Árus Zsolt Nyílt levele az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetének
Amit a mellékelt két dokumentumból láthatja, az utóbbi hetekben kétszer idéztek be a rendőrségre, hogy nyilatkozatot adjak egy olyan rendezvényről, aminek résztvevője voltam (megemlékezés egy író szülésnapjáról), illetve egy másikról, amit két polgártársammal közösen magam szerveztem (egy irodalmi est, ahol ugyanazon író novelláiból és verseiből olvastunk fel). Első esetben tanúként, a másodikban elkövetőként idéztek be két bűnügyi iratcsomó kapcsán, melyek tárgya a 31/2002-es Sürgősségi Kormányrendelet feltételezett megszegése.
Túl azon feltételezés abszurditásán, hogy törvénybe ütköző lehet nyilvánosan felolvasni egy olyan novellát, ami nem tartalmaz valamely törvény által inkriminált gondolatokat, elképzeléseket vagy doktrínákat, mindkét esemény Wass Alberttel kapcsolatos, azzal az íróval, aki ősrégi erdélyi magyar nemesi családból származik, s aki közel négy évtizedig él – amerikai állampolgárként – az Egyesült Államokban, s ott is halt meg 1998-ban.
Fontos megjegyezni, hogy a második világháború után egy romániai népbíróság Wass Albertet, valamint édesapját Wass Endrét halálra ítélte, illetve hogy a kommunista Románia kormánya több esetben kérte az író kiadatását az Egyesült Államoktól. Az a tény, hogy ezek a kérések sikertelenek maradtak, számomra azt jelenti, hogy nem tudtak meggyőző bizonyítékokat felmutatni, amelyek a vád valódiságát alátámasztották volna.
Az 1989-es rendszerváltás után az író családja kezdeményezte Wass Albert rehabilitálását, de kérésüket visszautasították, azzal az indoklással, hogy az eredeti iratcsomó olyan bizonyítékokat tartalmaz, amelyek kétség nélkül igazolják a bűnösségét. Ennek pedig egyik következménye az, hogy rendszeresen zaklatják azokat, akik a műveivel kapcsolatos rendezvényeket merészelnek szervezni, vagy egyszerűen részt vesznek egy ilyen rendezvényen.
Tisztelt Nagykövet úr!
Úgy tudom, hogy az Amerikai Egyesült Államok egy jogállam, ahol a törvény és az igazság uralkodik. Fel szeretném hívni a figyelmét arra, hogy ezen cselekedeteikkel a rendőrök és az ügyészek nem csak az Egyesül Államok egyik polgárát bélyegzik meg, hanem implicit módon az Ön hazájáról is azt állítják, hogy egy olyan ország, amelyik menedéket nyújt egy háborús bűnösnek, segíti abban, hogy elkerülje a megérdemelt büntetést. Sőt, abból a tényből, hogy az író egyik fia – Huba – az USA hadseregének a tábornoka, azt a következtetést is le lehet vonni, hogy nem csak hogy menedéket biztosít egy gyilkosnak, de azon túlmenően még meg is jutalmazza azzal, hogy családtagjainak fontos állami beosztást biztosít.
Úgy gondolom, hogy ezek igen súlyos vádak, amelyeket egyszer s mindenkorra tisztázni kell! Úgy gondolom, hogy az Amerikai Egyesült Államok nyilvánosságra kell hozza az álláspontját a kommunista Románia által megfogalmazott, s a mai rezsim által is átvett vádakkal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy az USA meg kell védje polgárai becsületét, legyen szó akár a már elhunyt Wass Albertről, akár a fiáról, Wass Hubáról, az amerikai hadsereg tábornokáról.
Bízom benne, hogy így vagy úgy, de eleget tesz kérésemnek, s hozzá fog járulni ahhoz, hogy rehabilitálják Wass Albert amerikai állampolgárt, aki számomra egyike a legnagyobb erdélyi magyar íróknak.
Gyergyószentmiklós, 2013.II.22.
Árus Zsolt
Erdély.ma,

Gyanúsítottként idézték be a Wass Albert-megemlékezés szervezőit
Gyergyószentmiklóson gyanúsítottként idézték be a Wass Albert-megemlékezés szervezőit, február 25-én, hétfőn kell jelentkeznie az ügyészségen Portik Irénnek és Selyem Antóniának. Az EMNT és EMNP mindkettejüknek jogi támogatást ajánlott fel.
Bákai Magdolna, az EMNT gyergyószéki szervezetének elnöke elmondta, nem értenek egyet azzal, hogy Wass Albert miatt civileket meghurcoljanak, nem értik miért nem szabad egy nagyszerű író munkásságáról beszélni. Az EMNT és az EMNP felhatalmazásából politikai, erkölcsi és jogi támogatást ajánlott fel. Kis Portik Irén elfogadta az ajánlatot, elmondta, hogy pártja, az MPP és Mezei János polgármester is mögötte áll, örvendetesnek tartja, hogy a pártok összefogtak az ügy érdekében. Annak ellenére, hogy az ügyészségi kivizsgálás váratlanul érte, láthatóan nem ijedt meg a fejleményektől- az Európai Unióban megilletnek minket azok a demokratikus jogok, hogy megemlékezzünk gazdag kultúránk neves személyiségeiről – állítja a megemlékezés szervezője, majd hozzátette: Nincs a világon egy olyan nép rajtunk kívül, amely a magyar kultúráért felelős lenne. Amíg élek, bármilyen dossziéim lesznek, ennek a kultúrának a szolgálatában fogok állni – jelentette ki Kis Portik Irén.
Vincze Csilla
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma,

Kelet-nyugati egyetemista migráció: mit hoznak a keretszámok?
Egyetlen hét áll még azok rendelkezésére, akik Magyarországon szeretnék folytatni egyetemi tanulmányaikat. A hazai magyar nyelvű felsőoktatási intézmények ugyanakkor a korábbinál jóval nagyobb érdeklődésre számítanak a külföldi – elsősorban anyaországi – fiatalok részéről.
Semmiben sem befolyásolja külhoni magyar fiatalok bejutási esélyeit a magyarországi felsőoktatási rendszer részleges átalakítása, a keretszámok és a bejutási pontértékhatárok módosítása – szögezte le az Erdélyi Napló kérdésére a magyar Oktatási Államtitkárság képviselője. „Továbbra sincs külön keretszám a határon túli magyar fiataloknak – mondta el Benked László ösztöndíjreferens. – Aki az alapképzésen, illetve az osztatlan mesterképzésen eléri a jogszabályi minimumot, azaz a 240 pontot, és belefér az általa megjelölt képzés kapacitásába, állami ösztöndíjas finanszírozásban részesül.” A magyarországi képzésre jelentkező külhoni magyarok száma amúgy korántsem növekedett az elmúlt években. Acsúcsot a 2005-ös év jelentette, akkor 3334 külhoni magyart regisztráltak a magyarországi felsőoktatásban, a 2012. július 30-i állapot szerint pedig 2732 személyt, 85 százalékuk Romániából érkezett.
Pontszámítás, beszámítás
A határon túliak számára továbbra is a felvételi pontszámítás jelenti a legtöbb fejtörést, bár az Oktatási Hivatal főszabályként számítja be a külföldi rendszerű érettségi vizsgaeredményeket. Az azonos megnevezésű vizsgaeredmények beszámítása automatikus, eltérő megnevezés esetén tematikával, tételsorral bizonyíthatja a jelentkező a legalább 50 százalékos megegyezést. Ez évtől a külföldi, illetve külföldi rendszerű középiskolák kérelmezhetik az Oktatási Hivataltól egyes érettségi vizsgatárgyaik bevizsgálását. Ha a vizsgakövetelmények és a tartalom legalább 75 százalékban megegyezik, emelt szintű érettségi vizsgaként lehet beszámítani az adott tárgyat, míg 50 százalék alatt középszintűként sem fogadható el. A külföldi középiskolában érettségiző legkevesebb nyolc nappal a besorolási döntés előtt küldheti el a minősítést célzó kérelmét. Az idegennyelv-tudásért járó pontszámok ügyében fontos tudnivaló: aki az adott állam nyelvén bármely közismereti tantárgyból legalább két tanéven át eredményesen befejezett tanulmányokat folytatott, a magyar jogszabályok szerint államilag elismert, általános, egynyelvű, komplex típusú felsőfokú nyelvvizsgának felel meg. Így például a román nyelv és irodalomból szerzett érettségi úgynevezett B2 komplex nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű, a még egy, legalább két éven át románul tanult közismereti tárgyból tett érettségi pedig C1 komplex nyelvvizsga-bizonyítványnak számít. A felvételi pontszámot a következő magyarországi tanulmányi, tudományos és művészeti versenyek után kapható többletpontok növelhetik: a művészeti szakképzésben tanuló középiskolások számára tartott minisztériumi szervezésű és finanszírozású Országos Művészeti Tanulmányi Verseny; Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny; Középiskolai Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának versenye; Ifjúsági Tudományos Innovációs Tehetségkutató Verseny. A magyar Oktatási Államtitkárság ösztöndíjreferense, Benked László valószínűnek tartja, hogy a magyarországi felsőoktatási keretszámok módosítása némileg növeli a hallgatói migrációt a külhoni magyar egyetemek irányába, de az 500 körülire taksált létszám sem abszolút értelemben, sem a felsőoktatás arányaiban nem jelent aggasztó emelkedést.
Álláspontok... Különösebb megszorítások nélkül fogadhatják a magyarországi hallgatókat azok a romániai állami és magánegyetemek, amelyeken magyar nyelvű képzés (is) folyik. Bármely más európai uniós állampolgárhoz hasonlóan bejuthatnak költségtérítéses, illetve államilag támogatott helyre egyaránt, ugyanúgy részesülhetnek különböző ösztöndíjakban is, a verseny teljesen nyitott. Ám nem valamennyi magyar képzést nyújtó hazai felsőoktatási intézmény kezeli előrelépési lehetőségként a magyarországi diákok vonzását.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) 978 hallgatója közül 17-en anyaországiak. A magánegyetem három karán – bölcsészeti, közgazdasági és művészeti – angol nyelv és irodalom szaktól a menedzsmenten át a képzőművészetig terjed az akkreditált szakok skálája. A tandíjak szaktól függően évi 300 és 450 euró között mozognak, a bentlakás díja havi 155 lej. A magyarországi változások után ősztől a PKE-n a korábbinál több anyaországi hallgatóra számítanak. Sőt, az egyetem munkatársai népszerűsítő kampányt is folytatnak a határ túloldalán: a határ menti régiók középiskoláinak végzős diákjait célozzák meg üzeneteikkel, amelyek egyik lényeges pontja, hogy a PKE alig 15 kilométerre fekszik a román–magyar határtól. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen viszont az egyetem küldetéséből kiindulva másként értelmezik a helyzetet. „Bár elfogadjuk a külföldi hallgatók jelenlétét, nem tartjuk kiemelten fontosnak a külföldi vagy magyarországi diákok vonzását, főként az alapképzésben. A Sapientia közvetlen céljai arról szólnak, hogy közösségünk fiataljai számára biztosítsunk tanulási lehetőséget. Ezért elfogadjuk az új helyzetet törvényesként, de nem lesz jellemző, hogy a saját fiataljainknak ne legyen helyük tanulni azért, mert máshonnan próbáljuk feltölteni a diáklétszámot” – fogalmazott lapunknak Dávid László, a Sapientia EMTE rektora. Az intézményvezető szerint az Erasmus-jellegű mobilitási programok működtetése jelenti a kiutat. „Így a magyarországi hallgatók jelenléte egyetemünkön, valamint a saját hallgatóink jelenléte magyarországi egyetemeken jelentősen hozzájárulhat hallgatóink szakmai előmeneteléhez, de a kialakuló kapcsolatokat is nagyon fontosnak tartjuk” – mondta a rektor.
A Sapientia három képzési helyszínen, négy karon, 28 szakon 1988 hallgatót képez, köztük hat magyarországit. A tavaly akkreditált magánegyetemen a tandíjak 250-től 750 euróig terjednek, az érdemösztöndíj idén 230, a tanulmányi 170, a szociális pedig 120 lej.
… és stratégiák
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ezzel szemben tárt karokkal várja a külföldi, köztük a magyarországi hallgatókat. A kolozsvári székhelyű oktatási intézmény előkelő helyet foglal el a hazai egyetemek rangsorában, pozícióját pedig a nem romániai diákok is javíthatják. „Nemrég mutattak be egy új egyetemi rangsorolást Dublinban, amelynek keretében a BBTE-t is értékelték. Az egyik kritérium éppen a nemzetközi hallgatói és tanári mobilitás volt” – számolt be az Erdélyi Naplónak Soós Anna, a BBTE tanulmányi rektorhelyettese, a magyar tagozat vezetője. Szerinte a „piacbővüléssel” járó nagyobb verseny is hozzájárulhat a minőség javulásához. „Érdekes jelenség, hogy a nálunk tanuló magyarországi diákok igen aktívak a diákszervezeti munkákban” – jelezte Soós Anna. Az utóbbi években tanévenként nagyjából ötvenen érkeztek a BBTE-re, nagy részük pszichológiát tanul. Ám tanévkezdéskor nőni fog ez a szám, amit az is előrevetít, hogy a Budapesten rendezett 13. Educatio nemzetközi oktatási szakkiállításon több mint 300-an érdeklődtek az egyetem iránt, amelynek diáklétszáma a kolozsvári egyetemista közösségnek mintegy felét teszi ki: a majdnem 100 ezerből több mint 40 ezren a BBTE-n tanulnak. Ide tartozik a nagyjából tízezer magyar nemzetiségű fiatal is: közülük több mint 6500-an folytatják tanulmányaikat anyanyelvükön a BBTE 76 alap- és 36 magiszteri szintű magyar nyelvű szakán. Az egyetem teljes kínálata a román és idegen nyelvekkel együtt: 262 akkreditált alapszak és 263 magiszteri. Az előző évek gyakorlatához képest lényeges különbség, hogy a BBTE-s karok többségén felvételi vizsgát szerveznek, azaz kevésbé vagy egyáltalán nem számít majd az érettségi eredmény az egyes szakokra való bejutáskor. Az éves tandíj 2000 és 4000 lej között mozog – a két végletet a társadalom és humán tudományok illetve a művészeti szakágak képezik –, az ösztöndíjak összege havi 400, illetve 350 lej. A BBTE-n – mint ahogy más egyetemek esetében is – csak a maximális beiskolázási keretszám szabhat határokat. „Szeretettel várjuk a magyarországi és uniós hallgatókat, a fontos, hogy minél több közegből jöjjenek a hallgatók, a megmérettetés során pedig a legjobbak kerüljenek be” – fogalmazta meg az egyetem üzenetét Soós Anna.
Jelentkezési szamárvezető
Március 1-jéig lehet e-felvételi keretében jelentkezni a magyarországi felsőoktatási intézményekbe. A www.felvi.hu honlapon történő elektronikus beiratkozás érvényesítéséhez azonban a kinyomtatott hitelesítő adatlapot postai úton el kell juttatni az Oktatási Hivatal 1380 Budapest, Pf. 1190 postacímre. Bár a 2013. évi általános felsőoktatási felvételi eljárásban utoljára lesz még papíralapú jelentkezési lap is, az igénylőket arra biztatják, hogy inkább az elektronikus jelentkezést válasszák, mivel a papír alapú jelentkezési lapok túlnyomó részét a jelentkezők hibásan töltik ki. Az elektronikus jelentkezés viszont egyes adattípusok esetében kizárja a hibás kitöltés lehetőségét (pl. jelentkezési helyek kiválasztása legördülő menüből stb.). A jelentkezési időszakban – azaz 2013. február 1. és 2013. március 1. között – az e-felvételi kizárólag jelentkezésre, 2013. március 11-ig pedig a jelentkezés hitelesítésére szolgál (e-jelentkezés), a 2013. évi általános felsőoktatási felvételi eljárás ezt követő szakaszában a feldolgozás után pedig az e-ügyintézés keretében az ügyintézési funkciók (pl. adatmódosítás, sorrendmódosítás, betekintés a személyes adatokba, jelentkezésekbe, pontszámokba) érhetők el.
Vásárhely vár?
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Karán színművészeti, rendezői, teatrológiai, látványtervezői és zenetanári szakokon folyik magyar nyelvű oktatás az alapképzés keretében. Mesterképzés pedig a színművészet, drámaírás, teatrológia-művelődésszervezés (impresszárió) szakirányokon. Dr. Kós Annát, a Magyar Művészeti Kar dékánját arra kértük, vázolja, miképpen készül az általa vezetett intézmény a magyarországi diákok várhatóan fokozódó érdeklődésére. Csak annyit tudhattunk meg, hogy a magyarországi diákok – akárcsak valamennyi európai uniós állampolgár – tandíjmentes formában folytathatják tanulmányaikat, ha sikerül bejutniuk az államilag finanszírozott helyekre. Egyéb esetben maguknak kell állniuk a tandíjat. Nem kaphattunk viszont választ arra, hogy hány magyarországi hallgató végzi tanulmányait jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, mint ahogy arra sem, mire számítanak a magyarországi felsőoktatásban végbemenő változások nyomán. „Szeptemberben meglátjuk” – hangzott a dékán lakonikus válasza, akit – mint fogalmazott – „nem érdekel, hogy a diákok hová mennek haza”.
Csinta Samu, Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Szász Jenő „csőlátásától” a szórványstratégiáig
„Nem tudok olyan elképzelést elfogadni, amely a szórvány feladásához vezet, akár Székelyföld irányában, akár más irányba történne a szórvány feladása" – jelentette ki a maszol.ro-nak Kelemen Hunor.
A szövetségi elnökét az RMDSZ álláspontjáról kérdeztük azzal kapcsolatban, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán (KMKF) Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a szórványban élő magyarok áttelepítésének gondolatát vetette fel.
A politikus szerint ez a paradigmaváltás nagyon veszélyes a Kárpát-medencei magyarságra. „Jó, ha szembesül azzal a társadalom, hogy vannak, akik másképp képzelik el a szülőföldön maradást. Mi úgy gondoljuk, hogy a szórványt erősíteni kell" – mondta Kelemen, hozzátéve, érdemes vitázni erről a kérdésről, de nem túlságosan hosszú ideig, „mert nem szül jó vért".
„Örülök, hogy Toró felébredt"
Mint ismert, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerdán egyeztetést sürgetett az erdélyi magyar politikai és civil szervezetekkel „egy életképes szórványstratégia" kidolgozása érdekében. Toró T. Tiborék felhívására reagálva Kelemen Hunor kijelentette: az RMDSZ-nek van szórványstratégiája, amelyet évek óta épít. „Örülök, hogy felébredt az EMNP elnöke" – jegyezte meg.
Kelemen érvei szerint tucatnál több szórványkollégium építtetett és működtet az RMDSZ, több ezer gyermek magyarul tanulhat, támogatási rendszert dolgoztak ki a szórvány számára, szórványmenedzser-szolgálatot indítottak be. „Olyan eredményeink vannak, amelyek bizonyítják, hogy koherens szórványstratégiával rendelkezünk" – mondta a szövetségi elnök.
Kelemen emlékeztette az EMNP vezetőit: óriási szerepük van abban, hogy Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet élére került. „Amikor Szász Jenőt szidják, nem árt eszükbe juttatni: ők kérték Orbán Viktort, hogy az MPP éléről távolítsa el Szász Jenőt. Kérésük teljesült" – fogalmazott a politikus.
Toró előbb védte, majd bírálta Szász Jenőt
Első reakciójában Toró T. Tibor még Szász Jenő védelmére kelt. A Krónika napilapnak hétfőn még azt nyilatkozta, a KMKF ülésén el sem hangzottak az intézményvezetőnek tulajdonított kijelentések. Szerdai állásfoglalásában azonban már bírálta Szász Jenő kijelentéseit. Úgy fogalmazott: „(Szász) ...nézetei erős politikai csőlátásra és tájékozatlanságra vallanak, bizonyítva az egykori erdélyi pártvezér alkalmatlanságát egy ilyen fontos tisztség betöltésére".
Közvetve bírálta Szász kijelentéseit az EMNP védnöke, Tőkés László is. Az európai parlamenti képviselő sajtófelelőse, Demeter Szilárd a maszol.ro-nak kijelentette: Tőkés még elméletben sem értene egyet a szórványkitelepítéssel.
Ezzel szemben EMNP alelnöke, Gergely Balázs a maszol.ro-nak arról beszélt: szerinte "nem ördögtől való" az a gondolat, hogy a szórványközösségek tagjai, egyéni döntés alapján, Erdélyben maradva, egy tömbmagyar vidéket erősítve máshol telepedjenek le.
Erre reagált szerdán Geréd Imre kolozsvári városi tanácsos, aki szórványkörútra invitálta Gergely Balázst, hogy találkozzon olyan emberekkel, lelkészekkel, civilekkel és politikusokkal, „akik gyakran magánéletüket, mindennapjaikat arra áldozzák, hogy minél több magyarnak teremtsék meg a megmaradását a magyar végvárainkban".
A vitához hozzászólt Demeter László Kovászna megyei tanácsos, az Összetartozunk székely-szórvány partnerségi programjának irányítója, aki állásfoglalásában felelőtlennek tartotta Szász Jenő kijelentéseit.
Szász költöztetné a szórványkollégiumokat
Szász Jenőnek a KMKF pénteki budapesti ülésén elhangzott felvetéséről elsőként a maszol.ro számolt be hétfőn. Mint megírtuk, az MPP volt elnöke a zárt ülésén a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának", "önkéntes területfeladásának" lehetőségéről tett említést. Szavai hallatán Márton Árpád RMDSZ-es képviselő kivonult a teremből.
Szász utóbb a maszol.ro-nak nyilatkozva pontosította, nem az erdélyi szórványközösségek Magyarországra telepítésére gondolt. Elképzelhetőnek tartotta viszont, hogy Románia Erdélyen túli területeiről, vagy akár a dél-erdélyi Zsil völgyéből "el lehet csalogatni" magyar embereket. Emellett úgy vélekedett, a szórványkollégiumokat Székelyföldre kellene költöztetni.
Cseke Péter Tamás
Maszol.ro,

