Szabadsága alatt menesztették a marosvásárhelyi állatkert magyar igazgatóját
A marosvásárhelyi polgármester, Dorin Florea, menesztette Kopacz András állatkertigazgatót. Peti András alpolgármester a Marosvásárhelyi Rádiónak azt nyilatkozta: nincs tudomása arról, milyen okból kell távoznia Kopacz Andrásnak az igazgatói tisztségből.
Az állatkert vezetőjét, aki most pihenőszabadságát tölti, távollétében menesztették.
Aurel Trif, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal sajtószóvivője, megkeresésünkre azt nyilatkozta, hogy Kopacz András esetében nincs szó leváltásról. Mivel ideiglenesen volt kinevezve, ezt a kinevezést most visszavonták. Aurel Trif az új igazgató nevét is elárulta: Horia Horatiu, a Megyei Sporthorgász- és Vadászegyesület volt vezetője.
marosvasarhelyiradio.ro, Erdély.ma

Kelemen Hunor veresége
Az RMDSZ kormányon maradásával nem az a legnagyobb gond, hogy továbbra is partnerei lesznek a hatalomgyakorlásban egy korrupt, posztkommunista, szélsőségesen magyarellenes politikusokat is tömörítő, alapvetően nacionalista alakulatnak. Véteknek nem kevés ez sem, de talán még ki lehet valahogy magyarázni.
Talán még az is belefér, hogy voltaképpen nem szűnik meg az a probléma, amiért a cirkuszt kirobbantották, és Románia nem lép ki a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés visszautasítása miatt kezdeményezett perből. Úgysem perdöntő a román állam részvétele, meg aztán valóban fontos a párbeszéd, hátha sikerül velük megértetni, hogy nem a románok ellen irányul a kezdeményezés – áltathatnánk magunkat és próbálnak is szédíteni bennünket valós érvek helyett untig ismert közhelyekkel.
Ami viszont az úgynevezett kompromisszumos megoldásban a legaggasztóbb, az Kelemen Hunor veresége és ennek üzenete. Nem azért, mintha az RMDSZ elnöke különösebb reformokat valósított volna meg a szövetségen belül – nem tette. Nem azért, mert radikálisan új irányba terelte volna a szervezetet, másfajta politizálást honosított volna meg – nem történt ilyesmi. Néhány kérdésben sikerült átvinnie akaratát akár a régi vezetői gárdával szemben is – a magyar állampolgárság, a külhoni magyarság szavazati joga ügyében például nem Markó Béla és hívei álláspontja érvényesült, de akár a székelyek nagy menetelését is említhetnénk: a korábbi RMDSZ-vezetés aligha lett volna partnere az SZNT-nek a tömegmegmozdulás szervezésében. Mindez viszont túl kevés volt, ráadásul úgy tűnt, a kormányra lépés után a szövetségi elnök elbizonytalanodott, lavírozni próbált a radikálisabb fellépést óhajtó székelyföldiek és a régiek, a hatalompártiak között. Egyszeriben megváltoztak a prioritások, az autonómiastatútum benyújtásának halogatása szemléletesen tükrözi mindezt, Kelemen Hunor végül nevetségessé is vált, amikor kéthetente újabb és újabb időpontot jelölt meg a törvény kidolgozására.
És mégis, az RMDSZ kormányon maradásában talán Kelemen Hunor veresége a legaggasztóbb. Az, hogy mielőtt még a Szövetségi Állandó Tanács döntést hozott volna a kérdésben, Verestóy Attila már közölte azt. A kétes háttéralkuk köttetésének hirtelen előbukkant mestere megsemmisítő csapást mért Kelemen Hunor tekintélyére, amikor sajtónyilvánosság előtt közölte: az elnök távozhat, ha akar, ám ők bizony maradnak.
Csakhogy – és Kelemen Hunor megalázó vereségében ez a fájó – az is világossá vált: az RMDSZ-t belülről megreformálni lehetetlen. Jöhetnek új elnökök, mozgolódhatnak radikálisabb szárnyak, az igazán fontos döntéseket úgysem ők hozzák – hanem a régiek, a hatalomhoz dörgölődzők, a kis lépések nagy mesterei. Kelemen megy (egyelőre a kormányból). Verestóy örök.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Leszerelték a székely zászlókat (Kézdivásárhely)
Huszonöt napig lobogtak a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagjai által június 19-én kitűzött székely zászlók. Vasárnap éjszaka ismeretlen tettesek eltávolították a székely jelképeket. A két rudat tartó csavarokat levágták, hogy könnyebben leszereljék a két kisméretű lobogót. Vasárnap este nyolcig, amíg a vármegyések őrt álltak ott, a zászlók a helyükön maradtak. Napokkal azelőtt lejárt a polgármester vármegyésekhez intézett ultimátuma is.
Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője tegnap érdeklődésünkre elmondta: minden valószínűség szerint a polgármesteri hivatal emberei szerelték le a zászlókat a városvezető utasítására. A szóvivő arra kéri a főtéren lakókat, hogy ha névtelenül is, de mondják el, ha látták, mikor és ki vette le a lobogókat. A vármegyések bátran, fényes nappal tűzték ki a székely zászlókat, a városvezetés pedig az éj leple alatt szedette le azokat. Valószínű, hogy akárcsak az EMI lampionjai, ezek is zavarták a légi közlekedést a főtér felett – mondta rosszallóan Tóth Bálint. Eddig csak csatározás volt – hangsúlyozta –, de ha háborút akarnak, akkor háború lesz, és a zászlók a napokban visszakerülnek a helyükre. Péter János, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke is hangoztatta: nem értenek egyet a székely zászlók eltávolításával, az SZNT nem óhajt erőszakot alkalmazni, de felhívják a közvélemény figyelmét, hogy a székely jelképek használatát nem tiltja semmiféle törvény, jogunkban áll szabadon használni szimbólumainkat. Már ideje volna befejezni a zászlós ingyencirkuszt – mondotta az SZNT alelnöke –, hiszen akadnak sokkal fontosabb dolgok a város életében. Bokor Tibor polgármester a Háromszék megkeresésére elmondta: nem vasárnap éjszaka, hanem utasítására hétfőn reggel vették le a két székely zászlót a hivatal munkatársai, mivel a prefektúra által adott határidő tegnap járt le.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gondviselő segédkezek
A Gondviselés Segélyszervezet és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) két Homoród menti táborozást követően idén Erdővidéken szervezte meg a Segéd Kezek kalákatábort, melynek központjául Vargyast választották.
A rendezvény nagy népszerűségnek örvend, szívesen, első hívásra jelentkeznek a fiatalok, mellettük állnak a helyi lelkészek és önkormányzatok, jelentős segítséget nyújt fő anyagi támogatójuk, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alap is. Idén Erdély tizenhat településéről harmincketten érkeztek, a tájegység fiataljaival kiegészülve naponta közel hatvanan segédkeztek a felsőrákosiaknak, barótiaknak, erdőfüleieknek, székelyszáldobosiaknak, köpecieknek és bibarcfalviaknak. Segítenek, mert segíteni jó – vallották egyöntetűen.
A kalákatábor szombaton zárult. Csütörtökön látogattuk meg őket: a vargyasi művelődési ház előtti kis udvaron már fél tízkor nagy volt a sürgés-forgás, az ODFIE főtitkára, Popa Ilona osztotta szét a csapatokat, néhány szóban kiadta a feladatokat, mások szendvicses zacskókat osztogattak – aki dolgozik, bizony megéhezik, jól esik néhány falat –, s közben előálltak a suhancságból még jóformán ki nem nőtt legényeket és a fiatal, törékeny lányokat terepre szállító autók is. Ahogy kicsit fogyott a rájuk háruló feladat, az ODFIE elnökével, Fülöp Júliával és Popa Ilonával a táborszervezésről, az eltelt napok tapasztalatáról beszélgetünk.
Két év Homoród menti táborozás után határoztak úgy, hogy kiterjesztik tevékenységüket, s megpróbálnak más vidéken élőket is „megfertőzni” a kaláka szellemével. Jól döntöttek, amikor az örökké aktív vargyasiak jelentkezését elfogadták – mondták a főszervezők –: önzetlen munkáskézből is akad elég, de példásan kiállt mellettük az egyház, és sokat segített az Andreas Panzió tulajdonosa, aki önköltségi áron bocsátotta rendelkezésükre a szobákat. Persze, buli lenne a sátorban alvás is, de egy fárasztó nap után ott kevésbé pihennék ki magukat, s a tisztálkodás is körülményesebb. A táborba érkezéskor a fiatalokat kikérdezték, ki mihez ért, a tapasztaltabbak mellé segítőket osztottak. Ha kellett, takarítottak, fát vágtak, kaszáltak, festettek és gyomláltak, de az egyéb felkérések teljesítésétől sem hátráltak meg. Önzetlenségük tetszett az idős, magukra maradt embereknek, ezért sok dicsérő, elismerő szót kaptak. Az elvégzett feladatok nem voltak oly nehezek, hogy két-három tettre kész fiatal ne tudta volna gond nélkül megoldani, de kirívó esettel is találkoztak. Egy erdőfülei látássérült idős nénihez előbb egy kis csapat ment, ám a helyszínre érve kiderült, sokkal súlyosabb a helyzet, mint várták, erősítést kellett kérniük. Végül tizenketten végezték el a vályogház réseinek betömését, falat meszeltek, lefestették az ablakkereteket és az ajtókat, elmosogattak, és a bútorokat is megtisztították.
Legények, lányok munkában
Terepszemlénk során előbb a kántori lak udvarára mentünk, ahol régi ismerősünkkel, a helybeli Pájer Gyurival találkoztunk. Éppen az udvart tisztították, lovasszekérre tették a színbe már nem férő felhasogatott fát – a környéknek rendezettnek kell lennie, hiszen nemsokára ifjúsági központot alakítanak ki itt.
Az elmúlt napok esőzése megnehezítette a kijutást a temetőbe; mire a fejszék csattogásának hangját követve kiérünk a tetőre, cipőnk jóval nehezebb, mint amikor kiszálltunk a gépkocsiból. Hogy nem tétlenkedtek a srácok, jól tanúsítják a kivágott orgonabokrok – szörnyülködtek is a lányok az irtás miatt. A legények azt mondják, nem saját fejüktől cselekedtek, a gondnok kérte erre őket. Baróton a Kulcsár utcában éppen festés közben találtuk a korondi Varga Lászlót és a vargyasi Gánya Ervint. Kérdésünkre, hogy értenek-e hozzá, a „cserepes” adja meg a választ: a székelynek elég egyszer megmutatni, aztán megy minden magától. A házigazda, Bardocz Vilma nem győzi dicsérni az „aranyos gyerekeket”: úgy dolgoznak, mintha édesanyjuknak segítenének. Felsőrákoson előbb az unitárius paplakra, Kotecz Józsefhez tértünk be. Több fiatal éppen azt tanulmányozza, miként lehet géppel füvet nyírni, de inkább csak pihennek. Hogy mi után szusszantak meg, csak akkor derül ki, amikor átmegyünk a volt kántori lak hátsó udvarára, a csűr mögé: meglehetősen nagy területről vágták ki és gyűjtötték össze a gazt. Kicsivel tovább lányok pácolják a kerítést. A nyolcvanöt esztendős, özvegy Lőrincz Andrásné egyedül él. Egyik fiát korán elvesztette, a másik Brassóban él, amikor teheti, felkeresi édesanyját, de a legtöbb feladat az idős asszonyra marad. A mozgást bírja, de például a favágáshoz már kevés az ereje, és a szőlő metszéséhez sem mer hozzáfogni, mert a létrán mászkálás nem neki való. A hajlott korú hölgy helyett a kolozsvári Dézsi Szabolcs Levente, a helybeli Csíki Sándor, a homoródszentpéteri Czombó Attila, a vargyasi Dimény Alpár és a homoródszentpáli Gábos Gyula végzett el minden szükséges tennivalót. Jó szívvel.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kastélynap Gernyeszegen
65 évvel az államosítás után...
Erdély egyik legszebb barokk kastélya, a Teleki család ősi hajléka nyitja meg a hétvégén a kapuit a nagyközönség előtt. A július 19-én, szombaton zajló egész napos rendezvény-sorozatot negyedik alkalommal szervezi meg a gernyeszegi Teleki Kastély Egyesület. A részletekről Lukács Katalint kérdeztük.
– A kastély szombaton délelőtt 10 órától látogatható, a hivatalos megnyitóra 11 órakor kerül sor. Ekkor nyílik meg Ferencz András Közép-erdélyi kastélyok. Válaszúttól Marosvécsig című fotókiállítása is, a tárlatot Plájás István fotóművész méltatja. Délelőtt gyerekprogramok zajlanak, 10 és 14 óra között a játszma.ro csapata társasjátéksarkot működtet, 11 órakor a Habakuk Ifjúsági Bábjátszó Egyesület bemutatja Marék Veronika: Süni és a barackok című meséjét, illetve A két kis egér pórul jár című produkciót, déli 12 órától 16 óráig pedig a Creactivity Egyesület szórakoztatja a gyermekeket.
– Milyen újdonságokat találunk az idei kínálatban?
– A kastélynap idei tematikája a 65 évvel ezelőtt bekövetkezett államosításhoz kapcsolódik. Az egyik kiemelkedő mozzanat Az erdélyi főnemesség élete az 1949-es államosítás után című kerekasztal-beszélgetés és kiállítás-megnyitó. Meghívottak: dr. László Márton történész, gr. Kálnoky Tibor és gr. Teleki Kálmán. A másik fontos programpont a 17 órakor az erdélyi főnemesség államosítás utáni életérol induló beszélgetés gr. Haller Bélával és gr. Degenfeld Schonburg Istvánnal. A programban filmvetítések is szerepelnek. Délelőtt 11 és 19 óra között a gernyeszegi kastélyről tavaly készült Árnyak és fények című alkotást, illetve a szintén tavalyi készítésű Visszatérőben a Teleki- kastély című dokumentumfilmet lehet megtekinteni, levetítésre kerül ugyanakkor a Griff, a Dámvad és a Varjú, valamint a Démonok tánca című, széki gróf Teleki Ernő emlékére készült dokumentumfilm. 19 órakor felolvasószínházi produkció kezdődik, az érdeklodok Saviana Stanescu Rendkívüli képességekkel rendelkező idegenek című művét láthatják Patkó Éva rendezésében, Márton Réka, Monica Ristea, Benedek Botond Farkas, B. Szabó Zsolt előadásában. 20 órakor bezárnak a kastélyban lévő kiállítások, 21 órától Ede&Femi koncertezik, 22 órakor pedig funky diszkó kezdődik Bródyval. Természetesen a kastélynap idején vezetett séták is lesznek, a magyar közönség számára 12, 15, 16 órától és 18.30- tól.
Nagy Székely Ildikó, Népújság (Marosvásárhely)

