Pákéban többet keresztelnek, mint temetnek
Nem túlzás kincsekről szólni egy ilyen kicsi település kapcsán? Ez alkalommal nem a föld, nem a vagyon jelenti a kincset, hanem az az egyre érdekesebbnek tűnő helytörténet, melynek egy-egy részlete itt majdnem minden falujáró utunkon napvilágra kerül. De az évek egyre gyorsabban rohannak, öregjeink magukkal viszik a felettébb érdekes adatokat, emlékezéseket, nekünk pedig valamennyit mindenütt meg kellene mentenünk. Páké kismonográfiája itt talán a legfontosabb szellemi feladat.
Egészségmérő vendégek
Páké felé Barátoson meg kellett állni, bepillantani az önkormányzat székházába, ahol minden szobát fehér köpönyeges egészségügyiek vettek birtokukba. Meglepő volt, hogy itt, Orbaiszék egyik legkisebb községközpontjában a Hetényi Géza nevét viselő Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kórház szakemberei, asszisztensei teljesítettek egész napos szolgálatot, sok pákéi idősebbet, beteget részesítettek ingyenes vizsgálatban. Az ajtókon olvastuk: EKG, Ultrahang, Vércukor, Bőrgyógyászat, Szemészet stb. A szolnoki kórház névadója igényességre kötelezte őket, mert a vizsgálatok mellett az azt végző szakorvosok és asszisztensek a betegekkel szembeni kedvességről és a számukra annyira szükséges párbeszédről tettek tanúbizonyságot. A névadó Hetényi Géza (1894–1959) jeles belgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja Szegeden az erdélyi és megyénkben született professzorok mellett bronz dombormű őrzi emlékét.
– A két megyei tanács közti együttműködés alapján jött létre ez az egészségügyi szűrővizsgálat – világosított fel dr. Fülöp Csaba barátosi családorvos –, amit mi nagy szeretettel fogadtunk, és köszönettel is tartozunk betegeink nevében a felajánlásnak.
– Köszönjük ezt a lehetőséget, mert már eléggé nehéz a nagyobb városi szakrendelőkhöz és laboratóriumokhoz eljutnunk, nem beszélve arról, hogy minden analízis pénzbe kerül, és nekünk ebből van a legkevesebb, többségünk téesznyugdíjas. Ami a legfőbb, hogy egy délelőtt majdnem minden bajunkat kiszűrték – hálálkodtak a sorban álló pákéiak. – Köztünk még olyan is akad, aki soha nem hallott Szolnok városáról.
Sáros a pákéi utca
– Itt-ott esőzéskor lesz egy kicsi sár, de egy-egy kicsi kavicsot is küld időnkét a kátyúkba a polgármester. Örvendünk az esőnek, mert az az életet jelenti, jöjjön, nézze meg, hogy mennyire életre keltek a növények-virágok a kertekben egy kicsi eső után, mert bizony már-már kárát vallottuk vala a nyári szárazságnak. Gyengébben eresztettek a kalászosok, kevesebb lett a sarjú. A zöldsé-gek és répafélék szeretik ezt a hűvös, nedvesebb időjárást, né ott mekkora céklák vannak. Nagyon igényes növény: olyan ételt követel, ami mellé savanyúság is jár!
– Az önkormányzat is köszönetét fejezi ki ezért a gyors és szakszerű szűrővizsgálatért – nyilatkozta Kerestély Csaba polgármester. – Községünk minden településének lakossága részesült ebben. Ma éppen Pákén a sor.
– Milyen anyagiakat szántak az ez évi költségvetésben e falu számára? – kérdeztük a polgármestert.
– Volt nekünk olyan nagyon fontos munkálatunk, amit ezen a nyáron be kell fejeznünk, arra költünk önerőből – jött a felelet. – Páké infrastruktúrájának elkészültét késleltette az az elképzelés, hogy rácsatlakozhatunk a Kommandó–Kovászna felől majd erre tartó ivóvíz-fővezetékre. Nos, ha lesz víz, akkor majd kanalizálás is kell. Most mi minden érdekelthez hasonlóan magunk is arra várunk, hogy 2014-ben megjelennek az újabb uniós kiírások, s akkor léphetünk majd, mert a dokumentációink elkészültek. Bagoly Antónia tanítónőt, aki nem egyedül képviseli Pákét a barátosi községi tanácsban, nem találtuk már a helybeli Vida András Általános Iskolában, mint ennek előtte.
– Itt tanítok Kovásznán – mondta –, de Pákéban lakom, pákéi lakos vagyok szívvel-lélekkel, eddig is dolgoztam a kis faluért, ezután is azt teszem. Az az érzésem, hogy az a leghasznosabb, ha pályázatok összeállításával segítek. Részem volt a központi park felújításának pályázatában is, ami a Háromszéki Közösségi Alapítványnál nyert, és a Mesekunyhó-pályázatban is, mely szintén szép eredménnyel zárult. S ami a fő, gyerekeink révén sikerült bevonni a mozgalomba a szülőket és a helybelieket is. Ekkor ismerkedtünk meg a bibarcfalviakkal, akikkel mind polgári, mind egyházi vonalon gyümölcsöző baráti kapcsolatot sikerült kiépíteni: mi is jártunk Bibarcfalván látogatóban, ők is eljöttek hozzánk. S mert folytatása is lesz a Mesekunyhó mozgalomnak, szeretnénk mi is bekapcsolódni.
Falufüzet vagy kismonográfia
– Itt nincs olyan sok értelmiségi, hogy meg tudnánk osztani a munkát – mondja Izsán Antal, a helybeli 252 lelket pásztoroló református pap. – Magam is szeretem a helytörténeti búvárkodást, bekapcsolódtak a tanítónők is, de itt a tősgyökeres Szántó család tagja, Szántó István, aki mindig jó ötleteket ad a művelődéstörténeti-kulturális mozgalom számára, s ami csak az ő érdeme, életben tartja és működteti a helybeli református egyházi dalkört, aminek hosszú időre visszanyúlik a története.
– Több mint tíz éve működik már a dalkör – részletezett Szántó István. – Ritkán éri el a tagok száma a tízet, de fontos, hogy lelkükből énekelnek, az egyházi körök tudnak rólunk, és gyakran veszünk részt egyházi kórustalálkozókon. Templomi műveket énekelünk, de személy szerint ragaszkodom ahhoz, hogy minden évben betanuljunk egy-egy magyar népdalfeldolgozást. Mivel kicsi a falu, elmegyünk minden temetésre, úgy érezzük, hogy minden család gyászában ezzel is osztozunk. Páké falu története kincsesládához hasonlít, minden utunk alkalmával találunk benne érdekességet. Az értékek feltárásának éppen Szántó István az egyik közkatonája, akinek nemcsak az iskolaalapító Vida András személye körüli munkája az egyetlen, hanem évek óta gyűjti a Pákéra vonatkozó helytörténeti adatokat is. Egy olyan falufüzet vagy kismonográfia a terve, amiből hiányozni fognak az általános földrajzi és történelmi adatok, s így kimondottan a település történetével foglalkozik. A mesekunyhó műsorához is szívesen szolgáltatott helytörténeti és helyi népszokásokra vonatkozó adatokat.
Történelem a toronygömbben
– Enyhén, de lélekszámában növekedett a pákéi gyülekezet – folytatta Izsán tiszteletes, aki immár 17 esztendeje szolgálja ezt a közösséget. – Többet kereszteltünk, mint ahányan elhaltak, esküvőre nem került sor. A gyülekezeti élet most kissé pezsgőbb a sorozatos rendezvényeknek, találkozóknak köszönhetően. Hamarosan beindulnak a gyülekezeti vallásórák is. Az állam lassan megvonta a lelkészektől az iskolai vallásoktatás jogát, ez egyfajta szakadást okozott a kapcsolattartásban, amelyet éppen ezért erősítenünk kell. Tizenöt gyerekre számítok, akit ide várok vallásórákra.
Páké soha nem volt gazdag földesúri település, de mindig volt, amit aprítani a tejbe – szokták mondani. Az egyháznak 8,9 hektár vegyes erdővagyona van Csomakőrös vidékén, amiből telik az eklézsia téli tüzelőjére. Öthektárnyi földterületüket visszaigényelték, és bérbe adták. Fontos az anyagi helyzet, mert állandóan javítani kell az ingatlanokat. A pákéi templom ugyan aránylag új, mert az 1977-es földrengés után a régit teljesen le kellett bontani, de emléktáblái-emlékei miatt műemlék jellege van. Nemcsak a toronygömbben talált szöveget sikerült sokszorosítani, hanem az eredeti szöveg másolatát is, melyet egy család évtizedek óta ereklyeként őrzött.
– Újra kell fedni cseréppel az egész épületet – mondta a lelkész. – Nem rakhatjuk vissza a régi cserepeket, mert azok már eredetileg nem voltak újak, most segesvári kerámia kerül majd helyükbe, de új lécezet kell, ami kitelik erdőnk rönkjeiből, ugyanis az új cserép más léctávolságot követel. Az aprómunka lesz a fontos, pákéi híveim közmunkája, ami iránt nincsenek kétségeim, csak arra várunk, hogy kissé takarodjanak be a mezőről, és jöjjön el már a vénasszonyok nyara. Mindig nagy segítségemre van Mihály Árpád gondnok is, együtt fogjuk mozgósítani a híveket.
Házi múzeum Pákéban
Nem volt éppenséggel meglepetés, hogy a pákéi Nagy-kúriát kijavíttatták a család leszármazottjai, az azonban igen, hogy abban jelenleg egy bárki számára látogatható házi múzeum is működik. Szinte hihetetlen, két világháború viharai után annak eredeti polgári szobaberendezései, falainak eredeti képanyaga majdnem épen megmaradt. Teljesen más világba lép be itt a látogató. Függőlámpák, zongora és patefon, korabeli folyóiratok – mintha nem XXI. század elején élnénk. Az épület egyébként olyan környezetet nyújt, amely kiválóan alkalmas lenne különleges, a lepergett század eseményeiről-történetéről szóló kis konferenciák, beszélgetések lebonyolítására. A kúria-múzeumban György Zsolt Attila, a család fiatal sarja, a Pécsi Egyetem frissen végzett andragógusa szívélyesen fogadott, készséggel kalauzolt. Értékfeltárásaiból lapunk is közölt szemelvényeket. Ő a kúriát építtető Nagy Albert egykori pákéi tanítómester ükunokája. A kúriáról, az azzal kapcsolatos adatokról a világhálón a Pákéi Nagy-kúria honlapján kaphat bővebb információkat az olvasó.
Kisgyörgy Zoltán

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ünneplés a tereken (45 éves a Művészeti Népiskola)
Az 1968-as megyésítéssel egy időben létrejött sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola tanárai, tanítványai az intézmény negyvenötödik születésnapján kilépnek az iskola falai közül, ma és holnap a város különböző terein, valamint a parkban tartanak zenés előadásokat, jövő héten pedig szakmai konferencián tanácskoznak a szabadidős művészeti oktatás vetületeiről.
„A tegnapi nyílt nappal és a hétvégi szabadtéri rendezvényekkel célunk minél szélesebb körben bemutatni tevékenységeinket, amelyek révén sok gyermek és fiatal jut művészeti képzéshez, ismerheti meg a különböző népi mesterségeket, és a televízió, valamint a számítógép rabsága helyett alkotással tölti szabad idejét” – tudtuk meg Gáj Nándortól, a Művészeti Népiskola igazgatójától. Az intézmény vezetője közölte, a negyvenötödik évfordulót a nyitás, a széles körű tájékoztatás jegyében szervezték, a visszapillantást, az elmúlt évtizedek történéseinek összegzését az ötvenedik születésnapra tervezik.
Az iskola jelenleg Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Baróton, Rétyen, Barátoson, Zágonban, Sepsibükszádon és Nagyajtán működtet csoportokat, több mint ötszáz diák és felnőtt vesz részt a zenei képzésben, balettórákon, mesterségeket oktató tanfolyamokon, és míg tanév közben a gyakorlásé a főszerep, ünnepek alkalmával különböző rendezvényeken, műsorokban mutatkoznak be a Művészeti Népiskola tanítványai. Ebből az oktatói műhelyből némelyek a művészeti pálya felé indulnak, legtöbben ellenben csupán a bennük lappangó alkotói készség fejlesztésére, kibontakoztatására törekszenek, vagy egyszerűen jól érzik magukat a művészetek közelében.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lefestették a várostáblát és az iskola falát (Kovászna)
Döbbenettel vették észre tegnap reggel a kovásznaiak, hogy éjszaka a Kőrösi Csoma Sándor Líceum egyik falát piros-sárga-kék színűre festették le ismeretlen tettesek. Ugyanakkor észlelték: a fürdőváros bejáratát jelző táblát is a trikolór színeire pingálták ki.
A Kőrösi Csoma Sándor Líceum igazgatósága értesítette a rendőrséget, majd a helyszínelés után eltávolították a festéket. A tanoda udvarán amúgy vannak térfigyelő kamerák, de az épület kiszemelt oldala – az Iskola és a Ștefan cel Mare utcát összekötő átjáró mentén – nem esik látószögükbe, ezért nincsenek videofelvételek a tett elkövetéséről. Az éjjeliőr sem figyelt fel az eseményre, nagy területet kell felvigyáznia egyedül – magyarázta Becsek Éva igazgató. Nem csak a Kőrösiben dolgoztak a „művészek”. Trikolór színűre festették a város Sepsiszentgyörgy felőli bejáratát jelző táblát is, és fekete festékkel kenték le a szomszédos székely kaput (képünk), melyre magyarul és rovásírással bevésve szerepel a település neve. A polgármesteri hivatal szintén a rendőrségnek jelezte az esetet, majd eltávolíttatta a nem kívánt festést. Siettek, mert nem akarták, hogy a turistaidény kezdetén összemázolt várostábla várja a vendégeket – mondta Thiesz János polgármester. Tegnap dél körül már csak a várostábla mellett a fűre fújt piros festék jelezte a rendbontók munkáját – valószínűleg a gyepen próbálták ki festékszórójukat. A városvezető azt is elmondta: véleménye szerint nem kovásznaiak a tettesek, tudomása szerint a város román közössége is elítéli a hasonló megnyilvánulásokat. Tegnap délelőtt Kovásznán az a hír is járta, hogy Páké és Barátos helységnévtábláit is összefestették. Kerestély Csaba polgármester nem erősítette meg a hírt, érdeklődésünk után személyesen ellenőrizte a táblákat, de nem talált rongálásra utaló nyomokat.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Megtartó hagyomány – A székely viselet, zene és tánc seregszemléje Csíksomlyón
Sziporkázó napsütés. Mélyen szántó gondolatok, főhajtás, hit, alázat, ima. Énekszó, nevetés, jókedv és derű. Az idei évben is ezek jellemezték szombaton a Kis- és Nagy Somlyó nyergében – kisebb szünetekkel – immár 83. éve megrendezett Ezer Székely Leány Napját.
