Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2002. február 2.
A The Washington Times febr. 1-jei beszámolója szerint Románia meggyőzési kampányt indít az Egyesült Államokban a NATO déli szárnyának Románia felvételével történő megerősítése érdekében. A román törekvésekről nagykövet tájékoztatta a lapot. A nagykövet felhívta a figyelmet arra, a jövő héten, a Washingtonban sorra kerülő (évente megrendezett) országos imareggelin jelen lesz Ion Iliescu elnök is, aki amerikai tartózkodása alatt Románia NATO-felvétele mellett fog érvelni. (Február 7-én tart Washingtonban előadást Iliescu, amelynek téma a nyugati identitáshoz való román visszatérés.)
2002. február 2.
Az 1989-es forradalom idején Kézdivásárhelyen meggyilkolt Aurel Agache rendőr őrnagy fia, Aurel Dionisie a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon szándékozik bepereleni a magyar államot, mivel visszautasította az Interpolnak a rendőr őrnagy meggyilkolásával vádolt, jelenleg Magyarországon élő Pajzs Ottó kiadatására vonatkozó kérését. A bíróság jóváhagyta az Interpol kiadatási kérését, ám Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszter egy rendeletével meghiúsította annak végrehajtását. Mivel az Agache család a román igazságszolgáltatás által a rendőr őrnagy meggyilkolásával vádolt öt kézdivásárhelyi magyar ellen kirótt ítéleteket túl enyhének találja, a román államot is beperelte a strasbourgi bíróságon. Frunda György szenátor, az elítéltek ügyvédje elmondta: a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz csakis az fordulhat, aki saját országában eljárta a törvény által előírt jogi utakat. A politikus kifejtette: a kézdivásárhelyi elítéltek ügyében ő maga is strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordult, mivel véleménye szerint a román igazságszolgáltatás ezúttal nem tartotta tiszteletben az Európai Emberjogi Egyezményt. A szenátor úgy véli, Agachénak nincs esélye arra, hogy Strasbourgban jogi orvoslásra találjon, ugyanis az ítélet kimondása után hat hónapon belül nem fordult az európai bírósághoz. Magyarország beperelését pedig a szenátor jogi aberrációnak tartja, ugyanis az elítéltek kiadatása a két ország jogi ügye — véli a szenátor. A kézdivásárhelyi elítéltek közül jelenleg börtönben van Héjja Dezső és Rainer Antal, akit Magyarországról való hazatérése után másnap rögtön letartóztattak. A többi három elítélt Orban Filip Daniela, Konrád János és Pajzs Ottó jelenleg Magyarországon tartózkodik. Frunda Györgynek nincs tudomása arról, hogy a román kormány kérte volna kiadatásukat elítélésük után. Dávid Ibolya rendeletével kapcsolatban a szenátor elmondta: A cikket valószínűleg olyan újságíró írta, aki nem ért az igazságszolgáltatáshoz. Tudniillik Magyarországon lehetetlen az, hogy az igazságügy-miniszter beleszóljon egy bíróság független tevékenységébe és döntéshozatalába - hangsúlyozta Frunda György. /Strasbourghoz fordulna az Agache család. Be akarják perelni a magyar államot. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
2002. február 2.
Az 1989-es forradalom idején tűzparancsot kiadó tiszteket febr. 1-jén bűnösnek találta a bíróság és 8–12 éves börtönbüntetést szabott rájuk ki. Az elmúlt tíz évben ugyanezeket a személyeket négy esetben ártatlanoknak nyilvánították. A legfelsőbb bíróság hatályon kívül helyezte a régebben hozott bírósági ítéleteket és helyt adott az ügyészség keresetének. A három katonatiszt 1989. december 17-én Temesváron a Lippa úti tömegtüntentést fegyverrel vérbefojtó katonai egységeket irányította. A legfelsőbb bíróság ítélete végleges. /Tizenkét évre ítélték tizenkét év után. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
2002. február 2.
Háromszéken nem történt meg tavaly a kormánypárt és az RMDSZ együttműködése. A jövő héten kezdi meg a tárgyalásokat az RMDSZ és a kormánypárt háromszéki szervezete a megyei megállapodásról. Adrian Casunean-Vlad, a Szociáldemokrata Párt megyei elnöke szerint nehéz lesz meggyőzni – az ő esetében a román, az RMDSZ-ében pedig a magyar – közösséget arról, hogy valóban előnyükre válik a megegyezés. Albert Álmos, az RMDSZ területi elnöke kifejtette: egyrészt szkeptikus, mert a kormánypárt helyi képviselői eddig sem tartották be ígéreteiket. Ugyanakkor abban is bízik, a PSD megyei vezetői is belátják, a megállapodásnak csak akkor van értelme, ha be is tartják. Adrian Casunean-Vlad hangsúlyozta, egyetért az aláírt protokollummal. Az intézményvezetők nemzetiségi összetételéről kifejtette, ragaszkodnak ahhoz, hogy ne csak az állami intézményeket vegyék számításba, hanem a polgármesteri hivatalokat és a megyei tanácsot is. Újságírói számítások szerint a kormánypártnak 9 megyei intézmény vezető tisztségéről kellene lemondania ahhoz, hogy az arány helyreálljon. Albert Álmos szerint ez lenne az ideális. /Farkas Réka: Készek a kompromisszumra? = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2002. február 2.
