A Mezőség: Kövesdi Kiss Ferenc szíve közepének a közepe. A tudós és népnevelő, Kövesdi Kiss Ferenc megírta a mezőségi szórványmagyarság krónikáját. Több mint félszázadon át járta az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, leltározta a szórványgondokat. Nagy munkájából 1995-ben Budapesten és aztán Marosvásárhelyen megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. Kövesdi Kiss Ferencet nem is oly régen magas magyar állami kitüntetésben részesítették 1997-ben adták ki Riadóra szól a harang! Alcíme: A Mezőség településeinek helyzetképe 1891-1991. Kévébe kötötte évtizedek bandukolásával Kövesdi Kiss Ferenc. Kiadta a "Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület". Mindössze 50 példányban készült. A 265 oldalas kötetben betűrendi sorrendben követik egymást a leírások: Aranyosmóric, Báld, Bánd, Bergenye, Berkenyes, Bodon, Bodrog, Borzás, Botháza, Búza, Cege, Cegőtelke, Detrehem, Fekete, Feketelak, Fele, Fráta, Fűzkút, Galac, Galambod, Gerebenes, Göcz, Gyeke, (Mező)Harcó, Kara, Katona, Kályán, Kályán-Kis (Kiskályán), Kályánváma. Az átlagolvasó egy részükről nem is hallott soha! Ki kellene adni Kövesdi Kiss Ferenc teljes gyűjtését. /Bölöni Domokos: A mezőségi szórványmagyarság krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

A világ reformátusainak egyik legjelentősebb napja október 31., a reformáció emlékünnepe. Pusztakamaráson és a hozzátartozó két faluban /Botháza, Magyarlég/, a szórványban egyre kisebb, fogyó gyülekezetek vannak, de a lelkészek kitartanak a kisközösségek mellett. Oroszhegyi Attila Zsolt, a három falu lelkipásztora meghatározott időközönként kijár a környező falvakba is. Pusztakamarás gyülekezete 136 lélekből áll, Botházán 26, Magyarlégenben pedig 11 református él. Bármilyen kevesen is vannak, rendben tartják kis templomukat, és lelkiismeretesen látogatják az istentiszteleteket. Kemény bárók címerei díszítik a pusztakamarási templomot, amelyet a falu leghíresebb szülötte, Sütő András annyira szeretett volna újra hívekkel megtelve látni. A lelkész beszélt arról is, milyen szomorú azt hallani, hogy az emberek egyre kevésbé tartják fontosnak magyarságukat. – Minden népnek megvan a maga kincse: mi a miénket tartsuk meg, ne hagyjuk elveszni – biztatott. A lelkész jár a 10 km-re lévő Légenbe is. A faluban a második világháború előtt még 300 reformátust számláltak, jelenleg számuk nem éri el a tucatot sem, s mindannyian idősek. Légen kis, torony nélküli temploma az 1400-as években épülhetett. /Sándor Boglárka Ágnes: ”Az Úr mindig rendel embereket, akik a hitet megtartják és megújítják. ” A reformáció ünnepe a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Aranykút, a magyar nevű ortodoxok települése
Mezőségi elhagyatott templomokat, temetőket takarítanak a reformátusok
Presbiterek, nőszövetségi tagok és lelkipásztorok lepték el a mezőségi szórványgyülekezeteket október 24-én.
A Kolozsvári Református Egyházmegyében lassan már hagyomány, hogy tavasszal és ősszel kiválasztanak egy-két olyan gyülekezetet, ahol csak néhány református él, és a Presbiteri Szövetség valamint a Nőszövetség segítségével kitakarítják a templom udvarát, környékét, vagy éppen temetőket tesznek újból járhatóvá, mint ahogy az a legutóbbi alkalommal is történt. A takarításra vállalkozó önkéntesek csapata három részre oszlott. hétvégén Mezőszavára, Aranykútra, Botházára szálltak ki. A nap együtt fejeződött be Magyarszováton, itt volt az ebéd is, amelyet a három csapat közösen fogyasztott el a kultúrotthonban. Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese már azt is tudja, hogy melyik lesz a következő terület, amelyet meg fognak tisztítani, tavasszal ugyanis a fejérdi templomot és környékét akarják rendbe tenni.
KISS GÁBOR
Szabadság (Kolozsvár)