Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Békésszentandrás (HUN)
6 tétel
2001. december 3.
"A Temes megyei Szentandrás község volt a házigazdája a kárpát-medencei Szentandrás nevű települések második találkozójának. Az eseményre november 29-30-án került sor az 1230-ban alapított, egyik legrégebbi bánsági településen. Ez alkalommal egy fából faragott, kopjafára emlékeztető emlékművet avattak fel a helyi községháza előtt, amelyre felvésték a találkozón résztvevő települések nevét. Az ünnepség második napján testvérkapcsolatra lépett egymással a Békés megyei Békésszentandrás és Temes megyei druszája. /(Pataki Zoltán): Szentandrások találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./"
2002. január 24.
Temes megyében a magyarok lakta községek és falvak jártak elöl a partnerkeresésben. A példák ismertetésekor Végvár község került az élre. Az itteni közösség két irányba nyitott: egy francia és egy magyar településsel kötött együttműködési szerződést. A magyarok gyakrabban járnak át, a franciák viszont egyszerre sokan jönnek, ezért saját házat vásároltak és tartanak fenn a faluban, hogy kényelmesen megszállhassanak. Zsombolya kapcsolatot tart fenn a magyarországi Pusztamérgessel és a vajdasági Kikindával, Lugos a magyarországi Szekszárddal, Nagybodófalva Makóval, Újvár község a magyarországi Algyővel, Újszentesen a magyarországi Sándorfalvával. A legfrissebb testvértelepülési kapcsolat Temesszentandrás és a magyarországi Békésszentandrás között jött létre: Szent András névünnepén írták alá az együttműködési szerződést. /(Sipos): Baráti kézfogások. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./
2004. augusztus 9.
A II. Regionális Simonyi Napokra több országból érkeztek résztvevők. Aug. 7-én fúvószene fogadta a Simonyifalva ünnepségére érkezett vendégeket. A művelődési otthonban dr. Hevesi József, a Regionális Simonyi Társaság elnöke nyitotta meg a rendezvényt. Megjelentek Debrecen és Gyula városok, Békés megye önkormányzatának küldöttségei, a békésszentandrásiak, akik rokonoknak is számítanak (Simonyifalva lakosságának egy része annak idején onnan települt át). Tokay György parlamenti képviselő a Simonyiak példamutatásáról, múltról és jelenről, a ma 860 lelkes, öregedő közösség EU-s jövőjéről szólt, ami meghozhatja a kiutat a ma szorító gondjaiból. Gaál Áron gyulai költő a költői helytállás bátorságáról értekezett. Báró Emődy Dániel, Simonyi óbester emlékének lelkes ápolója (1999 óta az ő szervezésében rendezik meg a debreceni Simonyi napokat), több olyan személyiségnek adott át emléklapot, akik hozzájárultak Simonyi óbester kultuszához. Ebben a megtiszteltetésben részesült többek között Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen főszerkesztője és Balta János, a lap munkatársa. A képzőművészeti Simonyi-díjat Kocsis Rudolf szobrászművész kapta. A faluba érkezett együttesek végigjárták, -táncolták a falu főutcáját, majd rögtönzött néptáncbemutatót tartottak. A művelődési otthonban felléptek a hagyományőrző együttesek. A résztvevők emlékeztek az idén tavasszal elhunyt Szívós Imrére, aki Simonyifalva művelődési életének évtizedeken keresztül mindenese volt. /Jámbor Gyula: Simonyiakkal – Európa felé. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 9./
2011. augusztus 19.
Vajdasági képeslap
Bizakodó hangulat
Arad – Csóré Róberttel, a vajdasági Kishegyes község polgármesterével a Simonyifalvi napok rendezvényén sikerül elbeszélgetnünk, miután aláírták a hármas együttműködési szerződést Simonyifalva, Kishegyes és a Békés megyei Békésszentandrás között.
– Úgy tudom, ön a járásnak a polgármestere.
– Valóban Kishegyes község járásközpont is 5500 lakossal, amelyik 3 települést ölel fel, mintegy 13 500 lelket számlálva.
– Azt is hallottam, hogy önöknél most munkanélküliségi gondok vannak.
– Igen, a gazdasági világválságot most egy szerbiai válság is tetőzi, ami valószínűleg tovább fog húzódni, mint a környező országokban. A belső válságok, mint a koszovói vagy a politikai bizonytalanság a befektetőket is elriasztják. Ami azt jelenti, az elmúlt két évben nem volt jelentkező az újonnan épült ipari parkunkba. Most azonban mutatkozik egy bizonyos átmeneti érdeklődés, ezért a következő néhány hónapban elválik, lesz-e valamilyen pozitív hatása, vagy csak az információszerzés fázisában marad.
