Fájdalmas a végvárak pusztulásáról, a haldoklásáról értesülni. Augusztus 24-én, vasárnap Tornyán a Nemzetiségek találkozója kapcsán előadások hangzottak el magyarul, románul és szerbül a település, illetve a régió történetéről, eltűnt magyar kulturális rendezvényeket szemléltető fotókiállítást lehetett látni, falumúzeumba illő régi szerszámok, használati eszközök, dísztárgyak, gyöngybetűkkel magyarul rótt okiratok gyűjteményén keresztül mutatták be az elődök életét. A tudósítást író Balta János újságíró egykori tornyai diákként emlékezett a néhány évtizede lezajlott közelmúltra, amiről egyetlen előadó sem szólt, mégis meghatározója volt nem csak a tornyai, de a környékbeli magyarság életének is. A magyar nyelvű, bentlakással működött általános iskoláról van szó, ahol nem csak a helybeli magyar, román és szerb, de a szederháti, a kis- és nagyvarjasi diákok is együtt tanultak, két nyelven. Manapság elképzelhetetlen, hogy egy osztályközösségben, ahol a létszám kétharmada magyar, egyharmada román és szerb nemzetiségű, minden tantárgyat, ugyanazon az órán magyarul és románul tanuljanak, egymást váltva, mindenki a maga nyelvén feleljen. A diákok a kifejezéseket mindkét nyelven ismerték, beszélték egymás nyelvét. A nemzetiségek közötti harmóniáról a kántor-tanító, igazgató, Péter Antal gondoskodott. A közművelődési élet az ő idejében élte utolsó virágkorát. Hanyatlása, az ország 1968-ban bekövetkezett adminisztrációs átszervezésével, Tornyának faluvá történt degradálásával vette kezdetét. Néhány éve nagy összefogással sikerült újraéleszteni a magyar oktatást, csakhogy az új tanévtől gyermekhiány miatt kilátástalan helyzetbe kerül az elemi és az óvodai csoport. Nemzetmentő stratégia nélkül a néhány évig pislákolt elemi és az óvodai csoport nem csak itt, máshol is végleg eltűnik. A cikkíró húzza a tornyai példa vészharangját. Hátha meghallják az egymásra acsarkodó politikusok is. /Balta János: Vészharang. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

Tavaly ünnepelték meg a Harasztkerékre vezető 4,3 kilométeres út aszfaltozását; rendkívüli nap volt a 850 lelket számláló település életében, hiszen megszabadultak a sártól. Idén a szervezők, a Somodi Sándor vezette Villa Nostra Alapítvány – A mi falunk Harasztkerék – , az önkormányzat és Veress Kálmán táncoktató kisütötték: itt kell megtartani a sokadik Vándorcsizma találkozót. Augusztus 24-én. vasárnap az istentiszteleten Molnár József református lelkész hirdette az igét. A főutca egyik részén folyt a gulyásfőző verseny. A népviseleti parádét a székelyvajai fúvósok vezették, majd bemutatták a fellépő csoportokat. A 21 tagú férfikórus katonanótákat énekelt, bemutatkozott a félszáz tagot számláló gyermektáncegyüttes. Mindkét csoport alig három hete kezdte el a próbákat Veress Kálmán irányításával. /Bölöni Domokos: Vándorcsizma és falunap. A gyékényfonás falujában, Harasztkeréken. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

Sárvásár lakossága alig haladja meg a 150 lelket, közülük több mint 25 személy meghaladta 70. életévét. Megszervezték az idősek vasárnapját. Az istentisztelet után a népviseletbe öltözött lányok kísérték át a művelődési házba az idős meghívottakat, ahol a sárvásári-nyárszói gyerekek előadása, majd Batiz Zoltán vetítése szórakoztatta az ünnepelteket. /Péntek Borbála Erzsébet, X. osztályos tanuló: Sárvásár. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Elhunyt Iosif Constantin Dragan, a meggyőződéses vasgárdista, dollármilliárdos üzletember, évtizedeken át a leggazdagabb román, áltörténész, médiacézár. A Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet vezetője, Vladimir Tismaneanu megállapította, Ceausescu és Dragan kapcsolata nagyszerűen példázza „a hivatalosan meghirdetett kommunizmus és a valóságban érvényesülő ultrasovinizmus perverz összefonódását”. A romániai holokauszttal foglalkozó Elie Wiesel által elnökölt nemzetközi bizottság jelentése szerint Ceausescu hallgatólagos jóváhagyásával Ion Antonescu lelkes ügyvédeként igyekezett rehabilitáltatni a volt fasiszta marsall rendszerét. Dragan 1990 után szélsőséges kiadókat, kiadványokat támogatott, de maga is kisebb médiabirodalmat épített ki, tévé- és rádióadót működtetve, beindítva a Redesteptarea, valamint a Renasterea Banateana című heti-, illetve napilapot, továbbá az Europa Nova kiadót. A „román civilizáció értékeit szorgalmazó” intézményeket hozott létre, így már 1967-ben a Dragan Európai Alapítvány majd 1991-ben Lugoson a Dragan Európai Egyetemet. Hitt a román nép „sokévezredes múltjában”, ezért Rómában Trákkutató Európai Központot hozott létre, olaszországi Nagard nevű kiadója pedig ontotta a „trakológiai” munkákat. Több mint egymillió dollárt fordított Decebal negyven méteres portréjának sziklába faragására, 2004-ben az Aldunánál. Dragan több mint harminc történelmi tárgyú könyvet, tanulmányt közölt, de a történészek megkérdőjelezik Dragan történészi felkészültségét, Alexandru Pippidi pedig egyenesen sarlatánnak és kalandornak tartja a botcsinálta történészt. /Bogdán Tibor: Ceausescu vasgárdistája. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./

