Írásbeli felvételi vizsgát kérnek újra
A Sapientia – EMTE Marosvásárhelyi karának tanulmányi programkínálatát, az idei felvételi menetét ismertette, valamint az elmúlt évek megvalósításairól számolt be az egyetem vezetősége a koronkai kampuszban hétfőn.
„Húsz évvel ezelőtt, amikor arról zajlott a vita, hogy milyen is legyen a Sapientia, azok voltak többségben, akik azt mondták, hogy arra kell összpontosítani, amilyen még nincs, ezért hiányszakokat fedtünk le, amelyeket magyarul nem oktattak. Célunk új értelmiségi közösség kinevelése, hogy kimozdítsuk az erdélyi magyarságot a stagnáló helyzetéből” – fogalmazott Dávid László rektor.
A Marosvásárhelyi kar dékánja, Kelemen András hozzátette, idén 204-en végezték el tanulmányaikat, összesen 201-en államvizsgáztak, és 194 diák szerzett oklevelet, a 96,5 százalékos siker pedig kiválónak számít. A 32 mesteris hallgató közül 28-an készültek disszertációval, és mindannyiuknak sikerült.
„Teljesítettük az akkreditációt, megbízható fokozatot kaptunk a bizottságtól. Nagy hangsúlyt fektetünk a tehetséggondozásra, a diákköri tevékenységekre: az idei TDK-n majdnem száz dolgozatot mutattak be, az ETDK-n is jól szerepeltek diákjaink, az OTDK-ra pedig hét dolgozat jutott ki. Odafigyelünk a közép- és az általános iskolásokra is, valamint kapcsolatot tartunk a gazdasági szférával. Diákjaink nemzetközi versenyekről rendszeresen díjakkal térnek haza” – mondta a dékán, majd a tanszékek képviselői ismertették kínálatukat, illetve sikereiket.
A matematika-informatika tanszék vezetőjétől, Kátai Zoltántól megtudtuk, az akkreditáció során a képzés színvonalát figyelembe véve a bizottság javasolta, hogy a közeljövőben emeljék meg a helyek számát 50-ről 75-re, tavaly pedig kétszeres túljelentkezés volt a programozóknál. A szak vonzereje a jól fizető álláslehetőségekben rejlik.
A villamosmérnöki tanszék vezetőhelyettese, Szabó László az igényekhez átalakított új tantervet említette, a gépészmérnöki tanszék nevében Kakucs András a jó elhelyezkedési lehetőségeket és a tervezett építészmérnöki szakot emelte ki.
Az alkalmazott nyelvészeti tanszék vezetője, Imre Attila két egyedülálló dologról tájékoztatott: a fordító és tolmács szakon csak a Sapientián helyeznek hangsúlyt a román–magyar vonalra, és csak ezen az egyetemen létezik dánnyelv-oktatás Romániában (utóbbi miatt minden dán ösztöndíjat sapientiások nyernek).
A felvételi bizottság titkára, Papp Sándor szerint az időpont megválasztásával és a kedvezményes szálláslehetőséggel, valamint az ügyintézés optimalizálásával is kedvezni szeretnének a diákoknak. „Bizonyos mérnöki szakokon felvételit vezetünk be: az írásbeli szabadon választható matematikából, informatikából vagy fizikából. Azt tapasztaltuk, hogy sok diák az első vizsgák után lemorzsolódik, kibukik, ezért a felvételivel szűrni és jelezni is szeretnénk, hogy bizonyos felkészülés szükséges. Tudjuk, hogy nem lesz könnyű, de reméljük, hogy néhány év múlva a pozitív eredmények jelentkezni fognak” – fogalmazott Papp Sándor.
Szakok és iratkozás
A Sapientia – EMTE Marosvásárhelyi karának tizenkét alapképzési (agrármérnöki szak – Sepsiszentgyörgy, automatika és alkalmazott informatika, fordító és tolmács, gépészmérnöki, informatika, kertészmérnöki, kommunikáció és közkapcsolatok, közegészségügyi szolgáltatások és politikák, mechatronika, számítástechnika, tájépítészet, távközlés) és négy mesteri (fejlett mechatronikai rendszerek, növényorvos, számítógépes irányítási rendszerek, szoftverfejlesztés) szakára július 18-tól lehet beiratkozni: az alapképzésekre július 18–23. között naponta 9 és 16 óra között, a mesterképzésekre július 18–22. között naponta 9 és 16 óra között, július 23-án pedig írásbeli vizsga lesz mind a négy szak esetében. Amennyiben mAradnak betöltetlen helyek, őszi felvételit is hirdetnek szeptember 2. és 6. között. További részletek és tudnivalók az ms.sapientia.ro elérhetőségen.
Gáspár Botond |
Székelyhon.ro

Nemzetközi tánctábor Középlokon
Huszadik alkalommal szervezik meg a Nemzetközi Gyimesi Tánctábort, amelyet július 24–31. között tartanak Gyimesközéplokon.
„Nemes szórakozást, tartalmas nyári időtöltést kínál a saját gyökerei, hagyományai iránt érdeklődő fiataloknak a gyimesi tánctábor. Lenyűgöző tájak, archaikus falusi életforma, ősi tánc-, zene- és népdalhagyományok, viseletek és szokások várják a Gyimesközéplokra érkezőket. Napi öt óra tánc- és népdaltanulás, négy óra esti táncház, egy óra előadás és sok színes alternatív program, amit nektek kínálunk. Az előző táborok megszervezésének tapasztalatai, több évtized gyűjtő- és feldolgozómunka szakmai minősége biztosítja táborunk színvonalát” – ajánlják a szervezők.
A résztvevők gyimesi és felcsíki táncokat tanulhatnak kezdő vagy haladó szinten Gábos Endrétől és Simon Katalintól, Péter Lászlótól, Szalay Zoltántól és György Piroskától, Fehér Leventétől és Szalay Lillától (szünetekben népdalokat tanítanak: Simon Katalin, András Orsolya és Erőss Jutka). Gyermekek külön csoportban tanulhatnak táncot délelőttönként Galaczi Hajnallal. Népdalok tanulhatók haladó szinten Erőss Jutkától és adatközlő énekesektől.
Sinkó Andrea hegedűt és hegedű-kontrát, Timár (Trifán) Viktor és Pál Csilla hegedűt, Földi Lehel, Melkuhn Robert, Tankó (Fintu) Dezső, Ségercz Ferenc és Kovács Krisztián pásztorfurulyát, Kelemen István és Csibi Szabolcs kobozt, Timár (Trifán) János gardont tanít kezdő vagy haladó szinten. Besegít Antal András. A résztvevőket kérik, vigyenek magukkal hangszert.
A talpalávalót Trifán (Tímár) Viktor és János, Görbe Gyopár és Gizi néni (Ambrus Gizella), Pál Csilla és Sándor, Fintu Dezső (Tankó Dezső) Gyimesközéplokról, Rozi néni (Duduj Rozália) Csíkszentdomokosról, valamint táncházzenészek húzzák.
Esténként táncház lesz adatközlők fellépésével, minden táncház gyermektánccal kezdődik. Napközben állandó kézműves műhelyeket tartanak: bundahímzés, csipkehorgolás, nemezelés, fonáján varrottas, tojásírás, karmantyúfán szövés, kötélfonás, rovás, ostorfonás, bútorfestés. Neves szakemberek tartanak néprajzi és a magyarság történetével kapcsolatos előadásokat, de részt lehet venni helyismereti túrán vagy szekeres kiránduláson is.
Jelentkezési határidő július 23. A táborról bővebb információ a 0752-855.308 telefonszámon igényelhető, vagy a www.gyimesitabor.nextra.ro oldalon található.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Egységes fellépés, a védelmi erő növelése (NATO-csúcs)
Afganisztán, Irak és a menekültek megmentését szolgáló földközi-tengeri művelet egyaránt szerepelt a témák között szombaton a NATO-csúcs második, befejező napján Varsóban. A tagállamok állást foglaltak a közös védelem és a közös alapértékek mellett, a terrorizmussal szembeni védelmi és elrettentő erő fokozását, az euroatlanti térség és Európa egységét, az Oroszországgal folytatandó párbeszédet hangsúlyozták. Orbán Viktor nyilatkozatában egyebek közt arról beszélt, hogy a mostani varsói döntések a korábbi NATO–Oroszország megállapodásokat nem rúgják fel.
Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára a sajtónak elmondta: a NATO kiképző és képességfejlesztő missziót kezd Irakban a helyi fegyveres erőknél, támogatást nyújt Jordániának, egy új hírszerző központot létesít Tunéziában, hogy ezzel is segítse az ország különleges erőinek munkáját. Mint közölte, a NATO-tagállamok vezetői elvileg jóváhagyták, hogy a NATO légtérellenőrző AWACS gépei közvetlen támogatást nyújtsanak az Iszlám Állam ellen Irakban és Szíriában harcoló, amerikaiak vezette koalíciónak. A főtitkár egyben bejelentette, hogy a NATO új haditengerészeti hadműveletet indít a Földközi-tengeren (Operation Sea Guardian). Tájékoztatást adott arról is, hogy a tagállamok átfogó támogatási csomagot hagytak jóvá Kijev számára, Ukrajna NATO-tagsága ugyanakkor egyelőre nem kerül napirendre. A NATO-főtitkár szerint a tagországok megállapodtak abban, hogy fenntartják a szövetség stabil katonai jelenlétét Afganisztánban, elkötelezték magukat amellett, hogy 2020 végéig folytatják az afgán biztonsági erők finanszírozását.
A Varsói nyilatkozat a transzatlanti biztonságról című, szombaton elfogadott dokumentum felhívja a figyelmet korunk biztonsági kihívásaira, így a terrorizmus terjedésére, a főleg Ukrajnával kapcsolatos orosz magatartásra. A nyilatkozat szerint „a kollektív védelem továbbra is a NATO alapvető felelőssége”, fokozni kívánják erőik jelenlétét a szövetség keleti részén, erősíteni akarják védelmüket a kibertámadásokkal és a hibrid fenyegetésekkel, akárcsak az euroatlanti térségen kívülről várható esetleges ballisztikus rakétatámadásokkal szemben. A nyilatkozat jóváhagyói készek az értelmes párbeszédre Oroszországgal. A szövetség ténylegesen hozzá akar járulni a menekült- és migránsválság kezeléséhez az Égei-tengeren – olvasható a dokumentumban.
Orbán Viktor miniszterelnök az M1 aktuális csatornán is sugárzott nyilatkozatában kifejtette: miután a közép-kelet-európai országok beléptek az észak-atlanti szövetségbe, éveken át vita tárgyát képezte, hogy csupán a tagság mellett „mAradunk, vagy továbbmegyünk, és a NATO-katonai képességeket is telepítjük”. „Senki nem akarta úgy biztonságba helyezni Közép-Európát katonailag, hogy közben ellenségünkké tesszük Oroszországot” – hangsúlyozta. „A korábbi NATO–Oroszország megállapodásokat nem rúgjuk fel, mégis néhány közép-európai országban rotációban, de folyamatosan katonai jelenlét lesz, és néhány másik országban, így Magyarországon is katonai vezetési pontot helyezünk el” – foglalta össze a csúcson hozott döntés lényegét. A kormányfő arról is szólt: magyar kezdeményezésre a NATO is segítségül szolgál a migráció elleni küzdelemben. „A magunk oldalára állítottuk a NATO-t: (...) kimondtuk, az illegális migrációt meg kell állítani, a külső határokat meg kell védeni, az ellenőrzés nélküli beáramlás nemcsak civil, hanem katonai biztonsági kockázatot is hordoz” – mondta Orbán Viktor.
A NATO következő csúcsértekezletét jövőre Brüsszelben tartják – jelentette be a csúcstalálkozó végén Jens Stoltenberg.
Lengyel, román két jó barát
Egy lengyel századot Romániába, egy román századot pedig Lengyelországba telepítenek azon döntések értelmében, amelyeket a szövetség keleti szárnyának megerősítésére hoztak a varsói NATO-csúcson – jelentette be tegnap Andrzej Duda lengyel és Klaus Iohannis román elnök. A lengyel és román államfő közös sajtóértekezletet tartott Varsóban, miután kétoldalú találkozásukon értékelték a varsói NATO-csúcstalálkozó eredményeit, többek között azt, hogy négy zászlóalj rotációs rendszerben állomásozik majd Lengyelországban és a balti államokban, valamint létrehoznak egy romániai és bulgáriai nemzetközi összetételű NATO-dandárt is. Klaus Iohannis a fekete-tengeri térség haditengerészeti védelmének megerősítését érintő újságírói kérdésre válaszolva elmondta: Varsóban ezt a témát csak elvi szinten tárgyalták, az itt hozott döntés szerint a nemzetvédelmi miniszterek konkrét megoldásokat tartalmazó koncepciót dolgoznak majd ki.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Búcsú Szabó Miklóstól
Folyó év július 9-én, 84 éves korában elhunyt Szabó Miklós, a történelemtudományok doktora, ny. tudományos főkutató. Tudományos tevékenységét levéltárosként kezdte, főiskolai tanárként folytatta, és tudományos főkutatóként több évtizeden át tanulmányozta múltunk forrásait. Az erdélyi magyar oktatás- és elittörténet, pontosabban az erdélyi diákok külföldi egyetemjárásának a feltárása terén végzett kimagasló eredményei szellemi műveltségünk történetének példaértékű megvalósításai.
Miki, ahogy szólítottuk mindnyájan, ismerősei és barátai, nemcsak szakmabeli kolléga volt, hanem jó barát is. Ismeretségünk túlnőtt a levéltáros–kutató viszonyon. Évek hosszú során több alkalommal dolgoztunk együtt kutatási tervek megvalósításán, kéziratok szakvéleményezésén, szakmai megbeszélések szervezése és lebonyolítása terén, valamint tanulmánykötetek szerkesztésén. És tettük mindezt kollégaként és jó barátként.
Ezen soraimmal búcsúzom tőled, mivel távollétem megakadályoz abban, hogy ravatalodnál mondhassam el búcsúszavaimat. És önkéntelenül eszembe jutnak az együtt töltött alkalmak, megismerkedésünk, sűrű szakmai és baráti beszélgetéseink. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor kezdő levéltárosként hasznos tanácsokat kaptam tőled, a tapasztalt levéltárostól. És mindig úgy éreztem, hogy szakmai eszmecseréink tanulságosak voltak számomra. Rendezvényeink, kutatási témáink tervezésénél, elgondolásaink megbeszélésénél véleményedre, helyes meglátásaidra mindig számíthattunk.
Forráskiadásaid a ma és a jövő kutatói számára nélkülözhetetlen adatbázisokká váltak. A dolgozataidon végig nyomon követhető igényességed példaképpen áll előttünk. A tudományos kutatómunkát folytattad akkor is, amikor ezen tevékenység útjába számtalan akadályt gördített a múlt század nyolcvanas éveiben a totalitarista rendszer. Tudományos munkásságod 1990 után kiterebélyesedett. Sikerült befejezned az erdélyi diákok külföldi egyetemjárását összefoglaló többkötetes munkát.
Sajnos az utóbbi években megrendült egészséged megakadályozott terveid mAradéktalan megvalósításában. De nem feledjük, hogy hittel és az eredményeiddel szemben érzett felelősséggel tetted mindazt, amit a tudományművelés terén végeztél. Ennek megfelelően jártad végig a nemegyszer göröngyösnek bizonyult tudományos pályát.
