Képzőművészeti galériát avattak december 21-én a Szatmár Megyei Tanács épületének előcsarnokában. Itt ezentúl a Szatmári Alkotóház Képzőművészeinek Egyesülete szervez majd időszakos tárlatokat. Gergely Csaba, az egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy ez immár a harmadik galériájuk Szatmárnémetiben. „Szövetségünk 41 állandó taggal rendelkezik. Romániából szatmárnémeti, kolozsvári és marosvásárhelyi művészek csatlakoztak hozzánk, de vannak magyarországi és szlovákiai tagjaink is” – tette hozzá Gergely. Az alkotóház közössége idén 49 kiállítást szervezett. /Végh Balázs: Újabb galériát avattak Szatmárnémetiben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

„Hányszor mondtam neki, életem örök társának: Te adod nekem a lélegzetet. S minden írásomban benne van gyönyörű lelke, simogató szeretete. Édes Kincsem, Egyetlenem! A Mindenható csodálatos ajándéka voltál” – ezekkel a szavakkal zárul Méhes György utolsó regénye /Egyetlenem. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2009/ A kilencvenedik életéve felé közeledő író imádott feleségének állított emléket Egyetlenem című könyvében, amely életműve egyfajta összegzéseként is értékelhető. Egy hatvanéves házasság idő szépítette, aranyozta boldog pillanatai, és az eljegyzést megelőző izgalmas események sorakoznak az oldalakon. Nagy Elek (későbbi írói nevén Méhes György) két műve, a Kolozsvári milliomosok a századforduló Erdélyéről, illetve erdélyi polgárságáról, a Gina pedig a második világháborút megelőző zűrzavaros erdélyi viszonyokról nyújt képet az olvasónak. /R. -Péter István: Könyvespolc: hatvan évig, mindörökké. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

Románia az Európai Bizottságtól kér engedélyt a Verespatakon tervezett aranybánya-beruházás elindításához. A beruházás fő problémáját a ciántechnológia alkalmazása jelenti. A parlament szakbizottságaiban meghallgatták az Emil Boc miniszterelnök-jelölt által javasolt kormány tagjait. A verespataki beruházás több miniszter meghallgatásán is felmerült. Adriean Videanu gazdasági miniszterjelölt kijelentette: miniszteri mandátuma alatt megpróbálja újratárgyalni a román állam és az RMGC közötti megállapodást. Borbély László szerint az RMGC projektje csak akkor valósulhat meg, ha teljes mértékben megfelel az európai szabványoknak. Kelemen Hunor kulturális miniszterjelölt leszögezte: nem híve a beruházási projektnek. /Óvatos az RMDSZ a verespataki arany ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

A kormányprogram nemzeti kisebbségekre vonatkozó kitételei a dokumentum vége felé kaptak helyet, a határon túli románokra vonatkozó passzus előtt. A fejezetcím megfogalmazása – Az etnikumközi kapcsolatok politikája – bizonyos fokú óvatosságra utal. A kormányprogram a kisebbségekre vonatkozó politikai alapelvek között sorolja fel a diszkrimináció leküzdését és a tolerancia bátorítását, a változatos kulturális értékek felszínre hozását és fejlesztését, az etnikumközi párbeszéd szorgalmazását, a szélsőségesség, a sovinizmus és az antiszemitizmus bármely formájának kizárását, a romák helyzetének javítását. Megteremtik a törvényes kereteket az anyanyelv közigazgatásban való használatához. A kormányprogram leszögezi: a kabinet megfelelő (pénzügyi) támogatást nyújt a nemzeti kisebbségeket tanulmányozó intézet, a Kisebbségkutató Intézet számára. A kabinet szavatolja az anyanyelvű rádió- és tévé-műsorokat – ideértve a közszolgálati rádió és tévé adásait is. Külön pont foglalkozik a roma közösség problémáival. /Bogdán Tibor: Kisebbségpolitika az új kormány szemével. A Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ közös kormányprogramjában külön fejezet foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

2009 választási kampányok miatt elveszett év volt, hangsúlyozta december 22-én évzáró dévai sajtóértekezletén Winkler Gyula EP-képviselő. Sőt, 2008-ra is rányomta a bélyeget a kétszeres választás. Winkler védte az alakuló új PD-L–RMDSZ kormányt, mondván, Romániának politikai jellegű, ideológiailag elkötelezett kormányra van szüksége. Winkler hangsúlyozta, nem tisztségek miatt, hanem program alapján csatlakoztak a kormányhoz. /Chirmiciu András: Elég volt két elszalasztott év. Politikai kormány szükséges. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

