Magyar Örökség tábor Baróton
Hagyományaink, történelmünk útjain
Lezajlott Baróton, Erdővidék Múzeumának udvarán a Magyar Örökség elnevezésű honismereti szabadegyetem és tábor. A harmadik alkalommal megszervezett rendezvény csütörtöki megnyitóján Demeter László, a múzeum igazgatója köszöntötte a vendégeket, az előadások meghallgatására érkezetteket.
Elmondta: ez a tábor némileg folyománya az évekkel korábban Erdővidék településein hat alkalommal megrendezett Középkori- és Reneszánsz Napoknak, azzal a különbséggel, hogy azokon több volt a szórakoztató jellegű rendezvény, itt azonban a tudományos népszerűsítő előadások kaptak nagyobb teret. Ennek, mint hangsúlyozta, oka is van, hiszen a tudományos munkásságnak nagy múltja van Erdővidéken.
Az erdővidéki „nagyok” szellemében
Erdővidék ugyanis amellett, hogy természeti értékekben, kulturális örökségben gazdag vidék, számos tudós embert, írót, művészt, katonát, történészt adott a magyarságnak.
Megemlítette a Bardocon született Benkő Józsefet mint Erdély egyik legjelentősebb tudósát, az Olaszteleken született Hermányi Dienes Józsefet, aztán az író és utazó Bölöni Farkas Sándort, a valamikori Magyarországon a legnépszerűbb írók közé tartozó Benedek Eleket és Gaál Mózest, a Széken született, de köpeci felmenőkkel rendelkező, és aztán Köpecen is élt Keöpeczi Sebestyén Józsefet, Románia címerének megalkotóját, akik szellemiségükkel, munkásságukkal mindannyian a fejlődést, hazájuk haladását segítették.
– A múltunk tehát kötelez – emelte ki –, ezért is rendezzük ezt a tábort, de azt se felejtsük el, hogy Székelyföld két legrégebbi települése is Erdővidéken van. Miklósvár öt éve ünnepelte első írásos említésének 800. évfordulóját, nyolc év múlva Barót következik. Erre az eseményre is méltóképpen hangolódnunk kell” – emlékeztetett.
A megjelenteket a Lázár-Kiss Barna polgármester, a helyi tanács és a maga nevében is köszöntő Szakács László, Barót alpolgármestere is kitért a település csaknem nyolc évszázados múltjának jelentőségére, amelyre, mint fogalmazott, büszke a város, ugyanakkor úgy értékelte, megtiszteltetés a polgármesteri hivatal számára, hogy támogatója lehet a Magyar Örökség tábornak. A megnyitón az eredeti terv szerint részt vett volna Mongólia magyarországi nagykövete is, ám végül sem ő, sem a többi mongol meghívott nem tudott eljönni.
Pásztorbotoktól a táltosokig
A megnyitó után rögtön kezdődött is az első előadás, amelyet Salló Szilárd Székelyudvarhelyi néprajzkutató tartott a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében található faragott pásztorbotokról. Százegy ilyen botot őriznek a múzeumban – tudtuk meg –, amelyek 1818 és 1981 között készültek.
„Legtöbbjének, a rajtuk található felirat szerint, magyar pásztor volt a készítője” – mondta az előadó, aki aztán részletesen mesélt a hallgatóságnak a pásztorbotok alakjairól, a rajtuk található mintákról, díszítőelemekről és a díszítési technikákról is.
Ezután Harangozó Imre magyarországi néprajzkutató előadása következett, majd Benedek Dezső, Amerikában élő nyelvész, antropológus és Dáné Melinda Csilla Kolozsvári gyógypedagógus bilincselték le a hallgatóságot a táltosokról, sámánokról, „látó” emberekről tartott előadásukkal. Benedek Dezső professzor már tartott előadást Baróton: négy évig egy kőkorszaki búvártörzzsel élt együtt egy Csendes-óceáni szigeten, ezúttal is az ott tapasztaltakról, az ott élő sámánok erejéről, tudásáról beszélt. Dáné Melinda személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal: többször előre megálmodott dolgokat, amik aztán meg is történtek vele, de arról is beszélt, mi a teendőnk, ha gyermekünk lát vagy érez valamit, amit mi nem.
„Támogassuk abban, amit észlelnek, hiszen ők sokkal nyitottabbak, sokkal közelebb állnak a természethez vagy Istenhez vagy a mindenütt jelenlévőhöz” – vélekedett.
Kis kézművesek a múzeum udvarán
Csütörtökön és pénteken délelőtt is kézműves tevékenységeknek adott otthont a múzeum: a kicsik arcukon látható örömmel, kíváncsisággal agyagoztak, nemezeltek, bútort festettek, vagy éppen a rovásírást tanulták. Hoffmann Edit, Nagy Adél és Tordai Iluska türelemmel irányították őket, a foglalkozás végén pedig mindannyian büszkén mutatták fel munkájuk végeredményeit: a nemezből készült tarisznyákat, rajtuk a csodaszarvassal, a megfestett, erdővidéki virágmintákkal díszített falapokat, az agyagból készült kóborszekeret, egyebeket.
A még csak diák Nagy Alpárnak is akadt dolga, sokan kipróbálták ugyanis, milyen, ha rovásírással kell kitölteni egy keresztrejtvényt, ő segített eligazodni az érdeklődőknek a rovásbetűk érdekes birodalmában.
Anonymustól Mongóliáig
A péntek délután a barótiak által már szintén ismerősként üdvözölt Macalik Ernő biológus előadásával kezdődött, majd dr. Darkó Jenő történész Anonymus művéről, a Gesta Hungarorumról beszélt. „A geszta szó arra utal, hogy Anonymus milyen elbeszélő műfaj szerint írta meg a magyarok történetét. Anonymus nem a magyarok viselt dolgait írja le, hanem egyetlenegy momentumról, a honfoglalásról beszél, ami ebben az esetben az őshaza, Szkütia elhagyását jelenti, majd az újhaza elfoglalását, ami jogos örökség, mert az Árpádok dinasztiája Atilla hun királytól származik, és Árpád csak az örökségéért jött. Ha ezt valaki nem fogadja el, nem érti meg, akkor nincs, miért elolvasnia Anonymust!” – mondta többek között.
Ezután, már estébe nyúlóan, dr. Obrusánszky Borbála kiállítása nyílt meg a múzeum Kászoni Gáspár Termében: az ismert orientalista húsz éve járja Mongóliát, a kiállításon személyes gyűjteményét, a mongol nép történetével kapcsolatos tárgyait mutatta be, fotókon pedig a mongóliai Gol Mod 2 hun királysírok feltárásainak részleteit. A nap filmvetítéssel ért véget.
A szombati nap már inkább a szórakozásé volt: a Székelyudvarhelyi Arany Griff Rend tagjai öltöztek be páncélba, és mutattak be középkori harci jeleneteket, de előbb reneszánsz táncokkal kezdték, azokat természetesen könnyebb viseletben. Délután újabb előadások zajlottak, azokra és a többi előadáson elhangzottakra is visszatérünk lapunk hasábjain.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nőtt az érdeklődés a Csíkszeredai Sapientia képzései iránt
A korábbi évekhez viszonyítva jelentősen, mintegy 50 százalékkal többen jelentkeztek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai karára. Van olyan szak, amelyen mind a tandíjmentes, mind pedig a tandíjas helyek is beteltek. Egyes szakok az utóbbi években azonban kevésbé népszerűek, ezért az egyetem vezetősége beszűntetésüket fontolgatja.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai karán tavaly 195 diák iratkozott be a különböző szakokra, ez a szám idén jóval nagyobb: 292-en jelentkeztek. Elindítása óta a gazdasági informatika szak a legnépszerűbb, a 30 tandíjas és tandíjmentes helyre összesen 39-en jelentkeztek. Makó Zoltán, az egyetem dékánja a munkaerőpiaci igények ez irányban történő eltolódásában látja a siker magyarázatát.
"Úgy értékeljük, hogy a gazdasági informatika szak, valamint a piac igényei egymásra találtak. Kiderült, hogy informatikusokból nagy a hiány a térségben, holott egyre több vállalkozó ezen a szakterületen indítja be cégét, és elég jó kezdőfizetéseket ajánlanak. Sok szerepe van ebben annak is, hogy az egyetem partnere a Csíkszeredai IT Plusz Klaszternek, amely kifejezetten az informatikában érdekelt vállalkozókat tömöríti" – nyilatkozta lapunknak Makó Zoltán. A dékán véleménye szerint az idei valamelyest jobb érettségi eredmények nem befolyásolják az iratkozási mutatókat, mivel minden évben egyre kevesebb diák végez az iskolával, sokan nem is érettségiznek, hanem a tízedik osztály után befejezik tanulmányaikat.
Vannak azért kivételek
A gazdasági informatika szak iránt ugyan kiemelkedően nagy volt az érdeklődés, de a többi szak is népszerűbb volt a szokásosnál. Az összes meghirdetett tandíjmentes hely betelt, az elnyert helyek elfoglalása ezután kezdődik.
A könyvelés szakra általában 20-25-en jelentkeznek, idén azonban 30-an iratkoztak be, a génsebészetre idén, akárcsak tavaly 17-en jelentkeztek, míg aZ élelmiszeripari technológiák szakra idén 27-en, tavaly csak 20-an iratkoztak be.
Kivételt képez a környezetmérnöki, valamint az élelmiszeripari biotechnológiák szak, amelyeknek a népszerűsége megcsappant. Az egyetem vezetősége úgy látja, hogy a két szak fenntarthatósága nem költséghatékony, ezért idén ugyan még elindul a képzés, de jövőre már megfontolják a szakok elindítását. A döntés meghozatalában segítségükre lehet az egyetem népszerűsítő kampánya is, amelyen felmérhetik az érettségiző diákok érdeklődési körét. Az elmúlt tanévben tizenegy népszerűsítő programot szerveztek a középiskolások számára, ezek között érettségifelkészítő is volt, amely jó alkalom a jövendőbeli diákokkal való ismerkedésre.
A Csíkszeredai Sapientia EMTE dákjainak többsége Csíkszeredai vagy a megyeközpont környékéről származik, de idén a szokásosnál többen iratkoztak be az egyetemre Székelyudvarhelyről, Kézdivásárhelyről, valamint Barótról.
A mesterképzésekre az iratkozások és felvételik még nem kezdődtek meg, mivel ezt a Budapesti Corvinus Egyetemmel, valamint a Kaposvári Egyetemmel közösen bonyolítják le. Az alkalmazott közgazdaságtan és pénzügy, valamint a vezetés és szervezés mesterképzésre augusztus 22–26. között lehet beiratkozni.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar szakjain csütörtökön közzétették a felvételi eredményeit. Eszerint az orvosin az utolsó bejutási jegy a térítésmentes helyekre 7.28, azasszisztensképzőre 9.05, a fogorvosira 6.62 , a gyógyszerészetire 5.12.
Kovács Boglárka
maszol.ro

Bevonzzák a diákokat (Kézdivásárhelyi városi színház)
„Különlegessége az elmúlt évadunknak, hogy több délelőtti előadást játszottunk, ami a diákok körében megemelte a nézettségi mutatót, így azokat a vidéki tanulókat is be tudtuk vonzani, akik Kézdivásárhelyi líceumokba járnak, de délután már nincs lehetőségük színházba járni” – mondta Kolcsár József, a Kézdivásárhelyi Városi Színház igazgatója.
A Kézdivásárhelyi Városi Színház három saját produkciót mutatott be az elmúlt évadban: Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux A második váratlan szerelem című darabját Csurulya Csongor állította színpadra, Molnár Ferenc Játék a kastélyban című színművét Kolcsár József, a társulatvezető rendezte, A dolgokról egy földi szellemnek zenés-verses produkció pedig a Sepsiszentgyörgyi Mácsafej zenekarral együttműködésben, Fekete Vince és Szilágyi Domokos versei alapján készült ugyancsak Kolcsár József rendezésében.Mindhárom előadást többször játszotta a társulat, A dolgokról egy földi szellemnek címűt közel húsz alkalommal tűzték műsorra, és nemcsak Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön mutatták be, hanem Baróton, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon és Budapesten is, ahol a produkció egyik részletével megnyerték a tizenegyedik alkalommal szervezett Versünnep énekelt vers kategóriáját, a díj pedig egy meghívás a Pesti Broadway Fesztiválra a teljes előadással. A Kolcsár József által rendezett Játék a kastélyban című előadással ugyancsak több kiszálláson vettek részt, Brassóban, Kovásznán és Csíkszeredában is bemutatták. Ahogy a korábbi évadokban is történt, meghívott produkciókat is kínált bérletes közönségének a Városi Színház – az M Stúdió Mozgásszínház Személyazonosság és Egyszer élünk, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Tóték, és a Csíki Játékszín a Hyppolit, a lakáj című előadását –, ezek mellett pedig bérleten kívül is több fontos produkciót láttak vendégül Kézdivásárhelyen, többek között a Cimborák Bábszínház Verstől versig hajt a csordás című összeállítását, Csernik-Pál Szende Sepsiszentgyörgyi származású, jelenleg Magyarországon élő lábbábos óvodákban tartott bábjátékát, a Sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színház Szentgyörgyi szent című kétnyelvű produkcióját, valamint a Tomcsa Sándor Színház Mátyás mesék című gyerekelőadását. A dolgokról egy földi szellemnek című zenés műsort iskolásoknak is többször játszották, ahogy diákoknak ajánlották a Kifordulás című iskolaszínházi produkciót is, Molnár Bence, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészének Petőfi Sándor A helység kalapácsa eposzparódiája nyomán készült egyéni előadását.
Amint Kolcsár József elmondta, a következő évad első bemutatóját augusztus 25-én, a városnapok részeként láthatja a Kézdivásárhelyi közönség, Kiss Csaba Skandináv lottó című darabját ő maga rendezi, a díszlet- és jelmeztervező pedig a kisvárdai fesztiválon idén díjat nyert Bajkó Blanka Aliz. Az évad következő produkciója bérleten kívül kerül műsorra, Matei Vişniec A pandamacik szép utazása, melyet a szaxofonos mesél el, akinek volt egy frankfurti szeretője című darabját Nagy Botond rendezésében mutatják be, a szilveszteri előadás pedig Egressy Zoltán Portugál című darabjából, ugyancsak Kolcsár József rendezésében készül. A meghívott előadások közül, amint azt már megszokhatták a nézők, bérletben lesz látható a Csíki Játékszín szilveszteri előadása, a Mucsi Zoltán és Scherer Péter nevével fémjelzett Nézőművészeti Kft. Esztrád című produkciója, és más előadások is, amelyekről eddig még nem született végleges megállapodás. Mindezek mellett havi rendszerességgel gyerekelőadások és más meghívott, adott esetben határon túli produkciók is műsorra kerülnek Kézdivásárhelyen, folytatódik az iskolaszínházi és délelőtti előadások sorozata, a korábbiak közül pedig műsoron mArad A dolgokról egy földi szellemnek, a Játék a kastélyban és a Zabhegyező című, korábban készült előadás, amely az elmúlt évadokban több meghívást kapott más városokba.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elkészült a Nagyajtát Apácával összekötő híd
Felavatták csütörtökön az erdővidéki Nagyajtát a Brassó megyei Apácával összekötő, több mint hatszázezer euróból megépült Olt-hidat.