Ami mAradandóan tanúskodik e földön végzett munkád értékéről, ami fenntartja emléked, az a szellemi alkotásod. Munkásságod eredményét hasznosan gyümölcsöztethetjük nemcsak mi, hanem utódaink is.
Miki barátom, munkádat becsülettel bevégezted, adjon neked békés nyugodalmat a drága anyaföld!
Dr. Pál-Antal Sándor akadémikus
Szabó Miklós /Sáromberke, 1932. nov. 13. – Marosvásárhely, 2016. júl. 9./
Főbb művei
Szabó Miklós-Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700 /Szeged, 1992/
Szabó Miklós, Simon Zsolt, Szögi László: Erdélyiek külföldi egyetemjárása 1849-1919 között 1-2. /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2014/
Szabó Miklós-Szögi László: Erdélyi peregrinusok /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1998/
Sáromberke 1319–1994 (társszerzők Berekméri István, Nagy Géza, Tonk Sándor, Kolozsvár, 1994);
Búzásbesenyő (társszerző Pál-Antal Sándor, Marosvásárhely, 1995);
Mesél a múlt. Csíkjenőfalva 800 éves története (társszerző Jakab Sámuel, Marosvásárhely, 2001);
A Maros megyei magyarság történetéből (társszerző, társszerkesztő, Marosvásárhely, 1997);
Marosvásárhely történetéből (társszerző, társszerkesztő Pál-Antal Sándor, Marosvásárhely, 1999)
Népújság (Marosvásárhely)

Az újratemetés kálváriája
Síron túli honvédsors
Tavaly július 1–10. között mintegy kilencven magyar honvéd földi mAradványait hantolták ki a Kolozsvári új zsidótemetőben. Erre a Kolozsvári Szabadság napilap szerint azért volt szükség, mert a parcella új rendeltetést kapott. A Jobbágytelkére tervezett gyűjtőtemető nem készült el, ezért Mezőpanitban szándékoznak újratemetni a honvédok földi mAradványait.
A katonák 1944 szeptemberében–októberében a Torda környéki csatákban estek el, nagy részük súlyos sérülésüket követően a Kolozsvári katonai kórházban halt meg. Az ásatásokat Illésfalvi Péter hadtörténész, a magyar honvédelmi minisztérium hatáskörébe tartozó kegyeleti főosztály főosztályvezetője végezte. A román és a magyar kormány közötti egyezség alapján a kihantolást és a hősök újratemetését engedélyezte a román honvédelmi minisztérium alárendeltségében működő Hősök Kultuszát Ápoló Országos Hivatal (ONCE) kegyeleti osztálya.
Ugyancsak a két ország közötti kölcsönösségi egyezmény alapján mind Románia, mind Magyarország területén a két hatóság arra törekszik, hogy központi gyűjtőhelyeket alakítsanak ki, ahova azoknak az első, illetve a második világháborúban elhunyt katonáknak a mAradványait temetnék el, akiknek olyan területen vannak a sírhelyeik, amelynek rendeltetése az évek során megváltozik. Annak érdekében, hogy megfelelő helyet találjanak, a magyarországi Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának illetékesei felvették a kapcsolatot a Csíkszeredai székhelyű Erdélyi Kutatócsoport Egyesülettel, amely 2006 óta foglalkozik első és második világháborús harctérkutatással, a két világháború relikviáinak gyűjtésével, hadisírok felkeresésével és rendbetételével. Vásárhelyi Gábor József, az egyesület elnöke lapunknak elmondta, hogy több helyszínt bejártak, és a HMTKHKF illetékesei úgy vélték, leginkább a Hodos községhez tartozó jobbágytelki római katolikus temetőben kijelölt rész lett volna alkalmas arra, hogy egy impozáns, országos szintű gyűjtőtemetőt alakítsanak ki. Megbízták az Erdélyi Kutatócsoport Egyesületet, hogy készítsen egy tervet. Ezzel a feladattal az egyesület Hadnagy Judit műépítész irodáját bízta meg. A helyszínen geológiai fúrásokat, egyéb szükséges felméréseket is készítettek és a látványtervvel együtt átadták a költségvetést is az egyesületnek. A terv szerint 2734 négyzetméter területet bocsátottak az ügy rendelkezésére. Teraszosítást követően, három fázisban összesen 367 sírhelyet alakítottak volna ki. Emellett a tervben szerepelt több csontkamra, egy emlékmű, amely tartalmazta volna az elhunytak nevét, ezenkívül a megemlékező eseményeknek helyet adó nagy teret is kialakítottak volna. Az egyesület elnöke szerint a tervet a magyar fél láttamozásra elküldte a romániai Hősök Kultuszát Ápoló Hivatalhoz.
Ennek tudatában a Hodosi Polgármesteri Hivatal is lépett. Telekeltették a temetőt, és beszereztek minden szükséges engedélyt az építkezés elkezdéséhez. Vásárhelyi Gábor József szerint ha az ONCE (a romániai hivatal) engedélyezteti a temető megnyitását, akkor elkészült volna a kivitelezési terv is, és a hodosiak hozzáállásából ítélve megkezdődhettek volna a munkálatok.
Időközben a magyar honvédelmi minisztérium élén váltás történt. Hende Csaba minisztert dr. Simicskó István váltotta fel, aki átszervezte a minisztériumot. A HMTKHKF-et Társadalmi Kapcsolatok Hivatalává alakították át, a vezetőséget is lecserélve. Az ügyet addig Töll László ezredes, Maruzs Roland alezredes és a már említett Illésfalvi Péter hadtörténész karolta fel, akiket menesztettek hivatalukból.
Időközben a honvédelmi minisztérium illetékesei a hivatal átalakítását követően, valamikor tavasszal felkeresték a Mezőpaniti Polgármesteri Hivatalt, ahol Bartha Mihály polgármesterrel tárgyaltak, majd ezt követően a református egyházközség gondnokával, ifj. Adorjáni Bélával két helyszínt is kijelöltek. Egyiket a régi temető aljában, ami alkalmatlannak bizonyult, míg a másikat az új ravatalozóhoz közel, egy hozzávetőlegesen 6x3 méteres területen. A mezőpanitiak megrendeltek egy kriptaszerű tervet is a ravatalozót tervező Zolcsák Pétertől, hogy a két építmény egy stílusú legyen.
Az exhumálást, illetve a jobbágytelki temetkezési hely kijelölését követően a csontokat a Marosvásárhelyi Alfa Funerar temetkezési vállalkozó nagyernyei központjában tárolták, ahonnan, miután kiderült, hogy mégsem Jobbágytelkén hantolják el újra, június 28- án a magyar honvédelmi minisztérium illetékesei Mezőpanitba vitték, annak ellenére, hogy az ONCE által kibocsátott engedélyben az áll, hogy "a 81 katona földi mAradványait újrahantolásukig egy erre szakosodott és feljogosított cégnél kell tárolni".
Az ügyet 2016. július elsején Papp Annamária, a Kolozsvári Szabadság napilap – az exhumálásnál is jelen levő – munkatársa hozta ismét nyilvánosságra, amikor megtudta, hogy nem az eredeti terv szerint, Jobbágytelkén, hanem Mezőpanitban helyezik örök nyugalomra a katonákat. A sajtóból tudta meg a honvédelmi minisztérium pálfordulását Barabási Ottó, Hodos polgármestere és Orbán József alpolgármester is, aki személyesen foglalkozott az üggyel. A helyszínváltás okáról mindeddig egyikük sem kapott magyarázatot. Megkeresésünkre Bodó Előd Barna, Mezőpanit új polgármestere sem tudott válaszolni, csupán annyit mondott: a község partnerként fogadta a magyar honvédelmi minisztérium megkeresését, és megtesz mindent annak érdekében, hogy az igényeknek megfelelő kegyhelyet alakítsanak ki és zarándokhellyé váljon a síremlék. (Sz. m.: Panitban van síremléke egy magyar és három ismeretlen német katonának is, amelyet a község szépen ápol.)
Szerettük volna megtudni, hogy miért változtatták meg az eredeti helyszínt. Erről az MTI, a Szabadságra hivatkozva, azt írta: "A magyar honvédelmi minisztérium egyik illetékese annyit közölt a lappal, hogy nem várják meg a jobbágytelki központi gyűjtőtemető elkészülését, így Mezőpanitban lesz az újjátemetés". Tudomásunk szerint szeptember utolsó hetére – az említett tordai csata évfordulójára – időzítik.
Közben telefonon elértük Magyarország Bukaresti nagykövetségének katonai és légügyi attaséját, Kóka Zoltán alezredest, aki kérésünkre felvette a kapcsolatot a magyar honvédelmi minisztérium illetékes ügyosztályával, ahonnan azt a választ adták, hogy "folyamatban van az ügy rendezése, ezért a szaktárca teljes hírzárlatot rendelt el". Az alezredes azt ígérte, ha van fejlemény, tájékoztatnak.
Mindezek ellenére érthetetlen számunkra a honvédelmi minisztérium illetékeseinek titkolózása. Nemcsak a nagy nyilvánosság előtt, hanem az ügyet felkaroló egyesülettel és az érintett önkormányzatokkal szemben is. Sejtjük, a személyzeti cseréken túlmenően a szaktárca átalakítását követő lefaragott költségvetés lehet az oka annak, hogy a korábbinál jóval olcsóbb kivitelezésű, kriptaszerű emlékmű alá helyezik majd a katonák földi mAradványait. Pedig az eredeti elképzelés szerint a látványtervben szereplő jobbágytelki központi gyűjtőhely, ha jóval költségesebb is, mint a tervezett mezőpaniti sírhely, talán az erdélyi civil társadalom, az önkormányzatok összefogásával közös ügyként megvalósulhatott volna. Mert ezt a MÉLTÓ végtisztességet megérdemlik azok a honvédek, akik a közös hazáért estek el.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

KITÁSZ-díj az Aradi Kölcsey Egyesületnek
A Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének 25., ezúttal Aradon tartott vándorgyűlésének résztvevői tegnap délelőtt hazautaztak a kétnapos, gazdag programú összejövetelről. Arad minden jel szerint jó házigazdájának bizonyult a jubileumi összejövetelnek – ennek elismeréseként a KITÁSZ vezetősége „a több évtizedes egyesületi élet megszervezéséért” szombaton oklevelet is átadott a Kölcsey Egyesületnek.
De ne mAradjunk adósok a pénteki megnyitót követő eseményekkel sem.
Délután a múzeum Klió kiállítótermében mondhatni korszakos jelentőségű tárlat nyílt – nem is annyira a falra került munkák rendkívülisége miatt, hanem azért, mert ez volt Aradon az első olyan képzőművészeti tárlat, amelyen kortárs helybeli magyar képzőművészek munkáit mutatták be, s ilyenformán a látogató átfogó (némi túlzással teljes) képet kaphatott arról, hogy milyen is a XXI. század második évtizedének közepe táján az Aradi magyar képzőművészet. Fekete Károly Kölcsey-alelnök, a kiállítás kurátora többek között Lucian Cociuba, az egyetlen román résztvevő képzőművész alkotásai kapcsán arról tartott érdekes eszmefuttatást, hogy létezik-e, létezhet-e egyáltalán „magyar képzőművészet”, és azzal zárta: természetes és kívánatos, hogy a különböző nemzetiségű művészek gazdagítsák egymást. Bognár Levente alpolgármester egyebek között köszönetet mondott azoknak a civilszervezeteknek, amelyek összefogják a magyarságot, és segítenek megőrizni identitását. Ódry Mária képzőművész a kezdeményezést és a bemutatott munkákat méltatta.
A kiállító művészek: Brittich Erzsébet, Cociuba Czank Veronika, Cociuba Lucian, Cociuba Németh Edith, Csernyánszki Judith, Eisele Szűcs Zoé, Kett-Groza János, Kocsis Rudolf, Kolumbán Zsolt, Moré Sághi Annamária, Ódry Mária, Simó Margit, Siska-Szabó Hajnalka, Steinhübel Zoltán.
Szombaton délelőtt az RMDSZ Aradi székházában folytatódtak az előadások: Molnár Péterné, a KITÁSZ ügyvezető elnöke Virágh Gedeonról, az Aradi vár utolsó 1848–49-es foglyáról értekezett (néhány éve nálunk mutatta be az azóta elhunyt magyarországi Dinyés László képzőművész a Virágh Gedeonról szóló könyvét), Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, a KITÁSZ elnöke báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karoláról, gróf Bánfy Miklós és az Erdélyi Helikon múzsájáról, dr. Medvigy Endre irodalomkutató, a KITÁSZ (Aradon lemondott) tiszteletbeli elnöke Magányos fenyő címmel Tompa László költőről tartott előadást.
A szombat délután kirándulással telt, hogy a távolról érkezett vendégek valamelyes képet kapjanak a megye építészeti, történelmi stb. értékeiről, emlékeiről. A résztvevők felkeresték az Aradi vesztőhelyet, a gáji, az újzimándi és a szentannai római katolikus templomot, Világoson a Bohus-kastélyt, Pankotán Csiky Gergely szülőházát, a máriAradnai kisbazilikát, majd a nap és a jubileumi összejövetel egy kitűnően sikerült (és hosszúra nyúlt), a Jelen Házban megtartott vacsorával zárult.
Mint említettük, az idei szervező Kölcsey Egyesületet kitüntette a szövetség vezetősége. De a „hivatalos elismerésnél” talán fontosabb, hogy a résztvevők jól érezték magukat a tizenhárom vértanú városában és környékén, nemcsak ismeretekben, hanem egyéb élményekben is gazdagabban távoztak egy olyan városból, ahol sokan most jártak először. Mindez kétségtelenül a mindent beleadó szervezők érdeme is.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Nagy sikerű tánctábor-záró Kisiratoson
A bokrétások apraja-nagyja kitett magáért
Amint arról előzetesen beszámoltunk, a Temesvári Bokréta Néptánccsoport július 2-ától a hagyományos, egyhetes néptánctáborát Kisiratoson szervezte meg, ahol a következő pénteken a helybeli kultúrotthonban mutatták be a héten tanult tánclépéseket, illetve a Morzsa csoport által a kézműves foglalkozásokon készített dísztárgyakat.
Nos, pénteken valamivel 18 óra előtt már az is jelezte az esemény iránti fokozott érdeklődést, hogy Kisiratos központjában alig lehetett parkolóhelyet találni a Temes megyei vendégek autói miatt. A kultúrotthon előcsarnokában elhelyezett asztalsoron számos színes, papírból, illetve textíliából készült dísztárgy, hímzés, kaláris, a Morzsa gyermekcsoport alkotásai fogadták a szemlélődőt.