Aradon a Kölcsey Szabadegyetemen, jan. 31-én tucatnyi hűséges hallgató gyűlt össze. Pávai Gyula a XX. század aradi magyar irodalmáról beszélt. Ebből fél évszázad fölött hamar napirendre lehet térni, jegyezte meg az előadó, mert majd semmi nem történt. A "megmaradt" ötven évet egy-egy könyv kapcsán tekintette át Pávai Gyula. Az aradi prózaírás valóban Török Gyulával kezdődött (1888—1918) és Szántó Györggyel jutott el a csúcsra. Szó esett a kevésbé ismert Dálnoki Nagy Jenőről (Ficzay Dénes annak idején róla írta diplomadolgozatát) és Kiss Erzsébetről. Az igazán nagyok közül Tóth Árpád kétéves korában elkerült Aradról, Horváth Imre riportereként töltött néhány évet a városban. A Tóth Árpád Irodalmi Kör legjobb időszakától a Havi Szemléig és az ott közlési lehetőséghez jutó tollforgatókig rövid volt az út. /(puskel): Kölcsey-szabadegyetem. Dióhéjban a múlt század aradi magyar irodalmáról. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2002. február 2.
Gyulafehérváron, az RMDSZ székhelyén táncház indult. Fiatalok kezdeményezték, fiatalok járnak ide, egy kolozsvári táncos pár irányításával. Sokan vannak a Gyulafehérváron tanuló egyetemisták, de vannak helybeliek is, akik kíváncsiak és meg akarnak tanulni egy-két magyar táncot. /Völgyi Marcell: Híres lett a gyulafehérvári táncház. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2002. február 4.
Jóváhagyta az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közti megállapodást a febr. 2-án Marosvásárhelyen ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). A szövetségi képviselők név szerinti szavazással döntöttek a múlt hét elején aláírt megállapodás jóváhagyásáról. Az együttműködés mellett az SZKT 78 tagja, ellene 11 képviselő szavazott. Markó Béla szövetségi elnök politikai beszámolójában leszögezte: az RMDSZ-ben kétfajta koncepció vitázik egymással: a konfrontációs, illetve a kooperatív stratégiai elképzelések. Markó szerint csakis a kooperációs stratégiának köszönhetően születhetett meg a kedvezménytörvény alkalmazásával kapcsolatos román–magyar egyetértési nyilatkozat is. Az egyezmény létrejöttében döntő szerepe volt az RMDSZ közvetítésének. Markó úgy vélekedett: a protokollum közös, széles körben lebonyolított munka eredménye, amelyről mind a képviselő, illetve a szenátusi frakció, mind pedig a Területi Képviselők Konzultatív Tanácsának volt alkalma véleményt mondani, és nem maradt el az egyházi vezetőkkel való konzultáció sem. Az egyezmény szorosabb kötelezettségvállalást jelent mind a két párt részére. Tokay György úgy vélekedett: a protokollum jó politikai megoldás, amiben semmi olyasmi nem található, ami ellenkezne az RMDSZ programjával. Borbély Zsolt Attila szerint a mérce csak az lehet, hogy az egyezmény mennyivel visz közelebb az autonómiához. 1996-tól fogva az autonómia kérdése azonban teljesen lekerült az RMDSZ napirendjéről, holott továbbra ez kellett volna hogy legyen a fő üzenet — mondotta. Birtalan Ákos úgy értékelte: bár formailag jobb, mint az előző, lényegét tekintve ez az egyezmény sem múlja felül a tavalyit. A protokollum holmi "magunkra erőltetett béklyó", "szájkosár", egy évre szóló "bianko csekk" a kormánynak. Birtalan a megállapodás egyik legnagyobb hiányosságának azt tartja, hogy az nem szabályozza, mi is történik akkor, ha a kormánypárt nem tartja tiszteletben ígéreteit. Székely Ervin felszólalásában válaszolt Birtalannak, kifejtve: magától értetődik, hogy ha az egyik szerződő fél nem tartja be a szerződésben foglaltakat, az érvényét veszti. Vekov Károly Kolozs megyei képviselő is elismerte, hogy a megállapodásnak számtalan pozitív vonása van, a kulcskérdésekben azonban — egyházi ingatlanok, oktatás — a szöveg nem jobb a tavalyinál, pontatlan, pongyola, számonkérhetetlen — mondotta. Szilágyi Zsolt elsősorban azt kifogásolta, hogy az RMDSZ olyan párttal kötött együttműködést, amely üldözi a csángókat. Szerint ennek a protokollum-politikának a legnagyobb hátránya az, hogy az RMDSZ feladja saját külpolitikáját, azt üzenve Nyugatnak, hogy az erdélyi magyar kisebbség sorsa megnyugtatóan rendeződött. Toró T. Tibor képviselő, a Reform Tömörülés RMDSZ-frakció elnöke az együttműködési megállapodás pozitívumaként emelte ki a konkrét határidők megállapítását, a monitorizálás lehetőségét. Toró szerint is biankó csekkről van szó, és maga is osztja a külpolitikáról való lemondás miatti aggodalmakat. Kelemen Attila képviselő kiállt a protokollum mellett. Markó Béla igyekezett felvázolni a szerződés azon pontjait, amelyek összhangban vannak az RMDSZ autonómiatörekvéseivel, és határozottan visszautasította a biankó csekk vádját. Jóllehet a felszólalásra jelentkezők névsorának fele még hátra volt, a testület korábban úgy döntött: ez a vita nem ér meg többet egy óránál. Ezért Frunda György SZKT-elnök — akinek sajátos ülésvezetői stílusát e tanácskozás alkalmával is többen kifogásolták — szigorúan berekesztette a vitát kiváltva ezzel az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnökének, Katona Ádám tiltakozását is, aki a szavazás bojkottálására szólította fel mindazokat, akik méltánytalannak tartják az eljárást. - Az SZKT elhalasztotta a romániai magyar felsőfokú oktatás helyzetéről tervezett vitát. Szilágyi Zsolt felszólította Markó Bélát, fejtse ki álláspontját Verestóy Attila szenátor azon kijelentésével kapcsolatban, miszerint ő maga nem fogja kiváltani a magyar igazolványt. A szövetségi elnök válasza elmaradt, Verestóy pedig azzal védekezett: csupán annyit mondott, személy szerint nincs rászorulva a státustörvény biztosította kedvezményekre, ezért nem tolakszik. Az SZKT által elfogadott állásfoglalás szerint erkölcsi kártérítés illeti meg a szekuritátéval való együttműködéssel vádolt, később ártatlannak bizonyult Bárányi Ferenc és Rákóczi Lajos volt képviselőket. /Székely Kriszta: Jóváhagyta az SZKT a megállapodást. Markóék cáfolták, hogy "biankó csekket" írtak volna alá. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
2002. február 4.