Az új átkelő megépítése már évekkel ezelőtt esedékessé vált, hiszen a régi hidat hat évvel ezelőtt balesetveszélyessé nyilvánították és lezárták, azonban a két falu lakói nem törődtek a tiltással. Aztán a régi pallót lebontották, így a Nagyajtáról Brassóba ingázók és a Brassó megyei Apácáról a nagyajtai magyar iskolába beiratkozott kisdiákok több kilométeres kerülőre kényszerültek.
„A régi – 1927-ben épített –, rossz híd helyett a község lakói visszakapták azt, ami megilleti őket: a gyerekek gond nélkül eljuthatnak az iskolába, a helybeliek dolgozni járhatnak, a gazdák pedig könnyebben meg tudják közelíteni a földjeiket” – fogalmazott a hídavatón Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke.
Bihari Edömér, Nagyajta polgármestere emlékeztetett, a tiltó tábla ellenére is mindennapos volt a forgalom az átkelőn. „Jogosan mondhatjuk, hogy a híd Erdővidék ki- és bejárata, Erdővidék kapuja” – mondta az elöljáró. Apáca polgármestere, Bölöni László rámutatott, az Olt szabályozása miatt több mint 200 hektár termőföld Nagyajta adminisztratív területéhez csatolódott, így a gazdák közel húsz kilométeres kerülőre kényszerültek. Ezt az új híd használatba helyezése megoldotta. Erdővidéken korábban több mint 30 kilométer utat aszfaltoztak le a Hídvég–Miklósvár- és a Hatod–Barót- szakaszon, a közeljövőben újjáépítik a Nagyajta központjában található hidat is, és további 55 kilométer megyei úthálózat tervezése folyamatban van.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Otthon az időseknél (Diakónia Keresztyén Alapítvány)
Ötvenegy Háromszéki faluban és három városban folytatja otthoni beteggondozói szolgálatát a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA), havonta közel ezer idős beteget látnak el, felét heti többszöri alkalommal látogatják. A szervezet idei első félévi tevékenységéről lapunknak Tóth Anna, az idősgondozói ágazat igazgatója számolt be.
A szolgálat legnagyobb bevétele, 257 250 lej (a félévi költségvetés 42,63 százaléka) tizennyolc helyi önkormányzattól származott az egyéni szolgáltatói szerződések révén, a legkisebb összeggel, 22 900 lejjel (3,79%) a megyei tanács támogatta az idősgondozást – derül ki a szervezet kimutatásából. A legnagyobb kiesést az állami szubvenció lecsökkentése jelentette, ami a bevételek csupán 15 százalékát tette ki. Az alapítvány az 1998. évi 34-es törvény alapján jogosult állami támogatásra, de idén éves szinten 120 ezer lejjel kap kevesebbet, mint tavaly, ami takarékosságra, a költségvetés átigazítására kényszerítette a szervezetet – közölte Tóth Anna igazgató. Külföldi adományokból, a svájci HEKS Alapítvány támogatásából, a Bethlen Gábor Alapnál elnyert pályázatból és saját bevételekből származó összegekkel együtt a Diakónia idősgondozói szolgálata 603 341 lejből gazdálkodott januártól júniusig. Huszonnégy munkatársuk Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Kovásznán, valamint Árkos, Barátos, Bodok, Réty, Kommandó, Gelence, Gidófalva, Sepsikőröspatak, Sepsiillyefalva, Nagyajta, Bardoc, Vargyas, Nagybacon, Borosnyó és Zágon községben ápolja az idős betegeket, tizenhét gépkocsival járják a terepet, nyáron egymást helyettesítve még több helyszínre kimennek naponta. Rajtuk kívül az adminisztrációban és a tevékenységek összehangolásában nyolcan vesznek részt.
A szervezet baróti és kommandói szociális mosodájában az esztendő első hat hónapjában 473 csomag ruhát mostak és vasaltak ki, ezt a munkát a helyi ápolók végzik. A Diakónia hat vidéki raktáron keresztül és a Sepsiszentgyörgyi koordinációs központból kölcsönöz egészségügyi segédeszközöket, idén 129 új igénylő volt, ezenkívül korábbi kérések révén használatban van 232 eszköz. Nem csak az idősek testi ápolását tartják fontosnak, a gyászfeldolgozó önsegítő csoport és a baróti, valamint a Sepsiszentgyörgyi idősklub révén lelki támaszt, közösségi élményt is nyújtanak azoknak, akik a társas létet keresik.
Az elmúlt egy évben a DKA partnerként vett részt a Pro Hospice Erasmus+ európai projektben, munkatársai német, lengyel, spanyolországi, valamint portugáliai szervezetek palliatív típusú szolgálatait és országaik intézményrendszerét ismerhették meg. A pályázat zárókonferenciáját júniusban tartották a sepsiillyefalvi KIDA-központban. A tanultak és az évek óta összegyűjtött hasonló szakirányú tapasztalat segítségével az alapítvány palliatív típusú rezidenciális egység beindítását tervezi egy leendő multifunkcionális szociális ellátó központban.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mi a székely: megmentésre szoruló szegény nép vagy „szupermagyar”?

Bajtársi találkozó
Kettős keresztet állítanak Bibarcfalván
A baróti Székely Társalgó Egyesület, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Erdővidéki szervezete, az Erdővidéki Frontszolgálatosok Baráti Köre, valamint a bibarcfalvi Református Egyházközség szervezésében hétvégén, Bibarcfalván tartják a II. világháború frontszolgálatos katonáinak 19. Erdővidéki Bajtársi Találkozóját.
A találkozó augusztus 13-án, szombaton 10 órától kezdődik a bibarcfalvi református templomban. 11 órától a templom udvarán kettős keresztet állítanak. Tiszteletbeli meghívottak, előadók: dr. Popély Gyula felvidéki történész és Murányi Levente magyarországi politikus, 56-os elítélt.
A bajtársi találkozókat 16 évvel ezelőtt, 2000 szeptemberében indította útjukra Krizbai Imre baróti református lelkipásztor, a magyar honvédség baróti bevonulásának 60. évfordulója alkalmából. Ez az első alkalom, hogy a találkozót nem Baróton tartják. Az első honvédtalálkozóra még 340 volt honvéd jött el, az akkor még életben levő több mint nyolcszáz, volt erdővidéki magyar katona közül. Tavaly már csak hatan jelentek meg a találkozón, és 35-en voltak életben Boér Imre nyugalmazott tanár, volt frontszolgálatos nyilvántartása szerint.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A virtus őrzőit ünnepelték Bibarcfalván
A frontot megjárt, a honvédő harcokról mesélni tudó aggastyánok száma napról napra fogy, de példájuk örökre megmArad, lesz, miből a következő nemzedékeknek erőt meríteniük, ha helyt kell állniuk, áldozatot kell hozniuk, önzetlenül cselekedniük kell a nemzet érdekében – hangzott el Bibarcfalván szombat délelőtt a tizenkilencedik alkalommal tartott honvédtalálkozón. A református templomban igehirdetést, kórusok fellépését, szavalatokat tartalmazó eseményen a felszólalók úgy fogalmaztak, a találkozókat, bár kicsit újrafogalmazva, akkor is folytatni kell, ha vitézeink közül már hírmondó sem mAradt: köszönettel tartozunk nekik, emléküket ápolnunk kell.
Krizbai Imre nyugalmazott református lelkipásztor a második világháborúban helytálló honvédeket méltatta, s elítélően szólt azon mai közszereplőinkről, akik csak szavakban jeleskednek, de tettekben már nem közösségünkért. Mint fogalmazott, a bő hetven esztendővel ezelőtt fegyverrel a kezükben szülőföldjükért és magyarságukért harcolók nem saját hasznukat keresték – mint napjainkban oly sokan –, hanem a hazáért hullatták vérüket, szenvedtek fogságot. Krizbai Imre szerint azokat, akik ma igazi hazafiként próbálnak élni és megnyilvánulni, nem ellenségeink, hanem saját sorainkból valók akarják elhallgattatni, ellehetetleníteni és belső száműzetésbe kényszeríteni. Ennek az elnemzetietlenítő ténykedéseknek egyenes következménye, hogy ifjaink elhagyják hazájukat, s idegen földön keresik boldogulásukat. Hogy az új exodus megállítható legyen, vissza kell állítani népünk önbecsülését, azaz vissza kell térnünk azon értékekhez, amelyek szerint küzdöttek és éltek honvédjeink – mondotta Krizbai Imre. Székely Lajos református tiszteletes Erdővidék legrégebbi temploma, a bibarcfalvi kapcsán felevenítette a Szent László legendáját feldolgozó falfestmény megtalálását, valamint az azt követő eltussolási kísérletet – a román hatalom meg nem történtté próbálta tenni ezeréves történelmünk, ittlétünk egyik bizonyítékát. Boér Imre egykori frontharcos az Erdővidékről bevonultak kapcsán elmondta: becslése szerint mintegy háromezren vonultak be a tájegység húsz településéről, közülük ezren sosem tértek haza, mert vagy csata közben, vagy a fogságban életüket vesztették. Jelenleg még azon idők huszonöt tanúja él, közülük hatan tudtak az eseményeken megjelenni. Popély Gyula felvidéki történész, a Budapesti Károli Gáspár Református Egyetem oktatója a feldarabolt Magyarország két elszakított területén élő magyarság életéről szólt. Kinek hamarabb (Felvidéknek 1938-ban), kinek később (Erdélynek 1940-ben) jött el az anyaországhoz való visszatérés pillanata, mindenkinek emlékezetes volt, s úgy élték meg, mint egy álom beteljesülését. Édesapjának kétszer is – otthon, majd katonaként Erdélyben is – megadatott, hogy ezeket a sorsfordító perceket átélje. Popély Gyula szomorúnak mondotta, hogy a felvidéki, egykor egymilliós magyarság az önfeladás útjára lépett, kész beolvadni s a közösségünkkel mindig is ellenségesen viselkedő nemzet sorát gyarapítani. A nehézségek ellenére bizakodó: ha megszületik az összefogás, a folyamat megfordítható lesz, s megmArad a jelenleg félmilliót sem számláló magyarság. Máthé Lóránt Pál, a Horthy Miklós Vitézi Rend Székelyföldi törzskapitánya úgy fogalmazott, bár folyamatosan fogynak az ünnepeltek, az általuk őrzött virtust, a szellemiséget tovább kell vinnünk, örökül kell hagynunk a következő nemzedékek számára. Krizbai Imre elfogadta a javaslatot, s olyan emlékbizottság létrehozását kezdeményezte, amelynek feladata lenne, hogy azért tegyen, hőseink emléke sose merülhessen feledésbe. A templom előtti téren állított kettős keresztnél avatóbeszédet Murányi Levente mondott. Az erdővidéki bevonulás emlékét őrző harmadik alkotásnál – az elsőt, egy Máthé Ferenc Ilonka által készített kopjafát a baróti református templom bejáratánál, majd Nagybacon főterére állítottak kettős keresztet – az ’56-os szabadságharcos úgy fogalmazott, e jelkép a pápától koronát kérő Vajk idejétől, azaz egész történelmünkön keresztülkísért. Helye ma is itt van mindennapjainkban, ellenállásunkról, megmAradásunkról szól, s fricskát ad azoknak, akik közösségünk ellen törnek.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Legyen a zene mindenkié!
Tizenegyedik Fúvóstalálkozó Nagybaconban
Vasárnap délben verőfényes napsütésben kezdődött az immáron tizenegyedik alkalommal megszervezett nagybaconi fúvóstalálkozó, amelyet évről-évre hagyományosan augusztus elején tartanak a község központjában.
Az egész napos rendezvényt a környék zenekarainak zenés felvonulása nyitotta meg, melyek egymás után, a falu három pontjából indultak a központi parkba, ahol összegyűlve közösen a magyar, majd a Székely himnuszt játszotta el több mint száz muzsikus. Mihály Réka nagybaconi tanítónő köszöntötte a rezesbandák tagjait, vezetőit, kísérőit, valamint a közönséget. Beszédében felelevenítette a nagybaconi zenekar több évtizedes múltját, amely élt virágzó időszakokat, állt a megszűnés határán is, de néhány kitartó tagjának és lelkes támogatóinak köszönhetően mégis megmAradt, sőt újjá is született.
– A zene enyhíti a fájdalmat, oldja a szorongást, eloszlatja a félelmet, felpezsdíti a kedélyeket, felkorbácsolja a bátorságot, megacélozza az akaratot, felderíti a szívet, finomítja az ízlést, merész gondolatokra buzdít, és ösztönzi az értelmet. A zene lelki táplálék, ami semmi mással nem pótolható, amely a szívet és a lelket szólítja meg – fűzte hozzá a tanítónő.
Az idei fúvóstalálkozó résztvevő zenekarai a következő településekről érkeztek Nagybaconba: Mikóújfalu, Székelyzsombor, Árkos, Kálnok, Barót, Gidófalva, Magyarhermány, Sepsibükszád, Étfalvazoltán, valamint a házigazda Nagybacon.
Újdonságnak számít a Nagybaconi Ifjúsági Fúvószenekar, amely helyi fiatalokból alakult egy éve, így a falu már két zenekarral is büszkélkedhet. A délután folyamán mindenik együttes fellépett a parkban kialakított színpadon, ahol saját összeállításukkal szórakoztatták a népes közönséget.
Lázár Szilárd
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Honvédtalálkozót tartottak
A hősiesség példaképeit ünnepelték
Augusztus 13-án, szombaton a bibarcfalvi református templomban tartották meg a II. világháború frontszolgálatos katonáinak sorrendben 19. erdővidéki bajtársi találkozóját.
Az ünnepségen Krizbai Imre baróti nyugalmazott református lelkész, a találkozók kezdeményezője és elindítója Ámos próféta igéje alapján („Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon”) mondott prédikációt. Felhívta a figyelmet napjaink társadalmának visszásságaira, a megalkuvás egyre nyilvánvalóbb, az egészséges közélet alapjait egyre inkább züllesztő veszélyeire.
„Ma sötét módon fosztják meg az embereket véleményüktől, akik azt mégis kinyilvánítják, azoknak elveszik kenyerét, ellehetetlenítik életét. Nagy baj van a Sionon, de vannak még, akik az igazságot képviselik” – fogalmazott.
A vendégeket, a megjelent honvédeket Székely Lajos bibarcfalvi lelkipásztor is üdvözölte, kifejezve reményét, hogy a találkozó kedves momentumként fog megmAradni a helyiek emlékezetében.
Hat egykori magyar honvéd jelent meg a találkozón: Boér Imre és Román Jenő Barótról, Mokán Ferenc Nagybaconból, Albert Andor Olasztelekről, Tánczos Sándor Vargyasról és Maczkós Balázs Erdőfüléből.
Közülük Boér Imre nyugalmazott tanár volt ezúttal is az, aki felolvasott személyes nyilvántartásából, miszerint a II. világháborúban a frontra vezényelt háromezer erdővidéki katonából 25-en vannak még életben. Részletezte azt is, hogy az 1925-ben születettek voltak a legfiatalabbak, akiket még ugyan leventekatonaként, de már a harcterekre szólítottak.