A szinte telt házas nagyteremben 18 órakor Szabó Ferenc, a Bokréta Néptánccsoport vezetője köszöntötte az egybegyűlt hozzátartozókat, érdeklődőket, megjegyezve: a Temesvári Csiky Gergely Állami Színház előadásain is gyakran elkelne ilyen sok néző. Miután név szerint is köszöntötte, illetve köszönetet mondott a vendéglátásért és a segítségért az első sorban helyet foglaló Korondi Józsa Erika kisiratosi polgármesternek, Andó László alpolgármesternek, Hadnagy Dénes iskolaigazgatónak, a szakácsnőknek a finomságokért, illetve a kisiratosi segítőknek a gyermekek elszállásolásáért, elmondta: azért választották az idei néptánctábor helyszínéül az alföldi települést, mert ahányszor itt járt, mindig meleg lelkű, barátságos embereket ismert meg. Az egyhetes foglalkozáson a Temes megyei gyermekek mellett mintegy 30-an Hódmezővásárhelyről és a Szeged melletti Tiszaszigetről érkeztek, de a helybeli Szent Ferenc Alapítvány Pio Atya Gyermekotthonának a lakói is részt vettek. Sajnos a záróprogramra a hódmezővásárhelyiek már nem tudtak mAradni, de a színpadra kérték az összes, még itt lévő gyermeket és fiatalt, akik közül az elöl lévők ülve, a többiek állva, a maguk hegedűkíséretével, sárközi nótacsokorral kedveskedtek.
A továbbiakban a tiszaszigeti, valamint a kisiratosi Pio Atya Gyermekotthon tagjai sárközi táncokat adtak elő nagy sikerrel. Majd a közönség Galga menti táncokat, a Morzsa csoport által, Szabó Ferenc vezetésével bemutatott színes, énekszóval kísért citerazenét, 4 gyermek remek furulyajátékát, a Bokréta nagycsoport kalocsai táncát, vajdaszentiványi táncokat, a Morzsa csoport 17 párjának ropogós táncát láthatta.
Szabó Ferenc ismertette az elmúlt héten zajlott kézművesfoglalkozások programját, eredményeit, Korondi Józsa Erika polgármesternek, valamint Andó László alpolgármester feleségének, Ildikó asszonynak egy-egy általuk készített dísztárggyal kedveskedtek. A pénteki nagyszabású rendezvény végét, egyben csattanóját a Bokréta nagycsoport dél-alföldi tánca képezte, amivel a szegedi néptáncversenyen Arany-minősítést nyertek. A nagy fegyelmet igénylő, hajszálpontosan kidolgozott koreográfián alapuló, művészi igénnyel összeállított tánc a kisiratosi nézők körében is nagy sikert aratott, vastapssal jutalmazták. Korondi Józsa Erika polgármester az előadás végén köszönetet mondott a gyermekek magas színvonalú oktatásáért, a színvonalas programért Szabó Ferencnek és munkatársainak, a Bokréta Néptánccsoport tagjainak, akiknek további sok sikert kívánt, illetve elmondta, máskor is szívesen látják őket vendégül Kisiratoson.
Amint az előadás után Szabó Ferenc a Nyugati Jelennek elmondta, már ideérkezés előtt akkora hírverése volt a kisiratosi tánctábornak, hogy ide csakis pozitív gondolatokkal lehetett érkezni. Azt a szeretetet, odafigyelést, amit a község vezetősége, de lakosai részéről is tapasztaltak, abban máshol aligha lehetett volna részük. A falu utcáit kerékpárral járva, az emberek köszöntek, illetve visszaköszöntek neki, ami csodálatos érzés. Kisiratosnak olyan varázsa van, ha az embernek egyszer része volt benne, mindig visszavágyik ide. A kultúrotthon előtt készített közös fotó, illetve a Rózsika néni és csapata által főzött finom töltött káposzta elfogyasztása után, a bokrétások közel százfős csapata feltöltődve utazott haza.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Elhunyt Varga Vilmos, a Temesvári magyar színház örökös tagja
(Hegyközkovácsi, 1931. december 9.–Nagyvárad, 2016. július 9.)
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2016. július 9-én, szombaton életének 85. évében elhunyt Varga Vilmos színművész a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház örökös tagja.
Varga Vilmos 1931. december 9-én született a Bihar megyei Hegyközkovácsi településen. A Nagyváradi Kereskedelmi Líceum elvégzése után a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közigazgatási szakán kezdte meg egyetemi tanulmányait, majd 1957-ben végül a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán diplomázott. Frissen végzett főiskolai hallgatóként a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházhoz szerződött, amelynek több mint egy évtizedig meghatározó személyisége volt. 1968-ban átszerződött a Nagyváradi színházhoz, melynek 27 évig vezető színésze volt. Közben 1983–85-ben a Bukaresti I. L. Caragiale Film- és Színművészeti Akadémia Rendezői Karán rendezői diplomát is szerzett.
Színpadi sikereit nemcsak országos szinten, de külföldön is elismerték: 1977-ben a magyar kormány Ady-emlékplakettel jutalmazta, 1985-ben elnyerte a Dénes Zsófia Alapítvány Ady-díját. 1999-ben Páskándi Géza Kérjük a lábat letörölni c. szatírájának, majd Kocsis István Bolyai János estéje c. monodrámájának előadásáért neki ítélték a Rövid Darabok Színházi Fesztiválján a legjobb férfialakítás díját. Az országos elismerést színházi alakításain kívül egyéni irodalmi estjeivel szerezte.
1994-ben Kiss Törék Ildikó színésznővel Kiss Stúdiószínház néven létrehozta Erdély első magán pinceszínházát. 1995-ben Bajor Andor-válogatásokból készült irodalmi műsorukkal (A humor látóhatárán), majd 1996-ban a millecentenáriumot köszöntő „Megfogyva bár, de törve nem…” című összeállítással elnyerték a Budapesti Litera-Turné-díjat.
Széles körű színházi és irodalmi munkásságát igazolják a Nagyváradi Fáklya című lapban megjelent Színházi noteszlap cím alatt megjelenő glosszái, valamint a 2000-es évek elején megjelent kötetei is (A Pece-partról jöttem. Regényes önéletírás színészi érzületekkel. Nagyvárad, 2006; Szót fogadtam Madáchnak. Adalékok a Nagyváradi magyar színjátszás történetéhez. Nagyvárad, 2009; Magyar színész vagyok Erdélyben. Nagyvárad, 2014.)
Varga Vilmos 2013 óta a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház örökös tagja.
Részvétünk a gyászoló családnak és kollégáknak.
Nyugodjon békében.
Nyugati Jelen (Arad)

Tenniakaró, hagyományápoló közösség a magyarvalkói
Tenniakaró, hagyományápoló közösség a magyarvalkói Utcanévtáblákat avattak a X. Falunapokon – de nem csak a turisták kedvéért
Gazdag, színes programmal ünnepelte a falunapokat immár tizedik alkalommal a magyarvalkói közösség, és ebből az alkalomból került sor az utcanévtáblák ünnepélyes felavatására is. Az odalátogató turista most már nem egyszerűen átmegy a Főúton, hanem látván például a Pupulaszoros vagy Kisszugoly irányába mutató fatáblácskákat, nagyobb kíváncsisággal indul el felfedezni ennek az izgalmas településnek a szépségeit. A péntektől vasárnapig tartó falunapok szombati programjaira mi is ellátogattunk, és nem unatkoztunk: volt kalotaszegi népviselet bemutató, közös fényképezkedés a „bíró úrral”, az ízlésesen kifaragott utcanévtáblák felpántlikázása, 19–20. századi varrottas kiállítás, könyvbemutató, néptánc, továbbá a gyerekek nyári síelésén drukkolhattunk, az évek óta Kalotaszegen lakó angliai házaspárnál házi készítésű étkekből kóstolhattunk, a Jékely Irodalmi Kertben pedig nem csak a múltba sétálhattunk.
Ahogy behajtottunk Magyarvalkóra, hamar feltűnt, hogy fából szépen faragott táblácskák jelzik, merre van az erre: Kisutca, Nagyutca, Nagyszugoly, Angyaltér, Udvari Szoros, és még sok érdekes megnevezés keltette fel a figyelmünket illetve sejttette, hogy milyen sok irányban elindulhatunk majd helyi felfedező útra. Amint aztán kiderült, a X. Magyarvalkói Napok szombati programpontját képezte az utcanévtáblák felavatása. De előtte még szétnézhettünk az iskola udvarán valamint a kertjében, ahol a színpadon éppen a kalotaszegi női és férfi népviseletet mutatták be, mindegyik korosztályét külön: a gyermekek egyszerűbb viseletét, a nők, asszonyok gazdagon varrt, díszes, mintás, színes, pompás ruháját és tartozékait, a legények és férfiak viseletére jellemző hímzett inget, csizmát, kalapot, az idősek sötét színű ruházatát. Látszott, a helyiek szívesen öltötték magukra a hagyományos viseletet, amit mindenképp büszkén hordhatnak. Egyébként a falunapok egyik célja a hagyományápolás, amely pedig az ünnepséget szervező ADATLAP Egyesület érdeme. Hiszen tudatosan foglalják be mindahányszor programjaikba Magyarvalkó és környéke turisztikai értékeinek érvényesítését valamint népszerűsítését, hagyományaik ápolását, épített örökségük megtartását – mondta a szervezők részéről Péter Attila, az egyesület képviselője. Igyekeztek úgy összeállítani az idei falunapok programját is, hogy minden korosztály találjon számára szórakoztatót, de legyen kulturális, helyi jellegzetes rendezvény, amitől a magyarvalkói napok különlegesebbek.
Ú. I.
Szabadság (Kolozsvár)

Elhunyt Varga Vilmos Nagyváradi színművész, rendező
Életének nyolcvanötödik évében elhunyt Varga Vilmos Nagyváradi színművész, rendező, a Szigligeti Társulat Örökös Tagja – adta hírül honlapján a Nagyváradi színtársulat.
Mint olvasható, az erdélyi színjátszás emblematikus alakjára kegyelettel emlékezik a Szigligeti Színház teljes munkaközössége. Varga Vilmos 1931-ben született a Bihar megyei Hegyközkovácsiban, a Nagyváradi Kereskedelmi Líceumban érettségizett, majd beiratkozott a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetemtől átmenetileg leválasztott jog- és közigazgatási egyetemre. Főiskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán folytatta.
A diploma megszerzése után 1957-ben a Temesvári színház magyar tagozatához szerződött. Innen került 1968-ban a Nagyváradi színházhoz, amelynek 27 évig vezető színésze volt (1968–95). 1983–85-ben a Bukaresti I. L. Caragiale Film- és Színművészeti Akadémiám rendezői diplomát is szerzett. Az országos elismerést színházi alakításain kívül egyéni irodalmi estjeivel szerezte. Az Országos Színházi Fesztivál I. díját a Maszek ballada hozta 1969-ben. Ezt a műsort, amelynek keretében a második világháború utáni romániai magyar költőnemzedék legjobbjait szólaltatta meg, az Electrecord nagylemezeken jelentette meg 1980-ban.
Nagy sikerű stúdió-előadás volt Páskándi Géza abszurd drámája, A bosszúálló kapus, amelyben Szakáll Danit alakította 1970-ben. Az Én, François Villon című egyéni előadóestje 1973-ban a bákói Előadóművészek Országos Fesztiválján Ex egno-díjat nyert. Ady-előadóestjének műsora szintén megjelent nagylemezen is, s a művész népszerűségét a határon túl is növelte: 1977-ben a magyar kormány Ady-emlékplakettel jutalmazta, 1985-ben elnyerte a Dénes Zsófia Alapítvány Ady-díját.
1999-ben Páskándi Géza Kérjük a lábat letörölni című szatírájának, majd Kocsis István Bolyai János estéje című monodrámájának előadásáért neki ítélték a Rövid Darabok Színházi Fesztiválján a legjobb férfialakítás díját. 1994-ben Kiss Törék Ildikó színésznővel Kiss Stúdió Színház néven létrehozta Erdély első magán pinceszínházát. 1995-ben Bajor Andor-válogatásokból készült irodalmi műsorukkal, majd 1996-ban a millecentenáriumot köszöntő „Megfogyva bár, de törve nem..." című összeállítással elnyerték a Budapesti Litera-Turné-díjat.
2003-ban bemutatták Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának nyolc színészre átdolgozott változatát, valamint az Üzenet az otthoni hegyeknek című, Wass Albert emlékének szentelt előadást. Mindkettővel bejárták Németország magyarok lakta városait is. Süss fel nap címmel CD-n is megjelent zenés gyermekműsort, középiskolások számára irodalomismertető sorozatot (Olvassuk együtt Adyt; Olvassuk együtt Babitsot) is összeállítottak.Varga Vilmos színházi írásokat közölt a helyi napilapokban, visszaemlékezéseit három kötetben foglalta össze. A Nagyváradi Fáklyában a nyolcvanas évek derekától Színházi noteszlap címmel jelentek meg glosszái.
Krónika (Kolozsvár)

Plüssállatként kezelt medvék
Tanácsi határozattal szentesített levélben fordult Dacian Cioloş kormányfőhöz a Hargita megyei önkormányzat, a medvék okozta gondok mielőbbi orvoslását kérve. Korodi Attila képviselő, volt környezetvédelmi miniszter szerint a kormány „plüssállatként tekint a medvére”. Emlékeztetett, csapatával kidolgozott egy, a barnamedve-populáció menedzsmentjére vonatkozó javaslatcsomagot, de hiába nyújtották át a jelenlegi illetékeseknek, nem történt előrelépés. Eközben Etéd községben az elmúlt időszakban hét háztartásból rabolt el jószágokat a nagyvad, mely a népszerű üdülőhelyeken is rendszeresen feltűnik.
Tanácsi határozattal szentesített levélben fordult Dacian Cioloş kormányfőhöz a Hargita megyei önkormányzat, a nagyvadak, elsősorban a medvék okozta gondok mielőbbi orvoslását kérve. A testület csütörtökön rendkívüli ülésen fogadta el a miniszterelnöknek címzett levelet, melyben többek között arra is rámutatnak, hogy a nagyvadakra vonatkozó európai szabályozás nincs összhangban a sajátos romániai viszonyokkal.
A Székelyföldi megyében az elmúlt időszakban egyre több medvetámadásról számolnak be a gazdák, ezért a kormányfőhöz intézett levélben többek között a vonatkozó törvények módosítását kérik, rámutatva: a nagyvadak elleni védekezés súlyos anyagi megterhelést jelent a gazdáknak, ezért a vadkárok megtérítésére külön állami alapra lenne szükség. A testület elsősorban a gyorsabb beavatkozás, illetve kárrendezés érdekében kéri Dacian Cioloş támogatását az emberéleteket veszélyeztető nagyvadak kérdésében. Hangsúlyozzák, nemcsak Hargita megyei problémáról van szó, Beszterce-Naszód, Brassó, Buzău, Kovászna, Maros és Neamţ megyében is nagyobb a medvepopuláció az előírtnál.
A Cioloşhoz intézett levélben konkrét javaslatokat is megfogalmaznak, például azt ajánlják, hogy amennyiben egy személy vadállat okozta sérülés miatt munkaképtelenné válik, váljon lehetővé az előre hozott nyugdíjazása, részesülhessen szociális juttatásban, valamint ingyenes kórházi kezelésben. Továbbá azt is kérik, hogy vadkár esetén a tulajdonos közvetlenül fordulhasson kárfelmérő szakemberhez, és annak jelentése alapján a polgármester láttamozásával együtt továbbíthassák a kártérítési igényt a központi hatóságnak vagy az adott vadászterület kezelőjének, azt pedig elfogadható határidőn belül bírálják el.
