Az 1990. évi III. Magyar Református Világtalálkozó Központi Szervező Bizottsága febr. 29.-márc. 1. napjain dr. Bütösi János, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke vezetésével ülést tartott Berekfürdőn, a Megbékélés Házában. A tanácskozáson foglalkoztak az aug. 3-11. közötti rendezendő világtalálkozó szervezési feladataival. Románia alkotmánya és hatályos törvényei teljes mértékben garantálják az egyházi és vallási rendezvények szabadságát - ezért indokolatlan minden félelem, amely a Világtalálkozó romániai rendezvényeivel kapcsolatosan felmerült. /III. Magyar Református Világtalálkozó Indokolatlan az aggodalom. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

A Magyar Református Világszövetsége /MRVSZ/ nov. 7-9-e között rendezte meg az I. Kárpát-medencei Médiakonferenciáját Berekfürdőn. A tanácskozáson Egyházak a világ médiáiban - médiumok az egyházban kérdéskörben hangzottak el előadások. A témához hozzászóltak a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió képviselői. Zárónyilatkozatot adtak ki, ebben elfogadták Tőkés Lászlónak, az MRVSZ elnökének az új református médiastratégia kialakításához szükséges szempontokat. Megvalósításuk érdekében a Magyar Református Médiaszövetség és a Magyar Református Médialapítvány létrehozását határozták el. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 10., a konferencia programja: Partiumi Közlöny (Nagyvárad), okt. 28./

Ajánlásban fordultak a Kárpát-medencei magyar református püspökök és főgondnokok a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatához, kérve: a testület deklarálja az egyház alkotmányában, hogy egyháztagnak tekint minden magyar reformátust, bárhol éljen is. A javaslat teljes konszenzussal született meg a Kárpát-medencei magyar református egyházakat és egyházkerületeket tömörítő Generális Konvent kétnapos elnökségi találkozóján, Berekfürdőn. A magyar egyház tagjai lennének a határon túli reformátusok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Megjelent az Üzenet /Kolozsvár/, az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjában húsvéti száma. Somogyi Botond a kárpát-medencei református egyházi vezetők Berekfürdőn tartott tanácskozásáról számolt be. Makkay József a keresztény egyházak 20. századi üldöztetésének átfogó történetéről írt egy könyvbemutató kapcsán (Andrea Riccardi: A mártíromság százada. A 20. századi kereszténység). /Üzenet (március 15.). = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 26./

Sok helyen tartottak idén nyáron is bibliaheteket. Romániában 30. 000 református, katolikus és evangélikus gyermekkel foglalkoztak 403 csoportban szerte az országban. Idén szeptember 6-8. között Berekfürdőn találkoztak azok, akik a Kárpát-medencében vezetik ezt a munkát. Kárpátaljáról, Felvidékről, Horvátországból, Vajdaságból, Erdélyből és Magyarországról gyűltek egybe. Megosztották az elmúlt év tapasztalatait, gondjait és örömeit, de a jövőn is gondolkoztak. A 2008-as programot ugyanis a romániaiak írják. /Demeter Irén, a KOEN Alapítvány elnöke: Tapasztalatcsere Berekfürdőn. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./

Kárpát-medencei testvér-települési hálózat kiépítését szorgalmazzák
A magyarországi és a határon túli magyarság közötti élő kapcsolatok kiépítését szorgalmazták a Kárpát-medencei magyar testvértelepülések találkozójának résztvevői a hét végén Berekfürdőn. A rendezvény keretében az alcsíki kistérség polgármesterei felkeresték testvértelepüléseiket, pénteken pedig a vendéglátók, valamint az erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai polgármesterek tanácskoztak. A találkozón a testvértelepülési kapcsolatoknak a kulturális cserén és az idegenforgalmon túl a gazdasági együttműködésre való kiterjesztését szorgalmazta Gyerkó László szenátor, aki elkísérte a küldöttséget.
A találkozón bemutatták „A testvériség faluja” elnevezésű projektet, amelyet Európai uniós finanszírozással kívánnak megvalósítani Berekfürdőn: kulturális-, konferencia- és idegenforgalmi központot kíván létesíteni hat Kárpát-medencei község a helyi önkormányzat által biztosított telken. A tanácskozás résztvevői megvitatták a terv megvalósítására vonatkozó szerződés szövegét, jövő hónapban pedig közös testvér-települési megállapodást írnak alá.