Beszámolója után a felvidéki dr. Popély Gyula történész mondott alkalmi beszédet, emlékezve az 1940-es erdélyi bevonulásra, amelyen édesapja is részt vett, majd figyelmeztette a jelenlevőket arra, hogy nemcsak Felvidéken, de Erdélyben is fogyóban a magyarság.
„Ezt a folyamatot csakis házunk küszöbén állíthatjuk meg, megfogva a gyengék kezét, nekik személyes példaadással utat mutatva” – mondta.
Máthé Lóránt Pál, a Horthy Miklós Vitézi Rend Székelyföldi törzskapitánya a találkozón megjelent honvédeket a magyar hősiesség még élő bizonyítékainak nevezte, akik hazaszeretetből is példát mutattak.
„Ma azonban lassan már bűn hazafinak lenni, azt követelik tőlünk, legyünk multikulturálisak. Ám mi inkább ódivatúak mAradunk, lelkesedünk magyarságunkért, átadva ezt a lelkesedést másoknak is” – hangsúlyozta beszédében.
A találkozó ünnepi műsorral folytatódott: Máthé Bíborka, Máthé Melinda, Fogarasi József, Kelemen Csongor, a baróti Wesselényi Miklós kórus, a Tisza István dalkör és Szuróczki Judit dalokkal, versekkel szebbé, emlékezetesebbé tették a honvédek számára a napot. Végül a templom előtti téren kettős keresztet avattak, azt a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a baróti Székely Társalgó Egyesület állíttatta, avatóbeszédet Murányi Levente 56-os szabadságharcos mondott.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ki volt és mit írt Anonymus?
Árpád vezér csak az örökségét vette birtokba
„Anonymusszal kapcsolatban két kérdés fogalmazódik meg. Az egyik az, hogy ki volt ő? Erre röviden válaszolhatunk – nem tudjuk. A második kérdésre viszont, hogy mit írt Anonymus, már nem olyan egyszerű helyes feleletet adni, de lehetséges” – ezt a megállapítás dr. Darkó Jenő magyarországi történész tette Baróton, a 3. alkalommal megszervezett Magyar Örökség-táborban.
Előadásából megtudhattuk, Anonymus művéről a magyar történetírásnak két vonulata alakult ki. Az egyik a hiperkritika, mely semmit nem fogad el, mindent megkérdőjelez abból, amit írt, és mindent belemagyaráz. A másik pedig a felelőtlen kritikátlanság, ami olyan dolgokat is neki tulajdonít, amihez semmi köze. Az előadó véleménye szerint egyik sem helyes, mert ahhoz, hogy megérthessük, mit írt Anonymus, egyszer munkájának a műfaját kell meghatároznunk. A szépirodalom ugyanis már az ókorban elválik a történeti irodalomtól, mely a maga során viszont a földrajzi irodalomtól különül el.
Azt már I. Tóth Zoltán is megállapította, hogy Anonymus esetében a középkorra jellemző történelmi felfogással állunk szemben, amely a múlt eseményeit a saját idősíkjába helyezi. És ez fordítva is igaz, vagyis saját jelenének viszonyait visszavetíti a múltba. Ezen eljárás az időbeli távolság áthidalásának szándékából fakadt, mely által az egykori gondolkodásmódot szerette volna közelíteni a jelenéhez és annak tudásszintjéhez.
A felsoroltakat és a krónikás művének címét (Gesta Hungarorum) figyelembe véve kijelenthetjük, Anonymus egy Franciaországból eredeztetett, 12. század végi irodalmi műfajhoz, a gestához nyúlva írta meg művét, így a munkáját ennek megfelelően kell értelmezni. Ugyanakkor azt is világossá kell tenni, hogy nem a magyarok történetét írja le, mint ahogy műve címének az erőltetett fordításából ezt hinni lehetett, csupán egyetlen történelmi eseményről, a magyarok bejöveteléről beszél, arról viszont kimerítően, 53 könyvön át, Scythia elhagyásától kezdve a Kárpát-medence elfoglalásáig. És azt sem felejti el kifejteni, hogy mindez jogosan történik, mert az Árpádok dinasztiája Attilától származik, tehát Árpád csak az örökségét vette birtokába!
A Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratról megállapították, hogy az nem az Anonymus által saját kezűleg írt eredeti példány, hanem annak másolata, mely valamikor 1610 és 1632 között bukkant fel a bécsi udvari könyvtárban. Egy 1992-ben elvégzett paleográfiai vizsgálat során ugyanakkor kiderült, hogy még ez is minden kétséget kizáróan 1250 előtt keletkezett.
Az Anonymus által használt forrásokra vonatkozóan elmondható, hogy az első fejezet, vagyis Scythia leírása Justinus római történetíró művére vezethető vissza. A továbbiakban pedig az Exordia Scythica nevű, 6–9. század között keletkezett krónikatöredékből, Paulus Diaconos (725–799) longobárd szerzetes és Regino (840–915) német krónikás művéből merít. Nagyon fontos továbbá megemlíteni, hogy a magyar ősgesztára, valamint a szóbeli hagyományban élő mondákra és nemzetségi történetekre is támaszkodott.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Millenniumi villámcsődület
Kis Emese, a Kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző tanára volt az ötletgazdája a szombat délutáni színpad előtti villámcsődületnek, amelyen a résztvevők – a tanítóképző, az Apor Péter Szaklíceum és a kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttes táncosai – a millenniumi emlékünnepségre emlékeztek annak 120. évfordulója alkalmából. Ugyanis 1896-ban az egész Kárpát-medenceében ünnepeltek. Ezzel együtt a magyar honfoglalást is megidézték az 1120. évfordulón. A táncba a közönség apraja-nagyja is bekapcsolódott. A Kézdivásárhelyi ősbemutató volt az első helyszíne a villámcsődületnek, amelyet szeptember folyamán még tíz helyen – Kézdialmáson, Lemhényben, Zabolán, Kovásznán, Rétyen, Uzonban, Csernátonban, Sepsiszentgyörgyön, Baróton és Vargyason – adnak majd elő. A villámcsődületet a Háromszéki Közösségi Alap támogatta.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nótás-dalos hétvége
Hagyományápolók találkoznak
A hétvégén FelsőHáromszéken, Erdővidéken és Orbaiszéken is csemegézhetnek a zenekedvelők.
Huszárok, katonák
Csernátonban, az Ika-vári színpadnál vasárnap tartják meg az I. Székelyföldi Huszár- és Katonanóta-találkozót. 12 órától zászlófelvonás, koszorúzás, himnuszok éneklése a község központjában levő emlékműnél; 14 órától Csiporkázó Játszóház; 16 órától ünnepélyes megnyitó; 16.30-tól a részt vevő csoportok műsora (bővebben lásd honlapunk Erről tudott? rovatában).
Száz kürt riadója szól
Vasárnap a baróti Csala Kürtje Fúvósegyesület tizedik alkalommal szervezi meg a Száz kürt riadója szól fúvószenekari találkozót Baróton. A házigazda meghívására a következő rezesbandák jelezték részvételüket: a mikóújfalusi Nagykürt 95 Fúvósegyesület, a nagybaconi, árkosi, magyarhermányi, kálnoki, sepsibükszádi, gidófalvi, székelyzsombori és étfalva-zoltáni fúvószenekarok.
Fúvóstalálkozó Barátoson
Vasárnap fúvóstalálkozót tartanak Barátoson, a helyi Ferencz Ernő Református Fúvószenekar szervezésében. A rendezvény a helyi református templomban megtartandó istentisztelettel rajtol, majd az Erzsébet kertben folytatódik, ahol a barátosi, valamint a meghívott zenekarok adnak koncertet.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

1956 emlékezete
A pusztulásról sem feledkezhetünk meg
Magyar sors 60 évvel a magyar forradalom után címmel szervezett bajtársi találkozóval összekötött tudományos értekezletet a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szervezete (VPFHSZ) pénteken és szombaton Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter megyei Könyvtár Gábor Áron Termében.
A két nap alatt a téma jeles magyarországi és erdélyi kutatói tartottak nemcsak érdekfeszítő, hanem különböző töltetű érzelmeket is felkorbácsoló előadásokat 1956 történéseiről és azok következményeiről. Elsőként Török József VPFHSZ-elnök, a rendezvény ötletgazdája és levezénylője köszöntötte az előadókat és a magyarországi, valamint erdélyi sorstársakat, majd Tófalvi Zoltán osztotta meg gondolatait, hangsúlyozván, hogy az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc Kárpát-medencei eseményeit nem szabad egymástól különválasztani. Lukács Bence Ákos konzul Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusa képviseletében üdvözölte az egybegyűlteket, arra figyelmeztetett, hogy a rossz megismétlődését csak úgy tudjuk elkerülni, ha nem feledkezünk meg a nehéz időkről és a pusztulásról.
Az előadók sorát Horváth Miklós magyarországi hadtörténész, egyetemi tanár nyitotta meg, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzetközi vonatkozásairól beszélt. Nem rejtette véka alá, hogy a rádióban elhangzott biztatások és ígéretek ellenére Amerika és nyugati szövetségesei a magyar forradalmat és szabadságharcot szovjet belügynek tekintették, vagyis tulajdonképpen szabad kezet adtak Moszkvának, hogy a magyarokkal szemben cselekedjen a belátása szerint. Markó György magyarországi történész, a Kommunizmust Kutató Intézet igazgatója a szovjet tankokkal, kézifegyverekkel szembeszállók kilétére mutatott rá. A hallgatóság döbbenettel vette tudomásul, hogy ezek a hősök zömében tizen- és huszonéves, katonai ismeretek birtokában sem lévő, azonban elszánt és bátor fiatalok voltak.
Pál-Antal Sándor Marosvásárhelyi történész, akadémikus a székely főváros ’56-os eseményeiről, Kozma Csaba Kolozsvári történész a Gyergyószárhegyi és Marosvásárhelyi szervezkedésekről tartott előadást. Tófalvi Zoltán kutató Moyses Márton, a diktatúra és nemzeti elnyomás ellen már 1956-ban tiltakozó, majd önmagát a Brassói pártbizottság épülete előtt 1970-ben felgyújtó baróti fiatalember tragikus sorsát ismertette. Végül Benkő Levente Kolozsvári történész az erdélyi magyar szellemi elit ’56-ban tanúsított magatartását ecsetelte, és a forradalmat – néhány kivételtől eltekintve – zömében elítélő állásfoglalását ismertette. A jelen lévő magyarországi forradalmárok, így D. Szűcs Lászlóné, a POFOSZ országos elnökének helyettese, Szalay Zoltán, a POFOSZ Budapesti elnöke és Dózsa László visszaemlékezései megdöbbentő és megható színfoltját képezték a kétnapos értekezletnek, melynek során a Sepsiszentgyörgyi ’56-os emlékparkot és emlékházat is meglátogatták.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Fúvószene Barót központjában
A Csala Kürtje Fúvósegyesület tizedik alkalommal szervezte meg vasárnap a Száz kürt riadója szól nevet viselő fúvóstalálkozót. Barót központjában, a református templom előtti parkolóban a város polgárainak nagy érdeklődése mellett lépett fel a házigazdákon kívül a nagybaconi ifjúsági csoport és fúvószenekar, illetve a székelyzsombori, magyarhermányi, árkosi, kálnoki, gidófalvi és mikóújfalusi rezesbanda.
A kilenc együttes mintegy száznyolcvan zenésze nyitányként közösen játszotta el a székely és magyar himnuszt, majd repertoárjukat – amelyben történelmi indulók, klasszikus darabok, filmzene és modern dalok feldolgozása is szerepelt – mutatták be.
Vágási István sikeresnek nevezte rendezvényüket, s ígérte, az alig egy hónap múlva esedékes születésnapjuk alkalmával különleges koncerttel köszönik meg a barótiak tízesztendős támogatását és biztatását. „Jó idő, jó hangulat és jó zene – így foglalhatnám össze röviden a fúvóstalálkozónkat. Jó volt látni, meghívásunkra milyen sok barátunk eljött s mutatkozott be egyre igényesebb módon. Örvendek annak is, hogy a barótiak ismét jó közönségnek bizonyultak” – mondotta a főszervező.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Zengjen a dal lelkesülve”
I. Székelyföldi Huszár- és Katonanóta-találkozó
A hagyományteremtő szándékkal tető alá hozott egész napos rendezvény délben zászlófelvonással, koszorúzással és himnuszaink éneklésével rajtolt az Alsócsernáton központjában álló emlékműnél, majd az Ikavár alatti színpadhoz költözött, ahol a gyerekeknek játszóházat tartottak a 16 órakor kezdődő ünnepélyes megnyitóig, amit követően sorra álltak színpadra a fellépő kórusok, táncosok és szólisták.
– Kultúránk megőrzése és átörökítése kötelező minden magyarul dobbanó szív számára, a Kárpát-medence büszke bércei végtelen időkig legyenek visszhangosak a magyar daloktól – fogalmazott a megnyitón a rendezvényt levezető Máté Sándor, megalapozva a találkozó szellemiségét.
Megemlékeztek a huszárokról
A Felsőcsernátoni Református Egyházközség lelkipásztora, Szőcs László esperes ünnepi beszédében kifejtette: a nap jelentőségét növeli, hogy megemlékezünk azokról a huszárokról, akik életük árán is védték a magyar hazát, a magyar szabadságot. Emlékezünk az első és második világháború elesett hőseire is, akik vérüket adták azért, hogy mi ma itt és így élhessünk. A magyarság feje fölött ugyanis sokszor kimondták a halálos ítéletet, végre is akarták hajtani, de nem sikerült – ebben Isten segítségét is magunk mellett tudhatjuk.
Ágoston József, a kultúrafelelős házigazda hangsúlyozzta: a rendezvény célja fórumot biztosítani a katonadaloknak, amelyek a regrutaság megszűnésével kimúlófélben vannak, és lehetőséget nyújt számunkra a múltból a jövőbe lépésre. Köszönetet mondott a szentivánlaborfalvi dalkör tagjainak és vezetőjének, Kelemen Alpárnak, akik nélkül a hagyományteremtés céljával megálmodott rendezvény nem jöhetett volna létre.
Húsz csoportot hívtak meg
A szervezők (Csernáton Község Polgármesteri Hivatala, a Háromszéki MÁRA Szociális és Közművelődési Egyesület, a csernátoni Pakó András Férfidalcsoport, a szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör, illetve a szintén csernátoni Pántlikácska Ifjúsági Néptánccsoport, míg Tamás Sándor megyetanácselnök a rendezvény fővédnökségét vállalta) húsz különböző csoportot vártak a rendezvényre, végül volt, aki nem tudott eleget tenni a meghívásnak, azonban így is órákon át szállt a dal.
Sorra csendültek fel az ismert és kevésbé ismert katonadalok és huszárnóták, némelyiket a hallgatóság is együtt dúdolta a fellépő dalárdákkal, amelyek mind megérdemelt tapsot kaptak. Jelen volt többek között a Kovásznai Református Férfidalárda, a Pákéi Református Férfidalárda, a Székelytamásfalvi Református Férfidalárda, a szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör, a keresztvári Fekete Lajos Férfidalárda, a Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda, a Székelyudvarhelyi Székely Férfidalárda, a Csíkcsicsói Dalcsoport, a szentegyházi Huszárok, a Csíkborzsovai Férfikórus, a Madéfalvi Dalkör, a Gelencei Férfidalcsoport, a Szörcsei Férfidalcsoport, a csernátoni Pakó András Férfidalcsoport. Zenélt Veres Hunor és népi zenekara, valamint a Kézdivásárhelyi Tanulók Házának fúvószenekara, néptáncot mutatott be a kézdiszentkereszti Tisztás együttes, illetve a Pántlikácska, szólót énekelt Adorján Lajos, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület tagja, aki Csíkcsicsóból érkezett, valamint Babos Szélyes Margit.
