A Szeben megyei Mihályfalván a magyar oktatást vállalta fel a falu lelkésze és felesége. Az óvónő és lelkész férje öt évvel ezelőtt ők indította újra az anyanyelvű oktatást. „Akár az első osztályt is újraindíthattuk volna, tavaly volt is négy iskolás korú gyermek, de a tanfelügyelőség nem engedélyezte. Akkor azt mondtuk, sebaj, naponta bevisszük a gyerekeket Kiskapusra, de ebbe már a szülők nem egyeztek bele” – mesélt a tavalyi kudarcról Zsebe Ildikó óvónő. Férje, Zsebe Attila gyermekhittanóráit az anyanyelv alapvető ismereteivel, majd a magyar irodalom és a történelem játékos tanításával gazdagítja. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a vegyes házasságból származó, ortodoxnak keresztelt gyermeket is magyar óvodába küldik. Mihályfalva magyarságát – két-három, Bólyáról áttelepült katolikus kivételével – százhuszonhárom református képezi. A bibliaórákat az óvodástól a nyolcadikosig minden magyar gyermek látogatja. Aktív a többnyire idősek alkotta kórus is. A holland protestánsoknak köszönhetően a parókia udvarán háromszintes gyülekezeti ház épül. /Szucher Ervin: Mihályfalvi remények. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./