Ebben a tanévben először rendezték meg az Érsemjéni Kazinczy Ferenc Szavalóversenyt, melybe bekapcsolódott a határ túloldalán levő bagaméri testvériskola. Érsemjén iskolájának nagy gondja az, hogyan utaztassa a környező falvakból és tanyákról ingázó tanulóit. A gyermekek naponta több mint tíz kilométert tesznek meg vonattal, kerékpárral, vagy épp gyalogosan, a legkeményebb télben is. Pásztor Ilona igazgató ismertette a Kazinczy Ferenc nevét viselő tanintézet rendezvényeit. A jövőben évente megrendezik majd, a szavalóversenyt. Semjénben is szeretnének honismereti tábort szervezni. A magyarországi Kazinczy Társaság jóvoltából kétszáz szépirodalmi kötetet kapott az iskola könyvtára. Hiába pályáztak viszont egy iskolabuszért az Illyés Közalapítványhoz. /Balla Tünde: Érsemjéni Kazinczy Ferenc Iskola. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 18./

Aug. 19-20-án ünnepelték Érsemjénben a Falu Napját. Volt kispályás labdarúgótorna, kerékpáros ügyességi verseny, a kultúrotthonban két Rejtő-bohózatot adtak elő helyi fiatalok. A szabadtéri színpadon Balazsi József polgármester üdvözölte a megjelenteket, majd felolvasta a falu szülöttének, dr. Csiha Kálmán püspök köszöntő levelét. Csapó I. József szenátor hangsúlyozta: ″Mikor ünnepelünk, nemzeti önazonosságunk megélése senki ellen nem irányul, de teljes értékű, egyenlő polgárokként akarunk élni.″ Semjén magyarországi testvértelepülése, Bagamér küldöttsége a millenniumi zászló kicsinyített mását a következő szavak kíséretében: ″A millennium a magyarok ünnepe, határokon belül és kívül egyaránt.″ A Kazinczy-kertben a lelkészek felszentelték a millenniumi dupla (apostoli) keresztet, végül a 169 éve elhunyt Kazinczy Ferenc szobrán helyezték el a megemlékezés virágait. Az iskola egyik termében népi munkaeszközökből nyílt kiállítás. Megnyílt a helyi születésű fiatal: Somogyi László festményeinek tárlata. A szomszédos Érmihályfalváról több előadócsoport is érkezett. /Rencz Csaba: Második Érsemjéni Falunapok. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 22./

A III. Érsemjéni Kazinczy Ferenc Szavalóversenyt szervezték meg a hétvégén a nyelvújító falujában. Fábián Imre nagyváradi költő irányította a zsűrit. Hét település, köztük a szomszédos magyarországi Bagamér iskolásai is megmérettettek a versenyben. /Versszeretetre nevelni a gyermekeket. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Határtalan kapcsolatok: Bagamér-Érsemjén
A hajdú-bihari Bagamér június 5-én, szombaton jól sikerült rendezvénnyel várta a vendégeit, köztük a határon túli látogatókat is. A település a határ közelében van, a bihari Érsemjén testvértelepülése. Így onnan Balazsi József polgármester is jelen volt. Kiváló falusi esemény volt a települési ünnep, mely Ablak Európára címmel került megrendezésre, a helyi önkormányzat és a hagyományőrző közösség szervezésében. A megjelenteket – köztük Tasó Lászlót, a térség parlamenti képviselőjét – Orvos Mihály bagaméri polgármester köszöntötte, majd műsor és kiállításnéző következett. Emlékképek és tárgyak kiállítása, népművészeti alkotások mutatták be a falu életét.
