Szept. 15-én a Kovászna megyei Bélafalván ünnepélyesen felavatták Tuzson János 1848-as honvéd őrnagy domborműves emléktábláját, Vetró András szobrászművész munkáját. Az emlékünnepségen Rancz István iskolaigazgató, Incze László, a kézdivásárhelyi múzeum igazgatója, Tamás Sándor és Németh Csaba, az RMDSZ kézdi szervezetének képviselő-, illetve szenátorjelöltje szólt az egybegyűltekhez. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 17., 867.sz./

"Kézdivásárhelyen tartották az erdélyi magyarság központi ünnepségét, melyet Duna Televízió jóvoltából százezrek - milliók - láthattak. Az előző napokban megnyitották a Céhtörténeti Múzeum ünnepi tárlatát, a 48-49-es eseményeket felidéző diákvetélkedők zajlottak, megkoszorúzták Petőfi és Bem mellszobrát. A Gábor Áron nevét viselő patinás főtéren zajlott az ünnepség. A hagyományőrző díszruhás huszárokat, bandériumokat Bereck, Ozsdola, Sárfalva, Martonos, Nyujtód, Lemhény, Kézdialmás, Csomortan, Csernáton, Kővár, Szentkatolna, Torja, Bélafalva színpompás felvonulása követte. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondott beszédet. A világ magyarságának együvétartozását jelképezte a testvértelepülések - Mezőhegyes, Gyöngyös, Nagyatád, Hatvan, Szentendre, Nagykanizsa - küldöttségeinek kézdivásárhelyi jelenléte. Dr. Matolcsy György, a magyar kormány gazdasági minisztere beszélt és felolvasta Orbán Viktor kormányfőnek a kárpát-medencei magyarsághoz szóló üdvözletét. A román miniszterelnök, Adrian Nastase márc. 15-i üdvözletét Tamás Sándor parlamenti képviselő, a kézdivásárhelyi városi RMDSZ elnöke olvasta fel. Megáldotta a jelenlévőket. Bodó Imre római katolikus esperes, imát mondott Szentgyörgyi Zsombor református lelkipásztor. A székely és a magyar himnusz eléneklését követően megkoszorúzták Gábor Áron főtéri emlékművét. /Flóra Gábor: "Gábor Áron rézágyúja" Kézdivásárhely márciusi ifjúsága. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./"

Kovásznán a Vigadó és a bákói Szeret-Klézse Alapítvány szervezésében febr. 9-én a rendszerváltás óta tizenkettedik alkalommal kerül sor a Gábor Áron téren a hagyományos farsangtemetésre és lovas felvonulásra. Felvonulnak Futásfalva, Csernáton, Torja, Bélafalva és Szentkatolna lovas maskarásai, hagyományőrző csoportjai, és sor kerül a telet jelképező szalmabábu elégetésére. Ezzel párhuzamosan a Vigadó nagytermében a hagyományok kalákájára kerül sor. Részt vesznek többek között Kézdiszentlélek, Szentkatolna, Csernáton, Lemhény, Gelence és Klézse község Somoska falu gyermek- és ifjúsági, illetve hagyományőrző csoportjai. Duma István András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke a moldvai magyar nyelvű oktatás jelenlegi helyzetéről tart előadást, és bemutatja Én országom Moldova című könyvét. A szakmai megbeszélésre a Vigadó meghívta Tamás Sándor, Birtalan Ákos, Szilágyi Zsolt és Ráduly Róbert parlamenti képviselőket, Sógor Csaba szenátort és Hengyán Tibort, a bukaresti Magyar Művelődési Központ igazgatóját. /(Iochom): Téltemetés Kézdin. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./

"A Kárpát-medencei magyar nagycsaládok találkozóját Pécsett tartották meg az idén. Az immár ötödik alkalommal megrendezett esemény főszervezője a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, mely kétévenként tartja meg ezeket a találkozókat. A megjelentek között akadt tizenhárom gyermekes család is. Erdélyt a sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, bélafalvi, nyárádszeredai és nagyváradi nagycsaládosok képviselték. /Ferenczi Róbert: Nagycsaládosok találkozója. Egy tizenhárom gyerekes család is eljött. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./"

"A Boldizsár Béla "őrmester" által vezetett bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság tíz tagja is részt vett az 1848/49-es szabadságharc szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesületének meghívására a szőregi csata 153. évfordulója alkalmából megrendezett IV. nemzetközi huszár- és hagyományőrző találkozón. A rendezvény fénypontja a szőregi csata színhelyén korhű öltözetben megrendezett hadijáték volt, melyen a hagyományőrzők három csatát elevenítettek fel. /Iochom István: Bélafalvi honvédek Szegeden. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./"

"Bélafalva katolikus székelymagyar falu a felső-háromszéki Szentföldön. Volt egy középkori temploma is, a XV. században épülhetett. Ebből maradt fenn a mai templom harangtorony felőli részén egy késő gótikus, keresztpálcatagos ajtókeret. A templomot övező temetőkertben Bélafalva több híres szülötte nyugszik. A falu legismertebb szülötte volt Tuzson János (1825-1904), az 1848-as magyar szabadságharc honvéd őrnagya, a nyerges-tetői csata hőse. 1994-ben emléktáblát helyeztek el a nevét viselő iskola homlokzati falára. A dombormű Vetró András munkája. Az egykori országzászló-talapzat helyére új, a régihez hasonló emlékkő került "Így volt, így lesz. 2000 S. L." felirattal és a magyar címerrel. Faragta Tuzson István, állíttatta Sebestyén Lajos. (A régi talapzaton, a címer mellett a bécsi döntés dátuma volt olvasható.) Alig 100 méterre ettől, a falu központjában emlékkopját állítottak a magyar honfoglalás 1100 esztendeje tiszteletére (a Haszmann fivérek munkája, 1997). /(kisgyörgy): Bélafalva. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./ "

