Bemutatkozó látogatásra Temes megyébe érkezett Szilágyi Mátyás, frissen kinevezett kolozsvári magyar főkonzul. Temesváron a Magyar Házban megtartott sajtótájékoztatóján Szilágyi Mátyás beszámolt bánsági körútjának eddigi tapasztalatairól, végül bejelentette: Konstanca és Jászvásár után, a közeljövőben tiszteletbeli magyar konzulátust hoznak létre Temesváron is, amelynek feladata lesz a magyar-román gazdasági és kulturális kapcsolatok szorosabbra fűzése. A kolozsvári főkonzul Zsombolyán részt vett a román-magyar-szerb határon átnyúló együttműködési lehetőségeket áttekintő konferencián, példa értékűnek nevezte a magyar nyelv és a város magyar elnevezése szabad használatának gyakorlatát: „Zsombolyai mintára, követendő a törvények rugalmas, permisszív alkalmazása. Kolozsvár is tanulhatna a zsombolyai példából, ahol a magyar lakosság aránya megközelíti a 20%-ot, mégsem tették ki város magyar nevét feltüntető táblát” – mondta Szilágyi Mátyás, aki ugyanakkor negatív tapasztalatként értékelte azt a tényt, hogy az 1930-as években a helyi magyar közösség adományaiból épített, jogtalanul elkobzott temesvári Magyar Házat a rendszerváltás után közel 20 évvel sem szolgáltatták vissza jogos tulajdonosának. „Szóvá teszem a magyar külügyminisztérium illetékeseinél a Magyar Ház kérdését” –mondta a főkonzul. Szilágyi Mátyás hangsúlyozta: minden eszközzel meg kell akadályozni a magyar szórvány-közösségek asszimilációját, ezért a román és a magyar államnak is kötelessége támogatni a magyar nyelvű oktatási és kulturális intézményeket, az identitás-megőrzésben fontos szerepet játszó egyházakat. A főkonzul elégedett volt a Bartók Béla Líceumban, a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban tett látogatása során szerzett tapasztalatokkal, az egyházi vezetőkkel folytatott megbeszélések eredményével. /Pataki Zoltán: Tiszteletbeli magyar konzulátus létesül Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./

Március 4-én kezdődik a magyar nyelvterület legnagyobb dokumentumfilm-fesztiváljának számító Dialektus Budapesten, amely hét évvel ezelőtt magyar néprajzi- és antropológiai filmfesztiválként látta meg a napvilágot, majd 2007-től, európai versenyprogrammal kibővítve, a világ számos országába elkalauzoló fesztivállá bővült. Tavaly négy erdélyi filmes is bemutatkozhatott a fesztiválon, akik közül Ambrus Emese bizonyult a legjobbnak, hiszen Éljen Konstanca! című filmje a kolozsvári közönség és a budapesti zsűri díját is elnyerte. Láthatja a budapesti közönség például Zsigmond Dezső Út Calarasi-ba – egy sikeres vállalkozó arcképe című dokumentumfilmjét, amely Kurkó János csíkszeredai nagyvállalkozó életébe enged bepillantást. A Hagyományaink címet viselő blokkban látható az erdélyi Bálint Arthur Poros öltöny című alkotása, valamint a moldvai csángók különös önképét és élethelyzetét körüljáró dokumentumfilm, a Csángók is /Fekete Ibolya munkája/. A Dialektusnak 2008 óta Budapesten kívül a kolozsvári Tranzit Ház is helyet ad, s a fesztiválon a díjnyertes alkotásokat az utolsó napon tekinthetik meg az érdeklődők, idén Pozsony bevonásával is, mindhárom helyszínen. /Hideg Bernadette, Kánya Gyöngyvér: Dokuk több dialektusban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Dragos Basescu, az államfő unokaöccse cáfolta, hogy a múlt héten őrizetbe vett Puiu Popoviciu üzletember által alkalmazott „recept” szerint jutott gyanús körülmények között egy harminc hektáros telekhez Konstanca közelében. A vádat a Mugur Ciuvica vezette Politikai Tényfeltáró Csoport (GIP) röppentette fel. A „Popovicu-recept” abban áll, hogy a bukaresti üzletember is eredetileg azzal a feltétellel kapott koncesszióba a fővárosi agrártudományi egyetemtől 224 hektár telket, hogy a területen gyümölcstermesztéssel foglalkozik majd. Ehelyett Puiu Popoviciu kiirtotta a fákat, és építkezésbe kezdett. /Basescu család vagyonát firtatják. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

A hetvenes évek végétől kezdődött az a folyamat, hogy a magyar nyelv és irodalom szakos hallgatók száma az egyetemen egyre csökkent. Volt olyan év, hogy 11-en jelentkeztek egy helyre. A minőségi színvonal egyre magasabb lett. A kis létszámú szemináriumi csoportoknak volt egy nagy előnye is: kinek-kinek a képességei szerint lehetett kitűzni azt a szakmai mércét, amit teljesíteni képes. Riasztó volt a minisztérium gyakorlata, hogy a kitűnő eredménnyel államvizsgázott magyar tanárokat ne a fő-, hanem a mellékszakjukkal helyezzék ki, de nem Erdélybe, hanem a Regátba. A Botosani, Suceava, Konstanca és más megyék iskolaigazgatói sok esetben felháborodva fogadták a „bozgort”, hiszen az említett tárgyak tanítását feleségek, érettségizett unokahúgok stb. alkalmazásával már rendszerint „megoldották”. 1982-től a tanszék rendszeresen a minisztériumhoz fordult a változtatás érdekében, igénybe vették a némi befolyással bíró bukaresti magyar értelmiség segítségét ezekben az ügyekben, de sohasem sikerült elérniük változtatást a kihelyezések tekintetében. Kitűnő évfolyam került 1985-ben a választás elé: távolmaradásukkal tiltakozni fognak e gyakorlat ellen, nem asszisztálnak, nem veszik át saját kezűleg a kényszerlakhelyt kijelölő papírt. Elébe állnak a következményeknek. Gyimesi Éva most jutott hozzá a Szekuritáté ezzel az aktussal kapcsolatos irataihoz, saját dossziéja megkapott harmadik kötetében. A magyar szekció 22 hallgatója közül senki nem jelent meg a kihelyezés időpontjában, mivel elégedetlenek voltak a számukra kijelölt helyekkel. A minisztériumban úgy döntöttek, hogy hivatalból oda helyezik ki őket, ahova szólnak a helyek, jegyeik csökkenő sorrendjében. A Szekuritáté tudomás szerzett arról, hogy Cseke Éva bölcsészkari adjunktus kezdeményezésére a hallgatók kihelyezés előtt érdeklődni kezdtek Kovászna, Maros, Kolozs és Hargita megye tanfelügyelőségeinél, hogy vannak-e a felsorolt megyékben üres posztok. Megtudták, hogy vannak üres magyar szakos tanári állások, amelyekről értesítették a Nevelés és Oktatásügyi Minisztériumot, az viszont nem bocsátotta e posztokat az 1985-ös végzettek rendelkezésére. A diákok memorandumait olyan személyiségek támogatták, mint Kányádi Sándor, Domokos Géza, Huszár Sándor, Horváth Andor, Kántor Lajos és Szilágyi Júlia, és a tiltakozás a kezdetektől fogva bekerült a Szabad Európa Rádió híranyagába. /Gyimesi Éva: Csoportos tiltakozás 1985-ben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./

Radu Mazare konstancai polgármester náci egyenruhájában lépett fel egy divatbemutatón. A nemzetközi sajtó, külföldi emberjogi szervezetek tömegesen ítélték el a holokauszt áldozatainak emlékét megsértő faragatlan gesztus miatt, amelyre nincs mentség. Ráadásul Mazare nem is titkolta, hogy csodálja a náci hadsereg olajozott működését, szervezettségét. A nemzetközi zsidószervezetek felhördültek, annál is inkább, mert Románia nem is olyan régen még azt sem volt hajlandó elismerni, hogy területén zsidók százezreit mészárolták le. Mircea Geoana szociáldemokrata pártelnök nem kívánta kommentálni a történteket, Adrian Severin pedig azzal hárította el a véleménynyilvánítást, hogy nincsenek információi a történtekről. /Bogdán Tibor: Falra hányt – mazare. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Bűnvádi eljárást indított a legfőbb ügyészség a konstancai Teodosie ortodox érsek ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy megvesztegetés fejében, hamis iratok kibocsátásával egy fiatal számára lehetővé tette a beiratkozást a papneveldébe. Az érseket a sajtó buktatta le. Két újságíró felkereste őt, és valódi kilétüket eltitkolva arra kérték, segítsen egyiküknek abban, hogy beiratkozhasson az ortodox egyház papneveldéjébe. Ez márciusban történt, amikor már nem lehetett felvételizni az intézménybe. Az újságírók háromezer eurót kínáltak az érseknek, hogy „intézze el” a felvételt, a helyszínen kifizettek 850 eurót. /Bűnvádi eljárás egy ortodox érsek ellen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./

Magyarország új tiszteletbeli konzulját és az általa vezetett konzulátust köszöntötték ünnepséggel október 1-jén Temesváron romániai és magyarországi közéleti személyiségek jelenlétében. Pánczél Zoltán romániai magyar vállalkozó, a Fornetti Romania volt vezérigazgatója és a Romániai Magyar Üzleti Egyesület elnöke már korábban megkezdte konzuli tevékenységét, a konzulátust hivatalosan már július 17-én megnyitották. Romániában ez a harmadik magyar tiszteletbeli konzulátus, Jászvásár és Konstanca után. /Magyar tiszteletbeli konzulátus Temesváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

Traian Basescu államfő október 22-én fogadta Joe Biden amerikai alelnököt. A találkozó után adott sajtónyilatkozatukban elmondták: érintették a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok helyzetét, beszéltek Moldováról, Pakisztánról és Afganisztánról. Megvizsgálták az amerikai befektetések romániai növelésének a lehetőségét, akárcsak az energetikai együttműködés kérdését, tárgyaltak a Konstanca–Trieszt olajvezetékről is. Biden nagyra értékelte, hogy Románia támogatja Barack Obama elnök új rakétavédelmi programját és az amerikai–román együttműködést az afganisztáni misszióban. /Basescu és Biden a stratégiai partnerség sikerét hangsúlyozta. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Nincs pénze a kormánynak az észak-erdélyi autópályára
Tárgyalásokat kezdeményez a kormány az amerikai Bechtel társasággal arról, hogy az észak-erdélyi autópálya megépítése a továbbiakban a köz-és a magánszféra együttműködésének (PPP-partnerség) eredménye legyen. A javaslat szerint a Bechtel az autópálya egyik felét közpénzből, a másik felét saját költségvetéséből építené meg. Erre a megoldásra azért van szükség, mivel a bukaresti kormány nem tudja finanszírozni a Brassó-Bors sztráda határidőn belüli elkészülését. A Gândul című lap úgy tudja: az illetékes szállításügyi minisztérium idei, autópálya-építésre szánt költségvetésének felét 2009-es tartozásként kell kifizetnie a Bechtelnek.
Emil Boc miniszterelnök pénteken bejelentette: a bukaresti kormány javasolni fogja az észak-erdélyi autópályát építő amerikai Bechtel társaságnak, hogy az sztrádaépítési projekt a továbbiakban a köz- és a magánszféra együttműködése, úgynevezett PPP-partnerség keretében folytatódjon. A javaslat szerint az ország nyugati határát Brassóval összekötő 415 kilométeres autópálya Marosvásárhely-Bors szakaszának 215 kilométerének megépítését az állam finanszírozná közpénzből (a szakasz 42 kilométeres, Torda és Gyalu közötti részét tavaly decemberben adták át), míg a Brassó és Marosvásárhely közötti 200 kilométeres szakasz munkálatainak költségeit a Bechtel teremtené elő.
Romániában az első nagyszabású infrastrukturális PPP-projekt az 55 kilométeres Comarnic-Brassó autópálya-szakasz megépítése, amelynek szerződését nemrég írta alá Radu Berceanu közlekedési miniszter a francia Vinci és a görög Aktor társaságokkal. A Vinci-Aktor cégcsoport 1,57 milliárd euróért tervezné és építené meg a Comarnic-Brassó autósztráda-szakaszt. A konzorcium 30 évre haszonbérbe venné az 55 kilométeres szakaszt, amelynek építési munkálatai 2010-ben kezdődnének és a tervek szerint négy évig tartanának. A szerződés-tervezet szerint a Vinci-Aktor a koncesszió ötödik évétől kezdve használati díjat szedhetne az autópálya-szakaszon. Ettől kezdve az állam 26 évig mintegy 180 millió lejt folyósítana évente a cégcsoportnak. Harminc év után a pályaszakasz a román állam tulajdonába kerülne.
Ha ugyanez a megoldást alkalmaznák az észak-erdélyi autópálya esetében is, az állam még évtizedekig fizetné közpénzből a Bechtelnek a tartozását, vagy pedig a sztrádahasználati díj a Bechtelt illetné meg, amíg megtérülne a társaság befektetésének értéke.
Adrian Ionescu, a közlekedési szaktárca infrastruktúra-főosztályának vezetője azt nyilatkozta a Gândul című lapnak, hogy Brassó-Bors sztrádaszakasz elkészülése mindenképpen késni fog: ha a Bechtel elfogadja a kormány javaslatát, módosítani kell az eredeti szerződést, ez pedig jelentős késést eredményezhet; ha viszont nem sikerült megállapodni az amerikai céggel, akkor a közlekedési szaktárca korlátozott költségvetéséből kell finanszírozni a sztrádaépítést, ami akár 2025-ig is kitolhatja a projekt eredetileg 2013-ra kitűzött megvalósítását. A főosztályvezető szerint a Bechtel érdeklődést mutatott a PPP-partnerség iránt, de ha mégsem sikerült megegyezni, az észak-erdélyi autópálya csak 2025-re készülhet el közpénzből, vagy pedig a közlekedési minisztérium szerződést bont a Bechtellel és újabb nemzetközi tendert ír ki a sztráda megépítésére.
A Gândul úgy tudja, a közlekedési minisztérium sztrádaépítésre szánt idei költségvetésének több mint a felét kell 2009-es tartozásként kifizetnie a Bechtelnek. Ez azt jelenti, hogy a 2010-es büdzsében autópálya-építésre elkülönített 380 millió euróból idén csak 180 millió euró fordítható az észak-erdélyi autópálya építésén kívül a Bukarest-Konstanca sztráda bizonyos szakaszaira, továbbá körgyűrűk és terelőutak építésére. Szintén ebből a pénzből kell finanszíroznia a szaktárcának azon autópálya-projektek elindítását is, amelyek finanszírozása az ágazati EU-programon keresztül történnének.
Az észak-erdélyi autópálya építését 2004-ben kezdte el a Bechtel. A projekt értékét eredetileg 2,2 milliárd euróra becsülték. A munkálatok 2005-ben egy évre leálltak, emiatt a tervezett 2012-es átadási határidő egy évvel kitolódott. A Bechtel 2009 decemberében adta át a sztráda Torda és Gyalu közötti 42 kilométeres szakaszát. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Fékezi Szatmárt a jelenlegi régiós beosztás
Csehi Árpád szerint a romániai régiókat nem a valós érdek, hanem politikai játszmák alapján hozták korábban létre
Túl nagyok a jelenlegi régiók, ezért nem lehetnek hatékonyak – mondta lapunknak Csehi Árpád, a hat megyét magában foglaló Északnyugati Fejlesztési Régió soros elnöke. Csehi szerint – aki Szatmár megye tanácselnöke – más irányban fejlődik Szatmárnémeti és Nagyvárad, így nem indokolt, hogy Kolozsvárral egy régióhoz tartozzék.
A kormányon lévő magyarok egyik javaslata a jelenlegi régiós határok átrajzolása. Miért van szükség erre?
– Ráillik a mostani fejlesztési régiókra az ismert mondás: aki sokat markol, az keveset fog. Túl nagyok a jelenlegi fejlesztési egységek, és már ezért sem lehetnek hatékonyak. Minden ilyen felosztás önmagában azt feltételezi, hogy az egy régióba sorolt területeket azonos gazdasági és egyéb érdekek kötnek össze. De ha ránézünk a térképre, könnyen észrevehetjük, hogy ez messze nincs így.
Azt mondja, hogy nem egyazon érdekek vezérlik Szatmár, Máramaros, Szilágy, Bihar, Beszterce és Kolozs megyéket, amelyek az Északnyugati Fejlesztési Régiót alkotják.
– Nem csak Besztercének, Szilágyságnak, hanem Szatmárnak vagy Máramarosnak sincs túl sok köze Kolozsvárhoz azon túl, hogy sok fiatal megy az ottani egyetemekre, s a kincses város megugrott fejlődésének köszönhetően, tanulmányaik befejeztével mind többen ott is ragadnak. Kolozsvár elhúzott a bolyból, ami természetes is, mert sokkal nagyobb a vonzási körzete, mindig is központi szerepet töltött be Erdélyben. Szatmárnémetinek vagy Nagyváradnak más az erővonala, valamint a fejlődésiránya.
Miben más ez az irány?
– Az északnyugati régióból Szatmárnémeti azért is lóg ki, mert három ország találkozási övezetében fekszik, s a határok légiesedése okán ma már mind szélesebb és intenzívebb gazdasági, kulturális és turisztikai kapcsolatokat alakított ki nemcsak a közelebbi Nyíregyházával, Debrecennel és Ungvárral, de például Kassával és Krakkóval is.
A mienknél azonban vannak kirívóbb példák is: ilyen az ország déli részén Ploieşti-nek Giurgiuhoz és Sloboziához való kapcsolata, vagy Konstanca és Buzău viszonya. Ez is azt bizonyítja, hogy a jelenlegi régiókat nem a valós érdek, hanem politikai játszmák alapján hozták létre.
Hogyan jellemezné az északnyugati régió működését?
– Az adott körülmények között egészen jól működik, az országos adatok szerint a nyolc régió közül a második legeredményesebb. Ám a neheze csak most következik, mivel másak a fejlődési irányok. Szatmár megyének azokat az előnyöket kell kihasználnia, amelyeket a határmenti együttműködés kínál a következő években, amelyekre pályázatok útján könnyűszerrel kap uniós támogatásokat. A mostani keretek viszont inkább fékezik fejlődésünket, ezeken haladéktalanul változtatni kell.
Mennyiben felelne meg Szatmárnak, ha Biharral és a Szilágysággal alkotna egy jóval kisebb régiót az RMDSZ javaslata szerint?
– Másokkal is tárgyaltam már erről, s szinte tökéletesen megfelelne. Úgy látom, ez Szilágyságnak is előnyösebb lenne, mint a jelenlegi rendszer, hisz a megye területének nagyobb része a Meszesen innen helyezkedik el, ami a Biharral és Szatmárral való kommunikálást teszi könnyebbé.
Mi kapcsolja össze ezt a három megyét?
– Sok a közös adottság természeti, gazdasági és turisztikai vonalon, azonos történelmi-kulturális hagyományokról beszélhetünk, s a fejlődési különbség sem eltérő. Gondoljunk csak a mezőgazdaságra, s külön a gyümölcstermesztésre, a bor- és pálinkakultúrára, a termálvizekre, ami önmagában is több együttes pályázat témája lehet. S a három megye már lépett is abba az irányba, hogy jobban összekapcsolódjon.
A bihariak megépítették Szalacsnál a megyehatárig azt az utat, amely egy új kapocs lesz Szilágypéren át Szatmárnak – a magunk részén az idén végezzük el az aszfaltozást. Készül a kivitelezési terve annak az útnak, amely Szilágyság felé, Hadadon át húsz kilométerrel lerövidíti a távolságot Zilah felé. De ugyanígy épülnek azok az utak is, amelyek Magyarország felé a schengeni övezethez kapcsolnak bennünket, velünk a szilágyságiakat is. Szóval mi hisszük, hogy számunkra ez a fejlődés iránya.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)