Borboly Csaba tanácselnök a szavazás előtt emlékeztetett, hogy az elmúlt időszakban a megyei testület sokat foglalkozott a kérdéssel, ő maga pedig az Európai Unió Régiók Bizottságának tagjaként személyesen is felszólalt a kérdésben. Kifejtette: a Brüsszeli illetékes főigazgatóság akkor jelezte: Romániának sokkal nagyobb a mozgástere a kérdésben, mint amennyit kihasznál. A tanácselnök elmondta, Hargita megyében a medvepopuláció négyszerese a korábbinak, ezt a problémát pedig kezelni kell.
Korodi: a kormány plüssállatnak hiszi a medvét
A kormány „plüssállatként tekint a medvére”, és nem tesz semmit az egyre nagyobb riadalmat keltő gond megoldása érdekében – jelentette ki lapunknak Korodi Attila RMDSZ-es képviselő, volt környezetvédelmi miniszter. „Örülök, hogy a Hargita megyei önkormányzat újra és újra jelzi ezt a problémát, de pesszimista vagyok. Cristiana Paşca-Palmer környezetvédelmi miniszter Brüsszelben a harmadik világ környezetvédelmi problémáival foglalkozott, itthon úgy kezeli a medvekérdést, mint egy plüssállatos történetet” – fogalmazott a Krónikának a Hargita megyei honatya.
Emlékeztetett, környezetvédelmi miniszterként csapatával kidolgozott egy javaslatcsomagot a barnamedve-populáció menedzsmentjére vonatkozóan. A szakmai anyagban a legeltetés, az erdészet, a vadászat, a mezőgazdaság és a településfejlesztés viszonyrendszerében vizsgálták a védett vad korlátozását, illetve egy cselekvési táblázat is készült, melyről kikérték a zöldszervezetek, a vadásztársaságok és a többi érintett véleményét. Ezt az anyagot átadták a mostani minisztériumnak, mondta Korodi, ahol néhány munkacsoportot létrehoztak ugyan, de érdemi előrelépés nem történt.
Az RMDSZ-es képviselő szerint abban bíztak, hogy Viorel Lascu biodiverzitásért felelős államtitkár, aki barlangászként a hegyek embere, megérti és kézbe veszi az ügyet, de ez sem történt meg. Mint mesélte, az általuk készített akcióterv több területet szabályozna, az erdeigyümölcs-begyűjtéstől a legeltetésig, de ezeket különböző kormányhatározatokkal, miniszteri rendeletekkel kellett volna kötelező érvényűvé tenni.
Mégsem az Unió a mumus?
Korodi Attila akkori elképzelése szerint ráadásul nemcsak korlátozásokat vezettek volna be, hanem a szükséges pénzügyi hátteret is biztosították volna például villanypásztorok felszerelésére a medvék tranzitzónájában, a kritikus helyeken, és több erdőfelügyelőt is alkalmaztak volna. A képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy az európai uniós vállalások tulajdonképpen csak a vadászati szempontból meghatározott kilövési kvótában korlátozzák a kormányt, de ezek is sokat lazultak, másrészt a medvekérdés nem kimondottan a kilövési engedélyt jelenti.
A vadgazdálkodás, a mezőgazdaság, az állattartás vagy éppen a vadgyümölcs-gazdálkodás területén kell sorozatos döntéseket meghozni, hogy a medve természetes környezetében találjon elegendő élelmet, és ne a települések közelében, a mezőgazdasági területeken kutasson eleség után, magyarázta. Hozzátette, emellett összetett tanulmányokat kellene végezni, hogy pontosan meghatározzák, mekkora medvepopuláció él Romániában. Bár ezek költséges mérések, van rá uniós támogatás, viszont e téren sem lépett a szaktárca, fejtette ki a volt környezetvédelmi miniszter.
Visszajár a nagyvad Etédre
Hargita megyéből az elmúlt időszakban számos medvetámadást jelentettek, csak az elmúlt héten például tíz háziállatot ölt meg a medve Etéd község három településén. A kárfelmérésen jelen lévő vadőr szerint legalább két nagyvad garázdálkodott a térségben. Siklódon este tíz óra körül tört be a medve Szilveszter Ilonka portájára, beszakította a disznóól hátsó, beszögezett ajtaját, majd az elkerített részen lévő süldők közül az egyiket elragadta – emlékezett vissza a múlt keddi esetre a károsult.
Mint mondta, amint meglátta a nagyvadat, rögtön sikoltozni kezdett, mire az állat továbbállt prédájával. A falubeliek és családtagjai siettek a 73 éves asszony segítségére, és üldözőbe vették a medvét: hangoskodtak, illetve lámpáztak a ragadozóra, ám az nem ijedt meg. Végül egy mellé dobott petárda robbanására engedte el az akkor már döglött sertést.
Szilveszter Ilonka és élettársa, Jánosi István elmondták, naponta lehet látni medvét Siklódon, az sem ritka, hogy nappal. Disznójuk elpusztítása után is többször látták házuk körül a ragadozót, amely rendszeresen este tíz és éjfél között érkezik. „Amikor szürkül, már a hideg is ráz, hogy érkezik a medve a másik süldőért” – mondta feldúltan az asszony. A medve garázdálkodása után villanypásztort vásároltak, remélve, hogy az majd távol tartja.
Az elmúlt napokban összesen hét háztartásból rabolt el jószágokat a medve, Siklódon, Etéden és Küsmödön okozott károkat – közölte a község polgármestere. Szőcs László elmondta, a bejelentések szerint a vad kilenc disznót és egy juhot ragadott el, ezért a hivatal azt javasolta a vadásztársulatnak, kérjen kilövési engedélyt a minisztériumtól. „Úgy látjuk, a medveállomány jóval nagyobb a község környékén, mint az elmúlt években bármikor. Nem vagyunk a ragadozó léte ellen, de előbb-utóbb emberre fog támadni, ezt pedig szeretnénk elkerülni” – magyarázta.
Nagy a medvepopuláció
Az etédi kárfelméréseken jelen lévő Sánta Mihály, a székelykeresztúri Hubertus Vadász- és Sporthorgásztársulat vadőre elmondta, jelenleg 50–60 medve él a környéken, miközben 20 lenne az ideális. Hangsúlyozta, nem voltak telepítések az elmúlt években, a megnövekedett medvepopuláció a természetes szaporulatnak tudható be. Sánta Mihály szerint két medve is garázdálkodik a községben, ellenük csak a villanypásztor nyújthat védelmet, így arra biztatják a gazdákat, hogy azzal védjék jószágaikat. Szőcs László polgármester arra kérte a gazdákat, hogy 48 órán belül jelentsék a vadkárokat, különben nem tudnak állami kártérítést igényelni. „Az elmúlt évben leadott igénylések túlnyomó részét kifizette a minisztérium, így idén is jó esély van a kárpótlásra” – mondta.
Sánta hozzátette, sokan azért nem jelentik a ragadozók okozta károkat, mert nem bíznak a kártérítés megítélésében. Ennek ellenére fontosnak tartja, hogy a gazdák hivatalos panaszt tegyenek, hisz azok alapján döntenek a minisztériumban a kilövési engedélyekről. A vadőr addig is folyamatosan járja a falvakat, tájékoztatva az embereket arról, hogy mit tehetnek jószágaik védelméért, illetve az esti órákban riasztólövéseket is lead ott, ahol rendszeresen látnak medvét. „A problémák megelőzése és az emberek biztonsága a legfontosabb” – jelentette ki Sánta. Elmondta, a nagyvadak ebben az időszakban azért mennek be a portákra, mert még nem érnek a gyümölcsök, illetve a gabonafélék, így azokkal nem tudnak táplálkozni, a háziállatok pedig könnyű prédát jelentenek. Noha a vadásztársulat etetőket helyezett ki az erdőben, az nem elég a medvék étvágyának csökkentésére. A vadőr szerint ráadásul az erdőkben folyamatos a fakitermelés, ami megriasztja a nagyvadakat.
Az elmúlt időszakban egyébként nemcsak falvakból, hanem népszerű üdülőhelyekről is érkeztek bejelentések medvékről. A minisztérium nemrég rendelte el egy anyamedve és két bocsa áttelepítését Tusnádfürdőről, miután azok naponta bejártak a telepre, ahol a turisták enni adtak nekik. De szemtanúk szerint rendszeresen látni a nagyvadat a Szent Anna-tónál is, egy hete pedig Buşteni-ban támadt egy medve egy sátorozóra, de fel szokott tűnni a Prahova-völgy más látogatott üdülőtelepén is.
Bíró Blanka, Fülöp-Székely Botond, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Család és nevelés fontosságáról a bonyhai Bethlen-kastélyban
Családok, nőszövetségi közösségek, helyi és környékbeli kíváncsiskodók töltötték meg élettel szombaton a bonyhai Bethlen-kastélyt, amely az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonában van, és a nőszövetségre bízták. Immár harmadik alkalommal szerveztek nyílt napot az épületben és udvarán, amelyre Erdély számos vidékéről, Brassóból és Kalotaszegről, Székelyföldről, valamint a Nyárád és Küküllő mentéről érkeztek a családok beszélgetni, támogatni a kastély felújítását.
Szombaton újra megnyitották az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége által ügykezelt bonyhai Bethlen-kastélyt a nagyközönség előtt. Az épületet, amelyben évekig a helyi polgármesteri hivatal működött, a Bethlen család leszármazottjai adományozták a református egyháznak. Az egyház vezetősége a nőszövetségre bízta, és jelenleg az Árva Bethlen Kata Alapítvány tesz meg mindent annak érdekében, hogy újra régi pompájában ragyogjon az ódon épület és kastélypark.
Idén a nyílt nap témája a nevelés volt, e köré csoportosultak a foglalkozások, erről szólt a délelőtti istentisztelet is. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke köszöntőbeszédében arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy fontos a családi nevelés és az értékeink átadása gyermekeinknek, unokáinknak.
„Bármennyire is szeretnénk, még mindig nem tudjuk egyházi iskoláinkat mind visszaszerezni, és azokban gyermekeinket, unokáinkat egymás és Isten szeretetére, keresztyén értékeinkre megtanítani. Így kisebb közösségeinkben, a családokban kell biztosítanunk számukra azt az nevelést, amely felvértezi őket szilárd hittel és olyan tudással, amely segít helyt állni az élet viharaiban. Otthonainkban kell megtanítsuk őket mindarra, amelyek alapján bölcs döntéseket tudnak hozni az életben. Fontos a nevelés, de ugyanolyan fontos a példamutatás, hiszen gyermekeink, unokáink úgy fognak beszélni, viselkedni, szeretni és szolgálni, ahogy mi magunk tesszük, ahogy azt tőlünk látták” – hangsúlyozta az egyházkerület püspöke, kiemelve a bonyhai kastélynap fontosságát.
A nőszövetség elnöke, Boros Melinda arról beszélt, hogy bár látható változások nem észlelhetők a kastélyon, a háttérben komoly munkát végeznek. „Türelmetlenül várják a környékbeliek és mi mindannyian, hogy látható előrelépés legyen a kastély ügyében. Most csak azt látjuk, hogy ugyanúgy néz ki, talán, a rosszakaratú személyeknek köszönhetően még több ablakvédő hiányzik, és gerenda tört össze. De a háttérben sokan és keményen dolgoznak a pályázathoz szükséges előtanulmány elkészítésében, azért, hogy tiszta telekkönyvek legyenek – mondta Boros Melinda. – A háttérben szerveződik és erősödik egy közösség, amelynek fő célja megőrizni és felújítani az adományként kapott Bethlen-kastélyt. Erre a napra is sok önkéntes és helyi egyháztag fogott össze, hogy otthonossá tegyék az udvart és a kastélyt” – fogalmazott a nőszövetség elnöke, majd mindenkit arra biztatott, hogy látogassa meg a kastélyt, a közelben levő református templomot, és kapcsolódjon be a programokba.
Szombaton több sátorban előadásokkal, foglalkozásokkal várták a jelenlevőket. Volt presbitereknek, szülőknek és nagyszülőknek külön felállított sátor, de a lelkészeket is beszélgetni, ismerkedni hívták. A legnagyobb sikere a gyermeksátornak volt, ahol különböző ügyességi játékokat lehetett kipróbálni, valamint kézműveskedni is lehetett. Ide a nap folyamán többször is betértek a gyerekek, és mindig találtak valami új és érdekes foglalatosságot. Akinek kedve volt, a cserkészeknél kipróbálhatta az íjászatot, valamint a fára mászást. Nagy tömeget vonzott az ismert református zsoltárokat éneklő közösség is. Ennek vezetője, Varga Jutka több órán keresztül összetartotta, Isten dicséretére biztatta a férfiakat és asszonyokat.
A harmadik kastélynapon kis vásár is volt, amelyen a nőszövetségek mutatták be termékeiket: több helyen lehetett kézimunkákat megcsodálni, vásárolni, de gyöngyöket és házi laskát, valamint szalmából fonott termékeket és szépen díszített mézes pogácsát is árultak. A találkozót Mészáros Elek szívet melengető koncertje zárta, és a remény, hogy jövőre ugyanitt újra találkozhatnak mindazok, akiknek fontos a református hit, valamint az épített örökség megőrzése.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

Érdemtelenül
Bár a börtönbüntetésre ítélt polgármesterek meg- vagy újraválasztásával született néhány meglepetés a helyhatósági választásokon, elég nagy fokú társadalmi amnéziának kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy az év végi parlamenti megmérettetés nyomán ne tűnjön el végképp a politika süllyesztőjében néhány befolyásos Bukaresti politikus.
Többek között az a Gabriel Oprea, aki legkevésbé sem szakmai kvalitásai okán, hanem kizárólag politikai érdekek alapján bitorolhatott olyan fontos tisztségeket, mint a kormányfőhelyettesi vagy a belügyminiszteri. Ez a tábornokként közszerepre vállalkozó politikus a hadseregre és a politikumra is szégyent hozott azáltal, ahogyan a pártjukból távozott vagy kipenderített politikai kalandorokból verbuvált alakulatával kormányzóképes tényezővé nőhette ki magát Bukarestben. Eközben pedig a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) patronálta „akadémián” vezető tanárként futószalagon „csinálta” a „hírszerző-doktorokat” – már elnézést, de a fővárosi tanintézetnél leleplezett plágiumözönre ez a legtalálóbb kifejezés.
De nem bújhatunk az ujjunk mögé, be kell ismernünk, hogy Oprea, valamint a copy paste művészetét ugyancsak csúcsra járató Victor Ponta és társai tulajdonképpen annak a romániai társadalomnak a termékei, amely évtizedeken keresztül tolerálta a rangkórságot és az érdemtelenül megszerzett címek, tisztségek gyakorlatát. Sem az értelmiség „csúcsa” – a tudós társadalom, az akadémiai szféra –, sem a nyomozó hatóságok nem léptek fel kellő eréllyel ama jelenség ellen, amelynek során tízezrek szerezhettek maguknak egyetemi oklevelet, doktori titulust, ezek alapján pedig jól fizető állást állami intézményeknél megfelelő tudás híján, érdemtelenül.
Holott a szellemi lopás tolerálásával a társadalom önmaga ellen dolgozott, hiszen szélhámosok, idegen tollakkal ékeskedők kerülhettek kulcspozícióba, ami egy ország kormányzása esetén akár olyan következményekkel is járhat, mint amikor például egy vasutas nem ért a váltókezelő működtetéséhez. Ponta, valamint a titkosszolgálat tanintézete plágiumbotrányának kissé megkésett, mégis hivatalos leleplezése azzal a reménnyel tölt el, hogy látni a fényt az alagút végén.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Szent László-emlékév lehet a 2017-es esztendő
Okos Márton erdélyi közíró azt kéri Magyarország kormányától, hogy 2017 legyen Szent László emlékéve.