Gyerkó László szenátor is jónak tartja a bereki kezdeményezést, és elmondta: bízik abban, hogy az önkormányzatok mellett lakossági, iskolai, nyugdíjas és idegenforgalmi kapcsolatok bővülését is hozza a testvér-települési hálózat megalakítása.
A megbeszéléseken felvetődött az egyszerűsített honosítási eljárás kérdése is. A témakör kapcsán Gyerkó László nehezményezte, hogy a Demokrácia Központokban aláírásgyűjtés folyik egy új párt megalakítása javára. "Az RMDSZ nyitott a tárgyalásokra" – hangsúlyozta a szenátor, kiemelve, hogy az erdélyi magyar érdekvédelmi és közképviseleti szervezet az összefogás és nem a megosztás szellemében végzi munkáját.
A politikus szólt az egybegyűlteknek a kormányzati szerep előnyeiről és hátrányairól egyaránt, a jelenlévő alcsíki polgármesterek pedig kiemelték: a kormányzati jelenlét nagyon fontos a települési önkormányzatok számára.
A találkozó résztvevői nehezményezték, hogy a magyar kormány meghívott képviselői nem vettek részt a rendezvényen. (hírszerk.)
Transidex.ro

Teljesült Domokos Pál Péterék álma
Idén is hűen követték a hagyományokat az Ezer Székely Leány Napja szervezői, főleg az imára, a népviseletre, a népdalra, a néptáncra, illetve a népi mesterségekre helyezve a hangsúlyt. Szombaton több mint ezer népviseletes leány, asszony vett részt a Csíkszeredában és Csíksomlyón tartott egész napos rendezvényen.
A népünnepély ezúttal téravató is volt, az összegyűltek, székely ruhások szombaton délelőtt 9 órától közös tánccal vették használatba a felújított Szabadság teret. Szép gesztus volt ez a szervező városi és a megyei önkormányzatok részéről. Sokkal fennköltebb, mégis közvetlenebb volt a hangulat, mintha politikai beszédekkel, illetve szalagvágással került volna sor a tér birtokbavételére.
„Azt gondolom, hogy ennél nem is kell szebb látvány, mint ennyi székely ruhába öltözött leány, hogy a fiataljaink felveszik őseink viseletét. Ez nem is látvány, hanem csoda, amit évről évre a csíkszeredai önkormányzat, a Hargita együttes és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány megszervez nekünk” – mondta a téren Borboly Csaba, a megyei önkormányzat képviselő-testületének elnöke. A Kovászna megyei önkormányzat képviselő-testületének alelnöke, Nagy József is üdvözölte a jelenlévőket, köztük a nagy számban részt vevő háromszékieket, és meghívott mindenkit a hamarosan sorra kerülő Székely Vágtára.
A közös tánc után a szekerek, lovasok és gyalogosok a csíksomlyói kegytemplomhoz vonultak, ahol a szentmisét Böjte Csaba atya celebrálta. A ferences szerzetes a gyermekvállalásra buzdította a fiatalokat. Amint megjegyezte, a szentcsaládnak is könnyebb lett volna Egyiptomban maradni, ahol József mesterségét nagyon megbecsülték. Mégis vállalták a nehézségeket, a gyermekáldást, sőt haza is tértek szülőföldjükre, Heródes országába, pedig ott csak üldöztetésben lehetett részük. Manapság nincs üldöztetés, mégis a karriert vadássza mindenki, általában külföldön és nem szülőföldjén, pedig a szónok szerint itthon is lehet boldogulni. Továbbá, ahogy kiemelte, az élet vállalásánál és gondozásánál nincs szebb és magasztosabb dolog ezen a világon.
A csíksomlyói Hármashalom-oltárnál beigazolódott: teljesült a több mint nyolcvan éve a rendezvényt útjára indító szervezők, a szociális testvérek, illetve Domokos Pál Péter álma. Most már biztosan kimondható, hogy kigyűlt az ezer székely leány, ugyanis a szervezők ezúttal nyilvántartásba vették azokat, akik jelentkeztek az iktatónál. Cserébe a népviseletet felöltők emlékkártyát vihettek haza, amely igazolta, hogy 2012-ben részt vettek a népünnepélyen. Rengetegen jelentkeztek az iktatónál, habár arról volt szó, hogy csak a délutáni órákban veszik nyilvántartásba a személyeket, még este is akadt munka. Ottjártunkkor, este hét óra tájt már 1200 népviseletes lányt, asszonyt és 481 fiút, férfit számoltak.
