Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Zsédenyi Adrienn (Zséda)
9 tétel
2011. november 8.
Élő kulturális „hidakat” épített az Ars Hungarica Nagyszebenben
Nagyszebeni reformátusság – Múlt, jelen, jövő címmel nyílt kiállítás vasárnap délelőtt a helyi református templom galériájában az Ars Hungarica Magyar Kulturális Fesztivál zárónapján. Varró Sándor református lelkipásztor beszédében elmondta: a kiállítás lényegében gyökérkeresés, a 225 éves templomról és térségéről készült fényképeket, tervrajzokat mutatja be. – A képeken nem csak a református templom látható, hanem sok más nagyszebeni hajlék és épület is, amely azt bizonyítja, hogy a különböző gyülekezetek egymás mellett imádkoztak, küzdöttek az adott korszak csapásai ellen – részletezte a lelkész. – A református közösség tagjai az idők során beépültek a nagyszebeni magyar közösségbe, hozzájárultak a kulturális értékek gyarapításához, ez a kiállítás is része ennek értékteremtő folyamatnak – hangsúlyozta.
Serfőző Levente fesztiváligazgató kiemelte: céljuk a fesztivállal közösségi értékeket teremteni, ugyanakkor egyaránt fontosnak tartják a lelki értékeket is.
Liszt Ferenc életét és munkásságát ismertette a helyi Orth Enikő zongoratanárnő a zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett Liszt-év rendezvénysorozataihoz kapcsolódva. A Liszt zenetörténeti jelentőségét részletező előadást a tanárnő végzős diákjainak zongorajátéka színesítette. A tanárnő a helyi magyar közösség büszkesége, hiszen egykori tanítványai ma több európai filharmónia művészei.
Takács Gyöngyi, a Magyar Kulturális Központ és a helyi EMNT – Demokrácia Központ irodavezetője a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete és a Hargita Megyei Kulturális Központ közös fotótáborának résztvevőjeként köszöntötte a közönséget a Tanácstoronyban helyet kapott tárlatmegnyitón, amely az áprilisi táborban készült képekből kínált ízelítőt. Elmondta: nagy élmény volt a tíz profi fotóssal együtt a térségben kirándulni és lencsevégre kapni a magyar közösségek hétköznapjainak egy-egy mozzanatát.
Serfőző Levente a kiállításmegnyitón megjegyezte: öröm ilyen értéket a fesztivál programjai közé illeszteni, de még nagyobb öröm lesz számára, ha a fotótábor fényképeit albumban is kiadják.
Dunai Péter, Magyarország kolozsvári konzulja Románia legszebb városának nevezte Nagyszebent, amely szerinte követendő példaként kellene szolgáljon minden hazai önkormányzat számára, legyen szó politikáról vagy nemzeti értékek megőrzéséről. Elmondta: erős, megmaradni akaró magyar közösséggel találkozott, amelynek tevékenysége szintén példaértékű. – A jelent láttatják a képek a modern művész saját szemszögéből, amely provokál, gondolkodásra késztet – jegyezte meg beszédében.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója a legfontosabbnak a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületével kialakult kapcsolatot tartja, amelyet eredményes együttműködés és a magyar kultúra szeretete jellemez. Az igazgató beszélt még a nemrég 25. kiadásához érkezett fotótáborsorozatról, amelynek célja a dokumentáláson, archiváláson túl a magyar közösségek mindennapjainak megörökítése. – A fotókkal való találkozás és a jelentésük olvasata mindenkiben külön-külön fogalmazódik majd meg – mondta.
Ádám Gyula, a fotótábor művészeti vezetője, a fotóiskola atyja elmondta: csodálatos hetet töltöttek áprilisban Nagyszebenben és környékén. – Az egyetlen nehézséget az okozta, hogy minden nap más helyszínre kellett látogatnunk, de a tábor résztvevői ezt is megoldották, könnyen kapcsolatot tudtak teremteni a helyi közösségekkel – mondta a táborvezető, majd bemutatta a jelenlevő fotósokat.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, művelődési miniszter üzenetének tolmácsolásával, Guttmann Szabolcs, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének tiszteletbeli elnökének, a fesztivál fővédnökének beszédével, és Zséda-koncerttel zárul az idén hatodik alkalommal megszervezett rendezvénysorozat, amely öt napon keresztül változatos kulturális programokat kínált a nagyszebeni magyar közösség számára.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkár-helyettese először saját nevében üdvözölte a helyi közösséget és a fesztiválszervezőket, majd felolvasta Kelemen Hunor üzenetét. Az RMDSZ-elnök úgy véli: az Ars Hungarica fesztivál kiemelkedő a térség és Erdély magyar lakossága számára. – A rendezvény a kulturális sokszínűségről, egymás hagyományainak elfogadásáról szól, ugyanakkor az interetnikus közegben élő nemzettársaink azon törekvéséről is, hogy többségi környezetben is meg kell tartanunk kultúránk, anyanyelvünk, nemzetiségünk sajátosságait, ezeket pedig értékként kell felmutatni, megismertetni – állt a levélben. Kelemen őszinte elismerését fejezte ki a szervezőknek, amiért bizonyították, hogy kitartó munkával lehet olyan rendezvénysorozatot szervezni, amelynek híre hat év után bejárja Erdélyt és eljut a határokon túlra is.
Guttmann Szabolcs beszédében elmondta: nemrég Kolozsváron gyűléseztek az épített örökség problematikájában, és arra a következtetésre jutottak, hogy Nagyszeben különleges kivételnek számít ebből a szempontból. – Ez a kivételes helyzet újabb szellemiséggel gyarapodott, amikor a Magyar Kulturális Központ elkezdte mágnesként vonzani a városhoz kötődő személyiségeket, tartalmas programsorozatokat szervezni a helyi magyar közösség számára. A HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete az élő kapcsolat az épített és a szellemi örökség között – hangsúlyozta Guttmann.
A záróünnepség fénypontja a magyarországi popdíva, Zsédenyi Adrienn koncertje volt, aki első alkalommal látogatott Erdélybe. Ismert világsikerek és jazz klasszikusok csendültek fel Rakonczai Viktor, Kuzbelt Péter, Hárs Viktor és Gyenge Lajos kíséretével. A közönség meghallgathatta Zséda pályafutásának legkiemelkedőbb dalait, de jónéhány feldolgozás is felcsendült a másfélórás produkció során. Az énekesnő végül a közönségre bízta a koncert utolsó dalainak kiválasztását, és az elhangzott kéréseknek kivétel nélkül eleget tett. A kiváló zenészekkel előadott produkció igazi kikapcsolódást és élményt jelentett minden korosztály számára.
Dézsi Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)
Nagyszebeni reformátusság – Múlt, jelen, jövő címmel nyílt kiállítás vasárnap délelőtt a helyi református templom galériájában az Ars Hungarica Magyar Kulturális Fesztivál zárónapján. Varró Sándor református lelkipásztor beszédében elmondta: a kiállítás lényegében gyökérkeresés, a 225 éves templomról és térségéről készült fényképeket, tervrajzokat mutatja be. – A képeken nem csak a református templom látható, hanem sok más nagyszebeni hajlék és épület is, amely azt bizonyítja, hogy a különböző gyülekezetek egymás mellett imádkoztak, küzdöttek az adott korszak csapásai ellen – részletezte a lelkész. – A református közösség tagjai az idők során beépültek a nagyszebeni magyar közösségbe, hozzájárultak a kulturális értékek gyarapításához, ez a kiállítás is része ennek értékteremtő folyamatnak – hangsúlyozta.
Serfőző Levente fesztiváligazgató kiemelte: céljuk a fesztivállal közösségi értékeket teremteni, ugyanakkor egyaránt fontosnak tartják a lelki értékeket is.
Liszt Ferenc életét és munkásságát ismertette a helyi Orth Enikő zongoratanárnő a zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett Liszt-év rendezvénysorozataihoz kapcsolódva. A Liszt zenetörténeti jelentőségét részletező előadást a tanárnő végzős diákjainak zongorajátéka színesítette. A tanárnő a helyi magyar közösség büszkesége, hiszen egykori tanítványai ma több európai filharmónia művészei.
Takács Gyöngyi, a Magyar Kulturális Központ és a helyi EMNT – Demokrácia Központ irodavezetője a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete és a Hargita Megyei Kulturális Központ közös fotótáborának résztvevőjeként köszöntötte a közönséget a Tanácstoronyban helyet kapott tárlatmegnyitón, amely az áprilisi táborban készült képekből kínált ízelítőt. Elmondta: nagy élmény volt a tíz profi fotóssal együtt a térségben kirándulni és lencsevégre kapni a magyar közösségek hétköznapjainak egy-egy mozzanatát.
Serfőző Levente a kiállításmegnyitón megjegyezte: öröm ilyen értéket a fesztivál programjai közé illeszteni, de még nagyobb öröm lesz számára, ha a fotótábor fényképeit albumban is kiadják.
Dunai Péter, Magyarország kolozsvári konzulja Románia legszebb városának nevezte Nagyszebent, amely szerinte követendő példaként kellene szolgáljon minden hazai önkormányzat számára, legyen szó politikáról vagy nemzeti értékek megőrzéséről. Elmondta: erős, megmaradni akaró magyar közösséggel találkozott, amelynek tevékenysége szintén példaértékű. – A jelent láttatják a képek a modern művész saját szemszögéből, amely provokál, gondolkodásra késztet – jegyezte meg beszédében.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója a legfontosabbnak a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületével kialakult kapcsolatot tartja, amelyet eredményes együttműködés és a magyar kultúra szeretete jellemez. Az igazgató beszélt még a nemrég 25. kiadásához érkezett fotótáborsorozatról, amelynek célja a dokumentáláson, archiváláson túl a magyar közösségek mindennapjainak megörökítése. – A fotókkal való találkozás és a jelentésük olvasata mindenkiben külön-külön fogalmazódik majd meg – mondta.
Ádám Gyula, a fotótábor művészeti vezetője, a fotóiskola atyja elmondta: csodálatos hetet töltöttek áprilisban Nagyszebenben és környékén. – Az egyetlen nehézséget az okozta, hogy minden nap más helyszínre kellett látogatnunk, de a tábor résztvevői ezt is megoldották, könnyen kapcsolatot tudtak teremteni a helyi közösségekkel – mondta a táborvezető, majd bemutatta a jelenlevő fotósokat.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, művelődési miniszter üzenetének tolmácsolásával, Guttmann Szabolcs, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének tiszteletbeli elnökének, a fesztivál fővédnökének beszédével, és Zséda-koncerttel zárul az idén hatodik alkalommal megszervezett rendezvénysorozat, amely öt napon keresztül változatos kulturális programokat kínált a nagyszebeni magyar közösség számára.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkár-helyettese először saját nevében üdvözölte a helyi közösséget és a fesztiválszervezőket, majd felolvasta Kelemen Hunor üzenetét. Az RMDSZ-elnök úgy véli: az Ars Hungarica fesztivál kiemelkedő a térség és Erdély magyar lakossága számára. – A rendezvény a kulturális sokszínűségről, egymás hagyományainak elfogadásáról szól, ugyanakkor az interetnikus közegben élő nemzettársaink azon törekvéséről is, hogy többségi környezetben is meg kell tartanunk kultúránk, anyanyelvünk, nemzetiségünk sajátosságait, ezeket pedig értékként kell felmutatni, megismertetni – állt a levélben. Kelemen őszinte elismerését fejezte ki a szervezőknek, amiért bizonyították, hogy kitartó munkával lehet olyan rendezvénysorozatot szervezni, amelynek híre hat év után bejárja Erdélyt és eljut a határokon túlra is.
Guttmann Szabolcs beszédében elmondta: nemrég Kolozsváron gyűléseztek az épített örökség problematikájában, és arra a következtetésre jutottak, hogy Nagyszeben különleges kivételnek számít ebből a szempontból. – Ez a kivételes helyzet újabb szellemiséggel gyarapodott, amikor a Magyar Kulturális Központ elkezdte mágnesként vonzani a városhoz kötődő személyiségeket, tartalmas programsorozatokat szervezni a helyi magyar közösség számára. A HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete az élő kapcsolat az épített és a szellemi örökség között – hangsúlyozta Guttmann.
A záróünnepség fénypontja a magyarországi popdíva, Zsédenyi Adrienn koncertje volt, aki első alkalommal látogatott Erdélybe. Ismert világsikerek és jazz klasszikusok csendültek fel Rakonczai Viktor, Kuzbelt Péter, Hárs Viktor és Gyenge Lajos kíséretével. A közönség meghallgathatta Zséda pályafutásának legkiemelkedőbb dalait, de jónéhány feldolgozás is felcsendült a másfélórás produkció során. Az énekesnő végül a közönségre bízta a koncert utolsó dalainak kiválasztását, és az elhangzott kéréseknek kivétel nélkül eleget tett. A kiváló zenészekkel előadott produkció igazi kikapcsolódást és élményt jelentett minden korosztály számára.
Dézsi Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)
2016. február 22.
Hetvenöt éve született Baász Imre (Kereplő és Tükörút)
(...) Baász Imre nagy művész volt, emellett pedig – és távolról sem törvényszerű, hogy ez így legyen – nagyformátumú ember, toronymagasan kiemelkedő személyiség. Elmosódott, szürke arcokkal teli világunkban hallatlanul ritkának számít az olyan markáns, az olyan összetéveszthetetlen, az olyan sugárzó megjelenés, fellépés és életstílus, mint amilyen az övé volt. Komplex, nyughatatlan lényéből fakadt, hogy nemcsak művészként élt és alkotott, hanem mint művészetszervező, mint elméleti szerző, mint kovász, közügyek ügynöke, mint démon, nonkonform fenegyerek és katalizátor, egyszóval mint olyan hajtómotor, amilyenből nincs még egy. SZŐCS GÉZA
Próbálom megérteni, ki volt Baász Imre. Számomra ez elsősorban műfaji probléma: ha rájövök, hogy milyen műfajban kell írnom, máris könnyebb megoldani ezt a – szinte lehetetlennek látszó – feladatot. (...) Teoretikus esszé volna jó, vagy művészettörténeti összefoglalás, mely kijelölné Baász helyét, jelentőségét a késő újkori közép-kelet-európai művészetben, de ezt ő maga mindenkinél pontosabban fogalmazta meg maga számára – feladatként: „...önálló értékeket kell teremtenünk, és ezt nem erdélyi magyarként, hanem romániai magyarként és európai románként és európai magyarként hirdetném, szeretném hirdetni”. Ezt a tömör ars poeticát monográfusa, Chikán Bálint idézi, aki – úgy tűnik – minden lényegeset megírt már a művészről, aztán maga is meghalt.
