A 1989-es romániai népfelkelés huszonharmadik évfordulóján forradalmárok – köztük Tőkés László EP képviselő, a rendszerváltó események kirobbantója – jelenlétében mutatták be Szőczy Árpád kanadai újságíró, filmrendező tényfeltáró kötetét a temesvári Új Ezredév Egyházközség épülő templomában.
A könyvbemutató előtt hálaadó istentiszteletre került sor. Gazdáné Mátyus Melinda lelkipásztor hirdetett igét, aki a terméketlen fügefa példázatával szemléltette, hogy a krisztusi kegyelem miként viszonyul Isten igazságszolgáltatásához és ítéletéhez. Prédikációjában kiemelte: 1989-ben a temesvári református gyülekezet nem volt „terméketlen fügefa”, hiszen bátran kiállt az igazság mellett, és teljesítette a rábízott isteni küldetést. 
Gazda István, az Új Ezredév Egyházközség lelkipásztora az igehirdetést követően Ady Endre A tűz csiholója című versét idézve rámutatott arra, hogy a bátorságból fakadó helytállást nem mindig kíséri általános elismerés és igazságszolgáltatás. A „százszor bátrak és viharvertek” az igazukért küzdöttek Temesváron, és huszonhárom év elteltével újra síkra kell szálljanak azokkal szemben, akik el akarják rabolni a forradalom eseményeinek valóságtartalmát – hangzott el.
Az évfordulós megemlékezés második felében Szőczy Árpád Temesvár – A romániai forradalom kitörésének valódi története című kötetét mutatták be, amely a Drakula árnyékában című film bővített tartalommal szolgáló könyvváltozata. Antal János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi előadótanácsosa, az egyházkerület keretében működő átvilágító bizottság vezetője a könyv szerzőjéről elmondta: a díjnyertes filmrendező és újságíró részese volt a temesvári forradalmi eseményeknek, hiszen édesapjával közösen közreműködött abban, hogy a francia-kanadai riporterek titkos felvétele – amelyet a Magyar Televízió Panoráma című műsorában mutattak be – elkészülhessen. Könyvét három nyelven adta ki: angol, magyar és román nyelven. Antal János véleménye szerint napjainkban, amikor megpróbálják meghamisítani történelmünket, és nagy szükség van Temesvár forradalmi szerepének és szellemének a rehabilitációjára, Szőczy Árpád munkássága, és a most megjelent könyvhöz hasonló alkotások „erős barikádot” jelentenek.  A méltatásban az is elhangzott, hogy Szőczy Árpád könyvének megírásakor összesen 65 interjút használt fel, kutatásait három kontinensen végezte. A volt Szekuritáté irattárában, valamint a Magyar Országos Levéltár gyűjteményeiben való alapos kutatómunka eredményeképpen könyvében újabb besúgók személyére derül fény. 
Szőczy Árpád a könyvbemutatón elmondta: nincs még egy olyan református gyülekezet a világon, amely a temesváriakéhoz hasonló történelmi szereppel bírna. A hősökkel szemben viszont ott vannak az árulók, akik együttműködtek a román titkosszolgálattal. A szerző megkülönböztette azokat a besúgókat, akiket kényszerítettek az együttműködésre azoktól, akik meggyőződésből, vagy anyagi érdekből működtek közre a Szekuritátéval. Mint mondotta: könyvének írásakor mindenkinek megadta a lehetőséget, hogy tisztázza magát, és elmondja álláspontját, azonban kevesen éltek a lehetőséggel.
Tőkés László, a Ceausecu-diktatúrát megdöntő forradalom elindítója, volt királyhágómelléki püspök, jelenlegi európai parlamenti képviselő a forradalom meghatározó mozzanatainak felelevenítésekor „isteni koreográfiának” nevezte azt, ahogyan a rendszerváltozásra irányuló, egymással párhuzamosan történő események szálai összefonódtak. „Mindenki tette a dolgát lehetősége szerint, és abból alakult ki ez a végkifejlet” – fogalmazott az egykori temesvári lelkipásztor. Beszédében megemlékezett Újvárossy Ernőről, és mindazokról, akik életükkel fizettek a szabadságért, mondván: a mártírhalált halt temesváriak tudatosan vállalták a sorsukat, és önfeláldozásuk nem volt hiábavaló. Példájuk arra kell indítson bennünket, hogy az ő állhatatosságukkal és lelkesedésükkel folytassuk jogos küzdelmünket a posztkommunizmussal, posztszekurizmussal szemben. Tőkés László ugyanakkor az emlékezés fontosságát emelte ki, annak igazolásaképpen, hogy a küzdelem még tovább tart, mindaddig, amíg igazság nem szolgáltatik, amíg a bűnösök el nem nyerik méltó büntetésüket.  
Az évfordulós ünnepi esemény nemzeti imánk eléneklésével, majd dedikálással zárult.
Nagyvárad,
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
K Ö Z L E M É N Y

2013-ban indul a konzultáció a határon túli magyarokkal
A határon túl élő magyar állampolgárokkal is nemzeti konzultációt kezd az Orbán-kormány – derül ki a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatból, amely az egyeztetés témájáról nem rendelkezik. A határozat a nemzeti konzultációval összefüggő feladatokat sorolja fel, amelynek alapján Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettesnek, közigazgatási és igazságügyi miniszternek – a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) útján – kell gondoskodnia a személyes adatot nem tartalmazó miniszterelnöki levelek és nyilatkozatok soron kívüli megküldéséről a külföldön érvényes lakóhellyel (ennek hiányában tartózkodási hellyel) rendelkező magyar állampolgároknak. Az ehhez szükséges adatfeldolgozási tevékenységek ellátására a Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak, Lázár Jánosnak kell adatfeldolgozási szerződést kötnie – azonnali határidővel – a KEK KH-val és a Magyar Postával. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-nek elmondta, 2013-ban indul a határon túli nemzeti konzultáció, a témáról később adnak tájékoztatást. „Orbán Viktor és kormánya tevékenysége az emberekkel való folyamatos kapcsolattartáson alapul, egyfajta együttkormányzásról van szó. A nemzeti konzultációk ezért folyamatosan zajlanak, több akcióra lebontva, és ebbe a folyamatba most a határon túli magyarokat is bevonjuk” – közölte Havasi.
Székelyhon.ro

Breviárium a Bolyaiakról
A Bocskai-házban szombaton délután mutatták be Oláh-Gál Róbert Bolyai-breviárium című kötetét abból az alkalomból, hogy Bolyai János napnyi pontossággal kétszáztíz éve született Kolozsváron. Kása Zoltán, a művet megjelentető Scientia Kiadó igazgatója, a rendezvény házigazdája, Bolyai János kedvenc Vivaldijának zenéjével vezette be a találkozót, hangsúlyozva, hogy Farkasról és Jánosról, az apáról és fiáról kevés valós adatot ismer a köztudat, amit most pótol ez a könyv.A kötetet méltató Szenkovits Ferenc, a BBTE Matematikai és Informatikai Intézetének igazgatója megerősítette: a szerző nem a két közismert nagyság tudományos munkásságát, hanem azok emberi megnyilvánulásait gyűjtötte össze és tálalta kordokumentumok formájában, valamint a témával kapcsolatban eddig megjelent saját írásaival. Oláh-Gál Róbert talán a legelkötelezettebb Bolyai-kutató, ráadásul matematikus, mégis ebben a kötetben életképek formájában fejezi ki tiszteletét a két erdélyi zseni iránt. A szerző szerint a Bolyaiak élettörténete az egész erdélyi magyarság belügye, levelezéseikből két varázslatos embert ismerhetünk meg. Oláh-Gál Róbert bővített tartalomjegyzék-idézéssel adott ízelítőt munkájából, melyet a nem matematikusok figyelmébe is ajánl. A bemutatón jelen volt Magdó János magyar főkonzul.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Idei utolsó ülését tartotta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa
Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban tartotta szombaton az év utolsó ülését a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Napirenden az önkormányzati főtitkárhelyettes kinevezésének megerősítése, a szövetségi elnök politikai tájékoztatója, majd az ezt követő vita, illetve a kormányzati felelősségvállalásra vonatkozó határozatok elfogadása volt.
Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint az elmúlt 23 év két legnehezebb választása zajlott le, a tét pedig mindkét esetben óriási volt.
Az egyik szemünk sír, a másik nevet
– Ez az esztendő ismét megerősített bennünket abban, amit eddig is tudtunk: csak magunkra számíthatunk, és minden magyar ember szavazata szükséges ahhoz, hogy megőrizzük az erős és egységes képviseletet. Ha december 9-ére gondolok, azt mondhatom, hogy az egyik szemünk nevet, a másik pedig sír. Elvesztettünk négy parlamenti mandátumot, olyan kollégákat, akik évtizedekig képviselték a szövetséget a törvényhozásban. Egy esztendő alatt két nehéz választáson vagyunk túl. Sikerült megőriznünk a parlamenti képviseletet, annak ellenére, hogy magyar versenypárt indult ellenünk, két és fél év nehéz kormányzás után voltunk, amikor megszorító intézkedéseket kellett bevezetnünk, amikor a román oldalon felhajtóerőként működött a váltás igénye – mondta az elnök. Véleménye szerint az RMDSZ-nek azonosítania kell az elkövetett hibákat, tévedéseket, és minél előbb korrigálnia kell azokat. Választ kell adni arra, hogy miért nem tudott jobban mozgósítani, miért veszített szavazatokat, hogy levonhassák a következtetést és helyes döntéseket tudjanak hozni. A kiértékelésre egy hónapot adott, arra kérve mindenkit, ne seperjenek semmit szőnyeg alá, hiszen tavasszal kongresszust szerveznek, és addig el kell dönteni, hogyan tehetik rugalmasabbá, hatékonyabbá a szervezetet, amelynek meg kell erősödnie, hogy megőrizhesse az egységet és a hatékony érdekképviseletet.
Az EMNP az első pillanattól félretájékoztatta a magyar embereket
Az Erdélyi Magyar Néppárt parlamenti választásokon való szerepléséről szólva kijelentette: – Az EMNP az első pillanattól félretájékoztatta a magyar embereket, tudták, hogy semmi esélyük bejutni a parlamentbe. Ők azért voltak szomorúak az eredményhirdetést követően, mert mi bejutottunk, átléptük az ötszázalékos küszöböt. Ártani akartak és tudtak, a négy mandátum elvesztése az ő számlájukra is írható. A december 9-i választások ismét bebizonyították, hogy a verseny nem mozgósít, a bizonytalanokat nem hozza vissza, az embereket nem érdekli a politikusok vitázása, egymásnak feszülése.
Hogyan tovább?
Az elnök a továbbiakban kitért arra is, mit kezd az RMDSZ a felduzzasztott parlamentben, milyen formában tudja használni az érdekképviseletet, bővíteni a kisebbségi jogokat, megőrizni az elmúlt 23 év eredményeit, miként tud oda hatni, hogy a régióátszervezés ne sértse az erdélyi magyarok érdekeit, úgy megváltoztatni a választási rendszert, hogy az arányosság elve megmaradjon, hogyan lehet méltányos módon rendezni a visszaszolgáltatások ügyét, vagy hogyan lehet jövőt építeni a szülőföldön.
Fontos politikai gesztusnak nevezte Victor Ponta kormányfőnek a választások éjszakáján elhangzott nyilatkozatát, aki, bár tudta, hogy az USL-nek meglesz az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többsége, tárgyalásokat kezdeményezett az RMDSZ-szel. – Ez annak a felismerése, hogy a nemzeti kisebbségek ügyét nem szabad ideológiai kérdéssé tenni. Ezért értékeltük Victor Ponta nyilatkozatát. A kormányzó szövetség nélkülünk is alakíthat kormányt, vagy akár velünk. Erről kell ma beszélnünk, véleményt mondanunk – mondta, hozzátéve, hogy a területi elnökökkel való konzultációt követően kiderült, az RMDSZ opciója az, hogy ha együttműködésre kerül sor, ez legyen kormányzati. – Nem vagyunk abban a helyzetben, abban a tárgyalási pozícióban, mint négy vagy nyolc esztendeje, nem mi vagyunk a mérleg nyelve. Elvekről beszélünk ebben a pillanatban, ez pedig együttműködés esetén miniszteri tisztségeket jelent. Ha ellenzékbe megyünk, akkor egyetlen ügybe sem szólhatunk bele, nem számítanak a szavazataink. Harmadik opciót nem látok – mutatott rá a szövetségi elnök.
Beszámolt ugyanakkor, hogy Brüsszelben találkozott Wilfried Martensszel, az Európai Néppárt elnökével, akit tájékoztatott az RMDSZ parlamenti választásokon elért eredményeiről, a Szociállibe-rális Szövetséggel folytatott tárgyalásokról, és arról, hogy a Néppárt elnöke támogatásáról biztosította a szövetséget.
Végül kijelentette: Jövő héten döntés születik. Mi most mérlegeljünk, most nézzük meg, mi jobb, mi előnyösebb az RMDSZ-nek és az erdélyi magyaroknak, és adjunk felhatalmazást a formális tárgyalások lefolytatására.
A szövetségi elnök köszönetet mondott azoknak, akik elmentek szavazni december 9-én, és a tulipánra szavaztak. Gratulált a megválasztott jelölteknek, a kampánystáboknak, az RMDSZ megyei szervezeteinek, polgármestereknek, tanácsosoknak az elvégzett munkáért, köszönetet mondott a civil szervezetek, egyházak képviselőinek, akik arra buzdították a magyar embereket, hogy éljenek demokratikus jogukkal, menjenek minél nagyobb számban szavazni.
Az elnök tájékoztatóját követő vita során is a kormányzati részvétel igenlése körvonalazódott (a fontosabb hozzászólásokat holnapi lapszámunkban olvashatják). A testület Illyés Gyulát, Szatmárnémeti volt polgármesterét erősítette meg az önkormányzati főtitkár- helyettesi tisztségben, majd határozatokat fogadott el az RMDSZ kormányzati részvételéről.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Látó nívódíjak 2012
Szombat este ismét megteltek a széksorok a marosvásárhelyi Bernády Ház egymásba nyíló termeiben. A Látó szépirodalmi folyóirat hagyományos év végi díjkiosztó ünnepségét tisztelte meg népes jelenlétével a közönség. 21. alkalommal díjazta a szerkesztőség az év során a lapban megjelent legjobb írásokat, illetve jutalmazta négy kategóriában azok szerzőit a Hunyadi László szobrászművész alkotta Batsányi János-emlékplakettel és pénzösszeggel.
Az esemény jelentőségét a rendezvény házigazdájaként a műsorvezetést is felvállaló Kovács András Ferenc főszerkesztő méltatta. Külön köszöntötte a kitüntetetteket, a Budapest – Debrecen – Kolozsvár – Marosvásárhely térséget képviselő írókat, költőket, a debütdíjas Korpa Tamást, a prózájáért díjazott Király Kinga Júliát, az esszékategória nyertesét, Kántor Lajost és a verseiért jutalmazott Balla Zsófiát. A 2012-ben közreadott 12 lapszám 1200 oldalnyi anyagából választották ki a szerkesztők az általuk legnívósabbnak tartott írásokat, és indoklásukat laudációba tömörítve tárták a jelenlevők elé.
Demény Péter a fiatal debütdíjas "sebezhető érettségét" hangsúlyozta, ami nélkül véleménye szerint nincs költészet. Dicsérte Korpa okos tanulmányait, és a lapjukban közölt egyik verse "epikus apák" szókapcsolatát kiemelve közelítette meg líráját. Majd Korpa Tamás olvasott fel néhányat nívódíjas illetve a Látóban még nem publikált költeményeiből.
Király Kinga Júlia egyszer már részesült Látó nívódíjban, akkor ő volt az, aki debütált. A mostani, második elismerést Apa Szarajevóba ment című regényrészletével érdemelte ki. Laudálója, Vida Gábor kijelentette, számára az a fontos, hogy győzze meg a prózai szöveg. Ezt mindenekelőtt hihető mondatokkal érheti el a szerző. A regénykezdet pedig, amit a Látó idei júliusi számában olvashattunk, így van elmondva. Gondolatai igazáról Király Kinga Júlia felolvasásából győződhetett meg a hallgatóság. A szerző regénye folytatásából mutatott be néhány sokat ígérő, új oldalt.
Díjeső zúdul Kántor Lajosra, hangzott el az esten. Előző nap a Kriterion Koszorút vehette át Csíkszeredában a jeles kolozsvári irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. Látó-elismerése kapcsán a laudációt mondó Láng Zsolt az emlékezet fontosságát, az emlékező emberek nélkülözhetetlenségét hangsúlyozta. Mindaz, amit a sokat és folyamatosan dolgozó, fiatalságát humorral, öniróniával is megőrző Kántor létrehozott, felér egy erdélyi irodalmi múzeummal, hallhattuk az értékelésben. A díjazott a Korunk januári számában megjelenő hosszabb esszéjéből, "identitás-olvasataiból" kiemelt részletekkel köszönte meg a vásárhelyi folyóirat által neki ítélt kitüntetést.
Balla Zsófia dicséretét Kovács András Ferenc visszapillantással, személyes élményekkel kezdte. Kolozsvári diákéveire, a 80-as évekre emlékezett, amikor ottani ténykedésüket, szellemi irányultságukat Szilágyi Júlia, Cs. Gyimesi Éva mellett a költő, rádiós Balla Zsófia határozta meg. Nem édeskés nosztalgiázás készteti a múltidézésre, emelte ki a méltató. A díjazott költészetében sem található ilyesmi, példa rá a Kolozsvár című vers, legfennebb "a megbocsátás szimfóniáit" fedezhetjük fel köteteiben. Az 1993-tól Budapesten élő Balla Zsófia nagyon igényes, szigorú költő, aki ritkán és nem egykönnyen ad ki verset a kezéből, mondotta KAF. A díjazott arról beszélt, hogy itteni jelenléte egyféle visszatérés Marosvásárhelyre, hiszen költői pályáját az Igaz Szóban kezdte 1965-ben. A díjátadó összejövetel az ő felolvasásával ért véget. Olyan megrázó verset is választott, amely a világnézetét megváltoztató jugoszláviai háború borzalmai nyomán született, a többség azonban a közelgő karácsony hangulatát idézte meg.
A főszerkesztő azzal búcsúzott a lap barátaitól, hogy remélhetőleg 2013-ban is lesz Látó és Látó nívódíjak is.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

