Nem vagyok oda a népnemzeti zokogásért – írta Oláh István. Ha majd „megüljük a sírás centenáriumát 2018 körül”, akkor majd megállapíthatjuk, „hogy a szövegek nem változtak, csak a körülmények.” A román–magyar viszony javítása miatt szükség van a Medgyessy-Nastase találkozókra, az RMDSZ és a mindenkori román hatalom párbeszéde is természetes. Nem tanulhatnak anyanyelven, „ez volt a kilencvenes években a siratnivaló, s a szlogen: önálló állami magyar egyetemet. Az óvodától az egyetemig mindent anyanyelven! Időközben politikai lett a revindikáció: autonómiát, kettős állampolgárságot akarunk!” Volt társnemzeti óhaj is. Asztalos Ferenc, az oktatási szakbizottság képviselőházi alelnöke mondta: a kilencvenes években a kolozsvári Babes–Bolyain 110–120 magyar diák tanult, most tízezer, s a tízből nyolcezer anyanyelven. A Sapientia is hatalmasat tágított a felsőfokú anyanyelvi lehetőségek körén. A mostani anyanyelvű oktatás Moldvában – a csángóknál – nagy érdeme az RMDSZ-nek. /Oláh István: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? = Romániai Magyar Szó, márc. 31./

Az Esperesek Kollégiuma nyilatkozata szerint értésükre jutott, hogy a világi sajtóban többen is kifogást emeltek a Királyhágómelléki Egyházkerületi Közgyűlés azon határozatával szemben, amely felszólítja a Szilágy és Bihar megyei egyházközségeket és egyházi tisztségviselőket, hogy hivatali minőségükben semminemű együttműködést ne vállaljanak az illető megyei RMDSZ-szervezetekkel. Értetlenségüket fejezték ki, mert egyes lelkipásztorok, a kanonikus rendet megkerülve, világi nyilvánosság előtt lépnek fel az egyház törvényes határozatai ellen. A közgyűlés kifogásolt határozata nem politikai, hanem kizárólag erkölcsi célzattal bír. Azzal a Bihar megyei RMDSZ-szel, amely az egyházkerületet az érmindszenti Ady-zarándokhely pályázati támogatásának eltulajdonításával rövidítette meg, másfelől pedig azzal a Szilágy megyei RMDSZ-szel, amely a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumot – gyakorlatilag – visszaállamosította, semmiféle egyházi együttműködésnek helye nincs. Továbbá leszögezték, semmi kifogásuk sincs az egyes helyi vagy területi RMDSZ-szervezetekkel való együttműködés ellen. Bizonyság erre az, hogy az egyházkerület támogatja az RMDSZ – és vele együtt a Magyar Polgári Szövetség – arra alkalmas és rátermett jelöltjeit a helyhatósági választásokon, köztük Kovács Zoltán főgondnokot, aki az RMDSZ színeiben pályázta meg Érmihályfalva polgármesteri tisztségét. /Röviden belföldről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

A kolozsvári székhelyű Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány idén Marosvásárhelyen szervezte meg Reményik-rendezvényét. Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomkritikus emlékeztetett: az ötvenes évek elején Kolozsváron, amikor az egyetemen tanársegéd volt, az irodalomtörténeti tanszéken Nagy István mint friss sütetű, négy elemivel rendelkező irodalomtörténet-professzor Tamási Áront, Bánffy Miklóst, Nyírő Józsefet, Makkai Sándort a szó szoros értelmében száműzte az erdélyi irodalomból. Reményik szerinte a magyar polgárság nacionalista költője volt. Ez a kiátkozás rányomta a bélyegét a Reményik-költészet utóéletére. Még 1958-ban is elítélték az Utunk hasábjain. Ezért is szükségesek az ilyen rendezvények. Nagyon sok erdélyi íróról, költőről a diákság alig tud valamit. Nagy Pálnak komoly fenntartásai vannak a jelenlegi iskolai magyar irodalom oktatásról. Az idei minisztériumi érettségi programban /Érettségi követelményrendszer/ ilyen kifejezések vannak: imitációelv, intertextualitás, narrációs eljárások, deduktív és induktív érvelés stb. Az írókról, művekről, irodalmi folyamatokról, amelyek a nemzeti kultúra szellemi meghatározói voltak a különböző korszakokban, nem esik szó ebben a követelményrendszerben. Az iskolában valami elvont, posztmodern esztétizálás folyik, az írók, a művek csak illusztrációk bizonyos esztétikai tételeknek a magyarázatára. A program szerint az iskolában nem esik szó Reményik Sándorról, Bánffy Miklósról, Makkai Sándorról, Kuncz Aladárról, Nyírő Józsefről, de még Kós Károlyról sem. A huszadik századi magyar irodalomból sem szerepelnek olyanok, mint Kassák Lajos, Szabó Dezső, Illyés Gyula vagy Németh László. A köztudatba mindenképpen vissza kell hozni a méltatlanul elfeledett erdélyi magyar írókat. A magyar irodalomtörténeti oktatásról vitát kell indítani, bevonva a minisztériumot, a kolozsvári egyetem magyar irodalmi tanszékét és az irodalomtörténészeket. A diákokat a kultúrához, a szellemi élet értékeihez, elsősorban a magyar nemzeti kultúra értékeihez kell közel vinni. /Máthé Éva: Egy irodalmi rendezvény margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

