Szabó Zsolt átveszi a Művelődés folyóirat szerkesztését, a szerkesztőség Bukarestből Kolozsvárra költözik. Szabó Zsolt a Kriterion néprajzi kiadványait gondozta évek óta. A Művelődési Minisztérium miniszterhelyettese, Horváth Andor nevezte ki Szabó Zsoltot főszerkesztőnek. 1989 után anyagi gondok miatt válságos helyzetbe került a Művelődés. A folyóirat elmaradt 1990/11-12-es és az idei számait pótlólagosan kiadják. Szabó Zsolt arról tájékoztatott, hogy folytatódik a Kriterion néprajzi sorozata. Kiadásra várnak a következő munkák: Nagy Olga szerkesztésében a Havadi falu társadalomnéprajzi monográfiája, a Torockói hímzőalbum, Palkó Attila-Zsigmond József Magyaró folklórkötete, Veresné Péter Ilona Mezőségi gyermekjátékok és Balázs Lajos Csíkszentdomokosi lakodalmas című kötete. /Fábián Imre: Jó napot, Művelődés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 20./

A Kovászna Megyei Magyar Középiskolások Szövetsége (Kovakő) nevében Zsigmond József és Radu Cotarcea elnök arra a hírre reagálva, hogy Sepsiszentgyörgyön utcai diákösszecsapások készülnek, nyilatkozatot adott ki: távolmaradásra szólít fel minden magyar, illetve román diákot az utcai harcoktól. Az ügy elintézését a hatóságokra kell bízni. /Együtt kell élnünk! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./

A sepsiszentgyörgyi EMI /Erdélyi Magyar Ifjak/ idei Trianon-megemlékezése négy részes volt. Május 22-én tartotta dr. Ádám Sándor Trianon előzményei és következményei című előadását. A június 4-i megemlékezés helyszíne a központi park volt, az EMI nevében Zsigmond József tartott beszédet. A polgármesteri hivataltól nem kaptak engedélyt az utcai gyertyás megemlékezésre, ennek ellenére az EMI huszonöt fős kis csapata egy székely meg egy magyar lobogóval kisétált a köztemetőbe, és mindenki egy szál gyertyát gyújtott a honvédemlékműnél. Az úton végigkísérte őket két szorgalmasan fényképező „vendég”, jelenlétüket rendezvényeiken már megszokták. Fodor András Szobordöntő Trianon című képeslapgyűjteményét néhány héttel később mutatták be. /Nemes Előd: Négyrészes Trianon-megemlékezés Sepsiszentgyörgyön. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 14./

,,Nincs más fegyverünk, csak a könyv és a gyertya – a tanulás és a béke szimbólumai. Ezekkel szeretnénk egy magyar ajkú, európai színvonalú oktatási rendszer kialakítását elérni” – hangzott el október 17-én Sepsiszentgyörgyön, a magyar diákok tiltakozó gyűlésén. Körülbelül háromszázan gyűltek össze a 48-as emlékműnél. A tömeg felvonult a majdani sepsiszentgyörgyi campus helyszínére. Michael Ebner dél-tiroli európai parlamenti képviselő, az autonómiaharc egyik jeles támogatója levélben küldte el üdvözletét a Bolyai Egyetem újraindításáért tüntetőkhöz. ,,Erdély Európa kicsiben, egység a sokféleségben, sikere és jövőt formáló képessége attól függ, tud-e békés és konstruktív együttlétet megteremteni” – idézték Ebner levelét. A szervező ifjúsági szervezetek nevében Demeter László vázolta az álmot, a magyar egyetem megvalósulását, amely ,,könnyen elképzelhető”, de távol áll a valóságtól. Zsigmond József a Kovász­na megyei középiskolások nevében szólt. Kiemelte a román nyelv oktatásának elavult rendszerét, hangsúlyozta, a magyar fiataloknak érezniük kellene, azért kell az állam nyelvét megtanulniuk, mert szükségük van rá, nem azért, mert kötelező. Gazda Zoltán a Magyar Polgári Szövetség támogató üzenetét tolmácsolta, majd a tüntetők a prefektúra elé vonultak, ahol átadták Markó Béla oktatásért felelős államminiszternek és Traian Basescu államelnöknek címzett levelüket. Markótól azt kérik: ,,vesse latba befolyását, hogy a hamarosan sorra kerülő román–magyar kormányülésen azonnali döntés szülessen a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar természettudományi, bölcsésztudományi, társadalom- és gazdaságtudományi karainak létrehozásáról”. /Farkas Réka: A magyar egyetemért tüntettek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Január 15-én másodszorra is tisztújító közgyűlést tartottak a Kolozsvári Magyar Diákszövetségben. Az előző, döntésképtelen gyűléshez hasonlóan az eddig leghosszabb mandátumot betöltő Béres Csaba kezdte a felszólalásokat. Őt követte Zsigmond József, egyedüli elnökjelölt beszéde. Céljai között szerepeltek a megszokott KMDSZ-programok megvalósítása. A jövőben, ECDL, magyar nyelvű számítógépes tanfolyamot fognak indítani – erre eddig nem volt példa Kolozsváron. /Új elnök, új program. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

A Szabadság megírta, hogy január 9-én két magyar diáklányt román több fiú bántalmazott a városközpontban, mivel magyarul beszéltek az utcán. A két székelyföldi, Kolozsváron tanuló lánynak többek között Eckstein-Kovács Péter szenátor ajánlotta fel segítségét, de ők, sérüléseik ellenére még csak nem is tettek feljelentést a rendőrségen. „...a szemem fel volt dagadva, a lábamat nem tudtam mozgatni, és szörnyen fájt a gyomrom is” – számolt be az őt ért sérülésekről a két lány egyike. A két, magyarsága miatt megvert diáklány nem vállalta nevét a nyilvánosság előtt, mert nem szeretnék újra átélni azt a lelki traumát, ugyanakkor szüleik megmondták nekik, amikor Kolozsvárra engedték őket egyetemre, hogy ha bajba keverednek, akkor vége a diákéletnek. Zsigmond József, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke elmondta: a szervezet maximálisan elítél minden erőszakot. Hozzátette: tudomása van ilyen jellegű incidensekről, az érintettek azonban nem keresték meg a szervezetet. Eckstein-Kovács Péter szenátor sajnálatosnak és drámainak nevezte a történteket. /Nem vállalják nevüket a megvert magyar lányok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

A Kolozsvári Magyar Diákszövetség /KMDSZ/ jövője a szakosztályokban rejlik, hangsúlyozta Zsigmond József, a szervezet huszonegyedik elnöke január 28-án, a tisztújító közgyűlésen tartott beszédében. A több mint tíz szakosztályból hét jelöltette magát. Január 25-én tizennyolc éves lett a KMDSZ. Nagyon sok fontos ember: tanár, politikus, közéleti személyiség nőtt ki ebből a szervezetből. /Fancsali János: Szakosztályok találkozója… = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./

Elfelejtett magyar királyok arcképcsarnoka címmel nyitott tárlatot február 25-én a Kolozsvári Magyar Színház emeleti előcsarnokában a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesülete (KOMATE). Azokat a királyainkat szeretnék népszerűsíteni, akikről keveset lehet tudni a történelemkönyvekből. Zsigmond József KMDSZ-elnök szerint céljuk felkelteni a fiatalok érdeklődését, és lerakni az alapjait egy hosszú távú együttműködésnek a Mátyás-kultuszt ápoló Amaryllis Társasággal. Rüsz-Fogarasi Enikő egyetemi tanár is üdvözölte a KOMATE aktív szerepét, arra célozva, hogy az iskolákban egyre inkább háttérbe szorul a történelem oktatása. Bolyai Csaba KOMATE-elnök a 21 „elfelejtett király” portréit sorra véve röviden méltatta azok uralkodásának jelentőségét. /Ö. I. B. : Koronás fők a színházban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