Pro Ecclesia- és Pro Partium-díj Arad megyeieknek
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület december 7-i közgyűlésén egy Arad megyei egyházközséget és egy magánszemélyt tüntetett ki odaadó és áldozatos munkájukért.
A Pro Ecclesia-díjat az erdőhegy-kisjenői gyülekezet kapta, mindenekelőtt a közösségi ház, gyülekezeti terem felépítésért. Ennek azonban régi előzményei vannak – 1939-ben önerőből építették fel új templomukat, ami komoly áldozatvállalást igényelt az akkor 1700 lelket számláló gyülekezettől. Bár az utóbbi évtizedek során a gyülekezet lélekszáma a felénél kevesebbre apadt, „az ősök elszántsága, Istenhez és a magyar nyelvhez való hűsége megmaradt az utódok szívében”, olvassuk a laudációban, amelyet Módi József Arad egyházmegyei esperes és Venter Miklós egyházmegyei főgondnok írt alá.
2007-ben született meg az elhatározás – Kovács Gyula akkori lelkipásztor szolgálata idején –, hogy építsen a gyülekezet egy közösségi házat, mely helyet biztosíthat a helybelieknek és a Körösköz magyarságának is a közösségi élet megélésére, egyházi és kulturális események rendezésére. A Feier Lajos és Molnár Csaba aradi mérnökök által megtervezett, 190 négyzetméter alapterületű gyülekezeti házat a hívek önerőből, közmunkával építették fel. Az alapok beöntésétől kezdve a falak emelkedésén át miden munkafázisban látható volt az egységes, jókedvű és önzetlen hozzáállás a presbiterek és gyülekezeti tagok részéről egyaránt. Az elkezdett munkálatok 2010-től Papp József lelkipásztor vezetése alatt folytatódtak, s Isten kegyelméből 2012. május 12-én ft. Csűry István püspök úr jelenlétében, ünnepélyes keretek között sor került a gyülekezeti ház megáldására.
***
 A Pro Partium-díszoklevelet dr. Vajda Sándor borosjenői orvosnak ítélte az egyházkerület vezetőség. A ft. Csűry István püspök és dr. Varga Attila főgondnok által aláírt díszoklevél szerint a megbecsülés „a közélet, a kultúra, az oktatás a gazdaság azon kiválóságainak (jár), akik életművűkkel vagy sok évtizedes munkásságukkal hozzájárultak a Részek reformátusságának és magyarságának hitbeli, erkölcsi, szellemi és anyagi megmaradásához, felemelkedéséhez és egységesüléséhez. Eme díszoklevél áldozathozatalának tiszteletteljes megbecsülése mellett ösztönző szándékjutalom a Partiumért való további hűséges munkálkodásra. „Amit cselekesztek tettel, az Úr Jézusnak nevében cselekedjétek” (Pál apostol Levél a kollossébeliekhez). Az elismerés mellé egy szép bronzplakett járul.
Dr. Vajda Sándor borosjenői presbiter, aki közel két évtizedig volt az egyházkerület igazgatótanácsosa, volt zsinati, közgyűlési és fegyelmi bizottsági tag nagy meglepetéssel, de, bevallása szerint nagy örömmel szerzett tudomást kitüntetéséről. Ami a díszoklevélben nem szerepel: Vajda doktornak kiemelkedő szerepe volt abban, hogy felépült a maroknyi borosjenői reformátusság új temploma, amelynek tízéves évfordulóját az egyházkerület püspökének részvételével nemrég ünnepelte nemcsak a helybeli református közösség, hanem a Fehér-Körös menti város egész magyarsága.
Tudomásunk szerint eddig Arad megyéből a szép elismerést dr. Kovách Géza és post mortem Seres Géza esperes kapta meg.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Kövér Gábor (1910–2012)
Valamennyien tudjuk, hogy az élet véges. Ismerve Kövér Gábor vitalitását, a 102. életéve betöltésekor, idén augusztusban felköszöntöttük, és reménykedtünk abban, hogy a Mindenható megtartja közöttünk még néhány évig. Nem így alakult, december 15-én hajnalban átszenderedett egy másik, az itteninél jobb világba.
Aki ismerte, tanúsíthatja: a környezete, a társadalom kérdései, a nagyvilág sorsa iránt érdeklődő, azért aggódó embertársunk távozott közülünk. Jó humorú, igazi közéleti ember volt, aki nem rejtette véka alá véleményét, annak hangot is adott. A Nyugati Jelenben, illetve elődjében, de az Erdélyi Naplóban és a Szövétnekben is.
Valószínűleg rekordnak számít a tény, hogy 97 évesen jelent meg első könyve (Eretnek mesék), s most novemberben bocsátották útjára a negyediket Marosmenti krónika címmel.
S mert nagyon szerethette, a Mindenható tiszta, világos elmével rendelte ítélőszéke elé.
A Nyugati Jelen (valószínűleg) legidősebb előfizetőjét, az aradi magyar közösség egy kiváló embert gyászol személyében.
Nyugodjék békében!
Nyugati Jelen (Arad)