Márc. 27-én tartották Aranyosgyéresen, az Avram Iancu Általános Iskolában a Csinom Palkó, Csinom Jankó honismereti vetélkedőt, amelyen az aranyosegerbegyi, aranyosgyéresi és tordai diákok mérték össze tudásukat. Az Aranyosgyéresi Vegyeskórus előadta a Rákóczi-indulót és a Dana-dana kórusműveket., majd fellépett a házigazda iskola Pacsirta gyermekkórusa. Dumitriu Anna a tordai Petőfi Társaság nevében emlékeztetett: az ilyen jellegű honismereti és nyelvápoló versenyeket már 1990 óta szervezik. A Petőfi Társaság 1999 óta patronálja ezt a tordai Mihai Viteazul Kollégiumban működő Balázs Ferenc Önképzőkör diákjainak segítségével. /Ladányi Emese Kinga: 14 éve szervezik Aranyosvidéken a honismereti vetélkedőket. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

Csíkszentdomokoson a kultúrotthon melletti telken immár négy öregház áll felépítve, előttük egy székely kapu strázsál. A legrégibb parasztházat még az 1970-es években telepítették jelenlegi helyére és rendezték be. Kurkó István tanító ideiglenesnek tartja ezt a megoldást, hiszen legkevesebb egy hektárnyi olyan területre lenne szükség, ahová nem csupán házakat, de gazdasági épületeket is fel lehetne építeni. Egyelőre azt teszi, hogy ahol olyan épületet próbálnak lebontani, mely a csíkszentdomokosi régi népi építészet szempontjából megmentésre érdemes, áttelepíti a kultúrotthon melletti szűk területre. /Kristó Tibor: Skanzen létesül Csíkszentdomokoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 31./

Székelybő 10 km-re van Nyárádszeredától. Marosvásárhelyről Jedd-Agárd irányába, alig 15 km után lehet a faluba érni. Ez az út azonban csak nyáron járható. Székelybőn 90 ember él, két gyerek jár első osztályba, Mosonba. Naponta szekérrel viszik és hozzák őket. Van még gyerek a faluban, de azok nem járnak iskolába. Székelybőben mintha megállt volna az idő. Az utakat évek óta nem javították. A tejszállító szekeres hozza a 4-5 Népújságot is a faluba. /(kilyén): Székelybőben megállt az idő. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./

Idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL). Az 1994 tavaszán útnak induló közösség ma már közel 350 tagot számlál. Az évfordulós ünnepség májusban lesz. /10 éves a KEL. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

- Helytelennek tartjuk választási évben ilyen típusú elkötelezését a szervezetnek és a magyar közösségnek – jelentette ki Toró T. Tibor képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető alelnöke arról, hogy az RMDSZ újabb együttműködési megállapodást írt alá a kormánypárttal. Az RMDSZ parlamenti frakcióját is meghívták, hogy vegyen részt az eseményen. „Személyesen nem teszek eleget a felkérésnek: egyrészt azért, mert nem helyeslem a protokollum aláírását – mindemellett jelzem, hogy nem utasítom el az együttműködést a kormánypárttal, de az ellenzékkel sem, hiszen demokratikus értékrendet valló pártokkal kötelességünk együttműködni saját programunk érvényesítése érdekében. A fő ok azonban az, hogy éppen a megállapodás aláírásának időpontjában zajlik a honvédelmi bizottságban Ioan Talpes államminiszter meghallgatása, és – mint a bizottság tagja – az eseményen jelen szeretnék lenni” – mondotta Toró T. Tibor. /P. A. M.: Toró T. Tibor: Nem szerencsés a protokollum aláírása. = Szabadság (Kolozsvár), márc.