Domokos Pál Péter néprajzkutató nagyot és merészet álmodott, vele együtt pedig maradandót cselekedtek mindazok, akik 1931-ben Csíksomlyón első alkalommal, majd évről-évre megszervezték a székely leányok találkozóját. A rendezvény kiállta az idő próbáját, és létrehozói reményeihez híven, népi értékeink mélyről fakadó forrásává, hagyományaink megőrzésének kincsestárává, a külső nyomás s a belülről gerjesztett erjedés hatékony ellenszerévé vált.
A kommunista diktatúra sötét évei alatt kezdetben ellenrendezvénnyel, majd ebbéli igyekezetük sikertelensége láttán, betiltással próbálták kitörülni népünknek még az emlékezetéből is a július első szombatján hagyományossá vált színes találkozót, de aljas szándékuk végérvényesen megbukott, hiszen a lelkek mélyéről elemi erővel feltörő önazonossági vágy és együvé tartozás érzésének többé már nem lehet erőszakkal vagy csalafintasággal az útjába állni.
Özönlöttek a csinos leányok
Az 1990-es újrakezdéstől kialakult szokásokhoz híven, reggeliben Csíkszereda központjában gyülekeztek a környező falvakból szekéren és lóháton érkező, népviseletbe öltözött menyecskék és legények, ott pedig fényes szőrű paripákon feszítő huszárok és az idei házigazda szerepét ellátó csíkszentsimoni fúvószenekar fogadta őket. Özönlöttek azonban a csinos székely lányok és kísérőik Marosszékről, Gyergyóból, a Gyimesekből és Háromszékről is.
Amint azt a minket kellő értesülésekkel ellátó Simon Réka Ágnestől, valamint munkatársától, Nagy Ibolyától megtudtuk, Háromszékről 350 résztvevő utazott a megyei tanács anyagi hozzájárulásával a rangos eseményre.
Így találkozhattunk a Zaboláról, Csernátonból, Gelencéről, Pákéból, Barátosról, Bibarcfalváról, Mikóújfaluból, Sepsibükszádról, Erdőfüléből, Bardocról, Olasztelekről, Barótról, Vargyasról és Székelyszáldobosról érkező és minket méltán képviselő csoportokkal. Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök és Markó Attila, sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselő megnyitóbeszéde után a több ezer résztvevő perceken keresztül együtt ropta a táncot a Szabadság téren, majd felsorakozott a továbbinduláshoz.
A nép új tavasza
Az idei szentmisét Böjte atya celebrálta, aki, a rá jellemző közvetlenséggel, ezúttal békességre ösztönözte a jelenlévőket. Áhítattal elmondott szentbeszédét a következő szavakkal zárta: „én hiszem, hogy egy új tavasz következik a mi népünk életében”.
Fenyőágakból és virágokból font kapun át lehetett a színpaddá alakított Hármashalom-oltár elé lépni, melyről Fábián László csíkszentsimoni és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester köszöntötte a nyeregbe érkezőket. Az utánuk felszólaló Kissné Portik Irén néprajzkutatótól azt is megtudhattuk, hogy idén népviseletmustra is lesz, mely a rendezvény hatására beindult népviseletvarró mozgalom alkotásait lesz hivatott a hagyományok betartásának szemszögéből megvizsgálni és minősíteni, miközben hasznos tanácsokkal is ellátják a jelentkezőket. Ezt követően a színpad a zene, tánc és énekszó birtokába került, hogy a fellépők bemutathassák otthonról hozott tudásukat a Székelyföld különböző zugaiból összesereglett, nagyszámú közönségnek.
Mi, egyik szemünket az előadókon tartva, az ide mozdulás indítékai kitapogatásának szándékával bolyongtunk az árusok sátrai és a színpad közötti hatalmas téren letáborozott tömegben. Így bukkantunk rá Szekeres Adorján csíkszeredai szociológusra, aki a tűző nap sugarai elől menedéket nyújtó fenyvesben hajlandó volt számunkra megfogalmazni a rendezvénnyel kapcsolatos gondolatait. Megtudhattuk tőle, hogy amióta az Ezer Székely Leány találkozóját újraindították, népviseletet öltve és gyerekeit is abba öltöztetve vesz részt az eseményen. Őseink szokásainak megbecsülését nagyszüleitől és szüleitől örökölte, ezért kötelességének tartja utódainak is továbbadni, a tudás elsajátításának és a hit megélésének vágyával együtt, mert meggyőződése szerint csak a hit, tudás és hagyomány tarthat meg minket székely-magyarnak a jövőben is.
Gyönyörű viseletünk
„Elődeink több évezredes hagyománytisztelete úgy óvott és őrzött meg minket annak, amik vagyunk, mint ahogy az itt látható leánykát és legénykét vértezi fel egy életre a rájuk adott székely ruha magyarságtudattal, s népe iránti szeretettel és tisztelettel – fogalmazott. – Mert, ha ők egyszer ezt a gyönyörű viseletet magukra öltötték, s abban népdalainkat elénekelték, és táncainkat eljárták, akkor már nemcsak tudják, hanem érzik is hovatartozásukat, és ezt továbbra is vállalni fogják.”
Az egyik fiatalemberhez a lova iránt megnyilvánuló ragaszkodása és szeretete vonzott oda. Hosszas beszélgetésünk alatt rájöttem, hogy a nyilvános véleményformálástól való tartózkodásának a székelységre jellemző, s így őbenne is mélyen fészkelő szerénység az oka. Ez viszont ama népi bölcsességből fakad, mely szerint mindenki azzal foglalkozzon, amivel adatott, vagyis a földműves a szántás-vetéssel például, az író ember pedig a szép szavak gyúrásával. Ettől eltekintve, miközben a találkozón való részvételéről faggattam, egy gyönyörű mondatot hallottam tőle: „a szegénységből áradó nagyszerűség vonzott ide”.
Bedő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Egyház és állam: lojalitástól hadüzenetig
„Az alapvető probléma az, hogy egy egész közösséget ítéltek el bűnügyi perben. Az egyház nem azt az épületet sajnálja, hanem azt fájlalja, hogy hazugnak, csalónak, mások tulajdonát elkívánónak bélyegezték meg. Nagyon súlyos bélyeg ez, elviselhetetlen morális teher” – Kató Béla református püspökkel a Mikó-ügy utórezgéseiről és perspektíváiról.
– A Mikó-ügyben hozott jogfosztó ítélet révén váratlanul feszültté vált az év vége az Erdélyi Református Egyházkerület számára. Valóban váratlanul?
– Részben, mert amint a Mikó esetéből ügy lett, rosszat sejtettünk. Egészen pontosan attól a pillanattól számítva, amikor az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály átadta az ügyet a bíróságnak. Mert önmagában az, hogy valaki feljelent valakit, és elkezdődik egy vizsgálat, még befér a demokratikus jogállamiság keretei közé. Hogy azonban miből lesz bűnügy, és miből nem, az már annak az igazságszolgáltatásnak a minőségét jelzi, amelyben élünk.
Persze bármikor mondhatják, hogy egy ítéletben elmarasztalt fél mindig ezzel hozakodik elő. A mi esetünkben azonban másról van szó: igazából azt jelzi, hogy nincs valami rendben, amikor egy egyszerű vagyonjogi polgári pert bűnügyi perré minősítenek át. Olyan koncepciós perré, ami azt üzeni, hogy általa meg akarják állítani az egyházak nagy értéket, közösségi jelentőséget képviselő vagyonelemeket célzó követeléseit.
Különösen az első fokú ítélet után vált egyértelművé, hogy valakik tudatosan terelik a dolgot ebbe az irányba, mert semmilyen érvet nem fogadtak el, sőt ezekkel szemben hozták meg az ítéletet. Sokáig arra gondolhattunk, hogy maguk sem tudják, mit kell kezdeni egy ilyen üggyel, és a hazai és nemzetközi tiltakozás miatt nem mernek döntést hozni. Ezért is érthetetlen és váratlan ez az ítélet.
Kató Béla 1954. január 31-én született a Kovászna megyei Barátoson. Elemi iskoláit szülőfalujában, a középiskolát a kolozsvári volt Református Kollégiumban végezte, 1974–1979 között a kolozsvári Egységes Protestáns Teológiai Intézet hallgatója, közben egy évet a nagyszebeni német nyelvű lutheránus teológián tanult. 1979–1988 között a háromszéki Cófalván volt lelkész, 1988–2001 között az illyefalvi református egyházközség parókus lelkésze. 1990-ben négy hónapig Illyefalva polgármestere, majd helyi tanácsos, 1992–2004 között három cikluson át a Kovászna Megyei Tanács tagja. 2000–2012 között az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője-püspökhelyettese; 2002-től a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának tagja, 2003 októberétől az elnöke. 2012 decemberében az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé választották.
– Érez valami üzenetet abban, hogy éppen most és éppen ezt az ítéletet hozták?
– Igen. A buzăui alapfokú ítélet meghozatala után azt mondtam a munkatársaimnak: másodfokon a letöltendőből felfüggesztett lesz, az egyház pénzbüntetését pedig elengedik.
Az alapvető probléma azonban az, hogy egy egész közösséget ítéltek el bűnügyi perben. Az egyház nem azt az épületet sajnálja, hanem azt fájlalja, hogy hazugnak, csalónak, mások tulajdonát elkívánónak bélyegezték meg. Nagyon súlyos bélyeg ez, elviselhetetlen morális teher.
– Menet közben érezve a veszélyt felmerült-e, hogy újabb dokumentumokkal, érvekkel támogassák a restitúciós folyamat jogosságát?
– Nem, mert három olyan alapdokumentumra építettük fel a visszaigényléseinket, amelyeket elégségesnek ítéltünk. Ezek közül az egyik, hogy kitől vették el a szóban forgó ingatlant: mert annak kell visszaadni.
Ha a Székely Mikó kollégium nem az egyházé volt, akkor meg kell nevezni, hogy ki a jogosult, és annak kell visszaszolgáltatni. Erre azonban még nem kaptunk választ.
A kihallgatások szakaszában elhangzott: nem mondják meg, hogy kié volt, de nem az egyházé, mert a tulajdoni lapon az szerepel, hogy ev. ref. Székely Mikó Kollégium, nem pedig az Eparhia Reformată din Ardeal, azaz az Erdélyi Református Egyházkerület. Ezzel az indoklással nem ismerik el, hogy az összes kollégium külön jogi személyként, de az egyház szerves részeként működött. És ezen az elven most valamennyi református kollégium helyzete kétségessé vált.
– Reális vagy csak elvi veszélyként kezeljük ezt?
– Teljesen reális veszélyként. A marosvásárhelyi kollégium esetében például bepereltük az önkormányzatot, mert évek óta nem fizetett bért, amiből egy sereg javítást el kellett és el lehetett volna végezni. Elképzelhető, hogy ez az ítélet most ezt a követelésünket is ellehetetleníti. Kolozsváron a kormányrendelet után szétválasztották a telekkönyvet, a Farkas utcára telekkönyvezett ókollégiumi részt visszaadták, a Petőfi utcai részt pedig – mivel a Kogălniceanu utca 29 szám alatt szerepelt – visszaírták az államra. Az ügyirat most újra a restitúciós bizottság előtt van, a ploieşti-i ítélet azonban kétségessé teszi az egészet. Nagyenyeden is a Mikóéhoz hasonlóan alakulhat a történet.
– Talán érdemes tisztázni: a hatékonyabb érdekérvényesítés céljából a református egyház nem ment bele rossz kompromisszumokba? Zsarolható valamivel?
– Tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy nem. Soha semmiféle alkut nem tartottunk elképzelhetőnek, részben a Mikó-per is ennek következménye. Nincsenek csontvázak a szekrényben.
– A sokkon és a további veszély felmérésén túl azonban a „hogyan tovább?” kérdése merül fel…
– Leszögezve és elismerve, hogy minden felmerülő veszélyérzetünk ellenére sem hittük el, hogy hasonló döntés születhet, következésképpen nem is készültünk rá, most már valóban a továbblépésen kell dolgoznunk. Ennek első fázisaként az egyházkerület rendkívüli közgyűlésén hattagú jogászcsoport felállításáról döntöttünk, amely a kérdést a világ elé tárja.
Mert ez az ügy nem állhat meg ezen a szinten. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának kötelezően foglalkoznia kell az üggyel, megpróbáljuk valamennyi egyház figyelmét felhívni rá, mert ez a döntés hosszú távon is képes befolyásolni a vagyonjogi kérdéseket. Meggyőződésem, hogy ez az ítélet most túlment azon a határon, amit kiötlői esetleg szántak neki. Valószínűleg kellő alkalmat láttak arra, hogy a Mikó-ügyet összemossák a visszaszolgáltatási korrupciós ügyekben indított offenzívával annál is inkább, mivel Markó Attila neve más ügyekben is felmerült.
– A hazai terepen semmilyen jogorvoslati lehetőség nem kínálkozik már?
– Talán igen. A szakemberek vizsgálják, hogy az új büntető törvénykönyv szerint a sok, egymásnak ellentmondó ítélet alapján kínálkozik-e fellebbviteli lehetőség.
– A magyar történelmi egyházakat minden bizonnyal „összerántja” az ítélet, hiszen valamennyien veszélyeztetve érezhetik magukat. A román egyházakkal nem keresnek szövetséget? Hiszen a görög katolikusok sincsenek elkényeztetve az államhatalom részéről.
– A magyar egyházakkal való együttműködés természetesen nem kérdéses. A görög katolikusokkal való együttműködés ötletére reagálva azonban tisztában kell lennünk, hogy az ő harcuk az ortodoxokkal testvérháború, míg az állam és a köztünk lévő viszony az idegenekkel való háborúskodás esete. Ebbe pedig megítélésem szerint a görög katolikusok soha nem lépnének be, mivel a román nemzeti érdekek ellen valónak tekintenék.
– Az egyházkerület rendkívüli közgyűlésén háborút hirdetett. Hogyan értendő ez a hadüzenet?
– Az egyház korábban egyfajta lojalitási szerződést kötött az állammal azáltal, hogy benyújtotta a statútumát, ez alapján pedig az állam megalkotta az egyházügyi törvényt, amely alapján működtette eddig a rendszert. Ebben garantálva éreztük az egyházi autonómiát, s annak ígéretét, hogy az állam megvédi és segíti annak érvényesítését. Ez most felborult azzal, hogy az egyházat kollektíve elítélték.
Innentől kezdve az állam nem számíthat a mi lojalitásunkra. Ez azt jelenti, hogy minden lehetséges fórumon kifejezzük: nem igaz, amit a román állam deklarál, ellenkezőleg, hátrányos helyzetbe hozza, akadályozza az egyház tevékenységét. A mi részünkről e tekintetben az állam folyamatos offenzívára számíthat még akkor is, ha azzal vádolnak majd, hogy romboljuk a jó hírét, az arculatát. Elsősorban a szó fegyverével kívánunk élni, különösen most, amikor Románia azzal az áruval „házal”, hogy a román állampolgárok német nemzetiségű államelnököt választottak.