Nekem tehát az a lehetőség maradt, hogy reprodukciók és a kevés megmaradt írás alapján összegyúrjak egy olyan személyiségképet, amely lehetőség szerint hiteles és még inkább: érvényes. Ez annyit jelent, hogy halála után is segít életben tartani és továbbvinni az életművét meg a szellemiségét. Nem tudom, végül is ez milyen műfaj...
Hogy ennek a lehetetlen feladatnak elvégzésébe mégis belevágtam, köszönhetem Baász Szigeti Pálma fáradhatatlan unszolásának, és még inkább egy Apám, Baász című döbbenetes írásnak, amelynek szerzője Baász Orsolya. Ezt a vallomást nem akarom kommentálni, de aki olvasta (sokszorosítva volt!), egyet fog érteni velem, hogy erről a művészről csak úgy lehet írni, hogy megküzd vele. Mégis megtaláltam volna a műfajt: küzdelem. Vagy inkább küszködés?
Baász Imre a jelek szerint – a reprodukciók, az írások, az elmondások alapján – óriási energiákat vetett be az erdélyi/romániai/magyar/román művészet, a saját művészete és élete megszervezésébe, azaz időnként helyesebb a kézbevételét mondani.
Megszervezte maga körül a művészeti életet (kísérletek fesztiválja, a Médium és a Médium2 című kiállítás, 1981, 1991), 1990-ben beindította az AnnART performanszfesztiválokat a Szent Anna-tónál, megpróbált performanszaival utat mutatni. Mindezek a törekvések reprezentálhatóak egy sereg művével: a Rácstörő című linómetszeten (1976) valóban látható egy rács, mely egy zsaníros ajtófélfára van erősítve, e mögött egy ülő királyfigura kehellyel vagy még inkább szócsővel, s ami a leglátványosabb: balra egy szeszélyesen szögletes kontúrú, absztrakt alakzat. Hogy miről is van szó, értelmezi egy fotó (Cím nélkül, évszám nélkül): két összekötött kéz egy kereplőt markol, a kötelék – ha jól látom – gyújtózsinór. Ezzel a két képpel az írást akár abba is lehetne hagyni, a metafora vagy még inkább parabola annyira tömény.
Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy Baász jelképei meghatározott rendszert alkotnak, melyhez grafikai jelek és háromdimenziós tárgyak mint jelek egyaránt tartoznak. Egyszerűbbnek látszanak ebből a szempontból a 70-es évekbeli grafikák, főleg, ha alig többek, mint zaklatott firkák vagy faktúrák, melyek között időnként számok bukkannak fel, vagy grafikonszerű képződmények, sőt, a grafikai jelek helyébe lépő, árnyékot vető grafikai ál-jelek. A konceptualizmussal és a fotóhasználattal kacérkodó kísérleti grafikai biennálék virágkorát éljük (lásd még Magyarországról Kondor Béla, Maurer Dóra vagy Szabados Árpád ekkori munkásságát), és ebben a szellemben nyílik meg 1974-ben a szárhegyi alkotótelep, melynek létrehívásában Baász kezdettől fogva részt vesz!
De menjünk tovább: a grafikák igen gyakran tárgyak képét mutatják fel, melyek eredeti formájukban environmentek vagy performanszok részei. Folytassuk felsorolásukat: a kereplőn, a kötélen és szögesdróton túl, az összekötözött, használhatatlanná tett olló, a járom, a kerék, a kocsi, a szék (utóbbi három kombinációinak és variációinak jelentéseit a monográfus Chikán Bálint elemzi szépen), a kulcs, a kard, a trombita, a (felhúzós) madár, a biztosítótű, a vaskampók. Nyilvánvaló itt a pop art, majd a punk Kelet-Európát meghódító hatása, de még fontosabb számunkra a Hajas Tiborral, Altorjai Sándorral és más hiperexpresszív, olykor öndestruktív művészekkel öntudatlanul létesített – s mindeddig regisztrálatlan – szellemi rokonság. „Egy motívumrendszerben építkezem, ezt bele lehet építeni hagyományosba, performanszba, videóba… A jelképeim? Agresszívek. Kötél, biztosítótű, szögesdrót” – állapítja meg tárgyilagosan Baász Imre. De mond még valamit, ami radikalizmusával akár a szemiotika arculcsapásaként is felfogható. Ha legalább Wittgenstein óta tudjuk, hogy a jelentés a kontextustól függ, Baász felforgatja a közhellyé váló összefüggést, mondván: „A jel pusztítója mindig a közeg, megszokott közegéből kell kivonni tehát, s egészen friss jelentéstartalommal feltölteni.” Gúlát építeni ágakból a réten, s még mielőtt sátorrá válna, szekér tetején újra felépíteni – a műveletet ő Házi feladatnak nevezi –, s még mielőtt a jelentés rögződnék, a felaprított faágakat egy Tükörúton egy tükrös szekér hátoldalán tükröztetni.
Persze az első és az utolsó állomás között a valóságban nyolc év telt el, jelenlétbeli összefüggéseket pedig én állapítottam meg önkényesen, hozzákapcsolva őket ahhoz a sorshoz, mely Munkácsy rőzsehordó asszonyától Ady „rőzsedalain”, Erdély Miklós rőzséből „összeszerelt” költeményein át vezet. A Tükörút a művész halálának évében készült –, egyelőre nem világos, hogy merre vezet.
BEKE LÁSZLÓ
Budapest, 2003. október
(1941. február 22., Arad – 1991. július 16., Sepsiszentgyörgy) grafikus, képzőművész, művészetszervező. 1972-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, számos díjat nyert grafikáival, többek közt Kalevala-illusztrációiért. 1976 és 1982 között a sepsiszentgyörgyi képtárat vezeti, ő kezdeményezi a Zenélő Képek sorozatot, 1981-ben megszervezi a Médium1 országos, 1991-ben a Médium2 nemzetközi kísérleti kortárs művészeti kiállítást Sepsiszentgyörgyön. A Médium1 után kirúgják, 1983 és 1990 között hivatalosan munkanélküli. 1990-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, attól az évtől haláláig a bukaresti Képzőművészeti Főiskola tanára. 1990-ben ő szervezi meg az akkor még egynapos AnnART performansznapot, amely később nemzetközi élőművészeti fesztivállá fejlődik Ütő Gusztáv és társai gondozásában. 1991-ben, nem sokkal a második AnnART előtt, szerencsétlen baleset (sterilizálatlan fecskendőtől kapott vérmérgezés) következtében hunyt el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
(...) Baász Imre nagy művész volt, emellett pedig – és távolról sem törvényszerű, hogy ez így legyen – nagyformátumú ember, toronymagasan kiemelkedő személyiség. Elmosódott, szürke arcokkal teli világunkban hallatlanul ritkának számít az olyan markáns, az olyan összetéveszthetetlen, az olyan sugárzó megjelenés, fellépés és életstílus, mint amilyen az övé volt. Komplex, nyughatatlan lényéből fakadt, hogy nemcsak művészként élt és alkotott, hanem mint művészetszervező, mint elméleti szerző, mint kovász, közügyek ügynöke, mint démon, nonkonform fenegyerek és katalizátor, egyszóval mint olyan hajtómotor, amilyenből nincs még egy. SZŐCS GÉZA
Próbálom megérteni, ki volt Baász Imre. Számomra ez elsősorban műfaji probléma: ha rájövök, hogy milyen műfajban kell írnom, máris könnyebb megoldani ezt a – szinte lehetetlennek látszó – feladatot. (...) Teoretikus esszé volna jó, vagy művészettörténeti összefoglalás, mely kijelölné Baász helyét, jelentőségét a késő újkori közép-kelet-európai művészetben, de ezt ő maga mindenkinél pontosabban fogalmazta meg maga számára – feladatként: „...önálló értékeket kell teremtenünk, és ezt nem erdélyi magyarként, hanem romániai magyarként és európai románként és európai magyarként hirdetném, szeretném hirdetni”. Ezt a tömör ars poeticát monográfusa, Chikán Bálint idézi, aki – úgy tűnik – minden lényegeset megírt már a művészről, aztán maga is meghalt.
Nekem tehát az a lehetőség maradt, hogy reprodukciók és a kevés megmaradt írás alapján összegyúrjak egy olyan személyiségképet, amely lehetőség szerint hiteles és még inkább: érvényes. Ez annyit jelent, hogy halála után is segít életben tartani és továbbvinni az életművét meg a szellemiségét. Nem tudom, végül is ez milyen műfaj...
Hogy ennek a lehetetlen feladatnak elvégzésébe mégis belevágtam, köszönhetem Baász Szigeti Pálma fáradhatatlan unszolásának, és még inkább egy Apám, Baász című döbbenetes írásnak, amelynek szerzője Baász Orsolya. Ezt a vallomást nem akarom kommentálni, de aki olvasta (sokszorosítva volt!), egyet fog érteni velem, hogy erről a művészről csak úgy lehet írni, hogy megküzd vele. Mégis megtaláltam volna a műfajt: küzdelem. Vagy inkább küszködés?
Baász Imre a jelek szerint – a reprodukciók, az írások, az elmondások alapján – óriási energiákat vetett be az erdélyi/romániai/magyar/román művészet, a saját művészete és élete megszervezésébe, azaz időnként helyesebb a kézbevételét mondani.
Megszervezte maga körül a művészeti életet (kísérletek fesztiválja, a Médium és a Médium2 című kiállítás, 1981, 1991), 1990-ben beindította az AnnART performanszfesztiválokat a Szent Anna-tónál, megpróbált performanszaival utat mutatni. Mindezek a törekvések reprezentálhatóak egy sereg művével: a Rácstörő című linómetszeten (1976) valóban látható egy rács, mely egy zsaníros ajtófélfára van erősítve, e mögött egy ülő királyfigura kehellyel vagy még inkább szócsővel, s ami a leglátványosabb: balra egy szeszélyesen szögletes kontúrú, absztrakt alakzat. Hogy miről is van szó, értelmezi egy fotó (Cím nélkül, évszám nélkül): két összekötött kéz egy kereplőt markol, a kötelék – ha jól látom – gyújtózsinór. Ezzel a két képpel az írást akár abba is lehetne hagyni, a metafora vagy még inkább parabola annyira tömény.
Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy Baász jelképei meghatározott rendszert alkotnak, melyhez grafikai jelek és háromdimenziós tárgyak mint jelek egyaránt tartoznak. Egyszerűbbnek látszanak ebből a szempontból a 70-es évekbeli grafikák, főleg, ha alig többek, mint zaklatott firkák vagy faktúrák, melyek között időnként számok bukkannak fel, vagy grafikonszerű képződmények, sőt, a grafikai jelek helyébe lépő, árnyékot vető grafikai ál-jelek. A konceptualizmussal és a fotóhasználattal kacérkodó kísérleti grafikai biennálék virágkorát éljük (lásd még Magyarországról Kondor Béla, Maurer Dóra vagy Szabados Árpád ekkori munkásságát), és ebben a szellemben nyílik meg 1974-ben a szárhegyi alkotótelep, melynek létrehívásában Baász kezdettől fogva részt vesz!
De menjünk tovább: a grafikák igen gyakran tárgyak képét mutatják fel, melyek eredeti formájukban environmentek vagy performanszok részei. Folytassuk felsorolásukat: a kereplőn, a kötélen és szögesdróton túl, az összekötözött, használhatatlanná tett olló, a járom, a kerék, a kocsi, a szék (utóbbi három kombinációinak és variációinak jelentéseit a monográfus Chikán Bálint elemzi szépen), a kulcs, a kard, a trombita, a (felhúzós) madár, a biztosítótű, a vaskampók. Nyilvánvaló itt a pop art, majd a punk Kelet-Európát meghódító hatása, de még fontosabb számunkra a Hajas Tiborral, Altorjai Sándorral és más hiperexpresszív, olykor öndestruktív művészekkel öntudatlanul létesített – s mindeddig regisztrálatlan – szellemi rokonság. „Egy motívumrendszerben építkezem, ezt bele lehet építeni hagyományosba, performanszba, videóba… A jelképeim? Agresszívek. Kötél, biztosítótű, szögesdrót” – állapítja meg tárgyilagosan Baász Imre. De mond még valamit, ami radikalizmusával akár a szemiotika arculcsapásaként is felfogható. Ha legalább Wittgenstein óta tudjuk, hogy a jelentés a kontextustól függ, Baász felforgatja a közhellyé váló összefüggést, mondván: „A jel pusztítója mindig a közeg, megszokott közegéből kell kivonni tehát, s egészen friss jelentéstartalommal feltölteni.” Gúlát építeni ágakból a réten, s még mielőtt sátorrá válna, szekér tetején újra felépíteni – a műveletet ő Házi feladatnak nevezi –, s még mielőtt a jelentés rögződnék, a felaprított faágakat egy Tükörúton egy tükrös szekér hátoldalán tükröztetni.
Persze az első és az utolsó állomás között a valóságban nyolc év telt el, jelenlétbeli összefüggéseket pedig én állapítottam meg önkényesen, hozzákapcsolva őket ahhoz a sorshoz, mely Munkácsy rőzsehordó asszonyától Ady „rőzsedalain”, Erdély Miklós rőzséből „összeszerelt” költeményein át vezet. A Tükörút a művész halálának évében készült –, egyelőre nem világos, hogy merre vezet.
BEKE LÁSZLÓ
Budapest, 2003. október
(1941. február 22., Arad – 1991. július 16., Sepsiszentgyörgy) grafikus, képzőművész, művészetszervező. 1972-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, számos díjat nyert grafikáival, többek közt Kalevala-illusztrációiért. 1976 és 1982 között a sepsiszentgyörgyi képtárat vezeti, ő kezdeményezi a Zenélő Képek sorozatot, 1981-ben megszervezi a Médium1 országos, 1991-ben a Médium2 nemzetközi kísérleti kortárs művészeti kiállítást Sepsiszentgyörgyön. A Médium1 után kirúgják, 1983 és 1990 között hivatalosan munkanélküli. 1990-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, attól az évtől haláláig a bukaresti Képzőművészeti Főiskola tanára. 1990-ben ő szervezi meg az akkor még egynapos AnnART performansznapot, amely később nemzetközi élőművészeti fesztivállá fejlődik Ütő Gusztáv és társai gondozásában. 1991-ben, nem sokkal a második AnnART előtt, szerencsétlen baleset (sterilizálatlan fecskendőtől kapott vérmérgezés) következtében hunyt el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. augusztus 18.
