Belföldi hírek
Moszkva kifogásolja Ponta nyilatkozatát
Felelőtlennek és elfogadhatatlannak tartja Victor Ponta kormányfőnek a nagy egyesülésre vonatkozó nyilatkozatát az orosz külügyminiszter, és az Európai Unió reagálását kérte egy tegnap kiadott hivatalos közleményben.
Oroszországot foglalkoztatják Victor Ponta kormányfő Moldovai Köztársaságra vonatkozó kijelentései, amelyek a szociáldemokrata párt gyulafehérvári rendezvényén hangzottak el. Ahogy az államfőjelöltnek a 2018-ig megvalósítható „második nagy egyesülésre” vonatkozó világos felhívásaiból kiderül, egyes bukaresti politikai körök folytatják a szomszédos szuverén állam annektálására irányuló tervek készítését – fejti ki a közlemény, és leszögezi: Oroszország felelőtlennek és elfogadhatatlannak tartja az efféle külső nyilatkozatokat, amikor a Moldovai Köztársaságban választási kampány van. Az orosz külügyminiszter várja, hogy a chişinăui hatóságok célirányosan elemezzék e kijelentéseket, és reméli, hogy Brüsszel, illetve az európai államok fővárosai is megfelelően reagálnak rájuk. * Victor Ponta szeptember 12-én az SZDP kongresszusán azt mondta: „Azt akarom, hogy mindannyian kötelezzük el magunkat. 1918-ban itt, Gyulafehérváron, miután több százezer román életét adta az első világháborúban, elértük legfontosabb nemzeti célunkat: a nagy egyesülést. Azt akarom – és kérem, legyenek mellettem –, hogy száz év után legyünk ama büszke, erős, tisztelt ország, amelyet 96 évvel ezelőtt itt levő őseink kívántak. Ez ez én vállalásom, ez az én felhívásom minden román felé: hozzuk létre együtt másodszor Románia nagy egyesülését!”
Lehet pótlistán szavazni
Elutasította az alkotmánybíróság az NLP-nek az elnökválasztási törvény módosításával kapcsolatos óvását tegnap, így a novemberi elnökválasztáson előzetes átjelentkezés nélkül az ország bármelyik szavazóhelyiségében feliratkozhatnak a pótlistára és leadhatják voksukat azok, akik nem tartózkodnak a lakcímüknek megfelelő településen. Az ellenzék azzal gyanúsítja Victor Ponta miniszterelnököt, hogy a választási törvényt módosító kormányrendelettel választási csalást készít elő úgy, hogy megnehezíti a „választási turizmus”, vagyis a többszöri szavazás leleplezését. Az alkotmánybíróság azért utasította el a liberális óvást, mert sürgősségi kormányrendeleteket csak az ombudsman támadhat meg az alkotmánybíróságon.
Napirenden a migráció
Az alsóház jogi és közigazgatási bizottságai tegnap jóváhagyták az önkormányzati képviselők politikai migrációját 45 napig lehetővé tevő sürgősségi kormányrendeletet. A liberálisok ellenzik a jogszabályt, mert az alkotmányba ütközik, de azt is kifogásolják, hogy szerves törvényt módosítanak sürgősségi rendelettel, ráadásul közvetlenül a választás előtt. * Ugyancsak a migrációs rendelet ügyében hallgatta ki tegnap a korrupcióellenes ügyészség Klaus Johannis liberális államfőjelöltet, aki Liviu Dragnea kormányfőhelyettes ellen tett feljelentést.
Befagyasztják a gáz árát
2021 közepéig felfüggeszti a gáz árának liberalizációs ütemtervét a kormány, így legalább két és fél évvel hosszabbít a jelenleg hatályos tervhez képest – jelentette be tegnap Răzvan Nicolescu energiaügyi miniszter. Az erre vonatkozó kormányhatározatot ezután dolgozzák ki. Románia 2012-ben állapodott meg a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Bizottsággal arról, hogy 2018 végéig mind a lakossági, mind az ipari fogyasztók esetében liberalizálja a hazai kitermelésű gáz árát. Az új tervek szerint ezt a határidőt 2021. július 1-jéig tolják ki. Az elmúlt két évben a gáz fogyasztói ára 16 százalékkal emelkedett, és a jelenlegi ütemterv október 1-jétől újabb 3 százalékos drágulást ír elő.
Romboló vizek a Szörénységben
60 lakást és 116 gazdaságot öntött el a víz az ország heves esőzések által sújtott délnyugati megyéiben. Két teherautót egy hirtelen földcsuszamlás majdnem a Dunába borított, egy országút és egy vasútvonal járhatatlan. Orsován és Ieşelniţa községben a víz levonulásával térdig érő sár és iszap maradt az utcákon. Az eső- és árvízriadót ismét meghosszabbították, négy bánsági és szörénységi folyón másodfokú, a többin első fokú készültséget rendeltek el.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Európai védelmet a magyarságnak (Tőkés László felszólalása az EP-ben)
A székelyföldi autonómia mellett érvelt Tőkés László, a Fidesz EP-képviselője az európai parlament hétfő esti strasbourgi plenáris ülésén az úgynevezett egyperces hozzászólások között. A képviselő szerint a romániai magyarság egyöntetűen kiáll Székelyföld területi autonómiája mellett, ugyanakkor a román pártok és maga a román kormány élesen ellenzi a kisebbségi önrendelkezés bármely formáját, „a többségi média magyarellenes sajtópropagandájával egybehangzóan ellenséges hajszát folytat a félmilliónyi székely közösség autonómiatörekvései ellen”. A román hírszerző szolgálat – mondta Tőkés – a régi kommunista politikai rendőrség módjára uszít a magyar autonómia ellen, a Legfelsőbb Bírói Tanács pedig alkotmányellenes támadásként bélyegzi meg a legitim magyar törekvéseket. A politikus azt kérte az EP-től, hogy „védje meg az erdélyi magyarokat az alaptalan soviniszta támadásoktól”, és támogassa jogos autonómiatörekvéseiket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elismerés a Cimbora folyóiratnak (Átadták a Szalay Annamária-díjakat)
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere első ízben adott át díjat a gyermekek tudatos médiahasználatra nevelését segítőknek a Szalay Annamária Média Alapítvány rendezvényén tegnap Budapesten. Az elismerésben a sepsiszentgyörgyi Cimbora folyóirat is részesült.
Balog Zoltán kiemelte: Szalay Annamáriának, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság tavaly elhunyt elnökének szívügye volt a tudatos médiahasználat a gyermekek körében. Szalay Annamária médiaszakemberként felhívta arra a figyelmet, hogy ugyanaz a szülő, aki a játszótéren vagy a városi közlekedésben félti a gyermekét, a média világában rá leselkedő veszélyekről sokszor mit sem tudva hihetetlen támadásoknak engedi kitenni ugyanazt a kislányt vagy kisfiút. Éppen ezért azon az állásponton volt, hogy missziós feladatunk a szülői tudatlanságot megszüntetni, és a médiában, mindenekelőtt a digitális médiában, az interneten mindent meg kell tenni, „ha kell, szigorú jogszabályokat kell hozni, hogy az úgynevezett szabadság jegyében ne lehessen gyermeket zaklatni, bántani, károsan befolyásolni” – fejtette ki.
Az eseményen Balog Zoltán Szalay Annamária nevét viselő díjat adott át Balázs Biankának, az M2 gyermekcsatorna kidolgozójának, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap gyermek- és ifjúsági műsorokért felelős főszerkesztőjének, a sepsiszentgyörgyi Cimbora irodalmi folyóiratnak és a miskolci református Európa Rádió munkatársainak. A díj nettó egymillió forintos pénzjutalommal jár.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke a rendezvényre küldött levelében azt írta: Szalay Annamária és nemzedéktársai, a fideszesek annak idején egymásra találtak, megszerveződtek és hűségesek maradtak önmagukhoz, a szabad gondolkodáshoz, a keresztény értékekhez és a nemzeti azonossághoz. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, az alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntőjében kiemelte: az alapítvány 2013. októberben, nem sokkal Szalay Annamária halála után jött létre, feladata, hogy továbbvigye az ő munkáját, támogassa azokat, akik ugyanazokért a célokért dolgoznak, mint Szalay Annamária tette.
Farkas Kinga, a Cimbora főszerkesztője rámutatott: Benedek Elektől kezdődően a mai folyóirat sokak munkájának eredménye. Erdélyi, háromszéki, sepsiszentgyörgyi újraéledését – ahol megyei és városi önkormányzati támogatással ma is megjelenik – 1994-től számítják. Mai munkatársait, állandó szerzőit az egész magyar nyelvterületről toborozták, irodalmi rovata, a Cimbirodalom a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalom meghatározó alkotóit hozza közel olvasóihoz. Ugyanakkor a folyóirat rendszeres visszatérő szerzői maguk a diákok. „A díj lendületet jelenthet ahhoz, hogy új munkatársakat és olvasókat vonzzunk a Cimbora világába, jövő ősztől fiatalosabban indulhassunk, kereshessük tovább a közös szót kamasz olvasóinkkal, az erdélyi magyar iskolák 10–15 éves diákjaival, valamint a világunkkal való cimborálásra remélhetőleg egyre nagyobb kedvet kapó magyar diáksággal” – fejtette ki.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az erdélyi politikának az erdélyi és a magyar érdeket kell érvényesítenie (Interjú Szilágyi Zsolttal az EMNP államelnökjelöltjével)
Két magyar jelölt is vállalná a megmérettetést az őszi államelnök-választáson. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a szövetség színeiben szállna ringbe, Szilágyi Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt képviseletében. Kelemen Hunort nem kell bemutatni, Szilágyi pályáját, terveit, elképzeléseit azonban kevesebben ismerik. Hogyan lett politikus? Miért indul az elnökválasztáson? Miben képvisel mást, mint Kelemen Hunor? Káros vagy hasznos lehet a magyarság számára a versenyhelyzet? – ezekre a kérdésekre keresi a választ az alábbi interjú szűk egy héttel a választásokon való induláshoz szükséges 200 ezer aláírás leadásának határideje előtt.
— Hogyan indult el a politika felé?
— Temesváron ismerkedtem meg Tőkés Lászlóval a híressé vált Dsida-szavalóest kapcsán. 1988. október 25-én, a reformáció ünnepe alkalmával Tőkés László szervezte meg a szóban forgó szavalóestet, melyben én a Thália diákszínjátszó csoport tagjaként vettem részt. Műsorunk nagy port kavart a hatalom körében, aminek az lett a következménye, hogy a Securitate nyomására előbb a Tháliát betiltották, majd engedélyezték, de minket kizártak a színjátszó csoportból. Rá egy évre jött a rendszerváltás az erdélyi magyarság komoly részvételével, mi pedig elkezdtük szervezni az erdélyi magyar fiatalok első mozgalmát, a MISZSZ-t. 1990 májusában megtartották az első szabad választásokat, 22 évesen Románia történelmének legfiatalabb képviselője lettem. Így a sors felülírta eredeti terveimet, a Műszaki Egyetemet ott kellett hagynom. Végül az ELTE Állam- és Jogudományi Karán szereztem politológus diplomát a kilencvenes évek végén. Képviselőként a tanügyi majd a külügyi és az integrációs bizottságban dolgoztam. Különböző tanulmányi ösztöndíjakkal Strasbourgban, Londonban, Németországban, Dél-Tirolban, majd több ízben az Egyesült Államokban is jártam. A 14 és fél éves képviselői pályafutásom legemlékezetesebb kezdeményezései közül a Székely Nemzeti Tanács felkérésére benyújtott, a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet és a kulturális autonómia kerettörvényét említeném. Ezeket Toró T. Tiborral és öt másik képviselő kollégával kezdeményeztük úgy, hogy sajnos, párttársaink sem álltak mellénk. A Bolyai Egyetem újraindításáról szóló tervezettel ugyanez történt. 2004-ig voltam képviselő, ugyanis ezek után nem láttam más kiutat, mint hogy lemondjak RMDSZ-tagságomról. Ezt követően világos volt számunkra, hogy egy erős autonómiamozgalmat kell indítanunk, így lettem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egyik alapítója, később ügyvezető elnöke, majd alapító alelnöke az Erdélyi Magyar Néppártnak, mely funkciót azóta is betöltöm. — Mintha minden út a politika felé vezette volna.
— Valahogy mindig megtalált a munka és a feladat. Nem tagadom, már 1989 decemberének utolsó napjaiban is élveztem: akkor még sodort bennünket a hév és a szenvedély, később jóval racionálisabbnak kellett lennünk, a lelkesedés önmagában már nem volt elég. — És most?
— Egy elnökválasztási kampány remek eszköz lehet arra, hogy tudatosítsuk az erdélyi emberekben, magyarokban és románokban egyaránt, hogy az autonómia és Románia föderális átszervezése közös, erdélyi érdek. — Kivitelezhetőek ezek az elképzelések? Van-e közös akarat?
— Szerintem igen. A románok körében is egyre népszerűbb Erdély autonómiája és a föderális Románia gondolata. Ezt az érzést erősítenünk kell bennük, másokat pedig meg kell győznünk arról, hogy ezektől a gondolatoktól ne féljenek, ne fenyegetésként éljék meg, hanem álljanak mellé, mert legalább annyira érdekük, mint nekünk, magyaroknak. Erdélyt csakis az itt lakó népekkel együtt emelhetjük fel. Ha Svájc, Ausztria vagy Németország sikeres a föderális államszerkezettel, akkor Románia is nyerne az átalakítással. Egy központosított és korrupt állam sikertelen a nemzetközi viszonyokban is, nem képes például felhasználni a számára elérhető uniós alapokat. Éppen ezért Románia mély szerkezeti reformra szorul, ennek célja pedig a történelmi régiók szövetségén létrehozott, a regionalizmus minden előnyét hasznosítani tudó állam. Románia nyerne azáltal, ha az önmagukat kormányozni, igazgatni tudó közösségek autonóm módon élhetnének. Ezen túlmenően a nyugati példákhoz hasonlóan székelyföld területi autonómiája és a kulturális autonómiák rendszere egy élhetőbb, otthonosabb, biztonságosabb országot eredményezne. — Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor is indul az államelnök-választáson.
— Romániában van egy Erdély-központú magyar politika és van egy Bukarest-központú magyar politika. Őszintén be kell vallanunk, hogy mind ez idáig a Bukarest-központúság fölényes túlsúlyban volt. Persze a mindenkori román kormányzatok hathatós pénzügyi és politikai támogatásával. Ezen változtatni kell! Az erdélyi magyar politikának az erdélyi és a magyar érdeket kell érvényesítenie a fővárosban, nem pedig fordítva. — Rivalizáló magyarok Romániában... érdekes helyzet.
— Én azonban nem valaki ellen, hanem valamiért indulok. Azért, hogy az erdélyi magyaroknak és az erdélyieknek legyen hangjuk. Persze, értem az utalás lényegét, ugyanis sokan úgy érzik, hogy a volt kommunista utódpárttal kormányzó RMDSZ már jó előre megegyezett Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnökkel a magyar szavazatok átirányításáról. A jelek szerint ez a sejtés megalapozott. Az emberek nem szeretik, ha azt látják, hogy előre eladják szavazataikat. Nem titok, akik támogatnak, abban bíznak, hogy az államelnöki versenyben lesz végre valaki, aki tisztán kimondja a magyarok és az erdélyiek akaratát. Másrészt a magyaroknak is jár a választás szabadsága. Több magyar fog elmenni szavazni, ha nem az egypártrendszer logikája szerint kell voksolnia. Két jelöltnek pedig nyilván erősebb lehet a hangja, mint egynek. — Milyen esélyei vannak?
— Teljesen világos, hogy egy magyar jelöltnek ugyanannyi esélye van elnöknek lenni, mint kettőnek... Ettől még kérdezhetné valaki, hogy nagyobb lesz-e az esélye egy magyar jelöltnek Románia elnökének lenni, ha a másik visszalép? A kérdés azonban költői. — Mikor lesz a választás?
— Az elnökválasztás első fordulójára idén november 2-án kerül sor. Ahhoz pedig, hogy a rajthoz tudjunk állni, szeptember 23-ig 200 ezer aláírást kell összegyűjtenünk. Nem mondom, hogy könnyű feladat, mikor még olyan román jelölt, mint a volt miniszterelnök, Călin Popescu Tăriceanu is küszködik az aláírások összegyűjtésével, de örömmel jelzem, hogy gyűlnek az aláírások. Bízom abban, hogy határidő előtt meglesz a szükséges számú támogató kézjegy. Egy olyan csapattal harcba indulni, amelyben ott van Tőkés László és Toró T. Tibor, komoly biztonságérzetet ad. De meg kell említenem Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét is, aki szintén biztosított támogatásáról.
Peleskei Bíró Juli (Magyar Demokrata)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki kalauz (A Nagybaconi medencezug és Kisbacon vidéke 15.)
Látnivalóban bővelkedik ez a vidék is. Bibarcfalva Baróthoz tartozó település, a múlt század derekán fürdőhely volt borvizes stranddal és meleg kádfürdővel. A régi Borhegyi borvízforrás vizét 1880-ban már palackozták.
Jelenleg két működő ásványvízpalackozó üzeme van: az egykori Baross-, később Május 1.-, jelenleg a 2-es számú egység, és egy újabb, a korszerű gépsorokkal működő 1-es számú palackozó, ahol a Bibco-ásványvizet és ásványvízzel készült üdítőket palackoznak. A Borvízpatak völgyében ősnövényi lelőhely van. Református temploma Szent László-falfestményt őriz. A Bodosi-hegy alatt mélyművelésű szénbánya működött, felette, a Várbükk nevű erdő fedte Várhegyen Tiborc várának romjait találjuk. A helységben született Bartalis Ferenc (1813–1854), a Makk-féle összeesküvés 1854-ben Sepsiszentgyörgyön kivégzett vértanúja, a szomszédos Bodosban pedig Budai József (1851–1939) a neves geológus és pomológus. Szülőházát emléktáblával jelölték meg. Bibarcfalváról piros kereszt turistajelzés mentén – a Baróti-hegység nyugati gerincén – Középajtára érünk. A Nagybacon felé tartó patakok – Köves, Kótya és Heveder – a pliocén üledékek klasszikus feltárásai, országos szinten nyilvántartott geológiai rezervációk. Nagybacon a hagyományos cserépgyártás központja. Református temploma műemlék, imaházán látható nagybaconi Nagy Vilmos emléktáblája. Temetőjében nyugszik Konsza Samu tanár, a falu szülötte, háromszéki népköltészeti gyűjtő.
A falu keleti részén tör fel a Faluborvize (1), nem messze innen a Súgóborvíz (2), a Kisbaconi út mellett a Sántéri borvíz (3). A Gyerkovács patakban kénes gyógyvízforrás, a Setétpatak völgyében pedig a Kincses-barlang.
Nagybaconból indul a Bodvajt és Magyarhermányt is érintő, piros ponttal jelzett turistaösvény.
Kisbacon a Benedek Elek emlékét kereső gyermekek zarándokhelye. Itt van a nagy székely mesemondó emlékháza, a temetőben pedig síremléke. A falut a Csíkorra (4) és a Mitács érintésével a Likati út köti össze Alcsíkkal. A Fenyőstöve övezetében a következő borvízforrások vannak: a 2013-ban felújított Kisbaconi Rezes (5), a Kőrises I. és II. (6–7) és a Tamásné borvize (8).
A Háromszék lapárusító bódéiban és a szerkesztőségben már kaphatóak a Háromszéki kalauz első fóliázott térképkockái, Kisgyörgy Zoltán 1984–85-ben a Megyei Tükör oldalain megjelent, 60 kockából álló, Hegyen-völgyön kalauz című megyetérkép-sorozatának első darabjai. A frissített, fóliázott térképvázlatokat hetente adjuk ki, de később is igényelhetőek, illetve megrendelhetőek a korábbi lapok. A fóliázott térképkockákat a 0267 351 504-es telefonon, a hpress@3szek.ro e-mail címen, illetve a lapárudákban lehet megrendelni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Digitalizált" fantáziajáték
Jó hazai szokás szerint botrányosan indult az idei tanév is. Az első és második osztályos gyerekek tankönyvek nélkül kezdték el a tanévet, mivel több kiadó óvást nyújtott be a könyvek kiadására kiírt közbeszerzési eljárás ellen. Az ellenzék a tanügyminiszter azonnali lemondását követelte, mert szerinte a kisdiákok az ő hozzá nem értése és közömbössége miatt voltak kénytelenek tankönyvek nélkül kezdeni a tanévet.
Ezzel szemben a tanévnyitón a miniszterelnök mosolyogva jelentette ki, hogy Romániában minden első osztályos gyereknek van internet-hozzáférése a telefonján, és a kormány úgy döntött, "hogy a XXI. századba lép a tankönyvekkel", azaz áttér a digitalizálásra, ami a jelek szerint nála kimeríti az oktatás reformját. A kormányfő úgy gondolja, probléma nincs, csupán annyi, hogy ez a "reform" számos érdeket sért, egyesek pénzektől fognak elesni, ezért tiltakoznak ellene, mert "megvásárolt támogatóik vannak a politikában és a médiában is".
A miniszterelnök nyugodt és derűs volt, hiszen ha Romániában nincs olyan gyerek, még az első osztályosok között sem, aki ne értene a számítógéphez, és akinek ne lenne internet- hozzáférése a telefonján, akkor nem is lehet gond. Ezért aztán azt is mondta, hogy "nem tarthatják meg a régi tankönyveket azok miatt, akiknek van pénzük megvásárolni a politikusokat", és sajnálta, hogy "megbénították az első osztályt", de "a romániai oktatásnak reformokra és új, digitális tankönyvekre van szüksége".
Ámulunk és bámulunk, hogyan pattanhatott ki eme zseniális sziporka a miniszterelnök agyából?! Mert az nehezen hihető, hogy ne látott volna például oltyán falut – hogy csak közelebbi hazájáról beszéljünk –, ha néha hazaruccant bukaresti aranykalitkájából, amelyekben talán még a középkorinál is elmaradottabb körülmények között élnek az emberek, nincs villany, telefonhálózat, víz- és csatornarendszer, az árnyékszék az udvar végében van, az iskola omlik a gyerekek fejére, és a tanulók többségének egyetlen napi tápláléka a napi kifli és pohár tej, amit a suliban kap. Vagy csak alulírott hiszi azt, hogy előbb egy "normális" iskolára, tankönyvre, napi kenyérre, jó oktatóra van szüksége egy elemistának, a telefonos internetezésre ráér majd azután, ha megtanulta leírni a nevét?
A kormány feje nagyvonalúan nem vett tudomást arról, hogy az első és második osztályosok új tankönyvek nélkül kezdik az új tanévet, és az oktatási rendszerrel kapcsolatos távlati tervekről, újításokról beszélt. Mint mondta, a pedagógusoknak, a szülőknek és a diákoknak minél előbb át kell térniük "a jövő oktatására".
Aki nem él itt, nem látja a szomorú valóságot, talán még hitelt is adhat ezeknek a szavaknak. De mi mindannyian tudjuk, hogy kizárólag kampányszövegről van szó. Annyira nem naivak a mezítlábas, éhes gyerekek szülei sem, hogy szavazási kedvüket növelné Ponta "digitalizált" fantáziajátéka.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

