Oroszország fenyegetésnek tekinti a romániai rakétavédelmi rendszert
Oroszország a NATO előretolt helyőrségének tartja Romániát, és „nyilvánvaló fenyegetésnek” tekinti az amerikai rakétavédelmi rendszer Romániába telepített elemeit.
Erről a moszkvai külügyminisztérium egyik magas rangú tisztségviselője beszélt az Interfaxnak adott interjúban, amelyet a Reuters idézett. „Románia döntéshozói a NATO előretolt helyőrségévé változtatták az országot, és ezt fenyegetésnek tekintjük” – mondta Alekszandr Bocsan-Harcsenko, aki „oroszellenes retorikával” vádolta a bukaresti vezetőket.
Mint ismert, Moszka korábban többször is bírálta Romániát, amiért befogadta a deveselui katonai bázisra az amerikai elfogórakétákat. Vlagyimir Putyin államfő legutóbb tavaly novemberben beszélt arról, hogy Oroszországnak ártalmatlanítania kell a nemzetbiztonságára irányuló fenyegetéseket. Putyin ezek közé sorolta az amerikai rakétapajzs Romániába telepített elemeit is.
Erdélyi Napló (Kolozsvár),
http://itthon.ma//nagyvilag

Hatvan éve hunyt el Horthy Miklós, az országgyarapító
Pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1957 február 9-én távozott az élők sorából Magyarország korábbi kormányzója, aki majd negyed századig vezette a trianoni diktátum következményeképpen ezer sebből vérző, ellenségektől körülvett, sokak által a térképről is eltüntetni akart országot.
Vitéz nagybányai Horthy Miklós személyéről rengeteg dolgot elmondtak már, elfogult, gyűlölködő, vagy éppen tárgyilagosságra törekvő írásokban. Mi, határokon túlra került magyarok nem tudunk és nem is igazán akarunk  a politikai korrektség, vagy a történészi precizitás ismérveinek megfelelni, amikor felrémlik szemünk előtt a kormányzó alakja. Horthy Miklós számunkra egy ikon, aki jelképpé magasztosult személyében hordozza mindazt, ami magyarként számunkra fontos lehet, majd száz évvel a trianoni gaztett után. 
 A kiváló államférfi sokak szerint az egyetlen olyan huszadik századi magyar vezető volt, aki sikerélményt adott nemzetének. Ez ránk nézve hatványozottan igaz, hiszen mi, a trianoni csonka országon kívül rekedt magyarok (illetve nagyszüleink) csupán szűk négy esztendeig érezhettünk ebből valamit. Számunkra a huszadik századból valódi sikerélményt csak az 1940-44 közötti időszak hozott, ez a négy év pedig eltéphetetlenül a kormányzó nevéhez kapcsolódik. 
Talán nem túlzás azt mondani, hogy az akkor visszacsatolt területeken ma még azért találni magyar önazonosságú embereket, mert a kormányzó vezette anyaország húsz évi következetes munkával elérte a trianoni diktátum békés, részleges felülvizsgálatát. Képzeljük el, hány magyar élne ma Nagyváradon, Kolozsváron, vagy éppen Marosvásárhelyen, e nélkül a négy év nélkül? Elég ránézni a teljesen szórvánnyá vált, magyar szempontból kiürült dél-erdélyi nagyvárosokra, hogy belássuk annak a négy évnek mekkora közösségmegtartó ereje volt. Ha másért nem (pedig ezer egyéb ok is volna) már csak ezért is a legnagyobbjaink sorában kellene számon tartanunk Horthy Miklós személyét. Ami biztos, hogy a nemzetben gondolkodó magyarok között osztatlan tisztelet övezi személyét, hiszen minden bizonnyal létező emberi, politikusi hibái mellett egy óriási erényt tudhatott magáénak: mindig, minden körülmények között nemzet javát szolgálta, az általa helyesnek vélt eszközökkel. Ezt pedig napjainkban igen kevés politikusról mondhatjuk el. 
Barta Béla
    
http://itthon.ma//szerintunk

Bűnvádi eljárást indítottak a Wass Albert utcanév miatt
A rendőrség és az ügyészség újra vizsgálatot indított azon kézdivásárhelyi önkormányzati képviselők, illetve a polgármesteri hivatal azon köztisztviselői ellen, akik a Wass Albert utcanevet elfogadásra javasolták, és részt vettek a határozattervezet kidolgozásában.
2015. november 19-én a városatyák egyhangú vokssal szavazták meg, hogy a város egyik névtelen utcáját nevezzék el Wass Albertről. Ebből óriási botrány robbant ki, mivel Romániában az írót háborús bűnösként tartják számon. A határozattervezetet a helyi tanács 2016. február 25-én vonta vissza. Ezt követően a rendőrség javaslatára az ügyészség lezárta az ügyet, ejtette a vádakat, és nem indított bűnvádi eljárást senki ellen, de ezt a döntést a prefektúra megtámadta, és kérte az ügy ismételt kivizsgálását. Bokor Tibor polgármester kedden értesült az ügy fejleményeiről. Elmondása szerint büntetőjogi eljárás indul több személy ellen – holott nem került sor az utcakeresztelőre – azzal a jól kigondolt céllal, hogy további feszültséget keltsenek a városban.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

250 ezren a Schweighofer ellen
Negyedmillió romániai, németországi és ausztriai követeli a Holzindustrie Schweighofer osztrák fafeldolgozó óriáscég fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó tanúsítványának visszavonását. A romániai de-clic nevű fórum által indított online aláírásgyűjtő akcióhoz csatlakozott a németországi Campact nevű szervezet is, így sikerült mintegy 250 ezer támogató aláírást összegyűjteni.
A petícióban kérik, hogy a Felelős Erdőgondnoksági Tanács (Forest Stewardship Council – FSC) határolódjon el az osztrák fafeldolgozótól, és vonja meg végleg a cég jelenleg felfüggesztés alatt lévő tanúsítványát. A környezetvédő civilek Bonnban adták át kedden a Felelős Erdőgondnoksági Tanácsnak a 250 ezer európai polgár aláírását tartalmazó petíciót, az akció azért időszerű, mert az FSC ezekben a napokban (február 7–10.) ülésezik, és tárgyalja a Holzindustrie Schweighofer átmenetileg felfüggesztett tanúsítványának ügyét is. (Maszol) A KREATIVITÁS MÚZEUMA. Múzeumot hoznak létre Kolozsváron az elmúlt napok kormányellenes tüntetéssorozatának képi és tárgyi emlékeiből: összegyűjtik és archiválják a tüntetésekről készült képeket, videófelvételeket, a használt táblákat, jelmezeket, improvizált hangszereket. A Z. Angles Galéria tulajdonosa, Székely Sebestyén György művészettörténész elmondta, a kezdeményezéssel elsősorban a kreativitás különböző formáit szeretnék megőrizni, hisz az, hogy a plakátok és egyéb tárgyak mennyire tekinthetők műalkotásnak, vitatható. (Krónika) TÍZMILLIÓ FORINT A MARIAN COZMA EGYESÜLETNEK. A Magyarországon gyilkosság áldozatául esett Marian Cozma halálának nyolcadik évfordulója alkalmából Íjgyártó István, Magyarország kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkára átadta a Külgazdasági és Külügyminisztérium tízmillió forintos pénzadományát a sportoló nevét viselő egyesületnek Bukarestben. Az MKB Veszprém és a román kézilabda-válogatott játékosának emlékére édesapja, a szintén kézilabdázó-múlttal rendelkező Petre Cozma Marian Cozma Egyesület néven nonprofit szervezetként működő egyesületet hozott létre 2009-ben a hátrányos helyzetű gyermekek sporttevékenységének támogatása érdekében. (MTI) A LEGJOBB SZÁLLODÁK. A marosvásárhelyi Hotel Privo az ország legjobb szállodája 2017-ben a TripAdvisor utazóközösségének véleménye alapján. A második helyre a brassói Hotel Kronwell, a harmadik helyre a bukaresti Hotel Epoque került a világ legnagyobb turisztikai ajánló oldala szerint. A marosvásárhelyi Hotel Privo nem először kapott ilyen jellegű elismerést, korábban a világ legjobb luxus dizájnszállodájának is választották. A Hotel Privo 2014-ben nyílt meg, Marosvásárhelyen a Dózsa György utcában található. A szecessziós stílusú Csonka-villa kiegészítéseként épült negyvenszobás épületet úgy tervezték, hogy annak minden szobájából rálátás legyen a Csiszár Lajos által megálmodott hatszobás villára. Idén a világ legjobb szállodájának az Aria Hotel Budapestet választották. (Transindex)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