Ma kezdődik a Vásárhelyi Forgatag
Ma kezdődik az idén először kilencnaposra kibővített Vásárhelyi Forgatag, amelynek díszvendége Nyíregyháza.
Az augusztus 18. és 27. között Marosvásárhelyen több helyszínen zajló rendezvénysorozat kortárs művészeti programokkal kezdődik. Péntektől a Szféra kortárs térben lehet megtekinteni különböző kortársművészeti alkotóműhelyeket, kiállításokat, koncerteket.
A szervezők azért bővítették kilencnaposra a fesztivált, hogy a közönség ne kényszerüljön választásra a nagy tömegeket megmozgató koncertek és a kortárs művészeti programok között. A Szféra-programok a Marosvásárhely emblematikus épületének számító Aranykakas egykori vendéglő kertjében lesznek.
Az idén nagyobb hangsúlyt kap a népi kultúra – számoltak be a szervezők a fesztivál kezdete előtti utolsó sajtótájékoztatón. A Forgatagnak idén először partnere a Hagyományok Háza. A folkprogramok szervezésében oroszlánrészt vállalt a Forgataggal kezdetektől együttműködő Maros Művészegyüttes, amely egy ünnepi műsor mellett egyebek mellett népviselet-kiállítást szervez a Kultúrpalotában. A népi kultúrát bemutató programok szinte minden nap lesznek, nótaest és táncház mellett megszervezik negyedik alkalommal az Erdélyi legényes- és verbunkversenyt. A rendezvénysorozat színházi programját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház biztosítja. A szervezők meghívták a Hajdu Szabolcs által rendezett Ernelláék Farkaséknál című előadást, amelyet lakásszínházi produkcióként láthat a közönség a marosvásárhelyi Teleki-Köpeczi Házban. A Forgatagnak az első fesztivál kivételével mindig volt díszvendége. Az elmúlt három évben Zalaegerszeg, Baja és Kecskemét, amelyek Marosvásárhely testvérvárosai. Most azért esett a választás Nyíregyházára, mert Szabolcs-Szatmár-Bereg testvérmegyéje Maros megyének. A marosvásárhelyiek megismerhetik a nyíregyházi fürdőzési ehetőségeket, az állatparkot, valamint a helyi Lego-gyárat.
A Forgatagon lesznek családi és sport programok, kerekasztal-beszélgetések, kézműves vásár, borkóstoló, városnéző túra, valamint az idén is megszervezik a Vásárhelyiek Világtalálkozóját.
A Koncertforgatag keretében fellép többek között Zséda és a Kvartett, a Santa Diver, a Magashegyi Underground, az Ocho Macho, Odett, a Magna Cum Laude, a Bojtorján, a Bagossy Brothers Company és Charlie.
MTI; Erdély.ma
Ma kezdődik az idén először kilencnaposra kibővített Vásárhelyi Forgatag, amelynek díszvendége Nyíregyháza.
Az augusztus 18. és 27. között Marosvásárhelyen több helyszínen zajló rendezvénysorozat kortárs művészeti programokkal kezdődik. Péntektől a Szféra kortárs térben lehet megtekinteni különböző kortársművészeti alkotóműhelyeket, kiállításokat, koncerteket.
A szervezők azért bővítették kilencnaposra a fesztivált, hogy a közönség ne kényszerüljön választásra a nagy tömegeket megmozgató koncertek és a kortárs művészeti programok között. A Szféra-programok a Marosvásárhely emblematikus épületének számító Aranykakas egykori vendéglő kertjében lesznek.
Az idén nagyobb hangsúlyt kap a népi kultúra – számoltak be a szervezők a fesztivál kezdete előtti utolsó sajtótájékoztatón. A Forgatagnak idén először partnere a Hagyományok Háza. A folkprogramok szervezésében oroszlánrészt vállalt a Forgataggal kezdetektől együttműködő Maros Művészegyüttes, amely egy ünnepi műsor mellett egyebek mellett népviselet-kiállítást szervez a Kultúrpalotában. A népi kultúrát bemutató programok szinte minden nap lesznek, nótaest és táncház mellett megszervezik negyedik alkalommal az Erdélyi legényes- és verbunkversenyt. A rendezvénysorozat színházi programját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház biztosítja. A szervezők meghívták a Hajdu Szabolcs által rendezett Ernelláék Farkaséknál című előadást, amelyet lakásszínházi produkcióként láthat a közönség a marosvásárhelyi Teleki-Köpeczi Házban. A Forgatagnak az első fesztivál kivételével mindig volt díszvendége. Az elmúlt három évben Zalaegerszeg, Baja és Kecskemét, amelyek Marosvásárhely testvérvárosai. Most azért esett a választás Nyíregyházára, mert Szabolcs-Szatmár-Bereg testvérmegyéje Maros megyének. A marosvásárhelyiek megismerhetik a nyíregyházi fürdőzési ehetőségeket, az állatparkot, valamint a helyi Lego-gyárat.
A Forgatagon lesznek családi és sport programok, kerekasztal-beszélgetések, kézműves vásár, borkóstoló, városnéző túra, valamint az idén is megszervezik a Vásárhelyiek Világtalálkozóját.
A Koncertforgatag keretében fellép többek között Zséda és a Kvartett, a Santa Diver, a Magashegyi Underground, az Ocho Macho, Odett, a Magna Cum Laude, a Bojtorján, a Bagossy Brothers Company és Charlie.
MTI; Erdély.ma
2017. augusztus 20.
Ünnep három napon át a székelyudvarhelyi közösségért
Több ezren vettek részt a székelyudvarhely Szent István-napi rendezvénysorozaton, amelyet megannyi koncert és bemutató tarkított. Egyebek mellett megáldották a Haáz Rezső Múzeum névadójának mellszobrát, de köszöntötték a jubiláló házasokat, valamint az új kenyér megszentelése sem maradt el.
Sófalvi András Hadakozás és önvédelem a középkori és a fejedelemség kori Udvarhelyszéken című könyvének bemutatójával kezdődött pénteken a háromnapos Szent István-napi rendezvénysorozat Székelyudvarhelyen. Ezután a Haáz Rezső Múzeum névadójának mellszobrát áldotta meg Bekő István református tiszteletes, amely immár a Haberstumpf-villába költözött intézmény udvarát díszíti.
Miklós Zoltán, a múzeum igazgatója rámutatott, a szobrot, amely a szentegyházi Bodó Levente művész munkáját dicséri, még 1995-ben emelték elődeink a 20. század elején élt rajztanár, etnográfus és közéleti személyiség előtt tisztelegve, aki az udvarhelyi közgyűjteményt is megalapozta. Az egybegyűltek az alkotás restaurálását és az intézmény új székhelyére való átszállítását ünnepelték. Haáz Ferenc Rezső nem volt székely származású, hiszen a Felvidékről költözött Udvarhelyre, de a székely népművészet egyik legkiválóbb ismerője és apostola volt. Különösen fontosnak tartotta, hogy a székelyek megismerjék és megbecsüljék értékeiket. A Jóisten küldte őt hozzánk – fogalmazott Gálfi Árpád polgármester a múzeum névadójának munkásságát felelevenítve. Bekő István isteni áldásért fohászkodva azt kérte, hogy a magyarság mindig tudja tisztelni, becsülni és értékelni azokat, akik önfeláldozóan tanítják, nevelik, oktatják és példát mutatnak népünknek.
Újkori szablyák címmel nyílt tárlat pénteken a Haáz Rezső Múzeumban, amelyet székelyföldi múzeumok gyűjteményéből állítottak össze. A tárlatot rendező tanár, Szász Hunor elmondta, a szablya, mint fegyver fejlődését – a 17. század végétől a 20. század elejéig –, valamint a fegyvernemenkénti használatát próbálják szemléltetni. Egyebek mellett osztrák, magyar, kozák és japán fegyverek is megtekinthetők a kiállításon. Az októberig nyitva tartó tárlat különlegessége, hogy a szablyákat úgy mutatják be a látogatóknak, ahogyan azok használva voltak: például a különböző vágásokat szemléltetik.
A tárlat megnyitójáról az udvarra érve egy újabb érdekesség várta az érdeklődőket, a Méhkas Dia Project tagjai a Szentek a street artban című projekciójukat mutatták be, vagyis kézzel festett üveglapokról vetítették ki a Képes Krónika ihlette alkotásokat a múzeum épületének külső falaira.
Ez már a járókelők érdeklődését is felkeltette, többen az intézmény kapuin kívülről lesték, hogy mi történik. A Székesfehérvárról érkező Szepesi Imre, a projekt ötletgazdája lapunknak elmondta, különböző magyar királyokat és királynőket vetítettek a falakra, Szent Istvántól II. Béláig. A Virágos Székelyudvarhely elnevezésű program díjkiosztója is kiemelt része volt a Szent István-napi rendezvénysorozatnak. A házuk tájékát önerőből megszépítők kategóriájában első díjat szerzett Lengyel László Levente, akit Kiss Vivien és Szokol Enikő követtek.
Ők virágokra, illetve dísznövényekre válthatják a jutalomként kapott 1000, 500, illetve 300 lej értékű utalványaikat. Virágos erkélyek és ablakok kategóriájában Kolumbán Attila, Hegyi Ferenc és Kiss Erzsébet lett díjazott. A közösségi tereket, bejáratokat és kerteket is lehetett szépíteni, így két harmadik helyezettet – Benedek Mária, Tamás Andrea – és egy másodikat jutalmaztak. Utóbbit a Függetlenség sugárút 27-es tömbházának lakóközössége tudhatja magáénak. A program külön díjazottja Buzogány Tünde, a szombatfalvi református egyházközség, valamint Gáll Kinga lettek.
A polgármesteri hivatal Szent István-termébe várták vasárnap délután azokat házaspárokat, akik gyémánt, arany vagy ezüst lakodalmukat ünneplik ebben az évben. Már a rendezvény előtt meg is telt a helyiség az ünnepeltekkel, illetve hozzátartozóikkal. Maga Szent István is sokat értekezett a házasságról és a családról, valamint annak a társadalomban betöltött fontos szerepéről, így méltó dolog köszönteni a sok éve együtt élő házasokat – jelentette ki Gálfi Árpád. Idén Bara Gézát és Elzát, Szilágyi Ferencet és Irént, valamint Tribel Józsefet és Vilmát köszöntötték házasságuk 60. évfordulója alkalmából. Ökumenikus istentisztelet részeként idén is megtörtént az új kenyér megszentelése és megáldása.
A polgármesteri hivatal összesen 120 kenyeret kapott támogatásként, amelyeket megáldásuk után a szociális tevékenységet folytató udvarhelyi szervezeteknek továbbítottak.
A Szent István-napokat számos bemutató, állandó vásár és koncertek is tarkították. Teljesen megtelt a nagyszínpad előtti tér például a Zséda koncerten, ahol táncolva és énekelve szórakozott a tömeg. Ezenkívül fellépett még az Unless, a One More Minute, a Concordia Vegyeskar, Esze Zsolt és zenekara, Péter Szabó Szilvia és több udvarhelyi kórus.
Középkori hadi bemutatót tartott az Arany Griff Rend, ahol nem csak a fegyvereket lehetett megtekinteni, de párbajokat is imitáltak.
Ezen kívül a tüzes íjazást is szemléltették az esti órákban. A rendezvénysorozat kiegészítő programjaként hétfőn este a Santa Diver, valamint kedden este a Pál Utcai Fiúk koncerteznek a Mokka Kávéház teraszán.
Fülöp-Székely Botond / Székelyhon.ro
Több ezren vettek részt a székelyudvarhely Szent István-napi rendezvénysorozaton, amelyet megannyi koncert és bemutató tarkított. Egyebek mellett megáldották a Haáz Rezső Múzeum névadójának mellszobrát, de köszöntötték a jubiláló házasokat, valamint az új kenyér megszentelése sem maradt el.
Sófalvi András Hadakozás és önvédelem a középkori és a fejedelemség kori Udvarhelyszéken című könyvének bemutatójával kezdődött pénteken a háromnapos Szent István-napi rendezvénysorozat Székelyudvarhelyen. Ezután a Haáz Rezső Múzeum névadójának mellszobrát áldotta meg Bekő István református tiszteletes, amely immár a Haberstumpf-villába költözött intézmény udvarát díszíti.
Miklós Zoltán, a múzeum igazgatója rámutatott, a szobrot, amely a szentegyházi Bodó Levente művész munkáját dicséri, még 1995-ben emelték elődeink a 20. század elején élt rajztanár, etnográfus és közéleti személyiség előtt tisztelegve, aki az udvarhelyi közgyűjteményt is megalapozta. Az egybegyűltek az alkotás restaurálását és az intézmény új székhelyére való átszállítását ünnepelték. Haáz Ferenc Rezső nem volt székely származású, hiszen a Felvidékről költözött Udvarhelyre, de a székely népművészet egyik legkiválóbb ismerője és apostola volt. Különösen fontosnak tartotta, hogy a székelyek megismerjék és megbecsüljék értékeiket. A Jóisten küldte őt hozzánk – fogalmazott Gálfi Árpád polgármester a múzeum névadójának munkásságát felelevenítve. Bekő István isteni áldásért fohászkodva azt kérte, hogy a magyarság mindig tudja tisztelni, becsülni és értékelni azokat, akik önfeláldozóan tanítják, nevelik, oktatják és példát mutatnak népünknek.
Újkori szablyák címmel nyílt tárlat pénteken a Haáz Rezső Múzeumban, amelyet székelyföldi múzeumok gyűjteményéből állítottak össze. A tárlatot rendező tanár, Szász Hunor elmondta, a szablya, mint fegyver fejlődését – a 17. század végétől a 20. század elejéig –, valamint a fegyvernemenkénti használatát próbálják szemléltetni. Egyebek mellett osztrák, magyar, kozák és japán fegyverek is megtekinthetők a kiállításon. Az októberig nyitva tartó tárlat különlegessége, hogy a szablyákat úgy mutatják be a látogatóknak, ahogyan azok használva voltak: például a különböző vágásokat szemléltetik.
