Szemet szúrt a magyar zászló a nagykárolyi szoboravatón
Magyarázatot kért Darius Filip Szatmár megyei prefektus Nagykároly polgármesterétől, Kovács Jenőtől, amiért a településen felállított, Marchiş Otiliát és Ady Endrét ábrázoló szoborpáros hétvégi avatóünnepségén csak a magyar zászló volt látható.
A prefektus az Agerpres hírügynökségnek küldött közleményében magyarázatot kért az elöljárótól a román nemzeti jelképek hiánya miatt. Ugyanakkor kifejti, hogy miután választ kap a polgármestertől, „meghozza a megfelelő intézkedéseket”.
Ezzel egy időben Kovács Jenő, a szatmári város RMDSZ-es elöljárója elnézést kért az ügy kapcsán. A polgármester a Nagykárolyi Anziksz internetes újságnak adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: a magyarok nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen eseményre zászlókkal vonuljanak fel.
„Meg kell tanuljuk, hogy ne provokáljuk egymást. Hogy esne nekünk, ha március 15-én egy cserkészcsapat román zászlóval állna díszőrséget a Petőfi Sándor-szobor mellett?
Arra kérem azt, aki ezt szervezte – mert nekem erről nem volt tudomásom –, hogy gondoljon bele abba, amit mondok, hogy mindez milyen hatást eredményez. Nem szabad így cselekedni! Nem szabad provokálni, hiszen ezzel úgymond lovat adunk a soviniszták alá. Ez nem volt szép dolog, nem volt szerencsés. Nagyon sajnálom! Elnézést kérek, amiért egy ilyen magasztos ünnepre árnyék vetült” – nyilatkozta a polgármester. Kovács Jenő hozzátette: nincs szükség az ilyesmire egy olyan szobor esetében, mely a román–magyar barátságot hivatott kiemelni. „Ha már mindenképpen zászlókat akartak, akkor miért nem hoztak magukkal román zászlót is?” – tette fel a kérdést a polgármester. Mint arról beszámoltunk, a hétvégén több helyszínen zajló rendezvénysorozatot tartottak Ady Endre születésének 140. évfordulója alkalmából. A szülőfalujában, Érmindszenten tartott programsorozat szombaton Nagykárolyban folytatódott, itt a Károlyi-kastély kertjében felavatták az Ady Endrét és Marchiş Otiliát ábrázoló szoborpárost – Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész alkotását. A költő szűk baráti köréhez tartozó Marchiş Otiliát (egy görögkatolikus esperes lányát, Bölöni György irodalmár, újságíró feleségét) Ady Itókának becézte. A szoboravatást az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a helyi polgármesteri hivatal közösen szervezte, az ünnepségen felszólalt Kovács Jenő polgármester és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is. Krónika (Kolozsvár)

Nem elég az adómentesség, stratégia is kell a műemlék épületek megmentéséhez
Komplex stratégia hiányában nem oldja meg a Kolozsvár belvárosában álló, leromlott állapotú műemlékek helyzetét a műemlékvédelmi törvény nemrég jóváhagyott módosítása, amely szerint adómentességet élveznek jövő évtől azok a felújított ingatlanok, amelyekben nem zajlik kereskedelmi tevékenység – véli Guttmann Szabolcs műépítész, az építészkamara erdélyi fiókjának elnöke.
Oláh Emese kolozsvári alpolgármester szerint ugyanakkor a jogszabály elsősorban a külvárosi ingatlanok felújítását segítheti elő. „Sem így, sem úgy nem fog működni rendesen a műemlékvédelem, amíg a szociális és gazdasági háló ismeretében nincs komolyabb rálátásunk arra, hogyan lehetne közpénzeket bevonni a projektekbe” – értékelte a Krónikának Guttmann Szabolcs a műemlékvédelmi törvény októberben jóváhagyott módosítását.
Az építészkamara erdélyi fiókjának elnöke rámutatott, jelenleg Romániában a legnagyobb gondot az jelenti, hogy nem ismerjük a tulajdonosok anyagi lehetőségeit. „Egy jó világban egy műemléket eleve olyasvalaki vesz meg, aki abban fantáziát lát, és tudja, hogy pluszkiadást jelent. Nálunk erről szó sincs, itt a szociális és civil szférától a nagymenőkig mindenki jelen van a történelmi városközpontban, óriási feszültségek vannak egy-egy udvartérben” – jelentette ki a szakember.
Újgazdagok stratégiája: műemlék mint befektetési felület
Az adómentesség előnyös lehet ugyan egy nyugdíjasnak, de nem oldja meg a restaurálás kérdését, vélte Guttmann. Egy újgazdag számára például az idén januártól bevezetett ötszörös pluszadó sem tétel, őt inkább az zavarja, hogy nem tudja reprezentációs állapotában élvezni a műemléket, tette hozzá. Ráadásul Kolozsváron is megjelent a – Bukarestben és Temesváron évek óta gondot okozó – jelenség, hogy az újgazdagok beruházási felületként tekintenek a belvárosi műemlékekre.
Már fantáziát lát az újgazdag a történelmi központban, felvásárol lakrészeket, de nem foglalkozik vele, mert várja, hogy majd magától megoldódik a probléma” – fogalmazott a szakember arra utalva, hogy a tulajdonos hagyja lepusztulni az ingatlant, míg az olyan állapotba nem kerül, hogy engedélyezik a lebontását és helyére akár többemeletes irodaház építését. „Én is alig hittem el, főtéri házak vannak ilyen állapotban. Ez egy ijesztő, de valós probléma” – hívta fel a figyelmet. Guttmann Szabolcs szerint stratégiára lenne szükség
Házról házra kell járni
Guttmann szerint az adómentesség vagy a többletadó kivetése elsősorban a középréteg körében lehet motiváló a műemlék felújítása érdekében. Ugyanakkor elismerte: elég kevés példa van a teljes korszerűsítésre, inkább foltozgatás zajlik, szerinte még messze vagyunk az ideális helyzettől. Ehhez rengeteg tényezőre, többek között a felújítási munkálatok szigorú szakmai felügyeletére lenne szükség.
„Nem az a cél, hogy újgazdag belvárosunk legyen, hanem az, hogy aki ott lakik, civilizált körülmények között éljen. Ehhez segítségre van szükség, házról házra kell járni, és nemcsak a műszaki problémákat, hanem a szociális és gazdasági problémákat is feltérképezni. Csak egy intézkedéscsomag által lehet közép- vagy hosszú távon hatékony rehabilitálási programot kidolgozni” – vélte Nagyszeben volt főépítésze.
Adómentességet élveznek jövő évtől a felújított műemlék épületek
Jövő évtől adómentességet élveznek azok a műemlék épületek, amelyekben nem zajlik kereskedelmi tevékenység, és restaurálták a homlokzatukat – áll abban a törvénytervezetben, melyet szerdán fogadott el a képviselőház.
Azt is lényegesnek tartja, hogy ne csak a homlokzatokra figyeljünk, hanem egész udvarterekben gondolkodjunk, mint ahogyan Németországban teszik, ahol egy-egy udvartér mentesül az adó alól adott feltételek teljesítésekor. Ezzel mindenki jól jár, hiszen egy szociális lakás helyett egy üzlet adóját szedi be a város, cserébe az udvarterek irányába próbálja meghosszabbítani a sétálóövezeteket. „Tulajdonképpen össze kell szőni a város érdekeit a lakosság érdekeivel. És ez magától nem fog sikerülni” – hangsúlyozta Guttmann, aki szerint komplex stratégia hiányában csak abban reménykedhetünk, hogy a homlokzatokról nem esik ránk a vakolat.
Városházi jó példa Nagyváradon
Bár Nagyváradon jóval nehezebb feladata volt az önkormányzatnak, hiszen az 1900-as években épült szecessziós ingatlanok homlokzatai gazdagabb részleganyaggal rendelkeznek, Kolozsvárral ellentétben látszik, hogy a város áldoz ezekre. Kolozsváron is szó volt arról, hogy a város áldozni fog a projektre, most mintha mégis megtorpant volna” – vélekedett Guttmann. A váradi városvezetés hozzáállása szerinte azért példaértékű, mert az önkormányzat is áldoz a műemlékekre, elég csak a városháza által megvásárolt két belvárosi épületre – a szecessziós múzeum és a szabadkőműves-páholy székhelyére, azok uniós forrásokból történő teljes körű felújítására – gondolni. „A váradi városvezetés úgy gondolta, ezzel példát tud statuálni a lakóknak is. Egy-egy épületet nagyon fontos közpénzből, példaértékűen felújítani, és megmutatni, miről van szó” – értékelt. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

XIV. Partiumi Ady Endre Szavalóverseny
A hétvégén XIV. alkalommal rendezték meg az Ady Endre Líceumban a Partiumi Ady Endre Szavalóversenyt, amelyen a partiumi, bánsági diákok mellett magyarországiak is részt vettek. A megmérettetésen kívül idén is számos tevékenység színesítette a két napot.
Az évről évre megrendezendő szavalóversenyre ezúttal szatmárnémeti, temesvári, kolozsvári, tordai, debreceni, nagybányai, berettyóújfalui, nagyszalontai, székelyhídi, margittai, és természetesen nagyváradi diákok is jelentkeztek. A pénteki megnyitón a résztvevőket Tóth Márta köszöntötte, egyben bemutatva a zsűri tagjait is: Ile Erzsébet magyartanárt, a Tanítók Házának munkatársát, Ágoston Palkó Emese magyartanárt, Boros Emőke Blanka magyartanárt, Veres-Kovács Attila lelkipásztort és Lélek Sándor Tibor bábművészt. Földes Béla, a versenyt támogató Partium Alapítvány elnöke felszólalásában elmondta: a jó nyelvtudás, a gazdag szókincs gondolkodásunkat fejleszti, éppen ezért fontosak az ilyen jellegű események, ahol a gyerekek verseket tanulnak. Ile Erzsébet, a zsűri elnöke megnyitó beszédében kiemelte, hogy a szakmai szempontból is szerveződő esemény az évek során betöltötte azt a szerepet, amit felvállalt. A szavalóversenyeknek – bár úgy tűnik nincs (látványos) gyakorlati hasznuk – igenis fontos szerepük van a nevelésben, az életre nevelésnek ugyanis a művészet is része, emellett a résztvevők a közönség előtti fellépést, nagy tömeg előtt való beszédet is gyakorolhatják.
Versenyen kívül
A vetélkedőt megelőzően a közönség egy versenyen kívüli szavalatot is meghallgathatott, közvetlenül az alkotótól: Boros Erzsébet szépkorú idős hölgy nemcsak hallgatni, hanem írni is szereti a verseket, vidám, fiatalos lendülettel osztotta meg a közönséggel a legfontosabb dologról, a szeretetről papírra vetett gondolatait.
A 23 versenyző két kategóriára oszlott: a 9–10., és 11–12. osztályosok először a sorszám alapján húzott kötelező Ady-verset adtak elő, majd a második fordulóban egy szabadon választott verssel léptek a zsűri elé. A 9–10. osztályosok kategóriájában a Ki látott engem? és az Utálatos, szerelmes nációm című versek, míg a 11–12. osztályosok kategóriájában a Játék, játék, játék, és A perc-emberkék után című alkotások egyikét kellett előadniuk. Ebben az évben az elmúlt évektől eltérően a szabadon választott vers kategóriájában nemcsak Ady-verssel lehetett érkezni, így az idén a névadó költő alkotásai mellett Radnóti, József Attila, Petőfi, Szilágyi Domokos, Nemes Nagy Ágnes versei, és olyan kortárs költők művei is elhangzottak, mint Müller Henriettáé és Tóth Csilláé.
Eredmények
Változatos tevékenységek
A megmérettetésen kívül idén is számos tevékenység színesítette a két napot: a résztvevők ellátogattak a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központba, megkoszorúzták a Holnaposok szoborcsoportját, meglátogatták a váradi várat. A verseny fő támogatója a Communitas Alapítvány volt. János Piroska / erdon.ro