Sok paraszti, a régmúltat idéző ételt is készítettek kóstolóként a szakácsasszonyok, főleg a helyi tormatermelés mutatkozott meg az ételkülönlegességekben. Mint huszárközéleti embert engem is meghívtak, és örömmel mentem el, hiszen sok érdekességet láttam, és még meg is kóstolhattam ínycsiklandozó falusi ételeket, amik igazán ritka kulináris örömet adtak. A pásztorételekkel együtt kínált helyi specialitások voltak a legnépszerűbbek a vendégek között. A másfelé szinte ismeretlen tormakészítmények, mint például a torma(krém)leves, és a képviselőfánk tésztájába töltött tormakrémtöltet nagy sikert aratott.
Néptánc és nótaéneklés is szórakoztatta a jelenlévőket, az érsemjéni táncosok és egy nótaénekes művésznek köszönhetően.
Szoboszlai Endre
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Schengeni remények a zöldhatáron
A határ menti romániai és magyarországi önkormányzatok a Trianon előttről létező és azóta felszámolt mintegy húsz határon áthaladó, összekötő út tervezésébe és építésébe fogtak az Európai Regionális Fejlesztési Alap programján keresztül. Eddig egyetlen, az Érsemjént Bagamérral összekötő műút készült el teljes hoszszában, de a schengeni csatlakozás hiányában ez sem járható.
Riportunkban schengeni csatlakozásra váró határ menti partiumi településeket látogattunk meg, amelyek a rendszerváltás előtti hátrányt igyekeznek előnyükre változtatni. A kiváló minőségű termőfölddel rendelkező Érsemjén község falvainak útkeresése egyebek mellett a tágabb régió útkeresését is jelzi.
A partiumi Érsemjént Bagamérral összekötő új műúton keresztbe rakott betontorlaszok előtt kényszerülök fékezésre: eddig lehet kocsival eljönni, az úttorlaszon túl már Magyarország. Ha a schengeni övezetben lennénk, most nyugodtan bekocsikázhatnék az ugrásnyira fekvő Bagamérra. Határőrnek nyoma sincs, a törvény viszont megakadályoz abban, hogy csak úgy, a senki földjén átsétáljak Magyarországra. A magas őrtornyokat lebontották, miért is szökne valaki, ha személyazonossági igazolvánnyal gond nélkül átjut a határátkelőkön. A senki földjének magyar oldalán, a lekaszált határsávban az egymástól mintegy száz méterre fekvő hófehér határkövek mellett mezei út vezet végig az országhatáron. Időnként felbukkan egy-egy határőr-terepjáró, de a két ország határőrizete formális, hiszen a rég beígért schengeni csatlakozás szellemében már sehol nem kéne határátkelőnek állnia Magyarország és Románia között.
Az elmúlt években a határ menti romániai és magyarországi önkormányzatok a Trianon előttről létező, azóta felszámolt mintegy húsz határon áthaladó, összekötő út tervezésébe és építésébe fogtak az Európai Regionális Fejlesztési Alap által finanszírozott HURO-program keretében. Eddig négy-öt út készült el – közöttük bicikliutak is –, de csak az Érsemjént Bagamérral összekötő, mintegy másfél millió euróból megépült és végig megfestett útszakaszt adták át teljes egészében. A földeken dolgozó traktorokon kívül azonban senki sem jár erre, legfentebb a kíváncsi újságíró, aki megpróbál belelátni az uniós bürokrácia útvesztőibe.
Az egyelőre céltalanul álló vadonatúj műút látványa azért is feltűnő, mert a községközpontot, Érsemjént eddig sáros szekérút kötötte össze a határmentén fekvő másik két településsel, a többségében románok lakta Érkenézzel és a magyarok és cigányok lakta Érseléndddel. A községi, illetve megyei utak rendbetételére az önkormányzat nem kapott sem román állami, sem uniós támogatást: a mintegy öt éve húzódó kormánypályázat a Boc-kormány bukásával került le napirendről. A községi utak járhatatlansága miatti közfelháborodást csak fokozta a határon átnyúló, kihasználhatatlan luxusút elkészítése, ez pedig arra késztette a helyi magyar önkormányzatot, hogy az eredeti tervekhez képest egy jóval keskenyebb útszakaszt aszfaltozzon le Kenézen át Selindig. A befejezéshez nem volt elegendő pénz, a határtól ugrásnyira fekvő magyar faluba továbbra is a hatvanas évek elején „korszerűsített” köves úton lehet eljutni. Ha valaki mégis a rövidebb utat választaná Nagyvárad fele – azaz nem kerül vissza Érsemjénen át Érmihályfalvára –, és Székelyhíd fele autózna, sofőrnek és kocsinak egyaránt megrázkódtató kaland lenne. A romániai viszonylatban is járhatatlan szekérútról elrettentő kisfilmek keringnek a YouTube-on.
