Nettó átlagbérek Erdélyben: Kolozs megye az élen, Hargita országosan is utolsó
A nettó átlagbér tekintetében Kolozst csak Bukarest és Ilfov előzi meg. Hargita a munkavállalók feleannyit keresnek, mint a fővárosban, és a legkevesebbet keresnek az egész országban.
Felemás képet mutat erdélyi nettó átlagfizetések megyénkénti megoszlása. Bukarest és Ilfov után három erdélyi megyében, Kolozsban, Temesben és Szebenben kerestek legjobban a munkavállalók 2016-ban. Előbbiben 2328, a bánsági megyében 2217, a dél-erdélyiben pedig 2138 lej volt a nettó átlagbér.
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az országos rangsor utolsó helyén továbbra is Hargita áll, 1483 lejjel, lévén az egyetlen megye az országban, ahol az átlagkereset az 1500 lejt sem éri el. Ennél már Háromszéken is jobban keresnek az emberek, átlagosan 1548 lejt, Marosról nem is beszélve, ahol az nettó átlagbér 1847 lej.
A tágabb értelemben vett Erdélyben még Brassó és Arad azok a megyék, ahol viszonylag magasak a fizetések: előbbiben 1952, utóbbiban 1872 lej. A Kárpátokon túl a Konstanca, Prahova, Argeș, Iași, Ilfov és Gorj megyei munkavállalók lehetnek elégedettek a fizetésükkel, mely 1912 és 2347 lej között változik. Legjobban a bukarestiek keresnek, átlagban 2857 lejt, ami szinte duplája a hargitai átlagjövedelemnek. Az országos nettó átlagbér 2088 lej.
Hargitában azért alacsonyak a fizetések, mert a szakképzett fiatalok tömegesen vándorolnak el az iskola vagy az egyetem elvégzését követően, véli Bajkó Zelma, a Csíki Vállalkozók Egyesületének ügyvezető elnöke. A Maszolnak elmondta: az elvándorlás fő oka az, hogy az ország nagyobb városaiban vagy külföldön jobban lehet keresni, ami egy ördögi kör. Az előnytelen gazdasági struktúra szintén közrejátszik, ugyanis Hargitában a fa- és bútoripar a hagyományos ágazatok, melyek köztudottan rosszul fizetnek. A megyében egyébként a legtöbb munkavállaló az oktatásban dolgozik, ahol szintén alacsonyak a bérek.
A bérszínvonal tükrözi a fejlettséget
A szakértők szerint a nettó átlagbér hűen tükrözi a régiók gazdasági fejlettségét. A Ziarul Financiar gazdasági napilapnak nyilatkozó Dumitru Sandu, a Bukaresti Egyetem szociológia professzora szerint aszegénységnek, a gazdasági elmaradottságnak idehaza alapvetően két oka van: az elöregedett, nagyrészt a mezőgazdaságban dolgozó lakosság, illetve a földrajzi elszigeteltség.
Hargita megyében inkább az elszigeteltség miatt alacsonyak a bérek, véli a bukaresti szakember, a megye ugyanis viszonylag nehezen megközelíthető, emiatt elkerülik a befektetők, nem telepednek meg a jól fizető iparágak és szolgáltatások. Hargita megye hátrányban van abból a szempontból is, hogy nincs egyetlen nagyvárosa sem, ami a fejlődés motorja lehetne. Egy év leforgása alatt az országos nettó átlagbér 12 százalékkal nőtt. Hargitában ennél kisebb mértékű, 8 százalékos volt a növekedés.
Pengő Zoltán / maszol.ro

Fába álmodott magyar reformáció – a IV. Partiumi Fafaragó Táborban jártunk
Szó szoros értelmében a vésők és kalapácsok hangja után mentünk, miután odaértünk a IV. Partiumi Fafaragó Táborba, melynek a Bihar megyei Szalárd ad otthont, immár másodszor. A régi községháza felújított épületében húsvét óta szorgalmas munka folyik: a reformáció 500. évfordulóján belül a 450. éves magyar reformációnak állítanak emléket az alkotók, Kiss János fafaragó (Budapest) és Szalai Norbert iparművész (Nagyatád) Csoma Gergely szobrászművész (Budapest) vezetésével.
Kellemes idő és hangulat fogad bennünket, a forgács a testnek is meleget biztosít a teremben, ahol hat méter hosszú, két méter magas dombormű résztáblái készülnek. Miközben a mesterek végigkalauzolnak a készülő alkotás tábláinál, megérkezik a tábor szervezője, a helybeli Sipos Béla (ő szintén fafaragó, de mint elmondta, most leginkább a szervezői feladatok hárulnak rá) Dani Zoltánnal, az Agapé Alapítvány vezetőjével. Az alapítvány gondoskodik a vendégekről, de mint megtudjuk, a helyi polgármesteri hivatal, a református egyházközség és Kindle Norbert vállalkozó is támogatja a tábort.
Húsvéthétfőn érkeztek meg a magyarországi vendégek, akkor kezdték el a szentjobbi hagyományőrző huszárok felajánlásából származó vadcseresznyefa faragását. Az alkotók a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) és Csűry István püspök védnöksége alatt dolgoznak, a készülő, hat méter széles és két méter magas domborművet a KREK-nek ajánlották fel.
A relief pontos helye még nincs meghatározva, akár a KREK székházának udvarát is díszíthetné, hangzik el. A reformáció 500. évfordulójának központi ünnepsége május 20-án lesz Nagyváradon, ők ennek szentelik az alkotást, mondta Sipos Béla, aki azt is elárulja: idén még szerveznek alkotótábort, ennek témája a Szent László-év lesz.
A magyar nyelvű biblia felmutatása
A munka szakmai vezetője, Csoma Gergely felidézte: az elmúlt évben a Himnusz volt a fafaragó tábor témája, akkor vetette fel Sipos Béla a reformáció tiszteletére készítendő alkotás ötletét.
„Abban a pillanatban, a szobraim születésénél is így szokott lenni, vizuálisan, teljesen készen láttam az agyamban ezt a táblát, rajta a figurákat és rögtön mutattam is Bélának, hogy képzelem el, hogy egymásra ragasztott vagy nútolt fadeszkákat képzelet el nemesfából, amibe lehetne egy reliefet faragni. (…) Megrajzoltam a magyar nyelvű bibliafordítást felmutató bibliafordító vagy hitszónok figuráját, aki a közösségnek a nemzetnek bemutatja egy mezőn, egy tájban a magyar nyelvű bibliafordítást. A terv Bélának tetszett, azonnal továbbította a püspökségnek és hála Istennek a püspökség rábólintott” – mesélte Csoma Gergely, aki azt is elmondta, fontos volt, hogy elegendő idő, legalább két hét álljon rendelkezésükre a munka elkészítéséhez.
„Ebben a nagyon gazdagon megmunkált, a famegmunkálás összes szépségét és gyönyörűségét bemutató felületben körülbelül nyolc tíz figura jelenik meg, az erdélyi illetve a partiumi táj, és azok az elbujtatott, de református ember számára teljesen nyilvánvaló református szimbólumok is leolvashatók, amik nem hivalkodók, nem felekezeti kizárólagosságra törekvők. (…) Azt szerettem volna, hogy az ökumenizmus jegyében minden nemzettag, aki ezt látni fogja, esztétikai élményt kapjon, és nagyon fontos, hogy én szobrászi értékekre is törekszem ebben a megmunkálásban” – mondta Csoma Gergely.
Azt is elárulta, negyven évet töltött a moldvai csángók kutatásával, és készített már életnagyságú vagy másfélszeres életnagyságú szobrokat, de „ilyen nagy méretű, plasztikailag gazdag lehetőségeket kínáló famunkára itt nyílt lehetőségem, ami szobrászilag is rendkívül boldoggá tesz. (…) Ennek az örömével, felelősségével éltem az utolsó évemet, hogy komoly biztatásokat kaptam, erre lehetőség nyílik, meg is történt és most itt vagyunk és a legjobb képességem és energiám szerint irányítom saját magamat és a társaimat is, hogy egy méltó munka jusson a romániai magyarság számára. Lehet kicsit fellengzősen hangzik, de vannak olyan magyarországi emberek, akik felelősnek érzik magukat a határon kívül élő magyarság megmaradásáért, és ezért is dolgozom én, az egész életem erről szól.”
A kereten túl
Miközben végigkalauzolt a résztábláknál, Csoma Gergely már felhívta figyelmünk a reliefből „kitörő” alakokra. „A modern szobrászatnak az elemeit is bele akarjuk építeni, hivalkodásmentesen, de természetesen, mert a művészettörténetnek a része, butaság lenne nem tudomást venni róla, tehát bizonyos motívumok kitörnek a kereten. A kereten túl jelennek meg, például a röppenő madárraj egyik figurája kitör a magasba, a kereten túl röppen, ugyanígy láthatjuk például a bánffyhunyadi, négy fiatornyas, gyönyörűszép műemlék templomnak a megjelenítését, ahol a torony a fiatornyokkal már a levegőbe röppen, látomásszerűen az ég felé törő. A feltámadó Krisztus alakjának a keze már a képkereten van, túlmutat a megadott képmezőn, és bizonyos felhőmotívumok is a szabadba törekednek, ezeket is ilyen módon jelenítjük meg”.
Kérdésünkre, miszerint ezt tekinthetjük-e egyfajta transzcendens kapcsolódásnak, a szobrászművész így válaszolt: „Óhatatlanul is. Az ég felé törő Krisztusalakra rímel, tudatosan a kompozíció része a madárraj, vagy a bibliát felmutató hitszónok mozdulatára rímel vele szemben a nép egyik tagja, az asszonyfigura, aki a magasba emeli a leánygyermekét, aki csodálkozva rámutat a bibliára. Ez a kompozíciós elemeknek egy olyan páros rímeltetése, ami jobban a kompozíció középpontja felé vonzza a tekintetet.”
Fried Noémi Lujza / maszol.ro

Maros megyében 500 személy ellátásáról kénytelen lemondani a Gyulafehérvári Caritas
500, otthoni gondozásban lévő vidéki személy ellátásáról kénytelen lemondani a Gyulafehérvári Caritas Maros megyében a finanszírozások késése miatt. A szociális szolgáltatásokat nyújtó magánszervezetek a csőd szélén állnak Maros megyében - nyilatkozta hétfői sajtótájékoztatóján a Gyulafehérvári Caritas igazgatója, Márton András.
"Maros megyében körülbelül 2.000 gondozottunk van, közülünk 500 személyről le kell mondanunk. A többieket kiszolgáljuk, ahogyan tudjuk. Meg kell válnunk az alkalmazottainktól, vagy csökkentjük a munkaidejüket. Rengeteget fektettünk az alkalmazottak képzésébe és oktatásába. Az ilyen jellegű szolgáltatások mögött óriási humán tőke van, amelyet most hagynak elúszni. Ezért is vagyok felháborodva, mert egy évtizedes munkáról van szó, amibe rengeteg energiát fektettünk" - fogalmazott Márton András.
A Caritas nem az egyetlen szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezet, amely anyagi gondokkal küszködik. A hétfői sajtótájékoztatón több szervezet és egyesület képviselője jelentette be, hogy a csőd szélén állnak, nem tudják folytatni a több ezer speciális szükségletű gyerek és felnőtt foglalkoztatását az új közbeszerzési törvény miatt.
"Krízishelyzetben vagyunk. A 2016. december 31-én lejárt partnerségi megállapodásokat nem hosszabbították meg, így január elsejétől kezdve a közbeszerzési folyamat végéig a civil szervezetek nem reménykedhetnek anyagi támogatásban. Másrészt a hiányos kommunikáció miatt is aggódunk. Jelen pillanatban sem tudjuk, hogy pontosan mi a helyzet. A szervezeteknek nincsenek anyagi tartalékaik, és a szolgáltatások megszüntetését helyezték kilátásba" - nyilatkozta Andreia Moraru, a sérült személyek számára szolgáltatásokat nyújtó egyesületeket tömörítő Dizabnet szervezet elnöke.
Moraru szerint a megyében működő non-profit szervezeteknek január elseje óta vannak anyagi gondjaik a szolgáltatások szerződtetésére vonatkozó új eljárások miatt, amelyek közbeszerzési eljáráshoz vannak kötve, de ezeket még ki sem írta a megyei önkormányzat.
A Maros Megyei Tanács elnöke, Péter Ferenc hétfőn bejelentette, hogy április 27-én szociális kerekasztal-megbeszélést tart a megyében működő civil szervezetekkel és parlamenti képviselőkkel.
Szintén április 27-én esedékes a megyei tanácsülés, amelynek napirendi pontjai között szerepel a szociális szolgáltatásokra vonatkozó éves cselekvési terv elfogadása, és amennyiben megszavazzák, elindulhatnak a SEAP-rendszerben a közbeszerzési eljárások. Idén 3,8 millió lejt szán a megyei önkormányzat szociális szolgáltatások támogatására. maszol.ro

Népviseletbe öltözött a székelyudvarhelyi önkormányzat
Székely népviseletbe öltözött Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala, nem konkrétan az épület, hanem az ott dolgozó személyzet ünnepelte így a népviselet napját.
"Különlegesnek találtuk a viselethordás azon megközelítését, hogy ne csak egyházi és nemzeti ünnepeken, hanem egy hétköznapon is magunkra öltsük tájegységünk népi öltözékét. A kombinált megoldás is kihívás lett volna, végül teljes egészében mutattuk meg ezen a napon a székely ruha udvarhelyszéki, petki, siklódi, sóvidéki, máréfalvi darabjait" - írta a Transindexnek Simon Mária Tímea, a hivatal szóvivője, volt munkatársunk. Elmondása szerint Orbán Árpád alpolgármester volt a kezdeményező, aki maga is beöltözött, bár székely harisnyát még ő sem húzott. Gálfi Árpád polgármester nem öltözött székely ruhába.
A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal munkatársai is csatlakoztak ahhoz az értékteremtő kezdeményezéshez, hogy április 24-én népviseletünk egy darabját felvéve, vagy a teljes viseletben jöjjünk be munkahelyünkre.
Az ötlet onnan származik, hogy április 24. nem csak Szent György napja, s mint ilyen, az állatok legelőre hajtásának a hagyományos dátuma is, hanem 2015-től a népviselet napja is. Az elmúlt években számos Kárpát-medencei szervezet csatlakozott már a kezdeményezéshez, hogy megmutassák a világnak viseletüket, így már nemcsak a hagyományőrző eseményeken vagy táncházakban lehet találkozni ezekkel. Székelyudvarhelyen a MÜTF Oktatási Központ hirdetett meg székelyruha-viselési akciót, ehhez csatlakoztak a polgármesteri hivatal munkatársai. A szóvivőjük szerint az akció eredetileg egyébként német kezdeményezés. (hírszerk.) Transindex.ro

