Az 1989-es fordulat óta negyedszer szervezték meg a Ki mit tud? vetélkedőt november 20-án Máramarosszigeten a helyi Hollósy Simon Művelődési Egylet, a kisebbségügyi tárca, valamint helyi támogatók segítségével. Zahoránsznky Ibolya, az egylet elnöke bevezető szavaiban kiemelte: először sikerült az egész történelmi Máramaros magyarlakta településeinek műkedvelőit összehozni. Közel 200 műkedvelő mutatta be helyi népi dal-, tánc- és játék-szokásait, a szép verseket, továbbá a modern tánc példáit. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint hozzávetőlegesen Máramaros megyében 15 ezer magyar él - a több mint nyolcezres Máramarossziget és a jó kétezer lelkes Hosszúmező kivételével - 10-15 településre szétszóródott, pár száz fős közösségekben, Sziget és Hosszúmező kivételével azonban a többi településen magyar nyelvű iskola, óvoda nem létezik, a gyermekek csak az egyház keretében, vagy fakultatív órakon tanulhatják anyanyelvüket. A szünetben Felsővisó csapatának tagjai egymás között csak románul vagy németül beszéltek, mert ott magyar nyelvű oktatás csak az RMDSZ-székházban folyik, annak ellenére, hogy a községnek 650 magyar lakója van a 13 ezer román mellett. A borsabányai, vagy akár az aknasugatagi résztvevők magyar kiejtése már nem volt tiszta. Tíz település képviselői vetélkedtek, Tiszavörösmart, Hosszúmező, Nagybocskó, Kistécső, Kövesláz, Aknasugatag, Rónaszék, Felsővisó és Borsabánya és a helybeliek. /Farkas E. Zoltán: Ki mit tud a történelmi Máramarosban ? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24., Végvári vetélkedő 200 résztvevővel. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 26. ? dec. 2./

Jan. 8-án Máramarosszigeten ünnepelték a történelmi Máramaros RMDSZ-szervezetei tízéves évfordulóját. Borsa, Felsővisó, Rónaszék, Aknasugatag, Hosszúmező, Kistécső és Máramarossziget képviselői ünnepeltek, nem feledkeztek meg a tíz év alatt elhunyt társaikról sem, így Zonda Attiláról, az első elnökről, vagy Takács János elnökségi és SZKT-tagról. A mai RMDSZ elnök, Zahoránszky Mihály felelevenítette tíz évvel ezelőtt történteket. Az 1990. jan. 6-án megjelent Máramarosszigeti Napló első száma nagy segítséget jelentett. A szónok kiemelte a szervezet politikai, társadalmi, kulturális tevékenységének eredményeit (Hollósy Simon Vegyesénekkar, Művelődési Egylet, Református Női Egylet, egyéb egyházi és világi szervezetek, Máramarosszigeti Hírnök és Máramarosszigeti Turmix helyi lapok, a hamarosan beinduló Népfőiskola stb.). Sajnálatos, hogy a helyi magyarnyelvű középiskola a mai napig sem alakulhatott meg. Ugyanakkor Nagytécsőn (Kárpátalján) nemrég avatták fel a magyar nyelvű gimnáziumot, s jelen volt egy erdélyi csoport is. A nagytécsőiek ámulattal hallották, hogy a sokkal demokratikusabbnak tudott Romániában, pár kilométerre tőlük, másfélszer annyi magyar lakosság dacára sincsen önálló anyanyelvű líceum. /RMDSZ-ünnep a történelmi Máramaros fővárosában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Újabb környezetszennyezés helyszíne Nagybánya: hírügynökségi jelentések szerint húszezer tonna nehézfémüledék ömlött a borsabányai színesfém-kitermelő vállalat átszakadt derítőgátján át a környező vizekbe. A nagybányai REMIN Rt. cinket és ólmot termelő bányavállalatának derítőgátja a nagy mennyiségű hóolvadás és a napokban lehullt hatalmas csapadék miatt szakadt át. A román illetékesek szerint a mostani szennyeződés nem jár olyan súlyos következményekkel, mint a néhány héttel ezelőtt a Szamosba, majd a Tiszába, végül a Dunába került cián. Romica Tomescu környezetvédelmi miniszter úgy nyilatkozott: az eddigi román mérési adatok szerint a gátszakadás következtében szennyeződött közeli patak, valamint a Visó folyó és a Tisza vizének minőségi mutatói általában megfelelnek a román szabványoknak - a vas-, cink- és ólomtartalom kivételével. A Tiszán Máramarosszigetnél a román szabványokban megengedett vastartalom háromszorosát, a cinktartalom kilencszeresét és az ólom 1,8-szeresét mérték. "Megkönnyebülhetünk, az egyedüli túllépés a cinktartalom tekintetében tapasztalható és nem az ólomnál, ahogy a magyar médiák közölték. Az érintett folyóvizekkel a szomszédos területek vízellátási forrásai nem károsodtak, tehát aggodalomra semmi ok. A Vasér patak, a Visó folyó és a Tisza térségében a felszíni vizek vas-, ólom- és