Már a választások előtt megállapodott az USL az RMDSZ-szel az együttműködésről
Csak akkor egyezik bele a Nemzeti Liberális Párt (PNL) az RMDSZ kormányra lépésébe, ha a magyar alakulat elismeri Románia nemzetállami voltát – derült ki a parlamenti választásokon kétharmados többségre szert tett Szociálliberális Uniót (USL) alkotó alakulat vezetőinek hétvégi nyilatkozataiból. Crin Antonescu, a PNL elnöke továbbra is úgy véli, kevés az esély arra, hogy az RMDSZ kormányra kerüljön, szerinte a magyar alakulatnak „tisztáznia kell álláspontját” az alkotmány 1-es számú cikkelyével kapcsolatban, amely nemzetállamként határozza meg Romániát. Az USL liberális társelnöke a kormányközeli Antena 3 hírcsatornának szombaton este elismerte, a balliberálisok és az RMDSZ vezetői már a december 9-i megmérettetés előtt tárgyaltak arról, hogy közösen alakítsanak ki többséget a parlamentben.
Ezt azonban a kampányban elhallgatták a felek, sőt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Krónikának adott interjúban annak idején azt mondta, csak a választások után lehet beszélni arról, kormányra lépne-e a szövetség az USL-vel, ha erre felkérik. Crin Antonescu a hétvégén úgy vélekedett: csalódást okozna a választóknak, ha kooptálnák az RMDSZ-t a hatalomban, szerinte ugyanakkor nem a magyar alakulat kormányzati szerepén múlik Románia külföldi megítélése, hanem a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásán.
„Ha az RMDSZ kormányra kerül, nem jelenti azt, hogy az ország egy darabját idegenek kezére adtuk. Szerintem akár miniszterelnöki vagy – ha megválasztják – akár államfői tisztséget is betölthet bármely román állampolgár etnikumától függetlenül. Másfelől viszont az sem minősíthető a magyar kisebbség elnyomásának, ha az RMDSZ egy adott pillanatban nincs kormányon” – fejtegette Antonescu.
Közben Dan Radu Ruşanu, a PNL alelnöke leszögezte: a liberálisok elutasítanak minden, a román alkotmány 1-es számú cikkelyének módosítását célzó egyezkedést, szerinte pedig az RMDSZ kormányra lépésének „nélkülözhetetlen feltétele” az, hogy a szövetség ismerje el Románia nemzetállami jellegét. Mint ismert, az RMDSZ politikusai a mostani korteshadjárat során is úgy vélekedtek, hogy a jövőre esedékes alkotmánymódosítás során törölni kellene ezt a kitételt az alaptörvényből. Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő ugyancsak szombaton, az RMDSZ miniparlamentjének tanácskozása után közölte, hajlandó miniszteri tárcát is adni a szövetségnek. „Be akarom bizonyítani, hogy a mienk nem olyan kétharmad, mint a magyarországi, amely elnyomja a politikai és nemzeti kisebbségeket” – fogalmazott Ponta.
Ezzel egy időben a hétvégén kiszivárgott, hogy az USL vezetői a múlt hét közepén zárt ajtók mögött zajlott megbeszélést folytattak Traian Băsescu államfővel. Bukaresti sajtóértesülések szerint a titkos találkozón a felek paktumot kötöttek arról, hogy a kormányzó USL szavatolja az állami intézmények függetlenségét, a jogállamiságot, és nem tesz újabb kísérletet az elnök menesztésére, „cserében” Băsescu Pontát bízza meg a kormányalakítással.
Ezzel állhat összefüggésben a bukaresti mandátuma végéhez ért Mark Gitenstein amerikai nagykövet hétvégi kijelentése, miszerint az Egyesült Államok elvárja a bukaresti politikai elittől, hogy tartsa be a gazdasági reform folytatására, a jogállamiság tiszteletben tartására vonatkozó ígéretét. „Ne ismételjék meg a nyári politikai válságot!” – szólította fel Gitenstein Bukarestet, politikai társbérlet kialakítására ösztönözve az USL vezetőit és Traian Băsescut. Victor Ponta kormányfő a hétvégén – arra hivatkozva, hogy informális találkozó volt – nem volt hajlandó részleteket elárulni az államfővel folytatott megbeszélés kapcsán, Crin Antonescu viszont megerősítette, hogy történt egyeztetés, ugyanakkor cáfolta, hogy titkos paktumot kötöttek volna az államfővel.
Időközben Traian Băsescu ma tíz órára konzultációra hívta a parlamenti pártok vezetőit, amelyet közvebetően várhatóan megnevezi miniszterelnök-jelöltjét. Szerdára hívta össze az államfő a december 9-én megválasztott új parlamentet, miután a választások végeredménye péntek este megjelent a Hivatalos Közlönyben. Victor Ponta bejelentette, karácsony előtt megalakulhat az új kormány, egy esetleges alkotmánymódosítás pedig csak a következő választási ciklusban lépne érvénybe.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Victor Pontát bízta meg kormányalakítással az államfő
Victor Ponta tisztségben lévő kormányfőt, a parlamenti választásokon győztes Szociálliberális Szövetség (USL) miniszterelnök-jelöltjét bízta meg kormányalakítással Traian Băsescu államfő, miután konzultált a parlamenti pártok vezetőivel.
Az elnöki hivatal közlése szerint a találkozón a parlamenti pártok részéről nem hangzott el más személyi javaslat, így Traian Băsescu aláírta az elnöki rendeletet, amelyben megbízza Pontát kormányalakítással. Victor Pontának az alkotmány szerint tíz nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy összeállítsa a kabinet névsorát, bemutassa a kormány programját, majd bizalmat kérjen a parlamenttől. Ezúttal nem okozott meglepetést Traian Băsescu államfő: a múlt vasárnapi választások nyomán parlamentbe jutott alakulatokkal lefolytatott hétfő délelőtti egyeztetést követően a választásokon kétharmados győzelmet arató kormánykoalíció, a Szociálliberális Unió (USL) jelöltjét, Victor Ponta eddigi miniszterelnököt bízta meg kormányalakítással. A jelölés bejelentése előtt, reggel tíz órára összehívott egyeztetés, amelyre a pártok nem külön-külön, hanem az eddigi gyakorlattól eltérően egyszerre kaptak meghívást, alig fél óráig tartott: mint kiderült, csak az USL nevezte meg kormányfőjelöltjét, akit a nem magyar nemzeti kisebbségek 18 fős képviselőházi frakciója is támogatott, ennek nyomán kérte fel délben az elnök kormányalakításra Pontát. Az egyeztetéseken egyébként az USL tagpártjait az elnökök képviselték a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) kivéve, amelyet Eduard Hellvig főtitkár képviselt, Crin Antonescu pártelnök ugyanis közölte: mivel az államfő egy időben hívta meg az összes parlamenti pártot, nem pedig külön-külön, nem vesz részt a megbeszélésen. Victor Pontának az alkotmány értelmében tíz nap áll rendelkezésére, hogy megnevezze kormánya tagjait, és bizalmat kérjen számukra a parlamentben. Az új törvényhozás egyébként ma ül össze először. Ponta kormányalakítással való megbízása annak ellenére sem volt egyértelmű, hogy az USL elsöprő győzelmet aratott, mivel Băsescu államfő még a választások előtt többször is sejteni engedte, hogy nem kívánja a plágiummal gyanúsított szociáldemokrata pártelnököt ismét kormányfővé kinevezni. A hét végén kiszivárgott hírek szerint azonban az USL vezetői a múlt hét közepén zárt ajtók mögött zajlott megbeszélést folytattak Traian Băsescu államfővel. Bukaresti sajtóértesülések szerint a titkos találkozón a felek paktumot kötöttek arról, hogy a kormányzó USL szavatolja az állami intézmények függetlenségét, a jogállamiságot, és nem tesz újabb kísérletet az elnök menesztésére, „cserében” Băsescu Pontát bízza meg a kormányalakítással. A kormányfő megnevezése után még mindig kérdéses, részt vesz-e az RMDSZ a kormánykoalícióban az USL mellett, vagy nem, és ha igen, milyen formában. Erről várhatóan ma folytatódnak a tárgyalások. Az USL-en belül továbbra is feszültséget gerjeszt, hogy Victor Ponta az RMDSZ kormányszereplését szorgalmazza: meg nem erősített információk szerint a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöksége vasárnap este úgy döntött, semmilyen formában nem hajlandó együttműködni az RMDSZ-szel, és az USL-ből való kilépést is kilátásba helyezték arra az esetre, ha a PSD továbbra is ragaszkodik a magyar szervezet beemeléséhez a kormányba. Mint arról beszámoltunk, a PNL korábban elvileg hajlott volna a koalíciókötésre, azzal a feltétellel, ha az RMDSZ nem akarja módosítani az alkotmány első cikkelyét, amely nemzetállamként határozza meg Romániát. Mint ismeretes, Ponta már a múlt vasárnapi urnazárást követően jelezte, hogy az USL elsöprő győzelme ellenére is hajlandó koalícióra lépni az RMDSZ-szel, a PNL részéről viszont már akkor közölték, hogy nem nézik jó szemmel az ajánlatot. Ponta viszont még a hétvégén is azt mondta: akár miniszteri tisztséget is hajlandó biztosítani az RMDSZ-nek. Ugyanakkor Ponta saját pártjában sem örül mindenki az RMDSZ-szel való koalícióra lépés eshetőségének. Radu Mazăre, Konstanca excentrikus megnyilvánulásairól hírhedt polgármestere úgy nyilatkozott: csak akkor látja indokoltnak, hogy az RMDSZ-t is bevegyék a kormányba, ha Amerika és Európa ehhez a feltételhez köti az országnak járó pénzösszegek folyósítását. Nicuşor Constantinescu, a Kosntanca megyei közgyűlés elnöke szerint nagy hiba lenne az RMDSZ-t bevenni a koalícióba, az csak akkor lenne indokolt, ha az USL nem érte volna el az 50 százalékot a választáson, ráadásul a pártvezetés nem is hatalmazta fel Pontát, hogy ajánlatot tegyen a magyar alakulatnak. Constantinescu úgy vélte, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság néppárti elnöke szabta feltételül Ponta számára, hogy a brüsszeli támogatás fejében vegye be a kormányba a szintén néppárti RMDSZ-t. Egyben azt állította, az RMDSZ az év elején becsapta az USL-t, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ugyanis akkor azt ígérte, hogy a szövetség kilép a Boc-kormányból, azonban végül nem így tett. Marian Oprişan, a Vrancea megyei közgyúlés PSD-s elnöke is közölte, ellenzi az RMDSZ-szel való koalícióra lépést.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Miniszteri tisztséget kaphat az RMDSZ (Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa)
Az RMDSZ-nek miniszteri szinten kell részt vennie a következő kormányban, vagy ellenzékbe kell vonulnia – jelentette ki Kelemen Hunor az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati marosvásárhelyi ülésén.
Az RMDSZ elnöke nyomatékosította: a szövetségnek azon az úton kell haladnia, amelyet hatékonyabbnak gondol a közösség képviseletére. Victor Ponta kormányfő egyébként hajlandónak is mutatkozott egy miniszteri széket adni a szövetségnek. Egy televíziós interjúban kifejtette: amennyiben Traian Băsescu államfő a pártokkal való, mára tervezett konzultációk után ismét neki ad kormányalakítási megbízást, és a Szociál-Liberális Szövetség másik két társelnöke – Crin Antonescu liberális és Daniel Constantin konzervatív pártvezér – is beleegyezik az RMDSZ kormányzati szerepvállalásába, hajlandó lenne miniszteri tárcát felajánlani a magyar szervezetnek.
Ellenzékben nincs esély
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa hét végi ülésén a kormányzatban való miniszteri szintű részvételt vagy az ellenzékbe vonulást tartotta a két lehetséges megoldásnak. Érzékeltette azonban, hogy olyan körülmények között, amikor az egy héttel ezelőtti választásokon győztes Szociál-Liberális Szövetségnek még az alkotmánymódosításhoz sem lesz szüksége ellenzéki szavazatokra, gyenge érdekérvényesítési esélyeket kínál az ellenzékiség. Hozzáfűzte: a kormány parlamenti támogatása nem lehetséges, hiszen a választások nyerteseinek nincs szükségük az RMDSZ szavazataira. Az RMDSZ elnöke úgy vélekedett, nem lehet a kormányzati részvétel akadálya az RMDSZ és az SZLSZ közötti ideológiai különbség. „A szülőföld építése nem ideológiai opció, ez közösségi kérdés” – jelentette ki. Elmondta azt is: csütörtökön Brüsszelben járt, és Wilfried Martenst, az Európai Néppárt (EPP) elnökét tájékoztatta az RMDSZ előtt álló lehetőségekről. Az EPP elnöke biztosította, hogy bármilyen döntést hozna a szövetség, támogatja. Kelemen Hunor szerint ma vagy holnap születik döntés arról, hogy a szövetség részt vesz-e a kormányban. Az elnök az SZKT felhatalmazását kérte a jövő heti tárgyalásokra.
Vita az eredményekről
Az SZKT-n egyébként vita alakult ki az RMDSZ által elért eredményekről. Kelemen Hunor úgy értékelte, a magyar–magyar verseny nem mozgósította az erdélyi magyar választókat, a magyarság részvétele négy százalékkal elmaradt a román választókétól. „Egyik szemünk sír, a másik nevet” – értékelte az eredményt az RMDSZ elnöke. Mint mondta, sikerült biztosítani az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét, de a szövetség négy parlamenti mandátumot veszített, és olyan alapemberei nem jutottak be a parlamentbe, mint Frunda György, aki két évtizeden át volt a szövetség szenátora. Az RMDSZ elnöke a mandátumok elvesztését az EMNP-nek tulajdonította. Szerinte az EMNP tudatosan megtévesztette a választókat, és vezetői a választás után nem a saját sikertelensége miatt voltak szomorúak, hanem azért, mert az RMDSZ-nek sikerült átlépnie az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Azt is hozzáfűzte: a szövetség nem volt mindenütt felkészülve a magyar–magyar versenyre, és jövője attól függ, hogy képes lesz-e levonni a választási eredményekből a helyes következtetéseket. Az RMDSZ elnöke kijelentette: január végéig el kell végezni a választások részletes elemzését, és a következtetések alapján kell döntéseket hozni az RMDSZ tavasszal tartandó kongresszusán. „Ez az utolsó esély arra, hogy korrekciókat végezzünk, és 2016-ban ne izguljunk azon, hogy lesz-e ötszázalékos támogatottság” – figyelmeztetett. Kovács Péter, az RMDSZ kampánystábjának vezetője szerint a szövetség valamennyi kitűzött célját teljesítette, hiszen átlépte az ötszázalékos küszöböt, megőrizte a parlamenti képviselet nagyságrendjét, a magyarok által leadott szavazatok nagyobb hányadát szerezte meg, mint a nyári önkormányzati választásokon, és a képviselet földrajzi egyensúlyát is sikerült megőriznie. Ugyanakkor szinte valamennyi megszólaló aggodalmának adott hangot az elért eredmények miatt. Tánczos Barna, a szövetség újdonsült szenátora úgy fogalmazott, örömre van ok, jubilálásra alig. Frunda György ütötte meg a legkritikusabb hangot, akinek húszévi szenátorság után nem sikerült újabb mandátumot szereznie. Kijelentette: az EMNP-re leadott voksokat voltaképpen az RMDSZ elleni protesztszavazatoknak kell tekinteni. Úgy vélte, a kedvezőtlen eredményben döntő szerepe volt annak, hogy az RMDSZ nem lépett ki a jobboldali Boc-kormányból akkor, amikor az a népszerűtlen gazdasági intézkedéseket hozta.
Budapestre üzentek
Markó Béla volt RMDSZ-elnök az SZKT ülésén leszögezte: abszurdum annak örvendeni, hogy a magyarországi kormányoldal ezúttal nem szólt bele a választási kampányba, amikor az RMDSZ az utóbbi években magyarországi ellenszélben politizál. Szerinte igenis, üzengetni kell Budapestre. „Nemcsak azok tették fel a magyar nemzet sorsára az életüket, akik Budapestről üzengetnek nekünk, hanem mi is feltettük” – érvelt a politikus. A volt elnök úgy vélte: Magyarországon esélyeket játszanak el azzal, hogy gyöngítik az RMDSZ-t. „Az erdélyi magyarság és a magyar nemzet jövőjét játsszák el azzal, hogy nem ismerik fel: akár szeretik, akár nem, de támogatni kell az RMDSZ-t” – jelentette ki. Az SZKT ülése után Kelemen Hunor újságíróknak kijelentette: ő maga nem kíván a sajtón keresztül üzengetni Budapestre. Hozzáfűzte azonban, hogy a magyarországi kormányoldal támogatása nélkül nem jöhettek volna létre az RMDSZ ellenzékét képező erdélyi magyar pártok. A választások eredményeit értékelő testületi ülésen egyébként Márton Árpád képviselő is utalt a pártok megnevezése nélkül az erdélyi magyar ellenzék magyarországi kapcsolataira. A Kovászna megyei képviselő azt a hadviselési taktikát ajánlotta megfontolásra a testületnek, amely során elvágják az ellenfél csapatainak utánpótlását.
Ponta nyitott az együttműködésre
„Hajlandó lennék miniszteri tárcát adni az RMDSZ-nek, hogy megóvjuk többségünket és kormányunkat az olyan megítéléstől, miszerint ez is olyan kétharmad, mint a szomszédos Magyarországé, amely elnyomja a politikai és nemzeti kisebbségeket” – jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök a hét végén. Hozzáfűzte azonban: az RMDSZ bevonásáról csak a Szociál-Liberális Szövetség liberális és konzervatív társelnökével közösen, a kormányalakítási megbízás után döntenek. Ugyanabban a televízióműsorban Crin Antonescu liberális pártelnök megerősítette: a baloldali szövetség és az RMDSZ vezetői már a választás előtt tárgyaltak arról, hogy közösen alakítsanak ki többséget a parlamentben. Antonescu viszont kifejtette: szerinte nem az RMDSZ kormányzati szerepén múlik Románia külföldi megítélése, hanem a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásán. Traian Băsescu államfő ma konzultál a parlamenti pártokkal, majd megnevezi miniszterelnök-jelöltjét. Az új parlament szerdán tartja alakuló ülését.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Paktumpolitika
Csak egy hét telt el a parlamenti választások óta, de az eredmények kiértékeléséről, illetve a kormányra lépésről zajló vita kezd egyre kínosabbá válni az RMDSZ számára. Még jó, hogy az idei törvényhozási megmérettetésen magyar riválisa is akadt a szövetségnek, és rá lehetett kenni, hogy miatta kapta fennállása során a legkevesebb szavazatot az RMDSZ.
Ellenkező esetben a Marosvásárhelyen rendezett SZKT-n a szónokok kénytelenek lettek volna, mondjuk, a zord időjárásra, a választók általános érdektelenségére hivatkozni, netán rá lehetett volna tapintani az alakulat által elkövetett hibákra, tévedésekre is. Vagy a választók tudatos megvezetésére. Például arra, hogy miközben azzal riogatták a választókat: román politikusokat juttat mandátumhoz, aki az EMNP jelöltjeire szavaz, az RMDSZ vezetői titokban megállapodást kötöttek a kormányzó balliberálisokkal a hatalommegosztásról.
Apropó, háttéralkuk. Valahogy az sincs rendjén, hogy a szövetség csúcsvezetői nem hajlandók feltárni a nyilvánosság előtt, milyen feltételek mentén hajlandók kormányra lépni a Victor Ponta és Crin Antonescu vezette USL-lel, amikor korábban azt mondták: kizárólag az erdélyi magyarok érdekeit szem előtt tartva hoznak döntést az ügyben. Ha ugyanis csak a miniszteri bársonyszék megszerzése lenne a kritérium, akkor nem biztos, hogy ezzel megelégszik a magyar közösség, amelyet ellenben sokkal inkább lázba hozná, ha választottjai keményebben ütnék a vasat a magyar nyelv regionális hivatalossá tétele érdekében – mint ahogy az a kampányban ígéretként megfogalmazódott.
Annál is inkább, mivel lám, a román liberálisok máris egyértelművé tették, milyen feltételt szabnak a magyarok kooptálásához. Az RMDSZ kormányra kerülése esetén jó lenne tudni tehát, hogy a szövetség lemondott-e az alkotmány Románia nemzetállamiságát kimondó cikkelyének módosításáról, mint ahogy azt is, hogy milyen indokok alapján marad ellenzékben, ha végül ezt a szerepet választja. Az RMDSZ most akkor követné el a legnagyobb hibát, ha nem magyarázná el a magyar közösségnek stratégiai döntései hátterét, és titkos, ráadásul sok hasznot nem hozó paktumok alapján sorolna be a balliberális kétharmadba.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Oláh Gergő nyerte az X-Faktort, Antal Timi a legjobb énekesnő
Oláh Gergő a 2012-es X-Faktor győztese – a vasárnap késő este zárult tehetségkutató legjobb énekesnője a bánffyhunyadi Antal Tímea lett. A nagykárolyi diáklány, Csobot Adél a dobogó harmadik helyezettje – ő a szombat esti elődöntőben búcsúzott a show-tól.
A döntősök szülővárosaiban vasárnap este is összegyűltek a rajongók, hogy együtt szurkoljanak a kedvencüknek: Antal Timi rajongói Bánffyhunyadon nézték együtt a show-t, Oláh Gergő rajongói pedig Salgótarjánban szurkoltak.
A finalisták közül Oláh Gergő lépett először színpadra "kedvenc" James Brown dalával. Antal Timi az Over the Rainbow című Leona Lewis dalt választotta. Újra nagy sikert aratott vele, a közönség és több mentor is állva tapsolt.
Ezután az úgynevezett „meglepetés duettek” következtek: Oláh Gergő Vastag Csabával, az X-Faktor 2010 győztesével az Őrizd az álmod! című dalt adta elő. Antal Timi Kocsis Tiborral, a tavalyi X-Faktor nyertesével énekelhetett a Lásd a csodát című dalban.
A két versenyzőnek új szerzeményt is íratott az RTLKlub, a Győztes dalt, amelyet előbb Gergő, majd Timi adott elő.
Nagy Feró és Keresztes Ildikó az idei Bandaháború győztesét is kihirdette a műsorban – a szakmai díj nyertese egy szegedi underground zenekar lett, a The Shudras a Paranoia című videoklipjével.
Oláh Gergő győzelmét végül többórás műsormaraton és mesterségesen generált feszültég után jelentette be a műsorvezető, Ördög Nóra, aki szenzációként tálalta azt a hírt is: 2013-ban is lesz X-Faktor.
Krónika (Kolozsvár)

Érdem, érdek, cél
Újra meg újra elolvasom a cikket, mert nem hiszek a szememnek. Hogy jelenhetett ez meg? A tudósításnak álcázott írás, amely két köztiszteletben álló személyt becsmérel, vasárnap délután került fel „Maros megye legolvasottabb napilapjának” internetes portáljára.
Nem vállalta nevét a szerző, aki nem kevesebbet állít, mint hogy Hollanda Dénes és Boros Zoltán „szakmai sikereiket az általuk szidott magyar érdekképviselet támogatása nélkül nem érhették volna el.” A kijelentés annyira abszurd, hogy azt is mondhatnám, szóra sem érdemes. Ugyanakkor annyira aljas, hogy nem hagyhatom szó nélkül. Ez a képtelenség nem egy pletykalapban, hanem egy közéleti napilap portálján jelent meg. Azóta is fenn van a világhálón és az elmúlt napok során senki sem határolódott el tőle. Tudjuk, hogy egy adott  lapban megjelent írások, vélemények nem feltétlenül a szerkesztők véleményét tükrözik, az X-szel jelölt írások fizetett hirdetések, és a különböző közérdekű közlemények alá nem szokták a szerkesztő nevét feltüntetni. Jelen esetben se a fizetett hirdetésre utaló jel, se a szerző neve nem szerepel az írás alatt, amiből a gyanútlan olvasó könnyen arra a következtetésre juthat, hogy egy szerkesztőségi közleménnyel áll szemben. A hárommondatos cikk azonban nem tényeket közöl, hanem nyilvánvaló tényeket hamisít! Van a hazai újságírás terén valaki, aki ne ismerné Hollanda Dénes és Boros Zoltán nevét? Közérdekű és közösségépítő munkájuk révén már akkor magyar érdekeket képviseltek, mikor az e célból létrehozott szervezet még nem létezett.
Dr. Hollanda Dénes neve egybefonódik az erdélyi magyar műszaki oktatással és a Sapientia EMTE megalapításával. Ha szakmai sikereit az általa betöltött tisztségekkel mérnénk, tudnunk kell, hogy egyetemi oktatóként már 1979-ben, azaz tíz évvel az RMDSZ megalakulás előtt a Műszaki és Pedagógiai Kar dékánja volt a Marosvásárhelyi Műszaki Főiskolán. Hogy támogathatta volna szakmai sikereit az a szervezet, amely jóval később alakult?
Boros Zoltán szintén, már az RMDSZ megalakulása előtt olyan szakmai sikereket könyvelhetett el mind a zeneművészet, mind a televíziózás terén, amellyel bárki szívesen büszkélkedne. 1990-ben munkatársai választották a Román Televízió magyar nyelvű adásának a főszerkesztőjévé, nem az RMDSZ támogatásával vált azzá. Csak az ezt követő évtizedekben vált máig tartó gyakorlattá, hogy a hatalmon lévő politikai alakulatok nem hozzáértés, hanem pártállás alapján juttatják vezető tisztségekbe saját embereiket.
A választási hév, a politikai fanatizmus és szervilizmus számlájára írható a jelenlegi állapotok kivetítése az érdekvédelmi szervezet megalakulása előtti időkre. Pár évvel ezelőtt Hollanda professzor a következőket nyilatkozta: „Sokkal többet megvalósíthattunk volna, ha a támadások helyett egymást segítve haladunk a cél felé”.
Sajnos igen különböző érdekeink és céljaink vannak.
Bustya Sándor
A szerző a Vásárhelyi Hírlap külmunkatársa
Székelyhon.ro