Száztagú Székely Férfidalárda
Kettő híján 150 éves a Székelyudvarhelyi Székely Férfidalárda, amelynek 25 éve zászlótartója Péter Csaba, őt kérdeztük, mit jelent számára ez az esemény. Elmondta: 1973-ban avatták kórustaggá, azóta folyamatosan az élete része az éneklés, több kórusban is közreműködik. Mint fogalmazott, magyarságunk megélése, megerősítése, hagyományaink megőrzése és ápolása az, amiért fontosnak tartották itt jelen lenni. Fölöttébb szükséges lenne a fiataloknak is átadni ezt a nótakincset, szerencsére van is pár érdeklődő, nemrég hat új tagot avattak.
A Száztagú Székely Férfidalárda három éve alakult Székelyudvarhelyi, Sepsiszentgyörgyi, gyergyói és csíkborzsovai dalárdák egyesülése révén. Három találkozó már le is zajlott, mindig felemelő élmény, amikor annyi torokból csendül fel a nóta – mondja büszkén a 82 éves Botos Ferenc nyugalmazott tanár. Október elsején 95. évfordulóját üli a Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda, amelynek ő is tagja.
– A fiatalok körében sajnos kevés fogékonyságot látunk, más az érdeklődési körük, de egyelőre nem pusztulunk, harmincan énekelünk együtt. Pedig lenne, amit tanulniuk ebből: a közösségi élményt, az összetartozást, a becsületet és a fegyelmet, azt, hogy alávetem magam egy közösség akaratának – részletezi.
Valóban, a közönség soraiban ülők zömmel az idősebb nemzedékből kerültek ugyan ki, de örvendetes, hogy sok gyerek is szaladgált a téren, és családok is választották ezt a rendezvényt a vasárnap hasznos eltöltésére.
A rejtegetett zászló
1921-ben, a Székely Mikó Kollégium udvarán avatták a képen látható zászlót, ezüst csúccsal, rúdján számtalan arany- és ezüstszeggel, amelyek mindenike adományt jelképez magyar, román és szász személyektől: akkoriban az összefogás eme megnyilvánulása nem volt szokatlan.
Félő volt, hogy a Ceaușescu-rendszer alatt „eltüntetik”, ezért egy faládában, szőnyegek alatt vészelte át azt a kort, hogy most ismét büszkén hordozzák körbe jeles események alkalmával. A hímzés baróti asszonyok kézügyességét dicséri, a zászló tervét Köpeci Sebestyén József készítette.
Farkas Imola
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az emlékezés keskenyedő ösvényén (hatvan éve lázadt fel Magyarország)
Kétnapos, igényes tudományos előadásokkal tarkított eseménysorozattal idézte meg az 1956-os forradalmat a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Háromszéki szervezete Sepsiszentgyörgyön. A rendezvény, amelynek célja az egykori bajtársak találkozóján túl az események, valamint a tragikus kimenetelű következmények felidézése, az emlékek ápolása volt, baráti találkozó formáját öltötte magára, annak ellenére, hogy a szervezők a fiatalabb nemzedéket is igyekeztek megszólítani. Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Háromszéki szervezetének vezetője házigazdaként köszöntötte az előadókat, valamint a jórészt az idősebb korosztály (az egykori eseményeket kortársként meg- és túlélők, az egykori szerveződések képviselői) tagjaiból összetevődő hallgatóságot. „Emlékezni és emlékeztetni gyűltünk össze, jelezni, hogy idén hatvan évet jegyzünk az 1956-os forradalom kitörésétől, illetve a szovjet önkény általi leverésétől. Az események okozta sebek akkor gyógyulhatnak, ha felidézzük, emlékezünk a történtekre, nem felejtjük és nem engedjük elfelejteni. Kerek évfordulóhoz érkeztünk, hatvan éve emelkedett fel a magyarság a zsarnokság ellen, és a Magyarországon zajló események nyomán az egész Kárpát-medence megmozdult, győzelemben bízva, majd együtt siratva a vereséget és megtorlást” – fogalmazott Török József. Az elnök rámutatott: a kétnapos rendezvényen elhangzó előadások elsősorban a Budapesti eseményeket követő megtorlásokat, a résztvevők sorsát taglalják. Török József szerint az ünnepi esemény egyben bajtársi találkozó is, hiszen a közönség soraiban nem egy olyan személy ül, aki saját bőrén tapasztalta meg a megtorlásokat – mint Józsa Csaba, aki egyike azon három egykori baróti diáknak, akik Moyses Mártonnal együtt vágtak neki ötvenhat őszén, hogy csatlakozzanak a Budapesti forradalomhoz. Az elnök ezt követően felsorolta az előadókat: Benkő Levente Háromszéki származású, jelenleg Kolozsváron tevékenykedő történész az erdélyi értelmiségi elit ’56-os eseményekhez való viszonyulásába nyújtott betekintést, Horváth Miklós magyarországi történész, egyetemi tanár a forradalom nemzetközi vonatkozásairól értekezett, Kozma Csaba történész a Gyergyószéki Fekete Kéz szervezetről tartott előadást, Markó György, a Kommunizmust Kutató Intézet igazgatója a szovjet megszállókkal folytatott harc részleteit taglalta, Pál-Antal Sándor történész előadásában a Marosvásárhelyi forradalmi eseményeket mutatta be, és végül Tófalvi Zoltán erdővidéki történész, Moyses Márton esetének kutatója osztotta meg az általa feltártakat. Balogh Béla történész, levéltáros egészségi okok miatt lemondta részvételét, valamint Dávid Gyula irodalomtörténész, illetve Lengyel János, az anyaországi Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) elnöke is objektív okok miatt mAradt távol. Utóbbi kettő előadását egyrészt Benkő Levente történész (Dávid Gyulának a forradalom leverését követően a belügyminisztérium által az egyetemi körökben véghezvittekről szóló értekezése), másrészt Szűcs Lászlóné, valamint Szalay Zoltán (a Pofosz képviseletében) ismertette. „Csak egységes Kárpát-medencei ötvenhat létezik, egységesen kell beszélni az eseményekről, függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy az utódállamok valamelyikében történtek. A magyarság órák alatt reagált a Budapesten történtekre, ráadásul az események sodrában többen erdélyiek voltak, illetve a határokon túl is több helyszínen fegyveres megmozdulásokra készültek” – emlékeztetett Tófalvi Zoltán. A történész emellett egy súlyos tényre is felhívta a figyelmet – amely később az előadások, valamint a beszélgetések kapcsán több rendben is előkerült –, éspedig, hogy sok egykori áldozat hozzátartozói ma sem ismerik a részleteket, sőt, még azt sem tudni, hogy egyeseket hol temettek el – Erdélyben ez kifejezetten igaz.
Sztakics Éva Sepsiszentgyörgyi alpolgármester köszöntőjében a rendszerváltást követő alapos feltáró, emlékápoló munkát méltatta, majd a délelőtti előadások után a résztvevők megtekintették a kommunizmus áldozatainak emlékházát és az ’56-os emlékparkot.
Szombaton délelőtt újból a kutatóké volt a főszerep. Benkő Levente, Pál-Antal Sándor, valamint Tófalvi Zoltán közeli árulásról, feltétel nélküli áldozatvállalásról, a még gyermekfejjel megtapasztalt, majd évtizedig tartó szenvedésről, tűzhalálról, a kulturális elit meghasonlásáról is szólt. Mellbevágó tény, hogy a kommunizmus ellen fellépő erdélyi magyarok, mártírok máig nem kaphatják meg a megérdemelt tiszteletet még a hasonló sorsot megélt román bajtársaiktól sem. A rendezvényt a Székely Nemzeti Múzeumban tett látogatás, majd ünnepi vacsora zárta. Török József értékelésként lapunknak kifejtette: sajnálatos, hogy a fiatalság távol mAradt, pedig pedagógusokat is felkértek, lehetőleg vigyenek magukkal diákokat, viszont maguk az oktatók sem mutattak nagy hajlandóságot a részvételre. Fontos az emlékezés, az akkor történtek ismerete, hiszen egyre fogy azok köre, akik megélték a forradalmi eseményeket, akik valóban tudják, mit jelentett az önkényuralom, hiszen a mai ötven-hatvan évesek jelentős része is jórészt akkor született, így csak részleges ismeretekkel rendelkezik. A fiatalok számára pedig egyre távolibb mindez. Török József hozzátette: ők mindent megtettek, hogy az emlékezést élve tartsák, a kutatások folytatódjanak. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a most elhangzott előadásokat várhatóan október 23-ig kötetbe szerkesztik.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összeállt az RMDSZ-es jelöltlista (Parlamenti választások)
Megújuló csapattal, fiatalokkal és szakpolitikusokkal gazdagított jelöltlistával indul a Háromszéki RMDSZ az őszi parlamenti választásokon. A jelentkezés tegnap délben zárult, és a megyei állandó bizottság döntött a helyek elosztásának elvéről is. Azt már biztosan tudni, hogy a képviselőlistát Benkő Erika vezeti, második helyen szerepel Márton Árpád, a harmadik pedig az MPP jelöltjéé. A szenátori lista első helyét Fejér László Ödön foglalja el, a másodikat Miklós Zoltán. A végső szót a szeptember 15-ére összehívott megyei küldöttgyűlés mondja ki, de az első (befutónak tekintett) helyeknél változás már nem valószínű.
A két lista tíz (hat képviselői és négy szenátori) helyére tízen jelentkeztek, és mivel egy helyet felajánlottak a Magyar Polgári Pártnak, vitát elsősorban a nevek rangsorolása váltott ki. Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki elnöke az állandó tanács ülése után hangsúlyozta, a Háromszéki jelöltek 80 százaléka új, többségük nem az RMDSZ-ben töltött be valamilyen tisztséget, hanem szakmájukban tettek le az átlagosnál többet az asztalra. Elmondta azt is, az MPP-nek a képviselői lista harmadik helyét ajánlották fel, erre a párt nevesítheti jelöltjét, az RMDSZ nem szól bele, de a választási törvény kitétele miatt kötelezően be kell iratkoznia a szövetségbe. Tamás felsorolta jelöltjeiket, a már említetteken kívül a képviselői listán kap helyet Pál-Szilágyi Zoltán baróti mérnök vagy Könczei Csaba megyei mezőgazdasági igazgató (a küldöttgyűlés dönti el, melyiküknek szavaz bizalmat), Dezső Csongor Kézdivásárhelyi ügyvéd, Oltyán Csongor az ifjúsági szervezet képviseletében, a szenátori lista harmadik helyét Makkai Péter árkosi református lelkipásztor foglalja el, a negyediket Sütő Mária Rita Kézdivásárhelyi logopédus.
Antal Árpád, a Sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke megköszönte Klárik László és Markó Attila parlamenti munkáját, elmondta, Klárik nem kívánta folytatni politikusi pályáját, az akadémiai szférában tevékenykedik a továbbiakban, de szaktudásával segíti az RMDSZ munkáját, Markó Attila pedig nem indulhat, mert „elüldözték az országból”.
A megyeközponti szervezet három jelöltet nevesített: Benkő Erikát, Miklós Zoltánt és Makkai Pétert, ők azok, akik értékeikkel, elveikkel legnagyobb mértékben azonosulnak. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy egyikük sem pártpolitikus, mindhárman szakemberek, több területet is lefednek, a nemzetpolitikát, külpolitikát, gazdaságpolitikát és a szociálpolitikát is, nem csak a Sepsiszentgyörgyieket képviselik majd a parlamentben, hanem az egész erdélyi magyar közösséget. „Versenyképes tudással, felkészültséggel rendelkeznek, elkötelezettek nemzetpolitikai céljaink mellett, törekednek a párbeszédre, és bár nem voltak előtérben, az elmúlt években is csapatunkat erősítették” – indokolta döntésüket Antal Árpád.
A három Sepsiszentgyörgyi RMDSZ által delegált jelölt tegnap a sajtó előtt is bemutatkozott röviden. Benkő Erika politológus, tíz éve a közéletben dolgozik politikai és külpolitikai tanácsadóként, megalapítása óta vezeti a Mikó Imre Jogvédő Szolgálatot, tagja a megyei tanácsnak. A nyelvi jogok, az etnikai diszkrimináció kérdéseiben tett szert olyan tapasztalatokra, melyeket képviselőként is hasznosítani tudna, de külpolitikai kapcsolatait is kamatoztathatja. „A jelenlegi geopolitikai helyzetben közösségünk számára rendkívül fontos, hogy hangsúlyosan képviseljük problémáit, közvetítsük politikai célkitűzéseit” – fogalmazott. Tapasztalata, hogy nem elegendő jelentéseket írni, nagyon fontosak a személyes kapcsolatok, és rendkívül büszke arra, hogy a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat jelentése szinte szóról szóra bekerült az Amerikai Egyesült Államok Romániáról szóló emberjogi jelentésébe. Célkitűzésként említette az erdélyi magyarság anyanyelvhasználatának törvény általi szabályozását, akadályt legtöbb esetben a pénzhiány jelent, és ezt a román államnak kellene átvállalnia. Szigorúbb szabályozás szükséges az egyre jobban terjedő gyűlöletbeszéd megfékezésére, de végre rendezni kellene a románnyelv-oktatás kérdését is – sorolta a legsürgetőbb teendőket. Miklós Zoltán közgazdász, a CEC Bank helyi kirendeltségének vezetője, kilenc éve tagja a Sepsiszentgyörgyi tanácsnak, alapítója a Pro Regio Siculorum Egyesületnek és igazgatótanácsi elnöke a Sepsi Sic sportegyesületnek. „Eddigi munkám során arra törekedtem, hogy gazdagítsuk és fejlesszük közösségünket, hogy itthon jól érezhessük magunkat” – mondotta, majd kitért arra, Székelyföld erős, meg tudna élni saját lábán is, hisz sok pénzt fizet a központi költségvetésbe, sokat tudott lehívni pályázatok útján, és jók a foglalkoztatási mutatói. Legfontosabb célkitűzéseként említette a fenntartható fejlődés biztosítását, és felsorolt több, orvoslásra váró problémát is: a pénzügyi autonómia biztosítását, a minimálbér fokozatos emelését, a devizahitelek lejhitelre való átalakítását, az országos lakáspolitika módosítását, a sportfinanszírozás kérdésének rendezését. Makkai Péter egy hasonlattal kezdte bemutatkozását, nem a frissen készülő kád hosszabb dongáit kell levágni, hanem a rövidebbet meghosszabbítani úgy, hogy minél több cefre férjen a kádba. Jelen pillanatban a szociális szféra a legrövidebb donga, sok mindent sikerült elérni az elmúlt 25 évben, de az elesettek, a hátrányos helyzetűek, idősek, fogyatékkal élők sorsán kevéssé javítottak. „Addig lehet ezt a közösséget megtölteni élettel, amíg ez a legrövidebb donga él. Ebben vállaltam felelősséget, és úgy érzem, ebben tudok szolgálatára lenni nem is annyira az RMDSZ-nek, mint a Székelyföldi közösségnek” – fejtette ki. Lelkészi mivoltát nem kívánja félretenni, de úgy érzi, „Isten áldásával ezt a munkát előrébb tudják mozdítani, hogy a Székelyföldi közösség számára ne könnyebb, de boldogabb legyen” – fogalmazott. „Ezt a boldogságot úgy tudjuk megtalálni, ha egymás kezét megfogjuk, újragondoljuk azokat a társadalmi szöveteket, amelyek szép lassan szétmállottak körülöttünk. A politikumot kell közelebb vinni az emberek valós problémáihoz, én ezen szeretnék dolgozni” – hangsúlyozta a szenátori lista harmadik helyén szereplő Makkai Péter lelkész.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Húszéves Marosvásárhely első testvértelepülési kapcsolata
Jubiláló barátság
Augusztus 31-szeptember 4. között látta vendégül a Marosvásárhelyi küldöttséget a ZA-MA Baráti Társaság, s szerveztek pörgős, színes, élménydús programot, mindezt az immár két évtizede tartó testvértelepülési kapcsolat és a második alkalommal sorra került vadpörkölt- és borfesztivál apropóján.