A fűszerpaprika paradicsoma
A magyar határhoz legközelebb fekvő partiumi magyar településre, Érseléndre érsemjéni önkormányzati képviselő társaságában érkezem. A kilencvenes évekre emlékeztető sáros faluképpel ma már alig találkozik az ember. A községközpont, Érsemjén szépen gondozott utcái, közterei és egy kisvárost megszégyenítő, gyönyörű parkja ellenére pár kilométerrel odébb, a szintén magyar falu, Selénd, a középkorban rekedt. Pedig a kommunista rendszer évtizedei alatt a piacokon őrölt pirospaprikát kereső háziasszonyok számára a falu neve Bukaresttől Kolozsvárig mindenhol ismerősen csengett: a selindi „piros arany” olyan híres volt, mint a tágabb Kárpát-medencében a szegedi fűszerpaprika. A régi paprikamalmok elve alapján a falu egyetlen újrabarkácsolt kis kőőrlésű háztáji malmában az 1994-ben hazatelepedett vasúti nyugdíjas, Koba János mesél a messze földön híres foglalatosságról. A két világháború között országos hírnévre szert tett fűszerpaprika-őrlés sikertörténete az 1962-es kollektivizálással torpant meg. Ekkor a zömében paprikatermesztésből élő 1600 lakosú Érselénd magyarságát a kommunista hatóságok mindenükből kiforgatták. Elkeseredésükben a módos gazdaemberek aprópénzért prédálták el gyönyörű portáikat a faluba nagy számban betelepedő cigányságnak, és a kényszerszövetkezetesítés elől elmenekülve Nagyváradra költöztek ipari munkásnak. Az érvágást máig megérzi a mintegy ezer lélekszámúra zsugorodott falu, ahonnan az itthon maradók is beingáztak vonattal az 54 kilométerre fekvő Nagyváradra. A pusztulásnak indult faluban alig maradtak, akik kitartottak a paprikatermesztés mellett, és a hatósági megszorítások ellenére is rendületlenül járták az ország piacait.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Karácsonyi néptánc-ajándék az Ezüstperjétől
A hazai szereplések mellett tucatnál is több, határon inneni és túli településen lépett fel idén az érsemjéni Ezüstperje, derült ki a néptánccsoport év végi gáláján.
A szokásokhoz híven idén is mintegy karácsonyi ajándékként összegezte az érsemjéni Ezüstperje néptánccsoport a hazai publikumnak, mint végeztek az elmúlt esztendőben. Vasárnap este került sor az idei eseményre, a Fráter Lóránt Művelődési Házban Balazsi József polgármester köszöntötte elsőként a megjelenteket. Felelevenítette a csoport alakulásának néhány mozzanatát, hiszen a csoport éppen 10 éve alakult. (A “születésnapot” január végén fogják megünnepelni – szerk.megj.) A polgármester hozzátette: az eltelt években három generáció “táncolta át” magát az Ezüstperjén, és a gyerekeket, fiatalokat ma már el sem lehetne tiltani a táncolástól – már ha egyáltalán megpróbálná azt valaki.
