Zsehránszky István felháborodottan írt arról a Romániai Magyar Szó febr. 12-i számában, hogy a Maros megyei volt szovjet hadifoglyok 3500-an nem részesültek kárpótlásban, mert magyarok voltak, magyar honvédekként estek hadifogságba. Puskás Attila reagált erre: a Maros megyeiek nem használták ki a törvények biztosította lehetőségeket, ugyanis ők, a Kovászna megyei volt magyar hadifoglyok elérték, hogy megkapják a törvényben előírtakat. Most azonban már késő, az utolsó kérelmezési idő /1995. dec. 31./ már lejárt. Puskás Attila azt javasolta, hogy Frunda György szenátor, aki egyben jogász, sürgősen indítson fegyelmi eljárást a törvénytelenségeket elkövető bizottság ellen, kérni kell visszamenőlegesen valamennyiük anyagi kárának megtérítését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./ Előzmény: 261. sz.

"Az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete, Beszterce Művelődési Alapítvány és az EMKE megyei szervezete idén is megszervezi az immár hagyományossá vált "A nyelv csak élve tündököl" szavalóversenyt megyei szakaszát. A honfoglalás 1100. évfordulója jegyében megrendezett vetélkedőn az I-IV. osztályos tanulók a hun, székely és magyar mondavilággal ismerkedek és ismertetik meg a hallhatóságot. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./ "

Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke és Orbán Viktor a napokban /febr. 16-án/ egységes kisebbségi autonómia-koncepció egyeztetését javasolta a magyar parlamenti pártok és a határon túli magyar szervezetek részvételével. Erről kérdezte az érdekelteket Udvardy Zoltán. A Magyar Koalíción belül tisztázzák először az autonómia kérdését, utána semmi akadályát nem látja a kérdés megvitatásának, nyilatkozta Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselője. Nagy örömmel vesznek részt a Tőkés László és Orbán Viktor által javasolt egyeztetésben, ugyanakkor kérdéses, lehet-e az összes határon túli magyar közösség számára univerzális autonómiamodellt felállítani. Dalmay Árpád, a Bereg Vidéki Magyar Kulturális Szövetség elnöke fontosnak tartaná, hogy a parlament foglalkozzon ezzel a kérdéssel, ugyancsak fontosnak az egyeztetést, ezt már ők is javasolták. Egeresi Sándor, a Vajdasági Magyarok Szövetségének /VMSZ/ alelnöke kifejtette, hogy a VMSZ szerint a parlamenti vitanap használhat a határon túli magyarságnak A VMSZ alelnöke szintén az egységes nemzetstratégiát szorgalmazta. Mátis Jenő, az RMDSZ kolozsvári parlamenti képviselője szerint is szükséges a hatpárti konszenzus az autonómia kérdésében. A parlamenti vitanap a magyar országgyűlés hatáskörébe tartozik. /Udvardy Zoltán: Az egységes nemzeti stratégia kívánalma. Autonómiaügy. = Új Magyarország, febr. 21./

Brassóban febr. 10-én találkoztak a megye magyar kulturális egyesületeinek képviselői a városban működő Apáczai Csere János Közművelődési Egyesületének vezetőivel, az itteni tanárokkal, lelkészekkel és a helyi RMDSZ vezetőségével. Több egyesület nem élt ezzel a lehetőséggel, holott a téma a honfoglalási emlékünnepségek terveinek összehangolása volt. Általános megállapítás volt, hogy az egyesületek kész tervekkel jöjjenek, időben közöljék, mennyi támogatást igényeljenek, hogy az illetékes hazai szerveknél el lehessen járni. Madaras Lázár parlamenti képviselő a Pro Demokrácia társadalmi szervezettel való együttműködést szorgalmazta. Reiff István nyugalmazott tanár, a Búzavirág tánccsoport vezetője javasolta, hogy Brassóban szervezzék meg a magyar iskolák hetét, ennek megszervezését szívesen vállalná. /B. Tomos Hajnal: Ötletek egy eseménynaptárhoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

Marosvásárhelyen az RMDSZ és a szélsőséges Román Nemzeti Egységpárt egyaránt ellene van Nagy Győző polgármesternek mert mindkét pártot kilakoltatták székházából éppen most, a kampányidőszak előtt. Zonda Attila, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke kifejtette, hogy nem ajánlottak fel megfelelő csereépületet. Frunda György szenátor még Iliescu elnökkel is tárgyalt a székház ügyében Nagy Győző magyarázkodott, a pártokat okolta, miért nem nézték meg hamarabb a kijelölt épületeket. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 21./