Románia pontosításokat vár a kettős állampolgárság kapcsán
Folyamatos a kapcsolat a román és a magyar külügyminisztérium között a magyar állampolgárság könnyített megadásáról szóló törvény témájában - mondta hétfőn az MTI-nek Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet azzal kapcsolatosan, hogy a román külügyminisztérium sajtóközlése szerint Bukarest kész a párbeszédre Budapesttel.
A Mediafax hírügynökség május 27-én eljuttatott kérdésére, akárcsak a Rador hírügynökség érdeklődésére a román külügyminisztérium a hétvégén adott választ. Ebben a tárca jelezte: a román fél teljes mértékben kész a nyílt párbeszédre ebben az ügyben, a két ország illetékesei "a lehető legrövidebb időn belül" megvitatják a kérdést.
A Mediafaxnak adott válasz értelmében a román fél figyelmesen tanulmányozta a magyarországi állampolgársági törvény módosításait, és további pontosításokat kér Budapesttől, hogy megbizonyosodjék: a törvény megfelel-e a nemzetközi jog előírásainak.
Az MTI kérdésére Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete elmondta: folyamatos a kapcsolat a két ország külügyminisztériumai között, mind a román, mind a magyar fél - ahogy eddig is - teljes mértékben nyitott a párbeszédre. Erre már a közeli napokban alkalom nyílik - tette hozzá -, amikor Németh Zsolt külügyi államtitkár találkozik román partnereivel Konstancában.
MTI

Németh Zsolt: a magyar és lengyel EU-elnökség lendületet adhat a közép-európai együttműködésnek
Az Európai Unión belüli "közép-európai elnökségi staféta" - vagyis a jövő évi magyar és lengyel elnökség - nagy lendületet adhat a közép-európai új típusú együttműködés megteremtésének, segíthet a magyar és román közös érdekek érvényesítésében - mondta Német Zsolt az MTI-nek csütörtöki konstancai megbeszélései után.
A külügyi államtitkár a Fekete-tengeri kikötővárosban Teodor Baconski külügyminiszterrel és Bogdan Mazuru külügyi államtitkárral is tárgyalt. Az MTI-nek elmondta: a baráti légkörű megbeszélések középpontjában egy új Közép-Európa felépítése állt. Az erre irányuló magyar szándékot látványosan demonstrálta a magyar miniszterelnök első, Lengyelországban tett külföldi útja is, s egy magyar-román-lengyel együttműködés jól szolgálhatja ezt az új közép-európai építkezést - tette hozzá.
Németh Zsolt elmondta: a magyar és a román fél négy fő területen azonosította a közös érdekeket.
Az első terület az energiabiztonságra, ezen belül pedig az energiaellátás diverzifikációjára vonatkozik. A magyar és a román partner egyaránt hangsúlyozta elkötelezettségét a Déli Folyosó vezetékrendszerének kiépítése mellett. A második területet az Európai Unió közösségi politikáinak a fenntartása jelenti, mindkét ország érdekelt a közös mezőgazdasági és kohéziós politika fenntartásában, különös tekintettel arra, hogy a magyar elnökség idején kezdődik a 2014-2020-as költségvetési időszak vitája.
A közös érdekek harmadik területét a külpolitikai kérdések képezik. Így mindkét ország vallja, hogy a NATO jelenti országaink és térségünk számára a biztonsági garanciát, s az amerikai jelenlét nélkülözhetetlen a külső biztonság szavatolása szempontjából. Ugyancsak fontos a "keleti partnerség", így az Ukrajnához, Moldovához és a kaukázusi országokhoz fűződő viszony.
Németh Zsolt és vendéglátói egyetértettek abban, hogy a kisebbségi politika Ukrajnában az elmúlt időszakban a magyar-román együttműködés egyik kiemelkedő területe volt. Ukrajnában az elmúlt években durva támadásoknak voltak kitéve az ukrajnai magyarok és románok - emlékeztetett az államtitkár, hozzáfűzve, hogy emiatt Magyarország és Románia közös kisebbségpolitikai fellépésre kényszerült.
Mindkét ország számára fontos a Nyugat-Balkán bekapcsolása az európai integráció folyamatába, ebben kiemelkedő szerepet tölthet be egy jól működő magyar-román-szerb háromoldalú együttműködés - állapították meg a tárgyalók. A magyar és román közös érdekek negyedik területét a Duna-stratégia megvalósítása jelenti - mondta Németh Zsolt.
Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy Magyarország 2011 első felében, Lengyelország pedig a második félévben tölti be az EU elnöki tisztségét, vagyis egyfajta közép-európai elnökségi "staféta" várható. Ez a "közép-európai elnökségi év" nagy lendületet adhat a szerves közép-európai együttműködés megvalósításában - mondta az államtitkár.
"Feltűnő volt számomra, hogy az állampolgársági kérdésben, illetve a Trianon-törvény kérdésében továbbra is az a visszafogottság jellemzi a román politikát, ami az elmúlt hetekben volt jellemző" - mondta, hozzáfűzve: Magyarországnak szomszédai közül csupán Szlovákia okozott fejtörést ebben az ügyben. "Bízunk abban, hogy Szlovákia a választásokat követően felül fogja vizsgálni az elmúlt években folytatott magyarellenes politikáját" - mondta a magyar tisztségviselő.
Németh Zsolt üdvözölte a Romániában zajló decentralizációs folyamatot. Szerinte ennek egyik fontos eleme, hogy az országban a jövőben természetes határaik között alakulnak-e meg a fejlesztési régiók, avagy megmarad az eddigi mesterséges regionális felosztás. Leszögezte: Magyarország a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) erre vonatkozó javaslatát támogatja.
Az RMDSZ álláspontjának lényege, hogy a három székelyföldi megye közös régióba tartozzék.
Németh Zsolt elmondta: a két külügyminiszter még ebben a hónapban találkozik Bukarestben.
Garzó Ferenc
MTI

Románia a nemzetközi normák betartását várja el a magyar állampolgársági törvény kapcsán
Románia a nemzetközi normák betartását várja el Magyarországtól a magyar állampolgársági törvény és a nemzeti összetartozásról szóló jogszabály alkalmazása kapcsán - derül ki a román külügyminisztérium pénteki közleményéből.
A dokumentum felidézi, hogy Teodor Baconschi román külügyminiszter Konstancán találkozott Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral. Megbeszélésükön a román diplomácia vezetője a magyar parlament által elfogadott két jogszabály kapcsán kifejtette: Románia álláspontja szerint a törvények alkalmazásának összhangban kell lennie a hatályos nemzetközi normákkal és szabványokkal.
A román közlemény szerint Németh Zsolt arról biztosította Baconschit, hogy a magyar hatóságok tiszteletben tartják a nemzetközi jogot. Mindkét fél továbbra is nyitott arra, hogy szakértői szinten folytassa a konzultációt a technikai részletek tisztázása érdekében - olvasható a külügyi közleményben.
A megbeszélésen mindkét fél megerősítette szándékát, hogy ősszel megtartják a román-magyar együttes kormányülést. Baconschi pedig kijelentette, hogy Románia támogatja a jövő évi magyar EU-elnökség által kijelölt célkitűzéseket - olvasható a közleményben.
Krónika (Kolozsvár)

Közös magyar-román érdekek
Az Európai Unión belüli „közép-európai elnökségi staféta” – vagyis a jövő évi magyar és lengyel elnökség – nagy lendületet adhat a közép-európai új típusú együttműködés megteremtésének, segíthet a magyar és román közös érdekek érvényesítésében – mondta Németh Zsolt az MTI-nek tegnapi konstancai megbeszélései után.
A magyar külügyi államtitkár Teodor Baconschi külügyminiszterrel és Bogdan Mazuru külügyi államtitkárral is tárgyalt. A felek megegyeztek, hogy a két külügyminiszter még ebben a hónapban találkozik Bukarestben. A magyar és a román fél négy fő területen azonosította a közös érdekeket. Az első terület az energiabiztonságra, ezen belül pedig az energiaellátás diverzifikációjára vonatkozik.
Egyaránt hangsúlyozták elkötelezettségüket a Déli Áramlat vezetékrendszerének kiépítése mellett. A második területet az Európai Unió közösségi politikáinak a fenntartása jelenti, mindkét ország érdekelt a közös mezőgazdasági és kohéziós politika fenntartásában, különös tekintettel arra, hogy a magyar elnökség idején kezdődik a 2014–2020-as költségvetési időszak vitája.
A közös érdekek harmadik területét a külpolitikai kérdések képezik. Így mindkét ország vallja, hogy a NATO jelenti országaink és térségünk számára a biztonsági garanciát, s az amerikai jelenlét nélkülözhetetlen a külső biztonság szavatolása szempontjából. Ugyancsak fontos a „keleti partnerség”, így az Ukrajnához, Moldovához és a kaukázusi országokhoz fűződő viszony. A felek egyetértettek abban, hogy a kisebbségi politika Ukrajnában az elmúlt időszakban a magyar– román együttműködés egyik kiemelkedő területe volt.
Ukrajnában az elmúlt években durva támadásoknak voltak kitéve az ukrajnai magyarok és románok – emlékeztetett a magyar államtitkár, hozzáfűzve, emiatt Magyarország és Románia közös kisebbségpolitikai fellépésre kényszerült. Mindkét ország számára fontos a Nyugat-Balkán bekapcsolása az európai integráció folyamatába, ebben kiemelkedő szerepet tölthet be egy jól működő magyar–román– szerb háromoldalú együttműködés – állapították meg a tárgyalók.
A magyar és román közös érdekek negyedik területét a Duna-stratégia megvalósítása jelenti – mondta Németh Zsolt. Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy Magyarország 2011 első felében, Lengyelország pedig a második félévben tölti be az EU elnöki tisztségét, vagyis egyfajta közép-európai elnökségi „staféta” várható. Ez a „középeurópai elnökségi év” nagy lendületet adhat a szerves közép-európai együttműködés megvalósításában – mondta Németh.
„Feltűnő volt számomra, hogy az állampolgársági kérdésben, illetve a Trianon-törvény kérdésében továbbra is az a visszafogottság jellemzi a román politikát, ami az elmúlt hetekben volt jellemző” – tette hozzá Németh Zsolt.
Borbély–Németh: elkezdik a kormányülés előkészítését
A konstancai Duna-csúcson Németh Zsolt kétoldalú tárgyalást folytatott Borbély László környezetvédelmi miniszterrel is. A két fél megegyezett abban, hogy mihamarabb el kell kezdeni a soron következő román-magyar közös kormányülést. „Nem vesztegethetjük az időt, az együttes kormányülés akkor lesz igazán hatékony, ha már most elkezdjük szervezni az eseményt, és ha rövidesen megállapodunk a tanácskozás legfontosabb témáiban” – fogalmazott az RMDSZ-es miniszter.
Új Magyar Szó (Bukarest),

Új minőségű kapcsolatok Romániával
Romániának a magyar nemzetpolitikai döntéseket illető megértő magatartását dicsérte Bukarestben Németh Zsolt. A külügyi államtitkár szerint az új magyar kormány érdemi közép-európai együttműködésre törekszik, amelyben Magyarországot és Romániát számtalan közös érdek fűzi össze.
A második Orbán-kormány beiktatása óta szerdán tartották az első román–magyar diplomáciai tárgyalásokat Bukarestben és Konstancán. Erre az adott alkalmat, hogy a Duna-stratégiában részt vevő 14 ország külügyminiszterei a fekete-tengeri kikötővárosban találkoztak. Németh Zsolt Bukarestben a magyar sajtó képviselői előtt azt hangsúlyozta, hogy az új magyar kormány érdemi közép-európai együttműködésre törekszik, s ebben Magyarországot és Romániát számtalan közös érdek fűzi össze. A külügyi államtitkár szerint Budapest nyitott a két ország új minőségű együttműködésére. Szerinte Közép-Európában új szemlélet van kialakulóban, s ezt jelzi az a szolidaritás is, amelyet egyrészt Románia tanúsított, amikor segítséget nyújtott a magyarországi árvízkárosultaknak, másrészt Budapest bizonyított, amikor a szlovákiai árvíz károsultjainak segítségére sietett. Az államtitkár hangsúlyozta: kormánya kiemelt feladatként tekint az érdemi közép-európai együttműködésre, s azt konkrét akciótervekkel, tartalommal kívánja megtölteni. „Ebbe a keretbe jól illeszkedik a Duna-stratégia” – mondta.
Németh Zsolt a kisebbségi kérdésről kijelentette, hogy az a jövőben fontos szerepet kap. Szerinte egyfajta nemzeti fordulatra van szükség a magyar nemzetpolitikában. Az elmúlt években Magyarország hidegen viszonyult a külhoni magyarokhoz. „Az új kormány ezért tartotta fontosnak már az első lépései között jelezni a külhoni magyarságnak, hogy nemzeti fordulat következik Magyarország és a határon túli magyarság viszonyában” – fűzte hozzá. Ezt erősíti a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvény és a magyar állampolgárság könnyített megadásáról szóló jogszabály sürgős elfogadása is. „Nagyra értékeltük, hogy szomszédaink megértéssel fogadták ezeket a lépéseket. Románia élen járt ebben a megértő magatartásban” – jelentette ki az államtitkár. A román külügy korábban közölte: részletesen szeretne tájékozódni az állampolgársági törvényről. Román hírügynökségek szerint a bukaresti szenátus külügyi bizottsága a következő napokban határozatot kíván elfogadni a jogszabály román megítéléséről. A bukaresti diplomácia arra kíváncsi, hogy a magyar állampolgársági törvény megfelel-e a nemzetközi jog előírásainak.
Nem szűnnek meg a közös kormányülések
Folytatódnak a román–magyar együttes kormányülések – erről állapodott meg szerdán Bukarestben Markó Béla, a román kormány miniszterelnök-helyettese Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral. A találkozón megegyeztek arról is, hogy elkezdik az ősszel esedékes közös munka előkészítését. Markó Bukarest és Budapest jövőbeni együttműködéséről tárgyalt Némethtel, és tájékoztatta a román kormány decentralizációs intézkedéseiről. Németh Zsolt kiemelte, hogy számtalan közös érdek köti össze a két országot, majd köszönetét fejezte ki a román állam által a magyarországi árvízkárosultaknak nyújtott segélyért. Kijelentette, hogy a magyar EU-s elnökség különösen jó alkalmat nyújt majd a magyar–román kapcsolatok elmélyítésére. Mindketten hangsúlyozták a két ország minél szorosabb együttműködésének fontosságát a Duna-stratégia vagy az energetika és az infrastrukturális fejlesztés területén. (MH)
Kristály Lehel
Magyar Hírlap