Visszatértek a "vitaminok"
Pénteken, szeptember 2-án vette kezdetét Zalaegerszeg város háromnapos ünnepsége, amelyen megtisztelő szerep jutott a közel 800 kilométerről érkezett küldöttség művészeinek is.
– Zalaegerszeg a köztéri szobrok és alkotások városa. Most egy olyan alkotással bővült, amely nemcsak azt bizonyítja, hogy a városban fontos a jövő generációjára való odafigyelés, de tárgyi bizonyítéka a húszéves barátságnak is. Ahogyan Farkas Ferenc Piac téri Fiatalok című bronzszobrának két hőse, a lány és a fiú között szerelem látszik kibontakozni, úgy fonódtak a két város lakosai között barátságok, erős szálak – mutatott rá köszöntő avatóbeszédében Balaicz Zoltán polgármester.
A bíróság zsúfolásig megtelt dísztermében a Domahidi kvartett Sok számos esztendők című köszöntő népdala nyitotta meg a hivatalos ünnepséget.
Vígh László országgyűlési képviselő köszöntője szerint összetartozásunk nem 20, hanem 1100 éves. Eperjes Károly színművészt idézte, aki szerint a régi Magyarország formája olyan volt, mint egy kenyér. Erről azonban Trianonban levágták a vitamint tartalmazó héját. "Köszöntöm itt a vitaminokat" – fejezte ki örömét a képviselő.
– A hivatalos kapcsolat 1996. október 22-én jött létre, dr. Gyimesi Endre akkori polgármester, valamint a néhai Fodor Imre polgármester és Orbán Dezső egykori alpolgármester kézjegyével – elevenítette fel a kezdeteket Balaicz Zoltán. Ezt követte 2000-ben a MA-ZA (Marosvásárhely-Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület), majd 2003-ban a ZA-MA (Zalaegerszeg–Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület) megalakulása. "Összeköt bennünket a közös múlt, a keresztény hit, a nemzeti hagyomány, az emberek közötti barátság, a megértés, egymás értékeinek tisztelete. Ezzel magyarázható, hogy ez a kapcsolat erős, kitartó és folyamatosan megújuló" – mondta Balaicz. Nem hagyhatta szó nélkül a 2004. december 5-i, "az akkori politikai élet által beszennyezett népszavazást" sem, melyet követően dr. Gyimesi Endre kezdeményezte, hogy a testvérváros polgárait fogadják jelképesen Egerszeg tiszteletbeli polgáraivá. Ennek eredményeként 2005 novemberében 237 vásárhelyi vehette át a díszpolgárságot bizonyító okiratot. "Egy nemzetet nem az országhatárok, hanem a szeretet, a ragaszkodás, a hűség, az összetartozás egymásba kapaszkodó kis körei tartanak össze, szellemisége tesz naggyá. Ezért csatlakozott Zalaegerszeg is ahhoz a nemzeti szolidaritási mozgalomhoz, melynek keretében székely zászlót tűztünk ki a városházára, kifejezve ezzel együttérzésünket erdélyi magyar-székely testvéreink iránt, s a zászló azóta is ott leng!" – újságolta örömmel a polgármester. De az összetartozásnak más tárgyi bizonyítékai is vannak: míg Egerszegen székely kaput állítottak, addig Vásárhelyen göcseji haranglábat; évente megszervezik a Zala megyei és a határon túli magyar területek fiataljai közötti kapcsolatokat erősítő Kárpát-medencei ifjúsági tábort, s az évtizedek alatt számos erdélyi magyar Zalában talált második otthonra.
A történelem folytatódik
A Zalaegerszegért díjas Cseh Gábor, a MA-ZA elnöke felszólalásából kiderült, a két város közötti kapcsolat az 1980-as évekig nyúlik vissza, s a kezdeti sportkapcsolatok idővel önkormányzati, politikai, kulturális és oktatási intézmények közötti együttműködéssé bővültek. "A jó testvéri kapcsolatot azonban igazán élővé a barátság, az emberi érzések, az emberi kapcsolatok teszik. Ezért alapítottuk 2000-ben a MA-ZA Baráti Kör Egyesületet", mutatott rá a felszólaló. Az azóta épülő szimbolikus hídnak pedig a két évtized történései az alappillérei: számos zalai képzőművész mutatkozott be Vásárhelyen, illetve vásárhelyi Egerszegen, de kitűnő kapcsolat működik a Zalai Táncegyüttes és a Maros Művészegyüttes között, illetve a Látó és a Pannon Tükör folyóiratok szerkesztősége között. Sportvonalon ifjúsági, serdülő és felnőtt labdarúgók találkoznak különböző tornákon. A barátság tárgyi bizonyítékokkal is rendelkezik: három köztéri alkotást helyeztek el Egerszegen: a Béke téren a vásárhelyi RMDSZ állíttatott kopjafát; a Vizsla parkban a Barátság kapuját; míg Wass Albert születésének 100. évfordulója alkalmából a Dózsa-parkban Wass-mellszobrot avattak. Zalaegerszegnek három Pro Urbe-kitüntetettje van: Józsi György, a Zala megyei labdarúgó-szövetség elnöke, dr. Gyimesi Endre és dr. Hóbor Erzsébet, a ZA- MA Baráti Társaság örökös tiszteletbeli elnöke. "Maros-vásárhely és Zalaegerszeg testvérkapcsolata már történelem. De ez a történelem folytatódik" – fogalmazott az elnök.
A testvértelepülési szerződést aláíró dr. Gyimesi Endre elmondta, Zalaegerszeg volt Vásárhely első magyarországi testvérvárosa. "Örömmel tölt el, hogy országgyűlési képviselőként 2010-ben szavazatommal én is letehettem a voksot a határon túli magyarok teljes jogú állampolgársága mellett", húzta alá felszólalásában az egykori polgármester, aki a nemrég elhunyt Fodor Imrével 20 évig őszinte barátságot ápolt.
Az eseményen jelen levő s a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban a testvértelepülési kapcsolatok ápolásáért felelő Csegzi Sándor, a polgármester tanácsadója szerint mi, vásárhelyiek, a gyökerekhez való visszatérés lehetőségét adjuk Zalaegerszegnek. Reményét fejezte ki, hogy ezután a hivatalos kapcsolat is új erőre kap, majd a 400 éves szabad királyi városi rangot jelképező plakettet és jelvényt adott át Balaicz Zoltánnak, dr. Gyimesi Endrének, Orbán Dezsőnek és Cseh Gábornak. Orbán Dezső szerint az egerszegi kapcsolat nemcsak az első, hanem a legértékesebb, legsokszínűbb és leginkább életszerű is. Köszönetképpen Balaicz Zoltán a 20 éves jubileum előtt tisztelgő emléklapot adott át Csegzi Sándornak és Cseh Gábornak, a vásárhelyiek pedig Czirjék Lajos festményével és Duha László fafaragó munkájával kedveskedtek a házigazdáknak. Záró-momentumként a Domahidi lányok az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga? című, saját feldolgozású népéneket adták elő.
Hármas tárlat a Zsinagógában
A zalaegerszegi vadpörkölt- és borfesztivál részeként az erdélyi tájakat megelevenítő festményekből, az örmény és a magyar népi motívumokat feldolgozó faragványokból, illetve a 20 éves testvérvárosi kapcsolat sajtóvisszhangjának anyagából Jubileum címmel hármas tárlat nyílt pénteken a kiállító- és hangversenyteremmé átalakított zsinagógában. Nemes László Marosvásárhelyi származású, immár 30 éve Egerszegen lakó festőművész méltatásában a szülőföldtől való elszakadás fájdalmát, de a szülőföldjétől 800 kilométerre talált segítő kezek örömét emelte ki.
Három nagy vidék – a Mezőség, Kalotaszeg, a Homoród mente – lenyűgöző falusi tájai elevenednek megCzirjék Lajos 25 festményén. A falu világát megörökítő olajfestmények az ezeken a vidékeken az utóbbi két- három évben szervezett festőtáborok "termései". A munkákat az anyaországi közönség már láthatta Budapesten, Baján, a művész azonban első alkalommal járt most Egerszegen.
A szemközti falon az örmény gyökerekkel is rendelkező Duha László 54 alkotása tekinthető meg. 43 plakett az örmény művészetből vett motívumokat tartalmaz. "Az örmény kódexszél-illusztrációkból megőrzöm a tipikus örmény motívumokat, amelyeket más, az örmény művészetre jellemző elemekkel egészítek ki" – avat be az alkotás titkaiba a szakmáját tekintve egészségügyi asszisztens autodidakta művész. Így elevenedik meg a hárpia, vagyis a női fejet viselő madár, az örök szerelmet szimbolizáló, nyakukat egymásba fonó madarak, az örmények megélhetését jelképező gránátalma, az erőt jelképező stilizált oroszlán, a páva – a büszkeség jelképe, mindezeket nem tudni honnan induló, majd hol végződő indák fonnak körbe.
A tizenegy magyar népi motívumokat feldolgozó plaketten szintén jelen van az életfát jelképező indamotívum. A Maros, Hargita, Kovászna megyei motívumrendszerekből egyénileg összekombinált plaketteken visszaköszön a margaréta, a tulipán, a szegfű, a búzavirág, a nap, a rozetta.
A két tárlatrész között középen, mintegy összekötő kapocsként várja a látogatókat az az összeállítás, amely a testvérvárosi kapcsolat és a baráti társaság két évtizedes tevékenysége során szervezett különböző események plakátjait, valamint a Marosvásárhelyi és zalaegerszegi sajtóban megjelent írásokat öleli fel.
A rendezvény létrejöttét a Bethlen Gábor Alapítvány támogatta.
Vásárhely címere az első
Mind a 14 testvérváros címerével gazdagodik jövőre a városháza előtti tér, mondta Balaicz Zoltán polgármester, a jubiláló ünnepségsorozat részeként szervezett címeravatón. Zalaegerszeg címere mellett az idén Marosvásárhely címere kapott helyet, s róluk ünnepélyes keretek között leplezték le a magyar, illetve a székely zászlót. "Két város, de egy nagy szív vagyunk. A címer pedig örökre hirdetni fogja barátságunkat" – fogalmazta meg Cseh Gábor.
Színes kavalkád a borutcán
Zalaegerszeg városának vezetői, Marosvásárhely és Barót testvérvárosok delegációi, a helyi méz- és borlovagrendek képviselői, a zalai 47-es Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület honvédei, fúvósok, mazsorettek, vadászok, erdészek, néptáncosok és népzenészek alkotta színes menet vonult végig pénteken délután Zalaegerszeg borutcává átalakult főutcáján. A II. vadpörköltfesztivált a köszöntőbeszédek elhangzása után a zalai 47-es Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület díszsortüze nyitotta meg hivatalosan. A másnapi, szombati vadpörköltfőző versenyre 72 csapat iratkozott fel, erről a pénteken megjelent riportban számoltunk be.
Nélküled…
Az ünnepség következő mozzanataként a Domahidi kvartett – Zsuzsa (21), Kata (19), Sára (15) és Anna (10) – a hangversenyteremben lépett fel, felejthetetlenné téve a 20 éves jubileumot. A mezőbergenyei lányok Domenico Gallo-, Mozart- és Bach-műveket adtak elő. Ezután népi alkotásokat játszottak. Az Én Istenem című régi székely himnusz és egy Balassi-feldolgozás után Kata, majd Sára csodálatos hangja töltötte be a termet. A szépszámú hallgatóság valósággal megbabonázva hallgatta a lányok tiszta, szívbe markoló előadását, s azt, amikor a két nappal később 10. életévét betöltő Anna kristálytiszta hangján felcsendült a Nélküled című dal. Nem is próbálta senki sem visszatartani a meghatódottság könnyeit, aztán a ráadásként újra előadott dal éneklésébe már a közönség is bekapcsolódott.
– Nagy élmény volt számunkra ez a fellépés, hiszen most muzsikáltunk, énekeltünk közönség előtt úgy, hogy csak mi töltjük ki az egész estés műsort – osztotta meg élményét Domahidi Zsuzsa.
Nagy Annamária
Népújság (Marosvásárhely)

Az élő ház, avagy a Maros Művészegyüttes kezdődő évadáról
Elkezdődött a Maros Művészegyüttes új évada is, amely az előzőhöz hasonlóan ünnepi: továbbra is hatvanéves fennállását ünnepli az ország egyik legrangosabb művészegyüttese, amelyet 1956 októbe- rében alapítottak. A nyári eseményekről, közelgő produkciókról és fesztiválokról, sikerekről és gondokról, ünnepi rendezvénysorozatról szerda délelőtt tartottak sajtótájékoztatót az együttes köves- dombi székházában, ahol elsőként Barabási Attila Csaba szólt a jelenlévőkhöz.
– Évadot nyitunk, de a nyár folyamán sem álltunk meg, minden héten volt előadásunk, és részt vettünk több vendégelőadáson, turnén. Augusztustól a műsorok felrázásával foglalkoztunk. Voltunk közben Sátoraljaújhelyen az ottani összművészeti fesztiválon, ahol a helyi táncegyüttes mellett mi képviseltük a népi vonalat. Mi nyitottuk a szemlét a Napsugár, majd zártuk a Maros Művészegyüttes előadásával. Miskolcon részt vettünk az augusztus 20-i ünnepségen, amelyen közel 300 fellépő lépett színpadra, mindannyiuk erdélyi volt. Másnap este Korfura indultunk egy nemzetközi táncfesztiválra: egy, a Bukaresti polgármesteri hivatal által finanszírozott román egyesület kért fel, hogy Romániát képviseljük a korfui fesztiválon – véleményük szerint mint az ország legjobb művészegyüttese. A műsorunk egyaránt jellemezte és képviselte mind Marosvásárhelyt, mind más régiókat: több tájegység magyar, román és cigány táncaival léptünk fel – és megkaptuk a legjobb országnak járó díjat.