Az RMDSZ kormányzati részvétele nemcsak az erdélyi magyarság alapvető célkitűzéseinek megvalósítása – többek között a területi és kulturális autonómia megteremtése, az anyanyelvhasználat kereteinek bővítése, az állami magyar egyetem létrehozása – tekintetében jelent újabb erőpróbát. Jelentős kérdés az is: létrejön-e hosszú távú együttműködés, intézményes kapcsolatrendszer az erdélyi magyar közéleti, politikai szervezetek között. Az RMDSZ-nek az elmúlt hónap során tanúsított magatartása alapján a válasz nyilvánvalóan nemleges. Az európai parlamenti választástól eltérően az államfői megmérettetés esetében az RMDSZ már nem tartotta fontosnak az év elején az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében létrejött magyar összefogás folytatását, és egyoldalú döntést hozott az államfőjelölt-állítás, majd a kormányra lépés kapcsán is. Ezután a Tőkés László vezette EMNT-ben sokan szorgalmazzák az RMDSZ-szel kötött megállapodás felrúgását. Az RMDSZ-nek komolyan kell venni az EMEF-et, hiszen a Tőkés-oldalról érkező legitimáció a leendő budapesti Fidesz-kormánnyal történő együttműködést is zökkenőmentessé teheti. /Rostás Szabolcs: Szervezeti sokszínűség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./

Immár hónapok óta labilis a politikai helyzet Romániában. Koalícióbomlás, kormánybuktatás, kétfordulós elnökválasztás, folyamatos erőfitogtatás, hitegetés, ígérgetés, hazudozás és lejáratás jellemezte a hatalmi tényezők egymásnak feszülését. Kölcsönökből és hitelekből él az ország, ami ideig-óráig csillapítja a társadalmi békétlenséget. A romániai magyarság – azon túl, hogy egyre fogy és egyre szegényedik a többségi nemzet derékhadához képest – valahol az örökös reménykedés és várakozás, illetve a kiábrándultság és teljes letargia között van. Választott, nyakukba ültetett és felkapaszkodott vezetőik hol ide, hol oda rángatják, tologatják őket. Egyszerű a képlet: az RMDSZ megpróbálja kihasználni a maradék érdekérvényesítő erejét, és minél több helyet próbál szerezni a húsosfazék mellett. /Dénes László: Helyet a húsosfazekaknál. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 23./

A Bánság és a Körösök vidéke után Szatmárt is elérte az olasz „területhódítás”: van olyan település, amelynek határában a földek egynegyede külföldi kézben van. Szatmár megyében a külföldiek által felvásárolt mintegy hétezer hektár termőföldnek (a művelhető terület öt-hat százalékának) nagyobb része olasz vállalkozók tulajdonában van. Eközben Magyarországon egy 2011-ig érvényben lévő moratórium szerint külföldieknek egyenesen tilos a földvásárlás, amelyet Jakab István, az ottani gazdaszervezet elnöke – egyben fideszes parlamenti képviselő – meghosszabbítana. „A romániai földárak igencsak el vannak maradva az ausztriaiaktól, de még a magyarországiaktól is, így nagyon megéri a külföldieknek itteni területeket felvásárolni” – mondta Tánczos Barna, az Állami Birtokok Ügynöksége volt vezetője. Számos külföldi úgy játssza ki a bürokráciát, hogy itteni barátja, üzlettársa vagy éppen rokona neve alatt bérel. Az olaszokat inkább a gabonaneműek termesztése és az állattenyésztés érdekli, a németek megjelentek a borvidékeken is. /Sike Lajos: Napszámos saját földön. Egyre több mezőgazdasági terület kerül külföldi tulajdonba Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

Kolozsvár volt az utolsó helyszíne annak a rendezvénysorozatnak, amelynek keretében rendkívüli hangversennyel emlékeztek az 1989-es kelet-európai változásokra. Az Európai Unió Kultúra programjának támogatásával létrejött rendezvény helyszínei Miskolc, Kassa és Kolozsvár, mindhárom városban Beethoven művei szólaltak meg. A kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokban ugyanakkor megnyílt Essig Józsefnek az 1989-es eseményeket felidéző fotókiállítása. /Emlékezés Beethovennel az 1989-es eseményekre. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

Házon belül rögzítették Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök hírhedt balatonőszödi beszédét; azonban a nemzetbiztonsági vizsgálat után sem nyilvános, hogyan jutott el a sajtóhoz, számolt be az MTV december 22-i esti Híradója. Belső embertől került nyilvánosságra az őszödi beszéd, nem hallgatták le a szocialista frakció ülését 2006 májusában. A kormányszóvivő nem akart válaszolni a konkrét személyekre vonatkozó kérdésekre. Az már a vizsgálat elején kiderült, hogy a beszédet a balatonőszödi kormányüdülő hangtechnikai rendszerével rögzítették. Demeter Ervin, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes tagja elmondta, válaszolni kell arra az alapvető kérdésre, hogy használták-e pártpolitikai manipulációra a Nemzetbiztonsági Hivatalt. A hírműsorban emlékeztettek, Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő többször is cáfolta, hogy neki köze lenne a kiszivárogtatáshoz. A Magyar Rádió 2006. szeptember 17-én honlapján tette közzé a birtokába jutott hangfelvételt, amely a május 26-án Balatonőszödön tartott MSZP-frakcióülésen készült. /”Házon belüli” az őszödi beszéd. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