Duna-stratégia: konkrét projekteket szorgalmaznak
Tizennégy, a Duna-stratégiában érdekelt állam képviselője vett részt a napokban Konstancán zajló miniszteri szintű konferenciáján. Az Európai Bizottság ez év decemberéig terjeszti elő a Duna-stratégia akciótervét, amelyet előreláthatólag 2011-ben, Magyarország reményei szerint az első félévi magyar európai uniós elnökség idején fogadnak el. A Duna-stratégia általános célja, hogy erősítse a Duna menti régió kohézióját, és segítse a még nem EU-tag országok csatlakozását az integrációs folyamathoz.
A Duna-stratégia előkészítő folyamata olyan szakaszba érkezett, amikor már román–magyar közös projekteket lehet kidolgozni a folyó térségének élhetővé tétele érdekében – mondta pénteken az MTI-nek Borbély László környezetvédelmi miniszter, aki egyik fő szorgalmazója volt a stratégia kialakításának.
Elmondta: Magyarország most rendkívül fontos szerepet tölt be a Duna-stratégia végrehajtásában, hiszen ezt az együttműködési dokumentumot Magyarország jövő évi uniós elnöksége idején fogadják majd el. Borbély fontosnak tartja, hogy a két ország összehangolja környezetvédelmi projektjeit a Duna térségének élhetőbbé tétele érdekében.
Borbély László már korábbi megnyilatkozásaiban is kifejtette: Románia rendelkezik a leghosszabb Duna-szakasszal, itt van a Duna-delta és a Fekete-tenger, ahol össze kell kapcsolni a környezetvédelmi kérdéseket a turizmussal és egyéb kérdésekkel is. Szerinte az uniós Duna-stratégia azért fontos, mert összehangolja a Duna menti országok gazdasági, környezetvédelmi, területfejlesztési szempontjait, ugyanokkor lehetőséget teremt arra is, hogy az országok több uniós pénzt tudjanak lehívni kimondottan Duna menti települések fejlesztésére.
Magyarországnak négy fontos célkitűzése van
Németh Zsolt külügyi államtitkár a Duna-stratégia kapcsán kifejtette: a közlekedés problémájának megoldása nem merülhet ki a hajózásban, garantálni kell a fejlődésből sokáig kimaradt határtérségek átjárhatóságát utak, vasutak és hidak építésével is.
A magyar álláspontot mind a konferencián, mind pedig a román partnerekkel folytatott kétoldalú megbeszélésein volt alkalma kifejteni. Az utóbbiak egyetértettek vele abban, hogy konkrét projektek megvalósítására kell törekedni.
Az államtitkár szerint a Duna-stratégiával összefüggésben Magyarországnak négy fontos célkitűzése van. Ezek közül az első az, hogy lendületet kapjon a fejlődésből hosszú évtizedeken át kimaradt határtérségek átjárhatósága, ennek komoly lendületet adhat az utak, vasutak, hidak építése. A második célkitűzés a Duna-medence alatt található természeti kincs megfelelő védelme, ezenkívül közös megoldásokra van szükség az árvízvédelem, a vízgazdálkodás, az édesvízvédelem, valamint a szennyvíztisztítás problémáira – mondta.
A harmadik terület a közlekedés – hangsúlyozta Németh Zsolt, aki úgy fogalmazott, hogy a Duna az Európai Unió egyik fő közlekedési folyosója. Az államtitkár úgy véli: a közlekedés problémájának megoldása nem merülhet ki a hajózásban. Magyarország a vasúti közlekedést ugyanolyan kiemelten kívánja kezelni – mondta, tarthatatlannak nevezve, hogy Közép-Európában még nyoma sincs annak a nagysebességű szerelvényeket közlekedtető vasúti hálózatnak, amely az elmúlt években Nyugat-Európában kiépült.
Negyedik célkitűzésként a kultúra és az identitás megőrzését jelölte meg. „A Duna menti népek együttélését és a kulturális sokféleség értékeit hangsúlyosan szeretnénk megjeleníteni ebben a Duna-stratégiában” – mondta. Szerinte ennek nem csupán kisebbségvédelmi, hanem turisztikai vonatkozásai is vannak.
Szabadság (Kolozsvár)

„Mozgó céltábla az EU – Beszélgetés Niculescu Tóni külügyi államtitkárral
„Összetévesztettük az uniós csatlakozást az integrációval, és úgy viselkedünk, mint aki elvégezte a dolgát. Holott az Európai Unió eddig is egy mozgó céltábla volt, újabb célpontot, értéket kell találnunk, amihez a külpolitika is hozzá kell, hogy járuljon” – vélekedik a lapunknak adott interjúban Niculescu Tóni külügyi államtitkár.
- Külügyi államtitkárként ön – ha nem tévedek – már a hatodik minisztert „koptatja”, Teodor Baconschi személyében. Mi újat hozott ő a román diplomáciába, és melyek a román külpolitika esetleges új irányai?
– A külügyminiszterek nem igazán hoznak újat, és ez így is van rendjén: a külpolitika akkor jó, ha előre látható, megbízható és irányadó. Ami most mégis váltásra kényszeríthet bennünket, az az alakuló Európai Külpolitikai Szolgálat. Át kell alakítanunk a minisztériumot, hogy idejében és hatékonyan tudjon válaszolni az új európai külpolitika kihívásaira. Sietek hozzáfűzni, hogy a közös uniós külpolitika, mint olyan, távolról sincs véglegesítve, még mindig dolgoznak rajta Brüsszelben és a tagállamok fővárosaiban egyaránt.
Egy másik nagyon fontos projekt, amelyre összpontosítunk, a Duna-stratégia, amit az osztrákokkal együtt kezdeményeztünk. A napokban Konstancán tartottak konferenciát erről a számos területet – gazdaságot, környezetvédelmet, szállításügyet stb. – átölelő projektről, amelyben az érdekelt szomszédos közép-európai országok vesznek részt.
- Említette a közös európai külpolitikát. Az EU-nak ugyebár most már „külügyminisztere” is van Catherine Ashton személyében. Róla viszont inkább azt lehet elmondani, hogy nem egy fajsúlyos politikus, és nem is igazán nőtt fel a feladathoz...
– Azok, akik ezt a tisztséget kitalálták, úgy érveltek, hogy erős, egy hangon szóló európai külpolitikára van szükség. Ám paradox módon, amikor odakerültek, hogy konkrét személyt is javasoljanak a posztra, megtorpantak. Az eredeti jelölt Tony Blair korábbi brit miniszterelnök volt, akit sokan bírálnak Európában, Amerika-barát politikája miatt, mások pedig attól tartottak, hogy háttérbe szorítja majd a többi európai vezetőt.
Szerintem eltart egy ideig, amíg kikristályosodik a kül- és biztonságpolitika Európában. Viszont attól tartok, hogy külső hatásra radikálisan felgyorsulnak a dolgok: nemsokára olyan komoly, mind regionális, mind globális gonddal kényszerül szembenézni az Európai Unió, hogy kénytelen lesz egy hangon megszólalni, ha nem akar lemaradni, mondta Niculescu Tóni külügyi államtitkár
- A válság összetartja, vagy inkább széthúzza Európát?
– A válság kezdetben széthúzó erőnek tűnt, később összekovácsolta Európát. Az előbb említettem, hogy középtávon súlyos problémákkal szembesülünk. Például nem lesz elég vizünk, vagy akadozni fog az energiaellátás. Ha Európa nem kapja össze magát, ha nem cselekszik egységesen, arra ébredhetünk, hogy nem tudjuk kezelni a problémáinkat.
- Mit rontott el Románia az elmúlt években külpolitikában?
– Románia minden erejét és erőforrását az EU-csatlakozásra összpontosította. Ami önmagában nem rossz, viszont közben elhanyagolta a hagyományos kapcsolatait – elsősorban kelet és dél irányában –, amelyeket most nagyon nehéz újraépíteni.
Az európai integráció és a keleti viszonyrendszer nem zárja ki egymást. Mi mégis minden energiánkat az euroatlanti csatlakozásra fordítottuk, véleményem szerint összetévesztettük a célt az eszközzel, a csatlakozást az integrációval. Megtorpantunk. 2007 januárja után céltalanok maradtunk, nincs átfogó tervünk, amely mellé az embereket, az intézményeket felsorakoztassuk.
A csatlakozást követően úgy viselkedtünk, mint aki elvégezte a feladatát. Holott az Európai Unió mindig is „mozgó céltábla” volt. Újabb célpontot, értéket kell találnunk, amihez a külpolitikának is hozzá kell járulnia. Életképes, értékalapú külpolitikai projektet pedig akkor tudunk felvázolni, ha a belpolitikánk stabil, ha gazdaságilag erős lábakon állunk. A nemzetstratégiai program nem véletlenül tartalmazza azt a figyelmeztetést, hogy Romániára nem a kívülről, hanem a belülről leselkedő fenyegetés a nagyobb: a működésképtelen gazdaság, a korrupció...
- Mivel gyarapíthatná Románia az Európai Unió értékeit?
– Például a kisebbségek részvételével a politikai hatalomban, az úgynevezett minority power-sharing érvényesítésével. Brüsszeli közvetítéssel bemutathatnánk a szomszédos országoknak, hogy a participatív út is járható, két évtizeddel a marosvásárhelyi események és az azután kirobbant délszláv háborúk után. Hiszen ha tíz-tizenöt évvel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy 2005 után évente szervezünk román–magyar közös kormányülést, kinevettem volna.
- Apropó román–magyar közös kormányülés: az már lassan két éve nem volt. Tud róla, hogy készülőben lenne?
– Úgy tudom, hogy már tárgyalnak a következő közös kormányülés részleteiről, de konkrétummal még nem tudok szolgálni.
- A kettős állampolgárság Budapest általi megadása ön szerint mennyire terheli majd meg a kétoldalú, román–magyar kapcsolatokat?
– Azt tapasztalom – és nagyon örülök ennek –, hogy nem élünk már abban a korban, amikor ez a kérdés feszültségeket okozhat. Román szemmel a dolog a moldovai állampolgároknak adott útlevelekhez kapcsolódik, amely közösségi szempontból ráadásul problémásabb, mivel Moldova nem EU-tagállam.
- A megszorítások hogyan hatnak ki a külügyminisztérium tevékenységére és a romániai külpolitikára? A huszonöt százalékos fizetéslevonás mellett szintén huszonöt százalékos személyzetcsökkentést rebesgetnek...
– A drasztikus megszorítások sajnos külképviseletek bezárásához, valamint humán- és másfajta erőforrások átcsoportosításához vezetnek.
- Hogy állunk a magyar nemzetiségű romániai diplomatákkal?
– Ezelőtt pár hónappal még volt egy nagykövetünk Vilniusban, Tokay György személyében. Más magyar nemzetiségű diplomatáról csak elvétve tudok: Bécsben, Budapesten és Sanghajban van egy-egy.
- Miért nem lépnek erre a pályára az erdélyi magyarok?
– Ez a kérdés évek óta foglalkoztat. Próbáltam megismertetni a külképviseleti munkát és a diplomáciai alkalmazással kapcsolatos feltételeket a romániai magyar közösséggel. Be kell vallanom, nagyot csalódtam. Hiába próbáltam a sajtón keresztül meghirdetni a vizsgákat, amelyeket kiírt a külügy, hat év alatt egy százalékon aluli arányban jelentkezett magyar ajkú a bukaresti Modrogan utcában szervezett felvételire.
A belügynél egyébként ennél is rosszabb volt a helyzet; ott most elindult egy pozitív folyamat, elkülönített helyekre jelentkezhetnek magyarok, ami a külügynél nem lehetséges. Pedig biztos vagyok benne, hogy sok romániai magyar beszél idegen nyelvet, és helytállna a román diplomáciában.
Salamon Márton László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az új magyar kormány új dimenziót ad regionális politikájának
Az állampolgársági törvény alkalmazása során Magyarország különösen nagy gondot fordít majd arra, hogy az állampolgárság megadása ne tömegesen, automatikusan, hanem egyéni eljárások keretében történjen, betartva az alapvető nemzetközi jogi elveket, szabályokat – mondta kedden Bukarestben Martonyi János külügyminiszter román kollégájának, Teodor Baconschinak.
Mint Baconschi megjegyezte, a miniszteri találkozón őszintén beszéltek a magyar állampolgársági törvény módosításáról, valamint a magyar összetartozás napjának bevezetéséről. Hangsúlyozta: Románia biztos akar lenni abban, hogy ezeknek a törvényeknek az alkalmazása során Magyarország tiszteletben tartja minden nemzetközi kötelezettségvállalását. Martonyi így fogalmazott: „Értékeljük a román kormány magatartását a magyar állampolgársági törvény módosításával kapcsolatosan. A törvény alkalmazása során különös gondot fogunk fordítani arra, hogy az állampolgárság megadása ne tömegesen, automatikusan, hanem egyéni eljárások keretében történjék” – mondta, leszögezve, hogy Magyarország betartja az alapvető nemzetközi jogi elveket, szabályokat. Nagyra értékelte, hogy a két ország kormánya e kérdésben megérti egymást.
A magyar diplomácia vezetője Teodor Baconschi külügyminiszter meghívására tett látogatást a román fővárosban. A külügyminiszteri megbeszélésen túl tárgyalt Emil Boc miniszterelnökkel, Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, és találkozott Anca Ilinoiuval, Traian Basescu államfő miniszteri rangú külpolitikai főtanácsadójával is. A külügyminiszteri tanácskozás utáni sajtónyilatkozatában Baconschi megállapította: a magyar külügyminiszter látogatása egybeesik a diplomáciai kapcsolatok felvételének 90. évfordulójával. Mindketten utaltak arra, hogy októberben Bukarestben rendezik az ötödik román-magyar közös kormányülést, amelyen remélhetőleg számos konkrét közös projekt kerül terítékre, például az energiapolitika vagy a közlekedéshálózat fejlesztése terén. A román külügyminiszter külön kiemelte a Bécs-Budapest-Bukarest-Konstanca gyorsvasút megépítésének fontosságát.
Martonyi hangsúlyozta: jól elő kell készíteni a közös kormányülést, hiszen az újabb lendületet adhat a gazdasági, kulturális, tudományos, idegenforgalmi kapcsolatoknak. A magyar vendég úgy látja, hogy a két ország kapcsolatai most rendkívül kedvező szakaszban vannak, ki kell használni az ebben rejlő lehetőségeket. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy jövőre Magyarország, illetve Lengyelország tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztét. Baconschi örömmel nyugtázta, hogy a magyar elnökség napirendjén a Duna-stratégia is szerepel.
Az új magyar kormány új dimenziót kíván adni regionális politikájának, bővíteni szeretné azt – mondta Martonyi –, vagyis a visegrádi együttműködés fenntartása mellett erőteljesebb nyitásra törekszik déli irányba is. Budapest a regionális együttműködés új formáit is keresi, ennek nagyon fontos eleme a magyar-román kétoldalú kapcsolatrendszer, de fontosnak tartja a háromoldalú – így a lengyel-magyar-román – együttműködés különböző formáit is. „Fontos, hogy ezt a változó geometriájú regionális politikát a politikai szándékokon túl tényleges tartalommal is megtöltsük” – hangoztatta a magyar tárcavezető. A két miniszter egyetértett abban, hogy Romániának a schengeni övezethez való csatlakozása is erősíti majd a politikai együttműködést a két ország között.
A Markó Bélával folytatott megbeszélés után Martonyi János a sajtónak nyilatkozva kedvezőnek nevezte, hogy mindkét országban az Európai Néppárthoz tartozó pártok kormányoznak, és ezek közé tartozik az RMDSZ is.
MNO.hu