Egyesületünk "lelkét" ünnepeltük
– Te Ilka, valamit még vigyünk bele a meglepetésbe, nem tudsz egy rövid, alkalomhoz illő dallamot? – kérdeztem, mire Éva rögtön rávágta: – ,,Áldjon meg Téged, áldjon az Úr…", énekeld csak el, Gyöngyi! Főpróbáltunk, aztán öt perc múlva az egész társaság dúdolta a zsoltárt.
– ,,Édes gyermekeim" – kezdte volna szokásos mindenkeddi, általában érkezése előtt megkezdett gyűléseinket félbeszakító mondatát Gellért Márta kolléganőnk, aminek nyomatékot már a küszöbről körszemlét tartó, mindig mindenkit számbavevő alapállása adott.
Kezdte volna, mondom, ahogy gyermekkorában református lelkész édesapjától hallotta sokszor, ha ugyan most szóhoz jutott volna. De csak a szeme nyílt kereken tágra, az sem azért, hogy valami huncutságot elmeséljen, hanem a felcsendülő dallamokra, amikor kolozsvári jó barátnőjével belépett a városközponti Emma étterem ajtaján. Csak később, mikor a turpisság kiderült, jegyezte meg halkan: – ,,Nagy zsivány vagy te, Julis!" – mert ez alkalommal kedden, július elsején, rendhagyó gyűlést tartott a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, egyetlen ,,napirendi ponttal": Márta 80. születésnapjára ünnepi asztalt terítetünk.
Bizony, szép kor, igaz? Különösen, ha még olyan fiatalos gondolkozású, korát meghazudtoló, az eseményekkel lépést tartó, azok folyásába beleszóló, azokat véleményező egyéniséggel párosul!
– Mintha csak most lett volna – emlékszik vissza Márta –, amikor 1990-ben itt, Marosvásárhelyen, vezetésemmel megalakult az RMDSZ mellett működő Magyar Demokrata Nőegylet, amiből aztán 1992-re kinőtte magát és bejegyzésre került a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület.
Szintén ’90-ben, tudjuk ezt mi, hogyne tudnánk, mintázta és varrta meg azokat a Bocskai-nyakkendőket, amivel az akkor végzett bolyais diákok ballagtak, és azóta annyian… De eljutott ezekből a nyakkendőkből a föld magyarok lakta sok közösségéhez is.
Magyar díszruhákat varrt, díszruhák, amik azóta is az egyesület által szervezett Zsuzsanna-bálok ékességei és amikkel mára már hagyományt teremtettünk itt Vásárhelyen.
Oldalakat lehetne teleírni az egyesület által az évek során szervezett rendezvényekről, eseményekről, amelyekből mind derekasan kivette részét.
Hosszú idő, ami eltelt azóta, tele megszépült emlékekkel, hol fájó, hol bolondosan vidám eseményekkel.
Hosszú út, amit megtett azóta, tele buktatókkal vagy simára egyengetett sétányokkal.
Hosszú út és idő, tele családtagokkal, jó barátokkal, ismerősökkel, akik szárnyaikra kapták akkor, amikor úgy érezte egynéhányszor, hogy földre tiporja a sors.
Megannyi éltető és erőt adó ember és esemény. De ő is adott és még mindig ad. Bizony, ha van a tarsolyban, van mit könnyűszerrel elővenni…
Jó ötleteivel, példázataival, tanácsaival mindig magasabb színvonalra emelte/emeli rendezvényeinket. Mindig meglep egy-egy szép vers elmondásával. Tartást lehel a közösségbe.
Nem bántam meg, hogy pár évvel ezelőtt, szabad időm egy részének kitöltése végett az egyesület önkéntesei közé jelentkeztem. Már csak azért sem, mert megismertem ezt a nagyszerű embert, Mártát.
Semmi mást, csak ahogy te mondod, jó egészséget kívánunk neked, Márta!
A lorántffysok nevében, Fogarasiné Bereczki Irma, Népújság (Marosvásárhely)

X. Zimándújfalui Napok
Korona egy évtizedes sikertörténetre
Pénteken, a Zimándújfalui Napok X. rendezvénysorozata a kultúrotthon melletti, 22 órára meghirdetett gyülekezőt követően fáklyás felvonulással kezdődött, melynek során, mintegy 60 fiatal, zenekísérettel járta be a település főbb utcáit. Szombaton 16 órától a szokásos zenés hívogatás következett, ahol a 4 hintót és a zenészeket szállító társzekeret Kocsis József alpolgármester homokfutón vezette. A hintókon helyet foglaló fiatalok énekelve, a társzekérről harsogó zeneszóval hívogattak a rendezvénysorozatra. Az 18 órakor sportvetélkedőkkel indult: a fiatalok számára az iskolaudvaron megszervezett kosárlabda-mérkőzésekkel; a szervezők által felkért Gali Izabella és csapata a gyermekeknek aszfaltrajz-versenyt, kerámiafestést, kézimunkákat, illetve arcfestést szervezett. Emellett fiataloknak ki mit tud versenyt, érdekes programokat szerveztek, majd szabadtéri diszkó zárta a napot.
Hálaadó szentmise a támogatásokért
Vasárnap a helybeli katolikus templomban 12 órakor kezdődött a hálaadó szentmise, amit az orgona felújítása támogatóinak a tiszteletére ajánlottak fel. A trombitaszólóval indult szertartáson ft. Szabó Péter kanonok-plébános köszöntötte az anyaországi, illetve itthoni vendégeket és a híveket, majd örömének és hálájának adott hangot, amiért a jólelkű támogatóknak és közreműködőknek köszönhetően, az ünnepi szertartáson a felújított orgona újra a régi hangján hirdetheti Isten dicsőségét, de a templom is felújítva várja a híveket. A továbbiakban ismertette az előbb boldoggá, majd II. János Pál pápa által szentté avatott Szent Pio atya életét, akinek a kisméretű szobrát az egyházközség ajándékba kapta Olaszországból. Miután a kanonok-plébános vezetésével közösen elmondták a Pio atya szentté avatása alkalmából II. János Pál pápa által írt imádságot, a templom előcsarnokának a bal oldalán elhelyezett, Szent Pio atya szobrára áldást kért, tömjénfüsttel illette, majd megszentelte. A szertartás ünnepélyességét a Szilvágyi Gellért által felkészített templomkórus pallérozott énekei mellett, nagyban emelte Aurel Pisleagă trombitaművész kezdő, illetve záró szólója, Tóth Flóra orgonaművész játéka, Bodroghi Andrea szólóéneke, illetve Fall Ilona színművész szavalata, továbbá a „Hogyha ír majd édesanyám…” kezdetű dalnak a megszólaltatása, ami sok résztvevőnek könnyeket csalt a szemébe. Az ünnepélyességhez nagyban hozzájárult a Kozma Matild által szervezett és vezetett, népviseltbe öltözött gyermekek és fiatalok látványos be-, majd kivonulása, illetve az első padsorokban történt elhelyezkedése. Az ünnepélyes szentmiséről mindnyájan lélekben feltöltődve távoztak, az anyaországi vendégek tiszteletére a községi tanács nevében Kocsis József alpolgármester a kultúrotthonban, a templomban fellépett vendégek tiszteletére ft. Szabó Péter kanonok-plébános adott ebédet a parókián.
Ünnepi program
A X. Zimándújfalui Napokra elkészült, térkővel burkolt nézőtérrel ellátott, új nyári színpadról 16 órakor a szervezők, a Borostyán Egyesület nevében Ménesi Melinda alelnök köszöntötte magyarul–románul a résztvevőket, akiknek betekintést nyújtott az Egyesület tízéves életébe, a közművelődési programjaikba. A továbbiakban színpadra kérte Gheorghe Dorel Vidran polgármestert és Kocsis József alpolgármestert, akik románul, illetve magyarul köszöntötték a vendégeket, majd a községfejlesztés legutóbbi lépéseiről beszéltek, végezetül jó szórakozást, kellemes időtöltést kívánva mindenkinek. A programot Zsámbok Emese diáklány indította útjára Sajó Sándor Magyarnak lenni című költeményének a megszólaltatásával. A továbbiakban maga magyarul, míg Petrus Antónia románul vezette a műsort, amiben először a Bold Ildikó óvónő által felkészített óvodások esernyős táncát konferálták be, majd a színpadra kérték a testvértelepülés, Füzesgyarmat képviselőjét, Macskinné Poór Erzsébetet, a menettánc-oktatás művészeti vezetőjét, aki köszöntötte az egybegyűlteket és a község vezetőségét, majd a náluk zajló táncoktatásról beszélt. A számos díjat, köztük arany okleveleket nyert Napsugár és Szivárvány mazsorettcsoportok előadásához jó szórakozást kívánt. A jelzett csoportok csinos lányai a színpadnak térkővel burkolt előterén igen látványos, tartalmas műsort mutattak be, nagy tetszés közepette. A szünetekben a műsorvezetők ismertették az elért eredményeket. Előadásuk végén a vendégek nevében Macskinné Poór Erzsébet ajándékokat nyújtott át Ménesi Melindának, a Borostyán Egyesület alelnökének és Kocsis József alpolgármesternek, akik a kedvességet ugyancsak ajándékokkal viszonozták. Ezt követően a békéscsabai Tabán Táncegyüttes Farkas Tamás vezetésével tartott szemet, szívet gyönyörködtető táncbemutatót. Félórás műsorukban férfi szóló, illetve csoportban járt legényes táncok mellett népi játékokat felelevenítő táncokat, lassú páros és frisses, valamint leány táncokat láthattunk magas színvonalon. Utánuk a helybeli Kankalin néptánccsoport, Mészár Klementína betanításával somogyi táncokat adott elő, kitörő sikerrel. A továbbiakban a község Românaşul kiscsoportja mutatott be alföldi román táncokat szólóénekessel, Ioan Drăgan betanítása nyomán. A román táncosok számára fenntartott egy órában a Românaşuil nagycsoport, az Armonia népi zenekar kíséretével, Cristina Panda, illetve Marilena Cutcă szólóénekével Maros-völgyi táncokat adtak elő. Utánuk a Füzesgyarmati Kossuth Lajos Általános Iskola művészeti csoportja – Kiss Viktória betanításával és ismertetője nyomán – társasági táncokat adtak elő nagy sikerrel. A Kankalin néptánccsoport következett, Mészár Klementína koreográfiájára jobbágytelki táncokat adott elő. A délutáni programban, az Aradon közkedvelt Elisnek a színpadról diktált ritmusára a színpad előtt sok fiatal táncolta a zumbát.
Pörkölt 300 embernek
Közben a postakert egészét benépesítő kisütödék, büfék, illetve játszószerek szolgálták a közönséget. Közöttük találtuk meg Kurilla János helybeli mesterszakácsot és csapatát is, akik két jókora üstben, 40-40 kiló sertéshúsból főzték az ízletes pörköltet, egy üstben a burgonyát, több mint 300 ember számára Sebestyén János, Kurilla József, Lénárd Erzsébet, Zámbó Rita, illetve a felesége közreműködésével. Idén Németh Klaudia és csapata egy üst babgulyást is főzött.
Mulatság késő éjszakáig
Az esti program a Nóta tévéből ismert, Vidéki mulatós csapatának a fergeteges fellépésével folytatódott, utánuk az Esperaldo együttes mulattatta a közönséget késő éjszakáig. A X. Zimándújfalui Napok sikeréért köszönet illeti a fő szervezőt, a Borostyán Egyesület vezetőit és tagjait, akik ezúttal is össze tudták fogni a település magyarságát. Ezúttal is köszönetet mondanak a támogatásért a helybeli polgármesteri hivatalnak és a községi tanácsnak, a vállalkozóknak, illetve mindazoknak, akik a munkájukkal öregbítették a zimándújfalui vendéglátás hagyományát. Az elmúlt hét végi rendezvénysorozat feltette a koronát a helybeli a falunapok évtizedes sikertörténetére.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