Erdélyi Magyar Írók Ligája: László Noémi az új elnök
Új elnök az Erdélyi Magyar Írók Ligája élén: László Noémi költő váltja Orbán János Dénest. A József Attila-díjas költő, irodalomtörténész 2002-es alapítása óta tagja a Ligának. Az idén tízéves testület mára mintegy százötven tagot számlál, és jelenleg az egyetlen magyar írószervezet Romániában. Az elnökváltás alkalmából beszélgettünk Király Zoltán költővel, a Liga ügyvezető elnökével. „Tíz évvel ezelőtt néhány erdélyi írónak elege lett abból, hogy a Romániai Írók Szövetségében magyarként, némely magyar írói körökben pedig románként emlegetnek minket. Ezért éreztük egyre égetőbb szükségét annak, hogy létrehozzunk egy saját írói szervezetet, amely Romániában és a nagyvilágban képviselni tudja az erdélyi magyar írók érdekeit, képes összefogni és népszerűsíteni a kortárs erdélyi magyar irodalmat” – mondta lapunknak a 2002-ben életre hívott Erdélyi Magyar Írók Ligája, az E-MIL ügyvezető elnöke, Király Zoltán költő. A szervezet hétfőn László Noémi József Attila-díjas költőt, műfordítót választotta meg elnökének.
A hétfőn megválasztott elnök, László Noémi József Attila-díjas költő, műfordító kezdettől aktív irodalomszervező szerepet vállalt az Erdélyi Magyar Írók Ligája életében, egy éve pedig a szervezet irodavezetői feladatait is ellátta – tudjuk meg az E-MIL ügyvezető elnökétől, Király Zoltántól. Az elnöki poszton a leköszönő Orbán János Dénest váltó László Noémit a liga öttagú választmánya – az elnök mellett Fekete Vince József Attila-díjas költő, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese; Gáll Attila költő, az Erdélyi Híradó könyvkiadó szerkesztője; Karácsonyi Zsolt költő, műfordító, a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese és Király Zoltán költő – választotta a szervezet soraiból.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája, amely jelenleg az egyetlen magyar írószervezet Romániában, 2002-ben alakult. „Tíz évvel ezelőtt néhány erdélyi írónak elege lett abból, hogy a Román Írószövetségben magyarként, magyar írói körökben pedig románként emlegetnek minket. Ezért éreztük egyre égetőbb szükségét annak, hogy létrehozzunk egy saját írói szervezetet, amely Romániában és a nagyvilágban képviselni tudja az erdélyi magyar írók érdekeit, képes összefogni és népszerűsíteni a kortárs erdélyi magyar irodalmat” – emlékszik vissza Király Zoltán, hozzátéve: „Tudatosítani próbáltuk nemcsak Romániában, hanem a határainkon túl is, hogy Erdélyben létezik egy olyan, nyolcvan-kilencven erdélyi magyar írót számláló közösség, amelynek tagjai együvé tartoznak, akik bizonyos dolgokban nagyon hasonlóan gondolkodnak.”
A liga minden évben díjazza a jelentős irodalmi teljesítményeket, közönségtalálkozókat, könyvbemutatókat, irodalmi táborokat és számos egyéb irodalmi eseményt szerveznek. Tevékenységükkel mostanra sikerült közösséggé kovácsolniuk mindazokat, akik erdélyi magyar írónak érzik magukat, lakóhelytől és életkortól függetlenül. „A liga alapszabálya szerint bárki tagja lehet az E-MIL-nek, aki erdélyi magyar írónak érzi magát, tehát ez nem születési kérdés, sokkal inkább gondolkodásbeli. Az immár 156 tagot számláló liga soraiban szép számmal találhatók Magyarországon és a világ számos más országában élő írók, költők is. A szerte a világban szétszóródott magyar írók tehát ugyanúgy teljes jogú tagságot élveznek, mint az itt, Erdélyben élők – a Hawaii-szigeteken élő Makkai Ádám költő, író, műfordító, nyelvészprofesszor csak egy példa a sok közül. Ez egy jelképes hovatartozási gesztus, bárki kérheti felvételét a ligába, aki kedveli az erdélyi magyar irodalmi szövegeket, aki közel érzi magához azt az irodalmi közeget, ami jelenleg Erdélyben található” – tudjuk meg ügyvezető elnöktől. Miként Király Zoltán elárulta, a 22 alapító taggal indult, immár 156 főt számláló liga fenntartásához szükséges pénzeket pályázati úton igyekeznek előteremteni. „Kezdetben be tudtuk vonni a magánmecenatúrát is, de ezek a támogatások sajnos az utóbbi években elmaradtak, így jelenleg kizárólagosan pályázati forrásokból élünk, amely – ismervén az elmúlt időszak pályázati lehetőségeit, s ezt a helyzetet tovább nehezíti a gazdasági válság – nem egyszerű feladat. Innen nézve már önmagában az is nagy sikernek mondható, hogy az idén meg tudtuk ünnepelni a fennállásunk tizedik évfordulóját.”
László Noémi 1973-ban született Kolozsváron. A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett. Eddig öt verseskötete jelent meg (Nonó – 1995, Az ébredés előterében – 1996, Esés után – 2000, Százegy – 2004, Papírhajó – 2009), és számos költeményét közölték antológiákban, valamint erdélyi és határon túli magyar folyóiratokban (Alföld, Bárka, Cimbora, Echinox, Életünk, Helikon, Hitel, Jelenkor, Kortárs, Látó, Magyar Napló, Parnasszus, Pannonhalmi Szemle, Székelyföld). A költő 2010-ben vehette át a József Attila-díjat, emellett számos rangos elismerést kapott (Román Írószövetség Debüt-díja, Látó-nívódíj, Sziveri János-díj, Petőfi Sándor irodalmi díj, Irodalmi Jelen költészeti díj). Létrejötte óta tagja az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. „Ami továbbra is kétségtelen: László Noémi az erdélyi poéták ama sorába sorolható, akik Dsida Jenő óta az út musica poesist össze tudják kapcsolni a mesterségnek szinte kifogástalan tudásával; akik pontosan tudják, mivel lehet kezdeni, zárni a szöveget, hogy versként hasson; ugyancsak tisztában vannak azzal, hogy mindez mégsem elég a vershez, ez csupán előfeltétele annak, hogy a vers külső alakja (mondjuk így) »vonzó« legyen” – írta róla Fried István irodalomtörténész Mai líránk százegy verse László Noémi negyedik verseskötetéről (A Százegy című kötetről) az Új Forrás folyóiratban 2004-ben.László Noémi 1973-ban született Kolozsváron. A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett. Eddig öt verseskötete jelent meg (Nonó – 1995, Az ébredés előterében – 1996, Esés után – 2000, Százegy – 2004, Papírhajó – 2009), és számos költeményét közölték antológiákban, valamint erdélyi és határon túli magyar folyóiratokban (Alföld, Bárka, Cimbora, Echinox, Életünk, Helikon, Hitel, Jelenkor, Kortárs, Látó, Magyar Napló, Parnasszus, Pannonhalmi Szemle, Székelyföld). A költő 2010-ben vehette át a József Attila-díjat, emellett számos rangos elismerést kapott (Román Írószövetség Debüt-díja, Látó-nívódíj, Sziveri János-díj, Petőfi Sándor irodalmi díj, Irodalmi Jelen költészeti díj). Létrejötte óta tagja az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. „Ami továbbra is kétségtelen: László Noémi az erdélyi poéták ama sorába sorolható, akik Dsida Jenő óta az út musica poesist össze tudják kapcsolni a mesterségnek szinte kifogástalan tudásával; akik pontosan tudják, mivel lehet kezdeni, zárni a szöveget, hogy versként hasson; ugyancsak tisztában vannak azzal, hogy mindez mégsem elég a vershez, ez csupán előfeltétele annak, hogy a vers külső alakja (mondjuk így) »vonzó« legyen” – írta róla Fried István irodalomtörténész Mai líránk százegy verse László Noémi negyedik verseskötetéről (A Százegy című kötetről) az Új Forrás folyóiratban 2004-ben. (Magyar Hírlap)
Búcsú Hornyik Miklós délvidéki írótól
Hornyik Miklós író, irodalomtörténész, szerkesztő hamvasztás utáni búcsúztatóját február 27-én 11 órakor tartják Budapesten, a Batthyány téri Szent Anna-templomban. Az író hosszú, súlyos betegség után, 68 éves korában, február 12-én érte a halál. Hornyik Miklós Újvidéken született 1944. január 12-én, 1991-ben családjával áttelepült Magyarországra, a Magyar Televízióban dolgozott, majd a Tv2 Színkép című kulturális magazinjának szerkesztője volt. Főbb művei: Szabálytalan napló, A Délbácska története 1920–1929, Titokfejtők, Angol pázsit, Határsértés, Fénykörben, Meghasonulások története, Scott kapitány utolsó feljegyzése, A széttagolt ország.
Zsigmond Nóra
MTI
Erdély.ma,

Kodály nyomában
Knb.
Magyarországi fellépésre készül a húszéves Soli Deo Gloria Egyesített Vegyes Kar
Magyarországi vendégszereplésre indul a Soli Deo Gloria Egyesített Vegyes Kar. Az igen szép múltra visszatekintő, idén alapításának huszadik évfordulóját ünneplő marosszentgyörgyi énekkar településközti rangú kapcsolatot ápol Jászberény városával és az ottani Déryné Kórussal, meghívásukra ott koncerteznek március 15-én. A vendégszereplésről, illetve a kórus eszmeiségéről és jövőjéről Hajdó Károly karnagy, a vegyes kar vezetője számolt be részletesen.
– A jászberényi énekkarral 17 éve, 1996-ban kezdődött a kapcsolatunk, egy ottani városnapi ünnepség kapcsán. Ez a szakmai kapcsolat az esztendők során mély barátsággá alakult és mindmáig tart, a jászberényi polgármester települési rangra emelte. Az egyik évben ők érkeznek Marosszentgyörgyre, a másikban mi megyünk Jászberénybe, most mi vagyunk a soron. Március 15- én, a helyi városnapok keretében a Déryné Kórussal közösen lépünk fel, este pedig egyórás koncertet tartunk a helyi Déryné Művelődési Házban. Ünnepi műsorunk során többek között népdalfeldolgozásokat, madrigálokat, saját szerzeményeket énekelünk, de elhangzik a Verdi szerzette Rabszolgák kórusa és Sillye Jenő Szállj dalom, szállj című alkotása is. Utóbbi a mi üzenetünk, az erdélyi magyarság üzenete.
Ami a kórusunkat illeti, nagyon heterogén társaság vagyunk, vannak közöttünk tanárok, orvosok, vállalkozók, mérnökök. Nincsen a hátunk mögött támogató, önszerveződő és önfenntartó közösség a miénk, amelyhez az utóbbi időben több fiatal is csatlakozott. Csak az válhat a vegyes kar tagjává, akinek van valamilyen zenei előképzettsége. Nemrég egy fiatal vállalkozó keresett meg, aki kis idő elteltével megvendégelte az egész énekkart – mint mondta, igaz lelki élményben részesítette őt a vegyes kar, azóta a kórus lelkes tagjává vált.
Szeretnénk, ha kisugárzásunkkal másoknak is örömet szerezhetnénk. És örömszerzésünk eszköze az ének – április 25-én, a Marosszentgyörgyi Napok keretében ünnepeljük fennállásunk huszadik évfordulóját. Alapítványunk célja a vegyes kar anyagi jellegű támogatása, kórusunk célja pedig a tudatos tevékenység, a keresztény szellemiség, a közösségformálás, zenei és anyanyelvünk ápolása, hogy Kodály szellemiségében formálhassunk szép lelkeket. Jövőre ötven éve vezetek marosszent-györgyi énekkarokat, végig a kodályi szellemben: a gondolat bölcsességétől sok minden függ, a mi célunk a dal közkinccsé tétele. Fél évszázad elteltével úgy érzem, sikerrel jártunk – Marosszentgyörgyön nyolc énekkar működik, itt formáltunk lelket, jellemet. Szintén Kodály mondja, hogy nem lehet boldog ember, akinek nem öröm a zene. És én szeretnék boldog embereket látni magam körül…
Népújság (Marosvásárhely),