A települések közül ezúttal Csíkrákosból jöttek – az összlakossághoz viszonyítva – a legtöbben székely ruhában. Pontosan 7,28%-os volt ez az arány, ők vihették haza az esketőszékeket, és lapunk is közülük sorsolta ki az iktatócédulák alapján azt a nőt és férfit, akik egy-egy féléves előfizetést nyertek. Bálint Anitát és András Lászlót a hét folyamán várjuk a szerkesztőségünkbe, hogy iktatókártyájukkal nyereményüket átvegyék.
„Hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk” – ezzel a jeligével indították útjára egykor a népünnepélyt. A megnyitón felszólaló csíkszeredai polgármester, Ráduly Róbert szerint nem elég csak a népviseletet és a népi kultúrát becsben tartani, hanem a népszámláláskor a székelységünket is vállalnunk kell. Az elöljáró szerint, ha nem valljuk magunkat székelyeknek, az autonómia útjába is akadályokat gördítünk.
Nemcsak a mennyiségi mutatók emelték a rendezvény színvonalát, évről évre nehezebb a dolga az eredeti népviseletet vizsgáló zsűrinek. Egyre több értékes népviselet kerül elő, idén lövétei, gyergyóalfalvi, csíkkozmási és szentdomokosi női székely ruhákat díjaztak, többen is elérték az eredeti szőttes anyag, a kézi varrás és az autentikus öltözeti kellékekért járó maximális pontszámot.
Másfelől, ezúttal egy nagyobb Székelyföldet is sikerült „megmozgatni”, a bukovinai székelyeket Kóka Rozália néprajzkutató, mesemondó, a diószénieket meg Petrás Mária képviselte. Ők voltak az idei tiszteletbeli meghívottak.
Kóka Rozália egy kiállításon keresztül tolmácsolta a bukovinai székelyeket ért tragédiát, 1941-ben ugyanis Bácskába telepítették őket. A fotók elindulásuk előtt készültek, a családok a kényszerből elhagyandó szülői ház előtt álltak a masina elé. Később a különböző állomásokon jól fogadták őket az anyaországiak, de vajdasági tartózkodásuk tragédiába fulladt. Az 1944 októberében visszaköltöző szerbek véres merényletekkel, pogrommal menekülésre kényszerítik őket. 1945 márciusában a Völgységben, egy kis, ezerlelkes, németek lakta faluban, Felsőnánán telepítik le őket. Kóka Rozália, aki ízes népi mesékkel is elkápráztatta a csíksomlyói nyeregben a hallgatóságot, honlapunknak elmondta, csíkzsögödi gyökerekkel is rendelkezik. Amúgy a történetek, illetve az általa hordott népviselet is igazolta, hogy a bukovinai székelyekkel közösek kulturális gyökereink.
Petrás Mária szintén a valamikor menekült, elcsángált székelyeket, a diószénieket képviselte. Egyfelől közszemlére tárta kerámiáit, amelyet a csángó szenteknek ajánlott, másfelől a gyönyörű népdalokkal adott ízelítőt ebből a kultúrából. „Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni” – vallja az alkotó.
Különben több népi mester termékét is láthattuk, mint az előző években, megcsodálhattuk a díszkovács, fafaragó, gyöngyfűző termékeit és a szőtteseket, beleértve a népviseleteket, ugyanakkor két népi hangszer készítője is kirakódott. Ezúttal furulyát, fidulát, gardont és kobzát is lehetett szemlélni, vásárolni.
Kitettek magukért a táncosok is, jóformán minden csíki településről érkezett csoport, ugyanakkor a Gyergyói-medence, illetve Udvarhelyszék és Háromszék is képviseltette magát. Eső is esett, de ezt is csak égi áldásként könyvelte el a résztvevők többsége. A műsor másfél órával tolódott ugyan, de a közönség nagy része megvárta a rendezvénysorozatot záró előadást, a Hargita együttes Ördöngösök Füzesen című folklórműsorát.