A tárlat megnyitójáról az udvarra érve egy újabb érdekesség várta az érdeklődőket, a Méhkas Dia Project tagjai a Szentek a street artban című projekciójukat mutatták be, vagyis kézzel festett üveglapokról vetítették ki a Képes Krónika ihlette alkotásokat a múzeum épületének külső falaira.
Ez már a járókelők érdeklődését is felkeltette, többen az intézmény kapuin kívülről lesték, hogy mi történik. A Székesfehérvárról érkező Szepesi Imre, a projekt ötletgazdája lapunknak elmondta, különböző magyar királyokat és királynőket vetítettek a falakra, Szent Istvántól II. Béláig. A Virágos Székelyudvarhely elnevezésű program díjkiosztója is kiemelt része volt a Szent István-napi rendezvénysorozatnak. A házuk tájékát önerőből megszépítők kategóriájában első díjat szerzett Lengyel László Levente, akit Kiss Vivien és Szokol Enikő követtek.
Ők virágokra, illetve dísznövényekre válthatják a jutalomként kapott 1000, 500, illetve 300 lej értékű utalványaikat. Virágos erkélyek és ablakok kategóriájában Kolumbán Attila, Hegyi Ferenc és Kiss Erzsébet lett díjazott. A közösségi tereket, bejáratokat és kerteket is lehetett szépíteni, így két harmadik helyezettet – Benedek Mária, Tamás Andrea – és egy másodikat jutalmaztak. Utóbbit a Függetlenség sugárút 27-es tömbházának lakóközössége tudhatja magáénak. A program külön díjazottja Buzogány Tünde, a szombatfalvi református egyházközség, valamint Gáll Kinga lettek.
A polgármesteri hivatal Szent István-termébe várták vasárnap délután azokat házaspárokat, akik gyémánt, arany vagy ezüst lakodalmukat ünneplik ebben az évben. Már a rendezvény előtt meg is telt a helyiség az ünnepeltekkel, illetve hozzátartozóikkal. Maga Szent István is sokat értekezett a házasságról és a családról, valamint annak a társadalomban betöltött fontos szerepéről, így méltó dolog köszönteni a sok éve együtt élő házasokat – jelentette ki Gálfi Árpád. Idén Bara Gézát és Elzát, Szilágyi Ferencet és Irént, valamint Tribel Józsefet és Vilmát köszöntötték házasságuk 60. évfordulója alkalmából. Ökumenikus istentisztelet részeként idén is megtörtént az új kenyér megszentelése és megáldása.
A polgármesteri hivatal összesen 120 kenyeret kapott támogatásként, amelyeket megáldásuk után a szociális tevékenységet folytató udvarhelyi szervezeteknek továbbítottak.
A Szent István-napokat számos bemutató, állandó vásár és koncertek is tarkították. Teljesen megtelt a nagyszínpad előtti tér például a Zséda koncerten, ahol táncolva és énekelve szórakozott a tömeg. Ezenkívül fellépett még az Unless, a One More Minute, a Concordia Vegyeskar, Esze Zsolt és zenekara, Péter Szabó Szilvia és több udvarhelyi kórus.
Középkori hadi bemutatót tartott az Arany Griff Rend, ahol nem csak a fegyvereket lehetett megtekinteni, de párbajokat is imitáltak.
Ezen kívül a tüzes íjazást is szemléltették az esti órákban. A rendezvénysorozat kiegészítő programjaként hétfőn este a Santa Diver, valamint kedden este a Pál Utcai Fiúk koncerteznek a Mokka Kávéház teraszán.
Fülöp-Székely Botond / Székelyhon.ro
2017. augusztus 23.
Javában zajlik a Vásárhelyi Forgatag
Bár a Vásárhelyi Forgatag már múlt pénteken elkezdődött a Szféra kortárs művészeti műhely programsorozatával, még maradtak olyan programok, amelyekről mindeddig nem ejtettünk szót forgatagos sajtótájékoztatón. Nem csoda, 361 programpont gazdagítja idén a Forgatagot.
Kedden délelőtt Molnár Imola programfelelős elmondta, idén összesen 361 programpont zajlik a rendezvény 9 napján, mindez összesen 51 helyszínen zajlik. Az idei évben a reformáció 500. évfordulóját ünneplik Kárpát-medence szerte, amelyhez természetesen a Forgatag is csatlakozott. A reformációhoz kötődő programokra a Vártemplomban kerül sor, lesz egy előadás a 16. századi reformáció és Marosvásárhely címmel, erdélyi orgonamuzsika lesz hallható, valamint a vasárnapi Istentisztelet is a reformáció megünnepléséről is szól majd. A programfelelős az idei kerekasztal-beszélgetések témáit is ismertette, amelyek a munkaerőpiaci igények, a média, a román-magyar párbeszéd, de a sport és a paraolimpia helyzetét is fogják boncolgatni.
A civil szervezetek programját idén ismét Angi Ágota vette kézbe. A Ligetben szervezett Civil sarok programjai a civil szervezetek éves tevékenységét mutatják be zanzásítva, de nem elméleti bemutató ez: rengeteg interaktív tevékenység, bemutató, és szakmai beszélgetés is lesz majd. Az RMGE például aszaló és sajtkészítő géppel érkezik a Ligetbe, az EKE mini kiállításokat készít, míg a Marx József Fotóklub workshopokat tart – hogy csak néhányat említsünk. Bálint Erika a családi forgatag szervezője, aki idén csatlakozott a szervezőkhöz. Elmondta, az eddigi években résztvevőként volt jelen a Forgatagon, ezért objektív szempontból közelítette meg a dolgokat, amikor a programot állították össze, próbálta pótolni azokat a dolgokat, amelyek hiányoztak neki és gyerekének az előző évek kínálatából. „Nagyon sok aktív civil szervezet van, amelyek lelkesen készülnek a Forgatagra, számos programmal jönnek kicsiknek-nagyoknak nyújtanak tartalmas kikapcsolódást. Új helyszínként az állatkertben látványetetéssel várják a látogatókat, a Milvus csoport jurtával érkezik a ligetbe, de lesz gyermektáncház, gyerekkoncert, zsonglőrködés is” – mutatott rá Bálint Erika.
Kirsch Attila a Marosvásárhelyiek világtalálkozójának szervezője hangsúlyozta, ötödik alkalommal három napos programban próbálják meg összpontosítani, hogy mit is jelent a vásárhelyiség fogalma, de a Bolyais diákok világtalálkozója is rengeteg érdekes előadással, meglepetéssel várja az érdeklődőket. Az augusztus 25-27. között zajló programsorozat péntek reggel fél 9-kor a Bolyai udvarán veszi kezdetét a gyülekezéssel, bejelentkezéssel, ünnepi megnyitóval, aznap inkább a 460 éves iskola kapja a főszerepet, a szombat pedig idén ismét a marosvásárhelyiekről szól, a találkozós program a várban folytatódik, délután pedig a Kultúrpalotában a szokásos gálával. Vasárnap istentiszteletre várják a résztvevőket a vártemplomba, azt követően pedig egy sétára a református temetőbe. A világtalálkozó részletes programfüzetét már a facebookon is lapozgathatják virtuálisan az érdeklődők. Gáspár Botond a gasztronómiai programok felelőse tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy a II. Erdélyi pálinka- és párlatversenyre beküldött mintákat a hétfői nap folyamán már elbírálta a zsűri és meghozta a döntést. Idén kevesebb pálinka és párlat minta érkezett, főként az Erdélyre jellemző gyümölcsökből küldtek a pálinkafőzők, de néhány vadgyümölcs, mint vackor, som, de borpárlat és sörpárlat is érkezett. „A kevesebb néha több, idén is ezt tapasztaltuk, ugyanis minőségileg jobb volt a felhozatal” – mondta Gáspár Botond. A díjátadóra pénteken 20 órától kerül sor a Kultúrpalotában, a nótaestet követően.
A gasztronómiai programok felelőse a Bűvös bogrács főzőversenyről is beszélt, amelyen a sajtó és médiatámogatók, szponzorok csapatai vehetnek részt a kis színpad előtti téren. Az idei versenyen a tárkony és a karalábé a kiemelt alapanyag. Gáspár Botond hangsúlyozta, a kóstolás idén csak a karszalaggal rendelkezők számára lesz nyitott, az is csak a készlet erejéig. Idén is lesz gasztrokvíz és virslievő verseny.
A hivatalos megnyitó is hátra van még, szerdán 18 órától a Kultúrpalota nagytermébe várják a közönséget, ahol az ünnepi beszédek után Zséda és a Kvartett fog koncertet adni. A részletes programot a www.forgatag.ro weboldalon, a Vásárhelyi Forgatag hivatalos Facebook-oldalán és a programfüzetekben találják meg. erdon.ro
Bár a Vásárhelyi Forgatag már múlt pénteken elkezdődött a Szféra kortárs művészeti műhely programsorozatával, még maradtak olyan programok, amelyekről mindeddig nem ejtettünk szót forgatagos sajtótájékoztatón. Nem csoda, 361 programpont gazdagítja idén a Forgatagot.
Kedden délelőtt Molnár Imola programfelelős elmondta, idén összesen 361 programpont zajlik a rendezvény 9 napján, mindez összesen 51 helyszínen zajlik. Az idei évben a reformáció 500. évfordulóját ünneplik Kárpát-medence szerte, amelyhez természetesen a Forgatag is csatlakozott. A reformációhoz kötődő programokra a Vártemplomban kerül sor, lesz egy előadás a 16. századi reformáció és Marosvásárhely címmel, erdélyi orgonamuzsika lesz hallható, valamint a vasárnapi Istentisztelet is a reformáció megünnepléséről is szól majd. A programfelelős az idei kerekasztal-beszélgetések témáit is ismertette, amelyek a munkaerőpiaci igények, a média, a román-magyar párbeszéd, de a sport és a paraolimpia helyzetét is fogják boncolgatni.
A civil szervezetek programját idén ismét Angi Ágota vette kézbe. A Ligetben szervezett Civil sarok programjai a civil szervezetek éves tevékenységét mutatják be zanzásítva, de nem elméleti bemutató ez: rengeteg interaktív tevékenység, bemutató, és szakmai beszélgetés is lesz majd. Az RMGE például aszaló és sajtkészítő géppel érkezik a Ligetbe, az EKE mini kiállításokat készít, míg a Marx József Fotóklub workshopokat tart – hogy csak néhányat említsünk. Bálint Erika a családi forgatag szervezője, aki idén csatlakozott a szervezőkhöz. Elmondta, az eddigi években résztvevőként volt jelen a Forgatagon, ezért objektív szempontból közelítette meg a dolgokat, amikor a programot állították össze, próbálta pótolni azokat a dolgokat, amelyek hiányoztak neki és gyerekének az előző évek kínálatából. „Nagyon sok aktív civil szervezet van, amelyek lelkesen készülnek a Forgatagra, számos programmal jönnek kicsiknek-nagyoknak nyújtanak tartalmas kikapcsolódást. Új helyszínként az állatkertben látványetetéssel várják a látogatókat, a Milvus csoport jurtával érkezik a ligetbe, de lesz gyermektáncház, gyerekkoncert, zsonglőrködés is” – mutatott rá Bálint Erika.
Kirsch Attila a Marosvásárhelyiek világtalálkozójának szervezője hangsúlyozta, ötödik alkalommal három napos programban próbálják meg összpontosítani, hogy mit is jelent a vásárhelyiség fogalma, de a Bolyais diákok világtalálkozója is rengeteg érdekes előadással, meglepetéssel várja az érdeklődőket. Az augusztus 25-27. között zajló programsorozat péntek reggel fél 9-kor a Bolyai udvarán veszi kezdetét a gyülekezéssel, bejelentkezéssel, ünnepi megnyitóval, aznap inkább a 460 éves iskola kapja a főszerepet, a szombat pedig idén ismét a marosvásárhelyiekről szól, a találkozós program a várban folytatódik, délután pedig a Kultúrpalotában a szokásos gálával. Vasárnap istentiszteletre várják a résztvevőket a vártemplomba, azt követően pedig egy sétára a református temetőbe. A világtalálkozó részletes programfüzetét már a facebookon is lapozgathatják virtuálisan az érdeklődők. Gáspár Botond a gasztronómiai programok felelőse tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy a II. Erdélyi pálinka- és párlatversenyre beküldött mintákat a hétfői nap folyamán már elbírálta a zsűri és meghozta a döntést. Idén kevesebb pálinka és párlat minta érkezett, főként az Erdélyre jellemző gyümölcsökből küldtek a pálinkafőzők, de néhány vadgyümölcs, mint vackor, som, de borpárlat és sörpárlat is érkezett. „A kevesebb néha több, idén is ezt tapasztaltuk, ugyanis minőségileg jobb volt a felhozatal” – mondta Gáspár Botond. A díjátadóra pénteken 20 órától kerül sor a Kultúrpalotában, a nótaestet követően.
A gasztronómiai programok felelőse a Bűvös bogrács főzőversenyről is beszélt, amelyen a sajtó és médiatámogatók, szponzorok csapatai vehetnek részt a kis színpad előtti téren. Az idei versenyen a tárkony és a karalábé a kiemelt alapanyag. Gáspár Botond hangsúlyozta, a kóstolás idén csak a karszalaggal rendelkezők számára lesz nyitott, az is csak a készlet erejéig. Idén is lesz gasztrokvíz és virslievő verseny.
A hivatalos megnyitó is hátra van még, szerdán 18 órától a Kultúrpalota nagytermébe várják a közönséget, ahol az ünnepi beszédek után Zséda és a Kvartett fog koncertet adni. A részletes programot a www.forgatag.ro weboldalon, a Vásárhelyi Forgatag hivatalos Facebook-oldalán és a programfüzetekben találják meg. erdon.ro
2017. augusztus 23.
Kelemen Hunor: szükséges, de nem elégséges a román-magyar kulturális párbeszéd
Kelemen Hunor szerint szükség van a román és a magyar kultúra közötti párbeszédre, de ez nem elég a román-magyar együttélés problémáinak a rendezésére.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Vásárhelyi Forgatag kulturális rendezvénysorozat hivatalos megnyitóján beszélt erről szerda este Marosvásárhelyen. Beszéde szövegét az RMDSZ juttatta el a sajtónak.
Kelemen Hunor kijelentette: "Sokkal jobban kellene ismernünk egymás kultúráját, de túl azon, meg kell próbálnunk az állam és kisebbség viszonyáról, az alapvető értékekről és szabadságjogokról, a közösnek tűnő jövőről, a közös problémákról őszinte, értelmes és néha fájó párbeszédet folytatni". Hozzátette: ez a párbeszéd lehetséges és szükséges, még ha "kínkeserves" részei is lesznek.