Könczey Árpád meghívott rendező- koreográfusunk már májusban elkezdte az idei munkát, előadásai mindig nagy sikert érnek el: a Sodrásban című produkciót például több mint százszor játszottuk. Soron következő bemutatónkat is ő rendezi. Mostani előadásainkat pedig a művészegyüttes megalapítása hatvanadik évfordulójának szenteljük. 1956. október elsején született az együttes, különböző politikai harcok árán. Idén október 3-a és 9- e között ünnepelünk. Hat napon keresztül a székházunkban zajlik a programsorozat, amelynek keretében hétfő, szerda és péntek a magyar tagozaté, kedd, csütörtök és szombat a román tagozaté. Ugyanakkor az ország legjobb amatőr együttesei Maros megyeben vannak, szép lassan profivá növik ki magukat – ezért az első nap az amatőr együttesek találkozója lesz, azon formációké, amelyeket a kollégáink irányítanak. Szerdán találkozást szervezünk a volt tagokkal, kollégákkal, a beszélgetés és az azt követő közös előadás mottója Múlt, jelen és jövő. Előbbit Novák Ferenc Tata moderálja, utána ünnepi műsor következik, amelynek keretében egy színpadon lépnek fel a volt kollégák, a jelenlegiek és az utánpótlás. Az ünnepi gálaestre október 9-én a Kultúrpalotában kerül sor, ezen mindkét tagozat színpadra lép. Közösen ünnepelünk a filharmóniával és a kórussal, amely rólunk szakadt le annak idején – eredetileg a művészegyütteshez tartozott. Amikor alakultunk, zenekar, énekkar és tánckar képezte az együttest, ezt a triós formát próbáljuk ismét megeleveníteni. Premier az is, hogy két bemutató születik meg egy héten, mindkét tagozatunk ugyanazon hét keretében mutatja be új előadását.
Minden évben nagy odafigyeléssel készülünk a Székelyföld Napokra, a tavaly könyvbemutatóval és előadással nyitottuk az eseménysorozatot. Az idén is tartjuk a hagyományt – október 12-e és 23-a között zajlik a rendezvény, amelynek keretében konferenciát tartunk a Kultúrpalota kistermében: ide Maros megye székely falvainak helyi népviseletbe öltözött képviselőit hívjuk meg. A konferencia címe: Az autentikus népviselet fontossága a XXI. század elején. Ugyancsak a Székelyföld Napok keretében ünnepi műsorral lép fel a Maros Művészegyüttes, a Bekecs és a Napsugár. Csak marosszéki székely táncokat táncolunk, 13-án pedig Sepsiszentgyörgyre indulunk, a hivatásos táncosok találkozójára. Vasárnap közös gálán lépünk fel, majd Székelyföldi turné következik, Csíkszeredában és Baróton vendégszerepelünk.
A közelgő bemutatóról a rendező- koreográfus Könczey Árpád beszélt.
– Most múlik címmel tragikomikus játékot adunk elő. A cím szimbolikus tartalmat jelöl. A világ állandóan változik és alakul. A fejlődés fogalmát kritikusan szemlélem, mert kérdés, hogy jó irányba alakul-e a környezetünk? Az előadás az elmúlt tíz évet gyűjti egybe: felgyorsult a zene, a tánc, mert egyre gyorsabb a világ. A show-bizniszben sokkal fontosabbá vált a forma, mint a tartalom. Ilyen a mai világunk is. A táncban a magyarországi Experidance-féle irányzat elkezdte befolyásolni a többi együttest is. De ha a média mindig a tömegízlést részesítené előnyben, már nem lenne szükség magas művészetekre. A kultúra mindig az elit része volt. Sok helyen látványosan táncolnak, a hirtelen térváltások felülírják a motívumot. Én ezt a jelenséget szeretném parodizálni, lesz egy kontraszt az előadásban. Jövőre 40 éves az erdélyi táncházmozgalom, édesapám indította el. Az a széki tánc és a táncház, amellyel indul az előadás, a közösséget jelenti, utána az individuum következik. Táncverseny, színpad a színpadon – ma már mindenki sztár akar lenni. Az előadás ezt az ellentmondást a szatíra és paródia elemeivel viszi színre. A valóságban egy Székelyföldi táncrendet 25-30 percig táncoltak, persze a színpadon ez borzasztóan unalmas lenne. De ennek az ellenkezője, a túlzott gyorsaság sem jó. E két ellentétes pont ütköztetéséről szól az előadás. Szeptember 30-án lesz az előbemutató, október hetedikén a premier.
Barabási Attila Csaba hozzátette: – 2016-ben megnövekedett a nézőszámunk, a bevételünk megnőtt. A kollégák óriási munkát végeznek, reggel korán jönnek be, és késő délután hagyják el a próbatermet. Megfiatalodott a tánckar, szerencsére van utánpótlásunk. Jelenleg is van két, szerződéses alapon itt dolgozó táncosunk. Sok új kollégával gazdagodtunk az elmúlt időszakban, egyikük Zalaegerszegről érkezett: ő mindenképpen hivatásos néptáncos kívánt lenni, Magyarországon pedig nem nyílt erre lehetősége. A bérezés ugyanakkor nagyon alacsony, hatalmas tisztelet jár nekik, nagyon nehéz munkát végeznek. Mi nem tudunk sztrájkolni, ezek az emberek nem a pénzért táncolnak. A szívükben van ez az életforma. A székházunkban is egész nap zajlanak a különböző tevékenységek: tánc, balett, színházi előadások, koncertek – nem kell már mondanunk, hogy a Kövesdombon vagyunk, közismertté vált a székházunk. Igazi kulturális központ lettünk, ahol havonta több ezer ember fordul meg. Ez a ház él.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Ne legyenek csalódottak!
Összefoghat Erdővidék, Olt mente és Orbaiszék
Erdővidéken élő választott képviselői a román törvényhozásnak ismereteink szerint legutoljára a két világháború között voltak, éspedig két ügyvéd, dr. Ferenczy Géza és dr. Fábián László.
Az idén decemberben esedékes parlamenti választásokon jelöltette volna magát Pál-Szilágyi Zoltán mérnök is, aki jelenleg a baróti városi tanácsban az RMDSZ-frakció vezetője, ám a nemrég Kézdivásárhelyen megtartott rangsoroló gyűlésen ehhez nem sikerült megfelelő számú voksot szereznie: a Háromszéki képviselőjelöltek közül a negyedik lett volna, de csak 47 szavazatot kapott a 265 érvényesből. A helyet Könczei Csaba Sepsiszentgyörgyi agrármérnök szerezte meg.
Váncza Tibor, az RMDSZ erdővidéki szervezetének elnöke szerint emiatt legfeljebb érzelmileg érezhetik magukat csalódottnak az erdővidékiek, hiszen végső soron a parlamenti munka során nem mérvadó az, hogy ki honnan származik. Ám mégis megjegyezte, a jövő feladata lesz az, hogy Háromszék régiói közül Erdővidék, a Felső-Olt mente és Orbaiszék „kitermelje”, kinevelje azt a minőségű embert, aki össze tudja majd fogni ezen vidékeket a hasonló megmérettetéseken (a mostani jelöltek gyakorlatilag mind Sepsiszentgyörgyiek vagy Kézdivásárhelyiek – szerk.). Ugyanakkor kifejtette, a gyűlésen jelenlevő erdővidékiek továbbra is támogatásukról biztosították Márton Árpádot, aki eddig is képviselte Erdővidéket, Baróton irodája is található.
– Sokan fintorognak emiatt, de az az igazság, hogy Márton Árpád az egyedüli ember a román parlamentben, aki mellesleg azt is tudja, sok kollégájával ellentétben, hogy ott mi történik. Nagy tapasztalata van, nem csak a képviselőházban, de a szenátusban is, ő egy két lábon járó törvénytár, akire nem csak az erdővidéki, de az egész romániai magyarság alapozhat – részletezte.
Még a rangsoroló gyűlés előtt, a Háromszéki RMDSZ által kiadott közleményben Pál-Szilágyi Zoltán úgy fogalmazott, amennyiben bejutna a parlamentbe, elsődleges céljának Erdővidék gazdaságának a „holtpontról” való kimozdítását tekintené. Váncza ezzel kapcsolatban úgy vélekedett, Erdővidék, de más vidékek számára is az lenne most a legfontosabb, hogy az RMDSZ ott legyen a decemberben vélhetően megalakuló új román kormányban, hiszen egy államtitkár például – olyan kérdésekben, mint munkahelyek létrehozása vagy infrastrukturális fejlesztések – ténylegesen sokkal többet tehet egy adott vidékért, mint egy parlamenti képviselő vagy szenátor.
Váncza azt is megjegyezte, hogy az erdővidékiek az utóbbi években nem panaszkodhattak a fejlesztésekre, a megyevezetés is megértette, hogy a hátrányos helyzet miatt, melyben leledzett, ennek a vidéknek nagyobb lépésekben kell fejlődnie. Így utak újultak meg, felépülhetett az apácai híd. De ígéretes az elkövetkező időszak is: megvannak már a tervei annak a nagyszabású infrastrukturális beruházásnak, mely szerint Málnástól Baróton át Szászmagyarósig, illetve a Hagymás-tetőtől Vargyason át Barótig korszerű műút épülne, a települések között külön fejlesztésekkel. Ezen beruházás részeként újulna meg Baróton is az Olasztelekről jövő főút a központig, majd onnan tovább a Kossuth utca is Ágostonfalva irányába.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tamás Sándor a kvótareferendumról: Markó Bélából a múlt sérelmei beszélnek
„Előre borítékolható, hogy a magyarországi kvótanépszavazás ügyében a Székelyföldiek többsége Orbán Viktor politikáját támogatja” – nyilatkozta a Maszol érdeklődésére Tamás Sándor.
Az RMDSZ Kovászna megyei elnöke Markó Béla volt szövetségi elnöknek egy lapinterjúban kifejtett álláspontjára reagált, amely szerint „nem helyes olyasmiről szavazni, aminek aztán nem érzi a következményét a saját bőrén valaki”. A szenátor a kvótareferendumon való erdélyi részvételre utalt. Az interjúban kifejtette azt is, hogy szomorúnak tartja a népszavazást megelőző „gyűlöletkampányt”.
„Háromszéken az a fontos, amit az emberek akarnak, nem az, amit Markó Béla elnök úr ebben a kérdésben nyilatkozott, mert látjuk, hogy a Székelyföldi embereknek, természetes módon fontos ügy a magyar állampolgárság és az ezzel járó jogok, így a szavazásban való részvétel és a népszavazás kérdése” – mondta Tamás Sándor.
A politikus úgy fogalmazott: „valószínű Markó Béla elnök úr nyilatkozatából a múlt sérelmei beszélnek, szerintünk pedig a jövőt kell építeni, ami megítélésünk szerint az erős magyar nemzet”. Hozzátette: a kettős állampolgárság révén a magyar állam visszaadta az erdélyi magyar közösségnek a lehetőséget, hogy befolyásolhassa a nemzetet érintő kérdéseket, és ennek egyik példája a népszavazás is. „Nekünk, székelyeknek kötelességünk részt venni az október 2-án sorra kerülő népszavazáson, ezért arra buzdítok mindenkit, hogy éljünk a jogunkkal, szavazzunk!”- fogalmazott Tamás Sándor.
Tájékoztatása szerint az RMDSZ Háromszéki szervezetéhez eddig hetente több mint kétezer népszavazási levélcsomag érkezett. A szavazatokat tartalmazó lezárt borítékokat szeptember 30-ig, péntekig lehet leadni az RMDSZ Sepsiszentgyörgyi, Kézdivásárhelyi, baróti és kovásznai irodáiban, ahonnan továbbítják azokat Magyarországa Csíkszeredai konzulátusára.
Kovács Zsolt
maszol.ro

Kisbacon nagy kincsei (2.)
Közösen, kalákában
A Kisbacon Magyarhermány felé vezető útjának csücskében elhelyezkedő feredő összefogás eredményeként született meg 2013-ban. A kaláka- és közösségépítő táborokat elindító Ars Topia Egyesület önkénteseihez csatlakoztak a kisbaconi fiatalok, támogatást nyújtott a közbirtokosság és a környékbeli vállalatok, több gazda telke tulajdonjogáról mondott le, hogy a beruházás megvalósulhasson, a falu gazdasszonyai pedig a munkálkodók számára biztosították a mindennapi betevőt. Az elvégzett munkával elégedett volt a magyarországi egyesület vezetője, Herczeg Ágnes is, aki az átadási ünnepségen úgy fogalmazott: Benedek Elek szellemisége munkálkodik a táj lakóiban.
Igaza lehetett, mert az elmúlt években a kisbaconiak nagyon megszerették feredőjüket, s nemcsak használják, de karbantartásáért is hajlandóak tenni. Tavasz végén kitakarítják a forrás környékét, megújítják a tél erejének magukat megadó részeit, s előkészítik a nyárra. Bővített mondatban, általánosító jelzőkkel könnyen leírható, mivel is jár a feredő fenntartása, de a valóságban jelentős erőfeszítést igényel: volt rá példa, hogy harmincnál több önkéntesnek jelentett többnapos munkát. A közös ügy, a látható – és élvezhető – értékteremtés felélesztette a kalákázást. Hogy viszonozzák az Ars Topia segítségét, a következő esztendőben részt vállaltak a zalánpataki feredő megépítéséből (szomorú, de Málnás volt községvezetése semmit sem tett az elkezdett munka befejezéséért, hogy teljes értékű legyen a csodás környezetben kialakított feredő és mofetta), majd otthon egymásnak és egymásért dolgoztak. Farkas Vilmos tiszteletes arról számolt be, örvendetes, hogy a ház körüli tennivalóktól a mezei munkáig mindenben segítik egymást a fiatalok. Lisztet jár a malom köve
Erdővidék egyetlen működésképes vízimalma Kisbaconban, Keresztesék tulajdonában van. Mestergerendáján a legkorábbi felirat 1714-ben arról tanúskodik, hogy a malom kilenc gazda összefogásával épült, második és harmadik felirata újjáépítéséről szól – „Építtetett Isten segedelméből 1835. esztendőben”, illetve „Építették ez házat, az malmot 1889-ben” –, azt pedig az egyik gazdától, Keresztes Domokostól tudjuk (a másik gazda testvére, Lajos), hogy 1952-ben modernizálták, serleges felvonóval és szitával szerelték fel, de szerkezete és működési elve a régi. A malmot 1963-ban kollektivizálták, jog szerinti tulajdonosainak 1992-ben sikerült árverésen visszavásárolniuk. Keresztesék szeretik a molnárkodást, ám manapság egyre kevésbé művelhetik: kenyeret kevesen sütnek, hiszen a boltban olcsón megkapható, nem kell vesződni vele, ráadásul az állatoknak sem őröltetnek, mert a legtöbb gazdálkodónak van már kalapácsmalma. Jobb lenne, ha több lenne, mégsem panaszkodnak. Az erdővidékiek mellett távolabbról, Brassóból, sőt, akad olyan is, aki Bukarestből jár őröltetni, a vámból kapott lisztet az állatokkal etetik fel, megélhetésük biztosított. És ott van még az is, hogy turisztikai látványosságként egyre inkább felkapottak lettek. A kis portára még a brit trónörökös, Károly walesi herceg, majd fia, Harry herceg is eljutott.
