"A romániai börtönök, gulágok történetét nem dolgozták fel, állapítja meg Tófalvi Zoltán /Marosvásárhely/, ezért fontos az Emberi Jogokat Védő Liga /LADO/ kezdeményezése, hogy a "kommunizmus perét" nem lehet tovább halogatni. Nem leszámolásról van szó, hanem a tények, a gyilkosságok pontos feltárásáról. A kisebbségi létben ebben az időszakban a gazdasági önállóság, az egyházi és világi intézmények utolsó bástyáit is lerombolták. Ez az időszak jelentette a döntő lépést Erdély etnikai térképének átrajzolására, a közel 2,5 milliós román tömeg betelepítésével. A LADO országos alelnöke és Maros megyei elnöke, Sipos János tanár - akit halálosan megfenyegettek - ezért harcol a gyilkosok megnevezéséért és az ártatlanul kivégzettek névsorának összeállításáért. Maros megyében elkészítették az 1949-ben kivégzettek névsorát. Közöttük van Sántha József, Vadasd falu kántortanítója, akit 1949-ben megkínoztak és agyonlőttek. Feleségét /a többi elhurcolt, megölt feleségével együtt/ elhurcolták Cernavodába, onnan Sántha József özvegyét Mircea Voda faluba. Az asszony szalmán aludt, egész nap dolgoztatták őket, télen fűtetlen szobákban fagyoskodtak. Hét és fél évig szenvedett az asszony ilyen körülmények között, majd Dicsőszentmártonban jelöltek ki számára kényszerlakhelyet, ahonnan csak a hatvanas években térhetett haza. /Kapu, jan./"

A román-olasz kapcsolatok fejlesztéséről és a román EU-tagságról tárgyalt márc. 29-én Rómában Iliescu elnök Oscar Luigi Scalfano államfővel és Lamberto Dini miniszterelnökkel. Olaszország Románia egyik legfontosabb nyugati partnere. A két ország közti külkereskedelmi forgalom 1994-ben meghaladta az 1,5 milliárd dollárt. Iliescu elnök márc. 30-án Genovában 600 millió dollár értékű megállapodást ír alá a Cernavodában működő atomerőmű bővítéséről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

A román-kanadai gazdasági együttműködésről tárgyalt ápr.17-én Ion Iliescu államfő, Nicolae Vacaroiu miniszterelnök és Jean Chrétien kanadai kormányfő, aki vendéglátóival együtt részt vett Cernavodában a kanadai és olasz közreműködéssel felépített atomerőmű 1-es számú egységének átadásán. Románia ezzel belép az atomenergia-termelő országok klubjába. A három államférfi Bukaresten, a repülőtéren jelen volt a George Paunescu román üzletember légitársasága, a Dac Air által vásárolt első Dash 8-300 típusú gép bemutatásán. Paunescu 24 ilyen gépből álló légiflottát rendelt a kanadai Bombardier cégtől. /Jean Chrétien kanadai kormányfő bukaresti megbeszélései. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./ Az első, nyugati technológiával épült kelet-európai atomerőmű, a Duna menti cernavodai komplexum a jövőben a román áramtermelés mintegy 8-9 százalékát fogja biztosítani. A 2,2 milliárd dolláros beruházás 1978-tól számos késedelmet szenvedett, a Ceausescu-korszakban finanszírozási nehézségek akadályozták 1985-re előirányzott befejezését, de az 1991-ben az AECL kanadai és az Ansaldo olasz céggel kötött új szerződésben 1994 decemberére kitűzött új határidőt sem sikerült tartani. Az öt egységből álló komplexum valamennyi egységének bizonyos részei elkészültek, de egyelőre még az anyagi fedezet biztosításától függ, hogy a sorban következő második beléphet-e a tervezett időpontban, 2000-ben. Az építkezés folytatásához idén szükséges 50 milliárd lejből eddig csak 10 milliárd lej biztosított. /Felavatták a cernavodai atomerőművet. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