Erdély nevezetes fő végháza: Lippa
Győzködöm fotográfusomnak is elszegődött komédiás cimborámat: Kisjenő után kanyarodjunk Hegyalja felé az aradi főútról. Lehet, hogy hosszabb és rosszabb a szülőföldemen, az ősi borvidék tövében haladó út, de élvezetesebb tájat kínál, mint a két nagyváros közötti lapályt átszelő fővonal. Aranyos-mente fia még soha nem forgolódott a Hegyes-Drócsa nap fürdette, szőlők koszorúzta lankáin. Simább terepre tervezett Aveójának óvatos vezetése közben helytörténeti ismeretekkel traktálom, adagolom, hogy balra magasodik az apatelki hegy a Rákócziak borospincéjével, hogy most hagyjuk el a szőlősi malom hídját, amelynek közelében tette le Görgey serege a fegyvert, most haladunk át szülőhelyemen, Pankotán, ahol pillantást vethet Csiky Gergely szülőházára, a Sulkowskyak hercegi kastélyára, most döcögünk át Magyarád-Hegyalján, ahol a tokaji hárslevelűvel vetélkedő mustos terem, majd nemsokára Ménesen és Páloson, a kadarka földjén, ahol a világon először varázsoltak a Grassalkovich-pincében vörös aszúbort, de előtte át kell haladnunk Világoson, a fegyverletétel aláírásának színterén is, a Bohus-kastéllyal, fölötte a várral. Az idő sürget, nincs módunk megállni sehol, de Feri barátom váltig fogadkozik, hogy hamarosan végigjárja a párjával az általam felvillantott kishazát. A Maros völgyébe fordulva rátérünk a sztráda-minőségű arad–dévai műútra. A Radnát és Lippát összekötő, a vasúton és a folyón átívelő híd túloldalán, a katolikus plébánián várnak bennünket első riportalanyaink.
Egy korty történelem. A Partiumhoz és a Bánsághoz kötődő ikerváros – főleg Lippa – históriájának felvázolása meghaladna egy riportnyi spáciumot. A Szalárdi János Siralmas magyar krónikájában „Erdély nevezetes fő végháza”-ként emlegetett Lippa a tatárjárás után emelt várával közel öt évszázadon keresztül Erdély kulcsvárosa volt. Jelentősége Róbert Károly idejében nőtt meg, első vegyesházi királyunk gyakran tartózkodott a falai közt. Díszes templomot alapított Szent Lajos tiszteletére, mellette Ferenc-rendi kolostort. Több királyi oklevél keletkezett itt, köztük az is, amelyben Lippa első privilégiumait kapta. Mielőtt stratégiai szerepe megnőtt volna, a gazdasági jelentősége volt nagyobb, hiszen birtokosai – itt, ahol a Maros kilép a hegyek közül – ellenőrizhették a Belső-Erdélyből érkező só szállítását és a rönkökkel megrakott tutajok forgalmát. Nagy Lajos idejében felélénkült a kereskedelem, kincstári sóraktár és pénzverőház működött benne. Mátyás király uralkodása alatt többször cserélt gazdát, 1514-ben Dózsa György seregeinek kezére került. Ettől kezdve, a mohácsi vészt követő két évszázadban, hol az Erdélyi Fejedelemség végváraként, hol török, hol osztrák kézre kerülve több mint húsz ostromot kellett átélnie. 1516-tól Szapolyai János birtokolta. Az uralkodó 1529-ben szabad királyi várossá emelte, és Buda szabadalmaival ajándékozta meg, ugyanakkor itt fogadta az erdélyi részek hódolatát. Buda török kézre jutása után özvegye, Izabella – Szulejmán szultán rendeletére – fiával, János Zsigmonddal, a koronával és a kincstárral 1541-ben itt lelt menedéket, mígnem a következő esztendő májusában Gyulafehérvárra, Erdély új fővárosába helyezte át a székhelyét.
A korszaknak fontos lippai vonatkozásai vannak a reformáció szempontjából is. Egyrészt a város szülötte, Lippai Kristóf volt az, aki előbb szűkebb pátriájában, majd elsőként Váradon is elhintette az új hit magvait, másrészt a lippai scholában tanult a reformáció elterjedésének egyik legjelesebb bajnoka, Szegedi Kis István. A ferencesek már legalább kétszáz éve működtettek itt iskolát, de hogy ekkor milyen színvonalú tanintézete lehetett a városnak, az kiderül Kis István életrajzírójának a szövegéből, mely szerint a mindig komoly dolgokkal foglalkozó ifjú „ellenállhatatlan vágyat érzett magában a tanulói pályára. (…) Előbb Lippára, majd Gyulára vitték, az ottani iskolákba. Itt lett nyilvánvalóvá az ifjú Szegedinek kiváló észtehetsége, éles felfogása, s a tisztes tudományokban való bámulatos előhaladása. Csakhamar ezen iskolák legkiválóbb növendékévé lett, ki tanulótársait jóval felülmúlta a tudományos képzettségben.” Szegedi Kis István éppen Izabella ottani tartózkodása idején térhetett vissza igehirdetőként egy esztendő erejéig Lippára.
A „nevezetes fő végház” háromszor került hosszabb ideig török kézre. Legdrámaibb ostromát Bethlen Gábor idején érhette meg, hiszen az országgyűlés 1616-ban a fejedelem javaslatára, népe szabadságának és önnön trónjának biztosítása érdekében engedett a Porta követelésének, átengedte Erdély legfontosabb déli erősségét. Bethlen így mentegetőzött a tragikus döntést illetően: „Ha módom volna megtartásában, minden úton azt követném, de nekem módom se annak tartásában, se halasztásában nincsen, mert ha a lelkemet kiokádnám a török előtt, akkor se engedné.” Vajda István lippai várkapitány a felszólításnak nem tett eleget, mire a fejedelem kénytelen volt az erődítményt elfoglalni és más várakkal együtt átadni a temesvári beglerbégnek. Az aradinál is fontosabb várat a török azonnal helyreállította, és nagyszámú őrséggel látta el. A megerősített Lippát csak 1686-ban sikerült Caraffa tábornagynak visszafoglalnia, azonban kilenc év múltán ismét török kézre került. Ez utóbbi ostrom során annyira megrongálódott, hogy a törökök nem tartották érdemesnek kijavítani, lerombolták és elvonultak Temesvárra. Az utolsó maradványokat 1717-ben bontatta le az aradi vár császári parancsnoka. A törökvilág elmúltával újraéledő várost akkori, az elmenekült magyarok helyébe telepedett, zömében szerb és bosnyák lakói elhagyták, majd német és román telepeseket hoztak, a magyarok érkezhettek a legkésőbben. Megindult a polgári fejlődés, Lippa újból szabad királyi városi rangot kapott. Moise Bota ortodox tanító – Csokonai első fordítója – itt jelentette meg az első latin betűs román ábécéskönyvet. 1848-ban a helybeli lakosság a forradalom mellé állt. A század utolsó harci cselekményeként a temesvári osztrák helyőrség egyik különítménye itt verte meg Máriássy János ezredes honvédeit. 1849 augusztusában itt töltött egy éjszakát az Aradról menekülő Kossuth Lajos, szűkebb kíséretével és a Szent Koronával egyetemben…
A kiegyezés táján gyorsan fejlődő városban fellendült a kézművesség, a kereskedelem, s már a 18. század vége óta működő román és német iskolák mellett, éppen az utóbbiak, a magyarosodó német polgárok igényeinek köszönhetően, beindították a középfokú magyar nyelvű oktatást. A felső kereskedelmi iskola legjelesebb tanára, a magyar szociológia úttörője, Braun Róbert 1908-ban megjelent könyvében elemezte a város társadalmi-gazdasági életét. A városon belül területileg is elkülönült egy román és egy német negyed. A német iparosok és kereskedők közül sokan 48-as, magyarbarát hagyományokat őriztek és a népszámlálásokon magyarnak vallották magukat. Külön ipartestületben tömörültek, külön takarékpénztárt és dalárdát hoztak létre. Ehhez a réteghez sorolja Braun a betelepült 27 magyar kézművescsaládot. A város 393 önálló iparosából 137 volt román nemzetiségű. Túlnyomóan körükből kerültek ki a bőripari szakmák művelői (szűcsök, tímárok, csizmadiák). A község politikai életében a legfontosabb választóvonal a két fő etnikum között húzódott. 1900-ban 7427 főből 3191 román (43 százalék), 2464 német (33 százalék) és 1662 magyar (22 százalék) anyanyelvű volt. A legutóbbi, 2002-es népszámláláskor 7920 lakost írtak össze. Közülük 91,7 százalékban, 7283-an románnak vallották magukat. A magyarok lélekszáma immár mindössze 333 volt (4,2 százalék), a németeké pedig még kevesebb: 179 (2,26 százalék).
Szórványpásztorok. Szerencsémre, a plébánián három papot, egy református és két katolikus lelkészt faggathatok ki egy ültömben. Seres Géza, az aradi református egyházmegye esperese az angyalkúti és a lippai anyaegyházközség, valamint a gyoroki 45 lelkes filia lelkipásztora. Az angyalkúti gyülekezet a legnépesebb, ott jelenleg is 150 református él. Akár Radna-Lippán, ott is szinte valamennyien a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a rohamosan fogyatkozó svábok helyére telepedett szilágysági, székelyföldi magyarok. Seres Géza amiatt költözött tíz évvel ezelőtt a már kihalófélben lévő városi gyülekezet parókiájából az angyalkúti falusi paplakba, mert akkor még ötven fiatal tagja volt az ottani egyházközségnek. Ami Lippát illeti, ott a reformátusság még Trianon előtt sem haladta meg a kétszáz főt, jelenleg 27-en vannak. Keresztelő 12 esztendeje volt utoljára, esketés még régebben, de minden évben van három-négy temetés. A gyülekezet régi templomát lebontották, az újat 1897-ben alakították ki, egy polgárház közepére apró tornyot emeltek, és két fal kibontásával képezték ki az istentiszteletek megtartására alkalmas helyiséget. Később meg is látogatjuk a felújításra váró épületet, amelynek egyik szárnyában matracos vaságyak, szekrények, asztalok jelzik, hogy a 90-es években ifjúsági tábor működött benne. Seres esperes – a templom mellett – ezeket a lerobbant helyiségeket is szeretné feljavítani. „Azon fáradozunk, hogy valamilyen formában megmaradjon a református jelenlét, a lelkészi lakást szeretnénk ifjúsági központnak berendezni a temesvári gyülekezettel összefogva, hiszen az aradiak mellett eddig is az ő fiaik-lányaik töltötték be élettel. Emberi számítás szerint 10-15 év múlva itt már nem lesz kit pásztorolni. Ez a nemzedék azt mondja, javítsunk, ameddig ők élnek. A hívek segítőkészek, a maguk kicsinységében áldoznak az egyházra. Szemrebbenés nélkül kitesznek ötven-száz lejeket a maguk kis nyugdíjából, ha kell. Aztán pályázgatunk, most is 3000 lejt kaptunk a Communitas Alapítványtól, az ifjúsági ház kialakítására. A visszakapott szántóföld vált az egyház fő jövedelemforrásává. Hosszabb ideig itt szolgáló, megboldogult elődöm, Elekes tiszteletes úr két lóval és egy társzekérrel kereste meg a kenyerét. Az állomásról fuvarozta a szenet, a tűzifát. Úgy maradt fent a románok emlékezetében is, hogy »popa cel calvin cu doi cai«, a kétlovas kálvinista pap – így emlegették az én időmben is.” A házasságok – két pár kivételével – mind vegyesek. A román fél ért, de nem beszél magyarul. Itt egy nagy katonai központ volt, és a regáti román tisztek előszeretettel házasodtak szemrevaló, szorgalmas, ügyes magyar lányokkal. „Hogy mikor működött itt utoljára magyar iskola, nem tudom, majd Simó Luca óvó néni megmondja.”
Gyorokon valamivel jobb a helyzet a katolikusság szempontjából. Erős Miklós plébánosnak ott 450, két filiájában, Világoson és Páloson 150 híve van. Körülbelül harminc itt rekedt sváb mellett a magyarok többsége csángó ivadék. 1883-ban az állam 126 bukovinai, főként istensegítsi székely családot telepített le a falu mellett, a három szomszéd falu határából kikerekített Csángótelepre. Az első telepítést 1892-ben egy második is követte. A székelyeket szegénységük, kulturális és nyelvi archaizmusaik miatt az őshonos magyarok sokáig lenézték, és ők még évtizedekig inkább más bukovinai eredetű falvak lakóival, illetve közvetlenül istensegítsiekkel házasodtak össze, mint a helyi magyarsággal. A viszonylag kedvezőbb demográfiai helyzet ellenére tavaly egyetlen keresztelő volt, esketés egy se, és… 15 temetés. „Nagyon sok az idős ember, a fiataljaink többsége beköltözött Aradra, vagy inkább Magyarországra ment dolgozni, és ott is maradt. Maradék ifjaink nem sietnek megházasodni. Nem csoda, hogy Arad-Hegyalja egyetlen nyolcosztályos iskolájában, ahol még magyar nyelven is oktatnak, a felső ciklus 1975-ben megszűnt, 12 elemista gyerekünk pedig egy összevont osztályban tanul. Most éppen a templombúcsúra készülünk, hazavárjuk a szétszóródottakat. Védőszentünk Szent Donát – nem véletlenül, hiszen boraink az 1862-es londoni világkiállításon aranyérmet nyertek.”
Andó Attila lippai plébános családneve ismerősen cseng számomra. Meg is kérdem a fiatal lelkészt: nemde, Kisiratos szülötte? Kiderül, hogy hajdani líceumi osztálytársam, a korán elhalálozott Andó János fiával hozott össze a szerencse. Attila Nagyváradon érettségizett a tanítóképzőben, a teológiát Gyulafehérvárott végezte, utána Rómában doktorált.
„Négy évig voltam Temesváron a katolikus líceumban spirituális vezető és hittantanár. 2004-től vagyok Lippa plébánosa. Hozzám tartoznak a környező falvak is, még kilenc helyen tartok szentmisét. Van három-négy falu, ahol már gyülekezet nincsen, de a templom még megvan. Összesen majdnem ezer hívünket pásztorolom. Háromnyelvű közösség, a többség még papíron magyar, a második helyen majdnem egyforma arányban a német és a román hívek állnak. A németek és a magyarok fogyóban, a románok száma növekedőben. Vagy ők jönnek jövevényekként, vagy egyszerűen a magyar és német unokák már csak románul beszélnek. Lippán 480 körül van a híveink száma, ebből 240 magyar, 90 német, és 150 román. Hajdanában itt erős német, sváb telepes közösség élt, de elmentek Németországba. Csak idősek maradtak vagy vegyes házasságban élők, illetve félvér németek. De beszélnek németül. Ami a kereszteléseket meg az esketéseket illeti, ha nem csurran, cseppen, minden évben van egy-kettő. A temetések száma jóval nagyobb, tavaly volt három keresztelő és vagy harminc temetés. Hogy miként győzöm a munkát? A gond inkább a karbantartással van, a dolgok menedzselésével is én foglalkozom. Nagy az egyházközség vagyona, csak gond van vele és nyűg, hiszen sok épület, sok templom, sok föld van az egyház birtokában szanaszéjjel mindenfelé, és a falvakban nagyon kevés a segítség. A híveim vagy idősek, vagy nagyon szegény sorsúak. De velük van szerencsém, mert összeszedegettem őket, és ezek a szegények sokkal jobban ragaszkodnak a templomhoz, az egyházhoz, mint a jómódúak. A szentmisék rendje el van osztva, minden vasárnap van négy vagy öt, Lippán délelőtt tízkor minden vasárnap, s a többi településen kétszer vagy egyszer havonta.
Amikor telefonon egyeztettem Andó tisztelendővel, nem titkolta, hogy rengeteg a dolga, most a máslaki templomot renoválják, ő hozza-viszi a munkásokat, anyagbeszerző is, építkezési felügyelő is egy személyben. Az ifjúsági munkában egy ferences nővér segíti. A fiataloknak a lelkész tartja a hittanórát, a kisebbekkel a nővér foglalkozik. A falvakba is kijár pénteken-szombaton, két helyre gyűjti, hozza-viszi a gyerekeket. „Talán jobban élvezik az autókázást, mint a foglalkozásokat – mondja félmosollyal. – A hitoktatás több helyütt románul folyik, mint ahogy a lippai misék felét is mindig románul tartom, hiszen román híveim másképp nem értenék, a másik felét vagy németül, vagy magyarul. Erősködhetnék, hogy csak magyarul prédikálok, de a többi nem érti, akkor minek jöjjön templomba? Háromnyelvű közösségben nehéz igazságot tenni. Van hétvégi fakultatív magyaroktatás, itt, a plébánián, az irodalomkedvelő felnőttek körét, az olvasókört is itt tartják. A legfontosabb közösségi alkalmunk a szentmiséken kívül a templombúcsú ünnepe, védőszentünk, Nepomuki Szent János napján, május 16-án.”
A legnépesebb szórványok közül Temesfüvesen kilencven, Szépfaluban, illetve Temesújfaluban mintegy hetven-hetven katolikust tartanak számon. Az utóbbi település templomában, a Zelinsky grófok kriptájában van eltemetve I. Ferenc osztrák császár és magyar király nővére, Mária Anna Ferdinanda, a kitagadott főhercegnő. Eötvenesi Lovász Zsigmond kastélyában hunyt el, 1809-ben. A kastélyban tartózkodott 1903. szeptemberében Ferenc Ferdinánd trónörökös, aki ez alkalommal a főhercegnő sírját is megkoszorúzta.
A lippai templomot 2008-ban újították fel kívülről, a szentelési ünnepségen zsúfolásig megtelt istenházában Roos Márton megyés püspök beszélt a település elsőrendű hajlékáról, melyet Isten segedelmével, a hívek hitben és szeretetben való összefogásával sikerült felújítani. Végszavában megköszönte Andó Attila plébános állhatatosságát és szorgalmát, amivel kiérdemelte a „templomfelújító” jelzőt, hiszen nemcsak a helybeli templomot hozta rendbe, hanem több hozzá tartozó filiáét is. A templombelsőre nemcsak a felújítás fér rá, hanem a szakszerű restaurálás is. Az előző templomot itt 1526 után emelték, de a Maros vizének közelsége miatt tönkrement, ezért a 19. század elején lebontották és újraépítették. Az oltár és a szentély négy oszlopával a régi épület maradványa. Sajnos, a legutóbbi felújításkor a gazdag ornamentikájú szecessziós felületeket olajfestékkel fedték le, a mennyezet fára applikált freskóinak restaurálása mellett, a falakat újrafestés előtt le kell kaparni, hogy lélegezhessenek. Egy szó, mint száz: ha Andó főtisztelendő tovább is itt marad, a teendői tovább gyarapodnak…
Lippa mindenese. Eddigi portyáim során szerinszerte megtapasztaltam, hogy – különösen szórványvidéken – mennyire fontos egy-egy közéleti-kulturális mindenes jelenléte. Ilyen „egyszemélyes intézmény” Czernák Ferenc nyugállományú katonatiszt.
„A hetvenharmadik évemet taposom. Lippai volnék, nem egészen tősgyökeres, hiszen Aradon születtem. A családom 1939 óta él itt, itt találtak munkalehetőséget. Én sokszor elkerültem, nagyon messzire, többször visszatértem. Harminchárom éven át a hadseregben szolgáltam, vegyésztisztként. Három gyermekem van, a feleségem sajnos elhalt. Két fiam Temesvárra, a lányom Konstancára került. Itt az RMDSZ elnöke volnék, 1993 óta, voltam egyháztanácsos is, igyekeztem a kis magyarságot összefogni. Nehéz volna megmondani, hányan vagyunk, hiszen vannak rejtett magyarok is, vegyes házasok sokan. Négy-ötszázan biztos vagyunk. Annak idején a MADOSZ-nak volt itt egy székháza. Próbáltuk megszerezni, de hiába, lerombolták, kilátástalan az egész. Annyi pénzünk nincs, hogy egy új székházat építsünk. Nem hiába szavalom azt – mert szeretek szavalni is –, hogy „ne hagyjátok a templomot s az iskolát”, a művelődési házat sem szabad hagyni. A MADOSZ épületében lehetett előadásokat rendezni, mulatságokat is. Régebben még nem volt annyira szembetűnő a sok vegyes házasság, a közösségben ismerkedtek meg a fiatalok egymással. Jómagam megszerveztem egy olvasókört, 2005 óta működik, körülbelül húsz tagja van. Inkább idősebbek látogatják, a fiatalok nem. Havonta egyszer jövünk össze, legutóbb Az ember tragédiáját olvastuk fel, szerepekre osztva. Máskor novellákat, verseket olvasunk. Beosztom, hogy mindenki szóhoz jusson, legalább olvasni ne felejtsenek el az anyanyelvükön. Különben a pártok közül egyedül az RMDSZ-nek nincs székháza, irodája Lippán. Egyszer volt itt városi tanácsosunk, de ő elköltözött, mást nem választottak meg helyette, pedig vagy 330 szavazat kellett volna, annyit össze lehetett volna gyűjteni. Én nem tolakodtam, van dolgom így is elég. Fiatal koromban is szerettem a verseket, amióta meghalt a feleségem, előszedtem a régi emlékeimet, könyveimet, Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila, Wass Albert költeményeit. Előadásokat is tartok, helytörténeti, történelmi, irodalmi, nyelvhelyességi kérdésekről. Apránként adagolom, és versekkel illusztrálom. Amikor például a tehetetlenségünkről volt szó, Vörösmarty Országházát mondtam el. Nem dicsekvésképpen mondom, de itt én tudom a legtöbbet Lippa történetéről. Elég szelíd tudásanyag, amivel rendelkezem, de azért engem nem lehet átejteni. Olvasókörünket a márciusi fiatalok egyikéről, a lippai születésű Degré Alajos íróról neveztük el, megemlékezései az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról ma is forrásmunkának számítanak. Úgy rendezem, hogy az olvasókör napi tematikája megegyezzen az éppen aktuális történelmi évfordulóval. Ugyancsak én kezdeményeztem a magyar nyelv nem hivatalos, fakultatív oktatását is. Az iskolákban hiába próbálkoztunk, a tanulók szétszórtak voltak, nem is voltak elegen, az illetékesek mindenféle előírásokat dugtak az orrom alá, lépten-nyomon akadályokat gördítettek elibénk. 1994-ben kezdtem, aztán Simon Luca óvónő vette át, az egyetlen magyar pedagógus, aki felvállalta ezt az ingyenmunkát. Az én gyermekkoromban még volt hétosztályos magyar nyelvű iskola, a négy, összevont alsó osztály pedig a hetvenes évek elejéig működött.
Czernák Ferenc idejét az ezermesterkedés teszi teljesebbé, jól felszerelt műhelyében, és kedvenc sportja, a céllövészet. A mai napig sikerrel szerepel az országos bajnokságokon. No és nem utolsósorban értékes könyvtárának a böngészése, a verstanulás, hiszen előadóként más városokban is szerepel. Kérdésemre, hogy mikor láttak magyar színházat Lippán, hosszan ingatja a fejét: „Talán Varga Vilmos és Kiss Törék Ildikó lépett fel itt utoljára.”
A helytörténész Czernák Ferenc nagyon büszke arra, hogy kétszer is „itt járt” a magyar Szent Korona. „Először Izabella királyné hozta ide, 1541-ben, amikor nyolc hónapig Erdély fővárosa lettünk, majd Kossuth Lajosék, mielőtt tovább menekítették volna Orsovára. Megvan a ház, ahol a családjával időzött, vele volt Szemere Bertalan is, a kincstár Radnán maradt, az osztrákok foglalták le 1849. augusztus 10-én, három nappal Világos előtt.”
Andrások asztala. Amikor egyeztetés végett felhívtam Reinholz András főesperest, és megállapodtunk abban, hogy Lippán való portyázásunk közben déli egy óra tájt kereshetjük fel, Máriaradna plébánosa nyomban szerény ebédre is meghívott bennünket. A kegytemplom alatti parkolóban két autóbusz és több külföldi gépkocsi vesztegel, a bazilikához vezető lépcsősoron nyüzsgő csoportok láttán megbizonyosodhatunk arról, hogy valóban Arad megye legkeresettebb turisztikai célpontjához érkeztünk, ahol a nagy búcsújárások közötti időszakokban is pezseg az élet. Begördülünk az impozáns kolostor udvarára. Ahogy körbetekintek a templomhoz illesztett, jobb sorsra érdemes hajdani ferences központ háromszintes épületegyüttesén, szorongás fog el, hiszen gazdátlannak tűnnek omló-bomló, malterrongyos falai. Csupán a kaputól balra húzódó földszinti rész gondozottsága jelzi, hogy a klastromot mégis lakják valakik. Csengetésünkre maga Reinholz atya nyit ajtót, s az ebédlőbe terel bennünket.
A hosszú asztal körül féltucatnyi fiatal kanalazza a krumplilevest. Bemutatkozás közben kiderül, hogy az „Andrások asztala” mellé telepedünk le, hiszen a szakácsnő kivételével mindenki az Andreas, Andrei vagy Andreea névre hallgat. A főesperes druszái munkatársak és önkéntesek, akik az egyház és a kegyhely dolgait intézik. Valamennyien házigazdánk lelki gyermekei, kit Temesvárról hozott magával, ki itt szegődött a plébánia szolgálatába. A társalgás három nyelven, hol románul, hol németül, hol magyarul folyik. A családias hangulatot jelzi, hogy a szakácsnő, mielőtt feltálalná a rántott húst, megkóstoltatja a minap eltett kovászos uborkát az atyával: ehetővé vált-e már az erjesztett savanyúság? A konyha úrnője meg is korholja az asztalfőn ülő házigazdánkat, hiszen annyira belefeledkezik az általam kiprovokált beszélgetésbe, hogy kihűl előtte az étel…
„Megyés püspökünk azért is helyezett ide, mert szeretem az építkezéseket. Temesvárott 28 év alatt sok mindent csináltam, több épületet javítottam, új épületeket emeltem. Utolsó létesítményem a katolikus óvoda volt, a legmodernebb berendezéssel. Alighogy befejeztem, egy hét múlva át is adtam az utódomnak, és jöttem Radnára. A szerény, mintegy 120 hívünket magában foglaló plébánia, s a kegytemplom gondozása mellett a tennivalók tovább sokasodtak, hiszen 55 év múltán a kolostort is visszakaptuk. Hozzáfogtunk egy nagyszabású projekt elkészítéséhez, európai uniós segítséggel és remélhető kormánytámogatással. A projekt értéke körülbelül 10 millió euró, a teljes patrimónium felújítását és újrahasznosítását foglalja magában, hazai és németországi szakemberek bevonásával. A templom van benne, a kolostor és a környéke, az előtér, a park, a keresztút. Az egyik melléképületben információs központot szándékozunk kialakítani, működése áldásos lesz a régió idegenforgalmának felélénkítésében is, hiszen – ezt a megyei és a minisztériumi illetékesek is tudják – megyeszerte mi vagyunk a leglátogatottabb turisztikai célpont. A kolostorban minden szobának, minden teremnek megvan már a rendeltetése. Amit az Unió nem támogat, nem is vesszük be a tervünkbe. Eredetileg azt szerettük volna, hogy kizárólag a vallásos turizmus központja legyen, legyenek vendégszobák a zarándokoknak, s hogy el is lássuk a vendégeket. Ezt nem támogatják. Múzeum lesz, könyvtár, kiállítótermek, továbbképzés, lelkigyakorlatok számára helyiségek. A két világháború között is volt itt ilyen jellegű központ, az akkori püspök szorgalmazta a folyamatos működtetését. Eljöttek például a kántortanítók külön lelkigyakorlatra, a plébániák szakácsnői, a kántorok, egyháztanácstagok. A Monarchia területén két nagy kegyhely volt, Máriacell és Máriaradna. A Mária-kultusz szempontjából, európai szinten Máriaradna fontosabb, mint Csíksomlyó. Csíksomlyó inkább nemzeti kegyhely, nem lehet őket összehasonlítani. Mint Ferenc-rendi kolostor is a radnai volt a legnagyobb. Három szinten 63 szobája van.”
A rend felszámolása idején, 1951-ben kilenc hónapig ide volt zsúfolva az összes erdélyi-bánsági ferences. 1952 húsvétján több mint száz, papi ornátusba beöltözött szerzetes vett részt az ünnepi körmenetben. A kommunista hatóságokat roppant zavarta ez a békés demonstráció, annál is inkább, mert a kolostor tőszomszédságában szovjet laktanya működött, ágyúk és tankok csövei meredeztek a rendház ablakaira. A szerzeteseket szétszórták, bebörtönözték, és mindent elkövettek a kegyhely elsorvasztásáért. Az ingatlant egyetlen lakás kivételével az állam vette „kezelésbe”, öregotthont és kórházat működtettek benne. Amikor a rendszerváltás után a szerzetesrendek újjászerveződtek, bár az ingatlant nem szolgáltatták vissza, három atya próbálkozott a kolostori élet feltámasztásával. Végül a ferences tartomány a temesvári egyházmegyének adta át a kegyhely felügyeletét, gondozását.
Ahol a rombolás szelleme kísért. Nehéz elhinnem a kolostorbeli pusztulás láttán, hogy egyhamar új élet fakadhat az épületben. Ugyanis az ingatlan jogcím nélküli használói több mint fél évszázad alatt nemcsak hogy lelakták az 1727 és 1822 között épült műemléket, nemcsak falak kiverésével, falak felhúzásával változtatták meg önkényesen a helyiségek beosztását, hanem 2006-ban, távozásuk idején, három nap alatt, amit tudtak, szétromboltak, leszereltek, elhurcoltak. Még a félszáz antik cserépkályhát is szétverték, s a csempék javát is eltulajdonították. Pedig, pedig az öregotthon haldoklóihoz a mindenkori plébános „szolgáltatásait vették igénybe”, elvégre a katolikus pap „kéznél volt”…
Az egyik folyosószárny viszonylag épebben megmaradt ornamentikája érzékelteti, hogyan nézhetett ki fénykorában az épület belső tere. A csehboltozatos mennyezet alatt nagy Ferenc-rendiek, jeles atyák freskóportréi kínálnak „képes albumot” a rend históriájából. A kolostort a templommal összekötő földszinti fogadalmi folyosó teljes falfelületére a népi vallásosság úgynevezett votív tárgyainak példa nélküli gyűjteményét zsúfolták össze. Több mint kétezer festmény, sokszorosított másolat, színes nyomat illusztrálja, hogy a Szűzanyának hány csodás meghallgatásért, közbenjárásért fejezték ki hálájukat Máriaradna zarándokai. Bár a gyűjtemény régebbi része tűzvész martaléka lett, a fennmaradt anyag, a maga német, magyar, bolgár, horvát, szlovák és újabban egyre több román nyelvű köszönő feliratával bizonyítja, hogy a kegyhely méltó a hírnevéhez.
Reinholz főtisztelendő csupán a templomhajóban búcsúzik el tőlünk. Mialatt az 1767-ben felszentelt, II. János Pál által basilica minor rangra emelt istenháza szépségeit szemlélgetjük, a karzaton Andreea Iliuţă orgonaművész, a templom kántora ajándékoz meg néhány futamnyi Bach-muzsikával, majd énekszót hallunk, Schubert Ave Mariája szárnyalja be a megújhodásra váró barokk falakat.
A tanító néni meg a borász. Simó Luca óvónő a Hargita megyei Szentegyháza szülötte. A szülei 1956-ban költöztek Lippára. Domboldalba kapaszkodó, zölden tobzódó kert övezte portájának hűvösében faggatjuk „a legilletékesebb illetéktelent”, az anyanyelv tanításának önkéntesét a radna-lippai oktatás helyzetéről.
„Én még végig magyar iskolát végeztem, három évet itt, Radnán, negyedik osztálytól pedig nyolcadikig Gyorokon. Akkor szűnt meg itt Lippán a magyar iskola. Nem volt elég gyerek, mert átiratkoztak a román osztályokba. Amikor ide jöttünk, még volt külön hétosztályos magyar intézmény, amikor én a harmadikat elvégeztem, végleg megszűnt. Előbb a felső ciklust számolták fel 1961-ben, rá egy évre az alsót is. Elvégeztem a nyolc osztályt Gyorokon, aztán felvételiztem Enyedre. Bélzerinden dolgoztam hét évet, a magyar óvodában, de mivel két gyerek hiányzott a létszámból, megszűnt a magyar óvoda, és onnan kerültem a szomszédos Ópálosra, Arad megyében sehol nem volt magyar állás. Ott tanítok most már 31 éve, hiszen ott négy román csoportnyi gyerek van.”
1997-ben kérte fel a helyi RMDSZ, hogy tartson fakultatív magyarórákat, heti egy alkalommal. Amikor igent mondott, nem is sejtette, hogy mit vállal. Hiszen évente tíz-tizenkét gyermekkel foglalkozik, ami önmagában még nem volna megerőltető, de tanítványai minden korosztályból toborzódnak, az első osztályosoktól a nyolcadikosokig, s ami még inkább bonyolítja a munkáját: három nyelvi szintet kell figyelembe vennie. Néhányan közülük – a legkevesebben – nem csupán értenek, hanem beszélnek is magyarul. A többségüknek jó esetben van valamelyes passzív szókincse, ami néhány év alatt élénkíthető. Legtöbb gondja azokkal a gyermekekkel van, akik, bár nem feltétlenül vegyes házasságban élő szülők ivadékai, úgy kerülnek Simó Luca szárnyai alá, hogy köszönni se tudnak magyarul. Példákat is sorol, olyan, a nagy szárazság idején a Székelyföldről ide menekült famíliákról, amelyeknek egyetlen nemzedéke sem keveredett más nációbeliekkel, de az utolsó felnőtt generáció tagjai valamennyien román iskolába jártak, s az ő gyermekeik már csak román szót hallanak odahaza. Luca tanító néni a legutóbbi tanévben már az égvilágon senkitől nem kapott támogatást ingyen végzett munkájához. A legnagyobb elégtétel számára, hogy akadt már olyan hűséges tanítványa, aki középiskolásként is kitartott mellette, és szentmiséken hibátlanul olvassa fel a szentleckék szövegét.
Tornáczky Dénes nyugalmazott szőlész-borász Arad-Hegyalja történelmi borvidékének legjobb ismerője. Bár Temesfélegyháza szülötte, több mint hat évtizedet töltött Pankota, Magyarád, Világos, Gyorok, Ménes, Pálos övezetében, a szőlőültetvények, gyümölcsösök, pincészetek, borüzemek és pálinkafőzdék színes világában. Mindent tud a fénykorában jó tízezer hektárnyi, mára alig 1500 hektárra zsugorodott hegyaljai szőlő- és gyümölcstermesztés történetéről. A Grassalkovichokat emlegeti, akik már a 18. században nemzetközi hírt s nevet szereztek a ménes-magyarádi boroknak, akik a 19. század végén pusztító filoxérajárvány után újratelepítették, újraélesztették a hajdan Tokajjal vetélkedő borvidéket, az általuk létrehozott vincellériskoláról, ahol jeles elődök sajátították el a szőlészet-borászat művészetét.
Dénes bátyánk Csávossy György csombordi iskolájában tanulta ki a szőlő- és bormívességet. Arad-Hegyalja hajdan legnagyobb borászati üzemének vezetőjeként ment nyugdíjba 1990-ben. Egy kapavágásnyi szőleje sincs, de a maga örömére minden ősszel vásárol egy-két mázsányi – a saját kifejezése szerint elszomorítóan olcsó – kitűnő minőségű szőlőt, s abból készít a maga ízlése szerinti borokat. Mielőtt elbúcsúznánk, szerre kóstoltatja riporterségemmel szülőföldem legjobb nedűit.
Lippa városának legrégibb műemléke a 17. századból fennmaradt török bazár. Evlija Cselebi, a jeles világutazó és történész úti krónikájában csodákat regélt a muzulmán félhold árnyékában felvirágoztatott városról, melynek ez az épület volna az utolsó tanúja. A főtér hepehupás, tengelytörő kövezetén hánykódunk az árkádos bazársorig. Bár ne tettük volna! Meghökkentő látvány Radna-Lippa legrégebbi nevezetessége: legalább hat gazdája hatféleképpen festette ki, hatféleképpen alakította ki a homlokzatát, hatféleképpen hagyta a magas tetőzetet tönkremenni, és felerészben a boltíveket is eltüntette az oszlopok közül. Kőhajításnyira a polgármesteri hivataltól…
Szilágyi Aladár. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Új földgázvezeték létrehozásáról állapodtak meg Bakuban
Megállapodást írtak alá Magyarország, Azerbajdzsán, Grúzia és Románia vezetői kedden Bakuban az Azerbajdzsán-Grúzia-Románia gázszállító rendszer (AGRI) megvalósítását célzó projektről, amelynek révén azerbajdzsáni földgáz érkezhet a Fekete-tengeren és Románián keresztül Közép-Európába.
Az Ilham Alijev, Azerbajdzsán elnöke, Traian Băsescu, Románia elnöke, Mihail Szaakasvili, Grúzia elnöke és Orbán Viktor által aláírt Bakui Nyilatkozat jelentős hozzájárulás Európa energiabiztonsága és az energiapiaci verseny megteremtéséhez. A nyilatkozat szövege szerint az aláírók támogatják a projektet, amelynek célja, hogy „az Azerbajdzsán, Grúzia, Románia és Magyarország közötti összeköttetés által diverzifikálja a szénhidrogén erőforrások szállítását”, és ösztönöznek „minden olyan szükséges lépést, amely biztosítja az Európai Unió támogatását az AGRI-val, mint a Déli Folyosóhoz és az európai energiabiztonsághoz történő hozzájárulással kapcsolatban.” A felek továbbá fenntartják az AGRI projekt fejlesztése érdekében eddig megtett intézkedéseket, elősegítik a projekt műszaki-gazdasági megvalósíthatóságával kapcsolatos előkészítő munkálatok felgyorsítását, és üdvözlik a projekt iránt érdeklődő államok, nemzetközi pénzügyi intézmények, vállalatok és egyéb szereplők csatlakozását – áll a Bakui Nyilatkozatban.
Az AGRI projekt tervei szerint cseppfolyósított azerbajdzsáni gázt szállítanak Romániába Grúzián keresztül. Az azerbajdzsáni gázt a jelenlegi gázszállító hálózaton keresztül Grúzia fekete-tengeri partvidékére juttatják el, ahol cseppfolyósítják, majd az erre alkalmas hajókkal Konstanca kikötőjébe szállítják. Itt visszaállítják a gáz eredeti halmazállapotát, majd azt a romániai és az Európai Unió más felhasználóihoz továbbítják.
Ugyancsak kedden az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség arról számolt be, hogy az azeri fővárosban zajló azeri-grúz-magyar-román kormányfői találkozó keretében emlékeztetőt írtak alá annak a közös projektvállalatnak a megalapításáról, amelynek feladata az AGRI megvalósítása lesz. A dokumentumot az azeri, grúz és a román állami kőolaj- és gázipari vállalatok vezetői látták el kézjegyükkel. A felek egyben aláírták az általuk létrehozandó közös projektvállalat alapszabályát. A létrehozandó vállalat készíti el a projektet megalapozó műszaki-gazdasági számításokat, vonja be a vállalkozásba a befektetőket, határoz a felmerülő műszaki és a kereskedelmi kérdésekről.
A résztvevők megállapodása szerint a közös projektvállalata a román törvények alapján hozzák létre és Bukarestben lesz bejegyezve. A projektben a résztvevők egyenlő – 33 százalékos – arányban vesznek részt. Nincs kizárva azonban, hogy a résztvevők száma megnő a jövőben – jelentette az orosz hírügynökség. Az ITAR-TASZSZ szerint az AGRI projekt keretében a szállítások mennyisége az első időkben eléri a 8 milliárd köbmétert. A projekt jövedelmezőségégtől függően a későbbiekben növelhetik a szállítandó gáz mennyiségét. A projekt megvalósítási költsége az előzetes számítások szerint 4–4,5 milliárd euró lesz. Szabadság (Kolozsvár)