Borszéken ingyen telekkel ösztönzik itthon maradásra a fiatalokat
Ingyenes, közművesített területeket biztosít házépítésre a 35 éven aluli helybéliek számára Borszék önkormányzata, ezzel ösztönzi a fiatalok itthon maradását. Idén 26 telket adtak használatba a kérvényezőknek, eddig 47-en jutottak ilyen típusú támogatáshoz.
A 2003-ban 15-ös számmal megjelent törvény értelmében a hazai önkormányzatok 350 négyzetméternyi területet adhatnak örökös használatba ingyenesen a 35 évnél fiatalabb helyi lakóknak, házépítés céljára. Borszék 2008-ban már élt a törvény adta lehetőségekkel, akkor 10 területet osztott ki az önkormányzat. Folytatva a programot, 2011-ben további 11, idén pedig 26 kérvényezőt részesítettek ilyen támogatásban. A cél, hogy itthon tartsuk a fiatalokat.
Ha valaki megépít egy házat, az ide köti őt. Ha el is megy külföldre, legfeljebb azért teszi, hogy pénzt keressen, de pár év múlva hazatér. Voltak olyanok azok között, akik a korábbi években telekhez jutottak, hogy a házépítésre külföldi munkával keresték meg a pénzt – mondta lapunknak Mik József, Borszék polgármestere.
Kifejtette, a törvény 350 négyzetméternyi terület használatba adását teszi lehetővé, a borszéki önkormányzat viszont 500 négyzetméternyit biztosít – a többletrészt jelképes bér ellenében. Az eddig odaítélt területek mindegyike a felső-borszéki részen, a fürdőtelep környékén van, a törvény előírásainak megfelelően közművesítettek. „Lakott utcák végében lévő önkormányzati területeket osztottunk ki. Az utcákat meg kellett hosszabbítani: aszfaltoztunk, továbbépítettük a víz-, szennyvíz- és a villanyhálózatot. A most odaítélt 26 telek is olyan helyen van, ahol már ki van építve az infrastruktúra, de még akad tennivaló. Mindez nem kis költséggel terhelte, terheli az önkormányzatot, de megéri – mondta a polgármester.
Rámutatott, Borszéken jelenleg 10 ezer euró körüli a hasonló nagyságú és ellátottságú telkek szabadpiaci ára, így nem kis anyagi segítségben részesülnek azok, akik házhelyet kapnak a program keretében. Elvárás feléjük, hogy épülő házuk illeszkedjen a település rendezési tervében előírtakhoz, kötelezettségük, hogy a támogatásba kapott területre adót fizessenek. Engedmény, hogy a házépítés befejezését nem köti szigorúan határidőhöz az önkormányzat. „A törvény szerint vannak bizonyos határidők a házépítést illetőleg, amit be kell tartsanak a támogatásban részesülők, de mi adtunk engedményeket, mert tudott dolog, hogy egy házat nem olyan egyszerű felépíteni. A lényeg, hogy mindenki kezdje el az építkezést. Biztos, hogy be is fogják fejezni – mondta Mik József.
Hozzátette, a korábbi években odaítélt 21 telek közül 15-ön már áll a ház, be is költöztek a lakók, a többi területen pedig folyamatban van az építkezés. A program iránt nagy az érdeklődés, legutóbb több mint száz kérvényező aktacsomóját értékelte a bizottság, így sokan maradtak várólistán. Számukra jó hír, hogy lesz folytatás. „Ha nem is a felső-borszéki részen, de terület van még, a jövőben szeretnénk folytatni a programot. Idén viszont más a prioritás: minden erőnkkel, pénzünkkel a kezelőközpont befejezésére koncentrálunk” – szögezte le Mik József.
szekelyhon.ro; itthon.ma//erdelyorszag

Erdélyben is bemutatják A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában c. filmet
A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában címmel a FilmLab műhelye tudományos ismeretterjesztő filmet készített az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport eddigi legfontosabb kutatási eredményeiről és felfedezéseiről. A Magyar Tudományos Akadémia székházában tartott nagy sikerű premiert követően az alkotók számos vidéki városban, továbbá Ausztriában és Szlovákiában is vetítették már közönségtalálkozó keretében az ismeretterjesztő filmet. A csíkszeredai főkonzulátus és Gyergyóremete Önkormányzata meghívására az alkotók 2017. április 26-30. között az erdélyi közönségnek is bemutatják az alkotást. A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című ismeretterjesztő film a magyarság első számú ereklyéje és legfőbb nemzeti kincse, a Szent Korona, valamint a magyar felségjelvények és királykoronázásaink eddig ismeretlen történeteinek felfedezésére hívja a nézőt. A Szent Korona tisztelete vitathatatlan és mind a mai napig töretlen. Sorsa nemcsak tükröződik a magyarság sorsában, hanem több mint ezer év alatt Magyarország történetének és államiságának legfőbb szimbólumává is vált. Ennek ellenére koronánk kalandos históriájának számos fejezetét napjainkig homály fedi. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében 2012 közepe óta működő „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport szisztematikus kutatómunkával ezeket a fehér foltokat igyekszik feltárni és a nagyközönség számára is bemutatni. Az egy órás alkotás szakértő-főszereplője Pálffy Géza történész, a kutatócsoport vezetője. A forgatókönyvet írta és a filmet rendezte Bárány Krisztián, a FilmLab ügyvezetője, a filmet testvére, Bárány Dániel fényképezte.
A Bárány testvérek mind az öt magyar koronázóvárosba (Esztergom, Székesfehérvár, Pozsony, Sopron és Budapest), mindegyik koronázótemplom színhelyére és a Szent Korona legfontosabb őrzési helyeire, összesen közel húsz helyszínre kísérték el a szakértőket. A tudományos ismeretterjesztő filmben számos eddig ismeretlen koronázási kincsünk kerül első ízben alaposabb bemutatásra – például a legrégebbi koronás országzászló (1618), az első budai koronázás (1792) magyar királyi udvarmesteri pálcája vagy éppen egy elveszettnek hitt koronázási jelvény, az utolsó pozsonyi szertartáson (1830) használt koronázási cipellő. Emellett a nézők megismerkedhetnek a korona legkorábbi hiteles, részletes és színes ábrázolásának keletkezésével, Sopron elfeledett 17. századi koronázóvárosi múltjával, valamint a korona keresztje elferdülésének legvalószínűbb rekonstrukciójával éppúgy, mint a magyar felségjelvény legizgalmasabb kalandjaival, a világhódító Szülejmán szultánhoz és Bethlen Gábor erdélyi fejedelemhez fűződő viszonyával, de még koronázásaink kulisszatitkaival is. A FilmLab által gyártott egy órás ismeretterjesztő filmet színészek és hagyományőrzők közreműködésével készített illusztrációk gazdagítják. A készítők legfőbb célja az volt, hogy a Szent Koronára, a koronázási jelvényekre és a magyar uralkodókoronázásokra vonatkozó legfrissebb felfedezések minél szélesebb körben ismerté válhassanak. Reményeik szerint az alkotás alkalmas lesz arra is, hogy televíziókban, filmszínházakban, s nem utolsósorban a történelemórákon vetítsék általános és középiskolákban egyaránt. Végül bíznak abban is, hogy eddig ismert és újonnan felfedezett koronázási kincseink bemutatásával munkájuk elősegítheti a magyar lakosság történeti ismereteinek elmélyítését és nemzeti identitásának erősítését is.
A vetítések programja:
Április 26. 18:30 Sepsiszentgyörgy, Művész Mozi by Cityplex Április 27. 18:00 Csíkszereda, Lázár-ház díszterme Április 28. 16:00 Szentegyháza, Gábor Áron Líceum díszterme Április 28. 20:00 Csíkszentdomokos, Kultúrház Április 29. 19:00 Gyergyószentmiklós, Szent István Plébánia Az alkotókat Katona Csaba történész, az MTA BTK TTI tudományos munkatársa, Cseh István zeneszerző és Bárány Krisztián forgatókönyvíró-rendező képviseli. Erdély.ma

Nem tartják törvénytelennek a szülők kihallgatását
Nem tartja törvénytelennek a Legfelsőbb Bírói Tanács keretén belül működő Igazságszolgáltatási Felügyelet azt, hogy a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum létrehozása ügyében vizsgálódó ügyész az iskolában tanuló gyermekek szüleit is kihallgatja.
A bírák és ügyészek munkáját vizsgáló felügyeletet az ügyészek és bírák szakmai testületeként működő Legfelsőbb Bírói Tanács bízta meg a marosvásárhelyi iskolaügyben folytatott ügyészségi eljárás törvényességének ellenőrzésével az RMDSZ és az iskola vezetőségének panasza nyomán. A felügyelet válaszát a szövetség juttatta el az MTI-hez. Ebben a felügyelet közölte: a szülők beidézése révén tájékoztatni kívánták őket arról, hogy sértett félként csatlakozhatnak ahhoz a büntetőperhez, amely az iskola törvénytelennek vélt létrehozása ügyében indul.
MTI; Erdély.ma

