Kárpát-medencei házi feladat
A várakozásnak megfelelően központi kérdés volt a kettős állampolgárság ügye a budapesti Magyar Állandó Értekezleten.
Több okból is érthető módon. Az egyik, a sürgős kezelésért kiáltó szlovák viszonyulás, amely újfent bebizonyította, hogy sosem lehet eléggé komolyan venni. A másik, a jóval lényegibb, hogy milyen eredménye, hozadéka lehet több százezer Kárpát-medencei magyar állampolgársággal való felruházásának. Hogy aprópénzre váltva ki mit nyer, illetve veszít a magyar állampolgárság felvételével, arra egyelőre csak spekulálni lehet. A teljes jogú – azaz választójoggal is rendelkező –, vagy csak szimbolikus jellegű, az összetartozásnak közjogi minőséget adó státus részletes meghatározása továbbra is élénk véleménycsatákat szít. A mifelénk csak borzadállyal emlegetett végrehajtási utasítás egyelőre várat magára. Ami ténykérdés: a magyar miniszterelnök megfogalmazásával élve, ezzel a történelmi lépéssel felszámolták a magyar nemzet Kárpát-medencén belüli közjogi diszkriminációját. Hirtelen támadt fontos szempont azonban, hogy milyen jogi és elfogadottsági környezetbe kell majd beágyazni a néhány százezer, más ország határai közé szorult magyar ember új közjogi státusát. Amíg sziklaszilárdan állt az uniós szerkezet, nem sok esélyt adtak egy ilyen, egyik pillanatról a másikra megvalósuló nemzetegyesítésnek. Ám az európai felépítmény igencsak rogyadozik, s egyre többen vannak, akik már nemcsak gazdasági válságról beszélnek, hanem az európai országok identitása újrafogalmazásának kezdetéről. Mert mindenki új Európát akar, még akkor is, ha más és másképpen képzeli ezt az új entitást. Ezzel együtt a magyar állampolgárság felértékelésének esélye csak részben nevezhető konjunkturálisnak. Hosszabb távon akár demográfiai problémákat is orvosolhat, de már ez év végére közjogilag kétszázezerrel több magyar állampolgár lesz. És ez egy nemzet tagjai közötti kapcsolat új minőségét jelenti. Különleges energiákat szabadíthat fel, ami nemcsak Magyarország és az elcsatolt területek gazdasági talpra állását gyorsíthatja fel, de az önrendelkezés-kaliberű célkitűzések elérését is. A megnövekedett erő hatványozott lobbierőt is szül, és nagyságrendekkel több támogatót azokhoz az ideálokhoz, amelyek az évtized kiemelt fontosságú céljai. Ennek tudata nélkül azonban egyetlen közösség sem lehet sikeres. Csak ez ad ösztönzést az alkotó cselekvéshez, a gyermekvállaláshoz, a munka becsületének visszaállításához. És ez a teljes Kárpát-medencei magyarság házi feladata.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Történelmi siker a kettős állampolgárság”
Nemzetpolitikai stratégia és zárónyilatkozat elfogadásával ért véget a Máért
Történelmi sikernek nevezte Magyarország számára a kettős állampolgárság jogintézményének megalkotását Orbán Viktor csütörtökön, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) X. ülésének második napján. A miniszterelnök a budapesti tanácskozáson szólt arról is, hogy bár tombol az európai válság, Magyarországon – igaz, „vért verítékezve”, de – sikert siker követ. Kitért arra is: nem lehet eltűrni, hogy akár egy magyart is megfosszanak állampolgárságától.
A kormányfő szerint a kettős állampolgársággal – amellett, hogy megvalósult egy nemzetstratégiai cél –, megszűnt a magyar nemzet Kárpát-medencén belüli közjogi diszkriminációja. A következő évek feladata pedig az lesz, hogy megpróbálják a kettős állampolgárságból fakadó lehetőségeket a gazdasági együttműködés területén is kialakítani – tette hozzá.
Megjegyezte azt is, hogy reményeik szerint, a népességfogyás ellenére év végére 200 ezres növekedés áll be a magyar állampolgárok számát tekintve.
Felhívta a figyelmet arra, hogy „rendkívül bonyolult” év következik, mert szinte „minden jelentős magyar közösség otthonában” – leszámítva az anyaországot – választások lesznek a következő évben, ami mindig óriási kihívás. „Akármilyen bonyolult is a helyzet, bármelyik nemzetrészről is legyen szó, önök a cselekvő magyar államra és magyar kormányzatra a következő évben is számíthatnak” – zárta szavait a miniszterelnök.
A Máért résztvevői elfogadták a magyar nemzetpolitikai stratégia kereteit tartalmazó dokumentumot. Az esemény utáni sajtótájékoztatón Semjén Zsolt kijelentette: teljes nemzetpolitikai konszenzus van a magyarságot érintő minden fontos és sarkalatos kérdésben.
Semjén Zsolt elmondta, hogy az értekezlet zárónyilatkozatot fogadott el, amelyet minden résztvevő aláírt. A dokumentumban többek között rögzítik: egyetértenek abban, hogy a 2011. január 1-je óta a magyar állampolgárság megszerzését célzó egyszerűsített honosítási eljárás új esélyt jelent a magyarság számára.
A zárónyilatkozatban kitértek arra is, hogy elfogadhatatlannak tartják Szlovákiának az egyszerűsített honosítással szemben tanúsított, az európai normákat figyelmen kívül hagyó lépéseit, amelyek saját állampolgárai ellen irányulnak. Jelezték, hogy a magyar kormány és a magyar szervezetek valamennyi nemzetközi fórumon határozottan fel fognak lépni az ilyen és ehhez hasonló jogsértésekkel szemben.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke üdvözölte az elfogadott nemzetpolitikai stratégiát, mint mondta, nagyon alapos dokumentumról van szó. Fontosnak nevezte, hogy a benne foglaltak alapján a stratégia megvalósítása is közösen történjen. Jelezte: egyetértettek a nemzeti jelentőségű intézmények támogatási kritériumaival. Azt mondta, fontos az is, hogy olyan döntések szülessenek, amelyek kiegyensúlyozottak, és figyelembe veszik, milyen intézmények jelentek meg Erdélyben az elmúlt 20 évben, és hogyan teljesítettek.
A szavazati jogra térve kiemelte: kiterjesztése megfelel elvárásaiknak, szükség van rá. Összegzése szerint a határon túli magyaroknak az az érdekük, hogy Magyarország sikeres és erős legyen a régióban, a nemzetközi politikában, Magyarországnak pedig az az érdeke, hogy a határon túli magyar közösségek erősek és sikeresek legyenek.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke arról beszélt, hogy az elmúlt egy évben „nemzetpolitikai rendszerváltás” ment végbe, és kiemelte, hogy a nemzeti együttműködés rendszerébe a határon túli magyarok is beletartoznak.
Vétek volna, ha ebbe a rendszerbe nem kapcsolódnának be, hiszen „egy a nemzet” – mondta. Az együttműködésben mindenkinek helye van – folytatta, és üdvözölte, hogy az MSZP-nek sikerült megszabadulnia a „gyurcsányizmustól”, ez volt szerinte a nemzetpolitika kialakulásának egyik legfőbb akadálya, de még szükség van változásokra.
Hozzátette: azt kérik, hogy a Fidesz és a KDNP lépjen tovább a nemzeti együttműködés rendszerében. Azzal semmiképp sem tud egyetérteni, – mondta –, hogy bízzák a határon túliakra a döntéseket és ne szóljanak bele. „Igenis szóljon bele a magyar politikum, de mi is szóljunk bele a magyarországi politikába, mert egy a nemzet” – tette hozzá. Kitért arra is, hogy a nyugati diaszpóra sokáig mostohagyermeke volt az anyaországnak, ideje volt integrálni.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke az autonómiatörekvések fontosságát hangsúlyozta. Úgy fogalmazott: ez a szülőföldön maradás feltétele.
A romániai magyar erők közelgő választásokon való együttműködését firtató kérdésre Kelemen Hunor azt mondta, részükről az együttműködésnek nincs akadálya. – Az az érdekünk, hogy erős képviselete legyen a romániai magyarságnak – hangsúlyozta.
Tőkés László szerint ugyanakkor meg kell lennie az együttműködés feltételeinek, és azt javasolta, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz.
Szász Jenő azt mondta, nagyon fontosnak tartják a romániai magyarság parlamenti képviseletét, de személyi összetételét tekintve „minőségi korrekcióra” van szükség.
Szabadság (Kolozsvár)

Máért: elfogadták a nemzetpolitikai stratégiát
[HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS] Szinte teljes összhang alakult ki a Magyar Állandó Értekezletet (Máért) alkotó politikai szervezetek között az Orbán-kormány nemzetpolitikai irányvonalával kapcsolatban. Mindezt bizonyítja, hogy a magyar–magyar csúcsnak is nevezett tanácskozás csütörtöki zárónapján a résztvevők mindegyike elfogadta a kormány nemzetpolitikai stratégiáját, valamint a Máért zárónyilatkozatát, ezen túlmenően pedig – e téren is szakítva a gyurcsányi örökséggel – a Magyar Szocialista Párt is bejelentette: új korszakot nyit nemzetpolitikai hozzáállásában.
A Parlament Vadásztermében zajló értekezlet csütörtöki munkálatait Orbán Viktor előadása vezette fel, aki kormánya nemzetpolitikai megvalósításait, továbbá céljait vázolta. A miniszterelnök Magyarország történelmi sikerének nevezte a kettős állampolgárság jogintézményének megalkotását, ezáltal ugyanis megszűnt a magyar nemzet Kárpát-medencén belüli közjogi diszkriminációja. Orbán szerint a következő évek feladata az lesz, hogy megpróbálják a kettős állampolgárságból fakadó lehetőségeket a gazdasági együttműködés területén is kialakítani, mert – mint fogalmazott – öntudat nélkül egy nemzeti közösség nem lehet sikeres, és nem érhet el gazdasági előnyöket sem.
„A Kárpát-medencei magyarság a következő években fokozatosan erősödő anyaországgal számolhat, amelynek gazdasági lehetőségei ugyan nem bővülnek úgy, mint 1998 és 2002 között, de kétségkívül bővülni fognak, ezért nem a meghátrálás, nem a kivárás a helyes politika a következő időszakban. A Kárpát-medence magyar politikai vezetőinek többletfeladata is van az átszervezés mellett, amely elől nem bújhatnak el a töklevél alá, ez pedig abban áll, hogy erőt kell adni az embereknek, hogy ne a kivárásra, ne az elrejtőzésre játsszanak, hanem a mostani nehéz helyzetre is munkával, gyermekvállalással, otthonteremtéssel, összefogással reagáljanak” – szögezte le a kormányfő, hozzátéve: a magyar államnak ki kell állnia a magyarokért, és – utalva a szlovákiai retorziókra – nem tűrheti el, hogy akár egyetlen magyart is megfosszanak az állampolgárságától abban az országban, ahol él.
Erdélyi hajlandóság az összefogásra
Nemzetpolitikáért felelős helyettese, Semjén Zsolt egy nappal korábbi nyilatkozatához hasonlóan Orbán Viktor is kitért arra, hogy 2012-ben az anyaország szinte valamennyi szomszédjánál választásokat rendeznek. Éppen ezért a kormányfő „bölcsességet, éleslátást és az együttműködés felé hajló politikai szándékot” kívánt a következő év feladatainak megoldásához, hangsúlyozva: a külhoni nemzetrészek számíthatnak a cselekvő magyar államra és kormányzatra. Ennek kapcsán a Máért résztvevőinek a tanácskozás következtetéseit levonó sajtótájékoztatóján lapunk azt firtatta a három erdélyi magyar szervezet – egyébként egymás mellett ülő – vezetőjétől, szükségesnek tartják-e, hogy a magyar kormány közvetítsen közöttük az egy év múlva esedékes romániai választásokon való összefogás létrejötte érdekében.
Kelemen Hunor elnök szerint az RMDSZ „tárva-nyitva hagyta az együttműködés kapuját, a zárat leszerelte, a kulcsot pedig eldobta”, majd hozzátette: ha a magyar kormánynak „szerepe van az erdélyi pártalapításban”, akkor az együttműködés kialakításában is szerepet kell vállalnia. Tőkés László, az EMNT vezetője úgy vélte, meg kell lennie az együttműködés feltételeinek, mihamarabbi tárgyalásokat sürgetett, viszont a szavazatok maximalizálása érdekében plurális egységet szorgalmazott, nem „kommunista típusú pártegységet”.
Szász Jenő MPP-elnök szintén nagyon fontosnak nevezte a romániai magyarság parlamenti képviseletét, de szerinte tartalmi és személyi értelemben is „minőségi korrekcióra” van szükség. Különben a Máért lezárulta után Orbán külön-külön megbeszélést folytatott az EMNT, illetve az RMDSZ vezetőivel, értesüléseink szerint a tanácskozás napirendjén szerepelt az alakulatok közötti választási összefogás kérdése.
Támogatott autonómiatörekvések
A Máért kétnapos tanácskozását összegezve Semjén Zsolt azt emelte ki, hogy teljes nemzetpolitikai konszenzus van a magyarságot érintő minden fontos és sarkalatos kérdésben a kormány, a budapesti parlamenti ellenzék és a külhoni magyar szervezetek között. A miniszterelnök-helyettes megállapítását igazolták a részt vevő tizenegy, határon túli szervezet vezetői is, üdvözölve a magyar kormány 2020-ig szóló nemzetpolitikai stratégiáját, amely egyebek mellett rögzíti, hogy Magyarország támogatja a külhoni magyar közösségek területi és/vagy személyi elvű autonómiáját, és célként jelöli meg a magyar nyelven történő oktatás kiterjesztését, minőségének emelését.
Valamennyi résztvevő aláírta az értekezlet zárónyilatkozatát is, amely többek között rögzíti: egyetértenek abban, hogy a magyar állampolgárság megszerzését célzó egyszerűsített honosítási eljárás új esélyt jelent a magyarság számára. Támogatják továbbá egy hosszú távú Kárpát-medencei fejlesztési stratégia kidolgozását, ugyanakkor a nemzetpolitikai törekvések fontos céljának, a Kárpát-medencei magyar közösségek megmaradása legfőbb biztosítékának a különböző autonómiaformákat és önkormányzati modelleket tekintik.
Sajnálatukat és tiltakozásukat fejezik ki amiatt, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem új egyetemi chartájának tervezete – az oktatási törvény előírásai ellenére – nem rendelkezik az önálló magyar nyelvű intézmények létrehozásáról. Reményüket fejezik ki, hogy Románia olyan területi-közigazgatási reformot hajt végre, amely nem érinti hátrányosan sem a tömbben, sem a kisebbségben élő magyar közösségeket, és üdvözlik a Sapientia EMTE akkreditációjának felgyorsulását.
Különben a Máérten szóbeli megállapodás jött létre a tekintetben, hogy a magyarországi politikai alakulatok európai pártcsaládjukban mindent megtesznek a nemzeti szempontok és a külhoni magyar közösségek érdekeinek érvényesítése terén. Ennek kapcsán lapunk értesülései szerint a tanácskozáson bírálat érte Mesterházy Attila MSZP-elnököt amiatt, hogy korábban közös nyilatkozatot írt alá Victor Ponta PSD-elnökkel, amelyben szélsőségesnek nevezik Orbán Viktort, Tőkés Lászlót és Traian Băsescut. 
Rostás Szabolcs, Budapest
Krónika (Kolozsvár)