„Azt mondják, hogy Magyarországon sajtószabadság van. A sajtószabadságba sajnos beletartozik az is, hogy újságírókat fenyegetnek meg, esetenként hallgattatnak el. Lassan afféle mikrofonállványokká, illetve mikrofonokká válunk, ahová mindenki mindent belekiabálhat” – mondta az idei esztendő Aranymikrofon-díjával kitüntetett Gellért Alpár. Gellért Alpár volt zenész, pincér Angliában, majd dolgozott szülővárosában, a székelyudvarhelyi Digitál 3 tévénél, Budapesten az RTL Klubnál, a romániai PrimaTV-nél, azután a Duna TV-ez került, ahol jelenleg a Heti Hírmondó felelős szerkesztője. A 2008-as esztendő legjobb riporterének járó aranymikrofont Csomós István operatőrrel nyerte el a Nyíregyházán megrendezett Riporterek Európai Kupája elnevezésű nemzetközi szakmai megmérettetésen. „Odakerültem, hogy már saját magam is cenzúrázom. Ha valaki valamit nyilatkozott, akkor meg kell kérdeznünk azt is, akiről nyilatkozott, vagy azt a politikai oldalt, amelyről éppen nyilatkozott. És ekkor történik meg az, hogy a néző végképp nem tud eligazodni, hiszen mindenki mondja a maga érdekeit szolgáló szövegét, és ha ezeket összevetjük, nem lehet kihámozni belőlük a valót” – nyilatkozza Gellért Alpár, szerinte a riporternek lassan véleménye sem lehet. „Túl van politizálva a közélet. Például a Duna Televízió a Fidesz szerint szoci párti, a szocialisták szerint pedig Fidesz-pártiak vagyunk. Arra viszont senki se gondol, hogy a televíziózást nemcsak a politika, de a pénz is befolyásolja. Egy komolyabb dokumentumfilm, oknyomozó riport elkészítéséhez több pénz kellene, mint amennyit adnak” – tette hozzá Gellért Alpár. /Bágyi Bencze Jakab: A mikrofonállványok ideje. Gellért Alpár, tévériporterrel eddigi pályafutásáról, az Aranymikrofon-díjról és a közszolgálatiságról beszélgettünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./

Az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntéssel Észak-Erdély visszatért Magyarországhoz, ezzel budapesti fennhatóság alá került több mint egymillió magyar és nagyjából ugyanennyi román lakos. Mintegy 800 ezer magyar Dél-Erdélyben továbbra is Románia állampolgára maradt. A bukaresti külügyminisztérium már másfél hónap múltán jegyzéket intézett a tengelyhatalmakhoz, hogy jelezze: a magyar hatóságok terrorakciók segítségével végeznek etnikai tisztogatást. Ez okból a román kormány olasz–német vegyes bizottság létrehozását javasolta Kolozsvár székhellyel. Csalódást okozott a románoknak, hogy brassói központtal Dél-Erdélyben is megalakult egy ilyen semleges testület, mert az itteni magyar lakosság sérelmeket szenvedett el a román hatóságok részéről. Kiderült, hogy a kolozsvári bizottság nem vesz készpénznek minden román panaszt, hanem német alapossággal utánajár a valóságnak. Így történhetett meg, hogy 1944 első felében 97 esetből csak 15-öt vett figyelembe, a többit alaptalannak ítélte meg. Arra a bukaresti állításra sem találtak bizonyítékot, miszerint Magyarország ki akarná űzni Észak-Erdélyből a román lakosságot. A háború befejeztével, illetve Sztálin döntése nyomán Románia visszakapta Észak-Erdélyt, így a német–olasz bizottságok beszüntették tevékenységüket. A románellenes magyar vérengzések réme mégis új időszerűséget nyert – 1985-ben. Erre – 30 év elteltével – azért volt szükség, hogy Románia meggyőzze a nagyvilágot: a Nicolae Ceausescu ellen szervezett amerikai tüntetések értelmi szerzői ugyanazok a véres kezű irredenták, akik a bécsi döntés után halomra gyilkolták a békés észak-erdélyi román lakosságot. Ezt a tételt hivatott dokumentálni több, egymás után megjelent könyv is, elsőnek Ion Lancranjan hírhedt soviniszta, uszító műve, a Cuvant despre Transilvania (1982). A bukaresti Politikai Kiadó gondozásában 1985-ben román, angol, francia és német nyelven megjelent egy „leleplezéseket" összegező kötet a következő címmel: Teroarea horthysto-fascista in nord-vestul Romaniei, 1940–1944, vagyis A Horthy-fasiszta terrorizmus Északnyugat Romániában (a ’80-as években az Erdély elnevezést nem volt szabad használni). A szerzői kollektíva öt tagja egytől egyig a pártvezetőség oszlopos aktivistája volt, élen Mircea Musat professzorral, Ceausescu történész-tanácsosával, aki 1989 után a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt hangadó tagja lett (és maradt haláláig). A magyarellenes kampány azonban hamarosan öngólnak bizonyult. Kanadában egy újságíró az angol nyelvű változatot lapozgatva gyanút fogott: az egyik képen látható halott, akit a képaláírás szerint Horthy fasisztái juttattak erre a sorsra, feltűnően hasonlít egy bábra, amilyen ruhaboltok kirakatában csábítja be a vásárlókat. Az újságíró felkérte Vera Philips törvényszéki fotószakértőt, véleményezze a könyv képanyagát. Ennek eredményeként 23 felvételről bizonyították be, hogy hamisítvány: a műanyag hullák mellé hátteret egyéb képekről montíroztak, néhány sebesült több, más helyen készült felvételen is előfordul. Ugyanígy, az Észak-Erdélyből állítólag elűzött románok csoportképein hét férfi hol Csík, hol Maros megyei felvételeken tűnt fel. Az esetnek 1987 őszén külön műsort szentelt a torontói angol és francia nyelvű televízió. Ebben Vera Philips elmondta, hogy a kanadai román követségtől megkérte a felvételek negatívjait, az udvarias hangú levelére azóta sem érkezett válasz, így fenntartja véleményét: a képek nagy része friss hamisítványként ennek a könyvnek az illusztrálására készült. Magyar történészek bebizonyították, hogy a nagy pártharcos írók több esetben felelőtlenül dobálóznak „leleplezéseikkel". Így történt például Csíkszépvíz és Csíkszentmárton esetében: a könyv szerzői drámai színekben ecsetelik, hogyan vált földönfutóvá az előzőleg bántalmazott, megkínzott, itteni román lakosság, holott az 1939. évi, bukaresti hivatalos adatok szerint is ezek színmagyar helységek voltak. Arról, hogy a Dél-Erdélyben rekedt magyarságot milyen elbánásban részesítették a román hatóságok, egyetlen könyv vagy újságcikk sem jelent meg, pedig az említett semleges német–olasz bizottságok jelentéseiben bőven akadt volna bizonyíték. A Maniu-bandák szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi vérengzéseiről pedig 1944 után a Scanteia pártlap közölt cikksorozatot. /Barabás István: Többszörös halottak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