"Kelemen Botond /Gelence/ Erdély egyik első honvéd hagyományőrző csapatának a szervezője és vezetője. Nemzeti ünnepeken Sepsiszentgyörgyön és magyarországi rendezvényeken jelen vannak a díszes negyvennyolcas honvédegyenruhában. A nacionalista erők a fapuskában, faágyúban veszélyes fegyvereket véltek felfedezni, még házkutatást is tartottak. A besúgók felsültek. A gelencei hagyományőrzők Felvidéken (Szlovákiában) is megfordultak, jelen voltak a szabadságharc tavaszi hadjáratának ismert csatáinak emlékére szervezett kárpát-medencei méretű ünnepségen. Filmre vették nem egy támadó csatájukat. A Székely Határőr-gyalogezred gelencei - és háromszéki - alakulatainak létrehozásában szerepe van a budapesti Halassy-Nagy Endrének, a Széchenyi Társaság egyik ügyvezetőjének, aki a magyarországi huszárhagyományok felelevenítésével foglalkozott/foglalkozik. Gelencén 1994-ben alakult meg az 1848-as hagyományőrző csoport, a 2. Székely Határőr Gyalogezred Hagyományőrző Társasága. Kelemen Botond vállalta a szervezést. Azóta vannak már bélafalvi, csernátoni és szentkatolnai hagyományőrző csapatok is. Fokozatosan az eredetinek megfelelő felszerelésre volt szükségük, a fából faragott ágyút ki kellett cserélni bronzra. Az ágyúcsövet Mosonmagyaróváron öntötték. A magyar vámosok nehezen engedték át, a román vámosok különböző igazolásokat kértek, végül megérkezhetett az ágyú a hagyományőrzőkhöz. /Sylvester Lajos: Nagyapánk, Gábor Áron. Betörni a közöny kapuját. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./ "

"Kézdivásárhelyen a Romániai Magyar Nem Hivatásos Színjátszók Egyesülete, a Jádzó Társaság és a Vigadó Művelődési Ház közös szervezésben tartották meg a Vidéki Színjátszó Napokat, melyen a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság színjátszó csoportja, a feldobolyi Vadrózsa csoport, a nagyborosnyói, a dálnoki és az ikafalvi csoport lépett fel./(Iochom): Kézdivásárhely. Vidéki Színjátszó Napok - másodszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./"

Csíkszeredában több mint fél éve havi rendszerességgel tartja összejöveteleit a Nagycsaládosok Egyesülete. Hivatalos bejegyezésük folyamatban van. Legfontosabb céljuk a nagycsaládosok társadalmi szerepének elismertetése. Dánél Sándor elnök családja is kilenc tagú. Dánél Sándor beszámolt arról, hogy Erdélyben a nyárádszeredai, üvegcsűri, marosvásárhelyi, ozsdolai, kézdivásárhelyi, bélafalvi és nagyváradi egyesületekkel alakítottak ki szorosabb kapcsolatokat. /Péter D. Erika: Tizenhárom család – ötven gyermekkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

Kézdimartonfalva iskolásai a református templomkertben lévő ’48/’49-es kopjafánál koszorúztak, Kézdialmáson az általános iskolában tartott ünnepi műsor keretében idézték fel a történelmi pillanatokat. A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanulói a Nyergestetőn felállított emlékműnél helyezték el koszorúikat. A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző főiskola diákjai kopjafát állítottak Nyergestetőn, majd a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság a szegedi hagyományőrzőkkel közösen koszorúzott. Március indusán Székelytamásfalván felavatják a turulmadaras emlékművet, Cófalván a községi RMDSZ kopjafát állít a szabadságharcban elesettek emlékére. /(Flóra Gábor): Turulmadár Székelytamásfalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

Nagy-Magyarország térképét ábrázoló öntapadó matricát ragasztottak több felső-háromszéki település névtáblájára. Bélafalva, Poján és Kézdiszentlélek bejáratánál a kétnyelvű névtáblán piros-fehér-zöld alapon Nagy-Magyarország térképe látható, amelynek közepén H betűben a Magyarország felirat olvasható. Laurentiu Todoran Kovászna megyei rendőrparancsnok-helyettes elmondta, a rendőrség nem kezdeményez kivizsgálást az ügyben. Jakab Edit Bélafalva polgármestere szerint egyelőre nem távolítják el a térképét, majd a hatóságok döntenek a matrica további sorsáról. Petre Strachinaru demokrata képviselő a titkosszolgálat segítségét kérte, hogy kiderítsék, kik ragasztották ki az öntapadó térképeket. /Felső-Háromszék. Nagy-Magyarország-térkép. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./

Augusztus 20-án Felsőesztelneken, a borvízkútnál a keresztény államiság ezerszáz éves, valamint Szent István király emlékére kettős keresztet avattak. A kőből készített hármashalmon álló három méter magas emlékkeresztet a közbirtokosság és a Szacsvai János Alapítvány megbízásából Bíró Gyula helybeli faragómester készítette. A kis parkban díszőrséget álltak a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság gyalogos katonái. Szent István alakját és Háromszék megyei kultuszát Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója méltatta, külön kitérve arra, hogy Szent István napja a legrégebbi nemzeti ünnepünk, hiszen több mint kilencszáz éve ünneplik. /Iochom István: A Szent Királyra emlékeztek (Keresztállítás Esztelneken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 22./