55 év után
"Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet, /mellyel csodálkoztál gyerekkorodban.../" – Áprily Lajos versét adta ajándékba volt évfolyamtársainak dr. Nagy Lajos, Sepsiszentgyörgyön élő nyugalmazott körorvos, a város díszpolgára, hét könyv szerzője, szerkesztője, aki a köszöntőbeszédet mondta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 1959-ben végezett évfolyamának (110+3 általános orvos, 25 gyermekgyógyász ) 55 éves találkozóján, amelyet az elmúlt szombaton tartottak az egyetem tanácstermében. Gyógyszerész kollégáik dr. Csedő Károly nyugalmazott egyetemi tanárral együtt elevenítették fel az elmúlt fél évszázad történéseit, számoltak be életük alakulásáról az utolsó találkozó óta.
Az egyetem történetében szinte páratlan volt az az évfolyam, amelyen a tíz osztályt végzett ’37-es születésű hallgatóktól az 1931-ben születettekig hét korosztály volt jelen, származásuk szerint is nagyon különbözőek. Olyan nemzedék, amelynek gyermekkorára, életére rányomta a bélyegét Trianon, a II. világháború, a fogság és a kitelepítés, a sztálinizmus, a szocializmus, a Ceausescu- korszak, a nélkülözés és a tetőfokára hágó osztályharc, a magyarországi forradalom után pedig a besúgórendszer kiépítése, amely a félelmet és az egymás iránti gyanakvást ültette el a hallgatók lelkében. Ez volt az utolsó évfolyam, amely kiváló tanároktól magyarul tanulhatott, hatodéven azonban meg kellett érjék az egyetem magyar jellegének a megszüntetésére tett első lépéseket. A kolozsvári egyetemek egyesítése után utolsó évesként végig kellett nézniük, ahogy letartóztatásokkal, tanárok és diákok eltávolításával kezdődött el ez a folyamat. Ennek lett áldozata dr. Bárányi Ferenc, a rendszerváltás utáni volt egészségügyi miniszter is, akit eltiltottak az államvizsgától és az idézett dr. Nagy Lajos, akit kicsaptak az egyetemről. Mindketten sikeres könyvben írták meg élményeiket (Égig érő kockakövek, Életünk kórtörténete). Dr. Nagy Lajos az ötvenéves találkozó után összegyűjtötte volt kollégáinak vallomását, amelyek többségéből rendkívül nehéz, küzdelmes életutak, pályaképek rajzolódnak ki, s a Múló évek sodrásában című könyvben adta ki az 1959-ben végzettek krónikáját. Számukra a diploma megszerzése sem jelentette a Kánaánt, hiszen az Erdély különböző vidékeiről származó fiatalok többségét a Kárpátokon túlra, félreeső, elmaradott településekre helyezték ki, s nagy küzdelmek árán sikerült jobbára csak a hiányszakmákban szakorvosi oklevelet szerezniük. Mivel sokan nem tudtak románul, ugyanis a magyar világ alatt kezdték el az elemi iskolát, s később a középiskolában csak bebifláztak bizonyos szövegeket, hasznos volt számukra, hogy anyanyelvükön sajátíthatták el a szakmát, s nagytudású, lelkes professzoraik megtanították a beteg ember iránti alázatra, tiszteletre, szeretetre is, s ennek köszönhetően bárhova kerültek, megállták a helyük. A román nyelvet pedig, akinek szüksége volt rá, megtanulta, a világ különböző tájaira szétszóródottak pedig a befogadó ország nyelvét.
Régi fájdalmak, sérülések, sebek tépődtek fel 55 év után is, ahogy egyesek megszólaltak. Bárányi Ferenc bocsánatot kért mindazoktól, akiket megsértett, hiszen nagyon szegény sorból származó hallgatóként annyira hitt a kommunizmus eszményében, hogy képes lett volna meghalni érte. Az ébredést az ’56-os események hozták el a számára, majd kizárták az IMSZ- ből és két évre eltiltották az államvizsgától. Tanárai közül Csőgör Lajos, Spielmann József és Mózes Magda biztatta – emlékezett a rendszerváltás után szenátornak megválasztott orvos. Dr. Ádám Gyula, aki a megye legkorszerűbb rendelőjének felépítését és felszerelését harcolta ki Mezőcsáváson, saját versét mondta el az orvos életútjáról.
Az egyetemi évek alatt soha nem érezte, hogy az évfolyam őt befogadta volna, ma mégis jó találkozni a volt évfolyamtársakkal – mondta a német származású Ari (Acher) Mária. A felszólalók közül egyesek beszámoltak arról, hogy ma is aktívak, dr. Hauer Erik példaként, aki Vajdahunyadon volt sebészorvos, s az asszisztensképző iskolában tanított, nyugdíjasként ismeretterjesztő újságcikket ír, mások a családnak örülnek, mint dr. Ungvári Júlia, s az unokák nevelésében segédkeznek, jótékonysági akciókban vesznek részt. Dr. Nagy Zoltán, az ismert marosvásárhelyi tüdőgyógyász és röntgenorvos hosszú verssel köszöntötte a találkozó résztvevőit. Dr. Mellau Melánia főszervező nyugodt, kiegyensúlyozott időszakot kívánt volt kollégáinak, akikkel az 55 év alatt 17-szer gyűltek össze Marosvásárhelyen és a más városokban szervezett vándortalálkozókon. Hadd soroljuk fel, hogy ezen az évfolyamon végzett dr. Mártha Papp Ilona szemészorvosnő, dr. Lüdke Boósy Ibolya gyermekgyógyász, dr. Kolumbán Pál, a vérközpont megálmodója és elhunyt felesége, a sokak által tisztelt és szeretett dr. Kolumbán Válics Margit reumatológus orvos.
Szakmai odafigyelés, hivatástudat, pontos, felelősségteljes munka – erre nevelték nagyon tisztelt tanáraik a gyógyszerészeti kar 27 hallgatóját, emlékeztek a megjelentek. Nem volt könnyű a botanikát, a gyógyszerhatástant, a sok kémiát megtanulni a kézzel írott jegyzetekből, de anyanyelven mindez sikerült. A legtöbb szép dolgot dr. Hankó Zoltán professzortól tanulták: "kicsi drága, maga mindig úgy álljon ahhoz a tárasztalhoz, mintha maga volna a beteg" – biztatta türelemre és együttérzésre hallgatóit – hangzott el Fazakasné Czirják Éva, Szabó Judit, Geréb Major Erzsébet, Papp Máthé Mária, Pásztor Irma, dr. Gáspár Mária és Hajdú Árpád visszaemlékezésében. Szavaikat dr. Csedő Károly nyugalmazott egyetemi tanár egészítette ki azzal, hogy azokban az osztályharcos időkben színvonalas oktatást szerveztek a jól működő gyógyszerészeti technikumban, ahol azok a hallgatók tanulhattak, akiket származásuk miatt nem vettek fel az egyetemre.
– Adjunk hálát a gondviselésnek, hogy élünk, vigyázzunk egymásra, tartsuk a kapcsolatot, hogy a családtagjainkon kívül még érezzük, hogy valahova tartozunk! Bár a magyar emberek szemérmesek, el kell mondanom, hogy nagyon szerettem az évfolyamtársaimat, boldog vagyok, hogy hat évig kollégájuk lehettem, együtt jártunk előadásokra, gyakorlatokra, színházba, moziba, az Apollóban szervezett bálokba, a Cementlapokhoz fürödni – hangzott el dr. Nagy Lajos beszédében, aki Áprily Lajos versét adta ajándékba volt évfolyamtársainak.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Összevonták az építészeti és a faipari líceumot
A Római Katolikus Elméleti Líceum bekerült a marosvásárhelyi állami iskolahálózatba
A marosvásárhelyi közgyűlés tegnapi soros ülésén megszavazták a marosvásárhelyi állami iskolahálózat átszervezésére tett módosító javaslatokat, elvetve egyik képviselőnek a tervezet halasztására tett javaslatát. A testület döntése révén az állami iskolahálózatba bekerült a Római Katolikus Elméleti Líceum, és a Református Kollégiumhoz tartozó, a város más részein található tanintézetek is, ugyanakkor összevonták a Constantin Brâncusi építészeti líceumot a Ion Vlasiu faipari líceummal.
Bár az USL képviseletében tanácsosi mandátumhoz jutott Sabau Olimpiu kijelentette, hogy "az állami iskolahálózat módosításáról ma nem lehet szavazni", és kérte, hogy halasszák el a döntést a következő tanévre, a testület elutasította a javaslatát. Elsőként a Constantin Brâncusi építészeti líceum ügye került terítékre. A közgyűlés előtt felszólaló Nemes Andrea, a líceum aligazgatója hangsúlyozta, hogy nagy hiba lenne a tanintézet összevonása a faipari líceummal, az intézkedéssel gyakorlatilag egy igazgatói, egy fél könyvelői és egy fél titkárnői állás szűnne meg, ami nem jelent nagy megtakarítást, tehát jelentős gazdasági vetülete nincs a dolognak.
"Nem értjük, hogy e nagy múltú tanintézetet miért kell megszüntetni. Ezzel az intézkedéssel minden vagyonát, minden pályázatát elveszíti iskolánk. A tanfelügyelőség jóváhagyta az összevonást, de csak a városi tanács beleegyezésével terjeszthetik fel a javaslatot a szaktárcához. A tanács elutasíthatta volna a tervezetet! Igazságtalan döntésnek tartjuk a tanintézetünk alárendelését a faipari líceumnak" – jelentette ki az aligazgató, hozzátéve, jelenleg 182 diák tanul a Brâncusi líceumban. Somesan Cristina felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy az iskolahálózat az igényeknek, a gyermeklétszám alakulásának megfelelően módosul, és egy szaklíceum létrehozásához legkevesebb 300 tanulót ír elő a vonatkozó törvény. Az önkormányzat számára gazdasági vetülete is van az ügynek, hiszen a gyermeklétszám csökkenése oda vezet, hogy iskolaépületek válnak üressé, amelyek karbantartása, kifűtése komoly anyagi terhet ró a polgármesteri hivatalra. Claudiu Maior alpolgármester szerint is rugalmasan kell kezelni a helyzetet, ha a gyermeklétszám jövőre például megkétszereződik, felülvizsgálják a döntésüket. Peti András alpolgármester szerint is az iskolahálózat dinamikus rendszer, amely év közben sokat módosul a beiratkozó gyermekek számának függvényében. "A törvény valóban előírja, hogy januárig kell véglegesíteni a következő tanévre vonatkozó iskolahálózatot, de ez nem mindig lehetséges, sem az önkormányzat, sem a tanfelügyelőség, de még az oktatási minisztérium sem tudta tiszteletben tartani, mert év közben mindig változások történnek. Tavaly például tanévkezdés előtt két nappal a tanfelügyelőség felosztatta, illetve egy másik tanintézet alárendeltségébe vonta a kémiai líceumot, idén pedig ugyanez történt az építészeti líceummal, amit a Ion Vlasiu faipari líceum alárendeltségébe utalt. Az aligazgatónő tiltakozott, ami természetes, hiszen senkinek nem felel meg, hogy önállóságát, vagyontárgyait, saját pályázatok révén szerzett javait elveszítse egy másik tanintézet javára. Vita keletkezett a városi tanács ülésén az építészeti líceum diákjai számának kapcsán. Természetesen a nagyobb iskola kebelezi be a kisebbet, a tanfelügyelőségi adatok szerint jelenleg az építészeti líceumban nincsen 100 diák, a faipariban viszont teljesül a törvény által előírt minimális létszám, ami szaklíceum esetében 300" – jelentette ki Peti András.
A marosvásárhelyi állami iskolahálózat másik módosítása a Református Kollégium tanintézeteire vonatkozott. "Mindig vita tárgyát képezte, hogy a Református Kollégium miért nem fér meg a saját épületében, azaz ott, ahol a Bolyai is működik, illetve az, hogy a városnak számos olyan tanintézete van, amelyet kifűt, közköltséget fizet, de nincs az összes osztályterem elfoglalva – például ott van a kémiai líceum, amely üresen áll – tehát van, aki azt mondja, hogy nem szükséges újabb épületekkel bővíteni az iskolahálózatot. Ennek ellenére sikerült egy 3 éves bérleti szerződést kötni két, a Református Kollégiumhoz tartozó iskolarészre – az óvoda a cserealji református egyháznál működik, az elemi iskola a Forradalom utca 8. szám alatt működik, illetve a 11-es óvoda esetében, amit befogadott a Szabadi úti református gyülekezet. Ezek az új helyszínek bekerülnek és három évig megjelennek az iskolahálózatban" – nyilatkozta lapunknak Peti András.
A római katolikus gimnázium esetében pénteken, gyakorlatilag egy nappal az iskolakezdés előtt adta ki a megyei tanfelügyelőség a jóváhagyást és az alapító okiratot az új tanintézménynek Római Katolikus Elméleti Líceum néven, és Tamási Zsolt személyében kinevezte az igazgatót. "Ezen iratok alapján, amit csupán a tanácsülés megkezdése után kaptunk kézhez, ez az új tanintézet is bekerült az iskolahálózatba, innentől kezdve minden akadály elhárult a működése elől. A tanfelügyelőség döntése és a tanács határozata el kell jusson a szakminisztériumhoz, de már csak tudomásulvételre" – jelentette ki Peti András.
Az új tanintézet működése esetében a következő lépést a bérleti szerződés megkötése jelenti. E célból holnap délelőtt találkoznak a katolikus egyház és a polgármesteri hivatal képviselői. Peti András alpolgármester szerint várhatóan 20 évre kötnek bérleti szerződést, az önkormányzat mihamarabb egy 1,5 millió lejes restaurálási munkálatba szeretne fogni az Unirea líceum épületeinél. "Azt szeretnénk, ha 15-20 év múlva egy korszerű, a régi építészeti stílusnak megfelelő, de belül modern épület maradjon utánunk" – tette hozzá Peti András.
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)