A párbeszédet azért is szükségesnek tartotta, mert "eszközökben nem válogatva próbálnak nyomni a megszűnés szélére egy magyar katolikus iskolát itt, Marosvásárhelyen; több mint öt esztendeje nem alkalmazzák a tanügyi törvényt, és közben kioktatnak, hogy hogyan kell éreznünk magunkat ebben az országban" - fogalmazott.
Az RMDSZ elnöke szerint olyan jövőképre van szükség, amely sem a román többség, sem az itt élő más nemzeti kisebbségek jövőjével nem ellentétes. Olyan magyar jövőt vázolt fel, amelyben csakis a magyarok döntésén múlik, hogy lesznek-e holnap vagy holnapután is magyar ünnepek, magyar hétköznapok Erdélyben, mert a román állam mindent biztosít ezekhez. "Ma ettől még távol vagyunk" - állapította meg.
Kelemen Hunor azt is megemlítette, hogy Marosvásárhelynek a kultúrában, a gazdaságban és a társadalmi folyamatokban is vissza kell szereznie azt a centrumszerepet, amellyel egykor a tágabb régiójában rendelkezett. Ez pedig mindenekelőtt a marosvásárhelyi polgárok akaratán és döntésein múlik.
A marosvásárhelyi magyar kulturális napoknak számító Vásárhelyi Forgatag rendezvénysorozata múlt pénteken kezdődött, és vasárnapig tart. A szerdai hivatalos megnyitó ünnepségen a köszöntők után Zséda koncertjét nézhette, hallgathatta a Kultúrpalota dísztermét megtöltő közönség. (MTI)
Kelemen Hunor szerint szükség van a román és a magyar kultúra közötti párbeszédre, de ez nem elég a román-magyar együttélés problémáinak a rendezésére.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Vásárhelyi Forgatag kulturális rendezvénysorozat hivatalos megnyitóján beszélt erről szerda este Marosvásárhelyen. Beszéde szövegét az RMDSZ juttatta el a sajtónak.
Kelemen Hunor kijelentette: "Sokkal jobban kellene ismernünk egymás kultúráját, de túl azon, meg kell próbálnunk az állam és kisebbség viszonyáról, az alapvető értékekről és szabadságjogokról, a közösnek tűnő jövőről, a közös problémákról őszinte, értelmes és néha fájó párbeszédet folytatni". Hozzátette: ez a párbeszéd lehetséges és szükséges, még ha "kínkeserves" részei is lesznek.
A párbeszédet azért is szükségesnek tartotta, mert "eszközökben nem válogatva próbálnak nyomni a megszűnés szélére egy magyar katolikus iskolát itt, Marosvásárhelyen; több mint öt esztendeje nem alkalmazzák a tanügyi törvényt, és közben kioktatnak, hogy hogyan kell éreznünk magunkat ebben az országban" - fogalmazott.
Az RMDSZ elnöke szerint olyan jövőképre van szükség, amely sem a román többség, sem az itt élő más nemzeti kisebbségek jövőjével nem ellentétes. Olyan magyar jövőt vázolt fel, amelyben csakis a magyarok döntésén múlik, hogy lesznek-e holnap vagy holnapután is magyar ünnepek, magyar hétköznapok Erdélyben, mert a román állam mindent biztosít ezekhez. "Ma ettől még távol vagyunk" - állapította meg.
Kelemen Hunor azt is megemlítette, hogy Marosvásárhelynek a kultúrában, a gazdaságban és a társadalmi folyamatokban is vissza kell szereznie azt a centrumszerepet, amellyel egykor a tágabb régiójában rendelkezett. Ez pedig mindenekelőtt a marosvásárhelyi polgárok akaratán és döntésein múlik.
A marosvásárhelyi magyar kulturális napoknak számító Vásárhelyi Forgatag rendezvénysorozata múlt pénteken kezdődött, és vasárnapig tart. A szerdai hivatalos megnyitó ünnepségen a köszöntők után Zséda koncertjét nézhette, hallgathatta a Kultúrpalota dísztermét megtöltő közönség. (MTI)
2017. augusztus 24.
A magyar kultúra ünnepe: hivatalosan is megkezdődött az 5. Vásárhelyi Forgatag
A magyar kultúra ünnepének nevezte köszöntőbeszédében Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Vásárhelyi Forgatag szerda megnyitóján a marosvásárhelyi rendezvénysorozatot. A Kultúrpalota nagytermében úgy fogalmazott, hogy a Forgatag értékekről, értékteremtésről, értékmentésről, újról és régiről, azok szintéziséről szól. A megnyitó ünnepségen jelen voltak a meghívott testvértelepülési küldöttségek mellett a város és a megye előljárói, helyi és országos, romániai és magyarországi politikusok.
Elsőként a két főszervező, Portik Vilmos és Soós Zoltán lépett a színpadra, hogy köszöntse a Kultúrpalota nagytermét megtöltő közönséget. „A szervezőcsapat tagjai valamennyien hittel és meggyőződéssel dolgoztak, hogy ötödik alkalommal is megvalósuljon a Vásárhelyi Forgatag” – mondta köszöntőjében Portik, aki szerint az a legnagyobb értelme a Forgatagnak, hogy nagyon sok sokféle ember képes leülni egymás mellé és együtt ünnepelni.
Pirosbetűs napokról, vagyis pirosbetűs hétről beszélt Soós Zoltán, aki az 500 éve Mátyás király által Marosvásárhelynek adományozott vásárjogról beszélt, illetve arról is szólt, hogy milyen nagyszerű, hogy a Kárpát-Medence más-más vidékeiről érkező magyar küldöttségekkel együtt ünnepelhetnek a vásárhelyi magyarok. „Mert Marosvásárhelynek volt múltja, van jelene és van jövője is” – hangsúlyozta.
Vitorlát kell bontani
Portik Vilmosnak és Soós Zoltánnak, valamint szervezőtársaiknak gratulált Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, amiért immár ötödik alkalommal szervezik meg a Forgatagot, általában komoly ellenszélben. „Azok, akik hosszú ideje vitorláznak, pontosan tudják, hogy a szélcsendnél még az ellenszél is jobb. Nekünk pedig a történelem azt tanította, különösen az elmúlt száz esztendőben, hogy vitorlát kell bontani, mert szél vagy ellenszél, az mindig akad.
Azt kívánom, hogy még sokáig legyetek képesek vitorlázni itt, Marosvásárhelyen, és legyen hozzá jó szél, de néha legyen kedvező időjárás is. Azt gondolom, rég megérett az idő arra, hogy tudjunk és képesek legyünk haladni” – fogalmazott a politikus.
Az RMDSZ-elnök ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy a Forgatag mindenek előtt a magyar kultúra ünnepe, és ez így van rendjén. Ünnep, mert értékekről, értékteremtésről, értékmentésről, újról és régiről, azok szintéziséről szól. Ugyanakkor számvetés is, felmutatása annak, amit a különböző műfajok és művészeti ágak alkotói „asztalra” tettek.
„Jó látni azt, hogy szellemiekben gazdagodunk, hogy évről-évre többek leszünk. Ezért is jöttem örömmel” – hangsúlyozta, köszönetet mondva az alkotóknak, akik lehetővé teszik az ünnepet. Mert nekünk ünnep, de az ő teljesítményük mögött – legyen az irodalom, színház, zene, tánc, vizuális művészetek, film vagy bármi más – rengeteg munka van, nappalok és éjszakák, keményen átdolgozott hónapok, gyakran esztendők. Elsősorban őket kell ünnepelnünk és megbecsülnünk.
Vásárhely centrum szerepe
Arról is beszélt Kelemen, hogy a nyolcvanas években, amikor Marosvásárhelyre érkezett, ahol aztán négy évet töltött, arról a helyről, ahonnan jött, a város sok szempontból centrumnak számított. De nemcsupán akkor, hanem évszázadokon át. Hogy mitől lesz valami centrum, mi kell ahhoz, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig centrumnak számítson? – tette fel a kérdés a politikus, majd válaszolt is rá: mindenek előtt befolyás, vonzó erő, ami a tekintetet abba az irányba fordítja. Ami a helykereső embernek otthont ad, mert odavonzza valamilyen látható, de inkább láthatatlan erő által. Ahol élni nemcsak lehet, nem a túlélés helye, hanem egyszerűen jó, mert pluszminőséget biztosít, versenyképes és motivál.
„A mi 21. századunkban nem egyszerű kihívás ennek eleget tenni. Talán nem is lenne jó, ha csak egyetlen centrum lenne. Talán ez ma már lehetetlen elvárás. Ám úgy gondolom, hogy Vásárhelynek meg kell őriznie azt a helyét és szerepét ebben a régióban, Székelyföld szélén, de nem csak Székelyföld számára, amellyel rendelkezett. És ha vannak olyan területek, ahol elveszítette, ott vissza kell azt szereznie. Kultúrában, gazdaságban, társadalmi folyamatokban egyaránt. Ez pedig azokon múlik mindenek előtt, akik itt élnek. A vásárhelyi polgárok akaratán és döntésein” – mondta az elnök, hozzátéve, hogy ezért nemcsak szurkol, hanem szerény lehetőségeivel és eszközeivel készen áll arra is, hogy segítsen.
Hogyan lesz holnap?
Kelemen továbbá arra is kitért, hogy a Forgatagot úgy emlegetik, mint a marosvásárhelyi magyar napokat. „Az itt élő magyar embereknek minden nap magyar nap. Az Erdélyben élő magyar emberek életében két ünnep között a magyar hétköznapok állnak. Persze, ezek kicsit mindig másabbak, mint a budapesti, ráckevei, nyitrai, újvidéki vagy munkácsi magyar napok. És mégis van valami közös bennük: a nyelv, a kultúra, a történelem, az identitásunk alapjai. A közös alapra pedig rendszeresen rá szoktunk kérdezni, mindenki a saját társadalmi környezetében a kihívásait látva és láttatva. Hogyan lesz holnap? És holnapután? Hát azután? Lesznek-e transzilván magyar hétköznapok és magyar ünnepek? Itt is bátran kell mondanunk és vállalnunk: ez is csak rajtunk múlik! A mi döntéseinken, a mi választásainkon” – szögezte le a politikus.
Arra is kitért ünnepi beszédében Kelemen Hunor, hogy az elmúlt hetekben találkozott olyan felvetéssel mind román, mind magyar oldalról, hogy ezt a kérdést feltenni ma színtiszta nacionalizmus. „Ugyanis román részről azt állítják, hogy nekünk még soha ilyen jól nem ment dolgunk. Példaértékű kisebbségpolitikáról beszélnek, s közben korlátozzák az anyanyelv használatát, és csakis a mi közösségi szimbólumaink sértik a szemüket, senkit és semmit nem kímélve, eszközökben nem válogatva próbálnak nyomni a megszűnés szélére egy magyar katolikus iskolát itt, Marosvásárhelyen” – emlékeztette hallgatóságát.
Nem akarunk összeveszni senkivel
Felidézte azt is, hogy több mint öt éve nem alkalmazzák a tanügyi törvényt a MOGYE esetében. „És közben kioktatnak, hogy hogyan kell éreznünk magunkat ebben az országban, és csodálkozva háborognak azon, hogy nem akarjuk, mert nem tudjuk ünnepelni velük együtt a centenáriumot. Kitessékelnek az országból, s azt a látszatot keltik, hogy minden bajnak mi vagyunk az okozói, és ha mi nem lennénk, akkor ez az ország lenne a mennyei haza” – fogalmazott.
Ugyanakkor magyar oldalról egyesek azért nyafognak, hogy „miért akarunk összeveszni a románokkal”. Holott Kelemen szerint „nem akarunk összeveszni senkivel, ám azt szeretnénk, hogy ezer év után Erdélyben és száz év után Romániában arra a kérdésre, hogy lesznek-e holnap, holnapután és azután magyar hétköznapok és magyar ünnepek Erdélyben, a válasz egyértelmű legyen: az állam, amelynek polgárai vagyunk, valóban mindent biztosít ahhoz, hogy ez csak és kizárólag a mi döntésünkön múljon. Ma ettől még távol vagyunk”.
Végül a két nemzet közötti párbeszédre, a kényes és kellemetlen, fájó dolgok megbeszélésére, a közös jövőhöz szükséges lépésekre is felhívta a figyelmet Kelemen.
Nehéz év áll előttünk
A Vásárhelyi Forgatag a marosvásárhelyi közösség legnagyobb rendezvénye, amely remélhetőleg ahhoz is hozzájárul, hogy a román és magyar közösség békében éljen egymás mellett – mondta Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat elnöke, aki a jövőre várható nehézségekre is figyelmeztetett, arra, hogy az 1918-as centenáriuma kapcsán már most mennyi támadás éri a magyarságot. „Holott mi itthon vagyunk, és nem mondunk le otthonunkról, ugyanakkor a román és a szász közösség is itthon van és ezt tiszteletben tartjuk” – jelentette ki.
Az ünnepi szónokok sorában továbbá Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, parlamenti képviselő lépett mikrofonhoz, őt követte Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Seszták Miklós fejlesztési miniszter, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye országgyűlési képviselője, valamint Kovács Ferenc, a díszvendég Nyíregyháza polgármestere.
Zsedényi Adrienn, népszerű nevén Zséda koncertjével folytatódott az 5. Vásárhelyi Forgatag nyitóönnepsége.
Antal Erika / maszol.ro
A magyar kultúra ünnepének nevezte köszöntőbeszédében Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Vásárhelyi Forgatag szerda megnyitóján a marosvásárhelyi rendezvénysorozatot. A Kultúrpalota nagytermében úgy fogalmazott, hogy a Forgatag értékekről, értékteremtésről, értékmentésről, újról és régiről, azok szintéziséről szól. A megnyitó ünnepségen jelen voltak a meghívott testvértelepülési küldöttségek mellett a város és a megye előljárói, helyi és országos, romániai és magyarországi politikusok.
Elsőként a két főszervező, Portik Vilmos és Soós Zoltán lépett a színpadra, hogy köszöntse a Kultúrpalota nagytermét megtöltő közönséget. „A szervezőcsapat tagjai valamennyien hittel és meggyőződéssel dolgoztak, hogy ötödik alkalommal is megvalósuljon a Vásárhelyi Forgatag” – mondta köszöntőjében Portik, aki szerint az a legnagyobb értelme a Forgatagnak, hogy nagyon sok sokféle ember képes leülni egymás mellé és együtt ünnepelni.
