"Márc. 5-én a Szamoson az árhullám elhagyta Dést, Máramaros megyében a Tisza és a Lápos folyók szintje növekedőben van. Kolozs megyében az áradások következtében 21 gazdaság, 1421 hektár szántóföld van víz alatt, 30 méter falat és egy szénaraktárt sodort magával az ár. A megyében a Szamos mintegy 120 kilométeres utat rongált meg. Az Aranyos áradása újabb ökológiai szennyeződést okozott. A Fehér megyei abrudbányai Bányakitermelő Vállalat ismét szennyezi az Aranyost. A folyó vastartalma a negyvenháromszorosára nőtt. A megengedettnél több a mangán- és a réztartalom is. A tordai Vízművek a szennyezés elterjedésének megelőzésére Sinfalva közelében négy kutat ismét bezáratott. /Nánó Csaba: Árvízeket okozott a hirtelen felmelegedés. Ismét szennyezett az Aranyos vize. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./ Bihar, Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár és Suceava megyében negyven települést érintett az utóbbi napok esőzései miatt keletkezett áradás. Bihar megyében Biharkaba, Biharrósa, Magyarremete, Berettyószéplak, Robogány és Bihardobrosd községekben 55 háztartást öntött el a víz. Az előrejelzések további esőzést jósolnak. Az áramszolgáltatás is megsínylette a vihart: Borszeg, Almásfegyvernek, Alsótótfalu, Kozmaalmás, Szarkó, Nadántelek, Kővág, Berettyófarnos, Berettyócsohaj, Hegyközszentimre teljes egészében, Szalárd pedig részben áram nélkül maradt. Nagyváradon évről évre mind nagyobb gondot okoznak az eldugult csatornák. /Aszály után áradás. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 6./ Bihar, Beszterce, Máramaros és Suceava megyékben több mint 1.100 házat érintett, mintegy száz helységben az árvíz, ráadásul 1500 ha mezőgazdasági földterületet is elöntött a víz, utakat, hidakat rongált meg, megszakította az áramellátást. /Árvizek. = RMDSZ Sajtófigyelő, márc. 6. - 44. sz./"

"Magyarremete kilencszáz lakosából mintegy ötszázan magyarok. Magyarremete történelmi múltja mintegy ezer évre tekint vissza, hisz templomának egy része még Árpád-kori. A 17. századi összeírásokban elpusztult faluként szerepelt. Egy 1886-os népszámlálás adatai szerint ekkor a településnek 905 lakosa volt, közülük 559 magyar, 309 román. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint a településnek ekkor 892 lakosa volt: 542 magyar, 350 román. Az idei népszámlálás adatai még nem ismertek, rendelkezésre áll viszont a felekezeti megoszlás: református 396, ortodox 367, baptista 137. A templom falképei átalakítási munkálatok alkalmával kerültek elő a vakolat alól: Szent István, Szent Imre és Szent László képe. Lenyűgözőek a képek, melyek több mint nyolcszáz évvel ezelőtt készültek. A magyarremetei református egyházközség és templom története című kiadvány szerint fontos forrás az 1787-ben megkezdett anyakönyvek vezetése. A temetőben van az 1944. szept. 27-én kivégzett negyvenkét magyar ártatlan áldozat közös síremléke. Gergely Károly akkor nyolcéves volt. Ma így emlékszik arra, ami akkor történt. Elmondta: az egész tragédia azért következett be, mert meglőttek egy román katonát, aki belehalt sérülésébe, azt mondták, hogy a magyarok tették. Ha mindez néhány faluval odébb, mondjuk Biharrósán történt volna, senkit nem végeztek volna ki, mert ott már csak román nemzetiségűek élnek. Egyébként a lelőtt román katonát helybeli magyarok vitték a belényesi kórházba, csak sajnos az úton a kórház felé belehalt sérüléseibe. A remetei RMDSZ ma 263 tagot számlál, mindannyian fizetik a tagsági díjat, újságolta Smeták Csaba RMDSZ-elnök. A remetei gyerekek karácsonykor kántálni járnak csillagokkal. Szilveszter éjszakáján, pontban éjfélkor egy jó erős hangú férfi felmászik a templomtoronyba, elmondja az újévköszöntő verset. A falu lakosainak nagy része vagy a templom köré gyűlve hallgatja, ez most is így van. Utána egymásnak boldog új évet kívánnak. /Dérer Ferenc: A biharrósai és a mézgedi patak partján. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 28./"

A Bihar megyei Belényesi-medencében található hagyományos román tájházat avattak fel október 28-án Nagyszalonta románok lakta negyedében. Török László, a hajdúváros polgármestere elmondta, a kezdeményezők többek között annak kívántak emléket állítani, hogy az 1927-es agrárreform idején számos Belényes környéki románt telepítettek Nagyszalontára. A fából készült, Biharrósa térségéből származó épület szinte teljes egészében magán viseli a belényesi román falusi házak jegyeit. /Rostás Szabolcs: Román falumúzeum a hajdúvárosban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./