A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége meghívására az RMDSZ gazdasági küldöttsége febr. 22-23-án látogatást tesz Magyarországon. A küldöttség tagjai: Vida Gyula képviselőházi frakcióvezető, Antal István, Pécsi Ferenc és Borbély László képviselők, valamint Náznán Jenő, az RMDSZ ügyvezető gazdasági alelnöke. A küldöttség privatizációs kérdésekben folytat megbeszéléseket Budapesten, találkozik a HTMH, az Új Kézfogás Alapítvány képviselőivel, Széles Gáborral, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökével és az Ipari Minisztérium illetékeseivel. /Privatizációról tanácskoznak Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

Kolozsváron a Györkös Mányi Albert Emlékházban ülésezett az EMKE Kolozs megyei egyesülete. A megbeszélésen többen jelen voltak az országos elnökség tagjai közül is. Az EMKE rendszeresíteni fogja egy-egy régió magyar művelődési életének áttekintését. A Kolozs megyei /szórványba szorult/ közművelődési életnek van olyan kistája, például a Mezőség, ahol pang a magyar kulturális élet, visszaszorul a családba, a tévékészülék mellé. Ennek ellenére itt is van követendő minta, ilyen a vándorkönyvtárak működtetése. Ezeken a településeken tíz-tizenöt évvel ezelőtt még magyar nyelvű felsőtagozatok működtek. Virágzó művelődési élet a kalotaszegi falvakban, Kolozsváron és részben az Aranyos-Torda vidéken létezik. Kolozsváron Kiss Irén és társai fáradhatatlan munkája eredményeképpen erős honismereti kör működik. A Kolozs megyei művelődési élte műkedvelő központú. Az elérhető csúcsot Mákófalva színjátszói jelzik, akik már megjelentek a budapesti színpadokon, ezenkívül kétszer voltak Angliában is. Ferencz László tiszteletes előterjesztette a Kőrösfői Emlékpark tervét: a református egyház tulajdonában levő templomkertben szabadtéri színpadot építenek, itt tartják évente a Vasvári Napokat, itt hozzák létre egy erdélyi személyiségek szoborpanteonját. Mindezt a Pro Kőrösfő Alapítvány akarja felkarolni. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./

"A Nyugati Érchegység (a Mócvidék) lakóinak jogaiba való visszaállításáról szóló törvénytervezet képviselőházi vitájában Birtalan Ákos többször is felszólalt. Helyeselte, hogy a "pozitív diszkrimináció" jegyében törvényes rendelkezéssel javítani kívánják a mócok életkörülményeit, ám hasonló elbírálást kért azoknak az állampolgároknak a helyzetét illetően, akik az ország más, hasonlóan mostoha, gazdaságilag elmaradottabb vidékein élnek, így a máramarosi avasiaknak, a Hargita, Kovászna és Maros megyei székelyeknek, a vranceai, besztercei, fogarasi hegyvidékek lakóinak. Birtalan Ákos az RMDSZ-frakció nevében a törvénytervezet megtárgyalásának elhalasztását kérte a kérdés átfogó, általános rendezése érdekében. /A hegyvidék lakóinak jogaikba való visszaállításáért. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./"

"Bodor Ádám /sz. Kolozsvár, 1936. febr.22./ 1982-ben telepedett át Magyarországra. Sokan a legnagyobb élő magyar novellistának tartják. "...írói életművem Erdélyben keletkezett és feltehetően arról is szól" - fejtette ki az interjúban, melyet Bíró Béla készített vele. Erdély "eszmélésem helye, minden, ami írói pályámon belül fontos volt, mindaz, ami életszemléletemet, világnézetemet, értékrendemet és magatartásomat meghatározta, az itt esett meg velem." "Erdély ihlető erejét számomra nem egy mitikus álomkép jelentette, sokkal inkább periferikus mivolta, peremvidékeinek megejtő archaizmusa." /Brassói Lapok, febr. 23./ "

Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület attól a perctől készül a következő Kőrösi Csoma Sándor Napokra, amikor az előző év rendezvényeinek a függönye legördül. A résztvevőket meghívják a következő évre is, de újabb és újabb csoportokat hívnak, egyeztetik a műsort, stb. Idén várják a budapesti Térszínház, a fogarasi Színjátszó Egyesület és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház együttesét. Nagy gondot okoz, hogy a színháztermet bérlő mozivállalat átalakította, csökkentette a színpad területét. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./