Szobrot avattak “Mesebácsinak” Érkeserűben
Bihar megye – Méltóképpen emlékezve “Mesebácsira” felavatták csütörtök délben Érkeserűben Számadó Ernő (1907-1983) író, költő mellszobrát. Pénteken szavaló, szombaton mesemondó versennyel folytatódik az ünnepségsorozat.
Az 1907. december 11-én Budapesten, Seligó Ernőként született, majd édesanyja neve után Számadó Ernőre “változott” költő kalandos élete során a második világháború után került Érkeserűbe, és lett ízig-vérig érmellékivé. Emlékének ápolása során nevét felvette a keserűi iskola, és évek óta a nevét viselő versmondó versenyt rendeznek, ami időközben mesemondóval bővült. Az idei eseménysorozat csütörtök reggel kezdődött, amikor az iskolában Faur-Kis Angéla vezetőtanár bevezetője után a székelyhídi dr.Wilhelm Sándor ny.tanár tartott előadást az érmelléki élővilágról. Ezt követően kiállításokat lehetett megtekinteni az iskola négy osztályában: az elsőben szövőszék állt, melyet Balajti Irén és unokája, Balajti Barbara működtetett; a másodikban Nyéki István a gyékényfonás fortélyait mutatta be; a harmadikban Pete Judit, Cséke Ilona, Cséke Erzsébet és Nagy Antónia kézimunkáit, míg a negyedikben Czirják Enikő hagyományos csipkékkel kombinált festményeit állították ki.
Érmellékivé vált
Még a kiállítást néztük, megérkezett Érköbölkútról Rákóczi Lajos tanár néhány diákjával, hogy részt vegyenek az ünnepségen. Rákóczi Lajos fotókat is hozott, melyek az első, 1997-es, általa szervezett Számadó-emlékünnepségen készültek. Mindezek után került sor a szoboravatóra az óvoda mögötti parkban. A megjelenteket Nyíri Sándor polgármester köszöntötte, közöttük Deák Árpád szobrászművészt. A polgármester falutörténeti napnak nevezte a tegnapit, már csak azért is, mert a község első szobrát avatták. Úgy vélte: méltó emléket állítanak a korabeli gyerekek által a szép meséi okán “mesebácsinak” nevezett Számadó Ernőnek, aki sem keserűinek, sem érmellékinek nem született, de példaértékűen azzá vált. Gellért Gyula diószegi lelkész felelevenítette: Számadó Ernőt 1956 után, az úgynevezett Érmihályfalvi Csoport tagjaként 25 év börtönre ítélték, amiből ötöt letöltött. Ennek ellenére nem panaszkodott, “a fájdalom nem temette be”, hanem “a virágos Ér partján” az Érmellék “kalevalai” hangulatát örökítette meg. Vannak társadalmi rendszerektől független értékek: hűség, tisztesség, becsület – ezeket az utókor mindig tiszteli az elődökben, fogalmazott Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke.
Élethű szobor
Szabó Ödön hozzátette: az Érmelléken is egymás után állítjuk azokat az emlékjeleket, melyekkel letudjuk adósságainkat, de továbbra is kötelességünk nagyjaink emlékének, hagyományainknak ápolása. A költőt jellegzetes kalapjával, nyakkendőjével, egyéni arcélével megörökítő szobrot Szabó Ödön és Nyíri Sándor leplezte le, majd Gellért Gyula áldotta meg. Ezután a helyi iskola V.-VIII. osztályosai adtak elő műsort Balogh Katalin és Dandé Sándor tanárok vezetésével. A református egyházközség kórusának éneke után az ünneplők a temetőbe vonultak, ahol Számadó Ernő sírjánál a költő, író életútját felelevenítő beszéd, majd a kórus újabb éneke után megkoszorúzták a sírt. Az eseménysorozat pénteken a 80 V.-VIII. osztályos benevezett diákot felsorakoztató szavaló-, szombaton pedig az 53 I.-IV. osztályos kisiskolás részvételével zajló mesemondó versennyel folytatódik.
erdon.ro

MÁÉRT: Orbán a sikerről
Történelmi sikernek nevezte Magyarország számára a kettős állampolgárság jogintézményének megalkotását Orbán Viktor csütörtökön, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) X. ülésének második napján. A miniszterelnök a budapesti tanácskozáson szólt arról is, hogy bár tombol az európai válság, Magyarországon – igaz, “vért verítékezve”, de – sikert siker követ. Kitért arra is: nem lehet eltűrni, hogy akár egy magyart is megfosszanak állampolgárságától.
A kormányfő szerint a kettős állampolgársággal – amellett, hogy megvalósult egy nemzetstratégiai cél – megszűnt a magyar nemzet Kárpát-medencén belüli közjogi diszkriminációja. A következő évek feladata pedig az lesz, hogy megpróbálják a kettős állampolgárságból fakadó lehetőségeket a gazdasági együttműködés területén is kialakítani – tette hozzá, majd úgy fogalmazott, hogy öntudat nélkül egy nemzeti közösség nem lehet sikeres, és nem érhet el gazdasági előnyöket sem.
Megjegyezte azt is, hogy bár a magyar népesség fogy, az állampolgárok száma nő, és hosszabb távon ugyan nem lehet a demográfiai problémákat közjogi eszközökkel orvosolni, “de egyelőre azt tudjuk mondani, hogy a népességfogyás ellenére 160 ezer környéki, az év végére reményeink szerint 200 ezres növekmény áll be a magyar állampolgárok számát tekintve”.
Az európai politikáról szólva Orbán Viktor úgy vélekedett, az Európai Unió a megalakulása óta minden valószínűség szerint a legnehezebb évét éli, a vita pedig arról szól, hogy mi is legyen az európai kontinens, azon belül az EU jövője. Szerinte nem egyszerűen arról van szó, hogy másfajta Európát akarnak a britek, a németek és a franciák, hanem arról, hogy szinte mindenki másfajta Európát szeretne, sokan pedig a konstrukció alapelemeit, “tartóoszlopait” is szeretnék áthelyezni. “Számos gyenge pontja van annak az építménynek, amelyben mindannyian élünk, hiszen a Kárpát-medencében élő magyarság tekintélyes része az EU-n belül él” – hívta fel a figyelmet.
A miniszterelnök szerint bár a kormányváltás óta továbbra is tombol az európai válság, a magyar kabinet – igaz, hogy “vért verítékezve”, “tégláról téglára, lépésről lépésre haladva”, de – újjáépíti az országot, és sikert siker követ. Ez akkor is így van, ha a mindennapi életszínvonalban még nagyon sok pozitív változásra van szükség ahhoz, hogy az emberek maguk is sikeresnek érezzék mindazt, ami történik Magyarországon – mondta, megerősítve egyebek mellett azt, hogy míg Európában szinte mindenhol nő az államadósság, addig Magyarországon folyamatosan csökken.
A Kárpát-medencei magyarság – folytatta – a következő években egy fokozatosan erősödő anyaországgal számolhat, amelynek gazdasági lehetőségei ugyan nem bővülnek úgy, mint 1998 és 2002 között, az első Orbán-kormány idején, “de kétségkívül bővülni fognak”, ezért nem a meghátrálás, nem a kivárás a helyes politika a következő időszakban. Nagy kérdésnek nevezte, hogy Európa mely országainak lesz elegendő közösségi ereje ahhoz, hogy a szükséges átalakításokat elvégezze, de szerinte Magyarországnak nincs mitől félnie a legutóbbi választáson létrejött “történelmi összefogás” miatt. Az átszervezés zajlik, a parlament előtt van egyebek mellett a közoktatási törvény – amely kimondja, hogy “hazafias nevelést várunk el az iskolákban” – és a felsőoktatási törvény javaslata is – jegyezte meg.
Kifejtette: a Kárpát-medence magyar politikai vezetőinek többletfeladata is van az átszervezés mellett – amely elől “nem bújhatnak el a töklevél alá” -, ez pedig abban áll, hogy erőt kell adni az embereknek, hogy ne a kivárásra, ne az elrejtőzésre játsszanak, hanem a mostani nehéz helyzetre is munkával, gyermekvállalással, otthonteremtéssel, összefogással reagáljanak.
A kormányfő kiállt amellett, hogy a magyar államnak aktívnak kell maradnia, akármilyen kritikák érik, továbbra is a saját nemzeti érdekeiből kell levezetnie a mindenkori lépéseit, saját magyar gazdasági modellt kell építenie, és folytatnia kell a másfél évvel ezelőtt elkezdett munkát.
A magyar államnak a Kárpát-medencében cselekvő államnak kell lennie, ki kell állnia a magyarokért, és “nem tűrhetjük el, hogy akár egyetlen magyart is megfosszanak az állampolgárságától abban az országban, ahol él”, és amely állampolgársággal rendelkezett – hangsúlyozta Orbán Viktor, aki azt is mondta, hogy erősíteni kell a kapcsolatot a szomszédos államokban kormányon vagy ellenzékben lévő, de a közép-európai együttműködés jegyében “velünk együttműködni hajlandó és képes politikai erőkkel”.
Végül felhívta a figyelmet arra, hogy “rendkívül bonyolult” év következik, mert szinte “minden jelentős magyar közösség otthonában” – leszámítva az anyaországot – választások lesznek a következő évben, ami mindig óriási kihívás. A Máért résztvevőinek Orbán Viktor ezért bölcsességet, éleslátást és az együttműködés felé hajló politikai szándékot kívánt a következő nehéz esztendő feladatainak megoldásához. “Akármilyen bonyolult is a helyzet, bármelyik nemzetrészről is legyen szó, önök a cselekvő magyar államra és magyar kormányzatra a következő évben is számíthatnak” – zárta szavait a miniszterelnök.
erdon.ro

Jó úton az RMDSZ és a FIDESZ kapcsolatának rendezése
Hivatalos találkozóra került sor Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és Orbán Viktor, a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség elnöke között, ma, november 24-én, Budapesten.
A magas szintű találkozón a felek megállapították, hogy a FIDESZ és az RMDSZ közötti kapcsolat rendezése „jó úton halad, hiszen ugyanabba az európai, politikai családba tartozunk, nemzetstratégiai és nemzetpolitikai kérdésekben ugyanazt az álláspontot képviseljük”.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a találkozót követően elmondta, a több mint egy órás megbeszélés alatt számos témát érintettek. A román-magyar államközi kapcsolatokról szólva a felek megállapították, hogy Magyarország ás Románia kapcsolata jó, ennek egyik biztosítéka az, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség jelen van a törvényhozásban és a kormányzásban. Ez a jelenlét kívánatos és szükséges, ezt erősíteni kell, hiszen ez mindkét fél közös érdeke.
Kelemen Hunor tájékoztatta Orbán Viktort, a FIDESZ elnökét a Romániában napirenden lévő eseményekről. Ismertette a nemrég megszületett koalíciós egyezség részleteit a választási rendszer változásáról, kiemelve ennek a magyarság számára előnyös oldalait.
„A koalíciós partnerekkel közösen elfogadott választási rendszer arányos és kiegyensúlyozott képviseletet biztosít a romániai magyaroknak” – mondta el Kelemen Hunor, hozzátéve, hogy jövő év novemberében egy időben zajlanak majd az önkormányzati és a parlamenti választások.
Az oktatási törvény előnyeit is részletesen bemutatta Kelemen Hunor a FIDESZ képviselőivel tartott találkozón, elmondva azt is, hogy a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyében az RMDSZ minden eszközt felhasznál annak érdekében, hogy a tanintézmény vezetősége betartsa a törvényt. Fontosnak tartotta ugyanakkor, hogy a Magyar Kormány diplomáciai eszközeit felhasználva próbálta segíteni az ügy rendezését.
Románia területi újrafelosztásának a tervéről is tájékoztatott Kelemen Hunor, mondván, egyelőre nem létezik olyan, közös megoldás, amely a magyarság számára is előnyös, értékelése szerint ilyen a közeljövőben nem is lesz.
Az RMDSZ elnöke külön kitért a Nemzeti Jelentőségű Intézmények támogatási rendszerére, szerinte a megfogalmazott kritériumrendszer túlságosan megengedő és általános.
”Arra kértem a magyar miniszterelnököt, vegyék figyelembe az egyes intézmények társadalmi beágyazottságát, azt, hogy milyen rétegekhez szólnak, milyen területeken tevékenykednek, majd ennek tükrében határozzák meg a támogatást. Orbán Viktor nyitott volt e kérdés rendezése iránt és abban állapodtunk meg, hogy tíz napon belül a Magyar Kormány képviselői újabb tárgyalásokat folytatnak, ezúttal névre szólóan, a Nemzeti Jelentőségű Intézményekről” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Fontos téma volt továbbá a csángó oktatás kérdése is, Kelemen Hunor a Magyar Kormány teljes odafigyelését kérte ez ügyben, mert ellenkező esetben a megszűnés veszélye fenyegeti a csángó gyerekek anyanyelven való oktatását.
Az RMDSZ és a FIDESZ-KDNP Szövetség képviselői az Európát érintő gazdasági válságról is beszéltek, Kelemen Hunor tájékoztatta a magyar koalíciót mindazokról az intézkedésekről, amelyeket a Román Kormány hozott meg a válság kezelése érdekében, Orbán Viktor kormányfő pedig beszámolt a Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetéről és a kormánya által fontolgatott rendelkezésekről.
A megbeszélésen jelen volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke is. A FIDESZ Magyar Polgári Szövetség részéről Orbán Viktor miniszterelnök mellett a találkozón részt vett Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár valamint Nagy János, a miniszterelnök személyes titkára.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség részéről Kelemen Hunor szövetségi elnök mellett jelen volt Kovács Péter főtitkár, Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Nagy Zoltán államtitkár, a Szövetségi Elnöki Hivatal kabinetigazgatója és Porcsalmi Bálint politikai tanácsadó.
erdon.ro

Advent a Hargitán – Advent Európában
December 3-án Budapesten tartják meg a III. Kárpát-medencei Ökumenikus Nagytalálkozót Advent a Hargitán – Advent Európában címmel.
A nagytalálkozó részleteiről Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke számolt be tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján. Mint kifejtette, „akkor hívjuk össze a nagytalálkozót, amikor nagy szükség van a Kárpát-medencei magyar összefogásra.” Tőkés László emlékeztetett arra, hogy 2009-ben a szlovák államnyelvtörvény, 2010-ben a marosvásárhelyi fekete március tíz éves évfordulója kapcsán szervezték meg az eseményt. „Az utóbbi időben annyira megsokasodtak Magyarország szomszédos államaiban, Szlovákiában, Szerbiában és Romániában a magyarellenes megnyilvánulások, hogy fontosnak és szükségesnek tartjuk kiállni a magyarok mellett”. Ennek a kiállásnak a jegyében tartják meg az idei ökumenikus nagytalálkozót december 3-án a budapesti Szilágyi Dezső téren lévő református templomban. A történelmi magyar egyházak képviselői mellett az eseményen jelen lesznek a Kárpát-medencei magyar pártok, a magyarországi civil élet képviselői is. „Elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy ezekben az országokban kijátsszák a magyar kártyát, ami anakronisztikus is a XXI. században az Európai Unióban.” – tette hozzá Tőkés László.
Romániai példák
Az utóbbi időben Romániában történt magyarellenes megnyilvánulásokra példaként említette Tőkés László a román szélsőséges fiatalok magyarellenes megmozdulásait, a magyar kultúrához köthető köztéri szobrok és emlékhelyek gyakori megrongálását és a marosvásárhelyi orvosi egyetemen előállt helyzetet, melynek hátterében szintén a magyarellensség áll. Tőkés László figyelmeztetett arra, hogy a jövő évi választások közeledtével a magyarellenes megnyilvánulások valószinűleg még gyakoribbak lesznek. A hazai politikai életre vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva Tőkés László kifejtette, hogy a magyar politikusok nem lehetnek kormányon egy olyan párttal együtt, mely magyarellenes politikát folytat. Etekinteben az EP alelnöke példaként említette az erdélyi magyar közösséget hátrányosan érintő közigazgatási átszervezési tervet. „Az RMDSZ egyelőre ellenáll, de meg kell erősíteni a szövetséget, hogy ne engedje magát legyőzni a jövőben sem ebben a kérdésben” – tette hozzá Tőkés László. Az önkormányzati és a parlamenti választások egyidejű megtartására vonatkozó kérdésre válaszolva Tőkés László kijelentette, hogy ez precedens nélküli és elfogadhatatlan, a demokrácia működési elveit sértő döntés volt. Újságírói felvetésre reagálva elmondta: fontolóra veszi, hogy ez ügyben felszólaljon az Európai Parlamentben is.
Ismét az elszámoltatásról
Tőkés László a sajtótájékoztatón felelevenítette az Érmindszentre tervezett Ady központ történetét. Mint ismeretes, az erre a projektre a magyar kormány által kiutalt 320 millió forintot az anyaországi kormányváltás után a nagyváradi Partium Alapítványon keresztül egy nagyváradi ingatlan, az Ady kulturális központnak hívott épület megépítésére fordították. „Ez egy korrupciós ügy, amit ki kell vizsgálni” – szögezte le Tőkés László. A politikus megemlítette, hogy az RMDSZ Bihar megyei vezetői, név szerint Kiss Sándor, Biró Rozália, Szabó Ödön, Lakatos Péter és Földes Adalbert közéleti, gazdasági és médiamonopóliumot építettek ki, és saját intézményeiknek, alapítványaiknak osztogatják a közpénzeket. „Ez a magyarázata annak, hogy még a fű sem nő Váradon ezektől a sáskáktól, akik nem a szívükből, hanem a zsebbükből szeretik a magyarságot” – fogalmazott. Tőkés László leszögezte, hogy folytatni akarják a korrupcióellenes küzdelmet, és mindent meg akarnak tenni annak érdekében, hogy a magyar kormány kiterjessze az elszámoltatást a határon túlra is. Mint Tőkés fogalmazott, még nem tisztázott, hogy milyen jogi lépéseket lehet tenni az Ady központ ügyének törvényi tisztázása érdekében, mert nem tudni pontosan, hogy Magyarország miként érvényesítheti jogi követeléseit egy másik államban.
Pap István
erdon.ro