Szintén az ő kezdeményezésére emlékezik Márton Áron püspökre ebben az esztendőben Magyarország – írta közleményében a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület és az Emberi Méltóság Tanácsa. Okos Márton, a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke Budapesti sajtótájékoztatón beszélt a történelmi múlt tiszteletéről, rámutatva, hogy ez a nemzet egysége szempontjából fontos, és erősítheti a szomszédos népek barátságát.
Mint elhangzott, Szent László Lengyelországban született, 940 éve Magyarországon koronázták királlyá, 825 éve avatták szentté. Nagyváradon püspökséget alapított, a horvátok is nagy királyukként tisztelik, ő Erdély védőszentje, aki a felvidéki Nyitrán hunyt el. A kezdeményezők közölték, a Szent László-emlékévre vonatkozó pozitív döntés a határon túli és anyaországi magyarok, valamint a magyaroknak a lengyel és horvát néphez fűződő kapcsolatát is erősítené.
Lomnici Zoltán elmondta, szervezete nevében elsőként csatlakozik a kezdeményzéshez, amelyet felvidéki, erdélyi és anyaországi civil szervezetek is támogatnak. Az elmúlt évben hagyományőrzők felkérése alapján Okos Márton kezdeményezte a Rákóczi-emléknap megtartását. A közíró megszerezte erdélyi szervezetek támogatását és ez hozzájárult ahhoz, hogy az Országgyűlés ellenszavazat nélkül döntött a nemzeti emléknap kijelöléséről.
Krónika (Kolozsvár)

Külhoni magyar politikusok tanácskoztak egy ifi táborban
A külhoni magyarságot érintő anyaországi szavazások, valamint Magyarország és a külhoni nemzetrészek kapcsolata voltak a témái egyebek mellett annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet a magyar kormány és a határon túli magyarságot képviselő szervezetek vezetőinek részvételével tartottak az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) kisvárdai nyári táborában pénteken.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében a külhoni nemzetrészek fontosságát hangsúlyozva elmondta: a magyar államnak az célja, hogy a magyar nemzet fennmAradjon, megmAradjon a magyar emberek életminősége, de ez csak akkor lehetséges, ha minden nemzetrész megmArad. Ha bármelyik elvész, akkor az egyetemes magyar nemzet csonkul meg és léte válik kérdésessé – tette hozzá. A kormányfő-helyettes a környező országokban idén tartott választásokra utalva ezért kulcsfontosságúnak nevezte, hogy politikai értelemben mi történik ott, ahol a nemzetrészek élnek.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke hozzászólásában a választások évének nevezte Romániában 2016-ot, emlékeztetve arra, hogy az önkormányzati választások után év végén ismét urnákhoz járulnak a román állampolgárok.
Arra vállalkoztak, hogy az erdélyi magyarságot szolgálják – emelte ki a szövetségi elnök, aki összességében jónak, politikailag vállalhatónak nevezte az RMDSZ által elért választási eredményeket, problémaként említve ugyanakkor az alacsony választási részvételt. Ennek ellenére kétszáz polgármestert ad az RMDSZ, kétszázharminc körül van az alpolgármestereik száma, öt megyét vezet a párt, és az összes jelentős magyar közösségű megyében van testületi alelnöke.
Kelemen Hunor szerint a 2012-es választásokhoz képest idén abszolút számban rengeteg szavazót vesztett az RMDSZ, többek között az alacsony részvétel, a törvényi feltételek megváltozása és az új kampányfinanszírozási szabályok miatt. Két megyében nem sikerült önkormányzati listát állítani, ezért az országos arányok is gyengébbek lettek, mint 2012-ben – tette hozzá.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a Szerbiában áprilisban megtartott választásokra utalva elmondta, pártja teljesítette a korábban kitűzött célokat, a következő időszakban pedig megpróbálják a magyar közösséget jobban összefogni, és a párt köré egy olyan erőteret építeni, amely maximalizálni tudja az eredményeket.
Kevesebb szavazatot kaptak, mint négy évvel ezelőtt, ennek oka, hogy az elmúlt években több mint tízezerrel csökkent a vajdasági magyarok lélekszáma – értékelt Pásztor István, hozzátéve, elégedett a választási eredményekkel, mivel a párt megőrizte politikai befolyását és négy képviselőt delegálhatott a belgrádi parlamentbe.
Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke elmondta, a márciusi szlovákiai választásokon több mint 105 ezer szavazatot szerzett a párt, ennek ellenére harmadszor is kimAradt a szlovák törvényhozásból. A korábban hozott számokat megtartották annak ellenére is, hogy a népszámlálási adatok szerint 2001 és 2011 között 110 ezerrel csökkent a magyarság létszáma Szlovákiában.
A tisztújítás során az MKP bebizonyította, hogy él és tenni akar, az új elnök és az új elnökség közösségben gondolkodik, ezt az elvet pedig a pártépítésébe is bele tudták kapcsolni – tette hozzá Menyhárt József.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke szerint pártja jelentős sikereket ért el az idei ukrajnai választásokon, amiben fontos szerepet játszott a megegyezés a másik magyar párttal. (MTI)
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kárpátalja képekben Nagyváradon
Az 518. kiállítást nyitották meg péntek délután a Nagyváradi Euro Foto Art Galériában. A kárpátaljai fotóművészek tárlata színes és fekete-fehér képeket sorakoztat fel, tájképet, szociofotókat és portrékat tartalmaz.
A kiállított anyagot, Tóth István, az Euro Foto Art Galéria elnöke értékelte és ő nyitotta meg a tárlatot, melyen jelen volt az ungvári Transcarpathia Egyesület tagja is, Volodimi Norba, aki feleségével képviselte klubjukat Váradon.
Tóth István felidézte, hogy a Nagyváradi fotóművészek kétszer is eljutottak már Ungvárra, ahol két nemzetközi kiállítás megnyitóján is részt vettek. „Ma ismét találkozunk az ungvári fotóművészekkel, és így egy kulturális híd alakult ki e két város között. Nagy öröm számunkra, hogy úgy megyünk Ungvárra, mintha haza mennénk, és az ungvári fotóművészek is hasonlóképpen látogatnak meg minket” – fogalmazott Tóth István. „A kárpátaljai csodálatos természeti környezetéből sok tájkép, pillanatkép, szociofotó, az ott élők portréi szerepelnek e kiállításon, melyek különleges módon mutatják be a kárpátaljai embereket” – mondta Tóth István, hozzátéve, hogy mindemellett a természetben készült makrofotók elkalauzolják a szemlélőt egy különleges élővilágba – növények, rovar- és állatvilág –, melyet egyszerű kirándulókként nem veszünk észre.
Volodimi Norba elmondta, hogy váradi tárlatukon 19 kárpátaljai fotóművész képei tekinthetők meg. A képek a közösen szervezett fotótáborok alkalmával készültek, három-négy év munkáit ölelik fel, mondta, majd reményét fejezte ki a Nagyváradi és ungvári fotóklub közötti további együttműködésében.
A tárlatnyitó végén Ovi D. Pop és Gabor Ovidiu váradi fotóművészek is felszólaltak, hangsúlyozva, milyen nagy szerepe van a multikulturális kapcsolattartásnak a fotóművészetben. A rendezvényen Thurzó Sándor József brácsaművész zenei momentumai emelték az ünnepi hangulatot.
A száz kiállított fekete-fehér és színes fénykép július 21-éig, hétköznap 8 és 19 óra között tekinthető meg. A belépés ingyenes.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)

„Nem meggyőződésből”
A kommunista rendszerben volt egy mondás: mondd azt, amik ők mondanak, gondold azt, amit akarsz, és tedd, amit tudsz.
A balkáni ügyeskedő-filozófia megfogalmazása volt. Sokan egyenesen humorosnak találták. Engem mindig elszomorított, mert nem ezt tanultam Édesapámtól, aki gyakran ismételte: mindent meg tudok bocsátani ezeknek, de azt nem, hogy hülyének néznek. Ő nem tudott olyasmit mondani, amiben nem hitt. Félre is rúgták, el is vitte a szíve.
Milyen egyszerű Szolzsenyicin megfogalmazása: legalább ne tapsoljatok…
A hetvenes–nyolcvanas években nagy csalódásaim közé tartoztak a találkozásaim a volt osztálytársaimmal, barátaimmal. Beálltam én is, mondták, majd jött a szinte kötelező magyarázat: de nem meggyőződésből…
Hát akkor meg miért?
Persze, emberi gyarlóság és a megalázó szükség. Úton volt a gyerek, mesélte a volt legjobb barátom. Valahol az ötvenedik hely körül voltam a lakásváró listán. Aztán valaki megsúgta a megoldást. Este beadtam a kérvényt, reggelre a negyedik helyre ugortam, biztosan alvás közben, mert észre sem vettem.
Elő akartak léptetni, világosított fel a szende hölgyike, a néhai második padból, az ablak mellett. És anélkül nem lehet, tudod. Tudtam. De azt is, hogy nem halt meg senki főnökség nélkül, legalábbis ez idáig.
A 89-es forradalom idején a legismertebb román irodalomkritikus adjunktus volt, majdnem ötvenéves létére. Mert nem állt be. Túlélte. Kisebb fizetéssel, de egyenes gerinccel.
Többre tartom azt az ateistát, aki hisz a hitetlenségében, mint a kétarcú kirakathívőt.
Gandhi elkötelezett pacifista volt, sem ő, sem követői nem fogtak volna fegyvert. Mégis, amikor megkérdezték, mi a véleménye azokról, akik elmennek a háborúba, de azzal az elhatározással, hogy a levegőbe fognak lőni, Gandhi becstelen magatartásnak minősítette, a bajtársak becsapásának.
Ezt Jézus így fogalmazta meg: bárcsak forró volnál vagy hideg, de mivel langyos vagy, kiköplek a számból.
A világot mindig azok az emberek vitték előre, akik meggyőződésből cselekedtek. És még azok is, akik naivan egy téveszmében hittek, valami tragikusan szép méltóságot mutattak fel.
Mert köpetszerű tócsákban nem úszkálnak hattyúk.
Zubreczky Antal
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Magyar Örökség
III. Erdővidéki Honismereti Szabadegyetem és Tábor
Július 14–17. között harmadik alkalommal szervezik meg Baróton, Erdővidék Múzeumában Magyar Örökség címmel a honismereti szabadegyetemet és tábort. A rendezvény négy napja alatt az érdeklődőket számos, nemzetünk és a vele rokon népek múltjába elkalauzoló, érdekfeszítő előadás és program várja.
Július 14., csütörtök
11.00: Őseink által ránk hagyott mesterségbeli tudás. Bútorfestés, nemezelés, agyagozás – műhelymunka felnőtteknek, ifjaknak, gyermekeknek Tordai Iluska népművész (Bibarcfalva), Nagy Adél tanítónő, nemezelést oktató népművész (Köpec) és Hoffmann Edit muzeológus (Barót) vezetésével; rovásírás-gyakorlatok Nagy Alpár diák (Barót) segédletével
15.00: A rendezvény hivatalos megnyitója. Köszöntőt mond dr. Zeneemyadar Batbayar, Mongólia magyarországi nagykövete, Lázár-Kiss Barna, Barót város polgármestere, dr. Obrusánszky Borbála történész, néprajzkutató, orientalista és Demeter László történész, muzeológus
16.00: Ségercz Ferenc zenész (Sepsiszentgyörgy) Kalibakutyák címmel tart előadást
17.00: Salló Szilárd néprajzkutató (Székelyudvarhely) Csíki pásztorbotok mintakincse címmel tart előadást
18.00: Harangozó Imre néprajzkutató (Újkígyós) „Kihágék egy nagy hegyre…” Vallásos népköltészetünk archaikus képei címmel tart előadást
19.00: Benedek Dezső nyelvész, antropológus, a Georgiai Állami Egyetem professzora (AEÁ) és Dáné Melinda Csilla gyógypedagógus (Kolozsvár) Táltosok, sámánok, látók, gyógyítók címmel tartanak előadást
20.00: Táncház Ségercz Ferenccel
Július 15., péntek
11.00: Őseink által ránk hagyott mesterségbeli tudás. Bútorfestés, nemezelés, agyagozás – műhelymunka felnőtteknek, ifjaknak, gyermekeknek Tordai Iluska népművész, Nagy Adél tanítónő, nemezelést oktató népművész és Hoffmann Edit muzeológus vezetésével, rovásírás-gyakorlatok Nagy Alpár segédletével
16.00: Macalik Ernő Magyar Örökség-díjjal kitüntetett biológus, gyógynövényszakértő (Csíkkarcfalva) Gyógynövények által megőrzött ősi tudás címmel tart előadást, teakóstolót is egyben
17.00: Prof. dr. Dimaadzsav Erdenebator (Ulan Bator, Mongólia) A hun és a székely kultúra hasonló jellege címmel tart előadást
18.00: Dr. Darkó Jenő történész (Budakeszi) Ki volt Anonymus? Mit írt Anonymus? címmel tart előadást
19.00: A Dizsingisz kán utódai című kiállítást megnyitja dr. Obrusánszky Borbála (Mende)
21.00: A lovasíjász című lírai dokumentumfilm vetítése. Rendező: Kaszás Géza. Szereplők: Kassai Lajos, dr. Obrusánszky Borbála. A filmvetítésre a belépő ára: 15 lej
Július 16., szombat
Arany Griff Rend (Székelyudvarhely) délutánba nyúló programja
11.00: Élő haditábor látványedzéssel, ahol karddal, lándzsával és egyéb fegyverekkel gyakorolnak a harcosok.
Az érdeklődők aktív részvételével zajló programok: páncél- és fegyvermustra (Megtekinthetők a korabeli fegyverreplikák, felpróbálhatók a páncélok, kézbe foghatók a fegyverek. Kiváló fotózkodási lehetőség!), íjászat, hajítófegyverek próbája (csatakereszt, kelevéz), címerfestészet
15.00: Reneszánsztánc-bemutató viselettörténettel egybekötve, középkori harcművészeti (hadi) bemutató: kardforgatás, lándzsaforgatás, lándzsás hadrend, párviadalok, csatajelenet, íjászbemutató, hajítófegyverek, ezt követően reneszánsz táncház, valamint középkori orvoslás- és kínzásbemutató
16.00: Könyvbemutató. dr. Darkó Jenő: A görög szertartásúak története Magyarországon (1000–1792)
17.00: Dr. Obrusánszky Borbála történész (Mende) A déli hunok Fehérvára címmel tart előadást
18.00: Dr. Czeglédi Katalin nyelvész-szlavista-turkológus (Pilisvörösvár) A földrajzi nevek és a magyar nyelv kapcsolatai címmel tart előadást
19.00: Tsevegmed Bolormaa (Ulan Bator, Mongólia): Mongólia értékei, látnivalói – vetített képes előadás
21.00: Tábortűz és szalonnasütés a múzeumkertben
Július 17., vasárnap
10.00: Honismereti kirándulás: Vargyas (református templom), Rika (Attila vára, Réka vára), Felsőrákos (népviselet-bemutató)
A szervezők fenntartják a műsorváltoztatás jogát!