Az SZKT-t megelőző estén, febr. 1-jén, szintén Marosvásárhelyen ült össze a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT), mely két napirendi pontot tárgyalt meg. Előbb a területi elnökök tartottak rövid beszámolót a kedvezménytörvény életbeültetésének első tapasztalatairól, a felmerült gondokról és kérdésekről. Lényeges gondok nincsenek, inkább technikai nehézségek adódnak. A továbbiakban Markó Béla a kormánypárttal kötött egyezményről tájékoztatta a jelenlévőket. A szövetségi elnök ismertette a protokollum előzményeit, alapelveit, illetve területi vonatkozásait. Ugyanakkor felkérte a területi elnököket, hogy időben és átgondoltan dolgozzák ki a harminc napon belül megkötendő helyi egyezmények keretét. /Szucher Ervin: TEKT-ülés a státustörvényről és a protokollumról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./
2002. február 4.
Febr. 1-jén a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kibővített igazgatótanácsi ülésén az egyház közéleti, politikai szerepvállalásáról és felelősségéről tanácskoztak. A mintegy 100 főt számláló megbeszélésen kifejtették: az egyház megvonja támogatását az érdekvédelmi szövetségtől, ha az RMDSZ-vezetők nem változtatnak politikájukon. Szabad lelkiismereti döntésre bízták a tanácskozáson való részvételt, amelynek részleteiről Tőkés László püspök és Sípos Miklós, szatmárnémeti lelkipásztor, az Esperesek Kollégiumának elnöke sajtóértekezleten számolt be. Amint a püspök kifejtette, kritikus pontra jutott az RMDSZ és a református egyház viszonya. Az egyháznak belsőleg kell értékelnie a kialakult helyzetet, mértékadó álláspontra helyezkedve.za püspök sorra kifejtette az RMDSZ, a romániai államhatalom, a magyarországi politikum és a státustörvénnyel kapcsolatos álláspontjukat. Negatívan ítélték meg az RMDSZ politikáját, főként a szövetség és a kormánypárt közt nemrég köttetett megállapodást. Úgy vélik, a román hatalom többet nyert vele, mint az erdélyi magyar közösség. Bírálták, hogy az SZKT jóváhagyása nélkül írták alá a protokollumot. "A hatalommal való egyezkedés neptuni irányvonaláról beszélhetünk. Az RMDSZ közelebb áll a mostani kormányhoz, mint amelynek tagja volt" - fejtegette, s úgy vélte, súlyos árat fizetünk majd ezért. Cselekvési egységre szólította az igazgató tanácsot, az egyházközségeket, lelkészeket, presbitériumokat, hogy kivédjék a közösség megosztását, segítsék a román asszimilációs politika elleni küzdelmet. Figyelőszolgálatot alakítanak a vallásszabadság, a kisebbségi és emberi jogok védelmében, illetve a román kisebbségi politika leleplezése végett. Vizsgálják az ortodox expanzió kérdését is. A püspök kitért a Szilágy megyében tapasztaltakta: a helyi RMDSZ titkos egyezményt kötött a kormánypárttal, ennek nyomán késleltetik a Kálvineum visszaadását, illetve Zilahon és Szilágycsehben akadályozzák a státusirodák megnyitását. A protokollum-politika gúzsba köti a magyarság lehetőségeit. Folytatódik a magyarság térvesztése, erősödnek a Trianon utáni negatív folyamatok. Követelik tehát az egyházi és kisebbségi javak maradéktalan visszaszolgáltatását, felszólítva az RMDSZ-t: az eredeti törvénytervezethez ragaszkodjék, s az egyházakkal egyeztetett álláspontot képviselje. Kezdeményezik Románia monitorizálását Strasbourgban, próbapereket indítanak az egyházi ingatlanokért. Leszögezte: az RMDSZ-nek csak választásokkor van szüksége az egyházra, s balratolódás figyelhető meg az érdekvédelmi szövetségben. A püspök utalt egyes vezetők: Kincses Előd, Király Károly és Csapó József politikai életből való kiszorítására, az ifjúság megosztására való törekvésre s a belső választások elodázására. Fontosnak tartják az apadás, a kivándorlás és az asszimiláció megállítását, a nemzeti konszenzus kialakítását. Készek újragondolni az RMDSZ-szel való kapcsolatukat, ám amennyiben a szövetség nem változtat politikáján, részben vagy akár egészen megvonhatják tőle támogatásukat. Nem asszisztálnak olyan RMDSZ-nek, amely olyan kormánynak asszisztál, mely a kisebbségek elnyomásában jeleskedik. - A Bihar megyei RMDSZ vezetőivel két hete folyt egyeztető tárgyalás. A püspök szerint jórészt semmiben sem értettek egyet, de szívélyes légkörben folyt a megbeszélés. – Erkölcsi és hitbeli kérdésnek tekinti a Fidesz támogatását - jelentette ki a püspök, újságírói kérdésre. /(Balla Tünde): A Királyhágómelléki Egyházkerület radikális szerepvállalásra készül. Megvonhatják támogatásukat az RMDSZ-től. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./
2002. február 4.