Románia örül Magyarország EU-csatlakozásának, saját uniós belépéséhez számít a magyar tapasztalatokra, Bukarest NATO-taggá válásával pedig a két ország ugyanazon szövetség tagja lett – mondta Mircea Geoana román külügyminiszter márc. 30-án Budapesten sajtótájékoztatón, miután magyar partnerével, Kovács Lászlóval tárgyalt. A külügyminiszterek megbeszélésén szó volt a kétoldalú kapcsolatokban meglévő nyitott kérdésekről. Mircea Geoana közölte: szeretnék, ha a következő hónapokban a közös magyar-román Gozsdu Alapítvány megkezdhetné működését Budapesten. Kovács László erről kifejtette: Magyarország kész hozzájárulni egy Emanuil Gojdu (Gozsdu Manó) emléktábla felállításához, illetve felajánlja, hogy az alapítvány helyiséget béreljen a budapesti Gozsdu udvarban. "A román igény az, hogy az alapítvány fizikailag is kapcsolódjon a budapesti Guzsdu udvar épületkomplexumhoz, ám az nem állami tulajdon, így egyelőre nincs lehetőség a román tulajdonszerzésre, csak egy későbbi időben lehet majd" – mondta Kovács László. Mircea Geoana az emléktábla mellett az ortodox kápolna felújítását is szorgalmazta a Gozsdu udvarban. Kovács László elmondta: az aradi Szabadság-szobor visszaállításának ügye a megoldás útján halad. Kijelentette, a csíkszeredai konzuli képviselet mielőbbi felállítását az EU-csatlakozás miatt, a zökkenőmentes vízumkiadás érdekében szorgalmazza Magyarország. Mindkét külügyminiszter elégedettségét fejezte ki a magyar-román gazdasági kapcsolatok alakulása kapcsán. A kétoldalú kereskedelmi forgalom összértéke 2003-ban elérte a másfél milliárd dollárt, kölcsönösek a befektetések. Kovács László közölte, úgy tekinti az autonómiát, mint a kisebbségi jogok érvényesítésének, az identitás megőrzésének legátfogóbb formáját, "de kizárólag békés úton, tárgyalásokkal, többség és kisebbség megegyezésével lehet létrehozni". Mircea Geoana kitért arra, miért nem engedték be Románia területére Bayer Zsolt magyar újságírót február végén. Kovács László ezzel kapcsolatban elmondta: "a tűzzel játszik" az a magyar politikus vagy újságíró, "aki Erdélybe utazik és ott azt mondja, sikeresebbek azok a népek, amelyek fegyveres eszközökkel próbáltak érvényt szerezni autonómiaigényüknek, majd utána biztonságban hazautazik, felhevült állapotban hagyva az erdélyi magyarokat". /Geoana: A NATO-tagság ugyanazon szövetségi rendszerhez tartozást jelent. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 1./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke levélben hívta meg a magyar történelmi egyházakat, a romániai magyar civil szervezeteket, az ifjúsági szervezeteket, illetve az RMDSZ-en belüli platformokat, hogy vegyenek részt a Párbeszéd a jövőért című konzultáció-sorozaton. A megbeszélések során kialakított fontosabb célkitűzéseknek már az RMDSZ parlamenti választási programjába is be kell kerülniük. /Röviden belföldről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./ Markó Béla elmondta, hogy természetesen az SZNT és az EMNT is meghívást kapott a párbeszédben való részvételre. /Nem lett volna NATO-csatlakozás az RMDSZ nélkül. Sajtótájékoztató Bukarestben. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./

Nem kotyog bele Magyarország dolgaiba, azt sem szereti, ha külföldi politikusok-államtitkárok-képviselők – magyarországiakat is ideértve – beleszólnak abba, „kit válasszunk képviselőnek, szenátornak a román parlamentbe az RMDSZ színeiben”, írta Fodor Sándor. „Most mégis egy magyar, mégpedig az MSZP színeiben fellépő magyarországi politikus hölgy római katolikus egyház elleni otromba kirohanásához kell hozzászólnom.” Kósáné Kovács Magda ugyanis kikelt a Szentszék ellen, amely "egész Európát le akarja nyúlni, ki akarja terjeszteni fennhatóságát egész földrészünkre." A kommunista rendszer főellensége is a római katolikus egyház volt. Magyarországon nincs olyan kisebbség, amellyel a kormány ijesztgetné az ország népét. De ott van a kommunista propaganda eszköztárából a Vatikán-gyűlölet. /Fodor Sándor: Más szóval: Az imperializmus láncos kutyája. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

Gazda Zoltán, a sepsiszentgyörgyi MPSZ titkára elmondta: három településen megfélemlítik a szervezet aláírásgyűjtő képviselőit, akiknek a rendőrségen kellett nyilatkozatot tenniük. Damó Csabát, az MPSZ zágoni képviselőjét bekérették a rendőrségre. Bodokon a szervezet két tagját hívták a rendőrségre, ők azonban nem jelentek meg. Ezt követően a rendőrök kiszálltak Dénes Csaba lelkész lakására, hogy nyilatkozatokat kérjenek Dénes feleségétől és Berde Magdolnától, az MPSZ egy másik képviselőjétől az aláírásgyűjtő akció kapcsán. Komandón azt beszélik az emberek, ha csatlakoznak az MPSZ-hez, munkahelyük nélkül maradnak, vagy nem kapnak szociális támogatást. Buzsi Andrea felügyelő, a Kovászna Megyei Rendőrfelügyelőség szóvivője szerint Zágonban a vizsgálat beindításában semmi rendkívüli nincs, mivel a rendőrségen panaszt tettek az aláírásgyűjtők ellen, Bodokon pedig a helyi rendőrőrs parancsnoka azzal indokolta az akciót, hogy a rendőrség csupán tájékozódni kívánt az aláírásgyűjtésről. Az MPSZ Kovászna megyei szervezete 7750 aláírást gyűjtött a megyében a szervezet helyhatósági választásokon való részvételének támogatására. /Megfélemlítik az MPSZ aláírásgyűjtőit. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./ Damó Csabát, az MPSZ zágoni vezetőjét beidézték a helyi rendőrőrsre, ahol tudomására hozták: a polgármester a rendőrségtől kéri, vizsgálják ki az ügyet. Egy helyi cigányasszony nyilatkozatát is bemutatták, aki Damó Csaba ellen tanúskodott. „Ez az asszony mindenesként dolgozik a polgármesternél, írni-olvasni sem tud, tehát valaki megírta a nyilatkozatát. Nem is tudhatja, mit mondtam az aláírásgyűjtéskor, mert amikor ott jártam, 50 méterről követte az eseményeket” – mondta el a Krónikának az MPSZ zágoni elnöke. /Farkas Réka: Rendőri „érdeklődés”. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./