– Valós, avagy csak látszat-autonómiának tekinti a Vajdaságban megszületett közigazgatási rendszert?
– A kettő közé helyezném, de azon dolgozunk, hogy a jelenlegi egy valós autonómiává fejlődjék. A valós autonómia ugyanis a jogok mellett pénzügyi keretet is feltételez, ami még nem működik, mivel a kormány folyamatosan figyelmen kívül hagyja az alkotmányban szavatolt 7%-ot. Vagyis azt az összeget, ami a Vajdaságot a szerbiai költségvetésből megilletné. Ebből kifolyólag adódnak a tartománynak, illetve kormányának a legnagyobb gondjai. Reméljük azonban, hogy az év végéig ez meg fog oldódni.
– Mivel Szerbia kiszolgáltatta a háborús bűnöseit, úgy tűnik, megnyílt az út az EU jelöltlistára…
– A tagjelöltségről tudni kell, hogy nálunk jövő májusban választások lesznek minden szinten, ezért a kormánynak addig meg kell tennie a tagjelöltséghez szükséges lépéseket. Hogy mikor lehetünk EU-tag, az más kérdés, szerintem igen hosszú folyamat lesz. A válságból ugyanis nemcsak Európa, hanem az egész világ megtanulhatta: nem olyan egyszerű újabb államokat felvenni, ezért számunkra a kritériumok sokkal keményebbek lesznek, mint az előttünk csatlakozóknak voltak.
– Számolnak-e azzal, hogy az uniós tagsággal a helyi ipar megsemmisülhet azáltal, hogy a nyugatiak olcsón felvásárolják a vállalatokat, majd bezárják őket, hogy a saját termékeiknek biztosítsák a piacot?
– Volt alkalmunk figyelemmel kísérni a magyarországi csatlakozás következményeit, különböző lépéseit. Attól félek, hogy a pozitív mellett olyan negatív következményei is lesznek a csatlakozásnak, hogy Szerbiának még olyan mértékben sem sikerül majd megtartania a saját iparát, mint Magyarországnak, illetve Romániának. Ugyanakkor abban is bízom, hogy a szerbiai, másfajta gondolkodásmód pozitív eredményeket is fog szülni a kissé elhúzódó csatlakozási folyamatban.
– A vajdasági magyarság jogai maradéktalanul érvényesülnek-e vagy még ezen a területen is sok a tennivaló?
– A Vajdasági Magyar Szövetség folyamatosan küzd a vele partnerségben lévő magyar pártokkal az európainak minősülő jogok szerbiai megvalósulásáért. Jelenleg a vajdasági magyarság jogok tekintetében, az erdélyi, illetve felvidéki magyarsághoz képest sokkal többet tudott elérni. Reméljük, mindezeket sikerül megtartanunk, hosszú távon maradandóvá tennünk. Reméljük, ehhez a gyümölcsöző hármas együttműködés is hozzájárul.
– Köszönöm a beszélgetést.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)
Bizakodó hangulat
Arad – Csóré Róberttel, a vajdasági Kishegyes község polgármesterével a Simonyifalvi napok rendezvényén sikerül elbeszélgetnünk, miután aláírták a hármas együttműködési szerződést Simonyifalva, Kishegyes és a Békés megyei Békésszentandrás között.
– Úgy tudom, ön a járásnak a polgármestere.
– Valóban Kishegyes község járásközpont is 5500 lakossal, amelyik 3 települést ölel fel, mintegy 13 500 lelket számlálva.
– Azt is hallottam, hogy önöknél most munkanélküliségi gondok vannak.
– Igen, a gazdasági világválságot most egy szerbiai válság is tetőzi, ami valószínűleg tovább fog húzódni, mint a környező országokban. A belső válságok, mint a koszovói vagy a politikai bizonytalanság a befektetőket is elriasztják. Ami azt jelenti, az elmúlt két évben nem volt jelentkező az újonnan épült ipari parkunkba. Most azonban mutatkozik egy bizonyos átmeneti érdeklődés, ezért a következő néhány hónapban elválik, lesz-e valamilyen pozitív hatása, vagy csak az információszerzés fázisában marad.
– Valós, avagy csak látszat-autonómiának tekinti a Vajdaságban megszületett közigazgatási rendszert?