Szeptember 11-én a kézdivásárhelyi szociális központban a Felső-háromszéki Népművészek Egyesületének szervezésében köszöntötték a százéves bélafalvi Orbán Lázárt. A megyében a Haszmann testvérek, Lőrincz Etelka és Szabó Judit után a Romániai Magyar Népművészek Szövetsége életműdíjjal tüntette ki a bélafalvi csűrmúzeum létrehozóját és a kis település krónikaíróját. /Iochom István: Orbán Lázár életműdíjat kapott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 14./

Október 12–16. között a magyarországi Petőfi Irodalmi Múzeum ének (NOE) szervezésében Nagykovácsiban került sor hat országbeli magyar családszervezet részvételével arra a szemináriumra, melyen Háromszék megyét a kézdivásárhelyi Bandi Sándor, a városban működő Őrcsillag Család- és Nagycsaládos Egyesület elnöke és a bélafalvi Boldizsár Béla, a Caritas Csa­ládegyesület elnöke képviselte. Erdélyből Csíkszeredából, Marosvásárhelyről és Nyárádszeredából voltak még résztvevők. Az ötnapos szemináriumon a Mit jelent szövetségben élni? és Mi a magyar? témákat vitatták meg. A jelenlevők újraválasztották az elnökséget: Benkő Ágota lett a Kárpát-medencei Családegyesületet Szövetségének régi-új elnöke, a vajdasági Krizsán Vilmos pedig az alelnöki tisztséget tölti be. Arról is döntöttek, hogy a kétévente sorra kerülő Európai Nagycsaládos Nemzetközi Találkozó harmadik rendez­vényét 2006. július 20–23. között Győrben tartják meg. /(Iochom): Családszeminárium Nagykovácsiban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

Ojtozban a Végvár-Vámház Vendégfogadó fogadta a lelkes hagyományőrzőket, akik Gelencéről, Bélafalváról, Kézdivásárhelyről, Zaboláról, Sepsiszentgyörgyről és Szegedről érkeztek. Beszédek hangzottak el, melyeket Kelemen Botond, a 15. Székelyhatárőr Gyalogezred főhadnagya, az est szervezője nyitott meg, majd Vitéz Rózsa József ismertette az Ojtozi-szoros több katonai eseményének szájhagyomány és kordokumentumok alapján összeállított leírását. Dr. Szőts Dániel, a sepsiszentgyörgyi 11. m. kir. honvéd székely határőr zászlóalj egykori frontharcosa a Történelmi átjáró című és a Hitvallás 1938-as leírását ajándékozta a jelenlévőknek, majd a bál fővédnöke, Tamás Sándor képviselő, Khell Ödön, a berecki Gábor Áron Alapítvány elnöke és Dimény Zoltán, Bereck község polgármestere mondott köszöntőt. Többen javasolták a találkozók rendszeresítését. /Dr. Szőts Dániel: Hagyományőrzők első bálja Ojtozban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./

Amint a Hivatalos Közlönyben megjelenik az Esztelnek önállósulását kimondó törvény, György Ervin kormánymegbízott kinevezi az új község ideiglenes vezetőségét. Kézdiszentkeresztnek Bélafalvával együtt 1800, az új községnek, Kézdiesztelneknek Kurtapatakkal együtt 1149 lakosa lesz. A jövő év elején húzzák majd meg a két község közigazgatási határát. /(Iochom): Az új község új vezetői. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Gelencei Zernyén, Luka István vendéglőjében második alkalommal szervezték meg a hagyományőrzők bálját, amelyen harmincnyolc szegedi, bélafalvi, gelencei és csernátoni hagyományőrző mellett Gelence testvértelepüléseinek a képviselői is jelen voltak. A talpalávalót a kézdiszentkereszti zenekar szolgáltatta. /(Iochom): Hagyományőrző bál Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanárai és diákjai március 14-én 1989 után tizennyolcadik alkalommal rótták le tiszteletüket és kegyeletüket a Hargita megyei Nyergestetőn, ott, ahol 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnagy két zászlóalj gyalogossal és alig nyolc ágyúval hősies küzdelmet vívott a túlerőben lévő orosz-osztrák csapatokkal. Az utókor a csata helyszínén emlékművet emelt, ahol minden évben – a rendszerváltás óta immár szabadon – megemlékeznek a nyergestetői hősökről. A tömegsírnál a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság, budapesti huszárok, a Dunántúli Betyárok és a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület ,,vitézei” álltak díszőrséget. Fábián Dénes kászonújfalusi plébános mondott ünnepi beszédet. Dr. Vass László hagyományőrző őrnagy felolvasta azt a díszparancsot, melyben a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöksége a katonai hagyományőrzés terén végzett áldozatos munkájának elismeréseként a szövetség legmagasabb kitüntetését, az arany tisztikeresztet adományozta Boldizsár Béla hagyományőrző ,,hadnagynak”, a Tuzson János Hagyományőrző Társaság vezetőjének. /Iochom István: Ifjak és hagyományőrzők a Nyergestetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