A magyar nyelvű oktatás hiányosságai és lehetőségei (Székely Kongresszus)
A hazai magyar közoktatás és felsőoktatás finanszírozása diszkriminatív, a rendszer ideológiája a kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés, az eredmények gyengék, a jó átlag csak az elitiskoláknak köszönhető, a felsőoktatásban a magyar hallgatók jelenléte alulreprezentált – fogalmaztak a III. Székely Kongresszus Sepsiszentgyörgyön tartott konferencia oktatási tagozatának előadói. A helyzetjelentésben elhangzott: az RMDSZ oktatáspolitikájának nincs szakmai háttere, az oktatásszervezést a gyenge finanszírozáshoz igazították, a műhelymunkák csak civil alapon működnek, a bolognai rendszert felkészületlenül vezették be, a pedagógusfelvételnél hiányzik a képességvizsgálat, a romániai magyar oktatásnak nincs szakmai háttérintézménye.
Iskolahálózat Székelyföldön – stratégiák, fenntarthatóság, intézményi együttműködés című előadásában Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke ismertette, hogy Székelyföldön 1111 oktatási intézményben (ez országosan 70 százaléka azoknak a tanintézményeknek, amelyek magyar tannyelvűek, illetve ahol működik magyar oktatás is – szerk. megj.) 96 810 óvodás és iskolás tanul magyarul, legtöbben, 43 892-en Hargita megyében, ezt követi Maros megye 28 950 gyermekkel és Kovászna megye 23 968 óvodással, iskolással. A három megye középiskolás tanulóinak 55 százaléka elméleti és vokacionális (művészeti, teológiai, pedagógiai, sport) osztályokban tanul, 45 százalék a szakképzésben résztvevők aránya. Az 1111 székelyföldi magyar és vegyes tanintézményből 309 önálló jogi személyiséggel rendelkezik, 802 pedig alárendelt egység, amelyek többsége saját vezető nélkül működik, olykor 10–15 struktúrával, ami az előadó szerint hosszú távon fenntarthatatlan, de inkább elfogadható, mint az iskolabezárás.
Burus szerint jelenleg az oktatás világszintű válságáról beszélhetünk, amire mindenütt keresik a megoldásokat, de ezek régió- és helyspecifikusak. Úgy véli, újragondolásra van szükség, ami többek között abban állna, hogy meg kellene szüntetni a tradicionális környezeteket, és helyettük progresszív oktatási helyszíneket kialakítani, amelyek motiváló tényezőként hatnak a diákokra. Erre a pedagógusokat is fel kellene készíteni, amit a felsőfokú alapképzésnél kell kezdeni, de az önképzés, a folyamatos önfejlesztés is szükséges. Hangsúlyozta: hiányzik egy koordináló központ, egy magyar önálló továbbképző- és oktatásfejlesztési intézet, mindkettőre törvényes lehetőség van, de soha nem jött létre. Szerinte a politikusok felelőssége, hogy érvényesítsék a törvény előírásait. Példaként említette a hazai német kisebbséget, amely már 1998 óta működteti a kormányhatározattal létrehozott medgyesi továbbképző központot, amit a német állam is segít, magyar vonatkozásban ellenben nem történt érdembeli előrelépés ebben a tekintetben.
A hazai közoktatás finanszírozásának helyzetét Ferencz-Salamon Alpár, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola igazgatója, az országos oktatásfinanszírozási tanács tagja ismertette. Míg a fejlett európai országokban a nemzeti össztermék 7–8 százalékát költik oktatásra, Románia és Bulgária a sor végén kullog 3–4 százalékkal, ugyanakkor országunk az egy tanulóra fordított összeg tekintetében is utolsó. Az előadó hangsúlyozta: a 2009-ben bevezetett fejkvóta alapú finanszírozás ott a legkedvezőtlenebb, ahol alacsony az osztályonkénti gyermeklétszám – ez a székelyföldi megyékben országos átlag alatti –, és ott, ahol arányaiban nagyobb a kisebbségi oktatás. Bár léteznek szorzók, amelyek a költségesebb kisebbségi oktatás finanszírozását hivatottak kiegyenlíteni, ezek elavultak, ami a székelyföldi kisebbségi román oktatás alulfinanszírozásában is megjelenik – szögezte le Ferencz-Salamon Alpár. Ez a rendszer nem veszi figyelembe a pedagógusok képzettségét, a fokozatokkal járó fizetést meg kell adni, de pénzt nem rendelnek mellé, és a teljesítmény sem jelenik meg az anyagi értékelésben, ami pedig ösztönző lehetne. A helyi adminisztratív és pénzügyi önállóság sokat javíthatna ezen a helyzeten – vonta le a következtetést.
Felzárkóztatás, tehetséggondozás
Pletl Rita, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem marosvásárhelyi tanára az elmúlt tíz évben végzett tudásfelmérések eredményeit ismertette. A tapasztalatok szerint a tömbmagyarságban és a szórványban is nagy a lemaradás a szövegértés tekintetében, az írás- és olvasásbeliség, valamint értelmezés vonatkozásában túl nagy a gyengén teljesítők tábora, ha rejtetten vannak jelen az információk egy anyagban, a diákok csupán fele ismeri fel azokat – részletezte. Nem érti, mi történik IV. osztály után, hol vész el az addig szerzett tudás, ugyanis a mérésekből kitűnt, hogy ötödiktől a diákok teljesítménye, a szövegalkotás és a szövegértés gyengül. Bizonyos szinteken megjelenik a szórvány, az átmeneti régiók és a tömbmagyarság tanulóinak teljesítménye közötti különbség, túl népes a gyenge eredményű diákok csoportja, a szakközépiskolások kétszer olyan gyengén teljesítenek, mint az elméleti osztályban tanulók, a jó átlag az elitiskoláknak köszönhető.
Kovászna megye főtanfelügyelője a szakoktatás helyzetéről beszélt. Kiss Imre elmondta: meg kell változtatni a közvélemény negatív megítélését a szakképzés tekintetében, erős szakoktatási központokat kell létrehozni, és megoldani a szakemberek bevonzását az oktatásba, mert jelenleg óriási hiány van szakoktatókból. A magyarországi nemzetpolitikai államtitkárság kezdeményezésére 2015 a határon túli magyar szakoktatás éve volt, ami nagyot lendített a szakoktatásról való gondolkodás kerekén, de meg kell nyerni a szülőket is a szakképzés számára – hangsúlyozta az előadó. Kiss Imre kitért a legfontosabb fejlesztési irányokra: erős szakoktatási centrumok kialakítása, beruházási programok, duális képzés, pályaorientáció, humánerőforrás-fejlesztés, a hálózati működés menedzselése. A román nyelv tanítása székelyföldi iskolákban címmel tartott előadásában Tódor Erika, a Sapientia EMTE Csíkszeredában tanító docense hangsúlyozta: az anyanyelv elsajátítása a világ megismerésével együtt, valós élethelyzetekben mintakövetéssel történik, és mivel a magyar gyermekek esetében a román nem anyanyelv, ennek elsajátítása a nyelvi kompetenciák kialakításával érhető el. Az előadó ismertette a magyar tannyelvű V–VIII. osztályok számára írt speciális román tanterv alapelveit: a funkcionális nyelv szemléletén alapszik, nem ír elő kötelező szerzőket és szövegeket, a nyelvtani fogalmak nem merev szabálykészletek, hanem olyan stratégiák összessége, amelyeket azért alkalmaznak a beszélők, hogy érthető közléseket hozzanak létre, a használt nyelvtani ismeretanyag elsajátításánál a felfedeztetés módszerét használják.
Péntek János, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem nyelvészprofesszora szerint a hazai oktatás legnagyobb botránya az esélyegyenlőség hiánya. Lehet egy társadalom pazarló a tehetségek tekintetében, de mi, erdélyi magyarok ezt nem engedhetjük meg magunknak. Beszélt a Nyilas Misi-ösztöndíjról, amelyet idéntől már VI. osztálytól is meg lehet pályázni a korábbi hetedikkel szemben, a tavaly Oplatka András Prima Primissima díjas felajánlásával egyetemisták számára létrehozott Bánffy Miklós-ösztöndíjról, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett felsőoktatású Campus Mundi-ösztöndíjról, a különböző tehetségsegítő civil szervezetekről. Ugyanakkor kiemelte, sajnos, öt tehetségből alig egy-kettő tudja magát megmutatni, hogy támogatható legyen, és a jelenlegi tehetséggondozás 90 százaléka csak ezt az igen szűk réteget éri el. Az előadó úgy véli, a román oktatási rendszer hátrányosan megkülönböztető és kirekesztő, hiányzik a társadalmi szolidaritás, az elit szociális érzékenysége igen alacsony. Az, hogy a legjobb nyolcvan hazai iskola között nincs magyar, a diszkriminatív tesztelés eredménye, az pedig, hogy egyre csökken a IX. osztályos felvételin az V–VIII. osztályos tanulmányi eredmény aránya, és növekszik a nyolcadikos záróvizsga súlya, szegregáló, mivel a jó teljesítmény érdekében sok tanuló magánórákon készül a vizsgára, ezt viszont nem minden szülő engedheti meg magának. Péntek professzor leszögezte: óriási a szakadás a városközponti és városszéli, a városi és falusi, elméleti és szakoktatás között, sok pedagógus szellemi fogyatékost lát a faluról érkező diákban és a szakiskolásban – ez a rendszer ideológiája. A pedagógus nem lehet érzéketlen tanítványai iránt, kötelessége észrevenni a tehetséget és támogatni kibontakozásában – mondotta.
Egyetem és jövőkép
Hallgatói létszám tekintetében a hazai magyarság alulreprezentált a lakossági arányokhoz viszonyítva, s bár a magyar egyetemisták 60 százaléka Székelyföldről származik, az egyetemi kínálat ugyanitt csupán 40 százalék – mondta Bodó Barna, a Sapientia EMTE tanára. Míg Magyarországon a száz főre eső egyetemisták száma 0,8, a romániai magyarság körében ez az arány csupán 0,2, és az alapképzés után igen nagy a lemorzsolódás, a mesteri fokozaton továbbtanulók 90 százaléka pedig már dolgozik, közülük is többen időközben kilépnek. Bodó Barna számokkal illusztrálta, hogy az elmúlt hét-nyolc évben miként alakult a magyar hallgatói létszám. Csökkenésről és lényeges átrendeződésről számolt be: míg a 2009/2010-es tanévben a magyarul tanuló 11 701 egyetemistából 7071-en voltak a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen és 1874-en a Sapientia EMTE-n, a 2015/2016-os tanévre 4843-ra csökkent a BBTE magyar hallgatóinak száma, és 2225-re emelkedett a Sapientia hallgatói tábora. Szóban forgó tanévben összesen 10 473-an tanultak magyarul a hazai felsőoktatásban, ez 1228-cal kevesebb, mint a 2009/2010-es létszám. 2015/2016-ban az említett két egyetemen kívül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) 1753 magyar hallgatóval számoltak, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen 879 diákot jegyeztek, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen 238-an tanultak, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben 145-en. Ebben a tanévben 817 magyar főállású tanára volt a hat egyetemnek. Bodó Barna elmondta: a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem rendszerét a román államnak kiemelt státusú, közfeladatokat ellátóként kellene támogatnia, egyetemi szövetség, konzorcium típusú együttműködés létrehozására van szükség, meg kell teremteni a magyar tagozatok szervezési és döntéshozó önállóságát. A teljes spektrumú magyar nyelvű képzés finanszírozásához politikai akarat kell ugyanúgy, mint a Bolyai Egyetem létrehozására, ami jelenleg semmilyen napirenden nem szerepel.
A Sapientia marosvásárhelyi kara műszaki és informatikai szakain tanul a négy városban harmincegy alapképzésű és tizenegy mesteri képzésű szakkal működő egyetem 2239 hallgatójának több mint fele, ezért műegyetemként lehet elkönyvelni, ugyanakkor az évi több mint négyszáz hazai és nemzetközi szakpublikáció, valamint a kutatásban elért eredmények okán kutatóközpontként is jelen van a felsőfokú intézmények palettáján – ismertette Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a magyar mérnökképzésről szóló előadásában. Tágabb kitekintésben hangsúlyozta, az egyetemek munkájának összehangolására, egységes Kárpát-medencei oktatási rendszer kiépítésére van szükség. A felsőfokú agrárképzést Nyárádi Imre István, a Sapientia sepsiszentgyörgyi tanulmányi központjának vezetője mutatta be. Tanszékükön kertészmérnöki, tájépítészmérnöki és agrármérnöki szak működik, mesteri fokozaton 2013-ban növényorvosi szak indult. Az agrárszakmában óriási a szakemberhiány, egyetemük ezért tartja fontosnak, hogy az oktatás 60 százaléka gyakorlati és szinte azonnal hasznosítható legyen.
Az elhangzottak alapján javaslatcsomag összeállításával zárták a III. Székely Kongresszus oktatási tagozatának munkálatait. A Péntek János irányította műhelytanácskozáson meghatározták a területeket, amelyeken a kijelölt felelősök megfogalmazzák a közös javaslatokat. Ezek a területek: magyar oktatási intézmény és szakmai grémium, finanszírozás, felsőoktatás, a tankönyvek helyzete, a román nyelv sajátos tanítása, szakoktatás, felzárkóztatás, pedagógusképzés.
Bízunk abban, hogy a III. Székely Kongresszus egész napos oktatási konferenciája hasznos volt a hibák és hiányosságok feltárása, a javaslatok megfogalmazása tekintetében, és hozzájárul ahhoz, hogy a hazai magyar közoktatás és felsőoktatás kérdéseiben minél jobb döntések szülessenek.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Püspöki áldás a felújított templomban (Szent György-búcsú Esztelneken)
A Szent György vértanúról elnevezett esztelneki ferences zárdatemplom búcsúünnepét a napján, tegnap délelőtt 11 órakor tartották. E búcsús-hálaadó szentmise keretében Tamás József püspök atya áldását adta a kívül-belül felújított templomra, a liturgikus bútorokra és az oltárképet helyettesítő domborműre.
A szentmisén mintegy húsz kézdi-orbaiszéki római katolikus plébános és néhány ferences szerzetes, többek között Urbán Erik püspöki helynök, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója is jelen volt. Az 1980 őszén felszentelt ferences templom külső és belső felújításának kezdeményezője és kivitelezője Kakucs Szilveszter zárdaigazgató. Közreműködött a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-plébániatemplom gyermekkara Gergely Gábor kántor vezényletével. A Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrász által készített és sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló oltárképet helyettesítő domborművet Tamás József püspök és Domokos Ferenc polgármester leplezte le, majd a püspök megáldotta a megújult templomot, illetve a domborművet és a liturgikus bútorzatot. Igehirdetésében az egyházfő Szent György életét méltatta. A búcsús-hálaadó szentmise végén Kakucs Szilveszter testvér köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a templom tatarozásához, felújításához. Azt is elmondta, a munkálatokat idős és ifjú Fekete Mihály Baumeister cége végezte, és anyagi támogatást is nyújtottak, a papi és ministránsszékek a zeteváraljai Sebestyén Ferenc munkáját dicsérik, a festett ablakok cseréjét kedvezményes áron Szász Zoltán és édesapja, Szász György végezte, a csíkszeredai Részegh András a megvilágítást alakította ki díjmentesen, és világítótesteket is adományozott a templomnak, az asztalosmunkálatokban Bagoly Miklós Levente sepsiszentgyörgyi vállalkozó is segítséget nyújtott. Az ünnepi szentmise a pápai himnusz és nemzeti imánk közös eléneklésével ért véget.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összefogással érvényesíthető a gazdaérdek
Az elmúlt héten Torján, a kultúrotthonban került sor a felsőháromszéki gazdák találkozójára. Az érintettek mellett a megye agrárintézményeinek, a megyeházának, kormánymegbízotti hivatalának a képviselői is jelen voltak a széles körű megbeszélésen.
Van értelme a hasonló találkozóknak – értékelte az eseményt szervező Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének elnöke, Ötvös Mózes –, lehetőséget teremt a szakmai kérdések megtárgyalására, a törvénykezés változásainak ismertetésére, nem utolsósorban jó alkalom, hogy ismerősök találkozzanak. A gazdák érvényesüléséhez, az állattenyésztők munkájának elismeréséhez összefogásra, egyetértésre van szükség. Az egyesület folyamatos kapcsolatban van a mezőgazdaságot irányító intézményekkel, az agrártárcával, az onnan kapott információkat átadják a gazdáknak – mondta.
Dr. Sikó-Barabási Sándor megyei főállatorvos a kis vágóhidak és vágópontok nyújtotta előnyöket emelte ki. Megoldódhat a friss hússal való ellátás, a kényszervágások is biztonságosan, törvényes keretek között végezhetők el. Komoly előnyt jelent, hogy a kis vágóhidakon levágott állatok húsa az egész országban értékesíthető, hivatalos papírok, számla kíséretében adható el – hangsúlyozta.
A főállatorvos a farmok engedélyezéséhez szükséges biztonsági távolságokat illető előírásokról is szólt. A különböző minisztériumokban más és más előírások vannak érvényben. Az állategészségügyi igazgatóság kibocsátja az engedélyt, de a további jóváhagyások – környezetvédelem, közegészségügy – megszerzése bonyodalmasabb lehet. A 6–50 fős szarvasmarhaállományok istállójának legalább ötven méterre kell lennie a legközelebbi lakott épülettől, ezen felül, kétszáz főig már száz méter a kötelező távolság. A szabályokkal kapcsolatban Ötvös Mózes felvetette: számos farmot látott Németországban, Ausztriában, települések központjában is. „Nekik szabad, nekünk nem, az unió mostohagyerekei vagyunk, megnyomorítanak ezekkel az intézkedésekkel” – nyomatékosította, s az általa elmondottakat hangosan értékelték a jelenlévők. György Ervin, a Kovászna Megyei Kifizetési és Intervenciós Ügynökség aligazgatója a gazdák tevékenységét értékelte. „Sokan vannak, de nem elegen, hiszen jövője van a mezőgazdaságnak. Fennmaradásukért sokat kell dolgozni, közösen kell kiállni” – értékelte. A támogatásokkal kapcsolatosan kifejtette: a pénz nem alanyi jogon jár, tenni kell, hogy szubvenciókat kapjon a gazda, legalább annyit, hogy a támogatási igényléseket rendben összeállítja, időben benyújtja. A támogatások május 15-ig igényelhetőek, fontos, hogy a gazdák az írásban is jelzett időpontban jelenjenek meg a kifizetési ügynökségnél – húzta alá. A 3–9 fős tejelő szarvasmarhát tartó gazdák figyelmébe ajánlotta az általuk igényelhető támogatást. Külön kiemelte a farmregiszter naprakész vezetésének fontosságát. Egyszerűnek tűnik, de munkaigényes – figyelmeztetett. Idéntől a gazdák javára változtatták a termeléshez kötött támogatás folyósításának követelményeit, a szubvenció már öt szarvasmarha esetében is kérhető (korábban tíz volt a minimális létszám) – ismertette. Az előírások gyakran változnak, az egyszerű gazda nem is tudja követni azokat, ezért jó lenne, ha falvakon konzultációs irodák hálózatát hoznák létre. A gazdák egyesületei, a közbirtokosságok működtethetnék ezeket, eligazítást nyújthatnának a bonyolult törvényhozás értelmezésében – húzta alá György Ervin. A trágyatárolókat illetően elmondta: kényes kérdés, őket viszont kötelezik az ellenőrzésre. A támogatásokból pénzt kell fordítani az előírásoknak eleget tevő trágyatárolók megépítésére. Ha a gazdák szervezett formában – egyesületek, közbirtokosságok – igényelnek támogatást, és csak egyetlen tagnak nincs megoldva a trágyatárolás kérdése, az egész szervezetet érinthetik az ebből az okból származó támogatás-megvonások – figyelmeztetett.
Könczei Csaba, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője a legelők üzemtervei elkészítésének fontosságát emelte ki. 2018. január elsejétől csak azok a legelők adhatók bérbe, koncesszióba, melyek üzemtervvel rendelkeznek. A kérdés bonyolult, nem tiszta, kinek kell fizetnie az üzemterv költségeit. A polgármesteri hivatalok kötelezettsége, hogy az egész településen egységesen (az önkormányzati és a magánszemélyek tulajdonában lévő állandó gyepeken egyaránt) elvégeztessék az üzemtervezést, egyrészt saját költségvetésből, másrészt az országos büdzséből – ismertette. A hagyományhoz híven a találkozó alkalmával díjazták a legjobb eredményeket elért gazdákat, kitüntették a gazdák mellett álló hivatalosságokat is. Az összejövetel közös ebéddel ért véget.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több ezer ellátott sorsa megoldatlan
Súlyos válságban a szociális szféra
Az eddigi legsúlyosabb krízishelyzetbe kerültek a szociális szolgáltatásokat biztosító Maros megyei civil szervezetek. Ellátottak ezrei, hátrányos helyzetű idős emberek, súlyos fogyatékkal élő gyerekek maradhatnak ellátás nélkül, mivel ezek a szervezetek január 1-től semmiféle anyagi támogatást nem kaptak a Maros Megyei Tanácstól – hívták fel a figyelmet a helyzet súlyosságára a civil szféra képviselői tegnapi sajtótájékoztatójukon. A találkozóra meghívták a gyermekvédelmi igazgatóság és a megyei tanács képviselőit, viszont csak a gyermekvédelem sajtószóvivője jelent meg.
A jelen lévő szervezetek egyetértettek abban, hogy az évek során jó volt az együttműködés az általuk nyújtott szociális szolgáltatásokat részben finanszírozó Maros Megyei Tanáccsal, ezért állnak most döbbenten a kialakult helyzet előtt. Évekig tartott, hogy felépítsenek egy-egy hiánypótló, jól működő szolgáltatást, hogy lefedjenek bizonyos szükségleteket, amit valójában az állami szerveknek kellene megtenniük, jól képzett szakembercsapat áll a rendelkezésükre, és most azzal kell szembesülniük, hogy nem tudják többé ingyenesen ellátni a rászorulókat, akikkel dolgoztak, a szakembereiket pedig nem tudják fizetni. Bár a megye által biztosított finanszírozás csupán a költségek egy részét fedezte, más forrásokból pótolták a hiányzó részt, és felkarolták a nehéz helyzetben élőket, ugyanis sok esetben megyeszinten nincsen más alternatíva, ahová az ellátottaik fordulhatnának.
Andreia Moraru, az Alpha Transilvana Alapítvány képviselője a tegnapi sajtótájékoztatón ismertette a kialakult helyzetet. Mint mondta, december 31-én lejárt az egyesületek, alapítványok és a Maros Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság közötti finanszírozási szerződés, és nem hosszabbították meg, tehát azóta, azaz négy hónapja semmiféle támogatást nem kaptak a szociális szolgáltatásokat végző szervezetek. Az illetékesek arra hivatkoznak, hogy nincsen törvényes keret a támogatásra, tavaly májusban változott a közbeszerzési törvény, az alkalmazási útmutatói pedig tavaly augusztusban már megjelentek, tehát bőven lett volna idő előkészíteni az új szerződések megkötéséhez szükséges eljárásokat. Ugyanakkor tavaly novemberben napvilágot látott egy sürgősségi kormányhatározat, ami a megyei önkormányzatok felelősségét szögezi le. – Ami súlyosbítja a helyzetet, az a kommunikáció hiánya, amit a megyei önkormányzat részéről tapasztalunk. Az átiratok, amelyeket kaptunk, nem voltak egyértelműek, egyszer azt ígérték, hogy meg fog oldódni ez a probléma, máskor meg közölték, hogy nincs többé finanszírozás. A törvényre hivatkoznak, de nem tudjuk, hogy pontosan milyen törvényes előírások miatt kerültünk ebbe a helyzetbe, mert senki sem tájékoztatott róla. Le kellett volna ülni, és tájékoztatni az érintetteket a kialakult helyzetről, és közösen megoldást keresni. A nemkormányzati szervezeteknek nincsenek tartalékaik, vannak, amelyek hitelből folytatták a tevékenységet az utóbbi hónapokban, de oda jutottak, hogy le kell állítaniuk a szolgáltatásokat. Az ellátottak magukra maradnak, mert nincsen aki átvegye őket. És a paradoxon az, hogy idén az előző éveknél nagyobb összeget különítettek el a megyei költségvetésben a szociális szolgáltatásokra – mondotta Andreia Moraru.
Ötszáz idős, beteg gondozása van veszélyben
A Maros megye 26 községében otthoni beteggondozást végző Gyulafehérvári Caritasnak idén a második csapással kell szembenéznie. Miután februárban drasztikusan visszavágták az állami támogatást, most a megyei önkormányzattól kapott összegtől is elestek. Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója elmondta, Maros megyében az alapítványok és egyesületek által működtetett szociális szolgáltatások a csőd szélére jutottak, mert a megyei tanács és a gyermekvédelmi igazgatóság, bár négy hónap lejárt az évből, még nem találták meg a módját, hogyan is lehetne finanszírozni ezeket a szolgáltatásokat. Hozzátette, értetlenül állnak a tények előtt, ugyanis februárban átiratot kaptak a gyermekvédelmi igazgatóságtól, amelyben tájékoztatják őket azon szándékukról, hogy folytatni kívánják az együttműködést, csak meg kell várni a költségvetés elfogadását. Ezt biztatásként könyvelte el a szervezet, majd április 5-én érkezett egy újabb hivatalos értesítés, hogy nem lesz újabb szerződés.
A Caritas által biztosított otthoni idős- és beteggondozói szolgáltatás finanszírozása négy pilléren áll, az egyik az állami támogatás, amit közel harminc százalékkal csökkentettek, a másik a megyétől kapott összeg, ami a költségek 20-40 százalékát fedezte, továbbá a helyi önkormányzatok, illetve az ellátottak hozzájárulása, s óriási érvágást jelent számukra a megyei támogatás elmaradása. Májustól a kétezer Maros megyei ellátottból ötszáznak nem tudják biztosítani az otthoni idős- és beteggondozást, tizenkét munkakör forog veszélyben. – Az ötszáz személyből ötven-száz intézményes ellátásra fog szorulni, mert nincs aki gondozza, és ilyen körülmények között egy személy ellátása tízszer annyiba fog kerülni a megyének – vetítette előre a jövőt Ludescher László.
„Mit mondjunk az ellátottaknak?”
Valentin Marica, a súlyos szellemi fogyatékkal élő fiatalok fejlesztésére szakosodott Cezara nappali központ képviselője szerint sajnálatos, hogy éppen a döntéshozó szerv, a megyei tanács képviselői nem jelentek meg a találkozón. Rámutatott, megalázó a nemkormányzati szervezeteknek, hogy valósággal könyörögniük kell az ellátottaik jogaiért. – A sérült fiatalok, akikkel foglalkozunk, egykor csak ordítottak, verték a fejüket a földhöz, de mára odáig jutottak, hogy egyedül esznek és öltöznek – tette hozzá. Az Alpha Transilvana Alapítvány ugyanabban a hajóban evez, közel nyolcvan súlyosan sérült gyereknek többé nem tudják biztosítani az ingyenes fejlesztést, amint arról múlt csütörtöki lapszámunkban részletesen beszámoltunk.
Marinela Gombos, a Rheum-Care Alapítvány igazgatója felháborodva tette fel a kérdést: hogyan mondja azt az agyvérzés után lebénult betegeknek, hogy ne jöjjenek többé, mert nem tudják ingyenesen biztosítani a rehabilitációjukat. Olyan sokan fordulnak hozzájuk, hogy 12-ről 17-19-re kellett emeljék az ágyak számát, és ezeknek a betegeknek egy része nem tudja megengedni magának, hogy megfizesse ezt a szolgáltatást. – Más megyékben partnerként kezelik a civil szervezeteket, amelyek átvállalják ezeket a szolgáltatásokat, amiket az államnak kellene elvégeznie, nekünk pedig koldulnunk kell érte. Nem tudatosul az illetékesekben, hogy ezek mennyire fontosak a nehéz helyzetben lévőknek – nehezményezte az igazgatónő.
Dóczy Tamás, a Talentum Alapítvány képviselője rámutatott, nem járható út, hogy a szervezetek újabb heteket várjanak egy esetleges megoldás reményében, hiszen már így is visszafordíthatatlan veszteségekkel kell számolniuk. A jól képzett szakembereik, akikre építettek, továbbállnak, mert nem tudják őket fizetni. – Lehet, hogy öt hét múlva már nem lesz akivel folytassam ugyanazt a szolgáltatást – tette szóvá.
Bizonyos szolgáltatásokat többé nem finanszíroznak
A döntéshozó szerv, a megyei tanács képviselőinek, illetve a gyermekvédelmi igazgatóság vezetőségének a hiányában a szervezetek Doru Constantintól, az igazgatóság sajtószóvivőjétől próbáltak választ kapni az okokról, illetve a hogyan továbbról. A szóvivő sajnos nem sok jóval biztatta őket. Elismerte, hogy kritikus a helyzet, az új törvénykezés gyakorlatba ültetése igen nehézkes.
Mint mondta, ezután csak az elhelyezési, azaz bentlakó rendszerben működő szociális szolgáltatásokra biztosítanak finanszírozást négy területen: a családi erőszak áldozataival, hátrányos helyzetű gyerekekkel, fogyatékkal élő gyerekekkel, illetve felnőttekkel foglalkozó szervezeteknek. Számukra egy úgynevezett megbízatási szerződés alapján visszamenőleg megtérítik a januártól kiesett támogatást.
Viszont ez a csőd szélén álló Maros megyei civil szervezetek nagy részére nem vonatkozik, ugyanis zömében nappali központ formájában foglalkoznak a sérültekkel, hátrányos helyzetűekkel. – A jelenlegi törvényes kontextusban nem találtak megoldást az otthoni beteggondozó szolgálat, valamint a fogyatékkal élők, illetve hátrányos helyzetűek nappali központ formájában történő ellátásának a finanszírozására – hangsúlyozta a sajtószóvivő, aki újságírói kérdésre, hogy bár a törvénykezés egységes, más megyékben miért tudtak megoldást találni arra, hogy továbbra is támogassák a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezeteket, nem tudott választ adni. Mint mondta, erről a döntéshozó szervek tudnának érdemben nyilatkozni.
Lapunk kérdésére, hogy mi lesz a több ezer ellátottal, ha a szervezetek kénytelenek lesznek felfüggeszteni a szolgáltatásaikat, a szóvivő azt nyilatkozta, ha ebbe a helyzetbe kerülnek, akkor a gyermekvédelmi igazgatóság átveszi ezeket a személyeket, és bár óriási volumenű munka lesz, vannak szakembereik, akik ellássák őket.
Ha ez meg is történik, sajnos kétséges, hogy milyen hatékonysággal tudnak majd eleget tenni egy ilyen volumenű feladatnak, ami eddig úgymond le volt véve a vállukról. Jogos tehát a civil szervezetek aggodalma ellátottaik sorsáért, mint ahogyan azon kérdésük is, hogy miért kell egy évek óta jól működő rendszert így ellehetetleníteni.
MENYHÁRT BORBÁLA / Népújság (Marosvásárhely)