Megszületett Szellemfi
Kárpát-medencei művészeti hálózat alakult
Kárpát-medencére kiterjedő művészeti hálózat alakult Szellemfi elnevezéssel, hogy szakmai és művészi alapon egybegyűjtse a budapesti, vidéki és határon túli területek alkotóit, színházait, produkciós műhelyeit és befogadóhelyeit – jelentették be múlt pénteken egy budapesti sajtótájékoztatón.
A független színházcsinálók kezdeményezésére létrejött hálózat egyik legfontosabb célja, hogy mintaprojekteken keresztül olyan alternatívákat mutasson, amelyeknek segítségével színvonalas produkciók hozhatók létre nemcsak a fővárosban, hanem vidéki városokban és a határon túli településeken is – hangzott el a tájékoztatón.
Várszegi Tibor, a jászberényi Malom Film- Színház művészeti vezetője elmondta, hogy nemrégiben készült egy felmérés, amely arról számolt be, hogy a vidéki emberek szabadidejük 90 százalékát otthon töltik el, a falunapokon vagy a nyári fesztiválokon kívül vidéken nincsenek közösségteremtő műhelyek és rendezvények.
"Azt szeretnénk, hogy minőség és értékrend alapján a vidéki helyszínekre is eljussanak azok a színvonalas előadások, amelyek a fővárosban evidenciának számítanak. De ezt a vidéknek magának kell megoldania, helyben kell megszületnie az igénynek, mert így lesz csak közösségteremtő ereje" – hangsúlyozta.
Egy március végére elkészülő mintaprojekt-tervben olyan példákat foglalnak össze, amelyek segítik az adott helyszíneket abban, hogy a minőséget próbálják érvényesíteni. Összeállítanak egy reprezentatív listát is, ebben összehasonlítják a vidéki városok azon közintézményeit, ahol színházi előadásokat tartanak vagy amelyek színházként határozzák meg magukat, valamint összehasonlítják a vidéki helyszínek utolsó félévi műsorpolitikáját is.
"A hálózat közvetítő alrendszer, kvázi produkciós iroda, amelyben egymást segíthetik a partnerek például egy közös produkció létrehozásában, de akár a drámapedagógiai oktatásban vagy a kulturális képzésben is megoszthatják tapasztalataikat" – hangoztatta a művészeti vezető. Létrehoznak egy adattárat, amelynek informális adatai nyilvánosak, így értesülhetnek a művészeti műhelyek egymás produkcióiról.
Nagy József koreográfus, táncművész és rendező, aki a projektben a Délvidéket, Szabadkát és Szegedet képviseli, Franciaországban 25 évvel ezelőtt alapította meg a Jel Színházat, és mintegy 30 darabot készített.
A táncművész egyik célja a projekttel az, hogy magyar szereposztással felújítson egyes darabokat.
Eddig mintegy 18 alkotóműhely csatlakozott a projekthez, köztük például a marosvásárhelyi Yorick Stúdió, a gyöngyöstarjáni Fészer Színház, a Mediawave és a balmazújvárosi Művelődési Központ is.
A projekt mindenki számára nyitott, aki megfelel a minőségi elvárásoknak. Az érdeklődők márciustól csatlakozhatnak a kezdeményezéshez a Szellemfi Facebook-oldalán.
Népújság (Marosvásárhely),

Nagyenyedi emlékülés a Parlamentben
Nincs európai azonosságtudat a nemzetek azonosságtudata nélkül
Nincs és nem lehet sikeres Európa szilárd európai azonosságtudat nélkül, európai azonosságtudat pedig nincs és nem lehet az európai nemzetek azonosságtudata és önismerete nélkül – mondta Kövér László pénteken a Parlamentben.
Az Országgyűlés elnöke a Bethlen Gábor Kollégium alapításának 390. és Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen kiemelte: közösségi önismeret csak jó iskolák által lehetséges, ezért lehet biztos iránytű a nagyenyedi kollégium a XXI.században is.
Rámutatott: a magyar kultúra számára a nagyenyedikollégium jelkép, az örök újrakezdés erdélyi jelképe.
Kövér László szerint akkor alakult a nagyenyedikollégium, amikor Európában nem a nacionalizmus, hanem a racionalizmus vezérelte a politikai erőket, és Bethlen Gábor, valamint Apafi Mihály egyaránt uralkodásuk egyik legfontosabb feladatának tekintették az iskolák és tudományos intézmények létrehozását, fejlesztését.
Kitért arra is, hogy a történelem forgatagában török, tatár, labanc vagy éppen kommunista rombolás után a nagyenyedikollégium mindig talpra állt. Fennállása alatt a kollégium becslések szerint csaknem negyvenezer hallgatót fogadott falai közé - jelezte.
Az Országgyűlés elnöke kiemelte, hogy a sokszínű Erdélyben a kollégium a román-magyar együttélés tükre is: volt idő, amikor az együttélés rombolást, sebeket okozott a kollégiumnak, és "van idő, mint napjainkban is, amikor a románok és magyarok együttműködése épülést és fejlődést eredményezett a nagyenyedi kollégium életében".
A Házelnök ezért külön köszönetet mondott a helyi polgármesternek, a nagyenyedi városvezetésnek, Szőcs Ildikó igazgatónak és a kollégium irányítóinak, akik – mint hangsúlyozta -– példás együttműködésükkel bizonyítják: a ráció és a racionalizmus, illetve a románok és magyarok közötti kölcsönös tisztelet ma is otthon van Enyeden.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár arról beszélt: a kormány elmúlt három éves tevékenysége nyomán gyökeres fordulat következett be a magyar nemzetpolitikában.
Gyökeres fordulat, amelynek eredményeképpen írott törvényekkel erősítették meg a nemzeti összetartozás kötelékeit. Azokat a kötelékeket, amelyek súlyos sérüléseket szenvedtek az elmúlt évszázad háborúi során, később a kommunista terror, majd "az utólag álságosan puhának minősített, de valójában cinikusan kegyetlen, sorsok tízezreit megkeserítő, és a nemzet egészét béklyóba kötő diktatúra idején" – fejtette ki.
Úgy fogalmazott: a rendszerváltás óta eltelt évtizedek mutatják, hogy a vajúdás hosszú, a szülés pedig nehéz volt, de az eredmény több mint bíztató, és nincs ok kételkedni abban, hogy a nemzetpolitikai célok többé nem rendelődhetnek alá semmilyen más érdek, így a külpolitikai érdek alá sem.
Kiemelte: az oktatás és a művelődés csak anyanyelven nyújthatja a legtöbbet, és csak akkor, ha az a lehető legszélesebb körből merít. Tudjuk és hisszük, hogy aki iskolát épít és fenntart, az a jövőt építi – mondta köszöntőjében a helyettes államtitkár, aki kitért arra is: hogy két évvel ezelőtt hozzájárultak az étkezde rehabilitációjához, idén pedig jelentős összeggel segítik az épületkomplexum teljes megújulását.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy Bethlen Gábor reálpolitikus volt, és mindvégig megmaradt annak. Fejedelemsége idején a Tündérkertben virágzás indult minden téren, és nem véletlenszerűen alapított iskolát, hanem uralkodása szerves részévé tette.
Kiemelte: az erdélyi református oktatás története sikertörténet. Vigyázzunk erre a sikerre - hívta fel a figyelmet, hozzátéve: az erdélyi magyarság jövője művelődési és tudásszintjének emelésén áll vagy bukik.
Az ünnepségen résztvevőket köszöntötte Mihai Horatiu Josan, Nagyenyed polgármestere is.
A rendezvényen elhangzott, hogy a kollégium az erdélyi oktatás és művelődés szellemi fellegvára, falai közül a tudomány, a művelődés, a művészetek jeles képviselői kerültek ki, vonzás és hatásköre kiterjedt Erdély mellett a Partiumra, és a Felvidékre is.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad

Erdély Anno – korabeli képeslapok Balázs D. Attila kötetében
A nagyváradi születésű Balázs D. Attilának gyermekkori szenvedélye volt a képeslapgyűjtés, elmondása szerint már akkortájt érezte, hogy évek múltán tovább hasznosíthatja gyűjteményét. „Hét lakat alatt” őrzött képeslapjait tavaly a magyarországi Százszorkép Kiadó Erdélyt, Székelyföldet és az erdélyi várakat bemutató tematikus naptáraiban tárta az érdeklődők elé, s túl azon, hogy a kezdeményezés folytatásaként 2013-as naptárai is megjelentek, a Budapesten élő fiatalember immár ismeretterjesztő képeskönyv formájában adja közre kincseit.
A Százszorkép gondozásában napvilágot látott Erdély Anno 1895–1944, Régi képeslapok Erdélyországból című könyvet – amely a kiadó első kötete – csütörtökön délután, a Gaudeamus könyvesboltban mutatta be a kolozsváriaknak, a szerzővel Köllő Katalin, lapunk munkatársa beszélgetett. Elhangzott: Balázs D. Attila újságíróként végzett Nagyváradon, majd a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán folytatta tanulmányait. Hobbijáról, a képeslapgyűjtésről felnőttként sem mondott le, gyűjteményét folyamatosan igyekszik gyarapítani, valahányszor lehetősége nyílik erre: nemzetközi börzéken vesz részt, vagy éppen csereberél, de ugyanakkor arra is volt már példa, hogy régi könyvekben bukkant rá egy-egy értékes példányra. A háromnyelvű bevezetővel – magyar, román, angol – ellátott album képei mellé hosszabb-rövidebb szövegeket is írt, ezekben érdekes, a múlt és jelen vonatkozásában is sokatmondó és különleges történeteket mesél el, kitérve a településekhez fűződő hírességekre is.
A bemutatón Kolozsvárhoz, Nagyenyedhez, Nagyváradhoz és Szatmárnémetihez fűződő versek és prózai szövegek (Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Balla Zsófia, Áprily Lajos, Sütő András, Schöpflin Aladár, Láng Zsolt) hangzottak el Köllő Csongor színművész és Zongor Réka színművészeti szakos hallgató tolmácsolásában, a „hangos képeslapokat” pedig az erdélyi városokat bemutató vetítés egészítette ki, amelynek képanyagát a Koós Ferenc Alapítvány biztosította. Befejezésül Balázs D. Attila egyebek mellett az Iványi-Grünwald Béla kecskeméti lakását, a miskolci cukrászdát és a Kolozsvári Egyetemi és Múzeumi Könyvtár belsejét ábrázoló korabeli fényképeket mutatta be az érdeklődőknek. Elárulta továbbá, hogy az Erdély Annóval beneveztek a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által meghirdetett Szép Magyar Könyv versenyre, ismeretterjesztő kategóriában.
FERENCZ ZSOLT

Tonk Márton maradt a dékán
Lezárult a Sapientián az egyetemi vezetők választási folyamata, és a szenátus pénteki ülésén jóváhagyták a rektor által nevesített dékánok kinevezését – derül ki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből.
Ennek értelmében a kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karon Tonk Márton docens folytatja a dékáni munkát. A csíkszeredai Gazdasági és Humántudományok Kart továbbra is Makó Zoltán docens vezeti; a Műszaki és Társadalomtudományi Kar élére pedig Kósa István docens kerül. A marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karon is vezetőváltás történt: Kelemen András adjunktus kapott dékáni mandátumot. A pénteki ülésen Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora javaslatára a szenátus jóváhagyta Székely Gyula professzor rektorhelyettesi kinevezését is.
Szabadság (Kolozsvár),

Lámpásos többezres földi üzenet Mátyás királynak
Közel 600 lámpás emelkedett az ég felé Kolozsvár főteréről tegnap este, az Amaryllis Társaság Mátyás király tiszteletére szervezett háromnapos ünnepségének nyitómozzanataként. Bár eredetileg a 7 órai harangszókor kellett volna minden lámpásnak felröppennie, pár százan kicsit elügyetlenkedtük a dolgot, a lángra lobbantás pillanatát jelző trombitaszó sem hallatszott a hatalmas tömegben, s így a jókora világító gömbtömeg két részletben hagyta el a mindenféle nemzetiségű kolozsváriak kezeit. A lámpás „üzembe helyezéséhez” két kézpárra volt szükség, de a téren több ezren gyűltek össze, így legtöbbjüknek sajnos nem jutott. Hogy egykori királyunk az égi magasságokból hogyan látta méltatlan, bár igyekvő utódai hódolatának e csekélyke jelét, titok maradt, de nekünk, földieknek kétségtelenül páratlan látványban és hangulatban volt részünk. (ke)
Tegnap kora délután közel száz kolozsvári rótta le kegyeletét Mátyás király szülőházánál és a főtéri szoborcsoportnál az RMDSZ tisztelgő rendezvényén, ahol Máté András bejelentette a Mátyás-emlékév kezdetét, nem részletezve annak tartalmát. Oláh Emese, a Kolozs megyei szervezet ügyvezető elnöke köszöntötte az RMDSZ ünnepségén megjelenteket, majd emlékeztetett arra, hogy idén ünnepeljük Mátyás király születésének 570., trónra lépésének 550. évfordulóját. Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szerint Mátyás király Magyarország fénykorának szimbóluma, aki halála után vált ennyire népszerűvé. Máté elmondta: ezzel a rendezvénnyel kezdődik a Mátyás-év, amelyről már a tavalyi Mátyás-napokon is szóltak, majd arra buzdított: találjunk mi is vissza Mátyás igazságos útjára. Szavalt Jenei Brigitta, Váradi Enikő és Tráj Róbert. A szülőháznál, illetve a lovasszobornál koszorúzott Máté András Levente parlamenti képviselő, László Attila szenátor, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a KIFOR, a Kolozsvári Városi Tanács RMDSZ-es tagjai, a KMDSZ, koszorút küldött Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő.
Az esemény kapcsán meghirdetett rajzversenyre közel 450 gyerek küldte be munkáját. A díjazottak osztályonként a következők: I. osztály: 1. Essig-Kacsó József (Református Kollégium); 2. Orbán Sarolt (S. Toduţă Zenelíceum) és Varga Csaba (O. Goga Általános Iskola); 3. Dode Márk (Báthory-líceum) és Sipos Tímea (Brassai-líceum). II. osztály: 1. Kötő Nóra (János Zsigmond Líceum) és Széll Barbara (S. Toduţă Zenelíceum); 2. Pető Ágnes (Báthory-líceum); 3. Bódi Dóra (Ref. Koll.) és Halász Hunor (N. Titulescu Általános Iskola). III. osztály: 1. Kovács Petra (Báthory-líceum); 2. Domokos Anna (János Zsigmond Líceum) és Tóth Krisztina (Ref. Koll.); 3. Magyari Mária (Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája), Szántai Kristóf (Báthory-líceum), Cotae Daniel (Brassai-líceum). IV. osztály: 1. Cserminski Sonia (Titulescu-iskola) és Bálint Orsolya (Báthory-líceum); 2. Ecsedy-Baumann Hanna (Brassai-líceum); 3. Szeghő Eszter és Máté Apor (Báthory-líceum). (A díjazottak teljes névsorát honlapunkon – szabadsag.ro – olvashatják.)
A Mátyás király születésének 570. évfordulója alkalmából az Amaryllis Társaság által szervezett rendezvények ma a szülőházban folytatódnak: 11 órától óriás meséskönyvet készítenek a gyerekek, délután pszichológus, néprajzkutató és történész boncolgatja a Mátyás-meséket, a napot a Carmina Danubiana régizene-együttes előadása zárja. Holnap 11 órától a Kálvária-templomban misével és zenével tisztelegnek.
N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár),