Köntzey Józseffel és Incze Lászlóval majdnem egy időben eltávozott a matuzsálemi kort megélt bélafalvi Orbán Lázár, a messzi földön híres bicskakészítő, csűrmúzeum-alapító és falukrónikás. Százegyedik életévét a múlt év szeptember 15-én töltötte. Aggódott, mi lesz a csűrmúzeummal, az összegyűjtött több mint ötszáz tárggyal? Egy életen át gyűjtötte a Szentföld falvainak tárgyi örökségét. Fazekak, tányérok, korsók, régi vasalók, sótartók, lószerszámok, mozsarak, régi lámpák, osztováták, tulipános ládák a csűrmúzeum kincsei. A gyűjtés mellett Orbán Lázár Bélafalva krónikáját is megírta. Munkája kéziratban maradt, nem élhette meg könyv formájában való megjelentetését. Boldizsár Béla, a Tuzson János Hagyományőrző Társaság vezetője azt szeretné, ha a gyűjtemény érintetlenül a faluban maradna, esetleg a Székely Nemzeti Múzeum megvásárolná a csűrmúzeumot az elhunyt Brassóban élő két fiától. /Iochom István: A bélafalvi csűrmúzeum alapítója is elment. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

A gelencei önkormányzat és Bereczi István helybeli római katolikus plébános felkérésére Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrász készíti el a Bélafalván született és Gelencén papi szolgálatot teljesítő Fekete János vértanú plébános-esperes (1885–1952) szobrát, melynek avatására november 5-én kerül sor. A 2,40 méter magas alkotást a tavaly ősszel felállított Márton Áron-szoborral szemben helyezik el. /Iochom István: Újabb szobor Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

A negyedik alkalommal megszervezett torjai falunapok legkiemelkedőbb mozzanata a szeptember 8-i ökumenikus kápolna avatása volt. Az avatóünnepségre öt egyházfelekezet tizenegy lelkésze és Torja négy magyarországi testvértelepülésének népes küldöttsége volt jelen. Megkondult a Marosvásárhelyen készített kis harang – felirata: 1307–2007, Torja 700 éves –, és a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekarának akkordjaira kezdetét vette az ünnepség. A torjai Apor Péter Művelődési Egyesület székely ruhás csoportja énekszóval és lovasok kíséretében vonult az ünnepség helyszínére, ahol a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Egyesület három ,,katonája” állt díszőrséget. Átadták a Torjáért díjat, többek között báró Apor Csaba 86 éves ny. agrármérnöknek, Egyed Ilona ny. tanítónőnek és Áda Magdolna ny. tanítónőnek. Torja hétszáz éves fennállásáról, valamint a rendhagyó székely faluról a Torjáról elszármazott Coroi Artúr történelem szakos tanár tartott előadást. /Iochom István: Kápolnaavatás Bálványosfürdőn (Torjai falunapok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./

