Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1990. szeptember 27.
"Olivier Lustig nyugalmazott ezredes csak Észak-Erdély zsidóságának tragédiájával foglalkozott, állapította meg Vasas Samu, kimondva, hogy az egész magyar nép fasiszta volt, a román nép ellenben mentes maradt a fasiszta fertőzéstől. Valójában a pártlap, a Scinteia 1945. máj. 24-i és aug. 4-i, a Mantuirea 1944. nov. 20-i és 1945. márc. 26-i számai megírták, mi is a valóság. A cernovici főrabbit megkínozták, majd agyonlőtték. Jegában 14 ezer, Toroinet és Radauti megyékben 15 ezer zsidót gyilkoltak meg. Transznisztriába, két megsemmisítő táborba deportáltak 108 ezer zsidót, ahol közülük 64 556-an meghaltak. Bukovinából 58 ezer zsidót vittek el, akik közül csak 12 ezren tértek vissza, Odesszában 30 ezer, Bagdanoviza táborában 50 ezer, Galacon 70 ezer, Cetatea Alban 10 ezer embert öltek meg, Virjuleni és Marculesti táboraiban 24 ezren haltak éhen. Összesen tehát 323 000 zsidót öltek meg. Lustignak elkerülte a figyelmét az, hogy erről a tragédiáról Romániában háromkötetes Fekete könyvet állítottak össze 1946-ban. Igaz, hogy később zárolták ezt az összefoglalót. - Raoul Sorban a hetvenes években Kós Károly lefasisztázásával keltett feltűnést. Festő volt, művelődéstörténész, most pedig felcsapott történésznek, megjelent művében /Fantasma imperiului Ungar si Casa Europei/ revizionistaként szerepel Szabó T. Attila nyelvtudós, Herepei János, de Németh László, Sütő András és Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke is. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./ Raul Sorban akinek jelleme, viselt dolgai ismertek most egy könyvvel jelentkezett: Fantasma imperului ungar si Casa Europei, Bucuresti, 1990. A szerző munkája függelékében adott egy felsorolást: "Erdélyről és a romániai magyarokról szóló revizionista és hungarista könyvek nem teljes listája". Sorban revizionistának kiáltotta ki Cseh Gusztáv metszeteit erdélyi személyiségekről, Kányádi Sándor verseit az év hónapjairól vagy Szabó T. Attilának a helynevekkel foglalkozó művét. A szerző a hungarizmust az összmagyarság, a mindenkori magyar állam vezéreszméjévé tette: "A Magyar Birodalom fantomja ma áthatja a magyar politika minden munkatervét." Könyvében Klapka György, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Kós Károly és mások egy-egy kijelentésük miatt hungaristrák lettek. /Balázs Sándor: Cérnára fűzött rögeszme. = A Hét (Bukarest), szept. 27./"
1991. augusztus folyamán
Az Ukrajnában élő román kisebbség szeretne érvényt szerezni nemzeti jogainak. A román közösség vezetői követeléseiket Csernovci hatóságaihoz intézték. Csernovci az egykori Észak-Bukovina központja. Nyilatkozatukat a bukaresti televízió ismertette. /MTI/
1991. december 1.
Dec. 1-jén kisinyovi és bukaresti honatyák részvételével megalakult az Egyesülés Nemzeti Tanácsa. Felhívásuk minden románhoz szól. Kibocsátanak egy belépési igazolványt, amelyet székházaikba /Bukarest, Kisinyov, Csernovci és Ismail/ kell visszaküldeni. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./
1992. február 5.
"A Csernovic Tartományi Tanács nyilatkozatába állást foglalt "egyes romániai társadalmi-politikai szervezetek és vezető körök" területi igényei ügyében, különös tekintettel a román parlament nyilatkozatára az Ukrajna 1991. dec. 1-jén lebonyolított népszavazására. A csernovici nyilatkozat szerint a területi követelés ellentétes az 1947-es párizsi békeszerződéssel. Bukovina északi része "Ukrajna elidegeníthetetlen része." /Bukovina Ukrajna elidegeníthetetlen része. Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./"
1993. április 16.
Ápr. 6-9-e között Adrian Nastase vezetésével román parlamenti küldöttség járt Ukrajnában, tagja volt Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselő, aki beszámolt útjukról. Tárgyaltak Leonyid Kravcsuk elnökkel, az ukrán külügyminiszterrel és ukrán parlamenti bizottságokkal. A román-ukrán alapszerződés tartalmáról és a feszültséggócokról volt szó. Kravcsuk kifejtette, hogy nem képezheti alku tárgyát a határok kérdése. Nastase hangsúlyozta, hogy küldöttségük nem területi követelésekkel érkezett, ezt a kérdést egyelőre mellőzni kell. Csernovicban találkoztak a román kulturális és társadalmi szervezetek képviselőivel, akiknek jogos követeléseik kísértetiesen hasonlítanak az RMDSZ és Tőkés László püspök állásfoglalásaira: a román nyelv hivatalossá tétele, román egyetem Csernovicban, határforgalom megkönnyítése, román sajtótermékek megrendelésének megkönnyítése, helységnevek román nyelvű használatának engedélyezése... /Oláh István: Messze távol a hómezőn. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./
1993. július 15.