– Ön és helyettese a továbbiakban nem kívánja igénybe venni az állami illetményt. Mi lesz azonban az egyházkerület papjaival, egyéb fizetett alkalmazottaival?
– Szimbolikus gesztusnak szántuk, ezáltal is jelezve, hogy nem minden áron fogadjuk el az állam segítségét, függetlenségünk nem megvásárolható. Arra viszont még nem vagyunk felkészülve, hogy ezt valamennyi fizetett tagunkra kiterjesszük. És miközben változatlanul bízunk benne, hogy az államnak nem érdeke elidegeníteni magától a romániai reformátusok közel hétszázezres táborát, igyekszünk egyértelműsíteni: velünk nem lehet bármit megtenni. Morális kötelességeink vannak, amelyek hiánya létünk jogosságát kérdőjelezi meg.
– A politikummal való párbeszéd, a lojalitás kérdésének újratárgyalása szerepel a terveikben?
– Új visszaszolgáltatási törvény közös megfogalmazását tervezzük a többi egyházzal és a törvényhozásban jelen levő RMDSZ-szel. A jelenlegiben szinte kódolt kiskapuk ugyanis hosszú időre képesek elnyújtani a folyamatban lévő ügyeket. Ebben a korrupciós-maffiózós restitúciós történetben ugyanis épp az a veszély, hogy ha nem a korábbi tulajdonosnak szolgáltatják vissza az ingatlanokat, az igazságtalanná teszi és késlelteti a folyamatot. Élni akarunk és fogunk minden elképzelhető és adódó lehetőséggel, mert a nem cselekvés immár bűnnek számítana.
Csinta Samu |
Krónika (Kolozsvár)

Falvakon még várják a támogatást (Uniós élelmiszersegély)
Közel egy hónappal a határidő után sem érkezett meg Háromszék minden településére az uniós élelmiszersegély. Bár a munkaügyi tárca első körben azt ígérte, a jogosultak november derekától vehetik át a különböző alapélelmiszerekből álló támogatást, a megyeszékhelyen csak karácsony előtt sikerült kiosztani az első csomagokat, s néhol még pénteken kora délután sem tudták, mikor érkezik a sokak számára oly fontos szállítmány.
A kormánybiztosi hivatal összesítése szerint térségünkben péntekig 71 250 csomagot vettek át a célcsoportba tartozó munkanélküliek, kisnyugdíjasok, fogyatékkal élők, szociális segélyre szorulók, valamint a családi pótlékra jogosultak. Az étolaj, cukor, búza- és kukoricaliszt mellett laskát, májpástétomot, illetve sertés- és marhahúskonzervet tartalmazó dobozokat azonban Barátoson, Esztelneken és Rétyen mindeddig nem sikerült eljuttatni a hátrányos helyzetűekhez. Constantin Anna Zsófia, a prefektúra munkatársa szerint Háromszékre további 1748, uniós alapokból biztosított csomagnak kell megérkeznie.
Rétyen több mint 900 jogosultat tartanak nyilván. A kedvezményezettek az ünnepek előtt várták a támogatást, ám az bármikor jól jön – mondta lapunknak Dálnoki Lajos polgármester. Bár az igénylőkről időben tájékoztatták az illetékes tárcát, az önkormányzat még mindig nem kapott értesítést arról, mikor érkezik a szállítmány. Barátos önkormányzata közel 200 rászoruló számára kérte a támogatást, s további 30 csomagot kiegészítésként – közölte megkeresésünkre Kerestély Csaba polgármester. Esztelneken 210 körüli a jogosultak száma, ám az önkormányzat munkatársai hiába érdeklődnek naponta, egyelőre nem tudják, mikorra várhatják a csomagokat – mondta el lapunknak Varga Attila polgármester.
Pótlistán jegyzett kedvezményezettek a napokban is jelentkeztek a sepsiszentgyörgyi közösségfejlesztési igazgatóság raktáránál, hogy átvegyék az élelmiszer-támogatást, melyből pillanatnyilag mintegy ezer adag van készleten. Tankó Vilmos intézményvezető úgy értékelte, könnyebbé vált a segély szétosztása azáltal, hogy egyszerre és dobozokba adagolva érkezett, a rászorulók ellenben negatívumként élték meg, hogy az átvételt szavatoló szelvényeket már október-novemberben megkapták, a csomagokat azonban jó esetben csak december végén. Hozzáfűzte, a szelvény érvényessége tavaly év végén lejárt, de a szállítmányok késése miatt sokan nem tudták eddig felhasználni. Tankó szerint ellenőrzés során ez is okozhat gondot.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A második bécsi döntés 2.
Bevonulás Háromszékre
A magyar hadvezetés már szeptember első napjaiban felvázolta az erdélyi bevonulás forgatókönyvét, melyben a Tiszántúlon felvonultatott csapatoknak majdnem egésze részt vett. A légvonalban mintegy 375 kilométer mély terület megszállását a döntés időpontjától számított 14 nap alatt, tehát szeptember 13-áig be kellett fejezni.
Az első csapatrészeknek – a magyar 1. hadsereg miskolci VII. hadteste – vitéz primor szotyori Nagy Gyula altábornagy vezérletével szeptember 5-én Técsőnél (Máramarossziget felett) kell átlépniük a határt, majd Naszód, Óradna és Beszterce elérése után Szászrégennél kettéválva (Marosvásárhely, Sóvidék, Székelyudvarhely, Barót, Mikóújfalu, Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Zágon, illetve Maroshévíz, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Csíkszentsimon, Csíkkozmás, Kászonújfalu vagy Kászonjakabfalva, Szárazpatak, Kézdiszentlélek, Kézdivásárhely, Bereck, Sósmező vonalon) nyomulnak elő Székelyföldre. A jelentősebb erdélyi városok közül Nagyváradot 6-án, Kolozsvárt 11-én vették birtokukba a magyar 1. és 2. hadsereg kijelölt alakulatai. Marosvásárhelyre szeptember 10-én a Gyorshadtest, majd szeptember 15-én a szekszárdi 12. gyalogdandár vonult be vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos gyalogsági tábornok vezényletével. A háromszéki bevonulásban részt vevő magyar 1. hadsereg 1940. március 10-én alakult Szolnokon nagybaczoni Nagy Vilmos tábornok parancsnoksága alatt. Alárendeltségébe tartozott a miskolci VII. és a kassai VIII. hadtest (az előbbi parancsnoka szotyori Nagy Gyula altábornagy, vezérkari főnöke vitéz felsőtorjai Kozma István vezérkari ezredes), valamint a vitéz lófő dálnoki Miklós Béla tábornok parancsnoksága alatt álló Gyorshadtest. Ennek két gépkocsizó dandárja, a budapesti 1. gépkocsizó dandár (parancsnoka vitéz Major Jenő tábornok), illetve a munkácsi 2. gépkocsizó dandár (parancsnoka vitéz Heszlényi József tábornok), valamint két lovasdandárja (a nyíregyházi 1. és a kecskeméti 2.) volt.
Miután a rossz útviszonyok, a gyakori torlódás, az utánpótlás elmaradása, az emberek és lovak kimerültsége miatt félő volt, hogy a magyar csapatok nem tudják a bevonulást időben végrehajtani, nagybaczoni Nagy Vilmos gyalogsági tábornok utasítására Székelyföld megszállására a dálnoki Miklós Béla tábornok vezette Gyorshadtestet küldték előre. Az 1. gépkocsizó dandár, a lovasság egy része Major Jenő tábornok és Zsombolyai Béla ezredes irányításával szeptember 11. és 13. között a Marosvásárhely, Korond, Székelyudvarhely, Oklánd útvonalon haladt, szeptember 12-én belépett a már erdővidéki Vargyasra, majd onnan a Barót, Nagybacon, Málnásfürdő, Málnás vonalon továbbmenve 13-án felszabadítják Sepsiszentgyörgyöt. Itt szétválva egyfelől Illyefalva–Kökös, Uzon–Bikfalva, másrészt Réty, Nagyborosnyó, Zágon, illetve Réty, Barátos, Kovászna, Kommandó a haladás iránya A 2. gépkocsizó dandár Heszlényi József tábornokkal az élen a Szászrégen, Gödemesterháza, Maroshévíz, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Csíkszentsimon vonalat követte. Innen a csapatok két irányba haladnak: egy rész Csíkkozmás, majd Kászonjakabfalva érintésével szeptember 13-án Szárazpatakon át belép Felső-Háromszékre, és Kézdiszentléleken át Kézdivásárhelyre érkezik. A másik Tusnádfürdőn, Sepsibükszádon, majd a Nagy-Csomád déli lejtőin, Torján át jut Kézdivásárhelyre. Innen a felszabadítók Nyujtódot, Lemhényt, Berecket, illetve Ojtozt elhagyva a történelmi Magyarország legkeletibb helységébe, Sósmezőre érve befejezik Észak-Erdély visszafoglalását. A szeptember 12–13-án érkező gyorsalakulatok általában csak a kijelölt útvonalakon levő településeken haladtak át. A VII. hadtest csapattestei viszont – amelyek a bevonuló honvéd hadsereg zömét képezték, és melyből a helyőrségi alakulatokat állították össze, különböző útvonalakon csak szeptember 20–21-ére érkeztek meg Háromszékre és szóródtak szét a megye településein, így rendezvényekkel egybekötött ünnepélyes fogadásukra csak ezekben a napokban kerülhetett sor. (Jegyezzük meg, hogy a megszállást követő három hónapban, november 26-áig három szinten szervezett katonai közigazgatás alatt állt Észak-Erdély. A határvédelem megszervezése mellett a hadsereg gondoskodott a közigazgatás és oktatás újjászervezéséről, a lakosság ellátásáról és biztonságáról, valamint a szociális ügyek kezeléséről.)
Sepsiszentgyörgyre az egri magyar királyi Dobó István 14. honvéd gyalogezred a Csíkszereda, Tusnádfürdő, Sepsibükszád, Málnás, illetve Oltszemnél szétválva a Zalán, Kálnok, Kőröspatak, Árkos országúton haladva szeptember 21-én vonult be szotyori Nagy Gyula altábornagy vezetésével, majd oszlott szét a megye déli és délnyugati helységeibe.
(folytatjuk)
József Álmos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bejegyzés előtt a kórházegyesületek
Kézdivásárhely Hosszas vajúdás után a közeljövőben bejegyzik a Háromszék az Egészségért Egyesületet, amelyet tizenegy kézdiszéki önkormányzat hoz létre a kézdivásárhelyi városi kórház támogatása érdekében.
Az egyesület alapítása immár három éve húzódik, két évvel ezelőtt a kormányhivatal támadta meg az erre vonatkozó tanácsi határozatokat, arra hivatkozva, hogy a megyei önkormányzat nem lehet az egyesület tagja. Ezért tavaly újra el kellett fogadtatni a helyi testületekkel az alapító iratot, Csernáton önkormányzata utolsóként szavazta meg a határozattervezetet. 
Most, amikor úgy tűnt, már semmi akadálya az egyesület bejegyzésének, kiderült, még mindig hátravan egy formai eljárás, a soron következő tanácsülésen minden alapító önkormányzatnak külön-külön el kell fogadni a cenzor személyére vonatkozó határozatát, csak utána mehetnek a bíróságra.  A tizenegy alapító önkormányzat a lakosság számaránya szerint fizeti majd a tagsági díjat, egy lakos után havi 50 banit, azaz évi hat lejt. 
Dr. Kelemen András főigazgató számításai szerint a kézdivásárhelyi önkormányzat és a környező községek évi 360 ezer lejjel járulnak majd hozzá a kórház működési költségeinek fedezéséhez, ami nagy segítséget jelent az egészségügyi intézménynek. Azt is tudni kell, hogy a Kézdivásárhelyen működő vállalkozások, elsősorban a német tőkéjű nadrággyárak évek óta segítik az intézményt, a New Fashion és a Zarah Moden évente mintegy 100 ezer eurót utal a kórház számlájára, ezt a pénzt fejlesztésre, illetve korszerű műszerek vásárlására fordítják. (iochom) Kovászna Hivatalosan is bejegyezték a Pro Holland Kórház Egyesületet. A szervezetet az orbaiszéki önkormányzatok alapították, célja a Holland-kórház néven ismert, a Dr. Benedek Géza Szívkórház külső egységeként működő kovásznai városi kórház anyagi támogatása. A községek közül Nagyborosnyó nem tagja az egyesületnek, a település vezetősége szerint ugyanis a lakosság nagy része a sepsiszentgyörgyi egészségügyi intézmények szolgáltatását veszi inkább igénybe, így nem indokolt a szervezetbe való belépésük.
Az egyesületet alapító települések – Kovászna, Zágon, Barátos, Kommandó, Zabola – lakosonként 50 bani tagsági díjat fizetnek évente (hozzávetőlegesen 24 ezer személy után). Kivétel Zabola, ahol csak a lakosság fele után törlesztik a tagsági díjat, ugyanis a község a kézdivásárhelyi kórház támogatásában is részt kíván venni. 
Az egyesület elnökének Thiesz János kovásznai polgármestert, alelnöknek Kis József zágoni elöljárót választották meg. Thiesz a napokban összehívja az egyesület közgyűlését, ahol többek között az idei költségvetésről is döntenek, és tárgyalnak a tagsági díjakon kívüli más finanszírozási lehetőségekről. (bokor) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Népszerű vetélkedő
A vajdasági Ada, a Maros megyei Backamadaras mellett Barátosról, Csíkmadarasról, Csíkszentimréről, Csíkszentmihályról, Sepsiillyefalváról, Sepsiszentgyörgyről, Uzonból és Zágonból jelentkeztek csapatok a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium Alapítvány és a Tanulók Háza által meghirdetett Székelység története – Kádár Gyula Emlékversenyre, amelynek idei témája a kiegyezéstől napjainkig tartó időszak.
A vetélkedőre a Székelység története kézikönyvből készül a harminc diákcsapat, a jelentkezők elektronikus postán kapják meg az első forduló feladatlapjait, amelyek megoldását a Tanulók Háza postacímére kell visszaküldeniük március 31-ig. Bővebb tájékoztatás a szekelysegvetelkedo@gmail.com címen kérhető. (r.) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pataki Csaba szenátor hazajönne Bukarestből
Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke pályázza meg a megyei tanácselnöki tisztséget – erről csütörtökön este döntött egyhangúlag a Megyei Képviselők Tanácsa (MKT) a 22 megyei tanácsosjelölt rangsorolása alkalmával.
Bár az RMDSZ alapszabályzata értelmében Patakinak – a szervezet megyei elnökeként – alanyi jogon jár a listavezetői pozíció, a szenátor ragaszkodott ahhoz, hogy erről a testület is szavazzon.
Az RMDSZ-nek jelenleg tíz képviselője van a megyei tanácsban, ezt a számot a szövetség felfele kerekítené június 5-én. A megyei tanácsok elnökét – mint ismeretes – a választási törvény értelmében a képviselőtestület választja meg.