a cinkmutatói csaknem ugyanolyan határok között mozogtak a baleset előtt, mint utána. Nem lehet tehát azt állítani, hogy ennek a balesetnek főbenjáró hatása lenne a környezeti tényezők minőségére. Semmiképpen sem beszélhetünk katasztrófáról. A mostani esetet semmiképpen sem hasonlíthatjuk össze a nagybányai Aurul vállalatnál történt balesettel" - mondotta Tomescu. A márc. 11-i román lapok közlésére reagálva, miszerint a Nyugat szemében Románia "ökológiai pokolnak- tűnik, a miniszter leszögezte: "Nem beszélhetünk arról, hogy Romániában ökológiai pokol lenne, ezt jól meg kell érteni, de meg kell változtatnunk magatartásunkat. Nekünk, akik a környezetre felügyelünk, mind pedig - és elsősorban - azoknak, akik az ipari tevékenységet felügyelik, mindenekelőtt a bányakitermeléssel foglalkozóknak". Tomescu ugyanakkor bezárással fenyegette meg azokat a bányavállalatokat, amelyek nem érvényesítik a biztonságos működtetés követelményeit. - Időközben az ukrán hatóságok is jelezték: őket is érintette az újabb román környezetszennyezés. /Újabb nagybányai környezetszennyezés. Tomescu: Románia nem "ökológiai pokol" = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Márc. 16-án a román környezetvédelmi tárca cáfolta, hogy márc. 15-én újabb baleset történt volna a borsabányai bányaüzem nováci derítőjénél. A minisztérium szerint a Vasér-patak, a Visó és a Tisza folyó vizének nagyfokú zavarosságát az okozza, hogy a március 10-i gátszakadás miatt szabadba jutott és a parton maradt meddőből került újabb adag a folyókba. Márc. 15-én közölték, hogy mintegy 150 köbméter fémércmaradványokat tartalmazó víz jutott ki a nováci derítőből. Mindez akkor történt, amikor Gila Altmann német környezetvédelmi miniszterhelyettes és Romica Tomescu román környezetvédelmi miniszter éppen a helyszínen tartózkodott. Gila Altmann azonban cáfolta az újabb baleset hírét. A német politikus asszonynak nem sikerült meggyőznie Wallstromot, mert az EU-biztos tegnap kemény hangú levélben kért részletes jelentést Tomescutól az újabb incidensről. Egy ilyen baleset komolyan megkérdőjelezi Románia környezetvédelmi elkötelezettségeit - írta. George Lazea, a környezetvédelmi minisztérium főtitkára közölte: a román fél levelet küldött a magyar környezetvédelmi minisztériumnak, s ebben a levélben a román illetékesek "értetlenségüket" fogalmazzák meg amiatt, hogy a magyar fél "egy harmadik környezetszennyezésről beszél". Arra a felvetésre, miszerint a "harmadik gátszakadás" híre nem Magyarországról származik, azt a francia hírügynökség jelentette a borsabányai üzem igazgatójára hivatkozva, s ugyanerről számolt be a Mediafax is, Lazea azt válaszolta: a helyszínen járt román tudósítók beszámolói sokszor pontatlanok. Romica Tomescu környezetvédelmi miniszter sűrű programja miatt nehezen tudna most azonnal találkozni magyar kollégájával, Pepó Pállal, de román részről remélik, hogy a hamarosan Hágában sorra kerülő nemzetközi vízügyi tanácskozáson lehetőség lesz a két miniszter kétoldalú megbeszéléseire is - közölte továbbá Lazea. Mint ismeretes, a harmadik gátszakadás hírére Pepó sürgős találkozót kért román kollégájától. /Cáfol a miniszter: Nem volt harmadik gátszakadás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Az év eleji cián- és nehézfém-szennyezést okozó romániai bányavállalatok ellenőrzésére alakult nemzetközi szakértői munkacsoport aug. 22-23-án vizsgálatot tartott a nagybányai Aurul és a borsabányai Remin vállalatnál. A nagybányai ausztrál-román vegyes vállalatnál a jelenleg folyó technikai próbák biztonságát ellenőrizték, a borsabányai Remin vállalatnak pedig a nováci ipari derítőjét keresték fel. A munkacsoport tagjai a látogatások tapasztalatairól egyelőre nem nyilatkoztak a sajtónak. /Nemzetközi szakértők az Aurulnál és Borsabányán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

"Az USA bukaresti nagykövete, James Rosapepe bejelentette: újabb tizennégy romániai települést jelöltek ki arra, hogy új munkahelyek teremtésében amerikai segélyben részesüljenek. Eddig huszonegy ilyen település volt, amelyekben sok, a privatizáció és a ráfizetéses állami vállalatok bezárása nyomán munkanélküliekké vált személyt juttattak munkalehetőséghez. A 14 település közül erdélyi a következő: Petrilla (Hunyad), Karánsebes (Krassó-Szörény), Óradna (Beszterce-Naszód), Borsabánya (Máramaros), Kézdivásárhely (Kovászna), Kudzsír (Szeben). A DEL-program keretében előzőleg támogatásban részesült települések közül erdélyiek: Brad (Hunyad), Nagydisznód (Szeben), Alsóvisó (Máramaros), Marzsina (Temes), Nagyenyed (Fehér), Szászváros (Hunyad), Székelyudvarhely (Hargita) és Egeres (Kolozs). /DEL-program: Újabb 14 település kap USA-segélyt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./"