Érettségi nélkül az egyetemen
Az érettségi vizsgán megbukott diákok is jelentkezhetnek az egyetemi kollégiumokba a kormány által kiadott, az oktatási törvény módosítására vonatkozó rendelet alapján – számolt be a Digi 24 hírtelevízió.
Az „érettségi nélküli egyetemi hallgató” névre keresztelt projektet három éve már Ecaterina Andronescu akkori oktatási miniszter is kezdeményezte, Victor Ponta miniszterelnök azonban hevesen bírálta az elképzelést, amely szerinte „nem jelent megoldást a felmerült problémára”, így azt végül a parlament elutasította.
A kormányfő ehhez képest üdvözölte a most elfogadott sürgősségi rendeletet, amely szerint azok a diákok, akiknek nem sikerült átmenő jegyet szerezniük az érettségi vizsgán, egyéves felkészítő programon vehetnek részt a felsőoktatási intézmények kollégiumaiban, a képzést az állam finanszírozza.
„Az oktatási rendszer nem dzsungel”
„A romániai oktatási rendszer nem egy dzsungel, ahol csak az erősek érvényesülnek, illetve élnek túl. Az oktatási törvény módosítására vonatkozó megvalósítások valóban jók és hatékonyak” – fogalmazott Ponta a múlt heti kormányülésen.
A miniszterelnök meglátását és a módosító rendeletet hevesen bírálta Traian Băsescu államfő. „Tisztában vagyok vele, hogy Victor Ponta nem tiszteli a végzettséget, hiszen doktori disszertációját plágiumnak minősítették, de a tapasztalatait nem kellene országos szinten népszerűsítenie” – fogalmazott az államfő.
Ecaterina Andronescu egyébként 2011-ben annak nyomán kezdeményezte a törvénymódosítást, hogy az érettségi eredmények a megelőző húsz év mélypontját jelentették: a végzősöknek alig 45 százaléka szerzett oklevelet.
Az oktatási minisztériumba még nem érkezett arra vonatkozó konzultációs megkeresés, hogy a fiatalok érettségi nélkül is beiratkozhassanak egyetemre – tájékoztatta lapunkat Király András. A tanügyi államtitkár kifejtette: a sürgősségi kormányrendelet értelmében az idei érettségin megbukott diákok nem egyetemre, hanem valamely felsőoktatási intézmény kollégiumába iratkozhatnak be, ahol felkészítik őket a tizenkettedikes záróvizsgára.
„Egyetemre az iratkozik, aki érettségizett, mint ahogy kilencedik osztályba is az jelentkezhet, aki elvégezte a nyolc osztályt, és letette képességfelmérő vizsgát” – fogalmazott az államtitkár. Király emlékeztetett: 2011 előtt – vagyis az új tanügyi törvény hatályba lépését megelőzően – a magánegyetemekre érettségi oklevél nélkül is felvételizhettek, mert az intézmények arra számítottak, hogy a diákok egy év múlva megszerzik az oklevelet, de ezt a lehetőséget a jelenleg érvényben levő jogszabály eltörölte.
„A minőség rovására megy a kezdeményezés”
A kezdeményezést kifogásolja Soós Anna, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese. Mint lapunknak kifejtette: több szempontból is ellenzik, hogy az egyetemek érettségi felkészítőt, vagy posztliceális képzéseket szervezzenek, mint ahogy azzal sem értenek egyet, hogy a szaktárca tavasszal harmadik érettségi vizsgaszessziót bonyolítson le. „Meg kell őrizni az érettségi komolyságát. Ezek a módosítások az oktatás minőségének rovására mennek” – vélekedett a rektorhelyettes.
Ezzel szemben János Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora a Krónikának úgy nyilatkozott: eddig nem foglalkoztak azzal a lehetőséggel, hogy felkészítőket tartsanak középiskolát végzett diákoknak, de a tanügyi törvényt módosító kormányrendeletet mindenképpen figyelembe veszik. Elmondása szerint, ha igény mutatkozik rá, a Nagyváradi Állami Egyetemhez hasonlóan ők is szerveznek érettségi előkészítőt azok számára, akiknek még nem sikerült oklevelet szerezniük, de ez kimondottan az iskolai felmérőre vonatkozna.
A Nagyváradi Állami Egyetem szenátusa már holnap dönt a felkészítő központ működtetéséről, néhány napon belül pedig már a felvételit is meghirdetik a diákok számára. „Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen minden tantárgyból indíthatunk képzést” – magyarázta Constantin Bungău rektor. Mint hangsúlyozta: az egy éves felkészítő ingyenes lesz a diákok számára, hiszen a projektet a szaktárca finanszírozza.
Elfogadják külföldön az érettségi oklevél helyett kiadott igazolást
A külföldi felsőoktatási intézmények is elfogadják azt az igazolást, amit érettségi oklevél helyett kapnak az idei vizsgán sikeresen szereplő végzős diákok – biztosította a leendő felvételizőket Remus Pricopie tanügyminiszter.
A tárcavezető a Digi 24 hírtelevízió egyik műsorában beszélt arról, hogy az igazolások kibocsátását ezen a héten kezdik, a dokumentumok pedig egy éven keresztül lesznek érvényesek – állítása szerint ez idő alatt az érettségi diplomák nyomtatása körüli kérdéseket is tisztázzák.
Hasonlóan vélekedett Király András oktatási államtitkár, aki lapunknak elmondta: a minisztériumhoz nagyon sok panasz érkezett, amiért a diákok nem kapnak érettségi oklevelet, ezért nem tudnak beiratkozni a külföldi egyetemekre. „A szaktárcától mindegyik idén vizsgázott diák egyforma igazolást kap, amit a nemzetközi egyezmények alapján a külföldi felsőoktatási intézményeknek is el kell fogadniuk” – hívta fel a figyelmet az RMDSZ-es államtitkár.
Mint kifejtette: az oklevelek kiállítását a közbeszerzési folyamat késése akadályozza, ez néhány hónapig biztosan elhúzódik, ezért kapnak a leérettségizett fiatalok a tanfelügyelőségek pecsétjével ellátott igazolást.
Az államtitkár állítását egy szatmárnémeti édesapa is megerősítette, aki a Krónikának elmondta: lánya – a Kölcsey Ferenc Főgimnázium végzőse – a nagy-britanniai University of Birmingham fizika szakára nyert felvételt, így levélben értesítették az egyetemet arról, hogy egyelőre csak igazolást tudnak benyújtani, és azt a választ kapták, hogy ideiglenesen elfogadják ezt a dokumentumot.
Danku Pál hozzátette: segítségükre volt az is, hogy a román oktatási tárca honlapján elérhetőek voltak az érettségi eredmények, így az angliai intézmény hivatalos helyen is tájékozódhatott. A Szatmár megyei végzősök közül egyébként sokan jelentkeztek magyarországi egyetemekre, a diákok pedig az online felvételi rendszerbe legkésőbb július tizedikéig tölthették fel a dokumentumokat. Az egyik érintett diák lapunknak elmondta: úgy tudja, hogy a külföldön érettségizettek legkésőbb szerdán, e-mailben pótolhatják az iratcsomót, így reménykedik abban, hogy nem lesznek gondjai az évkezdéssel.
Mint ismeretes, a szaktárca azért kénytelen igazolásokat adni az érettségi oklevelek helyett, mivel az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) vizsgálatot indított a Romdidac nevű – korábban állami tulajdonban lévő, de néhány éve privatizált – cég ellen, amely a rendszerváltás óta az egyetlen olyan vállalat, amely állami megbízást kap a diplomák kinyomtatására.
A DNA felszólítására a minisztérium felbontotta a Romdiackal kötött megállapodást, az új megbízatásra vonatkozó közbeszerzési eljárásnak azonban még nem jutottak a végére. Remus Pricopie a Digi 24-nek úgy nyilatkozott: a kormány várhatóan két héten belül eldönti, hogy kinek adják át a nyomtatás jogát, a kiválasztott vállalat azonban minden bizonnyal az állami nyomda lesz.
Krónika (Kolozsvár)

Nem terjeszkedhet idén a Sapientia
Az ígéretekkel ellentétben nem indul be ősztől a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Sepsiszentgyörgyre tervezett tagozata.
Antal Árpád, a város polgármestere a Krónikának elmondta, késett az oktatási minisztérium jóváhagyása, hogy az egyetemnek felajánlott, 2011 óta kihasználatlanul álló iskolaépületet kivehessék az közoktatási hálózatból, ezért az önkormányzat nem tudta megkezdeni az ingatlan felújítását, az egyetem pedig nem tudta benyújtani az akkreditációs dokumentumot.
„Nem az önkormányzat és nem az egyetem a felelős a csúszásért, hanem a romániai bürokrácia. Az oktatási minisztérium szándékosan vagy sem, de akadályozta a kihelyezett tagozat idei beindítását” – mondta Antal Árpád, aki szerint már ősztől működhetett volna a Sapientia Sepsiszentgyörgyön. „Azonban a realista változat érvényesül: jövő ősztől nyitja meg kapuit az intézmény” – jelentette ki a polgármester.
Antal Árpád kifejtette, az önkormányzat már tavaly szeptemberben benyújtotta az épületre vonatkozó kérését az oktatási minisztériumnak, abban bízva, hogy legkésőbb tavasszal megkapják a jóváhagyást, ám ezt csak néhány hete írta alá Remus Pricopie tárcavezető. A külső terület rendezésére az idei költségvetésből 100 ezer lejt különített el az önkormányzat, a munkálatok néhány napja kezdődtek meg. A felsőoktatási intézmény befogadására kiszemelt épület 2011-ben üresedett meg, amikor összevonták a korábban ott működő Gámán János Mezőgazdasági Iskolát a Puskás Tivadar Szakközépiskolával.
Dávid László, a Sapientia rektora elmondta, bár összeállították az iratcsomót az ideiglenes akkreditációra, azt nem tudták igazolni, hogy biztosított a kihelyezett tagozat székháza, ezért nem tudták benyújtani a dokumentációt. „A kuratórium úgy döntött, hogy már idén ősszel benyújtjuk a kérelmet, így jövőtől működhet a sepsiszentgyörgyi tagozat” – mondta a Krónikának Dávid László.
A Sapientia EMTE és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetői tavaly júliusban jelentették be, hogy kihelyezett tagozatot hoznak létre a háromszéki városban. A helyiek a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás szak beindításáért lobbiztak, hogy a visszakapott földeken és erdőkben versenyképes gazdálkodás jöhessen létre.
Amint arról beszámoltunk, ősztől Székelyudvarhelyen sem valósulhat meg a Sapientia képzéseinek beindítása, itt ugyanis nem voltak megfelelőek a feltételek a felsőoktatási képzés biztosítására.
Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár)

Mérleget vont a Bethlen Gábor Alap
Közel 15,5 milliárd forintból gazdálkodott tavaly a határon túli magyarokat támogató Bethlen Gábor Alap, amely az előző évivel azonos összegű, 11,57 milliárd forint költségvetési támogatásban részesült 2013-ban – derül ki az alap Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által beterjesztett beszámolójából, amelyet hétfőn tettek közzé az Országgyűlés honlapján.
Az alapból folyósított támogatások 88,2 százalékát határon túli szervezeteknek, illetve magánszemélyeknek utalták ki. A 11,8 százalékos arányt képviselő belföldre folyósított támogatás döntően két fő programból állt: egy részét a Határtalanul! program keretében magyar iskoláknak nyújtott támogatás, másik részét pedig a Magyarság Háza program támogatása teszi ki.
A beszámoló alapján a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem fejlesztési támogatására 1,38 milliárd forintot fordítottak, a budapesti Magyarság Háza nemzetiidentitás-kiállítása, látogató- és oktatás-módszertani központja kialakítására, valamint felújításokra 723 milliót különítettek el.
Az erdélyi magyar középiskolai oktatási intézmények fejlesztési célú támogatásához 200 millió forinttal járultak hozzá. Oktatási-nevelési támogatásokra 4,42 milliárdot különítettek el, ebből Erdély 2,69 milliárd forinttal részesedett. A Határtalanul! tanulmányi kirándulási programra 473 millió jutott. Az összegzés szerint a tanulmányi kirándulások 61 százaléka Erdélybe irányult.
A tavalyi évben a Magyarság Háza programtámogatására 939 millió, míg a nemzeti jelentőségű intézmények támogatására 5,9 milliárd forint jutott. Utóbbin belül Erdély 3,64 milliárdot, Kárpátalja 1,23 milliárdot, Vajdaság 518 milliót, Felvidék 319,2 millió forintot kapott.
Az Országgyűlés a 2010-ben – a Szülőföld Alap jogutódjaként – hozta létre a Bethlen Gábor Alapot azzal a céllal, hogy támogassa a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való, egyéni és közösségi boldogulását. A támogatások nyilvános pályázat vagy egyedi kérelem benyújtása alapján nyerhetők el.
Krónika (Kolozsvár)