70 éve írták alá a párizsi békeszerződést
„…tekintettel arra, hogy Magyarország, miután a hitleri Németország szövetségesévé vált, és annak oldalán részt vett a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és más Egyesült Nemzetek ellen folytatott háborúban, e háborúért a felelősség ráeső részét viseli…”
(Részlet a békeszerződés szövegéből)
1947. február 10-én írták alá Magyarország és a második világháború győztes hatalmainak képviselői a párizsi békeszerződést.
Miután Magyarország többek között földrajzi helyzete és az elbukott kiugrási kísérlet eredményeként a térség államai közül a legtovább maradt a náci Németország szövetségese, a Hitler bukása után megalkotott békétől nem sok jót várhatott. Jóllehet, Magyarország már Kállay Miklós kormánya idején, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása után is mindent megtett annak érdekében, hogy javítson kedvezőtlen pozícióján, a vele ellentétes érdekeket képviselő trianoni utódállamok „háborús teljesítményével” szemben nem tudott megfelelő érdemeket felmutatni. Ez a kedvezőtlen helyzet már a Faragho Gábor által 1944 októberében átvett előzetes fegyverszüneti feltételekből és az 1945 januárjában megkötött fegyverszünet pontjaiból is kitűnt.
A szerződés értelmében Magyarország már 1945-ben megkezdte a háborús jóvátétel fizetését, felelősségre vonta a háborús bűnösöket, és betiltotta a revizionista, illetve szélsőjobboldali szervezetek működését. Ezek csupa olyan intézkedések, amelyek a párizsi békeszerződésben is megjelentek. Másfelől ugyanakkor a dokumentum hivatalos megfogalmazásáig mégis élt a remény, hogy Magyarország legalább egy téren, a határvonalak megvonása tekintetében igazságosabb elbánásban részesülhet, mint 1920-ban Trianonban. A békeszerződést előkészítő Külügyminiszterek Tanácsának három hónapos ülésszakán aztán ezek a remények is szertefoszlottak. Az 1947. február 10-én Gyöngyösi János külügyminiszter által aláírt békeszerződés értelmében Magyarország határait az 1937. december 31-i – tehát a revízió előtti – állapotok szerint húzták meg, sőt, Magyarország újabb területeket veszített, ugyanis Csehszlovákia három, Pozsony közelében fekvő faluval – Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún – gyarapodott, hogy védhető hídfőt biztosíthasson a város számára. A Párizsban aláírt dokumentum ráadásul tovább rontott a határon túliak helyzetén, ugyanis a trianoni békeszerződéssel ellentétben – az alapvető emberi jogi formulán túl – nem fogalmazott meg kisebbségvédelmi rendelkezéseket, vagyis az elszakított magyarokat az adott állam jóindulatára utalta. Az egyezmény ezenkívül ismét szorgalmazta a háborús bűnösök felelősségre vonását és a fasiszta szervezetek betiltását – Magyarországon ez a folyamat ekkorra már nagyrészt végbement –, illetve 300 millió dollárban állapította meg a Magyarországra kirótt jóvátételt, amiből 200 millió a Szovjetuniót, 70 millió Jugoszláviát, 30 millió pedig a csehszlovák államot illette meg.
A párizsi békeszerződés egyetlen ponton bizonyult enyhébbnek a trianoni diktátumnál: ez paradox módon éppen a hadsereg volt, melynek létszámát a nagyhatalmak 70 ezer főben szabták meg, engedélyezték a nehézfegyverzet és a légierő fenntartását, azonban szigorúan megtiltották atomfegyverek birtoklását és fejlesztését. A Párizsban aláírt béke elrendelte a Magyarországon állomásozó Vörös Hadsereg erőinek kivonását; a szerződés csupán akkora haderő maradását engedélyezte, amekkora a megszállási övezetekre bontott Ausztriával való szovjet összeköttetés biztosításához elengedhetetlen volt.
Összegezve tehát elmondható, hogy Magyarország az 1944–45 során bekövetkező háborús pusztítás után a nagyhatalmak egyezkedéséből is a lehető legrosszabbul került ki, hiszen ismét elvesztette a lehetőségét annak, hogy az elszakított magyar többségű területeket visszaszerezhesse, sőt, a határon túliak érdekképviseletének terén is tehetetlenné vált. Mindezt tetézte, hogy a szerződés aláírásakor a Vasfüggöny már érezhető módon leereszkedett Európára, a békediktátum pedig a Szovjetunió térhódítása ellen sem nyújtott védelmet, vagyis az emberi jogokról és a nemzeti szuverenitásról szóló pontok később üres szólamokká váltak. A párizsi béke eredményeként Közép-Európa ugyanaz a konfliktusoktól és érdekellentétektől szétszabdalt térség maradt, mint volt, annyi különbséggel, hogy 1989-ig egy szuperhatalom zsarnoki uralma elnyomta az egymásnak feszülő érdekeket.
Tarján M. Tamás (Rubiconline)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felemás ígéret a főtanfelügyelőtől
Elfogyott a koronkai szülők türelme
Alattomos feljelentések, mondvacsinált leváltások és a törvényeknek ellentmondó kinevezések után, miközben a diákoknak is egyre rosszabb a kedve, a koronkai Tholdalagi Mihály Általános Iskolába járó gyermekek szülei azt mondták, hogy elég. Tovább nem hajlandók eltűrni, hogy az iskolát, amelyben a diákok 90 százaléka magyar ajkú, olyan igazgató vezesse a román tagozaton oktató fiatal óvónő személyében, aki nem beszéli a diákok többségének a nyelvét. Kinevezése pedig ellentmond az érvényben levő tanügyi törvénynek, a megyei tanfelügyelőségről részéről pedig diszkriminációt jelent – állítják a szülők, akik nem tágítanak, és ha nem születik törvényes megoldás, hetente ott lesznek a tanfelügyelőségen. Ha akkor sem rendeződik a helyzet, nem fogják iskolába engedni a gyermekeket – állították határozottan. 
A türelmük azért fogyott el, mert igazuk érdekében december közepétől hiába kilincseltek a község polgármesterével együtt a tanfelügyelőségen, hiába akartak érvényt szerezni igazuknak a 200 szülő aláírásával ellátott beadványukkal, amelyet a tanügyminisztériumba is eljuttattak, nem érkezett semmilyen válasz, nem történt semmilyen intézkedés a törvényesség helyreállítása érdekében. Ezért tegnap délben több mint harmincan gyülekeztek a megyei tanfelügyelőség épülete előtt. És egyre dühösebbek lettek, mivel a megígért időpont, amelyben Kozak Maria főtanfelügyelőnek fogadnia kellett volna őket, egyre tolódott. A kedélyeket még jobban felborzolta, hogy az a koronkai tanácsos, aki a háttérben húzogatja a szálakat, aki többször feljelentette az iskolát és annak volt igazgatónőjét, gúnyosan mosolyogva távozott a kihallgatásról. Vele együtt a jelenleg tisztségben levő igazgatónő is – akinek a kinevezésével a tanári közösség sem ért egyet –, aki lemondott és aztán visszavonta a lemondását, és úgy ment el tegnap a szülők mellett, mintha levegőből lettek volna. 
A kihallgatásra várva a szülők egy csoportja elmondta, hogy a nyolcadikos diákok képességfelmérő tesztjét követően kezdődtek a nagyobb problémák az iskolában. Mivel az iskola élén álló Dósa Ibolya igazgatónőnek nyolcadikos gyermeke volt, a vizsga idején nem léphetett be az iskolába. Kolléganője, akit a képességvizsga levezetésére kineveztek, olyan tesztlapokat osztott ki a gyermekeknek, amelyeknek hiányzott az első oldala. A gyermekek reklamáltak, de a tanárnő leintette őket. Amikor kiderült, az igazgatónőt, aki az iskolában sem volt a vizsga idején, leváltották, a pedagógust pedig, aki hibázott, kinevezték igazgatónak. Ezt követően a feljelentések egy időre elmaradtak, ezért a szülők elnézték a történteket. Azt viszont már nem vették jó néven, hogy az igazgatónő nem mondott igazat a kollégáinak, amikor a versenyvizsga után, amelyre nem jelentkezhetett, mert nem tett eleget a feltételeknek, magát jelöltette a tantestülettel, hol-ott a kezében volt a miniszteri rendelet, amely megtiltotta azoknak a volt igazgatóknak a jelentkezését, akik nem vettek részt a versenyvizsgán. Amikor ez kiderült, a polgármester is járt a tanfelügyelőségen, megérdeklődni, hogy mit tehetnek annak érdekében, hogy Dósa Ibolya visszakerüljön az iskola élére. Miután a menedzsmentért felelős tanfelügyelő megnyugtatta, hogy minden rendben lesz, nem kell tenni semmit, a közösség meglepetésére a román tagozaton dolgozó óvónőt nevezték ki igazgatónak. Aki, mint már jeleztük, lemondott, aztán visszavonta a lemondását. 
Mivel a szülők tendenciózusnak érezték, hogy tegnap a főtanfelügyelő másfél órát várakoztatta őket, éppen indulni akartak haza, amikor bebocsátást nyertek. A kihallgatásról kijövet a szülőket képviselő Gönczi István azt nyilatkozta, hogy ígéretet kaptak a helyzet rendezésére, ha a tanári karral egyetértésben egy negyedik személyt fognak javasolni az igazgatói tisztségre. Úgy tűnik, hogy ezáltal a tanácsos kérésének is eleget akarnak tenni, aki a tanári kar által javasolt és alaptalanul leváltott Dósa Ibolya ellen több feljelentést tett. Az intézmény sajtóreferense szerint az iskola érdekeit és a törvényeket betartva fognak dönteni. Várjuk, hogy mit és mikor.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Vitafórum anyanyelvű oktatásunkról
Érdekes bejelentéssel keresett meg a szerkesztőségben Zámbori Magdolna, a Nők a Nőkért Gizella Egyesületnek az elnöke, aki Anyanyelven vagy nem? Közügy-e a magyar nyelvű oktatás témakörökben kíván vitafórumot szervezni a Jelen Ház nagytermében február 24-én, pénteken 16 órától.
– Miért érzik úgy, hogy e témakörökben nem valamelyik pedagógus, civilszervezetnek, hanem önöknek kell vitafórumot szervezniük?
– Arad megyei magyar civilszervezetként – amelynek az alapszabályzatában szerepel az oktatással való törődés –, úgy gondoljuk, talán előnyösebb, ha nem a szakmabeliek hívnak össze egy ilyen témájú fórumot, hanem a szülők. Ők szeretnék megbeszélni egymással: egyesek miért érzik úgy, hogy a gyermekeiknek esetleg más nyelvű oktatási forma jobb a magyarnál. Miért érzik úgy, hogy az anyanyelvű oktatás hátrányára válhat a gyermeküknek. Miért érzik úgy, hogy az érvényesülés szempontjából nem elég jó az anyanyelvű oktatás. Miért vannak azzal kapcsolatban kételyeik. A szervezők alapgondolata: beszéljük meg! Azért, hogy ne történjen meg az egyre jobban elharapódzó lemorzsolódás. Magunk úgy érezzük, hogy az utóbbi időben két táborra oszlik a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos vélemény, ráadásul a két tábor egyre jobban eltávolodik egymástól.
Ha a vitafórumot az RMPSZ vagy valamelyik iskola hirdetné meg, nem biztos, hogy előnyösebb lenne maguknak megmozgatni a magyar embereket annak érdekében, hogy merjék felvállalni, nyíltan kimondani: mi az elégedetlenségük, a félelmük forrása.
A szülők mindenképp hoznak egy döntést a gyermekük oktatásával kapcsolatban. Ha viszont őket nem kérdezik meg, akkor annak a lassú lemorzsolódás a következménye. Ha viszont a két tábor összeül, és megbeszéli e kérdéseket, és sikerül olyan konszenzusra jutni, hogy a felek közös utat találjanak az anyanyelvű oktatás felé, akkor az út járható is lehet.
– Meghívnak-e valakit e vitafórumra?
– Külön, személyesen senkit nem hívunk meg, de mindenkit szeretettel várunk, aki megszólítva, érintve érzi magát az anyanyelvű oktatás kérdésében. Vagyis olyan ötletekkel, javaslatokkal szolgálhat, amelyek pozitív változásokat hozhatnak. Tehát szeretettel várjuk mindazokat, akik nem csak szívügyüknek, hanem közügynek is tekintik az anyanyelvű oktatást – mondta el a Nyugati Jelennek Zámbori Magdolna, a Nők, a Nőkért, Gizella Egyesület elnöke, a tervezett vitafórumnak a moderátora. 
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Nem foglaltak „tartalmi” állást a 13-as kormányrendeletről
MTI - Elhárította illetékességét az alkotmánybíróság a büntető törvénykönyv (Btk.) és perrendtartás módosítását célzó, országos tiltakozási hullámot kiváltó 13-as sürgősségi kormányrendelet alkotmányosságának ügyében csütörtökön.
A taláros testület arra hivatkozva utasította el - többségi szavazattal - a tartalmi normakontrollt, hogy csak hatályos jogszabályok alkotmányosságáról dönthet, a vitatott január 31-i kormányrendeletet viszont vasárnap a kormány egy újabb jogszabállyal hatályon kívül helyezte.
A jogszabály ellen - a szociálliberális kormánykoalícióhoz közel álló - Victor Ciorbea ombudsman emelt alkotmányossági kifogást, miután Klaus Johannis államfő és a legfőbb ügyész is ezt kérte tőle.
Valer Dorneanu, az alkotmánybíróság elnöke elmondta: a Nép Ügyvédjének joga volt alkotmányossági kifogást emelni múlt héten az akkor még hatályos rendelet ellen, de panasza időközben "befogadhatatlanná vált", ezért óvását elutasították. Volt már rá precedens, hogy a taláros testület hatályon kívül helyezett jogszabályok alkotmányosságát is megvizsgálta olyan esetekben, amikor azoknak voltak már jogkövetkezményei, a tüntetéseket kiváltó rendeletnél azonban nem állt fenn ez a helyzet - tette hozzá.
Az alkotmánybíróság szerdán elutasította azokat a - Legfelső Bírói Tanács (CSM), illetve Klaus Johannis államfő által beterjesztett - alkotmányossági óvásokat is, amelyek szerint a vitatott sürgősségi rendelet kibocsátásakor a kormány hatásköri konfliktusba került volna az igazságszolgáltatással, illetve a parlamenttel. A taláros testület megállapította: a kormánynak nem volt kötelező kikérnie az ügyben a CSM szakmai véleményezését, és önmagában azzal sem sértett alkotmányt, hogy a büntetőjogot sürgősségi rendelettel módosította.
 
Szabadság (Kolozsvár)

Műhelynapló-díj a Székelyföld folyóiratnak
A Litera szerkesztősége február 8-án a Nyitott Műhelyben átadta a 2016-os év legjobb naplóiért járó díjait, olvasható az irodalmi portálon. A legjobb egyéni naplóért Fabiny Tamás Napló-díjat nyert el, a Műhelynapló-díjat a Székelyföld folyóirat, a Szabadnapló-díjat Imre Eszter kapta.
2016-ban a következő szerzők és műhelyek publikáltak naplót a Literán: 2000 folyóirat, Adapa, Alföld folyóirat, Athenaeum Kiadó, Bihari Ágnes, Branczeiz Anna, ContextUs.hu, Csakoda csoport, Építészet – kritika – írás, Ex Symposion, Fabiny Tamás, FISZ, Hajdúböszörményi írótábor, Határvidék, HLO – Hungarian Literature Online, Hodworks, Horizontok, Horváth Csaba, Imre Eszter, Ivády Nóra, JAK műfordító tábor, JAK-tábor, Kulin Borbála, Másik – Márai Sándor Író Kör, Ménes Attila, Műút szöveggyár, Nagy Kata, Ördögkatlan fesztivál, Revizor online, Spanyolnátha, Szabó Krisztián Norbert, Székelyföld, Szekszárdi Magasiskola, Színház folyóirat, Tokaji Írótábor, Tóth Eduárd (Dumaszínház), Üveghegy, Vadászszezon. Mindezek mellett a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és az Ünnepi Könyvhét idején csoportos kiadói naplókat is közöltek, valamint minden évben a Litera szerkesztősége is részt vesz a naplóírásban. Közülük került ki a három díjazott.
Fabiny Tamás naplóbejegyzései karácsony hetén, december 26-tól 30-áig voltak olvashatók a Literán, a Székelyföld folyóirat képviseletében Fekete Vince, Szonda Szabolcs, Dimény-Haszmann Árpád, Gothár Tamás, Molnár Vilmos, Szálinger Balázs és Lövétei Lázár László április 4-10. között írt naplót, Imre Eszter augusztus 29. és szeptember 4. között vezette szabadnaplóját. 
A díjakat három könyvkiadó támogatja: a MAGVETŐ, a JELENKOR és a KALLIGRAM.
A Litera 2009 óta ad át Napló-díjat azoknak a szerzőknek, akiknek a Literán publikált naplója az adott évben a leginkább elnyeri a szerkesztőség tetszését. A Napló-díj társdíjaiként 2012-ben megalapították a Műhelynapló- és a Szabadnapló-díjakat.
Szabadság (Kolozsvár)