Megbüntetni a kommunista bűnöket
A kommunizmus bűneit elítélő nemzetközi büntetőjogi rendszer létrehozását szorgalmazza a Tőkés László kezdeményezésére alakult európai Diktatúra-Ellenes Szövetség.
Hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László EP-képviselő elsőként a romániai Országgyűlési választások eredményeit, és az abból fakadó politikai helyzetet értékelte. Nincs ok az ünnepre, fejtette ki, hiszen Romániában tovább él a diktatúra öröksége, és egy posztkommunista visszarendeződés körvonalazódik. „Nekünk különösen tudathasadásos az állapotunk, mert Magyarországon 2010-ben ennek ellentétes folyamat zajlott le. Nekünk nem a posztkommunista román kormányban van a helyünk, hanem folytatnunk kell a rendszerváltoztatást” – szögezte le a politikus. Mint fogalmazott, tragikomikus az RMDSZ kormányzati szerepvállalása, ugyanis hamis legitimitást nyújt a visszarendeződés számára, ráadásul az RMDSZ mostani kormányzati szerepvállalása éles ellentétben áll a kereszténydemokrata értékekkel. Az RMDSZ morális válságban van, és a református egyház asszisztál ehhez a folyamathoz – folytatta Tőkés László kiemelve azt, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke – azaz Csűry István – volt az egyetlen az összes romániai egyházi elöljáró közül, ide értve a történelmi magyar egyházak és a román egyházak elöljáróit is, aki a választási kampányban arra buzdított, hogy a hívek egy bizonyos pártra szavazzanak. „Szégyellem magam, amiért az egyházam ilyen helyzetbe jutott” – fogalmazott Tőkés László, kiemelve azt, hogy véleménye szerint az egyházi vezetők csak morális alapú politikát, nem pedig pártpolitikát folytathatnak.
Diktatúra-Ellenes Szövetség
Szilágyi Zsolt, Tőkés László brüsszeli parlamenti irodájának kabinetfőnöke a sajtótájékoztatón felelevenítette, hogy Tőkés László kezdeményezésére megalakították az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformot, melyek harminchét kormányzati és nem kormányzati szervezet a tagja. A platform célkitűzése az, hogy a náci, fasiszta rezsimek háborús bűnöseinek elítélésének mintájára alakuljon egy nemzetközi bíróság, mely elítélje a kommunista rezsimek alatt elkövetett emberiség ellenes bűncselekmények elkövetőit is. Kérdésünkre válaszolva Szilágyi Zsolt kifejtette, hogy az európai baloldal meglehetősen negatívan viszonyul ehhez az ügyhöz, mint fogalmazott, az európai baloldal hajlamos megvédeni a posztkommunista országok szocialista pártjait, melyek a volt kommunista pártok jogutódjai. Tőkés László abban látja a legnagyobb akadályt, hogy a nyugat-európai politikusoknak nem volt közvetlen tapasztalatuk a kommunista rezsimekkel kapcsolatban. Ezért alkalmazzák a kettős mércét a fasizmus és a kommunizmus bűneire. Mint a politikusok jelezték, már csak azért is szükség lenne egy ilyen bíróság felállítására, mert a Hágai Nemzetközi Bíróság nem foglalkozik az 1945-1989 közötti időszakban elkövetett emberiség elleni bűnökkel. Szilágyi Zsolt kifejtette, hogy a platform szakértői most dolgozzák ki azt a javaslattervet, amelyet beterjesztenek az országos és nemzetközi intézményeknek. Mint kifejtette, egy ilyen bíróság megalakulhat magukban a tagországokban is, de megalakulhat európai szinten is, ez utóbbi esetben a tagállamok automatikusan az európai intézmény joghatálya alá esnének.
Temesvári Nyilatkozat
Tőkés László december 16-iki keltezéssel egy nyilatkozatot is kibocsátott Temesvári Nyilatkozat 2012 címmel. Ebből a dokumentumból idézünk:
(…)
„Fájdalmas jubileumi „ajándéka” a történelmi sorsnak, hogy – a volt szovjet tábor többi országát beelőzve – Romániában újból hatalomra került a posztkommunista demokratúra.
Legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy az Európai Unió – egyik – tagállamának polgáraiként, a demokratikus választás intézményének köszönhetően, ma már rendelkezünk a szabadság illúziójával, s a televíziós távirányító gombjainak nyomogatását illetően szabadon dönthetünk…
(…)
A temesvári forradalom kezdetén ott álló Királyhágómelléki Református Egyházkerület mostani püspöke, a hatalombarát RMDSZ uszályába sodródva, valamennyi magyar – és nem magyar – romániai egyház püspökével ellentétben, legutóbbi körlevelében egészen szokatlan, a régi pártos időkre emlékeztető módon egy adott pártra – jelen esetben az RMDSZ-pártra – való szavazásra buzdította a híveket.
(…)
Huszonhárom évvel Temesvár Szabadító Karácsonya után hitünk köteleztetésével kell megállapítanunk, hogy: még mindig nem voltunk képesek szembenézni a kommunista múlt bűneivel; gyengék voltunk elszámoltatni a vétkeseket; restek voltunk megtisztítani a társadalmi – és egyházi – közéletet. Nem csoda hát, hogy újból feltámadt a múlt, és a kommunizmus kísértete jár közöttünk… Megérett az idő az ún. Tismăneanu-jelentés egy jobbított magyar kiadásának a megjelentetésére! Nem akarhatjuk, hogy Gyermekeink és Gyermekeinknek Gyermekei ugyanolyan félelemben és kiszolgáltatottságban nőjenek fel, mint amilyenben mi éltünk 1989 előtt. Nem fogadhatjuk el, hogy fejünk fölött – rólunk, nélkülünk – csak az önérdekeiket követő hatalmasságok döntsenek. Vissza kell utasítanunk, hogy a „televíziós forradalom” – és ellenforradalom – pártkatonái feléljék a jövőnket! Most ez várna reánk – ha szótlanok és tétlenek maradnánk. És ez elsősorban nem „magyar kérdés” – még csak nem is „román”. Az egész kelet-közép-európai rendszerváltozás, a demokratikus egyesült Európa ügyét árulnánk el, hogyha sorsunkba belenyugodnánk. Kezdeti szabadságharcunkat azáltal tetőzhetjük be, hogyha „igazságharcunkat” is végigvisszük. A Temesvári Társaság júliusi Felhívásában vészjelzést adott le: „Polgártársak! A demokrácia veszélyben van Romániában!” A Temesvári Kiáltvány szellemében, ezzel együtt, a Diktatúra-Ellenes Szövetség megalakítását kezdeményezte. Nekünk, erdélyi magyaroknak többszörösen is minden okunk megvan arra, hogy csatlakozzunk ehhez a Szövetséghez.”
Pap István
erdon.ro

XXI. századi Kolozsvári Magyar Opera
A Kolozsvári Magyar Opera, lehetőségeivel élve, műsorában igyekszik azt a tradicionális vonalat követni, melyet az intézet 220 éves fennállása alkalmával minden időkben követett.
 Jelenlegi igazgatója, Szép Gyula sajtótájékoztatóján elmondta Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. – Budapest, 1967) háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja. Születésének a 130. évfordulóját ünneplik meg a Székely fonó egy felvonásos daljátékával, amely a szerző egyik legzseniálisabb színpadi alkotása. Az alkotás felújított bemutatásával az operaház tiszteleg az alkotó előtt.
Az is nagyon fontos, hogy a színházzal együtt ünnepeljék a kolozsvári hivatalos színjátszás, és ezen belül a zenés színjátszás 220. évfordulóját. Ez szintén egy olyan évforduló, mellyel büszkélkedhetnek. Erről sokat írtak, és könyvek is jelentek meg.
Számunkra ez azért fontos, mert itt írták és mutatták be először magyarnyelven, megírt, előadott operát Ruzitska József: Béla futása- címmel, 1822-ben.
Tavasszal, 2012-ben, Kolozsváron a Nemzeti Operák Fesztiválját tartották meg, melyen a Bukaresti Operaház igazgatója annak örvendhetett, hogy végre a Bukaresti Opera eljött Kolozsvárra, ahol az első Romániai Operaház megkezdhette működését 1919-ben. Akkor Szép Gyula elmondta, hogy a Kolozsvári Magyar Opera 1860-ban volt Bukarestbe először? Több előadással, amiről az akkori román sajtó nagy ovációval írt, mint például Nicolae Filimon, a kor elismert publicistája. A legpozitívabb méltatást éppen Erkel Ferenc: Hunyadi László című művéről írta.
Tiszteletben tartva az operajátszás hagyományait, mind a magyar operajátszás, mind az egyetemest ’90 után lehetőség van bármit játszani. Tehát az opera vezetősége maga állíthatja össze repertoárját. Folyamatosan, következetesen foglalkoztak a kortárs magyar operajátszással is.
Nem volt olyan évad, bemutató, felújítás, hogy ne lett volna műsoron ma élő vagy nemrég elhunyt erdélyi vagy magyarországi kortárs zeneszerzőnek valamelyik műve.
Az idén e szándékot megkoronázták azzal, hogy sikerült a Magyar Nemzeti Kulturális Alaptól egy összeget megpályázni, mely által lehetővé vált három kortárs operánk hangfelvételét rögzíteni, professzionális módon. Egy DVD hanglemez sorozatot hoztak ki, ami szintén jelzi, a Kolozsvári Magyar Opera él. A mai és a jövő zenéjével, operájával is méltó módon foglalkozik.
A Magyar Operabarátok Körének kiadásában megjelent egy igen figyelemre méltó könyv, melynek érdeklődés felkeltő címe: A KOLOZSVÁRI MAGYAR OPERA 220 ÉV UTÁN
Összeállították: Simon Gábor, Szép Gyula és Fekete Adél.
Idéznék az ajánlásból: „Nem történelemkönyvet tart kezében az olvasó: képeskönyv kíván lenni ez a kiadvány, amolyan színes kalendárium, amely olykor visszapillant ugyan a múltba, de fő szándéka az intézmény jelenének, az 1989-es politikai változások utáni életének többirányú megvilágítása, annak a társulatnak az életében kutakodva , amely 220 év után is egyértelműen bizonyítja a műfaj és önmaga létjogosultságát.”
Az 50 oldalas „kalendárium” felsorjázza mindazon helységek felvételeit, melyben az intézet valaha is működött. Majd a Kolozsvári Magyar Opera 1948-tól napjainkig igazgatóinak fényképeit közli. Harmadik rész: A Társulat összetétele 1990 után: Karmesterek, karigazgatók. Rendezők. Korrepetitorok. Díszlettervezők, jelmeztervezők. Koreográfusok, balettmesterek. Ügyelők. Művészeti titkárság. Magánénekesek (1990- 2012). A zenekar, hangversenymesterek táronkénti felsorolása. Az énekkar névsora. A balettkar. Műszak, gyártás és adminisztráció.
Az opera rendszerváltás utáni tevékenységének fontos mozzanatait mutatja be. Az elmúlt két évtized repertoárjáról alkothatunk képet. Összesítve közlik a Kolozsvári Magyar Opera bemutatóit, 1990-2012 között.
Külön fejezetben jelenik meg: Rólunk írták… Nekünk írták. A szöveget képek sokasága követi.
A kiadvány a maga nemében igyekezett minden jelentős eseményről méltó módon tájékozatni. Amint Szép Gyula írja: „ A felgyűlt értékeket, őseink hagyatékát féltve őrizzük, és ugyanakkor átmentjük a következő nemzedékek számára, de természetszerűen tudatosan ápoljuk a XX-XXI. század magyar operaszerzőinek alkotásait is. Meggyőződésünk, hogy így válik teljessé és jogosulttá létünk és küldetésünk 220 év után is.”
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Testvériesen kiosztott tárcák – A miniszterek teljes listája
Az új kabinetben mind a szociáldemokratáknak mind a liberálisoknak 11-11 miniszterük lesz. A 22 tárca mellett 3 tárca nélküli miniszter is lesz a második Ponta kormányban – írja a Mediafax hírügynökség politikai forrásokra hivatkozva.
Eszerint a szociáldemokratáknak jutna többek között a költségvetés, a honvédelem, a külügy, az energetika, a közigazgatás, a fejlesztés, az ipar és az oktatás. Liberális miniszter vezetné egyebek mellett a pénzügyi, az egészségügyi, a mezőgazdasági, az igazságügyi és a munkaügyi tárcát.
A miniszterek listája: Miniszterelnök: Victor Ponta – PSD Alelnökök: Liviu Dragnea – PSD, Gabriel Oprea – UNPR és Daniel Chiţoiu – PNL Belügyminiszter: Radu Stroe – PNL Közigazgatási és regionális fejlesztési miniszter: Liviu Dragnea – PSD Honvédelmi miniszter: Mircea Duşa – PSD Kereskedelmi és ipari miniszter: Varujan Vosganian – PNL Energiaipari miniszter: Constantin Niţă – PSD Pénjzügyi miniszter: Daniel Chiţoiu – PNL Európai alapok minisztere: Eugen Teodorovici Mezőgazdasági miniszter: Daniel Constantin – PC Költségvetési miniszter: Liviu Voinea Munkaügyi miniszter: Mariana Câmpean – PNL Közlekedési miniszter: Relu Fenechiu – PNL Külügyminiszter: Titus Corlățean – PSD Nagy állami beruházások minisztere: Dan Şova – PSD Sportminiszter: Alin Petrache – PSD Kkv-k (kis és közepes vállalkozások) Turizmus és üzleti környezet miniszter: Maria Grapini – PC Kulturális miniszter: Puiu Haşotti – PNL Oktatási miniszter: Ecaterina Andronescu – PSD Igazságügyi: Mona Pivniceru Kommunikációs miniszter: Dan Nica – PSD Környezetvédelmi miniszter: – Rovana Plumb – PSD Egészségügyi miniszter: Eugen Nicolăescu – PNL Diaszpóra minisztere: Cristian David – PNL, tárca nélküli miniszter Társadalmi kommunikációs miniszter: Liviu Pop – PSD, tárca nélküli miniszter Parlamenti kapcsolatok minisztere: Mihai Voicu – PNL, tárca nélküli miniszter kolozsvariradio.ro / realitatea.net
Erdély.ma