"A kormány jelenlegi elképzelése szerint az elkövetkező tíz évben nem épül autópálya Erdélyben - derül ki abból a pályaépítési programból, amelynek részleteit márc. 8-án ismertette a román sajtó. A programot előterjesztő Miron Mitrea közlekedési miniszter szerint a román autópálya építési program gerincét a 4. összeurópai közlekedési folyosó képezi majd. Első lépésként a Bukarest és Ploiesti közötti 70 kilométeres autósztráda épülne meg, ami 350 millió dolláros beruházást igényel. Ezt követné a bukaresti körgyűrű ötven kilométeres északi szakaszának megépítése 250 millió dollárból, majd a Lugos és Nagylak közötti 120 kilométeres autósztráda, amihez 560 millió dollárra lesz szükség. Ezek kivitelezését a tárca szándékai szerint az elkövetkező négy évben kezdik meg. A folytatás a Comarnic és Brassó közötti 65 kilométeres, 319 millió dollár értékű sztráda, a Nagyszeben és Lugos közötti 210 kilométernyi 735 millió dolláros sztrádaszakasz, valamint a Brassó és Segesvár közötti 110 kilométeres útvonal 165 millió dollárért kiépítendő négy sávja lenne. Ezzel Nagylak és Konstanca között - a 4. európai közlekedési folyosó romániai szakaszának teljes hosszában - nagy sebességű forgalom lebonyolítására alkalmas útvonal jön létre. A tíz évre tervezett első szakasz következő fázisaiban szándékoznak kiépíteni a Cornetu-Brassó autósztrádát és a bukaresti körgyűrű déli szakaszának első nyomvonalát, továbbá a Nagyszeben és Lugos közötti sztráda második nyomvonalát, valamint a 9. európai közlekedési folyosó romániai szakaszának kiegészítéseit, illetve a 4. közlekedési folyosó többi részét. Áprilisban kezdik meg a Bukarest és Cernavoda közötti autósztráda építését, amit a román kormány, az Európai Beruházási Bank és az Európai Unió finanszíroz közösen. /Nem épül autópálya Erdélyben Mitrea: Először a Bukarest-Ploiesti szakasz épülne meg. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./"

A hűtőrendszerben fellépett vízveszteség miatt febr. 18-án ismét leállították a román atomerőművet a Duna menti Cernavodán, az atomerőmű első és mindeddig egyetlen energiablokkját. A Furmanite nevű angol cég szakemberei fogják segíteni a helyreállítást. A több mint tíz éve épülő cernavodai atomerőmű első egysége a román áramfogyasztás 12 százalékát fedezi. /Ismét bezárták a cernavodai atomerőművet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

Az országot sújtó szárazság következményeiről tanácskoztak június 27-én az Országos Katasztrófavédelmi Hivatal szakemberei. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök megnyugtatta a résztvevőket, hogy egyelőre egyetlen országrészből sem jeleztek vízhiányt. Felhívta a figyelmet, hogy szeptemberben a cernavodai atomerőmű működtetése is nehézségeket okozhat a Duna vízszintjének csökkenése miatt. „Felborulhat az ország villamosenergia ellátásának mérlege, ezért már most fel kell készülnünk arra, hogy ne akkor kényszerüljünk a villamosenergia korlátozására” – figyelmeztette a kormányfő Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminisztert. Basescu államfő kifejtette: 26 település lakosságának okoz gondot az ivóvízellátás, míg 10 településen egyetlen kútban sincs víz. A június 26-án kitört vihar után villanyáram nélkül maradt több mint négyszáz település. A szél fákat tépett ki gyökerestől, 1500 trafót és mintegy 100 telefonvonalat tett tönkre. /Viharos kánikula tombol az országban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Zsombori Vilmos, a Nukleáris Tevékenységeket Felügyelő Országos Bizottság /CNCAN/ hivatalban lévő elnöke váltja a szenátusban Sógor Csabát, aki európai parlamenti képviselői mandátumot nyert a november 25-i választásokon. – Csapatjátékos vagyok, így természetesen elfogadom csapatom felkérését – nyilatkozta Zsombori, megjegyezve, a CNCAN élén eltöltött hivatali ideje eredményes volt. Kiemelte a cernavodai atomerőmű újabb blokkjának beindítását, no meg az újabb fejlesztéseket, az ország energetikai függetlenségét szolgáló tervek elindítását. Zsombori korábban Hargita Megye Tanácsának alelnöki, mb. elnöki, majd elnöki tisztségét töltötte be. Zsombori Vilmos jelezte, december 19-ig külföldön tartozik a CNCAN küldöttségének vezetőjeként. A felsőházon a sor, hogy igazolja mandátumát, utána pedig 30 napon belül kell nyilatkoznia arról, miként oldja fel az összeférhetetlenséget CNCAN-elnöki és szenátori megbízatása között. /Zsombori Vilmos váltja Sógor Csabát. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 7 . /