Alig egy hónappal a Kézdialmást bemutató falufüzet megjelenése után újabb kézdiszéki községről, Kézdiszentkeresztről jelent meg húszoldalas, színes fényképekkel illusztrált ismertető. Kézdiszentkereszt és Bélafalva földrajzi, történelmi ismertetője mellett megtalálható benne a műemlékek, emlékművek, a látnivalók leírása, a híres szülöttek, a népi mesterek, valamint a testvértelepülésekről egy-egy rövid ismertető. A falufüzet felelős kiadója Jakab Mária Edit, Kézdiszentkereszt község polgármestere, szerkesztette és a fotókat készítette Bartos Lóránt és Iochom István. /(Dévai): Kézdiszentkereszt falufüzete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Hering József magyarországi szerző A sepsiszentgyörgyi Erőss János kálváriás élete című írása a budapesti Kapu 2007. szeptemberi számában jelent meg. Terjedelmi okokból ennek mintegy felét vette át a Háromszék. Erőss János Csíkcsatószegen, régi székely nemesi katonacsaládban született 1921-ben, s Észak-Erdély visszatérése után bevonult a magyar hadseregbe, megjárta a szovjet hadifogság poklát. A Magyar Őrszem második világháborús frontújság egyáltalán nem található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében, az Országos Széchényi Könyvtárban is mindössze egy példánya van az 1944. november 10-én útjára indult és a háború végéig hetente kétszer megjelent négyoldalas lapnak. Ebben jelenetek meg Erőss János haditudósításai. 1945. május 9-én esett hadifogságba. Embertelen gyötrelmeket élt meg, közben a fogságban egy görög katolikus paptól megtanulta az irodalmi orosz nyelvet. A szovjet hadifogságból 1950 decemberében szabadult, nem engedték azonnal haza. A Brassó melletti Tarusor karanténban további öt hónapot húzott le, hat esztendő és öt hónap után térhetett haza Csíkkozmásra. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjainak egy csoportja az 1956-os anyaországi forradalom hírére megalakította a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). A fiatalok először a forradalom napjaiban, majd 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848–49-es emlékművet, s egy esztendővel később meg akarták ismételni a koszorúzást, de a szeku ekkor csapdába ejtette őket. Erőss János akkoriban a Mikó-kollégium tanára volt. Az általa vezetett nyolcadik osztályból Bordás Attila, Jancsó Csaba, Jancsó Sándor, Gyertyánosi Gábor és Sándor Csaba esküdött föl a Székely Ifjak Társaságára, de a Mikóból ennél többen voltak, sőt, a textiliskolából még lányok is csatlakoztak hozzájuk. A Szekuritáté a letartóztatott fiatalokból nem tudta kicsikarni, hogy tanáruk is részt vett a SZIT megalakításában és annak tevékenységében. Később mégis perbe fogták, az ítélet indokolása szerint: ,,A vádlott hazánk népi demokratikus rendszere ellen ügyködő elem, meggyőződéses nacionalista, sovén, a sepsiszentgyörgyi 1. Számú Líceum tantestületének és diákjainak körében több ízben kifejezésre juttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta lázadással való együttérzését, rokonszenvét (…), ellenséges rágalmakat terjesztett a Szovjetunióról, illetve a népi demokratikus rendszerű országokról. ” Erőss Jánost 1958. június 24-én éjszaka tartóztatta le Szabó Lajos szekuritátés őrnagy. Két kegyetlen kihallgatója volt Bartos és Bihari szekustiszt. Megpróbálták beszervezni besúgónak, de ennek ellenállt. Az elsőfokú ítéletet 1958. augusztus 5-én hozta meg a kolozsvári katonai törvényszék Marosvásárhelyen. A tárgyaláson a német nyelvet tanító Helmuth Lurtz azzal vonta vissza korábbi, a vádlottra tett terhelő tanúvallomását, hogy azt kényszerítő eszközökkel szedték ki belőle. Erre Macskássi vérbíró egyszerűen kikergette őt a tárgyalóteremből. Tanúvallomásának visszavonásáért a némettanárt azonnal kitették állásából. A másodfokú tárgyalás 1958. szeptember elején volt. A bíróság jóváhagyta Erőss ítéletét. Erőss János általános amnesztiával szabadult 1964. augusztus 5-én, miután megjárta a poklok poklaként emlegetett Duna-deltát, a szamosújvári és más hírhedt börtönöket. Később Erőss János a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban (akkoriban Megyei Múzeumnak nevezték) 1968-tól az 1982-ben történt nyugdíjazásáig restaurátorként, majd főrestaurátorként, régészként és szakíróként végzett értékes tevékenységet, s közben otthonában egymás után alkotta elsősorban a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. Munkássága fontos eredményének tartják még a Dálnokról, Ikafalváról és környékéről származó régi székely kapuk és kopjafák restaurálását is. A Kovászna megyei Bálványos várának ő tárta föl a szerkezetét. Bélafalván és Székelypetőfalván honfoglalás kori magyar leleteket talált. Székelypetőfalván föltárt egy honfoglalás kori temetőt. Halála után egy esztendővel, 1998-ban, egykori munkahelye, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön rendezett kiállítást a műveiből, amit azután Kolozsvár, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely és Csíkszereda közönsége is megcsodálhatott. Az erdélyi vándorkiállítás után az anyaország jött. Erős János özvegye az erdélyi érdektelenséget tapasztalva a gyűjteményt végleg a Szijártó István vezette Balaton Akadémiának ajándékozta. /(sylvester): „A szenvedést emelt fővel viseltem”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének tagjai mellett az elmúlt héten Nagykovácsiban és Budapesten tartott családkongresszuson Háromszék megyéből Bandi Sándor és Boldizsár Béla, az Őrcsillag Család- és Nagycsaládos Egyesület, illetve a bélafalvi Caritas Megsegítő Alapítvány elnöke vett részt. A magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) által szervezett találkozón öt ország családszervezete képviseltette magát. A NOE fennállása huszadik évfordulójának ünnepségén a budapesti Semmelweis Egyetem épületében Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke több mint három órát töltött a nagycsaládosokkal. /Iochom István: Két háromszéki a családkongresszuson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

November 5-én Takács Nándor székesfehérvári ny. megyéspüspök által celebrálandó búcsús szentmisét követően újabb köztéri szobrot avatnak Gelencén. A Bélafalván született, Gelencén 1936–51 között papi szolgálatot teljesítő, börtönben elhunyt Fekete János esperes-plébános 2,40 méter magas bronzszobrát fogják leleplezni a római katolikus templom udvarán, Márton Áron püspök éppen egy évvel ezelőtt felszentelt szobrával szemben. Petrovits István sepsiszentgyörgyi művész alkotását a marosvásárhelyi Balogh József öntötte bronzba. A Szent Imre-búcsún Gelence testvértelepülései, Dunaszentgyörgy, Balatongyörök és Nagybánhegyes küldöttségei mellett Encs város vezetői is jelen lesznek. /Iochom István: Szoboravatás Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

Fekete János mártírpapnak állítottak szobrot a Kovászna megyei Gelencén. Fekete Jánost /sz. Bélafalva, 1885. szept. 30./ 1908-ban szentelték pappá. Sepsikőröspatakon a trianoni békeszerződést követő években felvállalta a harcot a hatóságokkal a magyar nyelvű iskoláért. 1936-tól Gelence plébánosává nevezték ki. Fekete János az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapító tagja volt. 1950-ben házkutatást tartottak nála, 1951 februárjában letartóztatták, és a brassói Szekuritátéra vitték, mivel nem ismerte el a Márton Áron püspök letartóztatása után államilag kinevezett egyházmegyei vezetőket. Egy évig földalatti cellában tartották, ahol a fénytelenség, a sorozatos kihallgatások testileg megtörték. Fél év alatt 92 kg-ról 38-ra fogyott le. 1951-ben a bukaresti Ghencea börtönbe vitték, ahol két év börtönbüntetésre ítélték. Néhány nap múlva a Targu Jiui fogolytáborba vitték át, ahol 1952. március 25-én meghalt. Jeltelen sírban hantolták el, de hozzátartozóinak közbenjárása révén Gelencén, a római katolikus templomkertben újratemették. „Mi volt a bűne Fekete Jánosnak? Tekintélyének és közkedveltségének lerombolásával, megfélemlítéssel akarták megtörni a felső-háromszéki papság ellenállását, mert nem akartak engedelmeskedni az államot kiszolgáló egyházi hatóságoknak. Így lett vértanúja az erdélyi egyházmegyének, akiről sosem szabad megfeledkezni” – írta róla Jakab László Az erdélyi vértanú börtönviselt és jelesebb papok rövid életrajza /2001/ című könyvében. /Bartos Lóránt: Szobrot állítottak a mártírpapnak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./