Több mint 70 millió forintot hozott Böjte atya árváinak a közmédia gyűjtése
Több mint 72 millió forint gyűlt össze a Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkáját támogató, a közmédia által indított Jónak lenni jó elnevezésű jótékonysági akcióban – tájékoztatott a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA).
Az összeg legnagyobb része a vasárnapi gyűjtés során került ki, aznap a magyarországi közszolgálati média egész napos műsorfolyamot szentelt az erdélyi árvák megsegítésére. Az M1, a Duna és a Duna World, valamint a Kossuth és a Petőfi Rádió is csatlakozott a projekthez, amelynek eredményeként 29 országból érkeztek az adományok. Vasárnap 22 óráig 72 millió forint gyűlt össze.
Több mint negyvenezren telefonáltak a 13600-as számra és ütötték be a 20-as kódot; a stúdióban ülő műsorvezetőket 1600-an hívták különböző felajánlásokkal. A neves közéleti személyiségek által árverésre felajánlott tárgyak közül több is magas áron kelt el, ezeket az mtv.hu/jonaklennijo oldalon tekinthették meg az adakozni vágyók.
Híres emberek az ügy mellett
Másfél millió forintért vitték el az a herendi tálat, amelyet köztársaságielnök-feleségek láttak el autogramjukkal, de elkelt Szente Vajk karikatúrája, Erdélyi Claudia műsorvezető pasztellfestménye, Berki Krisztián olimpiai bajnok dedikált pólója, Kányádi Sándor sorszámozott könyve, Nagy László kézilabdás cipője és a Vígszínház által felajánlott, a Padlás című előadásban Varázskönyvként használt gyönyörű és értékes kellék is.
Érdekességnek számít, hogy egy betelefonáló hölgy azt jelentette be, hogy bezárni készül menyasszonyiruha-kölcsönző boltját, s a teljes készletet felajánlja a Dévai Szent ferenc Alapítvány javára, hogy az onnan kikerülő fiatal lányoknak legyen, mit felvenniük életük egyik legszebb napján. Gyulay Zsolt, a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatója eközben száz ingyen belépőt ajánlott fel az alapítvány által nevelt gyerekek számára a jövő évi magyarországi Forma 1-es futamra, míg Zoób Kati divattervező gyakornokságot ajánlott fel. Mádl Dalma asszony személyes felajánlása, egy Szent Ferencet ábrázoló Kass János-festmény még gazdájára vár, ahogyan más értékes tárgyak is. Az MTVA a tárgyak licitjét december 23-ig meghosszabbította.
Számos – egyéni és céges – adomány is érkezett: kiemelendő a Mol Zrt. 20 millió forintos adománya vagy a Zwack Unicum Nyrt. által felkínált kétmillió forint, de magánszemélytől is érkezett 5 millió forint az alapítvány számlájára. „A Jónak lenni jó kampány rendkívül sokakat elért és adakozásra buzdított. December 16-án a Jónak lenni jó című, egész napos jótékonysági műsorfolyam az M1, a Duna és a Duna World csatornákon együtt összesen 2,3 millió nézőt ért el, ami azt jelenti, hogy a népesség 25 százaléka a televízió képernyőjén követte az eseményeket” – írta az MTVA sajtóirodája. A közlemény arra is kitér, hogy sokan anyagi erőforrás hiányában önkéntes munkájukat ajánlották fel a Böjte Csaba testvér által működtetett mintegy 200 háznak határon innen és túl. A hátrányos helyzetű és nehéz sorsú gyermekek gondozására és ellátására az alapítvány önkénteseket is keres, így nagy értéke van az ilyen típusú felajánlásoknak is.
Böjte Csaba meghatódottan fogadta a nem várt adakozási kedvet, majd az összegből 10-10 millió forintot felajánlott a kárpátaljai és vajdasági hasonló profilú egyházi alapítványok javára.
Angyaljárás a parajdi sóbányában
Más adományok is érkeztek egyébként a hét végén az erdélyi rászoruló gyermekek és családjukszámára: immár hetedik alkalommal szervezett szombaton ajándékozó előkarácsonyt  a dévai Szent Ferenc Alapítvány nagycsaládja, illetve támogatóik a parajdi sószentélyben. Már az is különlegessé teszi ezt a közös angyalvárást, hogy a különböző településeken élők elutazhatnak Parajdra.
Az alapítvány ilyenkor meghívót küld a plébániákra is, hogy bejárható távolságon belül ne maradjanak ki a hátrányos helyzetű gyermekek. Idén először a moldvai Lészpedről is érkezett csoport. „Aki nem hisz abban, mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé” – idézte Csaba testvért a szervezők nevében a helybeli Szent Borbála Napközi Otthon vezetője, Kovács Ágnes. Mindenkori támogatójuk a helyszínt biztosító sóbánya, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat és adományozóik. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium diákjai, akiknek iskolájuk idén százéves, hatodik éve jótékonykodnak: idén 450 ajándékokkal teli cipősdobozt gyűjtöttek és csomagoltak be a dévai Szent Ferenc Alapítványnak.
Krónika (Kolozsvár)

A „nemzetállamon” bukott a kormányzati felelősségvállalás
Olyan feltételt fogalmazott meg az RMDSZ számára az USL – a liberálisok javaslatára – amelyet egy kisebbségi politikai alakulat nem tud teljesíteni. Azzal, hogy jelezte, a kormányra kerülés ára Románia nemzetállamként való elismerése az alkotmánymódosítás alkalmával, „rövidre zárta” a koalíciós tárgyalásokat az RMDSZ-szel. Kérdésünkre, hogy Victor Ponta részéről ez többé-kevésbé elegáns visszalépésnek minősül a választások éjszakáján tett hirtelen javaslata után – akkor ugyanis még nem volt biztos, hogy az USL biztosan hozza a kétharmadot, a szociáldemokraták pedig tartottak attól, hogy Traian Băsescunak esetleg sikerül új parlamenti többséget létrehozni – Máté András Levente Kolozs megyei képviselő válaszolt lapunknak.
– Értékelni kell Victor Ponta gesztusát, amellyel felajánlotta az RMDSZ-nek a közös kormányzást. Hogy erre nem kerülhetett sor, az elsősorban azért van, mert a miniszterelnök-jelölt javaslatát a Szociálliberális Szövetségen belül leszavazták. Ez is bizonyítéka annak, hogy nem szeretnek, de alkalom adtán szükségük van ránk – nyilatkozta lapunknak Máté András Levente. Elsősorban Crin Antonescu és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) volt az, amely kifogásokat emelt az RMDSZ kormányzati részvétele ellen, ők támasztották azt a magyar szövetség által teljesíthetetlen feltételt is, miszerint ismerjük el, hogy Románia egységes nemzetállam – magyarázta Kolozs megye képviselője. Elmondta: a parlament szerdán tartja alakuló ülését, és pénteken szavaz a kormányról. Az RMDSZ parlamenti frakciója szerdán dönt arról, hogy bizalmat szavaz-e a második Ponta-kormánynak, vagy sem. Máté szerint az RMDSZ nem fog megszavazni egy olyan kabinetet, amelynek nem tagja. A képviselő úgy véli, ellenzékben is lehet konstruktív tevékenységet folytatni.
Bár az RMDSZ nem vállal kormányzati felelősséget, nem zárható ki, hogy bizonyos államtitkárok, illetve azon megyei kormányhivataloknak a magyar vezetői, amelyek nem politikai képviseletet, hanem oktatási, kulturális feladatkört látnak el, megmaradnak tisztségükben. Erről pontosabbat azonban Máté András egyelőre nem tudott mondani. Hasonlóan bizonytalan a prefektusi, alprefektusi tisztségek sorsa azokban a megyékben, ahol a magyar lakosság aránya számottevő.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés: posztkommunista visszarendeződés
A szabadságharc és az „igazságharc” folytatását ígérte a romániai rendszerváltó forradalom 23. évfordulója alkalmából tartott hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő.
 Az 1989-es romániai forradalmi változásokat elindító egykori temesvári lelkipásztor „évfordulós ajándékként” említette, hogy a decemberi választások Romániában „posztkommunista visszarendeződést” eredményeztek. Úgy értékelte, Romániának ezúttal sem sikerült megszabadulnia a diktatúra örökségétől.
„Huszonhárom évvel Temesvár Szabadító Karácsonya után meg kell állapítanunk, hogy: még mindig nem voltunk képesek szembenézni a kommunista múlt bűneivel; gyengék voltunk elszámoltatni a vétkeseket; restek voltunk megtisztítani a társadalmi – és egyházi – közéletet. Nem csoda hát, hogy újból feltámadt a múlt, és a kommunizmus kísértete jár közöttünk” – fogalmazott az évforduló alkalmából kiadott nyilatkozatában Tőkés László.
Az EP-képviselő sajtótájékoztatóján úgy vélekedett, az RMDSZ is a kommunizmusra jellemző egypártrendszeri hagyományt folytatja, ezért politikusai hamisan hivatkoznak a 89-es eszmei gyökerekre.
„Nem kérdéses számunkra, hogy nem a posztkommunista román kormányban lenne a helyünk, hanem folytatnunk kellene a rendszerváltozást” – jelentette ki az RMDSZ lehetséges kormányzati szerepvállalásával kapcsolatban Tőkés László. Úgy vélte, az RMDSZ a demokratikus átalakulás kerékkötőjévé vált, akárcsak Magyarországon a Magyar Szocialista Párt (MSZP).
„1989 decemberében egy egész ország a televízió élő közvetítésében követte, hogy miként bukik meg a Ceauşescu-féle kommunista diktatúra. Huszonhárom esztendő után (2012), a temesvári forradalom sorsfordító évfordulója időszakában ugyancsak a televízióban nézzük, ahogyan – változott formában – visszatér. A két közvetítés között csupán annyi a különbség, hogy közel egy negyed század elteltével immár számtalan televíziós csatorna között válogathatunk – hogyha éppen nem a volt Szekuritáté-kollaboráns Dan Voiculescu, alias „Felix” agymosó televíziós posztjára vagyunk kíváncsiak. Fájdalmas jubileumi „ajándéka” a történelmi sorsnak, hogy – a volt szovjet tábor többi országát beelőzve – Romániában újból hatalomra került a posztkommunista demokratúra” – idézet Tőkés László szerkesztőségünkbe eljuttatott nyilatkozatából.
Szabadság (Kolozsvár)

In memoriam Jakobovits Miklós /Kolozsvár, 1936. aug. 9. – Nagyvárad, 2012. december 16./
Tudtuk, hogy nagy beteg, de tudtuk, hogy emberfeletti kínok árán is élni és dolgozni akar. Utolsó pillanatig küzdött, és majdnem utolsó pillanatig, ameddig az ecset ki nem hullott a kezéből, dolgozott is. Az élet és a festészet szerelmese volt. „A titkokat keresem, amelyek sejtelmes derengésükben sugároznak felénk, a sors és az emberi melegség megbízható radiálását a színeken és a formákon keresztül” – vallotta meggyőződéssel. Vallotta, mert egész életét a művészet és a művészközösség szolgálatába állította.
A Barabás Miklós Céh elnökeként mindvégig figyelemmel kísérte művészkollégái sorsának alakulását, segítőkészsége még élete utolsó heteiben sem ismert határokat. Mélységesen humanista, emberszerető magatartására jellemző, hogy már nagy betegen is elsősorban másokon, bajban lévő kollégáin igyekezett segíteni. S hogy a fiatalokkal mindegyre bővülő Céh tevékenységét az anyaország a kitüntető, Magyar Örökség-díjjal jutalmazta, az is elsősorban neki, önfeláldozó közösségi tevékenységének köszönhető. Aminthogy az alakulóban lévő Erdélyi Magyar Művészeti Központ alapjait is ő álmodta meg és fektette le.
Jakobovits Miklós 1936-ban született Kolozsváron. 1950–1954 között Barabás István és Piskolti Gábor irányításával elvégzi a marosvásárhelyi Művészeti Középiskolát, majd sikeresen felvételizik a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei: Kádár Tibor és Miklóssy Gábor. A főiskola elvégzése után Nagyváradra költözik, ahol kiteljesedik művészi tevékenysége és szervezői képessége. Közeli barátság fűzte Mohy Sándorhoz, Nagy Alberthez, Fülöp Antal Andorhoz. Első kiállításának 1965-ben a nagyváradi Művészeti Galéria nyújtott otthont, hogy aztán rendszeresen jelentkezzen munkáival többek között Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, Bukarestben és az ország többi jelentős kultúrközpontjában, valamint külföldön, Hollandiában, Németországban, a francia fővárosban. Festői munkássága mellett szakszerű elemzéseivel, esszéivel művészeti íróként is sokat tett az erdélyi képzőművészet népszerűsítéséért. Hazai kitüntetései és díjai mellett 2003-ban megkapta a Munkácsy-díjat és a Magyar Művészeti Akadémia is tagjai közé fogadta.
Jakobovits Miklós a mindig önmagát adó, de ennek ellenére örök kísérletező, örökké megújulni képes művész típusa volt. Rendkívül színes, komplex egyéniség, szerteágazó érdeklődési köre jól nyomon követhető munkássága különböző periódusainak művészi dokumentumaiban. A realisztikus, figurális ábrázolásmódtól, a diktatúrát keményen ostorozó groteszken keresztül jut el az anyag és az emberi lét mélyrétegeit vallató és megjelenítő, időkön és tereken túlmutató, metafizikus kisugárzású képtárgyakig. Sajátosan visszafogott, a művészi elmélyülés mélységét igazolni látszó színvilága a kékek, szürkék, fehérek, lilásbarnák és okkerek megannyi árnyalatával mintha felülemelkedne az evilági lét prózai hétköznapiságán, előrevetítve azt a tökéletes harmóniát, azt a varázslatos dimenziót, amelynek titkait kezdettől fogva kutatta, s amely most a maga teljességében immár örökre feltárult előtte.
Drága Miklós, mindannyiunknak nagyon fogsz hiányozni, de szellemiséged tovább él, emlékedet örökre megőrizzük.
Németh Júlia 
GYÁSZHÍR
Mély fájdalommal, őszinte megrendüléssel értesültünk mindannyiunk által szeretett és tisztelt elnökünk,
JAKOBOVITS MIKLÓS,
Munkácsy-díjas festőművész elhunytáról. Hosszas betegség után, december 16-án érte a halál. Nagyváradon, a Rulikovszky temető Steinberger kápolnájából helyezik örök nyugalomra december 19-én, 14 órakor. Életét a festészetnek és a művészközösségnek szentelte. Embersége, segítőkészsége nem ismert határokat. Emléke szívünkben örökké élni fog. Mélységes gyászában osztozunk feleségével, Mártával és az egész családdal. A BARABÁS MIKLÓS CÉH TAGJAI.
Szabadság (Kolozsvár)