Pataki szerint az RMDSZ-nek azt kell ismét bebizonyítania a helyhatósági választáson, hogy a szövetség a legfontosabb politikai tényező Szatmár megyében. „A közigazgatási intézmények élére nem magányos harcosok kellenek, hanem olyan vezetők, akik képesek irányítani a hozzájuk tartozó intézményeket, emellett csapatban tudnak és akarnak dolgozni. Az egyik legfontosabb csapat a megyei tanácsosi frakció” – nyilatkozta Pataki Csaba. 
Az RMDSZ hat háromszéki településen jelentette be polgármesterjelöltjét a hétvégén. Csernátonban Bölöni Dávid, Barátoson Tánczos Szabolcs, Bardócon Balázsi Dénes, Ozsdolán Brânduș-Dendyuk Szilveszter, Uzonban Ráduly István és Zágonban Kis József indul RMDSZ-színekben a polgármesteri címért az idei helyhatósági választásokon. Barátoson Kerestély Csaba jelenlegi polgármester nem vállalt további mandátumot, ezért jelölték Tánczos Szabolcsot a tisztségre. Krónika (Kolozsvár)

Tíz új jelölt az önkormányzatok élére
Véglegesítette polgármesterjelöltjei listáját az RMDSZ Háromszéken, függőben már csak Sepsiszentgyörgy helyzete marad, itt még nem dőlt el, hogy Antal Árpád indul vagy sem a júniusi választásokon. Tíz nap alatt tízezren támogatták aláírásukkal jelentkezését egy újabb mandátumra – jelentették be a szövetség tegnapi sajtótájékoztatóján.
A megye 45 közigazgatási egységéből negyvenben élnek magyarok, ezekben lesznek magyar jelöltek – jelentette be Tamás Sándor megyei elnök. Az RMDSZ 36 helyen saját jelöltet állít, három községben – Zabolán, Málnáson és Gelencén – az MPP jelöltjét támogatja, Vargyason a négy évvel ezelőtt EMNP színeiben alpolgármesternek megválasztott, de most függetlenként induló Imets Lajos mellett kampányolnak, saját jelöltet nem állítanak.
A negyvenes listán tíz új név szerepel, tartják az ígért 25 százalékos arányt – hangsúlyozta Tamás. Kovásznán Gyerő József, Barátoson Tánczos Szabolcs, Esztelneken Domokos Ferenc, Hidvégen Horváth Miklós, Maksán Deszke János, Mikóújfaluban Demeter Ferenc, Rétyen Dombora Lehel az RMDSZ jelöltje. Nagyborosnyón a vasárnapi előválasztáson Kanyó Antal győzött, így őt támogatják, de új megméretkező a három MPP-s és a független jelölt is. Tamás Sándor ismét kiemelte a helyi két-, avagy hárompárti együttműködés jelentőségét, „akikkel országos vagy megyei szinten nem tudtunk összefogni, megtettük helyi szinten” – mondotta.
Sepsiszentgyörgyön tíz nap alatt 10 123-an írták alá az Antal Árpád polgármesteri indulását támogató íveket, mindez „hihetetlen közösségi összefogás és szolidaritás eredménye” – nyilatkozta Tamás. Elmondta, lefénymásolják az íveket, és egy példányt eljuttatnak belőle Antal Árpádnak, egy másikat pedig a hatóságokhoz, hogy lássák, minden ötödik sepsiszentgyörgyi mögötte áll. Szabadtéri standoknál, házról házra járva egyaránt gyűjtik a kézjegyeket, s nem állnak le, a következő napokban még alá lehet írni az íveket. Antal Árpád bírósági felügyelete április 17-én jár le, ennek meg nem hosszabbításától tette függővé újabb indulását. Tamás Sándor tegnap megerősítette, a történések függvényében döntenek, lesz tíz napjuk, hiszen a jelentkezések határideje április 27., addig kell majd határozniuk.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lelkes résztvevők Zágontól Vajdaságig (A székelység története vetélkedő)
Zágoni csapat nyerte meg A székelység története – Kádár Gyula Emlékversenyt. A vetélkedő döntőjét szombaton tartották Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében, az eredményhirdetésre és a díjazásra a Székely Nemzeti Múzeum megtekintése után annak Bartók Termében került sor.
Keresztes László ötletgazda, a kezdeményező Székely Mikó Kollégium Alapítvány alelnöke jelentősnek nevezte a helyszínt, mondva, hogy őseink itt fontos döntéseket hoztak. Jelezte, három nemzedék találkozik itt: az idősek, akik kezdeményezték a vetélkedőt, a középkorúak, akik megszervezték és lebonyolítják, valamint a fiatal generáció, a versenyzők. Hasonlattal élt, valahogy az ismétlődött meg, ahogyan régen vész idején a nagyszülők gondoskodtak az unokákról. A vetélkedő célja A székelység története tankönyv népszerűsítése, s kiemelte, a székelység történetének ismerete hozzájárul önképünk alakításához. Incze Sándor nyugalmazott református lelkipásztor, volt esperes, az alapítvány elnöke örömét fejezte ki, hogy Zágontól Adáig mind együtt tudunk lenni, majd hangsúlyozta a múlt ismeretének fontosságát, és azt, hogy legyenek erős gyökereink. A verseny a névadó Kádár Gyula (1953–2015) illyefalvi–sepsiszentgyörgyi történész alakjának és munkásságának felelevenítése után kezdődött. Biztatásul Kádár Gyula hitvallását hallhatták az általános iskolás diákok: „történelmünk, kultúránk ismerete nélkül nem maradhatunk meg őseink földjén, ezért fel kell vállalnunk egy olyan magyar értelmiség és ifjúság nevelését, amely képes lesz kiharcolni Románia területén mindazokat a közösségi jogokat, amelyek az őshonos erdélyi magyarságot megilletik”. A vetélkedőn A székelység története tankönyvből, valamint az Ábel a rengetegben című filmből kaptak kérdéseket a csapatok. Ezenkívül képekkel illusztrálva be kellett mutatniuk iskolájukat, annak névadóját, valamint a településükön található 1848-as, első és második világháborús emlékjeleket, továbbá magukkal hozott világháborús emléktárgyakból kellett minikiállítást rendezniük. A díjátadón a zsűri tagjai értékelték a vetélkedőt. Pénzes Loránd történelemtanár, főszervező kiemelte azt a lelkesedést, amellyel a résztvevők a versenyhez hozzáálltak, a világháborús relikviákból összeállított rögtönzött kiállítást kisebb múzeumi gyűjteményhez hasonlította: a mintegy negyedezer tárgy között volt szurony, szablya, kulacs, emlékérem, vitézségi érem, tábori levelezőlap, személyazonossági igazolvány, lövedékhüvely, fénykép, frontról hazaírt levél stb. A zsűri tagjai megdicsérték a csíkszentimrei csapat megjelenését: székely népviseletbe öltöztek. Különben övék volt a leggazdagabb relikviagyűjtemény is, közel félszáz tárgyat sorakoztattak fel. A zsűri minden résztvevőnek elismerését fejezte ki, de rangsort kellett állítani. Első a zágoni Székely hármas, második a vajdasági Adáról érkezett Szövetségesek, harmadik a Maros megyei Backamadarast képviselő Kiss Gegely Csapat. Rajtuk és a csíkszentimrei Székely örökséget kutatók csapatán kívül döntősök voltak még Uzonból, Illyefalváról, Barátosról, valamint Sepsiszentgyörgyről a Váradi József- és Gödri Ferenc-iskola, a Tanulók Háza és a Székely Mikó Kollégium egy-egy csapata. Minden résztvevő és felkészítő tanáraik is kaptak ajándék könyveket, az első három helyezett ezenfelül is könyvjutalomban részesült. A vajdaságiak József Álmos helytörténész, illetve Keresztes László vezetésével csütörtökön és pénteken Háromszék nevezetességeivel ismerkedtek. Minden döntősnek jár jutalomkirándulás, melyet június 1-jén tartanak világháborús emlékhelyek meglátogatásával.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újrázik Antal Árpád és Bokor Tibor Háromszéken
Több háromszéki település nem hivatalos választási eredményeit is közzétette az RMDSZ közösségi oldalán. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere újabb négy éves mandátumot nyert, ahogy Bokor Tibor Kézdivásárhely polgármestere is.
Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán is RMDSZ-es jelölt gyűjtötte be a szavazatok többségét, így Antal Árpád és Bokor Tibor régi-új polgármestere a megyeszékhelynek, valamint a céhes városnak, míg Gyerő József a fürdőváros elöljárója lesz az elkövetkező négy évben – tájékoztat az RMDSZ közösségi oldalán. Baróton is régi-új a polgármester, Lázár-Kiss Barna András személyében.
Az RMDSZ háromszéki szervezete ugyanakkor még hat települést is kiemelt, ahol a nem hivatalos adatok alapján ugyancsak saját jelöltjük nyerte az önkormányzati választásokat: a román többségű Előpatakon Kovács László, Sepsiillyefalván Fodor Imre, Maksán Deszke János, Sepsikőröspatakon Kisgyörgy Sándor, Sepsibükszádon Bács Márton Csaba, valamint Ozsdolán Brandus Szilveszter.
Háromszék több településén is csupán egy jelölt indult az önkormányzati választásokon vasárnap, mindannyiukat az RMDSZ indította: Simon András Baconban, Fodor István Bodokon, Tánczos Ferenc-Szabolcs Barátoson, Balázsi Dénes Bardócon, Bölöni Dávid Csernátonban, Kocsis Béla Kommandón, Domokos Ferenc Esztelneken, Lukács Róbert Lemhényben, Molnár István Kézdialmáson, Demeter Ferenc Mikóújfaluban, Páll Endre Kézdiszenkereszten, Dombora Lehel-Lajos Rétyen, Balogh Tibor Kézdiszentléleken, Daragus Attila Torján – tájékoztat az RMDSZ. Hozzáteszik: a felsorolt tizennégy településen is biztos, hogy az említett személyek fognak polgármesterként tevékenykedni az elkövetkező négy évben.
Bereckben Dimény Zoltán, Nagyajtán Bihari Edömér, Bölönben Sikó Imre, Gidófalván Berde József nyert a helyhatósági választásokon. Uzonban Ráduly István, Kökösben pedig Sántha Gyula újrázott.
Szentkatolnán Tusa Levente, Dálnokon Bartók Ede-Ottó nyerték az önkormányzati választásokat, míg Gelencén és Málnáson az RMDSZ által is támogatott, a Magyar Polgári Párt színeiben indult Cseh József és Szotyori Angéla.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Választási eredmények Orbaiszéken
Orbaiszék mind a hat közigazgatási egységében tanácsi többséget szerzett az RMDSZ – derül ki a még nem végleges választási eredményekből. A szövetségnek nem sikerült viszont visszaszereznie a nagyborosnyói polgármesteri tisztséget, Zabolán az MPP polgármesterjelöltje nyert az RMDSZ támogatásával.
Új polgármestere van Kovásznának az RMDSZ-es Gyerő József személyében. A tanácsba tíz városatyát juttatott be a szövetség (eddig is tíz volt), az MPP-nek két képviselője lesz az elkövetkező négy évben. Ez jelentős eredmény a polgáriak számára, hiszen az elmúlt négy évben nem voltak jelen a testületben. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége (LDSZ) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) két-két mandátumot szerzett, egy független jelölt is bejutott a fürdőváros helyi tanácsába. Az EMNP nem sok vizet zavart, alig több mint ötven szavazatot gyűjtött be. Zágonban Kis József (RMDSZ) újabb mandátumot nyert, fölényesen győzött a független román jelölt ellen. A tanácsban nyolc helyet szerzett a szövetség, az NLP három, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) kettő, az LDSZ egy képviselőt juttatott be, egy független jelölt is mandátumot nyert. Kommandón Kocsis Béla RMDSZ-es polgármester vezetheti tovább a falut, a tanács összetétele sem változott, nyolc RMDSZ-es és egy MPP-s jelölt jutott be. Barátoson ugyancsak az RMDSZ jelöltje, Tánczos Szabolcs kezdhet mandátumot, a tanácsban hét RMDSZ-es és két MPP-s képviselő dolgozik.
Zabolán az MPP-s Fejér Levente nyert a polgármesteri csatában, a választás előtti magyar–magyar egyezmény jegyében őt támogatta az RMDSZ is. A tanácsban a szövetségnek tíz képviselője lesz (a nemzeti összefogás eredményeként a listán MPP- és EMNP-tagok is szerepeltek), az NLP egy, az SZDP két személyt tudott bejuttatni.
Nagyborosnyón az LDSZ polgármesterjelöltje, Ilie Nicolae hatvan szavazattal előzte meg az RMDSZ-es Kanyó Antalt. A tanácsban az RMDSZ erősebb nyolc képviselővel, az LDSZ hét képviselővel ért bejutó helyre.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Akik elsőként fújták a rezet
Elsőként alakult meg Alcsíkon a Csíkszentkirályi Fúvószenekar 2001-ben, amely jelenleg 21 taggal működik. A zenekar évi 30–50 felkérést is kap.
„A Csíkszentkirályi Fúvószenekar története három részre, generációra bontható: az első helyi rezesbanda 1884-ben alakult, a csíki vármegyében elsőként. Az akkori csíkszentkirályi plébános, Hosszú Ferenc kezdeményezésére jött létre – erről írásos bizonyíték is van az egyház tulajdonában lévő Historia Domusban. Ez a zenekar valószínűleg az első világháború alatt bomlott fel. A két világháború közt nem működik zenekar a településen, majd 1943-ban alakul meg a második társaság. Ők 2001-ig zenéltek együtt, ekkor szükségessé vált a harmadik generáció belépése, ugyanis a régi zenekari tagok 70–80 év körüliek voltak” – ismertette Ravasz Ákos.
A fúvószenekar egyik tagja továbbá azt is elmondta, hogy 2001-ben Székely Ernő polgármester kezdeményezésére szerveződik újjá a csapat – Alcsíkon elsőként. Ekkorra már szükségessé vált egy szakember bevonása, hogy a zenészek hozzáértőbbekké válhassanak. Karmesternek 2002-ben Urszuly Árpádot kérik fel, ő egészen 2009-ig segíti a fúvósokat, azt követően 2012-ig Domahidi-Vaszi Zalán kántor vezeti a zenekart. Azóta pedig vendég-karmesterekkel dolgoznak együtt.
Repertoárjukon hagyományos magyar, székely népi énekek, keringők, tangók szerepelnek. Nem utasítják el az újat, csupán jobban ragaszkodnak a sajátjukhoz. Ingyenesen lépnek fel a helyi kortárstalálkozókon, búcsús ünnepeken, falunapokon, faluébresztésen, de akár temetéseken, lakodalmakon is. A szomszédos településeken való zenélésért azonban elkérnek egy szimbolikus összeget – számolt be Ravasz Ákos. Hozzátette, évente 30–50 fellépésen vesznek részt. Az elmúlt esztendőkben a helyi és szomszédos falvak eseményei mellett felléptek Barátoson, Bárdudvarnokon, Berekfürdőn, Zalakomáron, Kaposváron, Krasznahorkaváralján, Igal városában.
