Szárnyakat bontogató főnix
Megújul a fületelki evangélikus templom és iskola
Vannak intő jelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy egy közösség által egy adott történelmi időszakban elkövetett hibák sohasem vagy nehezen gyógyuló sebeket okozhatnak másoknak. Amit egyesek építettek s hátrahagytak az utókornak, mások leromboltak. Erdély viharos múltjában bőven akad erre példa. Ma vastag talajréteg alól kerülnek elő a valamikori büszke római castrumok alapkövei. A X-XI. században épült határvédő váraknak jó esetben csak a körvonalait lehet megtalálni. Üresen állnak késő középkori kastélyok, szász házak, vártemplomok. A romokká lett épületek – függetlenül attól, hogy melyik nemzet birtokolta – mindannyiunk szegénységi bizonyítványa. A bűnbakkeresés, a vádaskodás tovább rombolja mindazt, amit az idő már megtett. A megmentésükért konkrét lépések kellenek, az állami intézmények által finanszírozott munkálatoktól, akár a Károly angol herceg által támogatott alapítvány ténykedésén át más civil szervezetek, vagy magánszemélyek kezdeményezéséig.
Sziszifuszi vállalkozás
Ezzel a szándékkal hozta létre 2004-ben marosvásárhelyi restaurátorok és képzőművészek egy csoportja az Arcus Egyesületet, amely felvállalta Erdély épített örökségének a megmentését. Egy ilyen elhatározáshoz elszántságra, szinte fanatikus szakmaszeretetre van szükség – vallják a tagok, akik számára mindamellett, hogy ez a foglalkozás megélhetést is biztosít, olyan elégtételt jelent, amiért érdemes a lehetetlennek tűnő munkát is elvállalni. Talán nem véletlenül nevezték el a hamvaiból újjászülető legendás madárról egyik hosszú távú tervüket, amelynek célja a fületelki evangélikus vártemplom és iskola megmentése.
Amikor 2010-ben a helyszínen jártunk, többek között arról számoltunk be, hogy a XVI. században épített templom udvarára be sem lehetett menni. A beomlott kapubástya törmelékei miatt csak a falon keletkezett résen át léphettünk be az udvarba, amelyet két méternél magasabb gaz borított. A templom mennyezete beomlott, életveszélyes volt az épület belsejében járni. A torony kissé megdőlve, megrepedt falaival még állt ugyan, de a haranghoz nem lehetett felmenni. Az épületegyüttes mögött levő szász temetőben is a gaz volt az úr. Néhány sírkövet kidöntöttek, összetörtek. Gazdátlanul maradt a szász örökség. A települést a XIX. század elején 94%-ban még szászok lakták. Aztán a második világháborút követően, 1944. augusztus 23-a után a szászokat "ellenséges haderőt támogatókként" megbélyegezték. Ezért a visszavonuló német hadsereg egy részüket evakuálta. Akik maradtak, azok a Ceausescu-rendszer által támogatott "kivándorlási politikának" köszönhetően a 1970-es évekig "családegyesítés" címen kitelepedtek. Ezután a gyors romlást már nem lehetett megállítani. Az utolsó istentiszteletet a templomban a ’60-as évek végén tartották. Az épület egy földcsuszamlás következtében használhatatlanná vált. A kevés itthon maradt egyháztag a ’80-as években a szomszéd evangélikus parókiára járt át, ahol bővítették, átalakították az egyik termet. Ide vitték át a templomból a padokat, az oltárt és a keresztelőmedencét. Az 1492-ben öntött, Erdély egyik legrégibb harangját az evangélikus esperesség átadta a helybéli ortodox egyházközségnek, s így az új templomba került. Aztán elhagyták a paplakot is, amely a templommal és az iskolával együtt a 90-es években az enyészet útjára lépett. Az iskolát némiképpen karbantartotta a helyi önkormányzat, majd a szász konzisztórium visszakapta ingatlanját, de képtelen volt fenntartani. A faluból kivándorolt szászok helyébe az évek során románok, magyarok és cigányok költöztek. Ami mozdítható volt a templomban és a paplakban, mindent elhordtak. Csupán az oltár felső része, az orgonaasztal és a középkori keresztelőmedence lába maradt meg. Szerencse, hogy a padok egy részét és a keresztelőmedencét a betöréssorozatok előtt "átmenekítették" a jobb állapotban levő szénaverősi evangélikus templomba.
Véletlen találkozások?
– Az Arcus Egyesület elnöke Kiss Loránd restaurátor, aki még gyerekkorában járt e Kis-Küküllő menti dombok közé rejtőzött faluban, s lerajzolta a fületelki erődtemplomot. Aztán többször megfordult a helységben, és szomorúan tapasztalta romlását. Talán ezek a látogatások ösztönözték arra, hogy a képzőművészet mellett a restaurátori szakma felé irányuljon – meséli legutóbbi fületelki látogatásunkkor a minket fogadó Filip Alexandru, az Arcus Egyesület munkatársa, aztán folytatja:
– Nagyapám fületelki szász volt. A család nagy része 1944-ben elmenekült, ő a házassága miatt itt maradt. Végig kellett néznie, ahogyan a templom és az iskola tönkremegy. 2007-ben a kivándorolt rokonok felkértek, hogy készítsek néhány fényképet és küldjem el nekik. Úgy döntöttünk, hogy tennünk kell valamit. Megismerkedtem Kiss Loránddal és az Arcus Egyesület munkájával. 2011-ben jöttünk ki együtt a helyszínre. Valóságos dzsungelt és törmelékhalmazt találtunk, amelyet restaurátor kollégáinkkal együtt önkéntesen eltakarítottunk.