„A forradalom azé, aki annak hiteles történetét megírja”
A temesvári forradalom 25. évfordulója tiszteletére megszervezett első rendezvénysorozatra került sor szeptember 14-én, vasárnap: a belvárosi református templomban istentisztelet keretében, majd az erzsébetvárosi temetőben koszorúzással emlékeztek meg Újvárossy Ernő építész, a forradalom első mártírja tragikus halálának évfordulójáról. Vasárnap délután a ’89-es Emlékbizottság az Újvárossy Ernő nevét viselő teremben előadásokat és beszélgetést szervezett a temesvári református gyülekezet 89-es ellenállása témakörében, amelynek előadói Tőkés László, Tolnai István és Balaton Zoltán voltak.
Tőkés László EP-képviselő, a gyülekezet akkori lelkipásztora felidézte Újvárossy Ernő 25 évvel ezelőtti titokzatos eltűnését és máig tisztázatlan halálát, hangsúlyozva: „amely ügynek hősi halottjai vannak, az megszentelődik”. Tőkés László szerint ez a nyilvánvalóan megfélemlítésnek szánt haláleset tudatosította a gyülekezetben, hogy élet-halál harc folyik, de ez a tudat nemhogy eltávolította, elrettentette volna az embereket, hanem egyre duzzadt, erősödött a gyülekezet ellenállása, összezártak Tőkés László körül és megvédték lelkipásztorukat. Ez a nehéz időszak nemcsak az ellenállás, de az építkezés ideje is volt – hiszen a templom akkoriban szűknek bizonyult a gyülekezet számára –, és ennek a folyamatnak volt a vezéralakja volt Újvárossy Ernő.
Tolnai István, aki 1989 előtt a temesvári gyülekezet tagja volt, hiteles dokumentumokkal idézte fel a temesvári református gyülekezet 1986–89 közötti történetét. Tolnai a nyolcvanas években egy szétzilált gyülekezetet talált Temesváron, amelynek lelkipásztora Ceauşescu-kép alatt prédikált a 10-15 templomba járó embernek. Az 1986-ban Désről Temesvárra érkezett Tőkés Lászlónak három év alatt sikerült újjáépíteni, megerősíteni a gyülekezetet, megtölteni a templomot több száz emberrel, a templomba vonzani az ifjúságot, reformátusokat és más vallásúakat. Tolnai István megemlékezett a sorsdöntő pillanatokról: a falurombolás elleni kiállásról, a Dsida-estről, a Tőkés Lászlót eltávolítani próbáló esperesek kiutasításáról, a presbitérium kiállásáról lelkipásztora mellett, a Panoráma műsorban bemutatott interjúról, Újvárossy Ernő eltűnéséről, a presbitériumi gyűlés meghiúsításáról és a testület megszüntetéséről, a Reformáció ünnepén történt eseményekről, a november 2-ai terrortámadásról. „Mindvégig a nyilvánosság, az igazság kimondása fegyverét használatuk, ami felkészületlenül érte a kommunista titkosrendőrséget. Így indult el a temesvári magyar református gyülekezetből a forradalom” – mondta befejezésül Tolnai István.
Balaton Zoltán egykori jó barátja, Újvárossy Ernő építész rendhagyó történetét idézte fel, aki jól szituált kolozsvári családból származott, majd 20 évig élt román környezetben és Temesvárra kerülvén magyarságát, kereszténységét keresve talált a gyülekezetre. „Újvárossy úgy érezte, hogy ennek a közösségnek szüksége van rá, végre hazatalált!” – mondta Balaton Zoltán, aki szerint bizonyos, hogy az építész közvetve vagy közvetlenül gyilkosság áldozata lett. Máig nem szabad tudni, hogyan is halt meg.
Az előadások után Borbély Zsolt politológus beszélt Tőkés László szerepéről, aki nemcsak 1989 előtt, de a rendszerváltás után is szálka volt a román hatalom és a magyarországi baloldal szemében. Az EMNP államelnökjelöltje, Szilágyi Zsolt, aki a Thália diáktársulat és az emlékezetes Dsida-est kapcsán került összeköttetésbe Tőkés Lászlóval, az 1988–89-ben a temesvári magyar diákság körében uralkodó hangulatot idézte fel. Szász Enikő színművésznő arra hívta fel a figyelmet, hogy a református gyülekezettől végleg „ellopják” a forradalmat, ha a többség nyelvén nem teszik közzé az 1989-es események valódi történetét. Tőkés László a Király Károlynak a Románia Csillaga kitüntetés kapcsán írt leveléből idézett, aki arra figyelmeztette a temesvári forradalom hősét: nem a Csillagot, hanem Temesvárt akarják elvenni Tőkés Lászlótól. A beszélgetés befejező részében a temesvári gyülekezet tagjai – Kabai József, Simon József, Gazsó János – idézték fel az 1989 előtti sorsdöntő eseményekkel kapcsolatos emlékeiket.
A Gyülekezeti ellenállás 89-ben című rendezvény végkövetkeztetését Balaton Zoltán fogalmazta meg: a temesvári forradalom azé, aki annak hiteles történetét megírja, ezért minden gyülekezeti tagot felkért, hogy vessék papírra az 1989-es eseményekkel kapcsolatos emlékeiket. Ezekből a visszaemlékezésekből összeállhat a temesvári forradalom igaz, hiteles története.
Pataki Zoltán, Nyugati Jelen (Arad)

Pécskán 655-en mulattak a Székely Szüreti Bálban
Szombaton a 20 óra után Pécskára zúduló felhőszakadás sem vette el a jókedvét a III. Székely Szüreti Bál résztvevőinek. Bár a csapadék befolyt a piaccsarnok mögött felállított két nagyméretű sátorba is, a bálozók tovább táncoltak. Rövid időn belül a szervezők, Balta Tajcs Tünde és Borsos Endre megoldották a problémát, és hivatalosan megnyitották a bált, amely Pécska egyik legnagyobb eseményévé nőtte ki magát.
Felcsendült a székely himnusz, Balta Tajcs Tünde elénekelte a „Te bujdosó székely” című népdalt. Az éjszaka során Borsos Endre is előadott több ismert nótát, de ne vágjunk a dolgok elébe.
Táncos felvonulás
A program valójában már 15 órakor elkezdődött. A székely népviseletbe öltözött pécskai fiatalok és a battonyai Szivárvány Néptánc és Hagyományőrző Egyesület táncosai elmondtak egy imát a katolikus templomban, majd a kisperegi Roulette zenekar kíséretében, szekereken járták végig a város főbb utcáit. Öt útkereszteződésben meg is álltak, táncoltak, a velük tartó szervezők pedig friss sóspereccel és borral kínálták az összegyűlt környékbelieket.
Az esti megnyitó után a pécskai származású Nagy Zsuzsanna vezette Szivárvány előadása következett, majd a pécskai Búzavirág néptánc-együttes négy táncosa adott elő egy verbunkost.
Mindkét produkciót vastapssal jutalmazta a közönség és visszahívta a táncosokat, hogy megismételjék azokat. Ezt követően a táncosok felszolgálták a 655 résztvevőnek a Lipták Marika néni és csapata által elkészített finom pörköltet. Vacsora után újra a kisperegi Roulette zenekar volt felelős a jó hangulatért és hamar megtelt a táncparkett.
Két sztárvendég, több tucatnyi nyeremény
23 órakor érkezett meg az este első sztárvendége, a pécskaiak által már ismert Kaczor Feri, akit a szintén közkedvelt énekes, Csocsesz követett. Felváltva szórakoztatták a bálozókat, 3 óra körül közös dallal, többszörös visszahívás után tudtak csak elbúcsúzni.
Eközben a szervezők frissen sült sóspereccel kedveskedtek a bálozóknak.
Hajnali 4 előtt került sor a tombolasorsolásra. Mivel szinte egész este sor volt a jegyárusító asztal előtt, mindenki izgatottan figyelte a húzást.
Több tucatnyi nyeremény talált gazdára, a fődíj, egy 81 centiméter átmérőjű televízió, Sztojka Szidóniához került.
Az első bálozók 5 óra körül indultak haza, az utolsó vendégek napkeltére hagyták el a sátrakat. A főszervezők, Balta Tajcs Tünde és Borsos Endre elmondták: a pécskai székely és magyar résztvevők mellett többen érkeztek a környékbeli településekről: Tornyáról, Kisperegről, Aradról, Nagyiratosról, Nagyvarjasról, Majlátfalváról és Szapáryligetről, de a bál átlépte az országhatárokat és vendégeket köszönthettek Battonyáról, Mezőkovácsházáról, Hódmezővásárhelyről, Kecelről és Budapestről is.
Ezúttal köszönetet is mondtak Pécska Város Polgármesteri Hivatalának és a helyi tanácsnak, Antal Péter polgármesternek és Miodrag Stanoiov alpolgármesternek, a nagyvonalú támogatásért, amely nélkül nem jöhetett volna létre ez a szép esemény.
Sinka Pál, Nyugati Jelen (Arad)

A II. Néptánctalálkozó sikere
Hagyomány teremtődött Ágyán
Ágyán szombaton szervezték meg a II. Néptánctalálkozót. 15 órától az iskolában fogadták a fellépő néptánccsoportokat, majd 15.30 órától a Meteor együttes zenekíséretével, Hadi Tünde óvónővel az élen, a helybeli óvodások felvezetésével indult toborzó útjára a színes népviseletbe öltözött menet. A falu végétől visszafordultak, a központi útkereszteződésben körtáncot jártak, majd a falubeliek tapsa közepette bevonultak a kultúrotthonba. A színpadról Kiss P. Anikó iskolaigazgató, majd Erdős Bálint polgármester köszöntötte a nagy számú közönséget, megemlítve Bognár Levente RMDSZ megyei elnök, aradi alpolgármester, nt. Módi József református esperes, Pavel Carmen szintyei iskolaigazgató, Lucian Fluieraş szintyei alpolgármester nevét.
Bognár Levente üdvözlő szavait követően a hagyományápolás, a népszokások megtartó erejét, a közösségépítés fontosságát ecsetelte, majd mindenkinek jó szórakozást kívánt.
Ünnepi műsor
A műsorvezető, Kiss P. Anikó elsőként az óvodások Hadi Tünde által betanított táncát konferálta be. A produkciót vastapssal jutalmazta a közönség, Erdős Márta főszervező a fellépő csoportok betanítóinak virággal kedveskedett, részvételi oklevelet nyújtott át. Utánuk Bodó Enikő tanítónő betanításával a Pitypang csoport, majd Spătaru Florica jóvoltából a szintyei Moştenitorii román tánccsoport gyermekei mutattak be alföldi román táncot. A nagyzerindi Furulyások Kasza Rozália tanítónő vezetésével magyar népdalokat játszottak, illetve énekeltek. Ezt követően az ágyai Cinkosok csoportja mutatta be Az aranyszőrű bárány című mesejátékot, Kiss P. Anikó betanításával. A majláthfalvi Százszorszép néptánccsoport dinamikus fellépése, illetve a magas színvonalon előadott délalföldi, illetve mezőségi táncai külön dicséretet kaptak a szervezőktől.
A nagyzerindi Ibolya néptánccsoport Szilágyi András betanításával, Kiss Csilla vezetésével előadott szilágysági táncai nagy sikert arattak. A csoport először lépett fel a közelmúltban tragikus balesetben elhunyt táncos, Kiss Lacika nélkül, ezért a csapat minden tagja, Lacika emlékére, gyászszalagot hordott a népviseletén. Állítólag idén minden fellépésük alkalmával viselni fogják, ami igen tiszteletre méltó, mély emberi gesztus.
Utánuk a simonyifalvi, Péter Anikó és Bablina Norbert vezette Leveles lendületes szatmári táncai arattak sikert, majd a majláthfalvi Százszorszép Orbán László és Bagi Ferenc által betanított marosszéki táncának tapsolt a közönség. A szintyei Moştenitorii felnőtt csapata által előadott bánsági és bihari román táncok új színt hoztak a programba, amit tovább fokozott a simonyifalvi Levelesnek az eredeti ruhákban előadott kalotaszegi tánca. A műsor csattanóját képezte, amikor, az ágyai Tőzike Nagy Rozália és Haász Endre által betanított délalföldi és szatmári táncait ünnepelte a hazai közönség. Fellépésük után a színpadra hívták az együttes vezetőjét, Erdős Márta magyartanárt, akinek megköszönték a több évi szervező-vezetőmunkát, majd a születésnapja alkalmából a tánccsoport tagjai virággal kedveskedtek, ajándékot nyújtottak át neki. Erdős Márta meghatottan mondott köszönetet a gratulációért és az ajándékért, majd kifejtette: a közösségi munkát a fiatalokért és az ágyai közművelődési élet fellendítéséért teszi. Reméli, a néptánccsoport, de a repertoárja is bővülni fog. Ezt követően az erdőhegyi lányok, majd a Farkasok moderntánc-csoportjai mutatkoztak be Pusztai Matild betanításával. Utánuk az ágyai iskolások moderntánc-csoportja, illetve a Black Vite csoport lépett fel Gomoi Beatrice betanításával. A felemás ruhába öltözött ágyai lányok rendhagyó tánca nagy sikert aratott.
z ünnepi program után a kultúrotthonban a Meteor együttes húzta a talpalávalót a késő estig tartott bálon. Reméljük, az ágyai II. Néptánc-találkozó megszervezése egyúttal egy tartós, szép hagyomány kezdő lépése is volt.
Elismerés, köszönet
A szervezők gondoskodása, vendégszeretete nyomán minden fellépő fiatalt és gyermeket, de a meghívottakat is ebéden, illetve vacsorán látták vendégül. Az ízletes bográcsos pörköltet ezúttal is Székely Éva és férje, Attila főzték számukra, míg a finom süteményeket a fellépő gyermekek édesanyái, nagymamái készítették.
Az ágyai II. Néptánc-találkozó sikere nagyban köszönhető a támogatóknak, a Szintyei Polgármesteri Hivatalnak és Községi Tanácsnak, az Arad Megyei Kulturális Központnak, a Communitas Alapítványnak, az RMDSZ megyei és ágyai szervezeteinek, a Lazăr és Fiai vállalatnak. Mindenkinek, aki bármiben is segített vagy a munkájával járult hozzá a rendezvény sikeréhez, elismerés jár.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

Wetzel: a Sapientia bebizonyította, hogy nem olcsó diplomagyár
Per-szimulációs termet avattak a Sapientia EMTE 14. tanévnyitóján
Tizennegyedik tanévét kezdte meg szeptember 16-án a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Kolozsváron, a Tordai úti ingatlanban.
Az eseményt először tisztelte meg jelenlétével Wetzel Tamás magyarországi helyettes államtitkár, aki szerint a Sapientia célja és küldetése az erdélyi magyar közösség szolgálata. Dávid László rektor és Tonk Márton dékán beszédében az oktatás mellett a nevelés fontosságát hangsúlyozta. A tanévnyitón tüntették ki Szép Sándort, az egyetem professzorát, aki a csíkszeredai karon fejti ki tevékenységét. Horváth Anna alpolgármester az erdélyi tanévnyitók különleges hangulatáról értekezett. Záró eseményeként felavatták a harmadik emeleten a Kuncz Aladár testvére, Kuncz Ödön jogász nevét viselő per-szimulációs termet, ahol a joghallgatók a tárgyalási teremnek megfelelő körülményekkel találják szembe magukat. Közreműködött Laczkó-Vass Róbert (ének, szavalat) és Szép András (zongora).