Sepsiszentgyörgyön az akkori lap, a Megyei Tükör főszerkesztője, Vasas Ferenc keményen kézben tartotta a lapot, s űzte az újságírókat az üzemekbe, beszámolni a szigorúan ellenőrzött közhangulatról. A szerkesztőség egyik hátsó szobájában – melyet az újságírók maguk között Kelet-Európai Klubnak neveztek – szabadon beszéltek, vitatkoztak. Akkoriban úgy gondolták, ha már le nem írhatják, legalább szóban mondják el véleményünket. Utólag kiderült, jól gondolták: lehallgatókészüléket szereltek a szobába. Később – többszöri kérelmezés után -, máig sem szerelték azt le. 1989 decemberében készültek az ünnepekre. Beszerezték a névsor szerint osztott fejenként fél kilogramm sertéshúst, feketén kávét szereztek. Az újságírók lakásán is voltak lehallgatókészülékek. Amikor győzött a forradalom, Sepsiszentgyörgyön az akkori párttitkár, Rab István társaival a hátsó kapun elmenekült. Az újságírók rohantak a szerkesztőségbe, lapot kell csinálni. Jecza Tibor, leváltás előtt álló főszerkesztő-helyettes már megérkezett. Percek alatt összefutott a társaság kevésbé gyáva része, Áros Károly, Kisgyörgy Tamás, Gajzágó Márton, Sylvester Lajos, Incze Ibolya, Páljános Mária, B. Kovács András, Albert Levente, Tompa Ernő és Torma Sándor, akit az előző hónapokban főszerkesztő-helyettesnek készítettek elő Jecza Tibor helyett. Új lapot indítunk – döntötték el. Bejött a megyei pártbizottságtól az első titkárral együtt menekülő főszerkesztő, Vasas Ferenc is. Szokásával ellentétben csendes volt, kiment, telefonálgatott, újra visszatért. Vasas megszólalt: vegyék kicsit vissza az iramot! B. Kovács András megkérdezte: Te azt hiszed, hogy ezt a lapot veled fogjuk csinálni? Vasas hitetlenkedve szétnézett, majd sértődötten elment. Megegyeztek, Háromszék lesz a lap címe. Megérkezett Magyari Lajos. Akkoriban jó formában volt, hónapok óta nem ivott, tehetségét mindenki tisztelte, úgy határoztak, ideiglenesen irányítsa Magyari Lajos a lapot, majd sort kerítenek a vezetőségválasztásra is. Magyari Lajos két és fél évig vezette az újságot (1992-ben elment szenátornak), s el kell ismerni, a nehéz időkben végzett munkájával, napi politikai kommentárjaival beírta magát a romániai magyar sajtótörténetbe. Az első szám Győzött a nép akarata szalagcím alatt jelent meg. Az első oldalra került Magyari Lajos Kérdések című verse, Páljános Mária kis gazdasági beszámolója. A belső két oldalon Gajzágó Márton, Sylvester Lajos, Matekovics János, Áros Károly publicisztikái sorakoztak. Gyorsan elfogyott az első szám, s hónapokig 25–30 000-es példányszámban jelent meg a napilap. /Simó Erzsébet: Volt egyszer egy nap, született egy lap (Húszéves a Háromszék). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./

A gyulafehérvári Caritas az idén is bekapcsolódott a Cipősdoboznyi szeretet akcióba, amelynek keretében közel 6000 gyerek fog karácsonyi ajándékot kapni Erdély-szerte. A szervezet munkatársai és a plébánosok juttatják el a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekhez a bajorországi gyerekektől érkezett cipősdobozba pakolt ajándékokat. /Cipősdoboznyi szeretet. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./