Különben az identitásőrző népünnepélyt jó példaként is felajánlották, a csíkszentkirályi önkormányzat ugyanis az Ezer Székely Leány Napjára időzítette a testvértelepülésekkel tartott találkozóját. „Immár a harmadik testvértelepülés-találkozót szerveztük meg Csíkszentkirályon. Ennek köszönhetően az anyaországból Berekfürdőről, Zalakomárból, Igarból, továbbá Szlovákiából Krasznahorkáról, illetve Kárpátaljáról Iszapéterfalváról fogadtunk vendégeket. A legutóbbiakkal pénteken írtuk alá a testvértelepülési szerződést. Emellett a martonvásári Villő tánccsoportot is vendégül láttuk, ők fel is léptek a népünnepélyen. Korábban mindig a csíksomlyói pünkösdi búcsúra hívtuk testvértelepüléseinket. Most arra gondoltunk, hogy ne csak az egyházi értékeinket ismerjék meg, hanem a kulturális identitásunkat őrző rendezvényeinkből is ízelítőt kapjanak, ezért a küldöttségeket hintókon kivittük a csíksomlyói nyeregbe. Reméljük, hogy ez a népünnepély példaértékű lesz számukra, és a hagyományőrzés őket is arra fogja ösztönözni, hogy otthon indítsanak el hasonló folyamatokat” ‒ mondta honlapunknak Gál Mária csíkszentkirályi kultúrigazgató.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro

Akik elsőként fújták a rezet
Elsőként alakult meg Alcsíkon a Csíkszentkirályi Fúvószenekar 2001-ben, amely jelenleg 21 taggal működik. A zenekar évi 30–50 felkérést is kap.
„A Csíkszentkirályi Fúvószenekar története három részre, generációra bontható: az első helyi rezesbanda 1884-ben alakult, a csíki vármegyében elsőként. Az akkori csíkszentkirályi plébános, Hosszú Ferenc kezdeményezésére jött létre – erről írásos bizonyíték is van az egyház tulajdonában lévő Historia Domusban. Ez a zenekar valószínűleg az első világháború alatt bomlott fel. A két világháború közt nem működik zenekar a településen, majd 1943-ban alakul meg a második társaság. Ők 2001-ig zenéltek együtt, ekkor szükségessé vált a harmadik generáció belépése, ugyanis a régi zenekari tagok 70–80 év körüliek voltak” – ismertette Ravasz Ákos.
A fúvószenekar egyik tagja továbbá azt is elmondta, hogy 2001-ben Székely Ernő polgármester kezdeményezésére szerveződik újjá a csapat – Alcsíkon elsőként. Ekkorra már szükségessé vált egy szakember bevonása, hogy a zenészek hozzáértőbbekké válhassanak. Karmesternek 2002-ben Urszuly Árpádot kérik fel, ő egészen 2009-ig segíti a fúvósokat, azt követően 2012-ig Domahidi-Vaszi Zalán kántor vezeti a zenekart. Azóta pedig vendég-karmesterekkel dolgoznak együtt.
Repertoárjukon hagyományos magyar, székely népi énekek, keringők, tangók szerepelnek. Nem utasítják el az újat, csupán jobban ragaszkodnak a sajátjukhoz. Ingyenesen lépnek fel a helyi kortárstalálkozókon, búcsús ünnepeken, falunapokon, faluébresztésen, de akár temetéseken, lakodalmakon is. A szomszédos településeken való zenélésért azonban elkérnek egy szimbolikus összeget – számolt be Ravasz Ákos. Hozzátette, évente 30–50 fellépésen vesznek részt. Az elmúlt esztendőkben a helyi és szomszédos falvak eseményei mellett felléptek Barátoson, Bárdudvarnokon, Berekfürdőn, Zalakomáron, Kaposváron, Krasznahorkaváralján, Igal városában.
Megjegyezte azt is a zenész, hogy a jelenleg 21 tagú zenekart a tavaly augusztus huszadikai ünnepkor két részre osztották, míg az zenészek egyik része a magyar nemzeti ünnepen vett részt Igalon, addig a többiek településükön zenéltek a falu ünnepén. Érdeklődésünkre elmondta, ez azért volt kivitelezhető, mert a zenekar pár tagja több hangszeren is játszik, s mivel kellő számú hangszerük is van, így megfelelő elosztásban tudtak itt és ott is helyt állni.