Pirosbetűs napokról, vagyis pirosbetűs hétről beszélt Soós Zoltán, aki az 500 éve Mátyás király által Marosvásárhelynek adományozott vásárjogról beszélt, illetve arról is szólt, hogy milyen nagyszerű, hogy a Kárpát-Medence más-más vidékeiről érkező magyar küldöttségekkel együtt ünnepelhetnek a vásárhelyi magyarok. „Mert Marosvásárhelynek volt múltja, van jelene és van jövője is” – hangsúlyozta.
Vitorlát kell bontani
Portik Vilmosnak és Soós Zoltánnak, valamint szervezőtársaiknak gratulált Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, amiért immár ötödik alkalommal szervezik meg a Forgatagot, általában komoly ellenszélben. „Azok, akik hosszú ideje vitorláznak, pontosan tudják, hogy a szélcsendnél még az ellenszél is jobb. Nekünk pedig a történelem azt tanította, különösen az elmúlt száz esztendőben, hogy vitorlát kell bontani, mert szél vagy ellenszél, az mindig akad.
Azt kívánom, hogy még sokáig legyetek képesek vitorlázni itt, Marosvásárhelyen, és legyen hozzá jó szél, de néha legyen kedvező időjárás is. Azt gondolom, rég megérett az idő arra, hogy tudjunk és képesek legyünk haladni” – fogalmazott a politikus.
Az RMDSZ-elnök ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy a Forgatag mindenek előtt a magyar kultúra ünnepe, és ez így van rendjén. Ünnep, mert értékekről, értékteremtésről, értékmentésről, újról és régiről, azok szintéziséről szól. Ugyanakkor számvetés is, felmutatása annak, amit a különböző műfajok és művészeti ágak alkotói „asztalra” tettek.
„Jó látni azt, hogy szellemiekben gazdagodunk, hogy évről-évre többek leszünk. Ezért is jöttem örömmel” – hangsúlyozta, köszönetet mondva az alkotóknak, akik lehetővé teszik az ünnepet. Mert nekünk ünnep, de az ő teljesítményük mögött – legyen az irodalom, színház, zene, tánc, vizuális művészetek, film vagy bármi más – rengeteg munka van, nappalok és éjszakák, keményen átdolgozott hónapok, gyakran esztendők. Elsősorban őket kell ünnepelnünk és megbecsülnünk.
Vásárhely centrum szerepe
Arról is beszélt Kelemen, hogy a nyolcvanas években, amikor Marosvásárhelyre érkezett, ahol aztán négy évet töltött, arról a helyről, ahonnan jött, a város sok szempontból centrumnak számított. De nemcsupán akkor, hanem évszázadokon át. Hogy mitől lesz valami centrum, mi kell ahhoz, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig centrumnak számítson? – tette fel a kérdés a politikus, majd válaszolt is rá: mindenek előtt befolyás, vonzó erő, ami a tekintetet abba az irányba fordítja. Ami a helykereső embernek otthont ad, mert odavonzza valamilyen látható, de inkább láthatatlan erő által. Ahol élni nemcsak lehet, nem a túlélés helye, hanem egyszerűen jó, mert pluszminőséget biztosít, versenyképes és motivál.
„A mi 21. századunkban nem egyszerű kihívás ennek eleget tenni. Talán nem is lenne jó, ha csak egyetlen centrum lenne. Talán ez ma már lehetetlen elvárás. Ám úgy gondolom, hogy Vásárhelynek meg kell őriznie azt a helyét és szerepét ebben a régióban, Székelyföld szélén, de nem csak Székelyföld számára, amellyel rendelkezett. És ha vannak olyan területek, ahol elveszítette, ott vissza kell azt szereznie. Kultúrában, gazdaságban, társadalmi folyamatokban egyaránt. Ez pedig azokon múlik mindenek előtt, akik itt élnek. A vásárhelyi polgárok akaratán és döntésein” – mondta az elnök, hozzátéve, hogy ezért nemcsak szurkol, hanem szerény lehetőségeivel és eszközeivel készen áll arra is, hogy segítsen.
Hogyan lesz holnap?
Kelemen továbbá arra is kitért, hogy a Forgatagot úgy emlegetik, mint a marosvásárhelyi magyar napokat. „Az itt élő magyar embereknek minden nap magyar nap. Az Erdélyben élő magyar emberek életében két ünnep között a magyar hétköznapok állnak. Persze, ezek kicsit mindig másabbak, mint a budapesti, ráckevei, nyitrai, újvidéki vagy munkácsi magyar napok. És mégis van valami közös bennük: a nyelv, a kultúra, a történelem, az identitásunk alapjai. A közös alapra pedig rendszeresen rá szoktunk kérdezni, mindenki a saját társadalmi környezetében a kihívásait látva és láttatva. Hogyan lesz holnap? És holnapután? Hát azután? Lesznek-e transzilván magyar hétköznapok és magyar ünnepek? Itt is bátran kell mondanunk és vállalnunk: ez is csak rajtunk múlik! A mi döntéseinken, a mi választásainkon” – szögezte le a politikus.
Arra is kitért ünnepi beszédében Kelemen Hunor, hogy az elmúlt hetekben találkozott olyan felvetéssel mind román, mind magyar oldalról, hogy ezt a kérdést feltenni ma színtiszta nacionalizmus. „Ugyanis román részről azt állítják, hogy nekünk még soha ilyen jól nem ment dolgunk. Példaértékű kisebbségpolitikáról beszélnek, s közben korlátozzák az anyanyelv használatát, és csakis a mi közösségi szimbólumaink sértik a szemüket, senkit és semmit nem kímélve, eszközökben nem válogatva próbálnak nyomni a megszűnés szélére egy magyar katolikus iskolát itt, Marosvásárhelyen” – emlékeztette hallgatóságát.
Nem akarunk összeveszni senkivel
Felidézte azt is, hogy több mint öt éve nem alkalmazzák a tanügyi törvényt a MOGYE esetében. „És közben kioktatnak, hogy hogyan kell éreznünk magunkat ebben az országban, és csodálkozva háborognak azon, hogy nem akarjuk, mert nem tudjuk ünnepelni velük együtt a centenáriumot. Kitessékelnek az országból, s azt a látszatot keltik, hogy minden bajnak mi vagyunk az okozói, és ha mi nem lennénk, akkor ez az ország lenne a mennyei haza” – fogalmazott.
Ugyanakkor magyar oldalról egyesek azért nyafognak, hogy „miért akarunk összeveszni a románokkal”. Holott Kelemen szerint „nem akarunk összeveszni senkivel, ám azt szeretnénk, hogy ezer év után Erdélyben és száz év után Romániában arra a kérdésre, hogy lesznek-e holnap, holnapután és azután magyar hétköznapok és magyar ünnepek Erdélyben, a válasz egyértelmű legyen: az állam, amelynek polgárai vagyunk, valóban mindent biztosít ahhoz, hogy ez csak és kizárólag a mi döntésünkön múljon. Ma ettől még távol vagyunk”.
Végül a két nemzet közötti párbeszédre, a kényes és kellemetlen, fájó dolgok megbeszélésére, a közös jövőhöz szükséges lépésekre is felhívta a figyelmet Kelemen.
Nehéz év áll előttünk
A Vásárhelyi Forgatag a marosvásárhelyi közösség legnagyobb rendezvénye, amely remélhetőleg ahhoz is hozzájárul, hogy a román és magyar közösség békében éljen egymás mellett – mondta Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat elnöke, aki a jövőre várható nehézségekre is figyelmeztetett, arra, hogy az 1918-as centenáriuma kapcsán már most mennyi támadás éri a magyarságot. „Holott mi itthon vagyunk, és nem mondunk le otthonunkról, ugyanakkor a román és a szász közösség is itthon van és ezt tiszteletben tartjuk” – jelentette ki.
Az ünnepi szónokok sorában továbbá Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, parlamenti képviselő lépett mikrofonhoz, őt követte Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Seszták Miklós fejlesztési miniszter, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye országgyűlési képviselője, valamint Kovács Ferenc, a díszvendég Nyíregyháza polgármestere.
Zsedényi Adrienn, népszerű nevén Zséda koncertjével folytatódott az 5. Vásárhelyi Forgatag nyitóönnepsége.
Antal Erika / maszol.ro
2017. augusztus 25.
Forgatag-megnyitó a Kultúrpalotában
Telt házas közönség énekelte állva a magyar és székely himnuszt szerdán délután a Kultúrpalota nagytermében, a Vásárhelyi Forgatag megnyitójának első perceiben.
Az egybegyűlteket – melyek között a tizenéves és a még fiatalabb korosztály is képviseltetett – Ritziu Ilka Krisztina Székely János, negyedszázada elhunyt költő, próza- és drámaíró Krokodilok és elefántok című, ma is érvényes üzenetű versével köszöntötte.
A továbbiakban a házigazda szerepét is betöltő színművésznő Kinda Szilárd színésszel együtt idézte fel a színes szélforgó 2013-as felbukkanását, emlékeztetve a hallgatóságot arra, hogy a Kolozsvári Magyar Napok mintájára született rendezvénysorozatot a tenni akarás vágya hívta életre. A továbbiakban a Forgatag két főszervezője, Portik Vilmos és Soós Zoltán szólt a marosvásárhelyiekhez és a határon túlról is érkezett vendégekhez.
Portik a hitből és meggyőződésből dolgozó szervezőcsapatnak – kiemelten a láthatatlan háttérmunkát végző tagoknak – mondott köszönetet, és azt is megemlítette, hogy a Forgatag első alkalommal élvezi nemcsak a megyei önkormányzat, hanem a város anyagi támogatását is. A főszervező az együttlét ünnepének nevezte a rendezvénysorozatot, amelynek lényege, hogy „egy asztalhoz tudunk kerülni sokan, sokfélék”.
Magyar ünnep- és hétköznapok
Soós Zoltán arra a történelmi pillanatra emlékeztette a hallgatóságot, amikor Mátyás király országos vásártartási jogot adományozott a városnak, és a fél évezredes kiváltság megéléseként, a hagyomány feltámadásaként értékelte a piros betűs Forgatag ünnepet.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint a Vásárhelyi Forgatag „számvetés is, felmutatása annak, hogy szellemiekben gazdagodunk, hogy évről évre többek leszünk”. Az RMDSZ-elnök kiemelte, bár a Forgatagot úgy emlegetik, mint a marosvásárhelyi magyar napokat, az itt élő magyar embereknek minden nap magyar nap, és a két ünnep között a magyar hétköznapok állnak. A magyar transzszilván hétköznapok megteremtéséért, a magyar jövő biztosításáért viszont még bőven van tennivaló. „Sokkal jobban kellene ismernünk egymás kultúráját, de túl azon meg kell próbálnunk az állam és kisebbség viszonyáról, az alapvető értékekről és szabadságjogokról, a közösnek tűnő jövőről, a közös problémákról őszinte, értelmes és néha fájó párbeszédet folytatni.” Kelemen Hunor szerint azért különösen fontos ez, mivel „eszközökben nem válogatva próbálnak a megszűnés szélére nyomni egy magyar katolikus iskolát itt, Marosvásárhelyen; több mint öt esztendeje nem alkalmazzák a tanügyi törvényt, és közben kioktatnak, hogy hogyan kell éreznünk magunkat ebben az országban”. Az RMDSZ elnöke úgy vélte, Marosvásárhelynek a kultú-rában, a gazdaságban és a társadalmi folyamatokban is vissza kell szereznie azt a központi szerepet, amellyel egykor rendelkezett.
– Az erdélyi városokban megrendezett kulturális napok arra ösztönöznek, hogy vitorláinkból kifogjuk a változás szelét – zárta beszédét az RMDSZ elnöke.
Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke a Vásárhelyi Forgatag közösségépítő szerepét emelte ki, majd beszédében arra is kitért, hogy 2018 nehéz év lesz az erdélyi magyarság számára, hiszen az ország akkor ünnepli Erdély Romániához való csatolásának 100. évfordulóját. A megyei tanácselnök szerint ennek az időszaknak a feladata a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd mellett a magyar értékek felmutatása lesz.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke így értékelte a Forgatagot: „Kell ez a rendezvény, mint megerősítés abban a városban, ahol a magyar közösség tagjai gyakran érzik kiszorítva magukat, ahol másodrendűnek tekintik őket”.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Marosvásárhely mindig is az értékteremtő, értékmegtartó polgárok városa volt, ezt bizonyítja a Forgatag is. Az EMNP alelnöke ugyanakkor úgy vélte, annak érdekében, hogy Vásárhely újra az őt megillető helyre kerüljön, nemcsak ezekben a napokban, de a többi 51 hétben is szükség van a pörgésre, egy Bernády- vagy egy Bolyai-tervre, amelyben mindenkinek megvan a maga helye, szerepe.
Seszták Oszkár, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűlésének elnöke a székely-magyar szellemiség fantasztikus lenyomatának nevezte a Kultúrpalotát, ahova mindig szívesen, megilletődve tér vissza. Dr. Kovács Ferenc, a Forgatagon díszvendégként jelen levő Nyíregyháza polgármestere a Ligetben mától zajló programjaikról szólt, majd minden marosvásárhelyi és Marosvásárhely környéki résztvevőt meghívott a számos nevezetessége miatt vonzó turisztikai helyszínnek számító városba.
Hazahívó erő
A felszólalók sorát dr. Mernyei Ákos, a magyar kormány Nemzeti Fejlesztési Minisztériuma európai uniós és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára zárta. Mernyei a Forgatag hazahívó erejéről szólt, majd hangsúlyozta: „A magyar kormány számára a világ magyarsága egyetlen közösséget alkot, ennek megfelelően felelősségtudata az egész Kárpát-medencére kiterjed”. A helyettes államtitkár igazi sikertörténetnek nevezte a Forgatagot, amely jelentős szerepet tölt be a nemzeti öntudat, a lélekmagyarság erősítésében.