A Komp-Press, Korunk Kiadó elsősorban a Korunk folyóirat kiadója, tájékoztatott Balázs Imre József, a kiadó főszerkesztője. A könyvek szerzői is gyakran a lap munkatársai közül kerülnek ki. Az 1993 óta megjelentetett munkáik közül egyik a tudományos könyvek vonulata, az Ariadné Könyvek című sorozat. A sorozat most készülő könyvei T. Szabó Levente A tér képei és Virginás Andrea Az erdélyi prérin című tanulmány- és esszékötete. A másik erős vonulat a művészeti jellegű könyveké, idén Székely Sebestyén György összeállításában a Korunk galériának egyfajta történetét készítik elő kiadásra. A Komp-Press a Polis Könyvkiadótól átvette a Prospero Könyvek című sorozatot, amely művészinterjúk, színészek és előadóművészekkel készült életútinterjúk füzére. Sikeres volt tavaly A gyermekirodalom változatai című Végh Balázs Béla-könyv és Szilágyi Júlia Lehet-e esszét tanítani? könyve. A sztálinizmus irodalma Romániában (Balázs Imre József) című könyvükről vitacikkek születtek. A Komp-Press tudományosan akkreditált kiadó, továbbra is fontosnak tartják a tudományos jellegű könyvek megjelentetését. /Varga Réka: Komp-Press, Korunk Kiadó. A könyvek útja. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./

A kolozsvári Korunk folyóirat szerkesztői két kötetben szedték csokorba az elmúlt ötven év szellemi termésének legjobbjait. A rangos kiadvány /Közép-Európa vándora. Korunk-dosszié. Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007./ 1957 és 2007 közötti időszakába nyerhet betekintést az olvasó. /S. B. Á. : Korunk-válogatás nem csak rajongóknak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Önállóan indul az őszi parlamenti választásokon a Zöld Párt – jelentették be augusztus 26-án a párt országos tanácsának (OT) döntését Hajdó Csaba és Dósa Barna, a párt székelyudvarhelyi szervezetének vezetői. „Nem szokványos, hogy egy országos döntést Bukarest helyett egy vidéki városban jelentsenek be, de az OT a mi kérésünkre Udvarhelyen ülésezett. A formalitásokhoz kevésbé ragaszkodó, rugalmas párt vagyunk, ezért mi jelentjük be a döntést” – mondta Hajdó. A Zöld Párt a tavalyi EP-választásokon indult először, majd a helyhatósági választásokon is voltak jelöltjeik néhány helységben. Székelyudvarhelyen két tanácsosi mandátumot szereztek, és Zilahi Imre személyében a város alpolgármestere is pártjukhoz tartozik. Hajdó szerint országos szinten mintegy 30 jelöltjük van már, de neveket egyelőre nem kívántak nyilvánosságra hozni. /Kovács Csaba: Jelölteket várnak a zöldek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

A Nagy-Románia Párt /PRM/ a legutóbbi választások óta majd a felét elveszítette a képviselőinek. 2004-ben 73 szenátora és képviselője volt, ebből időközben 34-en más formációkhoz csapódtak. A mandátum elején 23 szenátorral és 50 képviselővel indult, ma 16 szenátor és 23 képviselő maradt meg a PRM színeiben. Corneliu Vadim Tudor pártja nem veszett el. Átalakult, kisebb lett, a távozók a befogadó formációk nacionalista szárnyát erősítették meg. A Szociáldemokrata Párt örömmel öleli keblére a PRM-ből elvándoroltakat. A szociáldemokraták előszeretettel folyamodnak időnként a nacionalista retorikához. /Mózes Edith: Metamorfózis. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