Akadémikusok, mint fossziliák
Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy híres egyetemi professzor leszek, aki az ókori történelmet fogja oktatni az egyik egyetemen. Azt is elképzeltem, hogy a sok titulus között, ami az öreg professzoroknak ugyebár jár, ott lesz az akadémikus is. Azóta a naivitás felhőiből a tudományos élet csínytevései felébresztettek, kicsit felnőttem, elkezdtem enyhén őszülni és rájöttem, hogy elég nagy az esélyem, hogy soha nem leszek akadémikus – és most már nem is akarok az lenni. Olyanokkal kellene ugyanis egy bársonyszéken osztozni, akik jelenleg Romániában a legsötétebb idők nacionalizmusának retorikáját és konzervativizmusát ontják elénk az ország felébredésének és naiv vágyálmainak legélesebb pillanatában.
Felháborodásomnak oka – amelyhez megnyugtatóan mondhatom, hogy több tucatnyi értelmiségi és kutató-társam is társult a szociális hálón kifejtett véleményük révén – a Román Tudományos Akadémia azon nyilatkozata, amelyet 84 neves akadémikus aláírásával a napokban közöltek. A kiáltvány az „Identitás, szuverenitás és nemzeti egység” címet viseli. A „nemzet egységét” másfél évszázada szolgáló legfőbb tudományos fórumként öndefiniált akadémia feladatának érzi, hogy egy olyan nyilatkozatot adjon ki, amelyben hangot ad azon aggodalmának, amelyet a kortárs nemzetközi és hazai helyzet teremtett. Úgy vélik, hogy a globalista tendenciák, a politikai korrektségből fakadó tevékenységek, a történelmi mítoszrombolás, az ország természeti erőforrásainak kisajátítása, a korrupció, az alkotmányellenes autonómia-törekvések és a nemzeti identitást és szimbólumokat sértő jelenségek sem gazdaságilag, sem kulturálisan nem hasznosak a régiónak. A Victor Voicu gyógyszerész, Ioan Aurel Pop történész és Gheorghe Păun matematikus által kezdeményezett kiáltványt 81 további akadémikus írta alá. Az aláírók között számos, konzervativizmusáról ismert akadémikus, így Kolozsvár díszpolgára, Emil Burzo fizikus vagy Dan Berindei történész is ott van, de sajnos több meglepetésként ható név, így az akadémia volt elnöke, Ionel Haiduc kémikus vagy Alexandru Zub történész is ott szerepel a szégyenletes listán. Az egésznek a legfurcsább abszurduma már csak az, hogy a Román Tudományos Akadémia kevés magyar származású tagjainak egyike, Vékás László Miklós fizikus, az akadémia levelező tagja is aláírta a kiáltványt. Talán ez is egy lépés a teljes tagság felé – bólogathatnánk sztoikusan.
A kiáltvány – bár felháborító és elfogadhatatlan, amellyel szemben az erdélyi magyar és a liberális, európai elveket való román értelmiségieknek vehemensen állást kellene foglalnia – nem jött váratlan villámcsapásként. Közeledik a Nagy Egyesülés centenáriuma, így érthető, hogy az ehhez hasonló böszmeségek elharapóznak majd értelmiségi körökben is. A kiáltvány több pontjának patetikus szólamai mögött jól kivehető jelenségek szerepelnek: Lucian Boia és társainak mítoszromboló történetírása, a székelyek autonómia-törekvése, a hagyományos családot egyesek szerint fenyegető gender és LGBT mozgalom romániai térnyerése, a romániai erdőirtások és Verespatak ügye. A Román Tudományos Akadémia mindegyik ügyben állást foglalt már az elmúlt időszakban, így érthető, hogy most ismét egy egységes fórumként léptek föl. Fontos azért megjegyezni, hogy a 168 levelező és rendes tagnak csak a fele írta alá a kiáltványt.
Az akadémiák mindig is a konzervativizmus, időtlen tudományosság legszentebb, már – már szakrális fórumai voltak. Raffaello híres festménye a platóni akadémiáról is egy idealizált, a görög tudományosság legjavát tömörítő tudományos fórumot jelenít meg az európai kereszténység egyik központjában, a Vatikánban.  Az egyik legrégebbi modellje a mai európai akadémiáknak, a Francia Akadémia „hallhatatlannak” nevezett tagjai immár évszázadok óta az egyetemes francia kultúra és nyelv szakrális, méregzöldbe öltözött őrzői. Őket Jean Sévillia az értelmiség terrorizmusával is vádolta már, hisz évtizedek óta – különösen az igen forrongó 1960-as években – monopolizálták tudományos narratíváikkal és közéleti szereplésükkel a francia politikát és gazdaságot is. Mindehhez legitimitást akadémiai pozíciójuk adott. Érdekes konfliktust láthatott a magyar értelmiség, amikor Szilágyi János Györgyöt, a magyar ókortudomány és klasszika-filológia nemrég elhunyt doyenjét a Magyar Tudományos Akadémia két alkalommal is elutasította tagfelvételét. Azt a tudóst nem kívánták maguk közzé emelni, akinek már 1947-ben Devecseri Gábor nem kevesebbet, mint a világirodalom egyik legnagyobb gyöngyszemét, az Odüsszeiának a magyar fordítását ajánlotta fel. Ez is jól jelezte, hogy a magyar akadémia is furcsa és sokszor túlságosan szubjektív, a tudományosság szenvtelenségétől és személyességtől független állapotától távol lévő attitűddel működik. Ezt tapasztaljuk most a Román Tudományos Akadémia kiáltványában is, amely sajnos 2017-ben, a XXI. század második évtizedének küszöbén elavultnak, régiesnek és tragikomikusnak hat. Csak bízni tudunk abban, hogy néhány évtized múlva olyan idős tudósokat látunk majd a parnasszusi tudomány magaslatain, akik nemcsak szakmai eredményeikkel, de ideológiai elveikkel is a kitárt szárnyú sas szabadságát vagy Minerva emberi gyarlóságok feletti szentségét, szűziességét tudja képviselni – ahogy a román, vagy magyar akadémiák szimbólumai sugallnák.
T. Szabó Csaba
 
Szabadság (Kolozsvár)

Átszervezik az élelmiszeripari képzést a csíkszeredai Sapientián
Az ország nyolc egyetemén összesen 30 szak megszüntetésére készül az oktatási minisztérium: az intézkedés a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE) is érinti.
Dávid László rektor ugyanakkor árnyalta a képet: elmondása szerint szó sincs arról, hogy a kormány erőszakkal beleavatkozik az intézmény működésébe. A Ziua de Cluj hírportál beszámolója szerint a tanügyi tárca által közvitára bocsátott kormányhatározat-tervezet szerint a 2017/2018-as tanévtől megszüntetik a Sapientia csíkszeredai karának alapképzésén működő élelmiszeripari biotechnológia szakot.
Dávid László a Krónikának kifejtette: arról van szó, hogy a képzés jelenleg két, az élelmiszeripari biotechnológia és a génsebészet szakiránnyal működik. Mivel azonban a felvételizők száma alapján csak az egyikre van szükség, úgy döntöttek, a kevésbé népszerű képzést megszüntetik. Az ügyben kikérték a diákok véleményét is, akik a génsebészetet tartották vonzóbbnak. „Az élelmiszeripari génsebészetre jóval többen jelentkeznek, így erre érdemes fektetnünk a hangsúlyt, a másik képzést pedig felfüggesztjük, nincs értelme két, majdnem azonos szakirány fenntartásának. Tulajdonképpen formai kérdésről van szó” – magyarázta a rektor. Hangsúlyozta: a kormány nem a fejük fölött határozott, hanem tudomásul vették a felsőoktatási intézmény döntését.
Dávid László arra is emlékeztetett: a bolognai, azaz háromciklusú felsőoktatási rendszer bevezetésekor az volt az elképzelés, hogy jelentősen csökkentik az alapszakok számát, a hallgatók pedig a magiszteri szinten szakosodnak. Ehelyett viszont Romániában épphogy bővült az alapképzés. „Olyan sok szakunk van, mint sehol máshol a világon. Ez nonszensz, mert éppen a bolognai rendszernek mond ellent” – magyarázta Dávid. A rektor úgy véli: az oktatási minisztériumnak minél hamarabb rendet kellene tennie ezen a téren.
A Ziua de Cluj hírportál beszámolójából az is kiderült: a közvitára bocsátott tervezet szerint a Dimitrie Cantemir egyetem Kolozsváron működő közgazdasági karán megszűnik a vállalkozásvezetési szak, míg a Nagyváradi Tudományegyetem művészeti kara a szobrászat- és restaurátorképzésről mond le. Az intézkedés ugyanakkor a nagyszebeni, a szatmárnémeti, valamint a bukaresti egyetemeket is érinti.
Kiss Előd-Gergely 
Krónika (Kolozsvár)

Kitart a tanfelügyelőség a Brassai szakosztálya mellett
Egyelőre nem hagyja jóvá a tanfelügyelőség, hogy a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumban az elméleti helyett a szakosztályt szüntessék meg. Az RMDSZ eközben ötéves oktatási stratégia kidolgozásához lát hozzá.
Nem hagyja jóvá a Kolozs megyei tanfelügyelőség a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumba járó diákok szüleinek azon kérését, hogy az egyetlen, elméleti képzést nyújtó osztály helyett a kilencedikes szakosztályt szüntessék meg a következő tanévtől – a kedd esti döntésről szerdán számolt be a Krónikának Török Zoltán. A főtanfelügyelő-helyettes elmondta: a szülők fellebbezhetnek a döntés ellen, ebben az esetben a vezetőtanács ismét megtárgyalja az ügyet.
Török arról is beszámolt, hogy az oktatási minisztérium nem kíván foglalkozni a problémával: szerdán személyesen tárgyalt a Brassairól Bukarestben a szaktárca képviselőivel, akiktől azt a választ kapta, hogy a megyének kell megoldania az ügyet. „Elmondták, ha megyei szinten megoldást találunk, akkor a minisztérium támogatni fogja azt. Mondjuk, ha az érintett felek meg tudnak egyezni, nincs is szükség a szaktárca támogatására” – magyarázta Török.
Hozzátette: a szülők vagy a pedagógusok természetesen segítséget kérhetnek a minisztériumtól, de nem valószínű, hogy a szaktárca változtatni fog a tanfelügyelőség döntésén. Török azt is elmondta, hogy amint hazaér Bukarestből, tart még egy megbeszélést Valentin Cuibus főtanfelügyelővel, ezt követően hivatalosan is közlik a döntést a szülőkkel és a tanárokkal. „Ha véletlenül – hangsúlyozom: ha – a beszélgetést követően bármi változik, értesítem erről az érintetteket. Ha minden marad a régiben, szinte biztos, hogy a szülők fellebbeznek, valószínű a pedagógusok is így járnak el” – fejtette ki Török Zoltán. Hozzátette: volt már példa arra, hogy újratárgyalták a beiskolázási tervet, és módosították azt.
A főtanfelügyelő-helyettes korábban lapunknak úgy nyilatkozott: azért nehéz teljesíteni a szülők kérését, mert a 2017/2018-as tanév beiskolázási tervében megyeszerte tudatosan a szakoktatás fejlesztésére, bővítésére fektették a hangsúlyt, sehol nem szüntettek meg szakosztályt. Kolozs megyében, illetve a kincses városban a diáklétszám rohamos csökkenése miatt kénytelenek magyar tannyelvű kilencedikes osztályokat megszüntetni. A Brassai diákjainak szülei és a pedagógusok elsősorban azt kifogásolják, hogy következő tanévtől megszüntetnék az iskola egyetlen elméleti osztályát, miután 2010 óta már két osztályról voltak kénytelenek lemondani. A szülők és a tanárok inkább a turisztikai képzést nyújtó szakosztályról mondanának le.
Eközben az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a csökkenő gyereklétszám okozta probléma közép távú megoldására készül: ennek érdekében pénteken zártkörű fórumot szerveznek, amelyen egy fenntartható stratégia kidolgozásáról tárgyalnak. A projekt a következő öt évre biztosítaná, hogy minden magyar gyermek anyanyelvű oktatásban részesülhessen a megyében – közölte a szövetség közleményében.
Török Zoltán ezzel kapcsolatban a Krónikának elmondta: mindenkinek meg kell értenie, hogy ha 70-80 magyar gyerekkel kevesebb van, az oktatási törvény értelmében nem lehet megtartani a jelenlegi osztályszámot. Szerinte az ideális megoldás az lenne, ha a jogszabályt úgy módosítanák, hogy a kisebbségi oktatásban alacsonyabb létszámmal is működhessenek osztályok. Az RMDSZ tervei között szerepel is egy ilyen javaslat benyújtása. A hatályos törvény szerint viszont egyelőre minimálisan 28 tanuló kell egy osztály működtetéséhez, vannak ugyanakkor kivételek, például a zeneiskolában – amiből csak egy működik Kolozs megyében – 20 gyermek is elég.
A pénteki fórumon Török mellett Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, a magyar iskolák igazgatói, aligazgatói, valamint az egyházak képviselői is részt vesznek. Jelen lesz Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke, Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, Ömböli Irma tanfelügyelő, Török Ferenc, a tanfelügyelőség munkatársa, Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke, Balla Ferenc Kolozs megyei tanácsos, a Kallós Zoltán Alapítvány igazgatója, Tárkányi Gabriella, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Kolozs megyei elnöke, Kiss Tamás és Toró Tibor szociológus, valamint Bethlendi András jogász.
Kiss Előd-Gergely |
Krónika (Kolozsvár)