Romániával épít gázvezetéket Magyarország
Megállapodást írtak alá Magyarország, Azerbajdzsán, Grúzia és Románia vezetői kedden Bakuban az Azerbajdzsán-Grúzia-Románia gázszállító rendszer (AGRI) megvalósítását célzó projektről, amelynek révén azerbajdzsáni földgáz érkezhet a Fekete-tengeren és Románián keresztül Közép-Európába.
Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő keddi közleménye szerint Ilham Alijev, Azerbajdzsán elnöke, Traian Basescu, Románia elnöke, Mihail Szaakasvili, Grúzia elnöke és Orbán Viktor aláírták a Bakui Nyilatkozatot, amely jelentős hozzájárulás Európa energiabiztonsága és az energiapiaci verseny megteremtéséhez.
A nyilatkozat szövege szerint az aláírók támogatják a projektet, amelynek célja, hogy “az Azerbajdzsán, Grúzia, Románia és Magyarország közötti összeköttetés által diverzifikálja a szénhidrogén erőforrások szállítását”, és ösztönöznek “minden olyan szükséges lépést, amely biztosítja az Európai Unió támogatását az AGRI-val, mint a Déli Folyosóhoz és az európai energiabiztonsághoz történő hozzájárulással kapcsolatban.” A Bloomberg ugyanakkor a román elnöki hivatalra hivatkozva azt írta, hogy a négy ország folyékony földgáz (LNG) terminálok építésére vonatkozó megállapodást kötött.
Az AGRI projekt tervei szerint cseppfolyósított azerbajdzsáni gázt szállítanak Romániába Grúzián keresztül. Az azerbajdzsáni gázt a jelenlegi gázszállító hálózaton keresztül Grúzia fekete-tengeri partvidékére juttatják el, ahol cseppfolyósítják, majd az erre alkalmas hajókkal a romániai Konstanca (Constanta) kikötőjébe szállítják. Itt visszaállítják a gáz eredeti halmazállapotát, majd azt a romániai és az Európai Unió más felhasználóihoz továbbítják.
Ugyancsak kedden az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség arról számolt be, hogy az azeri fővárosban zajló azeri-grúz-magyar-román kormányfői találkozó keretében emlékeztetőt írtak alá annak a közös projektvállalatnak a meglapításáról, amelynek feladata az AGRI megvalósítása lesz.
A dokumentumot az azeri, grúz és a román állami kőolaj– és gázipari vállalatok vezetői látták el kézjegyükkel. A felek egyben aláírták az általuk létrehozandó közös projektvállalat alapszabályát. A létrehozandó vállalat készíti el a projektet megalapozó műszaki-gazdasági számításokat, vonja be a vállalkozásba a befektetőket, határoz a felmerülő műszaki és a kereskedelmi kérdésekről.
A résztvevők megállapodása szerint a közös projektvállalat a román törvények alapján hozzák létre és Bukarestben lesz bejegyezve. A projektben a résztvevők egyenlő – 33 százalékos – arányban vesznek részt. Nincs kizárva azonban, hogy a résztvevők száma megnő a jövőben – jelentette az orosz hírügynökség.
Az ITAR-TASZSZ szerint az AGRI projekt keretében a szállítások mennyisége az első időkben eléri a 8 milliárd köbmétert. A projekt jövedelmezőségégtől függően a későbbiekben növelhetik a szállítandó gáz mennyiségét. A projekt megvalósítási költsége az előzetes számítások szerint 4-4,5 milliárd euró lesz.
(www.napi.hu) erdon.ro