Jövő évre, január 8-ra halasztotta az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum eredetileg decemberre tervezett ülését, közölte Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke. A halasztásra azért volt szükség, mert az RMDSZ kormányra lépése nem hagyott időt a tárgyalásokra. Tőkés László EMNT-elnök bírálta az RMDSZ kormányra lépését. Tőkés László december 23-án Budapesten tartott sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy az RMDSZ kiszolgáltatja az erdélyi magyarokat a román nacionalista párt-, illetve nagypolitikának, mert 180 fokos fordulatot téve az új román kormány „húsosfazekai körül tolong”. A decemberi romániai választásokon az RMDSZ „csúfos vereséget szenvedett (...), az RMDSZ alól szinte az egész szavazóbázisuk kicsúszott”. Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében azt hangoztatta: „a most felálló, új román kormány rendkívül ingatag, és várhatóan rövid életű lesz”. Egy következő kormányválság idején a most „kegyelemkenyéren a kormányba vett” RMDSZ-t minden bizonnyal kiteszik onnan – tette hozzá. Kiemelte, hogy az erdélyi magyarokat képviselő politikai erőknek éppen most kellene összefogniuk és kiállniuk például a magyar egyetemért, az önálló magyar erdélyi külpolitikáért és az autonómiáért. /Cs. P. T. : EMEF-ülés csak januárban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./

Negyven évvel ezelőtt jelent meg a kilencek versantológiája Budapesten, az Elérhetetlen föld. Éppen abban az időben jelent meg Sepsiszentgyörgyön a Kapuállító irodalmi antológia, melyet fiatal szerkesztők, írók szerkesztettek /köztük Czegő Zoltán/. Egybeesés. Nem volt az véletlen, hogy a kilencek irodalmárcsoport tagjai járogattak Sepsiszentgyörgyre, Utassy József, Kiss Benedek, Kovács István, Oláh János, Mezey Katalin, aztán a tőlük fiatalabb Nagy Gáspár, de ő nem volt a kilencek között, fiatalabb volt s fiatalon ment bele a mindenségbe. Egymás után nőtt föl az úgynevezett első, majd a második Forrás-nemzedék, közülük Farkas Árpád, Magyari Lajos, Váry Attila, Csiki László és Czegő Zoltán az 1968-ban indult sepsiszentgyörgyi Megyei Tükörnél dolgoztak, alapító szerkesztők, kezdő írók, költők voltak. A kilencek a hetek után jelentkeztek Pesten, maguk is bolyban, mint az erdélyiek. 1968-ban a Korunk című kolozsvári folyóirattól jött le Szentgyörgyre Herédi Gusztáv szerkesztő. Azzal nyitott be, hogy látni akarja azt a csapatot, amelyik ilyen lapot szerkeszt. Herédi azután egy cikkben mondta: könnyű Dali Sándor főszerkesztőnek jó lapot csinálni öt költővel. A Szekuritáté számon tartotta őket. Ilia Mihály Szegedről, Czine Mihály Budapestről látogatott el hozzájuk. E két híres tanár küldte Sepsiszentgyörgyre a hallgatóit, menjenek magyar világot látni. Jöttek, hoztak könyveket, lapokat. A Kapuállító vakmerőség volt, ahogy a budapesti Elérhetetlen föld is, Nagy László előszavával. Czegő szerkesztette a kollégák s a közhangulat kérésére a második Kapuállítót, 1982-ben jelent meg. – Kaput állítottunk, elérhetetlen földekre, magyar kaput, összegezett Czegő Zoltán. /Czegő Zoltán: Kapuállítók az elérhetetlen földön. = Krónika (Kolozsvár), dec. 24./

Szép kötet jelent meg Tövis képes történelméről. Több száz régi képeslap és akár muzeális értékű fényképfelvétel eleveníti meg a 6300 lakosú Fehér megyei kisváros 19–20. századi múltját. Az előszó és képmagyarázatok hat nyelven (román, magyar, német, angol, francia, holland változatban) igazítanak el a könyvben. Kevesen tudják, hogy itt épült meg az első erdélyi vasút, a Tövis–Piski–Arad vonalon, még 1868-ban, két évvel a Kolozsvárt érintő Keleti-vasút előtt. A képeskönyv lapjain föltűnik a Hunyadi János alapította római katolikus templom, a műemléki részletekben gazdag református templom, a két világháború között épült ortodox és görög katolikus templom, az 1986-ban lebontott zsinagóga már csak képekben élő épülete. Néprajzi, népművészeti felvételekben gazdag ez a kiadvány. Történeti érdekességű egy felvétel 1934-ből. Román férfiak csoportja, akik megjelentek a kolozsvári törvényszéken és tiltakoztak a helység nevének megváltoztatása ellen. Ez a két világháború közötti harmadik névátkeresztelési hullám idején történt. A helybeli románság mértéktartó álláspontját tükrözte a történeti tényekhez ragaszkodó érvelésük, mely arra alapozott, hogy a helység nevének középkori latin eredete (Villa Spinarum – Tywis) semmiképp se változzék meg. A könyv szerzője helytörténészi elkötelezettségű ember, egy tövisi bankhivatalnok, Cristian Florin Bo, az előszót is ő írta. (Teiusul de odinioara – Az egykori Tövis, Editura Risoprint, 2009). /Murádin Jenő: Tövis története képekben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