Egy év képekben
Hogy a csoport jól végzi “dolgát”, arra bizonyíték, hogy idén a kisebb és a nagyobb csoport is megnyerte a megyei tehetségkutató versenyt kategóriájában. A munkáért Sütő Judit és Sütő Szabolcs csoportvezetőknek elöljáróként és szülőként is köszönetet mondhatott Balazsi József. A továbbiakban Sütő Judit műsorvezetőként konferálta a programot, magyarázatai mintegy időt is biztosítottak a táncosoknak a szusszanásra, öltözésre. Elsőként egy videó-összeállítást láthattunk a csoport idei életéről. A helyi fellépések mellett jártak Érmihályfalván, Micskén, Belényesújlakon, Nagyváradon, Magyarremetén, Érkörtvélyesen, illetve Hajdúszoboszlón, Debrecenben, Álmosdon, Sárospatakon, Bagamérban, Székesfehérváron. A fotók is bizonyították: nem csak fellépésekről volt szó, hanem kirándulásokról is egyben, a hozzájuk tartozó bulis hangulattal.
Táncbemutató
Ezt követően a képek megelevenedtek, az Ezüstperje kis és nagy csoportja, sőt, immár a legkisebb is bemutatta tudását és természetesen láthattuk az említett tehetségkutatón első helyet kiérdemelt koreográfiát is. Megcsillantotta tudását a csoport tagja, Darabont Gréta is, aki népdalénekesként ugyancsak első lett a Ki mit tud?-on. A meglepetés sem maradt el, amit egy karácsonyi hangulatú összeállítás jelentett. Bár már éppen túl voltunk karácsony napjain, a még feldíszített karácsonyfák alá jelképesen még sok helyen bizonyára odakerül az előadáson készült fotósorozat, videó-felvétel a gyerekekről, unokákról.
Rencz Csaba
erdon.ro

Hétvégi határátkelők nyíltak a magyar-román határon
MTI - Új, alkalmi nyitvatartással működő határátkelők nyílnak a magyar-román határszakaszon a hétvégén, kilencet szombatonként, egyet vasárnaponta használhatnak az utazók.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ömböly és Károlypuszta közötti határnyitási ünnepséget követően Perényi Zsigmond, a Miniszterelnökség nemzetközi helyettes államtitkára az MTI-nek elmondta, az új átkelési helyekkel megduplázódott a magyar-román határszakaszon működő határátlépési helyek száma, így több lehetőségük van a határ két oldalán élőknek a találkozásra és a kapcsolattartásra. Eddig 58 kilométert kellett megtenni két határátkelő között, a tíz új átkelővel ez a távolság 35 kilométerre rövidül - jelezte Perényi Zsigmond. A helyettes államtitkár hozzátette, a magyar kormány azt szeretné, hogy minden nap használhassák majd a lakosok az új átkelőket.
Az ömbölyin kívül a Zajta-Nagypeleske, a Garbolc-Szárazberek, a Dombegyház-Kisvarjaspuszta, az Elek-Ottlaka, a Körösnagyharsány-Körösszeg, a Dénesmajor-Feketegyarmat, a Pocsaj-Biharfélegyháza, valamint a Bagamér-Érkenéz határátkelőhelyek nyíltak meg. Az átkelők szombatonként nyolc órán keresztül fogadják az utazókat. Csanádpalota-Nagylak között is nyílik átkelő, amely vasárnaponként lesz nyitva.
Az ömbölyi ünnepségen részt vettek a két érintett település polgármesterei, a magyar és román kormány képviselői, illetve szenátorai.
A magyar és a román településeket összekötő utat 2014-ben adták át, a 12 kilométer hosszú útszakasz több mint 10 kilométeres része román oldalon Szaniszlót, illetve a hozzá tartozó Károlypusztát és az országhatárt, a fennmaradó csaknem 2 kilométeres része a határt és Ömbölyt köti össze.
