Hálaadó istentisztelet a templomért
Akár a pislákoló mécses, élni akar a szabédi református közösség
Új templomuk építésének és felszentelésének tizedik évfordulóját ünnepli a hétvégén a mezőszabédi református közösség. A hányatott sorsú kis, de lelkes közösség évszázados álma vált valóra tíz évvel ezelőtt, amikor végre birtokba vehették a saját templomot, ezért adnak hálát Istennek a vasárnapi ünnepi istentiszteleten.
Imreh Jenő, a Mezőkölpényi-mezőszabédi Református Egyházközség fiatal lelkipásztora, aki idén októbertől szolgál a településen, elmondta, nagy jelentőséggel bír a szabédi reformátusok számára a hétvégi évforduló, ugyanis évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül dédelgetett álmuk volt, hogy saját templomuk legyen, egy méltó helyszín, ahol áldhatják az Úr nevét. – 1895-ben megadatott a lehetőség, hogy a szabédi templomhegyen egy vályogépítmény szolgáljon Isten házaként. Ez a templom évtizedeken át, a két világháború és a kommunizmus nehézségei közepette 1977-ig szolgálta a közösséget, biztosította a bölcsőt ahhoz, hogy lelkiekben épülni tudjon. 1977-ben azonban egy földcsuszamlás miatt omladozni kezdett, és a hívek szomorúan nézték, ahogy tönkremegy. Már nem volt alkalmas arra, hogy istentiszteletet tartsanak benne, így a nyolcvanas években családi házakban gyűltek össze a hívek, hogy meghallgassák Isten szavát. A kilencvenes évek elejére nagyon tönkrement a templom, és egy magraktárt vásároltak, ahol az istentiszteletet megtarthatták, viszont ezzel nem volt elégedett a közösség. 2001-ben összeomlott a templom. Sokan megsiratták, az emberek nem is akartak többé templomba járni, mert úgy érezték, ez annak a jele, hogy lelkiekben nem tudnak épülni, fejlődni. 2002-ben sikerült lerakni az új templom alapkövét, ebben nagy szerepe volt az akkori lelkésznek, Rácz Gyulának, aki a gyülekezettel karöltve a munkálatokat az első lépéstől az utolsóig végigkísérte. A gyülekezet mindvégig anyagilag és munkaerővel is nagyban hozzájárult az építkezéshez. A 2005-ös esztendő mérföldkő volt a közösség életében, akkor szentelték fel az újonnan épült templomot. A gyülekezet élni akar, kevesen vannak ugyan – hatvan református van bejegyezve –, de fontos számukra az Istennel való kapcsolat ápolása. Hisszük, hogy ahogyan eddig is az Úr gondviselőként jelen volt a gyülekezet életében, ezután is ott lesz. A kis pislákoló mécsest, amely eddig is égett szívünkben, ezután sem hagyja kialudni. A templom építésében oroszlánrészt vállaló Rácz Imre lelkipásztor gyakran emlegette, hogy a pislákoló kis mécseshez hasonló gyülekezetet az Isten éltette, és amikor a gyertya lángja kezdett kisebb lenni, egy kis lépéssel mindig megsegítette a közösséget – világított rá az évforduló fontosságára a lelkész.
A 2005. évig havonta egyszer volt református istentisztelet a településen, 2005–2015 között, Zöld Imre lelkipásztor szolgálata idején kéthetente, viszont a gyülekezet lelki igénye fokozatosan növekedett a bibliaórák iránt is, családi házaknál gyűltek össze a szomszédok, és ezeket ott tartották meg. – Idén október elején kerültem a gyülekezethez, és a szolgálatom egyik első lépése, a közösség, valamint a presbitérium kérésére, az volt, hogy minden vasárnap tartsuk meg az istentiszteletet – számolt be a lelkipásztor, aki jövőbeli tervei kapcsán elmondta, lelki, közösségi és anyanyelvi síkon szeretné építeni a szabédi közösséget, hogy az istentiszteletek ünnepet jelentsenek a gyülekezetnek, illetve lehetőséget teremteni minden korosztálynak, gyerekeknek, fiataloknak, házasoknak és időseknek egyaránt, hogy alkalomadtán találkozzanak. Egy másik dédelgetett álom egy közösségi ház felépítése, ahol helyet kaphatnak a különféle közösségépítő rendezvények, illetve a külföldi vendégeket el tudják szállásolni.
A hálaadó istentiszteletre november 22-én 13 órától kerül sor a szabédi református templomban. Igét hirdet Jakab István, a Maros- mezőségi Református Egyházmegye esperese, köszöntőbeszédet mondanak többek között Jenei Sándor szabédi unitárius lelkipásztor, dr. Farkas Béla konzul, Szabó József Levente polgármester és fellép a Musica Humana női kórus.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Ez ám a székely kapu!
Galambdúcos, fedeles székely kaput avattak vasárnap délben a Lukafalva községhez tartozó Teremiújfaluban, így is megünnepelve március 15-ét. A több órás ünnepségre a falu apraja nagyja összegyűlt, a helyi és megyei hivatalosságok mellett a csíkszeredai főkonzul is tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét.
Mivel a teremiújfalui templom javítás alatt áll, az imateremben kezdődött a vasárnapi megemlékező ünnepély, s a terem kicsinek bizonyult a meghívottak és érdeklődők számára. Zöld Imre igehirdetése után a templomkertben lévő, az első és a második világháborúban elhunyt helybélieknek emléket állító kopjafánál koszorúztak a hivatalosságok.
A közelben lévő székely kapuhoz a székelyvajai fúvószenekar és a mezőpaniti huszárok kíséretében vonult az ünneplő közösség, és sokan voltak, akik udvaraikra, kapuikba kiállva bámészkodtak.
A Bordi István helyi faragó által készített és a Fáklya Egyesület támogatása révén megvalósult székely kapu igazi büszkesége lehet a helybélieknek, de az egész vidéknek. Egyik felén Tamási Áron-idézet áll, amely azt hangsúlyozza, hogy az embernek csupán egy szülőhazája van, a másik felén a Szózat első szakasza olvasható és egy köszöntő: Széles és tágas kapuja a gyönyörű tájnak, minden ide érkezőt szeretettel várnak.
Iszlai Tibor polgármester köszöntő beszédében azt hangsúlyozta, hogy magyarnak lenni jó, székely-magyarnak lenni kötelesség. Elmondta, 65 éve már állt itt egy kapu, amit az akkori hatalom lebontatott, s 2014-ben fogalmazódott meg az igény, hogy újat állítsanak helyére. 
A helyi közösség egyesülete, a Fáklya nevében Borbély András elnök köszöntötte az egybegyűlteket, azt hangsúlyozva, hogy a felállított kapu őrt áll, arra figyelmezteti a helybélieket, hogy fontos megmaradni a szülőföldön magyarnak és szabadnak.
Csige Sándor Zoltán csíkszeredai vezető konzul Orbán Viktor miniszterelnök szavait tolmácsolta, 1848. március 15-én egy nemzet született újjá, megfordítva addigi sorsa kerekét. Bár 168 év telt el azóta, ma is fontosnak tartja a szabadságot a magyar nemzet, őrzi a nemzeti szimbólumait, védi iskoláit, egy szívvel és egy lélekkel ünnepel együtt.
Simon Virág. Székelyhon.ro