Winkler: szankciókkal akarják „átnevelni” az új tagállamokat
„Megpróbálják »átnevelni« az EU keleti tagállamait, amennyiben a strukturális és kohéziós alapok csökkentésével próbálják őket rávenni menekültek és gazdasági bevándorlók befogadására" – értékelte Winkler Gyula európai parlamenti képviselő a menekültválság kapcsán sokat emlegetett dublini rendelet felülvizsgálatát a Bukaresti Rádió háttérműsorában.
Az Európai Parlament plénuma csütörtökön hagyta jóvá a belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottság által a dublini szabályok reformtervezetéről elfogadott tárgyalási mandátumot. Az EP-álláspont a svéd Cecilia Wikström által készített jelentésen alapul.
Winkler Gyula az indítvány ellen szavazott, akárcsak erdélyi kollégája, Sógor Csaba, a Fidesz-KDNP 8 képviselője (négyen nem voltak jelen az ülésen) és a román néppárti delegáció több tagja. A román néppártiak közül ugyanakkor ketten tartózkodtak, akárcsak a magyar szocialista Újhelyi István. (A szavazás név szerint eredménye megtekinthető itt.)
Fontosabb változtatások: Állandó, automatikus és felső határ nélküli relokációs mechanizmus. A kérelmezőket a tagállamok GDP-je és népességszáma alapján osztják szét. Az új kérelmezők relokálása annak a négy tagállamnak a valamelyikébe történne, amelyek a legkevesebb menekültkérelmezőt vették át. Közös teherviselés és szolidaritás. A tervezet függővé tenné az európai strukturális és beruházási alapok felhasználását a relokációban való részvételtől. Biztonsági szűrők. Az elfogadott tervezet kötelezővé teszi minden olyan országnak, amelybe elsőként érkezik menekült, hogy lefolytassa a kérelmező biztonsági átvilágítását. Akiknek a Genfi Konvenció alapján kicsi esélye van a menekültstátusz elnyerésére, azokat ne helyezik át más országba.
Winkler nem ért egyet ugyanakkor a hivatalos magyar kormányzati narratívával abban, hogy Brüsszel képtelen kezelni a menekültválságot. Hangsúlyozta, hogy ennek ellentmondanak „az elmúlt hónapok és évek történései, 2015-től kezdődően”.
„Az Európai Bizottság felismerte a problémát, sőt több mint felismerte, intézkedett is, hogy helyben (például Észak-Afrikában) kezelje azokat a válsággócokat, amelyek a migrációt okozzák. Tehát történtek pozitív lépések” – mutatott rá a képviselő.
Azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy „a migrációs válság a következő években, sőt évtizedekben is velünk lesz”, ezért „strukturális megoldásokra van szükség, és hosszú távú politikákra”. Meglátása szerint a mechanizmus felülvizsgálatának fontos hiányossága, hogy a hatályos szabályokhoz hasonlóan nem határozza meg egyértelműen, hogy ki számít menekültnek, és ki gazdasági bevándorlónak. Ugyanakkor úgy érzi, „a szóhasználaton átszűrődik az átnevelési szándék” az Európai Parlament mintegy kétharmadának részéről.
„Ez arról szól, hogy a Nyugat meg akarja győzni a Keletet, hogy nemcsak menekülteket, hanem bevándorlókat is be kell fogadni. Ha nem ez lenne a háttérben, akkor a dublini rendelet felülvizsgálata világosan meghatározná, hogy minden, ami a szövegben van, kizárólag a nemzetközi jog szerint menekült státusszal rendelkező személyekről szól. Ez pedig nem történik meg elegendő jogi biztonsággal” – értékelte a képviselő.
Winkler Gyula felidézte, hogy 2015 szeptemberében – a visegrádi négyek mellett – Románia is a kötelező kvóták ellen szavazott. Úgy vélte, a térség kormányai csupán azt képviselik uniós szinten, ami a társadalom álláspontja a migráció kérdésében. „Nem tudom, mi lesz a véleménye Romániában vagy Erdélyben a társadalomnak tíz év múlva, de azt, hogy ma mi a többségi vélemény, a politikai álláspontoknak is tükröznie kell” – fűzte hozzá.
A svéd jelentéstevő szerint az új rendszer a tagállamokat és a kérelmezőket egyaránt arra ösztönözné, hogy kövessék a dublini szabályokat. A tagállamoknak, amelyek kivétel nélkül aláírói a Genfi Egyezménynek, el kell fogadniuk, hogy korrekt módon ki kell venniük a részüket a menekültkérelmek elbírálásából. A kérelmezőknek pedig bele kell nyugodniuk, hogy nem választhatják meg, melyik tagállam folytatja le a kérelmük elbírálását. Wikström szerint a javasolt rendszer válság idején és „normál üzemmódban” is működni fog.
Winkler Gyula szerint elfogadhatatlan a szankciók bevezetése a relokációban való részvétel elutasítása miatt, hiszen „nem lehet politikákat összekeverni”, úgy, ahogy ez egyre inkább tendencia az Európai Parlamentben. „Szankciókkal akarnak átnevelni bennünket, szankciókkal akarják megváltoztatni a közvéleményt, illetve a politikai hozzáállást. Ez látható Románia és Bulgária esetében is, ahol a schengeni csatlakozást az igazságügyi ellenőrzési mechanizmussal, holott a két dolognak semmi köze egymáshoz” – fogalmazott a politikus.
A parlamenti döntés még nem jelenti az új mechanizmus elfogadását. A képviselők november 16-án csupán arról szavaztak, hogy milyen mandátummal megy az EP delegációja az Európai Tanáccsal lebonyolítandó egyeztetésekre, amelyek eredményeként létrejöhet az új, kötelező szabályozás. Szőcs Levente / maszol.ro

A nyelvi Charta hatékonyabb alkalmazását és módosítását kéri a FUEN
A FUEN 18 pontból álló, az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájára vonatkozó javaslatcsomagját mutatta be kedden Vincze Loránt, a FUEN elnöke Strasbourgban, az ET Tanácsadó Testületének ülésén. A civil szervezetek, szakpolitikusok bevonásával készített javaslatcsomag szerint kötelezővé kell tenni, hogy a tagállamok hozzák összhangba a Charta előírásait a nemzeti törvénykezéssel.
Egyes tagállamokban a kormány a kisebbségekkel közösen dolgozik a Charta gyakorlatba ültetésén – ezt a jó gyakorlatot más tagállamoknak is át kell venniük. A Nyelvi Charta esetében még mindig tudatosításra van szükség, hiszen a döntéshozók, végrehajtók gyakran nincsenek tisztában kötelezettségeikkel, a kisebbségi közösségek pedig nem ismerik a számukra garantált jogokat – áll a FUEN elnöke által bemutatott dokumentumban.
„A monitoring résszel kapcsolatban a FUEN javaslatcsomagja kifejti: sok tagállam késik jelentésével, ami elfogadhatatlan, fontos lenne tudni ennek okát. A háromévente esedékes jelentések elkészítése a bürokrata logikát követi, ezért lehetővé kellene tenni, hogy a kisebbségek egyszerűbb formában és folyamatosan szóvá tehessék panaszaikat, észrevételeiket. A jelentések elkésett benyújtása ellehetetleníti a monitoringot és a Miniszteri Tanács ajánlásainak hatékonyságát is, hiszen a bennük szereplő adatok idejét múltak” – hívta fel a figyelmet a FUEN elnöke, hozzátéve: a hiányosságokat az Európa Tanács intézményeinek is meg kell vizsgálniuk és el kell ítélniük.
A FUEN aggasztónak tartja, hogy egyes tagállamok azzal érvelnek, hogy a Charta alkalmazása túlbürokratizált és költséges, és emiatt hátráltatja a kisebbségi nyelvek hatékony védelmét. A kisebbségek és a nyelvek védelme nem luxus, hanem értékmentés és kötelezettség – fogalmazott a FUEN elnöke. A kisebbségi ernyőszervezet szükségesnek tartja az európai kisebbségek Fehér Könyvének összeállítását, amely számra veszi, hogy Európa különböző helyzetben levő kisebbségeinek mi a jelenlegi helyzete, és milyen igényeik vannak. Fontos lenne, hogy maguk a kisebbségek javasolják a számukra fontos megoldásokat, azokat az államok biztosítsák számukra, ne helyettük döntsenek, róluk.
A tanácskozás során ismét felmerült egy kiegészítő jegyzőkönyv kidolgozása, amely figyelembe veszi az eddig szerzett tapasztalatokat, a technológiai fejlődést, figyel arra, hogy a digitális korba való átlépés megváltoztatta kommunikációs és nyelvhasználati szokásainkat. A közszolgáltatások vagy az állami központosítás kérdéskörében szintén válaszokat kell adnia a Chartának. A továbbgondoláskor nyílt párbeszédre kellene törekedni, amelyben a tagállamok és az Európa Tanács intézményei mellett egyenlő partnerként jelenhetnek meg a kisebbségek és a civil szféra képviselői − áll a FUEN dokumentumában.
A Tanácsadó Testület a FUEN jelentésének számos elemét méltatta, és ígéretet tett rá, hogy behatóan foglalkozik velük. maszol.ro

Tőkés László: „Protestálni” kell az Isten hatalmát megrabló földi hatalmasságok ellen
Az Isten iránti engedelmesség és lelkiismeretünk szava elől nem szabad kitérnünk, hanem hitünk megvallásával és következményeinek vállalásával kell „protestálnunk” a gonosz, az Isten hatalmát megrabló földi hatalmasságok ellen – jelentette ki Tőkés László fideszes európai parlamenti képviselő Brüsszelben kedden.
Tőkés László a magyar reformáció 500. évfordulója tiszteletére az Európai Parlamentben rendezett konferencián hangsúlyozta, a Földet fenyegető jelenkori veszélyek és kihívások közepette, az újabbkori hatalmi koncentráció, a tovább élő kommunizmus és az új totális és globális fenyegetettségek, valamint a mostani évszázadban is tovább folytatódó világnézeti, ideológiai, vallási és háborús konfrontációk körülményei között tanulsággal kell visszatekinteni Luther Márton és reformátortársai példájára.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy a reformáció által elindított azon változásokra is figyelni kell, amelyek forradalmi módon alakították át Európa vallási, szellemi, társadalmi és politikai arculatát, hosszú távon kihatással az egész földrész fejlődésére egészen a jelenkorig.
Az Európai Unió polgárai, nemzetei és egyházai az európai kontinens jelenkori identitásvesztésének körülményei között különleges felelősséggel tartoznak a közös keresztény és protestáns örökség megőrzésében – húzta alá a képviselő.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke előadásában hangsúlyozta, az igazságot fel kell vállalni épp úgy ma is, ahogy 500 évvel ezelőtt. „Nevükön kell nevezni a dolgokat” – mondta. Noha az igazság felvállalása kockázatos lehet, de erőt ad annak, aki felvállalja – tette hozzá.
Kiemelte, a politikának is folyamatos megújulásra van szüksége, ahogy mindennapos megtérésre az egyes embernek. A reformáció nem lázadás volt a fennálló egyházi és politikai rendszerrel szemben, hanem ellenőrzött megújulási folyamat elindítása, amelynek központjában a Szentírás, Isten igéje állt. Ezért fontos szem előtt tartani, hogy milyen nézőpontból tekintünk a megújulásra, a reformáció ugyanis nem megosztotta az egyházat, hanem megújította egész Európát – hangsúlyozta.
A reformáció arra mutatott rá, hogy a megújulás lelki és szellemi természetű folyamat. Ha a trianoni diktátum eredményeképpen létrejött megosztottságban létező magyarság a lelki és szellemi megújulást nem tudja átélni, akkor rossz kimenetelű jövő vár rá. Lelki és szellemi megújulás a kulcsa tehát a magyarság és Európa megmaradásának – húzta alá Németh Zsolt.
Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa a konferencián elmondta, a reformáció nemzetformáló és nemzetmegtartó erő volt, amikor a külső és belső politika hatására három részre szakadt az ország. Vigasztalás volt, amikor mind gazdaságilag, mind társadalmilag kilátástalan volt a magyarság helyzete. Nyelvteremtő, és újjáteremtő, amikor megszületett az első teljes magyar nyelvű Biblia. Kultúrateremtő, amikor a reformáció irodalmával megszólaltatta a magyar nyelv gazdag lehetőségeit.
A 21. század keresztényüldöző világában közös felelősség az egységért való munkálkodás, az élet, a hit, a kultúra védelme, példát mutatva az alkotórészeire hulló, én központúvá váló világnak – húzta alá a miniszteri biztos.
Hermann János, a Partiumi Keresztény Egyetem professzora előadásában hangsúlyozta, a reformáció évfordulóján fontos tudni, hogy mi „történik a végeken”.
„Törekedni kell arra, hogy a vallásszabadság és a tolerancia fontosságára figyelmeztessük a világot és arra, hogy odafigyeljünk a diaszpórára és az őshonos kisebbségek sorsára” – hangsúlyozta a professzor. MTI; magyaridok.hu