December 22-én Marosvásárhelyen mutatta be fotódokumentum-összeállítását Vajda György, a Népújság munkatársa, amely eredeti archív felvételekkel ölelte fel Románia 1945 és 1989. december 23-a közötti időszakát. Néhány fényképen megjelentek az 1989 előtti időszak üzletei előtt hosszan kígyózó sorok, és a hatást igencsak fokozták a máramarosszigeti volt börtönből átalakított múzeumban készült felvételek is. A beszámolót követően Ungvári Zrínyi Imre filozófus az 1989-es események részeseként visszaemlékezett a 20 évvel ezelőtt történtekre. /(erdélyi): Húsz év távlatából. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 24./

A budapesti Helikon Kiadó sorozatában megjelenő Sütő András-életműsorozat második kötete a hetvenes években alkotott három drámát – Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel – jelentette meg, valamint a drámákhoz fűződő írói Vallomásokat. Akik megélték a drámák keletkezésének korszakát, tudják, hogy a drámák megjelenése, a kolozsvári Állami Magyar Színház Harag György által rendezett előadássorozata mily erőteljes hatással volt az olvasókra/nézőkre; milyen hatásosan segített a diktatúra természetrajzának, antihumánus intézkedéseinek meg- és felismerésében, a nemzeti identitástudat erősítésében. Az Anyám könnyű álmot ígér című naplójegyzetei előre jelezték a drámaírói munkásságában is bekövetkező fordulatot: határozottabban szólni az erdélyi magyarságot feszítő gondokról, általános emberi, egyetemes magaslatokba emelve azokat. A legalkalmasabbnak a történelmi dráma mutatkozott. Mi a közös a három drámában? Sütő András szavai eligazítják az olvasót: „Egyazon gondolatnak vagy gondolatsornak a kifejtése, körüljárása, elmélyítése, ha mondhatom ezt, vagyis ember és közösség, egyén és kollektivitás, individuum és hatalom viszonya változatos helyzetekben és az időnek más-más terein. ” /Máriás József: Embernek maradni… az idő más-más terein. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 24./

Csíkszeredában, a Székelyföld folyóirat székhelyén ünnepélyes keretek között átadták a Bálint András-emlékdíjat. Az idei díjazott Balázs Árpád székelyudvarhelyi újságíró. A díjat – ahogy a Hargita Népe volt kollégájának halála és a róla elnevezett díj alapítása óta mindig – az özvegy, Bálint Jolán adta át. György Attila köszönetet mondott a kuratórium nevében Borsodi Zoltán vállalkozónak, aki minden évben a díjjal járó adományt biztosítja. /Takács Éva: Átadták a Bálint András-díjat. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 24./

Húsz év telt el azóta, hogy térségünkben állítólag demokrácia van, írta Borbély Zsolt Attila. Az MDF patinás nevét ma (tökéletesen méltatlanul) viselő pártalakzat okleveleket adott át azoknak a politikusoknak és pártoknak, akik „hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország politikai kultúrája tovább romoljon, és a közhangulat a tavalyihoz képest még rosszabb legyen”. A díjazottak között szerepeltették többek között az MSZP és a Fidesz elnökét. Ez utóbbit azért, mert 7%-os államháztartási hiánnyal számolt, amit az MDF-esek az őszödi beszédhez hasonlítanak. Őszödi beszédében az akkori kormányfő, Gyurcsány Ferenc egyrészt elismerte, hogy a szocialisták törvényellenesen tettek szert a hatalomra, másrészt azt hazudta, hogy vége a hazugságoknak. Majd rögtön a beszéd nyilvánosságra kerülése után a végighazudta a médiát, egészen más tartalmat tulajdonítva a saját megszólalásának, mint ami elhangzott. Az MDF-es média-korifeusok ezt a beszédet próbálják összemosni azzal, hogy Orbán Viktor nagyobb államháztartási hiánnyal számol, mint amit ők elfogadhatónak ítélnek. Szomorú történet az MDF-é. Egy párt, mely megtagadott mindent, ami lényegét adta a megalakuláskor. Megtagadta a népi hagyományt, megtagadta a nemzeti érdeket, megtagadta szövetségeseit, megtagadta alapítóit, s azzal, hogy egyre nyíltabban támogatja az MSZP-t, lényegében megtagadta a demokráciát is. /Borbély Zsolt Attila: Oklevelek. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 25./

A kézdivásárhelyi múzeumban bemutatták Cserey Zoltán történész Önkormányzatiság és katonai hatalom Háromszéken a 18-19. században (Charta Kiadó) című könyvét. A Cserey Zoltán által vizsgált korszak a térség egyik legzivatarosabb történelmi időszaka. Kézdivásárhely volt a vizsgált időszak legfejlettebb mezővárosa, miközben a széki vezetés Sepsiszentgyörgyön volt. A két város között feszülő ellentétnek számos bizonyítéka már akkor tetten érhető volt. /Jancsó Katalin: Városaink kétszáz éves ellentéte. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 25./