A Magyarország mai határain kívül élő magyarságért folytatott tevékenységéért, intézményépítésért és a magyar–román kapcsolatok pozitív alakításáért kapta Kántor Lajos a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozata kitüntetést. Úgy érzi, fejtette ki, hogy ez egy több évtizedes munka eredménye. Annak idején szóvá tette a magyarellenes kampányokat, ebből nagy párt- és szekusprobléma lett. Folytatódott a konfliktus Kolozsvárt a Nemzeti Színházban egy drámairodalmi országos rendezvényen. Az 1980-as szárhegyi írótalálkozó anyagát leközölték a Korunkban, s ebbe majdnem belebuktak, Gál Ernő főszerkesztővel együtt. A Korunkban megjelentekből a Szabédi-könyvéért kapta meg az MTA doktora címet és a korábbi József Attila-díj után a Széchényi-díjat is megkapta. /Varga Réka: Hétköznapok honoráriuma. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

Tovább folyik a vita a színházi intézmények alkalmazottainak bérrácsát is megállapító „színháztörvény” körül. Demeter András művelődési államtitkár – a jogszabálytervezet kidolgozója – elmondta, a fizetési rácsot, ami szerint megállapítják majd a színházi intézmények alkalmazottainak béreit, beépítették az új színháztörvénybe, amit szeptember 1-jétől életbe léptetnek. Az államtitkár és Adrian Iorgulescu művelődési miniszter szerint az előző törvény „szovjetikus” volt. Ezt európaibbá, modernebbé kellett tenni. A fizetési rácsok szorzóival nem értenek egyet a szakszervezetek. Szerintük a fizetéseket meg kell emelni anélkül, hogy az elvárások megváltoznának. Ezzel Demeter András nem ért egyet. /Szávuj Attila: Modern versus „szovjetikus” = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester megfogalmazta: egyedül ő hoz döntéseket a városban. A tanács RMDSZ-frakciója beperelte a polgármestert, amiért illegális építkezésbe kezdett a Somostetőn. Az elöljáró a testület tudta és az általa jóváhagyott költségvetés nélkül építtet egy hatalmas játszószerkezetet, labirintusszerű mászkálót. „Minden engedély megvan az építkezéshez. Folytatjuk a munkálatot” – fejtette ki az elöljáró, holott a lakosok zömét nemzetiségre való tekintet nélkül felháborítja a Somostető jellegének a megváltoztatása. Florea szerint a magyar tanácsosok nem a saját akaratuk szerint cselekednek, hanem „minden tettük, szavuk mögött Borbély László miniszter áll”. A Krónika kérdésére, miszerint tetszik-e egyáltalán valakinek az, amit a Somostetőn létesíteni akar, a polgármester azt válaszolta: „Ön nem képes haladni a korral, nem bírja felfogni, hogy az egy olyan korszerű létesítmény lesz, aminek majd a csodájára járnak. ” A sajtótájékoztatón Marius Ichim nemzeti liberális párti (PNL) alpolgármester helyzete is szóba került, aki még mindig nem kapott irodát a városháza épületében, és Florea feladatokat sem adott számára. „A választási kampány idején gyalázta, lejáratta a hivatalt. Majd ha nyilvánosan bocsánatot kér ezért tőlem és a várostól, akkor esetleg szóba jöhet, hogy irodát kap” – szögezte le a polgármester. /Máthé Éva: Önkényeskedik Florea. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

„Mivel Moldvában igencsak felgyorsult az asszimiláció, szeretnénk minél hamarabb a lehető legtöbb községben jelen lenni. Ma már évek kérdése, hogy megőrződik-e egy moldvai faluban a magyarság kultúrája” – foglalta össze legfontosabb céljukat a 39 éves Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) tavaly megválasztott elnöke. A Bákó melletti Lujzikalagorban él Solomon Adrian, aki tizenhárom évi külföldi tanulás és munka után, három éve jött haza. Bákóban érettségizett, 1991-ben, ösztöndíjasként került Budapesten a Külkereskedelmi Főiskolára. Végzettként Magyarországon helyezkedett el, majd rövidebb-hosszabb időszakot töltött Olaszországban. Felesége Külsőrekecsinből származik, és a főiskolára előkészítő, budapesti tanévben ismerkedtek meg. Solomon egyszer Böjte Csaba testvérrel elbeszélgetett, és ez megérlelte a döntést: ideje hazajönni. A Moldvában élő 240 ezer római katolikus közül alig 60 ezren tudnak magyarul. Jelenleg tizennyolc faluban van magyar oktatás, Bákóban is sikerült elindítani az oktatást, ahol sok magyar származású csángó család él, de egy 200 ezer lakosú városban nehéz meggyőzni a szülőket. Még további 25 településen lenne indokolt a magyar tanítás. Elsősorban fiatal tanárok, tanítók jelentkeznek, elsősorban Erdélyből, de érkeznek Magyarországról is. Csángóföldön, a román tannyelvű iskolákban csak heti három vagy négy órában nyílik lehetőség a magyar nyelv tanulására, ezért szükséges iskolán kívüli foglalkozásokon többletet nyújtani a diákoknak. Sok helyen sikerült megszervezni a moldvai csángók hagyományos táncainak, énekeinek, muzsikájának az oktatását is. Iskolán kívül válik lehetségessé a magyar nyelvű imádságok, egyházi szövegek és énekek tanítása is. Egyes helyeken ma is küzdenek a hatóságok gáncsoskodásával, némelyik iskolában találkoznak nyíltan magyarellenes megnyilvánulásokkal is. Az elmúlt tanév elején 1050 diák kezdte tanulni állami iskolában a magyar nyelvet. Azonban minden évben sokan lemorzsolódnak év közben. Sok iskolában igyekeznek kiközösíteni a magyarul tanítókat a tantestületből, több faluban az iskolaigazgatók is akadályozzák újabb magyar csoportok indulását. Előfordul, hogy egyes tanárok megszégyenítik a magyarórára járó diákokat. Az egyház egyes képviselői is gyakran igyekeznek akadályozni a tevékenységet. A magyar kormány az utóbbi két évben 30-32 millió forintot bocsátott rendelkezésükre. Ennél többet kapnak magántámogatóktól, illetve az úgynevezett keresztszülőprogram segítségével. Egy általános iskolás tanuló éves taníttatási költsége 40 ezer forint. Középiskolásoknak a bentlakás térítéséhez évente 150 ezer forint szükséges. A költségvetés nagyobbik részét a keresztszülőprogram révén, Magyarországról biztosítják magánszemélyek, közösségek. /Bajai Ernő: Iskolán kívüli többletek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Az Erdélyi Református Egyházkerület három éve indította el azt a kisdiákok megsegítését célzó programot, amely az Iskolatáska elnevezést kapta. A fő cél a szórványban élő, iskoláskorú gyermekek anyagi és szociális támogatása, akik Erdély olyan régióiban élnek, ahol nincs lehetőségük az anyanyelvükön való tanuláshoz. A beolvadás veszélye fenyegeti az ott élőket. A tanulás lehetőségéhez juttatják a diákokat, s így egy erősebb magyar közösségbe illeszkedhetnek. A 2007–2008-as iskolai évben a program segítségével kétszáznégy támogatott diák tanulhatott valamelyik erdélyi város magyar iskolájában. Az Erdélyi Református Egyházkerület csak a közvetítő szerepét kívánja vállalni: felkutatja a támogatásra szoruló gyermekeket és a segítőkész támogatókat; bemutatják őket egymásnak, amennyiben a felek igénylik, a továbbiakban is készen állnak a segítségnyújtásra. A háttérintézmény kizárásával a támogatás útját kívánják lerövidíteni. Sok szép történet született már ez alatt a rövid idő alatt is ebből a próbálkozásból. Vannak családok, akik rendszeresen tartják egymással a személyes, baráti kapcsolatot. Az Iskolatáska-program másik, igen fontos alapelve, hogy csak erdélyi támogatókra számít. /Balázs Attila programfelelős: Iskolatáska – diáktámogató program. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