"Az ideiglenesen Nyugaton dolgozó románok hazautalásai Románia egyik legfontosabb pénzforrását jelentik: tavaly 1,3 milliárd dollárt hoztak haza, és ez mintegy 200 millió dollárral több, mint a külföldi közvetlen befektetések. Jelenleg 600 ezer román dolgozik Nyugaton, írta az Adevarul. A munkacélú kiutazások miatt néha egész kisvárosok néptelenednek el. Borsa 30 ezer lakosának mintegy egyharmada szinte állandóan Olaszországban dolgozik. Néhány erdélyi faluban, főként a magyarok lakta területeken sokszor még a polgármestert is ritkán látni, mert Magyarországon dolgozik. /Külföldön dolgozó románok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./"

"A kórusmozgalommal is próbálják megtartani a magyarságot Máramarosban. A művészi megmérettetés mellett a magyar kisebbség létének bizonyítása volt a célja az okt. 25-én megrendezett harmadik máramamarosszigeti kórustalálkozónak, melyet a Hollósy Simon Művelődési Egylet (HSME) szervezett. "Idei célkitűzésünk az volt, hogy a környék minden templomában kórus vagy legalább énekcsoport jöjjön létre" - nyilatkozta Zahoránszky Ibolya szervező, a civil szervezet elnöke. A terv sikerrel járt: Kisköveslázon, Felsővisón és Rónaszéken is megindult a kórusmozgalom. Így a kórustalálkozón részt vett a felsővisói, aknasugatagi, kistécsői, köveslázi, borsai és rónaszéki énekcsoport, ez utóbbi helység két kórussal is. "Nyelvében él, dalában érez a magyar nemzet, amely a történelem során legtöbbször az egyháznak köszönhette megmaradását" - mondta Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke. Szintén a templom szerepének fontosságát hangsúlyozta Zahoránszky Mihály alpolgármester. A történelmi Máramaros területén, Hosszúmező kivételével, nincs olyan helység, ahol a magyarság száma elérné a 20 százalékot. Több faluban működik fakultatív magyar oktatás, és a szigeti magyarok legfőbb álma is valóra vált: tavalytól Máramarosszigetnek önálló magyar gimnáziuma van, a Lővey Klára Gimnázium. Évente több rendezvénnyel is próbálja összefogni a máramarosi diaszpóra magyarságát a HSME: minden nyáron kórustábort szerveznek, majd egy Ki mit tud? vetélkedőt. /Bálint B. Eszter: Elsődleges cél: a létezés bizonyítása. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./"

A történelmi Máramarosban a Hollósy Simon Művelődési Egyletnek meghatározó szerepe volt a vidék magyar művelődési életében. A Hollósy Simon Művelődési Egylet az elmúlt napokban baráti találkozóra hívta Máramarosszigetre, a Magyar Házba a többi civilszervezet vezetőit. Zahoránszky Ibolya a HSME elnöke beszámolójából kiderült, a nagy távolság (például Borsabánya és Sziget közt jó 70 km az út), a magas hegyek sem állhatják útját az összetartozás kinyilvánításának. A kórustalálkozók egyik célja éppen az, hogy minden helységben, ahol magyarok élnek, legalább egy kisebb dalkör, éneklő csoport jöjjön létre és működjék. Legutóbb Felsővisó, Borsabánya és Kövesláz kapcsolódott ebbe a mozgalomba. A megbeszélésen Bodnáruk Magdolna, a rónaszéki Apafi Mihály Kulturális Egyesület elnöke tánccsoportjuk sikeréről is beszámolt. Az aknasugatagi Ecker Ferenc az egykori sóbányászok Anna-báljának felélesztéséről beszélt. Horzsa Zsófia, a felsővisói Reményik Sándor Kulturális Egyesület vezetője a Nagy Heródes betlehemes játék felújításának ismertetése mellett külön szólt a magyar oktatás beindításáról. Arról, hogy 44 év után ismét iskolában tanítják a magyar nyelvet a kisvárosban, Kolozsvári Éva tanárnő két csoportban 23 fiatalt oktat a hivatalos tanrend keretében. Az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával a felsővisói RSKE számára két éve megvásárolt egy házat, mely az ottani magyarság újraéledésének gerjesztője lett, ahol immár népfőiskola is működik. A megjelentek elpanaszolták, hogy kellő oda nem figyelés miatt, Nagybocskón megszűnt a korábban kínkeservesen beindított magyar oktatás.