A kolozsvári Szent Mihály-templom Szent Antal-szobráról és alkotójáról, Vámszer Imre iparművészről
1939. február 10-én elhunyt XI. Pius pápa, akit Eugenio Pacelli bíboros XII. Pius néven március 2-án követett Szent Péter trónján.
A Bányai János szerkesztette Székelység 9. évfolyamának 7-8. összevont számában néhány mondatos hír tudósított az erdélyi híveknek az esemény feletti öröme és tiszteletadása kifejezéséről. „A csíksomlyói csodatevő Szűz Mária-szobor másolatát ajándékozták az erdélyi róm. kat. hívek a megválasztott új pápának. A szobor művészi másolatát Vámszer Imre iparművész készítette, aki felsőbb elismerést kapott szép munkájáért.” Vámszer Imre (Nagyszeben, 1903 – Sao Paolo, 1970) szobrász és iparművész 1939-ben a kolozsvári Szent Mihály egyházközségnek is faragott egy műalkotást, Szent Antalnak és a kis Jézusnak a főtéri plébániatemplomban mai napig megcsodálható szobrát.
Vámszer Imre nemcsak a fafaragásban, a festészetben és a rajzolásban is kipróbálta művészi képességeit. Alkotásai között tartjuk számon az avantgárd szellemiségű Lovas (1932) címen megismerhetett ceruzarajzát, melyet Dél-Amerikában alkotott. Az erdélyi tájaktól meglehetősen szokatlan módon, nem fenyőfák, hanem az ottani vidékhez alkalmazkodva, hatalmas kaktuszok közé helyezte paripáján vágtató lovasát. Szülővárosa ihlette festményét, az egykori második várgyűrű, A szebeni Kispiac meseszerűen idillikus akvarelljét. Néhány évvel későbbről fából készült szobrai maradtak fenn. Az otthoni környezetet idéző székelykapu-makett (1935), a dinamikát és erőt sugárzó Lakatos (1936), valamint 1939-ből a XII. Pius pápának ajándékozott csíksomlyói Szűz Mária-szobormásolat és a Szent Antal a kis Jézussal. A grafikához sem lett hűtlen, az Erdély honismereti folyóirat 1942. évi címlapját és egyik lapszámában (1942/3.) testvérének, Vámszer Géza néprajzosnak A székely juhtúró készítése című írásához készült rajza díszíti.
A Szent Mihály plébánia levéltárában fennmaradt az 1939. július 24-én kötött szerződés és a levelezés, melyek segítségével rekonstruálható a teljes munkafolyamat, a Szent Antal-szobor megszületése. Eredeti elkészülési határideje 1939. október 21. volt, melyet december 15.-ére módosítottak. A levelekben szereplő személyekről néhány adat. Ft. Veress Ernő hittantanár, 1917-ben az Erdélyi Tudósító, 1939-ben Márton Áronnal az Erdélyi Iskola folyóirat szerkesztője. Miután 1938. december 24-én XI. Pius pápa Márton Áront megyéspüspöknek nevezte ki, az új püspök kolozsvári plébánosi beosztását megtartva, segítségül Veress Ernő szentszéki tanácsost tette meg a Szent Mihály plébánia vicarius adiutorának, helyettes plébánosának. A másik levelezőpartner Dr. Kedves András, a Szent Mihály egyházközség gondnoka, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog- és Társadalomtudományi Szakosztályának választmányi tagja.
A levelezésanyagban fontos adalék a csíksomlyói Mária-szobor megrendelésének felvetése. Márton Áron püspök a somlyói Szűzanya lábánál nőtt fel, ezért hihetőleg az ő gondolata lehetett, hogy az új pápa, XII. Pius somlyói kegyszobor-másolattal való megajándékozása után a Szent Mihály-templom is kaphasson székelyföldi szülőföldjéhez köthető ereklyét, a keresztények Édesanyjának földi formában elképzelt művészi ábrázolását.
1.
A Római Katolikus Szent Mihály Egyházközség és Vámszer Imre szerződése
(Kolozsvár, 1939. július 24.)
Szerződés
létrejött egyfelől a cluji Római Katolikus Szent Mihály Egyházközség, másfelől Vámszer Imre szobrász, Sibiu Bruckenthal utca 34. szám alatti lakos között, a cluji Szent Mihály-templomban felállítandó Szent Antal-szobor elkészítésére és leszállítására vonatkozólag, az alábbiakban:
1. A cluji Róm. Kat. Szent Mihály Egyházközség a cluji Szent Mihály-templomban való felállítás céljából egy 1.30 cm, azaz egy méter harminc centiméter magas éger- vagy juharfából készítendő, barnára pácolt, lenolajjal beeresztett Szent Antal faszobor készítésével bízza meg Vámszer Imre szobrászt. A szobornak Szent Antalt a karján a gyermek Jézussal kell ábrázolnia a templom gótikus stílusához alkalmazottan. A szobor külső kivitelére irányadó a Kirchliche Kunst című szakmunka 1924-25. évfolyamának XXI. kötete 115. oldalán található Szent Antal-szobor, melyhez a készítendő szobornak legalábbis megközelítően hasonlítania kell.
2. Vámszer Imre az első pontban foglalt megbízást az ott részletezett elkészítési feltételek mellett vállalja.
3. A szobor elkészítéséhez szükséges anyagnak, azaz fának, lenolajnak, pácoló anyagnak stb. beszerzési árát, továbbá a szobor elkészítésének munkadíját és Clujra való összes szállítási költségeit felek kölcsönösen 17.000 Leiben, azaz Tizenhétezer lejben állapítják meg, mely összegért Vámszer Imre köteles a szobrot teljesen elkészítve megrendelőnek Clujon átadni. Ezenkívül sem anyagbeszerzés, sem munkadíj, sem Clujra való szállítási vagy csomagolási költség címen Vámszer Imre semmit sem követelhet.
4. A 3. pontban megállapított árból megrendelő Egyházközség köteles e szerződés aláírásakor 5.000 Leit, azaz Ötezer leit Vámszer Imre kezéhez lefizetni. A hátralékos 12.000 Lei a szobor átadásakor fizetendő.
5. A szobor legkésőbb 1939. október 21-én [áthúzva, kézírással az új dátum] december 15-én adandó át teljesen elkészítve a vevőnek Clujon. Amennyiben Vámszer Imre az átadást – vis maior esetét kivéve – bármilyen okból halasztaná, a késedelemért minden felelősség őt terheli. Különösen pedig köteles az Egyházközségnek minden megkezdett hónapi késedelemért 2.000 lei, azaz Kettőezer lej poenalét fizetni, melyet az Egyházközség a szobor árából azonnal levonhat. Jogosult az Egyházközség késedelem esetén tetszés szerint akár a megrendelést visszavonni, a szobrot mással elkészíttetni, mely esetben a 3. pontban megállapított ár és az ekképpen rendelt szobor ára között az Egyházközség terhére esetleg mutatkozó árkülönbözetet Vámszer Imre köteles az Egyházközségnek azonnal visszafizetni. Ezenkívül köteles Vámszer az előlegbe kapott 5.000 leit is azonnal visszafizetni.
6. A szobor elkészítésével és szállításával járó összes veszélyek, különösen a szállításnál előfordulható összes rongálások Vámszer Imrét illetik. Általában az átadásig a szobrot érhető bármiféle sérelem Vámszer Imre veszélyére és kárára történik, vis maior esetét kivéve.
7. Amennyiben a szobor átadásakor az tűnne ki, hogy az az 1. pontban megállapított feltételeknek nem felel meg, Egyházközség az átvételt megtagadhatja, mely esetben joga van az 5. pontban előírt rendelkezéseket alkalmazni, és a szobrot akár mással az ott írt követelmények terhe alatt elkészíttetni.
8. Ha az Egyházközség a 7. pontban írt okok miatt az átvételt megtagadná, mindkét fél jogosult egy művészi szakbizottság összehívását követelni, mely felekre nézve kötelezően dönt a tekintetben, hogy a szobor az 1. pontban írt feltételeknek teljesen megfelel-e vagy sem? E szakbizottságba mindkét fél egy-egy szakértőt küld ki, akinek egybehangzó véleménye kötelező a felekre. Véleményeltérés esetén a két szakértő egy közösen választott harmadik szakértő döntése alá bocsátja a kérdést. Ha e szakértő megválasztására nézve felek szakértői nem tudnak megegyezni, az általuk jelölt egy-egy szakértő közül sorshúzással jelölik ki a felülvizsgáló szakértőt. E szakértő döntése felekre megfellebbezhetetlenül kötelező.
9. Miután a szobor szobortalapzatra lesz állítva, a talpazat, valamint a térdeplő rács elkészítéséhez szükséges tervrajzot és pontos méreteket Vámszer Imre szintén köteles legkésőbb 1939. augusztus 15-ig a megrendelő Egyházközségnek átadni. E rajzok elkészítési árát felek 1.500 Leiben, azaz egyezerötszáz leiben állapítják meg, mely összeg a rajzok átadásakor fizetendő. Egyidejűleg köteles Vámszer Imre a talpazat elkészítéséhez a szobor és a talpazat közötti művészi harmónia pontos betartása mellett szükséges faanyag mintáját is megrendelőnek átadni.
10. A talpazat tervrajzának elkészítését és átadását illetően is érvényesek a jelen szerződésben a szoborra nézve megállapított rendelkezések azzal, hogy a megállapított határidőbeni nem szállítás esetére a szobornál kikötött havi 2.000 Lei poenalé helyett havi 500 Lei poenalé értendő. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a megrendelő a tervrajzokat akár mással is elkészíttethesse az 5. pontban erre az esetre írt következmények mellett.
Felolvasás és helybenhagyás után alólírt tanúk jelenlétében felek által helybenhagyva aláíratott.
Kolozsvár, 1939. július 24.
Veress Ernő
Dr. Kedves András
Vámszer Imre
2.
Vámszer Imre levele Ft. Veress Ernőnek
(Nagyszeben, 1939. augusztus 6.)
Mélyen tisztelt Plébános helyettes úr!
Tegnap délután köszönettel megkaptam az 5000 Leit előlegképpen, melyet a levélben nyugtázok.
Hétfőn reggel rögtön megrendelem a fatömböt, hogy nehány nap múlva hozzáfoghassak a faragásnak, mert az összes tanulmányrajzokkal elkészültem.
A kolozsvári ottlétem alatt említést tetszett tenni egy életnagyságú somlyói Mária-szoborról. Szabad-e remélnem, hogy ha a Szent Antal jól sikerül, a Mária-szobor is meg lesz majd rendelve, vagy komolyan számításba jön.
Nagyon szépen kérem, szíveskedjék erre vonatkozólag némi ígéretet adni és az egyházi tanácsban esetleg szóvá tenni, hogy annál nagyobb örömmel dolgozzak a Szent Antal-szobron.
Köszönöm ismételten szíves és becses jóindulatát irántam, melyet kérem, a jövőben se vonjon meg tőlem.
Legkiválóbb tisztelettel és alázattal Vámszer Imre
Szeben, 1939. VIII. 6.
3.
Vámszer Imre levele Dr. Kedves Andrásnak
(hely és dátum nélkül, az egyházközség 1939. szeptember 1. dátummal iktatta)
Kedves András!
Leveledet a mai napon köszönettel megkaptam és nagyon szépen köszönöm, hogy hozzám fordultál, azaz ajánlottál.
Ez egy igen szép munka lenne, mert szeretem az egyházi szobrászatot és őszintén bele tudok mélyedni.
Már hozzá is fogtam az egésznek az elgondolásával, de egyelőre rajzot még nem küldhetek, mert annak alaposan utána akarok nézni.
Az a sárgás oszlop valószínűleg homokkő lesz v. pala. Ehhez jól találna vöröses barna égerfa, pácolva és lenolajjal beeresztve, amitől nemes matt fényt kap.
A szobor 3/4 embermagasság mellett 100–120 cm magas lesz. Szóval egy ilyen nagy fatömbből kell kihámozzam az alakot. Ehhez élő modell után tanulmányrajzokat kell készítsek 3 oldalról.
Csak az előkészítések és a faragás összesen 3 hónapot fognak igénybe venni. A Brukenthal Múzeumban előzetesen tanulmányozni fogom a gótikus Szent Antal méreteit és minden részletét.
Az ára szállítással és mindennel együtt 17.000 Leibe kerülne. Ez normális ipari ár, mert ha gipszből rendelnétek külföldről 9.000 Leibe jön.
Én megígérem, hogy komoly lelkiismeretes munkát adok, és ha a határidőt ki lehetne esetleg tolni, még jobb lenne. Magam is több lelket vinnék bele a munkába.
Becses válaszodat várva maradok legszívélyesebb üdvözlettel Imre
U. i. Kérlek mérjétek meg a talpazatot milyen nagy (szélesség-hosszúság), amire a szobor állítva lesz.
4.
Vámszer Imre levele Dr. Kedves Andrásnak
(Nagyszeben, 1939. szeptember 30.)
1939. 9. 30.
Kedves András!
Megnyugtatásképpen közlöm, hogy a szobor szépen halad, úgyhogy csak vis maior esetén akadna meg a munka.
Nem vagyok bizonyos benne, hogy megkapták-e a rajzokat annak idején? Kérlek, írj egy lapot erre vonatkozólag nekem. Esetleg ha lehetséges, küldd el kérlek, a rajzokért járó összeget is. Készül-e az ajtómélyedés és a kő talpazat? Írj kérlek, ezekről is bővebben.
Szívélyes üdvözlettel Imre
SAS PÉTER, Szabadság (Kolozsvár)