Racine művét olvassák fel – gazdag színházi kínálat a hét végén Gyergyóban
Racine Phaedra című klasszikusát olvassák fel a hét végén a gyergyói Figura Stúdió Színház művészei.
Felolvasószínházi előadással, valamint a Közel sincs már e vadság erdeinkben című előadással (képünkön) várja közönségét a hét végén a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház. Péntek este 7 órától a teátrum most induló felolvasószínházi sorozatának első darabja Racine Phaedra című műve, melyet a Figura társulatának tagjai olvasnak fel.
Racine darabja elsősorban a cselekmény első pillanatától fennálló, mindvégig világos alapszituációja miatt érdekes. A mű arról szól, miként okozza egy elfojtott érzelmi kötődés majdhogynem végzetszerűen egy viszonyrendszer majd' minden tagjának végzetét. Ezt az alapgondolatot, az egyensúly-helyzet végtelen törékenységét támogatja a darabszerkezet, illetve az írói szándék közti feszültség is. A klasszicizmus tér-idő egységre vonatkozó vállalása sajátos, rendkívüli módon tömör szerkesztésmódra kényszerítette a szerzőt. A tér-idő-cselekmény hármas egységébe Racine egy, az antikvitásénál sokkal komplexebb, jóval árnyaltabb lélektani helyzetet sűrít be, végletekig fokozva a hely- és idő egységébe szorított eseményláncolat feszültségét.A felolvasószínházi előadásra a belépés ingyenes.
Szombat este 7 órától a Theresia Walser a Közel sincs már e vadság erdeinkben című darabja tekinthető meg a Figuránál. A német színházi múltfeldolgozás XXI. századi hullámába tartozó, groteszk humorú kortárs drámaszöveg a II. világháború utáni német újrakezdés kritikájaként is értelmezhető, melyet az erdélyi alkotók a közép-kelet-európai viszonyokra adaptáltak. A produkción keresztül az alkotók arra keresik a választ, hogy lehetséges-e bármiféle újrakezdés a múlt feldolgozása és lezárása nélkül, vagy a korábban elkövetett hibáink előbb-utóbb úgyis átveszik életünk felett az irányítást?
Az előadásban szereplő színészek (Fodor Alain Leonard, Kolozsi Borsos Gábor, Bocsárdi Magor, Máthé Annamária, Moșu Norbert-László és Vajda Gyöngyvér) mind olyan figurákat formálnak meg, akik valamilyen módon a személyes- vagy a történelmi múlt maradványaival küzdenek, miközben azt a hamis állítást teszik: elfojtásaikkal terhelt életük fenntartható.
Krónika (Kolozsvár)

Fogyatékkal élő gyerekeknek adományoztak csíki diákok
Újból önkénteskedtek a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola ötödik osztályos diákjai, akik az általuk készített süteményeket eladták, az összeget pedig a fogyatékkal élő gyerekek intézetének, a Manó Tanodának adományozták. 
A diákok decemberben is önkénteskedtek, a csíki megyei sürgősségi kórház szemészeti és bőrgyógyászati osztályát látogatták meg, ahová saját készítésű díszeket vittek. „A tanév elején osztályfőnöki órán arról beszéltünk, hogy vannak rosszabb helyzetben élők is. Akkor jött az ötlet, hogy mi is tudnánk segíteni, és hogy milyen jó önkénteskedni. A diákok döntöttek úgy, hogy időszakonként szervezzünk segítő jellegű akciót” – magyarázta Bors Kinga, az ötödikesek osztályfőnöke.
A kórházban tett látogatás után a diákok elhatározták, legközelebb gyerekeknek próbálnak segíteni, így esett a választás a fogyatékkal élő gyerekeket foglalkoztató Manó Tanodára. A diákok bevonták a szüleiket is, és együtt készítették el a süteményeket, amelyeket az iskolában árusítottak. A nagy lelkesedésnek köszönhetően 1030 lej gyűlt össze, amelyet el is vittek a Manó Tanodába. „A nevelők nagyon örültek a látogatásnak, mert bár az ünnepek alkalmával többen látogatnak el hozzájuk, máskor kevesebben. A mi diákjaink megdöbbentek, mert a legtöbben még nem jártak ilyen közegben, nem is tudták elképzelni, hogy vannak sérült gyerekek. Az intézményben élők is boldogok voltak, bár kicsit meglepődtek a nagy tömegtől, hisz ötvenen mentünk látogatóba” – részletezte Bors Kinga.
Hozzátette, fontosnak tartják ezeket az alkalmakat, tudatosítani szeretnék a tanítványaikban, hogy nem az a legnagyobb probléma, ha nem kapják meg a legújabb mobiltelefont, az is örömet okozhat, ha ők maguk ajándékoznak akár apró dolgokat. A tervek szerint ezek a diákok tavasszal ismét meglátogatják a kórházat és a tanodát. A 2002-ben létrejött zsögödi tanodában 24 gyereket oktatnak: óvodás csoport, előkészítő csoport, 1–4. osztály és 5–8. osztály működik az intézményben.
Ilyés Ildikó, a tanoda gyógypedagógusa elmondta, mindennapi tevékenységükhöz leginkább fogyóeszközökre van szükségük, színes papírra, ragasztóra, kartonra, festékre a nyomtatóba, így ezeket vásárolják meg a gyerekektől kapott adományból. „Egy ilyen kapcsolatból mindenki nyer, hiszen lehetőség nyílik arra, hogy az egészséges gyerekek találkozzanak fogyatékkal élő társaikkal, ugyanakkor ők is nagyon örvendenek az ilyen látogatásoknak. Szoktuk kérni, hogy készüljenek egy-egy verssel, énekkel, mert a látogatók örülnek ennek. A fogyatékkal élő gyerekek nem értik az adomány fontosságát, számukra az élmény fontos” – hangsúlyozta a szakember.
Péter Beáta |
Krónika (Kolozsvár)

A mesék világában
Alkotás, gyereknevelés és tervek 
Sikó-Barabási Eszter pedagógus, meseíró, feleség és négy gyerek – a hat és fél éves Samu, az öt és fél éves Sára, a három és fél éves Emma, valamint a fél éves Vilma – édesanyja. A Bihar megyei Szalárdon született 1981-ben, Sepsiszentgyörgyön nevelkedett. Két mesekötete jelent meg, a Kabátvigasz, gombszomor és a Csillagvándor, idén kerül kiadásra a harmadik könyve, és egy mesejátéka. Az írónővel a mesékről, a családról és a tervekről beszélgettem.
– Harminchat éves leszek májusban, van 4 gyermekem, s majdnem négy meséskönyvem – mondja mosolyogva, miközben kávéját kortyolgatja, majd folytatja. – Szépen indult ez az év, a Koinónia-kiadó elfogadta azt a könyvtervet, amit tavaly nyújtottam be, s így hamarosan megjelenik a negyedik meséskönyvem, a marosvásárhelyi Kreatív Kiadó pedig vállalta egy verses mesejátékom megjelentetését. Ezzel el is fogytak a kész mesék. Közel félszázat írtam eddig, és idén megjelenik minden, tehát vár a munka, le kell ülni újakat írni – teszi hozzá.
Az első mesejátékát 24 évesen írta Kolozsváron, amikor a Montessori Iskolában tanított, az első meséskötete 2013-ban jelent meg.
– Az akkori osztályomnak írtam a mesejátékot, amit be is mutattunk, aztán egy év múlva egy újabb született, s ahogy nőttek a gyerekek, a téma is változott. Aztán rám találtak a mesék. Azért nem vers, mert az túl egyszerű, és tökéletességig csiszolt, én meg szeretem jó bő lére ereszteni a történetet, bevonni az olvasóközönséget is ebbe a csodavilágba. Hatalmas élmény és elégtétel volt, amikor megjelent az első kötetem. Mindenképp a Koinónia-kiadót akartam, mert amikor Kolozsváron tanítottam, sokszor kaptunk tőlük ajándékkönyveket, s azok nagyon tetszettek nekem, gyönyörűek voltak, s a másik ok, hogy olyan írók írásait jelentették meg, akikről addig nem hallottam. Úgy gondoltam, ha ők teret biztosítanak a pályakezdőknek, akkor az én meséimnek ott lesz a legjobb dolguk. Elküldtem az anyagot, s két nap múlva felhívtak, hogy kiadják.
Az Eszter által írt mesék főszereplői a gyerekei, Samu és Sára, az egyik történetbe Emmát is beleírta, de a féléves Vilmából ezután lesz meseszereplő.
– A mesék különböző módon születnek, van, hogy képet látok, s annyira erős, hogy azt meg kell írni, máskor meg egy-egy egyszerű helyzetet gondolok tovább. Véleményem szerint a mese pont olyan izgalmas kell legyen, mint egy jó film. Kell legyen egy jó cselekmény, feszültség, dráma, igazi érzéseket kell kiváltson. Írtam már arról is mesét, hogy milyen nehezen tanult meg feljönni a fiam a negyedik emeletre. Vannak tervek is persze, szalvétára lejegyzett ötletek. Az írás számomra egyfajta önterápia, öngyógyítás, hiszen az anya is ember, tele kétségekkel. Sokat dolgozom a meséken, nem nagyon szoktam őket átírni, ha igen, akkor a cél a rövidítés. 
Lesz folytatás, meseregényt szeretne.
– Egy kicsit a kényelmi zónában vannak a Samu–Sára-történetek, s innen ki kellene kukkantani. Szeretnék egy meseregényt. A rímeket nem hagynám, mert az nagyon segít. No meg a kisebb gyerekeimet is bele kell írjam a mesékbe – teszi hozzá mosolyogva.
Nagy szeretettel beszélt tanítói munkájáról, a kolozsvári Montessori Iskolában töltött négy évéről, a mikós és bodoki negyedikeseiről, valamint a waldorfos kisdiákokról.
– Öt és fél év gyereknevelés után tavaly előkészítő osztályt kaptam a Waldorfban. Nagyon megszerettem őket, jövőre visszaveszem a csapatot. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a mikós diákjaim, akiket nyolc évvel ezelőtt tanítottam, meghívtak a maturandus ünnepségükre – meséli elérzékenyülve.
Mindig nagycsaládot akart, a gyerekneveléssel járó nehézségek soha nem riasztották meg. 
– Mindig kell hely legyen az ölemben. Azért viselek hordozókendőt is, hogy legyen szabad a két kezem – vallja.
A fegyelmezést is játékosan teszi, ő a hajóskapitány, s akkor a matrózok sorakoznak, pizsamát húznak. Egy rendes matróz pedig összetakarítja maga utána morzsákat s a tányérokat beteszi a mosogatókagylóba.
Hogy mi a különbség a 18 és a 36 éves Eszter között? Lényegében semmi, tele van optimizmussal, életörömmel, energiával.
– Az a lány 18 éves korában úgy készült színésznőnek, hogy szinte elfelejtette, hogy 13 éves korában volt egy gerinctörése. Osonóztam, a színház volt az életem alfája és ómegája. Nem vettek fel. Aztán elmentem filozófia szakra, egy év után beiratkoztam a pedagógia–angol főiskolára, szinte egyszerre végeztem el a kettőt. Rossz irányba, azt hiszem, nem változott semmi, ugyanúgy hiszem az élet szépségét, mint akkor. Tapasztaltabb lettem, és az elmúlással is gyakrabban találkozom. A gyerekeimet is arra nevelem, hogy lássák meg a szépet, a jót, legyenek optimisták, és ne nyugodjanak bele az első elutasításba.
Némethi Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Továbbra sem tartanak magyar miséket a csángó falvak római katolikus templomaiban
MTI - Továbbra is elutasításba ütközik a moldvai csángók magyar misézésre vonatkozó kérése, de gyászszertartásokon, temetéseken esetenként magyar ének és ima is elhangzik - számolt be róla a Krónika pénteken.
A lap közlése szerint Solomon Adriánnak, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) volt elnökének múlt szombaton Lujzikalagorban tartott temetésén a román nyelvű szertartás mellett magyar nyelvű búcsúbeszéd és ima is elhangzott, amire a településen korábban nem volt példa. A helyi római katolikus plébános egy - a faluból származó, és Erdélyben magyar nyelven szolgáló - plébános és a család kérésére engedélyezte a magyar szövegeket is.
Nyisztor Tinka néprajzkutató, az MCSMSZ egyházi ügyekért felelős alelnöke a lapnak elmondta: enyhült a papok és a jászvásári püspökség ellenállása a magyar szertartásokkal szemben, és elsősorban gyászszertartásokon, az elhunyt családja kérésére esetenként engedélyezik már a magyar imádságot.
Elmondta: szülőfalujában, Pusztinában például a hívek nyomására négy éve engedélyezték, hogy péntekenként magyarul imádkozzanak a templomban az asszonyok. Igaz, ezekről az alkalmakról az egyébként magyarul tudó helyi plébános távol marad. Hozzátette azonban, hogy Külsőrekecsinben  arra is volt példa, hogy nem engedték bérmálni azokat a gyerekeket, akik magyar órákra járnak.
Nyisztor Tinka azt is az enyhülés jeleként említette, hogy a jászvásári római katolikus teológián - ahol hagyományosan román szellemben nevelik a moldvai papokat - nemrég Márton Áron püspökről hangzott el előadás. A néprajzkutató szerint az lenne a megoldás, hogy magyar misék bemutatására felkészült papok kerüljenek a moldvai plébániákra. Hozzátette, hogy a moldvai csángó településeken jelenleg egyetlen lelkész, a forrófalvi Mariut Félix tudna magyarul misézni. 
"Budapesten már hat esztendeje miséznek románul a csángóknak. (...) Ez egy gesztus. Moldvában 25 esztendeje kérjük (a magyar misét), a Vatikánt is megjártuk, de nekünk semmilyen gesztust nem tesz senki" - idézte Nyisztor Tinkát, a csángószövetség vallási felelősét a Krónika napilap.
A moldvai megyékben mintegy 250 ezer római katolikus vallású személyt regisztráltak a legutóbbi népszámláláson. Tánczos Vilmos néprajzkutató becslése szerint 60 ezerre tehető azoknak a száma, akik valamilyen szinten beszélik a magyar nyelvet. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2001 májusában elfogadott 1521-es ajánlásában azt javasolta: a román állam biztosítsa a csángók számára az anyanyelv oktatásának a lehetőségét, a római katolikus egyház pedig tegye lehetővé, hogy a csángók anyanyelvükön hallgathassák a katolikus miséket, és templomi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék.
maszol.ro