(Nem gondoskodtak időben a Szigetre helyezett tanító utódjáról.) A felsővisói római katolikus templomban felújítás közben lefestették és latinnal helyettesítették az eredeti magyar feliratot. Egy olyan templomban, amely 90 éve a magyar kormány támogatásával épült, s ahol ma is jelentős számú magyar hívő imádkozik. Az ügyben nemrég Schönberger Jenő megyés püspökhöz fordultak. /Sike Lajos: Önmagára találó szórványmagyarság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Máramarosszigeten immár negyedik alkalommal szervezték meg a szórvány-kórustalálkozót. Szilágyi János szigeti katolikus esperes szerint Máramarossziget valóban egy sziget. A maroknyi magyarságot ukrán és román tenger veszi körül. Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Művelődési Egylet vezetője kifejtette: a máramarosi magyarságra jellemző az alkalmazkodás a román többségű környezethez, nincsenek magyar iskolák, templomok is alig, és egyre több magyar családban románul folyik a mindennapi csevegés is. A legtöbb énekkarvezető elmondta, többnyire ennek a találkozónak köszönhetően jöttek létre a helyi kis kórusok, és szintén ez az esemény tartja bennük a lelkesedést. Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke elégedetlen volt, teljes mértékben hiányoznak a hagyományosan magyar énekek, kórusművek. A környéken már többnyire fakultatív magyar oktatás folyik. Borsabányán kénytelenek román nyelvű misét is tartani, mert a fiatalok már nem igazán értenek magyarul. Elöregedés jellemzi a várost, a helyi lakosságból mintegy 12–15 ezren külföldön próbálnak érvényesülni. Aknasugatagon is egyre kevesebb a magyar gyermek. Az iskolában van olyan évfolyam is, amelyben egyetlen magyar gyermek sincs, pedig a helyi lakosság mintegy 20 százaléka vallja magát magyarnak. Magyar nyelvet csupán fakultatív órákon oktatnak. Felsővisón a fiatalok már alig beszélnek magyarul, nagy az elvándorlás. A máramarosi régióban máig a legnagyobb előrelépést a máramarosszigeti Leövey Klára magyar gimnázium megalakulása jelentette. /Bálint B. Eszter: Ahol a létezés már nem garancia a jövőre. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./

Nem érte nehézfém-szennyezés a Tisza folyó felső szakaszát a Borsabányán bekövetkezett és pusztán jelentéktelen műszaki „eseményként” elkönyvelt baleset nyomán – állították szept. 4-én az illetékes román vízügyi és környezetvédelmi hatóságok. A borsabányai kitermelésnél szept. 3-án egy föld alatti csővezeték eltört. A sérült vezetékből körülbelül egy óra leforgása alatt mintegy 80 köbméter zagy a közeli Csiszla patakba, onnan pedig a Tiszába ömlő Visó vizébe került. Műszaki mérések szerint a szennyezés a Visóban annyira felhígult, hogy a folyó vize már a veszélyes szennyezettségi értékek alatt mozgó nehézfém-tartalommal ömlött a Tiszába. /Nem érte nehézfém-szennyezés a Tisza felső szakaszát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

Dávid Erzsébet főtanfelügyelő-helyettes a Máramaros megyei magyar nyelvű oktatásról kifejtette, hogy a tanévet jó esélyekkel indítják. Szinérváralján önálló épületben fog zajlani az óvodai és az I-VIII. osztályos magyar nyelvű oktatás, ezt ő harcolta ki. Emellett nagyon sok olyan helyen indul be a fakultatív magyar nyelvű oktatás, ahol eddig még nem volt, mint például: Tőkésen, Borsabányán, Nagybocskón, Veresmarton. A nagybányai Németh László Gimnáziumban csak három kilencedik osztály indul. Négy osztályt engedélyeztek, de nagyon sok gyereknek nem sikerült a képességvizsgája. A Leöwey Klára Gimnáziumban csak egy osztályt kértek, az be is indult. /Tamási Attila: Tanévkezdés előtti számvetés. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 17./

Cianid tartalmú folyadék vagy zagy került a hétvégén a Csiszla-patakba, onnan pedig a Tiszába ömlő Visó folyóba a borsabányai bányavállalat ércelőkészítő üzeméből. A vegyszerek között nátriumcianid is volt. Böndi Gyöngyike prefektus összehívta a Máramaros megyei katasztrófavédelmi bizottságot, amely elrendelte a vízminőség ellenőrzését. A vállalat nem jelentette a törvényszabta időn belül a szivárgást, ezért a Remin Társaságot 27 ezer új lejre bírságolták. Madalin Mihailovici, az országos vízügyi igazgatóság (ANAR) vezetője kijelentette, nem juthat magyar területre a Visó folyón levonult ciánszennyezés. Politikai vitát váltott ki Magyarországon az újabb romániai ciánszennyezéses eset. A legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz a kormányzati intézkedéseket hiányolta, és az ügy kivizsgálását kérte Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől. /Farkas Zoltán: Újabb ciánszennyezés a Tiszán. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./ – Nem lehet megengedni, hogy a ciánszennyezés állandóan fenyegesse Magyarországot, fel kell lépni ellene – jelentette ki Sólyom László magyar köztársasági elnök november 28-án. – Nagy szerencse, hogy nem történt nagyobb baj, de ez nem döntő szempont. Tűrhetetlen, hogy a szennyezés veszélye állandóan fennáll. Fel kell lépni ellene, meg kell nézni, milyen lehetőségek vannak erre, beleértve az egyeztetést és a nemzetközi egyezményeket – mondta a köztársasági elnök a romániai Visó folyó ciánszennyezése kapcsán. Legutóbb 2000-ben történt hasonló baleset Romániában, amely akkor teljesen tönkretette a Tisza élővilágát. /Ismét ciánpánik. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Újabb környezetszennyezés történt Borsabányán a helyi bánya zagytározójának hibája miatt. A zagytározó ülepítőjének túlfolyója megrepedt és 30 köbméter ülepített bányavízzel kevert zagy került a Visó folyó mellékágába, a Csiszla-patakba. A baleset helyi jellegű szennyeződést okozott a vízfolyáson, így szerencsére legalább a Tisza magyarországi része ezúttal érintetlen marad. Hat éven belül ez a negyedik ilyen baleset ezen a vidéken. /Újabb szennyezés Borsabányán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

A heves esőzések miatt július 26-án átszakadt a borsabányai Remin bányacég derítőjének a gátja, aminek következtében hatalmas mennyiségű, nehézfémeket tartalmazó zagy és esővíz zúdult a derítőbe. A második gátszakadás elkerülése érdekében a szakemberek egyik helyen megnyitották a gátat, hogy az ülepítőben lévő esővíz befolyhasson a közelben lévő Csiszla patakba. Ekkor jelentős mennyiségű nehézfémtartalmú zagy jutott a patakba, amelyik a Visó folyón keresztül a Tiszát is mérgezi. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter szerint a szennyezés nem jelentős, mert az áradásokkal járó nagy vízhozamnak köszönhetően a méreg jelentős mértékben felhígul, amire a Tiszába ér. Mindössze néhány órával a borsabányai gátszakadás előtt, Sulfina Barbu volt román környezetvédelmi miniszter élesen bírálta utódját, az RMDSZ-es Korodi Attilát, valamint a román kormányt, amiért a verespataki bányaberuházás engedélyezését elnapolta. Borsabányán hasonló baleset 1997-ben történt, akkor is derítő gátja védte meg a települést attól, hogy több millió tonnányi iszapos meddő rázúduljon a településre, illetve hogy beömöljön a Visóba, s azon keresztül a Tiszába. 2000 márciusában szintén Borsabányán történt gátszakadás mérgezte meg nehézfémekkel a Tiszát. /T. Sz. Z. : Gátszakadás és szennyezés Borsabányán. Nehézfémes zagy jutott ismét a Visóba és a Tiszába. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

A magyar hatóságok szerint igen, a román hatóságok szerint nem került a Tiszába szennyezés a borsabányai gátszakadás miatt. Megkezdődött a Tisza vizének ellenőrzése a folyó magyarországi szakaszán: az első vizsgálat a kadmium szintjének a megengedettnél nagyobb, de az egészségügyi határértéknél alacsonyabb emelkedését mutatta ki. Állíthatom, hogy szennyezés nem történt, mondta el Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. „Hivatalos utakon is értesítettük a magyar hatóságokat, ugyanakkor lesz ennek magyar–román közös kiértékelője is”, fogalmazott. „A román kollégáktól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy lokálisan kezelni tudják a problémát. Az első információk szerint tehát a szennyeződés nem fog átterjedni Magyarországra” – nyilatkozta Szabó Imre magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter. /Isán István Csongor, Kánya Gyöngyvér, Oborocea Mónika: Nehézfémvadászat a Tiszán. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./