Megjegyezte azt is a zenész, hogy a jelenleg 21 tagú zenekart a tavaly augusztus huszadikai ünnepkor két részre osztották, míg az zenészek egyik része a magyar nemzeti ünnepen vett részt Igalon, addig a többiek településükön zenéltek a falu ünnepén. Érdeklődésünkre elmondta, ez azért volt kivitelezhető, mert a zenekar pár tagja több hangszeren is játszik, s mivel kellő számú hangszerük is van, így megfelelő elosztásban tudtak itt és ott is helyt állni.
Elsősorban a fellépésekből befolyt összegekből boldogulnak, törekednek önfenntartóak lenni, de elfogadják a felajánlásokat is. Például a 2005-ben készült fellépőruhájukat a helyi vállalkozók és a polgármesteri hivatal segítsége révén vásárolták meg. Rendszeres bevételt jelent továbbá a karácsonyi előadásukkal egybekötött bál is, amelynek bevételét kiadásaikra fordítják. Emellett a közbirtokosság pár éve vásárolt számukra öt hangszert, 2015-ben pedig az önkormányzat közreműködésével sikerült megnyerniük egy Csík LEADER Egyesülethez leadott pályázatot, amely révén egy rend új egyenruhával és egy rend új hangszerrel bővült az eszközkészletük – tájékoztatott Ravasz Ákos.
Beszámolt továbbá arról is, hogy 15–70 év közöttiek a zenészeik, csapatukba bármikor jó szívvel fogadják a zenélni akaró helyieket.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Ünnepeltek a reformátusok
Gyülekezeti nappal zárult a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye által hetedik alkalommal szervezett Kálvin-hét rendezvénysorozat. A kiemelkedő esemény szombaton Zágonban zajlott. Legalább ezer személy vett részt a változatos programokon, a helyi református egyházközség és a polgármesteri hivatal dicséretesen tett eleget vendéglátói feladatainak. Az egyházmegye 27 gyülekezetének tagjai mellett a nagykanizsai és túrkevei gyülekezetek képviselői is jelen voltak, a magyar miniszterelnöki hivatal megbízásából dr. Dávidné Hidvégi Júlia és dr. Dávid Sándor vett részt az eseményen. A megyeházát Tamás Sándor tanácselnök képviselte.
Már kora reggel a barátosi és zágoni gyerekzenekarok tagjai fújták a toborzót. Sorra érkeztek a vendégek, a hivatalos megnyitót az egyházi és magyar zászlók felvonása jelezte. A nap csúcseseménye volt a szabadtéri istentisztelet, melyen nt. Besztercei András, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye magyarországi, nagykúnsági testvér egyházmegyéjének esperese hirdetett igét. Az idei Kálvin-hét egyfajta ráhangolódás a jövő évi, a reformáció 500. évét ünneplő rendezvénysorozatra, melynek Magyarországon kiemelt figyelmet szentelnek, kormánybizottság is alakult a szervezésre – mondta az esperes. Az ünneplésben azonban vigyázni kell, nehogy az ökumenikus összefogás áldozatai legyenek a reformátusok. Nemcsak külső ellenségek vannak – utalt a tridenti (vagy trentói – szerk. megj.) zsinat ma is érvényes dogmáira – belső árulók is léteznek, habár őket nehéz nevesíteni – hangoztatta. Az istentisztelet kiemelkedő eseménye volt az úrvacsoraosztás, melyet követően a népes hallgatóság szétszéledt, a Mikes–Szentkereszty-kastély udvarán berendezett sátortáborba sietett. Az áldást sem várták meg, ezt Dezső Tibor Attila helyi lelkész is szóvá tette.
Az istentiszteletet követően nt. Balogh Zoltán esperes mondott köszönetet a rendkívüli szervezésért. A nagy megvalósítás három pillérét Isten kegyelme, a befogadó gyülekezet és önkormányzat, a megyeháza támogatása jelentette – hangoztatta.
Kis József polgármesterként és presbiterként köszöntötte a jelenlévőket. Kiemelte: a zágoniak büszkék arra, hogy vegyes nemzetiségű közösségként – habár vannak köztük árulók – egyetértésben élnek, dolgoznak. Együtt részesei a múltnak, alkotói a jövőnek – mondta. Tamás Sándor megyeitanács-elnök további támogatásáról biztosította a jelenlévőket. Nemcsak törvényes lehetőség, hanem hivatás is a hasonló rendezvények felkarolása – szögezte le. A szombati napot változatos programok fűszerezték. Értékelték a gyülekezet főztjeit, volt táncház, a gyerekeknek külön foglalkozásokat tartottak. A református templomban kórustalálkozó zajlott (sajnos, a zágoni dalárda fellépése nélkül), a focipályán a gyülekezeti csapatok mérték össze tudásukat, keresztény zenei koncertre is sor került. A napot az ünnepélyes zászlóbevonás zárta – de a hivatalos zárás után is sokan mAradtak a kastély udvarán, szórakoztak, ismerkedtek, régi barátoknak örvendtek a gyülekezetek képviselői.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tánctábor Zabolán
Ötödik alkalommal szervezték meg Zabolán az immár hagyományos Népzene és Néptánc Tábort. A rendezvény számos szórakozási, tanulási lehetőséget biztosít a közel kétszáz résztvevőnek.
Idén a Maros és Küküllő menti folklórral ismerkedhetnek a táborozók, betekintést nyerhetnek a népi mesterségekbe is, érdekes előadásokon vehetnek részt. Már a tábor első napján több mint százan bejelentkeztek. Az ország határán kívülről is érkeztek, a Mikes család szórványból hívott meg gyerekeket, tanító papok kíséretével.
A tábor öt évvel ezelőtt indult, ötletgazdája Mikes Gergely. Mára partnerként csatlakozott az eseményhez a Gyöngyharmat táncegyüttes, a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum is – tudtuk meg Pozsony Ferenc néprajzkutatótól, egyetemi tanártól, a múzeum alapítójától. A táncoktatást elismert szakemberek vezetik haladó, kezdő és gyerekcsoportokban. A népdaloktatást Nyitrai Marianna vállalta. A talpalávalót a messzi vidéken ismert szászcsávási és magyarlapádi zenekarok, Danhauser Pál és barátai, valamint Ábri Béla és muzsikusai biztosítják. A napi tevékenységet esténként táncház zárja, változó helyszínnel: a kultúrotthonban, a múzeum udvarán vagy a Mikes-kastély rendezvénytermében.
A múzeum ad helyet a gyerekfoglalkozásoknak, a tevékenységet a Csiporkázó Egyesület szervezi. Felkészült népművelők gyerekjátékokat, kézművességet tanítanak a kicsiknek. Tegnap a szövés fortélyait a barátosi Bartók Emese mutatta be, a népi bútorfestés titkaiba a Vargyasi Sütő István avatta be az érdeklődőket. Budau Ioan a gorzafalvi fazekasságba nyújtott betekintőt. Holnap kirándulni mennek a táborozók, szekerekkel utaznak a petőfalvi fürdőhöz. Bográcsolással, fürdéssel, tánccal, énekkel töltik majd a napot. Pénteken este a tábor gálaesttel és táncházzal ér véget a kultúrotthonban.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Otthon az időseknél (Diakónia Keresztyén Alapítvány)
Ötvenegy Háromszéki faluban és három városban folytatja otthoni beteggondozói szolgálatát a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA), havonta közel ezer idős beteget látnak el, felét heti többszöri alkalommal látogatják. A szervezet idei első félévi tevékenységéről lapunknak Tóth Anna, az idősgondozói ágazat igazgatója számolt be.
A szolgálat legnagyobb bevétele, 257 250 lej (a félévi költségvetés 42,63 százaléka) tizennyolc helyi önkormányzattól származott az egyéni szolgáltatói szerződések révén, a legkisebb összeggel, 22 900 lejjel (3,79%) a megyei tanács támogatta az idősgondozást – derül ki a szervezet kimutatásából. A legnagyobb kiesést az állami szubvenció lecsökkentése jelentette, ami a bevételek csupán 15 százalékát tette ki. Az alapítvány az 1998. évi 34-es törvény alapján jogosult állami támogatásra, de idén éves szinten 120 ezer lejjel kap kevesebbet, mint tavaly, ami takarékosságra, a költségvetés átigazítására kényszerítette a szervezetet – közölte Tóth Anna igazgató. Külföldi adományokból, a svájci HEKS Alapítvány támogatásából, a Bethlen Gábor Alapnál elnyert pályázatból és saját bevételekből származó összegekkel együtt a Diakónia idősgondozói szolgálata 603 341 lejből gazdálkodott januártól júniusig. Huszonnégy munkatársuk Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Kovásznán, valamint Árkos, Barátos, Bodok, Réty, Kommandó, Gelence, Gidófalva, Sepsikőröspatak, Sepsiillyefalva, Nagyajta, Bardoc, Vargyas, Nagybacon, Borosnyó és Zágon községben ápolja az idős betegeket, tizenhét gépkocsival járják a terepet, nyáron egymást helyettesítve még több helyszínre kimennek naponta. Rajtuk kívül az adminisztrációban és a tevékenységek összehangolásában nyolcan vesznek részt.
A szervezet baróti és kommandói szociális mosodájában az esztendő első hat hónapjában 473 csomag ruhát mostak és vasaltak ki, ezt a munkát a helyi ápolók végzik. A Diakónia hat vidéki raktáron keresztül és a Sepsiszentgyörgyi koordinációs központból kölcsönöz egészségügyi segédeszközöket, idén 129 új igénylő volt, ezenkívül korábbi kérések révén használatban van 232 eszköz. Nem csak az idősek testi ápolását tartják fontosnak, a gyászfeldolgozó önsegítő csoport és a baróti, valamint a Sepsiszentgyörgyi idősklub révén lelki támaszt, közösségi élményt is nyújtanak azoknak, akik a társas létet keresik.
Az elmúlt egy évben a DKA partnerként vett részt a Pro Hospice Erasmus+ európai projektben, munkatársai német, lengyel, spanyolországi, valamint portugáliai szervezetek palliatív típusú szolgálatait és országaik intézményrendszerét ismerhették meg. A pályázat zárókonferenciáját júniusban tartották a sepsiillyefalvi KIDA-központban. A tanultak és az évek óta összegyűjtött hasonló szakirányú tapasztalat segítségével az alapítvány palliatív típusú rezidenciális egység beindítását tervezi egy leendő multifunkcionális szociális ellátó központban.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bemutatkozik az új plébános
„A plébániai hitoktatás lehet otthonos is”
Kovács Gábor halálát követően Péter Arthur személyében új plébánosa lett Kovásznának, aki múlt vasárnap tartotta beköszönő miséjét. Az alábbiakban a vele készült beszélgetésünket olvashatják.
– Hol született, és melyik gyülekezetben szolgált eddig?
– Székelyudvarhely mellett, Oroszhegyen születtem, és mielőtt Kovásznára helyeztek, három évet Kézdikőváron szolgáltam.
– Hány lelket számlál a kovásznai gyülekezet?
– A városban mintegy 1600 katolikus személy van, de ide tartozik még Kommandó, ahol 400 katolikus él, valamint Barátos, ahol további 100 katolikust tartunk nyilván. A kommandói és barátosi filiális egyházközségekben kéthetente tartok misét. A kovásznai beköszönő misémen több mint 500-an vettek részt, ami azt bizonyítja, hogy a fürdővárosi hívek szép számban járnak templomba.
– Milyen tervei vannak a gyülekezettel kapcsolatban?
– Van férfikórusunk és vannak ministránsaink, de én mindenképp szeretnék még egy gregorián gyerekekkórust, amilyent Kézdikőváron is alapítottam. Továbbá jó lenne egy gitáros csapatot is létrehozni, és meggyőződésem, hogy egy cserkészcsapatra is szükség van, mert bizonyára a katolikusok körében is vannak olyan fiatalok, akik a cserkészetben találnák meg saját egyéniségüket. Rendkívül fontosnak tartom ugyanakkor, hogy a fiatalok megtapasztalják, a plébániai hitoktatás lehet otthonos is. Sokéves tapasztalatom van a fiatalokkal való együttműködésben, és rájöttem, hogy nagyon dinamikusan kell velük foglalkozni. Ha például egy csoport két–három év után hirtelen megszűnik, nem kell megijedni vagy gyászolni a belefektetett munkát, hanem, bár ez rengeteg időt és energiát igényel, újra kell szervezni az egészet. Kézdikőváron igyekeztem elérni, hogy a plébániai hitoktatásra ne kötelességből, hanem önként járjanak.
– Terveznek idénre épületjavítási, építkezési vagy szoborállítási munkálatot?
– Egyelőre nincs tervben hasonló elképzelés.
– Mi az ön szerepe a kovásznai, illetve a kommandói és barátosi gyülekezetek életében?
– Úgy vélem, egy plébános feladata az egyének közösséggé való formálása, valamint az, hogy „találkát” rendezzen az emberek és a Jóisten között.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nótás-dalos hétvége
Hagyományápolók találkoznak
A hétvégén FelsőHáromszéken, Erdővidéken és Orbaiszéken is csemegézhetnek a zenekedvelők.
Huszárok, katonák
Csernátonban, az Ika-vári színpadnál vasárnap tartják meg az I. Székelyföldi Huszár- és Katonanóta-találkozót. 12 órától zászlófelvonás, koszorúzás, himnuszok éneklése a község központjában levő emlékműnél; 14 órától Csiporkázó Játszóház; 16 órától ünnepélyes megnyitó; 16.30-tól a részt vevő csoportok műsora (bővebben lásd honlapunk Erről tudott? rovatában).
Száz kürt riadója szól
Vasárnap a baróti Csala Kürtje Fúvósegyesület tizedik alkalommal szervezi meg a Száz kürt riadója szól fúvószenekari találkozót Baróton. A házigazda meghívására a következő rezesbandák jelezték részvételüket: a mikóújfalusi Nagykürt 95 Fúvósegyesület, a nagybaconi, árkosi, magyarhermányi, kálnoki, sepsibükszádi, gidófalvi, székelyzsombori és étfalva-zoltáni fúvószenekarok.
Fúvóstalálkozó Barátoson
Vasárnap fúvóstalálkozót tartanak Barátoson, a helyi Ferencz Ernő Református Fúvószenekar szervezésében. A rendezvény a helyi református templomban megtartandó istentisztelettel rajtol, majd az Erzsébet kertben folytatódik, ahol a barátosi, valamint a meghívott zenekarok adnak koncertet.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Életet mentettek a magyar orvosok Háromszéken
Közel ezer személyt vizsgáltak meg négy nap alatt a Bács-Kiskun megyei Kórház szakorvosai és asszisztensei a Háromszéki Bereck kultúrotthonában kialakított ideiglenes rendelőben.