Közvitára bocsátották a magyar diákok románnyelv-oktatását rendező rendeletet
Közvitára került a tanügyminisztérium azon rendelete, amely rendezni hivatott az 5.-8. osztályos romániai magyar diákok románnyelv-oktatását. A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) közleménye szerint méltányolják, hogy e javaslat aktualitást nyert, bár szerintük hosszú ideje célszerű lett volna napirendre tűzni ezt a kérdést. Ismertetik, hogy a javaslat értelmében az általános iskolások olyan átalakított románnyelv-oktatásban részesülhetnek, amely drasztikusan eltér a korábbitól. A jövőben sokkal nagyobb hangsúly kerül a nyelv egészséges, észszerű elsajátítására, a nyelvek között fennálló hasonlóságok felismerésére. Az új tanterv kiemelt fontosságot tulajdonít a kommunikációnak, illetve a nyelven keresztül történő kulturális megnyílásnak. A módosult tanterven kívül a pedagógusok különböző módszertani javaslatokat is kapnak majd, melyek egy összetett - formális, informális és nonformális elemekből álló oktatási modellt terjesztenek - vélte a MAKOSZ. A középiskolások szervezete szerint ez röviden annyit jelent, hogy a minisztérium is belátta, méltánytalan és kontraproduktív kisebbségi hátterű diákoktól elvárni, hogy csupán négy év nyelvtanulással (elemi iskolában van differenciált oktatás - szerk. megj.) minden hátrányt ledolgozzanak, amivel román anyanyelvű diáktársaikkal szemben rendelkeznek. "Amennyiben őszintén el kívánjuk érni (márpedig ez bármilyen jóindulatú polgártól elvárható), hogy a szilárd magyar többségű településeken élő diákok is gyakorlati szintű, felhasználható román tudást sajátítsanak el, abszolút nélkülözhetetlen ezen változások bekövetkezése, különben a rég fennálló, kényelmetlen állapotok állandónak ígérkeznek. Meglátásunk szerint megengedhetetlen, hogy diákok ezrei érettségiznek sikeresen úgy, hogy valójában alig uralják hazánk hivatalos nyelvét, ami sokkal nagyobb értéket képviselne bizonyos irodalmi kritikák bemagolásánál. A MAKOSZ (számos más civil szervezettel együtt) hosszú ideje harcol a kisebbségek differenciált román nyelv oktatásáért, örömmel fogadjuk a rendelet hírét, bár a következetesség érdekében elengedhetetlennek tartjuk, hogy ezen változtatások mihamarabb a középiskolai szinten is bekövetkezzenek" - áll még a közleményben.

Transindex.ro

Újabb szabadrablási kormányrendelet derült ki a napokban
Sajtótájékoztatót tartott csütörtökön aktuális belpolitikai ügyekről Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, illetve Csomortányi István, a párt Bihar megyei szervezetének elnöke. Szerintük előrehozott választások kellenének.
Zatykó egy nemrég napvilágra került újabb kormányrendeletről (2017/9) beszélt, amellyel az országos költségvetésre vonatkozó 2002/500. számú törvény azon cikkelyeit módosították, amelynek eredményeként gyakorlatilag lehetőséget biztosítottak a közpénzek szinte korlátlan elszívására. Az ominózus rendelet gyakorlatilag egy olyan pénzügyi trükk, amellyel szinte minden átláthatóságot és elszámolási kötelezettséget eltöröltek, szabadkezet adva a klientúrának, főleg a regionális fejlesztési alapok gátlástalan megcsapolására, akár úgy is, hogy az ország újabb hitelekből fedezze a költekezést. A 9-es kormányrendelet jelentőségét teljesen elhomályosította a 13-as számú, amely a büntető törvénykönyv módosításáról szólt, és amely miatt immár tizedik napja tüntetnek az országban.
A fentiek tükrében Csomortányi úgy értékelte a kialakult helyzetet, hogy a román politikai életben a szociáldemokraták (PSD) minden rossznak és minden elutasításnak a megtestesítői, amely ellen 1989 óta folyamatosan küzdenek az igazi rendszerváltók. Ez a politikai alakulat a korrupción és a gátlástalan harácsoláson kívül semmiben nem jeleskedett az elmúlt 27 évben. Sorozatos kudarcait talán csak a magyarellenes megnyilvánulásai múlták felül, semmibe véve a nemzetiségekre vonatkozó törvény adta jogokat, illetve az erdélyi értékeket.
Ha csak 2012-ig tekintünk vissza – mondta Csomortányi –, amikor szintén PSD-irányítású kormánykoalíció vezette Romániát (PSD+PNL), ezt az időszakot is csak az instabilitás és a káosz jellemezte. Ennek a kormánynak a többszöri bukása olyan súlyos gazdasági válságba sodorta az országot – tomboló korrupció, gátlástalan osztozkodás, nyílt rablás –, hogy 2015 végére önként adták át az irányítást egy technokrata kormánynak. Ez a visszavonulási trükk kellett ahhoz, hogy 2016 végén minden idők leghazugabb és legpiszkosabb kampányával ismét válastást nyerjenek. A cél ezúttal sem változott: folytatják az ország kirablását, teret és lehetőséget biztosítva a klientúrának, amint azt az egyhónapos kormányzás eredményei is mutatják. Sokat mondó tényező a kormány regnálásának második hónapjában indított bizalmatlansági indítvány is, amelyet természetesen a PSD szocialistái és az ALDE balliberálisai az RMDSZ támogatását élvezve elhárítottak. 
Amikor 2014 márciusában a PSD oldalán az RMDSZ is belépett a kormányba, négy feltételhez kötötte a közreműködést: a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem önálló magyar karának a létrehozása, a kisebbségi törvény megalkotása, a zászlóhasználati jog törvényes keretbefoglalása, valamint az észak-erdélyi autópálya befejezése. Ezekből semmi sem valósult meg, azonban szemtelen módon 2016-ban ismét elhangzottak ugyanezek az ígéretek az RMDSZ kampányában. Nyilvánvaló tehát, hogy aki ezt a PSD-s politikai maffiát támogatja, az csak az ország jelenlegi kilátástalan helyzetét súlyosbítja. A bihari szociáldemokraták és RMDSZ-esek összefonódása is komoly múltra tekint vissza, Bihar megyét jelenleg is ők vezetik, és ugyanolyan károkat okoznak regionális, mint országos szinten.
Az Erdélyi Magyar Néppárt álláspontja szerint az lenne a szerencsésebb, ha nemcsak a Grindeanu-kormány bukna meg, de vele együtt a teljes román baloldal is, és előrehozott választásokat írnának ki.
Zatykó Gyula pár mondat erejéig visszatért a politikum és az igazságügy jelenlegi elmérgesedett viszonyára is, mivel a napokban elbocsátották a bírói testületből azt a Camelia Bogdant, aki mintegy tíz olyan fajsúlyos korrupciós ügyben hozott ítéletet, mely vagyonelkobzással, azaz az elrabolt pénz visszaszerzésével is járt. Az igazságszolgáltatásra gyakorolt nyomás és fenyegetés miatt is az utca kell, hogy hallassa a hangját, mivel a törvényhozásban teljesen el vannak tolódva az erőviszonyok, ami azt jelenti, hogy a belső ellenőrzés teljességgel lehetetlenné vált.
A január 25-én meghozott 9-es számú sürgősségi kormányrendelet pedig – bár csak egy évre szól – azért jött létre, hogy mindamellett, hogy lehetőséget teremt a korlátlan költekezésre, káoszt is teremt az ország gazdálkodásában, ami csak elősegíti mindazok ténykedését, akik a zavarosban szeretnek halászni – fűzte hozzá az alelnök az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája szerint.

itthon.ma//erdelyorszag

Az árulás ára – az MPP kongresszusa elé
Bármennyire is hihetetlen, állítólag mégiscsak létezik, van a Magyar Polgári Párt. Legalábbis abból ítélve, hogy a hírek szerint február 11-én Országos Tanácskozást – a gyengébbek kedvéért: kongresszust – tart Szatmárnémetiben.
Hogy miért nem rendes időben kongresszusoznak a „polgáriak”, ahogyan azt az alapszabályzat előírja, azt talán a halasztásban illetékesek majd hitelt érdemlően megmagyarázzák. Vagy nem.
Emlékeztetőül: az MPP-t annak idején azért hozták létre, hogy a mindenkori román hatalomhoz dörgölőző, abba beépülő RMDSZ-szel szemben alternatívát nyújtson az erdélyi magyarságnak, megteremtve az erdélyi magyar politikai pluralizmust, ahogyan akkoriban mondták: a választás szabadságát. A 2008-as helyhatósági választásokon való ígéretes indulás után azonban 2012-re megfeneklett az RMDSZ egyeduralkodói pozícióját megingatni hivatott próbálkozás. Hogy ebben az erdélyi magyar politikai jobboldal megosztottságának – 2012-től, a Tőkés László bábáskodása mellett született Erdélyi Magyar Néppárt színre lépésétől kezdődően már két párt vetélkedett a nemzeti, autonomista erők képviseletéért –, vagy a Fidesz–RMDSZ-viszonyban beállt hirtelen változásnak volt nagyobb szerepe, azt egyelőre képtelenség megítélni.
2012-től kezdődően, Biró Zsolt elnöksége alatt az MPP elindult az önfeladás útján. Hogy ezt miként fogadta a tagság, arról a pártelnökük tavaly március 10-i marosvásárhelyi beszédét kísérő füttyszó és hurrogás árulkodik. Az MPP mára nem tekinthető többnek, mint az RMDSZ önálló politikai akarat nélküli függelékének. Amit az „összefogásért” cserébe kapott az RMDSZ-től – a pártelnök és egy megyei elnök parlamenti mandátuma –, az nem több az ominózus tál lencsénél. Talán érezhetik ezt a pártban, ezzel magyarázható az a szándék is, hogy a február 11-ei kongresszuson arányos részt kérjenek a Communitas Alapítványnak juttatott, az erdélyi magyarság számára utalt állami pénzekből. Ha jól meggondoljuk, ez lenne a minimum, hisz az a pénz, minden eddigi gyakorlat ellenére, nem csak az RMDSZ-t illeti meg.
Egy pozitív válasz esetén – gyakorlatilag ez lenne az árulás ára! – valahogy még magyarázható lehetne a magyarázhatatlan: miért is kellett önálló politikai arculatát feladnia a pártnak. Ha az RMDSZ visszautasítja a kérést, akkor kerül csak nehéz helyzetbe Biró Zsolt…
Szentgyörgyi László
itthon.ma//szerintunk

A katolikus gimnázium mellett tették le a voksukat
A marosvásárhelyi önkormányzat pénteki rendkívüli ülésén olyan határozatot fogadott el, amely a veszélybe került Római Katolikus Gimnáziummal is számol a következő tanévben – tájékoztatta az MTI-t Csíki Zsolt, az RMDSZ frakcióvezetője.
 rendkívüli tanácsülést az RMDSZ képviselői kezdeményezték azt tapasztalva, hogy az önkormányzat a február 8-ig meghosszabbított határidőt is lekéste a jövő évi iskolahálózatra javaslatot tevő határozata elfogadásával. A rendkívüli tanácsülésen az RMDSZ és a Szabad Emberek Pártja (POL) képviselői, valamint két liberális képviselő szavazta meg a határozatot, mely a Római Katolikus Gimnáziumot is tartalmazza.
Csíki Zsolt elmondta: a mostani döntés távolról sem jelenti, hogy elhárult volna az iskolát fenyegető veszély. A pénteken elfogadott határozat csupán javaslat jellegű. Ezt a Maros megyei tanfelügyelőségnek kell véleményeznie, és az önkormányzatnak a vélemény alapján egy újabb határozatot kell hoznia a 2017-2018-as tanév marosvásárhelyi iskolahálózatáról. A politikus hozzátette, azért lépett az RMDSZ-frakció, mert immár bizonyossá vált, hogy a polgármesteri hivatal tanügyért felelős igazgatósága időhúzásra játszik.
Csíki Zsolt ezúttal is nyomatékosította, a főtanfelügyelő és az iskolaigazgató elleni bűnügyi eljárás nem kérdőjelezheti meg az iskola működését. Tamási Zsolt iskolaigazgató és Ștefan Someșan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen 2016 november elején indított eljárást a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA), mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták, valójában nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. A DNA Ștefan Someșant hivatali hatalommal való visszaéléssel és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel, Tamási Zsolt igazgatót pedig hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel gyanúsítja, és mindkettejüket eltiltotta a hivatásuk gyakorlásától.
Az igazgató elleni eljárás már a múlt év végén ellehetetlenítette az iskola működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis a tanintézet nem adhatta ki a tanárok fizetését, nem fizethette ki a közüzemi számláit. Decemberben a DNA egy alkalommal lehetővé tette, hogy az igazgató négy órára bemenjen az iskolába, és aláírja az intézmény működését biztosító iratokat.
MTI |
Székelyhon.ro