– A kettő közé helyezném, de azon dolgozunk, hogy a jelenlegi egy valós autonómiává fejlődjék. A valós autonómia ugyanis a jogok mellett pénzügyi keretet is feltételez, ami még nem működik, mivel a kormány folyamatosan figyelmen kívül hagyja az alkotmányban szavatolt 7%-ot. Vagyis azt az összeget, ami a Vajdaságot a szerbiai költségvetésből megilletné. Ebből kifolyólag adódnak a tartománynak, illetve kormányának a legnagyobb gondjai. Reméljük azonban, hogy az év végéig ez meg fog oldódni.
– Mivel Szerbia kiszolgáltatta a háborús bűnöseit, úgy tűnik, megnyílt az út az EU jelöltlistára…
– A tagjelöltségről tudni kell, hogy nálunk jövő májusban választások lesznek minden szinten, ezért a kormánynak addig meg kell tennie a tagjelöltséghez szükséges lépéseket. Hogy mikor lehetünk EU-tag, az más kérdés, szerintem igen hosszú folyamat lesz. A válságból ugyanis nemcsak Európa, hanem az egész világ megtanulhatta: nem olyan egyszerű újabb államokat felvenni, ezért számunkra a kritériumok sokkal keményebbek lesznek, mint az előttünk csatlakozóknak voltak.
– Számolnak-e azzal, hogy az uniós tagsággal a helyi ipar megsemmisülhet azáltal, hogy a nyugatiak olcsón felvásárolják a vállalatokat, majd bezárják őket, hogy a saját termékeiknek biztosítsák a piacot?
– Volt alkalmunk figyelemmel kísérni a magyarországi csatlakozás következményeit, különböző lépéseit. Attól félek, hogy a pozitív mellett olyan negatív következményei is lesznek a csatlakozásnak, hogy Szerbiának még olyan mértékben sem sikerül majd megtartania a saját iparát, mint Magyarországnak, illetve Romániának. Ugyanakkor abban is bízom, hogy a szerbiai, másfajta gondolkodásmód pozitív eredményeket is fog szülni a kissé elhúzódó csatlakozási folyamatban.
– A vajdasági magyarság jogai maradéktalanul érvényesülnek-e vagy még ezen a területen is sok a tennivaló?
– A Vajdasági Magyar Szövetség folyamatosan küzd a vele partnerségben lévő magyar pártokkal az európainak minősülő jogok szerbiai megvalósulásáért. Jelenleg a vajdasági magyarság jogok tekintetében, az erdélyi, illetve felvidéki magyarsághoz képest sokkal többet tudott elérni. Reméljük, mindezeket sikerül megtartanunk, hosszú távon maradandóvá tennünk. Reméljük, ehhez a gyümölcsöző hármas együttműködés is hozzájárul.
– Köszönöm a beszélgetést.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)
2011. október 5.
"Ennyien maradtunk..." - A Bánság eltűnő katolikus emlékeit örökíti meg Czank Gábor makói plébános
Kelemen Zoltán Gergő, az MTI tudósítója írja:
(MTI-PRESS) - Az egykor soknemzetiségű és vallású Bánság eltűnő katolikus emlékeit örökíti meg fényképezőgépével Czank Gábor makói plébános, aki az elmúlt másfél évtizedben csaknem 150 ezer felvételt készített a sváb, magyar és szláv falvak templomairól, házairól, temetőiről.
A Duna, a Tisza, a Maros és a Déli-Kárpátok határolta Bánság 1718-ban szabadult föl a török alól. Néhány esztendővel később elindult a terület újratelepítése: először három hullámban katolikus vallású németek érkeztek ide, majd 1778-tól elindult más nemzetiségek: bolgárok, horvátok, szlovákok, csehek beköltözése is. Új hazát találtak itt az ortodox románok és szerbek, valamint a görög katolikus rutének és ukránok is. Magyarok elsősorban a szegedi kirajzások során települtek a Bánságba, s akadnak olyan falvak is, melyet palócok népesítettek be egykor - beszélt szülőföldje történetéről Czank Gábor, akinek fotográfiáiból a szegedi Kultúrpalotában látható kiállítás.
Mindegyik közösség őrizte saját szokásait, tradícióit, de a több száz éves együttélés elkerülhetetlenné tette ezek összeolvadását. A svábok által tisztelt Nepomuki Szent János, Szent Flórián és Szent Vendel kultuszát átvették más nemzetiséghez tartozók is. Más vidékekhez képest nagyobb számban maradtak meg a püspöki tiltás ellenére az öltöztetős szobrok, melyek vagy a Szűzanyát vagy a Kisjézust ábrázolják.