Elsősorban a fellépésekből befolyt összegekből boldogulnak, törekednek önfenntartóak lenni, de elfogadják a felajánlásokat is. Például a 2005-ben készült fellépőruhájukat a helyi vállalkozók és a polgármesteri hivatal segítsége révén vásárolták meg. Rendszeres bevételt jelent továbbá a karácsonyi előadásukkal egybekötött bál is, amelynek bevételét kiadásaikra fordítják. Emellett a közbirtokosság pár éve vásárolt számukra öt hangszert, 2015-ben pedig az önkormányzat közreműködésével sikerült megnyerniük egy Csík LEADER Egyesülethez leadott pályázatot, amely révén egy rend új egyenruhával és egy rend új hangszerrel bővült az eszközkészletük – tájékoztatott Ravasz Ákos.
Beszámolt továbbá arról is, hogy 15–70 év közöttiek a zenészeik, csapatukba bármikor jó szívvel fogadják a zenélni akaró helyieket.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Ezrek a székely népviselet csíksomlyói ünnepén
Több ezren látogattak ki idén az Ezer Székely Leány Napjára a csíksomlyói nyeregbe. A regisztrációs adatok alapján 1775 leány és pontosan 800 legény jelent meg népviseletben. Nyolcvanöt évvel ezelőtt indult útjára a mozgalom.
Az előre meghirdetett jelentkezés szerint 2249-en érkeztek szervezetten, mellettük még nagyon sok érdeklődő látogatott Csíksomlyóra. A jövő évi rendezvényen a házigazda Tusnádfürdő lesz, ugyanis a lakosság számához viszonyítva onnan jelentek meg legtöbben népviseletben a találkozón.
Reggel a csíkszentimrei Zöld Fák Fúvószenekar ébresztette Csíkszeredát a város különböző pontjain, majd a Szabadság téren folytatódott az egyre növekvő tömeg szórakoztatása. A megnyitón Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke elmondta, az ilyen és ehhez hasonló rendezvények által tudjuk megélni hagyományainkat. „Legyen ez a nap a székely konok meggyőződést felváltó szerény bizonyosság napja” – hangsúlyozta Barti.
Grüman Róbert, Kovászna megye önkormányzatának alelnöke beszédében kifejtette, a Székelyföldi önkormányzatok továbbra is támogatni fogják az ilyen típusú rendezvényeket. „A székely hagyomány, a népviselet él a XXI. században is” – jegyezte meg Grüman. Hargita megye testvérmegyéi is képviseltették magukat a rendezvényen. Török Dezső, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke elmondta, nagy megtiszteltetés számára, hogy itt lehetett, továbbá hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságról beszélt. „Itt az Ezer Székely Leány Napján mindannyian otthon vagyunk. Hazát, hitet nem cserél az ember” – tette hozzá Török.
Rideg László, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke szerint nagyon fontos, hogy megbecsüljük a leányokat, asszonyokat. „Azt kívánom, hogy ez az Ezer Székely Leány Napja még legalább 1000 évig legyen itt” – emelte ki Rideg. „Megdöbbentő látvány nézni ezt a gyönyörű szép tömeget, akik népviseletben várva itt összejöttek, az ember szíve nagyot dobban” – tette hozzá Bányai Gábor országgyűlési képviselő.
A beszédeket ünnepélyes felvonulás követte a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd az ünnepi szentmisét követően a résztvevők átvonultak a nyeregbe, ahol sok érdekes programmal várták őket a szervezők. A Zöld Fák Fúvózenekar itt is tovább emelte a rendezvény hangulatát, valamint kézműves kiállítás és vásár, illetve gyermekfoglalkozások színesítették a programot.