Nyugdíjastalálkozó Óteleken
„Visszaemlékezni a múltra, beszélni a jelenről, belegondolni a jövőbe”
„Ismét eltelt egy év, újra együtt örülhetünk és ünnepelhetünk! Boldog vagyok, hogy eljöttek és ilyen sokan itt vannak! A célunk az, hogy jól érezzék magukat, beszélgessenek, mulassanak, hiszen ez az önök estéje, amikor azért jövünk össze, hogy kifejezzük hálánkat, megbecsülésünket és szeretetünket önök iránt, akik egy hosszú élet munkáját és tapasztalatát tudhatják maguk mögött” – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte Kúti Kis Klára óteleki alpolgármester a Nyugdíjastalálkozó óteleki és a simonyifalvi vendégeit. A helyi Kultúrotthonban április 22-én, szombaton sorra került rendezvényen részt vett ft. Heinrich József óteleki esperes, aki kortársként köszöntötte a jelenlévőket. „Fontosak az ember életében a találkozások, mert általuk élményeket tudunk gyűjteni, visszaemlékezni a múltra, beszélni a jelenről, belegondolni még a jövőbe is. Idézzék fel a régi emlékeket, mondják el a mai panaszukat, tervezgessék a jövőt. Minden találkozásról élményekkel távozunk és már gondolunk a következő találkozóra” – mondta köszöntője során az óteleki plébános.
A nyugdíjasok találkozóján fellépett az óteleki hagyományőrző csoport, akik két oroszhegyi táncot és egy sárközi karikázót mutattak be, majd egy szavalat hangzott el. A finom vacsorát egy közös imával, ft. Heinrich József esperes áldásával költötték el a szépkorúak. A nyugdíjasok késő éjjelig tartó, hangulatos bálján a helyi Pink zenekar húzta a talpalávalót.
Az immár hagyományos Nyugdíjastalálkozót az Óteleki Polgármesteri Hivatal szervezte.
Molnár Géza / Nyugati Jelen (Arad)