"Lehangoló a felmérés eredménye. A megkérdezett középiskolásoknak (kb. 160 magyar diák) csupán 35%-a tudta, hogy "Verecke híres útján" jöttünk ide. A megkérdezett diákoknak csak 38%-a tudta, hogy 1100 éve vezetett minket ide Árpád fejedelem, akiről a megkérdezettek 85%-a hallott. A diákok kb. fele tud valamit a honfoglalásról. A magyar elméleti líceumokba járó diákok fele. Mit várhatnánk akkor a román líceumok, szakiskolák magyar diákjaitól? A tanügyi törvény lehetőséget ad a magyar történelem tanítására, de van-e iskola, ahol élnek a törvény adta lehetőséggel? A megkérdezettek 88%-a örömmel tanulna történelmi múltunkról. A magyar tannyelvű iskolákban még megoldhatónak látszik a helyzet, de mi lesz ott, ahol a legnagyobb szükség van a magyarságtudat megőrzésére, a román tannyelvű iskolákban, ahol sok magyar fiatal tanul? /Mit fogunk tudni a honfoglalásról? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./"

Alfred Moses, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete febr. 22-én Kolozsvárra látogatott. Újságírók kérdéseire válaszolva Moses nagykövet a romániai magyar nemzeti közösség autonómiatörekvéseivel kapcsolatban kifejtette: minden országnak szembe kell néznie a kisebbségi problémával, amelyre mindenhol természetesen más és más megoldás keresendő. Bár az Amerikai Egyesült Államok nincs az etnikai alapú területi autonómia és a kollektív jogok mellett, igenis szigorúan tiszteletben tartja a másságot, hiszen egy multikulturális társadalomban a különböző népek kultúrája csak gazdagíthatja egymást. Az Egyesült Államok mindig is feltétlenül a tolerancia mellett foglalt állást. A nagykövet szerint mind Romániának, mind Magyarországnak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy mielőbb aláírják az alapszerződést. Alfred Moses szerint Antonescu a marsall dicsőítése annyit tesz, mint a nácizmust glorifikálni. /Székely Kriszta: Tiszteletben tartani a másságot Moses amerikai nagykövet Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./ Aki azt tudja állítani, hogy közvetlen dák ősei vannak, álljon fel - szólította fel hallgatóságát febr. 22-én Kolozsváron sajtóértekezletén Alfred Moses bukaresti amerikai nagykövet. Körülnézett, majd így folytatta: Látom, senki sem állt fel. Épp ideje, hogy a dicső múlt eseményeit hagyjuk a történelemkönyvekben és igyekezzünk felzárkózni ahhoz a vonalhoz, amely a haladást szolgálja. A nagykövet Kolozsváron fogadta mind a kormány, mind az ellenzék pártjait. A jelenlevők közül egyedül Molnos Lajossal, az RMDSZ Kolozs megyei elnökével beszélgetett el négyszemközt, mintegy fél órát. Alfred Moses a Babes-Bolyai Tudományegyetemen Az Egyesült Államok és Európa címmel tartott előadást, leszögezve: Romániában létezik egy világos akarat arra, hogy az ország sorsa összekapcsolódjon Nyugattal. A nagykövet szerint a választások után a szélsőséges pártok hiánya a politikai életből elő fogja segíteni a NATO-hoz való csatlakozást. Romániának folytatni kell a gazdasági reformokat, biztosítani kell a kisebbségek iránti megbecsülés légkörét. Alfred Moses szerint túl sok energiát pazarolnak Romániában a nemzeti kisebbségek problémáira. A szélsőségesek mindkét oldalról fenntartják az interetnikai ellentéteket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

Febr. 24-én Kolozsváron tartották az RMDSZ Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) és a Megyei Ügyvezető Tanácsának (MÜT) közös ülését. Molnos Lajos beszámolt a Kolozs megyei RMDSZ tavalyi tevékenységéről, majd Neményi Nándor József, Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselők, és Buchwald Péter szenátor beszámolói. Bálint Kelemen Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület biztosa a Református Világtalálkozóról tartott ismertetőt, szó volt a millecentenáriumi, a március 15-i ünnepségek megszervezéséről, javasolták a vidéki művelődési házak felújítását, dalárdáknak, szavalócsoportoknak a létrehozását. A fő napirendi pont a kolozsvári tanácsosi lista összeállításának az első szakasza volt. Közel negyven jelölt közül titkos szavazás útján létrejött az a 31 tagot magába foglaló ideiglenes jelöltlista, valamint a négy tagból álló pótlista. Az ülésen Buchwald Péter kifogásokat emelt a megállapított kollektív kritériumrendszer ellen, és Dáné Tibor is elítélte azoknak a kizárását a jelöltek listájáról, akiknek a gyerekei külföldön tanulnak. /Papp Anna-Mária: Megszavazták az RMDSZ városi tanácsosainak ideiglenes jelöltlistáját. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