Politikusok, papok a besúgók listáján
Új nevekkel bővült a kommunista titkosszolgálattal együttműködő erdélyi magyar egyházi személyiségek listája. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) a Nicolae Ceauşescu egykori diktátor elnyomó gépezete besúgójának nyilvánította Seres Gézát, az Aradi Református Egyházmegye, valamint Sipos Miklóst, a Szatmári Református Egyházmegye volt esperesét.
Mindketten idén nyáron, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben augusztusban lezajlott egyházmegyei választások előtt vonultak nyugalomba, a kánon alapján ugyanis már nem pályázhattak meg újabb mandátumot. Sipos Miklós, a Szatmárnémeti Németi Egyházközség lelkészének – aki a KREK esperesi kollégiuma elnöki tisztségét is betöltötte – ügyében a bukaresti táblabíróság szeptember elején hozott határozata megerősítette a CNSAS verdiktjét, és kimondta: a tiszteletes együttműködött a Szekuritátéval.
Seres Géza angyalkúti lelkipásztorról már korábban megszületett az azonos bírósági döntés, amely ellen ő nem fellebbezett a legfelsőbb bíróságon. Mint arról már beszámoltunk, Tőkés László európai parlamenti képviselő, a KREK volt püspöke nemrég élesen bírálta az egyházkerület választási bizottságát amiatt, hogy a frissen lebonyolított belső megmérettetésből nem zárta ki a Szekuritátéval együttműködő papokat. Tőkés felháborodását egyebek mellett az váltotta ki, hogy újrajelöltette magát Mikló Ferenc bihari és Nagy Sándor nagykárolyi esperes is; utóbb mindkettőjüket megerősítették az egyházi tisztségben. Mikló Ferencről tavaly állapította meg a CNSAS, hogy 1974-ben Fineşan Ioan és Feri fedőnéven beszervezte a hírszerzés, jelentéseket is írt, ám az átvilágítók nem nyilvánították a Szekuritáté besúgójának/kollaboránsának. Hasonló döntés született idén Nagy Sándor ügyében is, aki 1985-ben írt alá beszervezési nyilatkozatot Moldovan Ilie fedőnéven.
Ezzel egy időben fennakadt az átvilágításon Portik Csaba gyergyószentmiklósi vállalkozó, az RMDSZ egykori városi tanácsosa is, aki 2008-ban a szövetség Neamţ megyei képviselőjelöltjeként indult a parlamenti választáson. Az ügyében született CNSAS-ítéletet a bukaresti táblabíróság ugyancsak megerősítette. Esete különben azért is kényes az RMDSZ számára, mivel a turisztikai vállalkozókat és vendéglátókat tömörítő Gyilkostó Egyesület elnökeként is tevékenykedő Portik „bejelentkezett” a gyergyószentmiklósi tanácsosi mandátumáról néhány hónapja lemondott Gál Árpád helyére.
A polgári párti többségű helyi képviselő-testület egyébként júniusban el is vetette Portik mandátumigazolását, ám nem az akkor még nem ismert besúgói múltja miatt, hanem azért, mert az RMDSZ kizárt soraiból négy másik tanácsost, akik a közigazgatási bírósághoz fordultak, és a testület meg kívánja várni az igazságszolgáltatás ítéletét. Portikhoz hasonlóan kollaboránsnak nyilvánították a két évvel ezelőtti parlamenti választáson az RMDSZ színeiben indult Papp Ştefant is, aki Konstanca egyik választókerületében pályázott – sikertelenül – mandátumra. Eközben Sógor Csaba EP-képviselő Szász Jenő MPP-elnök lapunkban megjelent nyilatkozata kapcsán leszögezte: vele kapcsolatban évekkel ezelőtt csak vádak láttak napvilágot, ezek azonban többszöri átvilágítása során rendre alaptalannak bizonyultak.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Az Arad–Szeged gázvezeték avatása. – Prioritás marad az energetikai biztonság
Habár már néhány hónapja megvoltak az üzemi próbák, és a Petrom vagy a Romgaz már importált is gázt rajta, az Arad–Szeged gázvezeték hivatalos avatására csak ma került sor Csanádpalotán.
Ahol, az út mentén felállított impozáns sátorig, és innen a fogadóállomásig vörös szőnyeg várta az eseményre érkező Orbán Viktor magyar, Emil Boc román miniszterelnököket, és Günther Oettingert, az Európai Bizottság energetikai biztosát.
A házigazda szerepét Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója töltötte be, s köszöntőjében a magyarországi energetikai biztonságról, a vezeték fontosságáról beszélt, kiemelve, hogy a MOL 15 évvel ezelőtt avatott hasonló, határon átnyúló energetikai kapcsolatot, s reméli, nem kell újabb tizenöt évet várni a következőre. De azt is fontosnak ítélte, hogy az Európai Unió a hasonló projektekre elkülönített keretösszegből az Arad–Nagylak vezetéket finanszírozta elsőként.
Ezt követően Orbán Viktor lépett a mikrofonhoz, s a protokolláris köszöntést követően azonnal politikai síkra tért, s megismételte, amit az elmúlt hónapokban már többször is kijelentett: Magyarországon új időszámítás kezdődött. Beszélt arról is, mennyire fontos, hogy Romániával ilyen jó kapcsolatot ápolnak, szerinte a két ország a közép-európai stabilitás két bázisa lett, s az ilyen és ehhez hasonló együttműködéseket a józan ész hozza létre. Aztán ő is rátért az energetikai biztonságra, kiemelte, hogy kizárólag regionális, országok közötti hálózattal lehet ezt megteremteni, és a mai avatás nem csupán Románia és Magyarország, hanem az Európai Unió számára is jó hírnek számít. Úgy vélte, hogy a közép-európai térség, Lengyelországtól Romániáig a recesszió előtti években is a vén kontinens legdinamikusabban fejlődő régiója, s ez lesz a jövőben is, végezetül megígérte, hogy a magyar elnökség fél éve alatt is az unió egyik fő prioritása az energetikai biztonság lesz.
Udvariassági gesztusként Emil Boc magyarul köszönt a jelenlevőknek, ami nem is annyira különleges, hisz kolozsváriként vélhetően elég jól ért és beszél magyarul. Avatóbeszédében messze kerülte a politikát, Orbánhoz képest kevesebbet beszélt a két ország együttműködésének fontosságáról, inkább Románia energetikai politikáját vázolta, igaz, külön megköszönte Budapestnek, hogy támogatja és részese a közelmúltban aláírt AGRI-szerződésnek (a Kaspi-tenger környékéről hajóval cseppfolyós gázt Konstancára szállító, többoldalú együttműködés). Beszélt arról is, hogy Románia hasonló gázkapcsolatot szeretne Bulgáriával – ennek megvalósítása a legelőrehaladottabb –, majd Szerbiával és a Moldovai Köztársasággal is.
Végül Günther Oettinger ismertette néhány mondatban az unió energetikai politikájának főbb irányvonalait.
A ma átadott vezeték hossza 61 kilométer, kapacitása évi 1,75 milliárd köbméter, a napi csúcskapacitása pedig 4,8 millió köbméter. Hogy eddig pontosan mennyi gázt importált rajta Románia, egyetlen szó sem esett. Egyébként a vezeték megépítése hosszú vajúdás eredménye, hisz a döntés 2002-ben már megszületett, ám a megvalósíthatósági tanulmány csak 2007-ben készült el, s az utolsó szakaszok összekapcsolása, amint arról annak idején beszámoltunk, sok bürokratikus akadályba ütközött a román fél részéről. A vezetéket magyar oldalon a FGSZ, román oldalon a Transgaz építette.
A magyar fél úgy véli, a cső az első kézzel fogható lépés egy valódi, regionális infrastruktúra-platform megteremtésére, hisz a régió gázpiacai eddig el voltak zárva egymástól, és gyakorlatilag csak nemzeti gázpiacokról beszélhettünk.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)