Jótékonysági rendezvény a petrozsényi kápolnáért
A szeretet új életet fakaszt
Reményteli jótékonysági rendezvénnyel indították vasárnap a petrozsényi zárdaépület kápolnájának felújítását. A tágas, romos állapotában is méltóságteljes helyiségben Szász János petrozsényi plébános és Böjte Csaba OFM celebrált misét, majd a köszöntőket követően a magyarországi Nemadomfel együttes tagjai, illetve a Szent Ferenc Alapítvány dévai és Zsil-völgyi gyermekei tartottak előadást.
Házigazdaként Lönhard Andrea, a petrozsényi Jézus Szíve Kollégium vezetője köszöntötte a meghívottakat és mindazokat, akik fontosnak tartották jelen lenni ez ünnepségen, biztatni, bátorítani egymást és anyagiakkal, imával, jó szóval vállalni részt a kápolna megújulásában.
A petrozsényi zárdát 1893-ban kezdték el építeni és 1894-ben a mallersdorfi nővérek már beindították a leányiskolát, mely bő fél évszázadon keresztül nyújtott lelki-szellemi nevelést a helyi fiataloknak. 1948-ban a felekezeti oktatást beszüntették, az iskolát és az épületet államosították és ezzel elindult a hanyatlás útján. Az épület visszaszolgáltatását követően az egyház, illetve a mallersdorfi nővérek rendje a dévai Szent Ferenc Alapítványnak adta az épületet, amely 2001-ben elkezdte annak felújítását, és megnyitották a Jézus Szíve Gyermekotthont, felélesztve az évtizedek során elsorvasztott petrozsényi magyar oktatást. Ma száznál több nehéz sorsú gyermeknek nyújt nevelést, védelmet, szeretetet az intézmény, illetve az ennek teret biztosító évszázados épület, melyben osztálytermek, lakótér, étkezde, tornaterem áll a gyermekek rendelkezésére.
A még felújításra váró kápolna története kapcsán Böjte Csaba atya hangsúlyozta: nem a múlt boncolgatása a feladatunk, nem az ítélkezés és a számonkérés, hiszen Jézus sem ezt tette. A Megváltó egész élete a szeretetről, megbocsátásról, irgalmasságról szólt, kezdve a bethlehemi jászoltól, egészen a feltámadást követő találkozásokig. És ennek a szeretetnek kell munkálkodnia bennünk is, a Szentlélek által. Tekintettel a mallersdorfi nővérek bajorországi alapítójára, Böjte atya, Szent István király feleségének, a szintén bajor származású Boldog Gizellának életpéldáját állította a jelenlévők elé. Férjével 42 év házasság alatt közel 2000 templomot emeltek szerte a Kárpát-medencében és a királyné maga gondoskodott ezeknek a felszereléséről, terítők, miseruhák elkészítéséről. Öt gyermeke közül bár csak Imre herceg érte meg a felnőttkort, ő is, apja is, nevelője is a szentek sorába került. Talán érdemes lenne ma is példaként tekinteni erre a szülő–gyermek–nevelő kapcsolatra, melyben mindhárman szentté váltak. – A mi feladatunk az, hogy szeretetünk által szentté tegyük a körülöttünk élőket. Hogy gyermekeink szeressék egymást, becsüljék meg szülőföldjüket, hogy együtt, bizalommal tudjunk építkezni itt Erdélyben, a Kárpát-medencében, és ezzel a bizalommal újítsuk fel a petroszényi kápolnát is. Legyen benne újra élet, lelki program, kulturális rendezvény, öröm, jókedv és szeretet – fogalmazott Böjte Csaba atya, arra biztatva a jelenlévőket, hogy mindannyian induljanak el a szeretet és a bizalom útján. A felkérésre mintegy válaszként érkezett a rendezvény meghívottjainak szava. Tiberiu Iacob Ridzi polgármester elismeréssel és biztatóan szólt a helyi magyar közösséghez, a Szent Ferenc Alapítvány képviselőihez, teljes körű támogatásáról biztosítva őket, anyagi hozzájárulást ajánlva fel a kápolna felújításához. Hasonló támogatási szándékról beszélt Petrozsény hűséges testvérvárosának, Várpalotának polgármester asszonya, Campanari-Talabér Márta, aki hangsúlyozta, az általa képviselt önkormányzat mellett a helyi kisebb-nagyobb közösségek is támogatni kívánják a petrozsényi kápolna felújítását. A rendezvényen jelen lévők tisztelettel fogadták körükben a mallersdorfi nővérek képviselőit is, akik örömmel nyugtázták, hogy az eredeti rendeltetését visszakapott épület kápolnája is megújulhat, és szintén támogatásukat ígérték. És minden bizonnyal hasonló szándék fogalmazódott meg a rendezvény valamennyi résztvevőjében, hiszen a romosan is impozáns kápolna látványa, illetve a Csaba atya által tolmácsolt biztatás mellé még további erősítésként érkezett a petrozsényi gyermekek üde tánca és dévai társaik kedves színpadi előadása. Utóbbiak Pál Éva nevelőnő irányításával adták elő a Néma Leventét, szép tiszta kiejtéssel, fiatalos bájjal mutatva be a középkori szerelmi históriát. A rendezvénynek szívet melengető mozzanata volt a budapesti Nemadomfel együttes fellépése is. Az erdélyi turnéra indult, különböző fogyatékkal élő fiatalok nem csupán fizikailag bírták táncra a jelenlévőket, de lelküket is dalra fakasztották. Remélhetőleg a szívből dalolt Soha nem adom fel! napról-napra elszántabban hangzik majd a petrozsényi kápolna falai között és azon kívül is családjainkban, templomainkban, iskoláinkban.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Gyarmathy János bronzszobrai Déván
Nosztalgiák
A dévai Forma Galéria ritkán kényezteti szobrászati kiállítással a helyi érdeklődőket, Gyarmathy János marosvásárhelyi képzőművész tárlatához hasonlót pedig még sohasem láttak e falak – fogalmazott Torino Bocaniciu, a dévai képzőművészek egyesületének vezetője, házigazdaként köszöntve marosvásárhelyi művésztársát.
Gyarmathy János alkotásai valóban fantasztikusak. Ott áll a tárlatlátogató előtt egy 25-30 cm-es kis bronzszobor: magába szállt férfi, nyitott, lángoló mellkassal, s az ember érezni véli a pusztító-tisztító tüzet önmagában. És sorakozik tovább az Áldozat, az Apostol a Labirintus, Illés próféta, a Tékozló fiú hazavárása, ismert biblikus, mitológiai vagy akár hétköznapi témák kíméletlenül, mégis mély emberséggel tárva fel a lényeget, a valót.
A Nosztalgiák címmel megnyitott kiállításon elsőként, Mana Bucur kerámiaművész, a marosvásárhelyi képzőművészek egyesületének vezetője köszöntötte a művészt és a látogatókat, majd Oliv Mircea műkritikus, a tárlat kurátora mutatta be röviden Gyarmathy János művészi pályáját, illetve értékelte a kiállított 60 alkotást: a többnyire Dante ihletésű 26 bronzplakettet és 34, szintén bronzba öntött szobrot. Oliv Mircea a marosvásárhelyi művészközösség egyik tartóoszlopának nevezte Gyarmathyt, aki nyárádszeredai gyökerekkel érkezett mintegy 40 évvel ezelőtt a kolozsvári képzőművészeti akadémiára, majd 1980-ban Marosvásárhelyre, ahol azóta is kimeríthetetlen alkotókedvvel, tudással és elkötelezettséggel adja át a művészeti líceum növendékeinek a bronzba öntés titkát, szeretetét. A Déván kiállításra került alkotások kapcsán a tárlat kurátora elmondta: Gyarmathy János különleges érzékenységgel és tisztánlátással közelíti meg a lelkét átjáró törékeny témákat, melyek akár az erdélyi magyar értelmiség sajátos témáiként is értelmezhetők: a labirintus, az útkeresés, a lét és nemlét, illetve számos biblikus és mitológiai téma jellegzetes megközelítése. (…) Gyarmathy alkotásaiban ott feszül a vers, a metafora, akár allegorikus játéknak is tekinthetők a szobrok, de ennél mélyebbre kalauzolnak, a lét letisztult formáit jelenítik meg. (…) Mind tematikájukat, mind pedig anyagi megjelenítésüket tekintve a Gyarmathy-alkotásokban harmonikusan találkozik az ősi a modernizmussal, egyedi, impozáns formavilágot és üzenetet hordozva. (…). Remélhetőleg hamarosan Romániában is születnek felkérések Gyarmathy irányába köztéri szobrok megalkotására, hiszen Németországban, ahol immár évtizedek óta lehetősége nyílik műveit bronzba önteni, számos település közterét díszítik alkotásai, melyek nem csupán gyönyörködtetnek, de formaviláguk és üzenetük által nevelnek is – fogalmazott a kurátor.
A felszólalások sorát maga az alkotó zárta, aki román és magyar nyelven köszönte meg a szervezőknek és érdeklődőknek a kiállítási, találkozási lehetőséget. Kiváló alkotásait május 15-ig lehet megtekinteni a dévai Művészeti Galériában.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Jókai nyomában Kolozsvártól Torockóig, ki bringával, ki gyalog
Tetszetős honlap várja a május 6-ai Jókai gyalogos és bringatúrák résztvevőinek jelentkezését. A közel 130 éves történelme folyamán már oly sokszor megújulni képes Erdélyi Kárpát-Egyesület kolozsvári szervezetének életébe beköszöntött a digitális korszak. Egyben lassan megdőlni látszik az általános vélekedés, miszerint az EKÉ-be „csak öregek járnak”, még ha igaz is, hogy főleg a nyugdíjasoknak van idejük a temérdek kirándulás akár mindegyikén részt venni – a túrákon egyre gyakrabban találkozni 30-40-esekkel is. A fiatalabbak körében kedveltebbek a buszos, vonatos kirándulások, személyautós „karavántúrák”, a barlanglátogatások, de szerveztek már túrákat kisgyerekesek számára is. A fiatal természetkedvelők kedvenc műfaja a bringatúra – itt tinédzserektől kezdve hatvanasokig mindenféle korosztályt megtalálhatunk. Az EKE mindkét, hagyományosan gyalogos teljesítménytúráján már bringatúra is indul.
Lassan 130 évvel ezelőtt természetszerető kolozsvári magyarok – tanárok, természettudósok, írók, ügyvédek stb. – létrehoztak egy kirándulóegyletet, ez volt az Erdélyrészi Kárpát Egyesület. Így kezdték szervezetten járni az erdőket, hegyeket, barlangokat, felfedezték, kutatták és egyre jobban megszerették vidékünket. Gazdálkodni is jól tudtak, és az erős kirándulóközösséggé kovácsolódott tagsággal sikerült komoly vagyonra is szert tenni: tucatnyi EKE-menedékház állt a túrázók rendelkezésére. A 20. század háborúi, a viszontagságos „térképváltozások” alkalmazkodásra kényszerítették az egész erdélyi magyar társadalommal együtt az EKÉ-t is, amely az új helyzetben sokkal több lett „egyszerű” kirándulóegyesületnél. A második világháború utáni kommunista világban a többi szervezetnek a sorsára jutva gyakorlatilag megszűnt, majd a rendszerváltást követően 1991-ben újjáalapították. A kolozsvári szervezet legfőbb tevékenysége a minden szombaton, minden vasárnap, sokszor hétköznap is szervezett kirándulások, egy időpontban akár több túrát is hirdetnek. Néhány éve pedig elkezdődtek a biciklitúrák is, amelyek sikerrel vonták be a legfiatalabbakat is, egyben fokozottan az egyesületre irányították az ifjabb generációk figyelmét. Idővel nagyot változott a kommunikáció, részletes tájékoztatást nyújtó honlap igazítja el az érdeklődőket.
Egykori KMDSZ-elnökből túraszervező
Branea Róbert évtizedekkel ezelőtt volt a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke, majd aktív tagja, azzal a munkával ott sokat tanult. Baráti társasággal régóta járja a Vasvári teljesítménytúrát, kerékpárral, később Ambrus Tibor EKE-elnöksége idején (2013–15) többször hívta őt is gyalogtúrázni.
– Így ismertem meg az EKÉ-t. Tetszett nekem, amit csinálnak, a buszos túrákon mindenféle ismeretlen emberek összegyűltek, fiatalok is, és láttam, hogy ez nagy élmény volt nekik. Rájöttem, hogy milyen jó ilyesmit szervezni az embereknek. Genetikailag is szervező alkat vagyok, és nem bírtam, hogy ne csináljak valamit, nem tudok csak passzív tag lenni valahol. Beiratkoztam az egyesületbe, majd 2015-ben volt egy szomorú esemény az életemben, és közvetlenül azután valamit kezdenem kellett magammal. Hát elindultam a Jókai emléktúrára, kerékpárral. Végigjártam az 55 kilométeres útvonalat, biciklivel. Azután Tibi kért, hogy segítsek megszervezni a teljes Vasvári túrát. Akkor tulajdonképpen nagyjából átvettük a szervezést, arculattervezéssel kezdtük, kimentünk a Facebookra, a hatás nem maradt el: duplájára nőtt a résztvevők száma. Utána végigjártam a Kós Károly 50-est, és tudtam, hogy ezt is megszervezzük. 2016-ban Lixandru Roberttel és Venczel Enikővel együtt elkészítettük a túra honlapját, társszervezőként bevontuk a KMDSZ-t, és az így megszervezett Jókai, Vasvári, Kós kerékpáros túrasorozat óriási siker volt – mondta Branea Róbert, aki innen kezdődően már egyre inkább részesévé vált az EKE életének, kezdett a havi közgyűlésekre és heti tanácskozásokra is járni. Így érte a felismerés, hogy a szervezési potenciál nagyon gyenge, és egyre lankad, a 21. századi kommunikációs csatornák kínálta lehetőségek kiaknázására nincs megfelelő képzettség, pedig igen értékes túrákat kínáltak hétről hétre. Akkor ébredt rá, hogy nem hagyhatja elsorvadni a gyalogos teljesítménytúrákat. – Ez akkor szükségszerű is volt, nem viszonyulhattunk hozzá úgy, hogy minket nem érdekelnek a gyalogostúrák, mi csak kerékpározunk – mondta Branea Róbert.
Végigjárta az útvonalakat, adatokat gyűjtött, honlap készült, új térképek, túrakalauz. – Ez hozott is egy csomó stresszt az életünkbe, plusz fáradságot, a saját dolgaink elhanyagolását, de sok örömöt is. Amikor azt mondom, „jól sikerült”, abban benne van az is, hogy egy csomó ember jól érzi magát, és ez nekem örömet szerez. Enikővel a KMDSZ-ben dolgoztunk együtt, számunkra nem probléma ingyen csinálni dolgokat, amelyeket jónak tartunk, szeretünk. Lixandru Robert született önkéntes, a nagyenyedi Inter-Art főtitkára, nagyban neki köszönhetően lettek világszerte ismertek az enyedi művésztáborok. Talán látják bennem az elszántságot, a megszállottságot, és átragad rájuk is. Ezzel együtt úgy gondolom, jövőre bővíteni kell a szervezők táborát, leosztani a feladatokat. A tavalyi túrák sikeréhez hozzájárultak a támogatók, akik első szóra jelentkeztek, a korszerűsített tálalással, kommunikációval hitelessé váltak a túrák. Tavaly év végén néhányan maguktól jelentkeztek azzal, hogy szeretnék támogatni az idei túrákat, középkorú és fiatal üzletemberek, akik közül sokan részt is vesznek a túrákon. Ez a sok pozitív hozzáállás ösztönöz és kötelez. Célunk kialakítani egy állandó jellegű, profi rendezvényt. Hosszú távon pedig nagy öröm lenne, ha létrejöhetne az EKE-iroda néhány alkalmazottal, struktúrával, 1-2 megfelelően képzett fizetett titkárral.
Túraválaszték bográcsgulyással
Az ekekolozsvar.ro honlapon a Teljesítménytúrák menüpontra kattintva tulajdonképpen egy teljesen új weboldalra jutunk. Itt mindenféle információt megtalálunk a május 6-ai Jókai túrákról, egyben jelentkezni lehet a választásaink szerint változó lehetőségeket kínáló űrlapon. Itt lehet bejelölni például, ha valaki szeretne szállást Kolozsváron, szobában olcsón vagy tornatermi matracon ingyen, rendelne-e túrapólót, este Torockón a húsos vagy vegetáriánus gulyást szeretné-e megkóstolni. A legkülönfélébb teherbírású természetkedvelőket várja a Jókai: van 10, de 55 kilométeres túra is.
A Kolozsvár–Szind–Várfalva–Torockó útvonalon négy gyalogtúra közül lehet választani, összesen három különböző kiindulópont létezik, a kolozsvári Bükk, Szind és Várfalva. Mindhárom rajthoz buszos szállítás igényelhető, térítés ellenében. Aki 10 km-t gyalogolna, az Várfalváról indul Torockóig, a 30 km-es túra a szindi rajttól indul Torockóra. Kolozsvártól Szindig tart a 25 km-es túra, onnan igény szerint busszal mehetnek a résztvevők a végállomásra, Torockóra. Kolozsvárról indul az 55 km-es gyalogtúra és a biciklitúra Torockóig. A célállomástól szintén lehet igényelni buszos szállítást Kolozsvárra, Szindre, Várfalvára. Torockón este gulyással vendégelik meg a résztvevőket a szervezők, az adagok kellő tervezése érdekében a gulyásvacsorát is igényelni kell az űrlapon.
A túrák részvételi díja 25-30 lej, nyugdíjasok, egyetemisták, 14 évesnél idősebb diákok számára 10-15 lej, gyerekeknek ingyenes. A buszjegyek ára 5–15 lej között változik, bringatúra esetében 20-30 lej. Három jelentkezési határidő van, az jár a legjobban, aki mielőbb jelentkezik, számukra ugyanis kedvezményeket kínálnak. Az első határidő május 1., vasárnap 22 óra, az eddig benevezők túrakalauzt és igazolólapot kapnak, az 55 km-es gyalogtúrások energiacsomagot (gyümölcsök, nápolyi stb.) is. A következő jelentkezési határidő május 4., 15 óra, majd május 5., 18 óra, de a harmadik határidőre már 50 lejre nő a részvételi díj, és túrakalauzra nem, csak térképre és igazolólapra lehet számítani. A bringatúrásoknak az első két határidőig jár az energiacsomag. Természetesen a rajtnál is lehet jelentkezni másnap, de térkép már csak a készlet függvényében juthat. Túrapólót csak igénylésre készítenek, aki ebben járná végig a túrát, annak április 27-ig kell ezt jeleznie az űrlapon, a későbbi rendeléseket csak a teljesítménytúra után tudják szállítani. A részvételi díjat banki utaláson kívül személyesen is lehet fizetni hétköznap készpénzben a KMDSZ-irodában (9–17 óra, Kolozsvár, Petőfi/Avram Iancu u. 21.) és aSzabadság szerkesztőségében (9–16 óra, Kolozsvár, Jókai/Napoca u. 16.).
Branea Róberttől azt is megtudjuk, hogy 2018-tól egy héttel később lesz a Jókai túra, május 12-én. A szervezés szempontjából nagyon rosszul jön a május elseje körüli szabad hétvége, ugyanakkor a túrák társszervezője, a KMDSZ hagyományosan majáliskor tartja a diáknapokat, logisztikai megfontolásokból hasznosabb egy héttel módosítani az időpontot.
– A közösségszervezésről szólnak a túrák, sok barátság, ismeretség született már. Hagyományőrzés, honismeret, ezek nemcsak üres szavak, mi ebben segítünk – a honlapok, túrakalauz oktató jellegűek, sok információt tartalmaznak. Ez nem verseny, ahol az ember végigmegy, kap egy díjat, és megy a következőre, s azt sem tudja, hol járt. Ez olyan túra, hogy közben lehet nézelődni, és mindenki okosabban, tájékozottabban távozik, mint ahogy érkezett – mondja.
Itt az alkalom végigsétálni Jókai Mór nyomdokain, aki az Egy az Isten című regényének megírását megelőzően tett adatgyűjtő utazást ezen a vidéken. S ha netán valakit rabul ejt majd a csoportos kirándulásnak ez a változata, az ne tegye messze a vándorbotot: július elején lesz a Vasvári kerékpáros teljesítménytúra Körösfő végállomással, majd augusztusban a Kós Károly emléktúrák Sztánára.
Kerekes Edit / Szabadság (Kolozsvár)

Jubileumi falunapok Torockószentgyörgyön
Ott, ahol a Székelykő és az Ordaskő farkasszemet néznek egymással, sok minden megesett a történelmi időkben: örömkönnyek és keserűség egyaránt, de a magyar szó mindig megmaradt. Pontosan tíz éve, 2007-ben az első falunapok hagyományt indított útjára. Ötletadó és megvalósító személyisége Szentgyörgy akkori unitárius lelkésze, Koppándi Botond volt, de szinte mindenki részt vett benne. Az idei falunapokat jeles vendégek tisztelték meg jelenlétükkel, így a testvértelepülések küldöttségei, az üllésiek és a bócsaiak. Az ünnepnap egyes mozzanatain jelen volt: Halalai Dan, Fehér megye prefektusa és Ion Dumitrel, a Fehér Megyei Tanács elnöke.
A kultúrház újranevesítése
A két napra tervezett jubileumi program igen változatos volt. A megnyitóra a három együttélő felekezet tagjai (unitárius, református, katolikus) most először a református templomban gyűltek össze – eddig minden alkalommal a katolikus templomban volt a megnyitó. Jelen voltak: Szőcs Ferenc torockói polgármester mellett Lőrincz Helga, a Fehér megyei RMDSZ elnöke, a testvértelepülések küldöttségei, Üllés polgármestere, Nagy Attila és felesége, a bócsai küldöttség. Mindnyájukat üdvözölte a vendégfogadó Lőrincz Konrád református lelkész, majd ökumenikus istentisztelet következett, amelyhez csatlakoztak Finta Emese unitárius lelkipásztornő és Csibi Sándor római katolikus plébános. A szentmihályi kórus tette színesebbé a templomi megnyitót. Jelen volt a szentmihályi idős Köble István ny. tanító, kórustag, aki 1947-ben alapította a kórust, és legátusként prédikált is a református templomban. A kórus különben 1990-ben szerveződött újra, jelenlegi karnagya az elhivatott torockói zenetanár, Szabó Zsombor.
A templomi szertartás után a kultúrházat újranevesítették, ezentúl Szentgyörgyön a Brassai Sámuel Kultúrotthon a helyi művelődés színtere. Bakó Irén ny. tanárnő kiselőadásban idézte fel a 90 évvel ezelőtti avatást. Akkor Borbély István történész, irodalomtanár, a Kolozsvári Unitárius Kollégium igazgatótanára, Torockó szülötte mondott ünnepi beszédet. Az előadó szerint kevés olyan faluhely van, ahol ennyi neves ember született: Brassai Sámuel (190 éve született), aki az utolsó erdélyi polihisztor volt, tanár, majd egyetemi tanár, író, szerkesztő, zenekritikus, botanikus (édesanyjától tanulta a szentgyörgyi táj növényneveinek ismeretét), múzeumigazgató, akadémikus és nyelvész. Gáspár János a 19. sz. nagy pedagógusa, kollégiumi tanár, a tanítóképző első kinevezett igazgatója (200 éve született). Gergely János botanikus, aki rendkívüli felkészültségével, kíváló növényismeretével tűnt ki a Bolyai Egyetemen. Egyed Ákos történész idézett gondolata a nap történéseit támasztotta alá: „Az igazi történelmi hagyomány ápolása nagyon fontos, hiszen erős öntudat nélkül a megfogyatkozott erdélyi magyar nemzet nem tud megmaradni”. Az előadó jókívánsága: legyen sok színvonalas előadás, vidámság a Brassai Sámuel Kultúrotthonban, legyen ez valóban a kultúra otthona, méltó névadójához. Az előadást a torockói fúvószenekar műsora követte, majd Finta Emese unitárius lelkésznő megáldotta a Brassai Sámuel Kultúrotthont.
Oklevelek átadása, tűzijáték, falubál
A kultúrházban a hivatalos megnyitó keretében okleveleket adtak át, a testvértelepülésekkel való sikeres együttműködésben való részvételért: Nagy Attila üllési polgármesternek, Szőcs Ferenc helyi polgármesternek, Vass Gábornak, Veres Rudolfnak, Botár Györgynek, Koppándi Botond unitárius lelkésznek. Majd színvonalas kultúrműsorban gyönyörködhettek a szentgyörgyiek, fellépett az iskolások citera és furulya zenekara, a szentmihályi vegyes kórus, a Kis Szilas és Nagy Szilas tánccsoportok, akiket kolozsvári szakemberek készítettek fel. A magyarlapádi Piros Pántlikás zenekar a „bárókert” udvarán lépett fel, ahol a mulatni vágyók igen szívesen fogadták a nagyszerű népi muzsikát. A friss halat és a húst a pörkölthöz a testvértelepülések biztosították.
Este a Titán együttes koncertje nagy sikert aratott, majd a sötétedés beálltával látványos tűzijáték, végül falubál következett, ahol az üllési zenekar biztosította a talpalávalót. A második napon az unitárius templomban ünnepi istentiszteletet tartottak, majd a „báróudvaron” tordaipecsenye-sütés következett. A 2017-es szentgyörgyi falunapok szellemiségét leginkább a hármas évforduló jellemezte: a testvértelepülésekkel történő együttműködés és a falunapok egy évtizedes sikere, a 90 éves kultúrház újranevesítése, és a névadó Brassai Sámuel halálának 120. évfordulója.
Bakó Botond / Szabadság (Kolozsvár)