Nyílt levélben fordult 45 Kárpát-medencei civil szervezet Románia, Ukrajna, Szlovákia és Magyarország kormányfőihez a Kárpát-medencében található potenciális szennyezőforrások felszámolása érdekében. A szervezetek szeretnék elérni, hogy a kormányok ne engedélyezzenek új bányászati beruházásokat – különös tekintettel a verespataki és a Szlovákiában található körmöcbányai aranybánya tervére –, valamint tiltsák be a cianidos technológia alkalmazását a bányászatban. A nyílt levél emlékeztetett arra, hogy 2000 telén heves esőzések után a nagybányai és a borsabányai gátszakadások következtében mintegy 100 ezer tonna cianid és nehézfémtartalmú zagy került ki a Tiszába, amely később a Dunát is elérte. A balesetek miatt több mint 1240 tonna hal pusztult el – jegyzik meg. /Bálint Eszter: Civilek a ciántechnológia ellen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

A hatóságok igyekeznek eltakarni, meghazudtolni azokat a környezeti katasztrófákat, amelyekért ők a felelősek, amelyek forrását már évek óta fel kellett volna számolni. Szomorú, hogy nincs kivétel román és magyar nemzetiségű tisztségviselő között, egyformán csúsztat és szépíti a dolgokat mindkettő. A Borsabányán július 26-án bekövetkezett gátszakadás nyomán hatalmas mennyiségű zagy zúdult a Colbul II derítőből, az alatta elhelyezett Colbul I-be. Csak a csoda mentette meg a gátat az átszakadástól és a Visót meg a Tiszát egy újabb hatalmas méretű élővilág-haláltól. A hatóságok az érintett Ukrajna és Magyarország illetékes hatóságainak őszinte tájékoztatása helyett – erre nemzetközi egyezmények kötelezik őket – az egész balesetet letagadták. Kivétel volt Mircea Man, Máramaros megye tanácselnöke, aki őszintén elmondta a sajtónak: Máramaros megyében számtalan hasonló állapotban lévő derítő létezik, amelyek a veszélyt jelentenek a környezetre. Szerinte ezeket mielőbb fel kellene számolni. Lucia Ana Varga, a környezetvédelmi tárca államtitkára és Böndi Gyöngyike Máramaros megyei prefektus továbbra is azt állította: nem történt szennyezés, minimális szintű a baj. Az RMDSZ-es prefektus asszony felhívta a megye hivatalosságainak a figyelmét: ne fecsegjenek, „még nemzetközi botrány és per lehet az ügyből”. A borsabányai ügyről már tud a közvélemény. Azonban a július 16-án az Aranyoson végbement, jelentős halpusztulással együtt járó katasztrófáról sem a környezetvédelmi tárca, sem a vízügyi hatóságok nem szóltak. A balesetről tájékoztatni kellett volna Magyarországot. Korodi Attila miniszter magatartása Európában elfogadhatatlan. Ezekről a környezeti balesetekről legalább utólag tájékoztatást kell adni. Az RMDSZ-nek pedig – kormánytényezőként – komoly figyelmeztetésben kell részesítenie tisztségviselőit. /Tibori Szabó Zoltán: Folyik a zagy – és a hazudozás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Levélben fejezte ki köszönetét Kóthay László magyar vízügyi államtitkár román kollégájának, Lucia Ana Varga környezetvédelmi államtitkárnak, amiért Románia megengedte, hogy néhány magyar szakember ellátogasson Borsabányára, és a helyszínen tájékozódjon július 26-án gátszakadást szenvedett derítő helyzetéről. A levél szerint a magyar szakemberek által készített jelentés alapján a magyar környezetvédelmi tárca „megnyugtathatja a magyar közvéleményt”. A román fél – éppen Varga államtitkár szorgalmazására – mindent megtett annak érdekében, hogy a borsabányai szennyezés méreteit kisebbítse, azt jelentéktelennek mutassa be. Öt napon át a román hatóságok azt ismételgették, hogy a gátszakadás nyomán a Csiszla patakba kikerült zagy, a patak magas vízhozama miatt annyira felhígult, hogy a szennyezést már a Visó folyóban sem lehetett kimutatni. Azonban július 31-én a kolozsvári Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság közleményt adott ki, amelyben leszögezte: a szennyezés következtében a Visó vize II. fokúról III. minőségi fokra romlott, mangánnal, rézzel és cinkkel szennyeződött. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi lakosság Kóthay-féle megnyugtatásának megalapozottsága megkérdőjelezhető. A Kóthay-levelet Korodi Attila környezetvédelmi miniszter is kihasználta, kijelentetve: a dokumentum elismeri, hogy a Tiszát a borsabányai baleset nem mérgezte. Varga államtitkár pedig egyenesen gratuláló levélről beszélt, amikor a magyar tárca dokumentumának megérkezését bejelentette. A magyar hatóságok a levélben szóvá sem tették, hogy július 16-án az Aranyoson is halpusztulással járó súlyos környezeti katasztrófa történt, s hogy a szennyezés tényéről a romániai illetékesek a magyarországi hatóságokat és közvéleményt nem tájékoztatták. A Szabadság tudósítója a hatalmas mennyiségű döglött halat a Maros és az Aranyos találkozásától nem messze saját szemével látta. Budapest végül augusztus 1-jén közölte: számon kérték Bukaresttől, hogy miért nem értesítették a történtekről a magyar felet. Augusztus 1-jén ismeretlenek kőolaj-származékokkal szennyezték a Kis-Szamost, közölte a Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság. /Gratuláció Budapestről a szennyezésért? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Nehézfémeket tartalmazó bányaiszap ömlött április 16-án Borsabánya közelében a Tisza mellékfolyójába, a Visóba. A szennyezést Borsabánya egyik bányavállalata okozta. A hatóságok jelenleg folyamatosan figyelik a Tiszába vezető folyók vízének minőségét. Halpusztulásról egyelőre nem érkezett jelentés. A szennyezésről az ukrán hatóságokat is értesítették. Alexandru Cosma Máramaros megyei alprefektus azt állítja: a szennyezés nem ront a Tisza vízminőségén, a magas vízhozam miatt ugyanis a szennyezés hamar feloldódik. Az elmúlt években Románia területén már többször is került szennyezés a Tisza mellékfolyóiba. Borsabánya közelében utoljára tavaly ömlött nehézfémeket tartalmazó zagy a Visóba, a szennyezést ekkor a nagy mennyiségű eső okozta. 2000 márciusában ugyancsak Borsabányán történt gátszakadás mérgezte meg nehézfémekkel a Tiszát. /Nehézfémekkel szennyezték a Tisza mellékfolyóját. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./

Olajos Péter európai parlamenti képviselő felkérte Stavros Dimast, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosát, hogy vizsgálja ki: Románia eleget tesz-e a felszíni vizek szennyezésének megakadályozását előíró jogszabályoknak. Az EP-képviselő az április 16-án a Máramaros megyei Borsabányán bekövetkezett környezetszennyezés kapcsán fordult az EU illetékeséhez. /Rostás Szabolcs: Tisza-szennyezés: panasz az Uniónak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 4./

Üzenet a Végekről
2014-ben, Koltai András és Orosz Krisztofer Levente szerkesztésében jelent meg „Üzenetek a Máramarosi Végekről” című könyv, amely kor- és egyháztörténeti dokumentum.
A kutatók kötetbe gyűjtötték össze Kádár József piarista szerzetes 1945- 1992 közötti időszakban írt leveleit, beszámolóit, melyekből megismerhető Máramarossziget élete, a piarista rend megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel teli élete, az egyház társadalmi szerepvállalása abban a korban. A szerzők érzékeltetik, a történelem miként szólt be a piarista rend életébe, miként próbálták túlélni a megpróbáltatásokat, megőrizve a keresztény értékeket.
Könyvüknek tudományos értéke van. A magyarországi és a romániai tartományfőnökség levéltárában fellelhető leveleket válogatták, kötetbe foglalták. A borítóterv Szentes Zágon munkája. Kádár József 1911-1993 között élt. Kézdiszászfaluban született, szülei jómódú gazdák voltak. 1930-ban a Kézdivásárhelyi Katolikus Gimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait a kolozsvári Kalazantínumban végezte. Az egyetemet természetrajz- földrajz szakos tanári diplomával végzett. 1945-ben a máramarosszigeti házfőnökké, illetve a gimnázium és a konviktus igazgatójává nevezték ki. A háború után óriási nehézségeket kellett leküzdeniük. Az iskola lepusztult állapotba került, tanerő hiánnyal küszködtek. Szemes Ferenccel, a piarista matematika-fizika szakos tanárral együtt dolgozták ki az oktatási tervet, és indították be az iskolai életet. Ugyanakkor Máramarosszigeten nagyszámú deportált és hadifogoly volt. Ezekről gondoskodtak, segítették haza utazásukban. Kádár József személyében nemcsak a kitűnő piarista rendfőnököt ismerhetünk meg, a nagy műveltségű, tudású tanárt, hanem kiváló, mai szóval élve menedzsert, aki minden esetben megtalálta a megoldást, nemcsak a szerzeteseknek, hanem a közösség problémáira is. Tanított, de ha kellett, akkor orvosi teendőket is elvégzett. De volt olyan is, hogy szappant főzött. Állatvásárban segített az embereknek, a megfelelő állat kiválasztásában. Hatóságokkal küzdött az iskola államilag történő kisajátítása ellen, saját és mások szabadságáért harcolt. A könyv kortörténelmi dokumentum is. A kommunista rendszer minden erőt felhasznált saját hatalmának a megerősítésére. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat. Felfüggesztették a Piarista Szerzetesrendet. A rendházak állami tulajdonba kerültek, a nővérek hazatértek falvaikba. Szerzeteseket internálták.