Aláírták a cernavodai atomerőmű 3-as és 4-es reaktorblokkjának megépítésével és üzemeltetésével megbízott nemzetközi vállalat létrehozásáról szóló egyezményt. A román állam birtokolja az újonnan alapított vállalat részvényeinek 51 százalékát. A 2015-ben üzembe helyezni tervezett két reaktor építésére a román állam körülbelül 2 milliárd eurót fordít, vagyis a várhatóan 4 milliárd eurós összköltség felét állja. A Fekete-tengerhez közeli, Duna-parti Cernavoda mellett jelenleg két reaktor üzemel, az atomerőmű Románia áramszükségletének körülbelül 18 százalékát fedezi. A négy reaktor várhatóan Románia áramszükségletének 40 százalékát termelheti majd meg. /Egyezmény a cernavodai atomerőműről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Erdélyben épül meg Románia második atomerőműve – erősítette meg Adriean Videanu gazdasági miniszter. A helyszínről várhatóan szeptemberben születik döntés. Az erőmű megépítésében több európai és orosz vállalat is érdekelt. Románia közös vállalatot alakít az állami Romgaz földgáztermelő vállalat és az orosz Gazprom részvételével – jelentette Adriean Videanu gazdasági miniszter egy román–orosz gazdasági fórumon Bukarestben. „Az együttműködés célja egy Romgaz–Gazprom közös vállalkozás létrehozása föld alatti gáztározók létesítésére, és ki tudja, talán még áram termelésére is” – mondta Videanu. Románia kevésbé függ az orosz gázszállításoktól, hiszen belföldi gázszükségletének 65 százalékát tudja hazai forrásból fedezni, és csak a fennmaradó közel egyharmad részt importálja Oroszországból. Szakértők szerint viszont a föld alatti tározók kapacitása nem elegendő. Az ország területén jelen pillanatban a Duna-parti Csernavoda mellett működik atomerőmű, összesen 1400 megawatt kapacitással, Románia áramszükségletének 18 százalékát fedezve. Két további reaktorblokk a tervek szerint 2014-ben, illetve 2015-ben lép üzembe a csernavodai erőműben. /Atomerőmű épül Erdélyben. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./

Nincsenek meg a szükséges feltételek ahhoz, hogy atomerőmű épüljön a Maros felső szakaszán – nyilatkozta Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester, fizikus. A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet aláírásgyűjtéssel tiltakozik az atomerőmű-építési projekt ellen, amelynek egyik lehetséges helyszíneként Szászrégen környéke is felmerült. Szakács László, a Rododendron Környezetvédő Egyesület elnöke is elfogadhatatlannak tartja, hogy Erdélybe atomerőművet hozzanak létre. Romániában jelenleg csak egy nukleáris erőmű van, Cernavodán, amely két reaktorral működik. /Antal Erika: Nem az erdélyi atomerőműre. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Belföldi hírek
Bűnvádi panasz Băsescu ellen
Az SZLSZ bűnvádi panaszt nyújtott be Traian Băsescu felfüggesztett államelnök és további 14 személy ellen tegnap „hamis információk terjesztése, az ország és a nemzet hírnevének rongálása, illetve a nemzetgazdaság biztonságának és a lej stabilitásának veszélyeztetése” miatt.
Bűnvádi eljárás elindítását kérik Emil Boc, Monica Macovei, Cristian Preda, Mihai Răzvan Ungureanu, Vasile Blaga, Sever Voinescu, Cezar Preda, Cristian Boureanu, Anca Boagiu, Raluca Turcan, Nicuşor Păduraru, Ioan Oltean, Sebastian Lăzăroiu, Andreea Paul ellen is.
