A Romániai Magyar Szó sorra bemutatja az RMDSZ megválasztott képviselőit, akik nyilatkoznak a feladatokról. Pécsi Ferenc /Börvely, 1944. jan. 3./ képviselő közgazdász, Szatmárnémetiben lakik. Szükség van a nemzetiségi törvény kidolgozására. Át kell alakítani a hatalom helyi képviseletét, mert nem tükrözi a lakosság nemzetiségi összetételét. /Kik képviselnek minket? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

A Transinfo hírügynökség jelentése szerint több alkalommal megvertek magyarokat. Zágonban a választást követő napon. Szept. 28-án egy helybeli rendőr, Stefan Chilati behatolt Boros Árpád agrármérnök, RMDSZ választási bizalmi otthonába, és ott úgy agyba-főbe verte a mérnököt, hogy kórházba kellett szállítani. Később egy Dobrita nevű ezredes egy nyilatkozat aláírására kényszerítette Boros Árpád feleségét, anélkül, hogy megengedte volna neki a nyilatkozat elolvasását. Ugyancsak Zágonban, szintén szept. 28-án a helyi rendőrök összeverték Török Violát és Török Dezsőt, sőt pénzbírságra ítélték őket, minden ok nélkül. Erről beszámolt a Háromszék is /okt. 3-i szám/. Több alkalommal rejtélyes gyilkosságok áldozatai voltak magyar fiatalok román kaszárnyákban. Legutóbb Kóródi Gyula /Börvely, Szatmár megye/ halt meg Botosaniban, egy kaszárnyában. Állítólag öngyilkos lett. /Új Magyarország, okt. 29./

"Nagykárolyban máj. 9-11-e között rendezték meg a Partiumi Irodalmi Napokat, Józsa T. István, Zsemlyén János /Kolozsvár/, Láng Gusztáv /Szombathely), Kereskényi Sándor /Szatmárnémeti/, Deák Endre, Nagy László, dr. Németi János /Nagykároly/ és Végh Balázs Béla /Börvely/ tartottak előadást. A rendezvény kiemelkedő mozzanata volt a városban a Litera Könyvesbolt felavatása. Két fiatal tanárnő, Putovits Tünde és Reszler Éva kultúraszeretetének köszönhetően antikváriumi részleggel és minigalériáknak otthont adó helységgel nyílt meg a könyvesbolt. /Gui Angéla. Partiumra figyelve. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 20./"

Börvelyben és Kaplonyban járt a Duna Televízió Balogh Júlia vezette forgatócsoportja. Négy olyan idős férfi visszaemlékezéseit vették filmszalagra, akik 1944 ősze, 1945 tavasza között a földvári haláltáborban raboskodtak.(Rácz Sándor, Kun Ferenc, Csaholczi Lajos börvelyi, illetve Fischer István kaplonyi volt földvári fogolyról van szó)A Duna Televízió forgatócsoportja által most velük felvett anyag egy, a földvári haláltáborról készülő 40-50 perces dokumentumfilm keretében lesz látható. /Dokumentumfilm készül a földvári haláltáborról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 23./

Júl. 17-én az Erdélyi Református Egyházkerület, a Sepsi Református Egyházmegye és a Hídvégi Református Egyházközség szervezésében a földvári fogolytábor áldozataira emlékeztek Hídvégen, a Brassó megyei Földvár közelében lévő háromszéki településen. Még nincs pontos adat arról, hányan pusztultak el a hírhedt földvári haláltáborban, és hányan szenvedtek a megaláztatás és az éheztetés miatt. A hídvégi református lelkész, Ungvári Barna András szerint elsőként, 1997. április 6-án a Szatmár megyei börvelyiek állítottak kopjafát a hídvégi református templom kertjében. Akkor elhatározták, hogy amíg Földváron méltó emlékmű nem készül a fogolytáborban raboskodottaknak, illetve az elhunytaknak az emlékére, Hídvég legyen az egykori foglyok, a hozzátartozók zarándokhelye. Az emlékmű idén sem kerülhetett a földvári fogolytábor tömegsírjára, mivel a Brassó megyei tanács az utolsó pillanatban visszavonta az engedélyt. Az indoklás az volt, hogy a kérelmezők eltorzítják az eseményeket, a valóságot. - A tiltások ellenére megtelt a hídvégi református templom. Dr. Csiha Kálmán püspök hirdetett igét. Benkő Levente, a Háromszék szerkesztője ismertette a földvári fogolytábor történetét. A sajtóközlemények szerint körülbelül hatezren sínylődtek ebben a táborban. Tavaly orosz külügyminisztériumi közbenjárására a volt haláltábor egyik tömegsírjánál emlékművet állítottak az 1942-44 között Földváron elhunyt huszonegy szovjet hadifogoly emlékére. A magyar, a sváb, cseh, szerb, lengyel, német foglyok érdekében azonban se Bukarestből, se Budapestről nem járt közben senki. A templomkertben megkoszorúzták az 1944?45 között Földváron raboskodott börvelyiek emlékére felállított kopjafát. Madaras Lázár, a Brassó megyei tanács alelnöke a felfüggesztésben politikai okot feltételez. A hídvégi református egyházközség gyülekezeti termében felavatták az emlékszobát. Itt a hajdani foglyoktól, a lágerből származó tárgyakat, leveleket, verseket, fényképeket lehet megtekinteni. Az ünnepség Benkő Levente Fogolykönyv című kötetének bemutatásával ért véget. /Emlékezés a földvári fogolytábor áldozataira A Brassó megyei tanács nem engedélyezte az emlékmű felállítását. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19., A visszavont emlékmű-kiállítási engedély dacára. Hídvégen méltóan és méltósággal emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