Szervezők: Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, Erdővidék Múzeuma
Támogatók: Communitas Alapítvány, Barót Város Önkormányzata, Kovászna Megye Tanácsa, Nagy-Balázsi Közjegyzői Iroda – Barót
Részvételi díj: A tábor teljes időtartamára 25 lej, napi díj 7 lej. Diákoknak napi díj 5 lej, a tábor teljes időtartamára: 20 lej.
Szálláslehetőség Baróton és környékén különböző árkategóriájú szálláshelyeken lehetséges, étkezés a tábor helyszínéhez közel (Party Pub vendéglő). Szállásfoglalásban az érdeklődők segítségére lesznek a szervezők.
Jelentkezés: magyaroroksegtabor@gmail.com
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hámos László: fordulat állhat be a restitúció ügyében
Mint arról a Maszol is beszámolt, az első ízben megszervezett ReConnect Transylvania program keretében a napokbanErdélyben járt egy nagy csapat amerikai fiatal. Az öt éve zajló ReConnect Hungary programnak és idei erdélyi leágazásának célja megerősíteni a másod-, harmad- és negyedgenerációs amerikai magyar fiatalok magyarságtudatát. A fiatalokat elkísérte Hámos László, a programot megvalósító Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation - HHRF) elnöke is. Őt faggattuk az alapítvány megalakulásáról, annak céljairól.
Milyen céllal jött létre az alapítvány?
Immár negyven éve annak, hogy alapítványunkat létrehoztuk, 1976-ban. Olyan célból, hogy a Ceausescu-diktatúra növekvő nyomásával szemben ellenállást alakítsunk ki, mert akkoriban Ceausescuról dícshimnuszokat zengtek: az amerikai sajtó és a kormányzati körök is el voltak ájulva attól, hogy milyen különutas, nagyszerű szövetségesünk van Európa keleti térfelén.
Amikor elkezdtek érkezni a hírek arról, hogy milyen - nem csak a magyarokat érintő - jogtipró intézkedéseket hoz ez a diktátor, és akkor tömegtüntetések, fizetett újsághirdetések útján ismertettük a valós helyzetet és azt, hogy az Egyesült Államok kormánya – mint amerikait, engem ez mélyen sértett – támogatja ezt a diktatúrát. Amerikai magyarként engem az is sértett még, hogy az erdélyi magyar közösség ellen is intézkedéseket hozott. Ugyanakkor rendkívül felháborított, hogy kormányunk – a kommunista országok közül egyedüliként - a legnagyobb vámkedvezményt nyújtotta Romániának. Ez ellen én 25 egyéni tanúvallomást tettem a kongresszus különböző bizottságai előtt évről évre, dokumentálva. Ez volt akkoriban a HHRF munkájának egyik fő vetülete.
A másik az volt, hogy a Helsinki folyamatban, 11 különböző helsinki utókonferencián ismertettük és lobbiztunk amellett, hogy vegyék górcső alá a román állam jogtipró intézkedéseit és tegyenek valamit ellene. Végül 1987-ben az amerikai kormányzat felfüggesztette a Romániának nyújtott vámkedvezményt és így szélesebb nyilvánosságot is kapott a színfalak mögött végzett munkánk. A HHRF amerikai magyarok tömegeit tudta maga mögé állítani, akik egyénileg megkeresték megválasztott képviselőiket és meggyőzték őket, hogy az erdélyi magyarok ügyével foglalkozzanak. Így, lassan-lassan összegyűlt az a kritikus tömeg, amely elhatározta, hogy Ceasusecut ejteni kell.
Tiltakoztak a falurombolás ellen is. Hogyan?
Számos ilyen akciónk volt, hosszú lenne most felsorolni, de van már egy kötet, amely bemutatja ezt részleteiben. Akkor, 1988-ban 27 világvárosban rendeztünk ugyanazon a napon tömegtüntetéseket és tiltakozásokat a falurombolások ellen. Ez volt az egyik akció, amely nagyon nagy figyelmet kapott az Egyesült Államokban és világszerte is. Egy másik fontos momentum volt, hogy megjelent a Romániából disszidált Ion Mihai Pacepa titkosszolgálati tiszt könyve. Ebben nagyon részletesen leírta mindazokat, amiket mi addig is állítottunk és igazolta állításainkat az amerikai üzleti és külügyi érdekekkel szemben. Nagyon kemény küzdelem volt azokban az években.
Aztán jött Romániában a forradalom. Mi történt azután?
1989 után sikerült végre a panaszpolitika mellé pozitív irányú törekvéseket is tenni. Ilyen például a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatása, amely részére az évek során több mint negyedmillió dollár értékű adományt – pénzt és felszereléseket – gyűjtöttünk.
Továbbra is foglalkozunk azzal, hogy Romániában van 2140 olyan egyházi ingatlan – iskolák, árvaházak, kórházak, stb. – amik mind-mind a civil társadalom alappillérei voltak Erdély-szerte, amiket a kommunizmus alatt egy tollvonással elkoboztak és a mai napig is csak töredékét juttatták vissza az illetékes tulajdonosokhoz. Ezzel kapcsolatban több mint egy évtizede folytatunk egy kemény küzdelmet, amelyet Lantos Tamás, most már elhunyt amerikai képviselő kezdeményezett, aki annak idején a kongresszus külügyi bizottságának volt az elnöke. Egy határozatot szavazott meg a Kongresszus, hogy ezeknek az ingatlanoknak a visszaszolgáltatását gyorsított ütemben kell végrehajtani. De nemhogy gyorsítottak volna az ütemen, hanem pont fordítva, lelassult a folyamat. Az elmúlt hetekben Kató Bélának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének sikerült Washingtonban a visszaesésekről tájékoztatni a kongresszust. Előtte az RMDSZ vezetősége, Kelemen Hunorral az élen, a kongresszusban és a külminisztériumban ismertette a fogyatékosságokat. És itt egy nagyon érdekes fordulat állt be: az amerikai kongresszus költségvetési bizottságának két vezető személyisége, a jobboldali Andy Harris (a Kongresszus egyetlen magyar származású tagja – szerk. megj.) és a nagyon baloldali Marcy Kaptur közösen adtott le egy olyan határozatot, – amit elfogadott az egész kongresszus, – hogy a külügyminisztérium költségvetéséhez kötik azt, hogy Romániában milyen mértékben zajlik, vagy nem, ezeknek a tulajdonoknak a visszaszolgáltatása. Ez a fejlemény meglepte a külügyminisztériumot is, hiszem most már saját érdeke, hogy tegyen is valamit a tényleges restitúcióért. Ennek nyomán, nem arrogánsan, nem erőszakos módon, hanem tájékoztatóan mutatta be Kató Béla a mai állapotokat. Nagyon remélem, nem kell újabb negyven évet várnunk, hogy ez be is következzen.
Gyakorlatilag ez mit jelent?
A teljes körű visszaszolgáltatását azoknak az ingatlanoknak, amelyek – sok helyen persze, már romos állapotban vannak – lehetővé tennék, hogy a történelmi magyar egyházak elláthassák hivatásukat.
A Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium és a Gyulafehérvári Batthyaneum kulcspéldái annak, hogy a román állam továbbra se akarja visszaadni az épületeket jogos tulajdonosoknak. A román állam mindenféle kitérő manőverekkel arra törekszik, hogy megakadályozza a visszaszolgáltatást. Washingtonban is jól ismert Markó Attila meghurcolása, akit börtönre ítéltek jogellenes módon, pont őt, aki a törvény betűjét tiszteletben tartotta és közreműködött az elkobzott Sepsiszentgyörgyi ingatlan visszaszolgáltatásához. Mi azért dolgozunk, hogy ezek a visszásságok megszűnjenek. A magántulajdonhoz való jog Amerikában szent és sérthetetlen, ezt a washingtoni döntéshozók feltételek nélkül támogatják.
Megpróbálnak tehát nyomást gyakorolni Romániára?
A washingtoni Külügyminisztérium az itteni nagykövetség útján személyes kapcsolatban áll a román miniszterelnökkel és olyan tárgyalás zajlik közöttük, amire én nem vagyok hivatott, hogy elmondjam, pontosan milyen. Ebben igenis kell előrehaladás, amennyiben az Egyesült Államok barátságát és stratégiai partnerségét továbbra is igényli Románia. Ha nem történnek meg a külügyminisztrium részéről ezek a lépések, akkor ott van a kongresszus, amely szorítja a külügyet. A kongresszus megválasztott képviselői, akkor is, ha halvány kötődésük sincs a konkrét témához, viszont szavazópolgáraik kérik tőlük, fel fognak lépni. A HHRF 40 éve ebből az alapfelvetésből kiindulva végzi munkáját.
maszol.ro

Kulturális fesztivál a klasszikusoktól a kortársig
A Gyergyói Nyári Kulturális Fesztivál negyedik kiadása számos programot kínált kicsiknek és nagyoknak. Az elmúlt négy nap alatt Gyergyószentmiklóson ismét a kultúráé volt a főszerep.
„A kultúra a gyergyói emberek hétköznapjait jelenti. Azt kell megnéznünk, milyen értékközvetítés történik a családjainkban, az iskoláinkban, a sajtónkban és más kommunikációs csatornánkon keresztül, milyen keretet szab kultúránknak a valós élet. Igazából már a megszületés pillanatában kulturális alannyá válunk, családon belüli neveléssel, intézményi neveléssel, önneveléssel és más szocializálódási tevékenységeken keresztül találkozunk a már meglévő kódokkal, sablonokkal, szimbólumokkal, szokásokkal, hagyományokkal, normákkal, gondolkodásmódokkal, értékekkel. Cultura – azt jelenti művelni. Hogy mit műveljünk? A gondolkodást” – emelte ki Csala Hermina képzőművész a művelődési központ által szervezett kulturális fesztivál nyitó rendezvényén, Korpos Andrea egyéni kiállításának megnyitóján.
A fiatal képzőművész szólt a textiles alkotóról, alkotásairól, melyeken érezni az idealisztikus és szelíd életigenlést, a harmóniát, a napos, őszi délutánt, valami állandó szelet, ami képről képre jár és ívet ad a vonalaknak. „Ha a munkák nem papíron lennének, keretben, üvegezve, ha nem lennének ennyi teher alatt, hanem mondjuk függönyök lennének, valószínűleg maguktól lobognának” – mondta Csala Hermina, a fiatal alkotó kortársa.
A szervezők a négynapos rendezvényen több művészeti ágazatban is színes programot kínáltak, amelyben a klasszikusoktól a kortársig, a populáristól a filmzenéig minden műfaj, stílus megtalálható. Többek között koncertekre, bábszínházba is látogathattak a gyergyóiak és a vendégek a rendezvény első két napján.
A kulturális fesztivál harmadik napján is több művészeti ág bemutatására került sor. Ha csak egy pillanatra is, de gondolkodásra késztetett a Márton Áron utca, a Művészetek utcája elején a „forgóskerék”, melyet gyergyói képzőművészek csapata alkotott kicsik és nagyok csodálatára. Míg a gyerekek és felnőttek alkottak, a fúvószenekarok szolgáltatták a zenét, fellépésüket a Vákár-ház teraszán toronyzene követte, a Neumarkt Brass Quintet igazi különlegességgel ajándékozta meg a közönséget.
A sátrak alatt kézművesek, képzőművészek vezették a foglalkozásokat, kínálták portékáikat. Festettek, agyagoztak a kicsik, és szinte mindenki hozzájárult, hogy elkészüljön a JER JÓ! – közös String Art Installáció, utalva ezzel Gyergyó nevének kialakulására. A bóvliárusok ezúttal nem kaptak helyet a rendezvényen, de megcsodálhattuk a gyergyói hímző asszonyok munkáját, képzőművészek tették közszemlére alkotásaikat, üvegfújás is zajlott egy sátor alatt, és a gyergyói legendákat is rímbe szedő, ízlésesen illusztrált, gyerekeknek szóló meséskönyveit ajánlta Bajna György újságíró. A szemlélőknek lehetőségük volt kipróbálni egy-egy művészeti ág technikáját is. A hangulatot gólyalábasok és élőszobrok fokozták a helyszínen.
Igazi különlegesség volt a Székelyudvarhelyi Arany Griff Rend középkori hadi bemutatója, melyet különösen a gyerekek tátott szájjal figyeltek. Nem csak bemutató volt, hanem rendhagyó történelem óra is szombat délután. A térzenéről a Riverenza régizene együttes gondoskodott, majd a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend bemutatóját reneszánsz táncház követte. Hét órától a magyarországi Besh o droM zenekar lépett színpadra, magyar, balkáni, cigány illetve a közel-keleti tradicionális zenéket ötvözve a modern zenével, ezalatt a helyiek pedig „lángnyelvekkel” szórakoztatták a gyergyói közönséget. Vasárnap, mintegy zárásként az irodalom került előtérbe különböző kiadványok bemutatását, könyvvásárt tartottak, majd magyar költők műveiből verseket és dalokat hallhatott a közönség az est folyamán.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro

PKE: Várják a jelentkezőket
Elkezdődtek a beiratkozások a Partiumi Keresztény Egyetemre. Amint Hangyál Enikő egyetemi főtitkártól megtudtuk, az alapfokú egyetemi képzésre július 20-ig, mesterképzésre pedig július 22-ig lehet beiratkozni, hétfőtől péntekig 9-től 15 óráig, illetve szombaton 9-től 13 óráig.
Az, hogy pontosan milyen iratokra van szükség, az adott szaktól függ, ezért mindenképp ajánlatos áttanulmányozni a www.partium.ro honlapot a részletekért, viszont biztos, hogy szükséges az érettségi oklevél, illetve azok esetében, akik az idén érettségiztek és még nincs meg az oklevelük, érettségi igazolás; kell még ezen kívül a születési bizonyítvány hitelesített másolata, orvosi igazolás, három igazolványkép. A felvételi díj 50 lej, ez alól bizonyos kategóriájú jelentkezők mentesülnek – például a félárvák, árvák, illetve azok a fiatalok, akik nevelőotthonból jönnek, továbbá azok, akiknek legalább az egyik szülője tanügyben dolgozott, vagy dolgozik. Az, hogy a felvételinél mit vesznek figyelembe, szintén változó, van, ahol csak az érettségi eredményeit, van, ahol egy beszélgetés is zajlik a jelentkezővel, illetve képességfelmérőt is szerveznek egyes szakokon.
erdon.ro

Értelmiségnevelés a Sapientia egyetemen
Számos újdonságot kínál hallgatóinak a következő, 2016/2017-es tanévben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Marosvásárhelyi kara, ahol egyes szakokon megújult tanterv szerint zajlik ősztől az oktatás, máshol pedig felvételit vezetnek be az előzetes szűrés érdekében – számol be Gáspár Botond és Iszlai Katalin a kronika.ro-n. A tanulmányi programkínálatról hétfői sajtótájékoztatójukon számoltak be a felsőoktatási intézmény vezetői, akik az elmúlt évek sikereiről, megvalósításairól is szót ejtettek.