Félkész autópálya-darabok
Két új autópálya-szakaszt nyitottak meg a forgalom előtt tegnap: az egyiket Bukarest és Ploieşti, a másikat Medgidia és Cernavoda között. A 65, illetve 20,5 kilométeres új utak még nem készültek el teljesen – a lehajtók és egyéb biztonsági elemek is hiányoznak –, ezért csak korlátozással lehet közlekedni rajtuk: a fővárostól északi irányba két sávon, legtöbb 100 km/órás, a tengerpartra vezető pályaszakaszon azonban csak egy sávon, és legfeljebb 80 km/órás sebességgel.
Feloszlik az Új Jobboldal
Megalakulása után 12 évvel belső feszültségek miatt feloszlik a szélsőségesen nacionalista Új Jobboldal egyesület; a feloszlatást az alapító Mihai Rapcea kezdeményezte, aki eláll pártalapítási szándékától is. Rapcea nem nézte jó szemmel, hogy az egyesület vezetősége a mozgalmat nemzeti-bolsevik tendenciák felé sodorta, a vezetőség pedig azzal vádolja Rapceát, hogy az igen vitatott tevékenységű, pornográfiával is gyanúsított MISA jógaegyesület tagja, személyes blogján az urofíliát reklámozza, és könnyű drogokat népszerűsít. Az Új Jobboldal többek között felvonulásai által vált ismertté.
Ezrek ivóvíz nélkül
Az aszály miatt három Fehér megyei község mintegy 3000 lakosa maradt ivóvíz nélkül: Berve, Székásszabadja és Diód lakóinak a hatóságok minden reggel ciszternákkal szállítják az ivóvizet. Henningfalván egyetlen kútban maradt víz, ennek is 24 óra kell, hogy megteljen. A vízhiány több mint 20 000 hektárnyi ültetvényt károsított Fehér megyében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem volt idő lelkiismeret-furdalásra (Látogatóban egy kommunista pribéknél)
Florian Cormoșt 115 ember halálával vádolják. Az egykori munkatábor-parancsnok most 87 éves. Alkalmunk volt találkozni vele nagyváradi otthonában Nick Thorpe (BBC) és Kálnoky Boris (Die Welt) kíséretében egy nappal neve és a hivatalos vádemelés nyilvánosságra hozatala előtt.
A kétszobás nagyváradi panellakásban lányával, Eugeniával él, aki foggal-körömmel próbálja védeni idős édesapját. „Húsz éve vége a kommunizmusnak. Ezeket a dolgokat mindenki már rég elfelejtette. Az apám egy idős ember. Miért nem lehet őt békén hagyni?” – szüremlenek át indulatos szavai a konyhából. A nappaliban Cormoș úr ül. Arca kifejezéstelen és megviselt. 1952 végén lett parancsnok a munkatáborban ’53 tavaszáig, négy hónapot. Ez idő alatt a táborban 115 ember halt meg – derül ki a Cernavodăban található dossziékból. A halál oka főként éhség. Florian Cormoș körülbelül 3000 fogolyért felelt a csatornaépítés közben. „Én nem öltem meg senkit. Én csak egy bűnbak vagyok. Van jegyzőkönyv. Egy megbeszélésről a belügyminiszterrel, ott kell keresni. A gyűlés 1953. január 19-én volt. Ott a parancsnokok feltették a kérdést: miniszter úr, nagyon sok betegünk van a csatornánál, mit csinálunk velük? Nincs orvosságunk, nincs semmink. Az volt a válasz, hogy munkával tegyék egészségessé őket. Vagyis hogy haljanak meg minél hamarabb. Ez a rendelet Pavel Ștefantól jött, ő volt akkor a belügyminiszter” – magyarázza. A fent említett jegyzőkönyv sehol nem található. Cormoș nem győzte hangoztatni, hogy ő csak 12 ember haláláról tud. A lelkiismeret számára ismeretlen.
– Volt lelkiismeret-furdalása?
– Ilyesmire nem volt időm. Sok volt a gyűlés.
– Akkor nem halt meg 115 ember?