Rendőrök testközelben – megzsarolták az MPP elnökét?
Az, hogy rendőri és csendőri erőfitogtatással megakadályozták a magyar országzászló felvonását, azt bizonyítja, hogy Románia nem jogállam – jelentette ki tegnapi sajtóértekezletén Nagy Gábor.
A Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi területi szervezetének elnöke szerint a szervezők nem vállalhatták a karhatalmi erők esetleges erőszakos fellépésének következményeit.
Nagy Gábor azt mondja: az MPP annak rendje és módja szerint megszerezte a csendőrség és a rendőrség jóváhagyását az esemény megtartásához. Ehhez képest az akció napján a prefektus egy átiratot küldött az engedélyt adó polgármesteri hivatalnak, amelyben betiltja a rendezvényt.
Az MPP meglátása szerint a november 15-én délelőtt kelt irat „tele van hazugságokkal”.
– Azt állítják, hogy mi nem mondtuk, hogy zászlót is akarunk felhúzni, holott ez szó szerint elhangzott a rendőrséggel és a csendőrséggel tartott egyeztetésen. Azt is mondják, hogy nem adhatnak engedélyt egy olyan esemény megünnepléséhez, amelyben több ezer románt lemészároltak. Ilyen alapon mi is kérhetnénk, hogy akkor ne ünnepeljék Sepsiszentgyörgy bevételét, mert ott meg magyar emberek estek el – mondja Nagy Gábor.
Az elnök szerint a zászlófelvonástól kénytelenek voltak eltekinteni, mert 600-700 emberrel szemben 200-250 állig felfegyverzett rendőr állt, „és ki tudja, hányan voltak civilben”, akik „kerek-perec megmondták”, hogy a zászlófelvonást megakadályozzák, és ha erre sor kerül, a tömeget feloszlatják.
– A szervezők nem vállalhatták annak kockázatát, hogy a fegyveres rendőrök nekimenjenek a tömegnek, amelynek jelentős része nőkből és gyerekekből állt. Láttuk, hogy Európát mennyire érdekli az, hogy Katalóniában a rendőrség szétveri azt a tömeget, amely az Unió egyik alapértékének nyilvántartott jogával akar élni – magyarázta Nagy.
Az MPP kitart amellett, hogy az esemény „kulturális jellegű” volt, minden provokatív felhang nélkül, annál is inkább, hogy a felvonandó zászló 1944-ig volt használatban, tehát „egy történelmi zászló, aminek semmi köze nincs Magyarország mai zászlójához”. Ugyanakkor úgy vélik, jóllehet minden engedélyt megkaptak, az eseményt megakadályozták, tehát „nem lehet szó jogállamról”, és „az a mítosz, hogy Románia mintaszerűen megoldotta a kisebbségi kérdést, november 15-én megszűnt”.
Az MPP helyi elnökének elmondása szerint „olyan szinten megy a zsarolás”, hogy Kulcsár-Terza Józsefnek, az RMDSZ színeiben parlamenti képviselethez jutott képviselőnek a titkosszolgálat felajánlotta, „amennyiben nem húznak zászlót és lemondanak az autonómia-statútumról, megépül a vidombáki nemzetközi repülőtér”.
Az MPP háromszéki és megyeszékhelyi vezetői múlt szerdára terveztek egy időszakos történelmi kiállítást, amelynek keretében egy 75 évvel ezelőtti eseményre emlékeztek, amikor – 1942. november 15-én – a sepsiszentgyörgyi országzászló-talapzatra ünnepélyesen felvonták a magyar zászlót. A zászlófelvonásra, a fenti körülmények között végül nem került sor. Erdély András / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Románia még mindig fél? (országzászló-felvonás)
A résztvevők testi épségének megőrzése érdekében a Magyar Polgári Párt képviselői szervezőként nem vállalhatták, hogy a november 15-ei, a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parki történelmi kiállítás részét jelentő országzászló-felvonást a karhatalmi szervek akár erőszak árán akadályozzák meg.
Az alakulat sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, Nagy Gábor Levente ugyanakkor úgy véli, a jogállam megcsúfolása az, ahogyan mind a prefektúra, mind a karhatalmi szervek – ideértve a román titkosszolgálatot is – mindenáron megpróbálták megakadályozni a zászlófelvonást, hazugságoktól és fenyegetésektől sem riadva el.
Valótlan állításokat tartalmaznak a megyei csendőrség, valamint a prefektúra által a rendezvény napján a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak küldött átiratok – jelentett ki Nagy Gábor Levente. Elmondása szerint a csendőrség és a rendőrség képviselői is jelen voltak az engedélykérési egyeztetésen, és jóváhagyásukat adták a kiállításra, melynek részét képezte az akkori magyar országzászló (mely 1944-ig volt használatban) felvonása is.
Az elnök szerint Bedő Zoltán az MPP részéről részletesen ismertette a tudnivalókat a lobogóról – elmondva azt is, hogy nem a magyar állam jelenlegi zászlaja –, a hatóság képviselőinek pedig nem volt kifogásuk az engedély kibocsátása ellen.
Ehhez képest a november 15-én a városházára eljuttatott csendőrségi átiratban az szerepel, hogy sem zászlórúdról, sem lobogóról nem volt szó az engedélykérés során. Nagy Gábor elismerte, hogy a vonatkozó egyeztetésen elhangzottak minden részlete nem került be a tárgyalás jegyzőkönyvébe, viszont a hatósági képviselőket pontosan tájékoztatta párttársuk.
Az elnök felidézte: annak ellenére, hogy az engedélyhez jóváhagyásukat adták, a csendőrség képviselői a helyszínen már arról beszéltek, terroristaként kezelik a szervezőket, amennyiben felvonják a zászlót. A hatósági átirat is egyébként a gyülekezési törvény azon passzusát hozta fel indoklásként, mely a szélsőséges, önkényuralmi jelképekre, valamint a kapcsolódó rendezvények tiltására vonatkozik. „Ez önmagában minket különösebben nem zavart volna, az viszont, hogy fel voltak készülve, hogy bármely eszközzel – így erőszakkal – is megakadályozzák a felvonást, már más megvilágításba helyezte az egészet. Fél órával a kezdés előtt – annak ellenére, hogy reggel óta átiratokkal, fenyegetésekkel bombáztak minket – még úgy véltük, bármi áron felvonjuk az országzászlót, de ez végül a helyszínen megváltozott. Mérlegelnünk kellett” – fogalmazott Nagy Gábor.
Figyelembe vették, hogy a mintegy hat-hétszáz résztvevő között sok a gyerek, idős és a nő, továbbá nagyjából 250 állig felfegyverzett rendőrt és csendőrt vezényeltek ki. Ilyen körülmények között nem vállalhatták, hogy a felvonás erőszakos fellépésbe torkolljon, és ezek az emberek szenvedjenek. Ha egy hétezres vagy hetvenezres tömegről lett volna szó, akkor más lett volna a helyzet – magyarázta. Nagy Gábor szerint egyesek számára gyávaság volt ez a döntés, és egyszerű székely emberként nem állt volna el a felvonástól, de a résztvevők testi épségére gondolva nem vállalhatták a gesztust az előzmények miatt sem.
Ennek kapcsán Nagy Gábor elmondta: a román titkosszolgálat már régebbről tud a kiállítás tervéről, és eldöntötték, hogy mindenáron megakadályozzák. „Odáig elmentek, hogy megkeresték Kulcsár-Terza Józsefet (az RMDSZ színeiben parlamenti mandátumot nyert háromszéki MPP-elnököt) azt ajánlva: mondjanak le a kiállításról, valamint az autonómiastatútumról, és akkor ők megígérik, hogy Vidombákon megépül a reptér” – fogalmazott. Lapunk megkeresésére Kulcsár-Terza József árnyalta ezt az információt. Eszerint egy román parlamenti képviselő kereste meg őt azt ígérve, hogy amennyiben a 2018-as év végéig ő mint honatya tartózkodik bármilyen kezdeményezéstől, az illető segít elindítani a reptér ügyét.
A prefektúra átiratára reflektálva Nagy Gábor Levente elmondta: Sebastian Cucu indoklása – mely szerint a 75 évvel ezelőtti országzászló-felvonás emléke több ezer román civilnek a második bécsi diktátumot követő lemészárlásának ügyével is összefügg – felveti azt a kérdést, hogy a sepsiszentgyörgyieknek nem kellene-e tiltakozniuk a román hadsereg 1944-es bevonulásának felidézése ellen, figyelembe véve a Maniu-gárda által az ártatlan magyarok soraiban elkövetett gyilkosságokat.
Nagy Gábor Levente felelevenítette: a prefektus az átiratokon túl a szervezőkkel személyesen közölte: ne feledjék, hogy a karhatalmi szervek az ő alárendeltségébe tartoznak, és általuk mindent meg fog tenni a zászlófelvonás megakadályozásáért. Úgy vélte, ez a fellépés talán annak is betudható, hogy nem volt biztos benne, nyert ügye lenne, ha a bírósághoz fordul az akció törvényességét illetően. A fenyegetés útját választotta, mivel nem került volna bíróság, amely egy történelmi zászló felvonása miatt elmarasztalta volna a szervezőket – vélekedett az elnök.
Újságírói felvetésre Nagy Gábor Levente azt mondta: tudván, hogy valószínűleg semmilyen következménye nem lenne sem rá, sem a hatóságra nézve, a prefektus inkább vállalta volna a tömeg esetleges szétveretését, semhogy utólag jogi úton megtámadja az egyébként engedélyezett akciót.
A MPP-vezető következtetésként úgy fogalmazott: egy történelmi zászló felvonásának megakadályozása azt mutatja: Románia továbbra is fél attól, hogy elveszíti Erdélyt. Másrészt november 15-én egyértelműen megdőlt az a tévhit, hogy az ország mintaértékű kisebbségpolitikát folytatna. A román jogállam alapja, hogy egyeseknek vannak jogaik, másoknak nincsenek – fogalmazott. Nagy D. István / Háromszék; Erdély.ma

„Beolvadásból jeles” díjat adományozott a Minta Nagykároly polgármesterének
Mint ismeretes, november 18-án a nagykárolyi Ady Endre – Otilia Marchiș-szoborcsoport felavatására került sor, amelyen a magyar zászlók mellett nem jelentek meg a román nemzeti jelképek.
Darius Filip, Szatmár megyei prefektus magyarázatot kért Kovács Jenő, nagykárolyi polgármestertől a román nemzeti jelképek mellőzése miatt, aki ezt követően nyilvánosan bocsánatot kért a nagykárolyi románságtól, és elmondta: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen eseményre zászlókkal vonuljunk fel. Meg kell tanuljuk, hogy ne provokáljuk egymást. Hogy esne nekünk az, ha március 15-én egy cserkészcsapat román zászlóval állna díszőrséget a Petőfi Sándor-szobor mellett?”
Szervilizmusát az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta, a néhány éve elindított „Beolvadásból jeles” negatív díjjal honorálta, a mai napon elpostázva a kiállított oklevelet.
„Kovács Jenő bocsánatkérő, fölösleges szervilizmusa felháborító! Polgármesterként ő nem csak városgazda, hanem a nagykárolyi magyar közösség vezetője is. Így példát kell mutatnia a magyar kiállásban és a nemzeti identitás felvállalásában” – hangsúlyozta Tőke Ervin, a Minta elnöke.
A későbbiekben hozzátette: habár korábbiakban a nagykárolyi polgármester „nem hátrálunk meg” szavakkal bíztatta a nagykárolyi magyar lakosságot, a prefektus összeráncolt szemöldöke láttán már másként viszonyult a magyarság kérdéséhez.
„A magyarok itthon vannak Erdélyben, így egy magyar rendezvényen a magyar zászló normalitás, nem pedig provokáció”– mondta Tőke Ervin. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája; Erdély.ma

Az eddigi legnagyobb magyar tőkével megvalósuló romániai agrárberuházás alapkövét tették le az erdélyi Kerelőszentpálon
Az eddigi legnagyobb magyar tőkével megvalósuló romániai agrárberuházás, egy takarmánykeverő üzem alapkövét tették le szerdán az erdélyi Kerelőszentpálon (Sânpaul).
Az UBM Csoport, East Csoport és Oprea Avicom tulajdonában levő UBM Feed Romania Srl. egy 15 millió euró összértékű beruházás eredményeképpen Románia legnagyobb független takarmánykeverő üzemét hozza létre. Az üzem – a befektetők tájékoztatása szerint – a 30 tonna/órás és 220 000 tonna/éves kapacitásával a régió egyik legnagyobb, és Európa egyik legmodernebb technológiájával rendelkező takarmánygyártó létesítménye lesz.
Az eseményt Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, és Marcel Floricel Dima, a romániai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára is köszöntötte.
Magyar Levente fontosnak tartotta, hogy a magyar befektetők a romániai agráriumot is felfedezték. Megjegyezte: Románia Magyarország második legjelentősebb kereskedelmi partnere, és a magyarországi tőkekihelyezés egyik legfontosabb területe. Azért tartotta fontosnak az agrárium terén történő beruházást, mert a magyar tőke eddig elsősorban a pénzügyi szektorban, gyógyszeriparban, logisztikában, szolgáltató iparban volt jelen Romániában.
Az államtitkár elmondta: az üzem 30 embernek ad munkát, de a környékbeli gazdák százainak nyújt majd megélhetést azáltal, hogy több százezer tonnás mennyiségben vásárolja majd fel a mezőgazdasági terményeket.
Hozzátette, az üzem beszállítói lehetnek többek között azok a mezőségi gazdák, akik az erdélyi gazdaságfejlesztési program keretében jutnak támogatáshoz.
Az államtitkár elmondta: a közép-európai nemzetek Európai összehasonlításban csakis együtt tudnak hosszú távon sikeresek lenni. „Túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy egyedül szigetként tudjunk fejlődni. Ha a szomszédaink nem sikeresek, ha nem teszünk egymás sikeréért nap mint nap, akkor a mi sikerünk is kétségbe vonódik” – fogalmazott.
Kijelentette, magyar részről megvan az akarat „a hallatlan potenciállal rendelkező kapcsolatrendszer” fejlesztésére, és minden olyan pillanat, amit politikai vagy ideológiai vitákkal tölt el a két ország kormányzata, „az ígéretes és reményteli közös jövő építésétől” rabol el energiát.
Az esemény végén a médiának nyilatkozva Magyar Levente elmondta: a kerelőszentpáli takarmánykeverő üzem megvalósításához a magyar állam nyújtott tíz éves lejáratú kedvezményes hitelt az Eximbankon keresztül, mely a befektetés 70 százalékát teszi ki.
Marcel Floricel Dima, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter államtitkára bejelentette, hogy a következő évben a román szaktárca olyan fejlesztési programokat indít, amelyek révén a kerelőszentpáli takarmánykeverő üzem felvevőpiaca is bővül. Az államtitkár köszönetet mondott a térségbe irányuló magyar tőkéért.
Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat elnöke azt hangsúlyozta köszöntésében: ha a gazdaságban lehet jól együttműködni, akkor miért ne lehetne más területeken is.
Simon István, a Marosvásárhelytől húsz kilométerre fekvő Kerelőszentpál polgármestere elmondta: az általa vezetett község mára Maros megye fejlődésének az egyik pólusává vált. A községben mintegy százmillió euró értékű befektetés történt, és közel 3000 ember dolgozik. Hozzátette: az a céljuk, hogy a község területén hozzák létre Maros megye második ipari parkját.
Kerezsi Miklós, az East Csoport vezetője elmondta, 1999-ben jött magyarországi vállalkozóként Erdélybe, és immár hosszabb távon is itt látja a jövőjét. Hozzátette: a takarmánykeverő üzem felépítését a piac építése előzte meg.
Az UBM csoport részéről megszólaló Varga Ákos elmondta: a térség állattenyésztői jelenleg 300-400 kilométerről hozzák azt a takarmánykeveréket, amelynek minden komponense megtalálható a térségben. A szállítási költségek kiiktatása teszi majd lehetővé, hogy a térség állattenyésztői olcsóbban jussanak hozzá a jó minőségű takarmányhoz.
A befektetők azt ígérték, hogy jövő év novemberéig felépítik az UBM Feed Romania Srl. kerelőszentpáli takarmánykeverő üzemét. Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma

Leleplezik a névadó szobrát
Néprajzi, főleg népviseletekre összpontosító katalógust jelentetett meg a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum. A névadó születésének kilencvenedik évfordulóján mutatják be, egy országos néprajzi konferencia keretében, ugyanakkor leplezik le Tarisznyás Márton szobrát is.
„Az utóbbi huszonöt évben, noha voltak néprajzi jellegű kutatásaink és egyéb tevékenységeink, az e téren összegyűlt tudást nem nagyon tettük közhírré” – fogalmazott Csergő Tibor múzeumigazgató arra célozva, hogy néprajzi kötet utoljára 1982-ben jelent meg Tarisznyás Márton feljegyzéseiből, és 2006 volt az az esztendő, amikor a múzeumban elkészült a népviseleteket is bemutató, ma is látható kiállítás.
A három, múzeumban dolgozó néprajzos – a magyarországi Abrudbányai-Győri Tamás, illetve a helybéli Borsos Gyöngyi és Szőcs Levente – révén tevődött a hangsúly idén újra a néprajzra, digitalizálták a gyűjteményt, és az ő munkájuk eredménye az új katalógus is /Gyergyói viseletek/ benne a múzeumban fellelhető viseletek leírásával. Noha zömmel a magyar népviseleteket tartalmazza, de – akár a múzeumi gyűjteményből – a kiadványból nem hiányzik a román, csángó, cigány viselet sem.
Több mint katalógus, ismeretterjesztő kiadvány ez – mutatta az igazgató az első példányt, mely formáját tekintve azonos a korábban kiadott Karácsony János-albummal.
A Kriza János Néprajzi Társasággal és a Hargita megyei önkormányzattal közösen szervezett konferencián, november 29–30-án már bárki kézbe veheti ezt a katalógust, ugyanakkor nyílik alkalom minden érdeklődő számára, hogy a néprajzi előadásokat meghallgassa. A vándorkonferenciára a romániai magyar néprajzosok érkeznek Gyergyószentmiklósra, és a tudományos előadások, illetve kötetbemutató mellett még egy eseményre sor kerül: leleplezik Tarisznyás Márton szobrát.
Gyergyószentmiklósról elszármazott személy, Nagy Miklós orvos finanszírozza a múzeum névadójának a szobrát, kivitelezője pedig a szintén Dombóváron élő festő és szobrász, Varga Gábor. Ő az, akinek alkotásait már ismerhetik a szentmiklósiak, hiszen ő készítette az Orbán Balázs-szobrot, illetve a gimnázium épületén a címeres domborművet.
A Tarisznyás Márton születésének 90. évfordulójára készülő szobor egyelőre a múzeum udvarán kap helyet, de az igazgató megjegyezte: ha a városrendezés olyan fázisba ér, amikor köztereinkről már csak a díszek hiányoznak, és méltó helye lesz ott a „múzeum lelkének” is, nem lesz akadálya a helyváltoztatásnak.
A költözködés ideje bizonytalan
Uniós pályázatból kellene felújítani a múzeumot. A hárommillió lej feletti támogatásból valósulna meg a nyílászárók cseréje, az épületgépészet villanyhálózat-cserével, fűtéssel és szigeteléssel, valamint az udvar újrarendezése. Nyár óta tudott, hogy ennek a munkálatnak feltétele az épület kiüresítése, csak még az a kérdés, hogy mikor és hová kell költözni. A részletes tervezésre kiírt közbeszerzési eljáráson senki nem jelentkezett, így a feltételek átszabására és újabb kiírásra kerül sor, utána következik a kivitelezők versenyeztetése és a tényleges munkálat. Csergő Tibor emiatt csak jövő májusig tud rendezvényeket tervezni, hisz nem tudni, mikor kell átadni munkaterületnek az ingatlant.
Egyelőre még az sem világos, a műértékek hol kapnak helyet, tervezik, hogy az adminisztráció a volt tüdőkórház januártól felújításra kerülő helyiségeibe költözik át, a raktárak egy részét is ott alakítják ki. A többiről, további lehetséges raktárhelyiségekről még egyeztetni kell az önkormányzattal. „Merem remélni, hogy jövő nyár elejétől megkezdődik a felújítás, és a késlekedésekkel nem jutunk oda, hogy a projekt megvalósítása megkérdőjeleződjön” – mondta az intézmény igazgatója.
A munkálatok kezdetétől hozzávetőleg egy évre lesz szükség, amíg a múzeumot újra berendezhetik az ingatlanban. Az átmeneti időszakra körvonalazódik egy olyan terv, amely turistaforgalmat jelentene, múzeumi szolgáltatást nyújtana. A Tinka-féle vízimalom mellett, a malomárok és Békény között vásárol meg egy területrészt az önkormányzat. Ha tisztázódik a birtokviszony, akkor a múzeum vízzel hajtott szerkezetek rekonstrukcióit helyezné el ott. A Békényen megmaradt egyetlen malom mellett tehát működő állapotban lenne megtekinthető a vízifűrész, a kártoló, a ványoló és a mosató. „Megvan az elképzelés, hogyan lehetne ott egy busznyi turistát fogadni, a város alszegi részét e téren fejleszteni, az idegenforgalomba bevonni” – fogalmaz Csergő Tibor, de leszögezi: ez az elképzelés, vannak tényezők még, melyek nélkül nem nyílhat meg a nagyközönség előtt a vízzel hajtott szerkezetek múzeumi részlege. Balázs Katalin / Székelyhon.ro