A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és Apor Péter Iskolaközpont tanárai és diákjai március 14-én lerótták kegyeletüket a Hargita megyei Nyergestetőn, ahol 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnagy két zászlóalj gyalogossal és alig nyolc ágyúval hősies küzdelmet vívott a túlerőben lévő orosz–osztrák csapatok ellen. Az utókor a csata helyszínén emlékművet emelt, ahol minden évben a nyergestetői hősökre emlékeznek. A tömegsírnál a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság, a gelencei Bodor György Közművelődési Egyesület és a Sobri Jóska Dunántúli Betyárok Csapata állt díszőrséget. Leleplezték a 15/2. Székely Határőr Gyalogezred hagyományőrző csapatának gelencei ütege és bélafalvi szakasza által felállított emlékművet, vitéz Kelemen Dénes alkotását. /Iochom István: Nyergestető hős védőire emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

A Nyerges-tető olyan emlékhely, melyhez szellemiségében és méltóságában kevés hasonló akad a Kárpát-medencében. Jelzik ezt az évente, nemzeti ünnepünk alkalmával és augusztus elsején (1849-ben ugyanis ezen a napon történt az emlékezetes nyerges-tetői csata, melynek során a bélafalvi származású Tuzson János honvéd őrnagy vezette székelyek a szabadságharc egyik utolsó ütközetét vívták) szervezett főhajtások, a szinte folyamatos zarándoklat. Időközben az emlékmű fölötti hősök temetőjét a méltóságteljes kopjafák mellett/között bántóan, szinte sáskahadakként ellepték az oda nem illő kegytárgyak. Garmadával olvashatjuk azon önkormányzatok, hivatalok, vállalatok munkatársainak nevét, akik valamikor erre jártak, és kopjafát, keresztet állítottak. Miért kell mindenáron átmenteni az utókor számára azt, hogy valamelyik magyarországi vízmű munkatársai vagy Hugyad község önkormányzata kegyelettel emlékezik? /Mózes László: Nemzeti giccsözön a Nyerges-tetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./