A házigazda Csíkszentimre által épített regisztrációs kapu az idén valóban egyedire sikerült: egy szarvast ábrázoló bejáratot készítettek. A néptánccsoportok bemutatói előtt ünnepi beszédek hangzottak el, többek között Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere szólt az ünneplőkhöz. „Itt nálunk a legnagyobb a vallási elkötelezettség és elhivatottság, itt még mindig tele vannak a templomok, fontosak az ünnepek, fontos a keresztség, az elsőáldozás, a bérmálás, a házasság ünnepe. Ezért vagyunk ma itt, ezért lehetünk itt, mert nekünk ez az érték még megmAradt, megtartottuk – bár komolyan dolgoztak azon, hogy elvegyék tőlünk ezt a létfontosságú alappillért. Én nem feltétlenül hiszek a számmisztikában, de ez a nyolcvanötös azt jelenti, hogy H és egy E. Mondhatjuk erre azt, hogy Hajrá Erdély, de ezekkel a betűkkel kezdődik ennek a 31-ben kitalált eseménynek a jelmondata is, ami úgy hangzik, hogy: Hitében Erős!”
A rendezvény egyik legfontosabb pontját a hagyományőrző néptánccsoportok bemutatói jelentették, idén összesen 24 csapat lépett színpadra. A táncosok Csíkszentimréről, Csíkszeredából, Marosludasról, Borszékről, Csíkszentkirályról, Berekfürdőről, Csombordról, Kecsetről, Kászonaltízről, Szentegyházáról, Gyulakutáról, Csíkvacsárcsiból, Tusnádfürdőről, Csíkmenaságról, Csíkszentlélekről, Fitódból, Csíkszentdomokosról, Csíktaplocáról, Madéfalváról, Csíkcsicsóból és Csíkcsomortánból érkeztek.
Kozma István, Csíkszentsimon polgármestere kérdésünkre elmondta, több éve vesz részt a rendezvényen, de ez az első alkalom, amikor nem szervezőként, csupán résztvevőként volt jelen. „Ez egy fontos találkozó, Vásárhelyről és Bukarestből is hoztunk vendégeket, hogy megismerhessék a székely kultúrát” – ismertette Kozma.
Deák Boglárka és Martóci Réka a tüsnádfürdői néptánccsoport tagjaiként vettek részt a rendezvényen. „Tőlünk körülbelül 80–100 ember jött el, nagyon sokat próbáltunk minden egyes nap. Jól érezzük magunkat és jó látni, hogy mindenki népviseletben van. Finom az étel, szépek a táncok, mindennel meg vagyunk elégedve” – mondták.
Brassóból is többen érkeztek, Ilyés Klára érdeklődésünkre elmondta, már harmadik alkalommal vesznek részt az eseményen. „Szépek a színes székely ruhák. Az előadás tetszett a legjobban, de a beszédek is szépek voltak. Jövőre is itt leszünk” – tette hozzá Ilyés.
A határon túlról is jöttek résztvevők, a Magyarországról érkező Valendorfean Katalin elmondása szerint nagyon jól érezte magát. „Azért jöttünk, hogy megnézzük a vidéket és a táncokat. Minden tetszik, a táj, a levegő, az erdő, a templom, az énekek és a kedves emberek”.
A rendezvényt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány szervezte.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro|

II. Hálózatépítő Konferencia
A tavalyi, nagy sikerű berekfürdői találkozó után, október 13–15. között Csíksomlyó ad otthont a Kárpát-medencei Magyar Lelki Segítő Szolgálat II. Hálózatépítő Konferenciájának. A szolgálat programjának célja együttműködő szakmai közösséggé szervezni a mentálhigiénés képzés jelenlegi és egykori hallgatóit, illetve tanáraikat. A képzés alapértékei és módszerei másfél évtizede változatlanok, tehát a hallgatók szakmai tevékenysége is hasonló, függetlenül attól, hogy valaki Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken vagy Kárpátalján él. A Kárpát-medence szinte egészére kiterjedő Lelki Segítő Szolgálat alapjai tehát kialakultak. A további építkezés útja nem az intézményesedés, hanem az, hogy e közösség tagjaiként éljük át összetartozásunkat, legyen képünk egymás szakmai tevékenységéről, és lehetőség szerint működjünk együtt a különböző helyi programokban.
A továbblépés elsődleges módszere a hálózatépítés. Az „együttműködés” a mentálhigiénés tevékenység paradigmája; együttműködünk klienseinkkel, azok hozzátartozóival, a csoportok tagjaival, különböző intézményekkel – és szakemberként egymással is. E nélkül nem lehetséges a lelki egészség előmozdítása. A fentiek jegyében rendezzük meg II. Hálózatépítő Konferenciánkat Csíksomlyón. E kultikus helyen a Föld „összeér” az Éggel, tehát különleges módon élhető meg saját spiritualitásunk, illetve az „emberen túlmutató” transzcendens valóság. A somlyói zarándokhely napjainkra az összmagyarság találkozási pontja is lett – lakóhelytől, állampolgárságtól függetlenül.