Aug. 31-én Nagykárolyban megalakult a Nagykároly Régió Egyesület, amely az alapszabályzatában rögzítettek szerint magánjogi, nem kormányzati, nonprofit, román jogi személyiséggel bíró egyesület. (Az elképzelés szerint a kiadásokra szükséges anyagiakat elsősorban a különböző európai szervezetektől, pályázatok útján biztosítják.) Az alakuló ülésen a nagykárolyi, börvelyi, mezőpetri, mezőteremi, mezőfényi, piskolti, csanálosi polgármesteri hivatalok képviselői vettek részt. A Nagykároly Régió Egyesület célja az övezet belső erőforrásainak értékesítése, az övezet lehetőségeinek, a gazdasági, szociális, kulturális élet fontosabb képviselőinek a mozgósítása. /Megalakult a Nagykároly Régió Egyesület. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 2./

"Szept. 14-én sugározta a Duna Televízió a Haláltábor Földváron című dokumentumfilmet, amelyben több székelyföldi (szárazajtai, olaszteleki, köpeci, hídvégi stb.) volt földvári fogoly mellett három börvelyi és egy kaplonyi is tanúvallomást tesz arról, ami 1944 végén, 1945 elején a hírhedt lágerben velük és sorstársaikkal történt. /1997-ben a Szatmári Friss Újság több még életben lévő volt földvári fogoly visszaemlékezését, tanúvallomását közzétette./ Ugyanezen a napon, 14-én Szilágy megye két "a román nemzet mártírhelységeinek" nyilvánított falujában, Ipen és Treznean - az egyik román megyei lap szerint - "az 1940. szeptember 9-14. között elkövetett, cirka 250 emberéletet követelt, elképzelhetetlen horthysta atrocitások 59. évfordulója alkalmából jelentős nemzeti részvétellel széles körű megemlékezéseket tartottak". - A földvári haláltáborban becslések szerint 35 ezer, elhurcolt magyar, illetve német fordult meg, akik közül az embertelen bánásmód miatt, amelyben román fogva tartóik részesítették őket, több ezren lelték halálukat. Szenvedéseikről és pusztulásukról évtizedeken át beszélni sem volt szabad, ez a több ezer ember ma is jeltelen sírokban nyugszik Földváron, sőt a román hatóságok idén júliusban még azt is megakadályozták, hogy obeliszk készüljön az emlékükre. /Boros Ernő: Megemlékezések - ellenkező előjellel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 16./"

Szatmár megyében a művelődési otthonok közül tavaly Börvely Petőfi Sándorról elnevezett intézménye volt a legaktívabb. Bántó Zoltán, az intézmény igazgatója felvázolta tevékenységüket. Februárban kezdett próbálni a tánc- és színjátszó csoport. Tagjai hetente kétszer találkoznak, próbálnak. Március 15-én minden évben adnak műsort. Tavaly június-júliusban Adorjánban, Darán, Pusztadarócon vendégszerepeltek. Augusztusban a Nagykárolyi Napok, szeptemberben a Pálfalvi Napok keretében léptek színpadra. Ugyancsak szeptemberben Magyarországon is bemutatkoztak. Decemberben Börvelyben karácsonyi műsorral léptek fel. Idén is aktívak, jelenleg természetesen március 15-ére készülnek, aztán Börvely napja következik. /Boros Ernő: Művelődési élet Börvelyben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 7./