Fejkvótarendszer alapján kapnak finanszírozást 2010-től kezdődően a romániai oktatási intézmények – ez szerepel az Emil Boc vezette kormány első határozatai között. A jövő évtől a közoktatásban, az óvodások és a diákok nevelésére, oktatására megszabott költségek alapján számítják ki a tanintézeteknek nyújtandó állami támogatás mértékét, az illető oktatási intézményben dolgozók béralapját. Mindez függ majd többek között az oktatási intézményben alkalmazott szakoktól, a diáklétszámtól vagy az oktatás nyelvétől, aszerint is változik a finanszírozás mértéke, hogy a tanintézet városban vagy vidéken működik-e. 2010. január elsejétől a földrajzi övezetek és a települések elhelyezkedése alapján állapítják meg a pedagógusok javadalmazását. A kormány ezáltal az elszigetelt vidékeken, településeken oktató tanárokat, tanítókat kívánja pozitív megkülönböztetésben részesíteni. /Rostás Szabolcs: Fejkvóta szerint támogatják az óvodákat és az iskolákat. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

Elhunyt Tóth László festőművész, grafikus december 24-én Wertingenben. 1933-ban született Szatmárnémetiben, 1957-ben végezte a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát Kolozsváron. 1965–71 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, majd 1983-ig a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola docense. 1984-ben az NSZK-ban telepedett le. Árkossy István, kolozsvári származású, Budapesten élő festő, grafikus búcsúzott a pályatárstól-baráttól. Árkossy István nemrég járt Tóth László wertingeni műtermében. Látta erőtől duzzadó grafikáit. Banner Zoltán művészettörténész írta a művészről monográfiájában: „… Tóth László legutóbbi évtizedének ceruzarajzai és vegyes technikájú, hol grafikusabb, hol festőibb megoldású munkáinak a minősége csak a Holbeinhez és Ingreshöz hasonló, legnagyobb huszadik századi emberfestők teljesítményéhez mérhetőek, akik, akárcsak ő, stílustól, irányzattól, eszközöktől függetlenül, a művészi alkotás alapvető hivatásának tekintik a Teremtés értelmének soha véget nem érő újratárgyalását. Ez pedig a szereplők megidézése nélkül lehetetlen. S ő immár nem a műterem senkiföldjén, hanem az életmű csúcsán perelhet tovább az ítélet IGAZSÁGÁÉRT. ” /Árkossy István, Budapest: Elhunyt Tóth László festő- és grafikusművész. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

December 25-én festészeti kiállítás nyílt a marosvásárhelyi Teleki-házban. Bordi András, Olariu György és Simon Endre festményeit, grafikáit tekinthették meg a látogatók. Olariu György idén lenne nyolcvanéves, Bordi András húsz éve távozott el. A tárlat megnyitóját Bibó Lajos gitárművész játéka gazdagította. /Nagy Botond: Karácsonyi kiállítás. Bordi András, Olariu György és Simon Endre munkái. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