Megnyitották a Sapientia 14. tanévét
Vállalja a versenyt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), amelynek oktatói a diákoktól is ezt várják el, hiszen a felsőoktatási intézmény olyan embereket nevel ki, akik közösséget alkotnak, és azonos értékeket vallanak – jelentette ki Dávid László rektor a Sapientia EMTE keddi kolozsvári tanévnyitóján.
Dávid rámutatott: a felsőoktatási intézménynek idén meg kellett hosszabbítania intézményes akkreditációját, ugyanis már öt éve annak, hogy a Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Hatóság (ARACIS) elvégezte az akkreditációhoz szükséges vizsgálatokat.
A Sapientia EMTE kedden tizennegyedik tanévét kezdte meg: Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen összesen 30 alapképzést és nyolc magiszteri képzést indítottak, a hallgatókat pedig mintegy 220 oktató tanítja. Dávid László emlékeztetett: az intézmény a 28 romániai magánegyetem rangsorában az első helyet foglalja el, míg az ország összesen 75 felsőoktatási intézménye közül a huszadik.
„Ha nem jött volna létre a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem, akkor nem lenne magyar nyelvű műszaki képzés az országban, ugyanis jelenleg hasonló képzést indítani szinte lehetetlen az akkreditációs feltételek miatt” – hívta fel a figyelmet a rektor.
Dávid hangsúlyozta: az igazi egyetemek közösséget teremtenek, szemben a tömegoktatás arctalanságával. Az elsőéves egyetemistákhoz fordulva az intézményvezető tanácsként Will Rogers amerikai humoristát idézte: „Érts ahhoz, amit csinálsz! Szeresd, amit csinálsz! Higgy abban, amit csinálsz!”
Kató Béla református püspök, a Sapienta Alapítvány kuratóriumának elnöke a kolozsvári tanévnyitón elmondta: az új tanévre sikerült felépítei a marosvásárhelyi kar kollégiumát, amelyben 240 hallgatónak tudnak szállást nyújtani. Hozzátette: a Sapientia EMTE tovább terjeszkedik, Sepsiszentgyörgyön ugyanis erdőgazdálkodás szakot szeretnének indítani, erre a célra 17 hektár erdőt kapott ajándékba a felsőoktatási intézmény.
A kuratórium idei célkitűzései között szerepel emellett az eddig megkezdett beruházások véglegesítése – egyrészt a csíkszeredai kar épületének felújítása, a tervek szerint ugyanakkor korszerű felszereléssel látják el a kolozsvári stúdiótermet is.
A tanévnyitón Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is részt vett, aki kifejtette: a magyar kormány büszke az általa finanszírozott Sapientia EMTE-re, amely „nem vált diplomagyárrá, évente pedig hét–nyolc helyet lép előre az egyetemeket osztályozó ranglistákon. Hozzátette: világszínvonalú egyetemet szeretnének, ugyanis a felsőoktatásba fektetett energia busásan megtérül.
Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja arról értekezett, hogy a romániai magyarság demográfiai csökkenésének megakadályozásához szükség van független, autonóm magyar intézményekre, ezért a Sapientiának feladata van: szakmai tudást, tartást és identitást kell nyűjtania diákjainak.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere szintén hangsúlyozta: az iskola hatékonyan szól bele a nemzeti közösség alakulásába.
A tanévnyitó keretében az egyetem kiváló oktató díjat adott át Szép Sándor professzornak, majd az elsőéves diákok letették az esküt, emellett felavatták a Kuncz Ödön nevét viselő perszimulációs termet.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)

A székelyföldi elöljárók köszönik a kampányajándékot
A Hargita és Kovászna megyei önkormányzat vezetői örülnek annak, hogy a fejlesztési minisztérium több mint 12 millió lej értékben infrastrukturális beruházásokra szánt támogatást biztosít közel hetven székelyföldi településnek. Az elöljárók azonban nem értenek egyet azzal, hogy a kormány adakozókedve a novemberi államfőválasztással kapcsolatos korteskedéssel függ össze.
A támogatási szerződéseket, mint ismeretes, Victor Ponta miniszterelnök-államfőjelölt és Liviu Dragnea fejlesztési miniszter adta át az elöljáróknak múlt csütörtökön egy meglehetősen kampányízűre sikerült csíkkozmási ünnepség keretében, melyen Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is részt vett.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a Krónikának elmondta, rendkívül zavarja, hogy bármit tesznek, a sajtó azonnal kampányfogásnak titulálja. „Tisztázzunk valamit: ebben az országban minden évben kampány van, idén kétszer is. Most éppen kampány van, jövőben kezdődik a helyhatósági választások előtti korteskedés, majd a parlamenti, és így tovább. Minden évben kétszer számíthatunk költségvetés-kiigazításra – az év elején és a végén –, akkor fejlesztésekre, kormányprogramokra biztosítanak összegeket, és egyesek akkor is azt mondják, persze, mert kampány van” – fogalmazott a háromszéki politikus, aki szerint az a legfontosabb, hogy a magyarok egyáltalán bele tudnak szólni a támogatások elosztásába.
„Ebben az országban is van pénz fejlesztésekre, de nekünk csak akkor jut belőle, ha ott vagyunk, ahol ebbe bele lehet szólni, különben úgy elosztják, hogy észre sem vesszük. Nem vagyok szerelmes sem a bal-, sem a jobboldalba, azokkal dolgozunk, akiket észérvekkel meg lehet győzni, vagy politikai mozdulatokkal befolyásolhatunk” – tette hozzá.
A Kovászna Megyei Tanács elnökétől megtudtuk, a múlt csütörtökön aláírt támogatási szerződések révén Uzon, Szentlélek, Nagybacon, Bárkány, Bereck, Gelence, Zágon, Ozsdola és Kézdivásárhely utak felújítására, Kökös, Hídvég, Bodzaforduló pedig az ivóvíz- és csatornahálózat korszerűsítésére kapott pénzt.
„Az év első felében is lehívtunk 20 millió lejt fejlesztésre, és a második felében is lehívunk újabb 20 milliót. Most szeptemberben már bejött ez a hatmillió lej, a szeptemberi költségvetés-kiigazítás után még számítunk 19 millió lejre” – mondta a tanácselnök.
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke lapunknak elmondta, a helyi beruházásokra előirányozott, 6 millió lej értékű kormánytámogatáson kívül még legalább tizennégy millió lej folyhat be a megyeháza kasszájába. Borboly abban bízik, hogy a teljes összeget megkapják, mert a kérelmeket alaposan megindokolták, és jelentős részben már elkezdett munkálatokra kértek pénzt, ezek is a kormány prioritásai közé tartoznak.
„A helyi közösségek számára fontos fejlesztésekről van szó, az út-, víz- és csatornaépítések, illetve korszerűsítések az életkörülmények javítását szolgálják – mondta a tanácselnök. – A javuló életkörülmények előmozdíthatják a folyamatot, hogy a fiatalok minél nagyobb arányban falura költözzenek. A Hargita Megyei Tanács a Kisfalu elnevezésű keretprogramjával e folyamat elindítására, gyorsítására törekszik saját költségvetéséből és kormányzati forrásokból egyaránt” – szögezte le Borboly Csaba.
Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár)

Megkezdődött a tanév a Sapientia erdélyi magyar egyetemen
A 2000-ben alapított Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetemen mintegy 2200 hallgató kezdte meg a tanévet 30 szakon és 8 mesteri szakon.
Képzésüket az intézmény 200 főállású tanára irányítja. Dávid László, az egyetem rektora a megnyitón kijelentette, a Sapientia nélkül teljesen hiányozna az anyanyelvű műszaki képzés az erdélyi felsőoktatásból, és a szigorú akkreditálási feltételek mellett ma már a műszaki oktatás elindítása is reménytelen lenne. A rektor arra figyelmeztetett, hogy idén újra meg kell hosszabbítani az egyetem akkreditációját.
Wetzel Tamás, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára arra biztatta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőit és diákjait az intézmény keddi kolozsvári tanévnyitó ünnepségén, hogy erősítsék az intézmény társadalmi támogatását.
Kijelentette, a magyar állam osztozik a magyar költségvetésből fenntartott intézmény örömeiben, büszke eredményeire, de "a jövő építésének a felelősségében is osztozni kíván" az erdélyi magyar társadalommal. "A társadalomnak tudnia kell, hogy a felsőoktatásba fektetett energia megtérül" - jelentette ki Wetzel Tamás. A magyarországi helyettes államtitkár arra biztatta az intézmény diákjait, hogy késztesse őket munkára a nemzeti szabadságjogok hiánya.
„Önök olyan országban kezdik meg egyetemi tanulmányaikat, ahol - a negyedszázaddal korábbi bizakodás ellenére - nem lehet önálló állami magyar egyetem, nem használhatják teljes szabadságban anyanyelvüket és nemzeti szimbólumaikat, nem élhetik meg a maga teljességében nemzeti hovatartozásukat" - jelentette ki a helyettes államtitkár. Wetzel Tamás arra biztatta a fiatalokat, hogy a nehézségeket ne sorscsapásként, hanem következményként fogják fel, mert ez a megközelítés tettekre és megújulásra készteti majd őket.
Tonk Márton, az egyetem kolozsvári karának a dékánja a népszámlálási adatokat idézve ecsetelte az intézmény fontosságát. Megjegyezte, az erdélyi magyarság lélekszáma 1977 és 2011 között 30 százalékkal csökkent. Úgy vélte, a fogyás egyik oka az volt, hogy a közösség nem rendelkezett működő, önmaga által irányított intézményhálózattal. Szerinte a Sapientia egyetem létrehozása ezen a helyzeten változtatott.
Az ünnepségen Szabó László Zsoltnak az üzenetét is felolvasták. Az MTVA vezérigazgatója közölte, a két intézmény közösen tervezi jövőjét, és az MTVA leendő kollégaként tekint az intézményben tanuló média szakos hallgatókra.
A tanévnyitón Szép Sándor vegyész professzornak adták át a kiváló oktatói díjat, Kuncz Ödönről nevezték el a jogászhallgatók képzésére használt perszimulációs termet.
maszol/MTI

Az autonómia népakarat
Izsák Balázs aláírta Szilágyi Zsolt EMNP-jelöltnek az államfőválasztásokon való indulását támogató kérdőívet. Az SZNT-elnök úgy vélte, ez az egyetlen helyes út az autonómiaügy érdekében, hiszen Kelemen Hunor a székelység önrendelkezését elutasító Victor Pontának kampányol.
A nap meglepetéseként említette az SZNT elnöke, Izsák Balázs (képünkön) az EMNP alelnökét és államfőjelöltjét, Szilágyi Zsoltot a szeptember 17-ei sajtótájékoztatón, és elmondta: augusztus 17-én felhívást tett közzé Egy millió szavazatot az autonómiára címmel, amelynek célja az volt, hogy a két magyarajkú romániai államfőjelölt a kampányban hozza szóba és kötelezze el magát nyilatkozatban Székelyföld autonómiája, illetve az SZNT autonómia-statútuma mellett, egységes kiállást tanúsítva a székelyek önrendelkezése ügyében.
Csak Szilágyi válaszolt
„A felhívás másnapján, augusztus 18-án Szilágyi Zsolt válaszolt, amelyben leírta, hogy többedmagával már 2004-ben a romániai parlament elé vitte az SZNT tervét, amelyről úgy gondolják, hogy megvalósítható a jelenlegi alkotmányos keretek között. Kelemen Hunortól máig nem kaptam választ, csak üzenetet gesztusok és nyilatkozatok formájában: szerinte Székelyföld autonómiája lehetetlen a jelenlegi helyzetben. Mi ezt az autonómia ellenzéseként értelmezzük” – fogalmazott Izsák Balázs a Deus Providebit Házban tartott sajtótájékoztatón. Hozzátette, úgy érti, hogy Kelemen Hunor az RMDSZ – amúgy hosszasan elhúzódó – autonómia-statútumának a kormánypartner PSD szimpatizánsai körében történő ellensúlyozására nyilatkozott eképpen.
Kelemen Pontának kampányol
„Kelemen Hunor annak a Victor Pontának kampányol, aki miniszterelnökségét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának ellehetetlenítésével kezdte. Ebben az ügyben szolidarizálok a MOGYE magyar oktatóival. Kelemen Hunor annak a Victor Pontának kampányol, aki kijelentette, hogy Romániában nem lesz magyar többségű régió. Ebben az ügyben perben állok az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanáccsal, Victor Pontával és Traian Băsescuval, a tárgyalás következő fordulója pedig holnap (szeptember 18-án – szerk. megj.) lesz. Nem tudok tapsolni a Victor Ponta melletti kampánynak azért sem, mert ismerem, hogy a bíróságon milyen érveket hozott fel az erdélyi magyarok, a székelyek jövője ellen. Kelemen Hunor annak a Victor Pontának kampányok, akinek miniszterelnöksége alatt megromlott a Románia és Magyarország közötti jó viszony, és a 60 ezres marosvásárhelyi magyarság óhajával ellentétben nem jöhet létre Marosvásárhelyen magyar konzuli iroda. Továbbá Victor Ponta az SZNT európai polgári kezdeményezése ellen perel, és ha jól tudom, Kelemen Hunor még mindig a kormány tagja miniszterelnök-helyettesként. Azt vártuk volna, hogy Kelemen Hunor az autonómia mellett, és ne ellene lépjen fel” – sorakoztatta érveit Izsák Balázs, hangsúlyozva, hogy ezek ismeretében az önrendelkezés mellett már hosszú ideje elkötelezett Szilágyi Zsoltot, a Néppárt államfőjelöltjét támogatja, és aláírta a kérdőívet.
Az RMDSZ tervezete Columbo felesége
Szilágyi Zsolt elmondta, rég „egy táborban” vannak, az SZNT és az EMNT kitartó, szívós, következetes és becsületes munkája miatt kapott új lendületet a székelyföldi autonómia-mozgalom. „Rég zajlik a vita az erdélyi magyar közéletben, hogy melyik a helyes út. 25 évvel a rendszerváltozás után látjuk, hol tartunk, erről leltárt kell készíteni. Az autonómiáról bebizonyosodott, hogy népakarat. Az eddigi politika arra sem képes, hogy a kommunizmusban létező intézményeinket, mint a MOGYE-t, megtartsa. 2004-ben 90 év után először kényszerült arra a bukaresti parlament, hogy tárgyaljon a székelyek autonómia-igényéről, akkor 10-15 perces vita zajlott. Most reméljük, több lesz, ezért indítottuk elnökjelöltet, hogy ne az öltözőből, hanem a pályáról szóljunk bele a dolgokba. 2003-ban az Európa Tanács jelentése arra kérte a tagországokat, hogy kövessék az önrendelkezés jó példáit, és előzzék meg a konfliktusokat, ezért a román alkotmány nem tiltja, hanem politikai akarat mellett lehetővé teszi az autonómiát” – fogalmazott Szilágyi Zsolt, hozzátéve, hogy támogatása nem személyének, hanem az autonómiaügynek szól. Az RMDSZ autonómia-tervezetéről elmondta, olyan mint Columbo nyomozó felesége: folyamatosan szó van róla, de még senki nem látta, és nem is biztos, hogy létezik.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Román külügyminiszter: jobba közvita, mint a tüntetés
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:Nem "lelkesedik" a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) székelyföldi autonómiatervezetéért Titus Corlatean román külügyminiszter, de szerinte még mindig jobb erről demokratikus keretetek között folytatni közvitát, mint az utcán.
A szociáldemokrata politikust szerdán, a Titulescu Alapítvány fórumán kérdezték a kormányban részt vevő magyar érdekképviselet törvénytervezetéről, amelynek egy munkaváltozatát múlt héten a román sajtó ismertette.
"A parlamentben minden érvet felsorakoztathatunk annak érdekében, hogy ezt az alkotmánysértő indítványt elutasítsuk" - mondta Corlatean. Hozzátette: az RMDSZ-nek is köszönhető, hogy az 1990-es marosvásárhelyi konfliktus után, az utóbbi években "stabilitás" volt Romániában.
"Ez nem jelenti azt, hogy egyetértés volt közöttünk. Nem jelenti azt, hogy valaha is beleegyezünk bármilyen etnikai alapú területi autonómiába. Decentralizálásról lehet szó, erre szükség van Románia európai államként való átalakulásában" - hangoztatta a román diplomácia vezetője.
A rendezvényt házigazdaként moderáló - a közügyektől korrupciós bűncselekmények miatt eltiltott - Adrian Nastase volt miniszterelnök, a Titulescu Alapítvány elnöke úgy vélekedett: az RMDSZ autonómiatervezete a "Fidesz politikájához való idomulás" jele, és a szövetségen belüli generációváltással áll összefüggésben.
Az RMDSZ szerda este bejelentette, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtökön sajtóértekezleten ismerteti a szövetség autonómia-statútumát.
2014 szeptember 17., Bukarest
MTI