Helyneveink érdekességei, tanulságai
Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2011. október 4-én ünnepélyes keretek között adták át a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma és az Anyanyelvápolók Szövetsége 2010-re Helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai témával kiírt anyanyelvi pályázatának díjait. A díjkiosztáson a pályázat eredményeit méltatta E. Csorba Csilla művészettörténész, a PIM főigazgatója, Szőcs Géza kulturális államtitkár levelét Cserép László helyettes államtitkár olvasta fel, dr. Grétsy László professzor, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke a díjazottakat és pályamunkáikat a tőle megszokott igényességgel mutatta be.
Tekintettel a pályamunkák színvonalára és a pályázók örvendetesen nagy számára, az eredetileg hat pályadíj helyett az összegek megosztásával 145 dolgozatból 21-et jutalmazásra érdemesnek minősítettek. Az értékelést neves nyelvészekből álló bírálók végezték. A legfiatalabb pályázó 12 éves, a legidősebb 86 éves volt. Érdekes és jellemző a pályázók országonkénti megoszlása is: Romániából 28, Szerbiából 6, Szlovákiából 3, Ukrajnából 3, Szlovéniából 1 személy küldött pályamunkát, Magyarországról 104-en jelentkeztek. Az erdélyi díjazottak között találjuk a székelyudvarhelyi Lőrincz Ilonát (Székelypálfalva helynevei, I. díj), dr. Szilvási Csabát (Szatmári helynevek igézetében, I. díj), Mihály Tibort (Oroszhegy helynevei, II. díj), a kézdivásárhelyi Salamon Ferenc Sándort (Érdekes háromszéki helynevek, különös tekintettel Csernáton helyneveinek vizsgálatára, III. díj), Varga-Dobai István (Szilágycsehi helynevek), Kiss Mónika (Gyimesfelsőlok helyneveinek érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai) és e sorok írója (Helyneveink az erdélyi impérium- és rendszerváltások szélverésében) IV. díjban részesült. A díjazott pályamunkákból válogatás készül, amelyet a pályázat kiírói kötetbe foglalva eljuttatnak a nyelvápolásban és nyelvőrzésben szerepet vállaló intézményekhez és közalapítványokhoz.
Az erdélyi román település- és földrajzi nevek ferdeségei (Részletek Helyneveink az erdélyi impérium- és rendszerváltások szélverésében című dolgozatból) (...) 1921-ben (!) Kolozsváron az Ardealul Grafikai Művészeti Intézet gondozásában jelent meg a Dicţionarul Transilvaniei, Banatului şi celorlalte ţinute alipite (Erdély, Bánát és más elcsatolt tartományok szótára), amelyet C. Martinovici, a kolozsvári Tartományi Statisztikai Hivatal főnöke és N. Istrati volt tanársegéd jegyez. A háromszéki vonatkozású adatokat bogarászom. Kézdi járás – tehát Háromszék Kézdi széke – Plasa Chezdi néven jelenik meg. Bélafalva: Belani, Ikafalva: Icafalău, Gelence: Ghelinţa, Csomakőrös: Chiuruş, Petőfalva: Peteni, Kökös: Chichiş, Besenyő: Beşeneu, Bodola: Budila, Lécfalva: Leţfalău, Gidófalva: Ghidfalău, Komolló: Comolău, Málnás: Malnaş, Uzon: Ozun, Zágon: Zagon. Kézdimartonos neve: Chezdi-Martanuş, a Kézdivásárhelyé Chezdi-Osorheiu. Az elcsatolt területek hatalmas helynévanyagával nem volt, amit kezdeniük. Beke György írja meg egyik jegyzetében Gyergyószárhegy román nevének a születését. Szárhegyre is, amely az á betű ékezetelhagyásával vulgáris kifejezést eredményez, megérkezett a magyar településeket újrakeresztelő bizottság. Pópa, jegyző és a többiek. A Lázár grófok más családokkal ellentétben úri magyar módon fogadták a "különítményt". Hálából a bizottság Gyergyószárhegyet a Lázár főúri család nevére emlékeztetőn Lazareának keresztelte. A Ceauşescu-érában többféle, magyar nyelvet tipró rendelkezés jelent meg. Bizonyos ideig, a teljes magyar névhasználati tiltás életbeléptetése előtt, gyakran előfordult, hogy azoknak a településneveknek a magyar nyelvű formája abban az esetben használható volt, ha a román "eredeti" fordítása – tótágast állt a világ, képzeljük el a Chezdi Osorheiu szótorzítást eredetinek –, ha tartalmilag a két név azonos. "Lazarea" ebbe a kategóriába nem volt besorolható, mert ennek román "eredetijéhez" a Gyergyószárhegynek semmi köze. A múlt század húszas éveitől az újabb századfordulóig az erdélyi magyar helynevekben elképesztő pusztítást-torzítást-hamisítást vittek véghez. Ez nemcsak a településnevek egyedi eseteit tekintve tömeges, hanem az erdélyi régió egészére is. A 19. századi településszerkezetet a Kárpát-medence egészében ésszerű kritériumok alapján rendező névanyagot teljességgel szétzilálták. Ezek között a nagyobb tájegységek, régiók azonosítását is lehetővé tevő településnév-rendszert is. Ismét háromszéki példákat idézve: Sepsiszék településeinek az a csoportja, amelynek hasonmásai más tájegységeknél is előfordulnak, előnévként felvették a szék nevét is. Sepsiszentgyörgyöt így különböztethetjük meg Erdőszentgyörgytől, Marosszentgyörgytől, Balantonszentgyörgytől és így tovább. Így született meg a Sepsibodok, Sepsiszentkirály, Sepsibesenyő, Sepsikőröspatak, Sepsibükszád stb. neve, amelynek olvastán-hallatán a tájidegen számára is azonnal azonosítható földrajzi értelemben is, hogy az adott települést nem Turóc vagy Pozsega vármegyében kell keresni. A településeket földrajzi térség szerint is azonosítható rendszert képtelenek voltak átvenni. Nemcsak azért, mert "ésszel nem érték föl", hanem a nyelvek elütő szerkezeti sajátosságai miatt sem. A magyar nyelv sűrítő, agglutináló nyelvtípus, a román nyelv széttagoló, a települést azonosító nevekhez a nagyobb tájegységre utaló szavakat lazán kapcsolja utótagként a tulajdonnevekhez. "Sfântu Gheorghe Delta Dunării" Deltaszentgyörgy neve. (Az utóbbi az én keresztvizem alatt fogant, és kezd a magyar szakirodalomban, főleg a publicisztikában is meghonosodni. Könnyű dolgom volt, mert az előbb felsorolt Szent György példák a magyar nyelvben analógiás alapon mintaként szolgálnak, s ez a titka a nyelvi közösség elfogadó-befogadó készségének is.)