Febr. 2-án Csíkszeredában átadták az idei Julianus-díjakat. A csíkszeredai Julianus Alapítvány minden évben azok közül választja ki díjazottjait, akik tevékenységükkel a szórványban élő magyarság fennmaradását támogatták. A most kiosztott 2001-es elismeréseket dr. Fabó László, Horváth Vilmos, Németh Zsolt, Nyárádi Elemér és Pakó Benedek kapták. Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke mondott beszédet. A San Fransiscóban élő, a díjátadáson személyesen megjelenni nem tudó dr. Fabó László jogász évente több ezer dollárt gyűjt és küld a Domokos Pál Péter Alapítványnak a csángó gyermekek magyar nyelvű oktatására. A szintén magyarországi születésű, 1956 után emigrált, jelenleg Belgiumban élő Horváth Vilmos a Duna Televízió elindulása után több mint 20 parabolaantennát ajándékozott a Kárpát-medencében élőknek, tavaly karácsonykor pedig csángó gyermekeknek juttatott jelentős pénzösszeget, a magyarság támogatására fordítva a rokkantságáért kapott anyagi segítséget. Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára nevében Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul vette át a Julianus-díjat. A díjazott sokat tett a Magyarország határain túli magyarokért és oroszlánrészt vállalt a kedvezménytörvény kidolgozásában. A Németh Zsolt köszönőszavait tolmácsoló Alföldi László főkonzul kijelentette, a Julianus-díj elismerése annak az értékrendnek, amelyet a magyar kormány felvállal. Az egyesült államokbeli Connecticutban élő Nyárádi Elemér jelentős összeggel támogatta az Erdélyben tanuló moldvai csángó gyermekek oktatását, moldvai csángó családoknak segített Erdélyben letelepedni, hozzájárult ahhoz, hogy a vicei iskola felvehesse Wass Albert nevét, és hogy az írónak szobrot állíthassanak az iskola udvarán. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonok, kápolnákat, roma közösségi házat, bentlakásokat épített, táborokat szervezett, csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásában segédkezett. A csíkszeredai Julianus Alapítvány 2001-es díjazottjaival együtt 50-re nőtt azon személyek száma, akik a szórványmagyarság érdekében kifejtett tevékenységükért megkapták a szervezet elismerését. /Kiss Edit: A szórványért végzett munkát ismerték el. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./
2002. február 4.
Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára nevében Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul vette át a Julianus-díjat. A díjazott sokat tett a Magyarország határain túli magyarokért és oroszlánrészt vállalt a kedvezménytörvény kidolgozásában. A Németh Zsolt köszönőszavait tolmácsoló Alföldi László főkonzul kijelentette, a Julianus-díj elismerése annak az értékrendnek, amelyet a magyar kormány felvállal. Az egyesült államokbeli Connecticutban élő Nyárádi Elemér jelentős összeggel támogatta az Erdélyben tanuló moldvai csángó gyermekek oktatását, moldvai csángó családoknak segített Erdélyben letelepedni, hozzájárult ahhoz, hogy a vicei iskola felvehesse Wass Albert nevét, és hogy az írónak szobrot állíthassanak az iskola udvarán. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonok, kápolnákat, roma közösségi házat, bentlakásokat épített, táborokat szervezett, csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásában segédkezett. A csíkszeredai Julianus Alapítvány 2001-es díjazottjaival együtt 50-re nőtt azon személyek száma, akik a szórványmagyarság érdekében kifejtett tevékenységükért megkapták a szervezet elismerését. /Kiss Edit: A szórványért végzett munkát ismerték el. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./
2002. február 4.
A Balázs Ferenc Intézet 2001. nov. 5-e és 18-a között végezte legújabb reprezentatív mintán megvalósított szociológiai adatfelvételét a magyarországi felnőtt korú lakosság körében a megkérdezettek határon túli magyarsághoz való viszonyáról. A mostani kutatás során az Intézet kérdezőbiztosai 1006 véletlenszerűen kiválasztott 18 év feletti magyar állampolgárt kerestek fel személyesen otthonukban, az ország 138 vidéki településén és a főváros 23 kerületében (utóbbiakban a kerületekre nézve lélekszámarányosan). Összességében elmondható, hogy a szomszédos országokban élő magyarsággal kapcsolatos közéleti kérdéseket a magyar választópolgárok többsége továbbra is figyelemmel kíséri. A magyarországi megkérdezettek a felvidékiek, különösen pedig az erdélyiek és kárpátaljaiak helyzetét az egy évvel korábbinál rosszabbnak, vagy lényegesen rosszabbnak tartják, s csupán a háborús időszakot túlélt vajdaságiak körülményeit ítélték relatíve jobbnak a 2000-es állapotokhoz képest. A határon túli vendégmunkások jelenlétével kapcsolatos félelmeket a magyarországi lakosság többsége nem osztja. Az Orbán-kormány kisebbségvédelmi politikájának pozitív megítélése nagyságrendileg (14,8%-kal) megnőtt: azzal részben vagy egészében a megkérdezettek közül minden második egyetért (51,2%), az azt ellenzők részaránya pedig alig haladja meg a 10%-ot. A HTMH kisebbségvédelmi politikájának megítélése: 2001 novemberében a hivatal munkájával elégedettek részaránya már több mint kétszeresen meghaladta az egy évvel korábban regisztrált szintet. A határon túli magyarság érdekeinek felvállalását és képviseletét a magyarországi felnőtt korú lakosság túlnyomó többsége továbbra is támogatja, sőt néhány vonatkozásban az eleve magas támogatottság tovább növekedett. Néhány százalékkal nőtt ugyan azok részaránya, akik a támogatások nagyságát túlzottnak tartják, illetve egyáltalán nem tartják szükségesnek (összesen 45%), hozzájuk képest azonban továbbra is néhány százalékponttal nagyobb részarányt képviselnek azok, akik szerint a támogatások mértéke megfelelő, illetve kevesebb annál, amit Magyarország jelenlegi gazdasági helyzete lehetővé tenne (48,7%). A határon túli magyarok sorsa iránt kevésbé nyitottnak bizonyult választók — az MSZP hívei (29,4%), kiugró mértékben pedig az SZDSZ-re voksolók (34,5%) — találhatók azok között, akik semmilyen kedvezményt nem juttatnának a határon túli magyarságnak. Az egy évvel korábbi elutasító véleményhez képest (32,3%) a legális munkavállalás engedélyezését elutasítók részaránya mintegy 6%-kal csökkent (26,4%), így elmondható, hogy jelenleg csupán minden negyedik megkérdezett ellenzi, hogy a határon túli magyarok a törvényben rögzített feltételek mellett munkát vállaljanak Magyarországon. Míg 2000 nyarán még csupán 13,7%-ot tett ki a magyar állampolgárokéhoz hasonló mértékű utazási kedvezmények mellett voksolók részaránya, mára az ekképpen vélekedők száma megkétszereződött (26%). /Magyarországiak viszonya a határon túli magyarsághoz. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
2002. február 5.