A beruházási összeg mintegy 5,6 millió euró volt, a fejlesztéshez 4,8 millió eurós támogatást nyert el az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a két település, a fennmaradó összeget pedig saját forrásból, illetve nemzeti támogatásból finanszírozták. Ebből a forrásból épült meg a másik kilenc helyszínen a magyar-román határon átvezető út is. Az utakat azonban nem használhatták az utazók, mert Románia még nem tagja a schengeni övezetnek. A két ország közötti utakat ezért betonelemekkel és sorompóval kellett lezárni. Az utak megfelelő módon történő használata a program uniós jogszabály szerinti sikeres lezárásához is szükséges, ennek határideje 2017. március 31.
A Miniszterelnökség az MTI-hez pénteken eljutatott közleményében azt írta, a továbbiakban a határnyitások gyakoriságát növelni szeretnék és legalább két út esetében az állandó határátkelést biztosítani. Ezt követően - a helyi igények figyelembevételével - további utak esetében is törekedni fognak az állandó határnyitásra.
A Pocsaj és Biharfélegyháza közötti határátkelő szombati átadásán Kecskés Gyula (Fidesz-KDNP), a Hajdú-Bihar megyei Pocsaj polgármestere elmondta: a 11 kilométeres útszakasz uniós és magyar, illetve román forrásból valósult meg, hatmillió euróba került, ebből Pocsaj önkormányzatára 3,1 millió euró jutott, míg Biharfélegyháza 2,5 millió euróval járult hozzá. A Nemzeti Infrastruktúra (NIF) Zrt. 235 ezer euróval egészítette ki az előbbi összegeket. 
Deloreán Gyula Bihar megyei alprefektus reményét fejezte ki, hogy a jövőben nem lesznek elválasztó utak a két ország között. Pajna Zoltán (Fidesz-KDNP), a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat elnöke beszédében a határátkelő elkészültét a határon átnyúló együttműködések remek példájának nevezte. Kelemen Zoltán, Biharfélegyháza polgármestere köszönetet mondott a beruházásban közreműködőknek. 
maszol.ro,

Történelmi huszártúra a határon át
Mintegy hetven éve nem lépték át a határt lovasok és szekerek Érkenéz és Bagamér között. Szombaton megtörtént ez a történelmi esemény, amikor huszár hagyományőrzők érkeztek a időszakos határátkelőn át Érsemjénbe.
A Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Egyesület hatodik éve szervez Létavértesen úgynevezett huszárokosítókat (továbbképzéseket), melyen rendszeresen részt vesznek megyénkbeli hagyományőrzők is. Az idei összejövetel másként alakult mint az eddigiek, hiszen a februárban megnyitott Érkenéz-Bagamér határátkelőn a huszárok ellátogattak Érsemjénbe is szombaton délben. A program szombaton kora reggel kezdődött, amikor Létavértesen, Csontos Jánosnak, a hajdú-bihariak vezetőjének tanyáján gyülekeztek, majd Bagamérra indult a négy szekér (egyenként 10-12 utassal), és a 12 lovas, ahol megkoszorúzták az első világháborús emlékművet. Onnan vették az irányt a határátkelő felé, ahol romániai idő szerint nem sokkal dél előtt tűntek fel. A továbbra is csak szombatonként nyitott átkelőnél a februárban látott módszer szerint, a határ vonalán egy-egy határrendészeti kisbusznál végezték az ügyintézést a két ország határőrei. A szekereket autós polgárőrök, a lovasokat lovasrendőrök kísérték a határig, nem mintha bármi rendbontásra lehetett volna számítani, sőt, hangos nótaszó szólt a gránicon át, míg megtörtént a viszonylag rövid ügyintézés.