Konszenzus a Máérten
„Teljes nemzetpolitikai konszenzus van a magyarságot érintő minden fontos és sarkalatos kérdésben” – jelentette ki Semjén Zsolt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tegnapi zárónapján tartott sajtótájékoztatón.
A miniszterelnök-helyettesnek némileg ellentmond, hogy az ülésen részt vevő RMDSZ-es politikusok kifogásolták a nemzeti jelentőségű intézmények támogatásának azt a kritériumrendszerét, amelyet a magyar kormány terjesztett elő. Ennek ellenére a többi határon túli szervezethez hasonlóan a tervezetet az RMDSZ küldöttsége is megszavazta.
„Orbán Viktor miniszterelnök a plénum előtt ígéretet tett arra, hogy a támogatások megítélésekor nem lesznek részlehajlóak a magyar kormány illetékesei. Mi ezt elhittük neki” – tájékoztatta az ÚMSZ-t a találkozó után Kovács Péter. Az RMDSZ főtitkára szerint a magyar kormány által javasolt kritériumrendszer túlságosan megengedő és általános. „Olyasmiket pontoznak, hogy az adott intézmény milyen mértékben küzd az autonómiáért. Ennek megítélése szubjektív, a pontozás az elbírálótól függ” – magyarázta.
Az értekezlet zárónyilatkozatot fogadott el, amelyet minden résztvevő aláírt. A dokumentumban többi között rögzítik: egyetértenek abban, hogy a 2011. január 1. óta a magyar állampolgárság megszerzését célzó egyszerűsített honosítási eljárás új esélyt jelent a magyarság számára. Kitértek arra is, hogy elfogadhatatlannak tartják Szlovákiának az egyszerűsített honosítással szemben tanúsított, az európai normákat figyelmen kívül hagyó lépéseit, amelyek saját állampolgárai ellen irányulnak.
A dokumentum szerint a felek üdvözlik a Magyar Diaszpóra Tanács és a Magyarság Háza, valamint a Nemzetpolitikai Kutatóintézet létrehozását, és rögzítik, hogy a támogatáspolitika átalakításának részeként elfogadják a nemzeti jelentőségű intézmények támogatásának kritériumrendszerét. Egyetértenek a kormány szándékával, hogy a támogatáspolitikában a normatív alapú, hosszú távra kiszámítható finanszírozást kívánja előtérbe helyezni a pályázati alapú, eseti támogatásokkal szemben.
Egyetértenek továbbá abban, hogy a nemzetpolitikai törekvések fontos céljának, a Kárpát-medencei magyar közösségek megmaradása legfőbb biztosítékának a különböző autonómiaformákat és önkormányzati modelleket tekintik.
Sajnálatukat és tiltakozásukat fejezik ki amiatt, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem új egyetemi chartájának tervezete - az oktatási törvény előírásai ellenére - nem rendelkezik az önálló magyar nyelvű intézmények létrehozásáról. Reményüket fejezik ki továbbá, hogy Románia olyan területi-közigazgatási reformot hajt végre, amely nem érinti hátrányosan sem a tömbben, sem a kisebbségben élő magyar közösségeket. Üdvözlik a a csíkszeredai központú Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjának felgyorsulását.
A tanácskozáson elfogadták a 2020-ig szóló nemzetpolitikai stratégiát is. Amint az Kovács Péteről megtudtuk: a stratégia Kántor Zoltán temesvári szociológus, minisztériumi főtanácsadó tanulmányán alapul. „Alapos, jó munka, de csak elméleti keretet nyújt. Ehhez kell majd társítani meglelő közpolitikákat és cselekvési terveket” – értékelte az RMDSZ-főtikára.
A Máért ülését követő sajtótájékoztatón Kelemen Hunor szövetségi elnöke szintén üdvözölte az elfogadott nemzetpolitikai stratégiát, mint mondta, nagyon alapos dokumentumról van szó. A szavazati jogra térve kiemelte: kiterjesztése megfelel elvárásaiknak, szükség van rá. Arra kell figyelni, hogy „a különböző nemzetrészek között” erősödjön a bizalom, a szolidaritás – jelentette ki.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

A legjobb partner?
Közös kormányülést tartott a román és izraeli kabinet
Egy sor kétoldalú egyezményt írtak alá tegnap a román és izraeli miniszterek a két ország első közös kormányülésén. Emil Boc miniszterelnök kabinetje kilenc tagjával érkezett a Szentföldre. Házigazdájával, Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel aláírta azt a nyilatkozatot, amely „a két ország rövid és középtávú együttműködésének prioritásait” vette számba.
A román delegáció tagja volt Borbély László környezetvédelmi miniszter is, aki szerint „a közös kormányülések olyan sajátos alkalmak, amikor fontos együttműködési megállapodások születnek, és hathatósabban fel tudjuk hívni az adott ország üzletembereinek figyelmét Románia adottságaira, valamint a kormány által eszközölt közép és hosszú távú befektetések nyújtotta lehetőségekre”.
Az RMDSZ-es tárcavezető izraeli kollégájával, Gilad Erdannal közös szándéknyilatkozatot írt alá, amelyben egy kétoldalú, környezetvédelemmel kapcsolatos együttműködési megállapodás mielőbbi aláírását szorgalmazzák. A közös nyilatkozat egyik legfontosabb célja Románia és Izrael környezetvédelemmel kapcsolatos együttműködésének megerősítése.
A dokumentum vízgazdálkodás, fenntartható hulladékmenedzsment, klímaváltozás, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, az élővilág sokféleségének megőrzése, újrahasznosítható energiák generálása, természeti katasztrófák (árvizek, szárazság) és környezetszennyezések kezelése, valamint vízmenedzsment-technológiák átadása terén szorgalmazza a két környezetvédelmi minisztérium együttműködésének hatékonyabbá tételét.
Az izraeli média is bő teret biztosított a közös kormányülésnek, „Izrael legjobb kelet-európai partnerének” nevezve Romániát. A Jerusalem Post című angol nyelvű napilap emlékeztet, hogy a zsidó állam második legnépesebb bevándorlói közössége Romániából származik. Diplomáciai források szerint az emberi kapcsolatok jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy „Bukarest sosem hagyta cserben Izraelt”.
A két állam szoros biztonságpolitikai és katonai együttműködésére tavaly derült fény, amikor egy izraeli katonai helikopter romániai gyakorlatozás közben lezuhant. A Romániában bejegyzett mintegy 5800 izraeli tulajdonú cég több mint 3 milliárd amerikai dollárt fektetett be, ezzel a közel-keleti ország a nyolcadik helyen áll a külföldi befektetők tekintetében.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Konferencia a kisebbségi jogokról – nehéz a valóságba ültetni a papíron létező jogokat
Ugyan több esetben papíron kiterjedt jogokkal rendelkeznek a kisebbségek, a gyakorlati megvalósításuk nagy nehézségekbe ütközik - hangzott el egy nemzetközi konferencián pénteken Budapesten.
Szigeti Enikő emberjogi aktivista, a romániai Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezető igazgatója a kisebbségi jogok gyakorlásáról tartott tanácskozáson elmondta, a volt szocialista országokban korábban az állam nem támogatta a civil szektor fejlődését, ezért sokan még ma sem hisznek abban, hogy képesek lennének maguk érvényesíteni jogaikat. Pedig a közösségeknek hinniük kell abban, hogy van erejük érvényt szerezni a törvényekben és a nemzetközi egyezményekben foglalt jogaiknak - emelte ki. Hozzátette: Romániában sok jogszabály és nemzetközi egyezmény foglalkozik a kisebbségekkel.
Beretka Katinka, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács hivatalos nyelvhasználattal megbízott tanácsosa előadásában arról beszélt, hogy Szerbiában az uniós csatlakozásra való felkészülés miatt sok kisebbségi jogokra vonatkozó szabályozást igyekeznek átvenni, ezek azonban gyakran csak papíron léteznek.
A vajdasági magyar közösség problémái között említette a magyar nyelvű felsőoktatás elterjesztését, a kulturális intézmények fenntartását, a magyar nyelvű média finanszírozását és a hatékony felügyeleti rendszer hiányát.
Horony Ákos, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának tagja úgy fogalmazott, több esetben az információhiány, a tájékozatlanság, a jogszabályok nem ismerete hátráltatja a kisebbségi jogok érvényesülését. A papíron szereplő helyzet és a valóság gyakran nagy mértékben eltérnek egymástól - mutatott rá.
Azt mondta, a 2006-ban alakult szlovák kormány "teljes nyíltsággal" a magyarság ellen fordult, ami az államnyelvtörvény módosításában csúcsosodott ki. A jogszabály célja véleménye szerint inkább a megfélemlítés volt, semmint a konkrét büntetések kiszabása.
Farkas-Kordonec Gabriella, az Advance Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ jogásza is azt hangsúlyozta, hogy "vannak jogaink, a gyakorlati alkalmazás azonban hagy kívánnivalót maga után". Problémát okoz, hogy a kisebbségek nem jutnak elég forráshoz, a jogalkotásban gyakran a politikai érdekek érvényesülnek, és a jogorvoslat lehetőségének hiánya is gondot jelent - mondta, hozzátéve, Ukrajna ugyanakkor csatlakozott a legtöbb nemzetközi egyezményhez, amelyek a kisebbségek jogállását szabályozzák.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett konferenciát Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyitotta meg, bevezető előadást tartott Gál Kinga (Fidesz) európai parlamenti képviselő.
MTI

Megtartották a II. Pusztinai Szavalóversenyt
A Pusztinai Magyar Házban december 4-én szavalóversenyt rendeztünk, melyen 11 alsó, és 17 felső tagozatos pusztinai tanuló vett részt. Minden jelentkező három verssel készült, melyek közül az egyik kötelező volt, a másik kettőt szabadon választva tanulták meg a diákok. Az alsósoknál Kányádi Sándor: Bandukol az őszi nap volt a kötelező vers, a felsősöknél Lakatos Demeter: Messze ott, hol a nap szentül le. A felsősök versválasztása Lakatos Demeter szabófalvi csángó költőre esett a költő születésének századik évfordulója alkalmából.
A versenyen 13 költő (köztük az említetteken kívül Petőfi Sándor, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Lászlóffy Aladár, Weöres Sándor, stb.) 20 különböző verse hangzott el. A gyerekek fegyelmezetten és nagy izgalommal vették a megmérettetést, melyről a döntést egy négytagú zsűri hozta meg. A zsűrizést Sántha Attila költő és párja, illetve Vajda Éva volt pusztinai magyartanár és párja vállalta. Egyáltalán nem voltak könnyű helyzetben, ugyanis a gyerekek nagyon jól felkészültek és méltó komolysággal álltak a versenyhez. Elmondásuk szerint a döntésüket az alapján hozzák meg, hogy a versenyző mennyire értette a vers mondandóját és mennyire szépen, természetesen, helyesen, jól hangsúlyozva ejtette a szavakat.
Ezek alapján az alsósoknál a következő versenyzők lettek a díjazottak, az értékes díjak mellet egy-egy Székelyföldi Legendáriumot is kaptak a győztesek:
I. díj László Albert-Dominik II. díj Mátyás Karina III. díj Száras Marika-Stefánia
Az V-VIII. osztály tanulói közül a következők nyújtottak kiemelkedő teljesítményt:
I. díj Sztán Mihály II. díj Kaszáp Johanna III. díj Pusztinai István-Eduárd. Az első díjazottak fogják képviselni a településünket a IX. Frumószai Szavalóversenyen, ahol majd a Moldvában magyar nyelvet tanuló települések legjobb szavalóival mérik össze magukat.
A verseny után Sántha Attila rendhagyó irodalomórát, versfelolvasást tartott az egybegyűlteknek és versírásra bíztatta őket. A díjazás után a gyerekek meglepetésére vendégünk volt a Mikulás bácsi is, aki miután a kéményen leereszkedve eljött hozzánk, nagylelkűen megajándékozott minden jó gyermeket. A rendezvény sikeréért dicséret illeti minden óvodás kisgyereket, akik naponta részt vesznek a magyar nylevi foglalkozásainkon és akik a verseny alatt nagy figyelemmel követték az előadókat. Továbbá az első-másodikos diákokat, akik mondókáikkal színesebbé tették a programot. Mivel ők ebben a tanévben még a magyar ábécé megtanulásával, az írás-olvasás alapvető szabályainak elsajátításán dolgoznak, idén még nem versenyeztek. Azonban nagy a lelkesedésük és sokan közülük a jövő évi verseny potenciális győztesei. Dicséret illeti a III.-IV. osztályos tanulókat, akiknek e rövid félév alatt három vers megtanulás komoly megpróbáltatást jelentett és mégis ügyesen teljesítették ezt. A felső tagozatosak is a lehető legügyesebben felkészültek és talán még jobban is végig izgulták a versenyt, mint a kisebbek.
Dicséret illeti a gyerekek szüleit, akik közül sokan hetente ének és táncpróbákra járnak a Magyar Házba, hogy az őseink gazdag néphagyományát ne felejtsük el és a gyerekeiknek is tovább tudják adni. A gyerekeket elkísérték a versenyre és melléjük álltak, biztatták és segítették őket, hogy az ő gyerekük legyen a legügyesebb. Továbbá, dicséret illeti a nagyszülőket, akik támogatták unokáikat és a verseny alatt jobban izgultak, mint a versenyzők maguk.
Köszönjük a támogatóknak, hogy a program megvalósulását segítették: Balassi Intézet, Bethlen Gábor Alap, Sarasotai Kossuth Klub és a Székelyföldi Legendárium. Köszönjük támogatásukat!
A rendezvényről videofelvétel készült, amit hamarosan itt is közzé teszünk, illetve hangfelvétel a Csángó Rádió számára, mely által minden érdeklődő, aki a programról lemaradt, végighallgathatja a gyerekek előadását.
Bilibók Jenő, magyartanár
www.pusztina.ro
Erdély.ma