Várhatóan ősztől megkezdheti működését az Erdélyi Magyar Televízió, a sugárzás feltételeinek megteremtését is segítő pályázatokat áprilisban írja ki az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) – közölte Kovács Kálmán miniszter ápr. 1-jén Budapesten, sajtótájékoztatón. További 200 millió forintos keretösszeggel hirdetnek pályázatot az uniós csatlakozással kapcsolatos információk terjesztésére, népszerűsítésére. A miniszter hozzátette, a többi határon túli magyar terület számára is hasonló támogatási formákat terveznek. Az IHM idén 300 millió forintot, a tavalyi keretösszegnél 50 százalékkal többet fordít a határon túli magyarság informatikai támogatására. A sajtótájékoztatóra azt követően került sor, hogy a miniszter tárgyalásokat folytatott Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. Markó Béla, az RMDSZ elnöke arról számolt be, hogy a televízió megalapítására létrehozták a Janovics Jenő Alapítványt. (Az 1945-ben elhunyt Janovics Jenő az erdélyi magyar mozgóképgyártás jelentős formálója volt.) Szerinte a 300 millió forintból megfelelő eszközöket lehet vásárolni a televízió működtetéséhez. Emellett várhatóan több száz millió forintot tesznek majd ki a működtetési költségek – tette hozzá. A miniszter közlése szerint tavaly informatikai fejlesztésekre a romániai magyarságot 97 millió forinttal segítették. /Várhatóan ősztől sugároz az erdélyi magyar tv. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Márc. 30-án látogatást tett Aradon, a Tűzoltó téri talapzatnál Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke és Serban Mihailescu kormányfőtitkár, ugyanakkor jelen voltak az RMDSZ helyi vezetői, illetve Dorel Popa polgármester és Vasile Dan Ungureanu Arad megyei prefektus is. A Szabadság-szobor felállításához szükséges gépeket egy debreceni cégtől hozatják. Takács Csaba ügyvezető elnök hosszan ecsetelte, mennyi bürokratikus akadályt kell naponta áthidalniuk ahhoz, hogy a munka elkezdődhessen. /Sz. K.: Már csak a bürokráciát kell túlélnie az aradi szobornak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

A máskor lassú román parlament pár hét, sőt, nap alatt áthajszolta gépezetén a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezetét, hogy mielőbb közhírré tehesse: fantaszták elfogadhatatlan műve, és ezért elutasítandó.     Ezzel a román parlament mellékesen segédkezet nyújtott a monopóliumát féltékenyen őrző RMDSZ-nek is.  Kérdés, javára válik-e utóbbinak, ha ily leplezetlen módon kiállnak mellette. A Székely Nemzeti Tanács és a polgári szövetség érdeme marad, hogy a nyolcvanöt év történetében először kidolgozta, és annak rendje és módja szerint benyújtotta a székely autonómiatervezetet. /B. Kovács András: Kudarcos siker. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./