"Petre Roman volt miniszterelnök, a Demokrata Párt elnöke szintén bejelentette, hogy indul az őszi elnökválasztási küzdelemben. A kisebbségekről elmondta: fontos, hogy "azonos tető alatt érezzék magukat a román többséggel, más szóval úgy érezzék, hogy ez a saját országuk, amelyben állampolgári jogaikat garantálják." Kérdésre válaszolva az 1990. évi gyulafehérvári incidensről /amikor a televízió mutatta, hogy vezényelte az RMDSZ ellen tüntető tömeget/ annyit mondott: ő maga tudja, mit gondolt akkor, és szívében nem volt sértő szándék. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./"

A román-amerikai katonai együttműködés fontosságát hangsúlyozta Ion Iliescu államfő, amikor Paul Kaminski amerikai védelmi államtitkár-helyettest fogadta. Az amerikai vendég biztosította az államfőt arról, hogy az Egyesült Államok kész egyezményt kötni az információcseréről, ami a védelmi és haditechnikai együttműködés alapjául szolgálhat. A látogatás idején a bukaresti Adevarul kampányt indított az amerikai Cobra helikopterek tervezett romániai gyártása ellen, mert 96 támadó helikopter román üzemekben történő összeszereléséhez, előállításához szükséges 1 milliárd dollár fedezetét a román államnak kellene előteremtenie. /Román-amerikai haditechnikai együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

"Kisebbség a kisebbségben: szórványsors, írta Beke György. A Mezőségen, Fogaras, Nagyszeben, Déva, Gyulafehérvár környékén magyar csonkafalvak százai vannak. Az író példának a mezőségi Somkeréket hozta. Temploma műemlék. Első formájában 1227-1233 között épült. 1661-ben tiszta magyar település volt. Az 1721 után ismétlődő tatár betörések áldozatait az akkor már állandósult román betelepülések pótolták. Még igen sokáig a felerésznyi magyarság a somkeréki gazdasági és művelődési élet meghatározó tényezője. 1790-ben magyar iskola létesült. Trianon után a román főhatalom elkobozta a helyi iskolát. Somkerék magyarságának ekkor még mindig volt annyi ereje, hogy önálló református magyar iskolát emelt gyermekeinek. Somkerék lakossága az 1992-es népszámlálás szerint 1043 fő volt. Ebből 738 román, 264 magyar, 27 cigány, 12 ukrán, 1 szerb és 1 "más nemzetiségű". 1945 után évtizedekig fennállott a népiskola, kisebb magyar tagozattal. Aztán az is megszűnt. Ez az egész Mezőségre jellemző állapot. Somkeréken a helyi református lelkészt a felbőszített falusiak el akarták űzni, mert magyar óvodát merészelt létesíteni! "Trianon maga tűzte napirendre az anyaország felelősségét a magyar szórványokért. Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken, mindenütt a szórványok jellemzik a magyar kisebbséget." jegyezte meg Beke György. Az utóbbi esztendőkben az anyaország igyekszik támaszává lenni a kisebbségi magyarságnak, ezeken belül a szórványoknak. Az erdélyi szórványokkal való foglalkozást a Csíkszeredában alakult Julianus Alapítvány akarja felvállalni, élén Beder Tibor, Hargita megye főtanfelügyelőjével. Beder gyalogszerrel jutott el az egyik nyári vakációján - Anatólia déli szegélyére, hogy ott egy négyszázötven esztendős "magyar falut", Madzsarköjbét meglátogassa. Az ott lakók nem tudnak már magyarul, de az egykor elhurcoltak leszármazottai őrzik magyar eredetük tudatát. Beder Tibort főtanfelügyelő visszaállította a magyar iskolákat - ami Marosvásárhelyen nem sikerült -, a minisztérium örökös rosszallása dacára, de eddig még leváltani nem sikerült. Jó küzdőtársa a Julianus Alapítvány vezetésében Gergely István csíksomlyói plébános. Melléjük sorakozott fel Hargita megye igen sok felelősséget érző értelmisége. A Julianus Alapítvány minden második esztendőben Csíkszeredában megrendezi a Lármafa-találkozókat. Szórványokból csapatostól jönnek "magányos magyarok", akiket székely családok látnak vendégül. Esztendőnként száz erdélyi magyar gyermeket "utaztatnak" Magyarországra. Gyermektalálkozókat rendeznek, ezeket Fodor Sándor kitűnő erdélyi író Csipike nevű mesehőséről nevezték el. - Majdnem minden tájnak van olyan magyar emléke, amely az öntudat forrása lehetne. Elsőnek egy Beszterce-Naszód megyei kicsi faluban, Vicén szobrot állítottak (Bodó Levente alkotását) II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek. A Julianus Alapítvány évente díjat oszt ki. 1995-ben két "iskolaalapító" is részesült a kitüntetésben. Sebestyén Ottó zernyesti katolikus plébános magyar iskolát állított fel újra a Brassó megyei kicsiny magyar szórványban. Deáky András az 1950-ben Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön három évtizede harcol a magyar iskoláért. Díjat kapott a mezőségi szórványok krónikása, Kövesdi Kis Ferenc nyugalmazott marosvásárhelyi tanár. /Beke György: Julianus a szórványokban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./"