A köszöntők után Zsedényi Adrienn énekesnő és a Kvartett vette át a színpadot. Zséda sokszínű zenei utazásra hívta a marosvásárhelyieket, dzsesszdallamok, sanzonok, operaária és saját slágerek váltották egymást az egyórás produkció során. A legszemélyesebb üzenet mégis talán a La vie en rose (Egy rózsa élete) című Piaf-dal előtt hangzott el: „nem az a fontos, hogy hova vágyunk, hanem az, hogy honnan nem tudunk elszakadni”.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ / Népújság (Marosvásárhely)
Telt házas közönség énekelte állva a magyar és székely himnuszt szerdán délután a Kultúrpalota nagytermében, a Vásárhelyi Forgatag megnyitójának első perceiben.
Az egybegyűlteket – melyek között a tizenéves és a még fiatalabb korosztály is képviseltetett – Ritziu Ilka Krisztina Székely János, negyedszázada elhunyt költő, próza- és drámaíró Krokodilok és elefántok című, ma is érvényes üzenetű versével köszöntötte.
A továbbiakban a házigazda szerepét is betöltő színművésznő Kinda Szilárd színésszel együtt idézte fel a színes szélforgó 2013-as felbukkanását, emlékeztetve a hallgatóságot arra, hogy a Kolozsvári Magyar Napok mintájára született rendezvénysorozatot a tenni akarás vágya hívta életre. A továbbiakban a Forgatag két főszervezője, Portik Vilmos és Soós Zoltán szólt a marosvásárhelyiekhez és a határon túlról is érkezett vendégekhez.
Portik a hitből és meggyőződésből dolgozó szervezőcsapatnak – kiemelten a láthatatlan háttérmunkát végző tagoknak – mondott köszönetet, és azt is megemlítette, hogy a Forgatag első alkalommal élvezi nemcsak a megyei önkormányzat, hanem a város anyagi támogatását is. A főszervező az együttlét ünnepének nevezte a rendezvénysorozatot, amelynek lényege, hogy „egy asztalhoz tudunk kerülni sokan, sokfélék”.
Magyar ünnep- és hétköznapok
Soós Zoltán arra a történelmi pillanatra emlékeztette a hallgatóságot, amikor Mátyás király országos vásártartási jogot adományozott a városnak, és a fél évezredes kiváltság megéléseként, a hagyomány feltámadásaként értékelte a piros betűs Forgatag ünnepet.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint a Vásárhelyi Forgatag „számvetés is, felmutatása annak, hogy szellemiekben gazdagodunk, hogy évről évre többek leszünk”. Az RMDSZ-elnök kiemelte, bár a Forgatagot úgy emlegetik, mint a marosvásárhelyi magyar napokat, az itt élő magyar embereknek minden nap magyar nap, és a két ünnep között a magyar hétköznapok állnak. A magyar transzszilván hétköznapok megteremtéséért, a magyar jövő biztosításáért viszont még bőven van tennivaló. „Sokkal jobban kellene ismernünk egymás kultúráját, de túl azon meg kell próbálnunk az állam és kisebbség viszonyáról, az alapvető értékekről és szabadságjogokról, a közösnek tűnő jövőről, a közös problémákról őszinte, értelmes és néha fájó párbeszédet folytatni.” Kelemen Hunor szerint azért különösen fontos ez, mivel „eszközökben nem válogatva próbálnak a megszűnés szélére nyomni egy magyar katolikus iskolát itt, Marosvásárhelyen; több mint öt esztendeje nem alkalmazzák a tanügyi törvényt, és közben kioktatnak, hogy hogyan kell éreznünk magunkat ebben az országban”. Az RMDSZ elnöke úgy vélte, Marosvásárhelynek a kultú-rában, a gazdaságban és a társadalmi folyamatokban is vissza kell szereznie azt a központi szerepet, amellyel egykor rendelkezett.
– Az erdélyi városokban megrendezett kulturális napok arra ösztönöznek, hogy vitorláinkból kifogjuk a változás szelét – zárta beszédét az RMDSZ elnöke.
Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke a Vásárhelyi Forgatag közösségépítő szerepét emelte ki, majd beszédében arra is kitért, hogy 2018 nehéz év lesz az erdélyi magyarság számára, hiszen az ország akkor ünnepli Erdély Romániához való csatolásának 100. évfordulóját. A megyei tanácselnök szerint ennek az időszaknak a feladata a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd mellett a magyar értékek felmutatása lesz.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke így értékelte a Forgatagot: „Kell ez a rendezvény, mint megerősítés abban a városban, ahol a magyar közösség tagjai gyakran érzik kiszorítva magukat, ahol másodrendűnek tekintik őket”.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Marosvásárhely mindig is az értékteremtő, értékmegtartó polgárok városa volt, ezt bizonyítja a Forgatag is. Az EMNP alelnöke ugyanakkor úgy vélte, annak érdekében, hogy Vásárhely újra az őt megillető helyre kerüljön, nemcsak ezekben a napokban, de a többi 51 hétben is szükség van a pörgésre, egy Bernády- vagy egy Bolyai-tervre, amelyben mindenkinek megvan a maga helye, szerepe.
Seszták Oszkár, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűlésének elnöke a székely-magyar szellemiség fantasztikus lenyomatának nevezte a Kultúrpalotát, ahova mindig szívesen, megilletődve tér vissza. Dr. Kovács Ferenc, a Forgatagon díszvendégként jelen levő Nyíregyháza polgármestere a Ligetben mától zajló programjaikról szólt, majd minden marosvásárhelyi és Marosvásárhely környéki résztvevőt meghívott a számos nevezetessége miatt vonzó turisztikai helyszínnek számító városba.
Hazahívó erő
A felszólalók sorát dr. Mernyei Ákos, a magyar kormány Nemzeti Fejlesztési Minisztériuma európai uniós és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára zárta. Mernyei a Forgatag hazahívó erejéről szólt, majd hangsúlyozta: „A magyar kormány számára a világ magyarsága egyetlen közösséget alkot, ennek megfelelően felelősségtudata az egész Kárpát-medencére kiterjed”. A helyettes államtitkár igazi sikertörténetnek nevezte a Forgatagot, amely jelentős szerepet tölt be a nemzeti öntudat, a lélekmagyarság erősítésében.
A köszöntők után Zsedényi Adrienn énekesnő és a Kvartett vette át a színpadot. Zséda sokszínű zenei utazásra hívta a marosvásárhelyieket, dzsesszdallamok, sanzonok, operaária és saját slágerek váltották egymást az egyórás produkció során. A legszemélyesebb üzenet mégis talán a La vie en rose (Egy rózsa élete) című Piaf-dal előtt hangzott el: „nem az a fontos, hogy hova vágyunk, hanem az, hogy honnan nem tudunk elszakadni”.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ / Népújság (Marosvásárhely)
2017. szeptember 4.
Erdélyben őrzik a hagyományos, magyar keresztneveket
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéhez évente számos kérvény érkezik, a saját szabályaikat néha figyelmen kívül hagyó bizottsági nyelvészeknek köszönhetően pedig Vanesszákat és Tomaszokat anyakönyveztetnek. Erdélyben még a hagyományos nevek vannak divatban.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nyelvtudományi Intézetéhez évente számos kérvény érkezik, amelyekben újdonsült szülők gyermekük szokatlan nevét igyekeznek elfogadtatni, bejegyeztetni. Pszichológusok szerint sokakat egyszerűen a feltűnési vágy vezérel, amikor nem hallott nevet igyekeznek adni gyermeküknek, másokat egy-egy film szereplője érint meg annyira, hogy fiát-lányát utána keresztelné el. Dél-amerikai szappanopera-hősök magyaros változatú nevei, Vanesszák, Dzseniferek, Dominikok, Tomaszok kerülnek be az anyakönyvekbe, miközben a hagyományos neveket megunt szülők legtöbbször nem veszik figyelembe, hogy számos ősi, ritka magyar név áll rendelkezésükre.
A magyarországi állami névlista folyamatosan bővülésével a Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztálya 1997-ben rendelte meg a Nyelvtudományi Intézettől a Magyar utónévkönyvben szereplő utónevek jegyzékének kibővítését, amely ugyanebben az évben Új magyar utónévkönyv címen meg is jelent. Ez a jegyzék 2009 óta frissül – évente nagyjából 90-110 névvel –, s bár idén júliusban számos kérvényt elutasított a Nyelvtudományi Intézet, az évek során nagyon sok magyarosan leírt, de nevetségesnek tűnő utónevet fogadott el. Az elutasított nevek között honfoglalás-kori, ősi magyar nevek is előfordulnak. Egy szokatlan név bejegyeztetésének útja nem egyszerű folyamat, az utónévnek szakembereken és 14 pontos szabályzaton kell „átverekednie” magát.
Sebestyén helyett Szebasztián?
A Magyarországon élők névviselését az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény szabályozza, amely szerint ha a szülők által választott utónév nem szerepel az utónévjegyzékben, az MTA-nak harminc napja van arra, hogy jelezze, engedélyezi-e az anyakönyvezést. A Miniszterelnökség Területi Közigazgatásért Felelős Államtitkárságán lehet beszerezni azt a formanyomtatványt, amelyet ilyenkor ki kell tölteni, és a Nyelvtudományi Intézet névkutató, nyelvtörténész, pszicholingvista, szociolingvista szakirányú nyelvészeiből álló Utónévbizottság készít szakvéleményt az adott névről. Bár az is egyre divatosabbá válik, hogy a választani képtelen szülő három utónevet is ad gyermekének, a bizottság számára követendő szabály, hogy legfeljebb két, a gyermek nemének megfelelő nevet lehet anyakönyveztetni. A nemre vonatkozó szabály a bizottság tagjai számára nem feltétlenül egyértelmű, ha figyelembe vesszük az olyan bejegyzett neveket, mint a Gyömbér, Móka vagy Idril – ki hinné, hogy ez utóbbit fiúknak adják.
A szabályok között választ kapunk a Dzserald, Dzsenifer típusú nevek különös írásmódjaira is, a második előírás szerint ugyanis az új nevet kötelező a magyar helyesírásnak megfelelően lebetűzni.
Ez a szabály akkor válik igazán nevetségessé, ha az engedélyezett Tomasz, Ronáldó vagy a Szebasztián nevet említjük, holott a szülő eleve a magyarosabb Tamást, Rolandot vagy Sebestyént választhatta volna. Ilyen esetekben a bizottság eleve a magyar változat elfogadását ajánlhatta volna, de mégsem tette, amivel tulajdonképpen a saját, 6. számú szabályzatának fordít hátat, amely kimondja, hogy az idegen nyelvi eredetű újabb utóneveknek a magyarban meglevő, tehát már meghonosodott megfelelőit ajánlják bejegyzésre.
Furcsa bizottsági szabályok
Az ősi magyar nevek esetében a bizottság hiteles, írott források alapján tudományosan bizonyítható, a középkorban személynévként használtakat javasolja bejegyeztetésre. Az olyan nevet, amely hátrányos lehet a viselőjére – például Nemél, Sánta, Halaldi –, nem engedik át a szűrőn. Ennek alapján gond nélkül választható név fiúk számára a Nepomuk, de Álmos fejedelem dédapjának az Anonymus szerinti Ed neve nem, mert nincs történelmi bizonyíték középkori használatára.
Ne csodálkozzunk a jegyzékben szereplő idegen nevek sokaságán, hiszen a szabályzat további része leszögezi, hogy elfogadnak mind magyar, mind világirodalmi alkotásokban szereplő fantázianeveket, ha az a magyar, vagy az európai névkultúra valamelyik típusát képviseli, illetve, ha külföldön már önálló, elterjedt személynév. A becézett nevekre talán jobban odafigyelnek, például a férfinevek becéző formáit csak akkor támogatja a bizottság, ha személynévi használatuk a középkorra nyúlik vissza, és ez hitelesen bizonyítható is, mint a Gergő esetében. A földrajzi nevek, márkanevek, művésznevek csak akkor mennek át a szűrőn, ha a név bizonyítottan személynév volt a középkorban, így például a Buda adható, de a Zséda nem. Szintén különös szabály a 14. számú is, amely alapján a szakemberek nem javasolják az olyan név bejegyzését, amely hangzásában, jelentésében a gyerek személyiségfejlődésére nézve káros lehet, például csúfolhatják, kiközösíthetik.
Ennek fényében csodálkozásra ad okot néhány idén anyakönyvezésre elfogadott példa, mint a Modesztusz a kis hableányként ismert, de ezúttal férfinévként bevezetett Ariel, Delfina, Pintyőke és Skolasztika női nevek mellett. Egyes országokban arra is odafigyelnek, hogy a családnév mellett ne tűnjön nevetségesnek a személynév, erre azonban nincs szabálya a magyar bizottságnak, így sokszor találunk olyan szomorúan nevetséges példát, mint a Mezei Boglárka, Földi Eper, Fürtös Jácint. Ha mindez nem lenne elég, további kiskapuk adnak zöld utat a furcsa, magyartalan neveknek: ha valamelyik szülő nem magyar állampolgár, vagy nem magyar etnikumú/nemzetiségű, akkor kérheti, hogy gyermekének az adott nemzetiségnek megfelelő utónevet választhasson, amelyet szintén az adott nemzetiségnek megfelelő helyesírási szabályok szerint anyakönyveztethet. Ragaszkodás a magyaros utónevekhez Idén aktív médiatéma volt a névadás kérdése, miután az MTA májusban kiadott egy listát néhány engedélyezett személynévről, majd júliusban egy másik jegyzéket visszautasított. S, ha örülünk is az olyan, nem anyakönyvezhető példák kiesésének, mint a Máriatereza, Zseliz, Walburga, Krieger vagy Zion, a májusban elfogadottak között ennél több értetlenségre okot adó személynevet találunk. Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül: kisfiúnak már adható a Dzsasztin, Dzsúlió, Cvi, Polikárp, Srídhara vagy a Vulkán, lánynak pedig Árpádina, Balzsam, Fahéj, Tűzvirág, Pintyőke. A kérvényezett nevek között számos példát találunk az elmúlt években nagy tévés népszerűségnek örvendő török filmsorozatok szereplőinek neveire, a kérdés csupán az, mi alapján döntötte el a bizottság, hogy Szulejmán oszmán hódító húgának, Hatidzsének vagy egy neves szultánának, Nurbanunak a nevét adhatja a magyar anyuka/apuka, de egy másik török film női főszereplőjéről, Eysanról/Ejsanról már nem nevezheti el lányát.