Exkluzív interjút készített Gyarmath János főszerkesztő Bálint-Pataki Józseffel, HTMH elnökével az oktatási–nevelési támogatásokról. A Fidesz politikusainak nyilatkozataiban visszatérően elhangzik az állítás, hogy a korábbi évekről súlyos adósság halmozódott volna fel az oktatási–nevelési támogatások folyósítása terén, s a kedvezménytörvényben foglaltak szerint több milliárd forint járna visszamenőleg a határon túli magyaroknak. A HTMH március elején közzétett nyilatkozatában ugyanakkor nincs szó adósságokról, vetette fel a főszerkesztő. Bálint-Pataki József rámutatott, hogy az Orbán-kabinet egy 2002 januári kormányhatározattal 1,2 milliárd Ft-ot bocsátott az Illyés Közalapítvány rendelkezésére a kedvezménytörvényben rögzített oktatási–nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatás 2002. évi finanszírozási forrásaként. Ennek az összegnek azonban csak töredékét használták fel az eredeti célra. Az akkori kormány úgy döntött, hogy az eredetileg az oktatási–nevelési támogatások folyósítására rendelkezésre bocsátott összeget az Illyés Közalapítvány a kedvezménytörvényben szereplő más célokra is felhasználhatja. Az 1,2 milliárd Ft összegű keretből ily módon ténylegesen kb. 180 millió Ft-ra történt oktatási–nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatási célú kötelezettségvállalás, a fennmaradó több mint 1 milliárdból éppúgy kapott szórványkollégium, mint más alapítvány. A törvény végrehajtását koordináló Határon Túli Magyarok Hivatala és az Illyés Közalapítvány között még 2002 márciusában kötött megállapodás oktatási évenként 20 000 Ft-ban rögzítette az oktatási–nevelési támogatás egy gyermekre jutó összegét, és tanévenként 2390 Ft-ban a tankönyv- és taneszköz-támogatás összegét. Az Illyés Közalapítvány új kuratóriuma csak 2003 tavaszán kezdhette meg munkáját, ami késedelmet okozott a közalapítvány működésében. A 2002 második felében – értelemszerűen már a 2002–2003-as tanévre vonatkozó iskolalátogatási igazolással – benyújtott pályázatok túlnyomó többségéről a közalapítvány új kuratóriuma ily módon 2003 folyamán tudott dönteni. 2003-ban ténylegesen 1.542.111.626 Ft-ot fizettek ki, összesen 49 553 pályázatra. Az említett összeg legnagyobb része – 1 077 590 000 Ft – Erdélyre (35.451 pályázatra) jutott, Kárpátaljára 274 478 380 Ft-ot (8500 pályázat), a Vajdaságba 182 730 266 Ft-ot (5238 pályázat), Horvátországba 5 473 100 Ft-ot (241 pályázat), Szlovéniába pedig 1 839 000 Ft-ot (123 pályázat) folyósított az Illyés Közalapítvány. A 2003–2004. tanévre szóló oktatási–nevelési támogatások folyósításáról január első napjaiban a romániai Iskola Alapítvánnyal, február közepén – az Illyés Közalapítvány közreműködésével – vajdasági, kárpátaljai, horvátországi és szlovéniai partnerekkel, február 24-én pedig a szlovákiai Pázmány Péter Alapítvánnyal kötötte meg a megállapodást a HTMH. A 2004. évi költségvetési támogatási keretre a 2003–2004-es tanévben magyar iskolába járó gyermekek után lehet pályázni. Az újságíró emlékeztetett: a márc. 1-jei Medgyessy–Orbán találkozón megegyezés született a határon túli magyaroknak járó családtámogatás ügyében: a kormányfő igennel válaszolt a Fidesz-elnök kérdésére, miszerint akkor is kifizetik-e a támogatást, ha az eléri a 3,5 milliárd forintot. A HTMH elnöke szerint az ellenzéki politikusok ezt az ígéretet értelmezik át valamiféle adósságtörlesztésre tett ígéretté. Valójában arról van szó, hogy az oktatási- nevelési támogatások 2004. évi anyagi hátterét a költségvetési törvény 1,7 milliárd forintos összegben határozta meg – a tavalyi évhez hasonlóan idén is „felülről nyitott rendszerben". A felülről nyitott rendszer pedig azt jelenti, hogy bármilyen nagyságrendűek lesznek is az igények, lehetőség van azok maradéktalan kielégítésére, akár 3,5 milliárd forint erejéig is. /Gyarmath János: Naptári év vagy tanév? Exkluzív interjú Bálint-Pataki Józseffel, HTMH elnöke az oktatási–nevelési támogatásokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

Bemutatkozó sajtótájékoztatót tartott ápr. 1-jén a Sapientia EMTE új vezetősége, köztük Dávid László és Bakacsi Gyula rektor-helyettesek, valamint dr. Szilágyi Pál az EMTE rektora. Dr. Szilágyi Pál szerint most újra át kell gondolni az egyetem stratégiáját, miután ismertté váltak az új demográfiai adatok. Az egyetem alapvető céljaként nevezte meg a tudatos erdélyi magyar értelmiség képzését. Az EMTE ma kilenc szakot működtet Csíkszeredában, hetet Marosvásárhelyen, valamint kettőt Kolozsváron. Szilágyi Pál rámutatott: a magyar állami költségvetésből az egyetem soha nem kapta kézbe a kétmilliárd forintot, hiszen a kezelési költségekkel csupán 1,8 és 1,82 milliárdból gazdálkodhattak. A Draskovics csomag eredményeként 360 millió forinttal csökkent az egyetem idei költségvetése. Bakacsi Gyula elmondta: az elkövetkező időszakban az egyetem működését szabályok köré kell szorítani. /(Daczó Dénes): Bemutatkozott az Sapientia EMTE új vezetősége. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

Nem vállalhatnak egyszerre kántori és tanítói munkakört a marosvásárhelyi ökumenikus kántortanító-képző főiskola végzettjei, mivel a törvények nem teszik lehetővé, hogy egyidejűleg kapjanak fizetést a tanügytől és az egyháztól. Állami fizetéspótlék hiányában a kisebb egyházközségek kénytelenek lemondani a kántorról, mivel képtelenek önerőből egy szakképzett kántort megfizetni. A többségében unitáriusok által lakott Szabédon a falu szülöttje, Szabó Júlia látja el a kántori teendőket. Tavaly márciusban az új munkaügyi törvény megjelenésével Szabónak – aki a helybéli iskolában is tanít – választania kellett, hogy az unitárius egyház vagy a tanintézet alkalmazottja akar-e lenni, ugyanis az új törvény értelmében nem kaphat e két helyről párhuzamosan állami fizetést. Szabó Júlia a tanügyet választotta. /Válaszúton templom és iskola között. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./

A jubileumi Rákóczi Évek (2003 – 2011.) keretében vettek részt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) képviselői márc. 28-án a szlovákiai Borsiban – Rákóczi szülőhelyén – rendezett ünnepségen. A megelőző napokban, márc. 26–27-én, a Kárpátaljai Magyar Református Egyház szervezésében, Nagydobronyban ülésezett a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinata. Az emlékünnepélyt követő napon, márc. 29-én pedig a szlovákiai református egyház és a királyhágómelléki egyházkerület vezető képviselői tartottak kerületközi tanácskozást a felvidéki Deregnyőn. A résztvevők hangsúlyozták, Európa új határainak más-más oldalára kerülve, az eddigieknél is fontosabb az összmagyar református kapcsolatok ápolása mind egymás között, mind a többi, hasonló helyzetbe került magyar református közösséggel Nnyilatkozatuk kiemelte, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a KREK kölcsönös szolidaritással emeli fel szavát létveszélybe sodródott iskoláik, nevezetesen a Lévai Református Gimnázium és a Zilahi Református Wesselényi Kollégium védelmében, az illetékes hatóságokkal szemben. /Kapcsolatépítés Rákóczi szellemében. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./