Az ukrajnai románok Kereszténydemokrata Szövetsége román nyelvű egyetemet követel, a cernauti román egyetem visszaállítását. Memorandumukat eljuttatták a román sajtóhoz. /Botos László: Román egyetem Ukrajnában? = Új Magyarország, júl. 15./
1993. december 9.
A román-ukrán alapszerződés késik, ezért a közeljövőben nem látogathat Iliescu Kijevbe, akinek útját az év végére már bejelentették. Gondok vannak a konzulátusok körül is. A román fél Csernovciban és Odesszában, az ukrajnai román etnikum központjaiban akar konzulátust nyitni, cserébe Suceavát, illetve Konstancát kínálva, addig Ukrajna Máramarosszigeten akarja felállítani konzulátusát. Kijev rosszallását kiváltotta a dec. elsejei parlamenti incidens, Nagy-Románia éltetése. /Miért késik a román-ukrán alapszerződés? = Új Magyarország, dec. 9./
1996. január 24.
Fáklyás menetben éltették az ukrán földek egységét a bukovinai nacionalista csoportok Csernovciban /Cernaut/. A felvonulók a román területi igények ellen tüntettek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
1996. január 30.
"Az Ukrajnával szembeni román területi követeléseket elítélő nyilatkozatot fogadott el Csernovic megye képviselőtanácsa, adta hírül a Region című kijevi hetilap legutóbbi száma. Ezt a területet bizonyos bukaresti körök - a lap szerint - mint "ideiglenesen megszállt román földeket" tartják számon. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 31., Új Magyarország, jan. 30./"
1997. május 6.
"Az ukrajnai román kisebbség képviselői Románia és Ukrajna elnökének átadták a követeléseiket tartalmazó beadványukat. Ciorbea miniszterelnöknek is átnyújtották, amikor fogadta őket. A beadványban a következők szerepelnek: tartsák tiszteletben a nemzeti kisebbségek egyenlőségének elvét a többségi nemzettel szemben, adják meg a nemzeti-kulturális autonómiát, a románlakta területen ismerjék el hivatalosnak a románt az ukrán mellett, szabadon használhassák a román nemzeti jelképeket, térjenek vissza a települések hagyományos román elnevezésére, adják vissza azokat az ingatlanokat, amelyek a román közösség tulajdonában voltak 1946-ban, költségvetésből támogassák a nemzeti kisebbségek szervezeteinek tevékenységét, védelmezzék a románok történeti és etnográfiai életterét, tegyék lehetővé a tévéadások kölcsönös vételét, nyilvánítsák szabadkereskedelmi térségnek Cernauti tartományt, a román fiatalok katonai szolgálatukat szülőföldjükön töltsék le. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./"
1997. május 6.
"A román-ukrán alapszerződés megkötése előnyösebb helyzetet teremt az ukrajnai románok nemzeti identitásának megőrzéséhez - hangsúlyozta Victor Ciorbea miniszterelnök, amikor fogadta az ukrajnai román kisebbség képviselőit. Elmondta, hogy Románia konzulátus megnyitására készül Cernauti-ban, Galacon pedig tévé-átjátszó állomást létesít, amely Besszarábia felé továbbítja a tévéműsorokat. - Valeriu Stoica igazságügyminiszter kifejtette, hogy a román-ukrán alapszerződés megkötése "nem zárja el az utat a románok egyesülése előtt". Ahogy a németek egyesülni tudtak, nem látok okot arra, miért ne tehetnék meg ugyanezt a románok, mondta Stoica./Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./"
1997. május 13.
"A román-ukrán alapszerződés aláírását követően Csernovicban ukrán-román-német nyelvű multikulturális egyetemet alapítnak. A román és ukrán kormány tervéhez az osztrák kormány is hozzájárul, segítséget nyújt az egyetem felszereléséhez. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./ "
1997. június 4.
"Az utóbbi évek egyik legtehetségesebb évfolyama végzett Marosvásárhelyen, a Színművészeti Főiskola Szentgyörgyi István tagozatán. A magyar tagozaton végzett 11 fiatal színészt /Bartha Boróka, Béres Attila, Bocskor Lóránt, Domokos László, Fazakas Júlia, Győry András, Kátai István, Kovács Ágnes, Osváth Noémi, Simon Andrea és Viola Gábor/ várják a magyar színházak. Kovács Levente rendező, osztályvezető tanár búcsúztatta a végzősöket a máj. 30-i ballagáson. A román tagozaton tizenhárman végeztek és egy héttagú csoport, ukrajnai románok, akik itt tanultak és Csernovicban /Cernauti/ akarnak társulatot létrehozni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./ "
1997. november 17.
Az Adevarul arról tájékoztatott, hogy a Bukovinai Románok Szövetsége visszautasította, hogy Csernovicban román konzulátust létesítsenek. Lorin Fortuna szerint ez azt jelenti, hogy Románia lemond "erről az ősi földről". A szövetség a román-ukrán alapszerződést is ellenezte. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), nov. 17., 220. sz./
1998. október 17.