Tüntetésre húzódozva, kormányba igyekezve (Merre tart az RMDSZ?)
Az RMDSZ nem lehet társszervezője a marosvásárhelyi autonómiatüntetésnek, mert úgy véli, az pártpolitikai üggyé vált, és eltolódott az EMNP irányába, de a kézdiszéki polgármesterekkel együtt Tamás Sándor is jelen lesz a március 10-i nagygyűlésen – ezt nyilatkozta a felső-háromszéki polgármesterek találkozóján, amelyen részt vett a tüntetést kezdeményező Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs is. A Kézdialmáson tartott munkaülésen emellett szó esett a pályázati kiírásokról és a közelgő március 15-i ünnepségekről is. Az ülést megelőzően Izsák Balázs négyszemközt beszélgetett Tamás Sándorral, majd közösen ismertették a tervezett tüntetéssel kapcsolatos elképzelésüket. Több polgármester azon a véleményen volt, hogy az SZNT-nek egyedül és nem egy politikai párttal közösen kellett volna megszerveznie az autonómiatüntetést. Izsák Balázs elmondta: azt szeretnék elérni, hogy a térség lakói – nemzetiségtől függetlenül – jobban éljenek, és saját kezükbe vehessék sorsuk irányítását, példaként a dél-tiroli modellt említette. Tamás Sándor kifejtette, bár az RMDSZ háromszéki szervezete nem társszervezője a rendezvénynek, igyekeznek minden segítséget megadni, hiszen Székelyföld autonómiáját ők is rendkívül fontosnak tartják. Molnár István, Kézdialmás polgármestere az összefogás fontosságára hívta fel a jelenlevők és a két politikus figyelmét. Ezt követően vetített képes előadáson ismertették a pályázati lehetőségeket. Bartha János mérnök, a kézdivásárhelyi városháza pályázatíró irodájának munkatársa a közeljövőben kiírandó európai uniós pályázati lehetőséget ismertetett, amelyhez 10–15 önkormányzat társulása szükséges. A megyei önkormányzat elnöke a községi elöljárók kérésére elmondta: jövő csütörtökre hívja össze a megyei közgyűlést, ekkor szavaznak az idei költségvetésről. Előző nap Borbély László jelenlétében a háromszéki polgármesterekkel tartanak találkozót. Azok a községek kapnak több pénzt, amelyeknek pályázataik vannak – hangsúlyozta –, a megyei tanács hozzájárul az önrész kifizetéséhez. Tamás azt is elmondta, hogy Háromszéken húsz község várja uniós vagy más nemzetközi, illetve a román kormány által finanszírozott pályázatai eredményét. A találkozón jelen levő Olosz Gergely szenátor azt taglalta, hogy a jelek szerint az RMDSZ hamarosan kormányra kerül, hiszen egyre mélyül az ellentét a kormánykoalíciót alkotó két nagy párt között. Sajnos, az államapparátus is teljesen lebénult – mondotta a honatya –, senki nem mer tenni semmit. A parlamenti munka is akadozik, országszerte teljes fejetlenség uralkodik, ilyen káosz, mint amilyen most uralkodik, még nem volt – fűzte hozzá. Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere a március 15-i rendezvények kapcsán elmondta, hogy a város díszmeghívottja Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes lesz, aki huszárok és kézdiszéki polgármesterek kíséretében lóháton vonul végig a Gábor Áron téren, majd közösen állnak díszőrséget az ágyúöntő hős szobránál. A tervezett forgatókönyv szerint az ünnepség nem tart többet egy óránál.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Könyvbemutatóval emlékeztek Balogh Lászlóra
Szűknek bizonyult a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasóterme Balogh László Maroknyi Székely című posztumusz kötetének csütörtök esti bemutatóján, az érdeklődők előtt ki kellett tárni a Gábor Áron Terem ajtaját. A tíz éve elhunyt sepsiszentgyörgyi íróra többen emlékeztek, Pap Sándor nyugalmazott református lelkész Kós Károly-arcú emberként jellemezte, akinek ars poeticája az volt, hogy szebbé váljon a világ, s többé ne kísértsen a múlt. Kiss Jenő, a megyei könyvtár nyugalmazott igazgatója Balogh László (1946–2003) irodalmi pályáját, könyvtárosi munkáját ismertette. Mint mondta, sokan íróként és emberként egyaránt szerették, a könyvtár „alapembere”, a betiltott Mikes Irodalmi Kör vezetője volt, aki leginkább az olvasóteremben érezte magát otthon. Hosszú éveken át községi és városi könyvtárakkal foglalkozott, nemcsak a könyvtárosokkal, hanem a vidéki értelmiséggel is jó kapcsolatot ápolt. Amikor úgy érezte, több időt fordítana írásra, átment a volt IAME üzemi könyvtárába, majd 1990 után a könyvelosztó cég igazgatójának választották, illetve saját kiadóját vezette. Most megjelent könyve címadó kisregényét, a Maroknyi Székelyt a kilencvenes években írta, azt az életérzést próbálta „megfogni”, tovább él-e a múlt azáltal, hogy a régi hatalom emberei nem tűntek el. A kötet tizenöt elbeszélése is élettörténeteken át mutatja be a kitelepítettek, börtönviseltek sorsát, történetei a romániai magyar élet fontos, a szocializmus éveire utaló dokumentumai. A könyvet megjelentető Charta Könyvkiadó vezetője, Kisgyörgy Tamás Balogh Lászlóval való barátságát körvonalazta, szólt kettejük hosszú távra tervezett közös munkájáról, mondván: rengeteg, volt politikai foglyokat is bemutató anyag megíratlanul maradt Balogh tarsolyában. A néhai írót pályatársként méltatta Bogdán László, kiemelve, hogy A jóisten nem szállt le Bükszádon című könyve a Háromszék napilap Kaláka-sorozatában jelent meg. Pap Sándor úgy fogalmazott, Balogh László hívő ember volt, szószékre figyelő, komor, homlokráncos tekintettel, aki készült a túlsó partra.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Sok hazájú nép
„Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar” – figyelmeztet a Szózat első sora. De melyik hazának, mert pillanatnyilag, a trianoni békediktátumnak „köszönhetően” nyolc hazája is van a magyarnak, ezek mindenikében valamivel nyomorgatják őt. Az egyikben a nyelvtörvénnyel és a Beneš-dekrétumokkal, a másikban a tanügyi törvénnyel, a harmadikban az elkobzott magán-, közösségi és egyházi javak vissza nem adásával, a negyedikben...
és így folytathatnám tovább bezárólag a maradék Magyarországgal. Mit jelentett a haza egy magyar számára a piski, szebeni, nyergestetői és a segesvári csata idején,1849-ben, az I. és a II. világháború ojtozi és gyimesi harcai korában, 1956-ban Magyarországon?! Mit jelent ma, 2013-ban Erdélyben (Románia), Felvidéken (Szlovákia), Kárpátalján (Ukrajna), Őrvidéken (Ausztria), Délvidéken (Szerbia, Horvátország, Szlovénia) és a maradék Magyarországon?! Annak idején magától értetődőnek tartották meghalni a hazáért, és ez adott erőt elviselni akár a halált is. Ha most megkérdeznék száz székely embert, hogy ha támadás érné Magyarországot valamilyen oldalról, mondjuk Románia irányából, kész lenne-e azonnal a román haza védelmére sietni, nem tudom, akadna-e akár egy is, aki igennel válaszolna. Különben ismerve a románok alkalmazkodó készségét, ők sem vizsgáznának jobban a magyaroknál, ha Moldávia ellen kellene harcolniuk. A haza fogalma
Mindenekelőtt tisztázásra szorul a haza fogalma, ami napjainkra nagyon is bonyolulttá vált. A Magyar Értelmező Szótár szerint haza az az ország, az a nép, amelyhez valaki születés vagy honosítás révén tartozik. Terület, hely, ahol valamely embercsoport életlehetőségekre talál. Egy másik felfogás szerint a haza fogalma életteret jelent, ahol az ember születik, nevelkedik és meghal. Mások szerint a haza a lakóhely, család, ország, történelem, az azonos nyelvű és kultúrájú közösség összetartozása, szülők, rokonság, nép, anyanyelv és anyaföld, melynek szelleme van. Megállapítható, hogy a haza igen tág fogalom, és változó nagyságú hely, amely lehet egy családi ház, de lehet Oroszországnyi terület is, amely minden orosz ember hazája. Ezt a hazát szeretni és tisztelni kell. Ha a szükség úgy hozza, emberi kötelességünk megvédeni. Napjainkban hozzám hasonlóan igen sok azoknak a száma, akik nem ott születtek, ahol laknak, és nem ott laknak, ahová valók. És mégis van egy olyan hely, amelyet szülőföldjüknek neveznek. Az én esetemben szüleim és felmenőim révén, akik Felső- és Alsó-Háromszéken születtek és haltak meg, a hazám Háromszék még akkor is, ha életem háromnegyedét nem ott, hanem máshol éltem le. Háromszék szervesen kapcsolódik Székelyföld többi részéhez is, amelynek a délkeleti részén fekszik. Mivel életem folyamán Erdővidéken, Udvarhelyszéken és Csíkszéken is laktam és lakom ma is, úgy ezek tovább növelik térben az én hazámat. Marosszék pedig az azonos nyelvű és sorsú közössége révén kiteljesíti szülőföldem határait. Az én hazám ilyenformán a Székelyföld. Ez viszont része a Történeti Erdélynek, amelyhez Trianon után hozzászámítják a Partiumot és a Bánság vidékét is. Ilyenformán, több mint ezeréves közös történelmi múltja okán az én hazám Erdélyország. Igen ám, de Erdély a Székelyfölddel együtt Románia résztartománya, ennél fogva a román állam kötelezettségei közé tartozik a részek, többek között Erdély védelme is az idegen támadókkal szemben. De kik akarhatják Erdélyt elszakítani Romániától? Erre a kérdésre tíz román közül kilenc a magyarokra esküszik. Nekünk viszont a magyarok nem ellenségeink. Itt az első probléma a haza fogalmával. Tekinthetjük-e mi hazánknak Romániát, ha az ellenségként kezeli a magyarokat, és meg akar védeni tőlük?! Ha állami elöljárói mindent elkövetnek, hogy ne érezzük jól magunkat a Székelyföldön és máshol se Erdély-szerte!? Pedig nagyon szeretnénk hazánknak érezni Romániát és büszkék lenni rá. Ehhez csupán egypár dolog szükségeltetnék: a teljes nyelvi jogegyenlőség, a pozitív diszkrimináció és a különböző autonómiaformák meghonosítása. Ha ez megvalósulna, úgy nálunknál hűségesebb szövetségesre nem találna a románság. A második probléma a földhöz kapcsolódik. A múlt század közepéig (1950) a magyar ember lényegét a föld szeretete jellemezte, amiért annyit küzdött, ami élete része volt, és amitől őt a kollektivizáláskor megfosztották. Azóta sikerült még inkább szétzilálni a hagyományos falut, amelyet már csak a nagyszülők emléke őriz. Napjaink globalizálódó világában a földhöz való ragaszkodás teljesen eltűnt, és az emberek többsége halála után a sírban kerül közvetlen kapcsolatba az anyafölddel. A haza fogalmának fontos elemeként szükséges újrafogalmazni a magyarság földhöz való viszonyát.
Gólyafészek Amint már említettem, a haza az a nép, amelyhez valaki születés vagy honosítás révén tartozik. Mi, székelyek és erdélyi magyarok a magyar nemzethez tartozunk még akkor is, ha határok választanak el egymástól. A trianoni békediktátum után közel száz évnek kellett eltelnie, míg ezt a magyar állam a honosítással hivatalosan is igazolta. Ilyenformán immár két hazával is dicsekedhetünk. De úgy vagyunk vele, mint a gólyák. Sehol sem érezzük magunkat igazán otthon. Pedig a gólyák keményen rádolgoznak arra, hogy megmaradjanak. Vonulásuk Európából a 10 000 km-re fekvő Dél-Afrikáig három irányba történik. Észak-Európából délnyugati irányban, Nyugat-Európán és a Pireneusi-félszigeten keresztül, a másik szinte egyenes vonalban vezet északról délre Olaszországon és Szicílián át, a harmadik, délkeleti út a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsián keresztül. Ez utóbbi a mi gólyáinknak az útvonala. Ezt az emberi mértékkel is hatalmas távot természetesen nem egyhuzamban teszik meg. Naponta csak néhány órát repülnek, kedvezőtlen időjárás esetén akár napokig, sőt, hetekig a pihenőhelyen maradnak. Érdekes viszont, hogy a visszaút sokkal rövidebb idő alatt zajlik le. A fészekrakó ösztön, a költés iránti vágy hajtja a madarakat. Nálunk fél évet tartózkodnak, a másik fél év vándorlással telik el.
Talán közelebb állunk az igazsághoz, ha kijelentjük: a gólyáknak csak egy hazájuk van, a hely, ahol fészket raknak és felnevelik a tojásból kikelő kis gólyákat. Nekünk is csak egy van, és ez a Kárpát-medence. Az a hely, ahol a történelmi Magyarország kialakult. Ez a terület ezeréves történelmünk színhelye, ahol nincs olyan fertály, amely ne emlékeztetne múltunkra. A történelmi Magyarország középkori építményeinek 80 százaléka az elszakított területeken található, nagyjaink szülőföldje, győztes és vesztes csatáink színhelyeinek több mint fele ugyancsak ide került.
Bárhol is legyen, magunkénak érezzük a burgenlandi Kismarton történelmi városmagját, Magyarország egykori fővárosát, Pozsonyt, a kassai gyönyörű Árpád-házi Szent Erzsébet-templomot az ott nyugvó II. Rákóczi Ferenccel és Zrínyi Ilonával, Késmárkot Thököly Imrével, Krasznahorka várát, a Vereckei-hágót és Munkács várát, Nándorfehérvárt és a szabadkai városházát, Csáktornyát és Fiumét, Erdély városait és megannyi faluját. Köztük azokat is, ahol egy magyar sem él. A marosszentimrei, a vaskapui és a kenyérmezei csatateret, a piski, szebeni, segesvári, nyerges-tetői, kökösi csaták és az erdélyi hegyszorosok harctereit, Szent László, Hunyadi János, Mátyás király, Bolyai János, Liszt Ferenc, Mikszáth Kálmán, Madách Imre, Kölcsey Ferenc, Jókai Mór, Kálmán Imre, Wass Albert, Nyirő József és még sok jeles magyar szülő- és nyughelyét. Mindezek erőt és hitet adnak a magyarságnak, mert az ősök hagyatékához kapcsolódnak. Megérintjük az épületeket, és halljuk üzenetüket. Azt üzenik, ne csak nézzük a falakat, az emlékhelyeket, a hajdani csata- és harctereket, hanem lássuk bennük a múltunkat is. Érintsük meg az épületeket, a romba dőlt várfalakat, kastélyokat, emlékoszlopokat, az elárvult temetők sírköveit, és hallgassuk meg az ősök gondolatait és üzeneteit. Azt üzenik, hogy a hazát szét lehet darabolni, de tárgyi és szellemi hagyatékait nem lehet egymástól elválasztani, mert összetartoznak, és benne él az utódok tudatában. Bizonyság rá Krasznahorka vára. Amikor tetőzete a lángok martalékává vált, úgy fájt minden magyarnak, mintha a saját háza égett volna le. És így fáj minden, múltunkhoz kapcsolódó létesítmény, hajdani emlékhely megrongálása vagy tönkretétele Kárpát-medence szerte. Halott ingatlan nem jó példa. Élettel kell megtöltenünk, hanem a többségi népek saját múltjukat álmodják belé. Megmaradásunk elengedhetetlen feltétele a nemzedékek közötti nyelvi és történelmi tudat átörökítése. Tanuljunk hát a magyar nép lekedveltebb madarától, a gólyától. Itt építs házat, és itt nevelj családot, és bárhova is sodor a sors, mielőbb visszatérj ide, és ródd le a hazával szembeni adósságodat. Ne feledd, vannak csak egy kisebb nyelvi közösséget érintő hazák, mint amilyen Háromszék, Csíkszék, Udvarhelyszék, Marosszék, Aranyosszék és végül ezek összessége, a Székelyföld. Ezenkívül van még Felső-Maros mente, Küküllő mente, Szászföld (Királyföldje), Barcaság, Fogarasföldje, Keresztesmező, Erdélyi-hegyalja, Kenyérmező, Hátszeg vidéke, Bányaság, Mezőség, Szamoshát, Kis-Szamos mente, Máramaros, Kalotaszeg, Nádas mente, Torockó vidéke, Szilágyság, Tövishát, Erdőhát, Borsa völgye, Bükkalja, Sajó mente, Lápos mente, Kővárvidék, Avasság, Mócföld, Partium, Berettyó mente, Krasznavidék, Érmellék, Bihar, Rézalja, Báródság, Sebes Körös völgye, Fekete Körös völgye, Fehér Körös völgye, Aradi hegyalja, Szörénység, Bánság, Magyarországon Szigetköz, Rábaköz, Kemenesalja, Hajdúság, Hanság, Somogy, Jászság, Nagykunság, Kiskunság, Hortobágy, Nyírség, Palócföld, Várvidéken Fertővidék, Felső-Őrség, Kárpátalján Ung vidéke, Tóhát, Felvidéken Bodrogköz, Szepesség, Gömör, Ipoly mente, Erdőhát, Garam mente, Csallóköz, Zoborvidék, Mátyusföld, Délvidéken Vendvidék, Muraköz, Drávaköz, Bácska, Vajdaság, Deliblát, Temesköz és a Szerémség. A felsorolás nem teljes, sok kicsi haza hiányzik belőle, beleértve a székelyföldieket is. Vannak közöttük gólyányi életterekhez mérhető kicsi és megyényi nagyságú, sőt, ennél nagyobb területek is. És e kisebb-nagyobb hazák mindenikében élnek magyar emberek. Néhol alig egypáran, másutt meg a lakosság felét, háromnegyedét vagy teljes egészét teszik ki. Ők azok, akik életet visznek a haza e kis darabkáiba, és akár a mágnes, egymáshoz csatolják őket. A sok kicsi hazából összeállt régi haza így támad fel és öleli magához minden lakóját. Ezek után már bátran kijelenthetem, hogy az én hazám és minden magyar és székely ember hazája a Kárpát-medence.
Beder Tibor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Fábián Ernő Madách-monográfiája (Megjelent)
„Mi örökös harcban állunk létünkért, mi egy kalitkában vagyunk a fenevaddal, mely minden percben el akar nyelni. Ők [más népek] csak a jólét s jobblét közt küzdenek” – idézi Madách Imre egy feljegyzését Fábián Ernő a nagy klasszikusunkról írt monografikus tanulmányában
Ezt a gondolatot kommentálva megállapítja: „Az egzisztenciális veszélyben (...) az egyén kötelessége, hogy azokért tevékenykedjen, akiket az elpusztulás fenyeget. Harmadik lehetőség nincs. (...) Mert az ember nem maradhat tétlen és közömbös, amikor a természet és történelem rendjét kiforgatva nemzeteket, nemzetiségeket akarnak megfosztani nyelvüktől és kultúrájuktól. Ekkor a jó és rossz közötti választás, hogy melyikkel kötelezem el magamat, nem lehet kérdéses.” A Madách életművét bemutató és értelmező tanulmány megírására az 1980-as évek második felében készült a szerző, ezt magam is tanúsíthatom, aki boldogan nyújtott segítséget a Madách-szakirodalom egy nehezen hozzáférhető művének kölcsönbe adásával, mivel az ő gazdag könyvtára is mindig nyitva állt előttem.
De nemcsak készülődött Fábián Ernő kovásznai (és illyefalvi) műhelyében a Madách-monográfia megírására, hanem azt meg is írta annak dacára, hogy tudta, nem jelenhet meg, mert neve az akkori idők Romániájában a tiltott szerzők listájára került. A helyzet paradoxona, hogy ahol ama gondolatrendőrség hihetetlen erőbedobással dolgozott, ott úgy készülhetett Fábián Ernő munkája, hogy a szerző a legnagyobb szellemi szabadságban dolgozott, és semmilyen engedményt nem kellett tennie, minthogy eleve tudta: úgysem jelenhet meg, amit gondol és ír. Ezzel magyarázható, hogy 1990 után mindössze néhány jelentéktelen kiegészítést hajtott végre tanulmánya szövegén, de az már szabad (?) világunk kulturális környezetére, kiadói viszonyaira vet árnyékot, hogy a rendszerváltás 23. évében jelenhetett meg, köszönhetően Kovászna Megye Tanácsa, a kovásznai városi tanács, valamint a Fábián Ernő Szocio-kulturális Egyesület támogatásának. Madách, aki földrajzilag szintén elszigeteltségben élt, megbízható szövetségese volt az eszmék történetét behatóan tanulmányozó, vidéken élő Fábián Ernőnek. Nem véletlen, hogy korábban szintén monografikus tanulmányban foglalkozott Apáczai Csere Jánossal és Eötvös Józseffel. Madách életművét s főleg Az ember tragédiáját értelmezve egymással szoros összefüggésben beszélhetett olyan kérdésekről, mint magyarság és emberiség, egyén és történelem, az egyes ember és a tömeg vagy nép, továbbá múltról, jelenről és a jövő kilátásairól, illetve kilátástalanságáról, mivel mindezek a madáchi életműnek is sarkalatos pontjai. Akárcsak a férfi és a nő kérdése, amely végigvonul a Tragédia egészén, és a végkifejletben döntő szerephez jut: Éva képében a nő, aki egy új élet ígéretét hordozza magában, adja vissza az életet is magától elvetni kész férfinak, Ádámnak a reményt, hiszen felismeri, hogy – a szerző értelmezése szerint – „az életnek önmagában van értéke, melyet vállalnia kell”.
Olyan kérdések ezek, amelyeket Fábián Ernő nemcsak filológiai alapossággal tárgyal Madách életművét elemezve, de a kortárs európai eszmeáramlatok fényébe helyezi, a tárgyalt életművet a 19. századi filozófia és irodalom csúcsteljesítményeihez mérve. Helyesen járt el így a szerző, mivel meglátása szerint például a Tragédia önmagában is egy „mindent átfogó mű”, melyben „korának egész tudása, bölcsessége feltárul”. Azt viszont félrevezetőnek tartom, hogy a tanulmány tárgya – az alcím szerint – Madách filozófiája. Jelentős irodalmi műben, mely korának nagy kérdéseire felel, bölcsesség keresendő egy angol esszéíró szerint. Fábián Ernő ki is jelenti egy helyen, hogy Madách főművében „a bölcsességet tudta egyetemes jelentésűvé kristályosítani”. Helyesebb tehát, ha azt mondjuk, hogy Madách saját kora létkérdéseire íróként keresett és kínált válaszokat, olyanokat, amelyek korszerűvé tették, mi több, Fábián szerint kortársunknak tekinthetjük mint írót és gondolkodót. A Tragédiát értelmezve elkerülhetetlen a küzdelemmotívum tárgyalása. Ennek a motívumnak a magyar irodalomban megtalálható gyökereire (Kölcseynél, Vörösmartynál például) utal a szerző, hogy aztán így összegezzen: „Ádám az élet célját és értelmét (...) az erkölcsi parancsként előírt küzdelemben [találja meg] és a szabad akarat szerinti választásban jó és rossz között”, Madáchról pedig kijelenti tanulmánya zárásaként, hogy „nagy magyar és nagy európai volt, a legnagyobbak közül való”.
Borcsa János
Fábián Ernő: Az élet értelme. Madách filozófiája. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2012
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Szemlér Ferenc: Romváros (Hogy ne merüljön feledésbe)
Ezt a várost én építettem kőből s habarcsból – faragott gerendák vigyázó összeállításával, az épületrakó művészet minden bölcs fogásainak figyelembe vételével. Köréje falat emeltem, ellenséges idegenektől való védelemre.
Középütt piacteret teremtettem, tanácsházat és templomot, s egyéb helyiségeket a köz használatára. És lakásokat és otthonokat, az édes szerelem, bátor szülés és szomorú elmúlás fészkeit – az emberi faj szaporodásának minden szép lehetőségét biztosító kellékekkel együtt. – Aztán egy szép napon eltűntem innen mindörökre. Maradt az ép csigaház kíváncsi látogatók bámulatára s néma egymás-sarkának-taposására. Emlék csupán már az egész. És néha fáj, hogy mindössze ennek építettem föl valaha. Szemlér Ferenc (1906–1978) e verse teljesen ismeretlen. Jó évtizede, az erdélyi magyar írók kivételesen Hargitafürdőn rendezett összejövetelén elolvastam néhány barátomnak (költőknek, kritikusoknak, az erdélyi irodalom viszonylag jó ismerőinek), senki nem tudta, hogy ki írta, de láthatólag mindenkit elképesztett. A vers is, s amikor elárultam, hogy ki írta, érzékelhettem a döbbenetet. Mindenkire számítottak, csak Szemlérre nem, aki egy időben, az ötvenes években a romániai magyar költészet egyik legtöbbet publikáló költőjének számított, a kultúrával kapcsolatos ötpercenként váltakozó elvárásoknak gyorsan, hűségesen tett eleget. Mindent megénekelt, amit a párt akkor elvárt a költészettől. Ez is indokolhatja azt, hogy mára teljesen elfelejtették, noha a harmincas években, indulása lázas éveiben az erdélyi költészet egyik nagy ígéretének számított, de igazán ismertté Jelszó és mítosz című, nagy vitát kiváltó, a transzszilvanizmust elemző pamfletje tette (amit néhány éve a mindenre figyelő Pomogáts Béla a vita teljes anyagával együtt kiadott a Mentor Kiadónál). De jöttek ama bizonyos ötvenes évek, a „rettenetes évtized”, és Szemlér a szó igazi értelmében kiírta magát az irodalomból. Teltek az évek, múltak az évek, sorra jelentek meg verseskönyvei (több mint hatvan könyvet adott ki, de lehet, hogy többet, köztük számos regényt, elbeszélés- és műfordításkötetet), és a hatvanas években gyorsan váltott. Amikor érezte, hogy lazul a „hurok”, próbált íróként is megújulni. Ha az Arkangyalok bukása című regényét összevetjük a szintén méltatlanul elfeledett, kiváló, A mirigy esztendejével, láthatjuk, milyen eredménnyel. És tanulmányíróként is sokat tett a harmincas évek költészetének „visszahozataláért”, ő írta Dsida Jenő verseskönyvének és az Erdélyi Helikon költőit bemutató antológiának a bevezető tanulmányát. Költőként is váltott, de a mímelt vagy őszinte csasztuskáit, pártos verseit (Zászló Doftána felett, A mi katonáink stb.) átható optimizmusa a kor pátoszával, derűlátásával együtt illant el. Megpróbálta ott folytatni, költőként, ahol a negyvenes évek közepén kényszerűen abbahagyta. Hogy ez mennyire sikerült, erre csak egy alapos Szemlér-versválogatás adhatna választ. Sok mindennel kísérletezett, közreműködött (Szász Jánossal és Lőrinczi Lászlóval) az Eliot-verseskötet fordításában is. (A jegyzeteket Szilágyi Domokos írta, a hazai magyar költők szép összefogása és nagy teljesítménye volt az Eliot legszebb versei című kis kötet.) Saját verseiben megpróbált szembenézni ellentmondásos költői helyzetével. Ezt bizonyítja Romváros című verse is, az Igaz Szóban jelent meg, ami antológiadarab lehetne, de egyik újabban megjelenő, erdélyi magyar költészetet bemutató válogatásban sem szerepel (sem A hét évszázad magyar verseiben, sem Balázs Imre József vagy Pomogáts Béla nagyívű válogatásában). Pedig itt Szemlér mintegy tükröt tart elfelejtett(nek hitt) múltja elé. Miről szól a vers? Szemlér költői és ezúttal ettől elválaszthatatlan emberi meghasonlottságáról, elbizonytalanodásáról, mélységes kiábrándulásáról. Egy hajdan nagy empátiával és lelkesedéssel felépített, azóta lerobbant, romosodó város építője számol be szenvtelen objektivitással élete nagy kudarcáról. A prózavers indázó sorai elválnak, összekapcsolódnak, rángatóznak, az építő nem érti, miért fúlt csúfos kudarcba hajdani gyönyörű vállalkozása, miért vált rommá „a köz hasznát” szem előtt tartva épülő város? Csakugyan, miért? Ezen a vonalon elindulva, s újraolvasva a különös verset, a száraz önmegtartóztatással s némi keserűséggel előadott monológot, sok mindenre rádöbbenhetünk. Legfőképpen arra, hogy költészetünk gazdagabb, sokszínűbb, mint hinnénk, s kényszerűen vagy tájékozatlanságból „leírt”, elfeledett múltjában akár homokban csillogó aranyszemcsék villódznak a felfedezésre váró versek, novellák, esszék, néhány regény. Elsőül mindjárt A mirigy esztendeje.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Amerikai segítséget kért egy székelyföldi Wass Albert megemlékezés rendőrségre beidézett szervezője
Nyílt levélben kért segítséget az Egyesült Államok romániai nagykövetétől Árus Zsolt volt Hargita megyei önkormányzati tanácsos, akit azért idéztek be “elkövetőként” a gyergyószentmiklósi rendőrségre, mert Wass Albert irodalmi estet szervezett.
Az MTI-hez pénteken eljuttatott levélben Árus Zsolt azt állította, hogy egy másik Wass Albert megemlékezés kapcsán, amelynek csak részvevője volt, tanúként idézték be.
Mindkét esetben a háborús bűnösök kultuszát tiltó rendelet feltételezett megsértése miatt indítottak bűnügyi eljárást a román hatóságok.
A nyílt levél szerzője azt kérte a nagykövettől, hogy segítsen rehabilitálni az amerikai emigrációban elhunyt Wass Albert erdélyi írót, akit háborús bűnösként tartanak számon Romániában.
Az erdélyi lapok korábban azt írták, hogy az író születésének 105. évfordulója alkalmából januárban tartott gyergyószentmiklósi megemlékezés szervezői ellen is büntetőjogi vizsgálat indult.
“Ezen cselekedeteikkel a rendőrök és az ügyészek nem csak az Egyesült Államok egyik polgárát bélyegzik meg, hanem implicit módon az Ön hazájáról is azt állítják, hogy egy olyan ország, amelyik menedéket nyújt egy háborús bűnösnek” – írta Árus Zsolt.
Emlékeztetett rá, hogy a kommunista népbíróság által elítélt Wass Albert kiadatását az Egyesült Államok megtagadta.
“Úgy gondolom, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak nyilvánosságra kell hoznia az álláspontját a kommunista Románia által megfogalmazott, s a mai rezsim által is átvett vádakkal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy az USA meg kell védje polgárai becsületét, legyen szó akár a már elhunyt Wass Albertről, akár a fiáról, Wass Hubáról, az amerikai hadsereg tábornokáról” – írta az Egyesült Államok bukaresti nagykövetének a Wass Albert irodalmi est szervezője.
Az erdélyi arisztokrata családból származó Wass Albertet azzal vádolták meg a korabeli román hatóságok, hogy 1940-ben, a magyar hadsereg Észak-Erdélybe történő bevonulásakor parancsot adott több ember kivégzésére. 1946-ban háborús bűnök elkövetése miatt egy kolozsvári népbíróság távollétében halálra ítélte. Romániában 2002-ben kormányrendeletben tiltották be a háborús bűnösök kultuszát. A jogszabály értelmében három erdélyi településen távolították el talapzatáról az író szobrát.
eron.ro,