Számtalanszor elhangzik, hogy imitt-amott iskolákat zárnak be, mert csökkent a gyereklétszám. Az ilyen jellegű intézkedések a szórványvidék tragédiái. Tanárok maradnak állás nélkül, kisiskolások kényszerülnek ingázásra vagy átmennek román tagozatra. Végül a falu magyar lakossága lassan eltűnik. Van példa arra is, hogy egy szórványtelepülés pedagógusai tesznek azért, hogy a közösségük életben maradjon, iskolájuk megmaradjon. Létrehoztak egy egyesületet, azon belül egy kollégiumot, melybe olyan gyerekeket toboroztak a megyéből és más megyékből, akik nem tanulhatnak magyarul saját településükön. Az egyesület költségeit 90 százalékban pályázatokból fedezik. Sok gyerek számára második otthon a vicei Bástya Egyesület által létrehozott és működtetett kollégium, vallja Kerekes Zoltán, a Bástya Egyesület jelenlegi elnöke. Beszterce-Naszód megye magyarságának nagyobb része a déli vidéken él. Itt található Vice is, mely jelenleg közigazgatásilag Apanagyfaluhoz tartozik. A környék magyar gyerekei ide járnak naponta iskolába. 2006-ban néhány lelkesebb ember kigondolt egy egyesületet. Javasolták a kapcsolatfelvételt Böjte atyával, de amellett döntöttek, hogy más utat fognak járni, így jutottak el a moldvai csángókhoz. A vicei Bástya Egyesületet 2007 áprilisában jegyezték be. Elsődleges célja az volt, hogy olyan háttérintézményt alakítson ki, amelynek segítségével az iskolát megmenthették az osztályok összevonásának veszélyétől. „Magyarberétén, Szentmargitán, Apanagyfaluban, Magyarborzáson, Mezőveresegyházán, Almás–málomban, Várkuduban és Vicén is gyűjtést szerveztek az érdekünkben” – mesélte Kerekes Zoltán. Két év után látszanak már az eredmények. Noha többségében csángó gyerekek laknak a Bástya Csángó- és Szórványmagyar Kollégiumban, a környék távolabbi falvaiból is lassan kezdnek beköltözni a magyar gyermekek. A jelenlegi harminc gyermek közül hatan Beszterce megyeiek, a többi moldvai csángó. /Bencze Anna: A vicei bástya. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával felerősödtek a nézetkülönbségek az erdélyi magyar közösséget képviselő szervezetek között. Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) különbözőképpen értékeli az érdekvédelmi szövetség legújabb politikai lépését: míg Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke úgy látja, hogy a kormányba lépés a romániai magyarság érdekeit szolgálja, addig Tőkés László szerint az RMDSZ kiszolgáltatja a magyarságot a román nacionalista politikának. Tőkés László európai parlamenti képviselő szerint az RMDSZ megbocsáthatatlan hibát követett el, amikor felszólította az erdélyi magyarságot a Mircea Geoana posztkommunista pártvezető melletti, illetve a többi között a parlamenti képviselők létszámát csökkentő reform elleni szavazásra. Tőkés László hangoztatta: „a most felálló, új román kormány rendkívül ingatag, és várhatóan rövid életű lesz”. Egy következő kormányválság idején a most „kegyelemkenyéren a kormányba vett” RMDSZ-t minden bizonnyal kiteszik onnan – tette hozzá. Kelemen szerint jó megállapodással, jó feltételek között léptek kormányra annak ellenére, hogy nagyon nehéz pénzügyi év elé néz Románia. /Válságban a magyar összefogás? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

Öt prefektusi és tíz alprefektusi tisztséghez jut az RMDSZ a Demokrata-Liberális Párttal (PDL) kötött kormányzati megállapodás révén. Kelemen Hunor, a szövetség ügyvezető elnöke elmondta: eldőlt, hogy négy erdélyi és egy Kárpátokon túli megye prefektúrájának élére kerül magyar tisztségviselő, az érintett megyék nevét azonban egyelőre nem kívánják nyilvánosságra hozni. A titkolózás oka az, hogy a PDL vezetői között szép számban akadnak, akik hevesen ellenzik, hogy az RMDSZ megkapjon bizonyos prefektusi tisztségeket, például a székelyföldi megyékét. Nagybányán várhatóan Böndi Gyöngyike jelenlegi kormányzati felügyelő kapja az egyik alprefektusi széket, a politikus asszony a Tariceanu-kormány idején már betöltötte a prefektusi tisztséget. /Rostás Szabolcs: Két székely megyében is lesz magyar kormánybiztos. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