Élő falu a Kárhágó alatt
Zsákutcaszerű település a sepsiszéki Szacsva. Legközelebb fekszik a Bodzafordulói-hegyek erdőrengeteg borította központi részéhez, az ezer méter magasságot meghaladó Szeredő-ponkhoz. Itt ered Szeredő kútjából a Szacsva pataka. Kétoldalt erdős hegygerincek követik, lejtők szegélyezte mély völgye vadaskertnek ad helyet. Egy mellékgerinc meredek hegyormán a régmúltról hallgatnak a szacsvai vár kora középkori romjai. Lisznyópatak felől, Vadalma pusztáját érintve, a Kárhágó göröngyös lejtőjén érjük el azt a helyet, ahol hat irányba ágaznak el a mezei utak: itt emelkedik a Templomdomb.
Veszélyben a műemlék templom
Kissé megfeledkezett a történetírás Szacsváról, nevét csak a XVI. század derekán említik, holott a dombot koronázó protestáns templom északi falának vakolata alól a kunokkal verekedő Szent László királyunk tekint le a ma emberére olyan falképről, amely a XIV. században már létezett. A közelmúlt kisebb földingásai azonban éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy láthatóvá váljanak az épület nyugatra néző, de későbbi bővítés eredményeként születő részének repedései. Így a templom mentése újból anyagiakat, sürgős beavatkozást igényel, annál is inkább, mert műemlékké teszi az 1791-ben készült falfreskója és a vidék egyik legszebb késő reneszánsz kori kazettás mennyezete.
Szacsva az egerpataki református anyaegyház leányegyháza. Nem csoda, hogy Dezső László Levente lelkipásztor és Gáll Zsigmond szacsvai gondnok minden lehetőt megmozgatott a hozzáértő mentés-javítás pénzbeli fedezetéért, ami messze meghaladja az alig 130 lelket számláló eklézsia anyagi lehetőségeit.
– Az egykori lelkészi lakás egy része összeomlott, a megmaradt két szobát ebben az esztendőben önerőből felújítottuk, bebútoroztuk, hogy legyen, ahol tartani az istentiszteletet – tájékoztatott a gondnok. – A hívek anyagi lehetősége kimerült, a templom tatarozásra vár, a bútorzatot védett helyre raktároztuk, s várjuk a jóakaratot. A paplak kőművesmunkáját Barabás Dénes végezte, s naponta aprómunkásként segített mindenben Tuțuianu Kosztika és Kovács Elemér Roland. Nemrég jöttünk haza a kolozsvári püspökségtől, anyagi segítség felől érdeklődtünk. – Ígéretet kaptunk mindenhol – mondta a beszolgáló fiatal lelkipásztor. – Számíthatunk a megyei és a községi tanács támogatására, felvettük a kapcsolatot a kultuszminisztériummal, ígéretet kaptunk az egyházkerülettől. Számítunk a magyar kormány segítségére, a dokumentációt szeretnénk letenni a Teleki László Alapítványon keresztül a Rómer Flóris Tervhez, de más környékbeli intézmények is jelezték, hogy segítségünkre lesznek.
A művészettörténész szemével
Jánó Mihály művészettörténészt arra kértem, összegezze a szacsvai falfestménnyel kapcsolatos véleményét.
– A templomhajó északi falán föltárt falkép a középkori magyarországi falfestészet sajátos ikonográfiai témája, a Szent László-legenda ún. üldözés jelenetét ábrázolja. A XIV. századi technikával készült falfestménytöredék azt a helyi szóhagyományt látszik megerősíteni, miszerint a mai templom helyén egy korábbi, középkori kápolna állt. A töredék a szent király glóriával övezett koronás fejét őrizte meg a leányrabló, menekülés közben visszanyilazó, föveges kun ábrázolásával együtt. Az eddig feltárt jelenet töredékessége ellenére igen gazdag a részletek és utalások tekintetében, pl. László király glóriája körvonalán kettétörnek a kun nyílvesszői, a két ellenfél, miközben egymással küzd, fölfelé tekint, ugyanarra a pontra, ahol a jórészt elpusztult falfelületen ruharedő alsó foszlányai sejlenek. E részlet a Dubnici krónika szövegére emlékeztet, amelyben a két küzdő hős fölött – László király és seregei védelmére – a Madonna jelenik meg. A Szent László-legenda üldözésjelenetének hasonló ábrázolását a bögözi és a maksai református templom XIV. századi ciklusaiban azonosítottuk. Ez a legendaváltozat feltételezhetően egy olyan történelmi eseménnyel hozható kapcsolatba, amely a székelyek és a tatárok 1340-es évekbeli gyakori küzdelmei során vált ismert hagyománnyá. 2004-ben a hajó déli oldalán és az északi oldal lábazati részén újabb falképtöredékek kerültek napvilágra, ezek festéstechnikája, szín- és formavilága megegyezik az északi falon látható, XIV. századi Szent László-legenda sajátosságaival. Feltehetően egy külön keretben megfestett Szent Erzsébet-kompozícióról van szó, ami azonban nem ismeretlen Erdélyben.
Múlt mellett az élő szacsvai jelen
Nem kérdés, hogy menteni kell templomunkat, s csak türelem meg kitartás a feltétele, hogy megújuljon. Ha nem is növekedő, de nem is apad a festői helyen fekvő Szacsva lakossága, s lám – ellentétben az elnéptelenedő falvakkal –, óvodája és iskolája is működik még. Igaz ugyan, hogy egykori iskoláját a lepergett évek során nem sikerült tatarozni, romossá vált, s miként Dombora Lehel, Réty község polgármestere elmondta, valószínű, hogy le kell bontani. Egy teljes létszámú I–IV. osztályt tanít itt évek óta Varga Erika tanítónő. A kultúrházban berendezett két osztályteremben megfelelő körülmények között folyik a tanítás. Hét kis óvodás mosolygott ránk, nem törődve a jövő gondjaival: várják a havat, a téli ünnepeket. – Mi mindig közösen szoktunk ünnepelni az iskolával – mondta a tanítónő és Csősz Ildikó óvónő. A vakációban itthon lesznek az V–VIII. osztályosok is, akik a rétyi Antos János-iskolában tanulnak. Rendeztek Márton-napokat, készítettek töklámpást, adventi koszorút állítanak össze, hangos énekléssel megkántálják a falut, és közösen készülnek karácsonyi iskolás műsorral. Biztató, hogy az elmúlt esztendőkhöz képest egyre több hétvégi ház épült fel a legfestőibb falurészeken. Több személygépkocsit is láttunk a zsákutca-faluban, s egy-két „jövevénnyel” beszélgetve az is kiderült, ha megkezdik a templom tatarozási munkálatait, őreájuk is számíthat az a faluközösség, amely befogadta őket. Nem ritka errefelé a hétvégi bakancsos turista sem, akik a Bodzai-hegyeket választják túrázásra. Viszont szereti ezt a szép és csendes helyet medve koma is.
Bekopogtattunk a sepsiszentgyörgyi Juhos család nyári üdülőházába, ahol a tulajdonos Juhos Csaba vállalkozó és felesége, Juhos Réka fogadott. A gyerekes és unokáknak is örvendő család tájba illő, kényelmes hétvégi házát terjedelmes gyümölcsös övezi, amelynek fái már termőre fordultak.
– A gyümölcsöst édesapámmal, Juhos József Barátoson élő nyugalmazott tanítóval telepítettük 2000-ben – részletezte vendégfogadónk. – A terület egy részét nagyenyedi csemetékkel ültettük be, a többit édesapám telepítette olyan magoncokkal, almákkal, körtefajtákkal és más gyümölcsfélékkel is, amelyeket barátosi kertjében nevelt. Nem igaz, hogy nem szereti a gyümölcsfa ebben a völgyben: gondozni és kezelni kell, meghálálja a munkát. A házigazda pincéjében megtekintettük almás polcait, ahonnan a legszebb pónyik-, batul-, tányéralmák, starkingok, kisasszony- és árpával érő almák mosolyogtak felénk. Terem itt egy pálinkának való leves körtefajta is, melyet papkörtének neveznek. Kellemes családi fészek ez, különösen, amikor megtölti a népes család. A tágas nappaliban távcső is várja az érdeklődő családtagokat, akik tiszta éjszakákon a Szaturnusz holdjait is megláthatják lencséin keresztül. Juhosék mesélték, hogy egy alkalommal gyümölcsösüket a medve koma is meglátogatta, de mert a kerítést azonnal visszaépítették, azóta nem tette tiszteletét.
A pomológus Juhos József tanító urat egy kézszorításra Barátoson mi is felkerestük. Ez év december elején tölti életének 90. esztendejét, amihez a legjobbakat kívánjuk. Sok barátosi egykori iskolás tanulta meg tőle a szemzés-oltás titkait és szerette meg a pomológiát.
Vendégház a bejáratnál
A Szacsvai domb nevet viseli az a vendégház Szacsva bejárati övezetében, mely nem csak a vadászni szerető közönséghez szól. Egy dombtetőn helyezkedik el, ahonnan Háromszék és a környező gyönyörű vidék számos része belátható. Kalauzunk, Kelemen Szilárd, az egység vezetője elmondta, ettől az évtől a vendég- és vadászház a kor minden elvárásának megfelelő, korszerű építmény, amely várja azokat az igényes vendégeket, akik a vad természet ölén, az erdők sűrűjében, a napsütötte, avagy a havas hegyi tisztásokon szándékoznak magas kényelmi szinten eltölteni szabadidejüket, megismerni a környék szépségeit és értékes épített örökségét is. Kellemes hangulatú szobák, kandallók, mesterszakács által készített ételek marasztalják az ide érkezőket, akik a szabad természet ölén nemes-míves élmények birtokába juthatnak – olvastuk a ház többnyelvű bemutatójában. A legkülönbözőbb szállítóeszközökkel járhatják be a környéket, szabadon sétálhatnak, és páratlan élményben lehet részük azoknak, akik a Szacsvai vadaspark állatai, szarvasok, őzek, muflonok, vaddisznók között szabadon sétálhatnak. A sétákat szolgáló terepkocsikat egy olyan jó állapotban levő Land Rover is kiegészíti, amelyet az egykori román államelnök, Nicolae Ceaușescu használt vadászatai alkalmával. Sárkány Árpád az Abies Hunting vezető tulajdonosaként elmondta, hogy készséggel támogatni fogja a kis település műemlék templomának mentő-védő munkálatait is. Dombora Lehelt, Réty község polgármesterét arról kérdeztük, számíthatnak-e a szacsvaiak az új esztendőben valamelyes más előrelépésre-fejlesztésre.
– Bukarestben letettük a 4000 méter hosszú szacsvai bekötőút tervezetét, készül az egerpataki és a szacsvai kultúrház teljes felújítási tervezete is. Kivitelezésükre reményeink szerint 2018-ban számíthatunk. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László: tiltakozni kell
Az Isten iránti engedelmesség és lelkiismeretünk szava elől nem szabad kitérnünk, hanem hitünk megvallásával és következményeinek vállalásával kell „protestálnunk” a gonosz, az Isten hatalmát megrabló földi hatalmasságok ellen – jelentette ki Tőkés László fideszes európai parlamenti képviselő Brüsszelben tegnap.
Tőkés a magyar reformáció 500. évfordulója tiszteletére az Európai Parlamentben rendezett konferencián hangsúlyozta, a földet fenyegető jelenkori veszélyek és kihívások közepette, az újabb kori hatalmi koncentráció, a tovább élő kommunizmus és az új totális és globális fenyegetettségek, valamint a mostani évszázadban is tovább folytatódó világnézeti, ideológiai, vallási és háborús konfrontációk körülményei között tanulsággal kell visszatekinteni Luther Márton és reformátortársai példájára. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Brassói elismerés Kubik Annának (Nemzetközi Kortárs Dramaturgiai Fesztivál)
Kubik Anna, a debreceni Csokonai Színház művésze nyerte a legjobb színésznőnek ítélt díjat a 28. brassói Nemzetközi Kortárs Dramaturgiai Fesztiválon.
A vasárnap esti díjátadó gálán Kubik Anna nem lehetett jelen, de a szervezők bejelentették: december 8-ra egy debreceni előadásra hívta meg a fesztivál szervezőit, és akkor adják át neki a díjazottaknak járó trófeát. A brassói seregszemlére, amely az eredeti, újszerű dramaturgiájú előadások bemutatására törekszik, a Csokonai Színház Az ajtó című előadása kapott meghívást, amelyben Kubik Anna a különös házvezetőnő, Emerenc alakját kelti életre. A Szabó Magda regényéből készült adaptációt óriási közönségsiker övezte a november 15-én tartott előadáson.
„Minden színház számára fontos a nemzetközi megmérettetés” – idézte Kubik Annát a Csokonai Színház közleménye. A színművész hozzátette: a díjat az egész társulat szakmai elismerésének tekinti, s hangsúlyozta azt is, hogy aki ismeri a pályafutását, az tudja, hogy számára még nagyobb jelentőséggel bír a díj elnyerése. A debreceni Szabó Magda-adaptáció rendezője Naszlady Éva, dramaturgja Adorján Beáta volt. Az előadás főbb szerepeit Kubik Anna, Varga Klári és Vranyecz Artúr alakítja. A november 10-e és 19-e között 28. alkalommal megrendezett seregszemle idén először kapott nemzetközi jelleget. A brassói fesztiválközönség a romániai előadások mellett angol, francia, moldovai és magyarországi produkciókat is láthatott. A legjobb előadásnak járó díjat a chişinăui Mihai Eminescu Színház În ochii tăi fermecători (Az elbűvölő szemeidben) című előadása kapta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ahol az iskola közel van a templomhoz...
Szombaton 24 tanintézmény diákjainak részvételével tartottak egyháztörténeti vetélkedőt a marossárpataki Adorjáni Károly Általános Iskolában. Az ismeretek felmérése mellett, a szervezők színes és változatos programról gondoskodtak, hogy az esemény felejthetetlen emlék maradjon a résztvevők számára.
A reggeli gyülekező a marossárpataki iskola információs és dokumentációs termében volt, ahol teával és friss kaláccsal fogadták a tanulókat, pedagógusokat, lelkészeket.
Később a református templomba vonultak át a csoportok, ahol Bíró János pókakeresztúri lelkipásztor, a Görgényi Egyházmegye katekétikai előadója tartott nyitóáhítatot. A vetélkedő főszervezője, Fazakas Imola marossárpataki vallástanár egy igeverssel köszöntötte a vendégeket: „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban” (2 Pét 3, 18), majd ismertette a vetélkedő mozzanatait.
Hárompróbás megmérettetés
Az iskola épületében megtartott vetélkedő feladatainak megoldására két óra állt rendelkezésre. A csoportok egyháztörténeti tudásának felmérése három részből állt. A zenei résznél a csoportok azt a feladatot kapták, hogy az Erős várunk nékünk az Isten kezdetű zsoltárt elénekeljék. Rend Tamás zenetanár véleménye szerint nagyon sok ügyes, jó hangú tanulót hallottak énekelni, nehéz volt különbséget tenni közöttük az értékelésnél. Az elméleti résznél Luther Márton és Kálvin János reformátorok életével és munkásságával kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk a résztvevőknek. „Változatos, sokrétű feladatokat kellett megoldaniuk a tanulóknak: időrendi sorrendbe tenni eseményeket, kiegészíteni mondatokat, megtalálni a kakukktojást és egyebeket. Itt hasznosnak bizonyult a csoportmunka, egymást kiegészítették, segítették a csapatok tagjai” – nyilatkozta Fazakas Imola. A harmadik próba kreatív feladat volt: egy reformációval, református egyházzal kapcsolatos jelmondattal vagy jelképpel díszített reformációs zászlót kellett készítsenek a résztvevők papírból. Ötletes, tartalmas munkák születtek, itt is több csapat kapott maximális pontszámot.
A versenyt követően szeretetvendégségre került sor az iskola sportcsarnokában, a református nőszövetség tagjai ízletes, meleg fánkot hoztak, de szendvicsből és teából is bőven jutott mindenkinek.
A napi program következő mozzanata a történelmi szoborpark meglátogatása volt, ahol Berekméri Edmond pedagógus beszélt a szoborpark megvalósításának, elkészülésének részleteiről, az itt látható alkotásokról, illetve a település nevezetesebb épületeiről, műemlékeiről (Teleki-kasély, Teleki-kripta).
Kézműves-foglalkozás, Sófár-koncert
A délután négy helyi pedagógus irányításával kézműves-foglalkozásokkal kezdődött. Szalvétatechnikával ceruzatartók készültek, illetve irisztechnikával, papírhajtogatással szíveket alkottak a tanulók a kézműves-tevékenységek műhelyében. Ezt követően a Sófár ifjúsági keresztyén zenekar koncertjére került sor a református templomban. A csoportvezető Banga Gáspár Attila (a Szászrégeni Református Egyházközség kántora) érdeklődésünkre elmondta, hogy zenekarukkal 2008-ban kezdték el nem hagyományos stílusú zenével dicsérni Istent. „A sófár a Biblia legrégebbi hangszere, ezért választottuk zenekarunknak ezt a nevet. Erdély számos településén felléptünk már, s külföldön is énekeltünk. Csapatunk tagjai az évek során változtak, ez a harmadik generáció. A mai koncerten Banga Virág Sára, Banga Dávid Krisztián, Silló Beatrix, Banga Dániel Gábor, Nagy Attila, Banga Márta és jómagam zenéltünk, énekeltünk” – mondta a zenekarvezető.
A paniti csapat végzett az élen
Az eredményhirdetést mindenki nagy izgalommal, kíváncsisággal várta. Az értékelőbizottságban lelkészek és tanárok vettek részt. A legtöbb pontot a mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskola csapata (Mátyus Evelyn, Kovács Dorottya, Sikó Beáta) gyűjtötte, akiket Nagy Ilona vallástanár készített fel a versenyre. A második helyen a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola tanulói (Bálint Izabella, Szövérfi Kinga Boglárka, Nagy András) végeztek, akiket Bodó Irén-Edith vallástanár készített fel és kísért el a vetélkedőre. Harmadikok lettek a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola diákjai (Barabás Hanga Abigél, Nagy Zsuzsa, Simon Csenge Alexandra, felkészítő tanár Simon Imola). További hét csapat kapott dicséretet, minden résztvevő ajándékot és emléklapot kapott.
A záróáhítaton Stupár Károly helyi református lelkipásztor imádkozott a résztvevőkért.
A versenyről Mózes Sándor marossárpataki iskolaigazgatót is megkérdeztük, aki külön kiemelte a tanulók alapos egyháztörténeti ismereteit. „Isten segedelmével tartalmas napot tudunk magunk mögött, jól megtervezett programsorozattal. Elismerés és köszönet a szervezőbizottságnak, a környékbeli lelkészeknek, a helyi nőszövetségnek, a kisegítő személyzetnek, s gratuláció és dicséret a részt vevő diákoknak, felkészítő tanároknak. Nálunk az iskola közel van a templomhoz, és az önkormányzati épület sincs távol. Szoros együttműködés jellemzi ezeket az intézményeket, érezzük a lelki közelséget, s azt hiszem, ennek köszönhetően minden téren eredményes munkáról beszélhetünk” – nyilatkozta az intézményvezető.
Az egyháztörténeti vetélkedő támogatói az Erdélyi Református Egyházkerület, a Görgényi Egyházmegye, a marossárpataki, tekei és beresztelki egyházközségek, valamint a marossárpataki iskola volt. Berekméri Edmond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar irodalmat világszerte megismertetni...
Conflux sorozat
A vasárnap délben véget ért 23. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron minden alkalommal – szerencsére – a bőség zavara fogadja a látogatót. Igaz ez a megvásárolható könyvek mennyiségére és sokszínűségére és a kiegészítő rendezvényekre is: a vásár három napja alatt egymást érték a különböző könyvbemutatók, beszélgetések, kiadói bemutatkozások, illetve időhiány miatt több eseményre egy időben került sor, emiatt a több alkalommal is tapasztalt, a szokásosnál kisebb lélekszámú közönség sem játszott elkeserítő jellegű tényezőt, hiszen a mélyen tisztelt figyelme megoszlik, egyszerre több helyen pedig nem lehetünk jelen.
A magyarországi PONT Kiadó szombat délutánra időzítette idei könyvvásáros estjét, amelyen – három szerzőjének részvételével – a kiadó történetének elmúlt évtizedeit, az ezekben az években folyamatosan megjelentett Conflux sorozatot és a legutóbbi, magyarul, illetve idegen nyelveken megjelent köteteket egyaránt ismertették. A Bernády Házban megrendezett eseményen Szávai Géza író, a Pont Kiadó szerkesztője mutatta be a szerzőket: Markó Béla és Fekete Vince költőket, valamint Gáspárik Attilát, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatóját, aki ezúttal színművészként és szerzőként is jelen volt.
– A PONT Kiadó a saját identitását úgy határozza meg, hogy az újdonságot jelentsen a szerzők és a közönség számára is: budapesti székhelyű kiadó vagyunk, 25 évvel ezelőtt indultunk, és kísérletet tettünk arra, hogy mindvégig szerzőelvűek maradjunk – mondta Szávai Géza. – Két-három olyan kiadó maradt még rajtunk kívül, amelyet nem vásároltak fel a könyvterjesztők. Ezelőtt 20 évvel, amikor elindítottuk a Conflux című sorozatot, a sorozat keretében egyik szerzőnk Leonard Cohenről írt egy CD-méretű könyvecskét, amelynek különböző nyelveken megjelent kiadásaihoz előszót írattunk. A magyar nyelvű fordításhoz Cseh Tamás írt előszót, a Suzanne című világhírű dal szövegét pedig az akkor 19 éves Varró Dániel fordította le és tette magyarul is énekelhetővé. Fontosnak tartottam, hogy a jelen lévő szerzők lássák, milyen környezetben forognak a könyveik, hiszen egészen elképesztő és egyedi a kiadónk elmúlt két és fél évtizedes teljesítménye. Ide tartozik például a Tadao Ando japán sztárépítészről szóló kétnyelvű kötetünk, amelynek a példányai japán könyvtárakban is megtalálhatók. Polcz Alaine egyik kötetét oroszra fordítva adtuk ki, az én egyik regényem is megjelent oroszul. Ez a fordítói kezdeményezés nem véletlenül indult Kelet-Európában, és ide tartozik az is, hogy tizenkét ország kiadói közös projektjének keretében Magyarországon mi szerkesztettünk egy sikeres cigány tematikájú kötetet A romák Európában címmel. Úgy véljük, hogy nem szabad a magyar kultúrát gyarmatosítani, ezért nálunk fontos a kölcsönösség: kiadunk magyar szerzőket más nyelven, és külföldi írók műveit lefordíttatjuk magyarra. Markó Béla verseit például kiadtuk két nyelven, angol fordításban, a diplomácia világában névjegyként adta őket, ugyanakkor Markó Richard Wagner német író magyarra fordított könyvéhez írt előszót. Esszé címen többnyelvű sorozatot is indítottunk, Mészöly esszéit például román nyelvre fordítottuk le, és most készül egy japán és magyar nyelvű kötetünk. Azzal a feltétellel adjuk át a köteteink kiadási jogát egy külföldi kiadónak, hogy a szóban forgó könyvet egy újabb nyelvre kell lefordíttatnia. Szeretünk gyerekkönyveket is kiadni, a Markó Béla egyik kötetét például gyerekek illusztrálják, és az Erdélyi szász népmesék című kiadványunkat is gyerekrajzok színesítik.
A régóta futó Conflux című sorozatunk egy szerzőtől három könyvet vesz be, ezen sorozatban jelent meg a Fekete Vince egyik kötete is. A világ újra című könyve olyan kötet, amely beleilleszkedik a sorozatba, Tokiótól az Egyesült Államokig bármelyik polcra ki lehet tenni. Budapesten Tarján Tamás mutatta be, a kiadó egyik alapszerzője volt. A Gáspárik Attila által írt A színház kiterjedése című kötetet is több nyelven szeretnénk kiadni, a szerző színészként, direktorként is írta a könyvet, és már írja a következő kötetét.
– A színész munkája és alkotóképessége nagy változáson megy keresztül. Eddig azt vártuk el tőle, hogy egy irodalmi mű szolgálatában álljon, minket is úgy tanítottak, hogy eleinte el kell olvasni az elemzéseket például az előadandó versről, bele kell képzelnünk magunkat a szerző szerepébe, hiszen őt is eljátsszuk. Én arra gondolok – és erről próbálok írni az új kötetemben –, hogy a színészi alkotás nagyobb fontosságot kap ennél. A vers az én hangomon szólal meg, soha nem lesz olyan, mint amilyennek a szerző szerette volna. A szerző ott marad a polcon, az unokák olvashatják, de az én művészetemből, a felolvasásomból például semmi sem marad – mondta a kötet kapcsán az est folyamán a Markó Béla és Fekete Vince verseit is felolvasó Gáspárik Attila, végül a Szávai Géza a Szávai Ilona által írt, Az egyke című kötetről szólt: – Érdekes és fontos jelenség az egyke. Olyan köztes terület ez, amelyről alig tudunk valamint, holott itt, a jövőbeni gyerekvállalások kapcsán dől el, hogy merre fordul az emberi történelem. K. Nagy Botond / Népújság (Marosvásárhely)