Lapunk néhai főmunkatársa, Sylvester Lajos 2010-ben Egy igazi siculicum: a kisbaconi vízimalom című írásában örökítette meg e neves látogatást: „(…) Aztán rácsodálkozom arra a csoportképre is, amely Károly herceg malomlátogatását örökíti meg. Az ifjabbik Kálnoky hívta fel az angol királyi család figyelmét erre az ipartörténeti csodára, aki nagy létszámú sleppjével együtt – magas ember lévén – meghajolt a malomház alacsonyabb emberekre szabott és ácsolt gerendázata előtt. Meghajolt az ipartörténeti kuriózum előtt is. Adományozott is eme kulturális csoda további üzemeltetésére azzal a feltétellel, hogy az összeget a malom további működésére fordítsák. Ehhez nem kellett nagy biztatás, a molnár a malomházban külön felhívta a figyelmemet arra, melyik hajtószíjat vásárolták abból az adományból. Mert a vászonalapú vagy műanyag összetételű hajtószíj nem bőr, tehát nem eredeti, és nem szíj, hanem valami bőrpótló műanyag. Mindezt vendéglátóm olyan természetes egyszerűséggel adja elő, nem kerül transzba, feltételezem, hogy ő is, Etelka néni (Keresztes Lajos édesanyja – szerk. megj.) is egyenrangú félként társalgott a magas rangú vendéggel meg az őt kísérő csapattal. Akárcsak egy népmesében, ahol János a királlyal parolázik.” A helyzet azóta sem változott: Keresztesék jó, dolgos molnárok, s jó vendéglátók, akikhez érdemes betérni szemlélődni, régi és új világról történeteket hallgatni – élmény Kisbacon egyik értékének közvetlen közelében lenni.
Az új kisbaconi íz
Keresztesék nemcsak molnárként vagy botcsinálta idegenvezetői munkájukból élnek, hanem sajtot is készítenek. Állatot régóta tartanak, ám manapság az nem olyan gazdaságos, mint lennie kellene, hát kicsikét továbbléptek. A család legfiatalabb tagja, Bíborka, vagy ahogy a faluban mindenki ismeri, Bibi volt az, aki egy táborból, ahova azért ment, hogy szövőszék felállításában segédkezzen, azzal jött haza: meg kellene próbálniuk a sajtkészítést, mert olyan finomat, mint ott, még nem evett, s úgy tűnik, nem olyan nagy ördöngösség. Hát, kicsit sem volt egyszerű a mesterség kitanulása, több évig kísérletezgettek kisebb-nagyobb sikerrel, amíg nemcsak ehető, de finom is lett a sajt. Állatállományuk csak két fejőstehénből és két borjúból áll, naponta 25–30 liter tejet fejnek, amiből megközelítőleg három kiló sajt készíthető. Nem sok ez, de legalább elfogy: kérik a szomszédok, és kerül belőle Barótra is. Olyan keletje van, ha valaki nem szól időben, nem is biztos, hogy kap belőle. A siker ellenére Keresztesék mégsem gondolnak bővítésre, ipari szintű termelésre. Okfejtésük szerint azért nem, mert a több állat több gonddal is jár; nem lenne elég már a ház tövében legelőnek bérelt terület, talán már nem is tudná a feldolgozást egy személy végezni, s nem utolsósorban a hivatalos ügyintézés is megszaporodna. Az pedig nagyon nem lenne jó, mert másra is kell az idő! Bibi nagymamájával együtt sokat sző. Az, hogy menyire szeretik, mennyire közel áll hozzájuk ez a régi mesterség, szemmel látható. Két évig vállalták, hogy maguk termesztik a kendert (éber őreink és egyéb hivatalosságok többször is ellenőrizték, nem a vadabbik fajta nő-e az orruk előtt), s maguk készítették el a fonalat is. Hogy jól dolgoztak, lemérhetjük a kezük alól kikerülő darabok szépségén, igényességén. Ha a kisbaconiak értéktárukat bővítik, ki ne hagyják, feltétlenül vegyék számba dolgos asszonyaik és lányaik eme újrateremtett foglalatosságát, szép hagyományát is!
Díszíti ünnepünk
Az elmúlt húsz esztendőben új szokás terjedt el Kisbaconban: az asszonyok és lányok húsvétkor közösen írnak tojást. Ezért a „felelős” a nagybaconi születésű Zsigmond Ibolya, aki a Gyimesekből származó nagynénjétől tanulta el a fogásokat, majd adta tovább az érdeklődőknek. Zsigmond Ibolya 1992-ben jött férjhez, s előbb csak saját kedvtelésére kezdett munkába, de hamar megjelentek az első tanulni vágyók is. Az első esztendőkben csak nála, otthon folyt a tanítás, de aztán Farkas Erzsébet tiszteletes asszony bátorítására 1998-ban megszervezték az első írott-tojás-kiállítást, székhelyüket pedig áttették a régi paplakba, amelynek kályhája köré még többen ülhettek le írókáikkal. A kisbaconi szép tojásoknak hamar híre ment, minek egyenes következményeként húsvét környékén egyre több helyre hívták, avassa be őket is e régi és szép szokás rejtelmeibe. A világháló új lehetőségeket tárt fel az érdeklődő asszony előtt, a könyvek is könnyebben beszerezhetőek lettek, így az öröklött minták, illetve saját gyűjtése mellé már távolabbi vidékek értékeit is megismerhette: ma már háromszáznál több mintából válogathatnak a feltámadás ünnepére készülők. Miként készül a kenyér
A Bodvaj Egyesület négy esztendeje találta ki A kenyér útja című, népi mesterségekre épülő, gyermekeknek és fiataloknak szóló programját. Céljuk az volt, hogy megmutassák, milyen eszközöket használtak eleink, s milyen fáradságos munkával jár a kenyér elkészítése. Az egész napos esemény reggel a falu központjában található Mesefalu táblánál kezdődik, ahol Kisbaconról hallhatnak rövid bemutatót, majd végigjárják azokat az állomásokat, amelyeket a falu határában megtermett búza is végigjár, amíg kenyérré válik. A vízimalomban megőrölik, a régi paplak udvarán kenyérsütő asszony mutatja meg, miként kell dagasztani, a tájháznál pedig a kemence behevítését tekintik meg. Amikor a kemence kimelegedett, áthozzák a kenyeres kosarakba szaggatott kenyereket, s bevetik. Amíg a kenyér sül, a mesefalu helyszíneit barangolják be: felkeresik a Benedek Elek-emlékházat, a kultúrházban meseillusztrációs és bábkiállítást tekintenek meg, és elzarándokolnak Elek apó sírjához. Visszatérve a tájházhoz, a kenyérsütő asszony kiszedi a kenyeret a kemencéből, és a gyermekek segítségével megveri. A kenyér útja a paplakon ér véget, ahol a friss kenyeret elfogyasztják.
Az elmúlt esztendőkben több száz városi gyermek volt szemtanúja ennek a csodának. Sokat jelent, folytatásra ösztönzi a szervezőket az Iskola másképp programban érkező gyermekeket elkísérő pedagógusok visszajelzése: igencsak tetszett – és ízlett! –, amit láttak és kóstoltak, élmény volt a javából a kis erdővidéki falu felkeresése. A Bodvaj Egyesület abban bízik, a jövőben erre a tevékenységükre is turizmus épülhet, ami hozzájárul fiataljaik itthon maradásához.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bibó Erzsébet, az elfelejtett nagyasszony
A sepsiszentgyörgyi Magyar Állami Tanítóképző Intézet épületét, amelynek akkori igazgatója Zayzonné Stöger Adél volt, 1919-ben elvette a román állam. A tantestület egy része elhagyta az országot, a másik részét a Református Székely Mikó Kollégium fogadta be a tanulókkal együtt. Így történhetett meg, hogy az 1919–20-as tanévtől a fiúgimnázium mellett tanítóképző, polgári fiú- és leányiskola is volt. A fiúgimnázium tagozataként a négyosztályos polgári leányiskola (későbbi leánygimnázium) működött a Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskola jogutódjaként.
Ennek a tagozatnak az élére nevezték ki 1924 januárjában Bibó Erzsébetet, aki Jancsó Gábor fiúiskolai igazgatót váltotta fel, mivel a törvények nem engedélyezték, hogy férfi álljon a leányiskola élén. Húsz éven át vezette Böske néni az intézetet, szerzett elismerést a nőnevelés terén. Karöltve Csutak Vilmossal, a Fiúgimnázium rektor-igazgatójával síkra szállt a leányképzés ügyéért. Mivel a felettes tanügyi szervek kifogást emeltek, amiért a fiúk és a lányok egy épületben tanulnak, mindent latba vetett, hogy különálló iskolaépületet teremtsen a lányoktatás számára. A különálló épület létrehozásának gondolatát Csutak Vilmos 1925-ben terjesztette a kollégium tanári nagygyűlése elé, és a városi tanácshoz fordul ennek érdekében.
Kemény szervezőmunka következett: elvi engedélyeztetés Bukarestben, felhívás a megye lakosságához az anyagi támogatás érdekében. Az anyagi fedezet megteremtése után Kós Károly építész jóvoltából elkészült az új iskola épületének terve, és 1927-ben már áll is az Ujjvárossy-kertben az új épület, a kicsi Mikó (a mai Kós Károly szakközépiskola), majd 1935-ben mögötte szintén Kós Károly tervei alapján az internátus. Ezen tetteivel Csutak Vilmos beírta magát a mai Mikes Kelemen Főgimnázium történetébe.
A tanulólétszám növekedésével az új épület már nem volt elegendő, ezért használták a Székely Tanalap (a mai C. Brâncuşi-iskola) épületét, valamint a Kriza János utca sarkán álló, ma is használt kicsi Mikest. Ezek az évek voltak az iskola történetében a vándorlás kezdetei. De semmi sem törhette meg a tantestület és igazgatója fáradságot nem ismerő munkáját. Olyan nagyszerű pedagógusokat jegyezhetünk ebből az időből, mint Zakariás Erzsébet (későbbi igazgató), Seprődi Anna, akik szívvel-lélekkel álltak Bibó Erzsébet mellé nemes hivatásuk teljesítésében.
De ki is volt Bibó Erzsébet, mindenki Böske nénije?
Csombordon született 1885. október 19-én. A család barátosi eredetű. Iskoláit Hódmezővásárhelyen, Nagyváradon az Orsolyák Intézetében végezte, majd Győrben tanítói oklevelet szerzett. Milyen érdekes. Itt Pálmai Lenke tanítványa volt, akinek később utódja lesz. 1907-ben Budapesten magyar nyelv és irodalomból és történelemből tanári oklevelet szerzett. Pályafutását Baróton kezdi meg, majd Segesvár, Rimaszombat, a bácskai Kula következett. 1918 őszén kerül Sepsiszentgyörgyre a polgári leányiskolához, 1924 januárjában nevezik ki az iskola igazgatójának. Új megbízatása kezdetén fő feladatának a lányoktatást szolgáló megfelelő iskolaépület létrehozását tartotta. Ezt sikerült elérni a fent vázolt körülmények között. Igazgatói tevékenysége nem szorítkozott csupán az épületkérdés megoldására.  Mindenki Böske nénije nagyszerű, de szigorú pedagógus volt, élményszerű órákat tartott, ezért is szerették növendékei. Kollégái tisztelték demokratikus vezetési módszereiért. Igényességét, pontosságát és következetes vezetési eljárásait a felsőbb szervek által hátrahagyott jegyzőkönyvek is igazolják. Ő volt, aki kezdeményezte a leányiskola főgimnáziummá való fejlesztését (ami Zakariás Erzsébet igazgatósága alatt vált jogerőssé). A tanárokon kívül nagy hozzáértéssel tanított színdarabokat (fiatal korában a színészet felé is kacsingatott) diákjainak, de a felnőtteknek is. Nevelői tevékenysége mellett mintegy két évtizeden át a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárosa, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének alelnöke.
1971 februárjában bensőséges ünnepségre került sor az akkori 2. számú középiskolában, majd 1995 novemberében a szemerjai templomban. Az 1971-es találkozón még részt vett Böske néni is. Ez volt az utolsó találkozása volt iskolájával. Beszédében hangsúlyozta, hogy ,,tanító ne legyen az, akiben nincs hivatásszerűség, és nem szereti a gyermekeket...”, és hogy belső adottság szükséges a tanítósághoz. Az ünnepség kezdeményezője – úgy, mint az 1995-ös hálaadó ünnepségnek is – Kelemen József, az iskola egykori tanára és igazgatója volt. Kelemen József köszöntőjében (1971) így jellemezte Böske néni: ,,Életét sohasem szennyezte be az öncélúság, a lelkiismeretlenség, a becstelenség, az igazságtalanság, a rosszindulat.” Szemét mindig a közérdeken tartotta, munkaerejét annak szolgálatába állította, erre serkentvén másokat is.
Sokatmondó néhai Szabó József uzoni református lelkipásztor ,,értékelése”: ,,Sokszor elmondta: mindig a boldog családi élet után vágyódtam, nem adatott meg nekem, de nem panaszkodom, családom volt az iskola, gyermekeim a tanítványaim, s örömöm az ifjúság nevelése.” Pályafutásának 40 évéből huszonkilencet töltött az iskola szolgálatában. 1971. május 22-én halt meg. Sírja a szemerjai régi református temetőben található, 1989-ben aligazgatóként kezdeményeztem az akkori líceum építészeti szakosztályai és a Megyei Építészeti Vállalat anyagi támogatásával felújítását. Emléke legyen áldott halálának 45. évfordulóján is!
Jancsó Árpád Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszék uniós támogatásra pályázik Hargita és Brassó megyével közösen (Útkorszerűsítés Erdővidéken)
Hargita megyével közösen nyújtja be Kovászna Megye Tanácsa azt a pályázatot, amely révén lehetővé válhat a Barótot Olaszteleken és Vargyason keresztül a megyehatárral összekötő út korszerűsítése. A megyei önkormányzat tegnapi ülésén hagyta jóvá a beruházás műszaki-gazdasági mutatóit.
Tamás Sándor tanácselnök a vonatkozó tanácshatározat kapcsán elmondta: a beruházás része annak a nagyobb tervnek, amely során 55 kilométernyi megyei besorolású utat korszerűsítenek Erdővidéken. Egész pontosan a Málnás–Mikóújfalu–Hatod–Barót–Brassó megyehatár lenne az egyik, a másik pedig a Barót–Olasztelek–Vargyas–Hargita megyehatár. A két munkálatot a szomszédos megyékkel partnerségben tervezik: a Baróttól a megyehatárig tartó, mintegy 16 kilométeres szakasz korszerűsítését Hargita, míg a második, jóval hosszabb és jelentősebb befektetést igénylő rész javítását Brassó megyével közösen. Mivel a korszerűsítések értéke meghaladja a helyi erőforrásokat, külső finanszírozási lehetőséget kellett keresni. Hargita megye önkormányzatával közösen a Regionális Operatív Programon keresztül tervezik megszerezni a szükséges támogatást. A beruházás becsült értéke nagyjából tízmillió euró, az út felújítása mellett két híd rendbetételét is jelenti. A pályázat leadási határideje november 16-a, ezért sürgős a műszaki-gazdasági mutatók jóváhagyása – tette hozzá Tamás Sándor. Az elnök továbbá elmondta: a másik szakasz műszaki-gazdasági dokumentációja is készül, várhatóan e hónap közepére össze is állítják, és akkor már a várható költségek is ismertek lesznek.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kétnapos régizene-találkozó
Táncházat és reneszánsz játszóházat tartanak 
Ma és holnap tartják Baróton a VI. Erdővidéki Régizene-Találkozót a helyi Kájoni Consort régizene-együttes szervezésében.