Érettségi sajtcédulák
Azt hihettük volna, hogy a nagy- és kisérettségi körüli bakik, rögtönzések, következetlenségek és az ezek által óhatatlanul kitermelt silány eredmények megemésztése után végre kicsit megnyugszanak a kedélyek az oktatás ügye körül. Tévedtünk.
A sikeres érettségiről tanúskodó okiratok körüli késlekedés most olyan helyzetet teremtett, amely több ezer fiatal sorsát is károsan befolyásolhatja.
Korrupciós cselekmények következtében ugyanis beláthatatlan ideig nem nyomtatnak érettségi oklevelet Romániában. Az ideiglenes megoldások országában ugyan nem okozott gondot az ideiglenes igazolások kibocsátása – azt is csak két szakaszban, javított kiadásban –, a többszöri titkársági sorban állások okozta kellemetlenségek és időveszteség beszámítása pedig nem tartozik az állampolgári méltóság iránti felelős viszonyulás tárgykörébe.
Az eggyel több pecséttel és egyéves szavatossággal ellátott igazolásokon bizonyára egyetlen hazai felsőoktatási intézményben sem akadnak fel – ugyanaz az akol –, a felvételt nyerő diákoknak azonban még részt kell venniük egy érettségioklevél-beszerző, majd -benyújtó túrán, de ez újra csak alig érdekel bárkit is.
A külföldi egyetemekre jelentkezők százainak azonban jócskán van miért izgulniuk. Az e tekintetben legnagyobb felvevőpiacnak számító Magyarország különböző tájékoztatási fórumain ugyanis hétfőn legfeljebb annyi biztatóval tudtak szolgálni, hogy az oktatási hivatal még nem nyilvánította elutasítandónak a romániai érettségi sajtcédulákat. Igaz, elfogadottnak sem.
Hogy a nemzetegyesítés folyamatának könnyített empátiája kiterjed-e a méltányos bánásmódra, nem tudni, de minimum értetlenséggel szemlélik világszerte a román szaktárca úgynevezett körlevelét, amelyben a különböző országok szakhatóságait értesítik az egyoldalú intézkedésről.
Így becsüli meg szép fiait-lányait az ország, amelynek sorsa nagy mértékben a szürkeállomány fejlesztésén és megtartásán múlik. Apró ötlet: az érettségi oklevelek visszatartása mellett hatékony korlátozó eszköz lehetne a személyazonossági igazolványok központi őrzése is.
Csinta Samu, Krónika (Kolozsvár)

Se kint, se bent…
Egészen eredeti megoldást talált az RMDSZ a román kormánnyal támadt vitájának megoldására: a kormánykoalícióban maradt, de a szövetségi elnök, Kelemen Hunor „kivonul” a kabinetből, s odahagyja mind a művelődési miniszteri tárcát, mind pedig a kormányfő-helyettesi posztot. Mert – úgymond – a luxemburgi bíróságra benyújtott kereset mégis az RMDSZ kezdeményezése, s a vezérnek inkább ezt kell felkarolnia, semmint hogy a kormányban vitézkedjen.
Hát igen, egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Az eredmény viszont egy olyan „se kint, se bent” állapot, amelynek gyönyörűsége egy párt számára csak ebben a tündöklően balkáni országban adatik meg. Az RMDSZ tehát kormányon marad, s bizonyosan találnak az említett tisztségek betöltésére vállalkozót, vállalkozókat, a kérdés csupán az, mit érünk el vele?
Szerény vélekedésem szerint az egész koalíciós cimborasággal semmit nem értünk el, csak arra volt jó, hogy újabb embereket és csoportokat fordítson el a politikától. Hogy ezt az újabb felemás megoldást ki ötlötte ki, nem tudom, de vélhetően azok támogatták lelkesen, akik a kormányzati részvételből valami hasznot húztak és húznak, stallumokhoz jutottak, s nem szeretnének túl gyorsan megválni azoktól. Pedig talán jobb lett volna.
Ebből a hazug és ravaszul sovénkedő Ponta-bagázsból mielőbb ki kellene lépni, mert részvételünkkel is legitimizáljuk az újkori romániai történelem alighanem legdilettánsabb, leghazugabb, népbutító és embernyúzó kormányzatát. Olyat, amely sürgősségi kormányrendeletekkel fölülír törvényeket, s ha porhintésként eltöröl egy adónemet, azonnal három más harácsot talál ki helyette. S míg pénzügyi egyensúlyról, makrogazdasági biztonságról nyelvelnek, kiderül, hogy az előző és a mostani kormányzatok jeles képviselői eurómilliárdokból forgatták ki az országot, s az ellopott holmi hűlt helyét mindig a lakosságra kivetett újabb adókból bezsebelt pénzekkel próbálták eltakarni.
Nem csoda hát, hogy az egész Unióban a leghitványabbul él Románia szerencsétlen lakossága, s az egyáltalán nem lehet vigasz számára, hogy áldozatokba kerül az új középosztály és felső tízezer megszületése, ha az áldozat maga az adófizető közrendű ember.
Az RMDSZ szerepéről szólva: oda kell hagyni ezt a kormányzást, amíg még nem késő! Sem nyerni, sem veszíteni nem fogunk rajta.
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A nemzet napszámosa
Minden megpróbáltatás, szerencsétlenség és nehézség ellenére elmondható, Isten szereti a magyar népet, hiszen mindig gondoskodott számára olyanokról, akik megtalálták a helyes utat, melyen indulni és haladni kell, akikben volt bátorság az élre állni, és akik szellemük lobogó tüzével képesek voltak lángra gyújtani a tanácstalanságtól és félelemtől zúzmarás lelkeket.
Közéjük tartozott id. Kelemen Antal, a rétyi Antos János-iskola igazgató-tanára, a Kováts András Fúvósegyesület zenekarának karnagya is. Hiszen nem csak a nebulókat lelkiismeretesen nevelő pedagógust, a tudását másokkal megosztó értelmiségit, a rábízott intézményt megtartó, fejlesztő és bővítő vezetőt, a fúvószenekart újraélesztő, és játékát magas szintre emelő karnagyot tisztelhettük benne, hanem a családjáért és népéért aggódó, kiálló, cselekvő és áldozatokat vállaló férjet, édesapát és vezetőt is. Egy olyan személyiséget, aki a fizikai és lelki terror legsötétebb évei alatt is képes volt a hagyományápolásra, értékteremtésre, és a szétzilált, megfélemlített tömeg közösséggé kovácsolására.
Ez pedig önmagában is óriási tett, mert az öntudatra ébresztett, hittel és tudással felfegyverzett, közös akarattal rendelkező népet már nem lehet a megsemmisülés felé terelgetni. És hogy Réty község lakossága öntudatra ébredt, azt a tanár úrnak emelt, július 12-én leleplezett szobor, a post mortem neki adományozott díszpolgári cím, valamint az emléke előtt tisztelgők nagy tömege is bizonyítja.
Néhai Kelemen Antal a zenei anyanyelv ápolásának, művelőinek és népszerűsítőinek vezéregyénisége volt. Éppen ezért az általa 1979-ben újjászervezett fúvószenekar egykori és jelenlegi tagjait, tisztelőit és követőit arra kérjük, hordozzák továbbra is lelkükben odaadással és felelősséggel az általa meggyújtott lángot itthon és szerte a hazában, s csempésszék be az utánuk jövő nemzedékek lelkébe is, hogy az idők végezetéig megmaradhassunk magyarnak a Kárpát-medencében.
A tanár úr megmutatta, hogyan lehet és kell ezt megcselekedni, a talapzatról népét vigyázó tekintete pedig a jövőben is segíteni fog a nemes szándék megvalósításában. Emléke legyen áldott és örök
A tanár úr megmutatta, hogyan lehet és kell ezt megcselekedni, a talapzatról népét vigyázó tekintete pedig a jövőben is segíteni fog a nemes szándék megvalósításában. Emléke legyen áldott és örök!
Bedő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Markó Béla: szinte káosz van a tanügyben
Sürgősségi rendelettel közel száz pontban módosította a kormány a tanügyi törvényt. A lépést több volt oktatási miniszter és a felsőoktatási intézmények is bírálták. Markó Béla RMDSZ-es szenátor, az oktatási szakbizottság tagja szerint szerint káosz van a tanügyben.
Az elmúlt napokban több volt oktatási miniszter és az egyetemek (köztük a kolozsvári BBTE) is bírálták a kormányt, amiért sürgősségi rendelettel "átírta" a tanügyi törvényt. A kifogásolt módosítások között szerepel, hogy ezentúl magánszemélyek is indíthatnak magánegyetemet és az intézmények bezárását is kezdeményezhetik, doktori képzést pedig távoktatáson is lehet tartani, növekszik ugyanakkor a beiskolázási szám mintegy tíz százalékkal.
Mint arról már írtunk, az érettségi eredmények javultak a tavalyihoz képest, a módosított oktatási törvény azonban jó hírrel kecsegteti a végzős diákokat, hiszen a jövőben sikertelenül érettségizők az állam által finanszírozott felkészítőkön vehetnek majd részt, sőt nem csak ősszel, hanem tavasszal is próbálkozhatnak újra a diploma megszerzésével. Ez utóbbi módosításnak a bírálói szerint kimondottan kampányíze van. Fontos újdonság az is, hogy alacsonyabb óraszámmal dolgoznak a tanárok, és az iskolatanácsok tagja lesz a polgármester is.
Markó Béla szenátor oktatásért is felelős miniszterelnök-helyettesként az új tanügyi törvény elfogadásának egyik fő szorgalmazója volt 2010-ben, a Boc-kormány idején. A jogszabály 2011. január elsején lépett életbe, azóta többször is módosult. A maszol.ro-nak elmondta: szerint ebben a pillanatban szinte káosz van a tanügyben, és ha a Boc-kormány alatt a törvény számos rendelkezését alkalmazták volna, akkor ma nem változtatnák meg ezeket.
Példaként említette: az RMDSZ a történelem és földrajz magyar nyelvű oktatását megoldotta az oktatási törvényben, kikényszerítették a kisebbségi, elsősorban magyar iskolák számára a román tantervek kidolgozását is, az életbe léptetésükre azonban még mindig várni kell – a maszol.ro által korábban megszólaltatott Király András szerint a 2015-2016-os tanévben van esély erre.
"Gyakorlatilag sürgősségi kormányrendeletről sürgősségi kormányrendeletre a volt tanügyi törvényt bontják le.Azzal pedig végképp nem értek egyet, hogy szakszervezeti befolyással történjen mindez, nekik a munkavállalók érdekeit kell képviselniük, de a tanügyi törvénnyel nincs dolguk" – fogalmazott Markó. Szerinte a parlamentnek meg kellene vizsgálnia, milyen lett a törvény a sürgősségi kormányrendeletekkel tűzdelve, és újra kellene gondolnia az egészet."De nem úgy, hogy lemondunk a korábban elindított reformról” – tette hozzá.
Remus Pricopie tanügyminiszter ugyan a 2011-ben elfogadott törvényt tartja hibásnak és védelmébe veszi a módosításokat, elődje, Mircea Miclea szerint újracentralizálták a rendszert, Daniel Funeriu szerint pedig a változások inkább fenyegetést jelentenek a diákok számára, mint támaszt. "A kormány csoportos nei erőszakot hajtott végre a törvényen" - jelentette ki Funeriu.
A politikus viszont üdvözölte azt a módosítást, hogy apolgármester az iskolatanács tagja lehet, mert ostobaságnak tartotta azt a korábbi sürgősségi rendeletet, amely ezt megtiltotta. "Míg az önkormányzatok adminisztrálják az iskolákat, és az önkormányzatok részéről jelen vannak képviselők is, miért volna jobb, ha a városvezető csak közvetetten értesülhetne a problémákról?" – magyarázta.
Az iskolák vezetőtanácsát érintő más módosításokkal nem ért egyet, mert ezek szerinte pontosan a vezetőtanácsok gyengítését eredményezik. Ilyen változtatás például az igazgatói kinevezések centralizálása.
Kustán Magyari Attila, maszol.ro