A múlt héten a Babes-Bolyai Tudományegyetem /BBTE/ és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség /KMDSZ/ rendezésében ötven székelyudvarhelyi diákot láttak vendégül a kincses városban. A diákok az udvarhelyi Református Kollégiumból érkeztek. A BBTE és KMDSZ közös szervezésében az idén, ez már a második iskolalátogatási program, az elsőt a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum diákjainak szervezték. „Az együttműködés körülbelül a tavalyi TDK (Tudományos Diákköri Konferencia) óta élő és hatékony, ebben dr. Magyari Tivadar rektor-helyettes kezdeményező szándéka is kulcstényező”– mondta Zsigmond József, a KMDSZ elnöke. A vendégdiákok egyetemi oktatáson kívüli előadásokat hallgathattak, majd a KMDSZ-hez látogattak el, ahol Bálint Ildikó ismertette a KMDSZ történetét. A résztvevők megtekinthettek egy újonnan készült magyar dokumentumfilmet a BBTE-ről. /Ötven udvarhelyi diák a BBTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Megjelent a Brassóban kiadott Vadrózsák legújabb száma. A diákirodalmi lapban interjút olvashatnak Demény Péter és Halmosi Sándor költővel. A Visszapillantó tükör rovatban Bordás Attila és Zsigmond József mutatkozik be. A szerkesztők várják a fiatalok alkotásait. /(Farcádi): Megjelent a Vadrózsák legújabb száma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./

A tisztújításon újraválasztott Zsigmond József, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség /KMDSZ/ elnöke sepsiszentgyörgyi. Verseket ír, megjelent már két önálló kötete, jövőre lát napvilágot Mosolyok címmel kisregénye. Blogja van, kiír mindent magából, mondta. A közéletre készül, a közéletet fontosabbnak tartja az írásnál. Elvégezett egy trénerképző tanfolyamot, azóta már tartott négy képzést. Trénerkedéssel és pályázatírással szeretne foglalkozni. Két egyetemet végez, az egyiket magyarul, a másikat románul, a jogon harmadéves, a politológián elsőéves. /Osváth Diána: Aki tudja, honnan jött és hová tart. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

Háromszéki egyetemisták, friss diplomások úgy döntöttek, további kapcsolatot tartanak a fiatalabb, még középiskolás generációval, ezért amolyan tanácsadó, támogató testületként létrehozták a KOVAKÖ Szenior Klubot. Kialakult egy csapat régi ,,kovakősökből”, melynek alapító tagjai, úgy döntött, évente a Bátor kiállás díjával tünteti ki azokat a fiatalokat, akik már középiskolásként bizonyítottak a KOVAKÖ-ben. 2008 végén már másodszor adták át az elismerést, Zsigmond József és Serestély Zalán kapta a díjat, és az újonnan alakult klub tiszteletbeli tagjává fogadta Dénes Istvánt, a Nemzeti Szabadelvű Kör elnökét, amiért éveken keresztül segítette a szervezet munkáját. /Mózes László: KOVAKÖ-s összefogás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 7./

A KMDSZ Diáknapok szerves részét képező sportrendezvényeket szinte el kellett halasztani május 8-án, mert az egyetem vezetősége utolsó percben visszavonta a Babes-park használati jogát. A diákszövetség kérését három hete hagyta jóvá a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa. Május 8-án reggel azonban a helyzet megváltozott; a szervezőknek azzal indokolták a döntést, hogy a május 9-re tervezett U ‘90 emlékversenyre tisztán kell tartani a pályákat. Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese azt mondta: nem tud semmit a döntésről. Később arról tájékoztatott: beszélt az összes illetékessel és felelőssel, és elhárította a problémát, délutántól megengedték a park használatát. Az egész naposra tervezett sportrendezvényeket így délután kellett megrendezniük a KMDSZ-eseknek. Zsigmond József, a diákszövetség elnöke örül annak, hogy megoldódott a probléma. /J. J. : Bürokrácia akadályozza a KMDSZ Diáknapokat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