A magyarpécskai születésű pap elmondta, a Bánság az 1820-30-as évekre kialakult sokszínű világa Trianont követően kezdett felbomlani. A terület néhány torontáli települést leszámítva román és szerb fennhatóság alá került, ám az elvándorlás - a városok polgárosult magyar lakosságát leszámítva - ekkor még nem öltött tömeges méreteket. A második világháborút követően tovább csökkent a nemzetiségek aránya, a közhiedelemmel ellentétben a bánsági németek jelentős hányada azonban nem a Ceausescu-rezsim idején, hanem az 1990-es évek első felében hagyta el otthonát.
Már csak a templom őrzi a község emlékét
1990 őszét követően másfél esztendő alatt csaknem félmillióan költöztek el szülőföldjükről. A Magyarpécskával átellenben, a Maros túlsó partján található faluban, Németszentpéteren a svábok legnagyobb ünnepén, a templombúcsún, Kirchweih-en 1991-ben még tömegek voltak, a következő esztendőre pedig már csak negyven idős asszony maradt - emlékezett vissza gyerekkorára a 2005-ben Szegeden pappá szentelt férfi.
A többi nemzetiség is lassacskán eltűnik a Bánságból, a magyarok elköltözése - ha nem is olyan mértékben még mint Ceausescu idején -, de mai is tart, s a svábokkal ellentétben komoly veszélyt jelent az asszimiláció. Míg a kilencvenes évek elején mindenki felkapta a fejét a templomban, ha egy vegyes hazásságot hirdettek ki, mára már ez általánossá vált. Akadnak olyan falvak is, melyek teljesen elnéptelenedtek. A Temes megyei Bolgártelepen például már csak a templom őrzi az 1930-ban még több mint nyolcszáz lelkes község emlékét. Évente egyszer, a templombúcsú idején tartanak itt misét, ezért a szentek szobrait zsákokba burkolták, hogy megóvják azokat a törött ablakokon berepülő galambok ürülékétől.
Czank Gábor 1997-ben kezdte el fotózni a Bánság szakrális emlékeit: a gót betűs útszéli kereszteket, a templombelsőket, mohával benőtt sírköveket és a homlokzatukon egykori tulajdonosuk nevét őrző parasztbarokk sváb házakat. Mint mondta, a gyűjtőmunka 2004-től - amikor káplánként Békésszentandrásra került - vált tudatossá, ekkor határozta el, hogy az utolsó előtti pillanatban megörökíti az ezerarcú Bánság világát.
Ha egy-egy szabadnapja akadt, nekiindult, és kezében az egykori Csanádi Egyházmegye térképével végigjárta a falvakat. Összesen háromszáz olyan bánsági település van, ahol katolikus templom, kápolna, imaház vagy legalább egy harangláb és temető található. Az 1980-as években még 197 helyen működött plébánia, ma már csupán 91 ilyen település akad. A pap kezdetben nyolc-tíz községbe is eljutott, később azonban már volt olyan túra is, amikor a távolság miatt a hajnali indulás dacára, csupán egy al-dunai falu felkeresésére maradt idő.
A plébános fotográfiáin látható többek között a hatalmas bobdai templom, melyet egykor Csávossy Gyula gróf az esztergomi bazilika pontos másolataként építtetett. Mára eltűntek a katolikusok a faluból, a gyönyörű templom pedig napról napra omladozik. Az elvándorlás miatt gazdátlanná vált Érszeg, Mélynádas és Karácsonyifalva temploma is - ez utóbbi ráadásul az 1991-es bánsági földrengést is megszenvedte. Újjáépítésük szinte reménytelen, a pályázatokon - néhány kivételtől eltekintve - csak az ortodox templomok rekonstrukciójára jut pénz, hívek híján pedig nem is lenne kinek felújítani az épületeket.
Czank Gábor szerint, bár sok faluban már egyáltalán nem élnek svábok, magyarok - ha idősek is - még akadnak, ezért fontos lenne, hogy elinduljon a térségben a tudatos néprajzi gyűjtőmunka. Ha nem így lesz, tíz-tizenöt év alatt a Bánság magyar kultúrkincsének jelentős része, az imák, énekek, balladák örökre feledésbe merülnek.