Díjazták a Székelyföld folyóiratot
A Litera irodalmi portál Műhelynapló-díjában részesült a csíkszeredai székhelyű Székelyföld folyóirat.
Február 8-án a budapesti Nyitott Műhelyben 2016 legkiválóbb naplóiért a szerkesztőség döntése szerint a legjobb egyéni naplóért Fabiny Tamás Napló-díjat nyert el, a Műhelynapló-díjat a Székelyföld folyóirat, a Szabadnapló-díjat Imre Eszter kapta. A Litera 2009 óta ad át Napló-díjat azoknak a szerzőknek, akiknek a Literán publikált naplója az adott évben a leginkább elnyeri a szerkesztőség tetszését. A Napló-díj társdíjaiként 2012-ben megalapították a Műhelynapló- és a Szabadnapló-díjakat.
„Nagyon erős volt a mezőny, nagyon sokan írtak műhelynaplót, így még nagyobb öröm, hogy egy ilyen erős mezőnyből épp minket választottak ki. Megkérdeztem a szerkesztőasszonyt, Nagy Gabriellát, hogy miért épp ránk esett a választásuk, és azt mondta, hogy a nyelv nagyon »vitte« ezeket a történeteket. És nyilván ez a legfontosabb, hogy ha már naplóról és irodalomról van szó. Nem a történetek különössége, egzotikuma, hanem a jó irodalomi szövegek a lényegesek” – mondta el portálunknak Lövétei Lázár László, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője a díjátadó után.
2016-ban a következő szerzők és műhelyek publikáltak naplót a Literán: 2000 folyóirat, Adapa, Alföld folyóirat, Athenaeum Kiadó, Bihari Ágnes, Branczeiz Anna, ContextUs.hu, Csakoda csoport, Építészet – kritika – írás, Ex Symposion, Fabiny Tamás, FISZ, Hajdúböszörményi írótábor, Határvidék, HLO – Hungarian Literature Online, Hodworks, Horizontok, Horváth Csaba, Imre Eszter, Ivády Nóra, JAK műfordító tábor, JAK-tábor, Kulin Borbála, Másik – Márai Sándor Író Kör, Ménes Attila, Műút szöveggyár, Nagy Kata, Ördögkatlan fesztivál, Revizor online, Spanyolnátha, Szabó Krisztián Norbert, Székelyföld, Szekszárdi Magasiskola, Színház folyóirat, Tokaji Írótábor, Tóth Eduárd (Dumaszínház), Üveghegy, Vadászszezon.
Mindezek mellett a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és az Ünnepi Könyvhét idején csoportos kiadói naplókat is közöltek, valamint minden évben a Litera szerkesztősége is részt vesz a naplóírásban. Közülük került ki a három díjazott – olvasható a Literán.  A Székelyföld folyóirat képviseletében Fekete Vince, Szonda Szabolcs, Dimény-Haszmann Árpád, Gothár Tamás, Molnár Vilmos, Szálinger Balázs és Lövétei Lázár László írt naplót a Literán április 4–10. között.
Péter Beáta |

Érvényben marad Horváth Anna kolozsvári alpolgármester eltiltása
A kolozsvári táblabíróság pénteken érvényben tartotta Horváth Anna kolozsvári alpolgármester eltiltását tisztsége gyakorlásától.
A táblabíróság sajtóosztálya közleményben tudatta, hogy a végzés ellen a közlés utáni 48 órán belül lehet fellebbezni.
A romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) befolyással való üzérkedéssel vádolja, és 2016 október elejétől hatósági felügyelet alá helyezte az alpolgármestert, aki fizetés nélküli szabadságot vett ki eltiltása idejére. A bíróságra karácsony előtt benyújtott vádirat szerint az alpolgármester hatvan fesztiválbérletet fogadott el a júniusi választási kampányban tevékenykedő önkéntesei számára egy ingatlanfejlesztőtől, cserében pedig megsürgette számára a városházán egy építési engedély kiadásához szükséges jóváhagyások kibocsátását. MTI
Erdély.ma

Katolikus gimnázium: sikerült kivédeni a hivatal időhúzását
A marosvásárhelyi önkormányzati testület pénteki rendkívüli ülésén olyan határozatot fogadott el, amely a veszélybe került Római Katolikus Gimnáziummal is számol a következő tanévben – tájékoztatta az MTI-t Csíki Zsolt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakcióvezetője. A rendkívüli tanácsülést az RMDSZ képviselői kezdeményezték azt tapasztalva, hogy az önkormányzat a február 8-ig meghosszabbított határidőt is lekéste a jövő évi iskolahálózatra javaslatot tevő határozata elfogadásával. A rendkívüli tanácsülésen az RMDSZ és a Szabad Emberek Pártja (POL) képviselői, valamint két liberális képviselő szavazta meg a határozatot, mely a Római Katolikus Gimnáziumot is tartalmazza.
Csíki Zsolt elmondta: a mostani döntés távolról sem jelenti, hogy elhárult volna az iskolát fenyegető veszély. A pénteken elfogadott határozat csupán javaslat jellegű. Ezt a Maros megyei tanfelügyelőségnek kell véleményeznie, és az önkormányzatnak a vélemény alapján egy újabb határozatot kell hoznia a 2017-2018-as tanév marosvásárhelyi iskolahálózatáról. A politikus hozzátette, azért lépett az RMDSZ-frakció, mert immár bizonyossá vált, hogy a polgármesteri hivatal tanügyért felelős igazgatósága időhúzásra játszik.
Csíki Zsolt ezúttal is nyomatékosította, a főtanfelügyelő és az iskolaigazgató elleni bűnügyi eljárás nem kérdőjelezheti meg az iskola működését.
Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen 2016 november elején indított eljárást a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA), mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták, valójában nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. A DNA Stefan Somesant hivatali hatalommal való visszaéléssel és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel, Tamási Zsolt igazgatót pedig hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel gyanúsítja, és mindkettejüket eltiltotta a hivatásuk gyakorlásától.
Az igazgató elleni eljárás már a múlt év végén ellehetetlenítette az iskola működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis a tanintézet nem adhatta ki a tanárok fizetését, nem fizethette ki a közüzemi számláit. Decemberben a DNA egy alkalommal lehetővé tette, hogy az igazgató négy órára bemenjen az iskolába, és aláírja az intézmény működését biztosító iratokat. MTI
Erdély.ma

Székelyföld elszigetelődésétől tart Vékás László temesvári akadémikus
Az oktatás helyzete, a dialógus hiánya és székelyföldiek elszigetelődési tendenciája aggasztja, ez késztette Vékás László Temesváron élő fizikust arra, hogy aláírja a román akadémikusok „nemzetféltő felhívását” – mondta el a Maszolnak. Az akadémia közben elhatárolódott a felhívástól.
Mint korábban írtuk, román akadémikusok egy csoportja a Románia nemzeti egysége és területi épsége irányuló támadások leküzdésére felszólító állásfoglalást tett közzé. A román sajtó egy része szerint a nacionalista hangvételű dokumentumot aláírói a Szociáldemokrata Párt (PSD) propagandáját veszik át, amikor a korrupcióellenes tüntetések közepette az ország területi egységéért aggódnak.
Az aláírók között szerepel dr. Vékás Lászlónak, az akadémia levelező tagjának, a temesvári mérnöki kutatóintézet (ICCTFA) vezetőjének a neve is. Megkeresésünkre a 71 éves fizikus elmondta, utólag „kissé bánja”, hogy nevét adta a felhíváshoz. Ezt azzal magyarázta, hogy barátai időközben felhívták a figyelmét a PSD-s propagandának a dokumentumban fellelhető elemeire.
„Igazat kell adnom nekik, ez elkerülte a figyelmem, de nem akarom most kivonni magam a felelősség alól. Amikor aláírtam a felhívást, egyetértettem a tartalmával” – jelentette ki a Maszolnak. Hozzátette: maga is úgy látja, hogy a kormány „nem járt el korrektül” a Btk.-t módosító sürgősségi rendelet elfogadásával, de az elmúlt napok eseményei aggodalommal töltötték el.
Vékás László elmondta, éppen azért írta alá a felhívást, mert nagyon hiányolja most a párbeszédet a hazai közéletben. „Egyetértek akadémikus társaimmal abban, hogy az országnak most dialógusra van szüksége. A párbeszéd hiányát a lehető legnagyobb bajnak tartom” – magyarázta.
Az akadémikusok állásfoglalása a hazai oktatás aggasztónak helyzetére is felhívja a figyelmet, és ezeket az aggodalmakat a temesvári fizikus is osztja. „Lezüllött a tanügy az utóbbi években. Igaz, ez nem új keletű probléma, de az akadémikus társaim felhívása az oktatás siralmas helyzetére is rávilágít” – fogalmazott a kutató.
Az akadémia elhatárolódik. A Román Akadémia egy csoportja által február 8-án közzétett felhívás nem tükrözi az intézmény hivatalos álláspontját - szögezte le pénteken a Román Akadémia sajtóirodája. A közlemlény szerint felhívás személyes kezdeményezés volt, az aláírók szövegezték meg. Csütörtökön Mircea Dumitru volt tanügyminiszter elhatárolódott a Román Akadémia több mint 80 tagjának állásfoglalásától, kijelentve, hogy sem annak stílusával, sem retorikájával nem ért egyet, de a megfogalmazott gondolatok nagy részével sem. Hasonló álláspontra helyezkedett Wilhelm Dancă római katolikus teológiai tanár is. 
"Árt az elszigetelődés a székelyföldieknek"
Arra a felvetésünkre, hogy a felhívás nem az oktatásról szól, és kezdeményezői voltaképp „magyarveszéllyel” riogatnak, amikor aggasztónak nevezik az "alkotmány előírásaiba ütköző etnikai alapú autonóm enklávék" létrehozására irányuló próbálkozásokat, és Románia területi épségét féltik a kormányellenes demonstrációktól, Vékás kijelentette: Székelyföldön elszigetelődési tendenciát tapasztalt, és ez szerinte árt az ottani magyar közösségnek.
Az akadémikus elmondta, több mint két évtizede vesz részt közös kutatási programokban egy székelyudvarhelyi gyár mérnökeivel, és kiváló tudományos eredményeket értek el együtt a nanotechnológia terén.
„Tehát jól ismerem a székelyföldieket. Reális problémának tartom, hogy az ott lakók többsége nem tud jól románul kommunikálni, nehezen tud kitörni abból a közösségből. És ez szerintem nem tesz jót a régiónak. A székelyföldi munkatársaim megmutatták, hogy lehet ezt másképpen is” – fogalmazott. 
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

Román Akadémia: a tagok egy csoportjának felhívása nem tükrözi az intézmény hivatalos véleményét
A Román Akadémia egy csoportja által február 8-án közzétett felhívás nem tükrözi az intézmény hivatalos álláspontját – szögezi le a Román Akadémia sajtóirodája.
Az idézett forrás hozzáteszi, az említett felhívás személyes kezdeményezés eredménye volt, az aláírók szövegezték meg.
Szerdán a Román Akadémia több mint 80 tagja tett közzé felhívást, amelyben kérik az állam illetékes intézményeit, hogy akadályozzák meg a Románia nemzeti egysége, identitása és szuverenitása ellen irányuló ‘diverziókat és agressziókat’, a politikusokat pedig felszólították, hogy ‘felelősséggel és hazafiassággal dolgozzanak együtt Románia jólétéért’.
Csütörtökön Mircea Dumitru volt tanügyminiszter elhatárolódott a Román Akadémia több mint 80 tagjának felhívásától, kijelentve, hogy sem annak stílusával, sem retorikájával nem ért egyet, de a megfogalmazott gondolatok nagy részével sem. Hasonló álláspontra helyezkedett Wilhelm Dancă római katolikus teológiai tanár is.
www.agerpres.ro