"Krisztus szeretete sürget minket" – vallják, és ennek megfelelően is cselekszenek a mahlersdorfi ferences nővérek, akik lassan tíz éve élnek Székelyudvarhelyen. 1991-ben érkeztek az első nővérek a városba, az itteni rend pedig kerek tíz évvel ezelőttre teszi alapítási évét. Jelenleg 24 nővér tevékenykedik a városban. Az évek során az udvarhelyi lett az erdélyi központ, itt van például a nevelési ház, vagyis itt zajlik az újoncképzés is. Jelenleg a székelyudvarhelyi apácarend keretein belül egy óvoda működik, körülbelül 100 gyerekkel. Többnyire szociálisan hátrányos gyerekekről van szó. Az óvoda mellett van egy iskoláscsoport is, ide csak a szegény gyermekek kerülhetnek. A papi öregotthon is az apácákhoz tartozik. Ugyanakkor napi rendszerességgel körülbelül 30 rászoruló kap ebédet. A rendnek Csíkszépvízen van árvaháza, gyerekotthona, Nagyváradon fogyatékos gyermekek számára óvodája, Déván iskola utáni foglalkoztató központja. /Máthé László Ferenc: Látogatóban a székelyudvarhelyi Mahlersdorfi ferences apácarendnél. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 2./

Tinódi Lantos Sebestyén diák Cronicáját éppen 450 éve nyomtatták ki Kolozsváron, és ezt ünnepelte ápr. 1-jén z a egyetem, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Magyar Színház, Magyar Opera, megannyi szerkesztőség, nyomda, valamint az Amaryllis Együttes. Szőcs István felidézte: 2000-ben a kolozsvári könyvkiadás és nyomtatás kezdeteinek a 450. évfordulójára emlékeztek. A Váradi Regestrum kiadásának évéhez, 1550-hez tájolják be a megemlékezéseket. A II. András király idejében, 1208–1235 között készült vizsgálati és nyomozati jegyzőkönyveket 1550-ben, Erdély akkori kormányzója, Fráter György Kolozsváron kiadta. E kötet jelentősége jogtörténeti, néprajzi, művelődéstörténeti szempontból páratlan. Sok kolozsvári nyomda és könyvkiadó összefogott, és újra megjelentette a Regestrumot, amely az eredeti mellett a magyar, román, német és angol fordítást is tartalmazta. A Sapientia Egyetem vitára hívta ki a Babes–Bolyai történészeit: Igen, és mennyiben tekinthető hiteles kortársi beszámolónak Tinódi Erdélyi krónikája? A további kolozsvári emlékezések közé sorolható, hogy Visky Gábor, a magyar színház dramaturgja Tinódi ókori tárgyú műveiből fog alkotni színpadi Triptichont. Ezek a Jázon és Médea (1537, Judit asszony históriája (1540) és végül Dávid király mint a nagy Góliáthal megviut (1549). /Szőcs István: Lantos fesztivál Sebestyén deák végemléközetére. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Farkas Árpád /sz. Siménfalva, 1944, ápr. 3/ író, költő és műfordító hatvanéves. Kolozsváron, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar nyelv és irodalom szakon. Tanulmányai után 1968-ig Vajnafalván tanított, majd 1971-ig a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör munkatársa, később az Igaz Szó szerkesztőségi tagja, 1975–1989 között pedig ugyanitt félállású munkatárs volt. A Látó irodalmi folyóirat szerkesztője lett 1990-ben, 1993-tól pedig a Háromszék napilap főszerkesztője. 1968-ban jelent meg első verseskötete, a Másnapos ének, ezt követte 1971-ben a Jegenyekör című. Fordított Ana Blandianától, Marin Sorescutól, Adrian Popescu műveiből. Prózában, de a tényfeltáró újságírásban is elismerést szerzett (a Bővizű patakok mentén című riportkötet társszerzője, 1972). A vásárhelyi írói egyesület díját vehette át (1972, 1979), majd a Román Írószövetség prózadíját 1985-ben, a Magyar Művészetért Alapítvány díját 1991-ben, József Attila-díjat 1993-ban, Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat 1995-ben. A költő születésnapjára kiadták díszkiadású Határátkelés című verseskötetét. /(barabás): Hatvan évet tölt Farkas Árpád. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 2./ A 60 éves Farkas Árpád költőt köszöntötte a lap. /Orbán Kinga: Farkas Árpád 60 éves. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 2./ A lap közölte Szemlér Ferenc Farkas Árpád és Csiki László Farkas Árpádnak című versét, végül Farkas Árpád annak idején nagyhatású Avaron című versét.

Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával foglalkozó bizottsághoz benyújtott kérelmeknek mindössze 5 százaléka esetében született döntés – derült ki az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja által elkészített egyik jelentésből, amelyet a bukaresti Cotidianul című lap ápr. 2-i száma ismertetett. A romániai egyházak összesen 7568 kérelmet nyújtottak be a testülethez, ebből a bizottság mindössze 346 dosszié esetében hozott döntést. Markó Attila, az RMDSZ-t képviselő bizottsági tag elmondta: az elvégzett munka aránya semmiképpen sem olyan rossz, mint amilyennek látszik, hiszen a több mint hétezer dosszié közül legalább ötezer nem a törvény által szabályozott esetekre vonatkozik. Így csak körülbelül 2300 kérelem elbírálása marad hátra. Az RMDSZ reménykedik, hogy bővíteni fogják az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvényt oly módon, hogy a már lebontott épületek telkeit is visszakaphassák a felekezetek. – Ez a kérés jogos az egyházak részéről, hiszen a magánszemélyek esetében ezt a törvény lehetővé teszi. A mintegy ötezer, a törvény tárgyát nem képező dosszié főként a görög katolikus és a zsidó egyház részéről érkezett. Markó Attila emlékeztetett, hogy kezdetben a törvénytervezet a görög katolikusoknak a templomaikat is visszaadta volna, ez a rendelkezés azonban kimaradt. Az egyházi visszaszolgáltatás területén magasan az erdélyi magyar történelmi egyházak állnak a legjobban, amelyek több mint 200 ingatlant kaptak vissza. Markó Attila sikernek tartja azt is, hogy a magyar egyházak értékes épületeket, egykori nagy múltú iskoláikat vehetik ismét birtokba. A legjobb eredményt a református és a katolikus egyházak mondhatják magukénak, amelyeknek 105, illetve 94 dossziéját bírálta el pozitívan a bizottság. /Borbély Tamás: A magyar egyházak kapták vissza a legtöbb ingatlant. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Az 1989-es fordulat után azt hitte mindenki, hogy a sajtó-, vélemény- és gyülekezési szabadság visszatér Romániába. Azután a szociáldemokratának álcázott reformkommunisták lassan ismét szájkosarat raknak az újságírókra, büntetőjogi eljárással fenyegetik – az Európai Parlament minden tiltakozása ellenére – azokat, akik a hatalmat s annak képviselőit ,,bántani” merészelik. Jó esetben újságírókat, de inkább egész lapokat vásárolnak meg, tesznek szócsövükké. A román elektronikus média teljesen kiszolgáltatta magát a hatalomnak.  A magántévék sem különbek, eladósodtak, adó, egészségbiztosítási, nyugdíjalap stb. fejében szolgálnak.  A román sajtóban alig néhány lap nem hódolt be a Nastase vezette hatalomnak. Kivétel alig van, talán az Adevarul, az Evenimentul Zilei, a Catavencu és a Dilema Noua. A román vidéken úgyszólván egyetlen megyei lap sem független. Magyar vonatkozásban sem sokkal különb a helyzet. A magyar lapokat az RMDSZ tette szócsövévé, kihasználva azt a helyzetet, hogy sok régi motoros dolgozik még a sajtóban, s akik rendszerváltás előtt a hatalomnak behódoltak, azokat újra be lehet keríteni. A fiatalok meg rájöttek, élni jó, de ehhez pénz és pozíció kell. Néhány lap kilóg a sorból: a tönkremenés határán billegő nagyváradi Erdélyi Napló, a kolozsvári Krónika vagy a Háromszék, mely hűséges olvasóinak köszönhetően tartani tudja magát. /Simó Erzsébet: Szabad-e a sajtó? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./

