márton püspök meghívására Excellenciás Böcskei László nagyváradi főpásztor celebrálta, akit ft. Vakon Zsolt püspöki titkár, valamint ministráns fiatalok egy csoportja is elkísért Temesvárra.
Bevezetőjében nm. és ft. Roos Márton megyés püspök üdvözölte az egybegyűlteket, és kiemelte: az idei esztendőben több jeles évfordulót is ünnepel Temesvár, valamint az egyházmegye, többek között a székesegyház alapkőletételének 280. jubileumát.
Szentbeszédében Excellenciás Böcskei László megyés püspök szentírási idézethez kapcsolódóan fejtette ki a templom, az egyház és a hívek közösségének fontosságát. – Templomot jöttünk ünnepelni. Az egyházmegye főtemplomát, amelynek a felépítését kétszáznyolcvan évvel ezelőtt kezdték el. A templom ünnepe alkalom a hálaadásra, a templom iránti ragaszkodásunk kifejezésére. Ilyenkor öröm és büszkeség tölti el mindazokat, akik átérzik e szent hely fontosságát, a hit gazdagságát és a remény szépségét. Ugyanakkor a felelősség és elköteleződés súlyát is átérzik, hiszen a templom drága örökség. A templom az a hely, ahol mindenki befogadásra talál, nincs kirekesztés, nincs megkülönböztetés, hiszen a ház Ura minden gyermekét egyformán szereti. Isten háza ugyanakkor nem csupán hideg falakból áll, hanem azokból az élő közösségekből, amelyeknek mi is a tagjai vagyunk. Mi is építőkövek vagyunk. Ezt fogalmazza meg találóan a Kövek zsoltára című költeményében Reményik Sándor: „Dobognak a beépített kövek. / Külön dobban meg minden kicsi kő, / És mégis, mégis egy ütemre vernek, / Egy óriási templom-dobbanással. / Isten, ha akarja, a köveket / Dobogtatja meg a szívek helyett.” Legyünk mi is templom-dobbanás a világban – zárta homíliáját a főcelebráns nagyváradi püspök.
A székesegyház alapkőletételének 280. évfordulója alkalmából a Temesvári Püspökség kiállítással is tiszteleg a templomépítő elődök emléke előtt, amelyet Excellenciás Roos Márton nyitott meg. – A kiállítás festmények, képek, okmányok és értékes tárgyak által mutatja be a székesegyház történetét az alapkőletételtől az építési munkálatokon át a felszentelésig. Szemünk előtt feltárul egy korszak, megismerhetjük azokat a tisztségviselőket és személyiségeket, akik a dóm felépítésében jelentős szerepet játszottak, illetve figyelemre méltó alkotásokkal gazdagították a székesegyház belső berendezését – fogalmazott a temesvári Főpásztor.
Az egyházi év folyamán, az elkövetkező hónapokban, több ünnep is alkalmat kínál arra, hogy a temesi, az aradi és a hegyvidéki főesperesség lelkipásztorai és a hívek közös zarándoklaton vegyenek részt.
Sipos Enikő
Nyugati Jelen (Arad)

Bartók–Révai-ünnepség Nagyszentmiklóson
„A föld, amelyben születtél, legyen szent előtted”
Nagyszentmiklós két nagy szülöttje, Bartók Béla zeneszerző születésének 136. és Révai Miklós nyelvész halálának 210. évfordulójáról emlékezett meg április 2-án, vasárnap a helyi közösség. A Pro Bartók Társaság és a Révai Miklós Társaság közös rendezvénye a helyi Polgármesteri Hivatal támogatásával valósult meg. A Bartók–Révai-ünnepség csúcspontja Király Csaba Liszt-díjas zongoraművész koncertje volt, amelyen Bartók- és Liszt-művek virtuóz interpretációját tapsolhatta meg a zeneértő közönség.
A Bartók-mellszobornál megtartott hagyományos koszorúzási ünnepség résztvevőit Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke köszöntötte. „Révai Miklós nyelvész, a város másik nagy szülöttje 210 esztendővel ezelőtt hunyt el, és a Révai Miklós Társaság kérésére idén a szokásos időponthoz képest egy héttel később tartjuk mi is a megemlékezésünket” – mondta Tamás Sándor, aki röviden méltatta a 136. esztendővel ezelőtt született Bartók Béla zeneszerző életművének jelentőségét. A koszorúzási ünnepségen részt vett Radu Asaftei nagyszentmiklósi alpolgármester, Kerek Ferenc szegedi zongoraművész, a Pro Bartók Társaság művészeti vezetője, Bartók Béla helyi RMDSZ-elnök és Telbisz Mária, a Révai Miklós Társaság elnöke, temesvári és makói vendégek. A megemlékezés a Polgármesteri Hivatal által a Nákó-kastély előterében állított Bartók-emlékmű megkoszorúzásával folytatódott, majd a résztvevők a sétálóutca túloldalán, Révai Miklós 2015-ben felavatott mellszobránál hajtottak fejet. Telbisz Mária, a Révai Miklós Társaság elnöke, Velcsov Margit magyartanárnő méltatását tolmácsolva, felidézte a Bánság nagy fiának gondolatát: „A föld, amelyben születtél, legyen szent előtted és minden erőddel oda törekedjél, hogy ennek légy hasznára, díszére.” A méltatás szerint Révai Miklós némelykor csanádi magyarnak is nevezte magát, mert a szülőhelyével szomszédos Nagycsanádon keresztelték meg. Apja, Révay Miklós szegény csizmadiamester volt, de nemesembernek tartotta magát. A család Csanádra költözött, majd innen került Révai Miklós a szegedi Piarista Gimnáziumba, ahol hat évig tanult, és nemcsak a latin nyelvet, a tudomány elemeit sajátította el, hanem a hazafiságot és a tudomány szeretetét is.” Révai Miklós sokoldalú tudományos tevékenységének felidézése következett, amelyből azt is megtudtuk, hogy a nyelvtudós egyháztörténeti munkája is jelentős és a Temesvári Római Katolikus Püspökség levéltárának egyik féltve őrzött kincse a Csanádi Püspökség történetéről és püspökeiről szóló eredeti Révai-kézirat. Befejezésül a megemlékezés résztvevői elhelyezték a kegyelet virágait a Révai-mellszobor talapzatánál.