A kolozsvári Főtér átalakítása új helyzet elé állította a helybeli magyar és román közösséget. Az új arculatú Főtér – az eredeti elképzelések szerint – olyan színvonalas és igényes közösségi programok helyszínévé kellene váljon, amelyek Kolozsvár szellemiségéhez, Erdély fővárosának központjához illőek. A sebtében átadott új Főtéren rögtön kihirdették, hogy karácsonyi programokat advent időszakában, felkérve a magyar közösség képviseletét is, állítson össze megfelelő műsorszámokat erre az eseménysorozatra. A kolozsvári Főtér, az erdélyi magyarság jelképes főtere, nem válhat piaci zsibvásárrá. Az aláíró szervezetek közös állásfoglalásukban elhatárolódunk az ilyenfajta tömegrendezvényektől. Az aláírók között vannak az egyházi vezetők, magyar parlamenti képviselők, Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ tiszteletbeli elnöke, Dáné Tibor Kálmán az EMKE elnöke, László Attila az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Gergely Balázs az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezetének elnöke, Bodó Barna a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke, Egyed Ákos az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, Kató Béla a Sapientia Alapítvány elnöke, Kántor Lajos a Kolozsvár Társaság elnöke Sándor Krisztina a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke és Zsigmond József a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke. Állásfoglalás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Tischler Ferenc az új alpolgármester (Alakuló testületi ülés Sepsiszentgyörgyön)
Gyötrelmesnek és sikeresnek is mondható Sepsiszentgyörgy új vezetőségének alakuló ülése: a teremben alig lehetett levegőt kapni, a beiktatás két és fél órát tartott, de az újonnan választottak ellenszavazat nélkül léptek tisztségbe tegnap délután.
Az előző mandátumát meghosszabbító Antal Árpád András polgármester és Sztakics Éva alpolgármester mellett Tischler Ferenc lett az új alpolgármester – mindhárman az RMDSZ emberei –, az EMNP-s Nemes Előd számára pedig új tisztséget, afféle harmadik vagy (Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnoki megbízatását is számolva) negyedik alpolgármesteri munkakört hoznak létre, részint azért, mert a legújabb magyar párt Antal Árpád újraválasztását támogatta, másrészt, mint elhangzott, a másképp szavazók iránti tiszteletből.
Tanács, főleg új emberekkel
A nem annyira ünnepélyes, mint amennyire formális összejövetelen hivatalból Codrin Munteanu prefektus, vendégként Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár, Füzesi Oszkár bukaresti magyar nagykövet, a beregszászi és a csíkszeredai magyar főkonzul, az RMDSZ képviselői, szenátorai, különböző tisztségviselői, román és magyar pártvezetők, civil érdeklődők és a sajtó képviselői vettek részt. Az ülést az EMNP színeiben megválasztott Czegő Zoltán korelnök nyitotta meg – tiszta tekinteteket és tiszta kezeket látva és kívánva –, és alighanem a legfiatalabb, kissé elfogódott RMDSZ-es Aczél Kata zárta, aki a névsor szerinti első ülésvezetője az új tanácsnak. Kezdetben a frakcióvezetők mutatták be a megválasztottakat – az RMDSZ-nek 14, az NLP-nek, SZDP-nek, EMNP-nek két-két, az MPP-nek egy tanácstagja van. Kézfelemeléssel döntöttek elfogadásukról, kivétel nélkül egyöntetűen. Az új összetétel: Aczél Kata, Csatlós László, Debreczeni László, Kató Béla, Kelemen Szilárd Péter, Kondor Ágota, Magyarósi Imola Piroska, Miklós Zoltán, Mild Zoltán, Sztakics Éva Judit, Tischler Ferenc, Vajna László, Vargha Mihály, Zsigmond József (RMDSZ), Czegő Zoltán, Nemes Előd (MPP), Mădălin Guruianu, Marilena Profiroiu (NLP), Rodica Pârvan, Palela Rădiţa (SZDP); az előző időszakban nyolc mandátummal rendelkező MPP-t a következőkben Bálint József volt alpolgármester egyedül képviseli. A tanácstagok egyenként esküt tettek (a Bibliára, illetve az alkotmányra) románul, a magyar tanácstagok azonban magyarul is hozzátették, hogy esküszöm. Sepsiszentgyörgy legyen Székelyföld fővárosa
Utánuk az újraválasztott Antal Árpád András polgármester beiktatása következett, ő is elismételte magyarul, hogy Isten engem úgy segéljen. Rövid beszédet is tartott, üdvözölte az egybegyűlteket, és elmondta, hogy az elmúlt négy évben nemcsak fizikailag fejlődött a város, hanem meghatározó közösségi érzés is kialakult, ezt kívánja folytatni, az építkezést és a közösségfejlesztést, hogy Sepsiszentgyörgy Székelyföld legdinamikusabban fejlődő városa, sőt, fővárosa legyen, elegáns, élhető, európai település, ahol jó élni gyermeknek és szülőnek, ahova jó hazajönni, ahol otthon vagyunk. Meg fogunk találni minden használható lehetőséget, és ki fogjuk aknázni – ígérte, mert „hittel és szívós munkával hegyeket lehet mozgatni”. Sepsiszentgyörgy Székelyföld fővárosa lesz, ez nem presztízs, hanem infrastrukturális és szellemi fejlődés kérdése, azaz tudatos jövőtervezés – mondotta, és Isten áldását kérte a városra és a térségre. Ekkor került sor az alpolgármesterek megválasztására: az RMDSZ részéről Sztakics Éva Judit és Tischler Ferenc, a négytagú román frakció részéről Mădălin Guruianu neve hangzott el, újabb szünet következett a cédulák nyomtatására (ez már titkos szavazás volt), és a választáson 20 igennel Sztakics Éva, 15-tel Tischler Ferenc nyert, Guruianu pedig 4-gyel veszített. Egy szavazat érvénytelen volt. Nem szerepelt a napirenden, de a szakbizottsági helyeket is elosztották, nyílt és ömlesztett (egyszeri, kézfelemeléses) szavazással jóváhagyva a tanácstagok kívánságait. Mindenki két bizottság munkájában vesz majd részt, kialakításukban tekintetbe vették a pártok közötti arányosságot, és bár az RMDSZ-frakció kétharmados többséggel mindent vihetett volna, egy-egy elnöki tisztséget átengedtek az EMNP-nek, illetve a román tanácstagoknak. Végül a prefektus egy jó magaviseleti útmutató füzetet nyújtott át a polgármesternek, viszonzásul pedig – széles és célzatos mosolyok mellett – a város zászlaját vette át, amit nem bontott ki, de megköszönt. Győztes gesztus
A pezsgőt fél öt felé bontották ki (az ülés kettőkor kezdődött), és ezután tartott közös sajtótájékoztatót Antal Árpád és Nemes Előd: ekkor jelentették be, hogy a néppárt listavezetője a közösségfejlesztési egyesület elnöke lesz, ez nem összeférhetetlen a képviselői tisztséggel, de olyan feladat, amelyet eddig civil szervezetek láttak el, az éppen elérhető pénzforrásoktól függően több-kevesebb rendszerességgel. A Hunyad, Fehér, Szeben megyei szórványprogramok – amelyeket Brassóra is kiterjesztenek –, diáktáborok kapnak ezután szervezett és rendszeres keretet, intézményi odafigyelést. Antal Árpád azzal indokolta a döntést, hogy a szavazatok mögött érzelmek állnak, és ők, mint úgynevezett győztesek, nem kívánják félreseperni az úgynevezett veszteseket, hanem – felismerve, hogy a legnagyobb érték a városban kialakult közhangulat – bizonyítani kívánják, hogy a vezetők alázattal közelednek egymáshoz és az emberek gondjaihoz, mert a közös cél az, hogy mindenki jól érezze magát. Nemes Előd hozzátette: az EMNP mintegy ezer szavazatot veszített Antal Árpád támogatásával (ennyi a különbség a megyei és a városi lista választási eredménye között), de nem a párt, hanem a város érdekét nézték, ezután is ezt kívánják érvényesíteni. Remélhetőleg mindenki a város zászlaja alatt fog menetelni – jelentette ki Antal Árpád, aki azt is elmondta, hogy Tischler Ferenc nem a leköszönt Bálint József hatáskörét veszi át, újragondolják a feladatköröket, és az új alpolgármester – aki igencsak nagy tapasztalattal rendelkezik e téren – az eddig nem eléggé sikeresen kezelt szociális ügyekkel, elsősorban az Őrkő és a Csíki negyed gondjaival foglalkozik majd, és minden támogatást megkap, hogy előrelépés legyen.
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ősi tudásból jövőt szőni
Tojásírás, székely ruha készítés, varrottasok és úri hímzés – mind-mind azt az időt idézik, amikor a kézimunkák üzenetét még értették. A termékenységvarázslás, rontás távol tartása mellett a mód és a vágy is jelentést kapott egy-egy darabban. Az üzenetek mai ritka értőinek egyike, Kisné Portik Irén Gyergyószentmiklóson élő néprajzkutató.
Fiatal szülők gyermeke voltam, de a két nagyanyám bűvkörében nőttem fel. Ma is csodálatra késztet az egyetértés, ahogy anyatársként és szomszédként éltek, a megoldáskészség, amivel a mindennapokat élhetőbbé tették, s a népi tudás és bölcsesség, ami belőlük áradt. Apai nagyanyám hét gyermekkel maradt özvegyen, anyám nevelőanyja pedig – akit mindenkinél jobban szerettem – még özvegyen is nagyobb testvérei gyermekeit nevelte. Köztük anyámat, később minket, a két unokát.
Stafírung az élethez
Édesapám – aki azt vallotta, hogy „nyolc óra a kommunisták munkaideje, mi pedig annyit dolgozunk, hogy ne csak a mindennapi kenyér, de a kalácsba a mazsola is tisztességes keresetből kerüljön az asztalra” – genetikailag testálta rám a munka örömét, szépségét. Az osztályfőnökeimnek már nem volt nehéz elhitetniük velem, hogy „a legboldogabb ember az, akinek a legtöbb dolga van a világon.” Lelkipásztorom, Guszti bácsi nem csak református hitre, hanem a keresztyén életformára is nevelt. „Csak azt az életet érdemes élni, amit másokért élünk” – mondta nekem. Tőle és tanáraimtól tanultam meg, hogy senki sem fogja nemzeti kincseinket megtartani, megmenteni, továbbadni csak mi magunk. Ezért pedig sürgősen cselekedni kell! – szólalt meg bennem a még embrionális hivatástudat.
Számok és szerelmek
Mire leérettségiztem, már tudtam, milyen rengetegbe lesz küldetésem, csak az út nem volt még világos. Akkor azt hittem, matematikatanárként kell szolgálnom a nemzetemet. Most már tudom, hogy lépésről-lépésre a Gondviseléstől vezérelt utat jártam be. Amikor sokak megbotránkozására abbahagytam matematikai tanulmányaimat, azt hittem, kizárólagosan a néprajz arája leszek. Gyergyóba jöttem, apám szülőföldjére, amelyet ő maga tizennyolcadik születésnapomon mutatott be nekem, és akkor már világossá vált előttem, hogy Szászrégen csak a szülővárosom marad. Amikor berendezkedtem a magányos életre, megismertem azt a kétgyermekes özvegyembert, aki nem csak állította, hogy egy nő élete pusztán a szakmai gyönyörökkel nem lehet teljes, hanem be is bizonyította. Így lettem két gyermek boldog édesanyja, és fogadott gyermekeim után négynek nagymamája. Egyedüllétem alatt sikerült összegyűjtenenem Csík-, Gyergyó-, Kászon-szék szőttes anyagát – több mint 350 rokolya és 250 lakástextil –, népi építészetének formaelemeit, deszkamintázatait – 1200 deszkakivágást –, hímestojás-anyagát, hiedelemvilágának és folklórjának tekintélyes részét. Több mint 300 keresztszemes hímzést rajzoltam le Felső-Maros mente 21 falujából, amit Palkó Attilával és Zsigmond Józseffel közös kötetben tettünk közzé.
Kévék megkötve, aratásra készülve
Amikor még középiskolás koromban lelkipásztorom kezembe adta Lükő Gábor A magyar lélek formái című munkáját, már megtanultam, hogy a tárgyi kultúra és a szellemi elválaszthatatlan egymástól. Ebben a rálátásban, nagy kiterjedésű terepmunkával a hátam mögött, igen gazdag gyűjteményekkel a birtokomban kezdtem el néprajzi, majd kulturális antropológiai tanulmányaimat Debrecenben. Faragó József professzor úr, aki ismerte néprajzi munkámat, szeretett volna oktatónak beajánlani az éppen induló kolozsvári tanszéken. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy egyszer magam végezzem el a néprajz szakot, természetesen ott, ahol a tanáraim is szakképzést szereztek. Mai napig büszke vagyok erre a döntésemre, bár nekem kellett gondoskodnom gyűjtéseim kiadatásának mindennemű költségeiről. A kutatóintézményekhez tartozóknak hivatalból fizetik a gyűjtést, a feldolgozást, a kiadáshoz is hamarabb pénzhez jutnak, mint a magányos önérzetesek. Ha nem is sikerült még mindenik témát kiadványban magamhoz ölelni, vigasztal Újváry professzor írott véleményezése, aki államvizsga dolgozatomat és disszertációmat irányította, ez utóbbi 2500 hímes tojás jelképeinek eredetét és azok kapcsolatrendszerét vizsgálja.
Tojásírástól az úri hímzésig
Természetesen a néprajzos dolga a hagyományok újraélesztését is felvállalni, a kézművesség újratanítását is kézbe venni. A felgyűjtött anyagot ezért az 1992-ben általam kezdeményezett, Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány keretében a Gyergyószentmiklósi Népművészeti Alkotóházban szemléltettük. Itt érte meg idén 21. születésnapját a foszlányaiból újjáélesztett farsangtemetés is, a húsvét előtti tojásírás is. Az utóbbi években közel kétezer érdeklődő több mint hatezer tojást ír meg évente. Idén 14. alkalommal emlékeztünk meg az 1848-as forradalom népi vonatkozásairól, és több mint 300 résztvevővel kóstoltattuk meg évente más-más katonakonyha ínyencségeit. Az alapítvány kebelén előbb baráti társaságként különvált, mára jogi személyként működik a Gránátalma Egyesület. A magyar úri hímzés hagyatékértékeinek népszerűsítését tartjuk szem előtt. Eddig több mint hatvan hasonmás munka készült el a történelmi nagyasszonyok kelengyéiből, és több mint húszon munkálkodunk.
Élni valamiért
Fontosnak tartom a szövés, varrás, hímzés technikai ismereteinek, ősi tudásának átadását is, lehetőleg úgy, hogy megváltoztassa a szemléletet, az ízlést, a piacot, és a megélhetésben is része legyen. Ezért oktatónak jelentkeztem a Hargita Megyei Művészeti Népiskolához, ahol nagyszámú érdeklődőnek sikerült átadni a kézművesség elfelejtett ismereteit. Minél többen ismernék meg és tennék magukévá őseink életfelfogását, hitét, hét határon viselt jelképeit, annál közelebb állnánk az egységes székelység, illetve magyarság újraszerveződéséhez. Volna kitartás a székely autonómiához, több esély lenne a független Erdélyre, egy újjászülető Magyarországra.
Ehhez pedig nem valamiből, hanem valamiért kellene élnünk. Nem az erdőkből, hanem az erdőkért, nem a néprajzból, hanem a néprajzért, nem magyarságunkból, hanem magyarságunkért. Nekünk erre őseink élete a modell. Ott pedig, ahol a nomád világban kipróbált, Európának leckét adó életformában bevált eszmeiség lenne az úr, nem lennének, mint ahogy nem is voltak szennyezett vizek, tar hegyek, egyfelől kipusztuló-, másfelől kóbor állatok, szellemi fölénytől és a fizikai munka alázatától messze álló meggazdagodottak. Magyarán: az ősi tudás és a vele járó életformára, életeszményre azért van szükségünk, hogy letéphessük magunkról az elkorcsosodás láncát.
Kisné Portik Irén
Néprajzkutató, Szászrégenben született 1955-ben, elemi és középiskolai tanulmányait is ott végezte. 1977-től Gyergyószentmiklóson él. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsész karán diplomázott. Dolgozott textil-technikusként a gyergyószentmiklósi Bútorszövetgyárban, néprajzosként a Tarisznyás Márton Múzeumban, a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központban, a Salamon Ernő Gimnáziumban. Három évig igazgatója volt a Városi Könyvtárnak, jelenleg a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal kulturális felügyelője, a Hargita Megyei Művészeti Népiskola oktatója. Munkásságáért 2003-ban Aszalós-díjat, 2005-ben a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést kapta. Önálló kötetei: Kossuth Lajos a magyar nép tudatában, 2002; Barát Jóska, Gyergyóalfalu Naszreddin Hodzsája, 2006; Gyergyó és a fenyő, 2006; Rejtélyes számok a hiedelemvilágban, 2008; Barát Jóska, az alfalvi adomázó, 2012. Két kötet társszerzője: Felső-Maros vidéki keresztszemesek, Kriterion, 1985; Két nagyanyám időjósló mondókái, Népismereti Dolgozatok 1994. Kriterion.