18 éve írták alá a magyar–román alapszerződést
A Magyarország és Románia közötti szerződés – ahogyan azt a neve is mutatja – a két ország közötti kapcsolatok jogi keretbe való foglalását jelentette. A szerződést a felek más-más indokok alapján szorgalmazták: Magyarország számára a határon túl élő magyarok alapvető jogainak tiszteletben tartásának biztosítása volt a fő cél, Románia pedig mindenekelőtt garanciát kívánt a határok sérthetetlensége elvének magyar részről történő betartására.
Az alapszerződés megkötését hosszú vita előzte meg. Míg a hasonló tartalmú magyar–ukrán szerződést már 1991-ben sikerült aláírni, a magyar–román szerződés megkötésére évekig várni kellett. Alapvető akadályokat jelentett például a román alkotmány némely bekezdése, az alkotmány ugyanis figyelmen kívül hagyta a magyar kisebbség létét, és kinyilvánította a román nép egységét, mint az állam alapját. Továbbá az alkotmány a kisebbségek vonatkozásában a pozitív diszkriminációt teljesen összeegyeztethetetlennek tartotta az egyenlőség elvével – ez szöges ellentétben állt a nemzetközi szerződésekben megjelenő állásponttal.
A tárgyaló felek között pedig nézeteltérés alakult ki például a kisebbségek anyanyelv-használati jogai miatt, továbbá a politikai pártok alapítására vonatkozóan is, sőt a román fél az Európa Tanács 1201-es ajánlását is vonakodott a saját jogrendjébe beemelni. Végül is kompromisszum alakult ki: a szerződés mellékletébe beiktatták az 1201-es ajánlást, mint jogilag kötelezően alkalmazandó dokumentumot, de ugyanakkor a következő lábjegyzetet fűzték hozzá: „A Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy az 1201-es ajánlás nem hivatkozik a kollektív jogokra, és nem kötelezi a feleket arra, hogy az említett személyek számára biztosítsák a jogot az etnikai alapú területi autonómia speciális státuszára.”
A román fél részéről továbbá a területféltés is megjelent: az állam területén történő bármilyen beavatkozástól, szervezkedéstől, uszítástól való félelem. Mindezzel együtt a kisebbségekre nézve sok előnyös változtatást sikerült az alapszerződésbe foglalni, így a politikai szervezetekben való részvételhez való jogot, a kulturális és nyelvi identitás megőrzésének kölcsönös (mind Magyarországon, mind Romániában történő) tiszteletben tartását, az anyanyelv használatát köztereken, illetve, hogy nevüket anyanyelvük szerint írhassák. Az alapszerződésről folytatott magyar–román tárgyalásokon a felek között az említetteken kívül még a következő kérdésekben voltak nézetkülönbségek: a magyar egyházaknak és intézményeknek a kommunista uralom alatt elkobzott vagyonának visszaszolgáltatása; az iskolai bizonyítványok, egyetemi diplomák, akadémiai és tudományos fokozatok kölcsönös elismerése; konzulátusok létesítése egymás területén; kormányközi kisebbségi vegyes bizottság létrehozása.
A magyar–román alapszerződés megkötésében (hasonlóképpen, mint a magyar–szlovák szerződésnél is) késztető tényezőként hatott, hogy a szerződés (1995. március 20-ig való) aláírása előfeltételként jelent meg ezeknek az országoknak az Európai Unió és a NATO bővítési folyamatába történő bevonásához. Egyebek mellett ezért is került be a szerződésbe a határok sérthetetlenségének ismételt kimondása. („A Szerződő Felek a nemzetközi jog alapelveivel és normáival összhangban megerősítik, hogy tiszteletben tartják közös államhatáraik sérthetetlenségét és egymás területi integritását. Megerősítik, hogy egymással szemben területi követelésük nincs és ilyet a jövőben sem támasztanak.”)
A magyar-román alapszerződés a határon túli magyar kisebbség, ez esetben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség véleménye ellenére kötötték meg, amely 1996. augusztus 16-án közölte álláspontját a szerződés tervezetével kapcsolatban, amely lényegét tekintve az aláíráskor is változatlan maradt.
grotius.hu
Emlékeztető: 1996. szeptember 16-án Temesváron Horn Gyula magyar és Nicolae Vacaroiu román miniszterelnök aláírta a magyar-román alapszerződést.
Erdély.ma

Fába faragja a történelmet
A történelem és a fafaragás különleges módon kapcsolódik egybe Szentes Gábor madéfalvi fafaragó, helytörténész munkásságában. Nemcsak egyedi faragott tárgyak kerülnek ki műhelyéből, hanem a családfákat, történelmi eseményeket is könyvekbe gyűjti, fába faragja, és a madéfalvi veszedelem után elvándorolt székelyek útját is nyomon követi munkáival.
Szentes Gábor madéfalvi portájához érve nem nehéz kitalálni, hogy a gazda mivel is foglalkozik, a saját maga faragta székely kapu fogadja a vendéget. A házban saját készítésű bútorok, domborművek, fába faragott családfák. De Madéfalva történelméről is sokat tud a falumonográfia, család- és egyháztörténeti kötetek szerzője.
„Madéfalván születtem, felmenőim minden ága idevaló. Az a család, amelyikbe születtem, ritka memóriával, ismeretekkel rendelkezett. Abban az időben nem volt tévé, rádió, este összeültek, beszélgettek. Érdekelt a történelem, az iskolában nem tanították azt a helyi jellegű történelmet, ami egy ilyen nevezetes történelmi falunak a sajátossága. Nagybátyám élő lexikon volt, az éjfélbe nyúló beszélgetések során tőle tanultam” – emlékezik a 65. évében járó faragómester.
A mozdony füstjének vonzása
Anyai nagyapja volt az, akit szerinte, Moldova Györgyöt idézve „a mozdony füstje megcsapott”, egész életét a vasútnál élte le mozdonyfűtőként, és az unokáiból is mozdonyvezetőket csinált. „Sikerült is neki, két öcsém mozdonyvezető lett, én is huszonöt évet dolgoztam ott, amiből tíz évet a személyforgalomban. A falunak is nagy része mozdonyvezető volt, vagy az szeretett volna lenni gyermekkorában. Én álmomban sem gondoltam gyermekkoromban, hogy mozdonyvezető leszek, de elértem. Hét évet voltam összesen Brassóban, ott tanultam, továbbképzéseket végeztem” – mesélte.
Ezzel párhuzamosan a famegmunkálásba is belekóstolt. Édesapja ács volt, szabadidejében megtanulta tőle az alapvető dolgokat, a faragó szerszámok élezését. Szomszédjuk, aki Szervátiusz Jenőtől tanult faragni, megismertette a faragással.
A kopjafáktól a gyökérbútorokig
Mint mondja, az első faragott tárgyai kopjafák voltak, az alapmintákat készítette el. „A nyolcvanas években Tekerőpatakon egy Balló István nevű idős bácsi gyökérből bútorokat készített. Apósom elvitt oda, s mikor megláttam, milyen remekművek jönnek létre egyszerű fagyökerekből, megfogadtam, ha nyugdíjba jövök, én is azt készítek. Amikor megnősültem, az első bútorokat kezdtem magamnak készíteni, egy szobában azok vannak, jöttek ilyen-olyan felkérések, ha székely kaput kellett faragni, azt faragtam. Miután beindult a Varga Károly fafaragó iskola, ott csiszolgattam tudásomat” – elevenítette fel.
Szentes Gábor a természetben járva a vízmosásos helyeket, völgyeket keres fel, hogy a kimosott gyökereket összegyűjtse, ezeket illeszti össze bútorokká. Feszületeket is készít, amelyek közül kettő sem egyforma.
Láda székely furfanggal
Azt mondja, őseit hívták tempósnak, furfangosnak, mindegyiküknek ragadványneve volt. A furfang belőle sem hiányzik, különleges zárszerkezetű ládákat is készít. „Gyermekkoromban volt egy olyan ládikó, amelynek szalagszerkezete a sarkaiban volt, szétszedhető, furfangos ládának hívták, de megrongálódott. Nem volt szegecselve, ragasztva, össze lehetett rakni. Ezt próbáltam rekonstruálni, több változatát el is készítettem. Kiállításokra szoktam vinni, újabbnál újabb példányokat készítek. Van dupla, sima záras. Azt tudni kell, hogy ezeknek a záraknak az alapja a régi csűrkapukon, gazdasági épületeken levő zár volt. Csak a székelyek tudták kinyitni, két mozgó rész elmozdításával nyílt ki. Ezeket én is beépítettem a ládaszerkezetekbe, de újabban a kapukba is, mert már nyomuk veszett” – avatott be az idős mester. Egy másik, saját fejlesztésű terméke a székely rovásírás betűi, amelyek szétszedhetők és összerakhatók.
Vándorbotokkal az ősök útján
Szentes Gábor szerint a fafaragás legegyszerűbb dolgai azok a vándorbotok, amelyeket őseink a kezükbe vettek és elvándoroltak. Ő nemcsak itthon, szülőfalujában rendezett már kiállításokat az általa készített vándorbotokból, amelyek vásárokon is megjelennek. Idén augusztusban a Tolna megyei Bonyhádon rendezték meg a Bukovinai Találkozások Nemzetközi Folklórfesztivált, ahol a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének szervezésében mutatták be Vándorbot című kiállítását.
Faragott domborművein is követi a Bukovinába kivándorolt, majd a világ számos tájára kitelepült és kitelepített székelyek útját. És közben érdekes, kontinenseken átnyúló rokoni kapcsolatok tárultak fel. „Innen a jól ismert történelmi okok miatt majdnem háromezer ember kivándorolt. A felmenőim között olyan is van, nagyapámnak a dédnagyapja, Szentes István nevű, aki kitelepedett Józseffalvára. Vándorbottal kellett elmennie. Most megértem azt, hogy van egy kilencedik unokatestvérem Kanadában, és egy tizedik Magyarországon. Ezt mind egy amerikai hölgy nyomozta ki, aki az öt bukovinai székely faluról (Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva) géntérképet készített Amerikában elvégzett vizsgálatokkal” – magyarázta.
Madéfalva monográfiája, családtörténete
Helytörténészként is bizonyított Szentes Gábor. Madéfalva hagyatéka című falumonográfiája, amelyet lányával, Szidóniával közösen állított össze, 2005-ben jelent meg, nemrég másodszor is kiadták. Ezt követte három évvel később a madéfalvi családfák története, újabb három év múlva a madéfalvi egyházközség története, amelynek megírására a helyi plébános kérte fel. „A monográfia elkészítése édesapámnak is köszönhető, aki biztatott, hogy meg tudom csinálni a lányom és a fiam segítségével. Öt évig készült az első könyv, olyan dokumentumok kerültek elő a levéltárból és helyi családoktól, amelyek eredetéről nagybátyám és édesapám beszélt. Amikor megláttam leírva ezt a történetet, akarva akaratlanul a könnyeim sokszor kiestek. Éjjeleken át dolgoztam, amíg össze tudtam úgy rakni, ahogy kellett” – elevenítette fel.
Mindent elért, amit akart
Az mondja, minden elkészült munkája kedves számára. Három oltárasztalt is készített domborművekkel, mindhárom használatban van, egyik a helyi ravatalozóban, a másik a templomban, a harmadik a kápolnában. Az épülő Siculicidium kápolnába kerülnek majd az általa faragott stációk is, amelyeket a plébános felkérésére készít. „Idős embernek munka kell, ha nincs munka, beteg. Továbbadom a faragás tudományát falubeli fiataloknak, vannak erre hajlamos gyermekek, igaz, nem sokan. Ha nincs meg a kitartás, az ember leteszi a vésőt, leteszi a könyvet, nem folytatja, nem olvassa végig. Ma ez jellemző” – véli Szentes Gábor.
„Nagy vihar jöttekor – bármi legyen bére – valakinek állni kell a tornác küszöbére” – úgy tartja, ezek a Gellért Sándor költőtől származó szavak ráillenek életére, és jelzik azt, amit mindig is képviselt. 1990-ben a megalakuló helyi RMDSZ elnöke lett, a madéfalvi veszedelem évfordulójára akkor szervezett első szabad megemlékezésen is beszédet mondott. Volt a közbirtokosság elnöke, több mint húsz éve a helyi önkormányzati képviselő-testület tagja. „Azt hiszem, annyit tettem a közért, mint a családomért. Mindent elértem, amit szerettem volna. Kevés embernek adatik meg, hogy azt csinálhat, amit akar, amit szeret. Nekem megadatott” – állítja.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

A strasbourgi bíróság a bányászjárás kivizsgálására kötelezte Romániát
Az 1990 júniusában történt bukaresti bányászjárás körülményeinek kivizsgálására kötelezte a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a román államot, amely kártérítést is köteles fizetni az akkori atrocitások áldozatainak.
1990. június 13. és 15. között Zsil-völgyi bányászok dúlták fel a román fővárost. A Ion Iliescu akkori államelnök által irányított hatalom ellen tüntetőket, járókelőket, diákokat bántalmazták, és feldúlták az ellenzéki pártok székházát. „Rendteremtésük” nyomán többen életüket vesztették. A mostani ítélet az ügy egyik felperesének, Marin Stoicának ad igazat, akit munkába menet vertek eszméletlenre, és kórházi ápolásra szorult. Az ő ügyében az ügyészség nem indított bűnvádi eljárást, ezért fordult 2001-ben a strasbourgi bírósághoz, amely első fokon megkésettnek találta a keresetet. Így került az ügy a strasbourgi bíróság úgynevezett nagykamarájához, ahol a jogerős ítélet született.
A kedden közzétett végzés szerint a román államnak 15 ezer euró kártérítést kell fizetnie Stoicának, emellett köteles folytatni az akkori események kivizsgálását, hiszen a bűncselekmények nem évültek el. „Az idő nem mentesíti sem a román államot, sem az egyéni tetteseket a felelősség alól” – szögezi le az ítélet, és megállapítja, hogy az akkori tettek valamennyi bizonyíték szerint emberiesség elleni bűncselekménynek minősíthetők, melyek elkövetéséért a román állam hivatalos személyeit – kormánytagokat és magas rangú katonai vezetőket is beleértve – felelősség terheli.
A bíróság szerint a román államnak hatékony kárpótlási mechanizmust kellene életbe léptetnie, tekintettel arra, hogy az akkori áldozatok közül sokan fordultak a strasbourgi bírósághoz, és ügyük tárgyalása folyamatban van.
MTI, Erdély.ma

Közel 270 ezer támogatás – Az RMDSZ befejezte a támogatói aláírások gyűjtését
Kelemen Hunor szövetségi elnök államfőjelöltségét közel 270 ezren támogatták. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) befejezte a novemberi elnökválasztáson való részvételhez szükséges támogatói aláírások gyűjtését: Kelemen Hunor szövetségi elnök államfőjelöltségét közel 270 ezren támogatták – derült ki az RMDSZ szerdai hírleveléből. A román választási törvény szerint azok a jelöltek kerülnek fel a szavazólapra és vehetnek részt az október elején kezdődő egyhónapos kampányban, akiknek indulását legalább 200 ezer aláíró támogatja. „Ez a támogatás, ez a megelőlegezett bizalom számomra felelősség és feladat. Magyar államelnökjelöltként az a feladatom, hogy minden magyar ember akaratát, vágyát, gondját elmondjam. Ezt más nem fogja megtenni. Minden magyart képviselni, számomra ez becsületbeli ügy. Az önök segítségével, támogatásával biztosan sikerül" – idézte az RMDSZ államelnök-jelöltjének választóihoz intézett üzenetét a szövetség hírlevele.
Kovács Péter, az RMDSZ kampányfőnöke szerint az egyhónapos aláírásgyűjtési akció tapasztalatai azt mutatják, hogy az emberek bíznak Kelemen Hunorban. „Komoly, kiegyensúlyozott vezetőnek tekintik, akit aláírásukkal arra hatalmaztak fel, hogy a magyarság hangját hallassa, a mi közösségünket képviselje az államelnöki-kampányban is" – mondta a Kovács Péter. Az RMDSZ hétfőn, szeptember 22-én iktatja az államfőválasztással kapcsolatos dokumentumokat a Központi Választási Irodában, Bukarestben.
MTI, Erdély.ma

RMDSZ: az SZNT rossz célpontra lő
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke rossz célpontra lő, amikor autonómiaügyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) bírálja – véli Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
A szervezet szerdai tájékoztató hírlevele szerint Kovács Péter Izsák Balázs szerdai kijelentésére reagált. Az SZNT elnöke szerint a két romániai magyar elnökjelölt, Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt közül csak Szilágyi vállalta fel az SZNT autonómia-statútumát, míg Kelemen Hunor – Izsák Balázs szerint – Victor Ponta kormányfő kampányát segíti. „Nem az RMDSZ-t kell legyőzni, amikor autonómia-törekvésekről beszélünk, hanem azt a zsigerből eredő elutasítást kell lépésről lépésre lebontanunk, amely ebben a pillanatban a román közösség részéről érzékelhető" – mondta az RMDSZ főtitkára.
Kovács Péter emlékeztetett, hogy az RMDSZ az autonómia-tervezete kidolgozásakor a dél-tiroli modellt vette alapul, mert bebizonyosodott, hogy működőképes, így egyrészt gazdasági fejlődéshez vezetett, másrészt „a törvénykezés megnyugtatóan kezelte az ott élő kisebbség helyzetét".
Kiemelte, hogy az RMDSZ tervezete a magyar közösség jogos követelései mellett a román közösség számára is megoldásokat nyújt. Az RMDSZ főtitkára szerint az autonómia nem Izsák Balázsé, hanem a Székelyföldön élő magyar és román közösségé. „Az SZNT elnöke nem kell féltékeny legyen, amikor rajta kívül valaki más – ez esetben az RMDSZ – papírra vet egy törvénytervezetet, és konkrét lépéseket tesz, hogy a parlament asztalára kerüljön" – mondta a főtitkár. Kovács Péter szerint Izsák Balázs nem az RMDSZ autonómia-tervezetét, hanem államelnök-jelöltjét bírálta, amit úgy értelmez, hogy Izsák Balázsnak nincs kifogása a tervezettel kapcsolatban.
MTI, Erdély.ma