Nastase kormányfőt New Yorkban érte, és meglepte a hír, hogy belügyminisztere, Ioan Rus előrehozott választások lehetőségéről beszélt. (Rus szerint a kormány alaposan elemezte az utóbbi időben történt áremelkedések "szociális költségét", s úgy határozott, hogy akár az előrehozott választások lehetőségével is számolva folytatja a reformokat.) Nem látom különösebb okát a belügyminiszter kijelentésének, feltehetőleg saját személyes véleményét fogalmazta meg - szögezte le Nastase. /Nem lesznek előrehozott választások. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./
2002. február 5.
A Krónikának adott exkluzív interjúban Markó Béla kijelentette, az RMDSZ-nek most nem a fenyegetőzés a dolga, hanem a cselekvés annak érdekében, hogy a kormánypárttal kötött megállapodás minden pontja a határidők lejárta előtt teljesüljön. Markó leszögezte: számára volt néhány kulcskérdés, amelyek nélkül nem tudtak volna megállapodni. Az egyik az egyházi ingatlanok kérdése, a másik, az egyetemi oktatásé. Készített-e az RMDSZ olyan elemzéseket, hogy mi lett volna, ha nem születik meg az egyezség, hangzott a kérdés. Markó leszögezte: az volt az érdekünk, hogy mi működjünk együtt a kormánypárttal és ne más. Megállapodás nélkül ellenzékben, "eléggé elszigetelten kellett volna működnünk egy bizonyos ideig". Mi lesz, ha megállapodás pontjai nem teljesülnek?Markó szerint most arról kell beszélni, mit tesz az RMDSZ azért, hogy minden pont a határidők lejárta előtt teljesüljön. "Nem az a dolgunk, hogy most elkezdjünk fenyegetőzni. Úgy kell politizálnunk, hogy betartsák a megállapodást." – Nem tart attól, hogy az év végén ismét kiderül, az csak részben teljesült? "Annak azonban, ismétlem, semmi értelme, hogy most, év elején elkezdjünk fenyegetőzni. Most az a dolgunk, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amikor arról kell gondolkozni, mit csináljunk, ha egyik vagy másik cél nem teljesül. Ha mégis oda jutnánk, majd eldöntjük, mit teszünk."/Gazda Árpád: Markó: nem kell fenyegetőzni. Az RMDSZ-elnök a protokollumról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./
2002. február 5.
Febr. 1-jei sajtótájékoztatóján Tőkés László püspök az igazgatótanácsi ülésen született állásfoglalásokat ismertetve kitért a magyarországi politikai viszonyulásokra is. "Visszautasítunk minden, a magyar–magyar szembeállításra való törekvést, illetve Erdély-ellenes hangulat szítását az anyaországban" – mondta a püspök, aki a legfontosabb feladatok között nevezte meg a nemzeti konszenzusra való törekvést. – Hogyan viszonyulna ahhoz a lehetőséghez, ha az áprilisi választásokat követően Budapesten kormányváltás következne be? – kérdezte a Bihari Napló munkatársa. "Ebben a kérdésben a személyes álláspontomat tudom elmondani. Erkölcsi és hitbéli kérdés a Fidesz mellett kiállni. Ha a fiatal demokraták vereséget szenvednek a választásokon, kitüntetésnek tartanám, hogy velük együtt bukhatok, és majd velük együtt állhatok újra talpra" – nyilatkozta Tőkés László. /(szűcs): Tőkés László a Fidesz mellett. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 5./
2002. február 5.