Magyaró monográfusa volt
Palkó Attila az egész Felső-Maros mentén ismert szűcsmester fiaként látta meg a napvilágot, de édesapja mellett a gazdálkodás mindennapjaiban, az erdőlésben és a tutajozásban is részt vett. A nagyenyedi kollégium diákja volt, középiskolai tanulmányait a bécsi döntés után Marosvásárhelyen folytatta, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen történelemtanári oklevelet szerzett. A régészetet a hazai szakma legjelesebbjeitől sajátította el. Vajdaszentiványon a Hallstadt-kori lelőhelyeket Kurt Horedt professzorral közösen tárták fel, Kolozsvár mellett, a Bácsi-torokban Nicolae Vlassával találtak a Kőrös-kultúrához tartozó fontos leleteket. Mint a Báthory István Líceum tanára, önálló régészeti táborokat is szervezett diákjai számára a Bácsi-torokban és a középkori Léta vára falai alatt.
Néprajzosként a Felső-Maros vidéke hagyományait gyűjtötte össze és dolgozta fel, a tutajozástól a népdalokig és a varrottasokig. Évtizedekig tartó gyűjtőmunkával elkészítette szülőfaluja, Magyaró történeti és társadalomrajzi monográfiáját. A Magyaróról megjelent könyveinek a szintén odavalósi Zsigmond József volt gyakori társszerzője, zenei, illetve képzőművészeti szakértőként Jagamas János és Portik Irén működött bennük közre.
Palkó Attila tanulmányai, szakcikkei hazai és magyarországi akadémiai kiadványokban jelentek meg, tudománynépszerűsítő írásait pedig számos hazai sajtótermék közölte.
Hálás szülőfaluja számon tartotta és értékelte a munkásságát. A magyarói iskola Palkó Attila két hónap múlva esedékes 90. születésnapja kapcsán készült felvenni a község és a tágabb régió monográfusának a nevét. Sajnos, maga az ünnepelt már nem lehet ott jelen. Kolozsvári és Maros menti tanítványai, tisztelői augusztus 11-én, szombaton kísérik ki őt is a Házsongárdi temetőben nyugvó jeleseink közé.
(KN)
Népújság (Marosvásárhely)