Megjelent a Hídvég és a Földvári Fogolytábor története, ezzel az egyre népszerűbb falunapokat tették emlékezetessé. A könyv megjelenésével egyidőben felavatták Hídvégen a Millenniumi Emlékművet, a szomszédos Földváron pedig a fogolytábor sok száz áldozatának emlékére kopjafát emeltek a Szatmár megyei börvelyiek. A kopjafa közelében a földvári kínzások emlékszobája is kordokumentum, valamint Benkő Levente visszaemlékezéseket feltáró-értelmező kötete is. Ungvári Barna Andrásnak, a település lelkészének érdeme, hogy megjelent ez a kiadvány. /Flóra Gábor: Önismereti kapaszkodók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

Balogh Sándor, a börvelyi kultúrotthon jelenlegi igazgatója 1999 augusztusában vette át a börvelyi kultúrtevékenységek irányítását. Börvelyben hagyományai vannak a néphagyományok ápolásának. Jelenleg a karácsonyi műsorra készülnek. A színjátszóknak két csoportjuk van, a haladók és a kezdők. Tervezik az iskolásokból álló fúrvószenekar megszervezését. Az 1980-as évek végéig rezesbandája volt a községnek. Jelenleg nincsenek hangszereink. /Elek György: Börvely. Élénkülő kultúrélet. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 13./

"Stephan Lang (holland nyelven közlő) hollandiai író beszélt életéről: Kálmándon született 1945. augusztus 16-án. Negyedik osztályos koráig ott járt, aztán hetedikig Börvelyben. Az inasiskola következett Nagykárolyban, ahol kiváló tanáraik. A kálmándi-börvelyi-nagykárolyi múltról az idén januárban megjelent De mollenjager (A vakondokvadász) című második regényében írtam. A három egymás mellett lévő falu, a református Börvely, az ortodox, román Lucaceni, valamint a katolikus-svábos Kálmánd elsősorban bécsi döntés utáni történetét írta meg benne. A Hollandiában megjelent kritikák szerint a könyv hiteles, és nem csak Erdélyre, de egész Közép-Európára általánosítva nagyon reprezentatív. Az író Nagykárolyból elkerült Nagybányára, az ércbányában dolgozott, majd elvitték katonának. Politikai okok miatt börtönbe zárták. Végül 1973-ban feliratkozott egy háromnapos budapesti kirándulásra, ahonnan nem tért vissza. Magyarországról Jugoszláviába szökött, onnan a holland nagykövetség segítségével Hollandiába jutottam, ahol élt egy nagynénje. Első De Transsylvanische bruiloft (Az erdélyi menyegző) című, önéletrajzi jellegű könyve életének erről a fejezetéről szól. A könyvben beszámolt arról a csalódásról, hogy Hollandiában 1974-ben, különösen az értelmiségiek, nem hitték el, hogy Romániában létezik politikai üldöztetés. A berlini fal ledöntéséig Hollandiában, de egész Nyugaton, az értelmiség baloldali volt. /Boros Ernő: Két holland könyv - rólunk. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 17./"

"Aug. 4-5-én úgynevezett Alsó utcai napokat rendeztek Kaplonyban, melyet néhány fiatal szervezette meg és bonyolított le immár második alkalommal, teljes egészében önerőből. A két nap folyamán rendeztek kártyabajnokságot, karaoke(tátika)-, bográcsosfőző-, hulahoppkarika-, kerékpár-, női és férfi szkander-, motoros lassúsági, valamint olyan csapatversenyeket. A fiatalok ácsolta szabadtéri színpadon nagyfalui (Szilágy megye), magyarcsaholyi, börvelyi, illetve helybeli együttesek népi és modern táncokat, vidám jeleneteket mutattak be. /Kinál György: Alsó utcai napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

"Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperesének igehirdetésével kezdődött Sándorhomokon a falunapi rendezvény. Egyházi éneket játszott a kaplonyi fúvószenekar, verses-Éger Botond, a zenés összeállítást mutatott be a helyi IKE-szervezet. A falunapon volt zsákbafutás, krumplispalacsinta-evő verseny, fellépett a börvelyi tánccsoport, valamint a nagypeleskei és a szatmárnémeti fiatalokból álló moderntánc-együttes. /E. Gy.: Sándorhomok Napja. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 18./"