Hogyan lett Besenyőből Szellentő?
(...) A legnevetségesebb névváltoztatás Háromszéken viszont megesett: K. L. rajoni titkár személyesen utazott ki Sepsibesenyőre. Gyűlést hívott össze, és a besenyő népelem egykori jelenlétére utaló falunevet törülték. A nyelvészkedő titkár azzal "érvelt", hogy a falu román neve – Beşeneu – gúnynév, a szó ugyanis Purcintó vagy Fingfalva értelmű is lehet. Az orrfacsaróan szagos szó sértette az ostoba aktivista orrát, hisz honnan jutott volna eszébe, hogy a Beşeneu szóalak a magyar név román nyelvre torzítása, amellyel Trianon után teletűzdelték egész Erdélyt? A besenyő népnév a román nyelvben a peceneag vagy többes számban pecenegi. Moldvában, ahol jelentős számú besenyő népelem vált románná, ez a név ismeretes. 1989. december 22-én az ideiglenes megyei vezetésben az első döntésünk egyike – mindjárt másnap – az volt, hogy településeink elorzott neveit "üssük helyre". Így nyerte vissza Sepsibesenyő a nevét, amelynek első okiratos adatolása 1332-ből származik Besenzd szóalakban. A Sepsi előtag Háromszék Sepsi székére utal. A falu román neve ma is Pădureni – "Erdő", "Erdős" –, de hát ez Háromszéken kit érdekel, ahol amikor arra az épületre, amely előtt a vonat menetrendszerűen megáll, az volt csak kiírva, hogy Gara, akkor is mindenki állomásnak olvasta? (...)
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adalékok az 1870-es népszámláláshoz
A 19. század második felében két népszámlálást tartottak, 1858-ban és 1870-ben. Háromszéken a népszavazás bizottmányi elnöke 1870-ben Mikes Benedek volt. Az Ipari Földművelési és Kereskedelmi Minisztérium levélben kérte Mikes Benedeket, hogy a választásokra kinevezett, legodaadóbban tevékenykedő elnökök névsorát ismertesse Nagy Miklós miniszteri tanácsossal.
,,Az Ipari, Földművelés, és Kereskedelmi Miniszter Ur Nagyméltóságának idei julius 14-én 633. szám alatt kelt intézkedése szerint ohajtása az, hogy azon férfiak kik a népszámlálás fontos munkálata körűl, kiválló tevékenységet fejtettek ki, hazafias érdemeikhez mért kitűntetésben részesűljenek. Ennek kapcsán ezennel bizalmasan arra kérem fel a Méltóságodat miszerint azon egységeket kik a Nemes Törvényhatóság keblében a fenebbi űgyben kűlönös sikerrel, és odaadással működtek ide sietőleg kijelölni, és az esetleg kijelölendők polgári állásáról, s egyébb viszonyaikról, s általában mindazon körűlményekről, melyek kitűntetésűk tekintetéből figyelembe vehető, a lehető legrövidebb idő alatt, tűzetes tudósitását megtenni sziveskedjék. Ezen tudósitásnál nem hagyható figyelmen kivűl Grof Mikes Benedek földbirtokos. Kolozsvár 9 aug. 1870 Nagy Miklós Miniszteri Tanácsos”
,,Háromszékről a következő személyeket javasolták kitüntetésre: Horváth László aljegyző, B. Apor János, a Kézdi Bizottmány elnöke, Geréb János  bizottmányi jegyző, Barabás Sándor Miklósvár Bizottmányi Elnök, Bodor Ferenc Gelence, Könczei Gyula Kézdiszentlélek, Könczei Béla Gidófalva, Takó László Lisznyó, Szinte László Köröspatak. Mikes Benedek Zabola 1870 aug 24-én”
Sepsiszentgyörgyi Levéltár Fond 8. 47 dosszié, 13 lap.
Az 1858-ban és 1870-ben Háromszéken jegyzett népszámlálási adatok: Sepsiszentkirály 1858-ban 556 személy, 1870-ben 568, Szemerja 700–846, Árkos 1588–1723, Körispatak 1068–1289, Kálnok 671–716, Oltszem 754–723, Zalán 1018–1114, Málnás 709–707, Angyalos 559–642, Bodok 990–1o37, Étfalva 424–466, Fotos 163–156, Gidófalva 862–901, Martonos 345–351, Eresztevény 228–246, Besenyő 468–558, Zoltán 170–148, Bikfalva 1242–1052, Dobolló 1041–1217, Kökös 1064–1078, Aldoboly 1071–1268, Szotyor 435–475, Kilyén 541–543, Uzon 1625–1616, Lisznyó 1006–1097, Szentiván 501–561, Laborfalva 454–520, Feldoboly 661–568, Nagyborosnyó 1236–1443, Kisborosnyó 1087–1150, Bodzaforduló 1300–1527, Egerpatak 655–696, Szacsva 276–348, Magyarós 622–505, Réty (az 1858-as adatok hiányoznak) 1870-ben 873, Komolló 470–458, Altorja 2181–2388, Feltorja 722–806, Szentlélek 3112–3072, Polyán 1692–1818, Bélafalva 773–788, Futásfalva 948–958, Ikafalva 761–762, Almás 1122–1220, Csomortán 614–514, Esztelnek 1128–1093, Kurtapatak 641–583, Lemhény 2819–2781, Nyujtód 1093–1153, Martonos 959–1005, Ozsdola 2230–2711, Felsőcsernáton 1235–1318, Alsócsernáton 2300–2129, Martonfalva 518–501, Hatolyka 518–510, Szentkatolna 1054–1048, Oroszfalu 362–438, Sárfalva 645–632, Szászfalva 433–377, Márkosfalva 843–707, Mátisfalu 186–441, Albis, 941–871, Dálnok 1657–1536, Maksa 810–782, Bita 451–451, Várhely 137–118, Lécfalva 934–906, Hilib 619–640, Haraly 448–489, Gelence 2000–2468, Zabola 2196–2473, Páva 934–918, Kovászna 3621–3582, Imecsfalva 500–507, Petőfalva 364–415, Tamásfalva 414–483, Szörcse 671–666, Telek 647–602, Cofalva 343–358, Körös 657–655, Papolc 1483–1615, Zágon 3621–3927, Szitabodza 1443–1381, Barátos 1017–1024, Páké 729–730, Barot 2076–2231, Bodos 263–492, Sepsibacon 908–1005, Szárazajta 1552–1731, Zalánpatak 327–352, Bölön 2213–2521, Nagyajta 1298–1484, Középajta 1408–1499, Miklósvár 799–870, Köpec 932–1052.
(A falvak után feltüntetett számok: előbb az 1858-as, majd az 1870-es adatok) Sep. Áll. Levéltár Fond 8. 47 dosszié, 2 lap.
Józsa Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)