Újabb regionális öntudaterősítő program: székelyföldi diákigazolvány
Székelyföldi diákigazolvány létrehozását kezdeményezi Zsigmond József, a sepsiszentgyörgyi tanács fiatal tagja, aki szerint a kártya – társadalmi hasznossága mellett – segíti a szolidaritás érzésének és a regionális öntudatnak a kialakítását.
Zsigmond József Tamás Sándor megyetanácselnök és Antal Árpád polgármester jelenlétében mutatta be a kártyát. Mint mondta: a diákigazolványt hétéves kortól 35 éves korig vehető igénybe, amennyiben a kérvényező érvényes tanulói jogviszonnyal rendelkezik egy, a történelmi Székelyföld területén működő tanintézményben. A háromnyelvű diákigazolvány egy vonalkóddal ellátott kártya, ezért lehetőséget nyújt az egyéni azonosításra, ezenkívül pedig kedvezményekre is feljogosítja gazdáját.
A 14 éven aluli diákok számára a szülő vagy gyám igényelheti az igazolványt, a 14-18 év közötti diákoknak pedig szülői vagy gyám által megírt beleegyezés szükséges a kártya átvételéhez. A felnőttkorú diákoknak csak a hivatalosan megjelölt papírokat kell beszerezniük, felhatalmazás nem szükséges. Az 5-től 100 százalékig terjedő kedvezmények köre a tervek szerint kiterjed a Kovászna, Hargita és Maros megyék területén lévő kulturális intézményekbe való belépéstől a sporton, nyelvtanuláson, szórakozáson (mozi, színház, fesztiválok), szépségápoláson (hajformázás, manikűr, masszázs) keresztül az utazási kedvezményekig.
Antal Árpád arról biztosította a kezdeményezőket, hogy a polgármesteri hivatal, valamint a megyei tanács összes alárendelt intézménye csatlakozni fog az akcióhoz, Tamás Sándor pedig arról beszélt, hogy a diákigazolvány hozzájárul a székelyföldi eszme „társadalmasításához”.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Székelyföldi diákigazolvány
Januártól még csak a Székely Nemzeti Múzeumban lesz használható, de a három székely megye után nemzetközi forgalomban is el kívánják ismertetni a sepsiszentgyörgyi városházán bemutatott Székelyföldi Diákigazolványt.
A romániai piacon elsőként létrehozott háromnyelvű (magyar, román, angol) kártyát iskolásoknak, egyetemistáknak szánják, 7-től 35 éves korig igényelhető, és különböző kedvezményekre jogosítja fel tulajdonosát: utazáskor, művelődési intézményekbe, sportlétesítményekbe, rendezvényekre való belépéskor, tanfolyamokon, szolgáltatásokban (egészségügy, szépségápolás), még üzletekben is – a hálózatot ugyanis folyamatosan bővíteni kívánja a kezdeményező Centrum Studiorum egyesület. Zsigmond József, az egyesület elnöke – az önkormányzat RMDSZ-frakciójának egyik fiatal tagja – elmondta: nálunk még csak a nagyvárosok egyetemi hallgatói rendelkeznek diákigazolvánnyal, és ezt is elég szűk körben lehet csak használni – a röviden Sic Card nevet viselő, vonalkódos kártyát azonban minél szélesebb körben szeretnék bevezetni, elsősorban a Székelyföldön, ezzel is erősítve a regionális öntudatot és a fiatalság kötődését. Az ötletet Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor, illetve Borboly Csaba megyei tanácselnökök is felkarolták, és Maros megyében is van rá fogadókészség. Külföldön a diákigazolvány olyan kulcs, amely nagyon sok kaput megnyit, nemcsak a kedvezményes jegyárak miatt, hanem mert státust jelent a viselőjének – mondta el Tamás, aki arra is ígéretet tett, hogy a megye minden kulturális intézménye nyitni fog a diákok felé; Antal Árpád a városi buszokra, uszodára, sípályákra látja kiterjeszthetőnek a kedvezmények rendszerét. Az elképzelést egyébként több helyi vállalkozó is támogatja – a multikat csak akkor keresik fel, ha kikerülhetetlenek, például a benzinkutak esetében –, így néhány üzletben és szórakozóhelyen, sőt, már egy fogorvosi rendelőben is készek a fogadására. A diákbarát helyek és intézmények névsorát – az általuk nyújtott, legkevesebb 5, de akár 100 százalékos kedvezménnyel – a www.diakigazolvany.ro, illetve a www.siccard.ro honlapon is lehet majd követni, s ezek az ajtajukra ragasztható matricát is kapnak. Ugyanott a kártya használatával kapcsolatos hírek meg a diákokat érdeklő – korosztályok szerint lebontott – tudnivalók (programok, pályázatok, ösztöndíjak, diákmunka stb.) is napvilágot látnak. A 2013-tól érvényes Székelyföldi Diákigazolvány ingyenes, a kiadásával járó költségeket pályázatokból kívánják fedezni. A legkisebbek számára a szülők igényelhetik, a 14–18 éveseknek fel kell mutatniuk a szülői beleegyezést, 18 éven felül fényképet is kérnek. Zsigmond József azt is fontosnak tartotta közölni, hogy a „sic card projekt” megvalósításán kizárólag hazatelepedett székelyföldi fiatalok dolgoznak.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jogvédő szolgálat Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgyön is nyílik kirendeltsége az RMDSZ által kezdeményezett Mikó Imre Jogvédő Szolgálatnak, Markó Attila képviselői irodájában, a Martinovics Ignác utcai székházban működik majd. Több kíván lenni klasszikus jogszolgálatnál, egyfajta magyar Amnesty Internationallá nőheti ki magát, és a „harapós kutya” szerepét szánják neki – jelentette ki az RMDSZ sepsiszentgyörgyi képviselője.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat beindítását a hét elején jelentette be Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kitalálói a háromszéki politikusok. A helyi kirendeltségekből összeálló szolgálat feladata lesz begyűjteni az erdélyi magyarok sérelmeit, összesíteni és továbbítani azokat a román hatóságoknak, de eljuttatják a dokumentációt az európai nagykövetségeknek és a brüsszeli hivataloknak is – ismertette az elképzelést Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. Minden bizonnyal egy ilyen iroda hiányának is köszönhető, hogy ma Románia azt állíthatja magáról, példásan megoldotta a kisebbségek ügyét, pedig ez nyilvánvalóan nem igaz – fejtette ki Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi iroda feladata lesz felmérni, hogy a különböző háromszéki hivatalokban mennyire élhetnek nyelvi jogaikkal a magyar emberek, a Bukarestnek alárendelt dekoncentrált intézményeknek ugyanúgy kötelességük a magyar nyelv használatát biztosítani, mint az önkormányzatoknak, és ezért a kormány helyi megbízottja a felelős. Céljuk az összegyűjtött adatok alapján éves jelentést készíteni, amelyet felhasználhatnak a nemzetközi jogvédő szervezetek is romániai helyzetismertetéseik során. Az Amerikai Egyesült Államok például minden évben jelentést készít arról, milyen mértékben tartják be az emberi jogokat Romániában, rendelkezésükre bocsátják majd a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat adatait is – mondta el Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi iroda állandó munkatársa Zsigmond József, és lesznek bedolgozók is, a háromszéki intézmények felmérését pedig már elkezdték egy formanyomtatvány segítségével. Feladatuk elsősorban a beérkező panaszok összesítése, arra bátorítanak mindenkit, bármilyen jogsérelem éri, panaszuk van, jelezzék az irodában. Idővel, ha igény mutatkozik, bővítik a szolgálatot, jogi tanácsadást is nyújtanak majd. Antal Árpád kiemelte: jelenleg Romániában még a létező törvényeket sem tartják be, az adott lehetőséget sem használják ki mindenütt az intézmények, a jogszolgálat tevékenységével hozzá kívánnak járulni a helyzet megváltoztatásához.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Átadták az első SIC-kártyákat
Csíkszeredában adták át tegnap az első két székelyföldi diákigazolványt: a kártyákat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem két diákja vehette át. A hivatalos nevén Sic Card – Székelyföldi Diákigazolvány, vonalkóddal ellátott kártya, amellyel tulajdonosa tulajdonképpeni diákstátusát tudja igazolni, ugyanakkor az igazolvány felmutatásával kedvezményekben részesülhet az elfogadóhelyeken.
„Eddig több mint ötszázan igényeltek kártyát, a legtöbben középiskolások és egyetemisták. Tudni kell, hogy elemi és általános iskolások is igényelhetnek ilyen igazolványt. A kérvényezők 85 százaléka magyar nemzetiségű, a többiek pedig román ajkúak. Hétéves kortól 35 évesig bárki kérhet igazolványt” – beszélt a részletekről Zsigmond József, a diákigazolványt kiadó Centrum Studiorum Egyesület elnöke, aki tegnap a Sapientia egyetem csíkszeredai karain adta át az első két igazolványt: egyiket az egyetem hallgatói önkormányzata elnökének, Kovács-Szécsi Attilának, a másikat a korábbi elnöknek, Vajda Attilának.
Az átadáson hangsúlyozták, a diákigazolvány igénylése nem származásfüggő, „nem etnikai, hanem területi alapon lehet kérni azt”. Jövő héten félezer eddigi igénylőt értesítenek arról, hogyan kaphatja kézhez a kártyát.
A Székelyföldön eddig már több mint száz elfogadóhellyel kötöttek partneri szerződést, Csíkszeredában egyelőre most zajlanak a tárgyalások. „Leginkább a kis- és középvállalkozókat kérnénk fel, hogy csatlakozzanak elfogadóhelyként. Azt is rájuk bízzuk, hogy hány százalékos kedvezményt biztosítanának a kártyatulajdonosoknak, cserébe nem kérünk semmit. Csíkszeredában már tárgyaltunk a városi és megyei önkormányzat vezetőivel, ők pozitívan fogadták a kezdeményezésünket. Abban is gondolkodunk, hogy sportesemények megtekintésére is kedvezményt nyújtson a kártya, ezért ez ügyben hamarosan felkeressük a csíkszeredai hokicsapat, illetve a sepsiszentgyörgyi kosárlabdacsapat vezetőségét is” – ígérte meg Zsigmond.
Újdonságként említette, hogy ezentúl Csíkszeredában (a Sapientia egyetem hallgatói önkormányzatának irodájában), Marosvásárhelyen (a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetségnél), Gyergyószentmiklóson (a művelődési központban) és Székelyudvarhelyen (az Udvarhelyi Fiatal Fórumnál) is olyan információs központot nyitnak, ahol nemcsak érdeklődni lehet a kártyáról, hanem el is lehet készíttetni azt. Ehhez igazolni kell az igénylőhallgatói jogviszonyát, továbbá ki kell tölteni egy igénylő lapot, valamint mellékelni kell egy fényképet. Az igénylés interneten is megoldható, a www.diakigazolvany.ro oldalon. Az egy évre szóló, ingyenes kártyával vasúton nem lehet kedvezményesen utazni.
Makó Zoltán, a Sapientia egyetem csíkszeredai Gazdasági és Humántudományok Karának dékánja is jelen volt a tegnapi eseményen. Elmondta, szükség van az olyan kezdeményezésekre, amelyek vonzóbbá teszik a székelyföldi diákéletet. „Számunkra is fontos, hogy a jó képességű diákok Székelyföldön, ha lehet, a Sapientián tanuljanak tovább” – fogalmazott a dékán.
Kozán István
Krónika (Kolozsvár),