Összefogásra szólították fel az erdélyi magyar politikai pártokat
Orbán Viktor magyar miniszterelnök megbeszéléseket folytatott csütörtökön a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) részt vevő határon túli magyar szervezetek vezetőivel. Ezen a kormányfő összefogásra biztatta az erdélyi magyar politikai erőket a közelgő, jövő novemberi választások előtt.
Semjén Zsolt kormányfő-helyettes a megbeszélésekről elmondta: a miniszterelnök külön-külön találkozott az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökével.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nyitottnak mutatkozott az együttműködésre és hasonlóan nyilatkozott Tőkés László, az EMNT elnöke is. Így minden remény megvan arra, hogy Erdélyben a magyar–magyar összefogás megvalósuljon, amit a magyar kormány „lelkesen támogat” – tette hozzá. Szembe kell ugyanis nézni azzal, ha az etnikai alapú erdélyi magyar politika nem tud hangsúlyosan megjelenni a bukaresti parlamentben, akkor fennáll annak a veszélye, hogy az erdélyi magyarság ideológiai alapon „integrálódik” a román pártokba – hangsúlyozta a miniszterelnök, hozzátéve: ez a magyar érdekképviselet végét jelentené. A megbeszéléseken szó esett a támogatási formákról is.
Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő elmondta: Orbán Viktor és Tőkés László megerősítették nemzetpolitikai stratégiai szövetségüket. A közlés szerint a miniszterelnök azt mondta: nagyra értékeli azt a munkát, melyet Tőkés László a Kárpát-medencei magyar autonómiáért végzett és végez, egyben üdvözölte az EMNP romániai bejegyzését, és kifejezte meggyőződését, hogy ennek révén Erdélyben gyarapodtak a magyar összefogás erői.
Orbán Viktor és Tőkés László kiemelt fontosságúnak nevezték a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás ügyét, külön kitértek a magyarországi támogatásból működő erdélyi magánegyetemek megerősítésére.
A megbeszélésen Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke tolmácsolta az EMNP elnökségének egyetértését a választójog kiterjesztésével a határon túli magyarok számára, ugyanis szerinte az Országgyűlés közeljövőben várható döntésével Magyarország két évtizedes mulasztását pótolja.
A tárgyaló felek abban is megállapodtak, hogy a készülő magyar növekedési terv elkészítésekor a kormány figyelembe veszi és a lehető legnagyobb mértékben beleilleszti az erdélyi magyar közösség önálló gazdaságfejlesztési stratégiáját, a Mikó Imre Tervet.
A magyar kormány képviselői örömmel vették, hogy Berényi József, az MKP elnökeként koalíciót ajánlott a Híd-Mostnak. Ugyanakkor sajnálattal állapították meg, hogy ezt a Híd elutasította, és csak azt tartotta elképzelhetőnek: az MKP képviselői a listáján induljanak. Így a Felvidéken a választások előtt az összefogás valószínűleg elmarad – mondta Semjén Zsolt.
A Máérttal kapcsolatban Semjén Zsolt külön kiemelte, hogy Mesterházy Attila, a szocialista párt elnök-frakcióvezetője megígérte, hogy az MSZP kiáll a magyar érdekek és a magyar ügy mellett, különösen akkor, ha a környező országban a szocialista pártcsaládból származó erő kerül hatalomra, kormányzati pozícióba.
Szabadság (Kolozsvár)

Klebelsberg-nap Pécskán
Oktatási tükör
Jobb témát, mint az aradi és romániai magyar nyelvű közoktatás nem is lehetett volna választani” – mondta ma Király András oktatási államtitkár Pécskán a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület által hagyományosan, minden novemberben megrendezendő Klebelsberg-napon, amelyre sajnos idén is a vártnál kevesebben jöttek el, pedig a téma valóban érdekes és izgalmas volt. A gyér közönség láttán Nagy István egyesületi elnök is fanyalgott, aztán vigaszként megjegyezte, ennyi ember kíváncsi az előadókra, az aradi magyar közoktatás helyzetére.
Pedig a meghívásnak Király András mellett Pellegrini Miklós főtanfelügyelő helyettes és Juhász Béla, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója is eleget tett, válaszoltak bárki kérdésére, tájékoztattak az új tanügyi törvény végrehajtási tapasztalatairól, a problémákról.
„A törvény túllihegi az életpályát”
De vegyük sorba az eseményeket, elsőként az oktatási államtitkár beszélt, három részre tagolva mondandóját: diákok, pedagógusok, iskola-közösség.
– Én már tapasztalatból tudom, hogy ilyen rendezvényekre csak azok jönnek el, akiket érdekel a téma, akik pedig nincsenek jelen, azok remélem, tudják, mit kell tenni az oktatásban – jelentette ki, reagálva Nagy István bevezető szavaira, majd feltette a részben költői kérdést – quo vadis, magyar oktatás? – de csak azért részben, mert számos problémára igyekezett választ adni. Elmondta, az új oktatási törvény sajnos „lefékezte magát”, lefékezték, oktatási forradalom helyett a jó cikkelyek, a régi struktúrákat megtartva, inkább reformba csúsznak át, „nem lesz forradalmi változás”. Mindezek ellenére szerinte fontos, hogy a kisebbségek nyelvén, esetünkben magyarul folyó oktatás jobban fejlődhet.
Ami a diákokat illeti, Király András figyelmeztetett, hogy a magyar oktatást választó diákok számaránya kisebb, mint a romániai magyar lakosságé: az országban 3,18 millió gyerek része most a közoktatásnak, ebből 166 300 a magyar, vagyis mindössze 5,22 százalék, miközben a magyar lakosság azért még őrzi 6,5-7 százalékos arányát, s a gondokat tetézi a lakosság rohamos elöregedése. És még egy számsort ismertetett: Arad megyében 902 magyar gyerek jár román iskolába, s habár ez soknak tűnik, tudomása szerint Biharban vagy Szatmárban ez a mutató sokkal rosszabb.
– Most fő célunk az oktatási hálózat legalább szinten tartása, mert a törvény pénzügyi-gazdasági okok miatt egyre szűkíti az összevonásokkal az oktatást, és az elemi osztályaink 40-45 százaléka összevont, ezeket kötelességünk megtartani – magyarázta Király, hozzátéve, hogy a jogszabályok a felszámolás felé tolják az oktatást, mert a törvény nem ismeri azt a kifejezést, hogy összevont osztályok. De szólt arról is, milyen veszélyeket rejteget a magyar oktatás egyetlen, belvárosi iskolába való koncentrálása, a kerületi iskolák felszámolása, és példaként Kolozsvárt és a belvárosi Báthori iskolát hozta fel, ahol „már minden sarokban tanítanak”, Monostoron pedig egyetlen magyar tagozat maradt. „Saját magunk számoljuk fel a rendszert” – figyelmeztetett, jelezve, végre le kellene ülni tárgyalni, hogy mi a fenntarthatóság határa, és lépni kell „ha minőségi oktatást akarunk”.
„A pedagógusi pálya gyönyörű, de nincs megfizetve”, az oktatási törvény leírja a „pedagógusi életpályát”, de a dolog tartalmával bajok vannak, mert „a törvény túllihegi az életpályát” – mondta Király, aki szerint sajnos a törvény elcsúszott a pedagógusok képesítésének, mestervizsgájának megszerzése felé, hogy ezzel a papírral V–XII. között oktathat a tanár, de mindezt elbürokratizálták.
Rátérve a harmadik pillérre, az iskolára-közösségre, az államtitkár emlékeztetett, hogy 2012 szeptemberétől az önkormányzatok veszik át az iskolákat, költségvetést szabnak meg, ami szerinte megfelelő döntés, aggályai vannak, mert „nem élünk mindannyian a tömbmagyarságban”. Úgy vélte, fontos, hogy az iskolák vezetőségébe a legjobb pedagógusok kerüljenek, épüljön ki jó kapcsolat az iskola és a fenntartó, a polgármesteri hivatal között, ugyanakkor „meg kell találni a szülőket, akik ebben partnerek”.
„Képtelenség az esélyegyenlőség megteremtése”
Az államtitkárhoz hasonlóan színvonalas lényegre törő, konkrétumokkal tűzdelt előadást tartott Pellegrini Miklós főtanfelügyelő helyettes is, aki startból megjegyezte, a társadalom, a pedagógus társadalom telített, annyira túlbeszélték már az oktatási kérdéseket, hogy ez ma senkit nem érdekel igazából, majd hozzátette, nem hisz az adminisztratív reformok sikerében, mert a nemzetközi tapasztalat is ezt mutatja.
– Ami az oktatás sikeréhez vezethet, az egyedül a pedagógus „megreformálása”, a kérdés, hogy képes-e jól dolgozni. Lehet az iskola márványból, ha csapnivaló, amit odabenn művelnek, és befolyhat a víz a tanyasi iskolába, ha ott a tanító remekül dolgozik – mondta, majd kifejtette, hogy bűvös körbe szorultunk, mert „egy rosszul működő társadalom képtelen jó iskolát fenntartani, sőt, inkább a hibákat fejleszti tovább”, de azt is kijelentette, hogy „a szülőket sem szabad hibáztatni, mert őket is mi neveltük”.
Pellegrini szólt még a magyar oktatásról számokban, a létszámkérdésről, a pénzforrások csökkenéséről, és a fokozódó véleménykülönbségekről, amikor az aradi oktatással kapcsolatban túlsúlyba kerülnek a magánvélemények, de kevesen mondják ki, mit kellene tenni.
– Az oktatás az emberek alapvető joga, erre már külföldön rájöttek, nálunk még nem, pedig az iskola azért van, hogy a gyerek élhessen ezzel a jogával – mondta. – Egyelőre képtelenség az esélyegyenlőség megteremtése, mert most az oktatási rendszer minden gyereknek ugyanazt nyújtja, holott mindegyiknek színvonala, képessége szerint kellene oktatásban részesülnie, hogy meglegyen az esélyegyenlőség. A pedagógus társadalom képtelen így kezelni az esélyegyenlőség kérdését, mert nem erre képezték ki őket, hanem arra hogy homogén, amorf közegnek lássa a gyerekeket – mutatott rá egy másik érdekes kérdésre.
Pellegrini úgy vélte, nem lehet összmagyar aradi oktatási stratégiát kidolgozni, mert más a helyzet Kisiratoson, és más, például, Bélzerinden. A tennivalók sorában megemlítette, hogy tanítani kellene a szimultán oktatás (=párhuzamos osztályok) módszertanát, szükség van egy oktatási központra az aradi magyar pedagógusoknak, a pedagógus feladata pedig a tanulás tanítása, nem a tananyag tölcsérrel való betöltése, és térjen vissza az iskola a jellemnevelésre.
Fordítva a lovon 
A harmadik előadó, Juhász Béla sajnos nem osztotta meg véleményét, elképzelését az Arad megyei oktatásról, megelégedett azzal, hogy rövid reklámbeszédet tartott a Csikyről, felsorolva többek között a diákok, tantermek számát, osztályokat, beruházásokat, bejelentve, hogy céljuk a régi Római Katolikus Gimnázium tanári kara színvonalának elérése, sőt, annak túlhaladása.
A rendezvényen szót kért Bognár Levente, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke is, aki felelevenítette az ő régi iskoláját, tanárait, beszélt arról, hogy sajnos ma a társadalmat a pénz irányítja és nem az értékek, mennyire felhígultak az egyetemi diplomák, főként, amelyeket Aradon osztogatnak, majd kiemelte, mennyire fontos a Csiky az aradi magyarságnak, és milyen nagy szükség lenne a pedagógusok megbecsülésére.
A résztvevők számos kérdést vetettek fel, véleményt mondtak az elhangzottakról, az oktatás helyzetéről, a törvény végrehajtásáról. Lehoczky Attila, a Csiky tanára megkérdezte, lesz-e önálló magyar iskola Erdőhegyen, van-e beleszólása a tanfelügyelőségnek, ha egy önkormányzat majd be akar zárni egy iskolát, van-e elképzelése Juhász Bélának arról, miként lehetne emelni a Csikyben az oktatás színvonalát, mert ő az osztályától tudja, mely tantárgyakat oktatnak a gyerekeknek jól, és melyeket rosszul. Csepella János pécskai tanácsos felvetette, hogy milyen gyenge gyakorlati tudással érkeznek a gyerekek a szakosztályokból, Lovas Lóránd helyi tanácsos pedig az aradi egyetemek tragikomédiáját említette, és megkérdezte, miként lehetne kitessékelni az oktatásból a gyenge tanárokat, akik papírokkal takarózva foglalják el a helyet a jók elől.
A zárszót a házigazda Nagy István tartotta, ő a rugalmatlan közoktatásról beszélt, amely 15 évtől felfele sújtja a gyerekeket. „Nagyon régen Pécskán volt olyan osztály, ahol 17 szakmát oktattak, a gyerekek a tanműhelyben azt tanulták, amit szerettek, most viszont olyan fizikát kell oktatni, amely a reálosztályba járóknak is nehéz” – mutatott rá a szakoktatás egyik gondjára, megjegyezve, hogy más tantárgyakból is túl magasak a követelmények.
– Az oktatásban többé-kevésbé érintettek, beleértve a szülőket is, fordítva ülnek a lovon – jelentette ki.
Koszorúzás
A Klebelsberg-nap záróakkordjaként a meghívottak, résztvevők a magyar himnusz eléneklését követően megkoszorúzták Klebelsberg Kuno mellszobrát a templomkertben. Koszorút helyezett el Nagy István, Király András, Bognár Levente, Matekovits Mihály, Lehoczky Attila, Juhász Béla, Nagy Gizella, Kocsik Imre, Bölöni György, Csepella János.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)

Bemutatkozott Sepsiszentgyörgyön a Domokos Géza Egyesület
Domokos Géza íróról, művelődésszervezőről, az RMDSZ első elnökéről elnevezett civil szervezetet alapított fia, Domokos Péter a politikus barátainak, tisztelőinek támogatásával. Az egyesület a névadó szellemi hagyatékának megőrzésével, bemutatásával, a humanizmus, a különböző kultúrák közti párbeszéd értékének népszerűsítésével, tehetséges fiatalok felkarolásával, előadások, műhelyek szervezésével kíván foglalkozni. Domokos Géza szellemében a rugalmasság, nyitottság, empátia, társadalmi érzékenység elvei szerint kívánnak a közösség javára tenni – mondta el Domokos Péter november 25-én, pénteken, a Kovászna Megyei Tanács dísztermében szervezett bemutatkozó sajtótájékoztatón.
Tamás Sándor megyei tanácselnök felolvasta Kelemen Hunor szövetségi elnök üzenetét a jelenlévő értelmiségieknek, újságíróknak, politikusoknak. Domokos Géza mindig hangsúlyozta a romániai magyarság intézményei létrehozásának, megtartásának és működtetésének fontosságát – idézte fel Kelemen. A róla elnevezett egyesület egy új intézménynek tekinthető, ennél méltóbban nem is lehetne őrizni Domokos Géza emlékét, „ehhez kívánok sok sikert és sok cselekedetet” – zárult az üzenet.
Egyed Péter író, filozófus, Domokos Géza barátja a Székelyföld folyóirat számára írt szellemi portréból olvasott fel részleteket. Felidézte, Domokos Géza „pályaképének elővonalait” egy végül soha el nem készült portréinterjú helyett írta. Domokos életében meghatározóak voltak a Székely Mikó Kollégiumban töltött évek, a kolozsvári egyetemi évek, valamint a moszkvai tanulás időszaka. Az 1965-ben „majdnem-Nobel-díjas” Pausztovszkij volt rá nagy hatással. A Maxim Gorkij Irodalmi Intézetben mai megnevezéssel „kreatív írást” tanultak, modellül legtöbbször Csehov írásai szolgáltak. Itt, a szovjet metropoliszban, ahol színházba és koncertre lehetett járni, mélyítette el az erdélyi fiatalember a minőség iránti érzékét, innen ered kiadói irodalompolitikájának magva. 1989-ben már kész politikus volt, aki kilépett a művelődéspolitika mezejéről. A kilencvenes évek közepétől, visszavonulása után megírt könyvei nélkülözhetetlenek a romániai magyar társadalomban zajló folyamatok megértéséhez – méltatta Domokost Egyed Péter. 
Lakatos Mihály író, a sepsiszentgyörgyi Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának igazgatója a Domokos Géza vezette Kriterion könyvkiadó felbecsülhetetlen művelődéspolitikai jelentőségét méltatta.
A kiadó könyvei csemegék voltak a könyvre éhes fiataloknak, és létfontosságú szellemi táplálékot jelentettek, a mentális egészség megőrzésének voltak garanciái. A Kriterion világítótorony volt a sötét évtizedekben, Domokos Gézának és kiváló szerkesztőinek köszönhetően, és ez a szellemi hagyaték mindig vállalható – szögezte le Lakatos. A Kriterionnal a világirodalom friss levegője áramlott be a Kárpát-medencébe, a magyarországiak számára is mértékadó kiadó volt. 
Dávid Gyula irodalomtörténész beszédét László Károly színművész tolmácsolta. Dávid felidézte, politikai elítéltként 1968-ban került szerkesztőként a Kriterionhoz, amelynek igazgatója, az ő egykori kolozsvári szobatársa, olyan ember volt, hogy ha valamit ő nem tudott elintézni, azt nem is lehetett. A moszkvai tanulmányai során szerzett, az uralkodó ideológia műveinek, érvrendszerének ismeretei, hatalmas műveltsége, határozott személyisége olyan tárgyalópartnerré tették, akinek érvei előtt gyakran kénytelen volt meghátrálni a hatalom. Sokat is tanakodtak a pártszolgák és személyes ellenségei, vajon ki állhat mögötte, hogy ennyire nyíltan mer néha szembeszegülni vagy kritikát megfogalmazni egy-egy felülről jövő utasítással szemben.
Domokost kiváló román írok védőhálója óvta – idézte fel Dávid Gyula Az igazgató emberközelből című írása -, sajnos a 80-as években egyre vékonyult ez a háló, és 1989 után teljesen megváltozott minden; néha pont régi bajtársaival kerül szemben immár a kisebbségi politikus perspektívájából. (tudósítónktól)
Transindex

Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Szatmárnémetiben
Hat versenyzőt juttattak tovább a december 3-4-én a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmóniában tartandó Kárpát-medencei döntőbe a szombaton megtartott Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Szatmár megyei döntőjén.
A megyei válogatón 12 nevező vett részt, többnyire szatmárnémeti középiskolás diákok.
Közülük Varga Erzsébet (Hám János Római Katolikus Iskolaközpont), Galiger Barbara, Hart Edina és Huszti Brigitta (Kölcsey Ferenc Főgimnázium), Kovács Anetta (Református Gimnázium) valamint Geszti Tímea (Babes-Bolyai Tudományegyetem) vehetnek részt a vers- és prózamondó verseny döntőjén.
A szavalóversenyt 19. alkalommal tartják meg idén, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) helyi szervezete, a Szent-Györgyi Albert Társaság és a szatmárnémeti Szentlélek plébánia szervezésében. szatmar.ro
Erdély.ma

A miniszter előtt tett állampolgársági esküt a huszáregylet
Ki harsogó, ki könnyektől fátyolos hangon, de mindannyian a nemzetre, összetartozásra mondtak igent. A szentegyházi Hagyományőrző Huszáregylet tagjai és családjaik, összesen 97-en, Csíkszeredában tették le a magyar állampolgársági esküt Magyarország honvédelmi minisztere, dr. Hende Csaba előtt. Majd Szentegyházán adtak hálát, hogy a „Csaba királyfi által kijelölt csillagösvényt megtalálták”. Magyar és Székely Himnusz hangjai pecsételték meg a történelmi pillanatot.
Kilencvenhét huszár vált hivatalosan is a magyar nemzet tagjává.
Álom-e vagy valóság, ami a szemünk előtt történik? – kérdezte a hálaadó szentmisén a Szent András plébániatemplomban Portik-Bakai Sándor plébános. Amihez jogunk van, kötelességünk védeni, óvni – mondta. A „születésnap” történelmi pillanat: „Elindult az élet szellemi örökségükben. Ne papírokat lássanak benne, hanem lelki elkötelezettséget! 1100 éve élünk, jelen vagyunk, élünk. Ha a helyes erkölcs útján járunk, Isten megajándékoz a jövendővel”. Elekes Gellért huszár megvallotta: amikor nyolc évvel ezelőtt a templomtéren elszavalta a Magyar vagyok című verset, nem álmodta, hogy magyar állampolgárként újra elmondhatja. „Viselje egészséggel Istenért és hazáért” jókívánság kíséretében nyújtotta át a huszárcsákót Mihály József huszárkapitány dr. Hende Csaba miniszternek és dr. Zsigmond Barna Pál főkonzulnak, akiket dísztagjává fogadott az állampolgársági eskü napjától a huszáregylet. Dr. Zsigmond Barna Pál, dr. Hende Csaba és Szőcs Géza is felvonult a huszárokkal „Átmegyek a Királyhágón, elveszett a huszárcsákóm” – a nóta szövegét idézte a honvédelmi miniszter. Majd rögtön hozzátette: „Megtaláltam!” A „bajtársaknak” az oltár mellett ígéretet tett, hogy igyekszik méltó lenni viseléséhez. Dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul a legnagyobb forgalmú magyar külképviseletet vezetője számára örök emlék marad e pillanat.
91 év után történelmi siker – a szülőföldön
„A magyar huszár követendő és utánzandó példa, a katonák között a legelső” – mondta ünnepi beszédében a honvédelmi miniszter a Gábor Áron Művelődési Házban, hozzátéve, hatalmas tisztesség számára a hagyományőrzők tiszteletbeli tagjának lennie.
Hende Csaba a huszáregylet kapitányának és helyettesének hadtörténeti jelentőségű könyvet, a huszáregylet tagjainak pedig egy-egy, Magyarország címerét ábrázoló kitűzőt ajándékozott. Széchenyi gondolatával buzdított: „Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen”. Majd egy szívvel hangzott fel a huszárok „Föl, föl vitézek a csatára” toborzója.
Szőcs Géza kulturális államtitkár elmondása szerint, ha találkozna Csaba királyfival, elmondaná neki Mohácsot, Nagymajtényt, a világháborúkat, és azt is, milyen hősiesen példásan kitartottak a székelyek a gyepük környékén. És hogy őt várják vissza. De azt is felidézné, ami ezen a napon a konzulátuson történt. Ha Gábor Áronnal találkozna, akinek nevét a művelődési hajlék viseli, neki is azt mondaná: Megérte!
„Nem volt hiábavaló nagyapáink könnye! – mondta Burus Mária Ella, a település polgármestere. – Valóság az írói gondolat: „hátatok mögött félmillió székely áll”. És e fényes adventi vasárnap után „könnyebben tudjuk vinni, amit a sors ránk hagyott”.
És mert üres gyomorral nehéz lóra vagy szekérre ülni – a huszárok megvendégelték a honfitársakat.
Ünnepnap a közösség számára is
A nagyszámú helybeli templomos közösséggel ünnepelt dr. Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere, Szőcs Géza kulturális államtitkár Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, dr. Zsigmond Barna Pál a Magyar Köztársaság Csíkszeredai főkonzulja valamint dr. Ugron Gáspár, a Rákóczi Szövetség elnöke, a szentegyházi huszárbandérium tisztje. A szentmisén közreműködött a Canticum Novum kórus, Tamás István kántor vezényletével, az ünnepi műsorban fellépett a helybeli Hüpürcsös néptáncegyüttes.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Előadás: Az üldözések százada
Nagyvárad- Péntek délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia keretében Horváth István kolozsvári egyetemi docens tartott előadást a váradi Ady líceum egyik termében.
A megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, majd Horváth István egyetemi docens, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője tartott vetítettképes előadást, Kisebbségi helyzet és migráció címmel. Arra hívta fel a figyelmet: a migrációkutatók egyöntetűen úgy értékelik a 20. századot - az első két évtizedtől eltekintve-, hogy az etnikailag motivált kényszermigrációk, vagyis „az üldözések évszázada”.
A migrációnak többfajta formája létezett: határmódosítások miatt bekövetkezett lakossági mozgás, önkéntes vagy hatóságok által elrendelt lakosságcserék, deportálások, menekülések és etnikai kiválások. Mindez azt jelenti, hogy az elmúlt évszázadban körülbelül 60 millió embert mozgósított a migráció Európában, s ebben az elmozdulásban szerepet játszott, hogy az illető népcsoportok kisebbségben éltek. Az első világháború után 6 millióan, a két világégés között 1,6 millióan, 1939-1949 között a szovjet nemzetiségi politikai miatt kb. 16 millióan, 1945 után 4 millióan, a kommunizmus évtizedei alatt pedig 11 millióan kényszerültek arra, hogy lakhelyet változtassanak. A jelenség tehát jelentős tömegeket mozdított meg, ideológiai berendezkedéstől függetlenül rányomta bélyegét Európára. Egyes vélemények szerint ennek fő okát a nemzetépítési projektek képezték. Egy másik modell hívei viszont amellett érvelnek: nem minden esetben beszélhetünk tragikus kontextusról, mert a gazdasági tényezők is szerepet játszottak, vagyis nem kell feltétlenül erőszakra gondolni, csupán egy általános történelmi folyamatról van szó. Egy harmadik verzió viszont az etnicitás szerepére mutat rá, amikor egyes személyek úgy döntöttek, hogy migránsok lesznek, s így különböző birtokolt tőkéket próbáltak átkonvertálni más országokba. Utóbbinak gyakorlatilag három formája létezik: reaktív etnikai migráció, amikor az egyének, ha maradnak, hátrányos helyzetbe kerülnek, proaktív, amikor az egyének vagy csoportok úgy vélik, hogy kényelmesebb helyzetbe kerülnek, ha áttelepülnek, illetve az etnikai migrációnak létezik egy sajátos szervezési formája is, amikor a kisebbségek előnyben vannak a kitelepítés szempontjából.
Munkamigráció
Horváth István a romániai nem magyar migráció folyamait is ismertette, azokat a be-, illetve kitelepítéseket, valamint deportálásokat, melyek kisebbségi elmozdulásokat eredményeztek. Ezt követően áttért a magyarok migrációjára, mely a 20. században több hullámban valósult meg. Arra mutatott rá: a legnagyobb mozgások az első és második világháború környékén, illetve a 80-as évek végén voltak, amikor az áttelepülések elérték a csúcspontjukat. Ezzel együtt a szocialista rendszerben a kisebbségben élő magyarok a 80-as évek közepéig nem telepedtek ki az anyaországba vagy Nyugatra a népességarányukon felül. Az ezredfordulóra aztán lezárult az a fajta migráció, melyben az etnicitás szerepet játszott és egyre inkább a munkamigráció válik jellemzővé. Az erdélyi magyarok azonban kevésbé kapcsolódnak be ebbe, mint a románok, többek közt ennek köszönhető, hogy valószínűsíthető: az idei népszámlálás azt fogja alátámasztani, hogy az itteni magyarság konzerválni tudta a számát.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

A Partium Alapítvány Elnökségének közleménye
A Partium Alapítvány Elnöksége felháborodással utasítja vissza Tőkés László nemtelen, minden alapot nélkülöző, sajtóban megjelent rágalmait, vádaskodásait.
A saját gyakorlatából kiinduló EP-képviselő el sem tudja képzelni, hogy a Partium Alapítvány elnökségének tagjai mindennemű javadalmazás nélkül tevékenykednek a 2002-ben bejegyzett alapítványban. Ami a nagyváradi Léda-ház sorsát illeti, Tőkés Lászlónak egy szava sem volt amikor 2002–2004 között azt a PSD Bihar megyei szervezete igényelte ki székháznak. 2006-ban a Partium Alapítvány Elnöksége úgy döntött, hogy a Polgármesteri Hivatal által kiírt versenytárgyaláson megpróbálja bérbe venni a nagyon leromlott állapotban levő, hajléktalanok által elfoglalt ingatlant és ott minden érdeklődő által látogatható Léda emlékszobát létrehozni. A megnyert versenytárgyalást követően a nagyváradi tanács nagy-romániás tagjainak nacionalista támadásai, gáncsoskodásai miatt az ingatlan felújítására csak öt év múlva, 2011-ben került sor. Az épületet a Partium Alapítvány a mai napig sem vehette át, mert a felújítást követően a Polgármesteri Hivatal meggondolta magát és elállt eredeti szándékától. Így Tőkés László aljas rágalma, miszerint a Partium Alapítvány „saját magának játszotta át a Diósyné Brüll Adél lakóházát, az ún. Léda-házat” szemenszedett hazugságnak bizonyul. A Partium Alapítvány Elnöksége felszólítja a rágalmazásban jártas Tőkés Lászlót, hogy záros határidőn belül vonja vissza állításait és kérjen elnézést, különben a jog által biztosított eljárásokat alkalmazza.
A Partium Alapítvány Elnöksége
erdon.ro

Elhunyt a vásárhelyi születésű népdalénekes
November 26-án az alsó-szászországi Braunschweigben, 83 éves korában váratlanul elhunyt a marosvásárhelyi születésű Kerekes Tóth Erzsébet népdalénekes.
Ismét szegényebbek lettünk, bár az idei Szent György Napokon mikor még színpadra lépett (sajnos, ez volt az utolsó), olyan életerővel, optimizmussal és művészi erővel énekelt, hogy még koncert-turnén is gondolkoztunk. Mindenkit felismert a régiek közül, fantasztikus szellemi frissessége lenyűgözött. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet utolsó kolozsvári évfolyamán, 1954-ben szerzett színészdiplomát. Pályáját az Állami Székely Színház marosvásárhelyi színésznőjeként kezdte, majd az Állami Székely Népi együttes, későbbi Maros Művészegyüttes vezető énekeseként, több éven át igazgatójaként folytatta. Sajnos az intézmény 55 éves születésnapján már nem tudott jelen lenni. De gazdag életútjához az is hozzátartozik, hogy négy éven át igazgatta a Marosvásárhelyi Állami Bábszínházat.
1958 óta volt a Marosvásárhelyi, Kolozsvári, Bukaresti és a Kossuth Rádió munkatársa. Előadó művészetét Románián és Magyarországon kívül számos európai, Észak-amerikai és Távol-keleti államban élvezhették. A Magyar Rádió Ezüsttoll díjasa, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjének kitüntetettje, a Magyar Kultúra Lovagja, Marosvásárhely Díszpolgára volt. A szakmai kritika Török Erzsébet művészeti örököseként, a bartóki és kodályi hagyományokat messzemenően tisztelő és követő, igényes énekművészként értékelte.
Mint erdélyi lemezkiadó rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy a Marosvásárhelyi Rádió jelenlegi és volt igazgatója Borbély Melinda valamint Jászberényi Emese és a rádió jónéhány lelkes munkatársa, hozzásegített, hogy a meglévő felvételeit előkeressük és a modern technika elvárásainak megfelelően ismét közkinccsé tegyük. Csodálatos művészete ezeken a korongokon megmaradt, hiszen az utolsó előadónk volt, aki az erdélyi népzenét ízeiben, minden árnyalatában ismerte. Ő valóban sztár volt, mindannyiunk sztárja, akinek ajkán a leghitelesebben kelt életre népdalaink bensőséges, megejtő szépsége.
Bár élete utolsó éveiben távol élt szeretett szülőföldjétől, barátaitól, egykori rajongótól, mégis minden gondolata Erdély és a színpad volt. Egy interjúban így vallott önmagáról: „Sosem éreztem magam sztárnak, inkább egy egyszerű napszámosnak, aki igaz ügyet szolgál. A népdal sok kaput kinyitott előttem, és hálás vagyok ezért a sorsnak. Az emberélet véges , de a népdal az sosem hal meg, az örökké él”.
És most már a mindenki Tóth Böskéjének emléke sem.
Dancs Árpád
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma

