Szentjobbi főhajtás az áldozatok előtt
Nagyszabású ünnepség keretében szoboravatással emlékeztek a kommunizmus áldozataira, október 23-án, vasárnap délelőtt Szentjobbon.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján azokra a helybeliekre is emlékeztek, akiket az embertelen román önkényuralmi rendszer kényszerlakhelyre hurcolt és emberi mivoltukban megnyomorított. A rájuk való emlékezést szoboravatással kívánta elősegíteni és ébrentartani a helyi református gyülekezet. A fából készült alkotást Sipos Béla szalárdi fafaragó művész készítette és ajánlotta fel az eklézsia részére, az Erdélyi Vitézi Rend nevében.
A magyarországi Falvak Kultúrájáért Alapítvány és a helyi református gyülekezet közös szervezésében tartott alkalom ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyen Forró László,nemrég újraválasztott püspökhelyettes a hitvallástétel fontosságáról hirdette Isten megtartó Igéjét. Az ünnep a templom előtti emlékparkban folytatódott Somogyi Imre moderálásával. A szobor körül a helyi huszáregyesület és a Vitézi Rend tagjai a Magyar Kultúra lovagjaival közösen álltak díszőrséget. Baliga Andrea és Veres Ilona református egyháztagok alkalomhoz illő verseket szavaltak a nagyszámú közösség előtt.
Ünnepi beszédet mondott ft. Kurilla Gábor szentjobbi római katolikus pap, nt. Gellért Gyula, volt érmelléki esperes, egykori szentjobbi lelkész, Nick Ferenc, a társszervező alapítvány kuratóriumi elnöke, Molnár József helyi független polgármester, Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő, Zatykó Jácint helyi alpolgármester és RMDSZ-elnök,nt. Fábián Tibor helyi református lelkipásztor, valamint nt. Forró László református püspökhelyettes. A beszédekben szóba került a helyi közösség fájdalmas megosztottsága, amely megyeszerte rossz hírét kelti a településnek. Ennek kapcsán Szabó Ödön hangsúlyozta: az összefogásról, a békéről, az egységről nem elég csak beszélni, de legfőképpen tenni is kell érte.
A szobor ünnepélyes leleplezésében közreműködött Szabó Ödön parlamenti képviselő és László Attila helyi református gondnok. Az egybegyűltekért könyörgött Gavrucza Tibor volt érmelléki esperes. A koszorúzás után a Himnusszal zárult a méltóságteljes együttlét, amit szeretetvendégség követett, a távolról érkezettek pedig fehér asztal mellett folytatták a beszélgetést, melyhez az ebédet a helyi Nőszövetség készítette. erdon.ro

Emlékjel a jelennek és a jövendőnek
A márciusi nemzeti ünnepségek sorában Nagyszántó is különleges helyszínnek számított, hiszen ez év tavaszán kopjafát avattak a ’48–49-es szabadságharc emlékére és tiszteletére. Az alkotást Sipos Béla fafaragó művész készítette el az Erdélyi Vitézi Rend részéről. A faanyagot Kiss István szentjobbi huszár hagyományőrző adományozta a nemes célra.
Az ünnepi istentiszteleten Gellért Gyula nyugalmazott érmelléki esperes hirdette Isten igéjét, majd Fábián Tibor nagyszántói lelkipásztor köszöntötte az igehirdetőt, valamint a sokfelől érkezett vendégeket és a helybéli híveket. Hangsúlyozta, hogy a kopjafaavatással a jövő nemzedékek számára is helyszínt teremtenek az ünneplésre, az elődök előtti tisztelgésre. Hozzátette, a nagyszántói templom tornyában 73 év után lengő magyar zászló is azt üzeni, mindannyian örömünnepre gyűltek össze. Ezután Meleg Vilmos színművész szavalóműsora következett, aki igazi ünnepi hangulatot teremtett. Veres Ilona szentjobbi vendég szavalatával vette kezdetét az avató ünnepség. Az emlékjel előtt beszédet mondott az esemény díszvendége, Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei elnöke, őt követte Bátori Géza, Bors község polgármestere, valamint a szántói közösség részéről Fábián Tibor lelkipásztor. Utóbbi hangsúlyozta, hogy ez az ünnepség a barátság jegyében fogant, hiszen előző szolgálati helyéről szinte teljes létszámban díszőrségre sorakoztak a szentjobbi huszárok, akik családtagjaik kíséretében érkeztek, Szentjobb RMDSZ-elnöke és alpolgármestere: Zatykó Jácint, valamint az Erdélyi Vitézi Rend is képviseltette magát.
A kopjafa leleplezésére Cseke Attilát és Bátori Gézát kérték fel a szervezők, majd a teljes szépségében feltárult alkotásról, illetve annak szimbólumairól az alkotó, Sipos Béla szólt. A koszorúzás méltóságteljes perceit követően Dénes Károly egykori nagyszántói, jelenlegi borsi lelkipásztor mondott áldást. A Himnusz eléneklése zárta a nagyszántói reformátusok márciusi ünnepét. Az együttlét kötetlenebb formában a helyi művelődési házban terített asztalnál folytatódott. Az ebédet követően nótázással búcsúztak a szentjobbi vendégek, amelybe a vendéglátók is bekapcsolódtak. A viszontlátás öröme és a ritkán hallható katonadalok sokak szemébe könnyeket csaltak, egyben az ünnep méltó zárszavának bizonyultak.
Fábián Tibor / Reggeli Újság (Nagyvárad)