"Andrei Plesu román külügyminiszter a Pro TV magánadó egyik műsorában bírálta az RMDSZ-t amiatt, hogy "az ország súlyos gazdasági helyzetében taktikai hibát követ el egyetem-követeléseivel". A külügyminiszter azt is elmondta: Ukrajnának nem volt ellenvetése az ellen, hogy Csernovicban multikulturális egyetemet hozzanak létre, amelynek a román mellett magyar és német kihelyezett főiskolái is legyenek. Románia egy ilyen egyetemben gondolkozhat: "súlyos pénzügyi helyzetünk nem engedi meg egy önálló magyar egyetem létrehozását" - mondta Plesu. /Plesu szerint mehetünk Csernovicba egyetemre. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./"
1998. november 5.
"Általános sztrájkba lépett hét egyetemi központban - tudósítanak a reggeli lapok. Tegnap Jászvárosban, Galacon, Konstancán, Targoviste-n, Suceava-n, Pitesti-en és Bákóban az egyetemisták meghatározatlan időre általános sztrájkba léptek. A kormányhoz és az Oktatási Minisztériumhoz eljuttatott közleményükben a diákok többek között azt követelik, hogy a GDP-nek legalább 4%-át az oktatás kapja; költségvetési juttatásokban részesüljenek az oktatási helységek helyrehozatalára és a már megkezdett beruházások befejezésére; a teljes politikai elit moralitásának garantálását a miniszteri felelősség felvállalása, a választási törvény módosítása (egyéni és nem listás szavazást kérnek) és a szekusdossziékről szóló törvény sürgősségi eljárásban való megtárgyalása által. A multikulturális egyetem felállítását kérik Csernovicban, ugyanakkor a Petőfi-Schiller egyetem alapítására vonatkozó kormányrendelet visszavonását. Az Országos Diákszervezetek Egyesületének vezetői kijelentették, hogy követeléseikről Radu Vasile kormányfővel szeretnének tárgyalni. Mihail Korka oktatási államtitkár bejelentette, hogy minisztériuma hajlandó tárgyalni a diákokkal, de csak az oktatással kapcsolatos követelésekről. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), nov. 5.- 205. sz./"
1998. december 7.
Még szorosabb együttműködésről állapodtak meg Románia, Moldávia és Ukrajna titkosszolgálatai a dec. 4-én Cernauti városban tartott megbeszélésükön. A tárgyaláson Romániát Costin Georgescu, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ elnöke és Catalin Harnagea, a Külföldi Hírszerző Szolgálat vezetője képviselte. /Röviden itthonról rovat. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 7./
1999. február 9.
A cernauti-i /csernovici/ multikulturális egyetemnek három részlege lesz, egy ukrán, egy román és egy német, írta az Evenimentul Zilei. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./
1999. május 4.
Kijevben nemrég a román és ukrán aláírta az előegyezményt, amely utat nyit Csernovicban a multikulturális egyetem beindításának. A tervek szerint a létesülő egyetem tannyelve román, ukrán, német és héber lesz. Az anyagi támogatás Romániából, Németországból, a Moldvai Köztársaságból és Ukrajnából érkezne. Andrei Marga szerint ősztől beindítható az új egyetem. Ugyanakkor ellenzéki /Iliescu-párti/ szenátorok olyan törvénytervezetet nyújtottak be, amely megtiltaná etnikai jellegű felsőoktatási intézmények létesítését Romániában. /Bukarest két mércéje az oktatásban. = Új Kelet (Gyergyószentmiklós), máj. 4. - II. évf. 18. sz./
1999. május 31.
Emil Constantinescu államfő szerint az ukrán-román viszonyban ma nincs semmilyen lényeges feszültség, még a nemzeti kisebbségek problémáinak kezelése terén sem. Constantinescu elmondta, hogy az ukrán Bukovina példaként szolgálhat sok más állam számára abban a tekintetben, hogy miképpen élhetnek együtt különféle etnikai csoportok és nemzeti kisebbségek. A román államfő szerint mind Románia, mind Ukrajna a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása alapján politizál. - Az Ukrajnában, Csernovic megyében élő románok száma 135 ezer (ezenkívül három ukrajnai megyében még 324 ezer moldován él, akiket Bukarest nem tekint a romántól különálló nemzetiségnek), a romániai ukránok száma pedig 67 ezer. Csernovicban hat román nyelvű újság működik, a megyei rádió évente 230 órányi, a televízió pedig 94 órányi román nyelvű adást sugároz. /Nincs feszültség Románia és Ukrajna között Constantinescu szerint a kisebbségek jogait tiszteletben tartják. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
1999. szeptember 10.
Tanügyminisztériumi közlemény szerint október elsejétől megkezdheti működését Ukrajnában, Csernovicban /Cernauti/ a multikulturális egyetem, amelyet a román állam támogatásával hoztak létre. Az egyetemen négy nyelven - román, ukrán, német és héber - folyik majd az oktatás. Andrei Marga miniszter több ízben találkozott a német, osztrák és izraeli nagykövetségek képviselőivel, akik támogatásukról biztosították az ügyet. A beindítás véglegesítése ügyében a moldovai tanügyminisztérium, valamint a cernauti-i Iuri Fedovici Egyetem részéről szeptember folyamán küldöttség érkezik Romániába. /Októbertől beindul a cernauti-i multikulturális egyetem. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./
2001. július 4.