A rendezvény ma 17 órakor a baróti Városi Művelődési Ház Bodosi Dániel Termében reneszánsz táncházzal kezdődik, melyet az olaszteleki Cygnini régizene- és táncegyüttes vezet. Szombaton 11 órától reneszánsz játszóházzal folytatódik a találkozó, helyszíne a baróti Gaál Mózes Általános Iskola Rózsa utcai épülete. Ezt követően a régi muzsika kedvelőit meghívják szombaton 17 órára az olaszteleki Daniel-kastélyba, ahol fellép a Riverenza régizene-együttes (Székelyudvarhely), a Canticum énekegyüttes (Sepsiszentgyörgy), a Cygnini ének- és táncegyüttes (Olasztelek), valamint a Kájoni Consort régizene-együttes (Barót), továbbá Lőrinczi György lantos (Marosvásárhely). Az előadás lantbemutatóval és közös beszélgetéssel folytatódik. 
A Kájoni Consort régizene-együttes 1988 decemberében alakult, a reneszánsz és a kora-barokk énekes és hangszeres zenéjének terjesztését vállalva fel. A jelenleg kilenctagú együttes vezetője Gyulai György Éva zenetanár.
(böjte) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Sikeresen vizsgáztak az igazgatójelöltek (Óvodák, iskolák jövője)
Az igazgató- és aligazgatójelöltek tegnapi írásbeli vizsgáján a kilencvenhárom háromszéki pályázóból hárman nem jelentek meg, a kilencvenből  nyolcvannégyen (93,33%) érték el a versenyvizsga további két szakaszán való részvétel jogát. Egyesek szerint a kérdések könnyűek voltak, mások nehéznek ítélték, volt, aki úgy véli, a kognitív képességeket felmérő  tesztek egy része röhejes, másik része fölösleges volt, többen hiányolták a törvény ismeretét ellenőrző kérdéseket, néhányan több menedzsmenttel kapcsolatos feladatra számítottak.
Háromszéken nyolcvanegy igazgatói és negyvenkét aligazgatói állást hirdetett meg a megyei tanfelügyelőség, tizenhat igazgatói és tizenhét aligazgatói tisztségre nem volt jelentkező. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban berendezett egyetlen megyei vizsgaközpontban tegnap öt teremben tartották az írásbelit, mindenütt biztosították az audio- és videofelügyeletet, valamint a teremkoordinátort és a  vizsgabizottságokból sorshúzással kiválasztott termenkénti három felügyelőt – tájékoztatott Kiss Imre főtanfelügyelő. A pályázóknak két óra állt rendelkezésükre, hogy megoldják a tesztfeladatokat, ez idő alatt a bizottságok tagjait felkészítették a teendőkre. Minden tesztdolgozatot öten javítottak: egy tanfelügyelő, az érintett iskola, valamint az érintett önkormányzat két-két képviselője, kötelezően jelen volt két tanú a pályázók közül, és részt vehettek megfigyelők.
Az írásbeli után szinte azonnal megkezdődött a tesztek kiértékelése, Kisgyörgy Tünde, a baróti Cimbora Napközi Otthon igazgatója az elsők között lépett ki az egyik teremből 9,37 pontos eredménnyel. Erről nem tőle értesültünk, hanem kolléganőjétől, Szőcs Ildikótól és Gădălean Beátától, akinek kislánya jár a Cimborába, és kisfia is oda készül. Ők ketten, a szakszervezeti megfigyelővel és két baróti önkormányzati képviselővel annyira örvendtek a hír hallatán, mintha ők vizsgáztak volna. Azt mondták, Kisgyörgy Tünde jelenlegi igazgató nagyon jól végzi a munkáját, szeretnék, ha továbbra is ő maradna az óvoda élén, szurkolnak neki, hogy a másik két próbán is ilyen jól szerepeljen.  Egy jelenleg is tisztségben lévő igazgatójelölt azt mondta, túl sok volt az azonos típusú kérdés a kognitív felmérésen, szerinte a szemüveges kollégáinak nehézséget okozott, hogy egyes ábrák nagyon  apróak voltak, de nem is látja sok értelmét az olyan feladatoknak, hogy válaszoljanak arra a kérdésre: mi a hasonlóság a kesztyű és a zokni között. Egyik megadott válasz, hogy mindkettő páros, a másik, hogy mindkettő ruhadarab.
A logikai feladatokat könnyen oldotta meg egy másik pályázó, aki szerint a menedzsment témakör is könnyű volt, azt pedig kimondottan tanulságosnak tatja, hogy ellenőrizték, mennyire ismerik a versenyvizsgázók azt az összehasonlító jelentést, ami adott kompetenciákat vizsgál Romániában és az EU-ban. A módszertant betartották, a különböző témakörök közötti arány megfelelt az előírásoknak – véli egy vizsgázó, aki azért szeretné vállalni tovább is az iskola vezetését, mert a kollégáival végzett eddigi csapatmunka sok örömet jelentett számára. 
Keresztély Irma volt főtanfelügyelő a megyei önkormányzat fenntartásában működő Speciális Iskolát, valamint a  Megyei  Humánerőforrás és Nevelési Tanácsadó Központot képviselte a vizsgáztató bizottságban. Lapunk érdeklődésére elmondta: „Az oktatási minisztérium részéről a szándék jó volt, hogy végre az iskolaigazgatók négyéves megbízatást kapjanak, és menedzseri szerződés alapján végezzék munkájukat, ez a rendszernek egy bizonyos fokú stabilitást és folytonosságot biztosított volna, de a mód, ahogy ezt megszervezték, és ahogy a szervezést kézi vezérléssel, állandó változtatásokkal levezették, arra vall, hogy azoknak az embereknek, akik ezt kidolgozták, és videotájékoztatókon keresztül próbálták nap mint nap a hibákat helyrehozni, nincs gyakorlati tapasztalatuk, mintha soha nem dolgoztak volna iskolában, nem tudnák, hogy mit jelent egy iskola vezetése.” A tesztdolgozatok eredményének késő délutánig tartó összesítése után Kiss Imre főtanfelügyelő lapunknak elmondta: minden a szabályzatnak megfelelően zajlott, a kijelölt bizottsági tagok minden településről időben érkeztek, komolyan vették a megbízatást, az eredmények pedig azt bizonyítják, a pályázók is felkészültek a megmérettetésre. 
Az egész országot érintő versenyvizsga – amelyen hat és félezer igazgatói és két és félezer aligazgatói tisztség vár betöltésre – első szakasza lezárult, a szakmai önéletrajzról összeállított iratcsomó vizsgálata és a pályázók menedzseri tervének bemutatása jövő hétfőn kezdődik. A három próba alapján összesített előzetes eredményt november 18-án teszik közzé, a végleges eredmények kihirdetésének végső határideje december 9.
 Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Derékba tört élet
Tizenöt év egy ártatlan beszélgetésért 
Kelemen Csongor neve nem ismeretlen Erdővidéken. Baróton, az elmúlt években a veterántalálkozók alkalmával többször is hallhatta a közönség szavalni, verset előadni, veleszületett tehetségét megvillantani. Nem csoda, hogy alkalmanként bátran előáll, hiszen lelkipásztornak készült, csakhogy az 1956-os magyarországi forradalom utószele derékba törte életét.
A Csíkszeredában élő, de nyarait Erdővidéken töltő volt politikai elítélttel uzonkafürdői nyaralójában beszélgettünk. Kelemen Csongor 1940 áprilisában született Homoródoklándon. A háború vége felé az ő családjának is menekülnie kellett. Csongi bácsi, ahogy szólítják ismerősei, saját szemével látta Budapest bombázását, Németország legészakibb területéig jutottak, onnan tértek haza. A háború után középiskolai tanulmányait Sztálinvárosban (Brassóban) kezdte el, majd Székelyudvarhelyen folytatta, aztán sikeresen felvételizett Kolozsváron a teológiára is. Kálváriája itt kezdődött, 1959 januárjában. 
Hívatták, hogy jelenjen meg a marosvásárhelyi szekuritáte székhelyén, és akkor döbbent rá, hogy nemcsak egy egyszerű meghallgatás kedvéért keresték meg, mikor az őt fogadó portás felszólt a felettesének: „jöjjön, mert megérkezett a csomag”.
Egy egyszerű, Oklándon a kapujuk előtt lezajlott beszélgetésért 15 évet kapott, akárcsak édesapja, Kelemen Imre lelkész. A börtönben átélt megpróbáltatásairól ma is el-elcsukló hangon mesél. A brăilai nagyszigeten a tetvek ártatlan jószágok voltak a szállásukon őket váró egerek, patkányok mellett, melyeket éjszaka megütni sem tudtak, mikor ruhájuk alá bebújtak, mert akkor megharapták volna őket. Eledelük napi féltenyérnyi kenyér és egy kis darab marmeládé volt. Egy alkalommal édesapja egész heti adagját félretette, hogy együtt egy névnapot „megünnepelhessenek”, és valamennyire jóllakhassanak. 
Szamosújvárról szabadult öt és fél év fogság után. Szabadulása napján az ügyeletes tiszt csak annyit kiáltott neki, hogy „Kifelé a cellából!”, így más szabaduló rabtársaival együtt azt hitték, kivégzésre viszik őket. Amikor valahol a szamosújvári vonatállomás közelében, a nyílt mezőn kirakták őket a teherautóból, behúzódtak a legközelebbi sáncba, mert azt hitték, valahonnan lőni fognak rájuk. Csak az est leszállta után mertek elmászni az állomásig.
Csongi bácsit a teológiára nem vették vissza, utólag tudta meg, hogy tanulmányainak folytatását nem az államhatóság, hanem az unitárius egyház elöljárói akadályozták meg. Teljesen más irányba kanyarodva kellett megélhetés után nézzen, végül Csíkszeredában telepedett le. Az 1989-es változás után sorstársaival itt emlékművet állítottak a kommunizmus áldozatainak és üldözötteinek emlékére. Azt szeretnék még bővíteni nevekkel, ám mindemellett nagyon fájónak és szomorúnak tartja, hogy ma annyira kevesen és keveset tudnak a múlt század 50-es, 60-as éveinek borzalmairól, mi több, a társadalmat már nem is érdekli, milyen kor volt az, mit tettek és min mentek át azok, akiket akkor csupán azért, mert másképp gondolkodtak, megbélyegeztek, vagy teljesen ártatlanul, elítéltek.
Böjte Ferenc Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Könyvbemutatók
2016-10-21 du. 17.15
Helyszín: KJNT előadóterme, Kolozsvár, Croitorilor (Mikes) u. 15. sz. Szervező: BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézete – Kriza János Néprajzi Társaság – Kolozsvári Akadémiai Bizottság – Néprajzi és Antropológiai Szakbizottság – EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya
Bemutatásra kerülnek:
Blos-Jáni Melinda: A családi filmezés genealógiája. Erdélyi amatőr médiagyakorlatok a fotózástól az új mozgóképfajtákig. Kolozsvár: (Emberek és kontextusok, 13.) Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2015.
Bemutatja: Vajda András.
Benkő József: Erdély. Sepsiszentgyörgy–Barót: Székely Nemzeti Múzeum – Tortoma Kiadó, 2014.
Bemutatja: Szőcsné Gazda Enikő.
Keszeg Vilmos (szerk.): Folyamatok, szövegek, események. A kolozsvári Hungarológiai Tudományok Doktori Iskola tanulmányai. (Egyetemi Füzetek, 21.) Egyetemi Műhely – Bolyai Társaság, Kolozsvár, 2014.
Kerti József – Keszeg Vilmos (szerk.): Szövegek, folyamatok, események. A kolozsvári Hungarológiai Tudományok Doktori Iskola tanulmányai. (Egyetemi Füzetek, 27.) Egyetemi Műhely – Bolyai Társaság, Kolozsvár, 2015.
Bemutatja: Keszeg Vilmos kjnt.ro/infoteka

A börtön utáni keserű lét
Politikai elítéltek emlékeztek Baróton 
Kedden, október 18-án a bibarcfalvi származású, jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő Józsa Árpád Csaba, valamint a baróti Aczél Ferenc, Bede István és Oláh János voltak a baróti Tortoma Önképző Kör meghívottai, mindannyian volt ‘56-os politikai elítéltek. A Demeter Zoltán vezette beszélgetést a magyarországi forradalom kitörésének 60. évfordulójára emlékezve tartották.
„Gloria Victis!, azaz Dicsőség a legyőzötteknek!”– kezdte  a megemlékezést Demeter, két gyertyát gyújtva, egyet az ismert, egyet pedig az ismeretlen áldozatok emlékére. A jelenlevők egypercnyi néma csenddel emlékeztek a forradalom áldozataira.
Ezután Józsa Árpád Csaba – akinek történetét a tegnapi lapszámunkban részletesen ismertettük – vette át a szót, aki először Moyses Mártonra, a volt baróti diákra emlékezett, akivel együtt 1956-ban nekivágtak a határnak, azért, hogy átjutva Magyarországra, a forradalmat segítsék. A négy útnak indult diák közül kettőnek sikerült a bravúr, Józsa Árpádnak és Bíró Benjáminnak, őket a következő év tavaszán adták vissza a román hatóságoknak. Három, illetve három és fél év börtönt kaptak tettükért. Józsa 1960-ban szabadult, 20 évesen. 
„A börtön az börtön volt” – hangsúlyozta a jelenlevőknek Aczél Ferenc, akit 1958-ban tartóztattak le. Az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének volt tagjaként azt vázolta, hogy elképzeléseik tulajdonképpen ugyanazok voltak, mint a magyar forradalmároké: mást akartak, mint amit a kommunista rendszer kínált nekik. Ezenfelül azt is taglalták akkori magyar fiatalokként, hogy amennyiben sikerül egy felkelést kirobbantaniuk, melléje állnak. Céljaik közt Erdély függetlenné válása, esetleg Magyarországhoz csatolása szerepelt. Mint fogalmazott, élete a börtönből 1964-ben történt szabadulása után sem volt könnyű. Megbélyegezték, kollégái, „barátai” mindent megtettek azért, hogy megkeserítsék sorsát.
Oláh János, aki szintén hat évet ült börtönben, hasonlóképpen szólt a szabadulása utáni zaklatásokról, hozzáfűzve: „Tulajdonképpen az volt a nagy fegyvertény számunkra, hogy a fogságban eltöltött évek alatt is emberek tudtunk maradni”.
Bede Istvánt még kiskorúként tartóztatták le, öt évre ítélték, melyből mind az ötöt letöltötte.
Visszaemlékeztek a mondvacsinált bírósági tárgyalásukra is, ahol védekezni nem volt lehetőségük, hiszen még az ügyvéd is vádolta őket. 
„Fiatalok voltunk – részletezték – nevetve jöttünk ki a bíróságról, ujjainkkal mutatva, hány évet kaptunk, hiszen nem tudtuk, mi vár ránk, de aztán megtudtuk.”
Az est végén elhangzott, hogy Baróton vasárnap, október 23-án 17 órától emlékeznek az 1956-os forradalomra, a Petőfi utcai emlékműnél.
Böjte Ferenc Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)