Meggyalázták Wass Albert marosvécsi síremlékét
Ismeretlen tettesek meggyalázták Wass Albert marosvécsi síremlékét – adta hírül vasárnap internetes oldalán a Krónika napilap.
A Krónika híradása szerint a tettesek lefeszítették és ellopták a marosvécsi Kemény-kastély kertjében álló sziklára erősített, az író portréját ábrázoló bronzplakettet, a földre dobálták és összetaposták a piros-fehér-zöld szalagos koszorúkat.
Az esetre szombat délután derült fényt, amikor a Wass-hagyatékot és a sír ápolását vállaló Bartha József holtmarosi lelkész fia magyarországi vendégek társaságában ellátogatott az emlékhelyhez.
Két év alatt másodjára gyalázták meg az író sírját. Először 2011 áprilisában lopták el a Hunyadi László szobrászművész által készített bronzplakettet. Ezt azonban egy adománygyűjtő akció nyomán még abban az évben sikerült pótolni.
„Belefáradtam ebbe a hercehurcába, és úgy döntöttem, hogy többé nem helyezem vissza a bronzplakettet. Helyette fekete márványt illesztünk a sziklakőre, és akkor majd kiderül, hogy színesfém tolvajok, vagy közönséges gaztevők garázdálkodnak a sírnál” – mondta Bartha József.
A lelkész megemlítette, korábban a rendőrség színesfém tolvajoknak tulajdonította a rongálást. Hozzátette, ezt ő sem zárja ki, de valószínűbbnek tartja, hogy a síremléket az utóbbi hetek felforrósodott magyarellenes hangulatában levők gyalázták meg.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma,

Klaus Johannis és a magyarok: nem oszt, nem szoroz
Nincs különösebb jelentősége a kormány kisebbségvédelmi politikája szempontjából annak, ha Klaus Johannis, a Német Demokrata Fórum elnöke vezető tisztséget kap a Nemzeti Liberális Pártban (PNL) – vélekednek a maszol.ro által megkeresett RMDSZ-es politikusok.
Mint ismert, Nagyszeben polgármesterét a PNL pénteken-szombaton zajló kongresszusán várhatóan első alelnökké választják Crin Antonescu pártelnök javaslatára. Ez azonban RMDSZ-es vélekedések szerint a szövetség és a liberálisok jelenlegi elhidegült viszonyán sem javít látványosan.
Kelemen: érdekes lépés
Kelemen Hunor a maszol.ro kérdésére „Crin Antonescu és a PNL szempontjából érdekes lépésnek" nevezte Klaus Johannis belépését a nagypolitikába. A szövetségi elnök azonban ezt nem a kisebbségek irányába tett gesztusnak értelmezi.
A politikus úgy véli: az lenne a legnagyobb hiba, ha Románia a kisebbségpolitikáját az olaszok, örmények vagy a szászok szemszögéből közelítené meg. „A nemzetiségi kérdést elsősorban a magyarság szempontjából kell megközelíteni, mert a magyar közösség a valós problémákat és célokat megfogalmazó kisebbség ebben az országban" – jelentette ki.
Kelemen gesztusnak inkább azt tartja, hogy Crin Antonescu hosszas mosolyszünet után személyesen hívta meg az RMDSZ elnökét a PNL kongresszusára. „Hónapok óta nem beszélünk, nincs kommunikáció közöttünk. Ezt a gesztust figyelembe kell venni, de nem föltétlenül jelent radikális fordulatot" – jelentette ki.
Egy név nélkül nyilatkozó RMDSZ-es politikus a maszol.ro-nak azt mondta, Nagyszeben polgármestere valójában soha nem volt magyarbarát. „Ha Klaus Johannison múlna, mindannyian románok lennénk" – jelentette ki, emlékeztetve a Német Demokrata Fórum elnökének autonómiaellenes kijelentéseire.
Mint ismert, Nagyszeben német nemzetiségű polgármesterének a neve korábban egyszer már felmerült miniszterelnök-jelöltként. Akkor az RMDSZ támogatta ezt az elképzelést.
Merkelnek üzen Antonescu?
Mint korábban megírtuk, a hazai elemzők és lapok véleménye megoszlik azzal kapcsolatban, hogy mi volt a szándékuk Crin Antonescuéknak Klaus Johannis politikai pályájának felíveltetésével. Bukarestben elterjedt az a nézet is, hogy belpolitikai számításain túl a liberálisok vezére ezzel a lépéssel az államfői mandátumát próbálja egyengetni.
Crin Antonescu ugyanis továbbra is az jövő évi államfőválasztás fő esélyese, ám a szociálliberálisok tavaly nyári jogi ámokfutása óta rendkívül rossz a megítélése a nyugati kancelláriákban és az EU döntéshozói körében. A PNL elnöke Klaus Johannis segítségével elsősorban Angela Merkel német kancellár kegyeit keresi, akivel Nagyszeben polgármestere kiváló kapcsolatokat ápol.
Maszo.ro,