erdon.ro

Aktuális problémák helyett a régmúlt köszön vissza román akadémikusok leveléből S. R. T. - A. I.
Szociológust, a BBTE rektorhelyettesét és az aláíró magyar akadémikust is megkérdeztük a nacionalista felhangú állásfoglalásról.
Politikai oldalról elismerő, akadémiai oldalról bíráló vélemények jelentek meg a Román Tudományos Akadémia 84 tagja által aláírt állásfoglalásról a kiadását követő 24 órában. Az akadémia csütörtökön adott ki egy olyan szöveget, amely nem az elmúlt napok belpolitikai történései, a tüntetéssorozatok apropóján született, hanem kevésbé aktuális, emellett nacionalista felhangú megállapításokat, felszólításokat tartalmaz. A Hotnews.ro csütörtökön úgy értékelte, hogy az "erősen nacionalista hangvételű" dokumentumot aláíró akadémikusok a PSD propagandáját vették át, amikor a korrupcióellenes tüntetések közepette Románia területi egységéért aggódnak.
A dokumentum Románia nemzeti egységét és területi épségét félti, az ezek ellen irányuló támadások leküzdésére szólít fel. Az aláírók szerint az utóbbi két évtizedben egy sor negatív jelenség - a globalizáció, a túlzásba vitt "politikai korrektség", a történelem tendenciózus átírása, a nemzeti jelképek gyalázása, a termőföldek és az altalajkincsek eladása, az erdőirtás - ásta alá a románság nemzeti identitását, az ország szuverenitását. A szerzők különösen aggasztónak nevezik a visszatérő regionalizációs kísérleteket és az "alkotmány előírásaiba ütköző, az európai integrációs tendenciákkal is ellentétes etnikai alapú autonóm enklávék" létrehozására irányuló próbálkozásokat. Az akadémikusok az Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó 1918-as "nagy egyesülés" közelgő centenáriumára is hivatkozva felhívást intéznek a román néphez és az állami hatóságokhoz, hogy lépjenek fel "a nemzeti identitás, Románia szuverenitása, nemzeti egysége és a jogállam stabilitása elleni támadások megelőzése, ellensúlyozása, illetve - amennyiben törvénysértés is történik - megbüntetése érdekében". (mti)
A felhívást Ioan-Aurel Pop történész, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora, Gheorghe Paun matematikus és Victor Voicu orvos, nyugalmazott tábornok kezdeményezte, és az akadémia 84 rendes, levelező, illetve tiszteletbeli tagja írta alá, közöttük Vékás László temesvári fizikus, levelező tag.
A Transindex megkeresésére Vékás úgy nyilatkozott, ő azért tartotta fontosnak aláírni, mert egy dialógus kezdetének tekintette. Vékás azt mondta, szerinte az oktatás, a tanügy az elmúlt évtizedekben meggyengült, valaminek történnie kell, azonban nincs párbeszéd ezekről. A Transindex azon felvetésére, hogy az oktatás problémája marginálisan szerepel ebben a nyílt levélben, sokkal hangsúlyosabb például a területi egység miatti aggodalom, konkrétan a területi autonómia ellenzése is megjelenik, az akadémikus a nyitottság fontosságáról beszélt, és úgy vélte, a bezárkózás nem használ, és ha nincs együttműködés az országon belül, majd európai szinten, akkor nem lehet eredményeket elérni. Az akadémikus kérdésünkre azt mondta, látta megjelenés előtt a nyílt levelet. 
"Régmúlt köszön vissza"
A Hotnews azt is felidézte, hogy a PSD véleményformálói is azt hangoztatják, hogy a korrupcióellenes demonstrációk Románia szétszakítását eredményezhetik. Példaként Adrian Tutuianut, a SRI-t felügyelő parlamenti bizottság elnökét idézte, aki szerint a bukaresti megmozdulások aggasztóan hasonlítanak a kijevi Majdan-tüntetésekhez, amelyek után Ukrajna szétszakítása következett. Az állásfoglalás Péter László szociológus szerint is beilleszkedik abba az elég hangsúlyosan nacionalista retorikába, amelyet a PSD már a választási kampányban megpendített, illetve amely a valóságot a jókra és a rosszakra osztja fel. „A klasszikus nyolcvanas évekbeli nacionálkommunista rendszer filozófiájának keretében már rég bejáratott mintája van annak, hogy veszélyben az ország egysége, veszélyben Erdély” – fogalmazott Péter a Transindexnek. Ugyanakkor úgy látja, a nyilvános térben ezeknek a hangoknak, álláspontoknak az ellensúlya is megjelenik, akár a civil szféra, akár a tüntetők részéről - ez esetben is megjelentek ellennyilatkozatok, amiben egyesek nyilvánosan azt mondták, hogy nem értenek egyet a nacionalista kiállással. Soós Anna, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese szerint ez a nyilatkozat azokat jellemzi, akik aláírták. Úgy látja, "a régmúlt köszön vissza belőle, de semmiképp sem az egyetemünket jellemzi, reméljük, hogy nem is fogja" - mondta a Transindexnek. Arra a kérdésünkre, hogy szerinte ennek az állásfoglalásnak lehet olyan következménye, hogy felsőoktatási intézmények állást foglalnak mellette vagy ellene, azt válaszolta, hogy nem hiszi, mivel nyilatkozat sokféle és sok szokott megjelenni. "Én azt hiszem, ez egyértelműen azoknak a véleménye, akik ezt bevállalták, és úgy érzem, hogy nem az egyetemünk hangulatát és magatartását tükrözi" - hangsúlyozta Soós. Aláírták, majd elhatárolódtak Mircea Dumitru volt oktatási miniszter, a Bukaresti Tudományegyetem rektora, aki szintén aláírta a levelet, annak megjelenése után elhatárolódott tőle. Facebook-oldalán Dumitru azt írta, a levél ötlete körülbelül három hete fogalmazódott meg, az akadémia az ország geopolitikai helyzetével kapcsolatos üzenetet akart közzétenni, amelynek tágabb kontextusa a magyar kormányfő és az amerikai elnök, valamint előbbi és az orosz államfő közötti találkozó lett volna. Dumitru szerint őt ilyen alapon kérdezték meg, hogy társulna-e egy általánosabb felhíváshoz, amelyben a területi egység és konfliktusokon való túllépéshez szükséges párbeszéd mellett állnának ki. Ő erre mondott igent, és állítása szerint a hétfői közlésig nem látta a levél tartalmát. A volt miniszter azt írta, a levélnek sem stílusával, sem retorikájával, sem több megfogalmazott gondolatával nem tud azonosulni, így elhatárolódik attól. "Mi több, a néhány nappal ezelőtti, több egyetemi kollégámmal együtt általam is aláírt nyilvános felhívásban elítélem az állam szabályaitól és normáitól való súlyos eltéréseket, és egyértelműen a korrupció és minden, a jogrendet veszélyeztető politikus és közszereplő ellen foglalok állást. Sajnálom a kialakult helyzetet, és úgy gondolom, az akadémiai közeg a jogállam és a demokrácia mechanizmusainak őrzője kell, hogy maradjon" - írta Dumitru. Egy másik aláíró, Wilhelm Dancă, az akadémia levelező tagja is elhatárolódott a nyílt levéltől. Ő csak annyit írt, szintén a Facebookon, hogy azért határolódik el, mert a felhívás nem tükrözi sem az akadémia küldetését, sem a saját keresztény meggyőződéseit. "Isten áldja a Román Akadémiát! Isten áldja Romániát!" - írta még. Tăriceanu: az Akadémia visszatér ahhoz, ami eredetileg volt A politikusok közül Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke kifejezetten pozitívan viszonyult az állásfoglaláshoz. Csütörtökön az akadémiai dokumentumhoz némiképp hasonló hangnemű közleményben méltatta az általa az állami intézményekhez intézett nyílt levélnek nevezett dokumentumot. „150 éven keresztül (...) a Román Tudományos Akadémia a románok nemzeti identitásának nélkülözhetetlen támpontja volt, mint egy tükör, amelyet a nemzet önismeretre használt, valamint arra, hogy másoktól elismerést kérjen. Az Akadémiai Társaság alapító nemzedékének, majd az őket követő akadémikusok nemzedékeinek célja vitathatatlanul politikai volt, a legfilozofikusabb értelemben, amelyet a politikának tulajdoníthatunk: az Akadémiát a nemzet központi politikai intézményének képzelték el, annak az intézménynek, amelynek feladata a nemzeti identitás, a megismerés és az értékek elismerésének politikáját vezetni” – fogalmazott Tăriceanu. A levél szerinte azt bizonyítja, hogy a Román Tudományos Akadémia megújítja alapvető küldetését, annak a jele, hogy az Akadémia visszatér ahhoz, ami eredetileg volt: „értelmiségi viták központi helye, a polgári elkötelezettség tere, az, ahol a társadalom nagy témáit nemcsak a legnagyobb szabadságban, hanem a legavatottabb hangok által lehet elemezni”. 
Transindex.ro