Számít a stílus
Vitathatatlanok a budapesti kormány tagjainak azon kijelentései, melyek szerint tűrhetetlen, ha magyar embereket másodosztályú állampolgárként kezelnek a környező országokban. Az is dicséretes, hogy Magyarország védelmére kíván kelni a vegzált magyaroknak, ahogy ezt a magyar állampolgárság felvétele miatt a szlováktól megfosztott Boldoghy Olivér esetében is teszi.
A kérdés ugyanakkor az, hogyan tudja Budapest megakadályozni, hogy a környező országokban élő magyarokkal szemben diszkriminációt alkalmazzanak. Bár a felek a kétoldalú tárgyalások szükségességét hangoztatják – és tény, hogy ezek nélkülözhetetlenek – , ma, amikor immár egy fasiszta vétetésű törvény alapján fosztanak meg valakit szlovák állampolgárságától, elkerülhetetlennek látszik a nemzetközi fórumok bevonása a vita rendezésébe. A baj csak az, hogy – fasiszta szlovák állampolgársági törvény ide vagy oda – a nemzetközi közösség nem Szlovákiát, hanem Magyarországot tekinti a térség fekete bárányának. Persze ezért részben hibáztatható a magyar ellenzék, illetve európai partnereinek hisztériakampánya is, amelyben a könnyített honosítás, a médiatörvény és az új alaptörvény kapcsán a szélsőjobb térnyerését vizionálták, de megvan benne a magyar kormány és a diplomácia felelőssége is. Az ugyanis nem elég, ha mi meg vagyunk győződve a saját igazunkról. Mivel Magyarország nem nagyhatalom, szüksége van befolyásos pártfogókra a nemzetközi porondon, ezekre pedig aktív, kifinomult diplomáciai eszközökkel lehet szert tenni. Persze jogos hozzáállás, hogy a magyar ügyekben csakis a magyar érdek számít – de az érdekérvényesítéshez fontos, hogy a befolyásos fórumokkal megértessék, mely intézkedést mi indokol. Ez érvényes a gazdasági jellegű döntésekre is. Az, hogy Magyarországot csodabogárként kezelik külföldön a „nem ortodox” gazdasági intézkedések miatt, és nem csodálják, ha bóvlivá minősítik, nem csupán a külföldi spekulánsok sara. Ha a polgárok földönfutóvá válásának elkerülését szolgáló, kényszer szülte döntéseket pátosz és keménykedő, háborús retorika helyett higgadtan, tárgyilagosan magyarázzák el, ha elismerik, hogy – mivel emberekből áll – a kormány sem tévedhetetlen, és elfogadják az ésszerű kompromisszumos javslatokat, talán a nemzetközi közvélemény is másképp viszonyul az országhoz.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Elvándorlás Erdélyből: megfordult az arány
Az 1989-es rendszerváltás után egészen 1992-ig a magyarok jóval nagyobb számban hagyták el Erdélyt, mint a románok, az arány azonban mára megfordult, így elképzelhető, hogy a magyarság képes megtartani 2002-es számarányát – mondta Horváth István a Szacsvay Akadémiáján.
A huszadik század Európájára végig jellemző volt az etnikai indíttatású migráció – derült ki Horváth István egyetemi docens, a kolozsvári kisebbségkutató intézet elnökének pénteki előadásából, amelyet a Bihar megyei RMDSZ-szervezet Szacsvay Akadémiáján tartott meg. A nemzetiségi szempontok által motivált kivándorlásnak leggyakrabban, de nem minden esetben a kényszer az oka.
Az egyes országokban kisebbségben élő emberek egyebek közt a határmódosítások idején kénytelenek máshová – legtöbbször az anyaországba – vándorolni, de az elmúlt század európai történelmének gyakori jelensége volt a deportálás is. Európa múlt évszázadbeli történetében nagyjából 60 millióra tehető azoknak a száma, akik etnikai okok miatt hagyták el hazájukat, mondta a szakember. A 20. században először az első világháborút követő határ-újrarajzolások miatt mozdultak el lakhelyükről, saját elhatározásból, avagy kényszerből. Ebben az időszakban telepítették ki tömegesen a krími tatárokat is hazájukból. 1945 és a kommunista rendszerek stabilizálódása között is tömegek vándoroltak el otthonukból. Ekkor történt például a magyar–szlovák „népességcsere”, amely a számarányok miatt inkább a magyarok Felvidékről való kitelepítését jelentette.
A drámai helyzetek mellett azonban egyéb okok is közrejátszanak az etnikai migrációban, véli Horváth. A kisebbségben élő számára például gyakran több lehetőség adódik a migrációra, ha saját anyaországáról van szó. A nyolcvanas években a romániai magyarokra épp ez volt a jellemző, ami a Magyarországra való kivándorlást illeti. Az is előfordul, hogy az elvándorlással az anyaország, illetve az odaköltöző is jól jár: ez volt a helyzet a romániai németekkel is, akik Romániának a Németországgal kötött 1977-es szerződés alapján fejpénzért költözhettek „haza”. Romániában egyébként nyíltan bevallott célkitűzés volt az egységes nemzetállam kialakítása már a 40-es évek óta.
A stratégiába tartozott az Észak-Erdély Magyarországhoz csatolásakor keletkezett román–magyar megegyezés, amelynek következményeképpen 160 ezer magyar költözött délről északra, és 200 ezer román északról délre – ez a tény jócskán hozzájárult a dél-erdélyi régió elszórványosodásához is. Az 1989-es rendszerváltás után egészen 1992-ig a magyarok jóval nagyobb számban hagyták el Erdélyt, mint a románok, az arány azonban mára megfordult, így elképzelhető, hogy a magyarság képes megtartani 2002-es számarányát, zárta előadását Horváth István.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Aki elutasította az állambiztonság beszervezési kísérletét
Az elmúlt évtizedekben önt olyan ifjúsági lelkészként ismerték meg, aki sokat foglalkozott a fiatalok lelki gondozásával, jól ismeri sajátos gondjaikat, bajaikat. Mikor kezdődött ez a bensőséges kapcsolat a fiatalokkal? – Gyergyószentmiklóson káplánként több ifjúsági csoportot szerveztünk: annak idején több százan jártak ezekre a csoportos ifjúsági találkozókra a városból illetve a környező falvakból. A házaknál kis csoportokat, úgynevezett biblia-köröket hoztunk létre. Minden vakációban lelkigyakorlatos táborokat szerveztünk, a Pásztorjátékot rendszeresen előadtuk különböző helyszíneken, még vendéglőben is a Gyilkos-tónál. A Mikulás-ünnepségekre több mint ezer gyerek jött el. Amikor a kommunista hatalom minden lehetséges módon megpróbálta korlátozni a vallásgyakorlást, az ilyen aktív egyházi élet, a gyerekek, fiatalok széles körű bevonása a hitéletbe főbenjáró bűnnek számított. – Egyházi szinten volt-e valamilyen előírás arra nézve, hogy meddig lehet feszegetni a hivatalos keretet? Melyek azok a foglalkozások, amelyek úgymond szemet szúrtak a hatalomnak? – Ilyen előírás vagy tiltás hivatalosan nem létezett. Minket arra szenteltek fel, hogy az igét hirdessük, és ez semmilyen előírás szerint nem szorulhatott csak a templom falai közé. Ha valaki erre hivatkozik, példaként a temetéseket említhettem volna, hiszen az is a templom falain kívül történik. – A szekuritáté nyilván nem így gondolta...
– A kis csoportos foglalkozásoknak nagy híre kelt a Gyergyói-medencében, sokan beszéltek róla, és nagyon sokan be is kapcsolódtak. A szekuritáté azonban hamar lecsapott: sorra bevitte, beidézte a csoportok tagjait. Az embereket egyenként, külön-külön hallgatta ki. Akkor tapasztaltam meg a hívek és a közöttem levő szolidaritást: mielőtt bárki bement volna a szekuritátéra, előbb bejött hozzám a plébániára, majd kihallgatás után visszatértek, és mindent elmeséltek. Mindeniküket bátorítottam, lelkesítettem. Elmondtam, hogy Jézus Krisztus is szenvedett. Arra biztattam őket, hogy mindenért rám kenjék a felelősséget, hiszen lelkészként én voltam a szervező, a kis csoportok irányítója, nekik így bántódásuk nem eshet. – Önt akkor még nem hívták be?
– Erre később került sor, előbb a kis csoportok tagjait térképezték fel házról házra. A szekuritáté, persze, hamar rájött, hogy tőlem mennek és hozzám jönnek vissza a hívek. Az egyik szentmiklósi embert, amikor éppen tőlem lépett ki, bevitték újabb kihallgatásra, hátha sikerül valami rám terhelő vallomást kiszedni belőle. Az atyafi csak azt mondta, amit tőlem hallott: Jézus is szenvedett, így ő szenved a hitéért. A szekuritátés tisztek tépték a hajukat, hogy ti nem Jézusért, hanem a saját hülyeségeitekért szenvedtek. Végül is nem volt, mit tegyenek, mindenkit elengedtek, hiszen a kommunista időkbeli törvények alapján sem lehetett tiltani a Biblia-olvasást, a keresztény hitet. – A dossziéjában mindez részletesen megjelenik?
– Hihetetlenül sok anyag gyűlt össze ezekről a gyergyói kihallgatásokról. Mindenkit meg akartak félemlíteni, azonban különösebb bántódása senkinek nem esett. Nem volt mibe belekapaszkodniuk, hiszen semmilyen törvénytelen cselekedetet nem követtünk el. Én már rutinosan mozogtam a kihallgatásokon: tudtam, hogy a szekuritáté nincs mivel megfogjon, nincs mivel zsaroljon. Legfeljebb elhelyeztethet más településre, ahogy ez később meg is történt. – Az ankétok során volt-e olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy többé szabad emberként nem távozhat? – Ezek az ankétok az évek során sokasodtak, de a gyakran estébe nyúló, többórás „együttlét” után mindig kiengedtek. Éreztem, persze, hogy keresik azt a kiskaput, amivel hatékonyabban lecsaphatnak rám. Így találták ki azt a mesét, hogy írjam le, miszerint ezek után be fogom tartani az ország törvényeit. Erre többször is kényszeríteni próbáltak, de mindannyiszor azzal utasítottam el, hogy ilyesmit nem írok le, mert az ország törvényeit eddig is betartottam. Éreztem, hogy itt a csali: amennyiben ezt leírom, rögtön azt mondhatják, hogy eddig bűnt követtem el, tehát felelősségre vonhatnak, akár le is tartóztathatnak. A gyergyószentmiklósi szekuritáté egy idő után megunta a meddő, semmi sikert nem hozó munkát. Így kerültem Brassóba. – Az új plébánia ajtaján mikor kopogott a titkosszolgálat? – Egy év telt el: addig, gondolom, figyeltek, követték a tevékenységemet. Nem hiszem, hogy nagy meglepetést okoztam nekik, mert Brassóban ugyanazt folytattam, amit Gyergyószentmiklóson abbahagytam. Épp beteg voltam, magas lázzal feküdtem, amikor egy este a szekuritátés tiszt bejött a plébánoshoz egy listát tartalmazó ívvel: egy csomó kérdésre várták a választ. Mondtam a plébánosnak, hogy én ezekre a kérdésekre nem válaszolhatok, erre ő sarkon fordult, és otthagyott. A szekuritáté névsort várt tőlem azokról az egyetemistákról, akik hozzánk járnak a gyülekezetbe. Arra is kíváncsiak voltak, hogy mi hangzik el a hittanórákon, miből készülök a találkozókra. Olyan kérdések voltak ezek, amelyekre lelkész világi hatalomnak nem válaszolhatott. A szekuritátét azonban megkerülni nem lehetett. Akkora nyomás volt rajtam, hogy már nehezen tudtam idegileg elviselni. A szekustisztek a kihallgatáson azzal fenyegettek meg, hogyha még egy hittanórát tartok, kirúgnak. Azt mondták, a püspöktől hozzak írásos papírt arról, hogy én végezhetek ilyen tevékenységet. Hosszas vívódás után egy éjszaka úgy döntöttem, hogy elutazok Gyulafehérvárra. – Abban reménykedett, hogy felettesei kiállnak ön mellett? – Akkora nyomás nehezedett rám, hogy feletteseimmel kellett megosztanom lelki vívódásaimat, hiszen egyedül képtelen voltam szabadulni a szekuritáté karmaiból. Szörnyű állapot volt. Mindenhol ott voltak, mindig lecsaptak ránk, és minden eszközzel megpróbálták életünket ellehetetleníteni. Nem voltak, persze, illúzióim, mégis abban reménykedtem, hogy az egyházi vezetésnek van némi hatalma. Előbb Erős kanonokkal beszéltem, aki azzal biztatott, hogy a püspöktől megkapom ezt az írást. A püspök viszont nem adott ilyen írást: kérésem hallatán hallgatott egy nagyot... Az lepett meg legjobban, hogy a püspököm meglepődött a történetemen. Azt kérdezte: „mit mondjak magának?” Azzal próbálta mentegetni a helyzetet, hogy nem az én dolgom összeszedni az ifjúságot, hanem kövessem a híveket, melyik hova költözik. Miközben Brassóban az egyetemistákat próbáltam összefogni, püspököm azt javasolta, ne foglalkozzak ezzel, mert a hitoktatás csak tizedikes korig kötelező. Akkor láttam, hogy mi külön malomban őrölünk... – Gyulafehérvári látogatása után kiszolgáltatottabbá vált? – Nehéz időszak volt az: a szekuritátés kihallgatások egyre gyakoribbá váltak, én meg továbbra is foglalkoztam a fiatalokkal. Az ankétok durvábbak lettek: nem vertek ugyan, de egész közel, az arcomba kiabáltak, és állandóan börtönnel fenyegettek. Minden kihallgatás előtt órákig várakoztattak: ilyenkor elővettem a rózsafüzért, amitől végtelen düh lett úrrá a kihallgatótiszteken. A brassói meghurcoltatásom hatalmas fejezete a dossziénak. Vannak olyan részletek is, amire még nem találtam rá, tehát a dossziémnak vannak homályos foltjai. – Brassó után jött Csíksomlyó... – Csíksomlyó a szekuritátés kihallgatások szempontjából annyi újdonságot hozott, hogy itt többször is megfenyegettek halállal. Kimondták, hogyha nem hagyom abba foglalkozásaimat, megölnek. Ennek igazi súlyával 1989-ben szembesültem. Az egyik aktív szekus édesanyja meghalt, és a temetés végett fia be kellett térjen a plébániára. Amikor kifele ment, a folyóson fülembe súgta, hogy vigyázzak, mert a szekuritáté likvidálni akar. Ezzel a szekussal a rendszerváltás után összejött egy találkozó. Őszinte volt, és sokat beszélt munkájáról. Lehallgatótisztként működött a csíkszeredai szekuritátén, mindent tudott az akkori titkosszolgálatról. Ő mondta el, hogy akinek bármilyen tisztsége volt az egyházban, beszervezett pap lehetett... Nem csak főpapjaink voltak besúgók, kollaboránsok, hanem a kisebb beosztásban levő vezetőket is kézben tartotta a rendszer. – Nyilván addig is voltak sejtései, mégis mennyire döbbentette meg egy ilyen kijelentés? – Tudtam, hogy vannak kivételek, és itt elsősorban Márton Áronra gondolok. A saját tapasztalataim azonban arról győztek meg, hogy nem lehetnek illúzióim. Az egykori szekustiszt hosszan sorolta a neveket. Minden részletet tudott. Látszott, hogy jártas a témában. Ezek az emberek jórészt már nem élnek, ezért nem mondanék neveket. Tőle tudtam meg azt is, hogy forgatókönyv készült meggyilkolásomra. A „kivitelezés” egyetlen akadálya a rendszerváltás lett... Mindent, amit tudott, később elmondott egy általam felkért szakembernek is, hogy megőrizhessük dokumentációként. – Nehezen szánta rá magát szekuritátés dossziéjának kikérésére? – Ehhez az igazi löketet egy érdekes történet adta. Egy közbirtokossági csoport Kárpátaljára látogatott, majd hazafele tartva megálltak Máramarosszigeten, és meglátogatták a börtönmúzeumot. Egyikük felkiáltott, amikor egy dokumentumon ráakadt a nevemre. Lefényképezték, és hazahozták nekem. Ez szekuritátés szempontból érdekessé tette a múltamat, hiszen Máramarosszigeten nem jártam, a börtönben végképp nem, így érdekelni kezdett a történet. Öt éven keresztül kértem a dossziéimat, és mindig azt válaszolták, hogy nincs. Végül lett hatszáz valamennyi oldal, amihez három évvel ezelőtt jutottam hozzá. Egy szakember később megmagyarázta a máramarosszigeti rejtélyt: a dokumentumot én követtem volna élőben, azaz a dossziém hamarabb a börtönbe ért, mint én. – A dossziéban mit talált? Nagyjából azt, amire számított, vagy voltak meglepetések is? – Meglepett, hogy szinte minden telefonbeszélgetésem le volt hallgatva. Abszolút mindent tudtak rólam: mikor, kivel és hol találkozom, és mit beszélünk. Összesen 32 besúgó jelentett rólam, ennyit tudtam összeszámolni. Ezek mind fedőnév alatt jelennek meg: eddig ötről tudom biztosan, hogy a fedőnév kit takar. Kértem ugyan a beazonosítást, de csak két személyről adták meg. Egyértelmű, hogy a besúgók között vannak papok is. – Ennyi zaklatás után, a rendszerváltást követő években, gondolom, azt szerette volna, ha egyházában is elkezdődik az átvilágítás. Beszélt-e erről paptársaival? – Az első években többet beszéltünk róla, egy idő után azonban gyakran azt hallottam, hogy nem fontos a múlt, azt le kell zárni, nem kell bolygatni. Mindemellett vannak olyan római-katolikus lelkészek, akik nem sajnálva időt és fáradtságot Bukarestben kikérték saját dossziéjukat. Persze, nehéz a saját dosszié alapján megtudni a teljes valóságot, ehhez szélesebb körű átvilágításra lenne szükség. A saját tapasztalatomból kiindulva nem tudom, hogy a harminc valahány besúgó közül – akik rólam jelentettek – hány volt paptársam, gyülekezeti tag, ismerős vagy éppen rokon. Ezekről csak sejtéseim vannak. – Ehhez szükséges a szervezett átvilágítás, ami sok mindent tisztába tehetne... – Erre a fajta átvilágításra lenne igazából szükség. Az egyháztörténet szempontjából sem mellékesek azok a legújabb információk, mely szerint a szekuritáté összefogott az egyházzal, hogy Jakab püspöknek ne legyen magyar utóda: Ioan Robut szerették volna kinevezni a romániai magyar és román római katolikus egyház élére. Ma még nem tudom bizonyítani, de erős a gyanúm afelől, hogy a mai egyházi vezetésünk is érintett: az egyházi szekuritátés múlt mérhetetlen terhét a vállukon cipelik, anélkül, hogy letennék, megszabadulnának tőle. Az egyházi átvilágításhoz elsősorban bátorság kell, és ez a bátorság ma nincs meg egyházi vezetésünkben. Ez az állapot senkinek nem jó. – A rendszerváltás után ön némileg kegyvesztett pap lett az egyházi vezetés szemében. Ez vajon az ön múltjával és az ön által szorgalmazott egyházi átvilágítással hozható szoros összefüggésbe? –1989 előtti tevékenységem, az állandó üldöztetés azok szemében szálka, akik nem merik vállalni a múlttal való szembenézést. Aki a régi rendszerben hajlandó volt az elnyomó államhatalommal kötött, elvtelen kompromisszumokra, aki beállt a besúgók sorába, és kiszolgálta, elárulta saját egyházát és saját híveit, az tapasztalatom szerint az e világi hatalmat szolgálja napjainkban is. A fogva tartott emberek minden korban lojálisak tudnak lenni fogva tartóikhoz. Az égiek biztosan nem méltatják ezt a magatartást. Erős a gyanúm, hogy akik az átvilágítás ellen tiltakoznak, azok többsége érintett. – A római katolikus egyházbeli intézményes átvilágítás elmaradása mögött vajon nem az áll, hogy a vatikáni egyházi vezetés ezt a folyamatot nem tartja szerencsésnek? – Az egyházaknak minden országban megvan a maguk joga ahhoz, hogy az átvilágítást felvállalják és levezényeljék. A baj mégis az, hogy sok esetben a szálak egész Rómáig nyúlnak. Ma már tudjuk, hogy a kelet-európai ügyeket rendező Cazaroli államtitkár Rómában a KGB beépített embere volt, aki úgy tűnik, tudott II. János Pál pápa meggyilkolási kísérletéről is, és ezt mégsem jelentette. A feltárt titkosszolgálati adatok alapján ma már az is világos, hogy a pápa utáni második ember hogyan került a KGB markába. II. János Pálnak erről később sejtései voltak, és szabadulni szeretett volna tőle, de ez nem sikerült. – Ön kilépett a papi kötelékből. Ezt miért tette? – Családot vállaltam, ez volt a kilépés fő oka. Természetemből fakadóan én a határokat mindig feszegettem. Úgy szolgáltam Istent és az embereket, hogy a lelkembe néztem. Úgy tűnik, ezek sem régen, sem ma nem feleltek meg az előírásoknak. Maga az érsek is olyan butaságokat terjesztett rólam, hogy táltos papnak hirdetem magam, aki táltos szertartásokat végez. – Tele van a katolikus egyház mendemondákkal, hogy a lelkészeknek élettársuk, sőt feleségük van. Ez mennyire befolyásolja az embereknek az egyházba vetett bizalmát? – Az érsek valamint más egyházi vezetők is tudják, hogy a római katolikus lelkészek jelentős részének családja van. Sokan közülünk gyerekeket vállalnak. Ez olyan zsarolási lehetőség lehet, amit a hatalmasok kihasználhatnak egy-egy lelkész ellen. A cölibátus csak papíron van! Ez az egyház nagy hazugsága, ami Isten-, természet- és nemzetellenes. Ezt rendezni kell! Számunkra a protestáns egyházak lelkészeinek gyerekvállalása, gyerekszeretete irányadó kéne legyen. A római katolikus egyházban mutatkozó hatalmas paphiány ezzel függ össze. Erről sokat beszélnek a lelkészek az egyházban, de felsőszintű döntés még nem született. (A Gergely Istvánnal készített interjú második, befejező része)
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ami a múltból megmarad – Könyv készült a Szacsvay Akadémia történelmi előadásairól
Szerdán este Romsics Ignác Széchenyi-díjas magyar történész előadásával véget ért a Bihar megyei RMDSZ által indított Szacsvay Akadémia leglátogatottabb történelmi modulja (a kisebbségismereti és tájépítészeti modul iránt csökkent érdeklődés volt tapasztalható). Az utolsó előadás azonban nem vonja maga után a modul megszűnését – nyugtatták meg a nagyváradi Ady Endre Líceum díszterembe érkezett közönséget a szervezők. A sorozat sikerére való tekintettel ugyanis jövőre új, tizenöt előadásból álló történelmi modult indítanak majd, melynek tematikáját már előre is vetítették a széria létrehozói. Romsics mint a Mérlegen a magyar történelem című program egyik kezdeményezője és fő tanácsadója tágabb és érdekesebb témakört javasolt a következő előadóknak, akik valószínűleg a meghatározó személyiségek, hősök és árulók szempontjából tekintik majd át nemzetünk történetét. 
A történész egyébként 1989 és a harmadik Magyar Köztársaság címmel értekezett tegnapelőtt. Két részre oszló előadásában a rendszerváltáshoz vezető gazdasági, kül- és belpolitikai tényezőket, illetve a kormányzó párton belüli ellentéteket és az utóbbi húsz év politikai történéseit taglalta. A rendszerváltás legfontosabb külpolitikai okaként a második világháború végén kezdődött amerikai–szovjet ellentét amerikai győzelemmel való végződését említette meg. A hidegháború ugyanis egy olyan versenybe kényszerítette a Szovjetunió amúgy sem túl hatékony gazdaságát, amelyben nem tudott lépést tartani az észak-amerikai nagyhatalommal, s amely végül is a kommunista blokk meggyengüléséhez vezetett. A hidegháború lezárásához végül is Gorbacsov reformkísérletei vezettek, aki tehermentesíteni akarta országát és népét. Ezért a fegyverkezés beszüntetéséről és leépítéséről kötött egyezséget az Egyesült Államokkal, megkezdte a szovjet csapatok kivonását a megszállt országokból, hazájában átfogó gazdasági reformot indított el, illetve ő kezdeményezte az első demokratikus választásokat is. Intézkedései nyomán Béke Nobel-díjat kapott. 
Bár – mint Romsics, aki személyesen is találkozott Gorbacsovval, kiemelte – az egykori szovjet államfő nem azért tette, amit tett, mert fel akarta számolni a szocializmust, hanem egyszerűen lélegzetvételhez akarta juttatni a túlterhelt gazdaságot, a megkönnyebbüléstől pedig azt remélte, hogy növeli majd a kommunista eszme népszerűségét. Újításai azonban épp az ellentétes reakciót, a rendszer meggyengülését, a perifériák leválását eredményezte. A magyar rendszerváltás további kiváltó tényezőiként lehet számon tartani a tervgazdaság bukását az egyéni termeléssel szemben, a főként népi-nemzeti és urbánus-liberális ellenzéki csapatok megerősödését, illetve a hatalmi párt belső ellentéteit. A rendszerváltástól napjainkig tartó korszakról beszélni nem olyan értelemben vett történelmi előadás, mint mondjuk a magyarok eredetéről vagy a honfoglalásról értekezni – mondta előadása második feléhez érve Romsics, majd épp az előző két történelmi példa kapcsán hozzátette: az időtávlat nem minden esetben óvja meg a történészeket a szubjektív hozzáállástól, és nem is vezet feltétlenül átfogó tudáshoz. 1989-óta hat demokratikus választás zajlott a harmadik Magyar Köztársaságban. Ezek közül az első három, a 90-es, 94-es és 98-as kapcsán elmondható, hogy a magyar választók mindig az ellenzéket támogatták , a nagy pártoknak pedig még nem volt markáns, kialakult politikai ideológiájuk. A második három (a 2002-es, 2006-os és 2010-es) választásra pedig kiegyenlített erőviszonyok és jelentős jobb–bal polarizáció volt jellemző.
Romsics az utóbbi húsz év pozitívumának tekintette a politikai demokrácia megteremtődését, s a gazdasági növekedést is kielégítőnek nevezte, bár mint hozzátette, a javak eloszlása már komoly frusztrációkat, feszültségeket okoz a mai társadalomban (maroknyi újgazdag birtokolja az összvagyon nagy részét, miközben milliók tengődnek a létminimumon). A jelen kor legjelentősebb negatívumaiként pedig a demográfiai helyzetet (a társadalom elöregedését és a magyarság fokozatos fogyását), valamint a pénztelenséget nevezte meg.
Szintén a történelmi modul utolsó előadása keretében, illetve az értekezést követően került bemutatásra Szilágyi Aladár riportkötete, amely a Szacsvay Akadémia Mérlegen a magyar történelem nevű programjában résztvevő tizenöt előadóval készült interjúkat tartalmazza. A Riport Kiadó gondozásában megjelent, a történelem múzsájára hivatkozó Klió a tükrök labirintusában című könyvet Szűcs László méltatta. Mint elmondta, a kötetből egyrészt a kortárs magyar történészek magánéleti indíttatásaira, másrészt pedig kutatásaik tárgyára és utazásaikra is fény derül. 
A könyv szerzője hozzátette: érdekes szellemi kaland és komoly kihívás volt számára az előadók által érintett számos történelmi korból való felkészülés. A nyomdából frissen érkezett első száz példányt a Szacsvay Akadémia leghűségesebb látogatói ingyen vehették át, de 10 lejért megvásárolható lesz a további előadásokon, illetve a Fekete Sas-palotabeli RMDSZ székházban.
Szombati-Gille Tamás
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nyílt nap a nagykárolyi piarista nővéreknél
Bárki betérhetett a nagykárolyi piarista nővérek rendházába a hétvégén.
Az érdeklődőket nem csak nyitott kapuk várták, hanem adventi vásár is: a nővérek által nevelt gyermekek szebbnél szebb adventi koszorúkat, egyéb ajándéktárgyakat készítettek erre az alkalomra, a látogatók ezeket meg is vásárolhatták. Immár hatodik alkalommal rendezték meg a vásárral összekötött nyílt napokat, az elmúlt évekhez hasonlóan idén is sokan eljöttek, hogy megcsodálják a lányok műveit, s hogy találkozzanak, beszélgessenek. A lányok között van olyan, aki tanfolyamon sajátította el a virágkötés művészetét, a nagyobbak közül többen is önállóan dolgoztak, míg a kisebbek hasznos segítséggel járultak hozzá a munkához.
erdon.ma