A Vers és Zene Társulat /VZT/ szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki, burgenlandi és magyarországi művészek egyesülete, Dinnyés József daltulajdonos kezdeményezésére alakult meg 1995 júniusában Székesfehérvárott. A társulat célja: bemutatni a magyar nyelvterület verseit, részt venni az oktatásban, művelődési intézmények programjaiban, az egyházközségek életében. A társulat valamennyi régióban önálló egyesületként tagságot toboroz. Az első regionális csoport megalakult Kolozsváron, egyelőre Dinnyés-klubnak nevezik. Febr. 23-án léptek fel először a közönség előtt, megjelent Dinnyés Lajos is, aki megénekeltette a társaságot. Febr. 24-én Marosvásárhelyen lépett fel a VZT. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 28./

"Szőcs Istvánt /sz. Marosvásárhely, 1928/ kevesen szeretik, de mindenki olvassa, írja róla Barabás István a vele készített interjúban. Szőcs István Kolozsváron él, sokáig volt az Utunk irodalmi hetilap, majd huszonegy évig volt az Előre munkatársa. Három regénye jelent meg és a főműve, a Selyemsárhajó /1979/, ebben kimondta, hogy a magyar népköltészet gyökerei az őskori-ókori Európa és Közel-Kelet kultúrájából táplálkoznak. 1954 óta közöl színibírálatot, irodalomkritikát, közéleti cikkeket és vitaírásokat. Az 1989-es fordulat után a kolozsvári Helikonban közölte tanulmányait. Visszhangja nincs nagyon írásainak, egyszer vitatták magyarországi napilapban azt az állítását, hogy Dózsa György nem pozitív hőse a magyar irodalomnak. Ezek nem történészi szakkérdések, "hiszen az egész nemzeti közgondolkozást meghatározzák" - vallja. "Kialakult egy szenvedélyes történelmi mazochizmus: csak a gyászos eseményeket tartják számon." "Pedig a nemzeti kisebbrendűségi érzés sem jobb, mint a nemzeti önérzettúltengés: mindkettőre jellemző a valóságérzék hiánya..." "Feladatomnak, sőt hivatásomnak érzem, hogy beszéljek arról, amiről hallgatni nem volna szabad." Az elmúlt hat év romániai magyar irodalmáról az a véleménye, hogy kevés, mennyiségileg is kevés, csak versből "terem teméntelenül sok. Irodalmi életünk nagyobbrészt mintha átalakult volna költészeti önképzőkörré. Kevés a regény, a novella, a dráma. S ha van is valamennyi, például dráma, a magyar színházak nagy része nem veszi őket tudomásul." Régen Kolozsváron minden keresztülment. "Ma az irodalom helyzete áttekinthetetlen: legalább négy olyan vidéki központ is kialakult - például Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Marosvásárhely, Nagyvárad -, amelyek mozgékonyabbak s talán termékenyebbek is mint Kolozsvár. Csakhogy önzőbbek is: csak magukat veszik tudomásul..." Sokkal többet tehetett volna a Romániai Magyar Szó egy országos magyar közvélemény kialakításáért, de ez nem sikerült, mint ahogy más lapoknak sem. - A kitelepedettek közül csak Páskándi Géza és Bodor Ádám őrizte meg írói súlyát, rangját. A többiek lesüllyedtek a jelentéktelenségbe. - Szőcs István szeretné megírni a Selyemsárhajó folytatását, a magyar nyelv és művelődés őseurópai gyökereiről. Szeretne meggyőzni, "akit lehet, hogy nekünk nem csak Mohács kell!" /Orient Expressz (Bukarest), febr. 28./"