Költői zene Brassóból
A brassói Fekete-templom ifjúsági Bach-kórusa lépett fel vasárnap délben az evangélikus templomban. Már a koncert címe is sokat ígérő volt: Musica Poetica – 500 évvel Luther reformja után. A tizenhét fiatalból álló kamarakórust a szintén brassói Capella Coronensis kamarazenekar kísérte, vezényelt a kolozsvári zeneakadémia volt végzőse, Steffen Schlandt.
Schlandt már zeneakadémiai hallgatóként is többször lépett fel városunkban templomi hangversenyeken orgonaművészként. Emlékszem, már akkor is figyelemre méltó muzikalitással és tökéletes hangszertechnikával rendelkezett. Értesüléseim szerint Schlandt – aki jelenleg a brassói Fekete templom karnagya és orgonistája – zenészcsaládból származik, amelyben már több generáció fejtette ki tevékenységét képzett zenészként. Így tehát nem ért meglepetésként a fiatal, ám tapasztalt karnagy muzikális és precíz teljesítménye. Nem tudom, a tizenhét tagú kórusból hány képzett zenész vagy felsőfokú zenei tanulmányokat végző fiatal volt, ám nagyon szép hangzást produkáltak. A vegyeskar kényes pontja általában a férfiszólamok, most azonban csak dicsérhetjük a kar hét férfitagját.
A koncert repertoárja igazodott a reformáció 500 évfordulójához. A XV–XIX. századi művek tolmácsolása során úgy érezhettük: időutazáson veszünk részt, ahol egyetlen útitársunk van, a csak szépet és jót tükröző vallásos zene. A koncert műsorfüzetében elolvashattuk az előadott művek szövegét németül, latinul, illetve románul is. Jó érzés volt hallani, amint a fiatalok hittel és lelkesedéssel tolmácsolták az Isten dicsőségét tolmácsoló műveket. A koncert záró számaként Schlandt bevonta a közönséget is. A néhány soros, könnyen énekelhető, latin szövegű, vallásos kánon eléneklése során mi is úgy érezhettük: Isten dicsőséges kegyelme ránk is kiterjed.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Sikeres rendezvényt tudnak maguk mögött
Rettenthetetlen zöldek
Április 21–23. között a télies időjárás dacára is megtartották Kézdivásárhelyen, immár nyolcadik alkalommal a Tavaszi Zöld Napokat. Az érdeklődők könyvbemutatón és előadásokon vehettek részt, fürkészhették a tavaszi égboltot, és az új EVS-önkénteseket is megismerhették.
A péntek délben tartott sajtótájékoztatón Ráduly Attila, az eseményt szervező Zöld Nap Egyesület elnöke hangsúlyozta, a Föld napjára (április 22.) időzített esemény célja a természetközeli gondolkodás népszerűsítése, majd bemutatta a Don`t trash our future: RRR (Ne dobd kukába a jövőnket – szerk.) nevű projektet. Örömmel nyugtázta, hogy a projekt részét képező Zöld Nap Iskola tevékenysége már négy helyszínen zajlik, az egyesület önkéntesei hetente egyszer Kőváron és Lemhényben, míg kéthetente Albisban és Martonfalván rendeznek ingyenes kézműves, kulturális, illetve sporttevékenységeket a gyerekek számára.
A sajtótájékoztatón mutatkoztak be az új EVS-önkéntesek, akik a projektnek köszönhetően egy évig az egyesületben tevékenykednek. A törökországi Ayse Büșra Yilmaz Isztambulból származik, s miután kommunikáció-szakon végzett, szerkesztőként dolgozott egy török napilapnál. Az örményországi Jerevánban élő Haykuhi Harutyunyan az örmény-orosz egyetem pszichológia szakán végzett, majd öt évig óvónőként fogyatékos gyermekekkel foglalkozott. Isabel Maria Fernandez Roman tavaly nyáron egy London melletti kisvárosban dolgozott önkéntesként.
A kedvezőtlen időjárás miatt a délutánra tervezett kerékpárlassúsági versenyt egy későbbi időpontra halasztották, így a résztvevők a Vigadó Galériába vonultak, Salamon Ferenc háromszéki szólásokat bemutató és értelmező, El van bütülve című könyvének bemutatójára. Ráduly Attila rövid felvezetője után a szerző mesélt a több ezer állandó szókapcsolatot tartalmazó gyűjteményről, amely annak bizonyítéka, hogy a székely ember nemcsak hagyományőrző, hanem hagyományteremtő is, nyelvi leleménye derűs, ízes és zamatos.
Szombaton a tervek szerint az érdeklődők Nagy István csillagász útmutatásai alapján a tavaszi égboltot fürkészték volna, ám az időjárás ismét közbeszólt, azonban a csillagvizsgálás nem maradt el: vasárnap a hideg ellenére többen kitartóan kémlelték távcsővel az esti égboltot. Vasárnap a Vigadó Galériában előadások egész sorát hallgathatták végig az érdekeltek: Sólyom Zoltán Régi pénzek, régi érmek címmel a numizmatikáról, Nagy István, az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület alelnöke a villámcsapás elleni védekezésről, Kis Emese és tanítványai a háromszéki emlékfákról, Szőcs Csongor a gombatermesztésről, míg Marosi Károly a méhek világáról tartott előadást. Az előadássorozatot a Bod Péter Tanítóképző diákjai által előadott dalok színesítették. Ráduly Attila lapunknak elmondta, a kedvezőtlen időjárás és a meghiúsult bicikliverseny ellenére sikerként könyvelik el a rendezvényt.
Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ügyészségi vizsgálat kezdődött Romániába
A választási dokumentumok meghamisítása és hivatali visszaélés gyanújával indított ismeretlen tettes ellen bűnvádi eljárást hétfőn a román legfőbb ügyészség, miután egy ismert publicista azt állította, hogy az illetékes hatóságokon kívül más állami intézmények is beavatkoztak a 2009-es elnökválasztásba.
Dan Andronic két hete arról írt az Evenimentul Zilei hasábjain leleplezőnek szánt cikket, hogy 2009-ben az erőszakszervezetek vezetői döntő módon befolyásolták a választás kimenetelét. A publicista ennek alátámasztásául beszámolt arról, hogy a második forduló éjszakáján a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetői, Laura Codruta Kövesi akkori legfőbb ügyész Gabriel Oprea volt belügyminiszter lakásán találkoztak, ahova – az államfőhöz közeli újságíróként – őt is meghívták.
Andronic nem részletezte, milyen módon avatkoztak be a különböző állami szervek vezetői a választási procedúrába, csak utalt arra a – sokat emlegetett – tényre, hogy Traian Basescu a külföldön leadott szavazatokkal nyert. A publicista felidézte a választási rivális Mircea Geoana akkori szóvivője, Victor Ponta későbbi kormányfő kommentárját is, aki választási csalással vádolta a PDL-t (Basescu akkori pártját), hozzátéve, hogy “náluk jobban működött a rendszer”, mint jelenlegi román kormány fő erejét alkotó Szociáldemokrata Pártnál (PSD). A SRI és vádhatóság közti állítólagos összefonódásokat bíráló szerző ezt a cikkét is a most már korrupcióellenes főügyészként működő Kövesi elleni támadásnak szánta. Az írás a PSD vezetőinek körében is nagy visszhangot keltett és a – Liviu Dragnea jelenlegi PSD-elnök vezette – bukaresti képviselőházban múlt héten házbizottsági döntés is született arról, hogy parlamenti vizsgálóbizottság alakul a 2009-es elnökválasztással kapcsolatos gyanú tisztázására. A most ellenzéki szenátorként ténykedő Basescu a legfőbb ügyészség hétfői bejelentését taktikai húzásnak minősítette. Basescu arra utalt, hogy a vádhatóság ezzel ellehetetleníti a parlamenti vizsgálatot, és megmenti Kövesit a parlamenti kihallgatástól, hiszen a törvényhozás szerinte nem vizsgálódhat olyan ügyben, amelyben bűnvádi eljárás is indult. A 2009-es elnökválasztás második fordulójában a hivatalban lévő Traian Basescu államfő úgy szerezte meg második ötéves mandátumát, hogy alig több mint fél százalékponttal, 70 ezer szavazattal múlta felül ellenfelét, Mircea Geoana szociáldemokrata pártelnököt, miközben az érvénytelen szavazatok száma megközelítette a 140 ezret.
MTI; erdon.ro

Szinte hihetetlen, mire képes a közösségi összefogás
Jó ütemben halad a két hete egy tűzvészben megsemmisült háromgyerekes csíkszentmihályi család házának újjáépítése. Az épület falai már állnak, és ha az időjárás „megengedi”, a hétvégén be is fedik. A család emellett a községi önkéntes tűzoltók, illetve a csíkszeredai Juventutti Alapítvány által szervezett gyűjtések által jelentős adományban részesült.
A helybéliek a közösségi gyűjtés mellett egy csíkszentmihályi víz- és gázszerelő vállalat tulajdonosának vezetésével önkéntesen vállalták, hogy újjáépítik az április 12-ei tűzvészben megsemmisült háromgyerekes család házát
Az új építmény alapját már a szerencsétlenség másnapján megöntötték.
Dobos László, Csíkszentmihály alpolgármestere keddi megkeresésünkre elmondta, jól haladnak a munkálatokkal: a falakat felhúzták, illetve a betonkoszorút is megöntötték. Hozzátette, a tervek szerint a hétvégén befedik az épületet. Mint mondta, a helybéli férfiak az építkezésen segítenek, és a szomszédságból a gazdasszonyok beosztották egymás között, hogy melyik nap melyikük főz a munkások számára.
A család az önkormányzattól gyorssegélyben részesült: 5000 lejt és 20 köbméter építkezésre alkalmas fát biztosítottak. Emellett közösségi gyűjtést szerveztek a szentmihályi, vacsárcsi és ajnádi önkéntes tűzoltók, akik felosztották egymás között a falurészeket, és összegyűjtötték az adományokat a helyiektől. „A gyűjtés során múlt hétvégén Vacsárcsiból közel 6000, Ajnádról 5300, illetve nagyszombaton Szentmihályról 16 ezer lejt gyűjtöttek össze. A Szentmihályról elszármazott, jelenleg Magyarországon élő üzletemberek egy csoportja bevállalta a fürdőszoba berendezését, és 4300 lej értékben küldtek forintot erre a célra. Ezenkívül egy – szintén Szentmihályról elszármazott – magyarországi vállalkozás vezetője az ajtók és ablakok kifizetését vállalta. Ezeket az összegeket Szőcs Gábor, a helybéli Axa Genius víz- és gázszerelő vállalat tulajdonosa összegyűjtötte, és ebből finanszírozzák a munkálatokat” – sorolta Dobos.
A csíkszeredai Juventutti Alapítvány is segítséget ajánlott a családnak, és gyűjtést szerveztek Csíkszeredában. Balázs Brigitta, az alapítvány munkatársa érdeklődésünkre elmondta, múlt szombaton a Petőfi utcai Szent Imre Ifjúsági Központban gyűjtötték össze az adományokat a csíkszeredaiaktól. Egész nap ki volt helyezve egy urna, 564 lej gyűlt össze, továbbá hat doboz tartós élelmiszert, és több ruhaneműt is hoztak. Emellett nagyon sok bútoradomány érkezett, hétfőn kétszer is fordultunk, egy raktárépületbe szállítottuk ezeket. Az akciónak még nincs vége – hangsúlyozta Balázs Brigitta.
Keddi ottjártunkkor a munkások éppen a bejárati ajtó elé tervezett lépcső zsaluzásával foglalkoztak, a gyerekek pedig burkolóléceket mázoltak festékkel. Ráduly Lakatos Antal, a károsult édesapa szerint hihetetlen, hogy mennyire összefogott mindenki az érdekükben.
„Nagyon szépen köszönjük az eddigi segítséget, és azoknak is előre, akik ezután is tudnak segíteni. A helybéliek itt dolgoznak az építkezésen, és a berendezéshez is szinte minden összegyűlt. A falakat a múlt héten egy nap alatt húzták fel, de másnap elromlott az idő, azonban ennek ellenére a hóban is megépítették a közfalakat. Le a kalappal mindenki előtt: ilyenkor, a bajban látszik meg, hogy mennyire tudnak összefogni az emberek” – emelte ki a családfő.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

Megnyílt a magyar nyelv hete
Az 1967-ben indult magyar nyelv hete sorozat célja a tudományos alapú, egyúttal élményszerű anyanyelvi ismeretterjesztés elsősorban művelődési otthonokban, iskolákban. Az áprilisi „nyelvhetet” az 1869-ben alakult Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal közösen szervezi az 1989-ben alakult Anyanyelvápolók Szövetsége.
Az idén immár 51. alkalommal kerül sor a magyar nyelv hetére, mégpedig április 24–30. között, a nyitókonferenciát a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságával karöltve elsőként tartották meg Magyarország határain túl, mégpedig Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen.
A reformáció nyelvi hatásai című, április 25-i tanácskozás Tőkés László püspöknek, az egyetemalapító Pro Universitate Partium Alapítvány kuratóriuma elnökének köszöntőbeszédével kezdődött. Az európai parlamenti képviselő Brüsszelből küldött üzenetét sajtótanácsosa tolmácsolta a konferencia részvevőinek, az alábbiakban tesszük közzé.
*
A Partiumi Keresztény Egyetem Alapítói nevében örömmel és elégtétellel köszöntöm Önöket és mondok köszönetet azért, hogy éppen itt, Nagyváradon nyitják meg a magyar nyelv hetét, fél évszázad után első ízben Magyarország határain túl. Az Anyanyelvápolók Szövetsége mellett külön is köszöntöm az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségét megalakulásának jeles 25. évfordulóján. A Bolyai Tudományegyetem felszámolását követő időszakban elsőként létrejött és akkreditált romániai magyar egyetemünk, a Partiumi Keresztény Egyetem kivételes megtiszteltetésnek tartja, hogy nyelvtudós vendégtanára, Balázs Géza alelnök úr hathatós közreműködésével házigazdája lehet rangos tanácskozásuknak. Kazinczy Ferenc és Arany János szülőföldjén, a 200 esztendeje született költőfejedelmünkről elnevezett egyetemi kollégium szomszédságában, a nevezetes Váradi Bibliával a kezünkben kívánunk mi is méltóképpen hozzájárulni az 500 éves reformáció jubileumának a megünnepléséhez, valamint a reformáció anyanyelvi örökségének az értékeléséhez és éltetéséhez. Legutóbb 2009-ben, a magyar nyelv évében nyílott alkalmunk hasonló anyanyelvi és nyelvtudományi események és ünnepi alkalmak megrendezésére, amikor isÉrsemjén nagy szülöttjének az emlékéve keretében – egyebek mellett – Kazinczy-emlékkonferenciát tartottunk, emléktáblát állítottunk és a Kazinczy Ferenc Társaság közreműködésével, Fehér József és Kováts Dániel szerkesztésében egy Kazinczy-breviáriumot adtunk ki.
Miért ez a nagy öröm, minek szól az édes anyanyelvünk iránti szentséges elköteleződésünk, miért valóságos ünnep számunkra, valahányszor a magyar nyelv ügye kerül figyelmünk központjába? A herderi jóslat és a nemzethalál víziójának már-már filozófiai elvontságán túlmenően kisebbségi létünk kényszerű meghatározottságában keresendő erre a kérdésre a válasz. „Dúlt otthonom rég összedőlt, / Kifordult alólam a föld” – írja Wass Albert, aki „láthatatlan lobogó” gyanánt az isteni Ige rangjára emeli „utolsó jussát, a Szót”, melyről vallásos áhítattal szól: „Ereklyém. Kincsem. Fegyverem. / Magasra tartom s lengetem. /…/ kitűzöm fent az ormokon, / s a csillagoknak meglobogtatom.” Történelmünk és kisebbségi sorsunk végzetes veszteségei közepette számunkra a szó szoros értelmében vett valósággá vált az a közismert irodalmi textus, hogy: „nyelvében él a nemzet”.
Az önmagában igencsak fájdalmas hétköznapi nyelvromlás a külhoni magyarok számára: „csekélység”. Erdély, a süllyedő Atlantisz népe számára az anyanyelv több ennél: élet-halál kérdés.
Múlt szombaton egy walesi európai képviselő volt a vendégünk Székelyudvarhelyen. Ők már szinte teljesen elveszítették a nyelvüket. Igaz ugyanakkor, hogy e nélkül is erős és autonóm az önazonosságtudatuk. Éppen ezért aligha értik meg azt az anyanyelvi politikai diskurzust, mely az Erdélyi Magyar Néppárt kongresszusán hangzott feléjük a tiltakozás erejével.
„Isten megtanult magyarul” – olvassuk nagy erdélyi költőnk versében. A magyar bibliafordítás rendkívüli értékét kifejező megfogalmazásban anyanyelvünk istenes – transzcendentális – dimenziót nyer. A teremtő és a Krisztusban testté lett Ige magát az életet és a feltámadást jelenti számunkra. Anyanyelvünknek ez a szakralitása kölcsönöz neki olyan jelentőséget, amelyhez foghatóval talán csak az Ószövetség népének szent könyve iránti tisztelete esetében találkozhatunk.
A reformáció – konferenciájuk tárgyát képző – nyelvi hatásai vonatkozásában külhoni magyarságunk, de végső soron egész megcsonkított nemzeti közösségünk számára ezt jelenti, de ha nem így volna, akkor hadd jelentse ezt Sylvester János Új Testamentuma (1541), Károlyi Gáspár Vizsolyi (1590), Köleséri Sámuel és Szenczi Kertész Ábrahám Váradi (1661), valamint Misztótfalusi Kis Miklós Aranyas (1685) Bibliája!
Erdélyi fiataljaink a márciusi Aranka György Nyelvművelő Versenyen anyanyelvünk „versben bujdosó” gazdagságát tárták elénk. A magyar igékkel ékes reformáció esztendejében „a szántóföldben elrejtett kincshez” (Mt 13,44) hasonlóan a Szent Bibliában is találjuk meg és vegyük birtokba anyanyelvünk „napfényre hozott kincseit”!
Ezzel a jókívánsággal kérem Isten áldását a magyar nyelv 51. hetére és nagyváradi tanácskozásukra!
Tőkés László / tokeslaszlo.eu/cikk