Csak valós történésekre alapuló mondák születtek Mátyásról
Lámpások vitték az égbe az idei ünnepség hírét
Legalább egy-két nap erejéig becsempészni életünkbe a reneszánsz értékeket, hangulatot, életérzést – ezzel a csöppet sem titkolt szándékkal szervezi meg évről évre Mátyás-napi rendezvény- és ünnepségsorozatát a kolozsvári Amaryllis Társaság. Idén kerek évforduló is gazdagította a tematikát, mivel Mátyás királyunk 570 esztendővel ezelőtt született. A szervezők minden évben igyekeznek valamilyen különlegességgel is előállni a hagyományos programok mellett: idén kezdő mozzanatként lámpásokat eresztettek szélnek február 22-én, pénteken este a Főtérről. Ezt régizene-koncert követte a Bánffy-palotában, Szerelmes mese címmel, a Trei parale együttes előadásában. A szombat délelőttöt hagyományosan a gyermekeknek szentelték: a Mátyás-házban közös mesekönyv született. A téma azonban a délutánba is belenyúlott, szakemberek a Mátyás-mesék népszerűségének titkáról értekeztek, majd a Carmina Danubiana együttes koncertezett. A program ünnepi misével zárult.
Királyi udvar a könyvtárban
A Mátyás király születésnapjának 570. évfordulójára szervezett rendezvények kavalkádjában a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány Gróf Mikó Imre Könyvtára ezúttal Mátyás, az igazságos címmel szervezett játékosan ismeretbővítő programot kisiskolások számára azzal a céllal, hogy megismertesse és megértesse leghíresebb királyunk ellentmondásos személyiségét. A tevékenységre kíváncsian és a gyermeki játékosság szellemében jelentkeztek a Donát negyedi Onisifor Ghibu Természettudományi Líceum magyar tagozatának alsósai, Illés Csilla, Diószegi Roberta Beáta, Korábián Krisztina tanítók, valamint Lőrincz Andrea segítőpedagógus kíséretében.
A királyunkról való lényegesebb tudnivalók bemutatása után meseolvasás következett, a mese témáját a kicsik rajzolással, a nagyobbacskák pedig a hallottak elmélyítéséhez hasznos feladatlappal folytathatták, majd a jó hangulat elmélyítése érdekében énektanítással és a Mátyás király szobrászt keres mozgásos játékkal zárult a program. A hangulat és a tudásvágy megvolt, csupán a rohanó idő nem volt cinkostársunk, így bármennyire is jó volt királyi vendégnek lenni, az időutazás határideje lejárt, és elkövetkező alkalmak ígéretében elérkezett a búcsúzás ideje is.
Miklós Erika
Kódex születik
Az Amaryllis Társaság és a kolozsvári gyerekek összefogásával szombaton egyedi projekt született. Mátyás király szülőháza délelőtt néhány órára komoly műhelymunka helyszínévé vált: seregnyi szorgoskezű kis művész merített ihletet Markó Botond meséjéből, a Ficfakirályból, amelyet Kürti Andrea már előzőleg papírra vetett, így az alkotó kedvnek, csupán a képzelet szabhatott határt, s elkezdődhetett a valódi munka, az illusztrálás. Zsírkrétával, színes ceruzával, vízfestékkel, ecsettel, kézzel, ki amihez hozzáfért. Itt mindenki megtalálta a számára legmegfelelőbb kifejezési eszközt. A sokszínű és vidám alkotásokhoz mindenki hozzátett egy keveset. Különösen jó érzés volt látni, hogy a modern kor hősei, a mesék, filmek és rajzfilmek megannyi változatos karaktere közt a nagy orrú király alakja éppúgy megtalálja a helyét a gyerekek szívében. Mindenki ismeri ezt az álruhás igazságosztót, minden gyermek fejében ott lakozik a róla alkotott kép, amely testet öltött az általuk készített kódex lapjain.
A munkában elfáradt illusztrátorok addig sem unatkoztak, míg később érkező társaikat a tervezőasztalhoz engedték. Szórakoztatásukról Both József és Zsuzsa, valamint a Csereklye zenekar gondoskodott mesés játékkal, tánccal. A vidám forgatag egyaránt magával ragadott kicsiket és nagyokat, szülőket és nagyszülőket, s egészen a kódex kiállításáig tartott az önfeledt mulatság. Trombiták harsonájára ekkorra halkult el az énekszó, s álltak meg egy pillanatra a fürge lábak, hogy mindenki megtekinthesse a közös munka gyümölcsét.
A nyolc darab 70x100 cm-es ív jól látható helyre került, így végül képzeletben mindenki végigforgathatta lapjait, s a Mátyás király koronázásáról szóló mese életre kelt.
Simó Helga
Mesékről meséltek
Lelkileg és szellemileg egyaránt gazdagodhattak a kolozsváriak a délutáni kerekasztal-beszélgetésen, ahol három különböző területen dolgozó szakember járta körül a Mátyás-mesék és -mondák különleges világát. Miből fakad a királyról szóló történetek népszerűsége? Melyek azok az értékek, amelyeket Hunyadi Mátyás emlékezetes cselekedeteiből, megnyilvánulásaiból ihletve a mesék, mondák is előszeretettel felhasználnak? Milyen hatást gyakorolnak az értékek az olvasókra, a felnőttekre és a gyerekekre? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattunk választ Antalfai Márta magyarországi pszichológustól, Keszeg Vilmos néprajzkutatótól és Lupescu Radu művészettörténésztől, akikkel Kurta József beszélgetett.
Lupescu Radu kifejtette: mozgalmas és érdekes, eseményekben gazdag az 1458 és 1490 közötti időszak, Hunyadi Mátyás uralkodásának több mint harminc esztendeje, amikor szinte minden évben vezetett hadjáratot, és a többi királytól eltérően erőteljes nyugati politikát folytatott. – A rengeteg esemény közrejátszott abban, hogy különféle történetek keringtek a cselekedeteiről, bizonyára már az ő korában is. Szorosan összefonódik viszont ez a fókusz apja, Hunyadi János alakjával, akiről szintén sokat regéltek. Roppant gazdag irodalma van ennek, nem csak a magyarok, de a szomszédos népek körében is, és valahol ez folytatódik Mátyás király esetében – magyarázta Lupescu Radu. Tartalmi szempontból persze jócskán eltér apa és fia folklorisztikus megközelítése: míg Hunyadi János vonatkozásában inkább a győzedelmes hadjáratokra esik a fő hangsúly, s a történetek a hadvezér alakját állítják előtérbe, addig a Mátyásról szóló mesék egészen másról szólnak.
Keszeg Vilmos utalt arra, hogy nagyon széles a skála, amelyen a király alakjához kapcsolódó értékek sorakoznak: a harcos vitézség, a leleményesség és az őszinteség tisztelője, a szegények pártfogója, segítőkész és jószívű, a dolgozó ember felkarolója és tisztelője, mindeközben pedig erőskezű uralkodó is, aki az öntelt, hatalmával visszaélő hatóságot képes rendre utasítani, és igazságot szolgáltatni. Műfaji szempontból is igencsak változatos kép tárul elénk: míg az anekdotákban az urakat megleckéztető Mátyás jelenik meg, a tréfás mesékben fizikai ereje helyett a leleményessége kerül előtérbe. – Gyakran hallhatunk olyasmit, hogy legendák szólnak Mátyásról, ez azonban nem igaz: a legenda istenekről, szentekről, vallási személyekről szóló történet, a Mátyás király történetek nagy része viszont monda, amely a valóság elemeire épül – hangsúlyozta Keszeg Vilmos.
Akárcsak a tündérmesékben, a Mátyás-mesék esetében is győzedelmeskedik a jó, a rossz pedig megkapja méltó büntetését, gyermekek és felnőttek épülésére, lelki világuk pozitív fejlődésére egyaránt alkalmasak tehát. Antalfai Márta úgy fogalmazott: „az emberi fantázia és képzelet egészen a lélek mélyéig hatol, onnan jönnek a vágyak, amelyek ezekben a mesékben is megfogalmazódnak – mindenekelőtt a jóság, az igazmondás és az igazságtevés, amely számos Mátyás-mese üzenete. – A másik ilyen témakör az okosság: olyan készségeket, képességeket szerepeltetnek – furfangosság, talpraesettség –, amelyek révén a legnagyobb bajból is győztesen kerülhetnek ki a szereplők. Ezekben a mesékben nem csak a király okos, hanem azok az emberek is, akik hatalmas furfanggal, erővel, bátorsággal rendelkeznek, amely által kiemelkedhetnek a többiek közül, ilyen például Mátyás király kovácsa – mondta a pszichológus. Véleménye szerint kicsik és nagyok fejlődésére egyaránt jó hatással lehetnek ezek a mesék, hiszen megtanítanak arra, hogy mindig van megoldás, még a kilátástalannak tűnő helyzetek és az elkeseredettség közepette is, ugyanakkor pedig az empátiakészséget is fejlesztik.
A beszélgetés után a Carmina Danubiana (Juhász Katalin, Csörsz Rumen István, Szabó Zoltán, Orci Géza) régizene-együttes koncertezettMátyás király és a Hunyadiak emlékezete a folklórban címmel.
Ferencz Zsolt
Zárszó a templomban
A Kolozsmonostori Kálvária-templomban vasárnap délelőtt megtartott ünnepi misén fejeződtek be az idei Mátyás Napok. Kádár István plébános arra figyelmeztette a templomot zsúfolásig megtöltő jelenlévőket, hogy Mátyás királyról csakis a szeretet és a tisztelet jegyében emlékezhetünk meg.
A jelenlegi mulandó és a jövőbeli örök haza közötti kapcsolatot a hit teremti meg. Amint pénteken este az égbe szállt a sok-sok lampion, legyen a szívetekben lévő hit is a lampion fényéhez hasonló. Ahogy Jézus mondja: ügyeljetek a hit lámpására, hogy az ki ne aludjon. Ne váljunk közömbössé a hit iránt. Folyamatosan vizsgáljuk meg magunkban azt, hogy élő hittel rendelkezünk-e – figyelmeztetett a plébános.
Bitay Levente kolozsvári magyar konzul beszédében először gratulált a szervezőknek a példaértékű Mátyás-napi rendezvényért, majd a kultúra összekötő hatásáról értekezett. A mise a Himnusz eléneklésével ért véget.
A rendezvényen közreműködött a Lux Aurumque csíkszeredai kamarakórus és a MUN Schola (karnagy: Ványolós András). Három kortárs zeneszerző művét adták elő; az erdélyi származású Orbán György Ave verum, az amerikai Eric Whitacre Lux Aurumque és az észt Arvo Pärt Magnificat című művét tolmácsolták. Három külön zenei világba nyerhettünk betekintést, amelyet a (főként) profi zenészekből álló kórus tökéletes, muzikális előadása kovácsolt eggyé.
A rendezvénysorozat létrejöttét támogatta a Verbau Romania Kft., a Bethlen Gábor Alap és az FKM Építészműhely.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár),

Csíkszeredában tart kongresszust az RMDSZ
Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa
Az SZKT szombati ülésén, amelyre a Kultúrpalota nagytermében került sor, határozatot fogadtak el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség XI. kongresszusának helyszínéről és időpontjáról is.
A kongresszusra Csíkszeredában, május 25-én kerül sor. Határozat született a kongresszus előkészítésének ütemtervéről, a kongresszusi képviselet kiválasztásáról, valamint az alapszabályzat- módosító és a kongresszusi dokumentumokat kidolgozó bizottságok struktúrájáról, amelyek személyi összetételéről a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) dönt.
A testület ugyanakkor határozatot fogadott el az RMDSZ kongresszusi biztosának személyéről és hatásköréről. Kongresszusi biztos Kovács Péter főtitkár, ő koordinálja a szervezési tevékenységet, összehangolja az alapszabályzat-módosító, illetve a kongresszusi dokumentumokat előkészítő bizottság munkáját, részt vehet ezek ülésein, és folyamatosan tájékoztatja a SZÁT tagjait, illetve felügyeli a küldöttek kijelölési folyamatának szabályosságát a területi szervezetek, platformok és a MIÉRT szintjén.
Bethlen Gábor- és Kós Károly- emlékév
Az SZKT határozatban nyilvánította a 2013-as esztendőt Bethlen Gábor- és Kós Károly- emlékévvé. Ez a két személyiség sokat tett a magyarságnak életerős közösségként a szülőföldön való boldogulása, az otthonteremtés érdekében. Idén ünnepeljük Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választásának 400., illetve Kós Károly születésének 130. évfordulóját. Az RMDSZ követendő példának tartja Bethlen Gábor és Kós Károly hitvallását: a kitartó, konok építkezés, a nap mint nap elvégzett munka, a magyar nyelvhez, önazonosságunkhoz való ragaszkodás biztosítja az erdélyi magyar nemzetközösség jövőjét, áll egyebek mellett a Szövetségi Képviselők Tanácsa által elfogadott határozatban.
A legnagyobb kihívás a régióátszervezés
Kelemen Hunor szövetségi elnök a tanácskozás végén a sajtónak nyilatkozva a régióátszervezést nevezte a legnagyobb kihívásnak, amely ebben az esztendőben elkészül. – Nem mindegy, milyen közigazgatási szint lesz a falvak és városok után: lesz megye és lesz régió, vagy nem lesz megye, csak régió, illetve milyen hatásköröket kap a régió, amennyiben a megyék is megmaradnak. Az is kérdés, honnan veszik el ezeket a hatásköröket, a kormánytól, vagy a megyei önkormányzatoktól? Milyenek lesznek ezek a régiók? Milyen összetételűek, milyen nagyságúak, az erdélyi magyarságnak ezen belül a döntéshozó testületben lesz-e, lehet-e szerepe, vagy teljesen kiszorul minden olyan döntéshozatalból, amely a városi és a községi önkormányzati szint fölött zajlik. Ezért nagyon fontos, hogy párbeszédet keressünk, alternatívákat javasoljunk, olyan érvekkel jöjjünk, amelyek mögött statisztikai adatokra alapozott szakmai érvek állnak, és emellé tegyük az etnikai dimenziót, mert azt nem lehet megkerülni, de azt sem szabad engedni, hogy teljesen átcsússzon egy etnikai dimenzióba.
Szórványhálózat a szülőföldön való boldogulásért
Beszélt a budapesti Kárpát-medencei Képviselők Fórumán elhangzott javaslatról, amelyet Szász Jenő, a budapesti nemzetstratégiai intézet vezetője vetett fel, és amely sok vitát váltott ki Erdélyben. – Azt mondom, és véleményem szerint ezt mondja a Szövetségi Képviselők Tanácsának minden felszólalója is, hogy nem szabad ezt a paradigmaváltást még csak fölvetni sem, mert nem mondhatjuk azt, hogy a szülőföldet föladjuk, elhagyjuk. Nem fogadhatjuk el azt, hogy a szórványmagyarság számára ebben a pillanatban nem próbálunk perspektívát, jövőképet nyújtani a saját szülőföldjén. Mi az elmúlt 23 évben szórványhálózatot építettünk, 12-13 szórványkollégiumunk működik, magyarul tanulhatnak a gyerekek, kulturális és szórványmenedzsment-programokat indítottunk. Olyan szórványstratégiánk van, amellyel az elmúlt esztendőkben a népességfogyás ellenére is – a magyar identitás, a szülőföldön való megmaradás megerősítésével – pozitív eredményeket ért el és mutatott fel a szövetség – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az alkotmánymódosítás is "megér egy misét"
Az alkotmánymódosításról azt mondta, sok vitát váltott ki, és még sokat ki fog váltani az első cikkely, amelynek a módosítására nincs lehetőség, mert egy másik cikkely megtiltja. – De ez nem jelenti azt, hogy ne érne meg egy misét, ahogy mifelénk mondanák, ne lehetne ezekről a kérdésekről vitázni. Kell és szabad és fogunk, jelentette ki a szövetségi elnök.
Véleménye szerint mindig lehet olyan megoldásokat találni, amelyek közelebb visznek a valósághoz. Az elnök szerint egyik ilyen megoldás az 1-es cikkely kiegészítése, vagy ha ezt nem fogadnák el, akkor egy másik cikkelybe belefoglalni azt, hogy a Romániában élő őshonos nemzeti kisebbségeket az alkotmány államalkotó tényezőként ismeri el. Kijelentette: erre van példa Európa néhány országában, úgyhogy nem lenne precedens nélküli, ugyanakkor valóban megadná azt az erdélyi magyaroknak és a többi romániai kisebbségnek is, hogy államalkotó tényezőként elismerve őket, nem éreznék magukat másodrangú állampolgárnak, hanem azt éreznék, hogy ők ennek az országnak egyénként, családként, közösségként a románokkal egyenértékű polgárai, közösségei.
A részletekre visszatérünk.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