Hálózatépítő konferenciánk – a mentálhigiéné szakterületén – „nemzetegyesítő” alkalom is, amely tiszteletben tartva másokat, saját nemzeti közösségünk lelki kultúrájának épüléséhez is hozzájárulhat.
A szervezők (Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Hódmezővásárhelyről) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hogyan lettem magyar? – románul
Néhány soros értesítést kaptunk Berekfürdőről, szerkesztőségünk barátjától, Horváth Andor nyugdíjas, de nyugalomba nem vonult kolozsvári egyetemi tanártól, melyben a miniszterséget is viselt jeles esszéíró, műfordító, lapszerkesztő közli: könyvet írt román nyelven,Carte de vizită. În care autorul povesteşte cum a devenit maghiar(Névjegykártya. Melyben a szerző elbeszéli, hogyan lett magyar) címmel. A távinterjút Szilágyi Aladár készítette.
Az IDEA könyvkiadó Panopticon sorozatában megjelent művet október 26-án, 16 órakor mutatják be a Deák Ferenc u. 15 szám alatti Bookcorner könyvüzletben, Kolozsváron.
- Hogyan született meg a könyv: egy előre kidolgozott koncepció eredménye, melyben egymásra épültek a részszövegek, avagy az évek során, különböző indíttatások alapján megírt, de egymással rezonáló rokonszövegek szervesültek egységes egésszé?
- Igen, a könyv valóban egy előzetes elgondolás alapján született meg. Kidolgozása arra a felismerésre épült, hogy a magam magyar volta – nevezzük bár öntudatnak vagy műveltségnek – döntő mértékben a magyar irodalommal való megismerkedésnek köszönhető. Vagyis annak a folyamatnak, amelynek helyszíne az iskola. Persze, amikor irodalmat mondok, abba kisebb-nagyobb mértékben beleértem a történelmet is, hiszen az irodalmi művek megértése elválaszthatatlan a történelem ismeretétől.
- Bár a kérdésben szinte a válasz is benne van: miért érezted kellőnek és helyénvalónak, hogy a magad „magyar” identitásproblémáit a „román” olvasóval is megoszd és megértesd?
- Nem az volt a célom, hogy magamról beszéljek. Ebben az értelemben a könyv alcíme („a szerző elbeszéli, hogyan lett magyar”), jóllehet nem megtévesztő, inkább amolyan becsalogató fogás. Arra kívántam vele utalni, hogy a könyv lapjain arra talál választ az olvasó, hogyan lesz valaki – műveltségét tekintve – magyarrá, más szóval mit jelent magyarnak lenni, mit jelent saját kultúránk szellemében emberré válni.
- Ha jól sejtem, az előzetest indító három alapkérdés – kik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk? – megválaszolása végett a gyermekkorodból indulsz ki, abból a kolozsvári-tordai értelmiségi családi környezetből, mely alapvetően járult hozzá személyiséged kialakulásához. Kérlek, vázold fel olvasóink számára is, hogy honnan vétettél?
- Szívesen megteszem, noha saját személyem és családom alig-alig jelenik meg a könyv szövegében. A szüleim valóban Tordáról kerültek át Kolozsvárra 1940-ben, a bécsi döntés után. Én már ott születtem 1944-ben, ott gyermekeskedtem, és ott végeztem tanulmányaimat. Az a tény, hogy kezdettől fogva voltak román játszótársaim és barátaim, természetesen belejátszott tudatom, gondolkodásom alakulásába. A könyv megírásának szándéka azonban egész eddigi élettapasztalatom terméke. Nyilvánvalóan szerepet játszott benne az is, hogy több mint húsz évet töltöttem Bukarestben, és rájöttem arra, még azok is rendkívül keveset tudnak a magyar kultúráról, akik egyébként jóindulattal viseltetnek irántunk.