Belgyógyászati, kardiológiai, bőrgyógyászati, fül-orr-gégészeti, gyerekgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati, ideggyógyászati és ultrahangvizsgálatokat, valamint reumatológiai és laborvizsgálatokat végeztek, amelyeket, ha ki kellene fizetni több tízezer forintba kerülnének, mutatott rá Svébis Mihály, a Bács-Kiskun Megyei Kórház főigazgatója. Hozzátette, a román lakosság köréből is sokan részt vesznek ezeken
Idén is sikerült életet menteniük, egy 11 éves kislány laboreredményéből ugyanis kiderült, hogy rosszindulatú nyirokmirigy-daganata van, már a Temesvári kórházban kezelik. A főorvos elmondta, Kecskeméten biztosítják a gyerek további kezelését, és addig jönnek a Székelyföldre, amíg szükség lesz rájuk. A tervek szerint jövő évtől kétszer látogatnak a térségbe, egy alkalommal Hargita, egyszer pedig Kovászna megyébe.
Tamás Sándor tanácselnök emlékeztetett, hogy a magyarországi testvérmegyékkel évekkel ezelőtt kezdték el az ingyenes egészségügyi szűrővizsgálatot. Két évig Szolnok megye kórházának szakorvosai végeztek vizsgálatokat Kommandón és Barátoson, Vargyason, Köpecen és Felsőrákoson. Tavaly Bács-Kiskun megyével és a Kecskeméti megyei kórházzal közösen Sepsibodok községben szervezték meg a programot, míg idén Bereck, Ojtoz és Kézdimartonos lakói élhettek a lehetőséggel.
Bíró Blanka |
Krónika (Kolozsvár)

Magyar–román társadalmi szerződést (Elégedett az eredménnyel a háromszéki RMDSZ)
Megfordult az a negatív spirál, amelyben az elmúlt években mozogtunk, hogy egyre kevesebben mentek el szavazni az RMDSZ-re. Az erdélyi magyar közösség visszanyerte önbizalmát, a parlamentbe bejutott képviselőknek és szenátoroknak azért kell dolgozniuk, hogy a megelőlegezett bizalomra rászolgáljanak – így értékelték a vasárnapi parlamenti választások eredményeit a szövetség háromszéki vezetői és parlamentbe jutott képviselői, szenátorai tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatójukon.
A szövetség három képviselői helyet szerzett – Benkő Erika, Márton Árpád, Kulcsár-Terza József, a negyedik helyről induló Könczei Csabának inkább csak matematikai esélyei vannak már a bejutásra –, továbbá várhatóan két szenátora lesz a megyének Fejér László Ödön és Miklós Zoltán személyében. Antal Árpád új román–magyar társadalmi szerződés szükségességét hangsúlyozta, szerinte ennek kell alárendelni minden más kérdést: az esetleges kormányzati részvételt, az ellenzéki politizálást vagy a kormány parlamenti támogatását. Szó esett Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök kijelentéséről is, mely szerint megvizsgálják az RMDSZ-szel való együttműködés lehetőségét. Tamás Sándor háromszéki területi elnök azt hangsúlyozta: túl kell lépni a kishitűségen, ha van hit a becsületes ügyekben, azt az emberek értékelik, és lehetetlennek tűnő kihívásokat lehet teljesíteni. Ilyennek tűnt az a céljuk, hogy 50 ezer szavazatot szerezzenek a megyében, de megvalósult: az RMDSZ képviselőházi listájára 50 128-an, a szenátusi jelöltekre 50 410-en szavaztak a megyében. Ez 25 százalékkal több, mint négy évvel ezelőtt (amikor valamivel több mint 40 ezer voksot szereztek), és 45 százalékkal több, mint nyolc évvel ezelőtt. Ráadásul 16 év után először az RMDSZ a magyarság etnikai arányán felüli eredményt ért el: Kovászna megyében ugyanis 74,18 (képviselőház), illetve 75,3 százalékos támogatottsággal büszkélkedhet, miközben a magyar lakosság aránya 72 százalék. Az, hogy a negatív spirálból pozitív irányba mozdult el a szövetség támogatottsága, annak tudható be, hogy odafigyeltek arra, amit az emberek mondtak – értékelt az elnök, éspedig arra, hogy össze kell fognia a magyarságnak, mert a jó szándékú, tartalmas együttműködés mobilizál, továbbá arra, hogy nagyobb alázattal kell viszonyulni a politikustársakhoz, illetve az emberekhez. Ennek is köszönhetően a megye magyar többségű településein az országos átlagnál is nagyobb volt a részvételi arány – Esztelneken, Barátoson, Málnáson, Árkoson, Sepsibodokon meghaladta, Kommandón megközelítette az 50 százalékot –, a román többségű Bodza-vidéken viszont ennél alacsonyabb arányban járultak az urnákhoz a választók. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök is jónak értékelte az eredményt, melyben szerepet játszott szerinte az összefogás-sorozat, amelyet a szövetség az elmúlt időszakban megvalósított a Fidesszel, a magyar kormánnyal, az MPP-vel, az erdélyi magyar emberekkel, de az is, hogy a szervezet bebizonyította: képes megújulni, átalakulni, megfelelni a választók elvárásainak. A jövőre nézve a feladat, hogy folytassák a szövetség megújítását, tartsák meg és növeljék azt a bizalmi tőkét, amit most kaptak.
A magyar–román viszony rendezését sürgetve a következő napokra, hetekre megfogalmazott néhány üzenetet. Az egyik ilyen, hogy a szolgálatos feljelentő, Dan Tanasă nem merte vállalni a megmérettetést a megyében, elmenekült Bukarestbe, és ott indult jelöltként, pártja pedig (a Marian Munteanu-féle alakulat színeiben próbálkozott) Kovászna megyében 339, ebből Sepsiszentgyörgyön 118 voksot kapott, támogatottsága tehát nem éri el az 1 százalékot sem. Ezek az emberek nem képviselik az itt élő románságot – vonta le a következtetést, hangsúlyozva: a legitimitás nem azon múlik, hogy ki tud több gyűlöletet szítani a televíziókban és ki tud hangosabban uszítani a magyarok ellen. Antal Árpád fontosnak nevezte azt is, hogy egyetlen szélsőséges, magyarellenes párt sem jutott be a parlamentbe – bár nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Traian Băsescu szervezete átalakul ilyenné. Ugyanakkor új magyar–román társadalmi szerződést szorgalmazott, szerinte az RMDSZ-nek minden parlamentbe jutott politikai erővel tárgyalnia kellene erről, hiszen ez garantálhatja a magyar közösség biztonságát, fejlődését. A román államnak meg kellene értenie, hogy akkor lehet sikeres, ha az erdélyi magyarok ebben stratégiai partnerei lesznek, ha jól érzik magukat Romániában. Ugyanilyen fontos, hogy a magyar–román államközi kapcsolatok javuljanak, ebben az RMDSZ tud közvetíteni. A magyar–román viszony rendezése a legfontosabb, ennek kell alárendelni minden más kérdést, azt, hogy kormányra megy-e az RMDSZ, parlamenti támogatást nyújt-e vagy ellenzékben politizál. Benkő Erika azt mondta: büszke az erdélyi magyar közösségre, amely felmérte a választások fontosságát, felismerte a ránk nehezedő nyomást és a veszélyeket – szerinte ez is azt bizonyítja, hogy életképes közösség vagyunk. Sokat és jól kell dolgoznunk, hogy rászolgáljunk a megelőlegezett bizalomra – mondta, és úgy vélekedett, a közösség visszanyerte önbizalmát. Márton Árpád azt hangsúlyozta, az új parlamentben súlyában nagyobb lesz az RMDSZ-frakció, Kulcsár-Terza József pedig az összefogás sikereként értékelte az eredményt. Őszinte, a valóságot kimondó politizálásra van szükség – szögezte le. Azt is elmondta: folytatni szeretné az együttműködést az RMDSZ-szel, a következő időszakban az MPP országos elnökségével és Kövér László tiszteletbeli elnökkel konzultálva határozzák meg a prioritásokat. Fejér László Ödön szenátor a vállalkozók és a gazdák érdekeinek képviseletére kívánja helyezni a hangsúlyt, Miklós Zoltán pedig annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a teljes közösséget képviseljék, beleértve a románságot, a kiábrándultakat, a távol maradtakat is. Újságírói kérdés kapcsán merült fel Liviu Dragnea vasárnap éjszaka tett nyilatkozata, melyben kizárta az együttműködést a liberálisokkal, Băsescu pártjával és a Mentsétek meg Romániát Szövetséggel, de azt mondta: megvitatják az együttműködés lehetőségét az RMDSZ-szel. Tamás Sándor azt mondta: nem kell szerelmesnek lenni egyetlen román pártba sem, az RMDSZ-nek célokat, becsületes ügyeket kell meghatároznia, és ezekről kell tárgyalni. E célok egy része a magyar közösség jogainak bővítését célozza, a másik a magyarok lakta települések, régiók fejlesztését. Ismerjük Liviu Dragneát, nem könnyű eset, kemény politikus, de jó ügyekben akár vele, akár másokkal meg lehet egyezni – vélekedett. Antal Árpád ezzel szemben azt hangsúlyozta: a következő napokban, hetekben az RMDSZ-nek minden parlamentbe jutott párt képviselőivel, a teljes politikai elittel tárgyalnia kell egy új magyar–román társadalmi szerződésről. Ez a legfontosabb, mindent annak kell alárendelni, hogy miként szolgálja, miként segíti ezt a kormányzati részvétel, az ellenzéki politizálás vagy a parlamenti támogatás a kormánynak. A Háromszék kérdésére azt mondta: a társadalmi szerződésnek tartalmaznia kell, hogy a törvényekben foglalt jogokat alkalmazzák és biztosítják, kisebbségi jogok tekintetében semmilyen körülmények között nem lépnek vissza, ugyanakkor ezen jogok bővítésének menetéről is rendelkezik
Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen szkeptikus
15 ezer lejt fizetnek a letelepedőknek 
Megérkezett az alkalmazás módszertana azokhoz az új támogatási formákhoz, amellyel a foglalkoztatás növelését, a munkaerőpiac felpezsdítését célozta meg a technokrata kormány – számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján Kelemen Tibor, a Kovászna Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Hivatal igazgatója.
A kormányrendelet december 3-tól lépett érvénybe, és jelentős összegeket hagy jóvá a munkavállalók ingázására, támogatja a munkahely érdekében történő költözést és a nyugdíj előtt állókat, 45 éven felülieket vagy friss végzősöket alkalmazó vállalkozókat. 
Annak ellenére, hogy a jelenlegi munkaügyi miniszter szilárdan kitart amellett, hogy a költségvetés rendelkezik a fenti intézkedésekhez szükséges pénzalapokkal, belső és uniós forrásokból, Kelemen Tibor szkeptikus, ugyanis a szeptemberi költségvetés-kiigazításkor is lefaragták a hivatal büdzséjéből.
Az Országos Mobilitási Terv keretében 15 ezer lejt fizetnek azoknak a letelepedéshez, akik 50 kilométernél messzebb költöznek jelenlegi lakhelyüktől azért, hogy munkát találjanak, mondta el. Megszorításként azonban csak a megye egyes helységei szerepelnek azon a listán, ahol a foglalkoztatás nagyon gyenge, tehát vagy el kell menni onnan, vagy oda kell költözni ahhoz, hogy megkaphassa az illető ezt a pénzösszeget. Ezek a helyiségek Bacon, Bölön, Nagyborosnyó, Bardoc, Barátos, Bereck, Dálnok, Esztelnek, Gelence, Hidvég, Ozsdola, Maksa és Zágon. Illene ott lenni Bodzafordulónak is, Kovásznának, Barótnak, de Vargyas, Olasztelek, Felsőrákos helyzete is indokolná – értékelte az igazgató, aki lehetségesnek látja a további tárgyalásokat ez ügyben, de az új minisztertől is sok minden függ majd. 
Bodor Tünde Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Iskola-összevonás következhet Kovásznán is
Kovászna helyi tanácsa elfogadta a város iskolahálózatának működését szabályozó határozattervezetet, melyet a megyei tanfelügyelőség is jóváhagyott. Ennek értelmében a 2017–2018-as tanévben a fürdővárosban három jogi személyiséggel rendelkező tanegység működik a hozzájuk csatolt alegységekkel együtt. A tanácsülésen elhangzott: a városban csökken a tanulók létszáma, így előfordulhat, hogy a következő években összevonásokra lesz szükség.
Szabó Levente tanácstag az ülésen elmondta, a tanügyi szakbizottságban felvetődött, megoldást kellene keresni, hogy gazdaságosabban működjenek a tanegységek, erről az intézményvezetőkkel is megbeszélést folytatnának.
Gyerő József polgármester a kovásznai iskolák jövőjével kapcsolatosan megállapította: átfogó megbeszélésre van szükség, amelybe a tanulókat, szüleiket, a tanári kart is bevonnák. Ha meg kell szüntetni a három központ valamelyikének önállóságát, azt csakis gazdasági megfontolásokra lehet alapozni, a tanulók érdekeinek figyelembevételével, kizárva a nemzetiségi tényezőt. Minden lehetőséget mérlegelnek, de a diákok létszáma csökken, így öt-tíz év múlva téma lehet az iskolák összevonása – jelezte a városvezető. A létszámcsökkenés lehetséges okairól Molnár János önkormányzati képviselő, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum tanára szólt. A környező falvakból – Zabola, Barátos, Zágon – egyre többen választják a kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi tanulási lehetőségeket. Ez a kovásznai líceum szerényebb felszereltségére is visszavezethető. Például az informatikai laborban elavult számítógépeket használnak, de még a villanyhálózat működése is kívánnivalót hagy, sokszor alacsony az áram feszültsége. Meg kell nézni, hogyan lehet pótolni a hiányosságokat, elsősorban az infólabor felszereltsége tekintetében, ezzel számolni kell a költségvetés elkészítésénél – hangoztatta a tanár.
A Kőrösi Csoma Sándor Líceum Kovászna legnagyobb tanegysége, ide tartozik az Orbán Balázs Elemi Iskola, a csomakőrösi elemi iskola és óvoda is. Az 1-es számú napközi óvoda alegysége az 1-es és 2-es számú rendes programú óvoda. A vajnafalvi Avram Iancu Gimnázium a 4-es számú normális programú óvodával és a 2-es napközivel – mindezekben román nyelvű oktatás folyik –  alkot pénzügyi központot. A fürdőváros iskolahálózatának része a Kovásznai Gyerekek Klubja is, ahol iskolán kívüli tevékenységeket folytatnak. Becsek Éva, a Kőrösi-líceum igazgatónője érdeklődésünkre elmondta: tény, hogy egyre kevesebb a beiskolázandó gyerek, ez a folyamat 1990 óta tart. Osztályok összevonását kell megejteniük, például az idei három IV. osztályból jövőre csak két ötödiket indíthatnak, erről a szülőkkel is egyeztet. Az iskolák összevonásáról viszont csak a tanács dönthet – magyarázta a helyzetet. Azt is elmondta, az alapfelszereltség megvan a líceumban, de szükség lenne az informatika, nyelvismeret oktatásának fejlesztésére, ehhez beruházásokra van szükség, s a tanács anyagi támogatására – mondta az igazgatónő.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen József, aki minden szavával tanított (Régi iskolaigazgatók)
Életét három stáció: Barátos–Kolozsvár–Sepsiszentgyörgy között élte le. Kovászna felé utazva érintjük Barátost, ahol az úttesttől jobbra eső,  gyümölcsöstől takart házban látta meg a napvilágot 1930. január 9-én. A Kelemen család tősgyökeres barátosi, édesapja, József műbútorasztalos és gazdálkodó, édesanyja, Deák Ida cófalvi származású, Szebenben tanulta a szülésznői mesterséget.