Aktív, kifejlett diákközösség él ebben a városban
Talpas Botond megvalósításokról, élményekről, tervekről
Három éve egyedül indult a Kolozsvári Magyar Diákszövetség tisztújító választásán, versenytárs hiányában viszont a gyakorlatban kellett bizonyítania. Mandátuma alatt így csapatával és temérdek önkéntes segítségével a tettek, erősödés, fejlődés mentén a szervezet figyelmét a hiányos szektorokra terelte, számos partnerséget és együttműködést kötött, illetve közelebb hozta a diákságot a kincses városhoz, annak történelméhez, értékeihez, nem utolsósorban a diákszövetség egészéhez. Talpas Botond volt KMDSZ-elnökkel beszélgettünk.
– Február 15-én lejárt a mandátumod, ám továbbra is szorosan együttműködsz a KMDSZ-szel. Milyen kapcsolatod volt Zsigmond Jocó elődöddel?
– Volt egy időszak, amikor nekem is megadatott, hogy elődömmel együtt dolgozhassak, 2010-ben azonban egy teljesen megújult közösség vette át a feladatokat, a régi tagok pedig hazaköltöztek, családot alapítottak vagy külföldre utaztak. A mostani csapat nagy része indulásakor fiatalabb volt a diákszervezetnél, ma már több mint három éve működünk együtt, így baráti kapcsolatok, szoros együttműködés alakult ki közöttünk. A február 15. nem jelentett komolyabb határkövet, ugyanis a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának diákszenátoraként továbbra is tevékenykedem, emellett egyelőre az elnöki tisztség átadásának időszakában vagyunk, így a KMDSZ-szel mindennapi kapcsolatban állok.
– 2009 végén egy Bertnard Russel-idézettel kezdted a választási beszéded. Hogy érzed, sikerült elnöki tisztséged alatt továbblendíteni a haladás kerekét?
– Amikor 2010-ben a mellettem felsorakozó csapattal leültünk, hogy kialakítsuk, megbeszéljük a szervezeten belüli terveinket, már többünknek volt ilyen típusú tapasztalata (diáktanács, önkéntes programok stb.), ezért nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csapattal kezdtem. Természetesen voltak hiányosságok, sokszor megbotlottunk, és előfordult, hogy olyan problémákkal szembesültünk, amelyekre nem számítottunk, de a három év alatt elindultunk abba az irányba, amelynek eredményeként látványos az előrelépés.
– Csapatod és a teljes közösség segítségével sok mindent létrehoztál, megerősítettél. Mit tartasz mégis a legnagyobb megvalósításnak?
– A ’90-es évek óta a város, a magyar közösség és a diákközösség maga sokat változott, a KMDSZ-nek volt ugyan beágyazódása, elődeink sokat letettek az asztalra, de hiányzott a szervezet szolgáltatói jellege, kereste helyét a 21. század Kolozsvárjában. Az ELTE Karrierközpont mintájára újraindult a Karrieriroda, ezt követően pedig keretmegállapodást is kötött. A Karrieriroda, amely már online felületen is működik, elméleti képzéseket, állásbörzéket szervez, illetve hangsúlyt fektet a gyakorlati oktatásra is, amelyet a bolognai rendszer bevezetése után a diákság nagyon hiányolt. Kialakult egy nagyon jó csapat és állandó partnerségek, megállapodást kötöttünk a BBTE magyar tagozatával és a Sapientia EMTE-vel is, de az Omnipass és Studcard diákigazolványoknak is partnerei lettünk, amelyek ezután három nyelven igényelhetők. Elindítottunk egy magyar sportklubot, a Sportirodát, amelynek kosárcsapata idén a megyei ligában is játszik.
Kiemelt eredmény továbbá, hogy a magyar diákok szerepet vállalhatnak az egyetem érdekvédelmében, a BBTE új tanügyi törvénye ugyanis nemcsak a magyar tagozatnak, de a diákoknak is autonómiát adott, saját működési és választási szabályzattal. Emellett képzések és más programok által sikerült megteremteni a kellő felkészültséget, és összehangolni a magyar diákképviselők munkáját.
A Kolozsváron tevékenykedő különböző szakosztályok, szakkörök, klubok és szakkollégiumok összehangolása nemcsak papíron működik, hanem a gyakorlatban is rendszerezettnek és hatékonynak bizonyult, a KMDSZ, a diákképviselők és szakosztályok pedig valósággal kiegészítik egymás munkáját.
Rendezvényekben is gazdagodtunk, illetve a már hagyományossá vált eseményeinket felduzzasztottuk és továbbfejlesztettük, a Diáknapok például tavaly 1700 versenyzővel és több mint száz önkéntessel startolt, valamint öt napra nőtte ki magát. Emellett meg kell említenünk az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát és a gólyaprogramokon belül a Gólyák Nyári Egyetemét is, hiszen ezek iránt úgyszintén kiemelt az érdeklődés. Társszervezőként csatlakoztunk a Kolozsvári Magyar Napokhoz, az Ifjúsági Főváros 2015. projekt ügyét is igyekszünk előre vinni, emellett a BBTE-vel karöltve megnyertük a 2015-ös Országos Diákköri Konferencia szervezési jogát, amelyre 65 éve nem volt példa. Úgy érzem, a KMDSZ a kisebb ügyek, különböző problémák és megoldandó kérdések esetén is jelen volt, és jelen voltak azok a partnerek is, akikkel a szervezet együttműködik. Természetesen maradtak hiányosságok, illetve olyan kezdeményezések, projektek, amelyekre nem jutott elég idő, de örülök, hogy többen viszik tovább a szervezet működését, feladat ugyanis maradt bőven.
– Milyen személyes élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál ez idő alatt?
– A legcsodálatosabb az, hogy rengeteg emberrel ismerkedtem meg, amely egyszersmind temérdek tapasztalatot és élethelyzetet is jelent, hiszen együtt dolgoztam baráttal, ismerőssel, diákokkal, de tanárral vagy akár politikussal is. Szerencsésnek érzem magam, hiszen a családom is mellettem volt, támogatott. Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam azt is, milyen egy érett csapattal együttműködni, milyen nyitott, kezdeményező, szerepet vállaló emberekkel alkotni, létrehozni. Aktív és kifejlett diákközösség él ebben a városban, aki a maga hibáival és hiányosságaival bár, de fel tud sorakozni a város ügyei és értékei mentén. Ez rengeteget jelent számomra.
– Hogyan és merre vezérelnek terveid ezután?
– Októberben beiratkoztam doktori iskolába, tehát folytatom a tanulmányaimat, de közösségi tevékenységekkel szeretnék foglalkozni, mert úgy érzem, hogy rengeteget kaptam attól a közösségtől, amely születésem óta hol ilyen, hol olyan formában körülvesz engem. Emellett az Ifjúsági Főváros 2015. projekt összehangolásában is szerepet vállalok, ahol figyelmem a magyar fiatalok, a magyar nyelv, kultúra megfelelő képviseletére irányul. A projekthez való hozzájárulásom valószínűleg ki fogja tölteni szabad óráimat, de emellett továbbra is igyekszem időt fordítani a mandátumom alatt indult, és a doktori témámhoz közel álló Igen, tessék! mozgalomra, amely a magyar közösségért, a színvonalas magyar nyelvhasználat támogatásaként jött létre.
Szabadság (Kolozsvár),