Elmarasztalták Romániát (Túlzsúfolt börtönök)
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ultimátumot adott Romániának: úgy rendelkezett, hogy Bukarest fél éven belül dolgozzon ki ütemtervet a börtönök túlzsúfoltságának enyhítésére, a büntetés-végrehajtó intézményekben uralkodó körülmények ugyanis sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének a kínzás és megalázó büntetés tilalmáról szóló cikkelyét. A féléves időszak alatt a strasbourgi bíróság nem fogad újabb, a romániai börtönviszonyokra hivatkozó panaszokat, és nem szab meg konkrét büntetést arra az esetre, ha Románia nem tesz eleget a felszólításnak. Az EJEB négy román állampolgár – Daniel Arpad Rezmives, Marius Mavrovian, Laviniu Mosmonea és Iosif Gazsi – panaszának elbírálásakor állapította meg, hogy Romániában rendszerszintű gondok vannak a büntetés-végrehajtásban, amelyek az állami intézmények összehangolt közbelépését teszik szükségessé. A rossz élelmezésre, higiéniai hiányosságokra, rovarok és patkányok jelenlétére és a cellák zsúfoltságára panaszkodó négy elítéltnek három- és ötezer euró közötti kártérítést ítélt meg az emberi jogi bíróság tegnap.
A kormány arra hivatkozva akart – országos tiltakozást kiváltó – közkegyelmi rendeletet elfogadni, hogy Románia súlyos pénzbüntetésre számíthat az EJEB-től, ha nem enyhít sürgősen a börtönök zsúfoltságán. A kabinet végül is nem sürgősségi rendeletet, hanem – most már a parlament napirendjén szereplő – törvénytervezetet fogadott el a közkegyelemről, amellyel állítása szerint azt akarta megelőzni, hogy az EJEB „irányadó ítéletet” fogadjon el Románia ellen, amelynek alapján „futószalagon kapnának kártérítést” az embertelen börtönviszonyokra panaszkodó elítéltek.
Sorin Grindeanu miniszterelnök üdvözölte az EJEB tegnapi döntését, amely „egyelőre nem kötelezi Romániát nagy összegek kifizetésére”. A kormányfő szerint – a közkegyelmi tervezeten kívül – az igazságügyi minisztérium már megkezdte annak az átfogó intézkedéscsomagnak a kidolgozását, amellyel Románia enyhíteni akar a börtönök zsúfoltságán. Marius Vulpe, a büntetés-végrehajtó intézetek országos igazgatóságának (ANP) vezetője korábban azt mondta: 33 ezer fekvőhely létezik a romániai börtönökben raboskodó 27 500 rab számára, de ahhoz, hogy mindegyiküknek jusson legalább négy négyzetméternyi hely (ahogyan azt az európai szabványok előírják), a fogvatartottak száma nem haladhatná meg a 19 500-at. Az ANP vezetője szerint már több mint ötszáz panaszosnak ítélt meg az EJEB kártérítést, amiért embertelen körülmények között kellett raboskodnia Romániában. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Félvállról vett képviselet (Barót)
Barót tanácsa a hónap elején tűzte napirendre a város költségvetésének elfogadását: az év talán legfontosabb ülésén viszont a tizenöt tanácstagból alig kilencen vettek részt. A hiányzók egytől egyig a tavaly tartott helyhatósági választásokon magát „túlnyerő”, tizenkét mandátumot szerző RMDSZ soraiból kerültek ki. Nem egyszeri „botlásról” van szó: néhányan sorozatosan nem vesznek részt a tanács munkájában.
A polgármesteri hivatal által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint az új testület megalakulása óta – 2016. július 30. – az ominózus ülésig tizenegy soros és négy rendkívüli ülést tartottak, a legkevesebben éppen az április 3-ai gyűlésen vettek részt. Szabó Péter, Weithaller Walter, Molnár Orsolya, Fehér Zoltán József, Incze István és Lázár Zoltán hiánya akár sokba is kerülhetett volna az RMDSZ-nek.
Amennyiben a néppártos Pál Levente és Dimény László, illetve a független Nagy István megmakacsolja magát, megvétózhatták volna a költségvetés elfogadását. Persze ez nem jelentett volna túlságosan nagy gondot, hiszen néhány nap késéssel egy rendkívüli tanácsülésen is megszavazhatták volna a Lázár-Kiss Barna András polgármester által előterjesztett javaslatot, ám mindenképp presztízsveszteség lett volna a szövetség számára. Dimény László úgy fogalmazott, bár politikailag megmagyarázható lett volna, hogy gáncsoskodnak, és nem szavaznak igennel, ám emberileg nem lett volna helyes, hiszen a hivatalnak alárendelt intézményeknek és az ott dolgozóknak is kellemetlenséget okozhattak volna, annak pedig nem látták értelmét.
Az október 31-ei és a december 30-án tartott ülésen mindenki jelen volt. Az előbbin többek között partnerségi szerződést kötöttek a Diakóniával, iskolai ösztöndíjakat határoztak meg, de szó esett a miklósvári ravatalozóról és aszfaltozásról is. A december végi ülésen a szociális segélyben részesülőket, a polgármesteri hivatal testületi felépítését érintő kérdések voltak napirenden, s megszavazták az idei adókat és illetékeket is. Ez utóbbi gyűlésnek volt még egy vonzereje: szokás szerint pezsgővel köszöntek el az óévtől... A tizenöt ülésről legtöbbet Molnár Orsolya hiányzott. Az RMDSZ nőszövetsége által javasolt tanácsos mindössze nyolc alkalommal volt jelen, s emellett szakbizottsága munkáiban sem vett részt, emlékezetünk szerint egyetlen ülésen sem szólalt fel. Hasonlóképpen sokat hiányzott Incze István (öt alkalommal), Fehér Zoltán József és Szabó Péter (4–4) is. A képet némileg árnyalja, hogy a polgármesteri hivatal adatai nem feltétlenül tükrözik a teljes valóságot: a jelenléti ívet az ülés elején írják alá, így megtörténhet, hogy gyűlés közben is távozik még egy-egy tanácstag. A kimutatás szerint az RMDSZ frakcióvezetője, Pál-Szilágyi Zoltán csak kétszer nem vett részt a tanács munkájában, ám a valóságban legalább kétszer – legutóbb éppen a költségvetés vitáját követően – megtörtént, hogy ülés közben elment. A testületi munkát legkomolyabban Nagy István független tanácstag, az RMDSZ-es Bíró Béla, Gáspár Jenő és Ráduly László vette, akik mindannyiszor jelen voltak, ahányszor a tanácskozást meghirdették.
Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Családi történetbe ágyazott történelem (Bemutatták Puskás Attila könyvét)
Visszafogott családi történet, de egyben kor- és kórrajz is Puskás Attila Utak és ösvények című, a Háromszékben részletekben megjelent önéletrajzi írásainak kibővített, kiegészített gyűjteményes kötete, amelyet a szerző és Ferencz Csaba, a könyv szerkesztője tegnap délután mutatott be a Bod Péter Megyei Könyvtárban.
A 20. század nehéz körülményeket teremtett a megélhetéshez, főként az olyan polgári értéket valló és képviselő családok számára, mint a Puskás család, mely az értelmiség valós szerepét vállalta – holott a két világégés, majd a kommunista rendszer nem kedvezett a közösségi szerepvállalásnak. Az átélt borzalmak ellenére mégis visszafogott családi történet a Puskás Attiláé, de visszafogott olyan szempontból is, hogy emlékezéseiben saját kálváriáját a szerző nem akarta előtérbe helyezni – mondta felvezetőjében Ferencz Csaba. Az évek során a lapunkban megjelent írásainak személyes hangvételét sokan kifogásolták, reagált Puskás Attila, de véleménye szerint ha valaki környezetéről ír, azt csakis őszintén tegye – vagy egyáltalán. Könyvének első része kolozsvári gyerek- és fiatalkorát mutatja be, a „csendes Petőfi utcát”, amely most nagyon forgalmas és Avram Iancunak hívják, ez az előzmény szükséges volt annak megértéséhez, miért nem tudta a kommunista politikai rendőrség megtörni azt a családot, amelynek négy tagját üldözte – mondta Puskás Attila. „A szeku tevékenysége kipukkadt lufi volt, olyan embereket tartottak félelemben, akik a rendszer ellen nem tettek semmit. Mi és még sok százezer ember azt a szerepet töltöttük be, hogy a többi milliók befogják szájukat, látva meghurcoltatásunkat, vakon engedelmeskedjenek, és ne is próbáljanak lázadni”, osztotta meg következtetését Puskás Attila, akit 1959-ben a csíkszeredai tanár-diák koncepciós per fővádlottjaként húsz év kényszermunkára ítéltek. Akik politikai börtönökből szabadultak, értékes emberei voltak a Securitaténak, megpróbálták beszervezni őket – aki ellenállt, mint Puskás Attila is, azt a rendszer összeomlásáig megfigyelték. „Homályos sejtés mindenkiben volt arról, hogy minden lépését követik, körbe voltunk véve besúgókkal, volt köztük olyan ostoba is, akiről tudtuk, hogy a szekunak dolgozik, de a valóságot az egykori megfigyelési dossziéink megismerése fedte fel” – mondta. Kérdésre válaszolva úgy nyilatkozott, megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kér – ő egyetlen ilyen emberrel találkozott. „Pedig az egykori besúgók, szekus tisztek itt élnek közöttünk, nem is törődnek azzal, hogy megbocsátunk-e vagy sem, holott ezek az emberek nagy kárt okoztak a társadalomban, nekik nagyon sokan »köszönhetik«, hogy börtönbe kerültek” – jegyezte meg. Puskás Attila Utak és ösvények című könyve többek közt ezek miatt a részletek miatt is hiánypótló, hiszen kevesen vállalkoztak ez idáig arra, hogy feldolgozzák saját, illetve családjuk megfigyelési dossziéját – összegzett Ferencz Csaba. Az „utolsó szó jogán” pedig a szerző arra biztatott, mindenkit írja meg önéletrajzát, hiszen „saját életünk is történelem lesz”, mondta, hozzátéve: ő maga is ezzel a szándékkal írta meg könyvét.
Váry O. Péter
Puskás Attila: Utak és ösvények – Erdélyi magyar sors, Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2017 Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Imádság háború után – szerda este bemutató!
Premier és magyarországi meghívások
Régi-új bemutatóra kerül sor ma este a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában. Az Imádság háború után című táncszínházi produkció premierjéről van szó, amelyet ez alkalommal felújított változatban, más zenei alappal és más főszereplővel ad elő a társulat. A részletekről csakúgy, mint az együttes közelgő programjairól Barabási Attila Csaba vezérigazgató beszélt.
– Ezen előadásunkat 2014-ben, az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából vittük színre, és egy ideig folyamatosan játszottuk is. Nagy sikernek örvendett, díjat nyert, a nézőket is nagyon megérintette. De egy kimondottan színészfüggő produkcióról van szó, a folyamatos egyeztetés miatt pedig sokszor nem tudtuk színre vinni, ezért lekerült a műsorról. A társulat sorai között azóta stafétaváltás történt, sokan nyugdíjba mentek, megfiatalodott a tánckar, Tollas Gábor színművész pedig elvállalta a főszerepet, így elhárult az akadály az ismételt repertoárba foglalás elől. Ugyanakkor sok mindent megváltoztattunk. Noha a szakmának tetszett az eredeti verzió, felrótták, hogy a zenét autentikusabb hangszerekkel kellene játszani, zenei területen kellene javítani. Ezért megkerestük a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniát, amelynek zenekarával és a mi zenészeinkkel közösen új hanganyagot állítottunk össze és vettünk fel. Így mutattuk be Győrben, ahol nagy sikert aratott a produkció. E verzióban játsszuk ezentúl Marosvásárhelyen, én pedig nagyon örvendek, hogy ismét műsoron van az előadás, mert eredetileg is legalább négy éven keresztül, az első világháború végének századik évfordulójáig repertoáron kívántuk tartani. Fizikailag nehéz produkció, de a táncosaink nagyon szeretik. Néptáncelemekre épülő táncszínházi előadás, amelyben számos eredeti első világháborús levél, megszólítás, továbbá vers is elhangzik. A prózai része ezen produkciónknak a leghangsúlyosabb. A bemutatóra ma, április 26-án este 7 órakor kerül sor, az előadást Varga János rendezte, asszisztense Hajdú Flórián, zene: Bonczó István. Meghívott vendégművész Tollas Gábor, díszlet: Boka Gábor, jelmez: Bandi Kati és Szélyes Andrea. Tánckarvezetők: Nagy Levente Lehel és Törzsök Zsuzsanna.
A premiert követően, április 29-én kerül sor a tánc világnapjára, amelyet évek óta komolyan megünnepelünk. Immár a harmadik éve szervezünk táncos villámcsődületet, ez az idén sem lesz másként: április 28-án a déli órákban a város több pontján kezdenek spontán táncba a táncosaink, a flashmob az előző évekhez hasonlóan valószínűleg nagy siker lesz. Április 29-én az erdőcsinádi Gyöngykoszorú találkozón veszünk részt, itt is megünnepeljük a világnapot. Kezdőmomentumként félezer táncos lép fel, este pedig a Ha te tudnád, amit én című előadásunkat visszük színpadra a találkozó keretében.
Május 14-étől a III. Székely Fesztiválon veszünk részt Budapesten, a Millenáris Parkban. Idén minket kértek meg, hogy Maros megyét képviseljük a szemlén, amelynek három napján a három székely megye mutatkozik be, lesznek könyvbemutatók, fotótárlatok, népviselet-bemutatók, néprajzi előadások. Maros megyéé a zárónap – mi a számos, általunk szervezett esemény mellett este Marosszék legszebb székely táncait mutatjuk be.
Nagy büszkeség számunkra, hogy az Imádság háború után című előadásunkat május 17-én a budapesti Nemzeti Színházban is bemutathatjuk, valamint, hogy részt vehetünk a május 13-a és 19-e között tartandó határon túli hivatásos néptáncegyüttesek fesz-tiválján. A budapesti Hagyományok Háza által szervezett szemlére nem kapott mindegyik hivatásos együttes meghívást, Maros megye azonban két társulattal is jelen lehet: a Maros Művészegyüttes és a Bekecs néptáncegyüttes is fellép a fesztiválon – mondta Barabási Attila Csaba.
K, Nagy Botond / Népújság (Marosvásárhely)