Ápr. 2-3-án Kolozsváron folytatott megbeszélést a Duna Tv erdélyi stábja az intézmény vezetőségével, amelyből jelen volt Pekár István elnök, Mátay László, a határon túli és integrációs műsorok igazgatója, Meszleny László hírigazgató, Borsány András stratégiai igazgató, Pörös Géza kulturális igazgató, Szeles Pál kereskedelmi igazgató, valamint a főszerkesztők. Pekár István elnök elmondta, hogy egy héttel korábban Budapesten találkoztak a Kárpát-medence többi régiójának Duna-tévéseivel. Erdélyben dolgozik a legtöbb határon túli tudósítójuk, könnyebb volt megoldani, hogy a vezetőség látogasson ide. A cél a további fejlesztés, mert Dél-Erdély egy részét, a különböző szórványvidékeket továbbra sem tudják lefedni. A Duna Tv segíteni fogja az új erdélyi televíziót. Amikor a Duna Tv elindult, ellenséges légkörben kellett gyökeret vernie. Nem akarják ezt az új tévének. Egy új televízióhoz nagyon sok ember kell, sok pénz, a 200–300 millió forint rendkívül kevés. A Duna Tv-nek Erdélyben három stúdiója van, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen, 60 erdélyi munkatárssal. /Balázs Bence: Tanácskoztak a Duna Tv erdélyi tudósítói. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Az afganisztáni és iraki eseményekkel kapcsolatos román tudósítások hosszú ideig a román hadsereg dicsőséges és áldozatos hozzájárulásáról szóltak. A makulátlan, igazságosztó hadsereg képének fenntartását szolgálja a kevésbé ismert atrocitások letagadása. A történelem tankönyvek esetében sincs elmozdulás. Azok az atrocitások, amelyeket elkövetett a bevonuló román hadsereg mind az első, mind a második világháború után a nem román erdélyi, illetve magyarországi civil lakosság ellen, a mai napig tabutémának számítanak, ugyanígy az odesszai vérengzés is. A román hadsereg 1919-es erdélyi és budapesti, a kommunista kormány elleni bevonulását a jog és igazságért vívott harc fényes sikereként emlegetik ma is. Szentségtörésnek számít a bevonuláshoz kapcsolódó gyilkosságokat, rablásokat, ingatlanfoglalásokat és a számtalan egyéb jogfosztást emlegetni. Az 1944-ben bevonuló román hadsereg olyan atrocitásokat követett el, amelyek még a szovjet (!) katonai vezetést is megdöbbentették. Olyannyira, hogy a román polgári és katonai adminisztráció visszavonására utasította a román kormányt, és Észak-Erdély öt hónapig (1944. október–1945. március) gyakorlatilag közvetlen szovjet katonai közigazgatás alá került. Hannah Arendt írta (Hannah Arendt: Eichmann la Ierusalim. Un raport asupra banalitatii raului), hogy a két világháború közötti időszakban Románia volt a legantiszemitább állam, később még az SS alakulatok is meglepődtek és ugyanakkor elszörnyedtek a nagy méretű romániai zsidóellenes pogromok kegyetlenségei láttán. Maga Hitler is tudatában volt annak, hogy – amint 1941-ben Göbbelsnek elpanaszolta –- Románia messze megelőzte Németországot az "Endlösung", azaz a zsidó lakosság kiirtása terén. /Herédi Zsolt: A rettenthetetlen román hadsereg mítosza. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Mintegy 140 vendég érkezett Désre, a Petőfi Sándor vers- és prózamondó versenyre. Idén tíznél több település képviseltette magát. /Dés. Lélekmelengető siker a Petőfi Sándor versmondó vetélkedőn. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Elhunyt Kékedy László professzor /Máramarossziget, 1920. nov. 28. – Kolozsvár, márc. 24./, akit szerettek, tiszteltek példamutató emberi tartásáért. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület újralakítását az elsők között vállalta, a Jakó Zsigmond professzor lakásán tartott megbeszéléstől kezdve. Kékedy, az EME Természettudományi és Matematikai Szakosztályának elnöke, szorgalmazta tudományos kutatási munkatervek kidolgozását, rendszeres előadások megtartását, a szakfolyóirat, a Múzeum Füzetek megjelentetését. Sok fiatal köszönheti anyaországi és nyugat-európai tanulmányútját Kékedy szakosztályi elnök ajánlásának. Maradandó munkája a Múzeumi Füzetek szerkesztése. Hívő, templomjáró ember volt Kékedy László. /Nagy-Tóth Ferenc: Kékedy László professzortól búcsúzunk. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Herepei János történész és levéltáros gazdag hagyatékának anyagából jelentetett meg kötetet a Művelődés „Kolozsvár történeti helyrajza” címen. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és az utószót írta Sas Péter. A könyvet a Művelődés szerkesztősége és a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány mutatta be ápr. 1-jén Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban. Herepei munkásságáról Kiss András nyugalmazott főlevéltáros beszélt. Ez a harmadik könyv, amelyet a Művelődés megjelentet Herepei munkáiból. Ezt megelőzte A kalotaszegi templomok, cintermek és temetők régi sírkövei című, 2001-ben kiadott kötet, illetve A kolozsvári Farkas utcai templom történetéből (az 1638–1647 évi építkezés, berendezés és felszerelés adattára), amely 2002-ben látott napvilágot. A most bemutatott kiadvány Herepeinek a kincses város kialakulásával, településfejlődésével kapcsolatos kutatásait tartalmazza, feltárja Kolozsvár középkori történetét, utcáinak, épületeinek, temetőjének históriáját. Sas Péter elmesélte: Sepsiszentgyörgyön, szerencsés véletlen folytán bukkant rá egy papírzacskóba csomagolva Herepei kéziratainak egy részére. Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője közölte: Herepei további munkáinak kiadását tervezik. /Farkas Imola: A valódi érték időtálló. Könyvbemutató a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Az erdélyi magyar kultúrának mielőbb az anyaországi magyar kultúra határokon túli megjelenítésének szerves részévé kell válnia – jelentette ki Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) politikai államtitkára ápr. 1-jén, Kolozsváron az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén folytatott megbeszélésen. A következő időszakban a kormány nagyobb figyelmet fog fordítani a Magyar Opera támogatására. Kötő József, az RMDSZ oktatási és egyházügyi ügyvezető alelnöke elismerte, az utóbbi időben bővült a minisztériumnak a kolozsvári színháznak szánt kerete, amely ma már 95 millió forintra emelkedett. /Lepedus Péter: Több pénz jut a kultúrára? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./ Az erdélyi magyar kultúrát mielőbb be kell építeni a magyar kultúra külföldi bemutatkozásaiba – jelentette ki Vass Lajos, a magyarországi művészeti élet kiemelkedő képviselői mellett Erdély legreprezentatívabb magyar művészei is jelen legyenek. /NKÖM-küldöttség Kolozsváron. Összmagyar bemutatkozás külföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr.3./