Mezőségi értékek a budapesti szórványünnepen
A Magyar Szórvány Napját ünnepelték november 15-én az országhatár mindkét oldalán, Budapesten idén a szamosújvári Téka Alapítvány és Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum képviselte Mezőség szórványközösségeit. A közmédia e napon kiemelten a határon túli magyarokkal foglalkozott.
A szórványmentés a magyar nemzetpolitika egyik kiemelt célja, ennek jegyében 2017-ben megsokszorozódott a szórványban élőknek nyújtott támogatás: a szórványkollégiumok építése, közösségek, egyházak támogatása, oktatási intézmények fejlesztési forrásainak növelése.
A Magyarság Házában ezen a napon a támogatással létrejött új kollégiumokban iskolákban, gimnáziumokban, tehetségpontokban élő, tanuló, művészeti teljesítményt nyújtó fiatalok és közösségek mutatkoznak be, felmutatva egyúttal a kis településeken élők hagyományainak, összetartó közösségi erejét.
Egész napos – kóstolóval, filmes bemutatkozással egybekötött – összművészeti programot szervezünk – állt a Magyarság Házának közleményében.
Több helyszínen zajlott az ünneplés. A csoport egy részét Potápi Árpád, nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntötte az Országházban. A Duna Palotában levő Magyarság Házában zajlott a gasztronómiai bemutató, tájjellegű ételek kóstoltatása. A palota előtti sétálóutcában flashmob szerű táncbemutatót is tartottak táncosaink.
A Fókuszban a szórvány című konferencia idei kiemelt vendége Kárpátalja volt, az ukrán anyanyelvi korlátozás okán, bemutatkozott az ottani pedagógusszövetség, illetve a Petőfi program eredményeit is méltatták.
A napot gálaműsor zárta, ahol fellépett a szamosújvári Kaláka néptáncegyüttes és az Ördöngös zenekar is, illetve Balla Péter és Gajdos Krisztina diákok népdalokat énekeltek. A résztvevők láthatták még a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont reneszánsz együttesét, marosvásárhelyi szavalókat az Eminescu Líceumból, illetve muravidéki, kárpátaljai, vajdasági, felvidéki és csángó diákok műsorát. Fodor Emőke / Népújság (Marosvásárhely)

Műveltségi vetélkedő: Tételfordítás híján is akad magyar versenyző
Nem biztosítják a tételek románról magyarra fordítását a Kolozs Megyei Üzletasszonyok Egyesülete (AFA) által október 25-e és november 25-e között szervezett általános műveltségi vetélkedőn (CuGeT), néhány kolozsvári magyar tannyelvű iskola tanulói mégis vállalták a megmérettetést, ugyan a verseny hároméves történetében egyetlen magyar csapatnak sem sikerült eljutnia a döntőig.
A versenyt a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséggel szervezi az AFA. Az idei verseny döntőjének helyszíne november 25-én, szombaton 11 órától, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Kara. A döntőn – ahol a gyerekeknek villámkérdésekre kell válaszolniuk – a szülők, pedagógusok is részt vehetnek.
Mihaela Rus az AFA elnöke elmondta: a harmadszorra megrendezett versenyre évenként 10 ezer fiatal jelentkezik, akik három korosztályban (IX-X. osztály, XI-XII. osztály és 18-25 év közötti korcsoportban) mérik össze tudásukat. A verseny négy szakaszból áll: osztály és iskola szintű, illetve elődöntő és döntő. Míg az első versenyen csak 20 iskola tanulói vettek részt, idén már 31 tanintézetből érkeztek diákok. A kategóriák első díjasai egyenként 2500 lejt, a második díjasok 1500 lejt, míg a harmadik díjasok 1000 lejt kapnak. A döntőbe bekerült 55 tanuló mindegyikét 100 lejjel jutalmazza az AFA. Valentin Cuibus főtanfelügyelő elmondta: örül, hogy a vetélkedő életképesnek bizonyult.
Megtudtuk: a szervező egyesületnek nincs lehetősége arra, hogy a magyar anyanyelvű gyerekeknek lefordítsa a kérdéseket, de ennek ellenére vannak magyar jelentkezők, csak eddig nem sikerült bekerülniük a döntőbe.
A Brassai-líceum XII-es diákja, Szabó Norbert már harmadik alkalommal vett részt a műveltségi vetélkedőn, tavaly még az elődöntőbe is sikerült bejutnia. A kérdéseket jónak találta. Vajnár János Zsolt felkészítő tanár szomorúan mondta el, hogy az idei verseny elődöntőjébe két brassais diák jutott be, de a szervezők nem értesítették őket az elődöntő időpontjáról, ezért a diákok nem tudtak részt venni ezen, és kiestek a versenyből.
A Kolozsvári Református Kollégium XII-es osztályos tanulói, azaz Máté Kincső és Gáll Péter sem először vettek részt ezen a megmérettetésen. – Tavaly és idén is jelentkeztem, mert fel szerettem volna mérni a tudásomat. A kérdések nem voltak nehezek, de megdolgoztatták a versenyzőket. Lehet, jövőre is jelentkezem – nyilatkozta Máté Kincső. Gáll Péter harmadik alkalommal vett részt a versenyen. – Tavaly még az elődöntőbe is bejutottam. Sajnos románul kellett válaszolni, de ez nem jelentett épp akkora gondot – mesélt a tapasztalatokról. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

A Kolozsvár Társaságnál mutatkozott be Tar Károly
Családias hangulatú beszélgetés során mutatkozott be Tar Károly író a Kolozsvár Társaság székhelyén hétfőn este. Buchwald Péter az est házigazdája, a Kolozsvár Társaság elnöke az esemény kezdetén elmondta: igaz, hogy a Táncház című verseskötet bemutatójaként hirdették meg a rendezvényt, de jobb lenne, ha a gyermekversekből álló könyv rövid bemutatását követően az író életéről, munkásságáról is beszélne, amely ajánlatot Tar Károly író készségesen elfogadott.
Buchwald Péter bevezetésként röviden vázolta az író pályafutását, hangsúlyozva, egy olyan szerző látogatott el, tért vissza Kolozsvárra, aki Svédországban ismert és aktív, és aki könyvírás mellett az északi országban az újságírásban és szerkesztésben is helytállt, így a svédországi magyar közösségben népszerűségre tett szert.
A Társaság elnöke azt is elmondta, az erdélyi magyar közösség keveset tud Tar Károly munkásságáról, bevallotta, ő is egyetlen alkalommal találkozott vele, Kántor Lajosnak köszönhetően, köteteit is nemrég ismerte meg, amikor szervezni kezdték a könyvbemutatót. Ezért vélte úgy Buchwald, hogy jobb lenne ha a meghirdetett kötetbemutató helyett egy életpályát ismerhetne meg a közönség.
Ehhez Tar Károly csak annyit tett hozzá, hogy míg Svédországban ismerik, közel félszáz kötete jelent meg, nemrég szembesült azzal, hogy ezt a hatalmas munkát az erdélyi magyarság nem ismeri. „Bemutatkozni jöttem” – mondta az író, majd Buchwald Péterrel beszélgetve többek között szó esett a közös, második osztályos focizásokról az iskolaudvaron, arról, hogyan tiltották meg Tar Károlynak a kommunizmusban, hogy publikáljon, de arról is, hogy milyen okból költözött ki 1995-ben Svédországba. Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Négynyelvű megyetábla a Szilágyságban
„Négynyelvű üdvözlőtáblát helyezett ki a Szilágy Megyei Tanács november 21-én Szatmár és Máramaros felé vezető megyei utakon” – tájékoztatott Szilágyi Róbert István, a Szilágy Megyei Tanács alelnöke.
Az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének ügyvezető elnöke elmondta, régi tervük, hogy ne csak egy, hanem négy nyelven – románul, magyarul, angolul és franciául – üdvözölje a tábla a Szilágy megyébe látogatókat. „A döntésünk meghozatalakor szem előtt tartottuk Szilágy megye kulturális sokszínűségét, a multikulturalitás és a fejlődés elengedhetetlen tényezőjeként tekintünk a táblák kihelyezésére. A tervek szerint idén minden megyei útra kikerülnek az új megyetáblák, továbbá célunk, hogy az elkövetkezendőkben a megyén áthaladó országutakat is négynyelvű táblákkal lássuk el”. Szabadság (Kolozsvár)

Ellenzik a magyar oktatók a marosvásárhelyi orvosi és a Petru Maior-egyetem összevonását
Egyesülne a közeljövőben Marosvásárhely két legnagyobb állami egyeteme, a jelenleg konzorciumot alkotó orvosi és gyógyszerészeti, valamint a Petru Maior nevét viselő intézmény. Az orvosi magyar oktatói a teljes kiszorítottságtól tartanak.
„Eddig jegyben jártunk, most itt az ideje, hogy előkészítsük a házasságot” – jelentette be a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE), valamint a Petru Maior-egyetem kapcsolatának legújabb fejleményét az orvosi egyetem rektora.
Leonard Azamfirei szerint a két egyetem közötti kapcsolat megérett a továbbfejlesztésre; a két évvel ezelőtt életre hívott konzorciumot most az egybeolvadó egyetem váltaná.
Ezt európai trend, számos közös tudományos és kutatási projekt, infrastrukturális és anyagi gyarapodási vágy tenné indokolttá – véli a két intézmény vezetője. A tárgyalások stádiumáról Leonard Azamfirei és Călin Enăchescu is úgy nyilatkozott, jó ütemben haladnak, a közelmúltban a két szenátus is találkozott, és egyeztetett a témáról.
„Az utóbbi időben nagyon sok szó esik az egyetemek minősítéséről és besorolásáról. Azt tapasztaljuk, hogy a mindössze egyetlen szakággal rendelkező intézmények nincsenek, nem lehetnek ott a toplistán.
Az elvárások akkor nőhetnek, ha megfelelő infrastruktúrával, anyagi háttérrel, költségvetéssel rendelkezel. Ehhez pedig egy és nagy egyetem szükségeltetik. A jövőt az egységes marosvásárhelyi egyetem jelenti” – állítja Azamfirei. Călin Enăchescu, a Petru Maior-egyetem rektora szerint is mindkét félnek nyernivalója van a tervezett egybekelésből. „Vannak kötelező lépések, amelyeket nem ugorhatunk át, de remélhetőleg mielőbb az anyakönyvvezető elé állhatunk” – fogalmaz kollégájához hasonlóan metaforikusan a műszaki, bölcsészeti, közgazdasági, közigazgatási és jogi karokkal rendelkező felsőfokú tanintézet vezetője.
Aggódnak a magyar oktatók
A két egyetem közül csak a papíron multikulturális intézményként besorolt orvosi és gyógyszerészeti rendelkezik magyar tagozattal. Mivel a tagozatot házon belül is mostohagyerekként kezelik, nem sok esély mutatkozik arra, hogy a leendő, egyesített egyetem keretében valamelyik félnek szívügye legyen az anyanyelvű oktatás elsorvasztásának megfékezése.
Egy új intézet létrehozása végérvényesen a történelem fiókjába vágná a marosvásárhelyi orvosi egyetem létesítésének eredeti célját.
Mint ismert, az 1945. május 29-ei Hivatalos Közlönyben megjelent törvény a Kolozsvári Magyar Tannyelvű Tudományegyetem megalapítását rendelte el, s ennek keretében az orvosi fakultásét is. Ami valójában az 1944-ig Kolozsváron működő egyetem tevékenységének folytatását jelentette a kiegészülő új oktatói közösség irányításával. Mivel a kincses város egyetemén a román fél szembement a királyi rendelet maradéktalan alkalmazásával, a feszültségek elkerülése érdekében Petru Groza miniszterelnök Marosvásárhelyre, az üresen álló katonai alreáliskola épületébe költöztette a magyar orvosi fakultást, ahol 1946. február 11-én vette kezdetét az oktatás. A román tagozat jóval később, 1962-ben telefonon közvetített pártutasításra, hivatalos dokumentumok nélkül alakult meg.
Az esetleges egyesítéssel kapcsolatban a magyar oktatók néhány mondatos állásfoglalásukban adtak hangot aggályaiknak. A tanárok egyhangúlag kimondták, az egyesülés nem szolgálja az orvosi egyetem érdekét, még kevésbé a magyar tagozatét.
Szabó Béla tagozatvezető a súlyvesztés folyamatának felgyorsulását látja az intézkedésben. Ha létrejönne az Enăchescu és Azamfirei által megálmodott „nagy egyetem”, az orvosi magyar tagozata csak egy lenne a számos alegység között. Szilágyi Tibor, az egyetem volt rektorhelyettese szerint ezenkívül megszakadna az 1945-ben I. Mihály király által létrehozott magyar egyetem jogfolytonossága is. Mint hangsúlyozza, a döntés az orvosi román tagozatának sem kedvezne, hisz semmiféle szakmai ok nem támasztja alá. „Nemcsak felszereltségben, anyagiakban, de publikációkban is jobban állunk, mint a Petru Maior” – állítja. Szilágyi utódja, a tavaly megválasztott Nagy Előd is úgy véli, a két egyetem pénzügyi helyzete és történelmi háttere nem sorolhatja a MOGYE-t és a Petru Maiort azonos súlycsoportba.
Az oktatók mindenekelőtt az etnikai arányok teljes eltolódásától tartanak. Az utóbbi tíz évben a nem is olyan rég még „fele-fele egyetemnek” kikiáltott orvosi vezetősége 28 százalékra szorította vissza a magyar tanárok arányát, a két intézmény egyesítésével ez 15 alá csökkenne.
A részarányok csökkenésével az érdekérvényesítési lehetőségek is zsugorodnak, véli Brassai Attila. Meglátásában az orvosi magyar tagozata nemcsak saját szenátusától nem várhat el szinte semmit, de a Petru Maior oktatóira sem számíthat. „Ne feledjük, arról az erdélyi egyetemről van szó, amely mereven elzárkózott a magyar oktatás bevezetésétől” – figyelmeztet Brassai, akinek nincs tudomása arról, hogy a Petru Maior Románia elit egységei közé tartozna.
„Ha a magyar nyelvű oktatás ellehetetlenítése a legfőbb szempont, akkor a MOGYE-nak nyert ügye van” – jegyzi meg keserű öniróniával. Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Röghöz kötés? Feltételeket szabhatnak az ingyenes helyen tanuló egyetemi hallgatóknak
Az oktatási tárca szerint „a lehetőségekhez mérten” akár be is lehetne vezetni a röghöz kötést, amely alapján a romániai egyetemek ingyenes helyére bejutott diákoknak megadott ideig az országban kellene dolgozniuk.
Nem tartja kizártnak az oktatási minisztérium, hogy a közeljövőben Romániában is alkalmazni fogják a röghöz kötés módszerét, amely alapján az egyetemen ingyenes helyen tanult fiataloknak megadott időt az országban kellene ledolgozniuk, ellenkező esetben vissza kellene fizetniük a taníttatási költségeket.
A szaktárca annak kapcsán bocsátott ki állásfoglalást az ügyben, hogy februárban a Román Akadémia ilyen jellegű törvény alkalmazására tett javaslatot a következő 20 évre vonatkozó országos fejlesztési stratégia részeként – írja a Profit.ro portál. Ugyanakkor Liviu Dragnea, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is jelezte: több üzletember panaszkodott neki arról, hogy egyszerűen nem tudnak szakembereket alkalmazni, mert rengeteg frissen végzett fiatal vállal inkább külföldön munkát.
Az akadémia javaslatát egyébként a hallgatói szervezetek „totalitárius” jellegűnek nevezték, és úgy vélték, mindez ellentmond a szabad munkaerő-áramlásra vonatkozó uniós irányelvnek.
Az oktatási minisztérium azonban most írásban reagált az ügyre. A Profit.ro által bemutatott dokumentum szerint a röghöz kötést a 2011-es tanügyi törvény módosításával lehetne megvalósítani. A hatályos jogszabály szerint ahhoz, hogy egy hallgató ingyenes, azaz az állam által finanszírozott helyet foglaljon el valamely egyetemen, nem kell semmilyen kritériumnak eleget tennie, erre tanulmányi eredményei jogosítják fel.
A szaktárca szerint a törvényt úgy lehetne módosítani, hogy az ingyenes helyre bejutott hallgatókkal szerződést íratnának alá, miszerint vállalják, hogy ahány évet az állam kifizetett nekik, legalább annyit kellene ledolgozniuk az országban.
Amennyiben ennek nem tesznek eleget, vissza kellene fizetniük az államnak a költségeket. A minisztérium ugyanakkor nem foglalt egyértelműen állást azzal kapcsolatban, hogy hatékonynak tartaná-e az intézkedés bevezetését, mindössze annyi kommentárt fűztek a témához, hogy „a lehetőségekhez mérten” nem zárják ki a röghöz kötés bevezetéséről szóló vita elindítását.
A munkaerő-elvándorlás leginkább az egészségügyben érezteti hatását, évente több száz orvos dönt úgy, hogy a romániai alacsony fizetések és rossz munkakörülmények miatt inkább külföldön vállal munkát, illetve sokan már az egyetem elvégzése után emigrálnak. Nem véletlen, hogy néhány éve épp az egészségügyben merült fel a röghöz kötés alkalmazásának ötlete.
Nicolae Bănicioiu akkori egészségügyi miniszter 2015 októberében vetette fel, hogy az ország orvosi egyetemeinek ösztöndíjban részesülő hallgatóval szerződést kötne a kormány, amelynek értelmében a fiatalok tanulmányaik, valamint a rezidensi időszak lejártáig nem vállalhatnának külföldön munkát. A terv azonban végül ötlet szintjén maradt csupán. Kőrössy Andrea / Krónika (Kolozsvár)