Dávid László rektor hangsúlyozta: ahogyan húsz évvel ezelőtt, az egyetem megalapítása előtt, most is egy új értelmiségi közösség kinevelése, az erdélyi közösségnek a stagnáló helyzetből való kimozdítása az elsődleges céljuk. Kátai Zoltán, a matematika–informatika tanszék vezetője arról számolt be: a közeljövőben bővíteni fogják a helyek számát, mivel egyrészt tavaly kétszeres volt a túljelentkezés, az intézkedést ugyanakkor az akkreditációs bizottság is javasolta. A szakon egyébként első éven külön foglalkoznak a kezdőkkel és haladókkal, tavasszal és ősszel pedig hétvégi programozói tábort szerveznek a középiskolások számára is.
Az igényeknek megfelelően dolgoztak ki új tantervet a villamosmérnöki tanszéken, ahol az ipar szempontjából jelentkező hiányt kívánják pótolni, a gépészmérnöki szak mellett pedig építészmérnöki képzést indítana a Sapientia Marosvásárhelyen. Az egyetem vezetői külön felhívták a figyelmet az alkalmazott nyelvészeti tanszékre, amelynek fordító és tolmács szakján az országban egyedülálló módon nagy hangsúlyt fektetnek a román–magyar vonalra, illetve egész Romániában csak a Sapientián oktatják a dán nyelvet – ennek köszönhető, hogy a dán ösztöndíjasok kivétel nélkül a felsőoktatási intézmény hallgatói.
Papp Sándor, a felvételi bizottság titkára arról számolt be: bizonyos mérnöki szakokon felvételit vezetnek be, amelynek keretében a diákok választhatnak, hogy matematikából, informatikából vagy fizikából írásbeliznek. „Azt tapasztaltuk, hogy sok diák az első vizsgák után lemorzsolódik, megbukik, ezért a felvételivel szűrni és jelezni is szeretnénk, hogy bizonyos felkészülés szükséges. Tudjuk, hogy nem lesz könnyű, de reméljük, hogy néhány év múlva eredményes lesz az eljárás” – fogalmazott Papp. A Sapientia EMTE Marosvásárhelyi karának tizenkét alapképzéses és négy magiszteri szakjára július 18-ától lehet beiratkozni. Amennyiben mAradnak betöltetlen helyek, őszi felvételit is hirdetnek szeptember 2. és 6. között.
Kelemen András dékán kifejtette: a 2015/2016-os tanévben 204-en végeztek a Marosvásárhelyi karon, közülük 201-en államvizsgáztak, és 194-en szereztek oklevelet. Kelemen hangsúlyozta: a 96,5 százalékos arány kiválónak számít. A 32 magiszteri hallgató közül 28-an készültek disszertációval, és mindannyiuknak sikerült oklevelet szerezniük. A dékán azt is elmondta: nagy hangsúlyt fektetnek a tehetséggondozásra és a diákköri tevékenységekre, hallgatóik az idei Tudományos Diákköri Konferencián (TDK) közel száz dolgozatot mutattak be, ugyanakkor jól szerepeltek a megmérettetés erdélyi és országos szakaszain is. „Odafigyelünk a közép- és az általános iskolásokra is, és folyamatosan kapcsolatban állunk a gazdasági szférával. Diákjaink a nemzetközi versenyekről rendszeresen díjakkal térnek haza” – magyarázta Kelemen András.
Jövő hétfőn kezdődik a beiratkozás a Sapientia Csíkszeredai karán is, ahol alapképzésen tizenöt, magiszteri szinten pedig öt szakot hirdet meg a felsőoktatási intézmény. A gazdasági, humán és társadalomtudományi szakokon három, a mérnöki képzéseken pedig négy évig tart az alapképzés, ehhez hozzájön további két év mesteri. A beiratkozáshoz szükséges iratok, valamint további információk mindegyik szakról elérhetők az egyetem honlapján – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Elvesztegetett esztendők
Évről évre ugyanazokat a köröket futjuk: az iskolások vizsgái után döbbenten megállapítjuk, hogy a Székelyföldi magyar gyermekek ismét gyengén teljesítettek a román megmérettetésen. Ez történt a nyolcadikosok képességvizsgáját követően, és várhatóan megismétlődik az érettségi eredmények nyilvánosságra hozatala után.
Semmi sem változik, nem is változhat, hisz ugyanazon módszer, tankönyvek szerint oktatják ma is a románt, mint tíz vagy húsz éve, nem módosult a követelményrendszer annak dacára sem, hogy öt esztendeje immár törvény biztosítja a lehetőséget, és az alternatív tantervek is elkészültek. Döbbenetes, amikor a zord valóságot politikusaink is felismerik, ahogy tette ezt a hétvégén Borboly Csaba, aki annak az RMDSZ-nek egyik vezető egyénisége, amely néhány éve hatalmas vívmányként ünnepelte az új tanügyi törvényt, többek között éppen az alternatív románnyelv-oktatás bevezetése okán. Mindez 2011-ben történt, azóta több ízben kormányon volt a szövetség, folyamatosan államtitkára van a tanügyi tárcánál, ám ez a fogas kérdés megoldatlan mAradt. Király András – a Tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős magyar államtitkára – minden megkérdezéskor elismételi: folyamatban az ügy rendezése. Pedig még az elemisták esetében is ott a szépséghiba, módszertan, tanterv ugyan létezik, de a harmadikosok román könyve két éve, a negyedikeseké egy éve késik. Az RMDSZ-es államtitkár pedig cseppet sem tűnik elégedetlennek, újabb és újabb, mind távolibb időpontokat jelöl meg, a legfrissebb változat szerint valamikor 2017 után kezdenék meg a sajátos tantervek fokozatos bevezetését.
Nehéz eldönteni, a közöny vagy a tehetetlenség miatt késik ennek az oly sok, elsősorban a Székelyföldön és a tömbben élő magyar gyermek számára fontos kérdésnek a rendezése. Tizenkét éven át nyúzzák a román nyelvet, kínlódnak a nehéz irodalmi szövegek bebiflázásával, de érettségi után többségük még egy üzletben is alig boldogul. Rengeteg befektetett energiával alig érnek el eredményt, s míg angolul majd mindenikük jól beszél már X–XI.-es korára, román környezetben meg sem mernek szólalni. És mivel kínlódásuknak alig van látszatja, megutálják a nyelvet, az országot, s távoznak, ahogy lehetőségük adódik, jobb pénzért, jobb nyelven építgetik életüket. A magyarság képviseletét felvállaló, sikereiket sűrűn hangsúlyozó politikusaink esetében az ilyen és hasonló gondok évente egyszer-kétszer kerülnek napirendre, s míg saját gyermekeik, unokáik nem ütköznek ugyanezen akadályokba, eszükbe sem jut, hogy ez is ott tornyosul a megoldatlan kérdések sorában. Mintha nem fognák fel fontosságát, tétjét. Nem is veszik tudomásul, hogy minden újabb elvesztegetett esztendővel tovább szaporodik azok száma, akik nem indulhatnak román társaikkal egyenlő eséllyel az életben.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Református jutalomtábor
Immár négy éve szervezi meg a Sepsi Egyházmegye a református vallásverseny jutalomtáborát. Bikfalva és Angyalos után idén június 30. és július 2. között Tusnádfürdőn találkoztak a verseny egyházmegyei szakaszának 5. és 6. osztályos díjazott diákjai.
A hangsúly a játékon és a természetjáráson volt, a gyermekek Roth Levente katekétikai előadó és a vallástanárok vezetésével megismerkedhettek Tusnádfürdő szépségeivel. Meglátogattuk az Apor-bástyát, szomjunkat az Apor- és a Mikes-forrás gyógyvizével oltottuk. A bátrabbak megmászták a Olt jobb partján emelkedő, 824 méter magas andezit sziklabércet, a Sólyomkőt. Ez a környék leghíresebb kilátója, innen szemlélte a gyönyörű tájat az ifjú Ferenc József császár, akinek annyira megtetszett a hely, hogy újraépíttette az 1849-ben felégetett Tusnádfürdőt. A Sólyomkőről nemcsak a fürdőváros és a fenyőerdővel borított Vártető, valamint a Szurdok és a Csomád kúpjai látszanak, hanem a Csukás-tó és a 15 kilométer hosszú Olt-szoros is egészen Sepsibükszádig. Lélegzetelállító élmény! A környék egyedi és csodálatos növényvilágából is ízelítőt kaptunk. Szerencsénkre – a gondviselésnek és a hangos éneklésünknek is köszönhetően – nem találkoztunk egy medvével sem, bár köztudott, hogy nagyon gyakori látvány a településen és környékén. Estéinket énekléssel és játékokkal tettük érdekesebbé, minden napot áhítattal zártunk. A labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzésein együtt szurkoltunk a negyeddöntők nyerteseinek. Táborozásunkat közös istentisztelettel zártuk, amelyen Mátyás István egyházmegyei főjegyző hirdetett igét. Ezt követően díjaztuk a vallásverseny nyerteseit. A jelen lévő lelkészek megáldották a diákokat, a záró szeretetvendégségen a szülők is részt vettek.
A jutalomtábor a Sepsi Református Egyházmegye és a Gecse Pékség támogatásával jött létre, a Bálint lelkész házaspárnak a szívélyes vendéglátást és az ínycsiklandozó finomságokat köszönjük. Hálával tölt el, hogy ma, amikor a törvénykezés megnehezíti az iskolai vallásoktatást, mégis vannak olyan diákok, akik fontosnak tartják, hogy időt és energiát áldozzanak Isten igéjének tanulmányozására, a vallásversenyekre való felkészülésre. Köszönjük a szülőknek, hogy biztosítják a gyerekek hitbeli nevelését, és bátorítják őket az ilyenfajta megmérettetésekben. Imádkozunk és bízunk abban, hogy jövőre is lesz ilyen jutalomtábor.
Kinda Eleonóra, a Székely Mikó Kollégium református vallástanára
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Riporttábor Temesváron
Kötet készül a nagyvárosi szórványról
Az elmúlt hét végén Temesvár volt a helyszíne a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete idei riporttáborának. A szervezők célja az volt, hogy betekintést nyújtsanak a nagyvárosi szórvány életébe, és az elkészült riportok egy kötetben rögzítsék a múlt– jelen–jövő metszéspontjában tapasztalt pillanatképet, amely a sokadik lesz abban a sorozatban, amelyet az újságíró- szövetség a különböző erdélyi helyszínekről megjelentetett.
A táborban hat megye 11 szerkesztőségéből a nyomtatott és az elektronikus sajtó 25 képviselője vett részt, és három újságíró szakos egyetemi hallgató Kolozsvárról. A vendégfogadó Temesvári kollégák kitettek magukért. Bartha Csaba Temesvári rádiós kolléga, a MÚRE területi képviselőjének vezetésével olyan gazdag programot szerveztek, hogy nehezen mAradt idő a résztvevők által jobbára előzetesen kiválasztott témában elmélyülni és beleszippantani a színes, vonzó, soknemzetiségű nagyváros pezsgő életébe. Arról viszont meggyőződhettünk, hogy a villamosjáratok és a sűrű gépjárműforgalom miatt zajos Temesvár belvárosát hogyan alakította emberarcúvá a helyhatóság kövezett sétálóutcák, tágas, forgalommentes terek kialakításával, amelyeken este a vendégfogadók előtt zajlik az élet, a mediterrán városokhoz hasonló módon.
A "nagy furcsaságok és pAradoxonok" városának kialakulásáról, a két folyó, a Temes és a Bega által határolt területen Szekernyés János helytörténész, újságíró tartott tartalmas, érdekes előadást. A városban, amely Károly Róbert idején a magyar királyság székhelye volt, s hosszú török és Habsburg-uralom után került vissza Magyarországhoz, majd Trianon után a nagyhatalmak Romániához csatolták, ő vezette a többórás sétát is. Ez a város nevének utótagját adó vár megmAradt falaitól a történelmi emlékekban gazdag utcákon át a Dózsa György kivégzésének helyszínétől nem messze levő református templomig tartott, ahonnan a romániai rendszerváltás elindult. Közben megtekintettük a szoborparkot, amelyben Róbert Károly magyar király mellett a város történetében fontos szerepet játszó magyar személyiségeknek is szobrot emeltek.
A szakmai tevékenység már a pénteki megérkezés után megkezdődött. A Rácz Éva egyesületi elnök vezette média-kerekasztal során Temesvári kollégáink mutatták be a helyi sajtót. Nem könnyű, de érdekes a munkájuk – számolt be Bartha Csaba és Lehőcz László kollégánk az 1989. december 22-én magyarul is megszólaló Temesvári Rádió magyar adásáról. A napi kétszer egyórás magyar nyelvű műsort három főállású szerkesztő és egy Aradi tudósító, valamint a bedolgozó munkatársak készítik. Szavukat a szomszédos megyékben hallhatják, de megtörténik, hogy messzi magyarországi régiókból is kapnak visszajelzéseket. Az írott sajtó hőstörténetét Graur János, az 1994- ben hetilappá alakult Heti Új Szó főszerkesztője és kollégája, Makkai Zoltán mutatta be. A négy belső munkatársat foglalkoztató lap népszerű szerkesztője volt a nemrég elhunyt Koczka György, aki utolsó percig, betegágyából is elküldte írását a lapba. Napilapként az Aradon kiadott Nyugati Jelent olvashatják a Temesváriak, erről Pataki Zoltán szerkesztő beszélt. Hogy olvasóit maga köré gyűjtse és megtartsa, a Heti Új Szó az állandó előfizetőkből létrehozta a lap Baráti Körét, amelynek tagjaival kölcsönös előnyöket biztosítanak egymásnak, rendszeresen kiadják a Baráti Kör adatbázisát, és évente találkozót tartanak.
Temes megye lakosságának öt százalékát teszi ki a 36.000 körüli magyar nemzetiségű személy. Számuk az 1992-ben nyilvántartott 62.000-ről csökkent megyei szinten 44, Temesváron 51 százalékkal, és mára már nem mAradt olyan közigazgatási egység, ahol a többséget képviselné. A beolvadás, az elvándorlás megtette a hatását, és mindössze 11 településen működik magyar iskola – ismertette a statisztikai adatokat Halász Ferenc, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, főtanfelügyelő- helyettes. Mivel vannak olyan helységek, ahol az elfogyó gyermeklétszám miatt megszűntek a magyar osztályok, a fakultatív magyar oktatás bevezetésétől remélték azt, hogy idővel újraindíthatják, de elképzeléseik e téren nem váltak valóra. Ennek ellenére továbbra is fontosnak tartják az 1997-ben elkezdett fakultatív oktatást, amelyben 20 településen 388-an vesznek részt, és előfordul, hogy nem magyar szülők is beíratják a gyermeküket – számolt be Marossy Zoltán, volt alprefektus, a fakultatív magyar oktatás ötletgazdája. Ottjártunkkor Iakab Ilona, a líceum igazgatónője, Magyari Sára szakmai irányító, továbbá a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok jelenlétében műsoros esttel zárult a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumban szervezett Tanulj meg írni, olvasni magyarul! egyhetes tábor, amelyet a fakultatív oktatásban részt vevő gyermekek számára szerveztek.
A kerekasztal-megbeszélésen azt az átfogó tevékenységet, amely a Temesvári magyar tannyelvű Bartók Béla Elméleti Líceumban folyik, dr. Erdei Ildikó igazgatónő ismertette.
