Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Ziółkowski, Grzegorz
1 tétel
2016. szeptember 5.
Csend és alkotás helye – zárult a kidei színháztábor
Közel hetvenen gyűltek össze szombaton este a Kidei Alkotóközpontban, hogy betekintést nyerjenek a Shoshin Színházi Egyesület által szervezett nyári tábor kulisszái mögé.
A szabadtéri, amfiteátrumszerű térben az idegenség egy lehetséges értelmezését tárták a közönség elé a magyar, román, görög és spanyol anyanyelvű alkotók, akik augusztus 29-e óta a lengyel Grzegorz Ziółkowski és a Kolozsvári Köllő Csongor irányításával dolgoztak együtt. Az előző két alkalomhoz képest újdonság volt idén a rezidens szerző, Visky Zsolt költő jelenléte, aki a teljes munkafolyamatot végigkövette. Ennek nyomán született az a háromnyelvű szöveg (magyar, román, angol), amely térinstallációként fogadta a hátsó udvaron bóklászókat, az elmúlt napok hangulatából azt is megragadva: „ez a hely itt most a csendnek a helye”, „egyszerre lenni figyelő felnőtt, bambuló kamasz, alvó kisded”.
A színészképzés lehetőségeinek kiterjesztését, valamint a természet és a kreatív folyamatok közötti kapcsolat vizsgálatát tűzte ki céljául a Shoshin Egyesület Nemzetközi Színházi Rezidenciák elnevezésű programja, amelynek keretében az egyedi építészetéről ismert faluba, a festői szépségű Kidébe hívták múlt héten az érdeklődőket. Az elmélyülten, egymásra figyelve történő alkotás, a határok feszegetése kulcsfontosságúnak bizonyult, a szervezők olyan gyakorlatokból építették fel a programot, amelyek nem csupán hasznosak lehetnek akár hosszabb távon is, de szükségesek is a minél nagyobb hatékonyság érdekében. Szövegértelmezés, hangképzés, színészi akrobatika, dinamikus partnergyakorlatok, tér- és csoporttudatosság, harcos attitűd és csikung mind-mind része volt a hatnapos tábornak, a jobb fizikai erőnléthez a reggeli és szürkületi szaladások, tornagyakorlatok, a csapatépítéshez az éjszakába nyúló beszélgetések is hozzájárultak.
A központi téma a csónak volt, amely egyrészt az utazás eszköze, olyan alkalmatosság, amely átviszi az embert egyik partról a másikra – magyarázta Köllő Csongor, az egyesület egyik alapító tagja szombaton este, az alkotómunkát megkoronázó találkozón. A színészi mesterség tükrében is igyekeztek megragadni, hogy a színész úgyszólván nem mAradhat érintetlen: a munka, amin és amivel dolgozik, olyan, mint ez az apró, labilis szerkezet, amely elszállítja és átváltoztatja az előadót, neki pedig folyamatosan haladnia kell a különböző változásokkal, technika és gyakorlat tekintetében egyaránt. A másik megközelítés arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon kit vagy mit vinnének magukkal a fedélzetre, ha menekültként kizárólag egy csónakhoz hasonló instabil járművük lenne. Ki-ki milyen szavakat, dalt, képeket vinne magával az új életébe – olyan kérdések ezek, amelyek napjainkban, a különböző események hatására nagyon is időszerűek, a színház pedig alkalmas az aktuális problémák megértésére, továbbgondolására.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)