Az utóbbi hónapokban agresszív támadás indult a magukat csángómagyaroknak vallók és mindenki ellen, aki érettük egy szót ki mer ejteni. A támadás nem kíméli azokat a prominens román személyiségeket sem — a Helsinki Emberjogi Bizottság és a Pro Europa Liga képviselőit például —, akik hivatalos jelentésben emelték föl szavukat a moldvai csángók erőszakos asszimilációja ellen. A hírek szerint Klézsén házkutatási engedély nélkül a rendőrség behatolt Hegyeli Attila lakásába, és a fakultatív magyar oktatást felvállaló pedagógusokat felszólították a térség elhagyására. Régi, primitív és alantas módszer felújítása, hogy csángó eredetű egyházi és világi potentátokat szólaltatnak meg az ügyben, jellemezte a helyzetet Sylvester Lajos. A Formula AS egyik januári számában Stefan Erdes bákói dékánt, prof. dr. Anton Cosát és Gheorghe Bejant, a Moldvai Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesületének elnökét szólaltatta meg a riporter. Stefan Erdes szerint a 264 000 Bákó környéki római katolikus mind románul beszél, azt is, hogy a csángó név, amellyel őket illetik, sértő. Prof. Anton Cosa ,,tudósként" közelített a témához. A csángó etnikum dialektusa szerinte az arománokéval és isztrorománokéval azonos, és semmiképp a magyarokéval. Akik Erdély felől érkeztek, azokat ott, helyben elszékelyesítették. Onnan a sok magyarosított név. A nyilatkozók központilag szervezett és irányított propaganda szószólói. Andronic miniszter asszony egyre-másra nyilatkozik. Legújabban egy tudományos bizottságot állíttatott fel, amely ki fogja deríteni, hogy a csángók román vagy magyar eredetűek-e. Nos, ha az előbb említett illusztris személyiségekből és társaikból állt össze ez a bizottság, amely egyszerűen kiiktatja hétszáz év dokumentumokra alapozott magyar és nemzetközi szakirodalmát, akkor várható, hogy a csángók származása is a dákoromán eredetmonda része lesz, s ez a jelentés kerül a nyugatiak asztalára. "Az RMDSZ most mozduljon, s ne csak a kormány körül sündörögjön, hanem a nyugati fórumoknál is, mert most fogjuk a csángókat végleg elveszíteni, s Moldva valóban az egykori magyarság temetője lesz. A legfrissebb egyezményből is tetten érhetően kiderül, hogy ott kell biztosítani az anyanyelv fakultatív oktatását, ahol erre reális igény van." – írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Eltemetjük-e a csángókat? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./
2002. február 5.
Több évtized után a polgári házasságkötés első magyar nyelvű esküvői szertartására került sor Zilahon február elsején. A hatályba lépett közigazgatási törvény alkalmazása lehetővé tette, hogy az ifjú pár anyanyelvén mondja ki a boldogító igent, Fekete Károly alpolgármester előtt. A vőlegény Deák Levente mérnök, aki több hónapi, Fülöp-szigeteken végzett kiküldetésből tért haza nemrégen; a menyasszony Bóné Frida, államvizsgára készülő egyetemista. /(Fejér László): Az első magyar nyelvű esküvő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./
2002. február 5.
Az 1998-as magyarországi parlamenti választásokat követően a Magyar Szocialista Párt bejelentette, hogy konstruktív ellenzéki szerepre készül. Készült, készült, de közben kifutott az időből, és most már nem készül. Azazhogy készül, de nem ellenzékiségre, hanem egyenesen a kormányzásra. Kovács László pártelnök – aki 2001-ben csak az ATV Kereszttüzében tizenhétszer jelent meg – második, harmadik mondatával általában egyenesen Orbán Viktor miniszterelnököt támadta, bármi is volt a kérdés. És követték őt ebben mások is, ki szelídebben, ki kevésbé szelíden. A státustörvény, a magyar–román megegyezés kapcsán azt a valótlan és hihetetlen kijelentést tették, hogy Magyarországot pontosan 22 millió román munkavállaló fogja majd elárasztani. Visszatérve a magyar–román egyezséghez: Orbán Viktor nem önfejűen cselekedett, ugyanis az Országgyűlés felhatalmazta a magyar kormányt, hogy kedvezménytörvény-ügyben mindenik szomszédos országgal tárgyaljon és megállapodásra jusson! Megállapodni pedig a legtöbb esetben csak kompromisszumok árán lehet. Az MSZP (az SZDSZ-szel karöltve) már nyolc évvel korábban is jól "odaütöttek" a Világkiállításnak. Orbán Viktorral szembenHorn annak idején kijelentette, hogy ő bizony megelégszik azzal a bizonyos kétharmaddal, minek bonyolítani a helyzetet. Keller képviselő pedig a magyar–román egyezmény kapcsán "totális diplomáciai vereségről" beszélt, Horn pedig "árulásról", mert szerinte "csak vesztes kormány írhat alá ilyen szerződést". Amikor például az osztrák választásokat követően Jörg Haider a munkaerő szabad mozgásának korlátozásáról beszélt, a magyar baloldal igyekezett felhívni Európa figyelmét eme európaiatlan praktikára. Most ugyanazok másképpen vélekednek, s egy enyhe haideri gesztusra maguk is képesek lennének. Mert ha kormányra kerülnek, majd véget vetnek a nagy jövés-menésnek. /Németh János: Az MSZP és a nyuszika sapkája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 5./
2002. február 5.
Jékel Géza nyílt levéllel fordult a pápai nunciushoz, miután megnézte a tévében a nunciussal készített beszélgetést. Mérhetetlen felháborodással hallhatta, hogy a nuncius olyan dolgokról nyilatkozott, amelyekről nincs ismerete. A nuncius ugyanis "szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy csángók pedig nincsenek. Akik mégis vannak, azok nem magyarok, s ha netán magyarnak vallják magukat, az nem igaz, hiszen nem tudnak magyarul." A nunciusnak a pápa "feladatul szabta ki a moldvai magyar, római katolikus csángók kérésének teljesítését". A nuncius kétségbe vonta, hogy az Európa Parlament jogosan ismerte el a csángókat magyar népcsoportnak. A nuncius a valóságot szándékosan elferdítő, apartheid indíttatású elméletet fogadott el és védett meg, melyet a mindenkori román politika, a hatalom vall magáénak. /Jékel Géza, Szatmárnémeti: Nyílt levél a bukaresti pápai nunciushoz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 5./
2002. február 5.