A Bartók–Révai-ünnepség a Nákó-kastély dísztermében folytatódott, ahol Király Csaba Liszt Ferenc-díjas zongoraművész Bartók Béla és Liszt Ferenc műveiből adott elő egy válogatást. Király Csaba, a budapesti Bartók Emlékház igazgatója bevezetőül elmondta, hogy először jár Nagyszentmiklóson és nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy Bartók Béla szülővárosában koncertezhet. „Bartók Béla és Liszt Ferenc az a két zeneszerző, akik legjobban hatottak és hatnak az életemre, a mai műsort ezért állítottam össze az ő műveikből. A zeneszerzők közül talán Bartók hatott rám a legkülönlegesebb módon, olyan tisztaság, olyan erő sugárzik belőle, nemcsak a népzenei hagyományok révén, amiről nem is nagyon lehet szavakban beszélni. Túl vagyok életem legnagyobb vállalkozásán, 14 hangversenyen eljátszottam Bartók összes zongoraművét és ez a koncertsorozat éppen a múlt héten fejeződött be!” – mondta Király Csaba, aki nagyszentmiklósi koncertjével bizonyította, hogy Bartók Béla és Liszt Ferenc műveinek nemcsak kiváló ismerője, de az egyik legkiválóbb előadója is. A nagyszentmiklósi közönség vastapssal köszönte meg a fantasztikus koncertet!
Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke nagy jelentőségűnek nevezte Király Csaba zongoraművész nagyszentmiklósi fellépését, nemcsak kimagasló a művészi teljesítmény miatt, hanem azért is, mert ő a budapesti Bartók Emlékház igazgatója. „Remélem, hogy egy gyümölcsöző együttműködés kezdődhet el közöttünk, segítséget remélünk Király Csabától a nagyszentmiklósi Bartók-koncertek megszervezéséhez és a felújítandó Bartók-emlékszobához is kérünk tőle kiállítási anyagot” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Tamás Sándor. A Király Csaba zongoraművésszel készült interjút egyik következő lapszámunkban olvashatják.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

„Visszarendeződés” a román–magyar határon
Amikor már kezdtünk hozzászokni, hogy percek alatt át lehet jutni Magyarországra, a hét végén az egy órát is meghaladta a várakozási idő. A szigorítást Kóbor János is elítélte.
A román–magyar határ több átkelője is a kilencvenes éveket idézte a hét végén, miután pénteken éjfélkor életbe lépett az új schengeni határellenőrzési kódex, ami szigorúbb ellenőrzésre kötelezi a hatóságokat. A rendelet értelmében az Unióban szabad mozgási joggal rendelkező polgárok úti okmányait is ellenőrizni kell mind belépéskor, mind kilépéskor, és összevetni a Schengeni Információs Rendszerrel (SIS), illetve az Interpol lopott vagy elveszett dokumentumainak adatbázisával (SLTD), hogy a hatóságok meggyőződjenek arról, az illető nem jelent biztonsági, közrendvédelmi vagy közegészségügyi kockázatot az EU-ban. A szigorítás nemcsak az EU külső határaira vonatkozik, hanem minden olyan belső határra, ahol a tagállamok még nem állapodtak meg a határellenőrzés megszüntetéséről.
Péntek délelőtt a kilépő oldalon a legtöbbet – körülbelül egy órát – a Szatmár megyei Pete–Csengersima-határátkelőnél kellett várakozni, de hosszú sorok álltak a Bihar megyei Ártánd–Bors átkelőnél is (40 perc), és fél óránál hosszabb várakozásra kényszerültek azok is, akik a két ország közötti egyetlen autópálya-összeköttetésen, a Csanád–Csanádpalota-határátkelőn akartak Romániából Magyarországra jutni. Ezeket az adatokat a határrendészet közölte – a Krónikának nyilatkozó érintettek ennél is hosszabb, az egy órát is meghaladó várakozásról számoltak be.