Hosszú távra tervezik a délutáni programot
A Háromszéken zajló és esetenként induló iskolai oktatás utáni délutáni felzárkóztató programról egyeztettek a megyei önkormányzat vezetői a Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete (HEKS) és a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány vezetőivel.
Matthias Herren, a HEKS Alapítvány romániai munkacsoportjának  elnöke, Emanuel Țipu irodavezető és Ioan Vlasa, a FAER Alapítvány igazgatója a megbeszélésen elégedetten nyugtázták az Erdély hét megyéjében – köztük Háromszéken – zajló, több mint 1500 gyereket érintő program eredményeit. 
A programot indító és finanszírozó svájci alapítvány képviselői Románia viszonylatában hosszú távra terveznek. Helyi közigazgatási egységek, iskolák és egyházak közös együttműködésével igyekeznek továbbvinni a projektet 2018 után is. Szeretnék, ha a délutáni tanítás az iskolai oktatás részévé válna, de természetesen nem akarják a már – leginkább városokon – működő csoportok szerepét átvenni. Ehhez a társadalmi, strukturális változáshoz elsősorban megyén belüli igényfelmérésre van szükség – összegezte Matthias Herren. A találkozón leszögezték, létrehoznak egy szakemberekből álló munkacsoportot, melynek feladata lesz június végéig elkészíteni a megyei igényfelmérést. Azt is megbeszélték, hogy a továbbiakban is folytatják az eddig eredményesnek bizonyult együttműködést.
Háromszéken idén a program összértéke 1 millió lej, ennek 50 százalékát a HEKS Alapítvány, 25–25 százalékát pedig a megyei, valamint a helyi önkormányzatok biztosítják. 17 csoportban több mint 350 tanuló részvételével zajlik délutáni oktatás. A gyerekek a tanítás mellett meleg ebédben is részesülnek, tehát szociális vonzata is van a programnak.  (sz.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az akadémia elhatárolódik
A Román Akadémia egy csoportja által február 8-án közzétett felhívás nem tükrözi az intézmény hivatalos álláspontját – szögezi le a Román Akadémia sajtóirodája. Az idézett forrás hozzáteszi, az említett felhívás személyes kezdeményezés eredménye volt, az aláírók szövegezték meg. Tegnap Mircea Dumitru volt tanügyminiszter is elhatárolódott az akadémia tagjainak korábbi felhívásától, kijelentve, hogy sem annak stílusával, sem retorikájával nem ért egyet, de a megfogalmazott gondolatok nagy részével sem. Hasonló álláspontra helyezkedett Wilhelm Dancă római katolikus teológiai tanár is. Az akadémia több mint 80 tagja szerdán tette közzé felhívását, melyben kérik az állam illetékes intézményeit, hogy akadályozzák meg a Románia nemzeti egysége, identitása és szuverenitása ellen irányuló „diverziókat és agressziókat”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gróf Bánffy Miklós román hangja (Beszélgetés Marius Tabacu műfordítóval, a kolozsvári filharmónia igazgatójával)
Szépreményű zongoristaként indult, aztán román értelmiségiként derékig benne volt a kolozsvári „irredenta” mozgalmakban. Marius Tabacu révén az első világháború előtti Magyarország képe, gróf Bánffy Miklós Erdély-trilógiája is eljuthat a román olvasóhoz.
– Elégedett a Bánffy-trilógia román fordításával?
– Biztosan nagyon jó, és addig nem is derülhet ki az ellenkezője, míg nem jelenik meg. Volt néhány „próbafelolvasás”, de egészében még senki sem látta. 2016 őszén fejeztem be a fordítást, a szerkesztési munkálatok még hátravannak.
– Feltéve, hogy remek a fordítás, milyen fogadtatásra számít a román olvasóközönség részéről?
– Vegyesek a tapasztalataim a magyar művek román fordításának fogadtatásáról. A Bánffy-mű tekintetében a legnagyobb kockázati tényező, hogy hatalmas a terjedelem, 1500 oldal. Kell hozzá egy alapos történészi szakértői háttér is, szerencsére Lucian Nastasă-Kovács professzor, a kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója örömmel vállalta a felkérést. A kor rengeteg olyan politikai hátterét kell megvilágítani, ami egyrészt nem derül ki a regényből, előismeretek nélkül pedig értelmezhetetlen lenne a román olvasó számára. De megkockáztatom, a magyarok többsége számára is. A világháború előtti évek Magyarországa, annak parlamenti világa olyan dzsungel, amelyben nem könnyű eligazodni.
– Fordítás közben szembesült-e azzal a magyar–román párhuzamossággal, amely az erdélyi közös történelmünk megítélését máig jellemzi?
– Nehéz erre válaszolnom, mert munka közben teljesen beszippantott Bánffy Miklós nagyon demokratikus és nyitott, egyszerre kritikus és önkritikus gondolkodása, látásmódja. Ismeretes, mekkora felháborodást váltott ki a könyv megjelenése, a magyar arisztokrácia sok tagja magára ismert, vagy magára vélt ismerni. Amúgy természetesen élt bennem a kor kettős megítélésének érzése. Arról is értesültem, hogy a kiadó lábjegyzetekkel készül ellátni, „barátságosabbá” tenni a könyvet, én mindenképpen tiltakozni fogok ez ellen, kérdés, hogy milyen hatással. Ez ugyanis szépirodalmi mű, másrészt meg ott lesz a történészi háttér, Lucian Nastasă-Kovács tudásában és ítélőképességében teljes mértékben megbízom.
– Mi fogta meg leginkább a regényben?
– Sokat gondolkoztam azon – és mi tagadás, meg is hatódtam tőle –, hogy a regény írása közben vajon mi lehetett ennek az embernek a lelkében. A trilógiát, amelynek cselekménye az első világháború kitörésekor zárul, a harmincas évek végén fejezte be Bánffy, már a háború következményeinek ismeretében rögzítette a történéseket. És így is képes volt igazán elegáns úri távolságtartással leírni mindazt, ami Trianon után következett, és ami egész Kelet-Közép-Európa számára súlyos kataklizmát jelentett. Olyan helyzetek alakultak ki, amelyeket a mai napig képtelenek vagyunk rendesen kezelni, nem tudunk például mit kezdeni a kisebbségek kérdésével, erre sem a román politika, sem a román közvélemény nem volt felkészülve. De a környező országoké sem. Egészen megdöbbentőnek tartom, hogy Trianon sem a magyar, sem a román szépirodalomban nem jelent meg azzal a súllyal, amekkora törést jelentett a két ország, a két nemzet életében.
– Amúgy honnan támadt a késztetés önben a trilógia lefordítására?
– Nincs megragadható pillanat, körülöttem, a társaságomban észrevétlenül megjelent és egyre sűrűbbé vált a Bánffy-jelenség. Legelőre talán Szebeni Zsuzsa színháztörténész kért meg, hogy fordítsak le egy szöveget egy rendezvényhez. Beismerem, a regény fordításához jelentős lökést adott, hogy gyakorlatilag megrendelést kaptam rá a Nemzeti Kulturális Alaptól. Amikor nekiláttam, még nem olvastam teljes egészében a trilógiát, megkérdeztem viszont az ebben a tekintetben roppant alapos feleségemet, hogy belevágjak-e? Ő meg egyértelműen azt mondta, hogy igen, és a továbbiakban is nagy segítségemre volt, amikor elbizonytalanodtam, kételyeim támadtak. Ezek részben abból fakadtak, hogy a könyv irodalmi színvonala szerintem egyenetlen. Mintha a következmények ismeretében, a körülötte kialakult katasztrófa láttán Bánffynak néha-néha elment volna a kedve a folytatástól.
– Milyen mértékben segített önnek e világ megjelenítésében, hogy élete során gyakorlatilag bejárta ezeket az erdélyi tereket?
– Mit bejártam, beéltem! A Margitta melletti Tótiban születtem, ahová édesapámat körorvosként kihelyezték, de tíz hónapos koromban már Szilágysomlyóra költöztek a szüleim. Amikor megszületett az öcsém, engem – édesanyámat tehermentesítendő – Temesvárra küldtek a katonás apai nagymamámhoz. Ő beíratott a német óvodába, ahogy az a temesvári kispolgári „sznob” családokban szokás volt. Mivel egyetlen hangot sem tudtam németül, ültem a sarokban, és igyekeztem kitalálni, mit mond az óvó néni. Valószínűleg megsajnált, és mivel időközben elkezdtem zongorázni tanulni, azt mondta, játsszak valamit. Aztán nyilván megkérdezte, mi az, amit játszom? Én meg teljes lelki nyugalommal válaszoltam, hogy a negyvenhetes. Hogy ki írta, fogalmam sem volt. Az iskolai évekre is ott ragadtam, mert egyrészt egyre ügyesebben zongoráztam, másrészt a szüleim folyamatosan hazakészültek Temesvárra. Bár megszenvedtem, hogy a szüleim magamra hagytak, már nem hagytam el Temesvárt, mert immár zongoristaként is egyre több vesztenivalóm lett volna. Az ottani zeneiskolában végeztem. A soknyelvűség is ezekben az években ragadt rám, de sohasem okozott bennem identitászavart, mindig is román értelmiséginek tartottam magam.
– Miért nem ünnepelhetjük ma önt világhírű zongoristaként?
– Ennek több oka is van. A legfontosabb talán az, hogy eljutottam egy olyan szintre, amikor már felismertem: sokkal jobban kellene zongoráznom. Ha akkor folytatom, most is a jó középmezőnyhöz tartozó zongorista lennék. A másik ok, hogy a nyolcvanas évek elején már nyíltan ellenzékieskedtem, egy idő után nem is szerepelhetett a nevem plakáton. Az első fordításom, Székely János regénye, A nyugati hadtest például az anyai nagyapám, Ion Tudoran neve alatt jelent meg. Egyfajta erkölcsi elégtétel volt számomra, hogy az orosz fogságban elpusztult nagyapám nevét megjelentethettem nyomtatásban. A belső indíttatások és a külső nyomások lassan az íróasztal irányába toltak, olyan alkotások felé, amelyeket fiókba lehetett rejteni. Persze a fiókot is kiürítették egy házkutatás alkalmával.
– Mitől érdemelte ki a szervektől a megfigyelt „státust”?
– Első feleségem, Balla Zsófia révén bekerültem egy írókból, művészekből álló társaságba. Összeforrott csapatot alkottunk Tamás Gáspár Miklóssal, Szőcs Gézával, Orbán Györggyel, Cselényi Lászlóval és másokkal, és természetesen szemet szúrtunk a „kék szemű” fiúknak. Aztán egyszer csak előttünk volt Ion Lăncrănjan Cuvînt despre Transilvania (Szónoklat Erdélyről) című könyve, amelynek megjelenése Ceaușescu nacionálkommunizmusa kibontakozásának első és legközvetlenebb jele volt, a pártpropaganda révén pedig jelentős visszhangja is lett. Szőcs Gézával elkezdtünk aláírásokat gyűjteni a könyv ellen. Én írtam hozzá egy hosszabb kommentárt is, amelyben egyáltalán nem dicsértem Lăncrănjant és az általa gerjesztett jelenséget. Benyújtottam írott véleményemet a kommunista párt Központi Bizottságához, kaptam is egy iktatási számot annak rendje és módja szerint. Persze volt rá gondom, hogy máshová is eljusson az írás, így aztán amikor a Szabad Európa Rádióban beolvasták, az elvtársak nagyon idegesek lettek. Igazából egy évvel később erősítettek be, hogy most már végérvényesen felszámolják a kolozsvári irredenta fészket. Többször kihallgattak, elsősorban arra voltak kíváncsiak, milyen módon jutott ki az írás nyugatra. Én meg azt mondtam, hogy talán a Központi Bizottságól küldhette ki valaki, hiszen oda nyújtottam be. Hogy akkor nem kaptam egy hatalmas pofont, azon ma is csodálkozom.
– Mi zavarta leginkább a Lăncrănjan-féle könyvben?
– A legtöbb erdélyi román értelmiségi család gyermekei skizofrén helyzetként élték meg, hogy egyet tanultak az iskolában, és mást hallottak otthon. Nagyapámék és apámék a Szabad Európa Rádión lógtak, édesapámnak volt Nagyváradon egy újságárus ismerőse, aki félretette Tabacu doktornak a Romániában hozzáférhető francia újságokat, azokon nőttünk fel. Lăncrănjanban pedig minden zavart: a hangnem, a hazugság, a primitivizmus. De megfigyelt emberként is meghagytak zongoratanári állásomban, nem bántottak, holott 1987-ben kiléptem a pártból. Ezt követően kicsit fenyegettek, de 1988-tól már érezni lehetett a magatartásukon, hogy valamiféle változásra számítanak. Az volt a másik szerencsénk, hogy nem akartak hőst csinálni belőlünk. Mi, értelmiségiek nem voltunk számukra veszélyesek, a nagyobb tömegekre hatást gyakorló munkásvezéreket vagy papokat viszont gond nélkül eltették láb alól.
– A forradalom utáni tévézést követően néhány éve a kolozsvári filharmonikusok igazgatója, szakértők szerint vezetése alatt a formáció újra Románia legjobb szimfonikus zenekarává vált. Tervez valamiféle újabb hajtűkanyart?
– Nem, bár néha elgondolkodom, hogy még egy ciklust szívesen végigvinnék a filharmónia élén. Igazából azonban már csak arra vágyom, hogy végre magamra is jusson időm: az írásra, a fordításra. Talán még az olvasásra is.
MARIUS TABACU
Műfordító, zongorista, a kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia igazgatója. A Bihar megyei Tótiban született 1952. január 13-án, a temesvári Ion Vidu Zenelíceumban érettségizett 1971-ben. Zongora főszakon diplomázott 1975-ben a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián. Ezt követően zongoratanárként dolgozott a kolozsvári zenelíceumban, 1990 és 1993 között szerkesztő volt az RTV kolozsvári stúdiójában, majd 2007-ig a Video-Pontes Alapítvány elnöke, az általa működtetett tévéprodukciós kft. ügyvezetője. Legfontosabb fordításai: Székely János: Ce este norocul (A nyugati hadtest, 1990), Tamás Gáspár Miklós: Idola tribus (2001), Bodor Ádám: Zona Sinistra (Sinistra körzet, 2005), Vizita arhiepiscopului (Az érsek látogatása, 2010), Bartis Attila: Plimbarea (A séta, 2007), Józsa Márta: Bunicuța pierdută (Amíg a nagymami megkerül, 2011), Papp Sándor Zsigmond: Vieți mărunte (Semmi kis életek, 2012). Díjak, kitüntetések: Bethlen-díj – 1990, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje – 2007, Anonimul filmfesztivál, első díj a legjobb forgatókönyvért – 2007.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

In memoriam Kosztándi Jenő
Élete millió gyökerű volt. Nyolcvanhetedik életévében is minden hétköznap az alkotó ember friss, teremtő szándékával dolgozott műtermében, csak a vasárnap szentségét tisztelve tartott pihenőnapot. Halála napján befejezte a havas tájban őrként várakozó fenyőfás képet (Díszben), és aznap még új festési megoldásról beszélt. Mondta: ennek a képnek befelé hívogató mélységet adott. Egy megkezdett mű félben maradt, és új vásznak fehéren árválkodnak. Életévei ellenére fiatalos útkereséssel alkotott, környezetét nevelte, ötleteivel városunk arcát szépítette.
Kosztándi Jenő pályája az erdélyi képzőművészet kivonata is. Az egyetemi éveket záró diplomamunkája (Tanulmányi kirándulás, 1955) a varsói világkiállításon szerepelt, és ez nemzetközi elismerést jelentett. A Ion Andreescu Főiskola kiállításai és a kolozsvári tárlatok az induló művésznek versenyhelyzetben felívelő művészi életteret teremtettek.  Meghatározó egyetemi tanárai: Kovács Zoltán, Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla és Miklóssy Gábor. Kolozsváron Harag György felkérésére gyakran színházi díszletet is készített. Szülővárosába, Kézdivásárhelyre letelepedve a brassói Mattis-Teutsch munkássága és barátsága a modern képiség szabadsága felé adott impulzusokat. Őszi és tavaszi tárlatok rendszeres résztvevője Marosvásárhelytől Brassóig, Sepsiszentgyörgyig, Kovásznáig, Kézdivásárhelyen a képzőművészeti élet és a tavaszi tárlatok szervezője. Hazai kiállítások végtelen sora jelzi, hogy Kosztándi Jenő művészete erdélyi sorsvállalás, közösségteremtő erejű.  Munkái magángyűjtemények mellett múzeumok és rangos galériák tulajdonában vannak. Itthon csaknem minden erdélyi városban és a Kézdivásárhely közeli településeken. Külföldi gyűjtemények: Budapest, Mezőhegyes, Gyöngyös, Ausztria, Svédország és Los Angeles.  A Kosztándi házaspár Kézdivásárhelyen felnevelt egy műértő közönséget. Kosztándi Jenő és Kosztándi B. Katalin kezdeményezésével és irányításával 1971-ben a Nagy Mózes Elméleti Líceumban gimnáziumi szinten létrejött a rajztagozat, felkészítésével tizenkilenc diákja szerzett diplomát a képzőművészeti felsőoktatásban. Aktívan részt vett a kézdivásárhelyi céhtörténeti múzeum létrehozásában. 2010-től Hegedűs Ferenc magánvállalkozó támogatásával Kézdivásárhely főterén megnyílt a Kosztándi Galéria, amely a művészházaspár életművének válogatását mutatja be. 2016-ban Kosztándi Jenőt Áder János magyar köztársasági elnök a Magyar Arany Érdemkeresztjellel tüntette ki.
A kisvárosi környezetben a közösségi feladatvállalás mellett folyamatosan építette képeinek magas esztétikai mércéjét. Kosztándi Jenő olajképein a modern egyetemesség szintézisét és az erdélyi művészet emelt szintű téziseit ismerhetjük fel. Láthatjuk környezetünk, múltunk és életünk felismerhető jeleit, amelyek szigorú struktúrák, zárt kompozíciók és aranymetszések mérnöki tervezésével a veszendő egyszeriből örök érvényű szabályrendszert, megtartó rendet teremtenek.  A főiskolai képzés szocrelatív neveltetését korán a posztimpresszionizmus tájelemeinek illuzórikus formakereső elemeire, majd az expresszionizmus felfokozott érzékiségére vagy a kubizmus felbontott síkjaira váltotta. Művészetében meghatározó az op-art fény-árnyék tükröződő látványelemeinek modernsége. A magas műveltségű formakultúra mégis erdélyi életszemléletet hordoz. Mitologizáló képein az örök visszatérés mítoszait festi újra. A táj felbontott síkjai, visszavert fénysávjai, megsokszorozódó képelemei a látszólagos és véletlenszerű mögött egyensúlyt keresnek. Úgy teremt plasztikusnak tűnő szilárdságot, hogy a véletlenszerűt és egyedit bontja fel és tágítja ki kozmikus távlatokba – emeli egyetemes rangra. A szintézisteremtő stílus ismérve képein alárendelődik egyéni látásmódjának. A formában az elem részelemekre tagolható, és azok megsokszorozódásából építkező fényjátéka a változó és változatlan együttes hatását sugallja. 
Gyakran építkezik a történelmi tudat megörökítésére. Kompozícióin a keresztek és nemzeti jelképek a szimbolikus térben és időben közösséggé nemesült sorsvállalás emblematikus képei. Az egyéni sorsszimbólumok megsokszorozódása közösségi összetartozásba szerveződött magasabb rendű értékszférát jelöl. A stílusgazdagságból épülő szintézis mellett a képek hangulatgazdagsága is megmutatkozik. A nézőre gyakran nagy hatást gyakorol a közelmúltban készült képek megoldásainak változatossága. A kidolgozott részletgazdagságot és tökéletes formakultúrát néha a minimális ábrázolás egyszerűségében rejlő végtelen nyitottság váltja, majd következő alkotás a hiperrealizmus művességét követi.  Hitvallásával zárom művészetének vázlatos bemutatását: „A művész nem titkolt szándéka a rendteremtés. Ehhez egyetlen területe a fehér vászon, amely arra kötelezi, hogy a kor ritmusát úgy láttassa, amint érzelmei sugallják és értelme vezérli.” Kosztándi Jenő volt az éber tekintet, aki előtt a hétköznapok rutinjában, a sokszor látott dolgok mögött is felcsillant az egyszeri és megismételhetetlen életöröm. Ötletei a gyerekkori repülés szabadságával vitték új kihívások felé. Kiváló anekdotázó tehetségében érzékeny és magas intellektus élt. Szellemisége halhatatlan, mert ifjú szívekben él tovább. 
DEÁK FERENC LORÁND
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)