"A bukovinai románok parlamenti képviselője levelet küldött a román államfői hivatalhoz és a kormányhoz, amelyben kéri, támogassák az Ukrajnában élő román nemzetiségű gyerekeket, akik az anyaországban kívánják folytatni tanulmányaikat. Az ukrajnai románok képviselője támogatást kért az ottani románság kulturális központjának számító Cernauti-ban /Csernovic/ működő "Eudoxiu Hurmuzachi' Központ számára is. Itt készítik fel a Romániába készülő diákokat, akiknek elenyésző hányada tanul a romániai követelményeknek megfelelő két csernovici középiskolában. /Sz. L.: Segítséget kérnek az ukrajnai románok. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./"
2001. december 7.
"Mircea Geoana külügyminiszter dec. 6-i nyilatkozata szerint reméli, hogy az Ukrajnában most folyó népszámlálás "tükrözni fogja a román nemzetiségűek tényleges lakossági részarányát". Geoana szerint lesznek olyan román nemzetiségű ukrán állampolgárok, akik moldovánoknak vallják majd magukat. De figyelembe kell venni, hogy "olyan emberekről van szó, akik a szovjet megszállás évtizedein át ki voltak téve az ideológiai mételyezésnek" - magyarázta, majd kijelentette: "Az elkövetkező időszakban hangsúlyt helyezünk e történelmi misztifikáció tisztázására, hiszen Ukrajnához hű románokról van szó. Éppen ezért ezt a témát a kijevi szomszédainkkal sorra kerülő energikus és dinamikus párbeszédben kívánjuk felvetni." A külügyminiszter utalt rá, hogy legutóbbi ukrajnai látogatásán kitartóan hangoztatta: Románia fontosnak tartja a románok és a moldovánok között mesterségesen fenntartott megkülönböztetés mielőbbi megszüntetését. A mostani ukrajnai népszámlálások adataitól függ a román nyelvhasználat és a román tannyelvű iskolák iránti szükséglet megállapítása a bukovinai, hercai és a dél- besszarábiai térségben. Az ukrajnai románok arról panaszkodnak, hogy "az ukrán hatóságok ahhoz a cselhez folyamodtak, hogy a helybeli román lakosokat rábeszélték, vallják magukat moldovánoknak, hogy ily módon a két önálló nemzetiségnek tekintett moldovánok és románok külön-külön ne érhessék el a 20 százalékos lakossági arányt, ami lehetővé tenné kisebbségi jogaik érvényesítését a helyi közigazgatásban". Az ukrán parlament egyetlen román nemzetiségű képviselője rámutatott: Cernauti (Csernovic) tartományban a hivatalos statisztikák csak százezer románt tartanak számon, holott tényleges lélekszámuk meghaladja a kétszázezret, Ukrajnában pedig számuk körülbelül félmillióra rúg. /Ukrajnai népszámlálás. Román remények és aggodalmak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./"
2002. február 2.
A minapi tévécsevegésében az egyik RMDSZ-vezető már első mondatával ingerültséget keltett a stúdióban: a romániai magyarságot mint "comunitate nationala", vagyis nemzeti közösségként említette. Cristian Tudor Popescu dühödten kiáltott: - Mi az, hogy nemzeti közösség?! Az európai normák szerint csak nemzeti kisebbségekről lehet beszélni. Alig telt el néhány nap, mikor a Romania Libera jan. 19-i számában egész oldalas írásműnek már első mondatában a kijevi hatóságok és az ukrajnai "nemzeti közösségek", köztük a románok viszonyáról volt szó. Az újságíró várta, hogy Cristian Tudor Popescu tiltakozik a nyilvánosság előtt: a határokon kívül nem léteznek román nemzeti közösségek, csak kisebbségek, Bukovinában meg csak román ajkú ukránok. A Romania Libera cikke /fordításban: Ellenséges magatartás az ukrajnai románokkal szemben címmel/ az ottani román "nemzeti közösség sérelmeit tartalmazza. Szerzője Stefan Broasca, az ottani csernovici /Cernauti/ Plai Romanesc főszerkesztője. Broasca szerint az ukrán hatóságok meghamisították a legutóbbi népszámlálás adatait, hogy a román nemzeti közösséget minél kisebb létszámúnak tüntessék fel. Az ukrán hatalom úgy osztja meg a román nemzeti közösséget, hogy hivatalosan elismeri az úgynevezett moldován kisebbséget az úgynevezett moldován nyelvvel (Sztálin találmánya), és csak ennek árnyékában vesz tudomást egy jelentéktelen kisebbségről, amely "tévesen" románnak vallja magát. Ez ismerős, hiszen a bukaresti extrémizmus hirdeti, hogy a székelyek nem magyarok. Ezt hirdeti a Nagy-Románia Párt és Ion Coja professzor, a Vatra Romaneasca alelnöke, a legionárius fasiszta mozgalom szerecsenmosdatásának élharcosa. Stefan Broasca leszögezte, hogy a nemzeti autonómia megilleti az ott élő románságot. A nemzetiségi jogok követelése a hivatalos ukrán álláspont szerint egyfajta ukrajnai Koszovóhoz vezethet. Broasca cikke szerint a román élharcosok minden próbálkozását az anyanyelv hivatalos használatára szeparatista törekvésnek tüntetik fel. Ukrajnán kívül hol hallottuk még a szeparatizmus rémét ugyanígy emlegetni? – tette fel a kérdést Barabás István. /Barabás István: Bantusztánok a szomszédban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2003. május 28.