Csíkszeredán a Csíki Játékszín jubileumi évadba, a tizedik színházi évadba lépett. – A jubileumi évet azzal szándékozzuk jelezni, hogy olyan színházi vállalkozásokba kezdünk, melyekben benne van a szakmai előrelépés lehetősége – fogalmazta meg a célkitűzést Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója. Kiadnak egy emlékkönyvet, fotókiállítást rendeznek, továbbá rövid, egynapos konferenciát. A 2008/2009-es évadot a János Vitéz daljáték nyitja meg, Budaházi Attila rendezésében. /Antal Ildikó: Tizedik évad – ünnepre hangolva. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 27./

Norman Manea világhírű könyve, A huligán visszatér című esszéregény már megjelent angolul, franciául, spanyolul, olaszul, németül, japánul stb. Manea műveit tizenöt nyelvre fordították le. A huligán visszatér románul is megért már három kiadást, bár a nagy-románok fanyalognak, nem szeretik Norman Manea írásait. A szerző ugyanis objektív. Olyannak írja le Jormaniát – így becézi Romániát, hogy szabadon írhasson róla –, amilyennek látta és amilyennek látja, amikor néha visszatért szülőhazájába, a maga választotta amerikai száműzetésből. Az író szerint az egymást követő román államrendek – a két világháború közötti alkotmányos monarchia, a fasiszta román állam, a nemzeti-kommunista Románia és a mostani nemzetállam, a romániai nacionalista demokrácia – lényegében nem különböznek egymástól. A román nacionalizmus jottányit sem változott. Norman Manea ötéves korában családjával együtt megjárta a deportálás poklát, Transznisztriát. Mint ismeretes, a deportáltak fele odaveszett, Antonescunak köszönhetően. Az életben maradtak hazajöhettek, a román állam soha nem kért bocsánatot tőlük mindezekért. Norman Manea édesapját megtették igazgatónak, egy idő elteltével elcsapták, pedig példásan, lelkiismeretesen végezte a munkáját. -Jelenleg Nicu Steinhardt az egyik legsikeresebb szerző Romániában. Nemrég egy csapásra öt könyve jelent meg, közöttük a Boldogságnapló sokadik kiadása. Steinhardt annak idején, zsidó fiatalember létére a vasgárdisták és Vezérük, Corneliu Zelea Codreanu bűvöletébe esett, a börtönben pedig odáig jutott, hogy bocsánatot kért egy légionáriustól azért, hogy ő zsidó. /Zsehránszky István: Továbbra is emészthetetlen. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

Második háromszéki kiadásával jelentkezett a kétnyelvű Omnibus cégkatalógus. Az Infoprint Kiadó által több mint egy évtizede indított helyi katalóguscsalád 17. darabja ezúttal nem csak Sepsiszentgyörgy és környéke vállalkozásainak, intézményeinek rendszerezett elérhetőségét kínálja, hanem Alsó-háromszéki Omnibus cím alatt Sepsiszék és Erdővidék átfogó katalógusa is. Vass Dénes, a kiadó vezérigazgatója elmondta: a teljességre törekedtek, a főként lakosságnak szóló, több szempont szerint rendezett cég- és intézményelérhetőség rögzítésével. A katalógus törzsanyagát a vállalkozások és intézmények tevékenységi területek szerinti bemutatása képezi. A katalógus használatát térképek is segítik, de a jelentős dátumok és egyházi ünnepek, névnapok, helység- és Sepsiszentgyörgy vonatkozásában utcanévtár, illetve rövid, a megyeszékhely és a tájegység történeti bemutatása is helyet kapott benne. /Ferencz Csaba: Mindenki kézikönyve (Omnibus cégkatalógus) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 27./