Válságűző könyvipar
Nagyságrendekkel több könyvet adtak el idén, mint egy, illetve két évvel ezelőtt, a nyomtatott betű legyőzte a gazdasági válságot – jelentették a vasárnap este véget ért 18. Gaudeamus Nemzetközi Könyvvásáron jelen levő könyvkiadók. „A könyv évről évre a boldogság forrásává válik. Az emberek részt vesznek a bemutatókon, az író-olvasó találkozókon.
Neagu Djuvara előtt például három órán keresztül álltak sorba az olvasók, hogy dedikáltassák köteteit” – nyilatkozta Gabriela Maaz, a Humanitas könyvkiadó népszerűsítési igazgatója, hangsúlyozva, hogy a szerző legújabb, Răspuns criticilor mei şi neprietenilor lui Negru Vodă című kötetéből több mint kétezer példányt adtak el.
Mario Demezzónak, az All Kiadó alelnökének nyilatkozata szerint a kiadó idén 30 százalékkal több könyvet adott el, mint tavaly. „A vásározókra ösztönzőleg hatottak reklámfogásaink, az egyes könyvek mellé vírusírtót, SIM-kártyát, kozmetikai szereket vagy csokoládét adtunk ajándékba, ami egyértelműen növelte az eladásainkat” – magyarázta Mario Demezzo.
Húsz magyar kiadó Bukarestben
A 18. Gaudeamus Nemzetközi Könyvvásár standjain az RMDSZ anyagi támogatásával megjelent könyvek is megtalálhatók voltak. Hegedüs Csilla, az RMDSZ kulturális kérdésekért felelős főtitkárhelyettese elmondta, a szövetség második alkalommal állít ki a nagyszabású könyvszemlén azokból a kiadványokból, amelyek megjelenését támogatta.
„Idén több mint 20 kiadó közel 80 kiadványát mutatjuk be a magyar könyvek standján. Az érdeklődők itt megtekinthetik például a Mentor, a Kriterion, az Erdélyi Híradó, a Pro Print, a Pallas, a Koinónia, az Erdélyi Múzeum-Egyesület vagy a Corvin köteteit” – magyarázta a főtitkárhelyettes, aki szerint ez a jelenlét rendkívül fontos, hiszen ez egy kiváló alkalom a magyar nyelvű könyvek, kiadványok minél szélesebb körben való megismertetésére, népszerűsítésére. „E könyvek kiállításával ugyanakkor ismételten megerősítjük azt, hogy továbbra is támogatjuk az erdélyi magyar civil társadalom működését, értékteremtő tevékenységét, amelyben természetesen kiemelt helyet foglal el a könyvkiadás” – fogalmazott Hegedüs Csilla. A 18. Gaudeamus Nemzetközi Könyvvásár második napján bemutatták Hencz Hilda Magyar Bukarest című könyvét.
Az aradi származású román tanárnő, aki negyven éve él Bukarestben, 1993 óta dolgozik a könyvön. „A kötet nemcsak a magyar olvasóknak készült, ezért is jelentettem meg román nyelven. Ez az eddigi legkomplexebb mű a bukaresti magyarságról, illetve annak történetéről” – fogalmazott lapunknak Hencz Hilda.
Nemes könyvshow
A Romexpo Kiállítóközpont központi pavilonjában tartott vásáron több mint 400 könyvkiadó, több tízezer könyvcíme közül válogathattak a könyvbarátok. „Aki semmiképp nem tud választani, annak 650 könyvbemutató szűkíti a kört” – fogalmazott a rendezvény múlt szerdai megnyitóünnepségén Vlad Epstein, a könyvvásár igazgatója, aki stílusosan a Queen legendás számából vett idézettel indította az idei könyvvásárt: „The Show Must Go On”.
A vasárnap este véget ért könyvvásár látogatói a szó nemes értelmében vett show részesei voltak: a könyvbemutatók mellett az érdeklődők kerekasztal-beszélgetéseken, kiállításokon és író-olvasó találkozókon vehettek részt, amelyeken nemcsak a hazai, de a nemzetközi irodalmi élet jeles szereplői is jelen voltak.
Az idei rendezvény a szépirodalom mellett különös figyelmet fordított a tankönyvekre is, de nem csalódtak azok sem, akiknek már nincs szükségük iskolában használatos könyvekre – a nagy hazai kiadók ugyanis a könyvvásárra időzítették számos kiadványuk megjelentetését.
Új Magyar Szó; Erdély.ma