– Mit gondolnak, Auschwitzban voltam? – hangosan felnevetett. Aztán felmerültek benne a kérdések. Mi lesz most? Mit akarnak csinálni vele? „Jöjjenek, vádoljanak meg a világ összes bűnével, s röpítsenek golyót a fejembe! Elfáradtam” – mondta keserű arccal, egyszerűen, pátosz nélkül.
Kali Ágnes
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Mosakszik a hóhér (Beszélgetés egy kommunista munkatábor parancsnokával)
Nemrég hozta nyilvánosságra a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet vezetője, Andrei Muraru a harmadik nevet arról a listáról, amelyen 35 olyan, még életben lévő személy szerepel, aki a kommunista rendszer elnyomógépezetéhez tartozott, és bizonyíthatóan emberiesség elleni bűncselekményeket követett el.
A most 87 éves Florian Cormoș a negyedik a listán, és egy nappal ügye nyilvánosságra kerülése előtt nagyváradi otthonában fogadta az egyetlen újságíróstábot, melynek hajlandó volt nyilatkozni életéről, múltjáról: Kálnoky Boriszt, a Die Welt riporterét, Nick Thorpot, a BBC munkatársát, a gyakornokként őket elkísérő Kali Ágnest és a tolmács szerepét vállaló Pap Istvánt. Cormoș 1953 elején mindössze négy hónapig volt a Cernavodă melletti Columbia munkatábor parancsnoka, és a bukaresti intézet kutatásaiból kiderült: az általa elrendelt embertelen bánásmód – erőszak, kínzás, éheztetés, orvosi ellátás megtagadása – miatt ebben az időszakban 115 politikai fogoly vesztette életét, és 400 vált munkaképtelenné. Gyakorlatilag naponta meghalt egy ember Cormoș kivégzőtáborában, és a táborparancsnok kegyetlenségét a kommunista hatóságok sem tűrték el: nem az elkövetett bűnök miatt, hanem azért, mert kitudódott, és felére csökkentette a Duna–Fekete-tenger csatorna építésén dolgozó tábor munkavégző képességét. Cormoș ellen – Sztálin halála után – fegyelmi vizsgálat indult, életfogytiglani kényszermunkára ítélték, de három év múlva, 1957-ben kiengedték, és 1972-ig különböző büntetés-végrehajtó intézetekben dolgozott kiképzőtisztként. A mostani beszélgetés során az idős, beteg ember zavaros, sokszor csapongó és önmagának is ellentmondó válaszaival ártatlanságát próbálta igazolni, mégis kikerekedik egy kép a Duna-csatorna kegyetlen munkatáborairól, az ott szolgálatot teljesítő parancsnokok viszonyulásáról. Ezért tartottuk érdekesnek és közlésre érdemesnek a február 10-én lezajlott beszélgetés Kali Ágnes által szerkesztett változatát.
– Igaz, hogy ön volt a columbiai táborban parancsnok 1952 végétől 1953 tavaszig? Florian Cormoș: Négy hónapig voltam ott, de nem is volt időm megismerni a munkatelepeket. A csatornánál nyolc egység volt. Én annál a kolóniánál találtam magam, ahová az összes, három év munka után legyengült, megbetegedett foglyot irányították. Éjszaka, amikor hozták őket a telepre, már a vonaton is meghalt egy. Hús sem volt már rajta, és ideadták nekem, hogy dolgozzak vele. – Hogyan került ön Cernavodă mellé, egy munkatábor élére? Önként vállalta a feladatot? – Nem, Nagyváradon végeztem a tiszti iskolát, és a milíciához helyeztek. Onnan kerültem át a munkatáborok igazgatóságához, aminek semmi köze nem volt a börtönökhöz. – Csak a tábor egy bizonyos részének volt a parancsnoka, vagy az egésznek? – Én Columbián voltam parancsnok, ott közel 2500–3000 fogoly volt, mindannyian nagyon legyengült állapotban. Behívták a parancsnokokat a Fegyházak Főigazgatóságához, a belügyminiszter, Pavel Ștefan ezt mondta: „elégedetlen vagyok magukkal, nem