Vasárnap délután a helyzet – a határrendészet honlapján közzétett adatok szerint – nagyjából hasonló volt, a magyar–román határon a legnagyobb sorok ekkor Peténél, Érmihályfalvánál, Borsnál és a Nagylak 2-es átkelőnél álltak, 30-59 perces várakozásra is számítaniuk kellett az autósoknak. Jellemzően a kisebb határátkelőknél volt rövidebb az előrejelzett várakozási idő. A román határrendészet éppen ezért arra kéri az utazókat, hogy a www.politiadefrontiera.ro honlapon elérhető mobilalkalmazás segítségével idejében tájékozódjanak a határátkelőkön tapasztalható várakozási időről, és válasszanak kevésbé zsúfolt átkelőt.
A kialakult helyzet azok számára okozza a legnagyobb bosszúságot, akik a schengeni övezetbe való belépés reményében az elmúlt egy évtizedben a közeli magyarországi megyékben vásároltak maguknak lakást, ám mindennapi életük Romániához köti őket, naponta átjönnek dolgozni, iskolába. „Véleményem szerint a szigorított ellenőrzés csak arra jó, hogy a gyakorlatban is látható legyen, az EU-vezetőinek halványlila elképzelésük sincs a valóságról. A szigorított ellenőrzéssel ugyanis egyetlen olyan személy sem fog lebukni, aki az EU biztonságát veszélyeztetné, viszont a becsületes európai polgárok százezreit alázzák meg, teszik tönkre a többórás sorbaállással. Mert nemcsak a polgárok méltóságát sértik, de a mindennapi megélhetőségüket is veszélyeztetik – fakadt ki kérdésünkre S. I. – Egyszerű munkavállalók, iskolai tanulók járnak át dolgozni, tanulni egyik országból a másikba, átgondolta valaki, velük mi lesz? Nagyon sokan vesztesei lettünk a teljesen degenerált EU-bürokraták intézkedéseinek. Ezek után senki se csodálkozzon, ha mifelénk is divatba jön az euroszkepticizmus. Igény már van rá!"
Elítélően szólt a szigorításról különben Kóbor János, a legendás Omega együttes frontembere is, aki a Szent László Napokat beharangozó csütörtöki sajtótájékoztatóra érkezett Nagyváradra. Ő ugyan még megúszta a várakozást, mert még aznap hazatért, de bírálta a helyzetet, hogy a schengeni övet legalább Ukrajnáig való kiterjesztése helyett újra szigor jön, pedig már a normalitás része volt, hogy percek alatt át lehetett kelni egyik országból a másikba. „Úgy járunk a Felvidékre vagy Romániába, hogy az se tudjuk, éppen a határ melyik oldalán vagyunk” – fogalmazott. Ő maga például alig három és fél óra alatt Pestről Váradra ért.
Bálint Eszter / Krónika (Kolozsvár)

Megnőtt a várakozási idő Románia határátkelőin az ötnapos vakáció miatt
Megnövekedett a várakozási idő Románia legforgalmasabb határátkelőin csütörtökön, mivel sokan külföldön töltik a gyermeknap és pünkösdi ünnepek összekötésével kialakított ötnapos vakációt.
A kilépő oldalon főleg a román-magyar határátkelőknél kell torlódásra számítani: a délelőtti órákban a Csengersima-Pete, Ártánd-Bors és Kiszombor-Csanád határátkelőknél kellett félóránál hosszabb ideig várakozniuk a nyugatra indulóknak. A bolgár tengerpartra igyekvők miatt nagy a forgalom a Giurgiu-Rusze határátkelőnél is, ahol ötven perces várakozási időt jelzett a román határrendészet honlapján elérhető, az utasok tájékoztatását szolgáló alkalmazás. A belépő oldalon is élénkül a forgalom a román határátkelőkön, egyrészt a csíksomlyói búcsúra érkező zarándokok, másrészt az – idén a nyugati kereszténységgel egyszerre ünnepelt – ortodox pünkösdre hazatérő román vendégmunkások miatt. A reggeli torlódás után délelőtt már csak a Csengersima-Pete és Ártánd-Bors határátkelőkön kellett félóránál többet várakozni. A román határrendészet az ország más térségeiből is erősítést vezényelt a magyar és bolgár határátkelőkhöz, a torlódások megelőzése érdekében, de továbbra sem tekint el a szisztematikus határellenőrzésről szóló, április elején bevezetett uniós rendelet alkalmazásától. Románia határain belül is a szokásosnál hosszabb menetidővel kell számolniuk a közlekedőknek: csütörtöktől vasárnapig számos katonai konvoj érkezik az országba a Saber Guardian 2017 elnevezésű nagyszabású nemzetközi hadgyakorlatra. Az autópályákon és közutakon haladó jármű- oszlopok úti célja az erdélyi (Szeben megyei) Nagysink (Cincu), ahol több mint tíz NATO-tagállam mintegy négyezer katonája és több száz harci jármű részvételével rendeznek gyakorlatot a gyorsreagálású erőik számára.
(MTI) erdon.ro