A közelmúltban felgyorsultak azok a politikai folyamatok, amelyek a szlovákiai magyarság helyzetét az elviselhetetlenség felé sodorják - jelentette ki Duray Miklós, az Együttélés elnöke febr. 28-án Székesfehérváron azon a sajtótájékoztatón, amelyet Orbán Viktorral, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökével közösen tartott. Orbán Viktor megállapította, hogy az Antall-kormány idején a határainkon kívüli magyarság helyzete nem volt annyira rossz, mint jelenleg. Az Együttélés és a Fidesz elhatározta: kezdeményezik, hogy a hat magyarországi parlamenti párt folytasson szakmai konzultációt a határon túli magyarság képviselőivel. /Duray: Romlik a helyzet. = Népszabadság, febr. 29./

Melescanu külügyminiszter febr. 29-én Boszniába látogatott, hogy hivatalosan felvegye a kapcsolatot Bosznia-Hercegovinával. Melescanu kétnapos látogatása során Romániának Bosznia újjáépítésében való részvételéről fog tárgyalni. /Magyar Szó (Újvidék), febr. 29./

"Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke febr. 16-án óriási érdeklődéssel kísért előadást tartott Budapesten a Testnevelési Főiskola nagytermében. Ismét bírálta Horn Gyulát, amiért miniszterelnöki beiktatásakor kijelentette: csupán tízmillió magyar állampolgár miniszterelnöke akar lenni. Ez a magatartás a trianoni országcsonkítás után "öncsonkításnak" is fölfogható. Így nem csoda, hogy a Magyarországon tanuló ifjúság egyre kevesebbet tud a határon túli magyarságról. "Megbocsáthatatlan bűnnek számít az, ha már tudatunkból is kiveszik az ország." A közöny lett úrrá, amihez jócskán hozzájárul a hazai média is. "A rendszerváltozás utáni időkben a médiában is a közöny vagy éppen a magyarság ügyével szembeni ellenségesség lett meghatározóvá." Tőkés László nemzeti összefogásra buzdított. /Magyar Fórum (Budapest), febr. 29./"

"Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke a bukaresti Jurnalul National napilap márc. 1-jei számában megjelent interjújában támadta Alfred Moses amerikai nagykövetet, amiért elítélte a szélsőséges pártokat. Arról, hogy az RMDSZ megünnepli a honfoglalás millecentenáriumát, Funar kijelentette: "Romániában nincsenek magyarok. Csak Magyarországon vannak, ebben a szomszédos, ezer éve barátságtalan országban. Másrészt a magyarok bejövetele és letelepedése a Balaton körül nem 1100 éve történt, még ezer év sem telt el bejövetelük óta. Kolozsváron a románok, beleértve a magyar etnikumúakat is, december 1-jét ünneplik, Romániának, annak az államnak a nemzeti ünnepét, amelynek kenyerét eszik. Nekünk, románoknak március 15. rossz emlékű nap, az 1848-as forradalom idején megölt több mint 40 ezer románra és a magyar megszállók, az Európába ezer évvel ezelőtt érkezett hordák leszármazottai által felégetett 230 román falura emlékeztet." /Népszava, márc. 2./ Funar közleményt adott ki: Kolozsvár Polgármesteri Hivatala március 15-én ünnepi gyűlést rendez, amelyen az 1848-as forradalom vezéreiről és a hódítók által meggyilkolt több tízezer románról emlékeznek meg. Ez alkalommal az Avram Iancu utca 20. szám alatti épületen emléktáblát helyeznek el, amely román és angol nyelven hirdeti: Itt szálltak meg 1848-49-ben a román forradalom nagy személyiségei, George Baritiu és Nicolae Balcescu. Továbbá, hogy a román nép szent eszményei váltották ki a magyar nemesek véres megtorlásait, amelyeknek 40 000 román esett áldozatául, 230 falut felgyújtottak és megsemmisítettek. /Amíg Bukarestben a román-magyar megbékélésen ügyködnek, Kolozsváron készítik az újabb etnikai konfliktust. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./"