"A Gozsdu-hagyatékról és az aradi Szabadság-szobor felállításának kérdéséről tárgyalt Razvan Theodorescu román kulturális és vallásügyi miniszter Budapesten a még hivatalban lévő, valamint a néhány nap múlva hivatalba lépő kulturális miniszterrel, Görgey Gáborral, ill. Hiller Istvánnal. "Közös irányban, jó ütemben és igen hasonló gondolkodásmóddal kezeljük az ügyeket" - nyilatkozta Hiller. Theodorescu a találkozót egy barátság kezdetének nevezte, az aradi emlékmű kérdését pedig a történelem és a jelenkor elvárásainak megfelelően igyekszik majd megoldani. A fennkölt mondatok mellett a valóság: Wass Albert szobrainak száműzése, a marosvásárhelyi zsidó emlékműnek, majd rögtön utána a nagyváradi Bethlen-szobornak "a történelem és a jelenkor elvárásainak megfelelően kialakított" feliratai, mindkettő Razvan Theodorescu baráti gesztusaként. Mindez alkalmat jelentett arra, hogy a magyarságot arcul csapják, a kollektív bűnösséget emlegessék. Szó sem esik a iasi-i, csernovici pogromoknak, a hétszázezer, románok által elpusztított zsidó áldozatról. Ezután következett Bethlen szobra, a mélyen alulreprezentált hivatalos magyar képviselettel egyik részről (Orbán Viktor magánemberként vett részt és mondott beszédet) és a fekete lepellel letakarni kényszerült Gáborral a másik részről. Romániában a magyar még 2003-ban is csak magyar származású román lehet, így aztán a tőle származó idézet ("Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?") sem szólhat magyarul. Cuius regio, eius religio. Akié a hatalom, az a lelkeinkkel is rendelkezik, a román történelem és a jelenkor elvárásainak megfelelően. A cikkíró idézett Aniszi Kálmán írásából (A Céh, 2003. tavasz, 19-20. old.): Mátyás szobra előtt a gödröt rég felverte a gaz, és tábla hirdeti: itt fog állni eredeti nagyságban Traianus oszlopa, alig néhány méterre az "igazságos" szobrától meg közvécé helyeztetett, pedig pár lépéssel odébb van egy másik már közel egy évszázada. A szobor mögött magasodó csodálatos gótikus plébániatemplom körül román parasztok önfeledten esznek-isznak, kártyáznak és a mohos templomfalak felé fordulva "öntözik" a bukszusokat. A Házsongárdi temetőbe magyar már csak örökölt sírhelybe temetkezhet, ha külföldre települt, ismét megváltani potom háromezer dollárral lehet, ám a románoknak ingyen ajánlják fel. Mátyás szülőházának falán az újabb tábla: "A történelmi hagyományok szerint a román Corvin Mátyás Magyarország legnagyobb királya". /Kövesdy Péter: Szobrok és miniszterek, avagy a gyalázat anatómiája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./"
2003. június 18.
"Északi szomszédjával is átértékeli kapcsolatait Románia, miután Ion Iliescu román és Leonyid Kucsma ukrán elnökök jún. 17-én Csernovicban aláírták a két ország között létező eddigi egyezségekben pozitív változást hozó határszerződést. /Ukrán-román határ menti egyezség. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 18./"
2003. július 25.
"Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ajánlotta, írjanak az aldunai székelyekről, hogy jobban figyeljenek egymásra. Az újságíró Sebestyén Ádám forrásértékű könyvéből tájékozódott /A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig, Szekszárd, 1972, újra kiadták 1989-ben/, mely igen részletesen taglalta a bukovinai székelység történelmét, külön fejezetben az aldunai székelyekét. Az újságíró áthaladt Zentán, lakosságának többsége magyar. Tizenöt-húsz éve Jugoszláviában jobb volt az élet, simábbak az utak, mint Magyarországon. Az akkori szinthez viszonyítva nagyon lecsúsztak. A kevésbé vegyes lakosságú területeken jobbak az utak. Oda több pénzt juttatnak, ugyanez a helyzet Moldva és Székelyföld viszonylatában. A nacionalizmusok mindenütt egyazon reflex szerint működnek. Ma már francia történészek is elismerik, hogy nem is volt olyan rossz államalakulat az Osztrák-Magyar Monarchia. Az utódállamok gazdaságilag lejjebb csúsztak ahhoz a szinthez képest, ahol a monarchia keretében voltak. A monarchia nem volt a népek börtöne. Soha annyi román nem tanult nyugati egyetemeken, a fogarasi és besztercei román határőrezredek vezénylési nyelve román volt, s a koronán hat nyelven, köztük románul tüntették fel a címletet. Elég azokra a középületekre gondolni, amelyeket akkor emeltek, s amelyek ma is szilárdan és büszkén állnak az utódállamok területén. Pozsonytól Szabadkáig, Szatmárnémetitől Nagybecskerekig, Muraszombathelytől Csernovicig. Nagybecskereket Tito kommunizmusa fejlesztette iparközponttá, s közel százezres nagyvárossá. Ám hiába építette a toronyházakat és üvegcsarnokokat, a város igazi építészeti értéke ma is az eklektikus (kupolás) Déli Palota, a megyeháza, városháza, az igazságügyi és pénzügyi palota, s persze a történelmi egyházak szép templomai. Nagybecskereken jelenleg latin betűs feliratok vannak, holott feljebb a magyar többségű városokban a cirill dominált. Itt a szerb szöveget is latin betűvel jelenítették meg. A szerb nacionalisták cirillírás segítségével akartak "jó szerbet" csinálni a magyarokból, illetve azt a látszatot kelteni, hogy Zenta, Ada, Csóka és a többi tulajdonképpen tősgyökeres szerb város. Becskereken már nincs erre szükségük, hisz itt messze ők alkotják a többséget. Huzsvár László és Pénzes János személyében két magyar püspökük van a vajdasági katolikus magyaroknak. Ilyen szempontból jobban állnak, mint a számbelileg sokkal jelentősebb felvidéki magyarok, ahol mind ez ideig nem sikerült magyar püspököt kineveztetni. A 11 ezer fős szórvánnyal együtt mintegy 83 ezer katolikus él e vidéken, köztük négy-ötezret tesznek ki az aldunai székelyek. A püspökség négy esperessége közül is egy náluk működik, Fiser János székelykevei plébános vezetésével. A plébániák döntő többségében, pontosabban 27 helyen csak magyar nyelven hirdetik az igét, 4 helyen magyarul és horvátul, 3 helyen magyarul és csehül, 3 templomban csak horvátul, kettőben pedig csak németül. Nagybecskerek közigazgatási területén, amelyhez a város és 22 falu tartozik, 133 ezer ember él, ebből 13-14 százalék vallja magát magyarnak. A városban mindössze két-háromezer magyart tartanak nyilván, a környező településeken jóval nagyobb a számuk, Muzslyán például hat-hétezer. Önálló líceuma nincs a helyi magyarságnak, de több középiskolában működnek magyar tagozatok. Nagybecskereken a Petőfi Művelődési Egyesületnek 300 tagja van. Székelykeve a történelmi Magyarország legdélebbre fekvő magyarlakta települése. Az itteniek valahányszor őseik szülőhelyére látogatnak, mindig hoznak magukkal néhány fenyőcsemetét. Ezért van sok fenyő Székelykevén. Székelykevén hetedik esztendeje jelenik meg a Székelykevei Igaz Szó folyóirat. Székelykevének 2600 lakosa van. Legalább ennyien elszármaztak már innen Ausztráliába, leginkább Sydneybe, ahol még a futballcsapatot is pontosan úgy hívják, mint itt, vagyis Kék Dunának. A lakosság többsége a földből él. Híres kubikosok az itteniek, mindenütt szívesen látják őket. Megesik, hogy diplomás fiatalok is inkább kubikolnak. Naponta 1000-1500 dinárt keresnek, magyar pénzben ez 4000-6000 forint. Székelykevén a legnagyobb gond a munkanélküliség. Sokan elvándorolnak, az elmúlt tíz évben 300-400 fővel csökkent a település lakossága. Idén még 31 első áldozót ünnepelhettek a templomban és ugyanennyien végezték a helyi általános iskola VIII. osztályát, de tavaly mindössze 18 keresztelés volt. Az iskolában az oktatás nyelve magyar, a szerbet heti három-négy órában tanítják. Hertelendyfalván van még az Al-Dunánál magyar nyelvű nyolcosztályos iskola. Sándoregyházán már csak az I-IV osztályban tanulhatnak anyanyelven. Ez a két település vegyes lakosságú, a magyarság kisebbségbe jutott, ami döntően hozzájárult az anyanyelv eróziójához. /Sike Lajos: Vendégségben az aldunai székelyeknél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), (folytatásokban) júl. 19.- 25./"
2006. február 6.
Basescu elnök ukrajnai látogatása során felkereste az ukrajnai román közösséget, és Juscsenko elnökkel tárgyalt róluk. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Cernauti lakossága 236 691 lelket számol, ebből 10 533-an vallották magukat románnak. Cernauti tartományban 42 román óvoda működik, Herba rajonban 30 román tannyelvű iskola, Cernauti-ban négy, az előbbiek 5166, az utóbbiak 640 tanulóval. Basescu ígéretet csikart ki arról, hogy az ottani román kisebbségnek legyen parlamenti képviselete; továbbá a cernauti-i konzulátusra diplomatát küld azzal a kizárólagos céllal, hogy a román kisebbség ügyeivel foglalkozzon. Ugyanazokban a napokban, amikor Basescu elnök Ukrajnában a román nemzeti kisebbség gondjaival is foglalkozott, Bukarestben egy párt a képviselőházban, a szenátusban és a külügyminiszternél feljelentette Frundát, amiért az Európai Tanácsban a kisebbségek ügyét képviselte. /Kilin Sándor: Mérce. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 6./
2006. február 6.