haladnak a csatorna munkálatai”. Mert az emberek valóban szabotálták a munkálatokat, és jól tették. Hogyan építsenek csatornát lapáttal és talicskával? És akkor Ștefan azt mondta: „elrendelem, hogy mától a fogolynál háromféle élelmiszer-fejadagot kell alkalmazni”. Napi 3200 kalóriából lett négyezer, másoknak 3200 kalóriát kellett volna kapniuk, és voltak, akik 2500 kalóriával maradtak. Azok közül haltak meg a legtöbben, akik 2500 kalóriát kaptak. Én nem ültettem gyakorlatba. Amikor később kérdezte a miniszter, hogy életbe ültettem-e utasítását, elmondtam, hogy nem sikerült, mert három konyhát kellett volna működtetnem, hogy teljesítsem ezeket a normákat. – A vád ön ellen úgy szólt, hogy a foglyok csak száz gramm kenyeret kaptak naponta, és több mint száz ember meghalt ebben a bizonyos táborban négy hónap alatt. – A 3200 kalóriás adagnál 750 gramm volt csak a kenyér. Hozták az egykilós kerek kenyeret, azt négybe vágták, és egy szeletet kivettek belőle. Egy fogoly három szeletet kapott. Kétezer kalóriával nem lehetett dolgozni.
– Volt-e írásos vagy szóbeli parancs Bukarestből vagy Pavel Ștefantól?
– Van jegyzőkönyv egy megbeszélésről a belügyminiszterrel.(egyelőre ilyen jegyzőkönyv nem került elő – szerk. megj.) A gyűlés 1953. január 19-én volt. Ott a parancsnokok feltették a kérdést: miniszter úr, nagyon sok betegünk van a csatornánál, mit tegyünk velük? Nincs orvosságunk, nincs semmink. Az volt a válasz, hogy munkával tegyük egészségessé őket. Vagyis haljanak meg minél hamarabb. Ez volt Pavel Ștefan akkori belügyminiszter rendelete. Később, amikor perbe fogtam a minisztert, az elnök megkérdezte: miniszter úr, önt azért hívtuk ide, mert Cormoș azzal vádolja, hogy törvényellenes rendeleteket adott, és ő ezt mondta: „Ez nem igaz. Minden, amit mondtam, mindaz, amit parancsba adtam, összhangban áll a szocializmus eszméivel.”
– Volt egy büntetőcella a táborban, és ha valaki valami szabályelleneset vétett, bezárták oda tíz, húsz, harminc napra...
– Ez is hazugság. Ezzel is vádoltak, de az egész per komédia volt. Semmi nem igaz. Életfogytiglani kényszermunkára ítéltek, és szabadlábra helyeztek, miután huszonhét napig nem vettem magamhoz ételt. Csont meg bőr voltam. Huszonhat éves voltam akkor. Jilaván töltöttem négy évet. A gyerekemet egy hónapos korában hagytam ott, és négyéves korában láttam viszont.
– Nem is létezett ilyen cella?
– Minden telepen volt zárka, ahol szigorúbbak voltak a büntetések. Én korábban a női tábor parancsnoka voltam. Felvetettem a főigazgatónak, hogy a nők nem képesek a csatornánál dolgozni. Megkérdezte, ki vagyok én, hogy ennyit akadékoskodom. Ott hat hónap alatt egyetlen nő sem halt meg, sőt, az egyik még szült is. Felvetettem, hogy szüntessék meg a tábort, és három hónap után megszüntették a hétszáz fős női telepet.
– Mennyire volt Columbia kegyetlen hely, és ön mennyire felelős azért, hogy ilyen volt? – 1949-ben létesítették a csatornát. Akkor nem haltak meg az emberek, 1950-ben nem haltak meg az emberek, 1951-ben sem, 1952-től kezdtek meghalni, mert nagyon le voltak gyengülve. A legfelháborítóbb rendelet a Pavel Ștefan belügyminiszteré volt.
– Volt-e lelkiismeret-furdalása abban az időben?
– Nem volt. Mint mondtam, Cernavodán nem volt időm az ujjamat sem rátenni semmire, mert látnom kellett az építőtelepeket, utána találkoztam a miniszterrel, sőt, elhívtak Konstancára is egy hónapra, úgyhogy három hónapot sem voltam ott.