A budapesti Heti Világgazdaság márc. 2-i száma adatgazdag mellékletet állított össze Magyarság a határokon túl címmel. A demográfiával foglalkozó rész címe: Körkörös fogyás. A romániai magyarok kételkednek a hivatalos statisztikában, kétmilliósra teszik lélekszámukat, a hetilap szerint viszont a statisztika pontos /ennek alátámasztására Magyari László Nándort idézi/. Az 1,6 milliós romániai magyarság átlagos életkora 37 év, míg a románoké 2,5 évvel kevesebb. Szlovákiában ez a különbség 3,5 év a szlovákok javára. Romániában ezer aktív korú románra 372 gyermek és 266 /60 év feletti/ öreg jut, a magyaroknál ugyanakkor csak 313 gyermek, de 321 öreg. - Romániában a kinevezett állami tisztviselők közt a magyarok aránya mindössze 2,7 %-os, azaz nem éri el a népességen belüli 7,1 %-os arány felét sem. - A betelepítések miatt egyre csökken a magyarok aránya a nagyobb városokban. Marosvásárhelyen 1990 körül 84 493 magyar élt /51,4 %, 1910-ben még 86,8 %/, Kolozsváron 74 871 fő /22,8 %. 1910: 81,6 %/, Nagyváradon 74 225 magyar /33,3 %, 1910: 91,3 %/, Szatmárnémeti: 54 013 fő /40,9 %, 1910: 91,4 %/, Sepsiszentgyörgy: 38 937 fő /74,7 %, 1910: 96,6 %/, Székelyudvarhely: 38 937 /97,4 %, 1910: 96,9%/, Csíkszereda: 38 359 fő /83 %, 1910: 97,9 %, még 1960-ban is 92,2 %/, Temesvár: 31 785 fő /9,5 %, 1910: 38,7 %/, Brassó: 31 546 fő /9,7 %, 1910: 43,4 %/, Arad: 29 944 fő /15,7 %, 1910: 62,9 %/. /Heti Világgazdaság, márc. 2./

"A Trianonnal elveszett magyar területek "békés visszakebelezéséről" kezdeményez tárgyalásokat Kávássy Sándor FKGP-képviselő. Módosító indítványával azokat a területi veszteségeket tette szóvá, ahol a békeszerződéssel megvont határ egy-egy településbe hasított bele. Kárpátalja esetében ide sorolta Barabást, Beregdarócot, Beregsurányt, Lónát, Tiszakerecsenyt és Milottát. Eörsi Mátyás, az Országgyűlés külügyi bizottságának SZDSZ-es elnöke "szörnyűségesnek" nevezte ezt az indítványt, kifejtve, hogy Magyarország nem a határmódosításban, hanem a határok átjárhatóságában érdekelt. /Népszabadság, márc. 2./"

"A Sepsiillyefalván működő KIDA és LAM Alapítvánnyal kapcsolatban joggal lehet beszélni lejáratási kampányról. Az illyefalvi Hentil Kft. részére Svájcból olyan korszerű felszerelés érkezett az ottani egyházi segélyszervezettől, amely a kezdetleges taglót helyettesíti. Már fél éve használták a készüléket, amikor rendőrség szállt ki a helyszínre, megállapították, hogy a berendezéshez használt töltények engedélyezésre szoruló "robbanószereknek" tekinthetők. A felhasználók nem tudtak az engedélyezési kötelezettségről, mert a szállítmány a vámhivatalon keresztül érkezett hozzájuk. Ezután egymást érték a rendőrségi kiszállások, sőt az egyik központi napilap "Robbanószer az evangélikus segélycsomagban" címmel adott tudósítást. Kató Béla tiszteletes szerint egy rosszindulatú előítéletről van szó: a magyar egyházak fegyvereket kapnak külföldi segélyek formájában. A svájci segélyszervezetek joggal háborodtak fel a rosszindulatú gyanúsításon, immár másodszor, mert 1995 tavaszán a pénzügyőrség kifogásolta a KIDA és a LAM tevékenységét. A pénzügyőrök akkor 120 millió lej értékű pénzbírságot és vagyonelkobzást rendeltek el. A bírósági tárgyalások azonban a két alapítványnak adtak igazat. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./ "

Az 1995 őszén megalakult debreceni ifjúsági szervezet 1995. nov. 17-én Magyar Ifjúsági Világszövetség néven jegyeztette be magát. A múlt héten tartották első közgyűlésüket Debrecenben. Elfogadták a szervezet alapszabályát, melynek értelmében fő céljuk a határon túli magyar fiatalságnak az anyaországgal való kapcsolatainak elősegítése. A kilenctagú elnökség mindegyike debreceni, emiatt hangot adtak aggályaiknak a határon túliak, de azt a választ kapták, hogy érdemi munkát csak a szövetség székhelyén élők tudnak végezni. A Felvidékről és Erdélyből érkezett fiataloknak sikerült elérniük, hogy a megválasztott elnökség csak egy évre kapjon mandátumot azzal, hogy ezalatt megszervezik az anyaországi és határon túli tagszervezetek működését. A világszövetség elnöke, Ulics Tibor kijelentette, hogy nem kívánnak semmilyen politikai irányvonalat követni, a Magyarok Világszövetsége társszervezetének tekintik magukat. Vörös Angéla szóvivő elmondta, hogy mintegy 2500 tagjuk van, nagyobb hányaduk határon túli. A közgyűlés díszvendége Tempfli József nagyváradi megyéspüspök volt, aki hangsúlyozta: örül az ifjúság ébredésének, mert nem elég magyarnak vallani magunkat, tenni is kell magyarságunkért. /Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 28./ A szövetség elnöke a 21 éves Ulics Tibor autószerelő, aki a háta közepéig érő szőke hajával új színfoltja lesz a közéletnek. A szövetségbe való belépés díjtalan. /Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 2-3./