Negyedévszázados búcsú a gulyáskommunizmustól
Huszonöt éve, 1989. július 6-án halt meg Kádár János pártállami vezető, a múlt század egyik meghatározó magyar politikusa. A világ szemében – a kezdeti és az utolsó időszakot leszámítva – a Kádár vezette Magyarország volt a „gulyáskommunizmus” megtestesítője, a szocialista táborban pedig a „legvidámabb barakk volt”.
Kádár János programadó jelmondata ez volt: „Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!”
Munkássága az illegalitásban
Kádár János 1912. május 26-án születettéban, a katolikus anyakönyvbe – anyja neve után –Czermanik János József néven jegyezték be. A könnyebb kiejtés miatt a család a későbbi magyar nyelvű dokumentumaiban már Csermanek néven szerepelt.
Édesanyja, Czermanik Borbála a Komárom vármegyei Ógyallán látta meg a napvilágot, apai ágon szlovák, anyai részről magyar földműves szülők gyermekeként. Magyar anyanyelve miatt családja nem sokáig iskoláztathatta, így az elemi iskola harmadik osztályának befejezése előtt cselédlánynak állt: pár év múlva már a horvát tengerpart kedvelt üdülőhelyén, Abbáziában kapott állást egy rangos villában. A városban ismerkedett meg a nagykanizsai honvéd gyalogezred katonájával, a pusztaszemesi kisbirtokos Krezinger Jánossal. Mivel nem házasodtak össze, az anya hajadonként szülte meg gyermekét, aki ezért anyja családnevét kapta.
Kádár János 1918-ig Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett. 1918-tól Budapesten élt. 1927-ben iparostanonc iskolát végzett, az írógépműszerész-szakmát választotta.
Hamar bekapcsolódott a munkásmozgalomba, tevékenysége miatt két év börtönbüntetésre ítélték, majd a rendszer által megtűrt Szociáldemokrata Pártban folytatta politikai tevékenységét. Mozgalmi fedőneve Barna János volt.
1944 áprilisában pártutasításra Jugoszláviába indult, de a határon lebukott. Személyazonosságát el tudta titkolni, így katonaszökevényként ítélték kétévi börtönre, a fogságból 1944 novemberében sikerült megszöknie.
Börtönből – harckocsira
1945 után vezető párttisztségeket töltött be, Rajk László halála után belügyminiszter lett, és jelentős szerepet játszott a koncepciós perekben, így a Rajk-per levezénylésében és a többpártrendszer felszámolásában.
1951 áprilisában Rákosiék őt is letartóztatták, minden tisztségétől megfosztották, és életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1954-ben, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején szabadult. Rákosi Mátyás 1956. júliusi menesztése után Kádár János visszakerült a legfelső pártvezetésbe.
Október 30-tól államminiszterként tagja volt Nagy Imre koalíciós kormányának. 1956. november 1-jén a rádióban Kádár jelentette be a kommunista párt újjáalakítását Magyar Szocialista Munkáspárt néven, dicsőséges népfelkelésként értékelve Rákosi uralmának lerázását. A beszéd elhangzása idején azonban már a szovjet követségen tárgyalt, s még aznap éjjel Moszkvába vitték, ahol a szovjet intervenció „legalizálása” érdekében őt bízták meg az ellenkormány vezetésével. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a beszéd felvételről hangozhatott el.
November 7-én harckocsival érkezett meg a fővárosba. Bántatlanságot ígért a felkelőknek és a jugoszláv nagykövetségre menekült Nagy Imrééknek – igaz, hogy az „ellenforradalmárok, ellenforradalmi uszítók” felelősségre vonását is meghirdette. A következő években 1956-os tetteik miatt százakat végeztek ki és tízezreket börtönöztek be, vagy internáltak, a megtorlások áldozata lett Nagy Imre is.
Decemberben az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága ellenforradalomnak nyilvánította az október-novemberi eseményeket.
Prágától Varsóig
1968 augusztusában jóváhagyta a „prágai tavasz” elfojtására küldött Varsói Szerződéscsapataiban való részvételt, de előtte mindent megtett, hogy a csehszlovákiai bevonulásra ne kerüljön sor. Azt csak abban az esetben tartotta megengedhetőnek, ha az „ellenforradalmi erők” felülkerekednek. Kádár János többször is tárgyalt Alexander Dubček csehszlovákiai vezetővel, hogy elkerüljék a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását. Tárgyalásai azonban nem vezettek eredményre.
1968-ban hozzájárult az új gazdasági mechanizmus néven Nyers Rezső és társai által kidolgozott gazdasági terv bevezetéséhez, nagy reményeket ébresztett ez a terv Magyarországon, de sajnos a szovjetunióbeli sztálinista vonal megerősödése nem kedvezett a magyar gazdasági reformok megvalósításának, az új gazdasági mechanizmus bevezetése megtorpant. Ettől függetlenül azonban a gazdasási reformok eredményeként Magyarország sokkal jobb eredményeket ért el a „béketábor” országainál, állampolgárai jobban éltek, világútlevéllel rendelkeztek, voltaképpen szabadon mozoghattak.
1981-ben a szovjet pártvezetés amellett kardoskodott, hogy vonuljanak be Lengyelországba, hogy az ellenzéki mozgalmat '56 és '68 mintájára leverjék, de közölte, semmiféle katonai segítséget nem nyújt a Varsói Szerződés csapatainak a lerohanásra, így a szovjetek felszólították a lengyel kormányt a szükségállapot kihirdetésére.
Aki nincs ellenünk…
A Kádár-korszak az 1956-os forradalom leverésétől, a véres megtorlástól a sokaknak szerény gyarapodást hozó konszolidáció, a „puha diktatúra” évtizedein át a rendszer általános válságáig tartott.
Az „aki nincs ellenünk, az velünk van” jelmondat jegyében a rendszer hallgatólagos kompromisszumot kínált polgárainak: ha nem kérdőjelezik meg a politikai és az ideológiai alapokat, viszonylagos jólétet, szabadságot kapnak cserébe. E kiegyezés azonban csak addig volt fenntartható, amíg a gazdasági nehézségek, a velük érlelődő politikai elégedetlenség, valamint a szovjetunióbeli változások alá nem ásták a rendszer egészét.
Az 1980-as évek közepétől mindinkább elszigetelődő, romló egészségű Kádárt 1988 májusában felmentették főtitkári tisztéből, s bár pártelnök lett, hatalmát elvesztette. Utolsó beszédét az MSZMP KB 1989. április 12-i zárt ülésén mondta el. A több mint egyórás, sokszor zavaros, néhol alig hallható beszédben „az utolsó szó jogán” – mindenki számára váratlanul – az addig legmélyebbre temetett titkokról kezdett beszélni: 1956-os moszkvai tárgyalásairól, Nagy Imre elítéléséről, majd kivégzéséről, szavaiban harminc év történései kavarogtak. 1989 májusában felmentették pártelnöki tisztségéből is. 1989. július 6-án halt meg – azon a napon és abban az órában, amikor a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletet hozott az 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnök újratárgyalt perében.
Szimbolikus jelentőségű volt, hogy a bejelentés közben a teremben az emberek egymás kezébe adtak egy papírt, amire az volt írva, hogy „meghalt Kádár János”.
Németh Miklós volt kormányfő szerint Kádár halála előtt papot hívatott magához
Sírrablók
2007. május 2-ára virradóra a Fiumei úti sírkertben található sírját ismeretlen tettesek megrongálták. Kádár és felesége síremlékének márvány fedlapját leemelték, a földet kihányták, a koporsót felfeszítették és elvitték Kádár csontjainak a medencecsonttól felfelé eső részét a koponyájával együtt és felesége urnáját, mely Kádár János koporsóján volt elhelyezve.[17] Feltételezhető, hogy a tettesek többen voltak: először eltávolították a fedlapot, amire a „gyilkosok 56” feliratot fújták rá, utána majdnem 2 méter mélyen kiásták a sírt. A fémkoporsóba a lábhoz közeli részen egy 30×30 centis lyukat vágtak. A koporsó valószínűleg ekkor telt meg földdel, ami nehezítette a csontok keresését.
Az ugyanabban a temetőben található Munkásmozgalmi Pantheonra vélhetően ugyanebben az időben, vagy a környékén feketével a következő feliratot festették:„Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat. 1956–2006” A felfestett sor idézet aKárpátia együttes Neveket akarok hallani c. számából. A sírrongálás és a felirat közti kapcsolatot a rendőrség vizsgálta. A parlamenti és parlamenten kívüli pártok elítélték a kegyeletsértést. A rendőrség tízfős nyomozócsoportot hozott létre az ügyben. A nyomozás azonban eredménytelennek bizonyult, 2007. november 29-én a tettes(ek) kilétének megállapítása nélkül zárták le az ügyet.[23] Az eset után Kádár sírjánál térfigyelő kamerákat szereltek fel.
A Medián és Hankiss Elemér 2007 végén végzett felmérése során a 3. legalkalmasabb államférfinak találtatott Kádár János személye a magyar történelmi alakok közül.
Bogdán Tibor, maszol.ro

A Minority SafePack kapcsán szólalt fel Sógor Strasbourgban
Ha az őshonos nemzeti kisebbségek védelméről szóló polgári kezdeményezés nem európai hatáskör, az azt jelenti, hogy Európa nem hallja meg több mint 40 millió polgárának hangját – érvelt Sógor Csaba hétfőn Strasbourgban, az Európai Parlament júliusi plenáris ülésén a Minority SafePack kapcsán kialakult vitákra reflektálva.
Az RMDSZ EP-képviselője egyperces felszólalása során elmondta, az európai polgári kezdeményezés jogintézményét azért vezette be a Lisszaboni Szerződés, hogy a polgárok közvetlenül részt vehessenek az európai szakpolitikák alakításában. "Nagyon nehéz azonban sikerről beszélni, ha a Bizottság sok esetben szűken értelmezi hatáskörét. Európa sokszínűsége érték. Ezt leszögezik a szerződések. A sokszínűség védelmében azonban ezek szerint nem léphetnek fel az európai intézmények" – mutatott rá.
Sógor Csaba arra is kitért, hogy sokan azért bírálják az Uniót, mert túl sok mindenbe beavatkozik, miközben az igazán fontos kérdésekben nem nyilvánul meg. "A romániai magyarok képviselőjeként az a feladatom, hogy közvetítsem közösségünk üzenetét: fontosnak tartjuk az Európai Uniót és támogatjuk a tagállamok, régiók és nemzetek közötti szolidaritást, ám elvárjuk, hogy Európa odafigyeljen a hagyományos nemzeti kisebbség problémáira is és válaszokat találjon rá”- zárta a képviselő. (közlemény)
Transindex.ro

Szándékos egynyelvűsítés a Piroska-sétányon
A 2012 szeptemberében átadott somostetői Piroska-sétány kétnyelvű tábláit sem kímélik a garázdálkodók. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal illetékesei azt állítják: „mindig baj van” a magyar nyelvű feliratokkal.
Rongálják a kétnyelvű turisztikai táblákat címmel nemrég cikkeztünk arról, hogy a Maros völgyében tönkreteszik a kétnyelvű irányjelző táblákat. A Székelyhon.ro-n a szóban forgó cikkhez az egyik hozzászóló a következőket írta: „A Maros Megyei Sürgősségi Kórház és a Somostető között létrehozott, erdőt átszelő Piroska-sétány Somostető felőli bejáratát jelző tábla magyar nyelvű fele megrongált, kiolvashatatlan, megalázó minden magyar embernek (…) Ezt ki javítja, cseréli ki?” – teszi fel a kérdést az olvasónk.
Elmentünk a marosvásárhelyi családok körében népszerű sétányhoz, és valóban: a sétány állatkert felőli bejáratánál lévő fatáblán kivésték a magyar feliratot; egyik oldalán a Platoul Corneşti, másik oldalán pedig csak az Alee Promenadă felirat látszik (a Somostető, illetve sétány szavak csak nyomokban).
„Egy rosszindulatú állampolgár tehette, kicseréljük őket” – mondta portálunknak Aurel Trif, a polgármesteri hivatal sajtószóvivője, amikor engedélyt kértünk, hogy megkeressük a kérdésben illetékes Mircea Moldovant, a közszolgáltatásokért felelős ügyosztály igazgatóját.
„Összefirkálták, már megrendeltük az új táblákat” – vágott a szavunkba az illetékes igazgató, amikor elkezdtük ismertetni megkeresésünk okát. „Mit csináljunk, gyakran megtörténik, állandóan problémáink vannak a feliratokkal” – adta tudtunkra az igazgató. „Csak időbe telik, amíg elkészülnek” – folytatta. Kérdésünkre, hogy mennyibe, az igazgató elismételte: „Megrendeltük, amikor elkészülnek, felszereljük őket”, majd hozzátette, gondolkodtak azon is, hogy a tábla érkezéséig vegyék le a jelenlegit, de ennek nem láttak értelmét az új elkészültéig.
Egy további felvetésünkre, miszerint a Piroskát ábrázoló, csak román nyelvű tanácsokat, üdvözléseket tartalmazó táblákat (pl. Bun venit în natură – Isten hozott a természetbe, Odihneşte-te, timpul e la dispoziţia ta – Pihenj a rendelkezésedre álló időben), lehetséges lenne-e magyarul is kihelyezni, Moldovan elmondta: „Voltak magyar nyelvű fémtáblák is, de ezeket ellopták, lesznek újak. Biztos az elkövető hazavitte, mert szépek voltak” – tette hozzá félig viccesen.
Harmadik felvetésünkre, miszerint miért olyan szemetes a sétány környéke (szemétkupacok fogadtak ugyanis a kukák mellett és a fák tövében), Moldovan elmondta, hetente takarítják a környéket, amivel ezen a héten kissé késésben vannak, de hamarosan, még ma kiküldi a hivatal alkalmazottait, hogy takarítsák el a szemetet.
Vass Gyopár, Székelyhon.ro