– Teljesen ártatlannak érzi magát, és úgy érzi, nem követett el semmit?
– Hát persze hogy nem. Azt az ügyiratot nagyon sok gyűlölettel állították össze.
– Akkor mivel magyarázható, hogy most újra kutatnak?
– Nem tudom, mi fáj nekik. Miért nem nézik meg a jegyzőkönyvet? Tudom, mivel vádolnak, azzal, hogy meghalt tizenkét ember abban az időszakban. De már mondtam: az egyik már akkor meghalt, amikor én még nem is voltam ott. Ha valaki meghalt, akkor a törvényszéki orvos, az ügyész és a néptanács adott ki iratot. Ha én megöltem bárkit is, akkor azokban az iratokban szerepelniük kell. Csak egy ilyen iratot találjanak.
– Azt állítja, nem halt meg 112 ember Columbián ebben a négy hónapban?
– Hát hol voltam én, Auschwitzban?
– Milyen érzés volt önnek látni, hogy az elítéltek szenvednek? Milyen érzés volt, hogy nem tudott ez ellen semmit tenni?
– Mit tehettem volna, álltam volna a főnök elé? Lehet, hogy a kivégzőosztag elé küldött volna.
– De milyen érzés volt ott lenni?
– Csak én tudom. Ahogy az egyik parancsnok mondta: ti, foglyok egyszer kiszabadultok, de mi csak itt maradunk. – Az a háromezer ember, akiknek a parancsnoka volt, munkásemberek, polgárok, tanárok voltak?
– Nem, ott nem voltak politikaiak, csak köztörvényesek: zsebtolvajok, fatolvajok, verekedők. A nők között voltak köztörvényesek és politikai elítéltek is.
– Pedig, ha jól tudom, ezek voltak a kommunizmus legkeményebb évei Sztálin halála előtt. Nagyon sok ellenzője volt a kommunizmusnak?
– Tudják, kik kezdték a csatornát? Oda dugták az ellenséget. Elment Dej (a Román Munkáspárt főtitkára) Sztálinhoz, és megkérdezte: mit tegyünk? Nincs, mit tegyél? Építs egy csatornát, és küldj oda mindenkit, aki nincs veled.
– A Columbián fogva tartott háromezer ember közül voltak, akik ellenezték a kommunizmust? – Hát persze hogy voltak. De mégis bűnösök voltak, mert egy évet adtak nekik, kettőt, hármat, és nem politikai okokból.
– Ön volt párttag, hitt a kommunizmusban?
– Nem is tudtam, mi az. Mikor megkérdeztem apámat, mi az a párt, csak hümmögött.
– Úgy érzi, hogy egyfajta bűnbak volt a kommunizmus legszörnyűbb éveinek bűneiért?
– Én így hiszem.
– Ha jól emlékszem, azt mondta, csak tizenketten haltak meg ebben a négy hónapban. – Ma már nem is tudom. Mi következik most, vizsgálat? A Nagy Nemzetgyűlés határozata kimondja, hogy jelen rendelet alkalmazásának hatása nyomán fent nevezett elítéltek tettei jogilag megszűntnek tekintendők. Törvényes, hogy megint perbe fogjanak azért, amiért már elítéltek egyszer?
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Kinek /nem/ lehet zászlaja?
Kezembe került egy elég friss Hivatalos Közlöny, a december 6-i, amelyben megjelent öt közigazgatási egység hivatalos, kormány által elfogadott zászlaja. Nagy érdeklődéssel csaptam le rá, és lapoztam, kinek milyen zászlaja van.