Közel két esztendeje, hogy a Gyergyószentmiklóson létrejött a Polgári Csoport. Olyan, a városért tenni akaró személyek, akik önkéntes alapon részt vesznek Gyergyószentmiklós közösségi problémáinak megoldásában. Konkrét céljuk pedig a lakosság és önkormányzat közötti távolság áthidalása, és egy egészséges párbeszéd kialakítása – lehetett megtudni a vezetőtől, Hideg Csaba tanártól. Jelenleg huszonnyolc tagjuk van, köztük nyugdíjas, tanár, tanító, építész, újságíró, intézményvezető, de munkanélküli is. Kényes témákat boncolgatnak rendszerint a találkozókon. A csoport tudatosította például, hogy értékes épített öröksége van Gyergyószentmiklósnak. A Polgári Csoport önálló egyesületté szeretne válni, nem várhatják el, hogy költségeiket a Polgár-Társ Alapítvány állja. /Balázs Katalin: Polgárok a polgárokért. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 5./
2002. február 5.
Dr. Bárányi Ferenc író és Anavi Ádám költő kezdeményezésére, többéves szünet után február elsején újraindult Temesváron a Franyó Zoltán Irodalmi Kör. A korelnök - Temesvár friss díszpolgára - Anavi Ádám emlékezett vissza a proletkultos, cenzúrás időkre. A kommunista korszakban Ady Endre, majd később Franyó Zoltán néven működött irodalmi alkotókör Temesváron, az írószövetség védőszárnyai alatt. Ez a kör az 1989. utáni években szép csöndesen kimúlt. A tavasszal sorra kerülő Bánsági Magyar Napok keretében önálló műsorral jelentkeznek a temesvári tollforgatók. /(Pataki Zoltán): Irodalmi műhely újjászületése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./
2002. február 5.
Lokodon az ökumenikus öregotthon 1992-ben létesült, tíz rászoruló idős ember volt a lakója. Később egy erről a vidékről elszármazott, Svájcban élő lelkes ember, Gyarmathy György és felesége, Katalin közbenjárására, svájciak támogatásával megépült a korszerű öregek otthona. A kétszintes épületben azóta 24 idős ember talált otthonra. A német támogatást élvező Lokodi Ifjúsági Alapítvány (LIA) lebontásra ítélt telkes házakat vásárolt meg, s helyrehozták a házakat. Ezzel az elnéptelenedő, kiöregedő vidék fiatalítása történt. Az idetelepült ifjak az építkezésben és a gazdálkodásban igyekeznek elfoglaltságot találni maguknak. Megépült az étterem, az iroda, a felső szinten pedig szövőműhelyek kaptak helyet, ahol a hároméves időszakra itt-tartózkodó árvaházi fiatalok ismerkedhetnek meg a szakmával. Felújították a régi kultúrházat és az iskola épületét. A németek jóvoltából komoly gépparkkal rendelkeznek, állatokat tartanak, földet művelnek. /Kristó Tibor: Ha ide jut az ember... (Életképek egy öregotthonból). = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 5./
2002. február 6.
Febr. 5-én tárgyalta a bukaresti bíróság a Nagy-Románia Pártnak (NRP) az RMDSZ törvényen kívül helyezésével kapcsolatos kérését. Tudor pártelnök tavaly decemberben jelentette be, hogy az NRP kérni fogja az RMDSZ törvényen kívül helyezését és felszámolását. Szerinte az RMDSZ terrorista szervezet és pártjának kérése összhangban van a terrorizmus felszámolására irányuló nemzetközi törekvésekkel. Tudor szerint az RMDSZ az elmúlt tizenkét évben nem tett egyebet, mint csendben aláásta az egységes román nemzetállam alapjait Erdély gazdasági "gyarmatosítása" és Romániától való elszakítása érdekében. Az NRP elnöke ugyanakkor felszólította az erdélyi román polgármestereket, alpolgármestereket és tanácsosokat, hogy minden eszközzel akadályozzák meg a magyar státustörvény alkalmazását Románia területén. Javasolta Hargita és Kovászna megye militarizálását: első lépésként a honvédelmi minisztérium keretében működő tiszti iskolák, a belügyminisztérium és a Román Hírszerző Szolgálat idetelepítésével — mondotta az NRP szenátora. Leszögezte: az RMDSZ törvényen kívül helyezésének kéréséhez csatolni fogják "Az RMDSZ fekete könyve" című dokumentumot, amelyet az NRP kongresszusa is megszavazott. /Az RMDSZ törvényen kívül helyezését tárgyalta a bíróság. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./
2002. február 6.
Mircea Geoana külügyminiszter febr. 4-én munkalátogatást kezdett az Amerikai Egyesült Államokban, a látogatás célja a román–amerikai párbeszéd ütemének fenntartása. Mircea Geoana febr. 4-én Washingtonban találkozott Paula Dobransky globális ügyekért felelős amerikai helyettes államtitkárral, Stephen Hadley nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó elnöki tanácsossal, Dan Fried európai és eurázsiai ügyekkel megbízott elnöki tanácsossal, Eric Edelmann nagykövettel, alelnöki tanácsossal, David Drier republikánus képviselővel, az amerikai alsóház szabályzat-felügyelő bizottságának elnökével, valamint Madeleine Albright exkülügyminiszterrel. A megbeszélések témája Románia észak-atlanti csatlakozási felkészülésének hatékonyabbá tétele, valamint a határon átnyúló bűnözés és a korrupció elleni harcban való kétoldalú együttműködés voltak. /Washingtoni munkalátogatáson Geoana. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./
2002. február 6.