Időzített spionvadászat
Kisebb szenzációként tálalta a bukaresti sajtó a minap, hogy a hazai igazságszolgáltatás nemkívánatos személlyé nyilvánított egy szerb állampolgárt, aki a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szerint egy – meg nem nevezett – idegen hatalom számára kémkedett.
A média (fel)izgatottsága nem véletlen, hiszen a titkosszolgálat nem kevesebbet állít a Csetnik Mozgalom nevű szerb félkatonai csoportot vezető Bratislav Zivkovicról, mint hogy titkos dokumentumokat akart megszerezni Romániában, ahol katonai objektumokat igyekezett feltérképezni.
Ez már elegendő adalék ahhoz, hogy az istenadta nép figyelmét elterelje az élelmiszer drágulásáról, a lej árfolyamának törlesztőrészlet-emelkedést maga után vonó zuhanásáról, a kormány adópolitikájának várhatóan kedvezőtlen hatásairól. Még úgy is, hogy a kémhistória körül számtalan kérdőjel éktelenkedik.
Például ugyan miért akar valaki fényképfelvételekkel megörökíteni romániai támaszpontokat, amikor egy kitartó internetes kutakodás alapján gyakorlatilag szinte bármelyik katonai alakulat helyszínét be lehet azonosítani? Arról nem beszélve, hogy vajon miért készít magáról szelfit romániai útjelző tábla tövében egy titkos kémtevékenységre készülő személy, aki aztán a felvételt közszemlére is teszi?
Megjegyezzük, túlságosan számunkra sem rokonszenves a pánszláv mozgalom mindenekfelettiségét fegyverrel hirdető, a kelet-ukrajnai konfliktusban is részt vevő szerb csetnik, ennek ellenére bennünket nem sikerült meggyőznie a SRI-nek arról, hogy eget rengető veszélyt jelent a román nemzetbiztonságra. Sokkal inkább azt tartjuk gyanúsnak, hogy a román hírszerzés rendszerint ilyenkor év végén szokott előállni különböző kém- és terroristatörténetekkel. Ne feledjük, a főügyészség szervezett bűnözés és terrorizmus elleni főosztályával (DIICOT) karöltve a titkosszolgálat 2015 decemberében tartóztatta le a dzsihádista propagandával vádolt craiovai fiatalembert, akit nemrég jogerősen három év négy hónap szabadságvesztésre ítéltek, holott az oltyán diák a bíróság előtt azt vallotta: csak azért állította, hogy kész mártírhalált halni az Iszlám Állam oldalán, hogy felhívja magára elvált szülei figyelmét.
És ugyancsak 2015 végén robbant a székelyföldi terrorváddal kapcsolatos hírszerzési bomba: a SRI által tálalt „bizonyítékok” alapján az ügyészség merényletkísérlettel vádolta meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két székelyföldi vezetőjét, akit alapfokon amúgy már felmentettek a terrorizmus vádja alól. Mi lehet az oka, hogy általában ilyenkor, év végén tűnnek fel a színen a Románia nemzetbiztonságára veszélyes spionok és terroristák? Erős a gyanúnk, hogy mindez a SRI önigazolásával és az intézmény pénzügyi érdekeivel áll összefüggésben. (Megannyi elmélet kelt lábra a rendszerváltás óta arról, hogy a Szekuritáté a marosvásárhelyi pogrom kiprovokálásával mentette át önmagát 1990-ben a demokratikus Romániába.)
Nem lehet véletlen ugyanis, hogy éppen ebben az időszakban készíti elő a kormány a jövő évi költségvetést, márpedig ilyenkor nagyon jól fog egy hírszerző szolgálat számára, ha külföldi kém fülön csípésével képes bizonygatni a törvényhozó és a végrehajtó hatalom, no meg a közvélemény számára a létjogosultságát és a nemzetbiztonság szavatolása terén kifejtett pótolhatatlan tevékenységét. Amihez természetesen még akkor is nagyon sok pénz kell, ha a kémkedéssel és terrorizmussal hírbe hozottakra nehéz rábizonyítani a vádat. Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Háromnyelvű iskolaújság jelent meg Kolozsváron
Megjelent a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium új, angol–német–román nyelvű iskolaújságának első száma.
A JZsUK című, nyolcvanoldalas kiadványt Vorzsák Milán angoltanár szerkesztette, tudomása szerint ez az első háromnyelvű iskolaújság az országban. Olyan újságot próbáltunk létrehozni, amelyben a diákok egyrészt a hozzájuk közel álló témákkal foglalkozhatnak, illetve az is fontos, hogy ezekről a saját nyelvezetükön írhatnak.
Másrészt a kiadványt időszakos beszámolónak lehet tekinteni, amelyben a gyerekek az iskolai tevékenységeikről, kirándulásokon szerzett tapasztalataikról mesélnek” – mondta el a Krónika megkeresésére Vorzsák Milán főszerkesztő. Hozzátette, a közel száz, 5–12. osztályos tanuló változatos témákat dolgozott fel, többek között interjút készítettek az intézmény igazgatónőjével, beszámoltak az iskolai kirándulásokról, a diákkórus működéséről, vitakörökről. Az újság művészi tematikával foglalkozó oldalain többen rajztehetségüket mutatták meg, verset, illetve könyvkritikát írtak.
„Azáltal, hogy a gyerekek leírjak a személyes tapasztalataikat az iskolai tevékenységekkel kapcsolatban, diáktársaik is kedvet kaphatnak ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a programokba.
A lap készítésébe bevontuk a németes kollegákat, és a romántanárok is jelezték, hogy csatlakoznának a kezdeményezéshez. Nagyon jó ötletnek tartottam a többnyelvű kiadványt, mert az a legfontosabb, hogy elfogadjuk egymást, és minél több nyelven legyen olvasható a közös munkánk” – részletezte az angoltanár.
A nyolcvanoldalas újság tartalmának nagy része angol nyelvű, körülbelül tíz-tíz oldalon szerepel német, illetve román olvasmány.
A szerzők nem ugyanazokat a szövegeket fordították le három nyelvre, hanem különálló szövegek és témák jelennek meg különböző nyelveken.
Mint Vorzsák Milán kifejtette, egy tanévben három példányt szeretnének megjelentetni, az első, október–novemberi lapszámot január–februári, majd május–júniusi kiadás követi. Az intézmény egyébként magyar nyelvű kiadványokat is megjelentet, a Cipó nevű a líceum hagyományos diáklapja, a Zsömle című a gimnazistáknak szól, a Kenyér elnevezésű pedig a szülői hírlap. Bede Laura / Krónika (Kolozsvár)

Ady születésének 140. évfordulóján, kedden indul a Nagyváradi Könyvmaraton
Ady Endre születésének 140. évfordulóján szervezik meg a könyvbemutatókat, irodalmi esteket, felolvasásokat felsorakoztató, keddtől vasárnapig tartó Nagyváradi Könyvmaratont.
Kedden kezdődik, és vasárnapig tart a Nagyváradi Könyvmaraton, amelyet kilencedik alkalommal szervez a Várad Kulturális Folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület, ezúttal Ady Endre születésének 140. évfordulója apropóján.
A szervezők közlése szerint a gazdag programsorozatban könyvbemutatók, irodalmi beszélgetések, felolvasások, koszorúzás, koncertek szerepelnek.
A maraton nyitórendezvényeként kedden 18 órától kiállításmegnyitót tartanak az Ady 140 fotópályázat zsűrizett alkotásaiból az Euro Foto Art Egyesület és a Várad folyóirat szervezésében, az eseményen közreműködik Traian Ştef költő és Thurzó Sándor József brácsaművész.
A meg nem értett látnok költőre, Ady Endrére emlékeztek Érmindszenten Ady Endre életéről és költészetéről emlékeztek meg születésének 140. évfordulója alkalmából szülőházánál, Érmindszenten szombaton. Az életében esendő és romló Ady helyett a költői nagyságot és a látnoki erőt kell meglátni, mondta Lezsák Sándor. Szerdán az Ady Endre-emlékmúzeumnál koszorúznak a költő mellszobránál, aztán a váradi Ady-emlékeket idézik meg Imre Zoltán, Péter I. Zoltán és Szűcs László részvételével.
Ady-verseket és Ady-dalokat ad elő Meleg Vilmos színművész, valamint a Nagyváradi Filharmónia énekkarának tagjai, Ferencz Vilmos, Tasnádi Ferenc, zongorán kísér Radó Judit. Csütörtökön a Darvas-házban könyvbazár várja a közönséget, és megtartják a 2017 évi nagyváradi könyvújdonságok szemléjét Derzsi Ákos, Simon Judit, Szűcs László közreműködésével. Szintén csütörtökön tartják az Élő Ady irodalmi pályázat gálaestjét, amelynek vendége Korpa Tamás író, a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) elnöke és Ozsváth Zsuzsa költő.
Pénteken szintén a Darvas-házban Varga Melinda költő olvas fel Sem a férfiban, sem a tájban című kötetéből, majd Parti Nagy Lajos estje várja a közönséget: Réz Pál és Parti Nagy Lajos Bokáig pezsgőben című hangos memoárjából részleteket olvas fel Hajdu Géza.
Szombaton a Szigligeti Stúdióban tárlat nyílik Benkő J. Zoltán könyvborítóterveiből, majd Demeter Zsuzsa irodalomkritikus Szandra May a hóhullásban – Kinde Annamária költészete című monográfiáját mutatják be, a kötet a marosvásárhelyi Lector Kiadónál látott napvilágot.
Ugyancsak szombaton Márton Evelin író olvas fel Csodatevő Alois című írásából, majd könyvbemutatóra várják az érdeklődőket: Benedek Szabolcs A fiumei cápa című regényét Szilágyi Aladár és Szűcs László ismerteti, felolvas: Balogh Attila színművész. Ezt követően adják át a 2014-ben elhunyt nagyváradi költőről, Kinde Annamáriáról elvezett idei díjat, majd a Baby Elvis együttes koncertje várja a közönséget.
Ady Endre emlékezete Nagyváradon: 140 év 14 hónap alatt az ünnepi eseménysorozaton A költő születésének 140. évfordulóján, november 22-én kezdődő és halálának 100. évfordulójáig, 2019. január 27-ig tartó eseménysorozatot szerveznek Nagyváradon – jelentették be az Ady Endre Emlékmúzeumban.
Vasárnap, a zárónapon a Szigligeti Stúdióban Demény Péter Vadkanragyogás című kötetét mutatják be, majd a könyvmaratont a Lélekcsönd című előadás zárja, amely a Miskolci Nemzeti Színház Demény Péter verseiből szerkesztett produkciója, közreműködik Salat Lehel színművész és Márkos Albert csellóművész. Krónika (Kolozsvár)