Január első hetében Ezüstkalászos gazdatanfolyam indult Börvelyben, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete megyei szervezetének irányításával. Börvely a harmadik olyan környékbeli község, ahol ilyen tanfolyamot rendeztek. Mezőfény volt az úttörő, a ttavalyi, Kaplonyban megrendezett tanfolyamot a településtől távolabb eső községek — Érendréd, Iriny, Mezőterem — gazdálkodói is látogatták. /(ferencz): Ezüstkalászos tanfolyam Börvelyben. Folyamatos a falusi gazdaképzés. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 12./

Az 1992-es népszámlálás alkalmával a határ menti, színmagyar Börvelyben több mint 2700 lelket írtak össze. Sárpataki János polgármester közölte: Magyarországra, a vajai konzervgyárhoz 30-40 fiatalt várnának a faluból. A státustörvény biztosította lehetőséggel élve, három hónapot dolgozhatnának ott. Idénymunkáról van szó. Alig néhányan jelentkeztek mostanáig. Sok börvelyi fiatalnak nagy szüksége lenne arra a háromhavi magyarországi keresetre, mégse tülekednek miatta. - 1989-ben Börvelyből átment ugyan 124 személy Magyarországra, de időközben közülük 25-26-an hazatértek, azóta pedig leállt a kitelepülés. Magyarországon Kovács Lászlóék feleslegesen félnek az ottani munkaerőpiacot elöntő román áradattól. Még a börvelyi magyarok se nagyon igyekeznek kimenni dolgozni. /Kínál György: A munkanélküli magyarok se mennek… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

Börvelyben és Kaplonyban a lakosság több mint 95 százaléka magyar ajkú. Hogyan tanulhat meg a gyermek románul egy ilyen településen? A román nyelvet idegen nyelvként kellene tanítani, mint a franciát, az angolt, ahelyett, hogy Ion Luca Caragiale, vagy Ion Creanga műveit sulykolnák a magyar diákok fejébe. Ebben az ügyben az RMDSZ-nek kellene lépnie. El kellene érni, hogy ők másféle tankönyvet kapjanak, mint a román anyanyelvűek. /Kinál György: "Beszélni kellene tanítani, nem Creangaról". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./

A népszámlálási adatok szerint Börvely község lakosainak száma 3626 fő, a magyar lakosság számaránya 62,46 százalék. /(fodor): Börvely: A magyarok aránya: 62,46 százalék. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 27./

A BEZ–HUMANITAS Ifjúsági Kulturális Egyesület szervezésében a nagykárolyi Gvadányi József Színkör tagjai az elmúlt napokban Kaplonyban, Mezőpetriben és Nagykárolyban, majd Börvelyben mutatták be a Barangolás Meseországban című mesejátékot. Kiss Zita, a darab rendezője beszámolt arról, hogy egyesületüket BEZ–HUMANITAS néven bejegyeztették, és Gvadányi József Színkörként újabban ennek a keretében tevékenykednek. Szeretnének beindítani egy gyermek–színjátszó csoportot is. /Boros Ernő: Nagykároly. Színjátszó csoportból színkör. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 4./

Megjelent egy könyv az Ecsedi-lápról. Végh Balázs Béla, a szatmári tanítóképző főiskola tanára, a könyv egyik szerzője emlékeztetett: Az egykori láp peremén született Ady, Móricz, Kaffka, Krúdy szinte egyszerre emeli be a lápot a század eleji magyar irodalomba. Az ismert nagykárolyi régész, dr. Németi János az Ecsedi-láp vidékének településtörténetét rajzolta meg. Az élő falvak (Kaplony, Kálmánd, Börvely, Domahida, Kismajtény, Nagyecsed, Vállaj, Mérk) után képet adott az elpusztult településekről, nevesen Tagyról, Kozárdról, Szentmártonról, Bobáldról és Ebesfalváról. Karácsonyi Károly az Ecsedi- láp kialakulásáról és lecsapolásáról értekezett. Napirenden van a láp rehabilitációja, egy részének visszaállítása. Mára egyértelműen kiderült, hogy a száz évvel ezelőtti lecsapolással nem csak nyert (elsősorban termőföldet), de sokat vesztett is a vidék. /Sike Lajos: Lápi könyv. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