A válság mindenhol éreztette hatását, a pénzügyi gondok ellenére az erdélyi és partiumi települések önkormányzatai több jelentős, közhasznú munkálatot kiviteleztek Az elöljárók számos pályázat sikeres elbírálására, nagyobb arányú kormánytámogatásra várnak az új évben. „Hargita megyét hátrányosan érintette, hogy az elmúlt időszakban nem volt kormányon az RMDSZ, ezt igyekeztünk uniós pénzek vonzásával ellensúlyozni” – fejtette ki Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök. Mint mondotta, az elmúlt évben hatvan uniós pályázatot nyújtottak be, melyek egyharmada kedvező elbírálásban részesült, és a továbbiak elbírálása folyamatban van. Többek közt európai uniós pénzekből sikerült több megyei utat felújítani, illetve a hegyimentő-szolgálatoknál jelentős fejlesztéseket eszközölni. „Elégedett vagyok az elmúlt év megvalósításaival, hiszen többek közt sikerült megoldani Gyergyószentmiklóson a több mint két évtizede húzódó fűtésproblémát” – magyarázta Mezei János polgármester, kifejtve, hogy noha a munkálatokat a következő évben még folytatniuk kell. A második 40 lakrészből álló szociális lakást építik a városban. Szabó Ödön Bihar megyei tanácsos a megvalósítások között említette a Hegyközkovácsit és Hegyközcsatárt összekötő út kiépítését, ez még nincs teljesen kész, de már használható állapotban van. Több városfejlesztési projekt is akadozik Nagyváradon, mivel az ígért támogatások nehezen, vagy egyáltalán nem érkeznek be a városkasszába. Rácz Károly, Kézdivásárhely polgármestere elmondta: 2010-ben kiemelt helyen szerepel az utak, járdák rendbetétele, valamint újabb zöldövezetek, játszóterek kialakítása. Az idei évre tervezett munkálatokat nagyjából sikerült befejezni Sepsiszentgyörgyön – mondta el Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Több parkolót sikerült felújítani a városban, és újakat is építettek, utakat korszerűsítettek, csatornáztak a városban. Felújították a város központját, állami támogatásból lakások épültek. A városhoz tartozó Sugásfürdőn idén nagyszabású turisztikai beruházás kezdődött. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása Antal szerint felgyorsíthatja a sepsiszentgyörgyi projekteket, például a Székely Mikó Kollégium, valamint a Mihai Viteazul tér felújítását. Tavasszal átadnak száz ANL-s tömbházlakást, és újabb 125 építését kezdik el. Marosvásárhelyen az 1989-es fordulat után először kerül ismét előtérbe a lakásgazdálkodás. /Segítséget kérnek az erdélyi és a partiumi önkormányzatok. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Szilágymenyői zarándoklattal zárult december 27-én az 1989-es események 20. évfordulójára szervezett forradalmi emlékév. Közismert, hogy Tőkés Lászlót Temesvárról ebbe a szilágysági kis faluba „helyezte át” egykori, az államhatalmat kiszolgáló püspöke, Papp László. Ide hurcolta őt és feleségét, Tőkés Editet a Szekuritáté 1989. december 17-én. A húsz évvel ezelőtti karácsonyra emlékezett Tőkés László püspök, EP-képviselő igehirdetésében a zsúfolásig megtelt templomban. A Menyőbe való érkezés rettenetéről Tőkés László elmondta: bár vigasztalta őket a falubeliek szeretete, akkor még nem volt látható a szerencsés végkifejlet. Felhívta a figyelmet: görög-katolikus papok tucatjai, sőt, püspökök haltak meg a diktatúra lágereiben; emlékeztek még Szabédi öngyilkosságára, Sass Kálmán perére – tudatában voltak tehát annak, hogy mi várhat rájuk. Tőkés a megbukott rendszer ateizmusát emelte ki: a bevallottan ateista, sőt, Isten-ellenes rezsim szükségszerűen ért véget, hiszen „aki nem becsüli az Istent, az nem becsüli az ő képére teremtett embert, az emberi méltóságot sem”. Az ateista-kommunista rendszer ugyanakkor kifordítottan „Isten-félő” volt, féltek Isten Igéjétől, az Ige igazságától, az Istentől magától – ezért is tiltották a vallást, zárták be a templomokat, hajtották el a gyermekeket vallásóráról, tiltották a tanároknak, hogy Krisztusról beszéljenek. Molnár Kálmán nyugalmazott esperes köszöntése egyben a Szilágysági Szabadító Karácsony. Tövisháti emlékezések 1989–1999 című kötete második, bővített kiadásának bemutatója is volt. /Zarándoklat Menyőbe. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 29./

Tizenhat esztendeje él a csíkszeredai polgármesteri hivatal kiadványa, a Csíkszereda, ingyen jut el a város polgáraihoz. A Csíkszereda legújabb számában Ráduly Róbert Kálmán polgármester nem azt nyilatkozta, hogy válság van, hanem azt, hogy a város 2009-ben a legsikeresebb esztendejét zárta. A valamivel több mint negyvenezer lakosú város felmutatható eredményei: a Mikó-vár előtti tér átalakítása, azaz a város egykori központjának visszaállítása, infrastrukturális beruházások, vízhálózat-csere, csatornázás, utca-felújítások a különböző vezetékek föld alá költöztetésével egyetemben. Új iskolai tornatermek, olyan tömbház-hőszigetelések, amelyek egyúttal teljesen átrajzolták néhány lakónegyed siralmas kinézetét, emellett megváltozott a tömegközlekedés arculata is, néhány nap múlva teljesen új autóbuszok jelennek meg. Jól teljesítettek a csíkszeredai adófizetők pénzén működtetett intézmények: a Csíki Székely Múzeum, a Hargita Népi Együttes, a Csíki Játékszín és ráadásul a polgármesteri hivatal, a Csíkszereda nevű lap kiadója egész sor olyan könyvet jelentetett meg vagy támogatott, amelyek visszaszerzik a vidék képzőművészeti és népművészeti örökségét. /Székedi Ferenc: Sírni lehet – de dolgozni kell! = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

Kányádi Sándornak ítélték oda az idei irodalmi Simonyi-díjat, életművéért és a magyarságtudat erősítéséért. Korábbi Simonyi-díjasok: Szabó Magda, Beke György, Bodor Pál, Szőcs Géza, L. Simon László. Ugyanakkor Kányádi Sándort felkérték a jövő évi Simonyi Imre Országos Szavalóverseny díszvendégének. A Simonyi-díj átadása megelőzi a szavalóversenyt. /Simonyi-díj Kányádi Sándornak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./