Nem mentőöv és nem besúgóknak
Nyílt válasz egy nyílt magánlevélre
Tisztelt Szerkesztőség!
Az alább következő cikket 2008-ban írtam, apropója egy Szilágyi Domokos-évforduló, illetve annak tervére vonatkozólag a Páskándi Géza családja részéről jött nyilvános tiltakozás volt. A konkrét eseten túl azonban úgy érzem, ma is változatlanul időszerű, akárcsak az a témában írott másik cikkem, amelyet annak idején a Magyar Kisebbség kérésére írtam (2007/1–2. szám). Talán nem utópia abban reménykednünk, hogy egyszer eljön a cikkben is igényelt teljes körű tisztázás ideje is. A Fennvaló időmértéke nem azonos a miénkkel, de igazságszolgáltatása biztos.
Amióta a Szilágyi Domokos-ügy a nyilvánosság elé került, készülődik bennem az, amivel az alább következőkben a közvéleményt is kénytelen vagyok megterhelni. S különösen kényszerítő erővel kívánkozik ki most belőlem, amikor az utóbbi időkben szegény Szisz már nincs egyedül. Ami a „besúgó”-téma körül mostanában történik, az olyan közügy, amelyben szólnom kell, még akkor is, ha engem is belöknek az arénába, s a kárörömmel röhincsélő – s közben tökmagot köpködő – tömeg reám is rám kiáltja a „feszítsd meg!”-et.
A téma azért „kényes”, és bizonyára azért vonakodtak eddig sokan megszólalni, mert tárgyilagosabb megítélés igénye ebben az ügyben könnyen értelmezhető úgy, hogy valaki mentőövet akar nyújtani azoknak, akik ilyen szerencsétlen módon a közfigyelem előterébe kerültek. És ez a vonakodás nem is egészen indokolatlan. A „védelem” olyan penge élén indul el, amelyiknek nem látni a végét, s nem is lehet tudni, hogy van-e vége egyáltalán, vagy a nyaktörő mutatványt végigjárva az ember, ott találja magát a semmi szélén.
Megszólalásomhoz hadd bocsássak még előre annyit, hogy az 1956 Erdélyben előkészítése során alkalmam volt néhány hivatalos irattal szembenézni, ezeket – hála a hét év alatt saját bőrömön szerzett tapasztalatoknak – némiképp „belülről” is tudom értelmezni, s hogy kezemben járt a magam dossziéja is (másolatát most várom a Hivataltól). Tehát nem a levegőbe beszélek.
De hagyjuk a képes beszédet – az sok mindenki által sokféleképpen értelmezhető.
A legnagyobb bajom a mostanában nyilvánosságra került „besúgó-ügyekkel” kapcsolatban az, hogy részinformációkon alapulnak. Valahol előkerülnek jelentések, amelyeket a mai olvasó – főképp, ha (személyében vagy meghurcolt családtagjának igazságot keresve) érintett – megtalál egy iratgyűjtőben, és hozzájuk társul az arra illetékesektől a fedőnevet feloldó hivatalos írás is. Az érintett tehát „besúgónak” (vagy a használatos nevek valamelyikén „informátornak”, „ügynöknek”, „hálózati személynek”) minősül.
(Most tegyük túl magunkat azon, hogy a CNSAS felelős beosztású elöljárói szerint még messze nincs minden irat a felügyeleti szerv birtokában, s az átvett – egyébként hatalmas – anyagnak is csak mintegy 10%-a van feldolgozva.)
Annak, hogy valaki ezt a minősítést megkapja, három alapkritériuma van: legyen meg a saját kezű beszervezési nyilatkozat (amelyben „vállalja a feladatot”), legyenek tőle származó, saját kézzel írt jelentések, és végül igazolható legyen az, hogy az illető ezért a „szolgálatért” anyagi juttatásban részesült. Mindezek megléte esetén az illető „kiérdemli” a fenti minősítést. Csakhogy a volt állambiztonsági anyagot kutató történészek tudják – és több helyütt le is írták, el is mondták –: az illető személlyel kapcsolatban az igazi kutatói feladat csak ezután kezdődik.
Nem mentséget keresünk tehát, hanem a kutatás szakmai körökben közismert elvárásához alkalmazkodunk akkor, amikor elvárjuk az ilyen ügyben megszólalóktól, hogy a „célszemélyek” esetében – mielőtt az arénába löknék őket – a feladatnak ezt az útját is végigjárják, úgy, ahogy azt Esterházy Péter a Javított kiadás gyötrelmes lapjain, íróként és egy „besúgó-apa” fiaként végigjárta. Mert – a lemoshatatlan minőségen túl – nem mindegy, hogy valaki önként, az első pofonra, vagy alapos verés és nem csak morális, hanem fizikai fenyegetés után írja-e alá a „vállalási nyilatkozatot” (a kényszerítő példákat és módszereket, aki nem találkozott velük, az is elképzelheti). Nem mindegy, hogy kiről, mikor és miképpen jelent (bár akár a Javított kiadásból is lehet eseteket idézni, amikor az abszolút „ártatlan” információ is végzetes lehet a „célszemély”-re nézve). És az sem mindegy, hogy valakinek adott pillanatban van ereje kimondani azt a „nem”-et, amelyhez sokkal könnyebb lett volna a legelején tartania magát, vagy hogy a „szolgálat” megtagadásának másik módját választja (disszidál vagy elpusztítja magát, ahogy Szilágyi Domokos tette). A lényeget tekintve a minősítésben nem esik változás, de micsoda különbség van a részletekben! És a hibának micsoda lehetősége, ha a „szolgálat” megtagadásának végső lépése előtt előkerült jelentést lobogtatjuk, mint az illetőre vonatkozó megfellebbezhetetlen erkölcsi bizonyítványt.
Nekem életemben négyszer adatott meg, hogy aláírhattam volna a „vállalási” nyilatkozatot. Először akkor, amikor a hét évet megkaptam, és mindjárt az ítélet után felajánlották, hogy nem kell leülnöm, sőt bent létem alatt is „kedvező” bánásmódban fogok részesülni; másodszor jóval a félidőm eltöltése után, amikor már kezdtek jönni-menni az egyéni kegyelmi listák, és én is ajánlatot kaptam (most, a dossziémban találkoztam azzal az előterjesztéssel, amelyben a kolozsvári Securitate kegyelemre javasol, majd mellette egy másik irattal, amelyben a „felső szerv” úgy dönt, hogy „graţierea nu se aprobă” [a megkegyelmezés elutasítva]); harmadszor már szabadulásom után, amikor vízvezeték-szerelő segédmunkásként próbáltam „visszailleszkedni a tisztességes emberek társadalmába”, s felajánlották, hogy „segítenek” képességeimnek megfelelő helyre kerülni; és végül negyedszer, amikor már a Kriterionnál voltam, és részlegvezetői kötelezettségemként várták volna el tőlem, hogy a szolgálatukba álljak. Vannak tehát tapasztalataim arról, hogy milyen morális kényszernek van az ember kitéve. Pedig az én visszereimet nem verték gumibottal, mint az Esterházy Mátyásét – csak épp családom (várandós feleségem, kislányom és születendő fiam) sorsát lökték be a mérleg egyik serpenyőjébe.
Valahol tehát (a feldolgozatlan 90 százalék vagy a még ma is belügyi birtokban lévő ki tudja, mennyi belügyi irat között) ott kell lennie annak a dossziénak, amelyik a „hálózati személy” beszervezési irataitól kezdve (mert – a magamét láttam – annak az előkészületeiről is részletekbe menő anyag születik, aminek csak a „végterméke” az a bizonyos nyilatkozat) az összes jelentéseit, saját kézírással tartalmazza, rajtuk a „tartótiszt” kiértékeléseit és utasításait. Tessék csak végigkövetni Esterházy Mátyás sorsát ebből a szempontból: bőséges anyagot dolgoz fel az író ebben a gyötrelmes könyvben. Aki egy ember sorsát kutatja, annak válaszolnia kell a „mit”, a „mikor” és a „hogyan” kérdésére. És ezek a részletek csak a teljes dosszié ismeretében tárulnak fel.
Ezzel elérkeztünk a dolog másik feléhez: a „besúgó” és tevékenysége nagyobb összefüggéséhez. Mert ő nem légüres térben jelentett, hanem alaposan megszervezett ördögi gépezet fogaskerekei között. És mi mégis elvonatkoztatunk ettől a gépezettől: arról alig esik szó, a „tartótiszt” neve (pedig ott van a jelentést kiértékelő lapon) le sem íródik. A Javított kiadás azért is kiemelkedő tett, mert az író a besúgó-apa cselekedetei mögött végig ezt a gépezetet is láttatja. Hol van a Szilágyi Domokos (és nem folytatom a névsort) dossziéja? Ki járta végig az ő útját a benne lévő iratok (és a hozzájuk fűzött utasítások) alapján? Mikor fogunk beszélni az ő „tartótisztjeiről” is? Mikor jön el az az idő, hogy a szégyenoszlophoz kötve őket is (vagy elsősorban őket) látjuk az arénában?
Mindnyájan tudjuk, hogy ők – köszönik szépen – jól vannak. Nagyon jól.
És ide elérkezve kénytelen vagyok feltenni magamban – és most már nyilvánosan is – a harmadik kérdést. A Securitaténak a diktatúra bukását megelőző évtizedben már nem az „élőhús-beszolgáltatás” volt a feladata, nem az, hogy megtöltse a börtönöket, a kényszermunkatáborokat, hanem hogy az egész romániai társadalmat a kezében tartsa. A célkeresztbe kerülteket nemigen börtönözték be („legfeljebb” áttették a határon, súlyosabb esetben kidobták őket egy vonatból, vagy felakasztották egy erdőben). Célkeresztben az egész romániai társadalom volt, amelyet a kollektív félelem légkörében atomjaira vertek szét, amelyet erkölcsileg bomlasztottak fel. És most ez a bomlasztás folyik tovább: a „leleplező” kiszivárogtatásokkal. Mert az aréna ülőhelyein szorongó tömeg elé a porondra nem a volt tartótiszteket vetik, és még csak nem is azokat, akiket jól ismertünk, akikről 1989 előtt is tudtuk, hogy besúgók, hogy aljas indítékból, vagy meggyőződésből a „szervek” szolgálatába állnak. Köszönik szépen, ők is jól vannak.
Helyettük olyanok „besúgói” múltja kerül reflektorfénybe, akiket (egészen más érdemeikért) tiszteltünk, akikre felnéztünk, akik a diktatúra idején műveikkel erősítettek abban, hogy ne adjuk fel a reményt „egy jobb korban, mely után...”. Mert nyilván közöttük is voltak gyenge, kényszerhelyzetekben megszorított emberek, akiknek művéből – ha most viselt dolgaikat ismerve, újraolvassuk azokat – a diktatúra évtizedeinek nyomorúságáról olyan mélységek nyílnak meg, amelyeket e nélkül a borzalmas „ár” nélkül nem lett volna alkalmuk megtapasztalni. Páskándi Géza egyik mondatát idézte nemrég valaki: „se a bűn, se a bűntudat nem ítélhet az érték felett”. Akkor most mégis miért és milyen alapon veszik maguknak egyesek azt a bátorságot, hogy az érték fölött is ítélkezzenek?
Hát nincs senki, aki észrevegye, hogy napjainkban változott módszerekkel, de a „bűn” pellengérre állítása nyomán az arénában felharsanó üvöltésben épp az értékeink kérdőjeleződnek meg? Hogy sokkal körmönfontabb módon, mint 1989 előtt, folytatódik a mi kicsi társadalmunk morális felbomlasztása? Hogy nem csak a „bűn”, hanem az érték fölött is ítéletet mondunk? Hogy összekeverjük a kettőt.
Sajnos, a médianyilvánosság sem igen segített ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában, sőt – tisztelet a kivételeknek – nem mindig tudott ellenállni a „szenzáció” kísértésének. Mert ha nyilvánosan pellengérre állítanak egy gazembert, akkor azok, akik róla azt eddig is tudták, legfeljebb elégtételt éreznek. Igazi hírértéke annak van, amikor olyan valakiről lehet levenni a keresztvizet, aki egyébként köztiszteletnek örvendett.
És végül ott van egy mindegyre feltevődő kérdés: mért nem volt, miért nincs az érintettekben annyi civil kurázsi, hogy előálljanak, és bevallják azt, amit tettek? Elvileg jogos és erkölcsi mértékkel mérve nem lényegtelen kérdés. De legyünk őszinték: az 1989. decemberi első napok eufóriája után az erkölcsi megtisztulás ideje jött el, vagy a kompromittálódott hatalom átmentésének és más módszerekkel érvényesített további hatalmának az ideje? Nem bukott-e meg a gyakorlatban a Temesvári kiáltvány 8. pontja? Nem verték-e szét a bukaresti diákokat, akik igazi demokráciát követeltek? Nem a magukat egy új világba beépítők különböző táborai közötti hatalmi harc ideje következett el a diktátor félreállítása után? Hiába akartunk mi erkölcseinkben megtisztulni! Ha meglett volna is az a bizonyos civil kurázsi, sehol sem volt hozzá a befogadó közeg. A közszereplők között fehér holló a temesvári ortodox metropolita, Nicolae Corneanu, aki 1990-ben felállt, és nyílt vallomást tett. Megtisztult tőle az egyháza? Persze nem könnyű dolog a bűnvallás – s különösen nem a nyilvános bűnvallás. Nagyon sok „besúgó” azzal lett foglya vállalt szerepének, hogy zsarolhatták azzal: leleplezik társai előtt, ha nem végzi tovább a „kötelességét”. És ezt még 1989 előtt is nehéz volt vállalni.
Legalább most törjünk ki ennek az új közösségbomlasztásnak a bűvköréből! Legalább most ne engedjük manipulálni magunkat! Nevezzük nevén a bűnt, de csak akkor, amikor elkövetésének minden körülménye ismeretében ítélhetünk.
És ne felejtsük: „sem a bűn, sem a bűntudat nem ítélhet az érték felett”.
DÁVID GYULA
Szabadság (Kolozsvár)

A változás évfordulójára
Amikor olyasmiket olvasunk még 2012-ben is, hogy a románok 38 százaléka és az erdélyi magyarok 20 százaléka szerint jobb volt a kommunizmus, mint ami most van – egyszerűen megáll az ész.
Mindenkinek volt állása és fizetése – mondták a válaszolók a kérdezőbiztosoknak. Csakhogy épp ebben gyökereztek a bajok: a hagyományos gazdálkodás felszámolása, a falu tönkretétele, a lakosság városba kényszerítése a mai napig érezhető károkat okozott.
A válaszadók vagy megfeledkeztek róla, vagy nem tudják hiányos iskolázottságuk és tájékozatlanságuk miatt, hogy a szocialista tervgazdaság csapnivaló, hazugságra épülő teljesítménye és iszonyatos pénzpocsékolása folytán a rezsim összeomlott szépen magától. Nem egy jól működő valamit buktattak meg valakik! Amint azt többen is vélik. A diktátorpár pokolba szóló menetjegyének kiadása csak kísérő rendezvénye volt egy jelentős világeseménynek – szükséges ezt olykor hangoztatni a gyengébbek kedvéért.
Szóval az említett válaszadók december 9-én hatalomra juttatták újból azokat, akik közül a legtöbbnek csak turistaként volna szabad belépnie a parlamentbe. Így álltak bosszút azon a politikuson, aki hivatalosan évekkel ezelőtt elítélte a kommunizmust.
Öreg székely ismerősöm a „Csau unokáinak” nevezi őket. A felmenők távozásának évfordulójára kormányalakítást terveznek. Hírek szerint emlékezni szeretnének karácsonykor egyebek közt a mezőgazdaság szocialista átalakítására, a tömegek sorban állására, falurombolásra, a vegyészeti tudományos kutatásra (különös tekintettel a polimerizációs folyamatokra), az általuk sokat ócsárolt és tönkretett arisztokrácia majmolására a vadászatban, lovaglásban, teniszezésben. Meghívottként ott lesznek a kivénhedt munkásmozgalmi harcosok is, elvégre a hatalom átmentését nekik köszönhetik az ifjabb szocialisták. Meghívják a Hargita, Kovászna és Maros megyei véreiket is, akik főként az 1968-as megyésítés után tették be először lábukat a Székelyföldre, és akik nap mint nap magyarellenes szlogenekkel vagy feljelentésekkel hergelik az őshonos magyar lakosságot.
Az emlékezés apropóján eszembe jutott a Krónika évekkel ezelőtt készült teljes újságoldalnyi összeállítása, amelyben fiatalok mondtak véleményt a bukott rezsimről. A legostobább dolgot egy székelyudvarhelyi diáklány mondta: „Valami miatt a nép megharagudott, és leváltotta az államelnököt. De nagymamám azt mondta, akkor jó világ volt, mert ha például két bunda érkezett Udvarhelyre, az egyiket ő kapta.”
Szerencsére Székelyudvarhelyről ritkaság számba menő jó példa is említhető azokból a zivataros decemberi napokból. Néhai idősb Hegyi István református esperes kezdeményezésére lelkipásztorok, papok aláírásukkal igazolták szolidaritásukat Tőkés Lászlóval.
Az Udvarhelyen 1989. december 23-án megjelent Szabadság című lap 1. számából valók ezek a mondatok: „Nem ment tőlünk üdvözlő távirat a zsarnoknak, mert mindenki együtt érzett a temesvári felkelőkkel, és mindenki lelkében gyászolta az áldozatokat. Sokan tudtak arról, hogy korábban Hegyi István nyugalmazott református esperes huszonhárom református, katolikus, unitárius lelkésztársával együtt kemény hangú levélben követelte Tőkés László emberi és papi jogainak helyreállítását a kolozsvári püspökségtől.
Az egyházáruló püspök helyett a Szekuritáté válaszolt: meghurcolta és sokáig zaklatta a bátor aláírókat. Mindezek a közeledő tisztító vihar előjelei voltak, jelezték, hogy a székely Anyaszék, sokat szenvedett szülőföldünk népe nemcsak ismeri, hanem vállalja is az igazságot (…).” (Katona Ádám) Az viszont fölöttébb sajnálatos, jegyzem meg csendesen, hogy az egyik udvarhelyi alapítvány által megrendelt, Hegyi István életútjáról szóló portrékötet elkészülte után hét hónappal minden korrektúrán és egyebeken túl kinyomtatásra vár még mindig annak ellenére, hogy pályázati pénzt kaptak rá Budapestről.
A december 9-én győzedelmeskedő választóknak ajánlom, a nagy évforduló alkalmából ismerkedjenek a Nobel-díjas orosz író, Alexander Szolzsenyicin gondolataival: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenségük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.”
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvész, író
Krónika (Kolozsvár)