- Az anyanyelv öntudatra ébredésednek, magadra eszmélésednek az eszköze, közege, célja, s az irodalom, „a művészi fikció csodálatos világa” – ahogy fogalmaztál –, és egyáltalán „az iskola”, mint olyan, milyen természetű és milyen tartalmú impulzusokat kínált számodra kamasz- s ifjúkorodban, amikor Platón barlangjából előmerészkedtél az ideák birodalmába?
- Könyvem nem személyes vallomás, nem azt adom elő benne, hogy engem milyenné formáltak az irodalmi művek, hanem azt próbálom érzékeltetni az olvasóval, hogy milyen élmények érik azt a személyt, aki magyar irodalmi műveken nevelkedik. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy a figyelem magukra a szóba kerülő versekre, regényekre, színművekre terelődik, hozzájuk kapcsolódó rövid kommentárjaim pedig azt emelik ki, hogy mit nyújtanak bárkinek, aki megismerkedik velük, hogyan építik, gazdagítják a jellemet, a tudatot, a gondolkodást, egyszóval a világban való értelmes eligazodást. A könyv felépítése során azt az elgondolást követtem, hogy az irodalom – mint iskolai tananyag, és mint későbbi olvasmány-élmény – lépcsőzetesen haladva, egyre táguló körökben ismerteti meg velünk a világot, s a korai gyermekkor mesei világából fokról-fokra emelkedve vezet be az összetettebb érzelmek, a súlyosabb kérdések, az erkölcsi dilemmák és a történelmi döntések megértésébe.
- Milyen példákat „hasznosítottál” a magyar irodalomból, melyek voltak azok a művek, amelyek döntően járultak hozzá öntudatos kulturális identitásod kialakulásához?
- Meglehetősen hosszú azoknak az irodalmi műveknek a listája, amelyekre előadásom támaszkodik. Fő szempontom az volt, hogy érdekesek, célom szempontjából meggyőzőek legyenek. Az első mű, amellyel indítok, a Füstbe ment terv, amely köré a családról szóló további műveket gyűjtöttem egybe. A megszólaltatott szerzők sorát a nagy 20. századi lírikusok – Ady, Babits, József Attila, Radnóti – zárják. Bőségesen éltem a művekből vett idézetek lehetőségével is. A lista terjedelmes, több tucat írót foglal magába, noha irodalmunk gazdagságához mérten igencsak szelektív. Ezzel együtt bízom abban, hogy hiteles tájékozódást kínál a magyar irodalom századaiban, sőt, a magyarázó jegyzetek jóvoltából történelmünk egyes fejezeteiben is.
- Hogyan „provokálod ki” az érdeklődést, a jobb megértést, az empátiát a „román” olvasókból egy olyan kérdésben, hogy Te hogyan lettél „magyar”? Persze ennek a felvetésnek a fordítottja, a tükörképe is érdekes, magyar-román viszonylatban…
- Úgy érzem, a válasz szinte egyből benne foglaltatik kérdésedben. A könyv előszavában elmondom: hitem szerint mindenkire nézve érvényes az a kijelentés, hogy világra jövetelünk pillanatában embernek születünk, az pedig, hogy sajátosan az emberiség melyik csoportjába fogunk tartozni, már azon a kultúrán múlik, amely egy nyelv, egy hit, egy hagyomány birtokosává tesz bennünket. Olyan világban élünk, amely erősen előtérbe állította az eltérő identitások megértésének, elfogadásának, párbeszédnek kérdését. Kulturális-etnikai kisebbségként az erdélyi magyarság száz év óta különösen fogékony erre a történelmi kihívásra. A könyvvel az a szándékom, hogy ezt a célt szolgáljam, különös tekintettel a magyarok és a románok közötti viszonyra.
- Nem utolsó sorban az is izgalmas kérdés, hogy reményeid szerint milyen lesz a könyv recepciója, hogy Horváth Andor mennyire képes az ideák világából a földre visszatérve – a platóni elvárás szerint – a többi embernek is megmutatni a helyes utat, és felvezetni őket a fényre?
- Erre a kérdésre az olvasók érdeklődése és a kritikusok ítélete adja majd meg a választ. Én csupán annyit mondhatok: a magyar – és nem csak a magyar – irodalom megismerése kora ifjúságom óta azt a meggyőződést ültette el bennem, hogy a szépnek és az igaznak a megpillantása mindenkit felemel, megnemesít. erdelyiriport.ro