Érdeklődésemet az fokozta leginkább, hogy a 2015-ben kiadott zászlótörvény megjelenése után Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy városa azonnal, a törvényes határidők betartásával elfogadta saját jelképét. Ez nem elég a boldogsághoz, hiszen a végleges döntést a kormánynak kell meghoznia, de ahhoz előbb az iratcsomót el kell juttatni a közigazgatási minisztériumba, amelynek ki kell kérnie az országos címertani bizottság véleményét is. A háromszéki és a megyeszékhelyi önkormányzat annak rendje és módja szerint még akkor leadta az iratcsomót, de még nem jelent meg a zászlók elfogadásáról kormányhatározat. Nos, lapozgattam a Hivatalos Közlönyt, hátha szembeköszönnek az ismerős jelképek. De semmi. Nézem a zászlókat: egyszerűek, mint amilyennek egy zászlónak lennie kell. Egy- vagy kétszínűek, és mindenik közepén ott a község címere. És mindenikre ráírták a község nevét is. Ez már nem tetszik. A törvény megengedi, sőt, a szöveget úgy is lehet értelmezni, hogy ajánlott ráírni, de tulajdonképpen felesleges. Egyrészt, mert egy jelképnek önállóan kell élnie, mindenféle szöveges magyarázat nélkül, másrészt ott van rajta a címer, amely ugyanazt jelképezi, mint a szöveg, csak éppen képi alakban, jelképrendszer által. A lényeg az, hogy egyszerű zászlókról van szó, a szövegtől eltekintve nincsenek azon fölösleges elemek. No de miért lovagolok ennyire ezen az egyszerűségen? Azért, mert a háromszéki zászlókat nem akaródzik elfogadni a román fővárosban. Pedig azok is ilyen egyszerűek, sőt, még felirat sincs rajtuk. Két szín és a címer. Az a címer, amelyet Románia kormánya még 2007-ben elfogadott, megjelent a Hivatalos Közlönyben. A megyezászló vízszintesen sávozott, kék-arany-kék, a középső széles arany sávban az osztatlan, kék mezejű pajzsban a megye címere látható. A kék a pajzs, az arany a címerben levő nap máza. Sepsiszentgyörgy esetében a pajzs kékkel és arannyal vágott, ezért a zászló lapja ellentétesen, arannyal-kékkel vágott. A legegyszerűbb zászlótani szabálynak megfelelő, ebbe nem lehet belekötni. Gondolja a szakember. De nem így a politikusok! Mert bizony belekötöttek. A minisztériumból érkezett levél szerint a megyezászló sérti a románságot, a városzászló meg azért nem megfelelő, mert nincsenek abban dák elemek!
De hát a most elfogadott öt közigazgatási egység zászlajában sincsenek dák elemek. Pedig mindenik színromán település: a Hunyad megyei Berény és Kőfalu, a Brăila megyei Surdila Greci, a Suceava megyei Suceviţa és a Botoşani megyei Coşula. Korábban sem fogadtak el sokat, mindössze egy-egy Argeş, Brăila és Dâmboviţa megyei közigazgatási egység, valamint a Temes megyei Gyüreg község (ahol mindössze 1,8 százaléknyi magyar él) zászlaját és elsőként a Konstanca megyei Cernavoda jelképét, amely természetesen a híres hidat tartalmazza. Szóval nem látunk dák elemeket. Miért kellene épp nekünk dák elemeket beszerkesztenünk a zászlónkba?! Amikor még csak nem is jellemző, hogy itt lépten-nyomon dák emlékekbe botlanánk.
A székelyföldi zászlókkal mindig is baj volt Romániában. Amíg nem volt zászlótörvény, az önkormányzatok tanácshatározattal fogadtak el helyi zászlót. Nem csak itt, Románia-szerte. Míg a más megyeiek szabadon lenghettek, a háromszékieket, Hargita megyeieket megtámadták a prefektusok, és a román igazságszolgáltatás nekik adott igazat, indoklásul azt hozva föl, hogy jogszabály nem rendelkezik zászlóhasználatról, tehát nem lehet. A valós demokráciákban épp fordítva van, amit nem tilt a törvény, azt szabad. Ráadásul ott a kettős mérce, hisz „román” megyékben a prefektusoknak meg sem fordult a fejükben, hogy megtámadják a jelképeket.
Most már van zászlótörvény, a háromszékiek azt betartva fogadtak el saját jelképeket, de arra Bukarestnek nem akaródzik rábólintania. Kies országunkban mindenki másnak lehet zászlaja, csak éppen Székelyföldön – mert ugyebár szerintük ilyesmi nem is létezik – nem. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)