Elmarasztalta a Ponta-kormányt a Velencei Bizottság
A román sajtó szerint a Velencei Bizottság – az Európa Tanács alkotmányos ügyekben illetékes tanácsadó testülete – valamennyi vitatott kérdésben elmarasztalta a román kormányt a Traian Basescu államfő leváltására irányuló nyári intézkedései miatt.
Az Adevarul című napilap internetes oldalán teljes terjedelmében közölte a Velencei Bizottság jelentését, és megállapította, hogy a román kormány négy nappal ezelőtti közleményében a jelentésnek csupán a számára kedvező megállapításait, ajánlásait idézte és nyugtázta.
A Velencei Bizottság úgy értékelte, sértette az alkotmányos elveket és a jogállamiságot az ombudsman és a két házelnök leváltása, azoknak a sürgősségi kormányrendeleteknek a kibocsátása, amelyek az alkotmánybíróság hatásköreit korlátozták, és amelyek módosították a népszavazás szabályait.
A jogászokból álló bizottság szerint ezek az intézkedések külön-külön és együttesen is problematikusak az alkotmányosság és a jogállamiság szempontjából, és az sem jelent mentséget a nyári döntések meghozói számára, hogy a népszavazáson széles többség támogatta céljukat, az államfő leváltását.
A jelentés időrendi sorrendbe állítva felsorolja a vitatott kormányzati intézkedéseket, rámutat az intézkedések jogállamiságot érintő hiányosságaira, és néhány javaslatot is tesz olyan törvénymódosításokra, amelyek elkerülhetővé teszik a hibák megismétlődését.
A májusban bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott jobbközép Ungureanu-kormány helyébe lépő szociálliberális Ponta-kormány június és augusztus között megannyi intézkedést hozott a politikai ellenfelének tekintett Traian Basescu államfő eltávolításának szándékával.
Intézkedéseit korábban az Európai Bizottság, az EU több döntéshozója és Washington is jogtiprónak minősítette, az államfő pedig puccskísérletként említette.
A Ponta-kormány politikai indíttatásúaknak nevezte a minősítéseket, ezért kérte fel a független szakértőkből álló Velencei Bizottságot a jogi lépések véleményezésére.
erdon.ro

Értékteremtő közjó szolgálat
Nagyvárad- Hétfő délután a Szent László Római Katolikus Iskolaközpontban bemutatták a Boldog Várad sorozat 3. és 4. kötetét, melyek a premontrei öregdiákok és a nyugdíjasok egyesületéről szólnak.
Két olyan váradi magyar, többnyire idős tagokból álló civil szervezet tevékenységéről esett szó a hétfő délután zajlott kettős könyvbemutatón, melyek értékmentő- és teremtő munkája útmutató lehet a mai ifjúság számára is. A Boldog Várad - Civil, polgári, szövetségi élet sorozat 3. és 4. kötete ugyanis a Premontrei Öregdiákok és a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének sokrétű és szerteágazó „életét” rögzíti, foglalja össze. (Előbbit az Újvárosért Egyesület, utóbbit pedig a PMNYE adta ki).
A Szent László Római Katolikus Iskolaközpont dísztermében megjelenteket Vonház Antal, az öregdiákok titkára üdvözölte, köszönetet mondva a Polgármesteri Hivatal és a Bihar megyei tanács anyagi támogatásáért, Zalder Éva igazgatónőnek a helyszín biztosításáért, valamint Pásztai Ottónak, V. Szilágyi Istvánnak és Szilágyi Ibolyának a kötetek összeállításáért és a nyomdának.
A házigazda tanintézmény III. B osztályos, Szallós Ildikó tanítónő által felkészített diákjainak zenés-táncos produkciója után- a Légy jó mindhalálig és a Mary Poppins című musicalekből mutattak be részleteket- Zalder Éva értékelte a két civil szervezet munkáját. Elsősorban azt emelte ki, hogy hiányuk teljesen megváltoztatná létünket, megalkotóik, működtetőik pedig olyan önkéntesek, akik a magyar közösséget szolgálják önzetlenül és fáradhatatlanul. Magatartásformájukra a civil kurázsi jellemző, olyan egyetemes értékek őrzésére és továbbadására összpontosítanak, mint az emberi méltóság, a szabadság eszméje, a személyiségfejlesztés, a tolerancia és a szolidaritás, miközben mindenekfelett a közjó megteremtésére törekednek. Példát mutatnak abból, hogy miként lehet „szépen és cselekvő szeretetben megöregedni”, identitásőrző tevékenységük pedig olyan szavakkal írható körül, mint derű, erő, nemzeti elkötelezettség vagy szolgálat.
Bemutatkozások
Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke kifejtette: 1994-ben alakultak meg, 44 egykori diák kezdeményezésére. Az évek folyamán a létszámuk 155-160 főre duzzadt, de az életkori sajátosságukból fakadóan 117 kollégájuktól búcsút kellett venniük. Jelenleg 143 tagjuk van, az utódiskolák diákjaival és a szimpatizánsokkal együtt, akik felvállalták a célkitűzéseiket, úgymint: a tagok mozgósítása, illetve lelki összefogása, a hajdani Premontrei Főgimnázium hagyományainak, a múlt emlékeinek gondozása, ápolása, a rendelkezésre álló dokumentációs anyag tanulmányozása, kapcsolatteremtés, az ifjúság felkarolása. Pásztai Ottó ugyanakkor a jelentősebb megvalósításaik közül Károly József Irenaeus kanonok, tudós, paptanár életének és teljesítményének népszerűsítését, a Szent László templom levő emléktábla felavatását, valamint a dr. Grósz Frigyes szemész főorvosnak való emlékállítást hangsúlyozta ki. Hozzátette: 18 könyvet is szerkesztettek és kiadtak, melyek közül öt a premontrei rendről, a gimnáziumról, egykori jeles diákokról szól, a többi pedig Nagyvárad kultúr- és sporttörténetével kapcsolatos.
Szilágyi Ibolya, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének vezetője felidézte, hogy 2003-ban gondolta ki Biró Rozália akkori alpolgármester a szervezetük megalapítását, a hivatalos bejegyzés pedig közel két évet vett igénybe. A szilárd alapokat Szombati Gille Ottó és Jakab Ibolya korábbi elnökök teremtették meg, közösségformáló programjaik pedig csapatmunka eredményei.
Kölcsönös támasz
A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete kórusának fellépése után (Köteles Erika vezényletével karácsonyi dalok csendültek fel) Pásztor Sándor RMDSZ-es városi önkormányzati képviselő is értékelte a jelen levő két civil szervezet munkáját, azon meggyőződésének adva hangot, hogy nagy szükség van ilyen eredményes munkát kifejtő társaságokra. Azt kérte tőlük: adjanak munkát a magyar helyi tanácsosoknak a továbbiakban is, hiszen a támasz kölcsönös jellegű.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Szolidarizál a magyarországi diáktüntetőkkel a Sapientia és a PKE diákszervezete
Közös nyilatkozatban biztosította a magyarországi hallgatókat támogatásáról nyolc erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és újvidéki magyar hallgatói önkormányzat hétfőn.
„Mi, a Kárpát-medencei magyar felsőoktatási intézmények hallgatói megdöbbenéssel értesültünk a magyarországi felsőoktatás 2013-as hallgatói keretszámainak erőteljes csökkentéséről, a nagyarányú forráskivonásról, valamint az intézményi autonómiát szűkítő tervekről. A legnagyobb magyarral, Széchenyi Istvánnal egyetértve úgy gondoljuk, hogy a magyarság megmaradása, gyarapodása és jövője a kiművelt emberfők sokaságán múlik, ezért minden tehetséges diáknak biztosítani kell a továbbtanulás lehetőségét, hogy talentumait kibontakoztathassa és tudását később nemzete javára fordíthassa. Azon intézkedések ellen, amelyek ezt akadályozzák, a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek kell felemelnie szavát.
Mi, határon túli magyar egyetemisták és főiskolások tisztában vagyunk azzal, hogy a sikeres és erős anyaország a mi jövőnk egyik zálogát is jelenti. Sikeres és erős országot azonban csak úgy lehetséges építeni, ha a tudás nem válik a legtehetősebbek kiváltságává. Ezért az összmagyarság iránt érzett felelősségünk tudatában, valamint a határokon átnyúló nemzeti szolidaritás jegyében egyértelműen kiállunk céljaitok mellett és messzemenően támogatjuk törekvéseiteket. Az egyetem a Tiétek, a jövőtök a kezetekben van! Küzdjetek érte!” – áll a Vajda Attila (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke), Kovács-Szécsi Attila (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Hallgatói Önkormányzat elnöke), Ferencz István (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Hallgatói Önkormányzat elnöke), Lukács Andor (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Hallgatói Önkormányzat elnöke), Kovács Nándor (Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete elnöke, Nagyvárad), Valent Ákos (Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzat elnöke, Révkomárom), Nagy Tibor (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzat elnöke, Beregszász) és Gulácsi Beáta (Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Hallgatói Önkormányzat elnöke, Szabadka) által aláírt nyilatkozatban.
Megkeresésünkre Vajda Attila hangsúlyozta, azért tartották fontosnak szolidaritásukról biztosítani a magyarországi diáktüntetőket, mivel a mostani egyetemisták a jövő értelmisége, ők fogják meghatározni a magyarság jövőjét határon innen és túl. Ha nem lett volna állami finanszírozású oktatás, nem lenne annyi magyar Nobel-díjas, a magyarok mindig kiemelkedően teljesítettek a különböző tudományterületeken, és fontos, hogy ez a továbbiakban is így maradjon – fejtette ki. A magyarországi diáktüntetők „értünk is küzdenek”, hiszen Erdélyből is sokan tanulnak Magyarországon – tette hozzá.
Azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány a tandíj alól mentesítené azokat a jól tanuló diákokat, akik vállalják, hogy Magyarországon maradnak, kifejtette, nem tartja magát illetékesnek a kommentárra, de különvéleményt fogalmaz meg: úgy gondolja, a magyaroknak ott kell maradniuk, ahol élnek, Magyarország határain belül és kívül is, és fontos, hogy az egyetemek el tudják látni a magyarlakta régiókat olyan szakemberekkel, akik otthon érvényesülnek szakmájukban.
(hírszerk.)
Transindex.ro