A végsőkig ható tartás gesztusa
Kötet a kisebbségmentőről
"1994 tavasza óta Magyarország Miniszterelnökségének földszinti nagy tanácsterme előtt emléktábla őrzi Pásint Ödön, Farkas Béla és Horony-Pálffy László »mártírok« – a bolsevik típusú önkény áldozatává vált tisztségviselők – emlékét. Közülük az első, Pásint Ödön épp a 20. század első felét végigélve lett több politikai rendszernek hol ártatlan kiszolgáltatottjává, hol alkotó munkásává, hol meg – végül, valóban – vértanújává" – írja Jakabffy Tamás Pásint Ödönről, az 1900-ban Torockószentgyörgyön született "majdnem elfelejtett erdélyiről", aki magas kormányhivatalnoki pozíciókban végzett munkája során mindvégig szívügyének tekintette a Trianon utáni határokon kívül rekedt magyarság sorsát. Életéről, kevéssé dokumentált munkájáról, kisebbségmentő szerepéről Nóvé Béla írt monográfiát, a kötetet péntek délután mutatták be Marosvásárhelyen, a Bolyai utcai unitárius egyházközség Dersi János- termében.
A könyvet gondozó Kriterion könyvkiadó igazgatójának, H. Szabó Gyulának és a szerzőnek a jelenlétében Sebestyén Mihály üdvözölte a közönséget és méltatta a hosszú évek kutatómunkájának gyümölcseként megszülető alkotást. Mint mondta, nagy szeretettel olvasta végig a szép, nagy betűkkel grafizált, könnyen olvasható kötetet. – Már korábban hallottam Pásint Ödönről, történelmi kutatások során találkoztam a nevével, többek között Bárdi Nándor írásából. Nóvé Béla a nemes publicisztika eszközével olyan témához nyúl, amit általában komoran szoktunk elmondani. De ő, jó értelemben vett publicisztikai stílusban, könnyen emészthető szöveget oszt meg olvasóival, olykor az oknyomozó újságírás eszközeit is használja. Kisebbségmentés – mi lehet ez, miből állhat? Elsősorban sok-sok gyűlésből, egyeztetésből, a hatalmasságok meggyőzéséből, hogy Magyarország felelőssége a trianoni határokon kívül rekedt kisebbségek megóvása. Pásint Ödön rámutat a fájó pontokra, a kulturális intézmények elveszítésére is. A nagyon jól dokumentált kötetből kiderül, hogy ő szürke eminenciás, akinek korát a szerző igen jól ismeri, belopja annak közéle-tét, irodalmát. Mégis, nagyon kevés anyagot lehetett összeszedni – Pásint Ödön 1950-ben, az öngyilkossága előtti napokban igen sok dokumentumot semmisített meg. Ezek valószínűleg életveszélyt jelentettek számára, illetve munkatársai számára. A kötet egészében is izgalmas, a lehetőségekhez képest igen sok dokumentumot sorakoztat föl Pásint Ödöntől, Pásint Ödönről – ily módon a történeti munkák sorába (is) tartozik, ráadásul itt egy könyv, amely végre a túlsó oldalról ábrázolja a kisebbséget: hogyan nézünk mi ki onnan, hogyan néztek ki az elődeink? Újszerűsége ebben is rejlik, hiszen mi eddig mindig az árok innenső oldaláról szemléltük ezt a kérdést – mondta Sebestyén Mihály a Pásint Ödön életútjának állomásaival, a korabeli történelmi változások részletezésével gazdagított méltatása során, majd Nóvé Béla szólt a közönséghez.
– Hősöm pályája Marosvásárhelyhez is sok szállal kötődik. Ő és társai menteni próbálták azt, amit még menteni lehetett. Bethlen István menekülő kormányfő bizalmasa volt. Jellemző rá, hogy katonai futárgéppel berepült a már körülzárt Kolozsvárra, hogy utolsó kormánysegélyként kétmillió forintot juttasson el az ottani kulturális intézményekhez, a színházakhoz, az operához. Lakása hosszú ideig az új magyar nemzeti-konzervatív kormány székhelye volt. Az újjászerveződő miniszterelnökség kabinetfőnökeként ő készítette elő a párizsi békeszerződés magyar képviseletét. A kiugrásban jelentős szerepet vállalt, egy leendő békeszerződés dokumentációját állította össze, ez mindmáig megvan. Felhívta a figyelmet a szórványgondozás fontosságára, ami az akkori körülmények között akár groteszknek is tűnhetett. Menti az erdélyi magyarságot, a svábokat, a zsidókat. Tragédiája nem meghasonlás, hanem egy önemésztő ember végső gesztusa – egy, a végsőkig ható erkölcsi tartás gesztusa. Azért lett öngyilkos, mert nem akarta elárulni a társait, és tudta, hogy itt a vég. És kitért az elől, hogy másoknak ártson.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely),

Modern székely házak építését szorgalmazzák Hargita megyében
Megspórolhatják a tervezési költségeket azok a Hargita megyei polgárok, akik a székelyföldi hagyományos építkezés jegyeit viselő modern székely házat építenek – derült ki Az épített örökség fenntarthatósága Hargita megyében című csíkszeredai konferencián.
A Hargita Megyei Tanács vasárnapi közleménye szerint a Modern székely ház programmal az önkormányzat azt szeretné, hogy már az idei évtől korszerű, kényelmes, ugyanakkor tájba illő házak készüljenek fiatal értelmiségi családok számára. A kész házterveket ingyen szándékoznak odaadni bárkinek, ezzel segítve a hagyományos falukép megőrzését, illetve azokat, akik e szempont figyelembe vételével építkeznek.
A programot Gergely Attila építész mutatta be a konferencián, aki elmondta, partnereket keresnek a program lebonyolításához. A kész házterveket ingyen szándékoznak odaadni bárkinek, ezzel segítve a hagyományos falukép megőrzését, illetve azokat, akik e szempont figyelembe vételével építkeznek. Az építész szerint az ingyenes tervek felhasználásával az építkezők akár tízezer eurót is megtakaríthatnak.
A modern székely házak kilenc típusát a megyei önkormányzat honlapján lehet megnézni.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke a konferencián elmondta, nem elég beszélni a Székelyföld szépségéről, hanem meg is kell ezt a szépséget őrizni, illetve jó irányba kell alakítani.
„A székely zászló, a székely történelemkönyv, meg a székely termék mind fontos, de emellett fontos a hagyományos székely táj megőrzése is, új székely házak építésével, illetve a régiek megmentésével” – idézi az önkormányzat közleménye Borboly Csabát.
(Transindex/MTI)
Nyugati Jelen (Arad),

Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai beszámolója
Kós Károly szellemiségében tervezzük a jövőt
„Mivel a Szövetségi Képviselők Tanácsa ma határozatot készül elfogadni arról, hogy 2013-at nyilvánítsuk Kós Károly emlékévvé, azt javaslom, hogy Kós Károly szellemiségének megfelelően vizsgáljuk meg, hogy merre haladunk, melyek az eredményeink, mi a tennivalónk” – nyitotta politikai beszámolóját Kelemen Hunor szövetségi elnök február 23-án, szombaton, Marosvásárhelyen, a Szövetségi Képviselők Tanácsán.
Az RMDSZ elnöke a 2013-as esztendő várható politikai döntéseiről beszélt, így az alkotmány módosításáról, a fejlesztési régiók átszervezéséről, a közel 70 százalékos parlamenti többséggel rendelkező kormányzattal való kapcsolatról, az európai polgári kezdeményezésről, a székely zászló kapcsán kialakult helyzetről és a „gyöngyhalász” típusú nemzetmentésről.
„A legutóbbi SZKT-n még létezett egy halvány reménysugár a Szövetség kormányzati szerepéről. Ez azóta szertefoszlott, most pedig arra vagyunk berendezkedve, hogy ellenzékből politizáljunk, és egy olyan 70 százalékos többséggel rendelkező kormánykoalícióval állunk szemben, amelynek a mi szavazatainkra nincs szüksége. Így kell megőriznünk eddig megszerzett jogainkat, és meg kell próbálnunk tágítani ezek körét annak érdekében, hogy a szülőföldön való lét XXI. századhoz méltó életfeltételei meglegyenek” – kezdte felszólalását a szövetségi elnök.
„Csak saját magunkra számíthatunk. Egyelőre céljaink eléréséhez nehezen találunk partnereket, azonban a párbeszéd lehetőségeit minden nap keressük. Mindezzel együtt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek határozottan el kell mondania, hogy mit gondol az alkotmány módosításáról. Fontosnak tartjuk az alkotmány módosításakor a Képviselőház és a Szenátus hatásköreinek a szétválasztását, korlátozni kell a sürgősségi kormányhatározatok és a felelősségvállalás általi döntéshozatalt, és az RMDSZ kitart az egyes cikkely módosítása mellett, amelyből a nemzetállamra vonatkozó kifejezést akarjuk kivenni, mert az nem felel meg a romániai valóságnak, a nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőként kell elismertetnünk” – mondta el Kelemen Hunor az alkotmány módosításáról.
„A jelenlegi nyolc fejlesztési régió egy csődtömeg” – jelentette ki az RMDSZ elnöke az idén esedékes régióátszervezés kapcsán, kiemelve, hogy az RMDSZ szakértői több tervezetet is készítenek, amelyeket az önkormányzati tanácsok együttes tanácskozásán mutatják be, március elején, a Szövetség pedig csak egy széleskörű egyeztetés után hoz politikai döntést.
„Arról, ami a székely zászló kitűzése kapcsán történt, még nem tudjuk eldönteni, hogy használt, vagy ártott nekünk. Nem tudjuk, hogy a magyarországi politikusok nyilatkozatai eredményesebbek-e, mintha diplomáciai úton folytattak volna párbeszédet. A székely zászló ügye nem ezelőtt két héttel kezdődött, hanem még a tavaly. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ennek kapcsán tereljük vissza a normalitás talajára a történéseket. A segítségnyújtást ebben az ügyben köszönjük, ha az szolidaritásból és önzetlenségből fakad, de ennek ellenére nem árt, ha szólnak nekünk, kapaszkodjunk meg, mert segítség érkezik. A közösségi szimbólumok használatát a törvény nem tiltja, nekünk bölcsen, ám határozottan kell képviselnünk ezt az álláspontot úgy, hogy a racionalitás keretei között tartjuk a témák” – hangsúlyozta a szövetségi elnök. Hozzátette, hogy egyetlen rossz politikai pillanat elég ahhoz, hogy olyan törvények szülessenek meg, amelyek korlátozzák a magyar nyelv használatát, vagy a kettős állampolgárok státusát, ilyenekről szó esett a székely zászló körül kialakult, mesterségesen gerjesztett vitában.
Az elmúlt időszakban lezajlott kovásznai és szentábrahámi időközi választások kapcsán kijelentette, a Szövetség ismét elsöprő győzelmet aratott, az EMNP csúfosan vesztett, ennek ellenére kijelentették, hogy a harcot folytatják.
„Aztán vannak olyan stratégák, akik kontrollált visszavonulásról, gyöngyhalász-módszerről beszélnek a nemzetstratégia kapcsán. És nagyon szomorú, hogy mindezek hallatán vannak olyanok, akik ezekkel a tervekkel egyetértenek. Az RMDSZ-nek van szórványstratégiája, van szórványmenedzsment programja, több mint tíz szórványkollégiumot működtet. Ebben a kérdésben vitát nyitni nem szabad, a szülőföldön való maradást feladni nem lehet. A Székelyföld szolidáris a Szórvánnyal, a Szórvány pedig egyenrangú partnere a Székelyföldnek. Ha elvész a szórvány, akkor előbb-utóbb elszórványosodik a Székelyföld is. Erről beszélni felelőtlenség” – szögezte le Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Nyugati Jelen (Arad),

Sikeres partnertalálkozó Orosházán
Összekovácsolni mindazt, amit a történelem szétszaggatott
Szombaton délelőtt az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium aulájában került sor A helyi hagyományos termékek és rendezvények szerepe a falusi turizmus fejlesztésébenelnevezésű HURO/1001/213/2.1.2 – FEDERTO pályázat negyedik rendezvényére, a projektben részt vevő Szegedi Tudományegyetem Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Kara, az Orosháza és Térsége Gazdakör, a Temesvári Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete, valamint az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete határon átívelő együttműködési program keretében. Ezzel párhuzamosan, a Gimnázium sportcsarnokában VII. alkalommal szervezték meg a VII. Orosházi Hagyományok Ízek rendezvényt.
A partnertalálkozó megnyitójában Brlázs Róbert projektmenedzser köszöntötte az egybegyűlteket, név szerint megemlítve a később felszólaló illusztris személyiségeket. Köszöntőjét követően dr. Jakab István MAGOSZ elnököt, az Országgyűlés alelnökét kérte a mikrofonhoz. Az elnök beszédében kiemelt fontosságúnak tartotta a Kárpát-medencei magyar gazdák együttműködésének a kibontakozását, aminek az ötlete Horváth Józsefnek, az Orosháza és Térsége Gazdakör elnökének köszönhető. Dr. Dancsó József orosházi polgármester köszöntőjét követően kiemelte: néhány évvel ezelőtt, amikor Orosházán eldöntötték a Kárpát-medencei együttműködési fórum létrehozását, sokan megmosolyogták őket, a mostani találkozó viszont az ötletgazda, illetve a szervezők állhatatosságát dicséri, amihez további sok sikert kívánt. Ahhoz, hogy Orosházán összekovácsolhassák, amit a történelem szétszaggatott. Horváth József, az Orosháza és Térsége Gazdakör elnöke, miután üdvözölte a résztvevőket, ismertette: a Gimnázium sportcsarnokában zajló nagyszabású, VII. Orosházi Hagyományos Ízek nemzetközi rendezvény bírái több mint 70 fajta pálinka közül választják ki a legjobbakat, illetve 12 böllércsapat, köztük a Temes megyei Pusztakeresztúr és Újszentes, valamint az Arad megyei Kisiratos csapatai is gyúrják a kolbásznak valót. A továbbiakban Dedák Angéla turisztikai referens tartott előadást a turizmus Békés megyei helyzetéről, kiemelt fontosságot tulajdonítva a romániai turistáknak. Ezt követően dr. Bodnár Károly, a Szegedi Tudományegyetem dékánja értekezett a turizmus Csongrád megyei helyzetéről, párhuzamot vonva az EU nyugati, valamint a keleti része közötti fejlettségi színvonalak között. Kocsik József, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének az elnöke örömének adott hangot, amiért megismerkedhetett a partnerekkel, akikkel gyümölcsöző együttműködésben vehetett részt, aminek az eredményeként ígéretes jövő vár a Kárpát-medencei magyar gazdákra. Horváth Levente Arad megyei kormánymegbízott alapos felkészültségről tett tanúbizonyságot, amikor adatokkal alátámasztva vázolta a román mezőgazdaság kibontakozási lehetőségeit. Dr. Csősz János, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének elnöke magyarul és románul elmondott értekezésében arról a kiadványról beszélt, amelyikben összegeznék a jelen pályázat által a helyi hagyományos termékek és rendezvények szerepéről, illetve a falusi turizmusban játszott jelentőségük kapcsán kidolgozott tanulmányokat, kísérleti eredményeket közlik majd, didaktikai céllal. Dr. Petelean Doruţ, a Temesvári Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem tanára, aki egyben az ottani Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója is, Fazekas Pál egyetemi tanár tolmácsolásában a rendszerváltás előtti, Temes megyében történt rizstermelés jó minőségéről, illetve jelenlegi elsorvadásáról beszélt. Marossy Zoltán Temes megyei kormánybiztos hozzászólásában meghökkentő kijelentést tett: 1990-ben nem a forradalom sikere miatti rendszerváltás történt, hanem véget ért a Nyugat és Kelet között dúlt gazdasági és információs III. világháború, amit a Nyugat megnyert. Most viszont, függetlenül attól, hogy Magyarország mindkét világégést elveszítette, Románia viszont mindkettőt megnyerte, mindketten a vesztesek esélytelenségével indulnak az EU nyugati részével megküzdeni a piacokért. Ebben a küzdelemben csak akkor győzhetnek, ha összefognak.
A hozzászólásokat követően került sor a kiállított termékek bemutatójára, melynek során megtekintették az Orosházi Asztalos Pékség különféle kenyér- és péksütemény-fajtáit. Temes megyéből De János húskészítményeket, ugyancsak Temes megyéből Dózsa Sándor rékási fehér- és vörösborokat mutatott be. A Csongrád megyei Ökofarm a szokásos állati terményeket, öko-készítményeket állított ki; ugyancsak Csongrád megyéből Bereczné Lázár Nóra a hímes tojások széles választékát mutatta be. Az Arad megyei Varsánd népes küldöttsége a Varga Erzsébet által sütött kulcsos kalácsot kínálta kóstolásra, míg Csipkár Imre és felesége a maguk által termesztett paprikaőrleményt kínálták eladásra; Nagyzerindről Szénási Ferenc a mézeskalácsok széles választékával lepte meg a látogatókat. Tornyáról a Pro Pir Kult Egyesület nevében Suttyák András bemutatta a helyi szokások szerinti szövést, fonást, kemencés lángos- és kenyérsütés termékeit, de disznóvágás időszaka lévén, eredeti hájaskiflivel, sőt szilvapálinkával is kínálgatta a látogatókat. A termékbemutatót követően Brlázs Róbert projektmenedzser tartott összegző értékelést.
A közös ebédet követően sor került a partnermenedzsment értekezletére, ahol kiértékelték a találkozó eseményeit, eredményeit, de megbeszélték a projektzáró értekezlet részleteit is.
A partnertalálkozó a várt eredményeken túl azért is sikeresnek mondható, mert a két országbeli, a négy megyebeli magyar gazdálkodók, vállalkozók ismerősként, barátként újratalálkozhattak, teret nyitva az együtt gondolkodásra, a gyümölcsöző együttműködésre.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad),