Traian Basescu elnök ukrajnai látogatása során több ízben napirendre került az ottani, mintegy 500 ezer főnyi román kisebbség helyzete. Cernauti-i beszédében rámutatott: a román kormány rendelkezik a határon túli nemzetrészek támogatásához szükséges pénzalapokkal. Hrusauti község lakossága román nemzeti zászlókkal várta vendégét, aki rögtönzött beszédében kijelentette: „Mikor Cernauti és Chisinau nevét kiejtjük, lelkünk egy darabja szólal meg.” A cernauti-i egyetemen tartott előadásában Basescu elnök sokallta az ukrajnai románok 24 szervezetét, mondván, hogy ha egyetlen érdekvédelmi szövetségbe tömörülnének, sokkal nagyobb szavuk lehetne, és az anyaország is jobban segíthetné őket. 2000-ben Mihai Razvan Ungureanu (jelenleg külügyminiszter, akkor államtitkár) 35 tagú küldöttség élén Ukrajnába látogatott. Hazatérte után interjújában rámutatott: „Ottani nemzetrészünk révén jószomszédsági kapcsolatokat építünk ki Ukrajnával. Másfél tonna román könyvet és néhány számítógépet vittem ajándékba nekik. Arra kértük az ottani hatóságokat, hogy növeljék meg az ungvári rádió és televízió román nyelvű műsorának adásidejét, az ukrajnai románok kitehessék nemzeti jelképeiket, kértem egy állami finanszírozású román újság beindítását. Örülnék, ha Bukovina helységei, Cernauti utcái visszakapnák eredeti román nevüket.” Közben 2000. április 14-én Kovászna megyei románok egy csoportja tüntetést szervezett Sepsiszentgyörgyön, hogy a háromszéki utcák ne kapjanak magyar elnevezést. 2005. december 12-én Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátorának törvénytervezete be akarta tiltani az erdélyi helységek és utcák magyar elnevezését azzal az indokkal, hogy ez a Horthy-korszak öröksége. A javaslatot mind a szenátus, mind a képviselőház leszavazta. A Ziua bukaresti lap 1998. szeptember 11-i száma szerint az ukrajnai románság helyzete tarthatatlan. Iskoláiból hiányzanak a román nemzeti jelképek, a gyermekeknek reggelenként az ukrán himnuszt kell énekelniük. Egyre kevesebb az önálló román iskola, ukrán tagozatok létesítésével a hatóságok fokozatosan felszámolják ezeket. A Jurnalul National lap 2005. november 11-i száma megállapította, hogy Ukrajnában az önálló román iskolák rendre megszűnnek azáltal, hogy ukrán osztályok indulnak be. 1997. novemberében Valeriu Tabara képviselő, a PUNR elnöke bizalmatlansági indítványt nyújtott be Hargita-Kovászna románságának „súlyos helyzetével” kapcsolatban. Eszerint az önálló magyar iskolák létrehozása súlyos tévedés volt, csakis az RMDSZ agresszív, szeparatista politikájának eredménye, ezért ezt a szélsőséges pártot ki kell iktatni a politikai életből. A tervezetet a parlament leszavazta. /Barabás István: Ukrajnai leckék. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
2011. április 15.
Ide a fele Kárpátalját!
El tudják képzelni Fertősalmáson, Tiszabökényben, Nevetlenben, Visken vagy Királyházán, hogy Ukrajnában térnek nyugovóra, de Romániában ébrednek? Nos, ha egyes román politikai körökön múlna, mindez akár már holnap bekövetkezhetne. Ez nem áprilisi tréfa!
Miközben a román politikum részéről minduntalan felmerül a revizionizmus vádja Magyarországgal szemben, addig ők a Moldovával való egyesülést fontolgatják, s további magyar területeket csatolnának el. Legalábbis ez derül ki a WikiLeaks kiszivárogtatásaiból, amelyekben ukrán diplomáciai levelezést idéznek. Mint az Impulzus írja, egy 2007-ben kelt, titkosnak minősített levélben a kijevi nagykövetség arról tájékoztatta Washingtont, „az ukránok arra a következtetésre jutottak, hogy a nyugatbarát moldáviai politikusok a Romániával való egyesülés révén jutnának be az Európai Unióba.” Mindez a Dnyeszter folyótól nyugatra lévő területeket érintené, az így létrejövő országnak pedig Romanova lenne a neve. A Dnyeszter keleti partja, azaz Transznisztria pedig Ukrajnába olvadna. Andrij Veszelovszkij a levél szerint aggodalmát fejezte ki Románia és Moldova kapcsolatai miatt.