"Közel 7,9 százalékkal csökkent Szatmár megye lakosságának száma az 1992-es népszámláláshoz képest, vagyis több mint 31 ezer lakossal van kevesebb. A megye 369 096 lakosából 143 597 fő (38,9%) magyar anyanyelvű, közülük közel 13 600 nem vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A magyar nemzetiségűek száma a megyében 2002-ben 129 998, ami 35,2%-ot jelent. Az 1992-es népszámlálás 140 391magyart jegyzett, ami a megye akkori összlakosságának 35 százaléka volt. Az 1977-es népszámláláskor 152 738 magyar volt, akkor ez a létszám 38,8 százalékot jelentett az összlakossághoz viszonyítva. Jelenleg a megye lakosságának 58,8 százaléka /217 100 fő/ román, 3,7 %-a /13517 fő/ roma nemzetiségű. Közülük 2530-an beszélik - nyilatkozataik szerint - a roma nyelvet. A magyar lakosság száma legmagasabb Kaplonyban (83,3%), Királydarócon (81,9%), Lázáriban (80,2%) Csanáloson (68,2%), Hadadon (68,0%), Börvelyben (62,4%), Sárközújlakon (60,6%). További 34 helységben a magyar lakosság aránya 20-60 % között van. Nem éri el a magyar lakosság száma a 20 százalékot Erdődön, Szamosdobon, Aranyosmeggyesen, Apában. Szatmárnémetiben a magyar lakosság számaránya 39,3%, Nagykárolyban 54,4 %, Tasnádon 38,0%. /(benedek): Népszámlálás 2002. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 13./"

"A haláltábor utóéletéből. A ma 88 esztendős Czumbil István 1944 őszén magyar katonaként megsebesült a fronton. Mire a szovjet-román csapatok bevonultak szülőfalujába, Mezőteremre, ő már befejezte a háborút, és odahaza gazdálkodott. Néhány nap múlva a román csendőrőrmester kidoboltatta, hogy a magyar seregből lemaradtak jelentkezzenek az őrsön, ahol érvényes papírokat kapnak. Jelentkeztek, de nem igazolványt kaptak, hanem menetoszlopba rendelték őket a román csendőrök, és vitték őket a földvári haláltáborba. Csirák János nevű sorstársa emlékezett: 1944 novemberében a mi vidékünkről több emberszállítmányt irányítottak Földvárra, az övéké volt az utolsó. Az előző transzportokból a magyarok közül a fiatalabbakat, erősebbeket kiválogatták és továbbvitték Oroszországba, kényszermunkára. Mire ők utolsókként odaérkeztünk, az oroszok rájöttek, hogy a románok becsapják őket: a románok Erdélyből el akarják távolítani a magyarokat, és a valóságban az összeterelt magyarok nem partizánok, ahogy a románok állították. Az egész földvári tábor csak azért volt, hogy a magyar pusztuljon. És Földváron tényleg nagyon sokan meghaltak. Földváron földbe ásott, náddal fedett viskókban, ugyancsak földből készített ágyakon feküdtek, és nagyon fáztak, mesélte Kún Ferenc börvelyi túlélő. Enni alig kaptak, a tífusz is pusztított. Az idő múlásával egyre sűrűbben kellett temetni. Az 1944. szept. 12-én Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezményben ez állt: "A szövetséges kormányok a bécsi döntésnek Erdélyre vonatkozó határozatát semmisnek tekintik, és egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak nagyobb része) adassék vissza Romániának." A szovjetek tehát nem kötelezték el magukat egész Erdély visszaadása mellett, de nem is zárták ki ennek a lehetőségét. Az 1944. szeptember 11-16. között megtartott második quebeci konferencián Franklin Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok elnöke a következő javaslatot terjesztette elő: Magyarország kapja meg Észak-Erdélyből az Arad-Szatmár határsávot, amely 14 500 négyzetkilométer és 1 millió 98 ezren lakják, Észak-Erdély többi része pedig kerüljön Romániához. - A román kormány azonban mindenáron egész Erdélyt akarta, ezért elhatározta: lépéseket tesz az ügy előmozdítása érdekében. Kezdődött az etnikai tisztogatás, a földvári haláltábor ezt szolgálta. Azután, hogy a román csendőrök sok magyart Földvárra juttattak, 1945 januárjában a szovjetek több ezer férfit és nőt Ukrajnába deportáltak, ahol többségüket évekig a dombászi szénmedencében dolgoztatták. A 89-es fordulat után a volt ukrajnai deportáltak előbb Magyarországról kaptak kárpótlást, majd Romániában is olyan törvény született, amelynek értelmében havi juttatásban részesülnek. A földvári haláltábor túlélői nem kapnak kárpótlást. Czumbil bácsi kérdése előbb a megyei munkaügyi igazgatósághoz, majd a Volt Politikai Foglyok. A Földvárra elhurcolt személyeket román csendőrök gyűjtötték össze, román katonák őrizték egy, a második világháború idején is végig Romániához tartozott Dél-Erdély területén fenntartott lágerben. A Földváron történteket tehát nem lehet a szovjetek nyakába varrni, be kell(ene) ismerni: mindenért, ami itt megesett, az akkori román hatóságokat terheli a felelősség. /A haláltábor utóéletéből. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./"