Bár az erdélyi magyar szülők körében is egyre népszerűbbek az Ingridek, Petrák, Erikek, névadás tekintetében sokkal jobban ragaszkodunk a magyaros, hagyományos lehetőségekhez, mint az anyaországiak. Például a 2017–2018–as tanévre előkészítő évfolyamra beiratkozott gyerekek listáin gyakori a Hunor, Péter, Mátyás, Magor, Gábor, Balázs, Hanna, Károly, Emma vagy Rebeka. A gimnazista korú diákok nevei között pedig többnyire a Henrietta, Máté, Roland, Tímea, Attila, Zsolt, Csongor a legjellemzőbbek.
Ha pedig valami egyedire, különlegesre vágyunk, a református naptárban keresgélve is találunk gyönyörűen hangzó, ősi magyar, illetve bibliai neveket, mint az Etele, Szörény, Baltazár, Álmos, Csenge, Ajna, Koppány, Tábita, Villő, Ilka, Bendegúz, Zselyke, Luca. De ha irtózunk a különlegességektől, nyugodtan megmenthetjük a Máriák, Józsefek, Sárák, Erzsébetek népszerűségét is.
Szegedi László, a Brassói Református Egyházmegye esperese kérdésünkre elmondta, tapasztalatai alapján, bár akadnak idegen utónevekkel érkező szülők, hogy azt bevezettessék a református naptárba, a brassói és környékbeli magyarság 95 százalékban hagyományos vagy legalább magyar neveket ad gyermekeinek.
Hozzátette, ők is próbáltak már Vanessza és Beszantka nevű kicsik szüleit névváltoztatásról meggyőzni, de akadnak olyanok is, akikkel reménytelen a vita. A brassói egyházmegye térségében évente legalább egyszer jelentenek be a naptárban még nem található, külföldi hangzású keresztnevet. Igaz, előfordulnak olyan esetek is, amikor józan érvekkel meg lehet győzni egy szülőt, hogy ne adja a Jácintka becézett formáját, amíg a Jácint is megtalálható a naptárban.
„Mindenki számára különleges a saját gyermeke, de arra nem gondolnak, hogy érzi majd magát felnőttkorában a református gyermek, pláne, hogy a naptárban sem szerepel a neve” – jegyezte meg a lelkész, aki úgy látja, elsősorban a szórványban, szétszórtan élő magyar apák, anyák adnak jellegtelen, külföldi neveket a legifjabb családtagnak, az etnikum és az iskolázottság azonban nem mindig mérvadó. Szegedi László elmondta, sokszor főiskolát, egyetemet végzett, értelmiségi szülők döntenek Szintia és Mercédesz típusú keresztnevek mellett. Az esperes kiemelte: az egyház az évente kiadott református naptárba egyre sűrűbben becsempészett ősi magyar, illetve bibliai nevekkel igyekszik felhívni a gyermeket vállalók figyelmét arra, hogy nem kell idegen kultúrák felé kacsintgatni, ha különleges keresztnevet szeretnének. Balog Zoltán, a Kézdi–Orbai Református Egyházmegye esperesétől megtudtuk, az egyházkerületen belül a magyar lakosság legalább 80 százaléka ragaszkodik a régi, magyaros utónevekhez.
A lelkész szerint Székelyföldön még kevesebb példát találni idegen személynevekre, ugyanakkor hangsúlyozta, egy lelkésznek a református nevelői programjának részét kell képeznie a magyar keresztnevek adására való figyelemfelhívás is, hiszen ez is nyelvi kultúránkhoz tartozik.
Kádár Hanga / liget.ro
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéhez évente számos kérvény érkezik, a saját szabályaikat néha figyelmen kívül hagyó bizottsági nyelvészeknek köszönhetően pedig Vanesszákat és Tomaszokat anyakönyveztetnek. Erdélyben még a hagyományos nevek vannak divatban.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nyelvtudományi Intézetéhez évente számos kérvény érkezik, amelyekben újdonsült szülők gyermekük szokatlan nevét igyekeznek elfogadtatni, bejegyeztetni. Pszichológusok szerint sokakat egyszerűen a feltűnési vágy vezérel, amikor nem hallott nevet igyekeznek adni gyermeküknek, másokat egy-egy film szereplője érint meg annyira, hogy fiát-lányát utána keresztelné el. Dél-amerikai szappanopera-hősök magyaros változatú nevei, Vanesszák, Dzseniferek, Dominikok, Tomaszok kerülnek be az anyakönyvekbe, miközben a hagyományos neveket megunt szülők legtöbbször nem veszik figyelembe, hogy számos ősi, ritka magyar név áll rendelkezésükre.
A magyarországi állami névlista folyamatosan bővülésével a Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztálya 1997-ben rendelte meg a Nyelvtudományi Intézettől a Magyar utónévkönyvben szereplő utónevek jegyzékének kibővítését, amely ugyanebben az évben Új magyar utónévkönyv címen meg is jelent. Ez a jegyzék 2009 óta frissül – évente nagyjából 90-110 névvel –, s bár idén júliusban számos kérvényt elutasított a Nyelvtudományi Intézet, az évek során nagyon sok magyarosan leírt, de nevetségesnek tűnő utónevet fogadott el. Az elutasított nevek között honfoglalás-kori, ősi magyar nevek is előfordulnak. Egy szokatlan név bejegyeztetésének útja nem egyszerű folyamat, az utónévnek szakembereken és 14 pontos szabályzaton kell „átverekednie” magát.
Sebestyén helyett Szebasztián?
A Magyarországon élők névviselését az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény szabályozza, amely szerint ha a szülők által választott utónév nem szerepel az utónévjegyzékben, az MTA-nak harminc napja van arra, hogy jelezze, engedélyezi-e az anyakönyvezést. A Miniszterelnökség Területi Közigazgatásért Felelős Államtitkárságán lehet beszerezni azt a formanyomtatványt, amelyet ilyenkor ki kell tölteni, és a Nyelvtudományi Intézet névkutató, nyelvtörténész, pszicholingvista, szociolingvista szakirányú nyelvészeiből álló Utónévbizottság készít szakvéleményt az adott névről. Bár az is egyre divatosabbá válik, hogy a választani képtelen szülő három utónevet is ad gyermekének, a bizottság számára követendő szabály, hogy legfeljebb két, a gyermek nemének megfelelő nevet lehet anyakönyveztetni. A nemre vonatkozó szabály a bizottság tagjai számára nem feltétlenül egyértelmű, ha figyelembe vesszük az olyan bejegyzett neveket, mint a Gyömbér, Móka vagy Idril – ki hinné, hogy ez utóbbit fiúknak adják.
A szabályok között választ kapunk a Dzserald, Dzsenifer típusú nevek különös írásmódjaira is, a második előírás szerint ugyanis az új nevet kötelező a magyar helyesírásnak megfelelően lebetűzni.
Ez a szabály akkor válik igazán nevetségessé, ha az engedélyezett Tomasz, Ronáldó vagy a Szebasztián nevet említjük, holott a szülő eleve a magyarosabb Tamást, Rolandot vagy Sebestyént választhatta volna. Ilyen esetekben a bizottság eleve a magyar változat elfogadását ajánlhatta volna, de mégsem tette, amivel tulajdonképpen a saját, 6. számú szabályzatának fordít hátat, amely kimondja, hogy az idegen nyelvi eredetű újabb utóneveknek a magyarban meglevő, tehát már meghonosodott megfelelőit ajánlják bejegyzésre.
Furcsa bizottsági szabályok
Az ősi magyar nevek esetében a bizottság hiteles, írott források alapján tudományosan bizonyítható, a középkorban személynévként használtakat javasolja bejegyeztetésre. Az olyan nevet, amely hátrányos lehet a viselőjére – például Nemél, Sánta, Halaldi –, nem engedik át a szűrőn. Ennek alapján gond nélkül választható név fiúk számára a Nepomuk, de Álmos fejedelem dédapjának az Anonymus szerinti Ed neve nem, mert nincs történelmi bizonyíték középkori használatára.
Ne csodálkozzunk a jegyzékben szereplő idegen nevek sokaságán, hiszen a szabályzat további része leszögezi, hogy elfogadnak mind magyar, mind világirodalmi alkotásokban szereplő fantázianeveket, ha az a magyar, vagy az európai névkultúra valamelyik típusát képviseli, illetve, ha külföldön már önálló, elterjedt személynév. A becézett nevekre talán jobban odafigyelnek, például a férfinevek becéző formáit csak akkor támogatja a bizottság, ha személynévi használatuk a középkorra nyúlik vissza, és ez hitelesen bizonyítható is, mint a Gergő esetében. A földrajzi nevek, márkanevek, művésznevek csak akkor mennek át a szűrőn, ha a név bizonyítottan személynév volt a középkorban, így például a Buda adható, de a Zséda nem. Szintén különös szabály a 14. számú is, amely alapján a szakemberek nem javasolják az olyan név bejegyzését, amely hangzásában, jelentésében a gyerek személyiségfejlődésére nézve káros lehet, például csúfolhatják, kiközösíthetik.
Ennek fényében csodálkozásra ad okot néhány idén anyakönyvezésre elfogadott példa, mint a Modesztusz a kis hableányként ismert, de ezúttal férfinévként bevezetett Ariel, Delfina, Pintyőke és Skolasztika női nevek mellett. Egyes országokban arra is odafigyelnek, hogy a családnév mellett ne tűnjön nevetségesnek a személynév, erre azonban nincs szabálya a magyar bizottságnak, így sokszor találunk olyan szomorúan nevetséges példát, mint a Mezei Boglárka, Földi Eper, Fürtös Jácint. Ha mindez nem lenne elég, további kiskapuk adnak zöld utat a furcsa, magyartalan neveknek: ha valamelyik szülő nem magyar állampolgár, vagy nem magyar etnikumú/nemzetiségű, akkor kérheti, hogy gyermekének az adott nemzetiségnek megfelelő utónevet választhasson, amelyet szintén az adott nemzetiségnek megfelelő helyesírási szabályok szerint anyakönyveztethet. Ragaszkodás a magyaros utónevekhez Idén aktív médiatéma volt a névadás kérdése, miután az MTA májusban kiadott egy listát néhány engedélyezett személynévről, majd júliusban egy másik jegyzéket visszautasított. S, ha örülünk is az olyan, nem anyakönyvezhető példák kiesésének, mint a Máriatereza, Zseliz, Walburga, Krieger vagy Zion, a májusban elfogadottak között ennél több értetlenségre okot adó személynevet találunk. Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül: kisfiúnak már adható a Dzsasztin, Dzsúlió, Cvi, Polikárp, Srídhara vagy a Vulkán, lánynak pedig Árpádina, Balzsam, Fahéj, Tűzvirág, Pintyőke. A kérvényezett nevek között számos példát találunk az elmúlt években nagy tévés népszerűségnek örvendő török filmsorozatok szereplőinek neveire, a kérdés csupán az, mi alapján döntötte el a bizottság, hogy Szulejmán oszmán hódító húgának, Hatidzsének vagy egy neves szultánának, Nurbanunak a nevét adhatja a magyar anyuka/apuka, de egy másik török film női főszereplőjéről, Eysanról/Ejsanról már nem nevezheti el lányát.
Bár az erdélyi magyar szülők körében is egyre népszerűbbek az Ingridek, Petrák, Erikek, névadás tekintetében sokkal jobban ragaszkodunk a magyaros, hagyományos lehetőségekhez, mint az anyaországiak. Például a 2017–2018–as tanévre előkészítő évfolyamra beiratkozott gyerekek listáin gyakori a Hunor, Péter, Mátyás, Magor, Gábor, Balázs, Hanna, Károly, Emma vagy Rebeka. A gimnazista korú diákok nevei között pedig többnyire a Henrietta, Máté, Roland, Tímea, Attila, Zsolt, Csongor a legjellemzőbbek.
Ha pedig valami egyedire, különlegesre vágyunk, a református naptárban keresgélve is találunk gyönyörűen hangzó, ősi magyar, illetve bibliai neveket, mint az Etele, Szörény, Baltazár, Álmos, Csenge, Ajna, Koppány, Tábita, Villő, Ilka, Bendegúz, Zselyke, Luca. De ha irtózunk a különlegességektől, nyugodtan megmenthetjük a Máriák, Józsefek, Sárák, Erzsébetek népszerűségét is.
Szegedi László, a Brassói Református Egyházmegye esperese kérdésünkre elmondta, tapasztalatai alapján, bár akadnak idegen utónevekkel érkező szülők, hogy azt bevezettessék a református naptárba, a brassói és környékbeli magyarság 95 százalékban hagyományos vagy legalább magyar neveket ad gyermekeinek.
Hozzátette, ők is próbáltak már Vanessza és Beszantka nevű kicsik szüleit névváltoztatásról meggyőzni, de akadnak olyanok is, akikkel reménytelen a vita. A brassói egyházmegye térségében évente legalább egyszer jelentenek be a naptárban még nem található, külföldi hangzású keresztnevet. Igaz, előfordulnak olyan esetek is, amikor józan érvekkel meg lehet győzni egy szülőt, hogy ne adja a Jácintka becézett formáját, amíg a Jácint is megtalálható a naptárban.
„Mindenki számára különleges a saját gyermeke, de arra nem gondolnak, hogy érzi majd magát felnőttkorában a református gyermek, pláne, hogy a naptárban sem szerepel a neve” – jegyezte meg a lelkész, aki úgy látja, elsősorban a szórványban, szétszórtan élő magyar apák, anyák adnak jellegtelen, külföldi neveket a legifjabb családtagnak, az etnikum és az iskolázottság azonban nem mindig mérvadó. Szegedi László elmondta, sokszor főiskolát, egyetemet végzett, értelmiségi szülők döntenek Szintia és Mercédesz típusú keresztnevek mellett. Az esperes kiemelte: az egyház az évente kiadott református naptárba egyre sűrűbben becsempészett ősi magyar, illetve bibliai nevekkel igyekszik felhívni a gyermeket vállalók figyelmét arra, hogy nem kell idegen kultúrák felé kacsintgatni, ha különleges keresztnevet szeretnének. Balog Zoltán, a Kézdi–Orbai Református Egyházmegye esperesétől megtudtuk, az egyházkerületen belül a magyar lakosság legalább 80 százaléka ragaszkodik a régi, magyaros utónevekhez.
A lelkész szerint Székelyföldön még kevesebb példát találni idegen személynevekre, ugyanakkor hangsúlyozta, egy lelkésznek a református nevelői programjának részét kell képeznie a magyar keresztnevek adására való figyelemfelhívás is, hiszen ez is nyelvi kultúránkhoz tartozik.
Kádár Hanga / liget.ro