Zágon a legnépesebb község
A még nem hivatalos népszámlálási adatok szerint Zágon a legnépesebb Kovászna megyei község – számolt be az orbaiszéki polgármesterek legutóbbi találkozóján Tamás Sándor megyeitanács-elnök.
Zágon az egyedüli község, melynek lakossága meghaladja az ötezres lélekszámot. A 4500–5000 lakossal rendelkező községek: Zabola, Szitabodza, Szentlélek (egyben a megye "legmagyarabb" községe, ahol a 99 százalékot is meghaladja a magyarok aránya), Uzon, Gelence és Bardoc. Listavezető helyezése ellenére Zágonban is a lakosság csökkenése tapasztalható: idén 5180 polgárt számláltak meg a biztosok, az előző népszámláláskor viszont több mint 5500-at. Mi több, Mikes szülőföldjén teret veszít a magyarság, a 2664 román nemzetiségűvel szemben 2516 magyar él a község két településén, Zágonban és Papolcon. Az arányt Papolc rontja, ott csupán 417 magyar ajkú él a 847 román nemzetiségűvel szemben. Roma nemzetiségűnek kevesen vallották magukat Zágonban, a magyar vagy román ajkú cigányok inkább a magyar vagy román nemzetiséget választották – mondta el Kis József polgármester. Érdekes a roma lakosság részarányának változása Nagyborosnyón. Eddig 175 cigányt tartottak nyilván, a mostani népszámlálás adatai szerint csak 38-an vallják magukat romának.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar nemzetpolitika: előrelépés
A magyar nemzetpolitikai stratégia kereteit tartalmazó dokumentum elfogadása miatt különösen fontosnak értékelte a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) idei, tizedik ülését keddi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos megbízott elnöke.
Különleges fontosságú, hogy a magyar közigazgatás nem országban, hanem nemzetben kezd el gondolkodni, hangsúlyozta keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke. A magyar nemzetpolitikai stratégia kereteinek kidolgozásával „két évtizedes stagnálás” után végre előrelépés történt, és igen lényeges, hogy ennek fő célja a szülőföldön való boldogulásnak a támogatása, fogalmazott Toró T. Tibor.
Nemzetpolitikai stratégia
Erdélyi viszonylatban több igen fontos, aktuálpolitikai kérdés is bekerült a dokumentumba: az erdélyi magánegyetemek megerősítésének a fontossága – különös tekintettel a Sapientia egyre inkább elhúzódó akkreditációs folyamatára és a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Egyetem ügyére –, illetve a közigazgatási régiók tervezett átrajzolása, amellyel kapcsolatosan a Máért konszenzussal támogatta, hogy a román kormány csak olyan reformot fogadjon el, amellyel nem hozza hátrányos helyzetbe a tömbvidékeken élőket.
„Konstruktív kapcsolat”
A Máért kétnapos budapesti ülését követően az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László által vezetett delegációval találkozott Orbán Viktor miniszterelnök, Németh Zsolt külügyi államtitkár, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, tudatta Toró T. Tibor, amelynek keretében Orbán Viktor és Tőkés László megerősítették nemzetpolitikai stratégiai szövetségüket. A találkozón Orbán Viktor kifejtette: nagyra értékeli azt a munkát, melyet Tőkés László a Kárpát-medencei magyar autonómiáért végzett és végez, egyben üdvözölte az Erdélyi Magyar Néppárt romániai bejegyzését, az RMDSZ tekintetében arra biztatva, hogy „a közösség érdekében kell ápolni a kapcsolatokat”. Erre utalva Toró T. Tibor a keddi sajtótájékoztatón megjegyezte: „nekünk is az az érdekünk, hogy konstruktív kapcsolat legyen az erdélyi magyar politikai szereplők között”.
A találkozó keretében Orbán Viktor nagyra értékelte és támogatásukról biztosította az erdélyi magyar közösség önálló gazdaságfejlesztési stratégiáját, a Mikó Imre Tervet, akárcsak a Demokrácia Központok tevékenységét, amelyeknek a továbbiakban a monitoring tevékenységben és a Mikó Imre terv végrehajtásában lesz nagy szerepük.
Etnikai arányosság elve
Toró T. Tibor a jövő évi választások összevonásával kapcsolatosan kifejtette: véleményük szerint ez jelentős „demokrácia deficitet” eredményez, és „sajnálják, hogy az RMDSZ támogatásáról biztosította a többségi kormánypártot” ez ügyben. Az új választási törvény folyamatban lévő kidolgozásával kapcsolatosan rendkívül fontosnak tartotta az etnikai arányosság elvének az érvényesítését, amely meglátásában „kiszámíthatóságot és stabilitást” eredményezhet. Az EMNP ezért azt javasolja az RMDSZ-nek, hogy érvényesítse a választási törvénnyel kapcsolatos tárgyalásokon az etnikai arányosság elvét, amely szerint a romániai magyarság számára elkülönítenek számarányának megfelelő parlamenti mandátumot. Ezekért versenyezhetnek majd a romániai magyar politikai szervezetek, amelyek így nem kockáztatják azt, hogy a politikai verseny miatt a romániai magyarság parlamenti képviselet nélkül marad.
Erdon.ro

Gyűlésezik a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK)
Nagyvárad - Dr. Fleisz János, a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) kezdeményezője, a BINCISZ elnöke, valamint Rencsik Imre, az NCK ügyvezetője, a Posticum vezetőtanácsának tagja 2010. december 9-én, csütörtökön 17 órára hirdette meg a kerekasztal jubileumi ülését.
Ebből az alkalomból várják az NCK 26 alapító szervezetének képviselőjét, valamint azokat is, akik csatlakozni szeretnének a 2009. december 9-én megalakult tömörüléshez. Helyszín: a POSTICUM díszterme, Teiului (Nagyatádi Szabó István) utca 26. Javasolt napirend: 1. Az előző ülés határozatai, az alapító szervezetek listája, tagsági kategóriák tisztázása, felhívás további szervezetek csatlakozására. 2. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) jelene és jövője. Előterjeszti: Dr. Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) elnöke. 3. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) 2010-es tevékenységéről. Előterjeszti: Bruncsák István az ügyvezetést ellátó Posticum vezetőtanácsi tagja 4. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) ügyvezetését 2011-ben ellátó szervezet kiválasztása, szavazás az ügyvezetésért felelős személyről. 5. A 2011-es civil eseménynaptár megbeszélése, összehangolása és elfogadása. 6. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) honlapja és jövőbeli működése, a folyamatos kapcsolattartás módozatai. 7. A következő időszak közös tevékenységeinek, programjainak és pályázati lehetőségeinek ismertetése. 8. Különfélék.
Erdon.ro

A Magyar Tudomány Napja Erdélyben
160 évvel ezelőtt, 1859. november 23-26. között tartotta Mikó Imre gróf vezetésével alakuló közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Célja az Erdélyben élő tudományművelőket és tudománypártolókat összefogó civil szervezet megteremtése, mely az itteni tájak gondolkodóit istápolná.
E nemes szándékot a történelmi események változásai minden időkben befolyásolták. Csak az itt élők gondolkodásának, magatartásának köszönhetően tudták túl élni azokat a nehéz időket, melyeket a sors rájuk szabott. De mindig voltak és vannak olyan egyéniségek, akiket megedzett a sors, és meg tudták találni azt az időnként nagyon rögös utat, mely az erdélyi gondolkodást előre vitte.
A fentiek fényes bizonyítékaként 2011. november 25-26.-án a Magyar Tudomány Napja Erdélyben címmel 10. Fórumot nyitották meg a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében „AZ ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNY A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN” címmel.
A rendezvény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Nem volt jelen, ellenben, Kocsis Károly az MTA levelező tagja a 183 éves MTA nevében üdvözölte az EME-t . Amint mondta: „a belhoni magyar tudományosság üdvözli a külhoni tudományosságot”.
Szilágyi Mátyás a Magyar Köztársaság Kolozsvári főkonzulja szerint az elmúlt több mint másfél évszázad komoly része az erdélyi magyarság közösségi életének. A EME a tanúsága annak, hogy az erdélyi tudományos élet nem adta fel önmagát, a nagy megpróbáltatásokat jelentő XX. században sem. Az EME modern XXI. század tudományos fóruma, felelőssége hatalmas. Biztosítani kell a szellemi túlélést, a válságokkal telt korszakban. Hangsúlyozta, hogy a magyar kormány továbbra is támogatni fogja az erdélyi magyar tudományos életet.
A plenáris ülésen jelen levőket Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum – Egyesület elnöke köszöntötte. Tömören méltatta, az elmúlt évtizedek erdélyi tudományos életének főbb eseményeit, eredményeit és kiemelt céljait. Amint mondta, ebben az időben az erdélyi tudományos életben központi szerepet játszott és játszik az EME. De Erdélyben nincs monopolhelyzetben, mert az idők során különböző kutató intézetek születtek meg. Ebben a változatosságot mutató tudományos világban az EME megtalálja a helyét. A tudományos kutatások különböző egyetemeken valósulnak meg. Mint például a Babeş- Bolyai Tudományegyetemen, a Sapientia EMTE komoly eredményeket ért el.
A visszatekintés a jövőbe való tekintést is jelenti. Hangsúlyt kap a nemzetközi kutatásba való bekapcsolódás, és a kutatás eredményeinek a nyilvánosságra hozása
Kocsis Károly: „Etnikai térfolyamatok a Kárpát- medencében” című előadásában vázolta azokat a változásokat, melyeket a Kárpát- medencében lezajlottak. Bemutatta, térképek alapján, a geopolitikai- nemzetiségi változásokat, melyek a honfoglalástól napjainkig megvalósultak.
Előadásában felhívta a figyelmet, hogy a Kárpát medence, mint magyar geopolitikai fogalmat az 1930-as évektől használják.
A XVI-XVIII században a belső háborúk a török hódolás, a felszabadító háborúk és az azokat követő migrációs mozgások eredményeként rendkívül nagy magyar etnikai regresszió, azzal párhuzamos nemzetiségi transzgresszió valósult meg. 1495-ben a magyarok részaránya a Kárpát- medencében 2/3 volt, 1784-ben ez a helyzet 1/3 magyar és 2/3 nem magyarra változik. A magyar tenger összehúzódásának vagyunk a tanúi. Magyar etnikai regresszió figyelhető meg, 1495 és 1784 között. A XIX. és XX. század túlnyomórészt az önkéntes magyarosodás eredményeként, magyar etnikai terület regenerálása fele mutat, a magyarság számbeli növekedése jelent meg. 1910-ben a magyar lakosság 48 százalékot alkotott, a nem magyar 52 százalékot.
Az első világháború után a Trianoni szerződés értelmében, a határok meghúzásának következményeiről beszélt. Új államok és új határok keletkeztek.
Ma a Kárpát- medence összlakosságának száma 28 millió, melyből 11 millió magyar. Bemutatta milyen változásokat szenvedett az erdélyi lakosság. Ennek a résznek a legérdekesebb megállapítása: a cigány lakosság nagymértékű számbeli növekedése. Az erre vonatkozó statisztikai adatok az önbevallás adatai alapján készültek.
Egyed Emese „ A magyar irodalomtudományi kutatások új fejezete (Erdély, 1990-2011)” című előadásában három fogalomra összpontosított a téma tárgyalásakor: a szabadság, verseny és a felelősség. Nyomon követi azokat a változásokat, melyek a kutatás világában keletkeztek. De főleg a három említett jelenségre összpontosít.
Nagyra értékeli az 1990 utáni helyzetet, mely a szólási, gyülekezési, tanulási szabadsággal kapcsolódik össze.
A gyülekezési szabadság fontos, mert a tudományos élet szabad szerveződését jelenti. Lehet beszélni szólási és írási szabadságról is, amely által hajlamainkat ki tudjuk fejezni. A mozgás szabadság összefügg a tanulási szabadsággal. Különböző szakmai rendezvényeken, képzéseken vesznek részt a kollegák és a hallgatók. A legfiatalabbak is külföldi képzéseken vehetnek részt. Új egyetemi diszciplínák és szakok keletkeztek. Nagy előny a két vagy több nyelven való kutatás is. Az eredmények megjelentetésének fontosságáról is értekezett.
A tudományos versengés életben tartása igényli a kölcsönös meghívásokat. Legyenek kölcsönös publikációk és ne „tudományos gyarmatosítás”.
Vincze Mária „Gondolatok az erdélyi magyar közgazdasági és társadalomtudományi kutatások jelenéről és jövőjéről” című előadásában rendkívül érzékletesen szemlélteti a közgazdasági kutatásban bekövetkezett változásokat az utóbbi három évtizedben.
1990 előtt a központosított gazdaságpolitikáról írtak.
Rendszerellenes cikkek nem jelenhettek meg. Védekezési mechanizmusként egyes kutatók a módszertani kutatásokra helyezték a hangsúlyt.
1990 után arról a komoly szellemi támogatásról beszélt, amit biztosítottak a magyarországi egyetemi oktatók, akik előadásokat tartottak. Ilyen szempontból nagy szerepet játszott dr. Chikán Attila rektor–professzor, a piacgazdaság mechanizmusáról oktatta az erdélyi közgazdászokat. Szakkönyveket küldtek, magyarországi képzésekre hívták meg a közgazdászokat. Mindezek lehetővé tették a nyitást a gazdasági kutatásban, amely a nemzetközi kutatásban történő bekapcsolódást is jelentette.
Az újonnan megjelent magyar intézmények kedvező keretet biztosítanak a fiatal kutatók számára, az együttműködésre. Szükséges a kutatási hálózat kiszélesítése. Az eredmények közvéleményt alakító közlése.
XXI. században változás történt a kutatás módszereiben. Jobban előtérbe kerülnek a számítógépes szimulációk alkalmazása. Megpróbálják megérteni a látottakat, megalkotni azt a modellt, melyet érdemes követni. Az adatbázis elérhetősége jelentősen növelheti a kutatási eredményeket.
A konferencia a következő szakosztályokban folytatódott: 1) Bölcsészet, Nyelv-és Történettudományi Szakosztály 2.) Természettudományi Szakosztály 3.) Orvos és Gyógyszerésztudományi szakosztály 4) Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztály Közgazdaságtudományi szakosztály. 5) Műszaki Tudományok Szakosztálya. 6. Matematikai és Informatikai Szakosztály. 7.) Agrártudományi Szakosztály.
Bizonyos események a Marosvásárhelyi Fiókegyesületben vagy Szovátán, a Teleki Oktatási Központban is tárgyalásra kerültek.
Két nap hihetetlenül gazdag tudományos megnyilvánulása fényesen bizonyította, milyen erőt is képviselnek az Erdélyben megvalósuló kutatások. Bizonyítják a magyar tudományos élet tagadhatatlan értékeit.
Csomafáy Ferenc
Erdon.ro

Elhunyt Kelemen Antal karnagy
Elhunyt id. Kelemen Antal, a rétyi Antos János iskola nyugalmazott igazgató-tanára, a Kováts András Fúvós Egyesület Zenekarának karnagya. Az általa vezetett zenekar számos elismerést szerzett, messze földön hirdette Réty község nevét.
Kelemen Antalt hatvanöt éves korában érte a halál, a karnagy rövid, de súlyos szenvedés után hunyt el. Kelemen Antal az egyetem után Zágonban kezdte meg tanári pályáját, majd 1979-ben kerül Rétyre, ahol gyerekeket toborzott és elindította a fúvósoktatást a faluban, hogy ezután újra megalakulhasson a fúvószenekar, amely ma már az egykori alapító, Kováts András nevét viseli. A zenekar folyamatosan fejlődött, és megbecsülést szerzett a falunak és Háromszéknek egyaránt.
Idén nyáron találkoztunk utoljára Kelemen Antal karnaggyal, aki akkor így nyilatkozott életéről és a zenekarról: „A 76 éves rétyi fúvószenekar hagyományt teremtett és ez a hagyomány élni fog továbbra is, hiszen a fiataloklé a jövő.”
Dálnoki Lajos, Réty község polgármestere megrendüléssel vette tudomásul, hogy elveszítették a karmestert, elmondása szerint nem csak a család gyásza, hanem a közösségé is, hiszen Kelemen Antal népnevelői munkája páratlan volt.
Kelemen Antal temetésére csütörtökön, 14 órakor kerül sor Rétyen, a családi háztól.
Bús Ildikó
Kelemen Antal /Kézdialmás, 1946. febr. 17. – Réty, 2011. november 29./
Kelemen Antal szerkesztésében jelent meg: Iskola a Feketeügy partján /Sepsiszentgyörgy, 1993/
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)