Népszerű a székely diákigazolvány
Több mint kétezren használják és a tervek szerint minden diákhoz eljut majd a jövőben a Székelyföldi Diákigazolvány (Sic Card) – jelentette be hétfőn Zsigmond József ötletgazda. Mint ecsetelte, a fogadtatást nagyon pozitívnak értékelik, de van még tennivaló, mivel sok helyen, főleg vidéken nem értették a diákigazolvány lényegét és hasznát.
Megtudtuk, tavaly 70 ezer háztartásba juttatták el a tudnivalókat a kártyáról, így mára már szinte mindenhol ismerik az igazolványt. Szintén tavaly hat partnerirodát is nyitottak a különböző szervezetek segítségével, így megkönnyítették az online regisztrációt. „Összességében azt hiszem, hogy a kitűzött cél fele haladunk, az előre eltervezett úton, csak kissé lassabban a bürokrácia és az anyagi lehetőségek miatt, ettől függetlenül optimisták vagyunk” – fogalmazott az ötletgazda.
Hozzátette: jelenleg a kártyát szolgáltatások terén használják leginkább, legkevésbé pedig a vásárláskor, ugyanakkor a hírleveleiknek is sokan örülnek, hiszen rendszeresen közölnek pályázati, tanulmányi, oktatási lehetőségeket. „Szeretnénk elérni, hogy év végére egy kártyatulajdonos akár havi 100 lejt is meg tudjon spórolni, ez már szép eredmény lenne” – vallja Zsigmond József.
Jelen pillanatban 2016 kártya van forgalomban, de februárban a sepsiszentgyörgyi gimnáziumok diákjai is kapnak igazolványt. A tervek szerint különböző oktatási és önkormányzati intézményekkel működnének együtt, mivel segítségükkel gyorsabban készülnek el a kártyák.
Bús Ildikó
Krónika (Kolozsvár),

Összefogni a testvérvárosok diákságát
Két testvérváros, Sepsiszentgyörgy és Kecskemét ifjúsága közeledését, kapcsolatteremtését hivatott segíteni az a program, melyre a Centrum Studiorum Egyesület (CSE) pályázott sikeresen.
A diákönkormányzati csereprogram első szakaszában április végén megyeszékhelyi diákszervezetek vezetői látogattak Kecskemétre, a napokban pedig Sepsiszentgyörgyön vendégeskedtek a Bács-Kiskun megye székhelyéről érkező ifjúsági képviselők. Az oktatásfejlesztésnek fontos része a diákok szerveződése, ezért lényeges, hogy egymástól több száz kilométerre élő fiatalok számára megteremtsék a tapasztalatcsere, tanulás és a további együttműködés lehetőségét – vázolta a pályázat kapcsán Zsigmond József, a CSE elnöke, akinek meggyőződése, diákönkormányzatiság vonatkozásában Erdély jobban áll, mint Magyarország.
A Kovászna Megyei Középiskolások Szövetségének elnöke, Tőkés Hunor úgy értékelte, a csereprogram kiváló alkalom arra, hogy a székely és magyar kultúrát megismertessék egymással a fiatalok, s megjegyezte: ez azért is fontos, mert bár a két testvérvárosban azonos nyelven beszélnek, mégis másképpen. A diákok közéleti szerepére Oltean Csongor HÁRIT-elnök hívta fel a figyelmet, s hangsúlyozta, Háromszéken jól működnek a diákszervezetek, erős az összetartó erejük.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Annyi áldás szálljon rájuk (Kicsengetés Háromszéken)
Ballagtak tegnap Sepsiszentgyörgyön: a Székely Mikó és Református Kollégium, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum, a Berde Áron, Kós Károly és Puskás Tivadar Szakközépiskola végzős hallgatóinak utoljára szólt az iskolacsengő.
A zuhogó eső elől a Bogdán Antal Sportterembe menekítették az évzáró rendezvényt a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban (felvételünk). A székely ruhába öltözött végzősök a Gaudeamust énekelve vonultak be a terembe. Kossuth-nótát parafrazálva dr. Erdély Judit, a végzős B osztály osztályfőnöke azt kívánta a ballagóknak: ahány esőcsepp esik rájuk, annyi áldás szálljon rájuk az elkövetkezőkben. Kerekes Dóra iskolaigazgató útravalóul Ady Endrét idézve – Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen – elmondta utolsó tanítását: becsület, tisztesség, igazság, őszinteség, hit és szeretet vezérelje a végzősöket. Zsigmond József sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő, mikeses véndiák Antal Árpád polgármester üzenetét tolmácsolta: nem véletlen, hogy ide születtünk, ezért úgy szeressék a szülőföldet, mint édesanyjukat, s ha megtapasztalták, milyen a nagyvilág, jöjjenek haza, itt alapítsanak családot, dolgozzanak, és éljenek itthon Sepsiszentgyörgyön, Székelyföldön, mert ez a város, ez a föld velük, az ő alkotó energiáikkal együtt értékes és maradandó. A kirepülőket köszöntötte Kosztin Árpád elsős és Kali Ágnes tizenegyedikes tanuló, majd a végzősök nevében Csinta Áron saját verssel búcsúzott. A folytonosság jeleként a tizenkettedikesek átadták az iskola jelképes kulcsát a tizenegyedikeseknek. Ezt követően jutalmazták az éltanulókat, különleges eredményeket elért diákokat. Végezetül ft. Szabó Lajos plébános, tb. kanonok örömét fejezve ki, hogy hagyománytiszteletből székely gúnyába bújtak a ballagók, áldást kért rájuk. Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tusványos 25 – Nyelvében él… a nemzetpolitika
A Kárpát-medencei nyelvvédelmi és a nyelvhasználatot bátorító szervezetek kiegészítik egymás tevékenységét, működésüket a Nemzetpolitikai Intézet figyelemmel kíséri és segíteni igyekszik – jelentette ki Kántor Zoltán igazgató a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban. Az erdélyi magyar nyelvhasználat érvényesítését taglaló szerdai kerekasztalon Talpas Botond, az Igen, tessék! mozgalom elnöke elmondta: fontosnak tartja, hogy a felvidéki és a kárpátaljai hasonló mozgalmakkal nincsenek egyedül a Kárpát-medencében, és ezek a szervezetek tanulhatnak egymástól. Az ügyfelek anyanyelvű kiszolgálását és tájékoztatását bátorító Igen, tessék! mozgalom elnöke hangsúlyozta, az üzleti szférában nem szabályozzák törvények a nyelvhasználatot, ezért a jogérvényesítés helyett üzleti mintára épül a szervezet működése.
Az ügyfeleket magyarul is kiszolgáló partnervállalkozásokat gazdasági hálóba szervező Igen, tessék! mozgalom a kereslet és a kínálat logikája alapján működik – ismertette Talpas Botond. Független, szakmai kutatások támasztják alá, hogy a magyar ügyfelek hajlandóak bizonyos mértékben többet fizetni, ha használhatják anyanyelvüket.
Talpas rámutatott, a mozgalom feladata, hogy a keresletet és a kínálatot is bővítse. Olyan módszerekhez nyúlnak, mint például a 18 ezres példányszámban kiadott Igen, tessék! Kolozsvár közösségi havilap, vagy időszakos kampányokat szerveznek, amelyek a helyi közösségben a többnyelvűséget népszerűsítik.
Ferenc Viktória, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa úgy vélekedett, egy haszonra számító vállalkozónak országtól függetlenül mindenképpen érdemes az államnyelv mellett más nyelven is megszólítania az ügyfeleit.
A beszélgetésen részt vett Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezetője és Horváth Kovács Ádám, elnök, továbbá Markó Attila és Zsigmond József, a Mikó Imre jogsegély szolgálat részéről, illetve Gyeney Laura, a magyarországi Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársa.
Az Igen, tessék! mozgalom sajtóközleménye, Erdély.ma