13 levelet olvashatunk, melyek Zimányi Gyula tartományfőnöknek, Karl János magyarországi rendtartományi asszisztensnek, valamint Bíró Vencel romániai tartományfőnöknek is írt. Ugyanakkor olvashatjuk a beszámolókat, melyek 1948-ban a máramarosszigeti rendház helyzetéről, 1954-ben a romániai piaristák helyzetéről szólnak. 1965-ben ugyancsak a romániai piaristák helyzetéről számolt be.
A rendház történetében életbevágó 1948-as év: „Az új alkotmány értelmében nem tarthat egyetlen felekezet sem közérdekű tanintézeteket.” Mivel a tanítást rendtagok nem vállalhatták pasztorizációban kellett megfelelő munkát találniuk. Ugyanakkor megélhetési forrásokról kellett gondoskodniuk. Beszámoló a Romániai Piaristák helyzetéről-című írásában kifejti: „Ezt a beszámoló félét 1949-el kell kezdeni. Akkor jelent meg egy minisztertanácsi rendelkezés, amely szerint Rendünk működését megszüntetik. Indoklás: a tanügy állami ügy lett, tehát nincs ránk szükség tovább. A rendtagok a következő lehetőségek között választhattak: elhelyezkednek a termelésben, hazamennek családjukhoz, külföldre mennek a rendi központba, vagy „klauzúrába” vonulnak. A valóságban csak az az utolsó lehetőség várt reánk, ami magyarul belágerezést jelentett.” A saját helyzetéről azt írja: „Vagyok lelkipásztor és állatorvos, ellő tehenek bábája és minden egyéb”. 1954-ben a Romániai Piaristák helyzetéről írt egy rövid beszámolót, amiből kiderült: „A többi szerzetesek sorsa: ferencesek, jezsuiták, minoriták 1950 óta lágerben vannak. A ferencesek Óradnán és Désen, a jezsuiták Szamosújváron, egyebek Esztelneken.” Kádár József azt írja, hogy ő maga renoválta a templomát kívül- belül.
1948-tól Borsabányán volt. 1959-től 1964-ig- Láposbányára helyezték, majd 1964-tól Színérváralját vállalja. Megbetegedett. 1978-tól szülőhelyén élt. Vállalta ezt az életet, ami tele volt zaklatással. Bátor, tényeket feltáró eseményeket jelentette felettes hatóságának, valamint a kolozsvári elöljáróinak. A könyv rendkívül olvasmányos. Szerkezete jól strukturált. Az alábbi fejezeteket tartalmazza: Levelek és beszámolók 1945- 1965 között. Önéletrajzi írások (1984- 1992. Függelék. Névmutató. A szerzőkről
Koltai András a Magyar Piarista Rend fő-levéltárosa. Orosz Krisztofer Levente a BBTE Római Katolikus Karának végzőse, a kolozsvári Szent Mihály Plébánia fő-gondoka. A könyv kolozsvári bemutatóján elmondta, hogy máramarosszigeti származású, tehát kötődik a városhoz. A könyv keletkezéséről mondott néhány gondolatot. Budapesten találkozott Koltai András fő-levéltárossal, aki Kádár József leveleiről beszélt. Orosz Krisztofer tanulmányozta Kádár József leveleit, megismerte csodálatos egyéniségét.
A könyvben a Végek üzenetét fogalmazták meg: A könyv olyan történelmi értéket hordoz, melyet meg kell becsülni. Olvasván a könyvet megismerhetünk egy személyiséget, aki hisz az Istenben és abban az elhivatottságban, melynek szolgálatára felesküdött. A nehézségekkel, megpróbáltatásokkal teli élet a hit erejével válik élhetővé.
Kádár József élete példaképet jelent az utókor számára.
Csomafáy Ferenc
Koltai András,Orosz Krisztofer Levente: Üzenetek a Máramarosi Végekről. Kádár József piarista beszámolói és emlékezései (1945-1992) /Kolozsvár/
erdon.ro