Székely portákat fotózott a Google
Bár hivatalosan az országnak csupán nyolc nagyvárosát fotózta a Street View-csapat, valójában több Hargita megyei település is felkerült a Google utcanézet-szolgáltatásába. Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós mellett az E578-as európai út, a 12C és a 13A országút egyes szakaszai, illetve az azok mentén fekvő településeken is lehet nézelődni – virtuálisan.
Hivatalosan szerdán vezette be Romániában a Street View elnevezésű navigációs szolgáltatást a Google. A világ legnagyobb keresőportálja a bukaresti bejelentés szerint egyelőre Arad, Brassó, Bukarest, Kolozsvár, Konstanca, Nagyvárad, Nagyszeben és Temesvár utcáit vette fel a rendszerbe és tette lehetővé az utcák, terek böngészését a panorámaképek révén. A hivatalos közléstől eltérően az említettek mellett több Hargita megyei település is szerepel a szolgáltatásban. Terjedelmesen csak Csíkszeredát és Székelyudvarhelyt lehet virtuálisan végigsétálni, de Gyergyószentmiklós, Szentegyháza, Tusnádfürdő, valamint számos község és falu főutcái is elérhetők.
A 360 fokos panorámaképeket a felvételeken látható állapotok szerint valamikor a tavaly készíthették. Csíkszeredában például a Nagy Imre utca még alaposan fel van túrva, a Taploca utca felújítása javában zajlik. Hasonló a helyzet a székelyudvarhelyi felvételekkel is. Gyergyószentmiklós egy része, illetve az 578-as európai út, valamint a 12C és a 13A országút egyes szakaszai mentén fekvő települések is megtekinthetők, utóbbiak esetében viszont csak a főút mentén lehet szétnézni. Kisebb megszakításokkal a Csíkszereda – Székelyudvarhely vagy a Gyergyószentmiklós – Békás-szoros, illetve a Gyergyószentmiklós – Tusnádfürdő útszakasz is végigkövethető.
„Valóban nagyobb területet fed le Romániában a Street View, mint ami a hivatalos közleményben szerepel, de azokról a bejelentést akkor tesszük meg, amikor sikerült nagyobb összefüggő területeket is lefotóznunk, illetve feldolgoznunk” – érvelt a Hargita Népe megkeresésére a Google Románia szóvivője, Gabriela Chiorean. Mint mondta, a jelenleg elérhető panorámafotók 2008 és 2009 folyamán készültek, azok feldolgozása – arcok, autórendszámok, cégfeliratok kitakarása – azonban több időt vesz igénybe. „Romániában egyébként jelenleg összesen több mint 6000 km-t fed le a Street View” – tette hozzá Chiorean.
Kérdésünkre, merültek-e fel adatvédelmi aggodalmak a fotózás során a lakosság részéről, a szóvivő elmondta, az adatgyűjtés előzetes engedélyeztetés alapján, a személyes adatvédelmi törvények betartásával történt, ellenben ha bárki úgy érzi, a közzétett képek sértik jogait – például nem szeretné, ha ingatlanja bárki számára látható maradna –, a weboldalon jelezheti ebbéli igényét a Google-nek, az pedig elhomályosítja a kérdéses részt.
Románia különben a 27. ország, amelyet a Google felvett a Street View térképére, a projekten két évig dolgoztak a szakemberek. A képeket járművekre szerelt speciális kamerákkal készítették, amelyek menet közben rögzítették a felvételeket. Az ingyenes, minden internetező számára hozzáférhető szolgáltatás a Google honlapjáról érhető el. A rendszert egyszerű használni: a keresőbe a kívánt helyszínt begépelve vagy a térkép alkalmazásra váltva lehet kikeresni az adott utcát, majd a kép bal oldaláról az emberalakot formázó figurát egérrel rá kell húzni az utcára. A szolgáltatás útvonaltervezésre is használható, az indulási pont, valamint a keresett helyszín megjelölésével még a gyakorlati séta előtt virtuálisan megtekinthető az ajánlott útvonal.
A Google utcanézőjét legalább egy évvel megelőzte a norc.ro, amely hasonló módszerrel készítette el a hasonló elven, bár szerényebb keretek között működő szolgáltatását.
Mihály László, Szüszer-Nagy Róbert, Hargita Népe (Csíkszereda)

Hogy is van ez az elrománosítás?
Házasság, vallás, válás
Európai viszonylatban a házasodási kedv (ezer lakosra jutó házasságkötések száma) értéke magasabb a muzulmán népességgel rendelkező országokban. Törökországban 7,2, Bosznia-Hercegovinában 6,3 ezrelék, a válási arányszám ellenben nagyon alacsony, pontosabban 0,5 ezrelék. Ez azt jelenti, hogy például Törökországban a házasságkötések mindössze hét százaléka végződik válással.
Romániában – akárcsak máshol Közép-, Dél- és Kelet-Európában – a házasságkötések arányszáma a legtöbb esetben 5 ezrelék fölött van, a válások arányszáma pedig még viszonylag alacsony, 1,5 ezrelék körüli vagy az alatti. Világviszonylatban az sem elhanyagolható tény, hogy a házasságon belüli termékenység magasabb, mint az azon kívüli születések száma. Európában az elmúlt egy-két évtizedben a házasságon kívüli születések száma egyes országokban elérte az 50 százalékot, más országokban 30-40 százalék körüli. Romániában például a 30 százalékhoz közelít, Magyarországon már túl is lépte ezt az értéket. A számok azért is megdöbbentőek, mert Európa-szerte nagyon alacsony a gyermekvállalási kedv, ez alól csak a muzulmán kultúrájú országok képeznek kivételt.
Veres Valér szerint a vallás nem mindenhol érvényesíti olyan nagy mértékben a társadalomszervező szerepét, mint az előbb említett országokban.
Dél-Európában például, ahol a katolikus vallásnak nagy tradíciója van, a válások arányszáma nem növekedett jelentős mértékben, mint ahogy a házasságon kívüli születések sem. Ezzel együtt a születések száma átlagosan alacsonyabb, mint máshol, gyorsabban öregednek el a dél-európaik, mint az északi, főleg a skandináv népek, ahol a tartós, házasságon kívüli együttéléseknek például sokkal nagyobb a tradíciója, mint délen.
Romániában 2008-ban 24 válás jutott száz házasságkötésre, 1990-ben még csak 17. Lényegesebb mértékben az országos átlagot Brăila (44), Hunyad (42), Bákó (38,3) Tulcea (35,6), Neamţ (34,8) és Călăraşi (34,2) megye adatai haladják meg, vagyis az Ó-Romániai megyék, Erdélyben nem különösen magas. Mindez új fejlemény az eddigiekhez képest, hiszen korábban a bánsági megyék voltak az élvonalban. „A nagy arányú, külföldön munkát vállaló román lakossággal magyarázható, hogy a szegényebb megyékben megugrott a válások száma”, magyarázta Valér.
Ki hova költözött az országban
A szociológus az országon belüli vándorlási trendekre is kitért, főleg a kommunizmus időszakát és a rendszerváltást követő éveket vizsgálva. Elmondta, 1968 óta Romániában a belső vagyis megyeközi vándorlás átlagrátája ezer főre a következőképpen változott: 1973-ig lassú növekedés volt jellemző (14,6-tól 18 ezrelékig). 1975-ben 14,1-re csökkent és viszonylag konstans maradt 1982-ig, ezután csökkenni kezdett, és 1984-ben körülbelül 9 ezreléknél stabilizálódott.
Az igazán nagy kiugrást a '89-es események jelentették, ugyanis 1990-ben a belső bevándorlás arányszáma 33,9 ezrelékre ugrott, a következő években újra visszaesett 10-15 ezrelék közé.
1977-1992 között a vándorlási fluxusok három fő centrum köré szerveződtek. Bukarest után Brassó és Temesvár volt az a két másik centrum, ami messze kiemelkedett az összes többi közül amiatt, hogy a legtávolabbról vonzotta a bevándorlókat. Kolozsvár is óriásit növekedett, vagy Iaşi, de esetükben a mozgások legnagyobb része a megyén belül vagy a szomszéd megyéből történt.
Mint kiderült, Temesvárra és Brassóba főleg Ó-Romániai bevándorlók érkeztek. Brassó megyében 1992-ben a közel 700 ezer lakosból közel százezer Ó-Romániában született. Temes megyében ez a szám 150 ezer, vagyis Temesvár 1992-es lakosainak egyharmada ó-romániai származású volt.
Vándorlási rendszerek
Szintén a '92-es népszámlálási adatokra támaszkodva a következő vándorlási rendszereket vázolt fel a szociológus:
1. Galac-Konstanca rendszer, ahova főleg Brăila, Vaslui, Vrancea és Tulcea megyéből érkeztek; 2. Bukarest-Argeş rendszer, ahova főként Dâmboviţa, Prahova, Ialomiţa, Giurgiu, Buzău megyeiek költöztek; 3. Temes és Hunyad megyébe elsősorban Bihar, Arad, Dorj, Szatmár, Botoşani megyékből érkeztek; 4. Brassó és Bákó megye Kovászna, Szeben, Neamţ, Iaşi, Vâlcea (vagyis rengeteg ó-romániai) megye lakosainak célállomása volt;
5. Kolozsvár és Maros megye elsősorban Szilágy, Beszterce-Naszód és Hargita megyeiket vonzott. Ebben rendszerben nem jelennek meg ó-romániai megyék, Hargita megye pedig kis arányban vett részt. Veres Valér azt vizsgálva, hogy a belső bevándorlásnak milyen hatása volt, van a magyarság életterületére, két megjegyzéssel élt. Bizonyos településeken jelentősen megváltozott a nemzetiségi összetétel 1989 előtt, a romániai és a magyarországi közvélemény pedig úgy tudja, hogy a bevándorlók az ó-romániai megyékből jöttek.
A szociológus demográfiai adatokra támaszkodva feltérképezte, hogy azokban a megyékben, ahol a magyarság száma magas, a bevándorlási mutató nem haladja meg az országos átlagot.
1992-ben Fehér megyében a bevándorlók aránya (olyan személyek, akiknek a születési helye más megyében van) 15,7 százalékos volt, Arad megyében 29, Brassó megyében 34,2 Kolozs megyében 25,6, Kovászna megyében 15,7, Hargita megyében 10,6. Szeben megyében 23, Temes megyében 35,5, Bukarestben 41 százalék. Az országos átlag 17 százalék.
Akkor hogy is van ez az elrománosítás?
Részletesen kitért azokra a térségekre, ahol a magyarság nagy többségben él, és megvizsgálta, hogy a bevándorlók honnan származtak. Eszerint Hargita megyében a bevándorlók 30 százaléka Maros, 13 százaléka Bákó, 10 százaléka Kovászna, 8 százaléka Neamţ és hat százaléka Brassó megyében született. Kovászna megyében 23 százalék Hargita, 22 százalék Brassó, 11 százalék Maros, 10 százalék Bákó és három százalék Kolozs megyéből származott.
Maros megyében 43 százalék Hargita, 20 százalék Fehér, 19 százalék Kolozs, 18 százalék Beszterce-Naszód, 16 százalék Szeben megyéből.
Kolozs megyében 20 százalék Szilágy, 15 százalék Maros, 14 százalék Fehér, 11 százalék Beszterce-Naszód, 4 százalék Máramaros megyéből.
Bihar megyében 19 százalék Szilágy, 12 százalék Szatmár, 10 százalék Kolozs, 8 százalék Arad és öt százalék Fehér megyéből.
Szilágy megyében 21 százalék Kolozs, 14 százalék Szatmár, 11 százalék Máramaros, 10 százalék Bihar és 9 százalék Hunyad megyéből.
Szatmár megyében pedig 30 százalék Máramaros, 14 Szilágy, 13 Bihar, 7 százalék Kolozs és 3 százalék Hunyad megyéből.
Az adatokból kiderül, hogy Hargita és Kovászna az a két térség, ahol moldvai megyék is megjelennek a jelentősebb számú bevándorlók között. A felsorolt megyékben azonban igazán jelentős mértékű ó-romániai bevándorlás nem történt 1945 után.
Veres Valér azt is megvizsgálta, hogy 1930 és 2002 között a magyar nemzetiségű lakosság aránya hogyan változott a főbb magyarlakta megyeszékhelyeken. Az adatokból kitűnik, hogy a két székely megyeszékhely kivételével a közel többség kisebbséggé változott.
Székelyföldön bár az arány csökkent, főleg ha az '56-os arányokhoz viszonyítjuk, de túlnyomó magyar többségét megtartotta. A 2002-es adatok szerint Csíkszeredában 81,8 százalékos, Sepsiszentgyörgyön 74,9, Marosvásárhelyen 46,7, Szatmárnémetiben 39,3 százalékos volt a magyar lakosság számaránya. A drámaibb csökkenés Kolozsváron (1930-ban 47 százalékos volt, 2002-ben már csak 19), Nagyváradon (51-ről 27,6 százalékra csökkent) és Zilahon (55-ről 17,5 százalékra) következett be.
Veres Valér azzal zárta az előadását, hogy az valóban elmondható, hogy Székelyföldön a románság száma 1945 óta jelentősebb lett, és azoknak is jelentős része ó-romániai, de a magyarság számának csökkenésében több tényezőt, a népszaporulat és a migráció mellett például a holokausztot is érdemes figyelembe venni.
Manna.ro