Ösztöndíjak a magyar államtól
Ünnepélyes keretek között kapták meg szerdán délelőtt a Földművelésügyi Minisztériumtól ösztöndíjukat a Kárpát-medencei agrárszakos hallgatók, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében.
Amint Csomortányi Istvántól, az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezetőjétől megtudtuk, az ösztöndíj átadó ünnepség első alkalommal zajlott Nagyváradon, első alkalommal a délvidéki Zentán, utána Marosvásárhelyen, tavaly pedig a felvidéki Karván lett megszervezve. Ezúttal tizenhárom felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és erdélyi hallgató részesült a havi 550 lejes ösztöndíjban, melyet egy tanéven keresztül fognak kapni.
Kiemelten fontos
Az ösztöndíj átadó ünnepségen Csomortányi István köszöntötte az egybegyűlteket – mint elmondta, a kihelyezett agrármérnöki képzés kiemelten fontos, hiszen olyan szakemberek kerülnek ki, akik a falugazdászi feladatot is el tudják látni – ők eddig két falugazdászt alkalmaztak a végzett hallgatók közül. Dr. Komlósi István, a Debreceni Egyetem mezőgazdaság-, élelmiszertudományi és környezetgazdálkodási karának dékánja mondta el: a nagyváradi levelező tagozatú agrármérnöki képzésre az idén negyvenen iratkoztak fel, jelenleg 109 hallgatója van a Partiumi Keresztény Egyetemen működő kihelyezett szaknak, ez is mutatja, hogy a lemorzsolódás minimális. Ennek a szaknak a színvonala ugyanaz, mint a debreceni egyetemen működőnek, hangsúlyozta ki, a hallgatók tehetséggondozásban, szakelőadásokon, terepgyakorlatokban vesznek részt, lehetőségük van mesterképzésre Debrecenben, sőt, a doktori címet is megszerezhetik. Konferenciákra hívják meg őket és a felkészítésük mellett segítenek nekik munkahelyet keresni. A kihelyezett képzés hallgatói ugyanúgy részesülnek a magyar állam ösztöndíjában, s szeretnék, ha akadna olyan nagyvállalkozó is, aki ösztöndíjat ajánlana fel nekik – így teljesen le tudnák képezni a debreceni szak által nyújtott képzést.
Felelős politika
Dr. Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora az egyetem nevében köszöntötte a jeles esemény résztvevőit, s több határon túli felsőoktatási intézmény nevében jelentette ki: az anyaországnak olyan felelős politikája van, mely konkrét segítséget nyújt a kisebbségi létmódba szakadt magyarság megerősítésében, ezen belül a gazdatársadalom tudatos építésében – mely igen nagy jelentőséggel bír a szülőföldön való megmaradás szempontjából. A rektor végül Isten áldását kérte a megjelentekre.
Tóth Katalin, a szaktárca nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára kihangsúlyozta: nagy öröm számára, hogy a minisztérium figyelemmel viseltetik a fiatal generáció iránt. 2012-ben kezdték el a diákokkal való kapcsolattartást, megszólítják mind a középfokú, mind a felsőfokú oktatásban részt vevő fiatalokat, ennek egyik eleme az ösztöndíj átadási program. Az agráriumnak rendkívüli jelentősége van a Kárpát-medencében, s a hagyományok ismerete már nem elég, naprakész tudásra és az újításra való nyitottságra van szükség – ezért díjazzák a kiemelkedő eredményeket elérő hallgatókat. A közös nemzetben való gondolkodás szerint a felelősséget magukénak érzik, ennek megfelelően lépeseket tesznek azért, hogy a nemzet megmaradjon, reflektálnak a fiatalok által megfogalmazott igényekre; reméli, hogy az ösztöndíj hozzájárul majd személyes sikerükhöz, hiszen ez végső soron az egész magyar nemzet fennmaradását szolgálja – mondta a helyettes államtitkár asszony. A későbbiekben a tizenhárom fiatalnak átnyújtotta az ösztöndíjat igazoló oklevelet.
Elsőévesek
A magyarországi Földművelésügyi Minisztérium a gazdákat tömörítő egyesületekre bízta az ösztöndíj odaítélésére vonatkozó döntést, s az Érmelléki Gazdák Egyesülete a Partiumi Keresztény Egyetemen működő kihelyezett debreceni agrármérnöki szakra beiratkozó elsőéves fiatalok közül választott ki két hallgatót, az elküldött motivációs levél alapján. Neumann Andrea / erdon.ro

LAM Alapítvány: az agrárképzés és vidékfejlesztés zászlóvivője
Huszonöt éve a gazdatársadalomért
Az illyefalvi székhelyű LAM Alapítvány régiófejlesztési programjának a kezdetektől a mai napig egyik alappillérét a felnőttképzés és ezen belül az agrár-felnőttképzés jelentette, amely a szaktanácsadással és hitelezéssel egészült ki.
Az elmúlt 25 évben összesen több mint 9500 fiatal gazda vett részt a LAM által szervezett képzéseken, és ebből mintegy fél ezren jártak külföldi (svájci, németországi) gyakorlaton, mutatott rá lapunk érdeklődésére Klárik Attila, az alapítvány igazgatója, aki szerint a LAM Alapítvány agrárképzési tevékenysége, valamint hitelezési programja számszerűsíthetően rányomta bélyegét a térség agráriumának fejlődésére és konszolidálására.
Klárik Attila elmondta, az idei képzési kínálatukban szereplő, akkreditált növénytermesztői, állattenyésztői, gyümölcspárlat-készítői (pálinkafőző), illetve idegenvezetői képzésükre mintegy 70 hallgató iratkozott be, illetve a gyakorlati jellegű sajtkészítő tanfolyamukon 21 személy vett részt. A jelentkezők toborzása folyamatos, év végig újabb képzéseket szeretnének indítani különböző szakterületeken. Az akkreditált tanfolyamaik mellett számos rövid időtartamú, tematikus képzést is szerveznek nők és férfiak számára egyaránt. Népszerű a Nők iskolája programjuk is, melynek keretében a kézi és gépi szabás-varrás, a különböző háztáji praktikák, az alkalmi, népi díszek készítése, valamint számos hasonló, hagyományosan űzött mesterség boszorkánykonyhájába nyerhetnek betekintést az érdeklődők.
Képzési tevékenységük mellett idén több pályázatot is megnyertek, két nagyobb uniós pályázatuk összértéke mintegy 2,1 millió euró. A LAM Alapítvány pályázati és szaktanácsadási irodája pedig a térség agrártársadalmának nyújt segítséget a vidékfejlesztési pályázatok megírásában és lebonyolításában, de laboratóriumi talajminta-elemzést és személyre szabott tápanyag-ellátási útmutatót is készítenek a gazdáknak, és mezőgazdasági-vidékfejlesztési szakmai tanácsokkal is segítik az érintetteket. Kovács Zsolt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A gondolat úgyis szabad lehetett
Az udvarhelyi Népszínház egykori alapítójának háromhavonta vették ki a poloskát a telefonjából. Ezt is megírta könyveiben Kovács Levente.
Szabadidőmben egyre többet írok – mondta a Felsőgében összegyűlt érdeklődők előtt a marosvásárhelyi Kovács Levente egykori színházi rendező, egyetemi tanár és újságíró.
Kovács Leventének pontosan negyven évvel ezelőtt nagy szerepe volt a Székelyudvarhelyi Népszínház beindításában és későbbi működtetésében is, nem véletlenül voltak a közönség soraiban sokan az egykori színjátszók közül, például a Sinka- és a Kolozsi-házaspár vagy Balázs Árpád, illetve a könyvbemutatót vezető Szász-Mihálykó Mária.
Négy utcanév, ugyanaz a ház
A Vitéz lelkek színjátszócsoport vezetője bevezetőként elmondta, hogy az 1973-as első rendezése óta összesen 108 hónapot, azaz kilenc évig rendezett Kovács Levente, ha minden bemutatót beleszámolunk.
Kovács nyugdíjas éveiben két regényt jelentetett meg, az udvarhelyi találkozón tulajdonképpen ezt a két kötetet mutatták be. Az És jött az aranykor című tavaly, A megoldás pedig idén jelent meg.
Előbbi az ötvenes és hatvanas évekről szól. Az idős rendező tulajdonképpen a saját élményeit írta meg a könyvben, s ezekből fel is elevenített néhányat a beszélgetésben – ez az az időszak, amikor Marosvásárhelyen létrejön a színház, az orvosi egyetem, tulajdonképpen a Ceaușescu színre lépése (1965) előtti életről szól. „Gyerekkoromban mind a hat román gyereket ismertem Vásárhelyen” – jegyezte meg a megváltozott világról a nyugalmazott rendező.
„Van olyan ismerősöm, aki a negyedik utcanevet fogyasztja Vásárhelyen, pedig a háza ugyanott áll” –Kovácsnak ez a kijelentése mond el talán legtöbbet a huszadik század második felének Marosvásárhelyéről és Erdélyéről. Neki háromhavonta szerelte ki a poloskát (így hívták a lehallgató készüléket) a telefonjából egy jó ismerőse, később olyan világ lett. Ám – ahogy Kovács többször hangsúlyozta – akármilyen világ is volt, a gondolat úgyis szabad lehetett, az embernek a tartását úgyis meg kellett őriznie.
Mi is a megoldás?
Kovácsnak A megoldás című regénye már fikció, de cselekményszála, történetei szintén valós ihletésűek és napjainkban játszódnak – egy prostituált és egy kamionsofőr történetéről van szó, tele mostani, ismert élethelyzetekkel.
A világ rossz irányba halad a regény szereplői szerint is, de valamilyen megoldást csak kell találni a fennálló helyzetekre, mert kiszolgáltatottak vagyunk és félünk a félelemre építő biztonsági rendszerben. Igazából egy kalandregényről van szó, ami napjaink Romániájában és külföldön játszódik.
Kovács hobbiból ír, valamikor gyermekkorában már „nekifogott”, 12 éves korában már regényt írt, de most, nyugdíjas éveiben ismét lett ideje történeteket, könyveket írni. Ígéretet tett arra is, hogy a Ceaușescu-diktatúra éveiről is ír majd egy regényt.
A könyvbemutató egykori népszínházas előadások néhány betétdalának eléneklésével ért véget, a könyvből Szász-Mihálykó Mária olvasott fel részleteket. A kötetek a szerző magánkiadásában jelentek meg, kaphatók a könyvesboltokban. Katona Zoltán / Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Nem fogják tolerálni a soviniszta megnyilvánulásokat, ígéri a Kovászna megyei prefektúra
A Kovászna megyei prefektúra nem tolerálja a „szélsőséges-nacionalista túlzásokat", amelyek „interetnikai álfeszültségeket” táplálnak, és intézkedni fog ezek megakadályozása érdekében a román nemzeti ünnepen – közölte szerdán az intézmény vezetősége.
Az Agerpres hírügynökséghez eljuttatott közleményben a Kovászna megyei prefektúra felidézi, hogy az elmúlt években „helyi szélsőséges elemek” zavartak meg különféle ünnepeket, többek közt Románia nemzeti ünnepét is. Az idézett forrás hozzáteszi, hogy egyes „nacionalista résztvevők" meghívás nélkül érkeztek Sepsiszentgyörgyre, a román nemzeti ünnepre.
A Kovászna megyei prefektusi hivatal minden alkalommal elítélt mindennemű szélsőséges megnyilvánulást – jelenti ki a dokumentum. „A prefektusi hivatal, a rendfenntartó intézményekkel és hatóságokkal együtt, következetesen és professzionizmussal fogja kezelni, a törvény által megszabott határok között, az esetleges szélsőséges-nacionalista túlzásokat, amelyeket elfogadhatatlannak tart, függetlenül attól, hogy azok bizonyos esemény vagy nyilvános ünnep mellett foglalnak-e állást vagy ellene” – olvasható a kormányhivatal közleményében, amely hozzáteszi: annál is inkább elfogadhatatlannak minősíti a szélsőséges-nacionalista megnyilvánulásokat, mert ezekről beszámol a helyi és az országos sajtó, tovább táplálva az „interetnikai álfeszültségeket”, és elferdített képet adva Kovászna megye lakóiról.
A Facebookon kezdte szervezni kedden a Ploieștenii vor Respect elnevezésű közösség a Noua Dreaptă, román szélsőjobboldali szervezet sepsiszentgyörgyi ünnepségét december elsejére. A Facebook-eseményüket azóta törölték. transindex.ro; itthon.ma/erdelyorszag

Szilágyi Péter: lehetőséget kell adnia külhoni magyarságnak a megkapaszkodára
Lehetőséget kell adni a külhoni magyarságnak a megkapaszkodásra, az egész Kárpát-medencei magyarságot segíteni kell abban, hogy ha a szülőföldjén akar maradni és boldogulni, akkor arra legyen lehetősége – hangsúlyozta Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerdán Hajdújáráson, ahol megnyitotta az államtitkárság által meghirdetett, 2017 – a külhoni magyar családi vállalkozások éve elnevezésű program Kárpát-medencei őszi körútjának vajdasági állomását.
Emlékeztetett arra, hogy a nemzetpolitikai államtitkárság 2010-ben indította el tematikus éveit, kezdetben az oktatási és a kulturális témák voltak a középpontban, 2014 óta pedig a gazdasági támogatásra helyezik a hangsúlyt. A magyar kormány azt szerette volna elérni, hogy „ne határokban, hanem nemzetben gondolkozzunk” – szögezte le. Szilágyi Péter úgy fogalmazott: „hálót kell adni a Kárpát-medencében élőknek, hogy halat tudjanak fogni, ezért is indítottuk el a gazdaságfejlesztési programjainkat, tavaly a fiatal vállalkozók évét, idén pedig a családi vállalkozók évét”.
A helyettes államtitkár rámutatott: Kárpát-medence-szerte 874 pályázat érkezett, ebből 185 bizonyult sikeresnek. A Vajdaságban 43 győztes pályázat született mintegy 220 millió forint értékben. Ebből az összegből magyar családi vállalkozásokat és fiatal vállalkozókat támogatnak.
Az utóbbi időben a Vajdaság volt a példa az összes többi külhoni régió számára – húzta alá Szilágyi Péter. Itt indult el először a gazdaságfejlesztési program, itt indították el a tematikus évek nagy részét, és itt van olyan stratégiai partnere a magyar kormánynak – a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) –, akire mindig is támaszkodni tudott a kormány – részletezte a helyettes államtitkár, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a megkezdett munkát Budapest folytatni szeretné, a következő években is megmaradnak a nemzetpolitikai államtitkárság tematikus programjai, emellett pedig 2018 a külhoni magyar családok éve lesz.
Kitért arra, hogy a határon túli magyarság támogatására is szükség van ahhoz, hogy a kormány folytatni tudja a 2010-ben megkezdett munkát, ezért arra kérte a vajdasági magyarságot, regisztráljon és vegyen részt a jövő évi magyarországi parlamenti választáson, hogy „továbbra is nemzetben tudjunk gondolkodni, és ne határokban”.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a helyszínen rávilágított, a magyar kormány támogatási programja beleillik abba a gazdaságfejlesztési rendszerbe, amely évek óta folyamatosan épül a Vajdaságban. A cél az, hogy a vajdasági magyarság a szülőföldjén tudjon megkapaszkodni - húzta alá a legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke.
Elégedettségének adott hangot, hogy nemcsak a mezőgazdaság vagy a feldolgozóipar területéről érkeztek pályázatok, hanem a kutatás-fejlesztés, az informatika és média területéről is. Bizonyosságot nyert az, hogy létezik a Délvidéken egy életerős és innovatív vállalkozói réteg – tette hozzá.
A 2017 – a külhoni magyar családi vállalkozások éve elnevezésű program Kárpát-medencei őszi körútjának keretében képzést tartottak a nyertes pályázók számára, akik megtanulhatták, hogyan érdemes vállalkozást üzemeltetni és milyen lehetőségeik vannak a továbblépésre. (MTI)