Történelmi esemény
A határátlépés után Csontos János, a debreceni egyesület elnöke huszárosan “jelentette” Balazsi József semjéni polgármesternek, hogy a hagyományőrzők megérkeztek és engedélyt kért a község területén továbbhaladni. Az engedélyt természetesen megkapták, a menet továbbra is énekszóval haladt tovább, de előtte jópár fotó készült, főként a székelyföldieknek jelentett élményt huszárként fotózkodni az “Államhatár” táblánál. A semjéni kultúrházhoz némi késéssel érkeztek, de máris felsorakoztak a szoborparkban, ahol a Balazsi József köszöntésére visszhangozva jött a válasz: ”Jó napot huszárok! – Erőt, tisztességet!” Ezután a polgármester mondott rövid beszédet, melyben történelminek nevezte az eseményt, tekintettel arra, hogy huszárok eddig még nem érkeztek ebből az irányból a községbe, továbbá 1945 óta szekerek nem közlekedtek Bagamér és Érkenéz között! Örömtelinek nevezte azt is, hogy a hagyományőrzők ellátogattak elődjük, Fráter Lóránd nótáskapitány szülőhelyére. Kedvező egybeesés volt, hogy egy busznyi nagykanizsai diák, akik – mint megtudtuk – a Határtalanul program keretében lépték át a határt, útban belső Erdély felé, épp ebben az órában álltak meg Érsemjénben. Hozzájuk szólt először Csontos János, arra kérve őket: fotózzanak bátran, és felvételeiket osszák a közösségi oldalon, hírét keltve ezáltal is a huszártúrának, a hagyományőrzők határtalan együttműködésének. (A diákok persze addig is szorgosan fotóztak, videóztak.)
Felajánlás szoborra
A továbbiakban bemutatta a diószegi, szentegyházi, zetelaki, székelyudvarhelyi, szovátai, szentjobbi, marosvásárhelyi és hajdú-bihari huszárokat, akik ’48-as, kiegyezés után és első világháborús korhű huszárgúnyákat viseltek. Csontos János egy felajánlást is tett: az egyesület nevében 100 ezer forintnyi hozzájárulást ígért, hogy szobrot állíthassanak Kazinczy Lajos (a nyelvújító Kazinczy Ferenc fia) ’48-as vértanúnak, a szabadságharc kitörésének 170. évfordulóján, vagyis jövőre. Balazsi József köszönettel vette a felajánlást, megjegyezve: számon fogja kérni kellő időben, ugyanakkor már most meghívta a huszárokat a majdani szoboravatóra. A huszárok ezt követően megkoszorúzták Csiha Kálmán püspök, Fráter Lóránd és Kazinczy Ferenc szobrát, majd Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár, lovas szakember szavalta el Radnóti Miklós: Nem tudhatom című versét. A Himnusz és a Székelyhimnusz éneklése után a huszárok Fráter Lóránd szobra köré sorakoztak, hogy elénekeljék elődjük szerzeményét: Akkor szép a huszár, ha felül a lovára…
Ebéd, nótázás
A nótáskapitány nevét viselő kultúrházba vonult ezután a sokadalom, ahol az Ezüstpertje néptánccsoport mutatott be nem csak tapssal, de ahol lehetett nótaénekléssel kísért műsort, majd ebéd következett, a házigazdák mintegy 100 személyre terítettek. A nótázás továbbra sem maradt el, ám rövidesen asztalt kellett bontani, hiszen egyrészt vissza kellett jutni a határon, mielőtt jövő szombatig újra lezárják azt, másrészt még további program várta a huszárokat: Álmosdon kopjafát avattak egy elhunyt hagyományőrző bajtársuk emlékére, ellátogattak a helyi Kölcsey-emlékházba, a vacsorát Kokadon tervezték elfogyasztani, majd a Létavértesen töltött éjszaka után vasárnap délelőtt ugyanott istentiszteleten vettek részt. Bár a romániai program néhány órája alatt végig lógott az eső lába, az égi csatornák a visszainduláskor eredtek meg, ám a “huszárdiplomácia” békés ügyvivőit ez nem rettentette el, ahogyan az illik is a lovas elődök mai utódaihoz.
Rencz Csaba / erdon.ro