Ismerjék el a történelmi régiókat (Háromszéki vezetők Băsescu nyilatkozatairól)
A történelmi, kulturális szempontot nem lehet figyelmen kívül hagyni a régiók átszervezése során – szögezték le Traian Băsescu államfő hét végi kijelentései kapcsán az RMDSZ és az MPP háromszéki vezetői. Mint arról beszámoltunk, Traian Băsescu vasárnap Kovásznán kijelentette: szorgalmazza, hogy az új alkotmányban jelenjék meg a régiók fogalma, de a fejlesztési régiók átszervezése során gazdasági és szociális kritériumokat kell szem előtt tartani, nem pedig etnikai szempontokat. Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke leszögezte: a szövetség kitart saját régióátszervezési elképzelése mellett, Kulcsár-Terza József pedig úgy vélekedett, a természetes, történelmi régiókat kellene elismerni.
Vannak olyan kérdések, amelyekben egyetértünk az államfővel, és vannak olyanok, amelyekben nem – jelentette ki lapunknak Tamás Sándor utalva Traian Băsescu kijelentéseire. Hangsúlyozta: a fejlesztési régiók átszervezését régóta szorgalmazzák, és az átrajzolás során tekintettel kell lenni egy-egy térség történelmi, kulturális, hagyományos, ha úgy tetszik, szociális sajátosságaira. A három székelyföldi megye, azaz Hargita, Kovászna és Maros megye “egy testet” alkot, egységes történelmi, kulturális szempontból, és ahogyan Vrancea megyének sincs sok köze a jelenlegi felosztás szerint az ugyanazon régióba tartozó Konstancához, úgy Háromszéknek sem Szeben vagy Fehér megye mellett a helye. Lehet, hogy az államfőnek más a véleménye, de mi kitartunk az RMDSZ által kezdeményezett régióátszervezési törvényben rögzített álláspont mellett – szögezte le az RMDSZ-es politikus. Mint fogalmazott, a Demokrata Liberális Párt nem nyerte meg a választásokat oly módon, hogy önállóan kormányozzon, így figyelembe kell vennie az RMDSZ álláspontját is. Kulcsár-Terza József háromszéki MPP-elnök a Háromszéknek leszögezte: nem újraszervezésre, átgondolásra van szükség, hanem a természetes, hagyományos történelmi régiók elismerésére, hiszen azok amúgy is léteznek, és akként is beszélnek róluk Romániában, például Máramarosról, a Bánságról stb. Ezen régiók elismerése szerinte nem veszélyeztetné az ország integritását. A régiók fogalmának alkotmányos megjelenítéséről úgy vélekedett, nem annyira fontos azt alaptörvénybe iktatni, hiszen törvény szabályozza azt. Az államfő azon kijelentésére, mely szerint az etnikai alapú autonómia soha nem jelent elfogadható feltételt egy koalícióban sem, az MPP-s politikus leszögezte: csak a gyulafehérvári kiáltványban szereplő ígéretek betartását kérik. Azt üzente továbbá Traian Băsescunak, hogy Románia tartsa be az Európa Tanácsba történt felvételekor vállalt kötelezettségeket, így a Gross-jelentésben megfogalmazott ajánlást is az autonóm régiókról.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem a PDL álláspontja?
Markó Béla kormányfőhelyettes pénteken közölte a Mediafax tudósítójával, hogy tárgyalt Emil Boc kormányfővel Ioan Oltean adminisztratív átszervezéssel kapcsolatos nyilatkozatáról, és megtudta, hogy az „nem a PDL álláspontját” tükrözi, valószínűleg Oltean javaslata.
Markó Béla azt mondta, megkérdezte Emil Boc miniszterelnöktől, hogy a PDL „egyeztetett-e” az ország átszervezési tervezetéről, amelyet a PDL főtitkára, Ioan Oltean ismertetett a nyilvánosság előtt, és amely nyolc régióról szól.
„Velünk nem konzultáltak, megkérdeztem Emil Boc kormányfőt, hogy egyeztetett-e a PDL. Megtudtam, hogy nem a PDL álláspontjáról van szó, Oltean úr valószínűleg saját javaslatát közölte. A koalícióban nem egyeztettünk, a PDL-nél sem tudnak ilyen koncepcióról. Létezik a szándék, amellyel egyetértünk, hogy Románia jelenlegi adminisztratív felosztását meg kell változtatni, hogy új szervezési formára van szükség. Egyelőre meg kell vitatnunk a dolgokat, hogy kikristályosodjék bizonyos koncepció” – mondta Markó.
Az RMDSZ képviselői azt a javaslatot támogatják, mely 16 adminisztratív egység létesítését tervezi – hangsúlyozta Markó, hozzátéve, hogy pillanatnyilag nem létezik „jól átgondolt és egyeztetett tervezet” erről.
„A felelősségvállalás csak abban az esetben lehetséges, ha a koalícióban erre a következtetésre jutunk. Egyelőre nincs erről döntés. Ha a koalíció által jól átgondolt és egyeztetett tervezetünk lenne, megfontolhatnánk a felelősségvállalás lehetőségét. Nem merül fel a kormányzásból való kilépés, nincs konfliktus az RDMSZ és a PDL között. Némelyek javaslatokat tesznek, nekünk is vannak javaslataink. Csak közösen fogadhatunk el bármilyen tervezetet” - hangsúlyozta Markó Béla, és megjegyezte, a kormányfővel nem tárgyalt az Oltean ellen hozandó esetleges intézkedésekről.
Ioan Oltean pénteki sajtóértekezletén elmondta, a mai kormányzat által javasolt változat 41 helyett nyolc megyére osztaná az országot, ami megfelel az európai irányzatoknak, és lehetővé teszi az uniós alapok ütemesebb felhasználását, sokkal hatékonyabb értékesítését.
Kérdésre válaszolva közölte, hogy a nyolc megyeszékhely Kolozsvár, Brassó, Temesvár, Craiova, Konstanca, Iaşi, Ploieşti és Bukarest lesz.
Ioan Oltean pénteken azt is bejelentette, hogy a kormány felelősségvállalással készül elfogadni az ország nyolc megyére való felosztását előíró jogszabályt, megjegyezve, hogy a 2012-es helyhatósági választásokat már az új törvény szerint szeretnék lebonyolítani.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)

Lenácizták Băsescu4
Családja és volt pártja is védelmébe vette tegnap Traian Băsescu államfőt, akit egy nappal korábban Dmitrij Rogozin, Oroszország NATO-nál akkreditált nagykövete azzal vádolt, hogy neonáci elveket vall és terjeszt.
A moszkvai diplomata a 93 halálos áldozatot követelő norvégiai tömeggyilkosság kapcsán a fasizmus eszméinek európai térhódítására hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor elítélte Traian Băsescu azon nyilatkozatát, amely szerint a román államfő Ion Antonescu marsall helyében 1941-ben szintén a Pruton túlra vezényelte volna a román hadsereget.
„Ha a NATO és az Európai Unió berkein belül a legmagasabb közjogi méltóságok is ilyen fasiszta kijelentéseket tesznek, nincs amiért felháborodni, ha egyes állampolgárok ezt hadüzenetként értékelik” – utalt a diplomata a norvég Anders Behring Breivikre, aki beismerte, ő robbantott pénteken az oslói kormányzati negyedben és a fővárostól nyugatra, egy nyári táborban nyolcvannál is több embert végzett ki lőfegyverrel.
Băsescu szavait Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök és Alexander Lukasevics, az orosz külügyminisztérium szóvivője is hevesen kritizálták.
Ezzel szemben Mircea Băsescu a család nevében elutasította az államfőt ért vádakat, és felszólította Dmitrij Rogozint, hogy tanulmányozza a történelmet mielőtt nyilatkozna, hiszen nem akárkiről, egy uniós ország fejéről beszél. „Én nem politizálok, de minden román állampolgárhoz hasonlóan osztom az államfő álláspontját. Ion Antonescu marsall azért adta ki 1941-ben a támadási parancsot, mert vissza kellett szerezzniük azokat a területeket, amelyeket az oroszok egy évvel azelőtt elvettek” – fogalmazott az államfő Konstancán élő testvére.
Sever Voinescu, a Demokrata Liberális Párt szóvivője szerint fenntartásokkal kell kezelni az orosz NATO-nagykövet nyilatkozatát, ugyanis Rogozin excentrikus diplomata hírében áll, aki volt politikusként még nem tanulta meg a nemzetközi diplomácia kommunikációs etikettjét és ezért gyakran sokkoló hangnemben fogalmaz. „Nyilvánvaló provokációval állunk szemben, ugyanis napjaink Európájában csak szomorú és marginális tényezőként vannak jelen a neonáci eszmék” – mondta el Voinescu.
Az államfőhöz rendkívül közelálló PDL-s politikus hozzátette: véleménye szerint a bolsevizmus sokkal nagyobb fenyegetést jelent a demokráciára nézve, mint a nemzeti szocializmus. „Ugyanakkor szeretném hinni, hogy mindkét politikai irányzat fölött eljárt az idő, és soha nem térnek vissza kormányalkotó tényezőként valamelyik európai országban” – fogalmazott Sever Voinescu.
Traian Băsescu azzal „vívta ki” az oroszok felháborodását, hogy a B1 kereskedelmi televíziónak adott június végi interjújában azt hangoztatta, Ion Antonescu marsallhoz hasonlóan ő is parancsot adott volna a román katonáknak a Pruton való átkelésre, hiszen „szövetségesünk (a náci Németország – szerk. megj.) és területi követeléseink ezt kérték”.
Az államfő hazaárulással vádolta az 1948-ban trónjáról lemondó Mihály királyt. Leszögezte: „egy tengerészkapitány és egy államfő sose hagyja cserben az övéit”. A moszkvai reakciót látva az államfő utóbb rendkívüli sajtónyilatkozatban tért vissza a témára, hangsúlyozva, hogy nem érti az oroszok felháborodását, hiszen a kelet-európai térségeket érdekövezetekre osztó Molotov–Ribbentrop-paktumot a moszkvai törvényhozás is elítélte, és „a Szovjetunió már amúgy sem létezik”.
M. Á. Zs. Új Magyar Szó (Bukarest)

Gyászos pótérettségi-eredmények
A nyári jegyeknél is gyengébbek a pótérettségi eredményei: országos szinten csupán a pótvizsgára beiratkozottak 16,6 százalékának sikerült átmenő jegyet szerezni. A részleges eredményeket tegnap délután függesztették ki, az óvások megoldására két nap jut, így végleges jegyeiket szerdán tudhatják meg a diákok. Az eddigi eredmények szerint a leggyengébb jegyek Máramaros megyében születtek, ahol csupán a végzősök 8 százaléka szerez diplomát, de Konstanca megyében is csak 9 százalékuk veheti idén kézbe az okmányt. Temes megyében, ahol 14 százalékos az átmenők aránya, „halálos áldozata” is lehet a vizsgának: tegnap egy raktár udvarán megtalálták egy 19 éves fiú holttestét.
A rendőrök nem zárják ki, hogy a moldovai köztársaságbeli fiatal öngyilkos lett, miután nem sikerült az érettségije. Fehér megyében 17,35 százalék vette sikeresen az akadályt, négy iskolában egyetlen végzős sem ment át. Ennél is kisebb, 16,7 százalékos volt az átmenési arány Arad megyében, itt két iskolában nem volt átmenő jegy, míg egy tanintézetben mindenki sikeresen vizsgázott. Bihar megyében jóval magasabb, 22,31 százalékos volt az átmenési arány, Dorel Luca megyei tanfelügyelő szerint „mindegyik diák akkora jegyet kapott, amennyire fontosnak tartotta, hogy tanuljon a vizsgára”.
Maros megyében ennél is magasabb, 24,85 százalékos volt a sikeresen vizsgázók aránya, Mezőbándon, ahol nyáron sem szerzett senki átmenő jegyet a 11 végzős közül, megismétlődött a helyzet. Meglepően magas, 36,31 százalékos az átmenési arány Suceava megyében, míg Mehedinţi-ben 52,97 százaléknak sikerült a vizsga. Hargita megyében ellenben nagyon kicsi, 12,2 százalékos a sikeresen vizsgázók aránya.
Ferencz S. Alpár Hargita megyei főtanfelügyelő nem kívánta minősíteni az eredményeket. Véleménye szerint az alacsony átmenési arány annak tudható be, hogy a diákok nem készültek megfelelően a vizsgákra, és nem annak, hogy a nyári érettségivel ellentétben a pótvizsga ideje alatt Hargita megyében is kamerákat helyeztek a tantermekbe. „Az óvások utáni, végső eredményeket követően, tanárokkal és szakemberekkel közösen sort kerítünk a történtek elemzésére. Ennek során tudjuk majd biztosan megállapítani, hol merült fel probléma a pótérettségivel kapcsolatban” – mutatott rá a főtanfelügyelő. Hozzátette: tavaly országos szinten a székelyföldi megyében zajlott a legkomolyabb próbaérettségi. „Ezt fogjuk megismételni a következő vizsgaidőszak előtt is, még alaposabban és szigorúbban, ha szükséges” – fejtette ki Ferencz S. Alpár, aki azt is elmondta: jövőre már a nyári vizsgaidőszakban is használnak majd kamerákat.
Király: várható eredmények
Király András oktatási államtitkár szerint várható volt, hogy alacsony lesz az átmenési arány a pótérettségin, hiszen ugyanazon feltételek álltak fenn, mint a nyári vizsgaidőszak alatt. Elmondása szerint előre látható volt, hogy akik az érettségire nem készültek fel megfelelően, ősszel sem fognak kimagaslóan teljesíteni. „Ha azonban a tanügyminisztérium tartja magát jelenlegi álláspontjához, a jövőben javulni fog a helyzet” – vélekedett az államtitkár, aki szerint a diákoknak rá kell jönniük arra, hogy az érettségire, a gimnáziumi éveik befejezésére komolyan kell készülni. Hozzátette: az új tanügyi törvénynek köszönhetően a következő években mindenképpen jobb eredmények várhatók majd, hiszen ennek értelmében mindenki a szakjának megfelelően vizsgázik.
Nem tartja meglepőnek a pótérettségi vizsga eredményeit Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes sem. Mint mondta, nagyon rövid a nyári és őszi vizsgák közötti időszak, így nincs lehetősége megfelelően felkészülni annak, akinek az első szakaszban nem sikerült az érettségije. „Végleges megoldást a különböző szintű érettségi bevezetése jelentene. Akárcsak Magyarországon, itt is másképp kellene kezelni azokat, akik egyetemre készülnek, és azokat, akik a középiskolát szeretnék elvégezni” – vélekedett a főtanfelügyelő-helyettes. Kolozs megyében egyébként 20,62 százalékos volt az átmenők aránya.
Kónya: a minisztérium a hibás
Előre látható volt a pótérettségi eredménye Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint is, a partiumi megyében a 17 százalékot sem érte el az átmenők aránya. Kónya szerint az eredmény előre látható volt, mivel az oktatási minisztérium „ahelyett, hogy a rendszeren javított volna, szabályszerű támadást intézett az oktatásban résztvevők ellen”. „Óriásit ütöttek ezzel a szakoktatáson – fejtegette. – Akik szakközépiskolát végeztek, most ott állnak, hogy se szakmájuk nincsen, mivel alig praktizáltak, se érettségijük.” Kónya László szerint most azokon csattant az ostor, akik a legkevésbé voltak hibásak a félresikerült oktatási reformokért: a diákokon és a tanárokon. Elmondta: a bukottak 90–95 százaléka a szakközépiskolákból került ki, akik felvételikor még nem tudták, hogy érettségire kötelezik őket. A tanügyminiszter pedig a román oktatás folyamatos ócsárlásával tovább rontott a tanárok amúgy is alacsony megbecsültségén. A szatmárnémeti vizsgaközpontokban tegnap sokan nézegették lógó orral az eredményeket. Az egyik általunk megkérdezett érettségizőnek nem okozott meglepetést az, hogy megint meghúzták, mint mondta: a matekvizsgán rosszul lett, ki kellett jönnie, így biztos volt benne, hogy nem sikerült, bár úgy vélte, ha benn is maradt volna, akkor sem írja meg az ötöst, mert nagyon nehéz volt a tételsor. Egyesek örvendeztek is, az egyik sikeres vizsgázó – szintén neve elhallgatását kérve – elmondta: ő tavaly próbálkozott először, meg is kapta mindenből az átmenőt, de nem jött ki a hatos átlaga. Ezért csak magyarból vizsgázott újra – nyáron ugyan nem sikerült elérnie a 7-es osztályzatot, most viszont 7,30-cal végre túlesett az érettségin
Nem tanultak eleget!
Kovászna megyében 18,69 százalékos volt a sikeresen vizsgázók aránya. Keresztély Irma főtanfelügyelő lapunknak elmondta, csalódott, ennél jobb, legalább 30 százalékos átmenési arányra számított. A háromszéki pótérettségizők 80 százalékának csak egy vagy két tantárgyból, általában románból és matematikából kellett újravizsgáznia. A két vizsga közötti másfél hónap alatt ezt a két tantárgyat „meg kellett volna enniük”, hogy biztosra mehessenek, mondta a főtanfelügyelő. Úgy vélte, kevesebb nyaralással és több tanulással jobbak lettek volna az eredmények. Ez alkalommal is a diákok vizsgáztak, és nem a pedagógusok, szögezte le a szakember, arra utalva, hogy sokan a tanárokat hibáztatják a gyenge eredmények miatt. Az őszi vizsgán a tételek nem voltak nehezebbek, de könnyebbek sem, mint a nyáron, a minisztérium ezzel azt jelezte, hogy az őszi akadályt is ugyanolyan komolyan kell venni, mint a nyárit, magyarázta a főtanfelügyelő. Keresztély Irma azt reméli, hogy az idei két érettségi kudarcából legalább a következő generációk levonják a tanulságot, és komolyan veszik a tanulást.
Akiknek pedig nem sikerült az érettségijük, bár nem lesz könnyű, de meg kell próbálniuk elhelyezkedni a munkaerőpiacon, hogy ne töltsék haszontalanul a következő egy évet, tanácsolta Keresztély Irma. Krónika (Kolozsvár)

A lakosságot arra kérik, aki teheti, ne utazzon el otthonról
Már halálos áldozata is van a havazásnak Romániában. Hóvihar bénítja a közúti, a vasúti és a légi forgalmat is az ország déli és dél-keleti részén. Több mint száz településen áramszünet van, és 700 iskolában szünetel az oktatás. Több száz autó tegnap óta vesztegel a hó fogságában. A hófúvásban rekedtek mentését már katonák, csendőrök és tűzoltók is segítik – számolt be a Duna Televízió Híradója. Árokba csúszott, felborult autók Dél-Romániában. Összesen 26 főutat kellett részben lezárni. 45 elszigetelt település került a hó fogságába. Giurgiu, Calaras, Ilfov és Buzau megyében van a legnagyobb baj. Ott az elakadt kamionok miatt már tegnap estétől áll a közúti forgalom. A lezárt vagy nehezen járható főutakon több száz jármű vesztegelt a hó fogságában. Egy ember az autójában fagyott meg. A román-bolgár határhoz vezető ötös országúton ma több mint 400 kamion vesztegelt.
A hóviharban Bukarest és Konstanca között kisiklott egy gyorsvonat. Késnek a vonatok is, több mint negyven járat indulását törölték. Ma 28 Bukarestből induló repülőjáratot is töröltek. Több Bukarestbe tartó gépet pedig a temesvári vagy a konstancai repülőtérre irányítottak. Székelyföldön is két napja folyamatosan takarítják az utakat. Hargita megyében 16 hókotró dolgozik. A meteorológusok szerint enyhül a havazás, ma estétől viszont országszerte jelentős lehűlés várható. A lakosságot arra kérik, aki teheti, ne utazzon el otthonról. hirado.hu 
Erdély.ma