Nagyenyedet ünnepelték a budapesti Országházban
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium alapításának 390. és Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget a magyar Országház épületében.
A rendezvényen Kövér László házelnök leszögezte: nincs és nem lehet sikeres Európa szilárd európai azonosságtudat nélkül, európai azonosságtudat pedig nincs és nem lehet az európai nemzetek azonosságtudata és önismerete nélkül.
Az Országgyűlés elnöke kiemelte: közösségi önismeret csak jó iskolák által lehetséges, ezért lehet biztos iránytű a nagyenyedi kollégium a 21. században is.
Rámutatott: a magyar kultúra számára a nagyenyedi kollégium jelkép, az örök újrakezdés erdélyi jelképe. Kövér László szerint akkor alakult a nagyenyedi kollégium, amikor Európában nem a nacionalizmus, hanem a racionalizmus vezérelte a politikai erőket, és Bethlen Gábor, valamint Apafi Mihály egyaránt uralkodásuk egyik legfontosabb feladatának tekintették az iskolák és tudományos intézmények létrehozását, fejlesztését. Kitért arra is, hogy a történelem forgatagában török, tatár, labanc vagy éppen kommunista rombolás után a nagyenyedi kollégium mindig talpra állt. Fennállása alatt a kollégium becslések szerint csaknem negyvenezer hallgatót fogadott falai közé – jelezte. Az Országgyűlés elnöke kiemelte, hogy a sokszínű Erdélyben a kollégium a román–magyar együttélés tükre is: volt idő, amikor az együttélés rombolást, sebeket okozott a kollégiumnak, és „van idő, mint napjainkban is, amikor a románok és magyarok együttműködése épülést és fejlődést eredményezett a nagyenyedi kollégium életében”. A házelnök ezért külön köszönetet mondott a helyi polgármesternek, a nagyenyedi városvezetésnek, Szőcs Ildikó igazgatónak és a kollégium irányítóinak, akik – mint hangsúlyozta – példás együttműködésükkel bizonyítják: a ráció és a racionalizmus, illetve a románok és magyarok közötti kölcsönös tisztelet ma is otthon van Enyeden. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár arról beszélt: a kormány elmúlt hároméves tevékenysége nyomán gyökeres fordulat következett be a magyar nemzetpolitikában. Gyökeres fordulat, amelynek eredményeképpen írott törvényekkel erősítették meg a nemzeti összetartozás kötelékeit. Azokat a kötelékeket, amelyek súlyos sérüléseket szenvedtek az elmúlt évszázad háborúi során, később a kommunista terror, majd „az utólag álságosan puhának minősített, de valójában cinikusan kegyetlen, sorsok tízezreit megkeserítő és a nemzet egészét béklyóba kötő diktatúra idején” – fejtette ki. Úgy fogalmazott: a rendszerváltás óta eltelt évtizedek mutatják, hogy a vajúdás hosszú, a szülés pedig nehéz volt, de az eredmény több mint biztató, és nincs ok kételkedni abban, hogy a nemzetpolitikai célok többé nem rendelődhetnek alá semmilyen más érdek, így a külpolitikai érdek alá sem. Kiemelte: az oktatás és a művelődés csak anyanyelven nyújthatja a legtöbbet, és csak akkor, ha az a lehető legszélesebb körből merít. Tudjuk és hisszük, hogy aki iskolát épít és fenntart, az a jövőt építi – mondta köszöntőjében a helyettes államtitkár, aki kitért arra is: hogy két évvel ezelőtt hozzájárultak az étkezde rehabilitációjához, idén pedig jelentős összeggel segítik az épületkomplexum teljes megújulását. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy Bethlen Gábor reálpolitikus volt, és mindvégig megmaradt annak. Fejedelemsége idején a Tündérkertben virágzás indult minden téren, és nem véletlenszerűen alapított iskolát, hanem uralkodása szerves részévé tette. Kiemelte: az erdélyi református oktatás története sikertörténet. Vigyázzunk erre a sikerre – hívta fel a figyelmet, hozzátéve: az erdélyi magyarság jövője művelődési és tudásszintjének emelésén áll vagy bukik. Az ünnepségen résztvevőket köszöntötte Mihai Horaţiu Josan, Nagyenyed polgármestere is. A rendezvényen elhangzott, hogy a kollégium az erdélyi oktatás és művelődés szellemi fellegvára, falai közül a tudomány, a művelődés, a művészetek jeles képviselői kerültek ki, vonzás- és hatásköre kiterjedt Erdély mellett a Partiumra és a Felvidékre is.
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ nem tüntet (Szövetségi Képviselők Tanácsa)
Az RMDSZ nem vesz részt a március 10-i marosvásárhelyi tüntetésen – jelentette be Kelemen Hunor elnök szombaton a szövetség döntéshozó testületének marosvásárhelyi ülésén. Nem akarnak az SZNT és az EMNP utánfutójává válni, ők a szülőföldön maradásért dolgoznak, és azon lesznek, hogy az alkotmánymódosítás során a romániai magyarságot államalkotó tényezőnek nyilvánítsák – ígérte.
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke az SZKT ülésén kijelentette: a magyar szabadság napja – március 15. – a székelyeké is, és a székelyeknek is a legfontosabb a piros-fehér-zöld zászló. Kifejtette, az RMDSZ sokéves küzdelme áll a mögött, hogy 1997 óta a román államfők és miniszterelnökök is köszöntik a magyar közösséget március 15-én, és hogy 2002 óta az erdélyi magyarok szabadon használhatják ünnepeiken a piros-fehér-zöld lobogót. Hozzátette, nem akarja szembeállítani ezt egy regionális közösség fontos jelképével – a székely zászlóval –, de fontosabb üzenetnek tartja, hogy „egy a zászló”. Ezért azt javasolja, az RMDSZ ne vegyen részt a megmozduláson. Kelemen Hunor – hivatali elődje felszólalása után – közölte: ezt az álláspontot támogatták az RMDSZ szűkebb vezetőtestületei is. „Az RMDSZ nem lesz az SZNT vagy az EMNP utánfutója. Ezt a tüntetést nem mi szervezzük, ezért nem veszünk részt” – jelentette ki. Hozzátette: egy ilyen megmozdulás nem segíti, hanem rontja Székelyföld autonómiájának esélyeit.
Ellenzékben Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai beszámolójában hangsúlyozta, az RMDSZ a szülőföld megőrzéséért dolgozik, nem támogat az erdélyi magyarságot megosztó, a szülőföld feladásával számoló szórványstratégiát. Az RMDSZ elnöke ily módon reagált Szász Jenő szavaira, aki a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának”, „önkéntes területfeladásának” a lehetőségét vetette fel. Kelemen Hunor rámutatott: az RMDSZ szórványkollégiumok és a szórvány-Székelyföld partnerség működtetésével segíti a kisebbségben élő magyarok identitásának megőrzését, elköltöztetésük ötletét felelőtlennek tartja.
„A legutóbbi SZKT-n még létezett egy halvány reménysugár a szövetség kormányzati szerepére. Ez azóta szertefoszlott, most pedig arra vagyunk berendezkedve, hogy ellenzékből politizáljunk, és egy olyan 70 százalékos többséggel rendelkező kormánykoalícióval állunk szemben, amelynek a mi szavazatainkra nincs szüksége. Így kell megőriznünk eddig megszerzett jogainkat, és meg kell próbálnunk tágítani ezek körét” – kezdte felszólalását a szövetségi elnök. Kifejtette: az RMDSZ-nek az a feladata, hogy az erdélyi magyarság érdekeit érvényesítse az alkotmánymódosításnál, a közigazgatási átszervezésnél. Az alkotmánymódosítás során fontosnak tartják a képviselőház és a szenátus hatásköreinek szétválasztását, korlátozni kell a sürgősségi kormányhatározatok és a felelősségvállalás általi döntéshozatalt, és az RMDSZ kitart az 1-es cikkely módosítása mellett, amelyből a nemzetállamra vonatkozó kifejezést szeretné kivenni, mert az nem felel meg a romániai valóságnak, a nemzeti kisebbségeket pedig államalkotó tényezőként akarják elismertetni – sorolta elképzeléseiket Kelemen Hunor. „A jelenlegi nyolc fejlesztési régió egy csődtömeg” – jelentette ki az idén esedékes régióátszervezés kapcsán, kiemelte: az RMDSZ szakértői több tervezetet is készítenek, amelyeket az önkormányzati tanácsok együttes tanácskozásán mutatnak be március elején, a szövetség pedig csak egy széles körű egyeztetés után hoz politikai döntést.
Üzenetek Budapestnek
„Arról, ami a székely zászló kitűzése kapcsán történt, még nem tudjuk eldönteni, hogy használt vagy ártott nekünk. Nem tudjuk, hogy a magyarországi politikusok nyilatkozatai eredményesebbek-e, mintha diplomáciai úton folytattak volna párbeszédet. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ennek kapcsán tereljük vissza a normalitás talajára a történéseket. A segítségnyújtást ebben az ügyben köszönjük, ha az szolidaritásból és önzetlenségből fakad, de ennek ellenére nem árt, ha szólnak nekünk, kapaszkodjunk meg, mert segítség érkezik” – hangsúlyozta a szövetségi elnök. Hozzátette: egyetlen rossz politikai pillanat elég ahhoz, hogy olyan törvények szülessenek meg, amelyek korlátozzák a magyar nyelv használatát vagy a kettős állampolgárok státusát, ilyenekről szó esett a székely zászló körül kialakult, mesterségesen gerjesztett vitában.
Budapestnek üzent Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke is: „Engem nem nagyon érdekel az, hogy jövőre a magyarországi választásokon melyik párt kap több szavazatot Erdélyben. Minket az kell érdekeljen, hogy ne gyűrűzzön be a magyarországi kampány ide, és ne rontsa a közhangulatot, és legyen jó eredményünk az európai parlamenti választásokon” – mondta az RMDSZ politikai alelnöke.
A Szövetségi Képviselők Tanácsa megszavazta az RMDSZ XI. Kongresszusa szervezésére vonatkozó határozatot, továbbá a 2013-as évet Bethlen Gábor- és Kós Károly-emlékévvé nyilvánította, illetve döntött a XI. kongresszus csíkszeredai helyszínéről. Az SZKT szombati ülésén átadták a 2012-es évre odaítélt Ezüstfenyő-díjakat. Évről évre azok a tisztségviselők kapják meg a kitüntetést, akik „jelentős erőfeszítéseket tesznek a szülőföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért”. A kitüntetettek között volt, post mortem Lőrincz Zsigmond, Kovászna tavaly ősszel elhunyt polgármestere is. A díjat a család megbízásából Tamás Sándor vette át.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Pálos szerzetesek Székelyföldön
Nem csak egyháztörténet iránt érdeklődők számára rendeztek tartalmas előadás-sorozatot péntek délután a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban: A pálos misszió Háromszéken című konferencia igen sok hallgatót vonzott, a rendezvényen egyebek mellett a pálos szerzetesek székelyföldi visszatelepítési lehetőségeiről is szó esett.
Bátor Botond, a Magyar Pálos Rend budapesti tartományfőnöke ismertette az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend történetét. Nemzeti elkötelezettségű, fehér ruhás, római katolikus szerzetesrend, e szemlélődő közösség gondolkodásmódját a remeteség határozza meg, tagjai lelkipásztori szolgálatot is teljesítenek. Bátor Botond a budai Gellért-hegy Sziklatemplomában szolgál, ideiglenesen Hargitafürdőn tartózkodik, ott szerveznek lelkigyakorlatokat. Mint mondta, a visszavonult életet választó, szétszórt remetéket Esztergomi Boldog Özséb egyházjogász fogta össze, őt tisztelik az 1250-től jegyzett rend alapítójaként, a pápai jóváhagyást 1308-ban nyerték el. Patrónusuk Első Remete Szent Pál, s azt tartják, aki harmóniában van Istennel és környezetével, harmóniában tud élni önmagával is. A magyarság történetében a pálosok története összeilleszkedett Magyarország hanyatlásával vagy növekedésével – magyarázta Bátor Botond. 1784-ben a lengyelek is jóváhagyást kaptak a rend megalapítására, amely így maradhatott fenn, hiszen 1786. február 7-én II. József magyar király feloszlatta a magyar pálosokat. Magyarországon 1934-ben indították újra a rendet, jelenlétük 1989 után erősödött. Kis szerzetesrend, Magyarország négy kolostorában huszonketten szolgálnak, a világon összesen 550 pálosról tudnak.
Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész most megjelent, Az illyefalvi rendház és könyvei című kötetét ismertette (a pálosok 1701–1786 közötti illyefalvi jelenlétéről a szerző lapunk február 20-i számában írt cikket). Kiemelte, hogy a pálos rend már a tizenharmadik században megtelepedett Erdélyben, illetve hogy az illyefalvi kis pálos rendháznak tulajdonítható, hogy az 1760-as években Sepsiszentgyörgyön újjáalapították a Szent József katolikus plébániát. Az illyefalvi pálos rendház mintegy hatvan könyvét biztonságosabb helyre, a megyeszékhelyi Szent Benedek-plébániatemplom levéltárába költöztették, azokat más kiadványokkal együtt és összefogással a csíkszeredai Benedek Éva és a sepsiszentgyörgyi Pénzes Loránd mentette meg a pusztulástól, mindketten ezt a konzerválási folyamatot részletezték.
A Háromszék kérdésére válaszolva Bátor Botond elmondta, őszintén szeretnék, ha sikerülne visszatelepíteni a pálos szerzetesrendet Székelyföldre, ehhez már van érseki felkérőlevél, évek óta keresik a megfelelő helyszínt, ám az is szükséges, hogy itteni, papi hivatásban gondolkodó fiatalok magyarországi képzés után térjenek vissza szülőföldjükre, és szerzetesként itthon szolgáljanak.
Mózes László2013. febr. 25.

Kovács Péter válasza Toró T. Tibor nyílt levelére
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség zászlóvivője az erős székelyföldi identitás kialakításának és megerősödésének. Az elmúlt időszakban számos olyan kezdeményezésnek lehettünk tanúi, amelyek célja a székely közösségek szimbolikus és gazdasági megerősítése, hagyományaink és szimbólumaink ápolása, illetve bemutatása, az önkormányzatainkban rejlő lehetőségek kihasználása. Ez a munka elengedhetetlen az autonómia eléréséhez.
Az út hosszú és akadályokkal teli. Ezekben hetekben, hónapokban az RMDSZ székelyföldi polgármestereinek nagy részét éppen azért zaklatják a hatóságok, mert kitűzték a piros-fehér-zöld, illetve a székely zászlót. Fenyegető hangvételű prefektusi körlevelek, bírósági tárgyalások sorozata, különböző állami szervek ellenőrző testületeinek látogatása mind oda vezethető vissza, hogy az RMDSZ választott tisztségviselői, helyi, megyei és országos testületei, illetve vezetői büszkén használják nemzeti szimbólumainkat. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy míg Toró T. Tibor pártelnök a számítógépe mögött „dolgozik” és futószalagon gyártja az RMDSZ-t bíráló nyílt leveleit, addig Kelemen Hunor a politikai ellenfél barlangjában, a Nemzeti Liberális Párt kongresszusán hirdeti a szimbólumaink használatának jogát, és törekszik ennek a mesterségesen kialakított konfliktusnak a rendezésére.
Sajnálatos módon a néppárti elnök mindenből magyar-magyar politikai háborút próbál kreálni. Elfelejti, hogy 2012-ben a magyar-magyar választási versenyben csúnyán megbukott, személyesen is, illetve a pártja is. Nem képes felismerni, hogy az autonómia harcban, a nemzeti szimbólumaink használatának kérdéskörében, az alkotmány módosításakor, vagy az új gazdasági fejlesztési régiók kialakításánál a román döntéshozókkal, a román pártokkal állunk szemben, őket kell meggyőznünk az igazunkról.
A Néppárt elnöke nem képes megválaszolni néhány egyszerű kérdést: nagy ívű nyilatkozatok megfogalmazásán túl, mit tett az autonómia ügyében? Az RMDSZ heti rendszerességgel való bírálatán kívül milyen konkrét, kézzelfogható eredményt tud felmutatni? A pártja miért veszi védelmébe azt a gondolatot, amely a szórványmagyarság önkéntes területfeladását célozza? Tisztában vagyok azzal, hogy érdemi válasz soha nem fog érkezni…
Kovács Péter,
az RMDSZ főtitkára
Erdély.ma,

Victor Ponta: Tőkés László románellenes érdekeket képvisel
Victor Ponta miniszterelnök szerint Tőkés László a románellenes érdekeket képviseli, és azok pénzelik őt, akik Románia lejáratásában érdekeltek.
Ponta újságírói kérdésre válaszolva reagált hétfőn az európai parlamenti képviselő aznapi nyilatkozatára. Tőkés László azt mondta: Nicolae Ceausescu nagylelkűbb volt mint Victor Ponta, mert lehetővé tett egyfajta autonómiát a magyarok számára, míg a miniszterelnök elzárkózik egy különálló székelyföldi régió létrehozásától.
Ponta a székelyföldi régió témájára nem tért ki, csak bírálója személyéről fejtette ki véleményét.
„Örülök Tőkés úr támadásainak, mert ő a Románia ellen irányuló idegen érdekeket képviseli már húsz éve. Akkor ijedtem volna meg, ha dicsért volna" – jelentette ki Ponta.
Úgy vélekedett, idegen érdekek szolgálatát bizonyítja az, hogy Tőkés László „rendszeresen támadja" Romániát és a romániai magyarság legitim képviselőit.
„Tőkés László horthysta nyelvezetet használ. De szeretném leszögezni, hogy a romániai magyar kisebbség rendkívül fontos, ugyanazoknak a jogoknak örvend, mint a románság, és egyedüli legitim képviselője a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, hiszen rájuk szavaztak. Tőkés úr pártjára senki sem szavazott, legfeljebb Budapest" – mondta Victor Ponta.
MTI
Erdély.ma,