Az Udvarhelyi Híradó nem szokta bírálni az MSZP-t, most viszont egy cikk keményen elmarasztalta az MSZP-t, a kedvezménytörvényben játszott szerepe miatt. Az MSZP Kovács László-vezette szürke eminenciásainak szíve mélyén szinte mindegy, mi lesz a külhoni magyarok sorsa.A "23 millió román munkavállalóval" való riogatás eredményeképp januárban néhány százalékkal nőtt a párt népszerűsége. Ugyanakkor a cikkíró megjegyezte: a státustörvény megalkotásakor a Fidesz nem igazán tekintette megfelelő partnernek a szocikat: a törvénytervezet váratlan, puccsszerű bejelentésével, a szocialista javaslatok többségének mellőzésével, lekezelésével mindvégig éreztette, hogy ki is az igazi szellemi atyja a törvénynek. Az MSZP szereplését jellemzi, hogy Horn Gyula az egyházakat is vérig sértette azáltal, hogy megvádolta a papságot, hogy még a gyóntatószékben is a Fidesz mellett agitálnak. Az Európai Uniós pártok is bírálták az MSZP-t, amiért nacionalista húrokat penget. /Pál Szilárd: Szocialisták a zsákutcában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 6./
2002. február 6.
Krassó-Szörény vidéke anyanyelvi oktatásának helyzetét tükrözi két beszélgetés. Az első 1991. október 24-én zajlott, a második 2001 utolsó napjaiban. Resicabányán működik az osztatlan magyar iskola. A több mint tízezerre becsült magyar lakosság magyar pedagógusai: egy tanítónő és egy óvónő. Az óvodában 14 magyar gyermek van, az iskolába, a négy osztályba összesen heten járnak. A szülők a nagy távolsággal indokolják, hogy román iskolába adják gyermekeiket. Tíz év múlva /a jelenlegi helyzet/: az óvodában egyetlen gyermek tud magyarul. Az iskolába tízen járnak, kizárólag romák. /Makay Botond: Krassó-Szörény a régióban. Tanügyi tények anyanyelvi szinten. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 6./
2002. február 6.
A 2002. év első számával ötéves a Kraszna c. havonta megjelenő kulturális kiadvány, melyet a nagyközség civil szervezete, a Pro Crasna Alapítvány ad ki, s újabban a világhálón is olvasható (a www.kraszna.sphosting.com honlapon). Indulásától két állandó szerkesztője Oláh Miklós és Takács Felícia. Az idei első szám melléklete színes falinaptár Kossuth Lajos portréjával, s ezt a Kossuth-emlékév is indokolja. /A Kraszna jubileuma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
2002. február 7
Újabb felmérést készített jan. 26–31. között a CURS, amelyben a lakosság életmód-felfogására, pártpreferenciáira, valamint a kormánnyal szembeni állásfoglalására derít fényt. Idén a megkérdezettek 34%-a szerint Románia jó irányba halad, míg tavaly még 36%, 38%, valamint 44% nyilatkozott optimistán Románia jövőjéről. A megkérdezettek 38%-a hasonló életszínvonalon tengődik az elmúlt évhez viszonyítva, míg 35% valamivel rosszabbul, és 15% sokkal rosszabbul él. A válaszolók 45%-a szerint a jelenlegi kormány képes javítani a gazdasági-szociális helyzeten, tavaly a megkérdezettek 57%-a értékelte optimistán a kormány tevékenységét. Ha választásokat szerveznének a jövő vasárnap, a megkérdezettek 47%-a szavazna a kormánypártra. Tavaly az alanyok 56%-a adta volna voksát az Adrian Nastase által vezette pártra. A Nagy-Románia Pártra szavazók száma nem változott, 16% szavazna Vadim Tudor pártjára. A Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt esetében sincs komoly mértékű változás, 11% voksolna külön-külön mind a két pártra. Az RMDSZ a megszokott 7%-t támogatja, míg a többi párt az 5%-os választási küszöböt sem érné el. A 2000-es választások óta először csökken 50% alá a kormánypárt támogatottsága. /Borbély Tamás: Fogy a lakosság optimizmusa. Csökkent a kormánypárt támogatottsága is. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7/
2002. február 7.
A szólásszabadság súlyos megsértését látják az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) tagjai az új audiovizuális törvényben, amely a Távközlési Minisztérium hatáskörébe vonja a sugárzási frekvenciák feletti rendelkezést. A CNA ezzel a törvénnyel elveszíti jogát a sugárzási licencek szétosztására. A törvénytervezetet határozottan elutasította mind a liberális, mind pedig a demokrata szenátorok szakbizottsági képviselete. A CNA elnökét eddig a tagok választották meg, ezután a parlament hatáskörébe kerül - így az elnököt a politikai többség választhatja. A törvénytervezet harmadik fejezete, amely ellenállásba ütközött, a jogszabály megszegésével járó büntetésekre vonatkozik: a büntetéseket kiváltó esetek nincsenek konkrétan meghatározva. A bírságolás esetektől függően 50-től 500 millió lej kifizetésére kötelezheti a sugárzókat. Egy ilyen méretű büntetés akár azonnali csődbe sodorhat egy vidéki rádiót, mutattak rá a CNA tagjai. A kulturális szakbizottság ülésén jelen levő Razvan Theodorescu művelődési miniszter a törvénytervezetet ért bírálatok ellenére hajthatatlan maradt a formát és tartalmat illetően. /Incze Ferenc: Korlátozzák a műsorszórási jogot? = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./
2002. február 8
Február elején tartott közgyűlést Nagyváradon a Romániai Magyar Gazdák egyesületének Bihar megyei fiókszervezete. A 635 fizető tagot számláló és 13 tagszervezetbe tömörült fiókegyesület közgyűlésén időszerű mezőgazdasági problémákat vitattak meg. Sokan nehezményezik sokan, hogy a tíz év után nincs megoldva a földtulajdon problémája. Javaslat született arról, hogy különböző szövetségekbe tömörüljenek a szervezők, hamarosan valószínűleg létrejön Biharban a búza-, a kukorica-, a zöldségtermesztők és a sertésztenyésztők szövetsége. /(Balla Tünde): Tanácskoztak a Bihari magyar gazdák. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8/