Iskolabuszok sofőr nélkül (Kétszer vették át a kampányajándékot)
„Megköszöntem Victor Ponta miniszterelnöknek az iskolabuszt, mivel nagy szükségünk lenne rá, de azt kértem tőle, hogy biztosítsák a fizetésalapot is a gépkocsivezető részére, mivel nem tudunk sofőrt alkalmazni.
Ezért a második buszt kénytelenek leszünk az árnyékban vagy a garázsban tartani” – nyilatkozta lapunknak Tusa Levente, Kézdiszentkatolna polgármestere, aki a múlt csütörtökön Csíkkozmáson a Boga Alajos-iskola udvarán Nagybacon, Előpatak és négy Hargita megyei település polgármesterével a miniszterelnöktől átvette az új, tizenhat személyes iskolabuszokat, melyekre a székelyföldi önkormányzatok a Helyi Fejlesztési Országos Program részeként pályáztak. Az öt falut magában foglaló Szentkatolnának feltétlenül kellett a második iskolabusz is, hogy zökkenőmentesen és kényelmesen bonyolítsa le a pedagógusok és tanulók utaztatását a község területén. Tusa Levente azt is hozzáfűzte, hogy miután elmondta panaszát a miniszterelnöknek, az odahívta Liviu Dragnea kormányfőhelyettest, aki megígérte, hogy valamilyen formában próbálják orvosolni a problémát.
Mint ismert, Victor Ponta az elmúlt időszakban már másodszor látogatott Székelyföldre, első alkalommal a nyergestetői csata évfordulóján szervezett megemlékezésen vett részt, az RMDSZ ellenfelei szerint korteskedése a Székelyföldön nem véletlenszerű, és a magyarok iránti „barátsága” sem érdek nélküli: az RMDSZ csúcsvezetőinek segítségével megpróbálja elnyerni a magyar szavazók egy részének bizalmát a közelgő államfőválasztás előtt, hogy az esetleges második fordulóban a székelység rá, és ne Klaus Johannisra, a másik esélyes államfőjelöltre adja voksát. BukarestA dolog pikantériája, hogy az iskolabuszokat már egy-másfél hónappal ezelőtt elhozták ből, és a forgalomba is beíratták. Csíkkozmáson tehát tulajdonképpen másodszor vették át a székelyföldi polgármesterek azokat, most éppen a nagyobbik kormánypárt államfőjelöltjétől.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiállítás és kiállítótér-avatás (Erdélyi Művészeti Központ)
Felezőidő 2 – Erdélyi magyar művészet 1965–1975 között címmel nyitotta meg sorrendben immár hatodik kiállítását az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK), új kiállítóteret is avatva egyúttal, mely azonban csak ideiglenesen székhelye az EMŰK-nek: a városbeli helyszínét illetően több elképzelés is létezik, de az biztos, hogy Sepsiszentgyörgyön egy olyan modern épület készül majd el, mely méltó helye lesz az eddigi és ezutáni erdélyi magyar művészeti értékek felmutatásának.
Addig is az EMŰK a volt postaépület legfelső szintjén rendezkedhetett be, illetve a városi adóhivatal melletti földszinti terem is kiállítótérként működik.
A tegnapi kiállításmegnyitón és kiállítótér-avatón a nagy számban összegyűlt közönséget, a meghívottakat Antal Árpád a teret rendelkezésre bocsátó város polgármestereként köszöntötte, elmondva: negyed százada még a securitate lehallgatóközpontja működött a posta legfelső emeletén, s hogy most a termeket a művészet foglalta el, az a demokratizálódás folyamataként is értelmezhető. Arról pedig, hogy az EMŰK épp Sepsiszentgyörgyön talált befogadásra, úgy vélekedett, annak jele, hogy a Székelyföld megerősödött annyira, hogy összerdélyi feladatokat tudjon elvállalni.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális miniszter beszédében felemlítette, a szövetség a Kulturális Autonómia Tanács által kidolgozott stratégiai döntéseket próbálja megvalósítani, az EMŰK is e folyamat részeként kezdte el működését. A kiállítás címében is megjelölt időszakról elmondta, azért hívják felezőidőnek a hatvanas évek végét, hetvenes évek elejét átölelő tíz esztendőt, mert bár az egyik – a sztálinista – diktatúrából a másikba – a kommunista rendszerbe – átvezető időszak volt, de akkor sokan azt gondolhatták, valami új kezdődött, és a művészek ezt megpróbálták lereagálni olyképp, hogy felzárkózzanak a kortárs művészeti irányzatokhoz, de a transzszilván örökséget is beépítsék alkotásaikba, és megpróbálják értelmezni is azt a kelet-európai létet, amelybe belecsöppentünk. Kelemen Hunor szerint megvan a megfelelő időtávolság a bemutatott korszak újraértékelésére, ezzel kapcsolatban kifejtette, az EMŰK-nek mint intézménynek nem csupán kiállítások szervezése a feladata, hanem műhelyként is működnie kell, helyére kell tennie a Kárpát-medence magyar kultúrájában az erdélyi magyar képzőművészetet. És azért is fontos az EMŰK – emelte ki –, hogy kultúránknak erős pillére legyen, hiszen ilyen tartóoszlopok nélkül jövőt tervezni nem lehet.
Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke felidézte, 2009-ben, a Barabás Miklós Céh nyolcvan esztendejét bemutató kiállításon merült fel az EMŰK létrehozása, azóta nemcsak elindult egy folyamat, hanem részint be is érett. Másodszor avatjuk az EMŰK-öt, mondta, és még fogjuk avatni, hisz ez nem végleges helye, ez csak az EMŰK antréja, remélem, hamarosan pompázatos, világszínvonalú épülete is lesz az intézménynek. Felemlítette a romániai elnökválasztási kampányt is, megjegyezve, ami összeköti a politikát és a kultúrát, az az értékek felmutatásának szükségessége. A kulturális értékeknek ismertté kell válniuk, jelentette ki, csodaként értékelve, hogy huszonöt év után eljutottunk oda, hogy immár nem a kultúra van a politikáért, hanem fordítva. A magyar kulturális diplomáciával összefüggésben kifejtette, ez a magyarság számára egyedülálló feladat, a kulturális erőterek létrehozása, megerősítése pedig kiemelt feladata kell hogy legyen a kulturális diplomáciának, és ez az EMŰK és a hozzá hasonló intézmények létrehozásával lehetséges.
Vargha Mihály, az EMŰK kuratóriumának elnöke szintén múltidézéssel kezdte beszédét, felidézve a kilencvenes évek elejét, amikor jó néhányan, háromszéki képzőművészek a Baász Imre megálmodta erdélyi magyar képzőművészeti múzeum megalapításáról álmodoztak. A múzeumalapítás sok ideig csak ábránd maradt, mígnem 2008-ban a város, a megye új vezetői azt mondták, legyenek csak nagy álmaitok, a pénz a legkevesebb, azt majd mi előteremtjük. És azóta sok minden megvalósult, léterejött a Magma, elkezdődött a Gyárfás Jenő Képtár korszerűsítése, a Székely Nemzeti Múzeum szomszédságában a múzeum bővítésére (és akkor még úgy volt, az EMŰK székházának felépítésére is – szerk. megj.) telket vásároltak. És most már az EMŰK álma is tapintható valósággá vált, de az intézmény – és a tegnap megnyitott tárlat – nem jöhetett volna létre, ha nem érezzük a támogatottságot: a művészekét, a döntéshozókét, akik tettekkel bizonyítják, hogy a kultúra szívügyük, és a közönségé – zárta beszédét Vargha Mihály.
A kiállítást dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg, Kányádi Sándor versciklusára utalva igazi belső vidék-tárlatnak nevezve a 69 alkotót bemutató kiállítást. Bejelentette, a Szépművészeti Múzeum – mintegy adósságleróvásként is – jövőben az erdélyi magyar művészetnek az 1920–1990-es éveket átfogó kiállítását szervezi. Végszóként Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMŰK vezetője elmondta, bár a kiállítás meghívójában katalógus bemutatása is szerepelt, arra másik alkalommal kerül sor.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Orosz–román vita Moldováról
Stratégiai célkitűzése mind a bukaresti, mind a kisinyovi Európa-barát kormánynak, hogy Románia és a Moldovai Köztársaság újra egyesüljön az Európai Unióban – nyilatkozta tegnap Victor Ponta miniszterelnök válaszul arra, hogy korábbi, hasonló tartalmú kijelentését az orosz külügyminisztérium felelőtlennek és elfogadhatatlannak minősítette.
Ponta a tegnapi kormányülés elején kifejtette: elkötelezetten támogatja Moldova európai integrációját, és – bár ez túl ambiciózus célkitűzésnek tűnhet – azt szeretné, hogy Moldova 2018–2019-ig (Besszarábia és a román királyság egyesülésének századik évfordulójáig) az Európai Unió tagja legyen. v Tavaly novemberben Traian Băsescu államfő hasonló nyilatkozata keltett nemzetközi visszhangot: kijelentette, hogy országa következő nagy célja a Moldovával való egyesülés kell legyen, de később úgy árnyalta, hogy az Európai Unión belüli „egymásra találásra” gondolt. Ponta akkor bírálta Băsescut, amiért úgymond a román terjeszkedési törekvésekkel riogató moldovai kommunisták malmára hajtja a vizet. Elemzők szerint most Ponta a parlamenti választások előtt álló Iurie Leanca moldovai kormányfő vezette Európa-barát erőknek is segíteni akart.
Európai kórházaknak is tartozunk
Az Európai Román Közösségek Egyesületeinek Szövetsége kéri a román kormányt, hogy sürgősen fizesse ki több mint 200 millió eurós adósságát a különböző európai kórházaknak, mert ha nem törleszt, a romániai betegeket nem fogják kezelni az európai egészségügyi intézményekben. A föderáció megemlíti, hogy egyre több súlyos, esetleg Romániában kezelhetetlen betegségben szenvedő román állampolgár megy el külföldre, hogy megműtsék vagy kezeltesse magát. Egy 2007-es szabályozás ezt megengedi, de a román egészségbiztosítónak meg kell térítenie a külföldi kórházaknak a román betegekre fordított kiadásait. A felhalmozott, 200 millió eurót meghaladó adósságok miatt sok kórházban nem akarnak már romániai betegeket fogadni. A legnagyobb összegekkel Németországnak, Olaszországnak, Ausztriának és Franciaországnak tartozik Románia.
Leszavazták a migrációs tervezetet
Elutasította a képviselőház az önkormányzati vezetők – polgármesterek és tanácstagok – politikai migrációját lehetővé tevő sürgősségi kormányrendeletet. A végső szavazáson 195-en voksoltak a rendelet mellett (ellene 109-en, 21-en pedig tartózkodtak), de ez nem volt elég az elfogadásához. A tervezet ezzel nem bukott el, a szenátusi szavazáson még fordulhat a kocka. A szeptember 2-ától érvénybe lépett sürgősségi kormányrendelet lehetővé teszi az önkormányzati képviselőknek, hogy 45 napon belül más párthoz csatlakozzanak a mandátumuk elvesztése nélkül. A parlament még nem erősítette ezt meg, de már többen éltek a lehetőséggel, és az ellenzék soraiból valamelyik kormánypárthoz igazoltak át. Az RMDSZ nem támogatja a migrációs tervezetet. v Ugyancsak tegnap utasította el a képviselőház a Keresztény-Liberális Szövetség (KLSZ) által a magas adók és a hanyatló gazdaság ügyében benyújtott egyszerű indítványt. Később a kormány megbuktatását célzó bizalmatlansági indítványt is felolvasták, ezt is a KLSZ dolgozta ki, és hétfőn vitatják meg, bár Victor Ponta kormányfő szerint az alkotmánybíróság keddi döntése után tárgytalanná vált.
Nincsenek titkos ügynökök
A Külföldi Hírszerző Szolgálat szerint sem az államelnökjelöltek, sem a miniszterek és a parlamenti képviselők között nincs titkos ügynök – jelentette be tegnap Ilie Sârbu SZDP-frakcióvezető, a parlamenti ellenőrző bizottság alelnöke arra a dokumentumra hivatkozva, amelyet Teodor Melescanu hírszerzési igazgató írt alá. Sârbu szerint a Román Hírszerző Szolgálatnak is hasonlóan kellene eljárnia, és el kellene küldenie jelentését a parlamenti szakbizottságnak. Inog a tanügyminiszter széke
Jövő hétig adott ultimátumot Victor Ponta kormányfő Remus Pricopie tanügyminiszternek arra, hogy megoldja az időben el nem készült tankönyvek problémáját, azt sugallva, hogy a gyors megoldás hiánya a menesztéshez vezethet. Az utasítás a tegnapi kormányülésen hangzott el.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Németek és magyarok
Érdekes, a németek évtizedek óta, a háborús nemzedék kihalása óta nem azonosulnak a náci korszakkal. Beszélnek róla és elítélik. Szóban, tettekben. Ugyanez nálunk egyáltalán nem így van. Sok-sok évig a hivatalosság hallgatás alá vonta, elítélte, kirekesztette, megvetette a korszakot. Tudták, ez az egyetlen mód, hogy a szocialista táborban (és nem kommunizmusban, ami soha nem volt Romániában és Magyarországon, hogy csak e két államról szóljak; kommunisták voltak, párttagok, akiket sokáig a munkáspártokban mozgattak bábként a még nagyobb komcsizsarnokok és agymosómesterek), a szovjet fegyverek és a Vörös hadsereg csizmái alatt meghatározott árnyékban viszonylag békében mozoghassanak, amit fénynek kellett mondani, Keletről jövőnek természetesen.
Aztán elmúlt a nyomás, a csizma visszahúzódott, és akkor az emberek elkezdtek nosztalgiázni egy olyan korszak iránt, amit a legtöbbjük – én sem – éltek át, ami a szülők és nagyszülők meséjében ideálissá, álomszerűvé növekedett. Bevonulás fehér lovon, virágeső, nagyasszonyi, báli ruhákba öltöztetett szűzlányok köszöntik Őt és a Főrangú asszonyt. Székely kapu, lovon jönnek a hadak vezérei, sokan várják őket húsz év kisebbségi sanyarúság után. Sokan még az 1929–1933-as gazdasági világválságot is a román uralom nyakába varrnák. Holott a másik országban, az Ártándon túli Óperenciában is rettenetes volt a gazdaság összeomlása és a munkanélküliség, a rendőri terror, pedig azt színmagyar emberek csinálták, szín és színes, meg színtelen magyar embereknek. Az persze már nem számít bele az érzésekbe, hogy volt egy értelmetlen hősi tömeghalál a Don-kanyarban és másutt is 1941–1944 között, volt háborús nélkülözés, értelmetlen célok értelmében kérték a lakosságtól az áldozathozatalt és éhezést, pincékbe búvást, a félelmet. Nem, gondolják, hogy rossz lóra tett a nosztalgiákban daliás hőssé nemesült agg, vesebajjal küszködő Kormányzó és a miniszterei. Szövetségese volt egy őrült diktatúrának, amely végül szövetségesét is megszállta, a kormányzót, a daliát elraboltatta. Csak az jut eszébe, hogy négy évig törékeny többségben volt, aminek keservesen megitta az árát az utána következő negyven évben, és ma sem mondhatja magát szabadságjogaiban, szimbólumaiban, nyelvhasználatában teljesen egyenjogúnak. Vagy tán éppen azért hiszi, hogy akkor jobb volt?
Kinek? Néhány ezernek, aki ügyesebben mozgott, hivatalt kapott, akinek voltak kapcsolatai. Aki tudott még szerezni egy kiló liszttel többet, a tilalom ellenére. Akihez a durvalelkű csendőr magyarul szólt, és küldte el az anyjába, vágta pofán a rend kedvéért. Akivel a nagyságos hivatalnok szívélyesen közölte, hogy eloláhosodott a 20 év alatt, a rendőr magyarul szólt és a postás is, mikor kikézbesítette az SAS-behívót. Hadifogság, félárvák, keresztek, fejfák, ismeretlen katonai nyughelyek következtek. És akkor még semmit sem szóltam a lágerekről (a szovjetről vagy németről), arról midőn a boltok előtt nagy volt a sor, amikor abban reménykedtek, hogy ha a zsidókat elviszik, nekik jobb lesz. Nem lesznek majd ügyvédek, akik védték őt a törvényszéken, ui. két nyelven beszéltek, orvosok, akik ingyen is gyógyítottak, kereskedők, akik hitelbe is adtak. Elvitték őket hetven éve, de ebből semmiféle hasznot nem látott a Horthy-nosztalgiázó nagyapja.
Az azonosulás csak azok fejében és keblében ver fészket, akik eleve történelmietlenül tekintenek a történelemre. Akik nem számolnak a realitással. Akik mindig másban keresik saját esettségükért az okozót. "Holott a sírt, hol atyja nyugszik, kellene megbotoznia". Nem én mondtam, hanem József Attila.
A németek számára Hitler és rendszere maga a megtestesült rossz, a végtelen német katonatemetők, a lerombolt német városok és lerombolt európai városok atyamestere, a németek összeurópai negatív megítélése sok-sok éven át, a német nyelv kihullása a világnyelvek sorából. Idehaza mindez aligha nyom a latban a nosztalgikus és félkatonai zűrzavaros handabandázásban. Az internetes gyűlöletbeszélőknél. Itt csak a hősiesség számít és a sértett büszkeség, a valakit megvetni vágyás két elveszett világháború, szétcincált ország és az ismételten megerősített Trianon dacára.
Sebestyén Mihály, Népújság (Marosvásárhely)