Márc. 1-jén Szatmárnémetiben három elsőkötetes író mutatkozott be, Vida Gábor, a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztője Búcsú a filmtől című novelláskötetével, Papp Sándor Zsigmond, az Erdélyi Napló rovatvezetője 72-es blues című novelláskötetével és Jánk Károly verseskötetével /Álom a nyomokban/ jelentkezett. /Az irodalom pillanatai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége febr. 29-i ülésén Takács Csaba ügyvezető elnök bejelentette, hogy márc. 1-jei kezdettel kinevezte Béres Andrást az Oktatási Főosztály élére, megbízott ügyvezető alelnöki jogkörrel. A kinevezést Markó Béla szövetségi elnök megerősítette. A magyarországi kárpótlási folyamattal kapcsolatban az Ügyvezető Elnökség újabb intézkedéseket hozott az RMDSZ által a hazai igényjogosultaknak nyújtható szolgáltatások hatékonyságának biztosítására. A testület kidolgozta az SZKT elé terjesztendő javaslatát az Ügyvezető Elnökség keretében létrehozandó Mezőgazdasági Főosztály szervezési formájára, továbbá egy szociális kérdésekkel foglalkozó iroda létrehozására vonatkozóan. /Mezőgazdasági főosztály és szociális iroda létesül érdekvédelmi szervezetünknél. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Kolozsváron a Spectator Sajtóházban tartott sajtóértekezletet a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. Kántor Lajos elnök és Gáspár Sándor ügyvezető elnök számoltak be a szervezet eddigi tevékenységéről, Cseke Péter egyetemi tanár az újságíróképzés jelenlegi helyzetéről és gondjairól tájékoztatott. Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ és a magyar sajtó kapcsolatáról beszélt. Az anyagi gondokkal küszködő magyar sajtót a Magyarországról kapott támogatás elosztása érdekelte. Az Illyés Alapítványtól kapott támogatás az erdélyi alkuratórium elosztása után, a MÚRE által kijelölt sajtószaktestület elbírálása nyomán kerül a sajtóhoz. A Nemzeti Kisebbségi Tanács által a román parlamenti költségvetésből kapott összegek viszont egyrészt az érdekvédelmi szervezet költségeit fedezik, másrészt pedig a szervezet saját sajtójának, a Szövetségnek, az RMDSZ-közlönynek és -tájékoztatónak, dokumentumoknak, a Romániai Magyar Szóban megjelenő Törvénytárnak és a saját lapnak tekintett Nagykároly és vidékének kiadására szolgál. A MÚRE szociális alapot kíván létrehozni, amelyből támogatást nyújthat tagjainak. /Szabó Piroska: Sajtógondokról tájékoztatott a MÚRE. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Febr. 29-én, életének 76. évében elhunyt dr. Kós Károly néprajztudós. Temetése márc. 5-én lesz a Házsongárdi temetőben. /Gyászjelentés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./ Dr. Kós Károly /1919-1996/ néprajztudós a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az erdélyi tárgyi néprajz meghatározó egyénisége volt. Kutató, tudomány- és falumúzeum-szervező, szerkesztő és oktató. Kutatásainak folytatása Erdély népi építészetében elképzelhetetlen a szaktudományt gazdagító módszerei nélkül. Tanulmányait Kolozsváron és Budapesten végezte. A második világháborút követő évtizedekben hosszú ideig ő volt az egyetlen szakképzett tárgyi néprajzos. Voltak olyan évtizedek, amikor a magyar néprajztudomány legalapvetőbb monográfiái az ő tollából jelentek meg. A kolozsvári Néprajzi Múzeumban dolgozott nyugdíjazásáig. Erdély és Moldva hagyományos anyagi kultúráját tanulmányozta. Fontos feladatának tekintette a Népismereti Dolgozatok szerkesztését, írta róla nekrológjában Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./