MTI
Kelemen Zoltán Gergő, az MTI tudósítója írja:
(MTI-PRESS) - Az egykor soknemzetiségű és vallású Bánság eltűnő katolikus emlékeit örökíti meg fényképezőgépével Czank Gábor makói plébános, aki az elmúlt másfél évtizedben csaknem 150 ezer felvételt készített a sváb, magyar és szláv falvak templomairól, házairól, temetőiről.
A Duna, a Tisza, a Maros és a Déli-Kárpátok határolta Bánság 1718-ban szabadult föl a török alól. Néhány esztendővel később elindult a terület újratelepítése: először három hullámban katolikus vallású németek érkeztek ide, majd 1778-tól elindult más nemzetiségek: bolgárok, horvátok, szlovákok, csehek beköltözése is. Új hazát találtak itt az ortodox románok és szerbek, valamint a görög katolikus rutének és ukránok is. Magyarok elsősorban a szegedi kirajzások során települtek a Bánságba, s akadnak olyan falvak is, melyet palócok népesítettek be egykor - beszélt szülőföldje történetéről Czank Gábor, akinek fotográfiáiból a szegedi Kultúrpalotában látható kiállítás.
Mindegyik közösség őrizte saját szokásait, tradícióit, de a több száz éves együttélés elkerülhetetlenné tette ezek összeolvadását. A svábok által tisztelt Nepomuki Szent János, Szent Flórián és Szent Vendel kultuszát átvették más nemzetiséghez tartozók is. Más vidékekhez képest nagyobb számban maradtak meg a püspöki tiltás ellenére az öltöztetős szobrok, melyek vagy a Szűzanyát vagy a Kisjézust ábrázolják.
A magyarpécskai születésű pap elmondta, a Bánság az 1820-30-as évekre kialakult sokszínű világa Trianont követően kezdett felbomlani. A terület néhány torontáli települést leszámítva román és szerb fennhatóság alá került, ám az elvándorlás - a városok polgárosult magyar lakosságát leszámítva - ekkor még nem öltött tömeges méreteket. A második világháborút követően tovább csökkent a nemzetiségek aránya, a közhiedelemmel ellentétben a bánsági németek jelentős hányada azonban nem a Ceausescu-rezsim idején, hanem az 1990-es évek első felében hagyta el otthonát.
Már csak a templom őrzi a község emlékét
1990 őszét követően másfél esztendő alatt csaknem félmillióan költöztek el szülőföldjükről. A Magyarpécskával átellenben, a Maros túlsó partján található faluban, Németszentpéteren a svábok legnagyobb ünnepén, a templombúcsún, Kirchweih-en 1991-ben még tömegek voltak, a következő esztendőre pedig már csak negyven idős asszony maradt - emlékezett vissza gyerekkorára a 2005-ben Szegeden pappá szentelt férfi.
A többi nemzetiség is lassacskán eltűnik a Bánságból, a magyarok elköltözése - ha nem is olyan mértékben még mint Ceausescu idején -, de mai is tart, s a svábokkal ellentétben komoly veszélyt jelent az asszimiláció. Míg a kilencvenes évek elején mindenki felkapta a fejét a templomban, ha egy vegyes hazásságot hirdettek ki, mára már ez általánossá vált. Akadnak olyan falvak is, melyek teljesen elnéptelenedtek. A Temes megyei Bolgártelepen például már csak a templom őrzi az 1930-ban még több mint nyolcszáz lelkes község emlékét. Évente egyszer, a templombúcsú idején tartanak itt misét, ezért a szentek szobrait zsákokba burkolták, hogy megóvják azokat a törött ablakokon berepülő galambok ürülékétől.
Czank Gábor 1997-ben kezdte el fotózni a Bánság szakrális emlékeit: a gót betűs útszéli kereszteket, a templombelsőket, mohával benőtt sírköveket és a homlokzatukon egykori tulajdonosuk nevét őrző parasztbarokk sváb házakat. Mint mondta, a gyűjtőmunka 2004-től - amikor káplánként Békésszentandrásra került - vált tudatossá, ekkor határozta el, hogy az utolsó előtti pillanatban megörökíti az ezerarcú Bánság világát.
Ha egy-egy szabadnapja akadt, nekiindult, és kezében az egykori Csanádi Egyházmegye térképével végigjárta a falvakat. Összesen háromszáz olyan bánsági település van, ahol katolikus templom, kápolna, imaház vagy legalább egy harangláb és temető található. Az 1980-as években még 197 helyen működött plébánia, ma már csupán 91 ilyen település akad. A pap kezdetben nyolc-tíz községbe is eljutott, később azonban már volt olyan túra is, amikor a távolság miatt a hajnali indulás dacára, csupán egy al-dunai falu felkeresésére maradt idő.