"A Tasnád Közösségfejlesztési Civil Egyesület, illetve teleház Teletinik elnevezésű, Jager Enikő és Tóga Judit által irányított 19 tagú gyermekszínjátszó csoportja nemrég szórakoztató műsort mutatott be előbb Szilágypérben, majd Börvelyben, de ugyanezzel a produkcióval rövidesen Mezőfényen, majd más Szatmár megyei településeken is vendégszerepelnek. Tóga István városi tanácsos, a tasnádi teleház vezetője arról tájékoztatott, hogy sikerrel pályáztak az Illyés Közalapítványnál a színjátszó csoport számára szükséges hangosító felszerelés beszerzéséhez. A kiszállásokat két mikrobusszal bonyolítják. A csoport másfél évvel ezelőtt alakult. /Kinál György: Turnézó tasnádi gyermekszínjátszók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./ "

"Öt pályázatot nyert meg a tavalyi évben Börvely önkormányzata - többek között a Pro Hungaricus Alapítvány által meghirdetettet -, amelynek révén 2500 darab könyvvel gazdagodott a napokban a község könyvtára. Tavaly az interneten figyelt fel Fosztó Zoltán alpolgármester a Pro Hungaricus Alapítvány pályázatára. Elkészítették egy jegyzéket, amelyben feltüntettékk azoknak a kiadványoknak a címét, amelyeket szerettek volna megkapni. Egy idő múlva értesítést kaptak arról, hogy beadványuk pozitív elbírálásban részesült. A szállítmány nemrégiben megérkezett. Már decemberben át akarták hozni az egészet, Peténél azonban nem engedték át őket, így a múlt héten Borsnál hozták be a könyveket. Börvely község könyvtárának eddig körülbelül tizenkétezer könyve volt, így a Magyarországról hozottakkal együtt körülbelül tizenötezer darabjuk lesz. /Simon Levente: Börvely: Kétezer-ötszáz magyar és német nyelvű könyvet kapott az önkormányzat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 26./"

"Ápr. 26-án a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékén sor került Végh Balázs Béla szatmárnémeti főiskolai tanár Kanonizáció a kisebbségi irodalomban című doktori értekezésének nyilvános megvédésére. Dr. Egyed Emese, a BBTE magyar irodalomtudományi tanszékének vezető professzora ismertette a doktorandus pályáját. Végh Balázs Béla /sz. Börvely, 1953. márc. 3./ a BBTE magyar-német szakának elvégzése után tanított. 1999 óta a BBTE szatmárnémeti Tanítóképző és Angol Nyelv főiskolájának a tanára, 2002 óta adjunktusa. Csokonai Vitéz Mihály válogatott versei és a Fél évszázad magyar költői (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1998) c. kötetek társszerkesztője. Kutatási területe a kisebbségi irodalom. Legjelentősebb tanulmányai: Irodalmi és stilisztikai tanulmányok (társszerző, Bukarest, 1984), A nyelvi interferenciáról (Korunk, 1990), Kortársunk Csokonai (Látó, 1992), Romániai német irodalom, avagy német irodalom Romániában (Régió, 1993), A "Színek és évek" nyolcvan éve (Látó, 1994), A kisebbségi kérdés (Korunk, 1994), A kisebbségi irodalom ma (Bécsi Napló, 1995), Kollektív esztétika - szabadságesztétika (Korunk, 1995), Kánonalkotás a húszas évek kisebbségi irodalmában (Erdélyi Múzeum, 1998). Végh Balázs Béla doktori dolgozatát a bizottság további három tagja - dr. Cs. Gyimesi Éva professzor asszony, dr. Horváth Andor, a tanszék docense, és dr. Bertha Zoltán, a budapesti Károli Gáspár Református Tudományegyetem Kortárs Irodalomtudományi Tanszékének a docense - szakvéleményezett. A bizottság távol lévő ötödik tagjának, dr. Tapodi Zsuzsának, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai bölcsészettudományi kara docensének az írásban eljuttatott szakvéleményéből dr. Egyed Emese olvasott fel. /Boros Ernő: Végh Balázs Béla az irodalomtudomány doktora lett. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 30./"