Lemond Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, ha nem sikerül elfogadtatnia a költségvetést és az adótörvényeket – nyilatkozta a kormányfő a Kossuth Rádióban. A miniszterelnök nem először beszélt lemondásról. 2006-ban, a tévészékház ostroma után azt nyilatkozta: ha csak három percre is, de a zavargások és a távozását követelő tiltakozássorozat láttán megfordult a fejében, hogy lemond. Végül máshogyan döntött, mert úgy ítélte meg, „a helyes döntés, hogy maradni kell... ezt a küzdelmet végig kell játszani”. Idén májusban a Reuters hírügynökség idézte a miniszterelnököt, aki azt mondta: mennie kell a kormánynak, ha bukik a költségvetés. /Gyurcsány lemond, ha bukik a költségvetés. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./

A néhány napja megjelent Nyilvános tiltakozás című közleményt, a Daniel Vighi temesvári író, újságíró kezdeményezését, amelyben Traian Stef, a nagyváradi Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár igazgatójának a könyvtár éléről való feltételezett menesztése ellen tiltakozott, mintegy 63 író, irodalomkritikus, történész, és képzőművész írta alá A közlemény szerint Stef „hibája” az, hogy a könyvtár igazgatójaként olyan irodalmi rendezvényeknek adott helyet – a budapesti Noran Kiadó közvetítésével – amelyeknek meghívottjai Esterházy Péter, Konrád György, Spiró György, Bodor Ádám, Závada Pál, Ágoston Vilmos, Hubay Miklós, valamennyi nemzetközi hírnévnek örvendő író. „Emiatt – írja a közlemény – a Bihar Megyei Tanács útilaput kötne Traian Stef talpára, azzal vádolva őt, hogy »románellenes árnyalatú magyar kulturális rendezvényeket támogatott«. Az aláírás-listán nem csupán Romániában élő értelmiségiek neve szerepel, hanem Ausztrália, Németország, Franciaország, Amerikai Egyesült Államok, Lengyelország, Svájc is jelen van egy-két név erejéig, de a legtöbb szignó mégiscsak romániaiaktól érkezett. Íme a szöveg: „ A románellenesség és a »nem adjuk el az országot« szlogen jegyében időnként felélednek a Ceausescu-féle kulturális fasizmus idejéből örökölt primitív és képzelőerő-hiányos támadások, amelyek újabban Traian Stef ellen irányulnak”. A közleményt küldő feladó, Daniel Vighi ugyanakkor megjegyzi levelében: „Íme, ismét egy eset, amikor a nacionalizmust politikai ürügyként használják fel egy sikeres menedzser és kultúrember leváltására, a nagyváradi politikai klientúra érdekében. ”Kiderül a Nyilvános tiltakozás szövegéből, hogy Traian Stef „csupa hazagyűlöletből olyan nagyszerű antológiát állított össze”, amelyben tíz kortárs román novellista, a nyolcvanas nemzedék tagjainak művei olvashatók magyar nyelvű fordításban, a kötet a már említett Noran Kiadónál jelent meg, Esterházy Péter előszavával. „A budapesti Ünnepi Könyvhéten az antológiát Konrád György mutatta be, a könyvvásár egyik legfontosabb eseményeként számon tartva” –, zárul a közlemény. A listán olyan neveket találhatók, mint például: Horia Roman Patapievici, Vladimir Tismaneanu, Andrei Oisteanu, Ioan T. Morar, Ioan Grosan, Nicolae Prelipceanu, Dumitru Tepeneag, vagy Anamaria Beligan, Carmen Musat, Ovidiu Pecican stb. – Traian Stef még a helyén van. /Köllő Katalin: Civil kurázsi. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Budapest minden olyan romániai magyar kisebbségi szervezetet támogat, amely békés úton, demokratikus eszközökkel, a román többséggel való egyetértésben küzd a magyar közösség identitásának megőrzéséért, az autonómiáért – jelentette ki Kovászna megyei látogatása alkalmával Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, hozzátette: az autonómiának több formája van, helyi, etnikai, kulturális, ezek közül mindegyikre van példa az európai országokban. A magyar diplomata szerint egy kisebbség annál otthonosabban érzi magát abban az országban, ahol él, minél több autonómiaformát biztosítanak számára. Füzes fontosnak nevezte az etnikai feszültségektől mentes politikai és szociális környezet megteremtését. Elmondta: bár a Magyarországon élő román közösség száma nem haladja meg a 10 ezret, teljes körű autonómiát élveznek, anyanyelvüket bármilyen szinten szabadon használhatják. /Kovászna megyébe látogatott Füzes Oszkár. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./ Füzes Oszkár Sepsiszentgyörgyön, augusztus 27-én tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, prioritást jelent a Románia és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése. Kijelentette, jelenleg Magyarország Románia legfontosabb és legjobb szomszédja. A magyar nagykövet szerint Magyarország hidat jelent Románia számára, amelyen keresztül eljuthat Nyugatra, Románia pedig hidat jelent Magyarországnak, amelyen keresztül eljuthat a Fekete-tengerhez és Ázsiába. /Prioritás a román–magyar gazdasági együttműködés. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./