Kelemen József szülőfalujában végezte a négy elemit, majd egy polgári után Sepsiszentgyörgyön iratkozott be a Székely Mikó Kollégiumba, ahol 1949-ben érettségizett. Következett Kolozsvár, a Bolyai-egyetemen történelem szakból szerzett tanári oklevelet 1953-ban. Tanárai felismerték kitűnő szellemi adottságait, nagyszerű felkészültségét, és visszatartották mint tanársegédet az egyetemen. Ő ezt nem vállalta el, visszatért Sepsiszentgyörgyre. A 2. számú Magyar Tannyelvű Leányiskola történelem katedrájára nevezték ki, ahol megszakítás nélkül, nyugdíjazásáig, 1990-ig tanított és igazgatott. 1953. szeptember 29-én nőül vette a szintén történelem szakos, kolozsvári születésű Sebe Margitot. Házasságukból született 1955-ben egyetlen gyermekük, Zsolt – ezúton köszönöm neki az adatszolgáltatást –, aki ma Bécsben él.
Szakmai tudását, igényességét elismerve a felsőbb szervek nagyon fiatalon – alig 25 évesen –, 1955-ben kinevezték az intézmény igazgatójának. Legénynek kellett lennie a talpán, aki a helyi pártszervek utasításai közepette is meg tudta őrizni az intézmény személyiségét. „A helyi pártszervek igen gyakran zavarták az igazgatóság mindennapi tevékenységét... beleszóltak olyan kérdések megoldásába, amelyek kimondottan az iskolára tartoztak” – írja az általa összeállított iskolamonográfiában.
Az iskola vezetésében Székely Margitot váltotta, aki további hat évig aligazgatóként segítette munkájában. Együtt vezették be a koedukációt, támogatta az esti oktatás meghonosítását, kezdeményezte a kultúrotthon és egyben ebédlő és könyvtár építését 1957-ben, amelyet 1959-ben avattak fel – ő akkor már csak tanárként vesz részt az avatóünnepségen. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezen az ünnepségen mutatta be a líceumi tagozat színjátszó csoportja a Kiss-Seprődi Anna vezetésével színre vitt Görög Ilonát, valamint fellépett az Albert Ernő és Péter Albert vezette népi tánccsoport. Ki tudja, miért, 1958-ban leváltották, helyébe Albert Ernőt nevezték ki, akit kétévi igazgatás után, 1960-ban ismét ő váltott. Újra építő munkába kezdett. A mai hadkiegészítő központ (a volt zárda) épületét tette rendbe, új szárnnyal bővítette, az emeletre laboratóriumot létesített, az alagsorban (a politechnikai oktatás bevezetése igényeként) a fiúk számára lakatosműhelyt hozott létre. 1961-ben befejezte a sporttelep építését (a mai törvényszék erre épült), együtt dolgozott a diákokkal és a szülőkkel. További „építő” tevékenységét ebben az épületben nem tudta folytatni, mert az iskolát újabb megpróbáltatás elé állították a helyi pártszervek. A Fegyveres Erők Minisztériuma lemond a mai Mihai Viteazul Főgimnázium épületéről és telkéről, s ide költöztetik a „licit”. A leromlott épületet kellett nagyon gyorsan oktatási célra visszaalakítani, felújítani úgy, hogy az oktatás ne érezze kárát. Tanárok, tanulók, szülők összefogásával ez sikerült is, és 1961 szeptemberében már itt indult el a tanítás az első épületben. A hátsó, ún. B épületben bentlakást, étkezdét létesített. Gazdasági jellegű foglalatossága mellett tervezte az oktatás tartalmi színvonalának emelését, történelmet és latint tanított, órákat látogatott, tanácsokkal látta el kollégáit. Közben nagy érvágás érte az anyanyelvi oktatást az iskolában: 1962 őszén, ezúttal legfelsőbb utasításra, bevezették a líceumi tagozaton a román vonalat, ezzel az 1874-től csak magyar tannyelvű intézmény kétnyelvűvé vált.
Szintén 1962 őszétől az eddigi Textil Művek által patronált esti tagozat a líceum saját tagozatává vált. Újabb fejtörés, újabb nehézségek az iskola vezetése előtt. A higgadt, kiegyensúlyozott igazgató ezeket is megoldotta. Nem élvezhette sokáig munkája gyümölcsét, mert 1963 őszén ismét leváltották, de tapasztalatára szükség volt. Az esti tagozat aligazgatója lett, ezt a tisztséget 1970-ig töltötte be. Ezután nyugdíjazásáig történelmet és latint tanított a legnagyobb hozzáértéssel és szakmai szeretettel.
Tévedhetetlen memóriával volt megáldva. Nemcsak a történelmi eseményeket ismerte a legapróbb részletekig, hanem munkatársai életrajzi adatait is, nem beszélve iskolánk végzettjeiről, akiket igazi pedagógusként követett életpályájukon, évek múltán is tudta, ki hol van, él, mivé lett.
Ki volt számunkra Kelemen József? – tesszük fel a kérdést. Egy szóval: az ember, aki minden szavával tanított, okított és tanácsokkal látott el. Olyan igaz ember, akitől, ha úgy adatott, félni kellett, vagy akihez éppen a legnagyobb tisztelettel kellett fordulni. Egész lényében, a katedrán vagy a civil életben ízig-vérig pedagógus volt. Tőle tanultunk pontosságot, igazságérzetet, az elődök iránti tiszteletet, leküzdeni a kicsinyességet. Kelemen József sokrétű személyiség volt: pedagógus, iskolavezető, zenekedvelő és -művelő, egyházi és civil zenekari vezető, helytörténész. Iskolánkban 90 tagú leánykórust szervezett, 1972–1981 között megalapította az iskolai fúvószenekart, ő maga is játszott benne. Eredményességét igazolta, hogy 1975-ben a zenekar Năvodari-on első díjat nyert. Felpártolta az iskola művelődési életét, támogatta a kórust és a tánccsoportot: ő kezdeményezte az iskola kultúrcsoportjainak falujárását, ezzel is hozzájárulva az intézmény tekintélyének növeléséhez.
Közéleti szerepet is vállalt. Tagja volt a Textil Művek fúvószenekarának, 1970-től a barátosi fúvószenekar újjászervezésében vállalt oroszlánrészt, karmestere lett. Közben nem feledkezett meg az utánpótlás neveléséről sem, 1988-tól a gyermek-fúvószenekar létrehozásának egyik fő mozgatója. A zenekar teljesítményét országos szinten is elismerték: 1980-ban és 1982-ben nagyon jó, 1984-ben kitűnő elismerésben részesítették a Buziáson megtartott országos vetélkedőkön. 1991-ben felléptek a Székely Mikó Kollégium véndiákjainak II. világtalálkozóján. Három évtized után adta át a karmesteri pálcát. Nyugdíjba vonulása után a vártemplomban kántorizált, több helytörténeti jellegű előadást tartott. Ha igaz a mondás, miszerint az írás a lélek tükre, akkor ez százszorozva is igaz Kelemen Józsefre. Erről a legmeggyőzőbb gyöngybetűs írásával kinyomtatott két könyve: A sepsiszentgyörgyi községi felső leánytanodától a Mikes Kelemen Líceumig (1999) és Barátos monográfiája (2001). A Mikó Kollégium Évkönyve is nagyrészt az ő kutatásai alapján készült el. Életpályáját felelevenítve nem hagyhatom ki azt az iskolánk történetében meghatározó, korszakalkotó javaslatát, amely 1990. január 18-án hangzott el, miszerint intézményünk vegye fel a Mikes Kelemen nevet. A Mikes Kelemen Líceum vezetőtanácsa az iskoláért tett munkája elismerése jeléül a líceum örökös tiszteletbeli igazgatója címet adományozta.
Halála hirtelen következett be 2004. november 3-án. A háromszéki pedagógustársadalom nagy vesztesége volt. Fáradt teste a vártemplomi református temetőben nyugszik. 
Jancsó Árpád
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Barátoson virágzik a zenei élet
Fúvósok találkoztak
Vasárnap fúvószenétől és jókedvtől volt hangos Barátos, ahol a barátosi Ferenc Ernő Református Fúvósegyesület szervezésében tartották a nagy hagyománynak örvendő fúvóstalálkozót.
A 46. alkalommal tető alá hozott találkozó 10 órakor kezdődött, a faluközpontból a fúvósok felvonultak a helyi református templomba, ahol Bóné Barna barátosi lelkipásztor tartott istentiszteletet. Az ünnepségen a házigazdák mellett Uzon, Székelykeresztúr, Réty, Sepsibükszád, Étfalvazoltán, Nagybacon, Korond, Zágon, Kézdivásárhely, Kovászna és Lécfalva fúvósai tették tiszteletüket. A rendezvény az Erzsébet kertben folytatódott, ahol a helyi rezesbanda nevében Deák Ingrid, 12. osztályos tanuló köszöntötte az egybegyűlteket.
Tánczos Szabolcs polgármester elmondta: öröm az önkormányzatnak, hogy partnere lehet egy ilyen hagyománnyal bíró rendezvénynek. Az ünnepségen jelen volt Barátos anyaországi testvértelepülése, Pálmonostora küldöttsége is Cseszkó László polgármester vezetésével, őket is lenyűgözte a fúvós zene. Kérdésünkre Bóné Barna, a fúvósegyesület elnöke elmondta: a Kelemen Szilárd karnagy vezette zenekarnak 32-33 aktív tagja van, és nagyon mozgalmas zenei életet élnek, hiszen a nyáron eddig szinte minden héten felléptek valahol.
Szőke Zsuzsa / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Külhoni Magyarságért Díjat vett át Kolozsváron Horváth Anna, Kató Béla és Tamási Zsolt
Az államalapítás ünnepén Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke nevében Pótápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár átadta a Külhöni Magyarságért Díj elismeréseket az erdélyi díjazottaknak a kolozsvári főkonzulátuson. Horváth Anna, a kincses város volt alpolgármestere, Kató Béla püspök és Tamási Zsolt József történész részesültek a kitüntetésben.
Pótápi Árpád János államtitkár Dobó István gondolataival kezdte beszédét, miszerint „a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében”. Az elöljáró szerint ma is ez nemzeti megmaradásunk legnagyobb titka. A magyarok ereje soha nem a fegyverekben, a lélekszám fölényében vagy a haragos gondolatokban rejlett, hanem a lélekben, magyarázta.
„A Külhoni Magyarságért Díj elnyerői a tavalyi és az idei évben is olyan erdélyi példaképek, akik nem hátráltak meg a nehézségek idején, magyarságukat vállalva tették azt, ami rájuk bizatott” – mondta az államtitkár. Hozzátette, a közösség sikerét soha nem a győzelemben, hanem a helytállásban kell mérni.
„Ma három olyan ember áll előttünk, akik súlyos küzdelmeket vállaltak és hordoztak a magyarságért” – szólt a díjazottakról, akiket arról biztosított, hogy nincsenek egyedül a küzdőtéren. Pál apostol üzenetével zárta köszöntőjét, eképpen: „üldöztetünk, de el nem hagyatunk, tiportatunk, de el nem veszünk.”
Horváth Anna laudációjában elhangzott: a csíkszeredai születésű, jogász és közgazdász végzettségű díjazott egy olyan család leszármazottja, amelyben a köz szolgálatának hagyománya nemzedékről nemzedékre szállt, Nagy Benedek 1956-os elítélt gyermeke. Doktori fokozatot földrajz szakon szerzett. Egyetemi éveiben Magyarország Bukaresti Nagykövetségén fordítóként dolgozott, első munkahelyét a román kormány 1997-ben létrehozott Kisebbségvédelmi Hivatalában szerezte. 2007-ben államtitkárnak nevezték ki, 2012–2016 között Kolozsvár alpolgármestere volt, a tisztségről 2017-ben lemondott, miután befolyással való űzérkedéssel vádolták. 2015 óta a Kolozsvári RMDSZ elnöke. Munkássága során bebizonyította: a nehezen értelmezhető törvénykezések ellenére sem szabad meghátrálni.
Kató Béla püspök Barátoson született, a teológia elvégzése után ugyanitt teljesített szolgálatot. A laudációban úgy fogalmaztak, a nemzetpolitika ő maga, hiszen hitelesen képviseli mindazt, amit nemzetpolitikának nevezünk. Elhangzott: minden erdélyi városban ott látjuk a püspök úr keze nyomát, de ő maga azt vallja, hogy az épületek semmit sem érnek, ha nincs, aki élettel megtöltse azokat. Lelkészi szolgálatának nagy részét Illyefalván töltötte. A Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány és az Illyefalvi Gyermekfalu megalapítója. Abban hisz, hogy csak a közösségi élmény tarthatja itthon az erdélyi magyarokat.
Tamási Zsolt József történelem szakon szerzett diplomát, a BBTE és a marosvásárhelyi Sapientia EMTE óraadójaként is dolgozott. 2015 óta a Marosvásárhelyi Római Katolikus Líceum címzetes tanára és igazgatója, oktatásszervezőként és vallásoktatási módszertanosként is tevékenykedett. 2016-ban a Korrupcióellenes ügyészség hatósági felügyelet alá helyezte, azt kifogásolva, hogy annak ellenére járult hozzá a líceum működéséhez, hogy tudta, az intézmény nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. Az MTA és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság tagja is volt. „Elévülhetetlen érdemeket szerzett a tudomány és az oktatás területén” – összegeztek a laudációban.
Tasi Annabella / maszol.ro

Gidófalván szűrnek a kecskeméti orvosok
Szeptember 4-én indul Gidófalva községben az az ingyenes egészségügyi szűrőprogram, amely Kovászna megyei és Bács-Kiskun megyei együttműködés keretében jött létre.
„Kovászna Megye Tanácsa azzal a céllal indította ingyenes szűrőprogramjait, hogy a romániai rossz egészségügyi rendszer hiányosságát valamelyest pótolja, az elmúlt évek tapasztalata pedig egyértelműen megmutatta, milyen nagy szükség van az ilyen programokra. A hazai egészségügyi ellátás nagy gondokkal küszködik, a háziorvosi rendszer akadozik, megelőzésre alig van keret, holott életmentő lehet, mint az többször kiderült a szűréseken. Jász-Nagykun-Szolnok testvérmegyével és Bács-Kiskun partnermegyével közösen indítottuk a szűrőprogramokat, nyáron a szolnokiak voltak, most a kecskemétieket várjuk” – tájékoztatott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Szeptember 4–8. között, naponta 9-16 óra között a gidófalvi Czetz János Általános Iskolában belgyógyászati, bőrgyógyászati, EKG, fül-orr-gégészeti, gasztroenterológiai, gyerekgyógyászati, ideggyógyászati, kardiológiai, nőgyógyászati, sebészeti, tüdőgyógyászati, laborvizsgálatokat, valamint EKG- és ultrahang vizsgálatot végeznek a Bács-Kiskun Megyei Kórház szakorvosai és asszisztensei Gidófalva, Étfalvazoltán, Angyalos és Fotosmartonos lakói számára. A program szakmai partnere a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház.