Válaszúton
Kikosarazták az RMDSZ-t. Egyhetes enyelgés, ajánlkozás, féltékenykedés után tegnap délután kimondatott a döntés: ezúttal a házasság elmarad, ágyba bújásról esetleg lehetne szó, de ez már a szövetségnek nem nagyon tetszik. Ennyire olcsón talán ő sem adná magát.
Pedig nagyon kívánkoztak a nászi ágyba, alig volt hang – a meghatározó politikusok közül senki –, aki azt mondta volna, érdemes lenne fontolóra venni az ellenzéki politizálást. Egyértelműen a Markó-doktrína érvényesült: egy kisebbségi szervezetnek mindig a hatalomban a helye, csak ott tudnak beleszólni a döntésekbe, s lágyítani, enyhíteni azokon valamelyest. Az már az elmúlt napokban kiderült, radikális kiállás miatt nem kell aggódniuk a román partnereknek. Borbély László politikai alelnök például pénteken az Erdély TV-ben nyilatkozta: tisztában vannak azzal, hogy nincs esélyük az etnikai, azaz székelyföldi régió kialkudására, de bíznak benne, hogy elérnek a jelenleginél jobb változatot, például úgy, hogy Brassót még idekapcsolják. Nagyon meggyőzően magyarázta, hogy ez jobb lenne annál, ami most van, sőt, annál is, amit Băsescuék akartak. Arról azonban hallgatott, mennyivel kevesebb az RMDSZ kampányvállalásánál – Kovászna és Hargita megyében sűrűn hangoztatták a területi autonómia kiharcolását –, s arról is, hogy tanulmányok egész sora született: egy ilyen közösködés során megfojtaná Székelyföldet Brassó, előbb Háromszéket szippantaná be, aztán jöhetne a többi... Tény, az RMDSZ vezetői bedőltek a nagy blöffnek, elhitték, hogy a nyugalom és a külföld rokonszenvéért a kétharmados többség dacára is helyet kaphatnak a kormányban. Pedig Victor Ponta nagy játéka volt ez, így sikerült valamelyest javítania nyáron eljátszott hitelén, elhitette a brüsszeli nagyurakkal, hogy kisebbségbarát, nagyvonalú gesztusokra is kész, elnyerte a Nagy Testvér beleegyezését, és Barrosóék Băsescut is megfőzték, őt nevesítse miniszterelnöknek. Közben Crin Antonescu a rossz rendőr szerepében kígyót-békát rámondott az RMDSZ-re, tiltakozása szép lassan mind nagyobb teret és hangot kapott, így hétfőn, amikor a döntő tárgyalásra megérkezett a bizakodó magyar vezércsapat, már jóformán csak Ponta állt mellettük. Természetesen döntött a többség szava, s így a szocdem pártelnök nagy „nemzeti megbékélése” ezúttal elmarad. Nagy kérdés, hogy a mostani látványos és igen kellemetlen játék után milyen utat választ az RMDSZ. Dörgölőzik még egy kicsit, helyeket próbál elcsípni bár a megyei intézményekben, vagy vállalja a valós ellenzékiséget. Új időszámítás következik, érdemes lenne fontolóra venni az eddigitől eltérő lehetőségeket, és a járt utak után kipróbálni egy járatlant is. A radikális kiállás akár eredményesebb is lehet, mint az eddigi előre-hátra araszolgatás.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felfüggesztett börtönbüntetés és jogkorlátozás (Ítélet a Rácz-perben)
Négyévi börtönre ítélte a Kovászna megyei törvényszék Rácz Károly volt kézdivásárhelyi polgármestert kenőpénz többszöri elfogadásáért, ezt azonban nem kell letöltenie, büntetését hat évre feltételesen felfüggesztették.
Ez azt jelenti, hogy hat éven keresztül meghatározott időszakonként rendszeresen jelentkeznie kell a megyei bűnözőfelügyeleti szolgálatnál, előre be kell jelentenie, ha esetleg elköltözik, nyolc napnál hosszabb távollétét, indulási és érkezési idővel, valamint a munkahely-változtatást és ennek okát is; megélhetési forrásairól is adatokat kell szolgáltatnia hivatalból kinevezett felügyelőjénél. Bizonyos állampolgári jogaiban is korlátozták: négy évig nem válaszható és nem nevezhető ki állami intézmény vezetői tisztségébe. Az ítélet szerint Rácz Károly folyamatosan, összesen tíz alkalommal fogadott el kenőpénzt, de csak 3000 lejt kell visszafizetnie az őt feljelentő Áda Józsefnek, és amíg ezt nem törleszti, zárolják egyik ingatlanát (egy 90 négyzetméteres telket a rajta levő melléképülettel) – az Országos Korrupcióellenes Ügyészség által 2011. március 30-án elrendelt vagyoni zárlatot azonban feloldják. A perköltségből 4000 lejt róttak Ráczra, és az ítélet – amelyet tíz napon belül lehet megfellebbezni – arra is figyelmeztet, hogy a felfüggesztett büntetés visszavonható, azaz a megszabott feltételek megszegése börtönnel jár.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Asztalunkon a Székely Nép
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) negyedévenként megjelenő, Székely Nép című újságának 5. számát jelentette meg, ezúttal 100 000 példányban. Mint ismeretes, az újságot Székelyföldön terjesztik ingyenesen a települési, széki tanácsok.
Háromszéken is a napokban juttatják el az olvasókhoz, így karácsonyig a kiadó szándéka szerint minden településen a családok jelentős része olvashatja a friss számot. Ha meg mind céltudatosak vagyunk, tovább is adhatjuk, hogy a szomszéd is olvashassa el. Mielőtt végigfutnánk az írásokon, hadd említsük meg, hogy az oldalak alján jeles személyiségek gondolatait emelték ki, melyek többnyire a polgári engedetlenség fontosságáról és jogosságáról szólnak. Az ötödik lapszám is tájékoztat az SZNT utóbbi időben célkitűzése, az autonómia elérése érdekében kifejtett munkájáról,. Nem véletlen a mottó: „Székelyföldért megmozgatjuk Európát!” Az SZNT ugyanis megfeszített erővel készül az egymillió aláírás összegyűjtésére az európai polgári kezdeményezéshez, mely a régiók egyenlőségét és a regionális kultúrák fenntarthatóságát célozza. Arról is szó esik a lapban, mennyire fontos, hogy minél több partnere legyen az SZNT-nek e törekvésében, elsősorban Székelyföld minden településén, Erdélyben, Magyarországon, de az EU érdekelt országaiban is. Szó esik a bukovinai székelyek sorstörténetéről, a Dél-Tiroli Felszabadítási Bizottság küzdelméről, Székely Mózes, Erdély egyetlen székelyföldi fejedelmének életútjáról, az európai autonómiákról Székelyföld vonzkörében. A székely önfenntartás, állattartó gazdaság esélyeiről és lehetőségeiről is olvashatnak az érdeklődők, ugyanakkor betekintést nyerhetnek a jászokról és a jász autonómiáról. Sorozatban ismerteti a Székely Nép az SZNT 2004-es beszámolóját, s esszé is olvasható az autonómia közösségi megéléséről is. Részletet közöl a lap György Attila Otthontáj című regényéből. Az idei ötödik lapszám grafikusa Márton Árpád, csíkszeredai jeles képzőművész. A szerkesztőség várja olvasói elképzeléseit, gondolatait az office@sznt.ro címre. Fogadják a várakozás időszakában, adventben az SZNT újabb újságát mely a nagy várakozás – Székelyföld területi autonómiájának kivívása – előkészítője, tájékoztatója.
GAZDA ZOLTÁN
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyiek a nemzet színpadán (Fölszállott a páva)
Közönségdíjas a balánybányai Ördögborda Néptáncegyüttes, a kosteleki (gyimesi csángó) Szellő Néptáncegyüttes pedig a legjobb, határon túli produkció díját kapta meg a vasárnap zárult Fölszállott a páva Kárpát-medencei népzene- és néptáncvetélkedőn, amelynek döntőjében a kolozsvári Harmadik zenekar másodikként végzett a zenekari kategóriában.
A Duna Televízió, az MTVA és a budapesti Hagyományok Háza által tavasszal meghirdetett tehetségkutató vetélkedőre négyszázötven produkcióval közel kétezer versenyző nevezett be, a többfordulós megmérettetésen a továbbjutók szakaszonként más-más vidék táncát, zenéjét, dalát tolmácsolták a döntő felé haladva egyre magasabb színvonalon. Az erdélyi népzenei és néptánckincsből majd mindenki merített, függetlenül attól, hogy Felvidékről, Vajdaságból, Magyarországról érkeztek-e a versenyzők, és nem véletlen, hogy ennek a kincsnek szépsége, gazdagsága az eredményekben is megmutatkozik. A hazai nyertesek esetében a népszerűség nem véletlen – ebben a kultúrkörben sokan ismerik Sándor Csaba néptánc-pedagógiai munkáját, amellyel Balánbánya és környéke gyermekeit, fiataljait saját értékeik felé fordítja több mint egy évtizede, és azt is sokan tudják, az Isten háta mögötti Kosteleken a sepsiszentgyörgyi Imreh Éva és Ferencz András (mindketten a moldvai magyar oktatási program tanítói) milyen eredményesen vitte vissza a falu gyermekközösségébe, fiataljai közé a magyar nyelvet és néphagyományokat. És hogy a versenyzők tudástartalékának ébren tartóit, a verseny mestereit is közel hozzuk Háromszékhez, a neves zenészekből, táncosokból, énekesekből, koreográfusokból álló testületben ott volt Orza Călin, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes egykori táncosa, koreográfus-rendezője, több erdélyi és magyarországi hivatásos együttes által jelenleg is sokat foglalkoztatott koreográfus. A Fölszállott a páva nyertesei: énekes és hangszeres szólisták kategóriában a bácskai Kupuszinából (Bácskertes, Vajdaság) érkező Csizmadia Anna, a táncos szólisták és táncospárok kategóriában a budapesti Berecz István, a népzenekarok közül a tornaljai (Felvidék) Parapács zenekar, a táncegyüttesek közül a jászberényi Jászság Népi Együttes. Véget ért tehát a negyven éve indult táncházmozgalomból kinőtt, népzenét és néptáncot kedvelő és művelő nemzedék eddigi legnépesebb, legszebb, legnemesebb és legszínvonalasabb versenye, amelynek közel kétezer résztvevője és több millió televíziónéző a nyertese. Kétség nem fér hozzá, a Fölszállott a páva méltán érdemelte ki az UNESCO-védnökséget, ahhoz ellenben, hogy az induláskor felmutatott szellemiségéhez hű maradjon, talán nem kellene minden esztendőben megrendezni,  három-öt évente jobban biztosítható a kezdetihez hasonló színvonalú részvétel.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új magyar–magyar képletre van szükség
A Transindex.ro kiadóigazgatója és az Erdély FM projektigazgatója interjúkötetet készített Markó Bélával, felszólalt a Milla tüntetésén. A nagyváradi, ma Kolozsváron és Marosvásárhelyen dolgozó Kelemen Attila Ármin lépten-nyomon megfogalmazza a véleményét a közéleti kérdésekről, kendőzetlenül közli az észrevételeit. Kustán Magyari Attila interjúja.
Nehéz eldönteni, melyik témával indíthatunk, de legyen a Transindex. Nem csupán egy hírportálról van szó, hanem – a maga szerteágazó kínálatával – egy intézményről. Egyetért ebben?
Ha van valaki, aki erre nem tud válaszolni, az én lennék – benne vagyok a közepében. A Transindexszel első vonalban mozgunk, innovatív médiának számítunk, és hogyha az elitet meg kell szólítania valakinek az online vonalon, akkor arra jelenleg mi vagyunk a leginkább képesek. Ez nem azt jelenti, hogy kipipálhatjuk a problémákat, mert rengeteg a dilemmánk. Egy motivált és nagyravágyó csapat működik itt, amelyiknek szembe kell néznie olyan erős, komplex változásokkal, mint amit a közösségi hálók hoztak. Az is dilemma, hogy a következő nemzedéknek mi a véleménye bizonyos dolgokról, a társadalom milyen szegmensét kell megszólítanunk – ma már nem akarunk improvizálni, mint öt-tíz éve, mert más a tét, más a nagyságrend.
Mennyire kihívás fennmaradni, akár egy ismert portálnak is, mint a Transindex?
Ez egy kicsi és nehéz piac, mert nem homogén sem fogyasztási, sem kulturális értelemben. Rengeteg a „zaj” is ezen a piacon, magyarországi szolgáltatók és olyan klónok mellett kell működnünk, akik szemmel tartják a mi mozgásunkat, s megpróbálják a maguk hasznára fordítani. Néhány éve már nem is bíztam az internetben, mert azt gondoltam, ami érdekes számomra, azt már kipróbáltuk, de az utóbbi időben úgy látom, sok az új lehetőség.
Az Erdély FM néhány hónapja új műsorráccsal jelentkezett. Miért érezték a változás szükségét?
Folyamatosan korrigálunk, él, mozog a műsorrácsunk, ezért ennek a változásnak nincs különösebb jelentősége. Az Erdély FM története úgy néz ki az én szempontomból, hogy a kuratórium felkért a megalapítására, arra, hogy vigyünk homokot a sivatagba, Marosvásárhelyen ugyanis működik egy nagy hallgatottságú kereskedelmi rádió, és ott a marosvásárhelyi közszolgálati is. Egy harmadik, egyikre sem hajazó rádiót lőttünk be, tízszázalékosra terveztük, amit meg is haladtunk. Sok jelzés jutott el hozzánk, s azt szűrtük le, hogy a többnyire kedvelt zenei kínálatot még bátrabbá tegyük, hogy amikor egyszer ránk kapcsolnak, már ne jöjjenek le rólunk. Most ebből hozzuk ki a maximumot, egy még komplexebb, szabadságszagúbb zenei kínálatot nyújtunk.
Tanulhat az Erdély FM szerkesztősége a közszolgálati rádióktól?
Szerintem mi azt tanulhatjuk tőlük, hogy milyennek nem szabad lennünk.
Az október 23-i, magyarországi Milla tüntetésen egyedüli erdélyi felszólalóként jelent meg Bajnai Gordon, Kónya Péter, Juhász Péter, Tamás Gáspár Miklós társaságában. Miért vállalta a meghívást?
Abban az értelmezési keretben, ami uralja a romániai magyar vagy magyarországi nyilvánosságot, nem tudom elmondani érthetően és szabatosan a motivációimat. Ebben a keretben politikai-gazdasági érdekcsoportok mentén rabolnak túszokat, száműznek embereket. Sokat dilemmáztam a felszólalásomon, mert nem lehetett jó döntést hozni: ha elmegyek közéjük, akkor hiába mondom el kétszer a beszédemben, hogy csak magamat képviselem, mert lesz egy olyan aurája a szereplésnek, mintha a romániai magyarság nevében beszélnék. Ha pedig visszautasítom a szervezők felkérését, akkor a könnyebb megoldást választom, ahogy sok magyarországi teszi, amikor nem jön el a meghívásainkra. Azt láttam, hogy annyira heterogén a megjelenő csoport, hogy egy olyan erdélyi liberális is, amilyen én vagyok, elfér. Új kezdetet hirdetnek, én is azt szeretnék, így lesz, ami lesz: megjelenhetek.
Erdélyi politikusok, gondolkodók tucatjai mondhattak volna beszédet ezen a tüntetésen, mégsem került erre sor. Miért?
Nem tudom, hogy egyáltalán hívtak-e másokat innen, de azt fontos elmondanom, hogy amikor néhány nap gondolkodási időt kértem, több emberrel is beszélgettem a dilemmámról. Az akadémiai kör azt tanácsolta, mondjak nemet, mert beállok a célkeresztbe; aki üzletember vagy pragmatikus civil volt, az inkább azt mondta, ott kell lennem, szimbolikusan támogatni kell egy új kezdetet.
A beszédében elhangzott a felhívás az új magyar–magyar kezdetre. Mit ért ezen?
A határon átívelő kapcsolatok esetén teljesen új modellre van szükség: borzasztóan nevetséges sztereotípiák működnek, szánalmas színvonalon. A budapestiek nagy részének fogalma sincs arról például, hogy milyen jó kávét iszunk mi Kolozsváron, ez egyrészt őket minősíti, mert bemerevedtek a viszonyok, de mi is túlságosan gyakran mondtuk azt, hogy szükségünk van anyagi támogatásra, ami méltán rettenti el őket. Nem ismerjük egymást, ráadásul privatizálva van a téma, öt-tíz ember a téma lebutításából és kisajátításából él.
Milyen modellre volna szükség?
Ki kellene venni a politikum kezéből a témát, szakmai, civil szintekre hozni, többet találkozni, több közös „bűnt” elkövetni, de amíg a magyarországi mainstream média úgy mutat be minket, ahogy, addig problémák lesznek. Nem szívesen jönnek közénk, mert a szemükben széplelkek vagyunk, pedig ez nem is igaz – szerencsére. A termék már nem az, mint ami a címkén van.
A modernizáció elkötelezett hívének tartják. Hogyan lehet az erdélyi magyar társadalmat ebbe az irányba terelni?
Csapdában vagyunk, mert azt feltételezzük, hogy egy embernek nem lehet többes identitása, szép harmóniában. Ifjonti lelkesedésnek tudom be, hogy azt hittem, a modernizáció megoldás lehet, pedig nem az, ha nem szerves, és valamilyen módon, legalább részben, nem a sajátosságainkból indul ki. Az a fajta intolerancia, ami tíz éve engem is jellemzett a tradíciókkal szemben, butaság volt: azt hittük, hogy a meccset akkor nyerjük meg, ha beengedjük a nyertes képleteket, de közben rájöttünk, hogy így elvesztünk egyebet, a kultúránkról szóló alap metaforáinkat. A nemzeti identitás színes megélése és a különböző vívmányok iránti nyitottság nem ellentétes dolog.
A Markó Bélával készült interjúkötet kolozsvári bemutatóján is felmerült az értelmiségi réteg és a politikum viszonya. Hogyan látja, a két fél közti kapcsolatnak milyennek kell lennie?
Érdemes megjegyezni, hogy a politikát úgyis politikusok kell csinálják, ez egy olyan terület, amihez speciális képesség és tudás kell – egy pompás klasszika-filológus valószínűleg az első körben elbukna. Az értelmiségiek köre, ami nehezen behatárolható csoport, olyan viszonyképletben gondolkodik, amelyik szerint ők ugyan rendben vannak, a politika viszont nem. Ez a gondolkodásmód azért téves, mert a politika annyira oké, amennyire mi kényszerítjük. Hogyha nem foglalunk állást a közéleti kérdésekben, és nem lihegünk a politikusok fülébe – akik egyébként sokkal érzékenyebbek a megjegyzésekre, mint hinnénk –, akkor ne várjuk el, hogy meghallgassanak minket. A politikumnak nem igazán érdekes, hogy gyakran konzultáljon velünk, érvényt kell szereznünk szempontjainknak.
Milyen visszajelzéseket kapott a könyvről?
Sejtettem, hogy az lesz az interpretáció, miszerint egy értelmiségi fogta magát, és készített egy omázs-kötetet egy befolyásos politikusnak. Ez simán belefér, a legfontosabb számomra, hogy szabadnak érezzem magam intellektuálisan. A visszajelzések alapján azt érzem, hogy ez egy fontos kötet lett, erre felfigyelnek, ezt olvassák – Markó is ezeket a tapasztalatokat osztotta meg velem.
gy kolozsvári előadásában arról beszélt, hogy a romániai magyar politikusok miként használták fel a Facebookot a parlamenti választási kampányban. Milyen következtetéseket vont le?
Elsősorban azt, hogy nem értik a Facebook lényegét. Pedig ennek utána lehet olvasni… Azt szeretném, ha többé politikusok nem zavarnának a szabadidőmben, nem akarok több, a nemzethalálról szóló szónoklatot olvasni a közösségi hálón. Nem akarom egy posztban ugyanannak a politikusnak a fejét látni nyolcszor. És nem akarom, hogy félelemkeltésre használják a privát médiámat, a Facebook hírfolyamomat. Ez nem fair.
Viszont pragmatikus.
Inkább azt mondanám, hogy manipulatív. Nem tudom, hogy egyáltalán működnek-e ezek a trükkök. Általában a játszmázás, a zsarolás hatásos tud lenni szülő-gyerek, férj-feleség kapcsolatban, így valószínűleg politikus és szavazó között is.
Ami a két magyar párt viszonyát illeti a kampányban, azt hogyan értékeli?
Deklarált stratégia volt, hogy az RMDSZ nem reagál a Néppártra, de ezt végül nem tudták tartani, pedig nem tett jót nekik. A Néppárt érdekes képződmény számomra: létezik egy olyan szakadék benne, amit szerintem ők házon belül is tematizálnak. Vannak a jól szituált, húszas-harmincas, urbánus srácok, akik nem kaptak esélyt a romániai magyar társadalomtól, de megcsinálták magukat. Õk az EMNP-hez csapódtak, s ha nem is tapasztaltak ahhoz, hogy politikusok legyenek, egy szűk holdudvar számára hitelesek. A másik, párton belüli rész Tőkés és köre, akik gyakorlatilag bármilyen demagógiára hajlandók, ők a Fidesz cinikus politikai franchise-a. Egy fiatalítás nagy dobást jelentene a Néppárt számára, persze ez a párt mesterséges lélegeztetőn él, a konnektor vége pedig Magyarországon van.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)