A háromszéki gazdák arra panaszkodnak, hogy a piacot elárasztó, olcsó külföldi krumpli miatt nem tudják értékesíteni termésüket. Az elmúlt évben külföldről hatalmas mennyiségű, dömpingáron kínált étkezési burgonya érkezett a piacokra. A kormány nem védi a belföldi termelőket. Romániában Moldva és a Székelyföld számít a krumplitermesztés fellegvárának. Dr. Mucsi Mihály kertészmérnök, kézdivásárhelyi termelő úgy véli, az idei kedvező időjárás lehetővé teszi a termény raktározását, s így a termelők megvárhatják, míg a krumplit „tisztességes áron” eladhatják. Kovászna megyében az évi krumpliszükséglet 250 ezer tonna, amiből 150 ezer tonna étkezési burgonya, és 100 tonna a vetőmag. Romániában a hektáronkénti átlagtermés az európai uniós egyharmada. Az alacsony átlagtermés miatt Románia importra szorul. Székelyföldön a krumplitermesztés mellett szól, hogy ennek a kultúrának hagyománya van, megfelelő a talaj és a klíma, a megyében kutatóközpontok és kísérleti állomások működnek. Viszont hátrányt jelent a területek széttagoltsága. /Bartos Lóránd: Quo vadis székely valuta? = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

A hivatalos évadnyitó gyűlést követően megtartotta nyilvános évadnyitó buliját a Csíki Játékszín társulata Csíkszeredában. A színtársulat a János vitéz daljátékkal kezd, felnőtteknek, illetve gyerekeknek szóló változatban is. További három bérletes előadás is műsorra kerül, Maurice Maeterlinck A kék madár című színjátéka, szilveszterkor a Fekete Péter zenés vígjáték, az évad utolsó műsorra tűzött alkotása pedig a Hamlet lesz. Kamaraszínházi meglepetésekkel is készül a társulat, a tavaly bemutatott Lila ákác rövidített változata, valamint Parti Nagy Lajos Ibusár, megállóhely című monodrámája is látható lesz, utóbbi Benedek Ágnes előadásában. /Túros Eszter: Improvizált színpadon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

Elkezdődött a Piskiről már évek óta Marosvásárhelyre költözött Simfest, avagy a Független Stúdiók és Helyi Televíziók Fesztiválja. A fesztivál nyitónapján sajtótájékoztatót jelentettek be a szervezők a szemlének helyet adó, várbeli Kádárok bástyájában, a Tamacisza Társulat zsúfolásig telt székhelyén. Házigazdaként Kozsik József színművész, a társulat vezetője üdvözölte a megjelenteket. A fesztivál visszatérő vendége a magyarországi Barok Tamás, ő vezetik a fesztivál ideje alatt tartandó sajtós nyári iskola műhelymunkáit. /(n. b.): Várszínpadi vetítések és európai ősbemutató. Elkezdődött a VI. Simfest-fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./

Orgonaszenteléssel tette tartalmassá a rákosdi közösség az idei, immár negyedik alkalommal megrendezett gyülekezeti napot. A pár éve rendbetett református templom frissen felújított orgonája az újjászületés jelképévé vált Rákosdon. A jelenlegi orgonát a rákosdi gyülekezet 1926-ban közadakozásból vásárolta meg. Az érzékeny orgona sípjai felmondták a szolgálatot. A gyülekezet újabb adakozásba kezdett és felújíttatták a közel 80 éves orgonát, számolt be Batizán Attila, helybeli lelkipásztor. Kovács László Attila, teológiai professzor Bach-hangversenyt adott elő a felújított hangszeren. A rákosdiak fiatal lelkipásztorukkal közösen pár év alatt felújították templomot, a hajdani iskolát, a gyülekezeti termet, és most már az orgonát is. /Gáspár-Barra Réka: Orgonaszentelés és gyülekezeti nap Rákosdon. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./

Az augusztus 20-án átadott Kisebbségekért-díj egyik kitüntetettje az 1993-ban alapított segesvári Gaudeamus Alapítvány, amely eddig több mint 300 diákot részesített anyagi támogatásban. A Segesváron létesült civil szervezet fő célja a magyar nyelvű oktatás fejlesztése, ösztöndíjakkal támogatja azokat a diákokat, akik nehéz anyagi helyzetük miatt nem részesülhetnének anyanyelvű oktatásban. Emellett a kiváló tanulmányi eredményeket elérő fiatalokat is megjutalmazzák. Az alapítvány magyarországi támogatással kollégiumot létesített, ahol a távolabbi szórványvidékekről származó diákok kapnak helyet. Lőrincz Éva, az alapítvány kuratóriumának tagja elmondta: az alig néhány ezer fős magyar közösséget számláló dél-erdélyi Brassó és Szeben megyéből is érkeznek hozzájuk diákok. A civil szervezet által támogatott diákok a helyi vegyes tannyelvű Mircea Eliade Gimnázium magyar tagozatán tanulnak. Az alapítvány Segesváron művelődési központot is létrehozott a helyi szórványközösség számára, ahol méltó székhelyre találhat a diákokból alapított Kikerics Néptáncegyüttes is. A csángómagyar gyerekeknek nyári tábort, de számítógép-kezelői, matematikai és idegen nyelvi tanfolyamokat is szervező alapítvány vezetői abban bíznak, hogy az épületrész befejezésével újabb kollégiumi férőhelyeket létesítenek. /A jó munka meghozta gyümölcsét. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./