Szocialista casting a tulipános kertbe
Pár nappal ezelőtt, július 10-én, a pénteki RMDSZ-csúcsot megelőzően jelent meg itt Kilépés, bennmaradás: kit-mit képvisel az RMDSZ? címmel egy jegyzetem, amelyben megelőlegeztem, hogy a nagy kirakatvívódások ellenére sem fog hátat fordítani a baloldali román kormánykoalíciónak az erdélyi magyarok bukaresti parlamenti képviselete.
Ezt a döntést amúgy már akkor meghozták szűk körben, amikor még szó sem volt semmilyen konzultációról a megyei vezetőkkel, vidéki kiskirályokkal. Utóbbiaknak utólag kellett rábólintaniuk egy, a közvéleménynek szóló formális vita után az RMDSZ tényleges vezetője, Verestóy Attila által elkottyantott határozatra: Kelemen Hunor mondhat és csinálhat, amit akar, az RMDSZ nem lép most ki semmiféle kormányból, majd akkor fog kilépni vagy belépni, amikor őszenátorsága, a román államhatalom és a titkosszolgálatok mindenkori partnere ezt megmondja. Punktum.
Amúgy a szövetség médiája már napokkal a „SZÁT-határozat” előtt megkezdte a közvélemény puhítását, utána pedig megindította minden csatornán a „bölcs döntés” melletti „súlyos érvek” sorjázását. Ez folyik most. Meg a kacsingatás a választópolgárok felé: lám, már mi is eltanultuk a huncut, simlis, smekker balkáni politizálást. Kelemen pártelnök kilép, de a párt bennmarad! Kint is vagyunk, bent is vagyunk, jaj de nagyon boldog... vagyunk! Nehogy már ezek a svihák bukarestiek ügyesebbek legyenek nálunk! Románia is belépett egy perbe ellenünk, emiatt megsértődtünk, mire a román állam nem lépett vissza, de megígérte, hogy nem jelenik meg a tárgyaláson. Vagy valami ilyesmit. Szóval mi, tulipánosok is ott maradtunk a kormányukban, de az elnökünk nem jár majd kormányülésre, mert mást küldünk helyette (akárkit, mindegy), ő inkább államfőnek jelölteti magát (esélytelenül, de legalább mutogatják majd a tévében).
Hogyan is fogalmaztam minap az RMDSZ-es magyarázkodások kapcsán? „Minden érv előkerült és elő fog kerülni. Mögöttük pedig felsejlik az igazi ok, de ez nem hangzik el. Tudniillik, hogy a tulipános pártapparátus és a klientúra, a rokonság, a pereputty, a haveri kör, az önkormányzati nómenklatúra stb. semmitől sem akar elesni. Semmilyen morzsától, ami a hatalom asztaláról lehull. Bukarestben vagy bárhol másutt. Emberileg talán érthető is ez, mert hát mindenki úgy próbál boldogulni, ahogy tud. Ám ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a csoportérdekek nem esnek egybe a nemzeti érdekekkel.”
A Mensura Transylvanica politikai elemzőcsoport hasonlóképpen helyezi geopolitikai kontextusba a történteket Kormányon marad az RMDSZ: sikerpropaganda, kompromisszum és feszültségek című közleményében, és egybehangzóan állapítja meg: az oligarchák érdekei bizonyultak döntőnek. Majd ekként vonja meg a konklúziókat: „A kérdés most az, hogy a mindenkori román kormánynak immár sokadszor megelőlegezett bizalom indokolt-e. És hogy a magyar választópolgárokban hogyan csapódik le az újabb konfliktus utáni kompromisszum. Hogy az eddigi kudarcok ellenére – a mostani koalíciós partner nemcsak a polgári kezdeményezés ügyében tett keresztbe, de az RMDSZ-nek ígért prefektusi és alprefektusi tisztségek, a MOGYE magyar főtanszékei körül kialakult konfliktus rendezése, a kisebbségi jelképek használata, a magyarok arányos képviselete az állami intézmények helyi kirendeltségein mind-mind olyan problémák, amelyek rendezésével adós maradt – továbbra is elhiszik, hogy az RMDSZ-nek kormányon kell lennie, mert képes a kisebbségjogi érdekérvényesítésre. Vagy ellenkezőleg: az eddiginél is többen gondolják majd úgy, hogy a hangzatos szólamok ellenére a szövetség kormányszereplése nem alkalmas a problémák megoldására, és hogy az nem az egész romániai magyar közösség, csupán egy szűk elit érdekeit szolgálja.” Hát erről beszéltem. Nyilvánvaló, hogy az eddiginél is többen ábrándulnak ki az RMDSZ-ből, de vajon elegen ahhoz, hogy végre politikai fordulatot idézzenek elő az erdélyi magyar közéletben?
Amúgy a román államhatalom annyira semmibe veszi a szekértolóit, hogy még azt is megengedi magának, hogy holmi szocialista castingot javasoljon nekik, magyarországi baloldali mintára. Victor Ponta nevetgélve proponált kultuszminiszternek különféle arcokat a lemondott Kelemen Hunor helyett, mondván: lehetőleg halk szavú, filigrán, szőke nőket keressenek a magyarok maguk között, akik jól festenek majd a marcona barnákból álló bukaresti kormányban... És hogy, hogy nem, az RMDSZ-esek még ezt a kacagságos, sőt röhögséges viszonyulást is magukévá tették, s már el is kezdték ajánlgatni a szóba jöhető hölgyeket a szövetség másodvonalából – mert a frontemberek mind öltönyösök –, a Bíró Rozáliától Hegedüs Csilláig terjedő szűk skálán, aminek szépséghibája: olyanok sorjáznak rajta, akik már évek óta a feddhetetlenségi és korrupcióellenes hatóságok látókörében vannak.
[Dénes László] itthon.ma/szerintunk

Varga Mihály: Magyarország és Románia gazdasági kapcsolatai kiegyensúlyozottak
- Magyarország és Románia gazdasági kapcsolatai kiegyensúlyozottak, az elmúlt időszakban dinamikusan fejlődtek, a cégek érdeklődnek a befektetési lehetőségek iránt - hangsúlyozta Varga Mihály kedden, Constantin Nita román gazdasági miniszterrel folytatott hivatalos tárgyalása után, ahol szóba került az is, hogy a privatizációs döntés után a magyar állam tulajdonosként is szívesen megjelenne a constantai kikötőben.
A két ország közötti közel 7 milliárd eurós kereskedelmi forgalom is mutatja, hogy a kapcsolat jó és stabil. Ez azon alapul, hogy két szomszédos államról van szó, amelyeknek a történelmi és kulturális kapcsolatai szorosak, területükön egyaránt jelentős kisebbség él, és mindketten uniós tagállamok - tette hozzá Varga Mihály.
Constantin Nita hangsúlyozta: Románia teljes nyitottsággal közeledik Magyarország felé, nyitott minden olyan kezdeményezésre, amely a jó kapcsolatokat erősíti. "Négyéves szünet után remélhetőleg új kezdetnek vagyunk a tanúi" - mondta a román miniszter.
Varga Mihály a tárgyalásról szólva kiemelte, hogy a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokban az átlagosnál nagyobb a kis- és középvállalkozások (kkv) aránya - számuk mintegy tízezerre tehető -, erre alapozva olyan üzleti kezdeményezéseket kívánnak támogatni, amelyek a kereskedelmi kapcsolatokat fejleszteni tudják. Román kollégájával együtt fontosnak tartják azt is, hogy a cégalapítás és -finanszírozás a jövőben rugalmasabb legyen.
A tárgyaláson szó volt a közlekedési kapcsolatok fejlesztéséről is. A román fél felvetette, hogy a gyorsvasút Budapest és Bukarest közötti kiépítése bővíthetné és gyorsabbá tenné a személy- és teherforgalmat, amit mindenképpen meg kívánnak vizsgálni, hiszen Magyarország érdeke is az, hogy ez a fajta közlekedési kapcsolat megerősödjön - mondta Varga Mihály.
A román fél felvetette azt is, hogy jobban ki lehetne használni a constantai kikötő nyújtotta szállítási lehetőségeket, amit a magyar kormány mindenképpen támogatni fog. Varga Mihály hozzátette: a maga részéről azt vetette fel, hogy a privatizációs döntés után a magyar állam akár tulajdonosként is megjelenhessen a constantai kikötőben, amitől román kollégája nem zárkózott el, megvizsgálják ennek lehetőségét.
A tárgyaláson szó volt arról is, hogy Magyarország szívesen megosztja a devizahitelekkel kapcsolatos tapasztalatait Romániával, tájékoztatja az eddig megtett és a tervezett további lépésekről.
Constantin Nita gazdasági miniszter elmondta: a két fél a következő években közösen megvalósítható projektekről folytatott eszmecserét, érintve a közlekedés, közúti és vasúti szállítás valamint a földgáz kérdését is, továbbá szó volt az infokommunikáció, az idegenforgalom és a kkv-k kérdéseiről is. Szóba került az is, hogy albizottságot hoznak létre a gazdasági vegyesbizottságon belül, amelyek a kiemelt területekkel (energiaszektor, infrastruktúra, kkv-k) foglalkoznának - mondta a román miniszter, aki bejelentette, hogy magyar kollégáját meghívta Bukarestbe.
Constantin Nita hangsúlyozta: Románia teljes nyitottsággal közeledik Magyarország felé. "Négyéves szünet után remélhetőleg új kezdetnek vagyunk a tanúi", s remélhetőleg valóra válik a 10 milliárd eurós kereskedelmi forgalom elérésére tett közös célkitűzés.
Budapest, 2014. július 15., kedd (MTI)

Toró T. Tibor: az RMDSZ-nek ki kellett volna lépnie a koalícióból
Kelemen Hunor lemondása a román kormányfő-helyettesi posztról a hatalomhoz való ragaszkodást jelzi – jelentette ki a Lánchíd Rádiónak Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. Toró T. Tibor szerint ugyanis nem a pártelnöknek, hanem az RMDSZ-nek kellett volna kilépnie a kormánykoalícióból. mno.hu / Lánchíd Rádió, Erdély.ma

Magyarellenességbe csapott át a palagáz elleni tiltakozás Aradon
Mintegy egy évvel ezelőtt váltott ki heves ellenkezést az Arad megyei, a román-magyar határ menti települések lakóiból a MOL vélt palagázkutatása. A kőolajipari cég romániai leányvállalata, illetve a tulajdonában lévő, a mintavételt végző vállalat állítja, hogy hagyományos szénhidrogént keresnek, de a titkolózás miatt az emberek palagázkutatásra gyanakodnak. A tiltakozó megmozdulásokon egyre gyakrabban Magyarország- és magyarellenes a hangulat, állítják a helybéli magyarok.
„Közel hárommillió hektár mezőgazdasági terület van magyar kézen, de nem egyik vagy másik személy, hanem a magyar kormány kezében. Vigyázat, kinek adják el a földjeiket!” A legutóbbi, aradi tüntetés szónoka ezekkel a szavakkal próbált hatni a többnyire román résztvevő nemzeti érzelmeire. Tavasztól kora nyárig hetente szerveztek hasonló tiltakozó felvonulásokat azokon a településeken, amelyeket érintenek a gázkutatások. A tiltakozásokon 2000-2500-an lehettek.
Almási Vince, a magyar határ menti Kisiratos polgármestere a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában úgy fogalmazott, úgy érezte, a tiltakozás nacionalista tüntetésbe megy át.
Romániában a hivatalos adatok szerint is összesen csak 700 ezer hektár földet művelnek külföldiek, a magyar vállalkozók a határ mentén pedig csak bérlik a földeket.
A több mint 90 százalékban magyarok lakta Kisiratos polgármestere szerint a román kormány döntését kifogásolják, amellyel koncesszióba adták a mintavételt Arad megyében mintegy 55 ezer hektáron. Almási Vince elmondta: nem a külföldiek ellen, hanem a 2012. december 4-én hozott 1185-ös számú kormányrendelet ellen tiltakoznak, azt szeretnék, ha a román kormány azt visszavonná. A nem hagyományos energiának számító palagáz felszínre hozatala egyelőre beláthatatlan következményekkel járhat a régióra nézve. Almási Vince azt mondta: a palagáz kitermelése során körülbelül 3-6000 méter mélységbe talajvizet kell pumpálni, az segít felszínre hozni a gázt. Egy fúrásnál ez több millió liter, s a polgármester vélekedése szerint mindez azt jelenti, hogy elfogyasztják a felszíni vizet.
A mintavételt végző cég képviselője szerint azonban nincs ok aggodalomra. A Panfora Oil & Gas Kft. hatósági kapcsolattartója, Benkő Tibor elmondta: kutatásuk hagyományos szénhidrogén-kutatásra vonatkozik, és céljaik között nem szerepel palagázkutatás.
A helyiek mégis gyanakodnak, mert a koncessziós szerződést nem hozzák a közvélemény tudomására. Almási Vince hozzáfűzte: úgy tudják, az 1185-ös számú kormányrendeletnek van egy titkos része.
A román-magyar határ mentén nagyon jó minőségűek a termőföldek, a lakosság nagy része a mezőgazdaságból él. A helybelieket nem foglalkoztatja, hogy milyen nemzetiségű cég szeretne próbafúrásokat végezni a földjeiken, ők saját és gyermekeik jövője miatt aggódnak. hirado.hu / Kossuth Rádió/ Erdély.ma