Egységes oktatási stratégiát sürgetnek a szakma képviselői
Nagyon sok a tennivaló a romániai magyar oktatáspolitikában, a szakma egységes stratégiát sürget. Burus-Siklódi Botond RMPSZ-elnökkel és Dávid Lászlóval, a Sapientia EMTE rektorával beszélgetve kiderült, célkitűzéseik hasonlóak.
Egységes romániai magyar oktatási stratégia kialakítását sürgetik az oktatási szakemberek. Amint arról beszámoltunk, a csíksomlyói kegytemplomban szombaton megtartott országos magyar tanévnyitó ünnepségen Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke és Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora is emellett érvelt.
A Krónika most arról faggatta őket, milyen konkrét tervek kidolgozására gondoltak. Kifejtették, a különböző cselekvési terveket kellene összehangolni, és el kell azokat fogadtatni a politikai, hatósági és szakmai szervezetekkel.
Valakinek meg kell határozni a közös célokat, és ha ezeket minden tényező elfogadta, akkor ezeknek alárendelve kell közösen fellépni, vélik a szakemberek, akik szerint ez lehetne az RMDSZ, az autonómiatanács vagy éppen a Kárpát-medencei Oktatási Tanács. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese közölte, a szövetség éppen a szakmai szervezetek terveit fogadja el, és teszi saját oktatási politikája irányelvévé.
„Civil szervezetként szinte nap mint nap világosan tapasztaljuk, hogy nincsenek meg azok az egyértelmű, mindenki által elfogadott célok, amelyeknek alárendelve közösen tudnánk fellépni, és érdekeinket érvényesíteni” – fogalmazta meg lapunknak Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke.
„Az RMPSZ-nek megvan a programja, ami szerint próbáljuk a munkánkat végezni, de ez messze nem hatósági vagy oktatáspolitikai megközelítéseket kimerítő jellegű. Ezért kellene ennek a három tényezőnek: az oktatáspolitikának, az oktatási hatóságoknak – a minisztérium és a megyei tanfelügyelőségek –, valamint a civil szervezeteknek együttműködniük” – szögezte le a szakmai szervezet elnöke. Hangsúlyozta, a közoktatás a felsőoktatástól nem választható el, mindenkinek megvan a szerepe, mindenki a maga területén meg is határozza a célokat, de ezek között az összhangot kellene megteremteni, és olyan egységes rövid és hosszabb távú célokat meghatározni, amelyeket mindenki elfogad, tehát konszenzuson alapul, ennek megfelelően lehet építkezni.
Burus-Siklódi Botond szerint a közoktatás területén sokkal nehezebb a közös stratégia kialakítása, mint például a felsőoktatásban, hiszen van egy országos elképzelés, egy kormánypárti megközelítés, és ezen belül kell hogy meglegyen a kisebbség, így a magyar oktatás megtartásának, fejlesztésének a stratégiája.
„Erre még rátevődik, hogy a hazai oktatási rendszer fenntartása is két lábon áll, van egy kormányzati és egy önkormányzati része, ezeket a tényezőket mind be kellene vonni az egyeztetésbe” – mutatott rá a szakember, aki szerint az RMDSZ oktatási főosztályának is van cselekvési terve, az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának is van egy elképzelése, más politikai alakulatnak is lehet, de ezeket deklaratív módon megjelenítve nem véli felfedezni.
„Azt tapasztaljuk, hogy nagy a segítőkészség Magyarország részéről is, ott is vannak oktatási stratégiák. Ezeket mind összhangba kell hozni, hogy ne csak éppen az aktuális helyzetmegoldó, tűzoltási elképzelések érvényesüljenek. Lehetne szerepe az autonómiatanácsnak, a tavaly létrejött Kárpát-medencei Oktatási Tanácsnak is” – hangsúlyozta az RMPSZ elnöke, aki szerint kardinális kérdés a konszenzuskeresés, ha más nem teszi meg, civil szervezetként ők is felvállalják.
Közös jövőkép kellene
Az erdélyi magyar közoktatásban és felsőoktatásban is közös jövőképet, cselekvési tervet kell kidolgozni – vallja hasonlóképpen Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora.
„A felsőoktatásban az nehezíti a közös stratégia kialakítását, hogy jelenleg valamennyi egyetem a saját jövőjét szem előtt tartva indít szakokat, csak azért, mert kereslet van iránta – mutatott rá a helyzet visszásságára a felsőoktatási intézmény vezetője. – Megpróbálhatnak az egyetemek közös nevezőre jutni, de mi kényszeríthet egy intézményt, hogy ha jól működő szaka van valamelyik helyszínen, azt csak a közös jövő miatt feladja, és más utat keressen? Ez azt jelentené, hogy például a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bizonyos területeken nem terjeszkedik, hiszen arra is volt példa, hogy a vidéken indított szaka éppen a kolozsvárit ölte meg.”
Dávid László szerint egyébként a politikai képviseletnek kellene vállalnia, hogy összehozza a szereplőket, de – tette hozzá – vállalhatja az autonómiatanács is, hiszen Dél-Tirolban éppen az autonómiatanács szerepe az egyetemek összehangolása. A Sapientia rektora úgy látja, ez a felelősség hiányzik, pedig „valakinek tiszta jövőképpel meg kell rendelnie az egyetemektől, hogy adott szakon hány diákot képezzenek, majd számon is kell kérnie, hogy milyen minőségben tették ezt meg”.
Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy megterheli az oktatási rendszert, ha kiképeznek egy fiatalt, de végül csak az általános műveltsége számít, mert kénytelen lesz más szakmát választani, „holott tudjuk, hogy ha megfelelő szakmát adunk a kezébe, harminc év múlva is jól fog élni”.
Dávid László felidézte, hogy korábban már kezdeményeztek ilyen fórumot, a magyarul is oktató romániai egyetemek képviselői összeültek, felvetették ezeket a kérdéseket, de a különböző álláspontok nem közeledtek. „Mert például az államilag finanszírozott Babeș–Bolyai Tudományegyetem úgy gondolja, hogy minden szakot elindít, amit a társadalom számára hasznosnak tart, és nem kell senkitől jóváhagyást kérnie, abból kiindulva, hogy hadd fizesse a román állam, mert ez a kötelessége” – fejtette ki a Sapientia rektora. Szerinte ezzel az a gond, hogy megtörténhet, ha egyik egyetem elindít egy szakot, lenullázhatja a másik tizenéves munkáját.
A rektor egyúttal leszögezte, azt is figyelembe kell venni, hogy a versenyhelyzet kényszerítette ki, hogy a központi román hatóságok sokkal könnyebben engedélyeznek magyar szakokat, a verseny nélkül az történhetne más szakokkal is, mint a marosvásárhelyi orvosival.
Fel kell mérni a piac igényeit
„A magyarul is tanító romániai egyetemeknek fel kell mérniük, hogy a piac milyen igényeket támaszt, milyen szakon hány diáknak kell meghirdetni helyet, majd ezt kellene egymás között leosztaniuk helyszínekre és egyetemekre” – részletezte elképzeléseit Dávid László, aki azt tapasztalta, hogy jelenleg nagy a jelentkezés a „könnyebb” szakokon, ami sok esetben a humán szakot jelenti, és visszafogottabb a természettudományi, műszaki vagy éppen informatika szakokon, annak ellenére, hogy mindenki tudja, ha valaki ezeket végzi el, nem marad munka nélkül, nagyobb fizetése lesz, jobban éli le az életét.
Meglátása, hogy már a középiskolákban sem úgy készítik fel a gyermeket, hogy vállalják a nehezebben elérhető, de távlatilag jobb jövőt. Az egyetemek között jelenleg is vannak átfedések, ezt Dávid azzal magyarázza, hogy nagyok a távolságok, vagy például a Székelyföldről nem minden fiatal megy Kolozsvárra tanulni, mert nem akar, vagy mert nincs rá anyagi lehetősége.
„Akik otthon tanulnak, nagy valószínűséggel otthon is élik le az életüket, míg ha Kolozsvárra összpontosul az egyetemi oktatás, fennáll a veszélye, hogy a székely kisvárosok kiürülnek az értelmiségiektől, mert akik Kolozsváron végzik az egyetemet, kevesen térnek haza. Társadalom-jövőkép alapján ki kell alakítani azokat az oktatási stratégiákat, amelyekben az is benne van, hogy egy régiónak milyen szakemberekre van szüksége, hogyan lehet őket úgy képezni, hogy otthon is maradjanak” – ecsetelte a Sapientia rektora.
Példaként említette, hogy a nyugat-európai országokban egymás mellé teszik a statisztikákat, hogy az adott területen hányan dolgoznak, hány állást hirdetnek, és a közeljövőben mekkora szükség lesz ilyen szakemberekre. „A romániai egyetemeken viszont úgy gondolkodnak, hogy ha egy szakra sokan jelentkeznek, akkor arra biztos szükség van, de nem foglalkoznak azzal, hogy tíz-húsz év múlva mi lesz ezekkel a fiatalokkal” – hívta fel a figyelmet Dávid László.
Az RMDSZ a szakmára vár
„Valójában ez fordítva volt, van és lesz: a szakmai szervezetek – pontosabban az általános támogatottságnak örvendő, demokratikusan szervezett és így legitim szakmai szervezetek – oktatási jövőterveit fogadja el az RMDSZ, és teszi a maga oktatási politikája irányelvévé” – fejtette ki lapunknak Magyari Tivadar. Az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese szerint ilyen fontos, Erdély-szintű szakmai szervezet az RMPSZ.
„Nincs az az oktatáspolitikai terv, amit az RMDSZ felvállalna, ha az nem a szakmabeliektől széleskörűen, demokratikusan támogatott szervezetektől, testületektől származik. Ugyanis egy tartalmas terv elsősorban szakmai jellegű, a szakmát nem lehet megkerülni, a szakmával való szembenállás csapdájába eddig se mentünk bele. Természetesen mindenféle eddigi és további terv előkészítésében az RMDSZ együttműködik, a maga programjaival, például elemzéssel, kutatómunkával, információval segít, részt vállal, kezdeményez” – szögezte le a szakpolitikus a közoktatási témák kapcsán.
A felsőoktatásban Magyari szerint szintén ugyanazok az elvek érvényesülnek, és ennek kapcsán az RMDSZ legutóbbi kongresszusán elfogadott programjából idézett: „A szövetség a magyar nyelvű képzést biztosító felsőoktatási intézetek saját, illetve az egymás között egyeztetett tervezeteit – úgy, ahogy azt az egyes intézetek legitim képviselői kommunikálják – a maga stratégiái kiindulópontjának és magjának tekinti.”
Krónika (Kolozsvár)

Oktatási víziók
Átfogó stratégia szükségességében és halaszthatatlanságában értettek egyet az elmúlt hétvégén a hazai magyar oktatás szakemberei.
A szándéktól a megvalósításig tartó ív felrajzolása azonban jóval összetettebb feladat annál is inkább, mivel a közoktatás prioritásai nem minden esetben találkoznak az egyetemi oktatás mozgatórugóival, amelyeket leginkább a piaci szempontok működtetnek.
A fejkvótaalapú finanszírozási rendszer bevezetése óhatatlanul ebbe az irányba terelte a folyamatot, s a pénzügyi prés sok esetben a legjózanabb szempontokat is képes volt galacsinná gyűrni.
„Sima” ügy lenne, ha csak egy egységes munkaerőpiac trendjeit, alakuló erővonalait kellene figyelembe venni, ám a kisebbségi lét e tekintetben is sokat „segít”. A gimnáziumi, illetve egyetemi ciklusokat figyelembe vevő oktatási váltásokat ugyanis csak olyan városokban, régiókban lehet megvalósítani, ahol város- és oktatásfejlesztés kéz a kézben jár. Ilyen hely azonban roppant kevés van, s ennél alig valamivel több azok száma, ahol legalább nem ellenérdekelt a két fél.
A magyar nyelvű oktatásnak például nemcsak a szakmai képzés presztízse általános csökkenésének hendikepjét kell fokozatosan ledolgoznia, hanem a magyar nyelvű tanítás feltételeit is újra kell teremtenie.
Mindezt az egyetemek sok esetben önmagukat eltérítő divatkövetése is súlyosbítja, a közkedvelt szakmák túltelítettsége ugyanis csak tekintélyes késéssel válik egyértelművé, a váltások pedig ehhez képest is nehézkesek. Közben pedig többgenerációnyi végzett is joggal érzi úgy, hogy az egyetem semmi egyebet nem tett, mint elrabolt néhány évet az életéből.
A közös stratégia kialakítását célzó törekvések origója ettől még a felismerés, illetve annak megfogalmazása. A hazai közoktatási rendszer kétpólusú – kormányzati és önkormányzati – finanszírozása, valamint a szülői közösségek bevonása egyszerre rejt kiaknázatlan lehetőségeket és veszélyes terepeket.
Vízió kell mindenekelőtt, jövőkép, amelynek alakítását csak a demográfiai perspektíváknak, az oktatói képzés várható görbéinek, a munkaerő-piaci trendek alapos elemzésének kell megelőznie és befolyásolnia. A rövidlátó szemüveget pedig jó messzire el kell hajítani.
Csinta Samu, Krónika (Kolozsvár)

Kétnyelvű utcatáblák Vásárhelyen
A marosvásárhelyi önkormányzat egymillió-százezer lejt különített el költségvetéséből a kétnyelvű utcanévtáblák elkészítésére – közölte Peti András alpolgármester a képviselő-testület keddi ülését követően.
Elmondta, az utcanévjegyzéket frissíteni fogják, hogy számba vegyék az elmúlt években létrehozott vagy átnevezett utcákat is, ugyanakkor a már elfogadott lajstromot is áttekintik, mivel több városlakó is jelezte, hogy több helyen gondok vannak a fordítással. Az alpolgármester szerint a naprakész jegyzék jóváhagyását követően kezdődhet el az utcanévtáblák kihelyezése.
Marosvásárhelyen jelenleg 430 utcában kizárólag román nyelvű táblák találhatók, és eddig csupán három utcában helyeztek ki kétnyelvű táblát. A Kétnyelvű utcaneveket Marosvásárhelyen elnevezésű civil csoport közleményben hívta fel a figyelmet, hogy július 30-án Peti András alpolgármester egy internetes portálnak azt nyilatkozta: szeptember 15-éig több mint 500 utcába kerül majd új, kétnyelvű tábla.
Az aktivisták idén májustól gyűjtenek aláírásokat a kétnyelvű marosvásárhelyi utcanévtáblákért, a petíciót pénteken adják át az elöljáróknak. Az ügy szakmai tanácsadója a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), amely ez év májusában feljelentette Marosvásárhely polgármesterét és a város jegyzőjét az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) a település utcanévtábláinak diszkriminatív jellege miatt. A CNCD július 31-én meghozott döntése a civileknek adott igazat.
Időközben a Maros megyei Káposztásszentmiklós Nyárád felőli bejáratánál ismeretlen tettesek lemázolták a kétnyelvű helységnévtábla magyar feliratát, a táblára egy obszcén üzenetet is ráfújtak.
Ferenczi György, Nyárádkarácson községközpont polgármestere elmondta, korábban soha nem történt hasonló eset a településen. „Valamilyen keleti nép sarja követhette el, mert nem tudom elhinni, hogy Romániában ilyen emberek élnének” – fogalmazott ironikusan, majd hozzátette: biztos abban, hogy nem a település román nemzetiségű lakosai festették le a helységnévtáblát.
Simon Virág, Vass Gyopár, Krónika (Kolozsvár)