"Fosztó Zoltán börvelyi alpolgármester egyszerre három pályázatot nyújtott be az Illyés Közalapítvány három különböző - egyházi, művelődési, illetve önkormányzati - szaktestületéhez. Elmondta, hogy a református templom legkisebb harangja megrepedt, használhatatlanná vált. A pályázat révén ennek a harangnak a beolvasztására és újraöntésére kért támogatást. Szept. 7-én Börvelyben fel akarják avatni Petőfi Sándor bronz mellszobrát, amit Erdei István szatmári szobrászművész készít el. A pályázattal a szoborállításra és az avatási ünnepségre igényelt 200 ezer forintot. A harmadik pályázatban az Ecsedi-lápról szóló már megjelent könyv után a sorozat záró-kiadványának a megjelentetési költségeire kért szintén 200 ezer forintot. /Boros Ernő: Börvely. Harangöntés, szoborállítás, könyvkiadás. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 23./"

"A tervek szerint okt. 31-én avatják fel a Petőfi-szobrot Börvelyben. Az eredeti elképzelés annyiban módosult, hogy az Erdei István által készített mellszobor nem a központi parkban, hanem az általános iskola udvarán fog helyet kapni. /(fi): Börvely. Október végén avatják fel Petőfi szobrát. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 22./"

"Okt. 31-én szobrot állítottak Petőfi Sándornak a Szatmár megyei Börvelyen. Börvely központját Petőfi térnek nevezik, a település kultúrotthona szintén a költő nevét viseli. A település szülötte, Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, valamint Sárpataki János polgármester együtt leplezte le Erdei István szobrászművész alkotását. "A magyar irodalom egyetlen alakja sem büszkélkedhet annyi szoborral és emléktáblával, mint Petőfi, a mai ünnepséget megelőzően például Kínában állítottak szobrot a magyar költőnek" - hívta fel a figyelmet köszöntőbeszédében Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, felelevenítve a 80-as évek Tiennamen téri diáktüntetéseit, ahol kínaiul skandálták a "Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem" Petőfi-idézetet. /Erdei Róbert: Petőfi-szobor Börvelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./"

"Szatmár megyéből kb. 5000 német etnikumú román állampolgárt 1945 januárjában a volt Szovjetunióba deportáltak, ez már ismert történelmi eseménynek számít. Az ott elhunytak emlékére mostanáig az érintett szatmári települések szinte mindegyikében állítottak már emlékművet. Egészen más a helyzet egy másik tragikus deportálás áldozataival. Szatmár megyéből - akárcsak Észak-Erdély más részeiről - 1945 januárja előtt, 1944 novemberében is deportáltak embereket. Ezt a deportálást a román (és nem a szovjet!) közigazgatás képviselői hajtották végre. 1944 októberében Szatmár megye községeibe visszaérkezett azoknak a román csendőröknek a nagy része, akik 1940-ben, a bécsi döntés után hagyták el Észak-Erdélyt. Elsősorban ezek a csendőrök megyénkből több száz magyar, illetve sváb férfit gyűjtöttek össze Szatmár megyéből, és vittek a hírhedt földvári haláltáborba. Ezeknek a deportáltaknak a sorsa a történészek előtt is alig ismert. Az RMDSZ által 1995-ben megjelentetett Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról című kiadvány Szilágy és Szatmár vármegye című, nyúlfarknyi fejezete a következő mondattal kezdődik: "Észak-Erdély eddig nem említett megyéire szórványos adataink miatt nem térhetünk ki." Boros Ernő, az emlékező cikk írója sorra járta valamennyi olyan Szatmár megyei települést - Bere, Börvely, Csanálos, Csomaköz, Domahida, Érkőrös, Gencs, Kaplony, Kálmánd, Kismajtény, Lele, Nagymajtény, Krasznaszentmiklós, Mezőpetri, Mezőterem, Nagyszokond, Szaniszló, Tasnád, Túrterebes, Szatmárudvari -, ahonnan a román csendőrök embereket indítottak a földvári lágerbe. Lejegyezte a túlélők, ezek híján a volt földvári foglyok legközelebbi hozzátartozóinak a vallomásait, visszaemlékezéseit. Ezekből válogatott. A román csendőrök a katonaviselt férfiakat Csanálosra vitték. A Csanálosra érkezőkről kísérőiratot fogalmaztak, miszerint a román csendőrök az erdőben, katonaruhában és fegyverrel a kezükben fogták el őket. Ezt követően fegyveres kísérettel vitték őket Földvárra vagy Focsaniba. Útjuk során ennivalót legfeljebb csak jószívű civilektől kaptak. Ha egy fogoly valamilyen gyümölcsöt fedezett fel a közelben, és éhségében kilépett érte a sorból, azt lelőtték. A katonák azokra az asszonyokra is rálőttek, akik ennivalót hoztak, közülük, kettő meg is halt. A láger egy szögesdrót kerítéssel körülvett marhalegelőn volt. A román csendőrök az orosz tisztnek elmondták, hogy ezek partizánok. Az oroszok ugyanis a partizánokra haragudtak a legjobban. A magyarok közül a fiatalabbakat, erősebbeket kiválogatták és továbbvitték Oroszországba, kényszermunkára. Azért fogdosták össze őket, hogy Erdélyből kipucolják a magyarokat. Az egész földvári tábor is azért volt, hogy minél több magyar elpusztuljon. És Földváron nagyon sokan meghaltak. A táborban a földön aludtak, takarójuk sem volt. A székelyföldiekkel együtt eredetileg 32 ezer magyart gyűjtöttek össze, de 1945 januárjában a többieket elvitték Oroszországba, 8500-an maradtak Földváron, olyanok, akik munkára már nem voltak alkalmasak. A Földváron maradottaknak legalább a fele sohasem tért haza. Földváron éheztették, ütötték-verték, megalázták az embereket. /Boros Ernő: 1944 novembere: indulás Földvárra. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./"