Bővítenék a magyar–román kereskedelmi kapcsolatokat
A román piacnak kulcsszerepe van az egyik legfontosabb külgazdasági cél elérésében, abban, hogy minél nagyobb legyen a kis- és középvállalkozások (kkv) aránya az exportban – mondta Szijjártó Péter, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kedden Budapesten sajtótájékoztatón.
Szijjártó Péter, a Magyar-Román Gazdasági Vegyes Bizottság budapesti, plenáris ülését követően elmondta, meghozták a két ország közötti kereskedelmi forgalom növekedését segítő döntéseket.
Az államtitkár, aki egyben a gazdasági vegyes bizottság magyar társelnöke, kifejtette: döntöttek a finanszírozás és a határon való átjárhatóság segítéséről.
Constantin Nita román gazdasági miniszter, a bizottság román társelnöke a sajtótájékoztatón elmondta, hogy szándékukban áll a két ország közötti kereskedelmi kapcsolat bővítése, belátható időben szeretnék elérni az évi 10 milliárd euró forgalmat, kiegyensúlyozott kereskedelmi mérleg mellett.
Szijjártó Péter kifejtette: Románia Magyarország számára a második legfontosabb exportpiac Németország után. A két ország közötti kereskedelmi forgalom az elmúlt évben 6,7 milliárd eurót tett ki, az idén az első négy hónapban a forgalom 7 százalékos növekedést ért el. Kiemelte: a két ország eximbankja megállapodott abban, hogy több tízmillió eurós, felülről nyitott hitelkeretet hoznak létre a két ország kis- és középvállalkozásai közös gazdasági tevékenységének segítésére. Így támogatják a határ menti és a harmadik piacon való együttműködést, valamint az export- és importkapcsolatokat is. Szijjártó elmondta: 12 ezer román- magyar vegyesvállalat működik, rájuk is építeni kívánnak a gazdasági kapcsolat erősítésében.
Döntöttek arról is, hogy folytatják a határátkelő-fejlesztési programot, a 2014-2020 közötti hétéves uniós fejlesztési ciklusban igyekeznek 12 új határátkelőt építeni, amivel felére csökkenne a jelenlegi 40-45 kilométeres átlagos távolság a használható határátkelő helyek között. Az ehhez szükséges jogi keretekről megszületett a megállapodás, amelyet július végén a két ország fejlesztési miniszterei Bukarestben írnak majd alá – mondta Szijjártó Péter.
Az államtitkár tájékoztatása szerint az idén megteremtik az első közúti gyorsforgalmi összeköttetést a két ország között azzal, hogy összekapcsolják az M43-as magyar és az A1-es román autópályát, 2017-ig pedig az M4-es magyar és az A3-as román autópályát kötik össze. A vegyes bizottsági ülésen az energiabiztonság kérdése hangsúlyosan szerepelt a napirenden – jelentette ki Szijjártó Péter.
Constantin Nita fontosnak nevezte az energetikai rendszerek összekapcsolását. A gazdasági miniszter hangsúlyozta, hogy szorosabb együttműködés megteremtésére törekednek a Duna Stratégia megvalósításában, a Konstanca tengeri kikötő hatékonyabb kihasználásában, a vasúti forgalomban, valamint a mezőgazdaság, a turizmus területén.
Hozzátette, a kereskedelmi forgalom bővítésében számítanak a két ország kamaráira, szándék szerint Budapesten is létrehoznának egy román-magyar vegyes kamarát.
Népújság (Marosvásárhely)

Ft. Kóbor György visszaemlékezései
Hálaadás a sofronyai dolgos évekért
Vasárnap a sofronyai, zsúfolásig megtelt katolikus templomban 10 órakor kezdődött ft. Kóbor György nyugalmazott plébános, a Csákovai Caritas igazgatója papságának 50. évfordulója alkalmából tartott hálaadó szentmise. Prédikáció helyett visszapergette annak a 3 évnek a történéseit, amit ebben az egyházközségben töltött, egy évig itt is lakott. Azért kívánt a hívekkel találkozni, hogy méltóképpen megköszönhesse nekik életének egyik legszebb időszakát, a Sofronyán eltöltött éveket.
1967-ben ft. Oláh Ferenc főesperes behívta az irodába, mondván: „Fiam, eljött az ideje, hogy a sofronyai hívek templomot kapjanak, aminek a megépítésével téged bízlak meg”. Megijedt a nagy feladattól, hiszen alig pár éve szentelték pappá, de a főesperes megnyugtatta: fogjon hozzá, mert menni fog.
Hozzá is fogtak, 4600 lejjel és egy rakás kővel a templomépítéshez. Az összeg akkoriban 5-6 hónapi fizetésnek felelt meg. A templom helyén kis barakk állt, ahol a szertartásokat végezték, igen mostoha körülmények között. Amikor a szentmisén bejelentette, hogy másnaptól itt, a padlózatlan barakkban fog lakni a két kőművessel, Avram Bözsi néni hazament és elmondta a román férjének. Az rögtön visszaküldte, hogy mindhárman lakjanak a két üresen álló, bebútorozott szobájukban, ahol az egész építkezés alatt szívesen látták, miközben a házigazda három műszakban dolgozott.
Az aradi plébánia Trabantjával hozták a cementet, később a meszet, apránként. A faanyagot a kishegyi (Muntele Mic) erdészeti igazgatóságtól jutányosan sikerült beszerezni. Nagy szerencséje volt a sofronyai hívekkel, akik közül, ha 20-at hívott munkára, 40-en jöttek, miközben az asszonyok felváltva főztek a két kőművesnek, Vendele Jakobnak és Müller Hanznak. Derék emberek voltak, akik hajnaltól éjszakáig dolgoztak, hogy a húsvéti szentmisét tető alatt tarthassák meg.
Mindenképp ebben a közösségben akart visszaemlékezni, megköszönni a határtalan jóindulatukat, a szűnni nem akaró támogatásukat, hiszen az egyházmegyében itt alakították meg az első vegyes egyháztanácsot, amiben 4 férfi és 4 nő kapott helyet. Nem bánta meg, mert templomépítésre a nőtagok sokkal több pénzt gyűjtöttek, mint a férfiak. Könnybe lábadt szemmel, több olyan megható történetet elevenített fel a templomépítésre történt gyűjtéssel kapcsolatban, amelyekben szegény emberek a lehetőségeiket jóval túllépve adakoztak Isten házának a megépítésére. Ugyancsak meghatóan szép emléket mondott el az ortodox plébánossal kapcsolatban, aki a paradicsomföldről érkezett az épülőfélben lévő templomhoz. Mivel nem volt ünneplőbe öltözve, nem akart bemenni, hanem kihívatta a fiatal kollégát, vagyis őt magát az építőtelepről. A mikor a vendégpap meglátta, hogy a kollégája kopaszra nyírva, barnára sülve csak egy rövidnadrágban dolgozott, nagyon elérzékenyült, megbarátkoztak. Ennek eredményeként, amíg a katolikus templom el nem készült, az ortodoxban tartották a szertartásokat, még a rezsiköltségekre sem fogadtak el pénzt. A helybeli ortodox pap kedvességét 30 év múlva sikerült viszonoznia egy Temes megyei településen az ottani ortodox hívekkel szemben, akik a templomuknak a felújítása alatt, közel 3 évig a katolikus templomban tartották a szertartásaikat.
A szentmisén megemlékezett mindazokról, akik a templom tervezésében, építésében, a munkálatokhoz szükséges pénzgyűjtésben, illetve a munkában részt vettek, az akkori ortodox papnak a sírját is felkereste, mert az ő életszemlélete, a mássághoz való viszonya évtizedekkel megelőzte a közhangulatot.
Az építkezés befejezése után a főesperes magához hívatta, hogy elmondja: a Securitate figyeli, mert azt állítják róla, hogy az állam ellen izgatja az embereket. Éppen ezért, jobb lesz, ha elhelyezi innen, mielőtt koholt vádakkal letartóztatják.
Visszaemlékezését fohásszal zárta, amiben Isten gondviselését kérte a közösségre, amelynek tagjait megkérte: drága kincsként őrizzék a régi összefogás, az együvé tartozás szellemét.
Ft. Sándor Tivadar plébános köszönetet mondott ft. Kóbor György nyugalmazott plébánosnak, amiért felelevenítette a régi szép emlékeket, illetve a közösségből távozott emberek emlékeit. További imádkozásra kérte a fogyatkozó közösségért, de köszönetet mondott az egyházközség minden tagjának, akik a templom javára bármikor adakoztak. Ft. Kóbor György az adakozásban is élen jár, hiszen egy hónapi nyugdíját ajánlotta fel a templom javítására. A hívek nevében megígérte, hogy emlékét örökre megőrzik, a Jóistenhez imádkoznak érte, aki a Csákovai Caritast az egyházmegye legsikeresebb karitatív intézményévé fejlesztette. A hívekért, az elesettekért tett fáradozásait a Jóisten fizesse meg százszorosan.
A sofronyai hívek a templomról készült festményt adományoztak ft. Kóbor Györgynek, akinek Ódry Mária festőművész is ajándékozott egy művét.
A bensőséges szertartás után a templom előtt közös fényképen örökítették meg a kellemes együttlétet, ft. Kóbor György édességekkel kedveskedett a szeretett híveinek.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

Sikeres volt a Csíkszeredai Régizene Fesztivál
Véget ért a 34. Csíkszeredai Régizene Fesztivál, amely a régizene, a régi jól bevált helyszínek, számos régi meghívott mellett rengeteg újdonsággal jelentkezett idén. A Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett rendezvény ezúttal is nagy sikernek örvendett, minden előadó telt ház előtt játszott, függetlenül attól, hogy a Mikó-vár udvarán, termében, a Szent Ágoston-templomban vagy a református templomban zajlott a koncert.
Szabadság (Kolozsvár)

A múltat végképp eltörölni!
Ami az elmúlt ötven esztendőben Marosvásárhelyen történt, az nem más, mint egy székely–magyar város durva elrománosításának vérlázító históriája.
Marosvásárhely egy időre kénytelen-kelletlen az erdélyi magyarság szellemi fővárosává tétetett – kicsit művien, állami beavatkozásra! –, mert amit elvettek, eloroztak a kolozsvári magyarságtól, azt az egykori székely főváros kapta meg. A rövid ideig működő Magyar Autonóm Tartomány székhelye. Így lett itt Székely Színház, Székely Népi Együttes, magyar nyelvű orvostudományi egyetem, magyar színészképző főiskola, tanárképző pedagógiai intézet. Szemre-színre magyar város volt, de a mélyben már kikezdték ezt a jelleget, s alighogy Maros Magyar Autonóm Tartománnyá gnómosították a korábbi „rezervátumot”, elkezdődött az intézmények, iskolák összeházasítása, hirtelen mindenütt megjelentek a román tagozatok, amelyek lassan, de biztosan nyelték le a korábbi magyar intézményeket. Ez volt Iosif Banc és Nicolae Vereș elvtársak „dicsőséges” marosvásárhelyi uralkodásának kora.
Bernády György városa akkor még nehezen adta be a derekát, s a nagyromán „szellemeskedés” úgy elolvadt 1940-ben, mintha soha nem lett volna. Aztán a Ceaușescu-éra és az 1989 utáni eredeti román demokrácia tettek róla, hogy ez ne így legyen. 1989 után – a fekete március ellenére – még sikerült egyszer-kétszer magyar polgármestert választani, de aztán egy maroknyi magyar nemzetáruló segédletével elkezdődhetett a Florea-korszak, s a román nacionalizmus és kiszorítósdi úgy felvirágzott újra, hogy a jöttmentek kezdték „bevándorlóknak” nevezni az őshonosokat, s ott rúgnak beléjük, ahol csak tehetik. Még a város magyar múltjába is.
Most váltig tagadják például, hogy a római katolikus egyháznak lett volna itt főgimnáziuma, annak ingatlanja, s a tolvajok tolvajt kiáltanak. Önjelölt „történészek” hadováznak, hogy a Katolikus Státus nem a római katolikus egyház. Nyilván, ortodox, és a román állam működtette, s épített magyar iskolákat, árvaházakat, öregotthonokat, kórházakat, hogy „nagylelkűen” a magyaroknak ajándékozza! A per most az egykori katolikus főgimnázium épületéért folyik, melyben az Unirea tanintézet kakukkoskodik, s kéretlen prókátorok vájgatnak fennhangon: „a magyarok ki akarnak kergetni az eddig sikerrel bitorolt tulajdonból”. Pedig még ez sem igaz…
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bartók-emlékév Jobbágytelkén
Az idei esztendőt Bartók-emlékévnek nyilvánították Jobbágytelkén, a település a nagy népzenegyűjtő faluban tett 1914-es látogatását több kulturális rendezvénnyel készül megünnepelni.
Bartók Béla népzenei gyűjtőmunkája során 1914-ben járt a Nyárádmentén, többek között Jobbágytelkén. Az Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő című népdalt az egész magyar nyelvterületen ismerik, de nagyon kevesen tudják, hogy Bartók azt éppen Jobbágytelkén gyűjtötte a 16-17 éves Balog Teréz, Sebesi (más források szerit Berecky – szerk. megj.) Mária és Kiss Anna lányoktól. Itteni munkája során, 1914 áprilisában Bartók tizenkilenc dalt rögzített fonográffal, az eredeti felvételeket a budapesti Magyar Néprajzi múzeum őrzi.
A százéves évforduló nem múlhat el nyomtalanul Jobbágytelkén, a kultúraszerető emberek több rendezvénnyel is emlékeznek Bartók ittjártára.
Sűrű program lesz
A legjelentősebb ilyen jellegű rendezvényt idén a Kisboldogasszony napi nagybúcsúkor tartják a faluban. Ekkor Jobbágytelkére látogat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) néprajz-népművészeti tagozatának mintegy negyven fős küldöttsége. A szeptember 6-án érkező vendégeket helyi zenével fogadnák a település bejáratánál, majd másnap a faluban tartaná meg kihelyezett ülését az MMA. Ezt követően a Falumúzeumba látogatnának, ahol megtekintenék a Bartók-kiállítást és felavatnák az emlékfalat. Délután lovas szekerezés, szalmafonó céh, maszkurások várnák a vendégeket, este pedig kulturális emlékműsort tartanának, amelynek keretében az Öves zenekar, a Bekecs néptáncegyüttes, magyarországi zenészek és jobbágytelki táncosok is színpadra lépnének, de szakmai előadást tartana a kolozsvári Almássi István zenekutató is.
Szeptember 8-án kerül sor a faluban a nagybúcsús ünnepre, szentmisére, majd felvonulnak a helyi fiatalok és este szüreti bált rendeznek. Napközben a faluban kézműves vásárt tartanának bemutató oktatással egybekötve, de a Maros Művészegyüttes is fellépne nyárádmenti táncműsorral, továbbá meg szeretnék hívni a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkórust is – avatott bele az alakuló program részleteibe Ila Gábor, a jobbágytelki kulturális egyesület elnöke.
A helyi kultúrélet másik nagy mozgatója, a budapesti Stoller Antal tagja az MMA néprajzi és népművészeti tagozatának, amelyet élete munkásságának elismeréseként fog fel, ezért is örült annak, hogy sikerült egy kis pénzt szereznie tavaly, hogy Bartók jobbágytelki gyűjtését dokumentálja és a helyi falumúzeumban egy kis emléksarkot hozzon létre. „Hadd menjen híre Jobbágytelkének a magyar művészeti életben” – fogalmazott portálunknak a helyiek által Hubaként ismert egykori táncos.
Emlékjel Bartóknak
Bartók Béla 1898-tól kezdődően látott neki tudatosabban Marosszék népzenei kutatásához, és útjai során Szovátán, Kibéden, Nyárádremetén, Nyárádköszvényesen, Mikházán, Deményházán, Székelyhodoson, Jobbágytelkén, Ehedben, Ákosfalván, Kisgörgényben, Székelycsókában, Székelyvajában, Somosdon, Marosvásárhelyen és Mezőszabadon töltött el huzamosabb időt. Munkássága révén a magyar kamara- és komolyzene megújult és hangsúlyosabb nemzeti jelleget kapott. Ma Erdélyben és Magyarországon táncházak százai teszik újra élővé a népzenét. Mindezt tudatja az érdeklődőkkel az a kerámia emlékfal, amelyet a jobbágytelki falumúzeum udvarán állíttatott tavaly a székelyhodosi önkormányzat és a Marianum egyesület, és amelynek darabjait a sárszentlőrinci Nagy Zoltán fazekas készítette el. A népi motívumban gazdag kompozíción az Erdő, erdő, erdő című népdal kottás jegyzete is megjelenik.
Gligor Róbert László, Székelyhon.ro