Gálfalvi György író, szerkesztő, irodalomszervező augusztus 20-án Budapesten átvette a Kisebbségekért Díjat. A legismertebb erdélyi magyar folyóirat, az Igaz Szó kritikai rovatvezetőjeként, a rendszerváltást követő napokban pedig a Látó irodalmi folyóirat alapítójaként, majd főszerkesztőjeként a romániai magyar közösség művelődési életében végzett értékteremtésért kapta a díjat. Gálfalvi György fontosnak tartja az időszakot, amikor az Ifjúmunkás szerkesztője és riportere volt, 1965 és 1970 között. Riporterként kezdte pályafutását, főszerkesztőként ment nyugdíjba. Korosztálya, a Forrás második nemzedéke, hamar rájött arra, hogy a világon úgy változtathat a legbiztosabban, ha hozzátesz valamit. Úgy érzi, hogy riporterként, szerkesztőként, íróként is sikerült valamit hozzátenni a világhoz. Gálfalvi munkamániás nyugdíjasként is dolgozni fog, csak mást. Egyelőre egykori szekus dossziéit próbálja elrendezni, hiszen 15 kötet, csaknem ötezer oldal, amit megkapott belőle. /Antal Erika: Hozzátenni a világhoz. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója pert kezdeményez Dorin Florea polgármester ellen, az utcanévtáblák kihelyezésére vonatkozó tanácsi határozat be nem tartásáért és a somostetői építkezés körüli rendellenességek miatt. A felpereseket Peti András helyi tanácsos képviseli. A helyi tanács már 2003-ban kezdeményezte, hogy a város etnikai összetételére való tekintettel olyan táblákat helyezzenek ki, amelyeken magyar nyelven is feltüntetik az utcák nevét, ahogy azok egyes korábban már kint levő táblákon (a város régebbi övezeteiben) évtizedekig háborítatlanul a házak falain maradtak. A polgármesteri hivatal elhúzta a határozat végrehajtását. Dorin Florea polgármester kifogása az volt, hogy nem létezik hivatalos jegyzék a román nevek fordításáról. Az utcanévadó bizottság tavaly kidolgozta ezt a listát. Időközben megjelentek az új táblák, de ezeken csupán az "utca" szót írták le magyarul. A polgármesteri hivatal eljárását a korábbi ciklusban a két magyar alpolgármester sem tudta megakadályozni, így a polgármester a tanácsosokat, főként az RMDSZ-frakciót és természetesen a magyar lakosokat kész tények elé állította. Csegzi Sándor alpolgármester kifejtette, a helyi közigazgatási törvény leszögezi: a kisebbségeknek joguk van az utcanévtáblákhoz. Amennyiben nem kapnak választ, a tanácsosok szeptember 6-án pert kezdeményezhetnek. /Vajda György: Perbe fogja a polgármestert a marosvásárhelyi tanács RMDSZ- frakciója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./

Romániában jelenleg körülbelül hatvan olyan kastély található régi nemesi családok birtokában, amelyek komoly turisztikai vonzerővel rendelkeznek, ezt azonban a régi-új tulajdonosoknak nem sikerült kihasználniuk. A kommunizmus idején elkobzott, műemlék értékű ingatlanok többsége lepusztult állapotban várja felújítását, ehhez nagyon sok pénzre van szükség. A tulajdonosok rendszerint képtelenek előteremteni a szükséges összegeket. Ezek a kastélyok általában nehezen megközelíthető helyen vannak. A bonchidai Bánffy-kastélykomplexum teljes restaurálása – óvatos becslések szerint – huszonegy millió eurót igényel. Ebből az utóbbi tíz évben a koncesszió birtokosa, a Transsylvania Trust Alapítvány hat milliót költött felújítási munkálatokra, de még így is csupán a műemlék-együttes húsz százalékának rendbetételét tudták fedezni. A zabolai Mikes-kastélyt 1949-ben államosították, és 1997-ben adták vissza jogos tulajdonosának, de a benne működő ideggyógyászati klinikát csak 2005-ben költöztették el. E nyolc év alatt az egészségügyi intézmény nem fizetett lakbért. A kastély, az ahhoz tartozó épületek és a park felújításához 6–10 millió euróra lenne szükség. A Brassóhoz közeli Törcsvár kastélyát a Habsburg családnak szolgáltatták vissza, amely azonban 140 millió dollárért túladna rajta, de még nem talált vevőt rá. Tavaly júliusban vehette végre birtokba a Bethlen-család leszármazottja, a Marosvásárhelyen élő gróf Bethlen Anikó Erdély egyik legszebb reneszánsz kori várkastélyát, a Maros megyei Keresden található nagy múltú kastélyt. A tulajdonos kis múzeumot szeretne berendezni az épületben, illetve panziót, amennyiben sikerül a restauráláshoz szükséges pénzt előteremteni. Erdély-szerte eddig harminc magyar nemesi család kapta vissza őseitől örökölt jussát. Mentőövet a minél nagyobb számú külföldi befektető bevonása jelentheti. Különben félő, hogy a nagy áldozatok árán visszaszerzett épületek ismét idegen kézre kerülnek. /Ördög I. Béla: Védelmet a kastélyoknak! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

Az Elisa Zamfirescu Szakközépiskola /Szatmárnémeti/ közösen a magyarországi II. Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakiskolával /Kisvárda/ nyert EU-s pályázatot, amelynek célja a két tanintézmény diákjai közötti kapcsolat. A projekt lefutási ideje 12 hónap volt, s ez alatt az idő alatt két alkalommal látogattak diákok a magyarországi iskolába, s ugyancsak két alkalommal fogadtak onnan tanulókat. Emellett két szimpóziumot rendeztek a demokratikus oktatás témakörében. Két alkalommal „A művészet egyesít” címmel előadásokat rendeztek a két ország diákjainak a részvételével. A projekt lezárult, a jó viszony megmaradt a két iskola között. /(ilonczai): Lezárult egy EU-s projekt román és magyar iskolák együttműködésében. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 29./