Hódít a székely diákigazolvány
Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Székelyföldi Diákigazolvány, s bár felhasználtságáról nincsenek pontos kimutatások, de egyik osztályközösség után a másik után igényli – tudtuk meg Zsigmond Józseftől, az igazolványt kiadó Centrum Studiorum Egyesület elnökétől.
Elmondta, idén nyáron leginkább a magyarországi nyaralási és kirándulási kedvezmények miatt keresték meg a diákok az ötletgazdát. „ Tanév közben inkább helyben használják a diákok a Székelyföldi Diákigazolványt” – tette hozzá.
Mint ismeretes, a kártya nemzetközi szinten biztosít kedvezményeket a diákoknak. A Sic Card gyártói jelenleg 150 elfogadóhellyel vannak szerződéses viszonyban Székelyföldön, Magyarországon, de Franciaországban és Törökországban is van egy-egy panzió, illetve múzeum, ahová kedvezményes áron mehetnek a kártya birtokosai. A kártya ingyenesen megrendelhető a www.diakigazolvany.ro honlapon.
Székelyföldön jelenleg 3406 kártya van forgalomban. A diákigazolványt 6 éves kortól 35 éves korig lehet igénybe venni.
Szabó Enikő, Krónika (Kolozsvár)

Diplomadolgozatok Sepsiszentgyörgyről
Végzős egyetemisták mutatták be Sepsiszentgyörgyről készült vagy hozzá is köthet diplomamunkáikat a helyi önkormányzatnak, amely három hónapos támogatást nyújtott az erre pályázóknak. Az alapfokon diplomázók háromszor 300, a mesteri fokozatú dolgozatokért háromszor 500, a doktori munkákért összesen 3000 lejt utaltak ki a városból származó, de másutt tanuló fiataloknak.
Idén heten választották záróvizsgájuk témájaként a szülővárost, a következő kiírásra pedig tizennégyen jelentkeztek, és nem az anyagi támogatás miatt, hiszen már megkezdett dolgozatokkal neveztek be – közölte Zsigmond József  tanácstag, aki az idei támogatottakat mutatta be a városvezetésnek. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) tanult Bács Ágnes a kisiskolások játékos szókincsfejlesztésének hatékonyságát vizsgálta, a Brassói Transilvania Egyetem (BTE) hallgatója, Alina Costache a színházi eladások népszerűsítését elemezte (a Tamási Áron Színház és az Osonó összehasonlításával), Fodor Alpár (BTE) a Gyöngyvirág utca rehabilitálására készített szaktervet, Moga Mónika (BTE) a Székelyföldet is magában foglaló Központi Fejlesztési Régió kutatásmenedzsmentjéből doktorál, Simon Levente (BBTE) a városi önkormányzat kapcsolati hálójának fraktálelemzését végezte el, Sebestyén Viola (BBTE) a Gyárfás Jenő Képtár örökségét vette számba, Tóth Szabolcs (BTE) a megye turisztikai fejlődésének lehetőségeit tanulmányozta. A jelenlegi állapotok felmérése mellett mindegyik dolgozat javaslatokat is tartalmaz a továbbiakra nézve, amelyeket hasznosítani lehet. 
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több pénz ösztöndíjra
A tavalytól eltérően három hónap helyett négy hónapra szól a Sepsiszentgyörgy önkormányzata által egyetemistáknak nyújtott ösztöndíj, és idén a távoktatásban tanulók is pályázhatnak – tájékoztatott Zsigmond József tanácstag, az említett módosítások kezdeményezője, aki szerint a 2013-ban elindított ösztöndíjprogram ösztönzi a fiatalokat, hogy városkutatással foglalkozzanak, ugyanis az ösztöndíj elnyerésének feltétele, hogy a hallgatók Sepsiszentgyörgyről írják államvizsga-, mesteri, illetve doktori dolgozatukat, vagy Sepsiszentgyörgyön hasznosítható témát válasszanak a szóban forgó záróvizsgákra.
Tavaly a tizennégy pályázatnyertes között 75 ezer lejt osztottak szét, idén 100 ezer lejre emelték az ösztöndíjalapot, és legtöbb huszonöt fiatal kaphatja meg a támogatást. Az alapképzést befejező hallgatók havi 300, a mesterit végzők 500, a doktoranduszok 1000 lejt kapnak.  (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ötezer SIC CARD
Kiadták az ötezredik Székelyföldi diákigazolványt (SIC CARD) – közölte Zsigmond József. A Centrum Studiorum Egyesület elnöke azt mondja: az elején nehezen lendült bele a program, de egyre több partnert találnak, ezért a kártya népszerűsége nő a fiatalok körében. A SIC CARD kulturális, szórakoztató és sportlétesítményekben biztosít kedvezményeket. A diákigazolványt 7 éves kortól 35 éves korig lehet igénybe venni, amennyiben a kérvényező érvényes tanulói jogviszonnyal rendelkezik valamelyik székelyföldi tanintézményben.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)