Tudatosan számolják, keresik a diákokat, meggyőző munkát végeznek a családokban, hogy magyar iskolába írassák a gyermeküket. Ehhez fel kell venni a versenyt a más tannyelvű iskolákkal, s a színvonalas oktatás mellett a közösségépítés feladatát is vállalni kell, hasonlóképpen a differenciált oktatást, a magyarul kevésbé jól beszélő gyermekek felzárkóztatását. A Józsefvárosban levő tanintézményben 600 diák tanul, és alapítványi támogatással 15 kilométeres körzetből naponta iskolabusz szállítja őket. Néptánccsoport, citeraegyüttes, diákszínpad működése teszi színesebbé a diákéletet, vetélkedők, versenyek, gyakori ünnepi alkalmak helyszíne az iskola, amelynek felszerelése az évek során fokozatosan bővült. Évkönyv, diáklap kiadásával népszerűsítik a tanintézményt, az elemi osztályok felkaroltak egy-egy elszigetelten működő óvodai csoportot, kétnyelvű kiadványban biztatják a vegyes családokat arra, hogy kisgyermekkorban kell mindkét szülő nyelvét megtanítani a gyermekeknek – említhetünk néhányat a beszámolóban elhangzott tevékenységek közül.
A beszélgetésen részt vett Farkas Imre, Temesvár újonnan megválasztott alpolgármestere.
Az utolsó napon a tábor fő témája, a szórványkérdés szerepelt a napirenden. A meghívott dr. Bodó Barna egyetemi docens, a Szórvány Alapítvány keretében működő Kisebbségi- szórványkutató Műhely vezetője volt.
Átfogó és részletes beszámolójában a téma minden vetületére kitért, és bemutatta a szórványkérdésről szóló igényes kiadványokat, a FESS (Feleljünk Együtt Saját Sorsunkért) Füzetek sorozat különböző példányait, beszélt az e téren futó európai projektekről. A hatodik FESS- füzet hat pontban foglalja össze a szórványmentés eszközeit: szórványiskola-program, szórványgondnokprogram, szórványhelyzetkutatási program, szórványok gazdasági helyzete program, szórványképviseleti program, értelmiség- képzési program a szórványok számára. A konkrét projektek kidolgozása az egyes történelmi régiók képviselőinek a feladata – vonja le a következtetést a szerző, amit jó lenne, ha a döntéshelyzetben levő tisztségviselők is felvállalnának.
A többórás vita kérdéseire nincs mód egy beszámoló keretében kitérni, de tanulságai valószínűleg megjelennek az őszire elkészülő újabb riportkötetben.
A rendezvény borkóstolóval egybekötött vacsorával zárult, amelyen egy fogyatékos fiatalokat segítő alapítvány számára gyűjtöttek támogatást.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Ünnepi évadot zárt a Tompa Miklós Társulat
Rendkívüli évadot zárt a Tompa Miklós Társulat, amelynek lényeges mozzanata volt a Marosvásárhelyi intézményes színház 70 éves fennállásának megünneplése.
Az első hetven év címet viselő, a színházalapítást idéző ünnepi rendezvénysorozat mellett, amely az előadásokon kívül számos kísérő rendezvénynek is helyet adott, a 2015/2016-os évadban a társulat kilenc bemutatóra és több mint 200 előadásra várta közönségét. Az évad bemutatói: About Übü (rendező: Sorin Militaru), Kályhabúcsúztató (rendező: Gáspárik Attila), Want(rendező: Scott Johnston), Sirály (rendező: Keresztes Attila), Csárdáskirálynő (rendező: Tasnádi Csaba), Rendezés (rendező: Bartis Attila), Az üvegcipő (rendező: Mohácsi János), A kisfiú meg az oroszlánok (rendező: Ruszuly Ervin és Keresztes Attila), A játszma vége (rendező: Tompa Gábor). Ezek mellett pedig számos – immár hagyományosnak számító – rendezvény is színesítette az évad programját: többek között a magyar dráma napján, a magyar kultúra napján, a magyar költészet napján, az Iskola másként héten és a múzeumok éjszakáján.
Az évfordulós évadban több mint 40 ezer nézője volt a Tompa Miklós Társulatnak és a meghívott vendégjátékoknak. A 70 éves színház rendezvénysorozata mellett a fesztiválszereplések és díjak is folyamatos ünneplésre adtak okot: UNITER-jelölések (legjobb női főszereplő, legjobb előadás, legjobb rendezés), UNITER-díj a legjobb rendezésért, Kovács György-díj, hét díj a Magyar Színházak XXVIII. kisvárdai Fesztiválján, valamint részvétel az Országos Színházi Fesztiválon (FNT), a debreceni DESZKA Fesztiválon és a Sepsiszentgyörgyi Szent György Napokon.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház augusztusban kezdi meg a bérletek árusítását a 2016–2017-es évadra. A Tompa Miklós Társulat első premierjére szeptemberben kerül sor, Mezei Kinga rendező Olbrim Joachim csodálatos utazását viszi színpadra. Az ősz folyamán a társulat szerepelni fog az Országos Színházi Fesztiválon Bukarestben, a Galaci Nemzeti Vígjáték-fesztiválon, az Interetnikai Színházi Fesztiválon (IFESZT) Szatmárnémetiben, valamint a Székelyudvarhelyi dráMA fesztiválon.
Népújság (Marosvásárhely)

A német zene a Csíkszeredai Régizene Fesztivál középpontjában
A német zene lesz a középpontban a harminchat éves múlttal rendelkező Csíkszeredai Régizene Fesztiválon, amelynek kurzusaira idén rekordszámú érdeklődő jelentkezett.
A Csíkszeredai Mikó-várban zajló fesztivált 1980-ban alapították, 1986 és 1990 között a kommunista hatóságok betiltották, majd a rendszerváltás után újraindították. A fesztivál július 14. és 17. között zajlik, de a hozzá kapcsolódó nyári egyetem már vasárnap elkezdődött. A meghirdetett 12 mesterkurzusra az idén 82 résztvevő jelentkezett, ami a fesztivál történetében rekordnak számít – közölték a szervezők.
Filip Ignác Csaba, a fesztivál művészeti tanácsadója az MTI-nek pénteken elmondta, azért állították a német zenét a fesztivál középpontjába, mert Erdélyben sok minőségi német régizene íródott a szászok révén. Voltak olyan központok, ahol hétről hétre új barokk műveket komponáltak.
Az idén a résztvevők a historikus klarinéttal ismerkedhetnek meg, ez a hangszer ugyanis még soha nem szólalt meg a fesztiválon. A meghívottként részt vevő francia Le Baroque Nomad együttes egyik tagja játszik ezen a hangszeren, ő tartja majd a kurzust is – közölte a művészeti tanácsadó.
Az idén ismét koncertezik a fesztiválzenekar, amely minden évben a rendezvény idejére alakul meg a különböző meghívott együttesek tagjaiból. Most először fesztiválkórussal is kiegészülnek, koncertjükön zenekarra és kórusra írt erdélyi barokk, valamint Bach-műveket adnak elő. A fesztivál legfontosabb meghívottja az ausztriai Unicorn együttes, amely német középkori zenét fog játszani.
A fesztivál zárókoncertjén a Bukaresti világhírű Madrigal kórus lép fel a Codex régizene-együttessel és Kónya István magyarországi lantművésszel. Filip Ignác Csaba, aki a Codex együttes művészeti vezetője is, elmondta: Bakfark Bálint Brassói születésű lantművész halálának 440. évfordulója alkalmából állították össze a programot. A 16. századi erdélyi születésű művész korának ünnepelt lantvirtuóza és Európa-szerte ismert zeneszerzője volt. Egyebek mellett általa lantra átírt korabeli német és angol népszerű művek hangzanak el a zárókoncerten.
A tavaly elkezdett hagyománynak megfelelően a fesztivál egyik koncertje Bukarestben is hallható lesz, így a Bakfark Bálint emlékére szentelt műsor már szombaton, a Bukaresti Szent József római katolikus székesegyházban is meghallgatható.
Népújság (Marosvásárhely)

MÚRE-riporttábor Temesváron
Nagyvárosi szórvány-bevetésen a magyar újságírócsapat
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) az elmúlt hét végén, a kalotaszegi Farnas–Zsobok és a Beszterce-Naszód megyei Óradna–Borberek után nagyvárosi környezetben, Temesváron szervezte meg sorozatban harmadik riporttáborát. Hat erdélyi megyéből és a Vajdaságból érkezett 26 magyar újságíró vetette be magát a nagyvárosi dzsungel sűrűjébe, hogy pillanatfelvételt készítsen a Temesvári magyar szórványközösség életéről. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a Bethlen Gábor Alap támogatásával megvalósuló riporttábor nyomán egy kötet is születik, amelynek bemutatását kíváncsian várjuk, elsősorban mi, Temesvári magyar újságírók, akik e szórványközösség mindennapjainak és ünnepi alkalmainak régi krónikásai vagyunk.
A riporttábor július 8-án, pénteken média-kerekasztallal indult, ahol a vendégek (majdnem) mindent megtudhattak a Temesvári írott és audiovizuális sajtó aktuális helyzetéről. Az újságírókat a továbbiakban Szekernyés János helytörténész, Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő, Erdei Ildikó és Jakab Ilona iskolaigazgatók, Marossy Zoltán volt alprefektus és Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke tájékoztatták a Temesvári magyar közösség múltjáról és jelenéről, a magyar oktatás helyzetéről, a civilszervezetek életéről. A sajtósoknak alig két napjuk volt rá, hogy kívülállóként, remélhetőleg újszerű látásmódot tükröző Temesvári szórványriportjaikat elkészítsék.
– Miért éppen a nagyvárosi szórvány lett ennek a riporttábornak a központi témája– kérdeztük Rácz Évától, a MÚRE elnökétől.
– A riporttáborok hagyománya a 90-es évekre nyúlik vissza, de az utóbbi két évben kezdtük újra ezeknek a megszervezését. Első alkalommal a Kalotaszeg végében található, de a Szilágysághoz tartozó Farnason voltunk, amely egy halódó, pusztuló félben levő közösség, ugyanakkor a szomszédos Zsobok a magára talált magyar közösség példáját mutatta meg. Tavaly Beszterce-Naszód megyében Radna Borbereken és Óradnán jártunk, ahol azzal szembesültünk, hogy ők románul mondják, hogy ők magyarok. Nem beszélik a nyelvet, de a magyarságtudatuk eleven! Azt mondtuk, hogy legyen egy olyan példa is, ahol a nagyvárosi szórvánnyal ismerkedünk. Újdonságot jelent, hogy a nagyvárosban hogyan lehet megtalálni a magyarokat, mindenki azt mondta, hogy valóban ez nagyon nehéz feladat. Nem könnyű két nap alatt megtalálni azokat az embereket, akik azon dolgoznak, hogy ezt a szórványközösséget összetartsák, ezért előre szerveztük a lehetséges interjúalanyokat, meghívtuk őket a riporttáborunkba, hogy megkönnyítsük a kollégáknak a dolgát és még több, gazdagabb anyag szülessen.
– Honnan érkeztek a Riporttábor résztvevői?
– A távolabbról érkezett sajtósok Hargita, Kovászna és Brassó megyékből jöttek, de erős újságíró csapat van itt Marosvásárhelyről, Kolozsvárról és Nagyváradról, akik összesen 11 szerkesztőséget képviselnek. Itt vannak velünk a riporter iskolások, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem újságíró szakos hallgatói, akik itt gyakorlatoznak, az a feladatuk hogy a tábor történéseit dokumentálják, fotózzák, arról számolnak be, hogy mi hogyan dolgozunk. A Riporter Iskola idén beindított programunk, amelynek Temesvár a harmadik helyszíne Kolozsvár és Marosvásárhely után. A Riporter Iskola folytatódik azzal, hogy októberben Torockón a Kolozsvári BBTE újságíró szakának táborához csatlakozik a MÚRE, majd Nagyenyeden tartunk novemberben egy kiértékelő találkozót.
– A nagyvárosi szórványléttel kapcsolatban mi mozgatta meg az újságírók fantáziáját?
– Egyesek az egyházi közösségeken keresztül próbálják megfogni a magyarságot. A Vajdaságból érkezett kollégák a soknemzetiségű Bánságot, a szerb közösséggel való kapcsolatot is behozzák a képbe, de van akit a Nőszövetség munkája vagy a Máltai Segélyszolgálat munkája érdekel. Természetesen az is történelmi pillanat, hogy hosszú évtizedek után magyar alpolgármestere van Temesvárnak és két líceumban is van magyar nyelvű oktatás, ezek mind olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre szeretnénk választ kapni.
– Mi lesz ennek a Riporttábornak a hozadéka?
– A tábor nyomán kötetet szeretnénk megjelentetni a Communitas Alapítvány támogatásával, ami arról szólna, hogy mit mutat az a pillanatfelvétel, amit itt Temesváron el tudtunk készíteni. Egy ilyen riportkötet nem leíró, hanem ezt a pillanatot megragadó tud lenni, amelyben benne van a történelem és egy lehetséges jövőkép, majd kiderül, hogy milyen.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Hetven magyar táncos a Szívek Fesztiválja színpadán!
Július 9-én, szombaton a Temesvári XXVII. Szívek Fesztiválja nemzetközi folklórgála negyedik napján léptek fel a Rózsapark szabadtéri színpadán a bánsági magyar hagyományőrző csoportok. A Szeged Táncegyüttes irányításával működő Temes és Bihar megyei csoportok mintegy 70 táncosának parádés szereplését nagy tapssal jutalmazta a több ezres közönség.
Tamási Emese, az Eszterlánc Kulturális Egyesület alelnöke lapunknak elmondta: három látványos táncot láthattunk a magyar csoportok előadásában. Az első egy Marossárpataki tánc volt, a Temesvári Eszterlánc és a mezőtelegdi Pacsirták néptánccsoportok előadásában. Ezután a végvári Csűrdöngölő és Szederinda néptánccsoportok közös lőrincrévi táncát láthatta a Temesvári közönség. Befejezésül a Temesvári Bóbita és a Sebes Körös menti Pacsirták összevont, népes csapata Csíkszentdomokosi tánccal örvendeztette meg a hálás közönséget.
A mezőtelegdi (Bihar megye) táncosok Szoboszlai Gárpár István tiszteletes úr vezetésével érkeztek Temesvárra, aki annak idején a bánsági magyar néptáncmozgalom egyik elindítója volt Végváron. A Szívek Fesztiválja színpadán látott Temes és Bihar megyei néptánccsoportok a Szeged Táncegyüttes kiváló oktatói irányításával működnek immár több mint egy évtizede, sikert sikerre halmozva.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Tanúként hallgatták ki az ortodox mitropolitát
Laurenţiu Streza erdélyi ortodox mitropolitát hétfőn reggel tanúként idézte be kihallgatásra az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) a börtönre ítéltek által a büntetés csökkentése céljából írt könyvek ügyében.
Sterzát annak kapcsán hallgatták ki, hogy láttamozta a Steaua futballcspat volt tulajdonosának, Gigi Becali üzletembernek az Athos hegye, az ortodoxia hazája (Muntele Athos, patria ortodoxiei) című könyvét. A korrupció miatt elítélt Becali öt könyvet írt a börtönben, köztük a fentebb említettet is. Daniel Ionaşcu, a mitropolita ügyvédje azt mondta: Streza nem kapott „túlzó javakat vagy adományokat” a könyv megírására adott áldásért.
Szabadság (Kolozsvár)