"Nem az MPSZ, a kiábrándultság osztja meg az erdélyi magyarságot" – fogalmazott máj. 8-án Szatmárnémetiben sajtótájékoztatóján Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, a Szatmár megyei Magyar Polgári Szövetség elnöke, Szatmárnémeti független magyar polgármesterjelöltje. Sok helyen – az MPSZ ajánlása ellenére – egyes román pártokban szóródott szét a megye magyarságának az RMDSZ–től elfordult része. Ezt mi előre láttuk, ezt a szavazói réteget szerettük volna összefogni az összmagyarság érdekében. Ezeket az elfordulókat akarta az MPSZ összefogni. Szatmár megyében az MPSZ öt független polgármesterjelöltet indít: Szatmárnémetiben Pécsi Ferenc, Nagykárolyban Kovács Jenő, Börvelyben Fosztó Zoltán, Lázáriban dr. Kovács Ottó, Ákoson pedig Ugri Sándor indul függetlenként. Pécsi elmondta még: alkotmányellenes módon nem csak az MPSZ választáson való részvételét akadályozták meg, de tagjaik független jelöltként való indulását is. A Központi Választási Iroda előbb egyetlen példányban kérte a jelölttámogató aláírási jegyzéket, majd egy másik határozatában már négy példányban. /(bódi): Pécsi Ferenc, Szatmárnémeti független magyar polgármesterjelöltjének sajtótájékoztatója. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 10./

A négy évvel ezelőttinél jobb eredményt ért el az RMDSZ Szatmár megyei szinten is, hiszen 13 személyt /Szabó István, Csehi Árpád, Kovács Máté, Kaiser Stefan, Draveczky Károly, Kramer Csilla, Visnyai Csaba, Günthner Tibor, Véron András, Tóga István, Marginean Horn Éva, Muzsnay Árpád, Gábor József/ delegálhat a 33 főből összetevődő Szatmár Megyei Tanácsba. Szabó István maradhat a Szatmár Megyei Tanács elnöke. Szatmár megyében a magyar falvakban is jól szerepeltek az RMDSZ–es jelöltek. Az első fordulóban dr. Incze Lajos (Halmi), Koczán Levente (Túrterebes), Szabó Elek (Egri), Dobos István (Mikola), Balogh Sándor (Kálmánd), Pap József (Szatmárhegy), Nagy József (Pálfalva), Svegler Albert (Csanálos), Balogh Ferenc (Hadad), Gaman Mihály (Pusztadaróc), Sárpataki János (Börvely), Domokos Sándor (Kolcs) nyert az RMDSZ jelöltjei közül, míg a Német Demokrata Fórum első körben befutó polgármesterjelöltjei Fezer Gábor (Mezőterem), Nagy Mária (Mezőpetri), Heinrich Mihály (Mezőfény) és Löchli Mihály (Csomaköz). /Simon Levente: Tizenhárom megyei tanácsosa lesz az RMDSZ–nek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 9./