A 2013-ban indult programnak köszönhetően a Szolnok Megyei Kórház szakorvosai és asszisztensei Kommandón és Barátoson, Vargyason, Köpecen, Felsőrákoson, Mikóújfaluban, Málnásfaluban, Málnásfürdőn, Zalánpatakon és Sepsibükszádon végeztek egészségügyi szűrést, míg a kecskeméti megyei kórház szakemberei Sepsibodok, Oltszem, Zalán, Bereck, Ojtoz és Kézdimartonos lakóit mérték fel.
Kovászna Megye Tanácsának sajtóirodája; Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Gyorssegély hidakra (Folytatják a kórház fejlesztését)
Költségvetési tartalékalapjából utalt ki támogatást Barátosnak tegnapi rendkívüli ülésén a megyei önkormányzat, a település kultúrotthonába összehívott testület egyebek mellett a megyei kórházat érintő ügyekről is szavazott. A július eleji kiadós esőzésekkor súlyosan megrongálódott a Kovászna patakán átívelő híd, ennek helyreállítására kért átiratban támogatást a megyeházától Barátos község önkormányzata. Kovászna Megye Tanácsa a rendelkezésére álló tartalékalapból 200 ezer lejjel járul hozzá a szükséges munkálatokhoz, erről szavaztak elsőként a kihelyezett ülésen. Napirenden szerepelt továbbá a Zágon község javára kiutalandó támogatás is, a júliusi esőzések ugyanis megrongálták a Zágon patakán található Duka hidat, s az Asztalos-övezetben lévő gyalogospallót egyaránt. Tamás Sándor megyei önkormányzati vezető lapunk érdeklődésére elmondta, tegnap felfüggesztették a Zágont illető határozat vitáját. Kifejtette, a megrongálódott infrastruktúra helyreállítására a prefektúrával közösen igényeltek a kormánytól anyagi támogatást, ám azt a választ kapták, erre nincs pénz, keressenek máshol forrásokat. A kormánybiztosi hivatal mellett működő katasztrófavédelmi bizottság jegyzőkönyvében Zágon esetében 125 ezer lejes kárt állapított meg, a megyei önkormányzat így 50 ezer lejes hozzájárulást javasolt a felmerülő kiadásokhoz – ismertette Tamás Sándor. Zágon polgármestere az ülésen kifejtette, 800 ezer lejre lenne szükségük az említett híd és a palló javítására, s azt kérte a testülettől, ne szavazzanak a támogatásról, mert szeretné kijárni igazát a prefektúránál – fűzte hozzá az önkormányzati vezető. Megjegyezte, amennyiben sikerül rendezni a számítási különbözetet, a megyei önkormányzat finanszírozza a munkálatok költségeit. A tanácsosok felhatalmazták továbbá a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórházat, hogy elvégezze a sürgősségi osztály bővítéséhez szükséges építkezési engedélyeztetést, s részt vegyen egy uniós pályázati kiíráson. Ennek kapcsán András-Nagy Róbert kórházmenedzser megkeresésünkre elmondta: nem csupán építkezésre, hanem eszközvásárlásra is lehetőség nyílik, s a bővítés mellett tervezik egy helikopterleszálló kialakítását is a kórház udvarán. Jóváhagyták ugyanakkor azt is, hogy az intézmény a fertőző osztály energiahatékonysági szintjének növelésére is pályázzon. A menedzser kifejtette, az épület külső szigetelésére, bizonyos nyílászárók cseréjére, a folyosók és lépcsőház energiatakarékos megvilágítására, a melegvíz-ellátás és a fűtésrendszer napkollektorral történő kibővítésére nyílik lehetőség a Regionális Operatív Program révén, s tervezik az említett ingatlan négy bejáratának akadálymentesítését, feljárók építését is.
Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Élő falu a Kárhágó alatt
Zsákutcaszerű település a sepsiszéki Szacsva. Legközelebb fekszik a Bodzafordulói-hegyek erdőrengeteg borította központi részéhez, az ezer méter magasságot meghaladó Szeredő-ponkhoz. Itt ered Szeredő kútjából a Szacsva pataka. Kétoldalt erdős hegygerincek követik, lejtők szegélyezte mély völgye vadaskertnek ad helyet. Egy mellékgerinc meredek hegyormán a régmúltról hallgatnak a szacsvai vár kora középkori romjai. Lisznyópatak felől, Vadalma pusztáját érintve, a Kárhágó göröngyös lejtőjén érjük el azt a helyet, ahol hat irányba ágaznak el a mezei utak: itt emelkedik a Templomdomb.
Veszélyben a műemlék templom
Kissé megfeledkezett a történetírás Szacsváról, nevét csak a XVI. század derekán említik, holott a dombot koronázó protestáns templom északi falának vakolata alól a kunokkal verekedő Szent László királyunk tekint le a ma emberére olyan falképről, amely a XIV. században már létezett. A közelmúlt kisebb földingásai azonban éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy láthatóvá váljanak az épület nyugatra néző, de későbbi bővítés eredményeként születő részének repedései. Így a templom mentése újból anyagiakat, sürgős beavatkozást igényel, annál is inkább, mert műemlékké teszi az 1791-ben készült falfreskója és a vidék egyik legszebb késő reneszánsz kori kazettás mennyezete.
Szacsva az egerpataki református anyaegyház leányegyháza. Nem csoda, hogy Dezső László Levente lelkipásztor és Gáll Zsigmond szacsvai gondnok minden lehetőt megmozgatott a hozzáértő mentés-javítás pénzbeli fedezetéért, ami messze meghaladja az alig 130 lelket számláló eklézsia anyagi lehetőségeit.
– Az egykori lelkészi lakás egy része összeomlott, a megmaradt két szobát ebben az esztendőben önerőből felújítottuk, bebútoroztuk, hogy legyen, ahol tartani az istentiszteletet – tájékoztatott a gondnok. – A hívek anyagi lehetősége kimerült, a templom tatarozásra vár, a bútorzatot védett helyre raktároztuk, s várjuk a jóakaratot. A paplak kőművesmunkáját Barabás Dénes végezte, s naponta aprómunkásként segített mindenben Tuțuianu Kosztika és Kovács Elemér Roland. Nemrég jöttünk haza a kolozsvári püspökségtől, anyagi segítség felől érdeklődtünk. – Ígéretet kaptunk mindenhol – mondta a beszolgáló fiatal lelkipásztor. – Számíthatunk a megyei és a községi tanács támogatására, felvettük a kapcsolatot a kultuszminisztériummal, ígéretet kaptunk az egyházkerülettől. Számítunk a magyar kormány segítségére, a dokumentációt szeretnénk letenni a Teleki László Alapítványon keresztül a Rómer Flóris Tervhez, de más környékbeli intézmények is jelezték, hogy segítségünkre lesznek.
A művészettörténész szemével
Jánó Mihály művészettörténészt arra kértem, összegezze a szacsvai falfestménnyel kapcsolatos véleményét.
– A templomhajó északi falán föltárt falkép a középkori magyarországi falfestészet sajátos ikonográfiai témája, a Szent László-legenda ún. üldözés jelenetét ábrázolja. A XIV. századi technikával készült falfestménytöredék azt a helyi szóhagyományt látszik megerősíteni, miszerint a mai templom helyén egy korábbi, középkori kápolna állt. A töredék a szent király glóriával övezett koronás fejét őrizte meg a leányrabló, menekülés közben visszanyilazó, föveges kun ábrázolásával együtt. Az eddig feltárt jelenet töredékessége ellenére igen gazdag a részletek és utalások tekintetében, pl. László király glóriája körvonalán kettétörnek a kun nyílvesszői, a két ellenfél, miközben egymással küzd, fölfelé tekint, ugyanarra a pontra, ahol a jórészt elpusztult falfelületen ruharedő alsó foszlányai sejlenek. E részlet a Dubnici krónika szövegére emlékeztet, amelyben a két küzdő hős fölött – László király és seregei védelmére – a Madonna jelenik meg. A Szent László-legenda üldözésjelenetének hasonló ábrázolását a bögözi és a maksai református templom XIV. századi ciklusaiban azonosítottuk. Ez a legendaváltozat feltételezhetően egy olyan történelmi eseménnyel hozható kapcsolatba, amely a székelyek és a tatárok 1340-es évekbeli gyakori küzdelmei során vált ismert hagyománnyá. 2004-ben a hajó déli oldalán és az északi oldal lábazati részén újabb falképtöredékek kerültek napvilágra, ezek festéstechnikája, szín- és formavilága megegyezik az északi falon látható, XIV. századi Szent László-legenda sajátosságaival. Feltehetően egy külön keretben megfestett Szent Erzsébet-kompozícióról van szó, ami azonban nem ismeretlen Erdélyben.
Múlt mellett az élő szacsvai jelen
Nem kérdés, hogy menteni kell templomunkat, s csak türelem meg kitartás a feltétele, hogy megújuljon. Ha nem is növekedő, de nem is apad a festői helyen fekvő Szacsva lakossága, s lám – ellentétben az elnéptelenedő falvakkal –, óvodája és iskolája is működik még. Igaz ugyan, hogy egykori iskoláját a lepergett évek során nem sikerült tatarozni, romossá vált, s miként Dombora Lehel, Réty község polgármestere elmondta, valószínű, hogy le kell bontani. Egy teljes létszámú I–IV. osztályt tanít itt évek óta Varga Erika tanítónő. A kultúrházban berendezett két osztályteremben megfelelő körülmények között folyik a tanítás. Hét kis óvodás mosolygott ránk, nem törődve a jövő gondjaival: várják a havat, a téli ünnepeket. – Mi mindig közösen szoktunk ünnepelni az iskolával – mondta a tanítónő és Csősz Ildikó óvónő. A vakációban itthon lesznek az V–VIII. osztályosok is, akik a rétyi Antos János-iskolában tanulnak. Rendeztek Márton-napokat, készítettek töklámpást, adventi koszorút állítanak össze, hangos énekléssel megkántálják a falut, és közösen készülnek karácsonyi iskolás műsorral. Biztató, hogy az elmúlt esztendőkhöz képest egyre több hétvégi ház épült fel a legfestőibb falurészeken. Több személygépkocsit is láttunk a zsákutca-faluban, s egy-két „jövevénnyel” beszélgetve az is kiderült, ha megkezdik a templom tatarozási munkálatait, őreájuk is számíthat az a faluközösség, amely befogadta őket. Nem ritka errefelé a hétvégi bakancsos turista sem, akik a Bodzai-hegyeket választják túrázásra. Viszont szereti ezt a szép és csendes helyet medve koma is.
Bekopogtattunk a sepsiszentgyörgyi Juhos család nyári üdülőházába, ahol a tulajdonos Juhos Csaba vállalkozó és felesége, Juhos Réka fogadott. A gyerekes és unokáknak is örvendő család tájba illő, kényelmes hétvégi házát terjedelmes gyümölcsös övezi, amelynek fái már termőre fordultak.
– A gyümölcsöst édesapámmal, Juhos József Barátoson élő nyugalmazott tanítóval telepítettük 2000-ben – részletezte vendégfogadónk. – A terület egy részét nagyenyedi csemetékkel ültettük be, a többit édesapám telepítette olyan magoncokkal, almákkal, körtefajtákkal és más gyümölcsfélékkel is, amelyeket barátosi kertjében nevelt. Nem igaz, hogy nem szereti a gyümölcsfa ebben a völgyben: gondozni és kezelni kell, meghálálja a munkát. A házigazda pincéjében megtekintettük almás polcait, ahonnan a legszebb pónyik-, batul-, tányéralmák, starkingok, kisasszony- és árpával érő almák mosolyogtak felénk. Terem itt egy pálinkának való leves körtefajta is, melyet papkörtének neveznek. Kellemes családi fészek ez, különösen, amikor megtölti a népes család. A tágas nappaliban távcső is várja az érdeklődő családtagokat, akik tiszta éjszakákon a Szaturnusz holdjait is megláthatják lencséin keresztül. Juhosék mesélték, hogy egy alkalommal gyümölcsösüket a medve koma is meglátogatta, de mert a kerítést azonnal visszaépítették, azóta nem tette tiszteletét.
A pomológus Juhos József tanító urat egy kézszorításra Barátoson mi is felkerestük. Ez év december elején tölti életének 90. esztendejét, amihez a legjobbakat kívánjuk. Sok barátosi egykori iskolás tanulta meg tőle a szemzés-oltás titkait és szerette meg a pomológiát.
Vendégház a bejáratnál
A Szacsvai domb nevet viseli az a vendégház Szacsva bejárati övezetében, mely nem csak a vadászni szerető közönséghez szól. Egy dombtetőn helyezkedik el, ahonnan Háromszék és a környező gyönyörű vidék számos része belátható. Kalauzunk, Kelemen Szilárd, az egység vezetője elmondta, ettől az évtől a vendég- és vadászház a kor minden elvárásának megfelelő, korszerű építmény, amely várja azokat az igényes vendégeket, akik a vad természet ölén, az erdők sűrűjében, a napsütötte, avagy a havas hegyi tisztásokon szándékoznak magas kényelmi szinten eltölteni szabadidejüket, megismerni a környék szépségeit és értékes épített örökségét is. Kellemes hangulatú szobák, kandallók, mesterszakács által készített ételek marasztalják az ide érkezőket, akik a szabad természet ölén nemes-míves élmények birtokába juthatnak – olvastuk a ház többnyelvű bemutatójában. A legkülönbözőbb szállítóeszközökkel járhatják be a környéket, szabadon sétálhatnak, és páratlan élményben lehet részük azoknak, akik a Szacsvai vadaspark állatai, szarvasok, őzek, muflonok, vaddisznók között szabadon sétálhatnak. A sétákat szolgáló terepkocsikat egy olyan jó állapotban levő Land Rover is kiegészíti, amelyet az egykori román államelnök, Nicolae Ceaușescu használt vadászatai alkalmával. Sárkány Árpád az Abies Hunting vezető tulajdonosaként elmondta, hogy készséggel támogatni fogja a kis település műemlék templomának mentő-védő munkálatait is. Dombora Lehelt, Réty község polgármesterét arról kérdeztük, számíthatnak-e a szacsvaiak az új esztendőben valamelyes más előrelépésre-fejlesztésre.
– Bukarestben letettük a 4000 méter hosszú szacsvai bekötőút tervezetét, készül az egerpataki és a szacsvai kultúrház teljes felújítási tervezete is. Kivitelezésükre reményeink szerint 2018-ban számíthatunk. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)