Beszterce kiváló házigazda volt
Véget ért a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny
Beszterce, az Andrei Mureşanu Főgimnázium volt a helyszíne április 20–23. között a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny döntő szakaszának. A versenyen 17 megyéből 143 diák vett részt.
Tizenegy esztendő után április 20-án ismét abban a megtiszteltetésben részesülhetett az észak-erdélyi város, hogy ő láthatta vendégül a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszát. Tizenhat megyéből (Arad, Bákó, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Máramaros, Maros, Szatmár, Szeben, Szilágy és Temes), valamint Bukarestből 143 diák mérte össze tudását, ismerkedett meg Beszterce vidékének szépségeivel, tett szert új barátságokra, ismeretekre, és örvendett együtt az elért sikereknek.
A rendezvényen jelen volt Király András oktatásügyi államtitkár, dr. Nagy Éva, a kisebbségügyi államtitkárság kabinetvezetője, dr. Fazakas Emese, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara Magyar Nyelv és Általános Nyelvészeti Tanszékének tanára, a versenybizottság elnöke, továbbá Décsei Atilla-Lehel, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei elnöke.
A pénteki versenyzés után a diákok és a kísérő tanárok Besztercével ismerkedtek az Andrei Mureşanu Főgimnázium diákjainak vezetésével, ezután dr. Fazakas Emese előadást hallgatták meg. Másnap kirándulás következett Beszterce–Harina–Árokalja–Cegőtelke–Bethlen útvonalon. Harinán megcsodálhatták a román stílusban épült templomot, Árokalján a Bethlen grófok csodálatos hagymakupolás kastélyát, Cegőtelkén a cserhalmi ütközet színhelyén állított emlékműnél hajtottak fejet magyar lovagkirályunk, Szent László tettei előtt, majd Vörösmarty Mihály mellszobrát koszorúzták meg. A következő állomás a bethleni lovarda volt, majd az 1333-ban épült somkeréki templom látogatásával végződött Beszterce vidékének gyors, ám tartalmas megismerése.
Vasárnap az esemény a díjkiosztóval végződött. Díjakat és dicséreteket adott a Nemzeti Oktatási Minisztérium minden évfolyam legjobb diákjainak. Ugyanakkor Beszterce város polgármesteri hivatala, az országos RMDSZ és az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete, a Communitas Alapítvány, a Datura Egyesület, a Bocskai Alapítvány, a Pro Zselyk Alapítvány, a Beszterce Művelődési Alapítvány, a bukaresti RMDSZ Nőszövetsége és Benedek Zakariás RMDSZ-es képviselő Szórvány különdíjat adott Szeben, Fehér és Beszterce-Naszód megye legjobb versenyzőinek.
A díjazottak részletes listája a http://mikes.cnam.ro honlapon található meg.
A díjkiosztás után Beszterce városa átadta a stafétát jelző zászlót Fehér megye küldöttének. 2018-ban ugyanis a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ad otthont a Mikes Kelemen tantárgyverseny országos szakaszának.
Az eseményt támogatta Beszterce polgármestri hivatala, a Communitas Alapítvány, a besztercei Datura Egyesület, a Bocskai Alapítvány, a Pro Zselyk Alapítvány, a besztercei Madisz, a Besztercei Kulturális Egyesület, a Teraplast, a Romfulda, a Transilvania Print, a Metropolis Szálloda, a Mr. Stone, a Chiuloasa, a Fishermans és a Kriterion Kiadó.
Ezeken kívül számos megyei pedagógus és magánszemély hozzájárulása segítette a rendezvény zökkenőmentes megtervezését és lebonyolítását. Külön köszönet jár minden támogatónak.
Deák Zoltán / Népújság (Marosvásárhely)

Minden magyarok tánca
Mint minden tavasszal, idén is megrendezték – ezúttal április 22–23-án – Budapesten az Országos Táncháztalálkozót és Kirakodóvásárt. A rendezvény tulajdonképpen nem csak szűk értelemben vett „országos”, hanem Kárpát-medencei táncosok és zenekarok seregszemléje. És persze sok ezer rajongó és népzene-, néptánckedvelő számára az év kiemelt eseménye.
Annyi program, látnivaló és „hallanivaló” volt a Papp László Budapest Sportarénában, hogy felsorolni valamennyit lehetetlen, és valamennyit megnézni sem lehetett. Csak néhány különösen érdekes mozzanatot emelek ki a folyamatosan lüktető kavalkádból – természetesen a teljesség igénye nélkül.
Szombaton jártam az Arénában. Délelőtt tánctanítással és táncházzal kezdődtek a programok, közben folyamatosan láthattuk a színpadon is a táncokat bemutató együtteseket.
Idén először szombaton kora délután láthattuk a „Minden magyarok táncát”, amely ezúttal mezőségi táncrendet mutatott be, de sokféle magyar tájegység viseletét láthattuk a színpadon. A Talpalávalót a Tükrös zenekar húzta. És az elnevezés akár az egész esemény mottója is lehetett volna.
Utána estig folyt a tánctanítás... amelyet csak néztem, hiszen – valljuk be – ez már nem az én öreg lábaimnak való. Úgy döntöttem: mindent a szemnek, semmit a lábnak...
A kirakodóvásárt is megnéztem, alkudoztam is egy-két darabra, de itt ilyenkor minden aranyárban van, nem magamfajta szegénylegénynek, azaz szegényleánynak való...
A nap folyamán volt könyvbemutató, különleges hangszerek kiállítása, lemezbemutató koncert...
A nap egyik érdekessége volt a „Burgondia utca” – középkori zenét és népzenét hallhattunk a közös francia–vallon és magyar gyökerű repertoárból Claude Flagel és a Carmina Danubiana (Juhász Katalin, Szabó Zoltán, Orczi Géza és Csörsz Rumen István) előadásában. Claude Flagel Párizsban született, s első mesterei a francia népi énekmondók voltak. Kutatásai során feltárta a francia tekerőmuzsika repertoárját, játékát számtalan felvétel őrzi. Az 1970-es évektől lemezkiadóként működik, magyar népzenei együttesek munkáját is segíti. Népzene- és néptánckutatóként távoli kultúrák hagyományait adja közre. A Carmina Danubiana együttes muzsikusai ezen a néven 2001 óta dolgoznak közösen, céljuk a magyar és kelet-európai népzene, a Duna menti népek ritkán játszott dallamainak felkutatása és bemutatása hagyományos és feldolgozott formában. A magyar népzene és énekelt költészet mellett nagy szerepet kap a balkáni hagyomány, a bolgár, makedon, horvát, szerb, szlovén és román muzsika. Az idén 80 éves Claude Flagel ez alkalommal átvehette a Bársony Mihály-díjat, amely olyan személyeknek adományozható, akik a magyar anyanyelvű kultúra, azon belül az archaikus zenei műveltség, a burdon zene életben tartásáért kiemelkedő tevékenységet végeznek, Bársony Mihály, a Népművészet Mestere (1915–1989) szellemiségét követve.
A továbbiakban bemutatkozott a szlovákiai táncházmozgalom, és zenés-táncos beszélgetésen vehettünk részt Zsuráfszky Zoltánnal, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetőjével.
Az estig tartó mulatságot 20 órától hajnalig tartó táncház zárta a Fáklya Klubban.
Vasárnap este pedig Boban Marković Orkestar-koncerttel és Mindenki táncával, azaz fergeteges bállal zárult a találkozó a Papp László Budapest Sportarénában.
Réthy Emese / Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsvári nyerte a falumúzeum felújításának ötletpályázatát
Szemléletváltás érvényesült az építészek és a közigazgatásiak köreiben
A Kolozsvári Megyei Tanácsnak alárendelt Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri részlegének, vagyis a Hója erdőben lévő falumúzeumnak a kibővítésére és „újjáélesztésére” kiírt ötletpályázat eredményhirdetését tartották meg tegnap az egykori Redutban. A versenyt a Szilágy megyei Nagypetri és Csizér településekről származó, 17–18. századi fatemplomok felújítása és konzerválása céljából elindított program kapcsán február elején hirdették meg az építészszakma világában, norvég, illetve svéd szakemberekkel együttműködve, a Norvég Alap támogatásával. A nemzetközileg meghirdetett pályázat célja az volt, hogy a Falumúzeum „megreformálását” összekössék a városrendészet által kívánt célok megvalósításával: közelíteni egymáshoz embert és természetet, kulturális eseményekkel és szabadidős tevékenységgel élénkíteni a zóna látogatottságát – közben pedig felhívni a figyelmet az etnográfiai parkban szunnyadó muzeális értékekre.
A tegnapi ünnepélyes eredményhirdetésen Vákár István, a megyei önkormányzat alelnöke kifejezte reményét, hogy ez a lépés csak a kezdet, és a továbbiakban még sok hasonló ilyen jellegű versenyt lehet meghirdetni. Şerban Ţigănaş, a Romániai Építészek Rendjének elnöke hasonlóképpen követendőnek nevezte az ötletpályázatos módszert, hiszen Nyugat-Európában már másfél évszázada így készítik elő – sikeresen – a fontos kulturális és építészeti terveket. A projekt menedzsere, Daniela Furcovici közölte, hogy a projekt teljes értéke 4,7 millió lej, amelyből a vissza nem térítendő rész több mint 4,2 millióra rúg. A nemzetközi zsűri három ötletmunkát díjazott: az első hely 31 500 lejt, a második 22 500 lejt, a harmadik 18 000 lejt érdemelt ki.
A Redut termében tizenegy ötlettervet állítottak ki; Japántól Nagy-Britanniáig voltak pályázók. A zsűri részéről Horia Marinescu építész (Ausztria) a harmadik helyezettet, Trond Tystad, az Északi Várostervezési Egyesület (NUDA) tervezője a második díjazottat, Katarina Frost zsűrielnök pedig a győztes Alice Florian műegyetemi hallgató munkáját méltatta, aki ráadásként a konkrét tervezési szerződést is megkapta. Valamennyi díjazott kolozsvári tervező illetve tervezőcsapat.
A nyertes pályázat esetében a három napi szakmai vita eredményeként a zsűri azt méltányolta, hogy a tervező a hangsúlyt a múzeum értékeire fektette.
Tudor Sălăgean, az Erdélyi Néprajzi Múzeum igazgatója és Claudiu Salanţă megyei főépítész ismételten a szemléletváltást, az urbanisztikai terveknek ötletpályázatokon keresztül történő érvényesítés szándékát üdvözölte.
Hasonlóképpen szemléletváltásnak tartja a hójai beruházást Guttmann Szabolcs, az Országos Építész Kamara Erdélyi Rendjének elnöke, aki a magyar sajtónak elmondta: az ipari parknak a vasútvonalig való terjeszkedése az 1990-es években lehetetlenné tette a falumúzeum normális kibontakozását és fejlődését; olyan épületeket kellett volna a továbbiakban is nélkülöznie, mint a restaurátorműhely és a raktárak. Szerencsére most, a Kolozs Megyei Tanács közvetítésével, sikerül kibékíteni a két érdeket.
Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár)

Pávás, napos, életfás vallomások
B. Kőrösi Ibolya-emlékkiállítás az Unitárius Egyház tanácstermében
Egy művész akkor hal meg igazán, ha elfelejtik. Ha munkái szétszóródnak, avatatlan kezekbe kerülnek, jobb esetben poros fiókok mélyén, padláson, pincében várnak a véletlen felfedezésre, az esetleges feltámadásra.
B. Kőrosi Ibolyát ilyen veszély nem fenyegeti. Művészi értékük, kelendőségük folytán munkái részben szétszóródtak ugyan a nagyvilágban, de jó kezekbe kerültek: igényes otthonok megbecsült ékeiként tartják számon őket. Alkotójuk a textilművészet egyik, kevesek által alkalmazott, különleges ágának, a Jáva szigetéről származó batiknak hódolt előszeretettel. Tette pedig ezt az ötvenes, hatvanas években, akkor, amikor az effajta technika nálunk újdonságnak számított, s csak kevesen merészkedtek a batikpipával és forró viasszal való rajzolás és utólagos festés viszontagságos területére. A sajátos módszer ugyanis rendkívül biztos kezet és alkotó fantáziát, kombinációs készséget, szín- és formaérzéket igényelt.
S a felejtés veszélye már csak azért sem fenyegeti-fenyegetheti a 2015-ben, 88. életévében elhunyt művészt, hiszen hasonló vizeken evező fia és munkásságának csodálója, Balázs László hozzáértéssel, szeretettel élteti édesanyja emlékét.
Most éppen a hagyatékban megmaradt munkákból – kendők, sálak, drapériák, ruhák, festmények – Rácz Norbert Zsolt lelkész támogatásával rendezett nagy sikernek örvendő emlékkiállítást az Unitárius Egyház Brassai utca 6. szám alatti tanácstermében.
A megnyitón többek között Kántor Lajos akadémikus, a Kolozsvár Társaság elnöke elevenítette fel a művésszel kapcsolatos emlékeit, szólt B. Kőrösi Ibolya család- és emberszeretetéről, nyíltságáról, hangsúlyozta munkássága művészi értékeit, egyediségét, amit a rendezvényen bemutatott kötet is illusztrál.
A kiállított munkák két nagy csoportba oszthatók: a tárgyi népművészetből, az eredeti, ősi, népi motívumokból táplálkozó alkotásokra, valamint közvetlenül a természetből ihletődöttekre. Utóbbiak szintén csoportosíthatók az elsődleges élményt feldolgozó, valósághű florális illetve zoomorf ihletettségű alkotásokra, s ezek absztrahált változataira valamint az elvonatkoztatás végső stádiumaként értékelhető, geometrikus alakzatokba foglalt sajátosan dekoratív megnyilatkozásokra.
Minden igazi művész önmagát adja munkáiban. Körösi Ibolya alkotásainak változatossága, tematikai gazdagsága, sajátos szín- és formavariációi, még a mértani szigort is könnyedséggel, játékosan vidám felcsillanásokkal enyhítő megnyilatkozásai komplex művészi egyéniségre, sziporkázó, jó kedélyű, életvidám alkatra utalnak. Talán legszembeötlőbb példája ennek a Lacika rajza (borítóképünkün – részlet) című munka. Amelyben a művésznek sikerült teljes mértékben azonosulnia kisfiával, átvennie a gyermeki alkotásokra jellemző, sajátos szemléletmódot, lelkiséget, létrehozva ezáltal egy sziporkázó színvilágú, megkapóan eredeti, magas művészi szinten megvalósított, magával ragadó festői kompozíciót.
A tárlat másik látványosan jellemző darabja a Pávák tánca. Kőrösi Ibolya egészen korai munkájáról van szó.
Németh Júlia / Szabadság (Kolozsvár)

Csodaszarvas nyomában – rovásírásverseny Széken
Miután sok évig Szamosújvár és Dés környéke adott otthont a hagyományos Csodaszarvas nyomában elnevezésű országos rovásírásversenynek, a múlt hét végén Szék községben szervezték a rendezvényt. A szamosújvári 51-es számú Czetz János Cserkészcsapat által XVIII. alkalommal szervezett vetélkedőn hat erdélyi és székelyföldi megye 12 csapatának 125 cserkésze vett részt.
A résztvevőknek alkalmuk adódott megismerkedni Szék község népművészeti, természeti és történelmi nevezetességeivel, mint például a tájházzal, a református templommal vagy a faluvégi nádassal (Erdély Duna-deltája!). Mindnyájan kellemes és hasznos emlékekkel tértek haza. Szatmár, Maros, Temes, Kovászna, Hargita és Kolozs megyék képviselői igazán kitettek magukért, a verseny jól sikerült.
Íme a győztesek: A kategória, 2–4. osztályosok: Ábrahám Emese (csíkdánfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola), B kategória, 5–6. osztályosok: Mezei Annamária (szászrégeni Koós Ferenc 37. sz. cserkészcsapat), C kategória, 7–8.osztályosok: Orosz Katalin (temesvári Boronta Cserkészcsapat), D kategória, 9. osztályosok: Veress Boglár (csíkszeredai Ady Endre 104. sz. Cserkészcsapat).
Csapatban, az A kategória keretében a szilágysomlyói Báthory István 16. sz. Cserkészcsapat, míg a B-C kategóriákban a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola csapata végzett az élen. Az idén is kiírták a hagyományos botrovás versenyt, amelynek győztesei a dési 1-es számú Általános Iskola és a szászrégeni 37. sz. Koós Ferenc Cserkészcsapat voltak.
Feltétlenül említésre méltó a jó szervezés, de a székiek vendégszeretete is. Sallai János polgármester, Csorba István alpolgármester, Sallai Márton református lelkész és Győri Sándor iskolaigazgató mindent megtettek a rovásírásverseny sikeréért. Emellett Kasza Tamás programirányítónak is jelentős szerepe volt a rendezvény sikeres lebonyolításában. A borús idő elle
Erkedi Csaba / Szabadság (Kolozsvár)