Elkezdődött a Nemzetközi Drámatábor
Az Osonó Színházműhely már hagyományosnak számító nemzetközi drámatábora július 15. és 20. között zajlik Kökösben. Az alkotótábor mottóját Pina Bausch német koreográfus egyik gondolata adta: „Én abban hiszek, hogy közelebb kellene kerülnünk egymáshoz” – mondta a tizenhét országból verbuvált művészeket tömörítő wuppertali társulat vezetője.
„A tábor célja egy olyan helyzet megteremtése a színház ürügyén, amely egy intenzív létezés, a kommunikáció valamint a közös gondolkodás és alkotás megtapasztalására sarkallja a résztvevőket” – mutatott rá Fazakas Misi, a színházműhely vezetője. Hozzátette: a képzéseken ezúttal 30 erdélyi illetve magyarországi fiatal vesz részt. A tábor a Bethlen Gábor Alap, a Tiszta Formák Alapítvány és a Communitas Alapítvány támogatásával, valamint a kökösi Polgármesteri Hivatal és a Gábor Áron Általános Iskola összefogásával jött létre. Az idei táborba nyolcan érkeztek Magyarországról, és a táborlakók között vannak középiskolások, egyetemisták és fiatalokkal foglalkozó felnőttek is.
Az egy hetes szakmai program keretén belül, a résztvevők számára két csoportban folynak a foglalkozások: a színház-szakmai csoport tagjai Mucha Oszkár irányításával, míg a személyiségfejlesztő- önismereti csoportban résztvevők Fazakas Misi vezetésével ismerkedhetnek önmagukkal és a színházzal. A napi két műhelyfoglalkozás mellett, az intenzív tábor minden reggel a kitartást erősítő tornával és a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indul, este pedig színházi előadások vetítésére és beszélgetésekre kerül sor.
A 18 hazai és nemzetközi díjjal kitüntetett Osonó Színházműhely egy olyan független színház, amely szellemi műhelyként teret ad a fiatalok kortárs színházi kísérleteinek. Előadásainkat mind a világ nagyvárosaiban, Bangkoktól Hamburgig, mind Erdély számos településén bemutatták már.
Szabó Enikő, Székelyhon.ro

Sepsiszentgyörgyön a Homoródtól Párizsig című kiállítás
Román Viktor szobrász, Homoródtól Párizsig című hiánypótló emléktárlatának megnyitójára kerül sor csütörtökön 18 órától a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Tolerancia Termében. A kiállítás augusztus 25-ig látogatható.
A Homoród-menti székely származású szobrászról Sántha Imre Géza művészettörténész, a kiállítás kurátora elmondta: köztéri szobrai főként Franciaországban és Párizsban találhatóak meg. Mielőtt azonban emigrált Franciaországba, elkészítette a Korcsolyázólányt, amely jelenleg a bukaresti Floreasca parkban tekinthető meg.
Román Viktor a huszadik századi modern szobrászat egyik kiemelkedő alakja, aki egész életében ragaszkodott erdélyi gyökereihez, büszkén vállalva azt. Műveiben használt motívumvilága, formai megoldásai is egyértelműen az erdélyiség vállalását tükrözik.
Eleinte a szocreál elveket vallotta, ám formabontó-egyszerűsítő plasztikai kísérleteivel korán feltűnést keltett és így a modernista irányzat követőjévé vált. Dolgozott a londoni College of Art-ban, ezt követően pedig a párizsi művészvilág megbecsült, már akkor ismert szobrásza lett.
A történész elmondta, hogy hiánypótló ez a kiállítás, ugyanis a művésznek 1968-ban emigrálnia kellett nyugatra. Ennek oka, hogy az akkori román rendszer a hozzá hasonló alkotókat mellőzte, katalógusokból, kiállításokról hagyták ki műveit, illetve próbálták a szakmából is kitörölni, tabutémává tenni művészetüket. Sánta hozzátette, hogy az 1989-es rendszerváltás után sem vették be az erdélyi művészeti körbe a munkásságát, így részben továbbra is mellőzve maradt.
Csak nemrégen sikerült kimozdítani ezt az életművet, hogy a szülőföldjének művészetszerető közönsége is jobban megismerhesse. Az idén nyíltak első egyéni emléktárlatai Erdélyben, így Székelyudvarhely és Székelykeresztúr után most Sepsiszentgyörgyön láthatja a közönség a munkáit, szobrait, grafikáit. A székelyföldi vándorkiállítás anyaga a művész bátyjának, a Marosvásárhelyen élő Román Elemérnek a tulajdona.
A megnyitón a kiállítást Márton Árpád csíkszeredai festőművész és Sántha Imre Géza méltatja, valamint a rendezvény házigazdája Vargha Mihály múzeumigazgató. A kiállítás augusztus 25-ig látogatható.
Bencze Melinda, Székelyhon.ro

Emlékművet állítottak Gábor Ferencnek
Egy kivételes nagyszalontai személyiség bronzmását avatták fel a közelmúltban szülővárosában. A hajdúváros Feri bácsija már fiatalon helytállt a munka mezején, s miközben napjai a megélhetésért folytatott harccal teltek, éjjeleit irodalmi alkotómunkával töltötte.
Gábor Ferenc első verseskötete, a Nyári nap 1967-ben jelent meg, majd közel két évtizedes hallgatás után, 1984-ben publikált ismét. Következő verseskötete 1992-ben Túrkevén készült el Vád és könyörgés címmel, majd ugrásszerűen megnőtt költői elismertsége, s ezután sorra jelentek meg kötetei, immár a szülőváros jóvoltából.
Gábor Ferenc szókimondó, egyenes ember volt, különleges személyiség, akinek az életműve jól megérdemelten került a nagyszalontai halhatatlanok közé. A költő bronzszobrát Túrkeve város polgármestere, dr. Szabó Zoltán adományozta Nagyszalontának, jeléül annak, hogy a túrkevei barátok, akik egykor elsőként segítették, bátorították a költőt, ma sem feledkeztek meg róla. Az emlékművet Fehérvári Tamás túrkevei szobrászművész készítette el.
A szoboravató ünnepségre a város szívében került sor, az égiek áldásával, ugyanis szép, napsütéses volt az idő. Számos vendég tisztelte meg jelenlétével az eseményt, köztük dr. Szabó Zoltán, a testvérváros Túrkeve polgármestere, Mudura Sándor vállalkozó, az Arany János Művelődési Egyesület elkötelezett segítője és az Arany-porta építésének a támogatója, Nagyszalonta másik testvérvárosának, Csepelnek a küldöttsége, a Romániai Magyar Nyugdíjas Szövetség tagsága és elnöke, Nagy Irma, akik évek óta ápolják Gábor Ferenc költői hagyatékát, valamint jelen volt a költő családja, a helyi önkormányzat vezetői, tanácsosai és a város civil szervezetei.
Gali Teréz előadóművész alkalomhoz illő dalai teremtettek bensőséges hangulatot, aztán Biró Rozália szenátor mondta el ünnepi gondolatait Nagyszalonta „sajátos hangú, kérdésekre választ kereső közéleti személyiségéről”, majd dr. Szabó Zoltán idézte fel a Gábor Ferencet Túrkevéhez fűző különleges kapcsolatot. Meleg Vilmos színművész Gábor Ferenc költészetéből nyújtott ízelítőt, Csanádi János pedig, a költő jó barátja és több kötetének szerkesztője, a legszebb közös emlékeket idézte fel.
Az esemény legmeghatóbb pillanata kétségkívül az volt, amikor Gábor Ferenc felesége lépett a mikrofonhoz és köszönte meg Túrkeve, illetve Nagyszalonta polgármesterének, hogy a férje emlékműve a református templom közelében kaphatott helyet, ugyanis mint mondta, Feri bácsi annak idején gyakran emlegette: „Meglásd, itt leszek én még egyszer a templom árnyékában”.
Gábor Ferenc (Nagyszalonta, 1923. május 13. – Nagyszalonta, 2006. szeptember 6.)
biharmegye.ro

Balkáni káderpolitika magyarul
A kormányból való kilépési-maradási hercehurca, az ennek okán kialakult helyzet az RMDSZ régi-új arcát mutatta meg: minden eddiginél szembeötlőbben nyilvánulnak meg a belső harcok, elő-előbukkan a különböző erő- és érdekcsoportok közötti viszály.
Új kinevezésekről kell dönteni, hisz Kelemen Hunor távozásával megürült a művelődési minisztérium vezető állása, no meg a kormányfő-helyettesi tisztség is. Mozgolódnak a klikkek, hisz egy-egy megyei szervezet, platform erejét is bizonyítja, ha sikerül keresztülvinnie akaratát. A Bihar megyeiek szövetségen belüli rendkívüli befolyása eddig is ismert volt, s úgy tűnik, ez töretlen annak dacára, hogy a korrupciós vádak újra és újra utolérik a csoportosulás vezetőit: Kiss Sándor egykori megyeitanács-elnök, jelenlegi alelnök ellen nemrég csúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanújával indult bűnvádi eljárás, de Bíró Rozália szenátor, SZKT-elnök és Szabó Ödön képviselő neve is gyakorta elhangzott a Mecénás Alapítvány és az érmindszenti Ady-központ körüli botrány kapcsán is, Tőkés László pár hónapja kérte számon 800 ezer eurónyi magyarországi támogatás sorsát. Egy szó, mint száz, lenne bőséggel tisztázni valójuk. Ennek ellenére most mégis úgy tűnik, Bíró Rozália lesz Kelemen Hunor utódja a művelődési tárca élén. Mint kiderült, remek gazdasági szakember mivolta, no meg egykori nagyváradi alpolgármesteri ténykedése predesztinálja e nemes feladatra. És bizonyára az is, hogy nevéhez fűződnek a botrányosra sikeredett váradi utcanévfordítások (Piros-tó utca, Galaktikon Gála utca stb.), vagy a Matica Slovenska szlovák soviniszta szervezet egykori elnöke, Kozacsek kanonok mellszobrának a város polgárai nevében való átvétele. Őt akarják miniszternek felkenni, pedig ott lenne Hegedűs Csilla, aki államtitkár jelenleg is e tárcánál, érti a dolgát és eligazodik a minisztérium ügyeiben is. Csak hát úgy tűnik, háttere nincs elegendő. Minden bizonnyal erős belviszályok tarkítják az RMDSZ vezetőinek életét mostanság. Kelemen Hunor Verestóy Attilát leültette ugyan – igaz, késve és halványan, hiszen csak a koalíciós tárgyalásokon nem tart igényt szolgálataira –, ám az erős csapat – Markó Béla, Borbély László, Máthé András –, mely ott áll a háta mögött, amikor egyeztetni ül le Pontáékkal, ugyancsak megkérdőjelezhető. Máthé András kolozsvári képviselőt nemrég ítélték el alapfokon összeférhetetlenségért, Borbély Lászlót pedig csak a parlament mentette meg a korrupciós vizsgálattól. Ismét bebizonyosodik hát, a magyar érdekvédelmi szövetség káderpolitikája egyre jobban idomul a bukaresti balkáni politizáláshoz: nem a tudás, a tehetség, a hozzáértés a döntő, hanem a pénz és az ezáltal biztosított hatalom.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)