2013-ban döntött úgy az egyesület, hogy az evangélikus egyháztól 49 évre haszonbérbe veszi a templomot, az iskolát és a paplakot. Megkezdődtek az állagmegóvási munkálatok. Először a tetőt hoztuk rendbe, megerősítettük a harangtornyot és befedtük a kapubástyát. Közben lepucoltuk a falakat, és örömmel tapasztaltuk, hogy előkerültek a reformáció előtti freskótöredékek. Az idénre sikerült a kapubástya díszítőelemeit és a feliratát is restaurálni. Ezenkívül – ami építészetileg nagy munka volt – megerősítettük az iskola alapját, szerkezetét, és kijavítottuk a pincehelyiségeket.
Újabb szerencsés találkozásnak köszönhetően kapcsolódott be a fületelki erődtemplom megmentésébe az Erdélyi Erődtemplomok Restaurálásáért Alapítvány osztrák ügyvezető elnöke, Georg Fritsch, akinek nagyapja 1944-ben Fületelkéről Ausztriába került. G. Fritsch sokáig nem tért vissza őseinek földjére, Erdélybe, majd 2010-ben hazalátogatott. Ekkor szembesült azzal, hogy mivé lettek a magukra hagyott erdélyi erődtemplomok. Az interneten értesült az Arcus Egyesület munkájáról, és felvette a kapcsolatot az elnökével, Kiss Loránddal. Azóta az Erdélyi Erődtemplomok Restaurálásáért Alapítványon keresztül gyűjtést szervez, s a befolyó támogatásból fedezi az építőanyagok, munkaeszközök költségeit. A külföldi alapítvány nemcsak a fületelki, hanem a Szeben megyei Alsóbajom, Berethalom és Apaújfaluban is támogatja a középkori szász evangélikus templomok restaurálási munkálatait. Nemcsak az anyagiakat próbálja meg előteremteni, hanem szakmai hátteret is biztosít, együttműködik építészekkel, történészekkel, régészekkel, műépítészekkel, művelődéstörténeti szakemberekkel.
Nemcsak a Georg Fritsch által irányított alapítvány támogatja az Arcus Egyesület kezdeményezését. Az iskolába jelenleg hét óvodás és tizenöt 0-IV. osztályos gyerek jár, közülük egy román, a többi roma nemzetiségű. Az utóbbiakat felkaroló kendi Pro Vision Egyesület oktatás utáni foglalkozásokat tart és élelmiszert is biztosít számukra. A Pro Vision azt is kilátásba helyezte, hogy besegít az épületben létesítendő korszerű mellékhelyiségek, fürdőszobák kialakításában. S hogy mindez ne csak terv legyen, a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó alapítvány vezetője felvette a kapcsolatot az Arcus Egyesület vezetőjével, és megegyeztek abban, hogy közösen alakítják ki a mellékhelyiséget. Mi több, a balavásári iskolaközpont igazgatója, Vajda József Attila megkeresésünkre azt is megerősítette, hogy megtérítik a beruházási költségeket, akárcsak az épület pincéjének a rendbehozatalát.
Fészekrakás
2015. október végén örömmel tapasztaltuk, hogy a kapubástya homlokzata régi pompájában várja a belépőket. Tető alá került a templom, és a vakolat alatt a középkori keresztény jelek is előbukkantak, mi több, az egyik freskótöredéken kivehető Jézus keresztről való levételének egyik részlete. Az oltár helyén óriási poszter áll, azon népviseletbe öltözött idős szász házaspár, alatta a következő felirattal: "mer wallen beleiwen wot mer sejn". A szász dialektusban megfogalmazott jelmondat magyarul így hangzik: "azok szeretnénk maradni, akik vagyunk!" Ez lehet a múlt üzenete a jelenkornak. Talán a házaspár lesz képletesen a tanúja annak, ahogyan az elhagyott templom újjáéled romjaiból. Kint, a várfal egyik vakablakába kis térplasztika került, alatta emléktáblával: Állították 2014. szeptember 8-án a fületelki szászok kitelepítésének 70. évfordulóján. Tavaly elhunyt az utolsó itthon maradt szász is.
Az Arcus Egyesület – amelynek tágabb körében románok, magyarok és szászok is vannak – célja, hogy Fületelkén restaurátori, régészeti és kézműves nyári táborokat szervezzenek. Az elméleti ismereteket az iskola épületének emeleti termeiben sajátíthatják el majd az érdeklődők, s a templom-felújítás során gyakorolhatják a szakmát. Azt remélik, hogy jövőben megszervezhetik az első tábort, ahova olyan vállalkozó kedvű fiatalok jönnek el, akik kedvet kapnak a munkához, esetleg jövendő szakemberekké, kézműves mesterekké lesznek, akik az egyesületben tevékenykedőkhöz hasonlóan felvállalják, hogy újabb leromlott állapotú erdélyi műemlék épületet mentsenek meg az utókornak. Ez lehet az erdélyi főnixmadár jelképes fészekrakása!
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)