A plébános fotográfiáin látható többek között a hatalmas bobdai templom, melyet egykor Csávossy Gyula gróf az esztergomi bazilika pontos másolataként építtetett. Mára eltűntek a katolikusok a faluból, a gyönyörű templom pedig napról napra omladozik. Az elvándorlás miatt gazdátlanná vált Érszeg, Mélynádas és Karácsonyifalva temploma is - ez utóbbi ráadásul az 1991-es bánsági földrengést is megszenvedte. Újjáépítésük szinte reménytelen, a pályázatokon - néhány kivételtől eltekintve - csak az ortodox templomok rekonstrukciójára jut pénz, hívek híján pedig nem is lenne kinek felújítani az épületeket.
Czank Gábor szerint, bár sok faluban már egyáltalán nem élnek svábok, magyarok - ha idősek is - még akadnak, ezért fontos lenne, hogy elinduljon a térségben a tudatos néprajzi gyűjtőmunka. Ha nem így lesz, tíz-tizenöt év alatt a Bánság magyar kultúrkincsének jelentős része, az imák, énekek, balladák örökre feledésbe merülnek.
MTI
2017. május 4.
Testvértelepülési találkozó Körösfőn
Az Európa a polgárokért elnevezésű uniós programon keresztül elnyert támogatásnak köszönhetően április 28. és május 1. között a Kolozs megyei Körösfőn testvértelepülési találkozót szerveztek, amelyen jelen voltak a magyarországi Békésszentandrás, Bugyi, Nagysalló község, illetve Sásd és Pásztó város önkormányzat képviselői. Meghívott vendégként Budapest 18. kerületének és Pátka község önkormányzata is részt vett.
A négynapos programsorozat keretében, az első nap az érintett települések polgármesterei vagy a csoport vezetője bemutatta a közösségét. A második napon a házigazda Körösfő község mutatkozott be, majd kerekasztal-beszélgetést tartottak A polgárok részvétele a demokratikus Európai Unióban címmel. A harmadik nap újabb kerekasztal-beszélgetést szerveztek a multikulturalitásról, illetve a résztvevők az önkéntességről, közös célokról, sportról fogalmazták meg véleményüket. A negyedik nap a Mindenki egyért, egy mindenkiért című kerekasztal-beszélgetésen egymás megértéséről és az Európai Unió közös jövőjéről beszélgettek a résztvevők.
Péntek Tihamér projektmenedzsertől megtudhattuk: Körösfőn harmadik alkalommal szerveztek testvértelepülési találkozót, amelynek lényege a különböző partnerségek, például egy-egy település iskolái közötti partnerség kialakítása, de felvetődött még közös gazdasági tevékenység beindításának ötlete is, ám ez utóbbi megvalósítása még várat magára.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)
Az Európa a polgárokért elnevezésű uniós programon keresztül elnyert támogatásnak köszönhetően április 28. és május 1. között a Kolozs megyei Körösfőn testvértelepülési találkozót szerveztek, amelyen jelen voltak a magyarországi Békésszentandrás, Bugyi, Nagysalló község, illetve Sásd és Pásztó város önkormányzat képviselői. Meghívott vendégként Budapest 18. kerületének és Pátka község önkormányzata is részt vett.
A négynapos programsorozat keretében, az első nap az érintett települések polgármesterei vagy a csoport vezetője bemutatta a közösségét. A második napon a házigazda Körösfő község mutatkozott be, majd kerekasztal-beszélgetést tartottak A polgárok részvétele a demokratikus Európai Unióban címmel. A harmadik nap újabb kerekasztal-beszélgetést szerveztek a multikulturalitásról, illetve a résztvevők az önkéntességről, közös célokról, sportról fogalmazták meg véleményüket. A negyedik nap a Mindenki egyért, egy mindenkiért című kerekasztal-beszélgetésen egymás megértéséről és az Európai Unió közös jövőjéről beszélgettek a résztvevők.
Péntek Tihamér projektmenedzsertől megtudhattuk: Körösfőn harmadik alkalommal szerveztek testvértelepülési találkozót, amelynek lényege a különböző partnerségek, például egy-egy település iskolái közötti partnerség kialakítása, de felvetődött még közös gazdasági tevékenység beindításának ötlete is, ám ez utóbbi megvalósítása még várat magára.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)