Egy másik, 2009-ben íródott, „Román–ukrán kapcsolatok: lemondott csúcstalálkozók és kiutasított attasék” címmel íródott, ugyancsak titkos jelentés szerint Bohdan Jaremenko, az elnöki titkárság külügyi irodájának egyik vezetője arról beszélt, hogy „az ukrán kormány Románia revizionista törekvései miatt aggódik, mely szándék Nagy-Románia létrehozására törekszik, mely országba Moldova és magyarországi területek mellett ukrajnai területeket is csatolna.” Bohdan Jaremenko szerint Romániának a Prut-menti Csernovic és az odesszai régió déli területeire fáj a foga, melyet a Szovjetunió előbb 1940-ben, majd 1944-ben csatolt el.
E tájékoztató szerint Ukrajnát aggasztja az az ellene irányuló nacionalizmus, amely Traian Basescu választási kampányának diskurzusában észlelhető. E levél idézi Szerhij Tihipko ukrán elnökjelölt kijelentéseit, amelyek szerint „Moldova függetlensége nagyon fontos Ukrajna számára” és a célozgatások Románia és Moldova esetleges egyesülésére utaltak.
És, ami a leglényegesebb: egyes román politikusok nem csupán a korábban említett, jelenleg Ukrajnához tartozó Észak–Bukovinát (vele az Ivano–Frankivszki megye keleti részét), Budzsákot és Dél–Besszarábiát szeretné magáénak tudni, hanem, mint ahogyan a bevezetőben is jeleztük: Kárpátalja több mint felét is! Úgy vélik, a történelmi Máramaros vármegye ide eső területének, olyan településeknek, mint Huszt, Técső és Rahó, illetve a Huszti, az Ilosvai, a Volóci és a Szolyvai járásnak, részben vagy egészében, a Nagyszőlősi járás, az egykori Ugocsa megye Tiszán túli részének Romániához kell tartoznia... Kárpáti Igaz Szó
Erdély.ma
El tudják képzelni Fertősalmáson, Tiszabökényben, Nevetlenben, Visken vagy Királyházán, hogy Ukrajnában térnek nyugovóra, de Romániában ébrednek? Nos, ha egyes román politikai körökön múlna, mindez akár már holnap bekövetkezhetne. Ez nem áprilisi tréfa!
Miközben a román politikum részéről minduntalan felmerül a revizionizmus vádja Magyarországgal szemben, addig ők a Moldovával való egyesülést fontolgatják, s további magyar területeket csatolnának el. Legalábbis ez derül ki a WikiLeaks kiszivárogtatásaiból, amelyekben ukrán diplomáciai levelezést idéznek. Mint az Impulzus írja, egy 2007-ben kelt, titkosnak minősített levélben a kijevi nagykövetség arról tájékoztatta Washingtont, „az ukránok arra a következtetésre jutottak, hogy a nyugatbarát moldáviai politikusok a Romániával való egyesülés révén jutnának be az Európai Unióba.” Mindez a Dnyeszter folyótól nyugatra lévő területeket érintené, az így létrejövő országnak pedig Romanova lenne a neve. A Dnyeszter keleti partja, azaz Transznisztria pedig Ukrajnába olvadna. Andrij Veszelovszkij a levél szerint aggodalmát fejezte ki Románia és Moldova kapcsolatai miatt.
Egy másik, 2009-ben íródott, „Román–ukrán kapcsolatok: lemondott csúcstalálkozók és kiutasított attasék” címmel íródott, ugyancsak titkos jelentés szerint Bohdan Jaremenko, az elnöki titkárság külügyi irodájának egyik vezetője arról beszélt, hogy „az ukrán kormány Románia revizionista törekvései miatt aggódik, mely szándék Nagy-Románia létrehozására törekszik, mely országba Moldova és magyarországi területek mellett ukrajnai területeket is csatolna.” Bohdan Jaremenko szerint Romániának a Prut-menti Csernovic és az odesszai régió déli területeire fáj a foga, melyet a Szovjetunió előbb 1940-ben, majd 1944-ben csatolt el.
E tájékoztató szerint Ukrajnát aggasztja az az ellene irányuló nacionalizmus, amely Traian Basescu választási kampányának diskurzusában észlelhető. E levél idézi Szerhij Tihipko ukrán elnökjelölt kijelentéseit, amelyek szerint „Moldova függetlensége nagyon fontos Ukrajna számára” és a célozgatások Románia és Moldova esetleges egyesülésére utaltak.
És, ami a leglényegesebb: egyes román politikusok nem csupán a korábban említett, jelenleg Ukrajnához tartozó Észak–Bukovinát (vele az Ivano–Frankivszki megye keleti részét), Budzsákot és Dél–Besszarábiát szeretné magáénak tudni, hanem, mint ahogyan a bevezetőben is jeleztük: Kárpátalja több mint felét is! Úgy vélik, a történelmi Máramaros vármegye ide eső területének, olyan településeknek, mint Huszt, Técső és Rahó, illetve a Huszti, az Ilosvai, a Volóci és a Szolyvai járásnak, részben vagy egészében, a Nagyszőlősi járás, az egykori Ugocsa megye Tiszán túli részének Romániához kell tartoznia... Kárpáti Igaz Szó
Erdély.ma